Előre, 1956. május (10. évfolyam, 2654-2678. szám)

1956-05-03 / 2654. szám

2 na Gyűlések, felvonulások országszerte május elseje megünneplésére R E S I C Á N ki acél városában ez évben is nagy lelkesedéssel ünnepelték meg a dol­gozók nemzetközi szolidaritásának napját. A Köztársaság­ terén megrendezett nagygyűlésen Gheorghe Birsanescu elvtárs, a rajoni pártbizottság első titkára méltatta Resica dolgozóinak a nagy ünnep küszöbén kifejtett munka­­len­düle­tét. Ezután kezdetét vette a hagyomá­nyos felvonulás. Az olvasztárok nagy grafikontáblát vittek, amely feltüntet­te az áprilisi szocialista verseny ered­ményeit. Stefan Cím­ar, Ion Sirbu, Va­­sile Benea és Petru Them csoportjai 5,7 százalék nyersvasat termeltek a havi tervfeladaton felül. Az emelvényen hosszas tapssal köszöntötték a hengerészeket, akik május­­ tiszteletére 5 százalékkal túlhaladták múlt havi tervfeladatu­kat, s ugyanakkor 142 gyorscsapo­­lást végeztek. A felvonulók közt haladt Constantin Moraru főolvasztár, aki ifjúsági bri­gádjával a legtöbb gyorscsapolást végezte. Kitörő lelkesedéssel fogadták a felvonuló mozdonyépítőket, akik áprilisban két mozdonyt gyártot­tak terven felül. Az emelvény előtt elvonuló összes üzemi munkások, technikusok, mérnö­kök, stb. egyöntetűen kifejezésre jut­tatták elhatározásukat, hogy mindent elkövetnek a II. pártkongresszus által kijelölt­­dadátok valóraváltásáért. A felvonulást a sportolók népes so­rai zárták be. MAROSVÁSÁRHELYEN (Tudósítónk tel­efonjelentése) Marosvásárhely dolgozói — a ked­vezőtlen időjárás miatt — üzemi klubokban és házi összejöveteleken ünnepelték meg a munkásosztály ha­gyományos harci napját, má­­s el­sejét. A Simó Géza bútorgyár klub­jában­­ például már kora délután megkezdődött a tánc, a szórakozás és késő estig tartott. A gyár fiataljai és idősebb munkásai vidám hangulat­­ban töltötték a napot, amelynek tisz­teletére az elmúlt hetekben annyi oda­adással dolgoztak. Vállalásukhoz hí­ven több mint 300 szoba­bútort gyár­tottak terven felül. A Simó Géza üzem a május elsejei versenyben egyike volt az élenjáró vállalatoknak. A Magyar Autonóm Tartomány üzemei 108,2 százalékban teljesítették első negyedévi tervüket. A legkiemelkedőbb eredménnyel a ma­rosvásárhelyi autójavító üzem munka­közössége dicsekedhet. A vállalat mun­kásai 127 százalékban teljesítették első negyedévi előirányzatukat , most már júniusra dolgoznak. Ebben az időszakban a munka termelékeny­ségét 18 százalékkal emelték, az ön­költséget pedig 5 százalékkal csök­kentették a tervhez képest. Hasonló sikereket értek el a Petőfi Sándor bőrgyár és kesztyűgyár, a tar­tományi Építkezési Tröszt és más­­ vállalatok dolgozói is. A KOLOZSVÁRI ÍRÓSZÖVETSÉGBEN (Tudósítónk telefonjelentése.) A Román Népköztársaság írószövetsé­gének kolozsvári fiókja április 28-án ünnepi ülés keretében emlékezett meg a dolgozók nagy nemzetközi napjá­ról. Nagy István megnyitó szavai után Márki Zoltán és Aurel Rau is­mert­ették­ május elseje jelentőségét, majd Bárdos Arthur, Felea Miron és Salamon László verseiből adtak elő. Fogadás a fővárosban a külföldi vendégek tiszteletére A Szakszervezetek Központi Taná­csának elnöksége kedden este elv­társi összejövetelt rendezett az Athene Palace-ban azoknak a vendégeknek a tiszteletére, akik május elseje meg­ünneplésére érkeztek hazánkba. Az összejövetelen részt vettek a Szovjetunióból, a Kínai Népköztársa­ságból, Angliából, Kanadából, a Csehszlovák Köztársaságból, Dániá­ból, Svájcból, a Német Demokratikus Köztársaságból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Indonéziából, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaságból, Japánból, Libanonból, a Mongol Nép­köztársaságból, a Lengyel Népköztár­saságból, Szíriából, Svédországból és a Magyar Népköztársaságból hazánk­ba érkezett szakszervezeti és nőkül­­döttségek tagjai. Román részről jelen voltak: Gh. Apostol, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Antoni Vladoiu, a fővárosi néptanács végrehajtó bizott­ságának elnöke, Stelian Moraru, az SZKT alelnöke, M. Mujic, M. Marin mérnök, továbbá az SZKT elnökségé­nek tagjai, hazánk régi munkásmoz­galmi harcosai, szakszervezeti aktivis­ták, a vállalatok és intézmények él­munkásai. A megjelentek lelkesen éltették a nemzetközi munkásegységet, a népek közötti barátságot és a világbékét. (Agerpres.) KÖRTÁNC A Köztársaság tér előtt az autók le­­lassítanak. Csak lépésben, a sétálók ütemében haladnak, annyi ember gyűlt össze a nagy téren. Pedig az eső alig átlőtt el. Még az aszfalton is kerülgetni kell a kisebb tócsákat. A téren nagy, ünnepi a forgalom. A szabadtéri színpadra a Belügy­minisztérium fúvószenekara megy fel. Felhangzik az egész teret betöltő harsogó induló, majd talp alá való táncok. S a párok meg is mozdulnak. A tér közepén kezdik el ropni a sírbát. A munkáslány, az egyetemista, az ipari iskolai tanuló, a katonatiszt — egyre-másra kapcsolódnak bele a kör­táncba. A kör egyre nő, majd kettőbe, há­romba szakad. S a kisebb körök is egyre duzzadnak. A Brezoianu utca felől kisebb cso­port érkezik. Rokolyás leányok, csiz­más legények. Gyergyóiak, meg vagy két kászoni is akad közöttük. Beleve­­gyűlnek a főváros központjának nagy forgatagába. S otthonosan, kipirult arccal, mosolygó tekintettel járják kör­be a teret. Kigyúlnak a lámpák, a reflektorok. A zenekart másik váltja fel. De mint­ha a nép soha sem cserélődne. Pe­dig hányan jöttek, hányan mentek a délutáni órák óta. A tér mindig tele van. Vidám, kacagó, csilingelő han­gok, ünnepi hangulat. Ismerősök, is­meretlenek Összefogózva táncolják a körtáncot. KPORJ Megkezdődött a Varsó-Berlin-Prága kerékpáros „Békeverseny“ Május 2-án Varsóban kezdetét vette a hagyományos kerékpáros „Békever­seny”, amelyet Varsó-Berlin-Prága között rendeznek meg. A nagy nem­zetközi verseny megnyitó ünnepségén részt vettek a Lengyel Népköztársa­ság Államtanácsának, kormányának képviselői, valamint a Lengyel Egye­sült Munkáspárt számos tagja, élükön A. Zawadskival, az Államta­nács elnökével, W. Cyrankiewicz mi­niszterelnökkel és O. Ochabbal, a R­O V • Vasárnap bonyolították le az A- osztályú labdarúgó bajnokság hatodik fordulóját. A hadsereg együttese, a CCA ezúttal is bebizonyította jó for­máját és 3:0 (1:0) arányban győzte le a kolozsvári diákok csapatát. Ez­zel 9 ponttal megőrizte vezető helyét. Az Aradi Flamura Rosie megérdemel­ten 2:0 (1:0) arányban győzött a Nagyváradi Progresuslal szemben és ezzel biztosan tartja második helyét. A Temesvári Locomotiva öt döntetlen után megszerezte első idei győzelmét a Sztálinvárosi Dinamóval szemben, 1:0 (0:0) és ezzel a táblázat harma­dik helyére került. További eredmé­nyek : Bukaresti Dinamo — Petrozsé­­nyi Minerul 0:0, Ploesti Flandra — Bukaresti Locomotiva 1:1 (0:1), Te-Lengyel Egyesült Munkáspárt első tit­kárával. A 110 km hosszú első versenyszaka­­szon rendkívül heves küzdelem alakult ki. A versenyszakasz győztese az olasz Bruni lett. A román versenyzők közül C. Sandru az 5., C. Dumitrescu pedig a 6. helyet foglalta el. A csapatverseny szakaszgyőztese Olaszország lett, a 2. helyet pedig az RNK szerezte meg a részvevő 23 or­szág csapatai között. IDÉN mesvári Stiinta — Bukaresti Progre­­sul 3:0 (1:0). • A hazánkban tartózkodó Szófiai Szpartak csapata Bacauban a helyi Dinamo ellen játszott barátságos mérkőzést. A bolgár vendégcsapat 2:0 (1:0) arányban szerezte meg a győzelmet.­­ Budapesten a Magyar Népköztár­saság csapata a Jugoszláv Szövetsé­gi Népköztársaság együttesével ta­lálkozott. A mérkőzés 2:2 (1:1) dön­tetlen eredménnyel ért véget. A játék nem volt magas színvonalú, de izgal­makban bővelkedett. SAKK. • Szófiában hazánk sakkozói 13:11 arányban győztek Bulgária legjobb sakkozói ellen. Az „Új út" csavargyár fiataljai az önköltség csökkentéséért Kevés med­gyesi üzemben folyik olyan jól megfontolt s tervszerűen irá­nyított takarékossági mozgalom, mint az „Új út” csavargyárban. Az üzem munkásai a technikusokkal vállvetve állandóan azon fáradoznak, hogy mi­nél ésszerűbben, minél jobban hasz­nálják fel a nyersanyagokat. Törekvé­süknek meg is van az eredménye: minden hónapban jelentősen túlszár­nyalják a takarékosság terén tett fel­ajánlásukat s ezen keresztül hatható­san hozzájárulnak a termékek önkölt­ségének csökkentéséhez. Az elmúlt évben például a vállalat az előirány­zott 5,95 százalék helyett 6,87 száza­lékkal csökkentette az önköltséget s nem kevesebb, mint 2,152­ 000 lej ter­ven felüli felhalmozást ért el., A termékek olcsóbbá tételének egyik legfontosabb eszköze — mint minden üzemben — az ,,Új út” csavargyárban is a termelési terv rendszeres teljesí­tése, illetve túlteljesítése. A gyár dol­gozói becsülettel helytállnak ezen a téren is. A múlt évi össztermelési ter­vet például 106,2 százalékban, az áru­termelési tervet pedig 105,4 százalék­ban valósították meg. Munkalendüle­tük ebben az évben sem csökkent. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy első negyedévi össztermelési ter­vüket a kemény téli időjárás okozta objektív nehézségek ellenére is 110,53 százalékra teljesítették. Az első ne­gyedévre előirányzott 1,62 százalékos önköltség csökkentési tervet már az első két hónapban 1,76 százalékkal túlszárnyalták. Ez a nagyszerű ered­mény mindenekelőtt a lelkes munká­nak és a jó vállalatvezetésnek tulaj­donítható. De nem utolsó sorban an­nak a széleskörű agitációs és nevelő munkának ,amely a gyár minden rész­legére kiterjed. Az üzemi pártszerve­zet és szakszervezeti bizottság, fontos feladatának tartja az élenjáró dolgo­zók munkamódszereinek állandó nép­szerűsítését s nemcsak a nevezetes év­fordulók alkalmával szerveznek szo­cialista versenyt, hanem állandóan nyilvántartják a munkások felajánlá­sait és azok pontos teljesítésére ösz­tönzik őket. AZ ÖSSZES IFJAK BRIGÁDOKBAN DOLGOZNAK A gyár­­MSZ szervezete és fiatal munkásai is eredményesen vesznek részt az önköltség csökkentéséért fo­lyó munkában s nekik is nagy részük van abban, hogy az üzem nemcsak tartományi, de országos viszonylatban is az elsők közé tartozik ezen a téren Az üzemi IMSZ szervezet vezetősé­gének jó szervezőképességéről mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy gyár valamennyi fiatal dolgozóját, függetlenül attól, hogy tagja-e az IMSZ-nek vagy sem, bevonta valami­lyen brigádba s így közvetve, vagy közvetlenül az önköltség csökkentésé­ért folyó harcba is. A melegprés osz­tályon például már hosszabb idő óta két egyenként 6—6 tagú ifjúsági ter­melő brigád dolgozik. S hogy nem akárhogyan, azt mi sem bizonyítja beszédesebben, mint az, hogy már több, mint 6 hónap óta ez a részleg birtokolja az üzemi versenyzászlót. A két brigád havonta átlagosan 160 180 százalékra teljesíti tervét. Pedig nem valami könnyű itt a munka. Jó szemre, rendkívüli ügyességre van szükség. Ha csak rövid ideig is tovább hagyják a kelleténél az 1800 fokos hőségben a vasat, csak össze­égett selejt marad a vasúti­ sínek le­­rögzítésére alkalmas csavarból. (A két brigád már hosszabb idő óta szinte kizárólag vasúti síncsavarokat gyárt.) Selejt azonban náluk nem igen szo­kott előfordulni. A STAND ÉS MENETVÁGÓ OSZ­­ TÁLYOKON Tervük rendszeres túlteljesítésével s a selejtes termelés nagyfokú lecsök­­kenítésével jelentősen hozzájárulnak az önköltség csökkentéséhez a stanc és a menetvágó osztályokon dolgozó if­júsági termelő brigádok tagjai is. A gépek fó kihasználásával, s a késen alapos fenésével és beállításával e két brigád tagjai havonta 120—160 százalék között teljesítik termelési ter­vüket s kezük alól alig kerül ki se­lejtes, hibás csavar. Az üzemi IMSZ szervezet a techni­kusok segítségével nagy gondot fordít arra is, hogy az ifjak minél több fej­lett munkamódszert ismerjenek meg. A szerszám­műhelyben, ahol a dolgozók mintegy 85—90 százaléka ifjú, az utóbbi időben különösen a Kuznyecov­­féle szerszámfelújítási módszer terjedt el nagyon. Az első negyedévben a fia­tal szerszámlakatosok így közel 4000 lej értékű kitűnő minőségű szovjet és cseh szerszámacélt takarítottak meg. A csavarfej préselésénél használatos acélformákat ugyanis, miután azok a nagy hőségtől és nyomástól kitá­gultak, vagy kikoptak, nem dobták a hulladék közé, hanem rövidebbre vág­ták és új formákat, matricákat készí­tettek belőlük. A gépek pontosabb be­állításával, kisebb megmunkálási rá­hagyással ugyancsak hozzájárultak a felesleges fémfogyasztás csökkentésé­hez. AZ ÚJÍTÓK Számos újitó is akad az „Új út” csavargyár fiataljai között. Daridu Ni­­colae szerszámlakatos két vágókést szerelt egyik menetvágó gépre s azóta egyszerre két munkafolyamatot végez el a csavarokon. Ezzel az újítással hozzávetőleges számítások szerint évi 3500—4000 lejjel járul hozzá az ön­költség csökkentéséhez. Kenéz József a hidegprés osztály fiatal mestere és Sincelean Teodor helyettes diszpécser egy-egy emelődaru tervének kidolgo­zásával járultak hozzá az üzemben folyó munka megkönnyítéséhez és ol­­csóbbá tételéhez. Kedvezően befolyásolta az önkölt­ség alakulását az üzemi IMSZ szer­vezet által nemrégiben kezdeménye­zett ócskavas-gyűjtési akció is. 20 fia­tal, több mint 1000 kiló eldobott fém­hulladékot gyűjtött össze önkéntes munkával. Meg kell még említenünk az IMSZ szervezet aktív nevelő mun­káját is, melynek eredményeként a május elsejei versenyben a fiatalok között már alig akadt valaki, aki ne teljesítette volna a tervét. Az „Új út” csavargyár fiatal dolgo­zói, példamutató munkával kezdték a második ötéves tervet. Most, a május elsejei verseny során még jobban megerősödött a fiatalok versenyszel­leme. A pártszervezet és az IMSZ szervezet kitartó nevelőmunkája meg­­hozta a várt eredményeket. MÁTHÉ ANDRÁS Az Oktatásügyi Minisztérium a Román Munkáspárt II. kongresszu­sától azt a fontos feladatot kapta, hogy javítsa meg az oktató-nevelő munka színvonalát. Az Oktatásügyi Minisztérium ezek után az általános műveltséget biztosító iskolahálózat ki­szélesítésére és megjavítására részle­tes tanügyi tervet dolgozott ki ja­vaslat formájában és azt az érdekel­tek tudomására hozta. Így tette le­hetővé a minisztérium, hogy tanítók és tanárok, szülők és tanulók, orvosok és gyermekpszichológusok és általában minden érdeklődő hozzászólhasson a tervezethez és megtehesse a maga javaslatait. Ilyen széles mederben folyó vitára még nem volt példa az oktatás terén és nem csoda, ha az Oktatásügyi Minisztériumnak ezt a kezdeményező lépését örömmel fogad­ta mindenki. Az iskolarendszer kibővítését, illetve az új tanterv bevezetését ötéves ter­vünk sikeres befejezése következtében létrejött változások tették szükséges­sé. Az oktató-nevelő munka nem számolt idejében ezekkel a változá­sokkal és nem tartott lépést velük munkája továbbfejlesztésében. Így állt elő az a helyzet, hogy mialatt egyre nagyobb lendületet vett a társadalom gazdasági és politikai fejlődése, ugyanakkor egyre élesebben ütköztek ki jelenlegi iskolarendszerünk hiá­nyosságai. Az Oktatásügyi Minisztérium ja­vaslatai között számos olyan pont van, ami valóban lehetővé teszi az oktató-nevelő munka színvonalának felemelését. Ezáltal megvalósulhat —de sajnos csak részben valósulhat meg — az a tudományos követelés, hogy az oktató munkának alkalmaz­kodnia kell a gyermek értelmi képes­ségéhez. A javaslatoknak egyik legfontosabb része az, hogy egy évvel felemeli a középiskola tanulmányi idejét. A tanulmányi idő megnyújtásában azon­ban a vélemények nem egyöntetűek A tanügyi káderek, továbbá a szülők és a tanulók nagy része a tizenkét­­éves tanulmányi idő mellett foglal ál­lást. Lássuk, mivel indokolja az Ok­tatásügyi Minisztérium a tízosztályos oktatásnak csupán egy évvel való meghosszabbítását. Arra hivatkozik hogy a burzsoá iskolák tantárgyai közül sokat eltörültünk és hogy az évi tanítási idő terjedelme két teljes héttel meghosszabbodott, ami az ötö­dik osztálytól a tizenegyedik osztá­lyig terjedő hét év alatt egy félév megtakarítást jelent. Ezzel a mate­matikai tétellel akar meggyőzni a mi­nisztérium arról, hogy a tizenegyéves oktatás megvalósítható lenne a tanu­lók túlterhelése nélkül. Az Oktatásügyi Minisztérium ja­vaslatainak ezzel a részével pedagó­gusaink nagy része nem ért egyet. Az oktató­ neves munkában nem lehet egyszerű számtani műveletekkel ér­velni, s nem lehet az idővel olyképpen takarékoskodni, hogy a tanórák és a tanítási napok szaporításával a gyer­mek értelmi fejlődését siettetjük. A tanterv csak egy dologhoz alkalmaz­kodhat: a gyermek értelmi befogadó­­képességéhez, aminek pedig megvan­nak a maga jól ismert határai az életkor egyes szakaszai sajátosságai­­nak megfelelően. Az új ismeretek asszimilálása, rögzítése s azoknak a régiekhez való kapcsolása, továbbá az elsajátított elméletnek a gyakorlatba való átültetése olyan meghatározott időtartamot igényel, amelyet nem le­het külső beavatkozással büntetlenül csökkenteni. A jelenlegi tízéves iskola is éppen azért nem vált be, mert elhanyagolták ezeknek a szempontoknak a figyelem­­bevételét. A szakember előtt, aki a gyermek és serdülő ifjú élettani és lélektani adottságait pedagógiai és pszichológiai szempontok figyelem­­bevételével mérlegeli, nyilvánvaló, hogy az alsó- és középfokú oktatás csak akkor lehet igényes és eredmé­nyes, ha nem az „idővel való takaré­koskodás” elve érvényesül, hanem el­lenkezőleg, az értelmi fejlődést figye­lembe vevő tudományos megfontolás egész sora. Évszázados pedagógiai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyermek lelki fejlődésének figyelem­­bevételével megállapított tanterv sze­rint csak tizenkét év alatt lehet ered­ményes munkát végezni. Ha ezt az időszakot három egymást követő négy­négy éves és egyre fokozottabban igényes szakaszban állapítjuk meg, megvan a lehetőség arra hogy a gyermek az ő pillanatnyilag adott ér­telmi képességének megfelelő tan­anyaggal valóban megbirkózhassa. Ha ezt a pedagógiailag is bevált ta­nítási rendszert anyagi okokból vagy objektív nehézségek miatt egyelőre nem tudnók megvalósítani és meg­maradnánk átmenetileg a tizenegyé­ves tanterv mellett, amelyben a gim­náziumi szakasz csak három év lenne, akkor se mondjunk le a további is­kolafejlesztésről. Maradjon távlati tervünk a tizenkétéves tanulmányi idő. Úgy találjuk, hogy a javaslatok szerint az 1—IV. osztály — vagyis az elemi rész — bizonyos lazaságával szemben még most sem enyhült meg­nyugtató mértékben a gimnáziumi rész maximalizmusa. Ez a szakasz ezután is csak három osztályból áll,­­ sőt egy második idegen nyelv be­vezetésével talán még terhesebb lesz. Pavlov tanításait mind elmélyülteb­ben alkalmazzuk hazánkban. De he­­lyes lenne, hogy a pavlovi tanokat ne csak tanítsuk iskoláinkban, hanem használjuk fel gyermekeink irányítá­sában, oktatásában, iskolai rendszerünk és nevelői munkánk megjavításában. A pavlovizmuson alapuló pedagógia egyik központi kérdése a gyermek szellemi túlterhelésének megakadá­lyozása. Ezt a célt szolgálná első­sorban az elemi és középfokú oktatás kiterjesztése. A tanügyi káderek szerint az osz­tályok létszámának a javaslat szerint 30—40 tanulóban való megszabása túlzsúfolt. Az I—IV. osztályokban ez a magas létszám akadályozza a minőségi munkát, a lelkiismeretes el­lenőrzést, ami pedig minden munka elengedhetetlen alapfeltétele. Ilyen létszám mellett nem lehet a gyerme­kekkel egyénileg kellőképpen foglal­kozni. De még a felső osztályokban is komoly dilemma elé állítja a ne­velőt ez a létszám. Mire fordítson nagyobb gondot a tanár, a számon­kérésre vagy az új anyag közlésére? Mert kielégítően mind a kettővel nem képes foglalkozni, főleg nem akkor, ha ezután is megmarad a jelenlegi négy negyedévből álló beosztás. A négynegyedéves iskolai év a mi magas létszámú körülményeink között nem ésszerű. Vagy az osztályok létszá­mát kell csökkenteni, vagy rá kell térni az évharmadi rendszerre. A tervezet egyik célja — ahogy ol­vassuk — hogy megszüntesse a tanu­­lók túlterhelését. Ez a törekvés azon­ban nem tükröződik a javaslatokban. Az ötödik osztálytól kezdve 32—33 a heti órák száma, ami a magyar tan­nyelvű iskolákban a magyar nyelv tanítása következtében heti 35 órára bővül.. Ha ehhez a heti óraszámhoz hozzávesszük a nevelési órát, a poli­technikai oktatáshoz szükséges műhely- és mezőgazdasági gyakorlatokat,, az if­júsági körök és szervezetek tevékeny­ségét, a sportkörök munkáját, énekkari órákat, az ifjúsági Vörös Kereszt és ARLUS, valamint az­­A.V.S.A.P. szer­vezetekben végzett munkát, aligha kép­zelhető el, hogy ezután megszűnik a tanulók túlterhelése.. De hogyan jut idő az otthoni tanulásra, a kötelező ol­vasmányok olvasására, nem is beszélve a zene- és nyelvtanulásról vagy a gyermekkorban igen fontos játékról. A túlterhelés problémája, sajnos, tovább­ra is fennáll és eb­ben a kérdésben csakis a tizenkétéves tanulmányi idő hozhatna valamelyes javulást. Az együttélő nemzetiségek iskoláiban vitathatatlanul szükség van a rom­án nyelv tanítására mind köz-, mind egyé­ni érdekből. A román nyelv tanításá­nál azonban figyelembe kell venni a lélektani követelményeket is. Nem le­het sikeres egy másik, egy új nyelv tanítása addig, amíg a gyermek nem használja tudatosan az anyanyelvét Ez a tudatosodás a kilencedik életév­ben következik be. Ha figyelembe vesz­­szük ezt a fontos körülményt, ön­ként adódik, hogy csak a harmadik osztályban ajánlatos megkezdeni a román nyelv tanítását az együttélő nemzetiségek iskoláiban. Ez a látszó­lagos késés azonban már a III. és IV. osztályban kárpótolni fog tanárt és tanítványt egyaránt. Mindnyájan helyeseljük, hogy­­ az új tanterv bevezeti a középiskolákba a filozófiai és a marxista ismeretek ta­nítását. Ezzel nemcsak az egyetemek munkáját fogják megkönnyíteni, hanem a középiskolai oktatás hozzá fog járul­ni ahhoz, hogy az iskoláinkból kikerü­lő ifjak, kellő alapműveltség birtoká­ban, még akkor is továbbművelődhet­­nek, ha tanulmányaikat nem is folytat­nák a főiskolákon, hanem érettségi után a termelő munkába kapcsolód­nak. Nem értjük azonban, hogy a csilla­­gászattant miért mellőzik a humán ta­gozaton. A csillagászati ismeretek kü­lönösképpen szükségesek a materialis­ta világnézet kialakításához, a marxis­ta filozófia alaposabb elsajátításához. Ezért kell bevezetni ezt a tárgyat nem csak a reál, hanem a humán tagozatra is. Az Oktatásügyi Minisztérium javas­latai igen helyese­n tervbe veszik a fi­úk és lányok együttes oktatását min­den fokozaton. Sokan helytelenítik a vegyes iskolák létesítését. Ez a koedu­kációellenes felfogás még a burzsoá pedagógia , maradványa, pedig a ta­pasztalat azt bizonyítja, hogy a leá­nyok szorgalma és a fiuk tágabb látó­körű gondolkozása a serdülő korszak­nak ezekben az éveiben kitűnően kie­gészíti egymást és a vegyes osztályok végeredményben — egészséges osz­tály —, illetve iskolaközösséget alakí­tanak ki. Hiányoljuk, hogy a javaslat nem fog­lalkozik az egészségtan tanításával. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a gimnáziumi osztályok valamelyikébe (V—VII) bevezessék az egészségtani ismereteket. Ezt követeli a falu kultu­rális színvonalának emelése, a babonák elleni harc is. Káderhiányról nem be­szélhetünk, mert a természetrajz taná­ra el tudja látni ezt a fontos tantár­­gyat.Az Oktatásügyi Minisztérium javas­latainak megvitatásában meg kell hall­gatnunk az Egészségügyi Minisztérium szerveinek véleményét is. Szólaljanak meg egészségügyi intézményeink, gyer­mekorvosaink, gyermekpszichológusa­ink is. Az oktató-nevelő munka megjavítá­sának és az iskolarendszer kibővítésé­nek most zajló nyilvános vitája azt bi­zonyítja, hogy az iskolafejlesztés kér­dését népköztársaságunk minden dol­gozója valóban magáénak vallja. Ez a kollektív közreműködés hozzá fog járulni pártunk II. kongresszusa irányelveinek megvalósításához és biztosítani fogja, hogy a második öté­ves terv teljesítésében a maga fontos­ságának megfelelően az iskola is részt vegyen. HUSZÁR ILONA a marosvásárhelyi „Iosif Ranghet” fiulíceum tanára Közoktatásunk megjavításának kérdése/ Biztosítsuk az oktatás és a tanulók értelmi képessége közti összhangot! ELŐRE A PETŐFI SÁNDOR kultúrház május 8-án és 9-én este 7.30 órai kezdettel, a Sf. Sava (volt Ifjúsági Színház) termében, Str. Alexandra Popov Nr. 3 alatt. ZENÉS IRODALMI ESTET rendez Műveikből felolvasnak: Nagy István, az RNK­ Akadémiájának le­velező tagja Sütő András, állami díjas Majtényi Erik, állami díjas Létay Lajos, állami díjas Bajor Andor Szabó Gyula Közreműködnek: Bán Kató, Péchy Júlia, Adorján Ildikó, Kónya László, Marcus Eugen, Halmágyi István, Nánási Zoltán és a „Petőfi Sándor” kulturház tánccsoportja. Műsoron: Bartók, Kodály, Erkel, Liszt, Huszka, Kern, Radu Dra­gán és mások művei. Zongorán kisérnek: Adorján András és Rózsa Anikó Műsorbemondó: Balla Károly. Jegyek elővételben a Petőfi Sándor kulturház könyvtárában (Bu­­levardul 1848 Nr. 2 a Coltea kórházzal szemben) és előadás előtt a pénz­tárnál. Villamosok: 3, 6, 10, 29, 12, 24, és a 47 autóbusz. Sepsiszentgyörgy rajon első akar lenni a tej- és húsbegyűjtésben Az állami mezőgazdasági termék­­begyűjtő bizottság Sepsiszentgyörgy rajoni kirendeltsége az első negyed­évi tejbegyűjtési tervét 200,7, húselő­­irányzatát pedig 127,7 százalékra tel­jesítette. Ezzel az eredménnyel azon­ban még nem sikerült az első helyet kivívnia a Magyar Autonóm Tarto­mányban. A ranglistán a harmadik helyen szerepel. A szentiváni termékbegyűjtő, Ja­kab László kivételével — aki nem teljesítette az első negyedévi tervét —, dicséret illeti a rajoni mezőgazda­­sági termékbegyűjtő kirendeltség minden egyes tagját. Személy szerint is meg kell említenünk Nagy M. Géza elvtársat, a nagybaconi begyűjtőt. Az ő terve volt a legnagyobb, mégis túl­teljesítette. A rajoni mezőgazdasági termékbe­gyűjtő kirendeltség jelenleg a félévi termékbegyűjtést végzi. A kezdeti eredmények igen biztatóak. Két és fél hónappal a határidő előtt a húsbe­­gyűjtési előirányzat 80,9, a tejbegyűj­tési terv 63 százalékát már teljesítet­ték. Sőt, Veres Péter, Fadgyas Vilma és Antal Magda már túl is lépték elő­irányzatukat. 1958. május 8., csütörtök ÚJ FUTÓSZALAGON •TÖBB CIPŐ Május­­ tiszteletére indították meg a két új futószalagot a fővárosi Stefan Gheorghiu cipőgyárban. A futószalag-rendszerű termelés nagymértékben lerövidíti a gyártási ciklust. A szabász-, a cvikkoló- és talpalóosztályon már az első napokban 25 százalékkal növekedett a munka termelékenysége. Képünkön: az új futószalag egy része. --------------------------------------------------------­Állattenyésztők tapasztalatcseréje Régenben A Magyar­­Autonóm Tartomány ki­váló állattenyésztői találkoztak a na­pokban Régenben, hogy megvitassák, miként válthatják valóra a II. pártkon­gresszus célkitűzéseiből reájuk háruló feladatokat. Ott voltak az állami gaz­daságok állattenyésztési brigádjainak vezetői és legjobb állatgondozói Do­­mahidi János, az udvarfalvi kollektív gazdaság zootechnikai brigádjának ki­váló vezetője, Nemes Márton, aki a csibaszentmiklósi kollektív gazdaság­ban mutatta meg mit tud, Berekméri István a híres sáromberli állattenyész­tő, valamint „vetélytársa” Szabó Már­ton Beresztelkéről és még soka­n má­sok. Eljöttek a rajon­ párttitkárok to­vábbá a rajonok és mezőgazdasági irányítóhelyek, állami gazdaságok zootechnikusai­ra, összesen százötve­nen. A megbeszélések középpontjában a tehenek tejhozamának emelése állott. Olteanu Ioannak, a régeni állami gaz­daság főmérnökének beszámolójából hamarosan kitűnt, miért éppen ott tar­tották meg az értekezletet. Mert nem bled dolog, hogy a régen­ állami gaz­daságban 1948-ban csupán 1600 kg. volt a tehenek évi tejhozama (három­száz napos tejelési időszakot számít­va), a múlt évben pedig 2500 kg-ra emelkedett az átlag. Mindenkit érdekelt, hogyan érték ezt el. A főmérnök részletesen kifej­tette: miként dolgoznak a brigádok, hogyan alkalmazzák a szakaszos le­geltetést, a zöld futószalagot, ami mellett — tavasztól késő őszig — napi 30—40 kg. zöldtakarmányt biz­tosítanak a teheneknek a zöld futó­szalag segítségével. Június elejéig ro­zsot, közvetlenül utána őszi bükkönyt baltacint és lóherét, később, tavaszi bükkönyt, végül csalamádét etetnek. Az állami gazdaságnak az állatte­nyésztésben elért sikerei ösztönözték részben a rajon kollektivistáit arra, hogy állattenyésztési farmokat létesít­senek, hogy növeljék állatállományu­kat. Jelenleg négyszer annyi tehén, ötször annyi sertés, közel háromszor annyi juh van a kollektív gazdaságok­ birtokában mint öt évvel előbb. Az idén állattenyésztési társulások alakul­tak Kincsesen és Ideáspatakon. Az első negyedévben elért sikereiért a ré­geni állami gazdaság megkapta a ta­­­tományi versenyzászlót. Komáromi József, a csíkszentmártoni mezőgazdasági Irányítóhely zootechni­­ku­s mérnöke a tejhozam emelésének tényezőiről beszélt. Ezután az értekez­let részvevői az állami gazdaság fél­ falusi osztályát látogatták meg. A látogatás után csak úg­y zápo­roztak a kérdések és felszólalások. Va­laki a silózásról akart bővebben hal­lani, mások a tej önköltségi ára felől érdeklődtek. S a dicsérő szavak mel­lett elhangzottak bíráló megjegyzések is. Az egyedi takarmányozás módszere alkalmazásának további megjavítására szintén értékes javaslatok hangzottak el. Többek közt az, hogy külön abrakon ládát kéne csináltatni minden tehén részére, hogy valóban az egye meg az abrakot, amelyiknek szánják. Végül az állatgondozók jövedelmére terelődött a szó. Kovács Albert az azon­ állami gaz­­daság fejéje beszámolt róla, hogy 1500—1600 lejt keres havonta. Sőt legutóbb 1200 lej jutalmat is kapott. Nemes Márton, a csibaszentmiklósi kollektív gazdaság brigádosa felszó­lalásában részletesen felsorolta, hogy mit kapott legutóbb az osztáskor: 2380 kg. búzát, 3800 kg. kukoricát, 3600 kg. takarmányt, (otthon egy fe­jőstehenet tart és egy bikát nevel) 3200 kg. malátát, 33 veder bort, 110 kg. cukrot, 4300 lej készpénzt és még sok mást. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a szocialista szektor állattenyésztőinek­­jövedelme sokkal nagyobb, az­ egyéni­leg dolgozó gazdák jövedelménél. Sok mindent tanultak az értekezlet részvevői ezen a megbeszélésen. A ta­pasztalatcsere egyik nagy tanulsága az volt, hogy az egyéni gazda néhány állatával csak nagy erőfeszítéssel ér­het el eredményt, míg közös gazdál­kodás esetén — kollektív gazdaságban vagy állattenyésztési társulásban — hasonló szaktudással — nagy lét­számú állatállomány fejlődését segít­heti elő, ami számára is jóval nagyobb jövedelmet biztosít. Érdemes ezen elgondolkozni minden egyéni állattenyésztőnek. A. M.

Next