Előre, 1956. január (10. évfolyam, 2552-2576. szám)

1956-01-03 / 2552. szám

4­enzajcsan K. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének válaszai Sztanka Veszelinovának, a Nedelne Informativne Novine című jugoszláv lap főszerkesztőjének kérdéseire MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: ) Sztanka Veszelinova, a Nedelne Informativne Novine, című jugoszláv lap főszerkesztője levelet intézett N. A. Bulgatiyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez, s ebben felkérte, hogy válaszoljon a jugoszláv közvéleményt érdeklő kérdéseire a nemzetközi helyzettel kapcsolatban. „Szerkesztőségi­nk és a jugoszláv olvasók nagyon hálásak lennének Önnek — írja Sztanka Veszelinova —, ha teljesítené kérésünket.■ Úgy terveztük, hogy az Ön nyilatkozatát újévi különszámunkban közöljük, más olyan országok Miniszterelnökeinek nyilatkozataival együtt,­ amelyekkel Jugoszlávia jó diplomáciai kapcsolato­kat tart fenn." N. A. Bulgatyin az alábbiakban válaszolt Sztanka Veszelinovának, a Nedelne Informativne Novine című jugoszláv lap­ fősz­erkesztőjének kérdéseire. KÉRDÉS: Hogyan ítéli meg ön az elmúlt diplomáciai esztendőt és ered­ményeit a feszültség enyhítése s a­ nemzetközi együttműködés fejlesztése­ terén ? VÁLASZ: A békeszerető erők erő­­feszítései nyomán az elmúlt évben komoly pozitív eredményeket értünk el a nemzetközi feszültség enyhítésében, a kölcsönös megértés és­ az él atv­ SSs közti együttműködés fejlesztésébe­n, a béke megőrzése és megszilárdítása ér­dekében. Szükségesnek tartom hangsúlyozni ezzel kapcsolatban, hogy a béke ügye szempontjából rendkívül nagy jelen­tősége volt a szovjet-jugoszláv viszony teljes rendezésének s a szovjet és a jugoszláv nép ősrégi barátsága meg­erősítésének. Ezt a barátságot a közös ellenség, a fasiszta félgázok elleni harc szentesítette. Hangsúlyoznunk kell továbbá­­ az osztrák kérdés békés­­ megoldását, a Szovjetunió és a Német­ Szövetségi Köztársaság közti diplomáciai kap­csolatok megteremtését. A Szovjetunió, a Kínai Népköztár­saság, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia s a szocialista fejlődés útján elindult más országok testvéri barátságának és együttműködésének szakadatlan erősítése, továbbá a Szov­jetunió India, Burma, Afganisztán és más államok kapcsolatainak kiszélesí­tése és baráti viszonyának fejlődése mindezek fontos tényezői a nemzetközi feszültség további csökkentésének és a nemzetközi együttműködés fejlesztésé­nek. Nyomatékosan hangsúlyoznom kell a­­genfi négyhatalmi kormányfői értekez­let történelmi jelentőségét. Anglia, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányfői­nek értekezlete úgy marad meg a né­pek emlékezetében, migutt a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének fontos esz­köze a béke megszilárdításának út­ján. A béke fontos tényezője volt az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezlete is, amelyen e két világrész népei erőteljesen felemelték szavukat az új háborús készülődések ellen, — a gyarmatosítás­­­ ellen­ •— az összes népek barátságáért és együttműködé­séért. Az elmúlt esztendőben mind széle­sebb körök tették magukévá az álla­mok közti kapcsolatok ismert elveit, amelyeknek alapja az egyenjogúság, a területi sérthetetlenség és szuverenitás kölcsönös tiszteletbeni tartása, a meg­­nemtámadás, a más államok belügyei­­be való be nem avatkozás, az egyenlő­ség és a kölcsönös előnyök s a békés egymás mellett élés. Ezeken az elveken alapszik mind több állam, köztük Ju­goszlávia, a Kínai Népköztársaság, In­dia, a Szovjetunió,­ Burma, Afganisz­tán külpolitikája. Mindez azt mutatja, hogy a népek szilárdan eltökéltek: meg akarnak sza­badulni az újabb háború rémétől, vé­get akarnak vetni a fegyverkezési haj­szának, örökre le akarnak számolni a gyarmati rendszerrel; mindez a né­­peknek­, azt a törekvését és szilárd ve­­­m­én­yi­t fejezi ki, hogy az államok ,l aza kapcsolatok vezérelve a megoldat- tán nemzetközi kérdések rendezésén 'tl- függetlenül az egyes országok belső rendjeit! — a tékés együttműkönes szebemen kell alapuljon.­­ Az elmúlt esőemlő pozitív­ eredmé­nyei között­ kell megélni lenünk tizen­­h­at ország­ fel életét az Egyesült Nem­­zetek­ Szervezetébe. Ezek az országok: Albánia, Jordánia,­ Írország, Portugá­lia, Magyarország, Olaszország, Ausz­­tria,­ Románia, Bulgária, Finnország, Ceylon, Nepál, Líbia, Kambodzsa, Laosz és Spanyolország. E tizenhat ország felvétele az ENSZ-be komoly győzelme az államok közti békés egy­üttün­tködés politikájának és veresé­ge a „hidegháború” politikája mért.. Is­meretes, hogy a Biztonsági Tanács és a Közgyűlés ezt a fontos határozatot a Szovjetunió kezdeményezésére fogadta el. A béke megerősítését és a népek közti együttműködés megszilárdítását jelentős mértékben előmozdította a Szovjetunió és egy sor ország, parla­menti küldöttségcse­ije,­ az államfér­fiak kölcsönös látogatásai, köztük a szovjet állam­vezetők legutóbbi indiai, burmai és afganisztáni látogatása. A szovjet államvezetők és az említett országok vezetőinek találkozásai még szilárdabb alapokra helyezték ez álla­mok és a Szovjetunió baráti kapcso­latainak fejlesztését, ennek pedig óriási jelentősége van az egész nemzetközi együttműködés kiépítése szempontjá­ból. Mindezeknek elő kell mozdutaniuk a nemzetközi politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok további erősö­dését és fejlődését. A Szovjetunió minden tőle telhetőt megtett, hogy jó viszonyt alakítson ki valamennyi országgal; igyekezett elér­ni a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezését. Ismeretes azonban, hogy még nem történt lényeges lépés az egyik legfontosabb nemzetközi kérdés megoldásában, nevezetesen a fegyver­zet és a fegyveres erők csökkentésé­nek, az atom- és a hidrogénfegyver el­tiltásának kérdésében, egybekapcsolva ezt az erre vonatkozó határozatok tel­jesítése fölötti hatékony nemzetközi el­lenőrzés létrehozásával. A nyugati hatalmak — sajnos — megváltoztatták 1955 májusáig fenn­tartott álláspontjukat ebben a kérdés­ben és elálltak saját javaslataiktól. A külügyminiszterek genfi értekezlete megmutatta, hogy a nyugati hatalmak valójában elvetették a fegyverzetek és a fegyveres erők csökkentésének s az atom- és a hidrogénfegyver eltiltásá­nak­ még a gondolatát is. A nyugati hatalmak politikája követ­keztében az európai biztonság bizto­sítása és a német kérdés — amelyet nem egyszer vizsgáltak már meg a hatalmak értekezletein — a mai napig is megoldatlan kérdés maradt. Nem hunyhatunk szemet afölött sem, hogy bizonyos nyugati körök, akiknek nem tetszik Genf szelleme, szeretnék visszaforgatni az események kerekét a régi, hidegháborús vágányra. Ezek a körök még jobban fokozzák a fegyver­kezési hajszát s növelik a háborús elő­készületekre szánt kiadásokat. Így pél­dául a NATO tanácsa nemrégiben ál­lást foglalt a NATO-hoz tartozó fegy­veres erőknek nukleáris fegyverekkel való felszerelése mellett, Nyugat-Né­­metország újrafelfegyverzésének meg­gyorsítása, a közel- és középkeleti ka­tonai előkészületek fokozása, s a Nyu­­gat-Európában állomásozó NATO légi­erőknek egyharmaddal velő növelése mellett. A „védelem” előkészítésének hamis ürügye alatt ezek a körök folytatni a­­karják az „erőhelyzeten” alapuló, régi politikát. Ez a politika azonban, amely a népek vállára hárítja a ka­tonai kiadások nehéz terhét és fokoz­za az új háború veszélyét, elvesztette már minden hitelét. A népek nem tö­rődnek bele a fegyverkezési hajsza fokozásába, az adók nehéz terhébe, az élet drágulásába és az atomháború veszélyébe. A népek hangját meg kell hallgatniok az „erőpolitika” megrög­zött nyugati híveinek is, mivel ez a politika nemcsak hogy nem mozdítja elő a nemzetközi kérdések pozitív megoldását, hanem ellenkezőleg, bo­nyolultabbá teszi rendezésüket, fokoz­za a nemzetközi feszültséget és az ál­lamok közti bizalmatlanságot. KÉRDÉS: Az ön véleménye szerint milyen kilátásai vannak a béke to­vábbi erősödésének s a fennálló nem­zetközi kérdések megoldásának? VÁLASZ: A népek szilárd törekvése, hogy békében és barátságban éljenek, a legbiztosabb kezessége annak, hogy 1956 a nemzetközi feszültség további enyhülésének s a béke megerősödésé­nek esztendeje lesz. E cél érdekében azonban le kell mondani az erőpolitika folytatásáról, a lomtárba kell vetni ezt a politikát. A különböző kérdések meg­oldásában, a különböző értekezleteken mutatkozó átmeneti nehézségeknek nem szabad gyengíteniök és nem is gyengíthetik a népek elszántságát, hogy harcolni akarnak az új háború veszélye ellen, a nemzetközi együtt­működés fejlesztéséért. Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy befejezésül kifejezésre juttassam a szovjet emberek testvéri, baráti ér­zelmeit, amelyeket Jugoszlávia népei iránt mindig tápláltak és ma is táp­lálnak, s az uj esztendő alkalmából tiszta szivből uj sikereket kivánok a szocialista építésben a jugoszláv nép­nek. K. J. Vorosilov újévi beszéde MOSZKVA. (Agerpres.) — A TASZSZ jelenti: K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének elnöke, az újév alkalmából a következő beszédet mondta: Kedves elvtársak! Nagy szocialista hazánk kedves honpolgárai! Tiszta szívből köszöntelek az újév alkalmából. Az elmúlt év bővelkedett a jelentős eseményekben. 1955 a béke megszilárdításáért vivott aktív, sike­res harc éve volt. Ebben az évben a szovjet nép nagy munkagyőzelmet ara­tott — határidő előtt teljesítette az ötödik ötéves tervet. A múlt évben megtett útra visszatekintve, a szovjet emberek büszkén elmondhatják: jól és szorgalmasan dolgoztunk és békés munkánk nagyszerű eredményeket érlelt. Hazánk roppant területén számos gyár és üzem, hatal­mas vízierőművek, újabb GTA-k és szovhozok létesültek, új lakóházak, is­­­kolák, egészségügyi intézmények, kulturházak és klubok épültek. Újabb par­lagföldeket törtünk fel és fogtunk művelés alá. Egész népgazdaságunk nagy lépést­ tett előre. A nagy szovjet nép,szorosan felzárkózva kommunista pártja köré és annak vezetésével, építő munkával évről évre egyre hatalmasabbá és szebbé teszi hazánkat. Az 1956-os év küszöbén nemcsak az elért eredményekre, hanem a még előttünk álló feladatokra és a fennálló hiányosságok leküzdésére, a kom­munista építés továbbfejlesztésére is gondolunk. Dicsőséges kommunista pártunk felhívja az összes szovjet embereket, hogy fokozzák erőfeszítései­ket a nehézipar még sikeresebb továbbfejlesztéséért, a szocialista mezőgaz­daság további fellendítéséért, a közszükségleti cikkek termelésének­­növelé­séért, a munkatermelékenység fokozásáért, még több lakóház és kulturális­társadalmi intézmény építéséért, népünk jóléte további növelésének biztosí­­tásáért. Az elmúlt évben még erőteljesebben megmutatkozott, hogy a Szovjet­unió a világbéke bástyája; a Szovjetunió aktív békepolitikája igen fontos szerepet töltött be a „hidegháború” híveinek leleplezésében, a nemzetközi feszültség enyhítésében, a háborús hangulattal fertőzött nemzetközi légkör jelentős mértékű megtisztításában. Az olyan fontos események, mint a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezlete és a bandungi értekezlet kedvezően befolyásolták a béke megszilár­dítását s a népek közti gazdasági és kulturális együttműködés kiszélesítésé­nek ügyét. És bár a négy hatalom külügyminisztereinek legutóbbi értekezletén a nyugati államok álláspontja miatt nem jött létre megegyezés, Genf szel­leme mégis tovább él a népek szívében. Az egész földkerekség népei egyre aktívabban állást foglalnak a fegyverkezési hajsza megszüntetése, az atom­- és hidrogénfegyver eltiltása mellett. A szovjet kormány jó példával járt elöl a nemzetközi feszültség enyhí­téséért folytatott küzdelemben. A Szovjetunió 640.000 fővel csökkentette hadserege állományát, átadta a Kínai Népköztársaságnak Port-Arthur hadi­kikötőt, felszámolta a Porkkala-Udd-i szovjet haditengerészeti kikötőt, közel 10 milliárd rubellel csökkentette jövő évi honvédelmi kiadásait s egyben nagy mértékben növelte a lakóházépítésre és a kulturális-társadalmi célokra fordított összegeket. Bulganyin és Hruscsov elvtársak Indiai, burmai és afganisztáni utazá­sát nemcsak a meglátogatott keleti országok közvéleménye, hanem az egész világ minden békeszerető embere méltán tekintette az egyenjogúság és a népek közti barátság eszméje óriási diadalának, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttlétezése győzelmének. Ezen az elven épült ki, ezen az alapon fog megszilárdulni a jövőben is a Szovjetunió népeinek gazdasági és kulturális együttműködése a nagy India Köztársaság, Burma és Afganisztán népeivel. Évről évre egyre jobban mélyül a Szovjetunió dol­gozóinak megbonthatatlan, testvéri barátsága a nagy Kínai Népköztársaság, valamint a szocializmus és a demokrácia egész táborának népeivel. A szovjet nép melegen köszönti kapcsolatainak rendezését Jugoszlávia testvéri népeivel, amelyek a szocializmus alapjait építik. Országunkra jelentős esemény, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának küszöbén köszönt az új esztendő. Ezzel kapcsolatban kife­jezzük azt a szilárd meggyőződésünket, hogy a jövő évben a kommuniz­must építő hős népünk még nagyobb eredményeket fog elérni a gazdasági és kulturális építésben. Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága és a szovjet kormány nevében tiszta szívből köszöntöm az újév alkalmából az összes munkásokat, kolhozparasztokat, értelmiségieket, a szovjet nőket és nagyszerű ifjúságunkat. Meleg üdvözletet és jókívánságot küldök az új esztendő alkalmából a béke valamennyi őszinte barátjának, az összes békeszerető népeknek. Azt kivárnám, hogy az újév szeretett hazánk még nagyobb felvirágzásá­nak, a még tartósabb békének és a nemzetközi feszültség további enyhülé­sének, az összes népek elmélyülő barátságának esztendeje legyen! Kedves elvtársaim és barátaim, boldog új esztendőt kívánok! a. Antonin Zapotocki, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, Boleszlav Bierut, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Vlko Cservenkov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, I. K. Paasikivi, a Finn Köztársaság elnöke, december 31-én az újév alkalmából üdvözlő beszédet mondottak és további sikereket kívántak országuk népének az 1956. évi fela­datok teljesítéséhez. * A szovjet vezetők indiai, burmai és afganisztáni látogatása igen jelentős nemzetközi esemény mondotta Ho Si Minh a NfcW AGE tudósítójának DELHI (Agerpres).­­ A TASZSZ jelenti: S. Huek, a NEW AGE című lap tudósítója több kérdést intézett Ho Si Minh-hez, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság elnökéhez. A tudósítónak arra a kérdésére, hogy az elnök véleménye szerint mi­lyen eredménnyel járt a szovjet ál­lamférfiak látogatása Indiában és más ázsiai országokban, Ho Si Minh ezeket mondotta: „A szovjet vezetők indiai, burmai és afganisztáni láto­gatása igen jelentős nemzetközi ese­mény. Ez a látogatás nagymértékben megszilárdította ez országok és a Szovjetunió barátságát és együtmű­­ködését, s bebizonyította a békés együttlétezés öt elvének életképessé­­gét. Ez a látogatás nagymértékben megszilárdítja a békét. A földkerek­ség lakossága több mint felének, a Szovjetunió, India, Kína és más or­szágok népeinek összefogása erőtel­jesen megszilárdítja a békét. A viet­nami nép különösképpen üdvözli a Szovjetunió, India és Burma vezetői­nek arra vonatkozó közös nyilatkoza­tát, hogy szigorúan tiszteletben kell tartani a Vietnamot illető genfi egyezményeket”. Arra a kérdésre, hogy miként vé­lekedik a katonai tömbökről és tá­maszpontokról, amelyeket az imperi­alisták azért létesítettek, hogy beke­rítsék Kínát, a délkelet-ázsiai orszá­gokat, Indiát és a Közép-Keletet, Ho Si Minh így válaszolt: Ezek a kato­nai blokkok és támaszpontok veszé­lyeztetik Ázsia és az egész világ bé­­kéjét. A vietnami helyzetre utalva, Ho Si Minh elnök kidomborította. ..Bár­mennyire is nagyok azok a nehézsé­gek, amelyeket le kell küzdeni, bizo­nyosak vagyunk abban, hogy kivívjuk országunk békés egyesítését és füg­getlenségét, mert ezt óhajtja egész Vietnam népe, mert egész Vietnam népe mellettünk áll. Semmi sem ál­líthatja meg a nap felkelését. Semmi sem akadályozhatja meg a nép aka­ratának érvényesülését. Ho Si Minh végül kijelentette, hogy a Vietnami Demokratikus Köztár­saságot egyre erősödő baráti kapcso­latok fűzik Indiához. N. A. Bulganyin újévi fogadása a Kremlben MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti: . .... N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke december 31-én este újévi fogadást adott a Kremlben. A fogadáson részt vettek a kom­munista párt és a szovjet kormány vezetői: N. Sz. Hruscsov, L. M. Ka­ganovics, A. I. Kiricsenko, G. M. Ma­lenkov, A. J. Mikoján, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, K. J. Vorosilov, P. K­­ronomarenko, N. M. Svernyik, A. B. Arisztov, N. I. Beljajev, P. N. Posz­­pjelov. Jelen volt továbbá a Szovjet­unió több minisztere, a Szovjetunió több marsallja, tengernagyok és tá­bornokok, társadalmi aktivisták, tu­dósok, művészek, írók, termelési nyi­­tók. Megjelent számos moszkvai diplo­máciai képviselet vezetője is. Az újévi fogadáson mintegy 1500 személy vett részt. A békés együttlétezés lenini elve jegyében A külpolitika kérdései a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének 4. ülésszakán Az elmúlt év Utolsó hetében az egész világ élénk figyelmétől követve ült össze négynapos munkára ,a Szov­jetunió Legfelső­­Szovjetjének üléssza­ka. A nagyfok érdeklődést már a na­pirend is felkeltet­te — ezen az ’ülés­szakon vitatták meg* "és hagyták’ jóvá a Szovjetunió idei költségvetését is, amelyet a sajtó méltán nevezett a béke költségvetésének. De tetőpontjá­ra az utolsó n­apon­ hágott, azon a napon, amelyen elhangzott N. A. Bul­ganyin elvtárs beszámolója a szovjet kormányküldöttség indiai, burmai és a­fganisztáni látogatásáról, majd N. Sz. Hruscsov elvtárs­ beszéde a jelen­legi nemzetközi helyzet időszerű kér­déseiről. Jellemző, hogy még a tőkés sajtó legreakciósabb képviselői is szükségesnek vélték, hogy bőven fog­lalkozzanak ezekkel a beszédekkel. S ez könnyen érthető. Ma­­már­ a hideg­háború legmegátalkodottabb hívei somé tagadhatják, hogy a szovjet­­ állam­férfiak ázsiai látogatásai,­ Indiában, Burmában elhangzott beszédeik a leg­mélyrehatóbban megmozgatták az egész világ, különösen pedig Ázsia és a Közel-Kelet közvéleményét. Ami pedig áll a korábban elhangzott be­szédekre, méginkább­­ vonatkozik a most elmondottakra. Mer­t.. .A. Bul­ganyin miniszterelnök jelentése, N... Sz. Hruscsov elvtárs beszéde,mélyre­hatóan, tudományosan elemezte a je­lenlegi nemzetközi helyzetet, elvileg meghatározta a jelen történelmi pil­lanat legsarkalatosabb­ kérdéseit, a mai körülményekre alkalmazva elméletileg kifejtette a békés együttlétezés lenini eszméjét és megmutatta, mint alkal­mazza ezt az eszmét a,­iszovjet külpo­litika a gyakorlatban. Olyan kérdések ezek, amelyek mel­lett senki sem haladhatott el némán kinek-kinek érdekei szerint, a „békét vagy háborút” nagy kérdésére adott válasza szerint, állást kellett foglal­nia. A milliárdos sajtó­­ „állásfoglalá­sa” természetesen ferdítésekben és rá­galmakban jutott kifejezésre, bár a Szovjetunió következetes béketörekvé­sét sok esetben mégis csak el kellett ismernie. Annál nagyobb rokonszenv­vel fogadta viszont a Legfelső Szov­jet ülésszakán elhangzott beszédeket a világ egész békeszerető közvéleménye ,s különösen az ázsiai és arab sajtó. A szovjet államférfiak be­széde lényegében három nagy elvi je­lentőségű­­kérdéscsoportra bontható. Az első a Szovjetunió­ Viszonya azok­hoz az államokhoz, amelyekkel kap­csolatai a békés együttlétezés megva­lósulásán épülnek fel; a második a Szovjetunió álláspontja a gyarmati kérdésben, különös tekintettel a gyar­mati kérdés jelenlegi helyzetére; a har­­rmadik pedig a Szovjetunió viszonya a nyugati hatalmakhoz, s ezzel össze­függésben a genfi értekezlet utá­ni helyzet kérdése, s az úgynevezett „genfi­ szellem” körül mesterségesen felkavart­­problémák. Vizsgáljuk meg sorra ezeket a kérdéscsoportokat. 1.Minden népnek joga van ahhoz, hogy saját tetszése szerint alakítsa ki éle­tét. Egy ország leigázása és kifosztá­sa egy másik ország által a legna­gyobb igazságtalanság, a legnagyobb szégyen", —­ hangs­úl­yozta újból N. Sz. Hruscsov elvtárs. A­ népek egyen­jogúsága, az egyes államoknak más államok belügyeibe való be nem avat­­kozása, a megnemtámadás, az orszá­gok békés együttlétezése függetlenül politikai­ rendszerüktől — ezeknek az elveknek a maradéktalan betartása a Szovjetunió részéről, továbbá az ázsiai államokkal egyre szorosabbá , váló együttműködése, azt­­eredményezte, hogy egyfelől a Szovjetunió, másfelől India,, Burma és Afganisztán között olyan szoros kapcsolat jött létre, a­­m­ely mindegyik fél számára egyaránt hasznos és előnyös. A Szovjetunió nem kényszeríti ezekre az államokra saját akaratát, nem diktál semmiféle előzetes feltételt, ahogyan azt az im­perialista államok teszik. Ugyanakkor nem­ akar semmiféle különleges elő­nyöket biztosítani magának, hanem abból indul ki, hogy egyenjogú felek­kel áll szemben, akiknek az érdekeit tiszteletben kell tartani. A Szovjet­ünk­ gazdasági és műszaki segítséget nyújt ezeknek az államoknál­, anélkül, hogy feltételekhez kötné, mert a köl­csönös előnyök alapján nyújtott se­gítség mindkét fél számára hasznos. S ennek a politikának meg is, van az eredménye. A Szovjetunió és India, Burma, valamint Afganisztán között olyan kapcsolatok alakultak ki, ame­lyek klasszikus példákként szolgálhat­nak a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttlétezésére. E­­mellett ezek az országok egyetértenek a nemzetközi politika több fontos kér­désében is, amelyek alapvetőek a béke ügye szempontjából. A szovjet állam­férfiak beszédeit kommentálva nem hiába állapította meg most legutóbb több-kevesebb keserűséggel az ameri­kai United Press hírügynökség moszk­vai tudósítója, hogy „a Szovjetunió reményteljes szövetségesekre talált az ázsiai nem kommunista országok körében — legalább is olyan fontos kérdésekben, mint amilyen a gyarmati kérdés, a nukleáris fegyverek kikü­szöbölése és a kommunista Kína el­ismerése.” A Szovjetuniónak ezekkel az államokkal kiépített kapcsolatai ter­mészetese­n szorosan összefüggnek ál­láspontjával a gyarmati kérdésben, hiszen India is, Burmai is, Afganisz­tán is nemrégiben még gyarmatok vol­tak, , a gyarmatosító hatalmak szeret­nék őket továbbra is igájukban tarta­ni, s egyes nyugati körök most éppen amiatt verik minden erejükkel a lár­máfát, hogy a Szovjetunió, amikor ál­lást foglalt a gyarmati uralom ellen — úgymond — „megsértette” őket. Különösen vonatkozik ez az angol sajtóra — élén a Manchester Guardi­­annal — s azokra az amerikai körök­re, amelyek beavatkozásukkal a goai kérdésben magukra vonták az indiai nép jogos felháborodását. A gyarma­tosítókat roppantul felzaklatta az, hogy a néptömegek rendkívüli rokon­­szenvvel fogadták a Szovjetunió kö­vetkezetes kiállását a gyarmati rend­szer ellen, s ez a rokonszenv minde­nütt megnyilatkozott, ahol megismer­ték a szovjet államférfiak beszédeinek tartalmát. A gyarmatosítók természe­tesen nem szívesen válnak meg attól a rendszertől, amely lehetőséget adott nekik egész népek kizsákmányolására. Befolyással bírhat azonban ez a Szov­jetunió álláspontjára? Nyilvánvalóan nem. „A nyugati országok bizonyos államférfiainak nem voltak ínyükre őszinte nyilatkozataink a gyarmati politikáról — mondotta jelentésében Bulganyin elvtárs. Nekünk viszont, akárcsak Ázsia és Afrika népeinek, még inkább nem tetszik a gyarmati politika. Ezért ellene foglaltunk állást és ezentúl is ellene leszünk, mert úgy véljük, hogy a gyarmati rendszer a mai világ szégyenfoltja és összeférhe­tetlen az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének békés és demokratikus elveivel.” Az arab sajtó kommentáraiból is ki­tetszik, milyen kedvező fogadtatásra talált ez a nyilatkozat mindazokban az országokban, amelyek népeit külö­nösen most, a bagdadi paktum ösz­­szetákolása óta, a legközvetlenebbül fenyegeti az imperialista leigázás. „Bulganyin támogatja az arab népek függetlenségi harcát, Hruscsov bírál­ja a török-iraki egyezményt” — adja hírül öles címmel a libanoni Ad-Diar. A bejrúti „Telegraf” majdnem teljes egészében közli N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov beszédeit,­­amit mel­lesleg megjegyezve, egyetlen nagy amerikai ,angol, vagy francia lap sem tett meg) s címként azt emeli ki, hogy „a gyarmati rendszer az emberi­ség szégyene.” Mindez természetesen a leg­kevésbé sem jelenti azt, hogy a Szov­jetuniónak — amint egyes nyugati kommentátorok szeretnék elhitetni olva­sóikkal — nem célja békés együttléte­­zésen alapuló kapcsolatok kiépítése a nyugati hatalmakkal is, akárcsak In­diával vagy más ázsiai országokkal. N. Sz. Hruscsov nagyon világosan leszögezte a Szovjetunió álláspontját ebben a kérdésben, s ugyanakkor vá­laszt adott azokra a rágalmakra is, amelyek szerint a Szovjetuniónak az lenne a célja, hogy összeveszítse In­diát az Egyesült Államokkal és Ang­liával. „Mi úgy fogjuk fel barátságun­kat, — mondotta —, hogy az ne kor­látozódjék egy, két, vagy több állam­mal való baráti kapcsolatainkra. Mi azt kívánjuk, hogy valamennyi állam­hoz baráti kapcsolatok fűzzenek ben­nünket. Ezért örvendünk annak, ha barátaink fejlesztik baráti kapcsolatai­kat más államokkal is, azokat az ál­lamokat is beleértve, amelyekkel ne­künk, egyik vagy másik okból kifolyó­lag némileg feszült, vagy amelyekkel hűvös kapcsolataink vannak. Remél­jük, hogy India közvetítésével, ame­lyet barátunknak tekintünk, meg fog­juk javítani kapcsolatainkat ezekkel az államokkal is ... Ha ezt elérnék — márpedig ez elsősorban nem tőlünk függ, hanem az USA, Anglia és Fran­ciaország kormányaitól és népeitől — létrejönnének a két rendszer egymás mellett élésének és valóban békés ver­sengésének feltételei.” Köztudomású, hogy a Szovjetunió mindent megtett a nyugati hatalmak­kal való kapcsolatainak megjavításá­ra. Tevékenyen kivette a részét abból a jelentős hozzájárulásból, amellyel a négy hatalom kormányfőinek genfi ér­tekezlete a nemzetközi feszültség eny­hítését előmozdította. Ha a külügy­miniszterek értekezletén nem lehetett kivívni azokat az eredményeket, ame­lyekért a világ népei harcolnak, ez egyedül a nyugati hatalmakon mú­lott. S itt felmerül egy kérdés, az úgynevezett „genfi szellem” kérdése, amelyet a nyugati sajtó éppen most igyekszik rendszeresen, a legkülönbö­zőbb módon félremagyarázni. Mi a helyzet az úgynevezett „gen­fi szellemmel”? Születésénél a népek békeharca s a Szovjetunió s az egész szocialista tábor egyre növekvő ereje volt a bába. Genf szelleme úgy szü­letett meg, hogy a kormányfők érte­kezletének összehívása, az értekezle­ten elhangzott nyilatkozatok, a kül­ügyminiszterek számára kijelölt ak­cióprogram már önmagában véve hoz­zájárult a nemzetközi feszültség eny­hüléséhez s azt a reménységet szülte, hogy olyan konkrétebb akciók követ­keznek majd, amelyeknek a katonai konfliktusok elhárítása és a hideghá­ború felszámolása a céljuk. S ha Genf szelleme még nem hozott olyan ered­ményeket, mint arra lehetőség vol­na, ennek kizárólagos oka, hogy a nyugati hatalmak kormányainak nem állott szándékukban konkréten meg­oldani az értekezlet napirendjén sze­replő kérdéseket. Részvételük az érte­kezleten csak a közvéleménynek tett engedmény volt, amely nyomást gya­korolt rájuk. Akadnak egyes nyugati körök, akik „Genf szellemének” olyan torz értelmezést szeretnének adni, mintha az a magasrendű szocialista eszmények részleges háttérbe szorítá­sát jelenthetné. N. Sz. Hruscsov elv­társ ezeknek is világosan megfelelt: „Mi sohasem mondtunk le és nem is fogunk lemondani eszméinkről, a kom­munizmus győzelméért folytatott harc­ról. Ezek a politikusok nem fogják megérni, hogy eldobjuk eszmei fegyve­reinket”. Genf szellemét a Szovjet­unió tartja ébren, amikor nem tűri, hogy beavatkozzanak belügyeibe, ami­kor síkraszáll a gyarmati elnyomás, a népek nemzeti függetlenségének láb­­baltiprói ellen, s azok tagadják meg, akik ma is holmi „erőpolitikával” akarnak előhozakodni a Szovjetunió­val való kapcsolataikban. A nyugati sajtó most kü­lönös érdeklődéssel taglalja N. A. Bul­ganyin elvtárs jelentésének egyik uta­lását, amely arról szól, hogy a távol­ból irányított lövedékek ma már in­terkontinentális fegyver­számba men­nek. A New York Herald Tribune egyenesen aggódva ír arról, hogy „Bulganyin a távvezérlésű lövedékek terén elért orosz sikerekre utalt s ezt nem szabad könnyedén felfogni”. „Senkit sem akarunk megfélemlíteni — mondotta beszédében Hruscsov elv­társ — még kevésbé akarunk hadászati technikai sikereinkkel kérkedni. De hogy mérsékeljük a fegyverkezési haj­sza legelszántabb híveinek ügybuzgal­mát, emlékeztetnünk kell arra is, mi­lyen eredményekkel jártak a legújabb szovjet gyártmányú hidrogénbombával végzett kísérletek”. Hruscsov elvtárs figyelmeztetése komoly figyelmeztetés: a hírhedt „erőpolitika” hívei hazárd­játékukkal könnyen megjárhatják. Ez tehát a helyzet Genf szellemével. Van azonban a kérdés­nek még egy oldala, amelyhez ne­künk, a népi demokratikus Románia felszabadult dolgozóinak különöskép­pen lenne még egy-két hozzátenni­­valónk. Azokról a „karácsonyi üzene­tekről” van szó, amelyekre Hruscsov elvtárs is utalt beszédében, s amelyek­ben egyes amerikai politikusok kije­lentik, hogy „imádkoznak” a nálunk s a testvérországokban levő népi de­mokratikus rendszer megváltozásáért, ráadásul pedig még az Egyesült Álla­mok „támogatását” is ígérgetik e vál­tozások megvalósításához. Mi termé­szetesen a lelkiismereti szabadságot hirdetjük s a legkevésbé sem akarunk beavatkozni bármely amerikai politi­kus „imádságának” kérdésébe. Csak­hogy e „karácsonyi üzenetek” nyilván­valóan nem vallásos, hanem ellenha­­zőleg, politikai jellegűek. Hruscsov elvtárs beszédében élesen elítélte ezeket az úgynevezett üzenete­ket s ez számunkra komoly elégtétel, újabb bizonysága a Szovjetunió meg­ingathatatlan barátságának, amellyel mindig is fellép azok ellen, akik nem­zeti függetlenségünkre törnek, akik be akarnak avatkozni országunk belügyei­be. Kereken visszautasítunk minden ehhez hasonló üzenetet, amely durván megszegi az összes civilizált országok által elismert nemzetközi jogszabályo­kat, s amelyek a legkevésbé sem szol­gálják Genf szellemét, az országok kapcsolatainak rendezését. „A sorsának urává vált, felszaba­dult román nép felháborodással uta­sítja vissza az ilyen módszereket” —■ adott hangot dolgozóink érzelmeinek dr Petru Groza elvtárs, a Nagy Nemzet­gyűlés Elnökségének elnöke, Népköz­­társaságunk kikiáltásának évfordulója alkalmából mondott beszédében. „Saj­nálatos, hogy — megtagadva az ENSZ Alapokmányának lényegét alkotó el­veket — ilyen álláspontra helyezke­dik többek között maga Eisenhower, az USA elnöke is, úgyszintén Dulles külügyminiszter, s az USA más poli­tikai vezető személyiségei”. Mi nagyon is tisztában vagyunk ezeknek az „imádságoknak” a lénye­gével. Ezek az imádságok a rablás és az elnyomás ügyét szolgáló védőbe­szédek, kísérletek arra, hogy felélesz­­szék a múltat, amikor hazánkban ame­rikai milliárdosok és lakásaik, reak­ciós klikkek diktáltak. De azok az idők sohasem fognak visszatérni. A történelem kerekét és a társadalmi fejlődés irányát nem lehet „imád­sággal”, sem másképpen visszafordí­tani. Bizalommal haladunk a szocia­lista jövő felé vezető úton, újabb győ­zelmekért küzdve új életünk építésé­ben, a népek békéjének és együttmű­ködésének állandó erősítésében. Országunk szilárd tagja a szocializ­mus Szovjetunió vezette táborának, kéz a kézben a nagy Szovjetunióval és a többi népi demokratikus országgal együtt haladunk a halhatatlan Lenin mutatta után. Minden erőnkkel támogatjuk és tá­mogatni fogjuk a Szovjetunió magasz­tos külpolitikáját, amely következete­sen síkraszáll a népek nemzeti füg­getlenségéért s­zél­ja kivívni az egész emberiség tartós békéjét. _____ ELŐRE 1956. január 3-, kedd Választ Franciaország PÁRIZS (Agerpres) — Franciaor­szágban január elsején 24 órakor hi­vatalosan befejeződött a választási kampány. Ettől az órától kezdve tilos választási beszédeket, választási ösz­­szejöveteleket és gyűléseket tartani. Január 2-án reggel pedig megkezdő­dött a szavazás, amelyen több mint 27 milló választó (2,3 millió szavazó­val több mint 1951-ben) vett részt. Maurice Thorez, a Francia Kom­munista Párt főtitkára, a választás előestéjén a következő felhívást intéz­te a francia néphez: „Francia férfiak és nők! Néhány óra múlva szavazni mentek. Tőletek függ, hogy eltávolítsátok a jelenlegi parla­menti többséget, amely a nyomorúsá­got, a reakciót és a háborút okozta nektek. Tőletek függ a Népfront győzelme. A Népfront meg fogja javítani az ösz­­szes dolgozók életszínvonalát, hely­re fogja állítani a demokratikus sza­badságjogokat és az állam világi jel­legét, megvalósítja a leszerelést és a nemzetközi feszültség enyhítését, a bé­ke és a nemzeti függetlenség politiká­ját fogja folytatni és haladéktalanul hazahozza Franciaország földjére fia­inkat, akiket Algériában halál fenye­get”. Maurice Thorez hangsúlyozta, hogy e feladatok sikeres teljesítését csak a franciaországi demokratikus erők összefogása biztosíthatja. Angol kémeket ítéltek el Varsóban VARSÓ (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A varsói helyőrségi katonai tör­vényszék a napokban ítélkezett az angol kémszolgálat zsoldjában álló kémügynökök egyik csoportjának bűn­­perében. A kémcsoport tagjai: A. Na­dolny, J. Nadolny, S. Kubicki, M. Na­­dolna, S. Nadolny, I. Mazurczak és­ E. Skelnik. Valamennyien az angol kém­szolgálat lengyelországi hálózatának szolgálatában állottak, amelyet Miller és felesége, az angol kémszolgálat meg­­bízottjai szerveztek meg. A tárgya­láson beigazolódott, hogy a vádlot­tak kémadatokat továbbították az an­gol kémszolgálathoz. A törvényszék A. Nadolny-t és J. Nadolny-t halálra, S. Kubickit életfogytiglani börtönre, a többi vádlottat pedig rövidebb­­hosszabb börtönbüntetésre ítélte. Anglia­ Belgium közvetítésével elavult fegyvereket szállít a közép-keleti országoknak LONDON (Agerpres) — A TASZSZ jelenti. Angol sajtóközlemények szerint Anglia, Belgium közvetítése útján, el­avult fegyvereket szállít a közép-ke­leti országoknak, mégpedig főként ré­gi típusú „Valentin” és „Centurion” harckocsikat. A United Press hírügy­nökség arról számol be, hogy Antwer­­pen és Gent belga kikötőkből „isme­retlen irányba” több mint hatszáz an­gol harckocsit és páncélos gépkocsit továbbítottak. Mint a lapok írják, ezek a hadfelszerelések ócskavas jelzéssel érkeznek Belgiumba. Itt kijavítják és eladják őket a közép-keleti országok­nak, főként Egyiptomnak és Izrael­nek. Mint a Reuter hírügynökség jelenti, az angol külügyminisztérium­­egyik szóvivője december 28-án, újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy „okunk van feltételezni, hogy az ezekről a fegyverszállításokról szóló hírek meg­felelnek a valóságnak”. Ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban londoni újságírókörök emlékeztetnek egyes nyugati politikusok zajos pro­pagandahadjáratára, amelyet az vál­tott ki, hogy Csehszlovákia kereske­delmi megállapodást kötött Egyiptom­mal és ennek értelmében bizonyos mennyiségű fegyvert szállít Egyip­tomnak védelmi szükségleteinek fede­zésére. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest, Plaza Sctnteil Nr. 1 — Telefon 7.42.29. — Előfizetések ■ postahivataloknál,vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda: Combinatul Poligrafie Casa Sctnteil „I. V. Stalin"* STAS — 1452 — n

Next