Előre, 1956. április (10. évfolyam, 2629-2653. szám)
1956-04-01 / 2629. szám
1938. április 1., vasárnap NÉHÁNY SZÓ A „TIKETRŐL* Az aradi pályaudvaron négyen szálltunk fel a bukaresti expressz 6-os számú vagon egyik fülkéjébe. Mindenki gondosan összehasonlította a helyjegyek (tiketek) számát a helyek számával: 58, 59, 60 és 61. Miközben elfoglaltuk helyeinket, hálával gondoltunk az államvasutak bölcs intézkedésére, amellyel tolongás, fölösleges veszekedés, hosszas magyarázkodás mellőzésével biztosít ülőhelyet az utasoknak. Így utaztunk, valóban civilizált körülmények között, kényelmesen, egészen Kiskapusig. Itt négyen léptek be a fülkénkbe. Elővették helyjegyeiket — és akárcsak mi Alapon — kezdték összehasonlítani a helyek számával — Bocsánat, itt valami tévedés lesz — szólt az egyik, az 58 számú hely az enyém, tessék, itt a helyjegyem. A többi három is bejelentette igényét az 59-es, 60-as, illetve a 61-es számú helyre. Sorra adogattuk egymásnak a helyjegyeket. Semmi kétség. Valamennyi erre a vonatra, erre a vagonra és ezekre a helyekre szólt, amint azt a nagyszebeni utazási iroda hivatalosan kiadott jegyei bizonyították. Ejnye, ejnye, a vasút bizonyára kétszer adta el a helyjegyeket! Közben előkerült a Kalauz, aki felvilágosított, hogy az aradi jegyiroda közli a nagyszebenivel, hány és milyen számú helyet adott el, az meg tovább közli a sztálinvárosival és így tovább, az egész vonalon. Nagyszeben tehát biztosan tudta, hogy a szóbanforgó jegyek már el vannak adva. A kapott felvilágosítással mi teljesen meg voltunk elégedve, nem így a kiskapusi állomáson felszállt utasok. A kalauz úgy ítélkezett, hogy mivel mi aradiak vagyunk „birtokon belül”, a többiek helyjegye állóhelynek minősül s ha majd valaki leszáll, előjoga van a megürült helyet elfoglalni. A bölcs kalauz egyetlen apróságról feledkezett meg. Arról, hogy valamennyien Bukarestbe utazzunk. Javasoljuk, hogy az illető jegyiroda „szórakozott” tisztviselőjét csak egyszer utaztassák kétszer eladott helyjeggyel a zsebében Aradtól vagy akár Kiskapustól Bukarestig — lábon állva, lehetőleg éjjel. Valószínű, hogy ez orvosolná a „tiketek” körüli és sajnos az utóbbi időben egyre sűrűbben előforduló panaszokat. EZERÖTSZÁZ TONNA BEFOGADÓKÉPESSÉGŰ hűtőközraktárat helyeztek üzembe Sztálinvárosban. A hűtőház tágas helyiségeiben nagymenynyiségű húst és más romlandó árut lehet eltartani KÉZDI VÁSÁRHELY RAJON dolgozó parasztjai teljesítették első negyedévi hús- és tejbeszolgáltatási kötelezettségeiket s ezzel az országos begyűjtési versenyben második helyre kerültek. (Biró Mária levelező) ÓRAT SZERELNEK a fővárosi villamoskocsikba és autóbuszokba. Az órákat a fővárosi ZÁT helyiipari vállalat gyártja. EMLÉKBÉLYEGET ADNAK KI ALBÁNIÁBAN az első albán nyelvű iskola alapításának 70. évfordulója alkalmából. -----------KULTÚROTTHONT AVATTAK A RÉGEN rajoni, Lővér községhez tartozó Erdőszakálon. A kultúrotthont önadóból építették fel. A LIPCSEI MINTAVASÁRRÓL filmhíradót készített a fővárosi Alexandru Sahia stúdió. A FŐVÁROSI PIONÍR PALOTÁBAN a tavasz folyamán állatkertet rendeznek be. Az állatkertben a hazánkban vadon élő állatokat tartanak majd. ÚJABB MEZŐGAZDASÁGI TÁRSULÁS alakult Enyed rajonban. Háporton faluban 15 család kezdte meg a közös gazdálkodást ÚJABB 11 CSALÁDDAL gyarapodott a décsei mezőgazdasági társulás. A községben már csak 12 dolgozó paraszt gazdálkodik egyénileg. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG vasúti hálózata 1950—1955 között 4000 kilométer új vasútvonallal bővült. ---------- KÖZLEMÉNY A Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének törvényerejű rendelete értelmében Mircea Balanescu elvtársat a Román Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott párizsi követévé nevezték ki Ion Drinceanu elvtárs helyébe, aki más megbízást kapott. (Agerpres). A választók javaslatai nyomában Lapunkhoz intézett levelében több nagyváradi olvasónk felvetette a nagyváradi áramszolgáltatás körüli zavarok kérdését. Március 7-én cikk keretében is foglalkoztunk a kérdéssel, amikor beszámoltunk arról, hogy az MDF jelöltjei és a választók közötti találkozók alkalmával ugyancsak felmerült a hiányos villanyszolgáltatás ügye. Szerkesztőségünk a Villamosenergia és Elektrotechnikai Ipar Minisztériumához fordult, ahonnan a következő választ kapta: Tekintettel arra, hogy Nagyváradon az áramfogyasztás igen megnövekedett, a meglévő áramforrások nem képesek ezt a növekedett fogyasztást fedezni, jelenleg szükség van bizonyos korlátozó intézkedésekre. Az áramszolgáltatás megjavítása érdekében még az év elején felszereltek egy 2100 lóerős Diesel-motorcsoportot, amely a város egy részét megfelelően ellátja árammal. Az év folyamán pedig még sor kerül egy 3500 lóerős Diesel-motorcsoport felszerelésére is. A Meteorológiai Intézet közli: Az ország déli részén meleg idő, északon némi lehűlés várható. Élénkülő nyugati szél. Alig változó hőmérséklet, nappal 10 és 20 fok, éjjel 0 és 8 fok között . A következő három napra aránylag meleg idő várható. Változó felhőzet, északon jobbára felhős égboltozat, helyenként eső, a hegyekben lavinaveszély, elvétve havas eső és havazás A háromnapos időszak vége felé délnyugaton is kisebb esők. Mérsékelt délnyugati, majd északi szél. Változatlanul meleg, majd északon némileg csökkenő hőmérséklet. Az általános oktatás színvonalának emeléséért A „Gazeta Invotamintului” közli az Oktatásügyi Minisztérium javaslatait az általános műveltséget adó oktatás színvonalának emelésére és kifejlesztésére, hogy módot nyújtson ezzel a tanügyi kádereknek a tanulók szüleinek és az iskolai oktatás iránti érdeklődőknek e kérdések megvitatására. A cikk mindenekelőtt felsorolja a legfőbb okait az általános műveltséget adó oktatás megszervezése és tartalma tekintetében észlelt hiányosságoknak, a tantervek, az iskolai programok és a tankönyvek hibás összeállítását; a kellő összhang hiányát a tanterv és a tankönyvek között; a hétéves iskolák hálózatának kis egységekre való tagolását; egyes tanügyi káderek, irányító és ellenőrző szervek fogyatékos munkáját; az iskola és a család közötti laza együttműködést; az iskolák elégtelen ellátását a laboratóriumi és múzeumi tanszerekkel. Az Oktatásügyi Minisztérium, hogy eleget tehessen az RMP II. kongreszszusa által az általános műveltséget adó oktatás tudományos színvonalának emelésére kitűzött feladatoknak, széleskörű intézkedéseket javasol. Ezek a javaslatok felölelik az oktatás tartalmának megjavítását, az általános műveltséget adó iskolák hálózatának kiszélesítését és fejlesztését, a tanügyi káderek jobb felkészültségét s megfelelő szakképesítéssel rendelkező káderek alkalmazását az irányító és ellenőrző munka elvégzésére, valamint a szükséges anyagi alap biztosítását az oktató-nevelő munka minél jobb elvégzésére. Az általános műveltséget adó oktatással kapcsolatban a minisztérium javasolja az oktatási idő egy évvel való meghosszabbítását, vagyis az áttérést a 11 éves általános műveltségi oktatásra, ahogyan azt egyébként az 1948. évi tanügyi reform is előirányozta. A 11 éves oktatási idő a következőképpen tagolódik: — 4 éves elemi iskolai oktatás (I— IV. osztály); — 3 éves gimnáziumi oktatás V— VII. osztály); — 4 éves középiskolai, vagy líceumi oktatás (VIII—XI. osztály.) A legfontosabb javaslatok az általános műveltséget adó oktatás színvonalának a megjavítását tűzik ki célul. Az Oktatásügyi Minisztérium új tanterveket javasol a román, német, orosz nyelvű és a többi nemzeti kisebbség nyelvén működő iskolák számára. Az új tantervek révén az Oktatásügyi Minisztérium azt igyekszik elérni, hogy az általános műveltségi iskola keretében a 7 osztályt végzett tanulók életkoruknak megfelelő színvonalon, folyamatos és összefüggő ismeretekre és gyakorlati tudásra tegyenek szert a legfőbb tantárgyakban, vagyis a matematika, fizika, vegytan, természettudományok, földrajz, történelem, román nyelv, gyakorlati munka terén. Ugyanakkor a követendő cél az, hogy a 11 osztályos iskola végzett növendékei megfelelő ismereteket szerezzenek politikai gazdaságtanból, marxizmus leninizmusból, felső matematikából (analitikai geometria, felsőbb algebra elemei, matematikai analízis — differenciál — és integrálszámítás) és geológiából is. Az általános műveltséget adó oktatás új terve tekintetbe veszi a politechnikai oktatás fokozatos bevezetését, olyképpen, hogy beiktat kézimunkaórákat és gyakorlati tanfolyamot s lehetőséget nyújt az általános politechnikai oktatás alapját képező természettudományok (matematika, fizi-Az Oktatásügyi Minisztérium javaslataira, vegytan, természetrajz) alapos elsajátítására. A 11 osztályos iskolák új oktatási terve a ma érvényben levő tervvel szemben olyan javaslatokat is tartalmaz, amelyek hozzásegítik a tanulókat ahhoz, hogy nagy műveltségű, sokoldalúan képzett emberekké váljanak, ilyen javaslat a többi között egy második modern nyelv (angol, francia, vagy német) bevezetése az V. osztálytól kezdve; a latin nyelv oktatása a VIII. és IX. osztályban, a zeneoktatás bevezetése a VIII—X. osztályokban; a logika oktatása a XI. osztályban és az irodalomelméleté a VIII. osztályban. Mindez vonatkozik a nemzeti kisebbségek 11 osztályos iskoláinak oktatási terveire is, azzal a különbséggel, hogy ezekben az iskolákban még az anyanyelv és irodalom tanulása egészíti ki a tantervet. Az új oktatási tervezet szerint a X. osztálytól kezdve két tagozatra — reál és klasszikus tagozatra — tagolódik a középfokú oktatás. A reál tagozatban a matematikai tanulmányoknak, a klasszikus tagozatban pedig az irodalom (beleértve a latin nyelvet és irodalmat is) és a filozófia tanulmányozásának biztosítanak tágabb teret. A többi tárgy teljesen azonos mindkét tagozatban. A tervezet javasolja versenypályázatok kiírását jó minőségű, eredeti tankönyvek megírására. A versenypályázatok szabályzatát a Művelődésügyi Minisztérium dolgozza ki. Az általános műveltséget adó oktatás és a 7 osztályos és középiskolai hálózat fejlesztése érdekében a tervezet a következőket javasolja: az egyes osztályokban tanuló növendékek számát átlagosan 30—40 tanulóban szabják meg; általánosítsák a vegyes iskolákat és osztályokat; kötelező módon szervezzék meg, hogy az V. osztálytól kezdve is legalább két párhuzamos osztály legyen a 7 osztályos iskolákban; nyújtsanak lehetőséget ahhoz, hogy a vegyes lakosú helységekben egységes, 7 osztályos elemi iskolákat és középiskolákat létesítsenek román tannyelvű tagozattal, vagy osztályokkal és a nemzeti kisebbség nyelvén működő tagozatokkal, vagy osztályokkal. Az Oktatásügyi Minisztérium javasolja, hogy a tanítók alapos és sokoldalú előkészítése érdekében, létesítsenek 2 éves pedagógiai intézeteket, s ezekbe verseny alapján vegyék fel a 11 éves iskolák végzett növendékeit. A javaslat értelmében az V—XI. osztályok jövendő tanárai számára — alapos tudományos és pedagógiai kiképzésen kívül — komoly gyakorlati felkészültséget is kell biztosítani, hogy eredményesen irányíthassák a gyakorlati munkákat az iskolák műhelyeiben és a mezőgazdasági kísérleti telepeken és szakszerűen megismertethessék növendékeikkel a korszerű ipari és mezőgazdasági termelés alapjait. A néptanácsok oktatásügyi osztályainak irányító és ellenőrző szerveit a javaslat szerint a legkiválóbb oktatási gyakorlattal rendelkező, főiskolai végzettségű káderekből kell kiválasztani. Végül a javaslatok 8—10 éves átmeneti időszakot irányoznak elő a 12 éves iskoláztatásra való áttérésre. Ez idő alatt számos feladatot kellene megoldani, mégpedig a 7 éves oktatás általánosítását s a középiskolaiiktatás fejlesztését; iskolaműhelyek létesítését és megfelelő berendezését a 7 osztályos és a 11 éves középiskolákban, olyan képzett tanügyi személyzet előkészítését, amely előmozdítja az általános műveltséget adó iskolákban a politechnikai tanulmányok bevezetését, s az ipari és mezőgazdasági vállalatok bevonását a politechnikai oktatás bevezetésébe. A tanügyi káderek az ország minden rajonjában 1956 április 8-án értekezletet tartanak s ez alkalomból megvitatják az Oktatásügyi Minisztérium javaslatait. A tanügyi káderek, a szülők, a tanulók javaslatait és észrevételeit, továbbá mindenkiét, aki az Oktatásügyi Minisztérium javaslatával kapcsolatban érdeklődést tanúsít az iskolák jó működése iránt, fel fogják használni az általános műveltséget adó oktatás jogi-szervezeti keretének végleges meghatározásánál. Az Oktatásügyi Minisztérium javaslatai azt a célt szolgálják, hogy valóra váltsuk mindazokat a feladatokat, amelyeket a II. pártkongresszus tanügyi téren kijelölt, vagyis összhangba hozzuk oktatásunk színvonalát hazánk szocialista építésének követelményeivel. Miért nem szolgálják a nyugati javaslatok a leszerelés ügyét? — Az ENSZ leszerelési albizottságának ülésszaka — Úgy másfél héttel az ensz albizottságának londoni ülésszaka előtt írta egyik népi demokratikus testvérlapunk, hogy „a leszerelés — mondhatni — határkő az erőpolitika és a békés versengés mezsgyéjén". Határkő, mert a hidegháborút felváltó békés együttélés politikája csak a nemzetközi bizalom légkörében érhet el döntő sikereket, s a bizalom egyik forrása éppen a leszerelés kell legyen. Most, hogy a tárgyalások immár közel két hete folynak, az első részleges választ a kérdésre, hogy történt-e végre valami ennek a határkőnek az átlépésére — ha nem is kimerítő pontossággal — meg lehet már adni. Noha az ülések zártak, a nyugati sajtó — hogy, hogy nem, erre még visszatérünk — meglehetősen tájékozottnak látszik az értekezleten történtek nagy részéről. Ez a tájékozottság persze egyoldalú, de következtetni sok mindenre lehet belőle.És ha ezeket a következtetéseiket összegezi valaki, mint ahogyan azt az elmúlt napokban a Pravda tette, akkor menten világos lesz az összkép . Az ülésszak első hetében a nyugati hatalmak valóban megtették a hoszszú, heteken át beharangozott nagy lépést... csakhogy visszafelé. S ha valóban olyasmi történt, ami előre veti a leszerelés kérdését, arra az elmúlt napokban került sor, amikor A. A. Gromiko, a Szovjetunió küldötte benyújtotta új javaslatait. A leszerelés kérdése — mint ismeretes — több mint tíz éves múltra tekinthet vissza, fejlődését nehéz lenne, de nem is szükséges nyomról nyomra követni. Elegendő, ha itt most csak a közelmúltra utalunk, pontosabban arra, hogy körülbelül egy esztendővel ezelőtt az albizottság angol és francia tagja közös tervezetet terjesztett elő a szakaszonkénti leszerelésre, amelyet a Szovjetunió május 10-i javaslataiban mondhatni egészében elfogadott, s amelyet saját tervezetének kiindulópontjává tett. Ezután következett a genfi kormányfői értekezlet Eisenhower elnök javaslatával a légifényképezésről, majd az albizottság őszi ülésszaka és a külügyminiszteri értekezlet, ahol az amerikai küldöttség hirtelen frontot változtatott, hallani sem akart többé azokról a pontokról, amelyekben már létrejött a megegyezés, s egyedül az Eisenhower-javaslatról, az ellenőrzésről lett volna hajlandó tárgyalni És amikor a Szovjetunió elfogadott egy nyugati javaslatot, a négy nyugati küldöttség mentén visszakozott saját korábbi álláspontjától is. Ez persze nem vetett valami jó fényt még a nyugati közvélemény szemében sem saját kormányaira, s még kevésbé volt alkalmas arra, hogy alátámassza a kedvelt taktikát: elfogadhatatlan feltételeket szabni a Szovjetunió elé s utána ráhárítani a felelősséget minden kudarcért. A nyugati kormányoknak tehát mindenekelőtt valamiféle fordulatot kellett tenniök, vagy lényegbevágót — amilyent a népek vártak tőlük — vagy taktikait, amely képes valamilyen új módon a régi huzavona politikát feltámasztani. Ilyen feltételek között nyílt meg a most folyó ülésszak, illetve ezek között a feltételek között zajlottak le nyugaton eléggé viharosnak tűnő előzményei. A nyugati politika utolsó pár heti alakulását rendkívül tanulságos nyomról nyomra követni, de előbb még egy kis kitérőre van szükség a szovjet politikára a leszerelés kérdésében.A Szovjetunió ugyanis távolról sem elégedett meg annyival, hogy kimutassa a közvélemény előtt a nyugati küldöttségek elfogadhatatlan következetlenségét, még saját javaslataiktól is elállnak, ha kiderül, hogy azok elfogadhatók tárgyalási alapként. A szovjet külpolitikát, mint minden kérdésben, ebben is a legnagyobb rugalmasság jellemzi, s mert célja valóban elérni a megegyezést, a nyugati visszakoz után nem nyugodott bele a leleplezés erkölcsi győzelmébe, hanem rögtön új tárgyalási alapot keresett A Központi Bizottság beszámolója a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán mindenekelőtt leszögezte : ,-Ami a leszerelés kérdését illeti, mi nem sajnáljuk az erőfeszítéseket e rendkívül fontos probléma megoldására... Addig is, amíg megegyezés jön létre a leszerelés fő kérdéseiben, kijelentjük, készek vagyunk belemenni ilyen vonatkozású részintézkedésekbe, például a termonukleáris fegyverek kipróbálásának beszüntetésébe, a Németország területén állomásozó csapatok atomfegyverrel való ellátásának megtiltásába, a katonai költségvetések csökkentésébe." Álláspontját semmiképpen sem lehetett figyelmen kívül hagyni, s ezt mindenekelőtt két esemény igazolta. Eisenhower elnök levele Bulganyin elvtárshoz, amelyben ha óvatosan is, de kifejezte készségét a leszerelés ügyének újirányú megközelítésére, továbbá Pineau francia külügyminiszter ismert beszéde, amelyben bejelentette, hogy a francia kormány új tervezetet dolgoz ki s össze akarja hangolni a nyugati álláspontot a Szovjetunióéval. A Sajtó elég bőven foglalkozott az ezt követő napok eseményeivel ahhoz, hogy ne kelljen rá bővebben kitérni. Köztudomású, mint utazott Guy Molilet francia miniszterelnök Londonba, ahol a francia leszerelési javaslatból angolfrancia javaslat lett, mint ültek össze ezután Anglia, Franciaország, Kanada és az Egyesült Államok küldöttei előzetes megbeszélésekre, hogy összehangolják álláspontjukat, mint terjedtek a hírek, hogy ellentétek merültek fel a megbeszéléseken egyrészt Anglia és Franciaország, másrészt az Egyesült Államok között. Noha akárcsak a március 19-én megnyílt ülésszak, az előzetes megbeszélések is zárt ajtók mögött folytak, a nyugati sajtó kiválóan tájékozottnak látszott, aminthogy kiválóan tájékozottnak látszik most is. A Reuter hírügynökség az előzetes megbeszélések utolsó napján például világgá kürtölte, hogy Harold Stassen, Eisenhower elnök személyes tanácsadója a leszerelés kérdéseiben úgy véli, az angol-amerikai javaslatok olyan engedményeket tesznek, amelyek gyengítik a nyugati védelmet. A France Presse hivatalos körökre hivatkozva arról írt, hogy a nyugati küldöttségek nem voltak képesek közös nevezőre jutni, s hogy „Anglia és Franciaország nem tudták megnyerni az Egyesült Államok támogatását tervüknek, amely pedig a legelfogadhatóbb az utóbbi években előterjesztett tervek közül." A párizsi Figaro hosszú cikkben emlékezett meg arról, hogy a nyugati hatalmak között ellentétek merültek fel az angol—francia „összehangoló”tervezet kérdésében, az amerikai hírügynökségeik pedig arról adtak hírt, hogy Stassen saját tervét viszi az értekezlet elé. A tőkés sajtó mindemellett sokatmondóan sejtetni engedte, hogy a nyugati államférfiak most derűlátóak az esetleges megegyezést illetően, biztos információik szerint a megegyezés perspektívája sohasem volt még ennyire közeli mint most. Azonban az eddigi nyugati javaslatokból egyelőre csak az tűnik ki, hogy ez a jólinformáltság egyetlen célt szolgál: elfeledtetni a közvéleménnyel a Nyugat tavalyi nagy visszakozását, elhitetni, hogy valóban új javaslatokról, valóban összehangoló javaslatokról van szó, olyan javaslatokról, amelyek minden eddiginél közelebb állnak a Szovjetunió álláspontjához olyannyira, hogy az amerikaiak nem akarják elfogadni, hogy tehát, ha most sem jön létre a megegyezés — s itt jön a régi nóta — ezért egyedül a Szovjetunió lenne a felelős Az így beharangozott francia-angol javaslatokat március 21-én terjesztették elő, s zárt ajtók ide, zárt ajtók oda, mondani is felesleges, hogy másnap már az egész nyugati sajtó népszerűsítette őket. A huszonegyediki ülésről ily módon kiszivárgott hírek szerint az angol-francia javaslat háromszakaszos leszerelési terv lenne, amely szerint először is egy ellenőrző szervet hoznak létre Eisenhower légiellenőrzési terve és a szovjet szárazföldi ellenőrzési terv egyesítése alapján, s ezzel egyidejűleg a jelenlegi színvonalon stabilizálnák az államok klasszikus fegyverzetét és hadseregük létszámát. A második szakaszban korlátoznák a nukleáris kísérletek számát, a hadseregek és a fegyverzetek színvonalát pedig 50 százalékkal csökkentenék. A harmadik szakaszban végül teljesen betiltanák az atomfegyverekkel való kísérleteket, s a fegyverzeteket és a fegyveres erőket tovább csökkentenék. A valamivel később benyújtott amerikai terv szerint nem lenne semmiféle szakaszonkénti csökkentés, mindössze az ellenőrzés terén történne annyi, hogy mind a Szovjetunióban, mind az Egyesült Államokban egy körülbelül 30.000 négyzetmérföldnyi területen „próbaellenőrzéseket” tartanának, s ugyancsak mindkét hatalom 2.500.000 főre csökkentené fegyveres erőinek létszámát. Egy újabb amerikai terv szerint emellett minden nemzetnek előzetesen közölnie kellene fegyveres erőinek esetleges áthelyezését nemzetközi méretekben. Az amerikai terv célja olyanynyira átlátszó, hogy arról még a nyugati hírügynökségek is viszonylag keveset beszélnek. Stassen javaslatai semmivel sem mennek tovább a „leszerelés nélküli ellenőrzés" eddig is hangoztatott jelszavánál, amelynek régebbi változatait a Szovjetunió már nem egyszer leleplezte. Ellenőrzésről csak úgy lehet beszélni, ha az a leszerelés tiszteletben tartását, a meghatározott színvonal tiszteletben tartását, nem pedig a fegyverkezés fokát ellenőrzi, ellenkező esetben ugyanis — mint a Pravda egyik legutóbbi cikke joggal megállapítja — csak a kémkedést szolgálná más államok területén. Az egyetlen, amit az amerikai terv a leszereléssel kapcsolatban előirányoz, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió fegyveres erőit csökkentsék két és félmillió főre. Ezzel kapcsolatban csak annyit kell megemlíteni, hogy ez éppen egy millióval magasabb annál a színvonalnál, amit a nyugati hatalmak még nem is olyan régen maguk javasoltak, s amivel a Szovjetunió egyetértett. Vizsgáljuk azonban meg kissé közelebbről a sokat dicsért angol— francia javaslatot is, a régi szakaszonkénti leszerelési terv ez újabb változatát. Mindenekelőtt az tűnik szembe, hogy míg az előbbi tervek megszabták a leszerelési egyezményben részvevő államok fegyveres erőinek maximális színvonalát, a jelenlegi javaslatok megkerülik a konkrét határszint kérdését. Az angol—francia terv tényleges, kézzelfogható kiindulópont helyett azt javasolja, hogy az első szakaszban elégedjenek meg a fegyveres erők és a fegyverzetek jelenlegi színvonalának felderítésével, azaz burkoltan a leszerelés nélküli ellenőrzés, vagy pontosabban szólva a leszerelés nélküli felderítés álláspontjára helyezkedik. Jules Moch, Franciaország képviselője, nem is olyan régen még arról beszélt, hogy a benyújtásra kerülő francia javaslat jeligéje : „Sem leszerelést ellenőrzés nélkül, sem ellenőrzést leszerelés nélkül — csakis ellenőrzött leszerelést" Úgylátszik hogy ez a méltánylandó szempont, mire a tervezet benyújtásra került eltűnt, s csak a közvéleményben a francia terv körül előzetesen kialakult kedvező visszhangot hagyta maga után. De menjünk tovább. Az angol-francia terv lényegében lemond — s nem is túlságosan leplezve — az atomfegyverek eltiltásáról. Igaz ugyan, hogy a tervezethez mellékelt nyilatkozat szerint még az első szakaszban el kellene tiltani az atomfegyverek használatát (gyártásuk eltiltásáról nincs szó), a nyilatkozat azonban kivételt tesz arra az esetre, ha „agresszió elhárítására” akarják felhasználni. S hogy adott alkalommal ilyen esetről van-e szó, annak eldöntését a tervezet kizárólag az érdekelt államtól teszi függővé, nem pedig a Biztonsági Tanácstól,amint azt az ENSZ alapokmánya előírja. így tehát a fent említett nyilatkozat aligha bír valami reális értékkel. Az angol-francia tervezet meghatározatlan időre, a harmadik szakaszra halasztja ezenkívül még az atomfegyver-kísérletek eltiltását is. Az atomfegyverek gyártásának betiltása, a meglévő készletek megsemmisítése pedig végképp kiesik a tervezet látóköréből, minthogy ezt a kérdést külön értekezleten, mindhárom szakasz végrehajtása után kellene megvizsgálni. Ami végül a szakaszokat illeti, az átmenet egyikről a másikra oly bonyolult, annyi feltételtől függ, hogy még a Reuter hírügynökség szerint is, megvalósításuk „hosszú évekig tartana”. Ráadásul a leszerelési egyezmény végrehajtását egy 15 tagú végrehajtóbizottság ellenőrizné, amely nem függne a Biztonsági Tanácstól, s amely egyszerű szavazattöbbséggel felfüggeszthetné még az egyezmény által előírt tilalmakat és korlátozásokat is. Ily módon a többséget ellenőrző hatalom egyoldalúan megsemmisíthetné a fegyverzet bármilyen korlátozását. Mint a Pravda ezzel kapcsolatos cikke írja, az Egyesült Nemzetek Szervezetének gyakorlata már bebizonyította, mennyire reális egy ilyenszerű javaslat. A „gyökeresen ”új angol-francia javaslatokról tehát ez az igazság. Nyugaton egyes államférfiak úgy látszik nem idegenkednének attól, hogy a leszerelési albizottság munkáját ugyanarra az útra tereljék, amelyen annak idején a hajdani Népszövetség leszerelési vitái haladtak. Valószínűleg nem kevés olyan államférfi is akad a nyugati országokban, aki a leszerelésről szólva titokban abban reménykedik, hogy másodszor is valóra válik Lord Cecilnek, a népszövetségi viták egyik angol részvevőjének 1927-ben mondott jóslata : „Éveken át fogunk tanácskozni a Genfi-tó partján a le-szerelésről, míg a háború ezt az ülés-szakot félbe nem szakítja". Csakhogy a történelem nem szokott megismétlődni. Mindenekelőtt a Szovjetunió ma már nem elszigetelten vívja harcát a leszerelésért, mint ahogyan azt a Népszövetségben tette. Másodszor politikai naivitás lenne arra számítani, hogy az új javaslatok körül csapott sajtókampány elfeledtetheti a közvéleménynyel, ki nem akart hallani még saját javaslatairól sem, amikor kitűnt, hogy azok elvezethetnének a megegyezéshez. A nemzetközi közvélemény ma már sok mindent világosabban lát, sokkal világosabban, mint harminc esztendővel ezelőtt, s a közvélemény szavát mind nehezebb figyelmen kívül hagyni. Jó jel az, ennek a jele, ha nyugaton mind többet beszélnek a kormányférfiak leszerelési szándékukról. Ez azonban még egyetlen békeszerető ember számára sem elég. Milyen út vezethet el valóban a tényleges leszereléshez? Lapunk mai számában ismertetjük a Szovjetunió új javaslatait, s ezek azok, amelyekről még az is aki e kérdésnek nem szakembere, első pillanatra megállapíthatja, hogy reális utat követnek. A szovjet javaslat mindenekelőtt abban különbözik a nyugatiaktól — noha a megegyezés érdekében sok elemüket tartalmazza —, hogy konkrét, hogy a nyugati javaslatok általánosságaival szemben mindent határidőkhöz, lehetőleg rövid határidőkhöz és számokhoz köt. Jellemző, hogy a France Presse hírügynökség első kommentáréban (egyben a nyugati javaslatok akaratlan bírálataként) azt hozta fel, mint legfőbb erényét, hogy ,,sem propagandisztikus szemfényvesztés", s az angol Reuter hírügynökségtől az amerikai Associated Pressig és a New York Times-ig minden nyugati hírügynökség és lap a szovjet javaslatok rendkívüli „érdekességéről" és „vonzóerejéről" kénytelen beszélni. A leszerelési albizottság április 3-ig most felfüggesztette az üléseket, hogy a nyugati küldöttségeknek legyen idejük áttanulmányozni a szovjet javaslatokat. Figyelembe kell venni azt is, nyugaton ma már mind többen, közöttük ismert polgári politikusok is, felteszik a kérdést az amerikai, angol, francia, kanadai küldötteknek: „Merre tartanak, uraim?”. Az új szovjet javaslatok után nehéz lesz visszatérni eredeti tervezetükhöz. Itt az idő és a még soha ennyire nem alkalmas pillanat. Át kell lépni, mert az egész nemzetközi közvélemény azt igényili az erőpolitika mezsgyéjét, a leszerelés kérdésében is. Gall András ELŐRE Gazdag választék — figyelmes kiszolgálás Vörös Acélon is bővül szocialista kereskedelmünk hálózata. A helybeli dolgozóink szívesen vásárolnak az 5. számú élelmiszerüzletben, ahol figyelmesen szolgálják ki őket és bőséges választék áll rendelkezésükre. Képünkön: az üzlet egyik részlete. Olasz filmhét Van olyan mérce, amely szerint a művészet emberre gyakorolt hatásának a lényege az élményszerűség. Akaratlanul is ez jutott eszembe, amikor az olasz filmhét első filmjét megnéztem s kilépve a moziból — mint az olasz filmek nagy részének esetében — ismét felötlött bennem a gondolat, hogy tulajdonképpen miért is van olyan varázsa ezeknek a filmeknek? ! Nem a mi életünkről szólnak, nem a bennünket közvetlenül és elsősorban érintő kérdéseket tárgyalják, nem azokra adnak feleletet. Más világ az olasz neorealista filmek világa, szereplői más szemszögből reagálnak azokra az életkörülményekre, amelyekben élnek, mint ahogy mi tennénk, másképp ítélik meg azokat a kérdéseket, amelyeket a mindennapi élet eléjük állít. A sok „más" kétségtelenül nem meggyőző érv az élményszerűség mellett. Sőt, — talán ellentmondásnak is tűnik. És mégsem az. Nem az, mert a „más" csak különbség. Ami pedig élményszerűvé teszi számunkra , az az olasz neorealista filmek lényege: eszmei mondanivalójuknak harcos humanitása, az igazabb, emberibb élet megteremtését szolgáló eszmeiség. Ezen keresztül szól hozzánk a „Bicikli-tolvajok" mély tragikuma, a „Két krajcár reménység" munkanélkülije az emberibb holnapba vetett hitével, a „Spanyol-téri lányok” fiatalságának bizakodó életigénye, a „Nincs béke az olajfák alatt“ is a ,fióma 11 óra" megrendítő társadalomarra, ahogy csak a legismertebbeket említsük Az olasz neorealizmus Új, nem kiforrott, aránylag egészen fiatal művészeti irányzat, 1943—44-ben, az olasz nemzeti ellenállási mozgalom kibontakozása idején indult el. Az olasz nép szabadságharcának, az egész országot megrázó társadalmi változásnak áramlatában újjászületett az olasz művészet is. És ebben az újjászületésben éppen a filmművészet talált legelőször és leginkább magára. Az olasz valóság még nem jelent a fővárosban úgy meg filmen, mint ahogyan a neorealista alkotásokban. Ezeknek a műveknek sikerült valójában visszaadniok az egyszerű emberek életét, a maga valóságában ábrázolniok az olasz népet, életre kelteni az olasz tájakat. Sok bennük még a világnézeti tisztázatlanság, nem mindig tudják átfogni a teljes valóságot, csak a valóság egyes részletét■ Sokszor nem tudnak kivezető utat találni a felvetett problémákból De végső kicsengésük lényegében mindig optimista, sugárzik belőlük az egyszerű emberek szeretete, a humanizmus s meggyőző erejük egyik kulcsa éppen abban rejlik, hogy egy sor társadalmi, erkölcsi problémát merészen vetnek fel. Ezért a merészségért kemény harcot kell folytatniok a neorealizmus híveinek az uralkodó körökkel szemben, amelyek művészietlenséggel is hazafiai- lansággal vádolják a haladó filmrendezőket. Nehéz utat járnak az olasz neorealista filmművészek, akik maguk sem látják elég világosan fejlődésük irányát. Argentini, olasz filmrendező mondotta Varsóban, a filmesek találkozóján a neorealizmus útkeresésével kapcsolatban: v Hogy merre a kivezető út? Semmiesetre sem az álrealizmus. A továbbfejlődés útját olyan filmek jelzik, mint a „Róma 11 óra", a „Hűtlen asszonyok", amelyekre nemcsak a valóság hiteles ábrázolása jellemző, hanem megmutatnak már valamit az új, igazságosabb társadalomért vívott harcból is. Ezen az utón kell a neorealizmusnak továbbhaladnia. De ezen az utón haladni csak nehéz harc árán lehet: megalkuvás nélkül harcolni kell a filmalkotás szabadságáért". A szavakban megfogalmazott harcos kiállást a tett igazolja. Erről győznek meg a mostani olasz filmhéten bemutatott alkotások is, a már látottakon kívül, a „Holnap már késő lesz” ,a „Hűtlen asszonyok", a „Halhatatlan melódiák". Egy-egy darab élet mindegyik film, mely emberien meggyőző, harcos életigényű hangjával még sokáig fog bennünk és mémsként élni. KONSZA JUDIT 3 Kereskedő lévén azért jöttem Európába, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban részt vegyek a lipcsei nemzetközi tavaszi mintavásáron. Itt alkalmam volt megtekinteni a Román Népköztársaság kiállítási csarnokát is. Minthogy az Önök exportra szánt termékei felkeltették érdeklődésemet, elhatároztam, hogy elfogadom Kereskedelmi Kamarájuk meghívását és ellátogatok Romániába. Rövid ittlétem alatt jártam néhány külkereskedelmi vállalatban, iparvállalatban és kulturális intézményben. Azt tapasztaltam, hogy Románia teljes fellendülésben levő ipari ország. A legmélyebb benyomást azonban maga a nép tette rám, ez a nagyszerű, szorgalmas, lelkes nép. Bárhol is jártam, mindenütt azt láttam, hogy az emberek milliói vasakarattal munkálkodnak az ország újjáépítésén, értékesítve e föld mérhetetlen kincseit. Tapasztalhattam, hogy az anyagi felvirágzással párhuzamosan nagy léptekkel haladnak előre a művészetek terén s a kultúra más ágainak fejlesztésében. , Európai tartózkodásom alatt örömmel értesültem arról, hogy országaink árucsereegyezményt kötöttek egymással. Ceylon gyengén fejlett ázsiai ország, de mi elhatároztuk, hogy újjáépítjük hazánkat és ehhez szükségünk van az ipari államok segítségére. Sok nyersanyagunk van, s azokat a legelőnyösebb árakon, szívesen adjuk el bármely érdekelt országnak. A kereskedelmi egyezmény megállapítja,milyen árukat cserélhetünk, önöknek vannak petróleumipari termékeik, fűrészárujuk, gabonájuk, mezőgazdasági gépeik. Ezzel szemben mi nyersgumit, grafitot, kókuszféléket, kakaót, fűszerárut, és főképpen teát szállíthatunk. Mindent el fogunk követni, hogy az önök termékeit meghonosítsuk Ceylonban. A ceyloni nép azt óhajtja, hogy kereskedelmi kapcsolatokat építsünk ki az önök országával. Románia teljes fellendülésben levő ipari ország d. T. Rutnamnak, a ceyloni Országos Kereskedelmi Kamara tagjának nyilatkozata Pénteken este elutazott a fővárosból J. T. Rutnam, a ceyloni Országos Kereskedelmi Kamara tagja, aki a Román Népköztársaság Kereskedelmi Kamarájának meghívására látogatott el hazánkba. J. T. Rutnam elutazása előtt a következő nyilatkozatot adta az Agen prés munkatársának: