Előre, 1956. január (10. évfolyam, 2552-2576. szám)
1956-01-03 / 2552. szám
4enzajcsan K. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének válaszai Sztanka Veszelinovának, a Nedelne Informativne Novine című jugoszláv lap főszerkesztőjének kérdéseire MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: ) Sztanka Veszelinova, a Nedelne Informativne Novine, című jugoszláv lap főszerkesztője levelet intézett N. A. Bulgatiyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez, s ebben felkérte, hogy válaszoljon a jugoszláv közvéleményt érdeklő kérdéseire a nemzetközi helyzettel kapcsolatban. „Szerkesztőségink és a jugoszláv olvasók nagyon hálásak lennének Önnek — írja Sztanka Veszelinova —, ha teljesítené kérésünket.■ Úgy terveztük, hogy az Ön nyilatkozatát újévi különszámunkban közöljük, más olyan országok Miniszterelnökeinek nyilatkozataival együtt, amelyekkel Jugoszlávia jó diplomáciai kapcsolatokat tart fenn." N. A. Bulgatyin az alábbiakban válaszolt Sztanka Veszelinovának, a Nedelne Informativne Novine című jugoszláv lap főszerkesztőjének kérdéseire. KÉRDÉS: Hogyan ítéli meg ön az elmúlt diplomáciai esztendőt és eredményeit a feszültség enyhítése s a nemzetközi együttműködés fejlesztése terén ? VÁLASZ: A békeszerető erők erőfeszítései nyomán az elmúlt évben komoly pozitív eredményeket értünk el a nemzetközi feszültség enyhítésében, a kölcsönös megértés és az él atv SSs közti együttműködés fejlesztésében, a béke megőrzése és megszilárdítása érdekében. Szükségesnek tartom hangsúlyozni ezzel kapcsolatban, hogy a béke ügye szempontjából rendkívül nagy jelentősége volt a szovjet-jugoszláv viszony teljes rendezésének s a szovjet és a jugoszláv nép ősrégi barátsága megerősítésének. Ezt a barátságot a közös ellenség, a fasiszta félgázok elleni harc szentesítette. Hangsúlyoznunk kell továbbá az osztrák kérdés békés megoldását, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közti diplomáciai kapcsolatok megteremtését. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia s a szocialista fejlődés útján elindult más országok testvéri barátságának és együttműködésének szakadatlan erősítése, továbbá a Szovjetunió India, Burma, Afganisztán és más államok kapcsolatainak kiszélesítése és baráti viszonyának fejlődése mindezek fontos tényezői a nemzetközi feszültség további csökkentésének és a nemzetközi együttműködés fejlesztésének. Nyomatékosan hangsúlyoznom kell agenfi négyhatalmi kormányfői értekezlet történelmi jelentőségét. Anglia, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányfőinek értekezlete úgy marad meg a népek emlékezetében, migutt a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének fontos eszköze a béke megszilárdításának útján. A béke fontos tényezője volt az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezlete is, amelyen e két világrész népei erőteljesen felemelték szavukat az új háborús készülődések ellen, — a gyarmatosítás ellen •— az összes népek barátságáért és együttműködéséért. Az elmúlt esztendőben mind szélesebb körök tették magukévá az államok közti kapcsolatok ismert elveit, amelyeknek alapja az egyenjogúság, a területi sérthetetlenség és szuverenitás kölcsönös tiszteletbeni tartása, a megnemtámadás, a más államok belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök s a békés egymás mellett élés. Ezeken az elveken alapszik mind több állam, köztük Jugoszlávia, a Kínai Népköztársaság, India, a Szovjetunió, Burma, Afganisztán külpolitikája. Mindez azt mutatja, hogy a népek szilárdan eltökéltek: meg akarnak szabadulni az újabb háború rémétől, véget akarnak vetni a fegyverkezési hajszának, örökre le akarnak számolni a gyarmati rendszerrel; mindez a népeknek, azt a törekvését és szilárd veményit fejezi ki, hogy az államok ,l aza kapcsolatok vezérelve a megoldat- tán nemzetközi kérdések rendezésén 'tl- függetlenül az egyes országok belső rendjeit! — a tékés együttműkönes szebemen kell alapuljon. Az elmúlt esőemlő pozitív eredményei között kell megélni lenünk tizenhat ország fel életét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Ezek az országok: Albánia, Jordánia, Írország, Portugália, Magyarország, Olaszország, Ausztria, Románia, Bulgária, Finnország, Ceylon, Nepál, Líbia, Kambodzsa, Laosz és Spanyolország. E tizenhat ország felvétele az ENSZ-be komoly győzelme az államok közti békés együttüntködés politikájának és veresége a „hidegháború” politikája mért.. Ismeretes, hogy a Biztonsági Tanács és a Közgyűlés ezt a fontos határozatot a Szovjetunió kezdeményezésére fogadta el. A béke megerősítését és a népek közti együttműködés megszilárdítását jelentős mértékben előmozdította a Szovjetunió és egy sor ország, parlamenti küldöttségcseije, az államférfiak kölcsönös látogatásai, köztük a szovjet államvezetők legutóbbi indiai, burmai és afganisztáni látogatása. A szovjet államvezetők és az említett országok vezetőinek találkozásai még szilárdabb alapokra helyezték ez államok és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak fejlesztését, ennek pedig óriási jelentősége van az egész nemzetközi együttműködés kiépítése szempontjából. Mindezeknek elő kell mozdutaniuk a nemzetközi politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok további erősödését és fejlődését. A Szovjetunió minden tőle telhetőt megtett, hogy jó viszonyt alakítson ki valamennyi országgal; igyekezett elérni a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezését. Ismeretes azonban, hogy még nem történt lényeges lépés az egyik legfontosabb nemzetközi kérdés megoldásában, nevezetesen a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, az atom- és a hidrogénfegyver eltiltásának kérdésében, egybekapcsolva ezt az erre vonatkozó határozatok teljesítése fölötti hatékony nemzetközi ellenőrzés létrehozásával. A nyugati hatalmak — sajnos — megváltoztatták 1955 májusáig fenntartott álláspontjukat ebben a kérdésben és elálltak saját javaslataiktól. A külügyminiszterek genfi értekezlete megmutatta, hogy a nyugati hatalmak valójában elvetették a fegyverzetek és a fegyveres erők csökkentésének s az atom- és a hidrogénfegyver eltiltásának még a gondolatát is. A nyugati hatalmak politikája következtében az európai biztonság biztosítása és a német kérdés — amelyet nem egyszer vizsgáltak már meg a hatalmak értekezletein — a mai napig is megoldatlan kérdés maradt. Nem hunyhatunk szemet afölött sem, hogy bizonyos nyugati körök, akiknek nem tetszik Genf szelleme, szeretnék visszaforgatni az események kerekét a régi, hidegháborús vágányra. Ezek a körök még jobban fokozzák a fegyverkezési hajszát s növelik a háborús előkészületekre szánt kiadásokat. Így például a NATO tanácsa nemrégiben állást foglalt a NATO-hoz tartozó fegyveres erőknek nukleáris fegyverekkel való felszerelése mellett, Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének meggyorsítása, a közel- és középkeleti katonai előkészületek fokozása, s a Nyugat-Európában állomásozó NATO légierőknek egyharmaddal velő növelése mellett. A „védelem” előkészítésének hamis ürügye alatt ezek a körök folytatni akarják az „erőhelyzeten” alapuló, régi politikát. Ez a politika azonban, amely a népek vállára hárítja a katonai kiadások nehéz terhét és fokozza az új háború veszélyét, elvesztette már minden hitelét. A népek nem törődnek bele a fegyverkezési hajsza fokozásába, az adók nehéz terhébe, az élet drágulásába és az atomháború veszélyébe. A népek hangját meg kell hallgatniok az „erőpolitika” megrögzött nyugati híveinek is, mivel ez a politika nemcsak hogy nem mozdítja elő a nemzetközi kérdések pozitív megoldását, hanem ellenkezőleg, bonyolultabbá teszi rendezésüket, fokozza a nemzetközi feszültséget és az államok közti bizalmatlanságot. KÉRDÉS: Az ön véleménye szerint milyen kilátásai vannak a béke további erősödésének s a fennálló nemzetközi kérdések megoldásának? VÁLASZ: A népek szilárd törekvése, hogy békében és barátságban éljenek, a legbiztosabb kezessége annak, hogy 1956 a nemzetközi feszültség további enyhülésének s a béke megerősödésének esztendeje lesz. E cél érdekében azonban le kell mondani az erőpolitika folytatásáról, a lomtárba kell vetni ezt a politikát. A különböző kérdések megoldásában, a különböző értekezleteken mutatkozó átmeneti nehézségeknek nem szabad gyengíteniök és nem is gyengíthetik a népek elszántságát, hogy harcolni akarnak az új háború veszélye ellen, a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért. Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy befejezésül kifejezésre juttassam a szovjet emberek testvéri, baráti érzelmeit, amelyeket Jugoszlávia népei iránt mindig tápláltak és ma is táplálnak, s az uj esztendő alkalmából tiszta szivből uj sikereket kivánok a szocialista építésben a jugoszláv népnek. K. J. Vorosilov újévi beszéde MOSZKVA. (Agerpres.) — A TASZSZ jelenti: K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének elnöke, az újév alkalmából a következő beszédet mondta: Kedves elvtársak! Nagy szocialista hazánk kedves honpolgárai! Tiszta szívből köszöntelek az újév alkalmából. Az elmúlt év bővelkedett a jelentős eseményekben. 1955 a béke megszilárdításáért vivott aktív, sikeres harc éve volt. Ebben az évben a szovjet nép nagy munkagyőzelmet aratott — határidő előtt teljesítette az ötödik ötéves tervet. A múlt évben megtett útra visszatekintve, a szovjet emberek büszkén elmondhatják: jól és szorgalmasan dolgoztunk és békés munkánk nagyszerű eredményeket érlelt. Hazánk roppant területén számos gyár és üzem, hatalmas vízierőművek, újabb GTA-k és szovhozok létesültek, új lakóházak, iskolák, egészségügyi intézmények, kulturházak és klubok épültek. Újabb parlagföldeket törtünk fel és fogtunk művelés alá. Egész népgazdaságunk nagy lépést tett előre. A nagy szovjet nép,szorosan felzárkózva kommunista pártja köré és annak vezetésével, építő munkával évről évre egyre hatalmasabbá és szebbé teszi hazánkat. Az 1956-os év küszöbén nemcsak az elért eredményekre, hanem a még előttünk álló feladatokra és a fennálló hiányosságok leküzdésére, a kommunista építés továbbfejlesztésére is gondolunk. Dicsőséges kommunista pártunk felhívja az összes szovjet embereket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a nehézipar még sikeresebb továbbfejlesztéséért, a szocialista mezőgazdaság további fellendítéséért, a közszükségleti cikkek termeléséneknöveléséért, a munkatermelékenység fokozásáért, még több lakóház és kulturálistársadalmi intézmény építéséért, népünk jóléte további növelésének biztosításáért. Az elmúlt évben még erőteljesebben megmutatkozott, hogy a Szovjetunió a világbéke bástyája; a Szovjetunió aktív békepolitikája igen fontos szerepet töltött be a „hidegháború” híveinek leleplezésében, a nemzetközi feszültség enyhítésében, a háborús hangulattal fertőzött nemzetközi légkör jelentős mértékű megtisztításában. Az olyan fontos események, mint a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezlete és a bandungi értekezlet kedvezően befolyásolták a béke megszilárdítását s a népek közti gazdasági és kulturális együttműködés kiszélesítésének ügyét. És bár a négy hatalom külügyminisztereinek legutóbbi értekezletén a nyugati államok álláspontja miatt nem jött létre megegyezés, Genf szelleme mégis tovább él a népek szívében. Az egész földkerekség népei egyre aktívabban állást foglalnak a fegyverkezési hajsza megszüntetése, az atom- és hidrogénfegyver eltiltása mellett. A szovjet kormány jó példával járt elöl a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott küzdelemben. A Szovjetunió 640.000 fővel csökkentette hadserege állományát, átadta a Kínai Népköztársaságnak Port-Arthur hadikikötőt, felszámolta a Porkkala-Udd-i szovjet haditengerészeti kikötőt, közel 10 milliárd rubellel csökkentette jövő évi honvédelmi kiadásait s egyben nagy mértékben növelte a lakóházépítésre és a kulturális-társadalmi célokra fordított összegeket. Bulganyin és Hruscsov elvtársak Indiai, burmai és afganisztáni utazását nemcsak a meglátogatott keleti országok közvéleménye, hanem az egész világ minden békeszerető embere méltán tekintette az egyenjogúság és a népek közti barátság eszméje óriási diadalának, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttlétezése győzelmének. Ezen az elven épült ki, ezen az alapon fog megszilárdulni a jövőben is a Szovjetunió népeinek gazdasági és kulturális együttműködése a nagy India Köztársaság, Burma és Afganisztán népeivel. Évről évre egyre jobban mélyül a Szovjetunió dolgozóinak megbonthatatlan, testvéri barátsága a nagy Kínai Népköztársaság, valamint a szocializmus és a demokrácia egész táborának népeivel. A szovjet nép melegen köszönti kapcsolatainak rendezését Jugoszlávia testvéri népeivel, amelyek a szocializmus alapjait építik. Országunkra jelentős esemény, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának küszöbén köszönt az új esztendő. Ezzel kapcsolatban kifejezzük azt a szilárd meggyőződésünket, hogy a jövő évben a kommunizmust építő hős népünk még nagyobb eredményeket fog elérni a gazdasági és kulturális építésben. Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevében tiszta szívből köszöntöm az újév alkalmából az összes munkásokat, kolhozparasztokat, értelmiségieket, a szovjet nőket és nagyszerű ifjúságunkat. Meleg üdvözletet és jókívánságot küldök az új esztendő alkalmából a béke valamennyi őszinte barátjának, az összes békeszerető népeknek. Azt kivárnám, hogy az újév szeretett hazánk még nagyobb felvirágzásának, a még tartósabb békének és a nemzetközi feszültség további enyhülésének, az összes népek elmélyülő barátságának esztendeje legyen! Kedves elvtársaim és barátaim, boldog új esztendőt kívánok! a. Antonin Zapotocki, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, Boleszlav Bierut, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Vlko Cservenkov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, I. K. Paasikivi, a Finn Köztársaság elnöke, december 31-én az újév alkalmából üdvözlő beszédet mondottak és további sikereket kívántak országuk népének az 1956. évi feladatok teljesítéséhez. * A szovjet vezetők indiai, burmai és afganisztáni látogatása igen jelentős nemzetközi esemény mondotta Ho Si Minh a NfcW AGE tudósítójának DELHI (Agerpres). A TASZSZ jelenti: S. Huek, a NEW AGE című lap tudósítója több kérdést intézett Ho Si Minh-hez, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökéhez. A tudósítónak arra a kérdésére, hogy az elnök véleménye szerint milyen eredménnyel járt a szovjet államférfiak látogatása Indiában és más ázsiai országokban, Ho Si Minh ezeket mondotta: „A szovjet vezetők indiai, burmai és afganisztáni látogatása igen jelentős nemzetközi esemény. Ez a látogatás nagymértékben megszilárdította ez országok és a Szovjetunió barátságát és együtműködését, s bebizonyította a békés együttlétezés öt elvének életképességét. Ez a látogatás nagymértékben megszilárdítja a békét. A földkerekség lakossága több mint felének, a Szovjetunió, India, Kína és más országok népeinek összefogása erőteljesen megszilárdítja a békét. A vietnami nép különösképpen üdvözli a Szovjetunió, India és Burma vezetőinek arra vonatkozó közös nyilatkozatát, hogy szigorúan tiszteletben kell tartani a Vietnamot illető genfi egyezményeket”. Arra a kérdésre, hogy miként vélekedik a katonai tömbökről és támaszpontokról, amelyeket az imperialisták azért létesítettek, hogy bekerítsék Kínát, a délkelet-ázsiai országokat, Indiát és a Közép-Keletet, Ho Si Minh így válaszolt: Ezek a katonai blokkok és támaszpontok veszélyeztetik Ázsia és az egész világ békéjét. A vietnami helyzetre utalva, Ho Si Minh elnök kidomborította. ..Bármennyire is nagyok azok a nehézségek, amelyeket le kell küzdeni, bizonyosak vagyunk abban, hogy kivívjuk országunk békés egyesítését és függetlenségét, mert ezt óhajtja egész Vietnam népe, mert egész Vietnam népe mellettünk áll. Semmi sem állíthatja meg a nap felkelését. Semmi sem akadályozhatja meg a nép akaratának érvényesülését. Ho Si Minh végül kijelentette, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságot egyre erősödő baráti kapcsolatok fűzik Indiához. N. A. Bulganyin újévi fogadása a Kremlben MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti: . .... N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke december 31-én este újévi fogadást adott a Kremlben. A fogadáson részt vettek a kommunista párt és a szovjet kormány vezetői: N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, A. I. Kiricsenko, G. M. Malenkov, A. J. Mikoján, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, K. J. Vorosilov, P. Kronomarenko, N. M. Svernyik, A. B. Arisztov, N. I. Beljajev, P. N. Poszpjelov. Jelen volt továbbá a Szovjetunió több minisztere, a Szovjetunió több marsallja, tengernagyok és tábornokok, társadalmi aktivisták, tudósok, művészek, írók, termelési nyitók. Megjelent számos moszkvai diplomáciai képviselet vezetője is. Az újévi fogadáson mintegy 1500 személy vett részt. A békés együttlétezés lenini elve jegyében A külpolitika kérdései a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének 4. ülésszakán Az elmúlt év Utolsó hetében az egész világ élénk figyelmétől követve ült össze négynapos munkára ,a Szovjetunió LegfelsőSzovjetjének ülésszaka. A nagyfok érdeklődést már a napirend is felkeltette — ezen az ’ülésszakon vitatták meg* "és hagyták’ jóvá a Szovjetunió idei költségvetését is, amelyet a sajtó méltán nevezett a béke költségvetésének. De tetőpontjára az utolsó napon hágott, azon a napon, amelyen elhangzott N. A. Bulganyin elvtárs beszámolója a szovjet kormányküldöttség indiai, burmai és afganisztáni látogatásáról, majd N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Jellemző, hogy még a tőkés sajtó legreakciósabb képviselői is szükségesnek vélték, hogy bőven foglalkozzanak ezekkel a beszédekkel. S ez könnyen érthető. Mamár a hidegháború legmegátalkodottabb hívei somé tagadhatják, hogy a szovjet államférfiak ázsiai látogatásai, Indiában, Burmában elhangzott beszédeik a legmélyrehatóbban megmozgatták az egész világ, különösen pedig Ázsia és a Közel-Kelet közvéleményét. Ami pedig áll a korábban elhangzott beszédekre, méginkább vonatkozik a most elmondottakra. Mert.. .A. Bulganyin miniszterelnök jelentése, N... Sz. Hruscsov elvtárs beszéde,mélyrehatóan, tudományosan elemezte a jelenlegi nemzetközi helyzetet, elvileg meghatározta a jelen történelmi pillanat legsarkalatosabb kérdéseit, a mai körülményekre alkalmazva elméletileg kifejtette a békés együttlétezés lenini eszméjét és megmutatta, mint alkalmazza ezt az eszmét a,iszovjet külpolitika a gyakorlatban. Olyan kérdések ezek, amelyek mellett senki sem haladhatott el némán kinek-kinek érdekei szerint, a „békét vagy háborút” nagy kérdésére adott válasza szerint, állást kellett foglalnia. A milliárdos sajtó „állásfoglalása” természetesen ferdítésekben és rágalmakban jutott kifejezésre, bár a Szovjetunió következetes béketörekvését sok esetben mégis csak el kellett ismernie. Annál nagyobb rokonszenvvel fogadta viszont a Legfelső Szovjet ülésszakán elhangzott beszédeket a világ egész békeszerető közvéleménye ,s különösen az ázsiai és arab sajtó. A szovjet államférfiak beszéde lényegében három nagy elvi jelentőségűkérdéscsoportra bontható. Az első a Szovjetunió Viszonya azokhoz az államokhoz, amelyekkel kapcsolatai a békés együttlétezés megvalósulásán épülnek fel; a második a Szovjetunió álláspontja a gyarmati kérdésben, különös tekintettel a gyarmati kérdés jelenlegi helyzetére; a harrmadik pedig a Szovjetunió viszonya a nyugati hatalmakhoz, s ezzel összefüggésben a genfi értekezlet utáni helyzet kérdése, s az úgynevezett „genfi szellem” körül mesterségesen felkavartproblémák. Vizsgáljuk meg sorra ezeket a kérdéscsoportokat. 1.Minden népnek joga van ahhoz, hogy saját tetszése szerint alakítsa ki életét. Egy ország leigázása és kifosztása egy másik ország által a legnagyobb igazságtalanság, a legnagyobb szégyen", — hangsúlyozta újból N. Sz. Hruscsov elvtárs. A népek egyenjogúsága, az egyes államoknak más államok belügyeibe való be nem avatkozása, a megnemtámadás, az országok békés együttlétezése függetlenül politikai rendszerüktől — ezeknek az elveknek a maradéktalan betartása a Szovjetunió részéről, továbbá az ázsiai államokkal egyre szorosabbá , váló együttműködése, azteredményezte, hogy egyfelől a Szovjetunió, másfelől India,, Burma és Afganisztán között olyan szoros kapcsolat jött létre, amely mindegyik fél számára egyaránt hasznos és előnyös. A Szovjetunió nem kényszeríti ezekre az államokra saját akaratát, nem diktál semmiféle előzetes feltételt, ahogyan azt az imperialista államok teszik. Ugyanakkor nem akar semmiféle különleges előnyöket biztosítani magának, hanem abból indul ki, hogy egyenjogú felekkel áll szemben, akiknek az érdekeit tiszteletben kell tartani. A Szovjetünk gazdasági és műszaki segítséget nyújt ezeknek az államoknál, anélkül, hogy feltételekhez kötné, mert a kölcsönös előnyök alapján nyújtott segítség mindkét fél számára hasznos. S ennek a politikának meg is, van az eredménye. A Szovjetunió és India, Burma, valamint Afganisztán között olyan kapcsolatok alakultak ki, amelyek klasszikus példákként szolgálhatnak a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttlétezésére. Emellett ezek az országok egyetértenek a nemzetközi politika több fontos kérdésében is, amelyek alapvetőek a béke ügye szempontjából. A szovjet államférfiak beszédeit kommentálva nem hiába állapította meg most legutóbb több-kevesebb keserűséggel az amerikai United Press hírügynökség moszkvai tudósítója, hogy „a Szovjetunió reményteljes szövetségesekre talált az ázsiai nem kommunista országok körében — legalább is olyan fontos kérdésekben, mint amilyen a gyarmati kérdés, a nukleáris fegyverek kiküszöbölése és a kommunista Kína elismerése.” A Szovjetuniónak ezekkel az államokkal kiépített kapcsolatai természetesen szorosan összefüggnek álláspontjával a gyarmati kérdésben, hiszen India is, Burmai is, Afganisztán is nemrégiben még gyarmatok voltak, , a gyarmatosító hatalmak szeretnék őket továbbra is igájukban tartani, s egyes nyugati körök most éppen amiatt verik minden erejükkel a lármáfát, hogy a Szovjetunió, amikor állást foglalt a gyarmati uralom ellen — úgymond — „megsértette” őket. Különösen vonatkozik ez az angol sajtóra — élén a Manchester Guardiannal — s azokra az amerikai körökre, amelyek beavatkozásukkal a goai kérdésben magukra vonták az indiai nép jogos felháborodását. A gyarmatosítókat roppantul felzaklatta az, hogy a néptömegek rendkívüli rokonszenvvel fogadták a Szovjetunió következetes kiállását a gyarmati rendszer ellen, s ez a rokonszenv mindenütt megnyilatkozott, ahol megismerték a szovjet államférfiak beszédeinek tartalmát. A gyarmatosítók természetesen nem szívesen válnak meg attól a rendszertől, amely lehetőséget adott nekik egész népek kizsákmányolására. Befolyással bírhat azonban ez a Szovjetunió álláspontjára? Nyilvánvalóan nem. „A nyugati országok bizonyos államférfiainak nem voltak ínyükre őszinte nyilatkozataink a gyarmati politikáról — mondotta jelentésében Bulganyin elvtárs. Nekünk viszont, akárcsak Ázsia és Afrika népeinek, még inkább nem tetszik a gyarmati politika. Ezért ellene foglaltunk állást és ezentúl is ellene leszünk, mert úgy véljük, hogy a gyarmati rendszer a mai világ szégyenfoltja és összeférhetetlen az Egyesült Nemzetek Szervezetének békés és demokratikus elveivel.” Az arab sajtó kommentáraiból is kitetszik, milyen kedvező fogadtatásra talált ez a nyilatkozat mindazokban az országokban, amelyek népeit különösen most, a bagdadi paktum öszszetákolása óta, a legközvetlenebbül fenyegeti az imperialista leigázás. „Bulganyin támogatja az arab népek függetlenségi harcát, Hruscsov bírálja a török-iraki egyezményt” — adja hírül öles címmel a libanoni Ad-Diar. A bejrúti „Telegraf” majdnem teljes egészében közli N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov beszédeit,amit mellesleg megjegyezve, egyetlen nagy amerikai ,angol, vagy francia lap sem tett meg) s címként azt emeli ki, hogy „a gyarmati rendszer az emberiség szégyene.” Mindez természetesen a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a Szovjetuniónak — amint egyes nyugati kommentátorok szeretnék elhitetni olvasóikkal — nem célja békés együttlétezésen alapuló kapcsolatok kiépítése a nyugati hatalmakkal is, akárcsak Indiával vagy más ázsiai országokkal. N. Sz. Hruscsov nagyon világosan leszögezte a Szovjetunió álláspontját ebben a kérdésben, s ugyanakkor választ adott azokra a rágalmakra is, amelyek szerint a Szovjetuniónak az lenne a célja, hogy összeveszítse Indiát az Egyesült Államokkal és Angliával. „Mi úgy fogjuk fel barátságunkat, — mondotta —, hogy az ne korlátozódjék egy, két, vagy több állammal való baráti kapcsolatainkra. Mi azt kívánjuk, hogy valamennyi államhoz baráti kapcsolatok fűzzenek bennünket. Ezért örvendünk annak, ha barátaink fejlesztik baráti kapcsolataikat más államokkal is, azokat az államokat is beleértve, amelyekkel nekünk, egyik vagy másik okból kifolyólag némileg feszült, vagy amelyekkel hűvös kapcsolataink vannak. Reméljük, hogy India közvetítésével, amelyet barátunknak tekintünk, meg fogjuk javítani kapcsolatainkat ezekkel az államokkal is ... Ha ezt elérnék — márpedig ez elsősorban nem tőlünk függ, hanem az USA, Anglia és Franciaország kormányaitól és népeitől — létrejönnének a két rendszer egymás mellett élésének és valóban békés versengésének feltételei.” Köztudomású, hogy a Szovjetunió mindent megtett a nyugati hatalmakkal való kapcsolatainak megjavítására. Tevékenyen kivette a részét abból a jelentős hozzájárulásból, amellyel a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezlete a nemzetközi feszültség enyhítését előmozdította. Ha a külügyminiszterek értekezletén nem lehetett kivívni azokat az eredményeket, amelyekért a világ népei harcolnak, ez egyedül a nyugati hatalmakon múlott. S itt felmerül egy kérdés, az úgynevezett „genfi szellem” kérdése, amelyet a nyugati sajtó éppen most igyekszik rendszeresen, a legkülönbözőbb módon félremagyarázni. Mi a helyzet az úgynevezett „genfi szellemmel”? Születésénél a népek békeharca s a Szovjetunió s az egész szocialista tábor egyre növekvő ereje volt a bába. Genf szelleme úgy született meg, hogy a kormányfők értekezletének összehívása, az értekezleten elhangzott nyilatkozatok, a külügyminiszterek számára kijelölt akcióprogram már önmagában véve hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhüléséhez s azt a reménységet szülte, hogy olyan konkrétebb akciók következnek majd, amelyeknek a katonai konfliktusok elhárítása és a hidegháború felszámolása a céljuk. S ha Genf szelleme még nem hozott olyan eredményeket, mint arra lehetőség volna, ennek kizárólagos oka, hogy a nyugati hatalmak kormányainak nem állott szándékukban konkréten megoldani az értekezlet napirendjén szereplő kérdéseket. Részvételük az értekezleten csak a közvéleménynek tett engedmény volt, amely nyomást gyakorolt rájuk. Akadnak egyes nyugati körök, akik „Genf szellemének” olyan torz értelmezést szeretnének adni, mintha az a magasrendű szocialista eszmények részleges háttérbe szorítását jelenthetné. N. Sz. Hruscsov elvtárs ezeknek is világosan megfelelt: „Mi sohasem mondtunk le és nem is fogunk lemondani eszméinkről, a kommunizmus győzelméért folytatott harcról. Ezek a politikusok nem fogják megérni, hogy eldobjuk eszmei fegyvereinket”. Genf szellemét a Szovjetunió tartja ébren, amikor nem tűri, hogy beavatkozzanak belügyeibe, amikor síkraszáll a gyarmati elnyomás, a népek nemzeti függetlenségének lábbaltiprói ellen, s azok tagadják meg, akik ma is holmi „erőpolitikával” akarnak előhozakodni a Szovjetunióval való kapcsolataikban. A nyugati sajtó most különös érdeklődéssel taglalja N. A. Bulganyin elvtárs jelentésének egyik utalását, amely arról szól, hogy a távolból irányított lövedékek ma már interkontinentális fegyverszámba mennek. A New York Herald Tribune egyenesen aggódva ír arról, hogy „Bulganyin a távvezérlésű lövedékek terén elért orosz sikerekre utalt s ezt nem szabad könnyedén felfogni”. „Senkit sem akarunk megfélemlíteni — mondotta beszédében Hruscsov elvtárs — még kevésbé akarunk hadászati technikai sikereinkkel kérkedni. De hogy mérsékeljük a fegyverkezési hajsza legelszántabb híveinek ügybuzgalmát, emlékeztetnünk kell arra is, milyen eredményekkel jártak a legújabb szovjet gyártmányú hidrogénbombával végzett kísérletek”. Hruscsov elvtárs figyelmeztetése komoly figyelmeztetés: a hírhedt „erőpolitika” hívei hazárdjátékukkal könnyen megjárhatják. Ez tehát a helyzet Genf szellemével. Van azonban a kérdésnek még egy oldala, amelyhez nekünk, a népi demokratikus Románia felszabadult dolgozóinak különösképpen lenne még egy-két hozzátennivalónk. Azokról a „karácsonyi üzenetekről” van szó, amelyekre Hruscsov elvtárs is utalt beszédében, s amelyekben egyes amerikai politikusok kijelentik, hogy „imádkoznak” a nálunk s a testvérországokban levő népi demokratikus rendszer megváltozásáért, ráadásul pedig még az Egyesült Államok „támogatását” is ígérgetik e változások megvalósításához. Mi természetesen a lelkiismereti szabadságot hirdetjük s a legkevésbé sem akarunk beavatkozni bármely amerikai politikus „imádságának” kérdésébe. Csakhogy e „karácsonyi üzenetek” nyilvánvalóan nem vallásos, hanem ellenhazőleg, politikai jellegűek. Hruscsov elvtárs beszédében élesen elítélte ezeket az úgynevezett üzeneteket s ez számunkra komoly elégtétel, újabb bizonysága a Szovjetunió megingathatatlan barátságának, amellyel mindig is fellép azok ellen, akik nemzeti függetlenségünkre törnek, akik be akarnak avatkozni országunk belügyeibe. Kereken visszautasítunk minden ehhez hasonló üzenetet, amely durván megszegi az összes civilizált országok által elismert nemzetközi jogszabályokat, s amelyek a legkevésbé sem szolgálják Genf szellemét, az országok kapcsolatainak rendezését. „A sorsának urává vált, felszabadult román nép felháborodással utasítja vissza az ilyen módszereket” —■ adott hangot dolgozóink érzelmeinek dr Petru Groza elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke, Népköztársaságunk kikiáltásának évfordulója alkalmából mondott beszédében. „Sajnálatos, hogy — megtagadva az ENSZ Alapokmányának lényegét alkotó elveket — ilyen álláspontra helyezkedik többek között maga Eisenhower, az USA elnöke is, úgyszintén Dulles külügyminiszter, s az USA más politikai vezető személyiségei”. Mi nagyon is tisztában vagyunk ezeknek az „imádságoknak” a lényegével. Ezek az imádságok a rablás és az elnyomás ügyét szolgáló védőbeszédek, kísérletek arra, hogy feléleszszék a múltat, amikor hazánkban amerikai milliárdosok és lakásaik, reakciós klikkek diktáltak. De azok az idők sohasem fognak visszatérni. A történelem kerekét és a társadalmi fejlődés irányát nem lehet „imádsággal”, sem másképpen visszafordítani. Bizalommal haladunk a szocialista jövő felé vezető úton, újabb győzelmekért küzdve új életünk építésében, a népek békéjének és együttműködésének állandó erősítésében. Országunk szilárd tagja a szocializmus Szovjetunió vezette táborának, kéz a kézben a nagy Szovjetunióval és a többi népi demokratikus országgal együtt haladunk a halhatatlan Lenin mutatta után. Minden erőnkkel támogatjuk és támogatni fogjuk a Szovjetunió magasztos külpolitikáját, amely következetesen síkraszáll a népek nemzeti függetlenségéért szélja kivívni az egész emberiség tartós békéjét. _____ ELŐRE 1956. január 3-, kedd Választ Franciaország PÁRIZS (Agerpres) — Franciaországban január elsején 24 órakor hivatalosan befejeződött a választási kampány. Ettől az órától kezdve tilos választási beszédeket, választási öszszejöveteleket és gyűléseket tartani. Január 2-án reggel pedig megkezdődött a szavazás, amelyen több mint 27 milló választó (2,3 millió szavazóval több mint 1951-ben) vett részt. Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára, a választás előestéjén a következő felhívást intézte a francia néphez: „Francia férfiak és nők! Néhány óra múlva szavazni mentek. Tőletek függ, hogy eltávolítsátok a jelenlegi parlamenti többséget, amely a nyomorúságot, a reakciót és a háborút okozta nektek. Tőletek függ a Népfront győzelme. A Népfront meg fogja javítani az öszszes dolgozók életszínvonalát, helyre fogja állítani a demokratikus szabadságjogokat és az állam világi jellegét, megvalósítja a leszerelést és a nemzetközi feszültség enyhítését, a béke és a nemzeti függetlenség politikáját fogja folytatni és haladéktalanul hazahozza Franciaország földjére fiainkat, akiket Algériában halál fenyeget”. Maurice Thorez hangsúlyozta, hogy e feladatok sikeres teljesítését csak a franciaországi demokratikus erők összefogása biztosíthatja. Angol kémeket ítéltek el Varsóban VARSÓ (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A varsói helyőrségi katonai törvényszék a napokban ítélkezett az angol kémszolgálat zsoldjában álló kémügynökök egyik csoportjának bűnperében. A kémcsoport tagjai: A. Nadolny, J. Nadolny, S. Kubicki, M. Nadolna, S. Nadolny, I. Mazurczak és E. Skelnik. Valamennyien az angol kémszolgálat lengyelországi hálózatának szolgálatában állottak, amelyet Miller és felesége, az angol kémszolgálat megbízottjai szerveztek meg. A tárgyaláson beigazolódott, hogy a vádlottak kémadatokat továbbították az angol kémszolgálathoz. A törvényszék A. Nadolny-t és J. Nadolny-t halálra, S. Kubickit életfogytiglani börtönre, a többi vádlottat pedig rövidebbhosszabb börtönbüntetésre ítélte. Anglia Belgium közvetítésével elavult fegyvereket szállít a közép-keleti országoknak LONDON (Agerpres) — A TASZSZ jelenti. Angol sajtóközlemények szerint Anglia, Belgium közvetítése útján, elavult fegyvereket szállít a közép-keleti országoknak, mégpedig főként régi típusú „Valentin” és „Centurion” harckocsikat. A United Press hírügynökség arról számol be, hogy Antwerpen és Gent belga kikötőkből „ismeretlen irányba” több mint hatszáz angol harckocsit és páncélos gépkocsit továbbítottak. Mint a lapok írják, ezek a hadfelszerelések ócskavas jelzéssel érkeznek Belgiumba. Itt kijavítják és eladják őket a közép-keleti országoknak, főként Egyiptomnak és Izraelnek. Mint a Reuter hírügynökség jelenti, az angol külügyminisztériumegyik szóvivője december 28-án, újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy „okunk van feltételezni, hogy az ezekről a fegyverszállításokról szóló hírek megfelelnek a valóságnak”. Ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban londoni újságírókörök emlékeztetnek egyes nyugati politikusok zajos propagandahadjáratára, amelyet az váltott ki, hogy Csehszlovákia kereskedelmi megállapodást kötött Egyiptommal és ennek értelmében bizonyos mennyiségű fegyvert szállít Egyiptomnak védelmi szükségleteinek fedezésére. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest, Plaza Sctnteil Nr. 1 — Telefon 7.42.29. — Előfizetések ■ postahivataloknál,vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda: Combinatul Poligrafie Casa Sctnteil „I. V. Stalin"* STAS — 1452 — n