Előre, 1956. május (10. évfolyam, 2654-2678. szám)
1956-05-03 / 2654. szám
108. május L, csütörtök ELŐRE Nagygyűlés Moszkvában a szovjet államférfiak hazatérése alkalmából MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ köztl: Április 30-án több mint 25.000 moszkvai dolgozó gyűlt egybe a központi repülőtéren, hogy fogadja az angliai útjáról hazatérő N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét és N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének tagját. N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov és a kíséretükben levő személyek köz Kedves elvtársak. Két héttel ezelőtt hagytuk el országunkat, hogy meglátogassuk Angliát. Alá pedig hazánkba, Moszkvába viszszatérve, boldogok vagyunk, hogy szívből üdvözölhetünk benneteket és megköszönhetjük ezt az örömteljes, meleg fogadtatást. (Taps.) Az angol kormány ésszemélyesen Eden miniszterelnök meghívására tett angliai látogatásunknak nagy politikai és gyakorlati jelentősége van, mind az angol,szovjet viszony, mind az egész nemzetközi élet szempontjából. Az angol-szovjet politikai kapcsolatok hosszú évekig meglehetősen feszültek voltak. Angliával folytatott kereskedelmünk forgalma jelentősen csökkent. A múltban létrejött tudományos és kulturális kapcsolataink megszűntek. Ez a helyzet nem felelt meg sem Anglia, sem a Szovjetunió érdekeinek. A két ország népeinek érdekei megkövetelték és megkövetelik a szovjet-angol politikai, kereskedelmi, tudományos és kulturális kapcsolatok megjavítását és megszilárdítását. Nyilvánvaló volt, hogy a különböző kapcsolatok megjavulása olyan nagyhatalmak között, mint Nagy-Britannia és a Szovjetunió, előmozdítja az egyetemes békének és a népek biztonságának megszilárdulását. Amikor elindultunk Anglia felé, teljesen tisztában voltunk azzal, hogy elég nagy nehézségek előtt állunk. Ezek a nehézségek elsősorban abban állottak, hogy látogatásunknak a Szovjetunióval való kapcsolatok megjavításának nemcsak hívei, hanem ellenzői is voltak az eléggé befolyásos angol körökben. E körök képviselői nem óhajtják meglátni azt, ami mindenki előtt nyilvánvaló, és kétségbevonhatatlan. Nem óhajtják látni azokat a gyökeres változásokat, amelyek a nemzetközi életben bekövetkeztek, mégpedig annak folytán, hogy elmúlt a „hidegháború” ideje, csődöt mondott az „erőpolitika” és a béke tényezői egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a nemzetközi életre. Mi azonban azzal az őszinte szándékkal utaztunk Angliába, hogy megtaláljuk a közös hangot, hogy létrehozzuk a kölcsönös bizalmat és megértést, hogy a kölcsönösség és a jóakarat alapján megoldjuk a mindkét felet érdeklő kérdéseket. Angliai látogatásunk idején jó, személyes kapcsolatot hoztunk létre Eden miniszterelnök úrral és kollégáival. Tárgyalásokat folytattunk velük, ez volt angliai látogatásunk egyik célja. Londonban, a londoni városi tanácsnál, Birminghamban és Oxfordban tett látogatásaink során megbeszéléseket folytattunk társadalmi aktivistákkal és az angol üzleti körök képviselőivel. Meglátogattuk Skóciát és fővárosát Edinburghoz és ott is megbeszéléseket folytattunk az üzleti és politikai körök képviselőivel. Találkoztunk és megbeszéléseket folytattunk a hadseregparancsnokság, a szárazföldi csapatok, a légi haderők és a haditengerészet parancsnokságának képviselőivel. Sajnos nem volt lehetőségünk arra, hogy találkozhassunk és beszélgethessünk a néppel. Csak London és más városok utcáin járva láttuk a népet és habár nem érintkezhettünk vele eléggé, az a szilárd meggyőződés alakult ki bennünk, hogy az angol nép nem akar háborút, hogy békét, barátságot és együttműködést akar a szovjet néppel. (Hosszas taps.) Ugyancsak az volt a határozott benyomásunk, hogy az angliai üzleti körök a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés és kereskedelem fejlesztése mellett vannak. Mindez természetesen, befolyással volt az angol kormánnyal folytatott tárgyalásainkra. Ebben a vonatkozásban nem hagyhatjuk szó nélkül az angliai laburista párt vezetőinek velünk szemben tanúsított magatartását. A laburista párt vezetősége arra használta fel a velünk való találkozást, hogy politikánk ellen, a Szovjetunió Kommunista Pártja politikája ellen irányuló kérdéseket vessen fel és ilyen értelmű nyilatkozatokat tegyen. Bármilyen furcsának is tűnik, az egyetlen szervezet, amely magatartásával igyekezett elrontani látogatásunk légkörét, a laburisták szervezete volt, ennek végrehajtó bizottsága és vezető emberei. De megkapták a megérdemelt választ. (Viharos taps.) Angliában töltött időnk legnagyobb részét az angol kormánnyal — Éden miniszterelnök úrral, R. A. Butler főpecsétőr úrral, Selwyn Lloyd külügyminiszter úrral és a kormány más tagjaival — folytatott tárgyalásainknak szenteltük. Találkoztunk W. Churchill úrral, az ismert angol államférfival is. Fontos kérdéseket vizsgáltunk meg az egyetemes béke és biztonság szempontjából: a leszerelés kérdését, a közel-keleti és közép-keleti helyzetet, Angliával való kapcsolatainkat. Melyek tárgyalásaink eredményei? Részletesen feltártuk őket a közzétett nyilatkozatokban, a két kormány nyiszöntésére megjelent a repülőtéren : L. M. Kaganovics A. I. Kiricsenko, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, K. J. Vorosilov, G. K. Zsukov, D. T. Sepilov és számos más kimagasló közéleti személyiség. A szovjet kormány és az SZKP vezetői a jelenlevők viharos tapsa közepette az emelvényre mentek A nagygyűlést N. I. Bobrovnyikoyilatkozatában és a londoni sajtóértekezleten tett nyilatkozatunkban. Persze messze vagyunk még attól, hogy minden kérdésben megegyezzünk. Ennek ellenére, mindazok a kérdések, amelyekben az angol kormánnyal megegyezésre jutottunk, fontosak és lényegesek a szovjet-angol kapcsolatok fejlődésének és a béke ügyének szempontjából. A legfontosabb az, hogy tárgyalásaink következtében új feltételek jönnek létre az államaink közötti kapcsolatok további megjavítására. Szélesebb lehetőségek nyílnak a politikai és gazdasági együttműködés, a kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztésére. Megismertük egymást, őszinte eszmecserét folytattunk a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Több kérdésre nézve mindkét fél megmaradt a maga álláspontja mellett, de sok más kérdésben azonos álláspontra jutottunk. Mindkét fél megegyezett abban, hogy a baráti együttműködés alapja az álkedves elvtársak . Most is, mint valahányszor, amikor visszatérünk hazánkba, kimondhatatlan örömöt érzünk, hogy újra köztetek lehetünk, kedves moszkvai honfitársaink. (Taps.) Engedjétek meg, hogy szívből jövő köszönetet mondjak e meleg fogadtatásért. (Taps.) Beszédében N. A. Bulganyin értékelte angliai utazásunk eredményeit. Csak annyi hozzátenni valóm van ehhez, hogy ő közös véleményünket fejtette ki. Azért utaztunk Angliába, hogy az angol kormány vezetőivel való személyes érintkezés révén jobb egyetértést teremtsünk köztünk és megtaláljuk a módját az országaink közti kapcsolatok további javításának. Angliai látogatásunkat rendkívül hasznosnak tekintjük. Tárgyalásaink folyamán őszinte eszmecserét folytattunk mind az angol-szovjet viszonyra vonatkozó kérdésekről, mind pedig a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Az eszmecsere lehetővé tette, hogy jobban megismerjük egymást és tisztázzuk, melyek azok a kérdések, amelyekben álláspontjaink közelednek és melyek azok a problémák, amelyek még nem értek meg az elrendezésre. Ez fontos dolog, mivel nymódon megállapíthattuk, milyen kérdésekben jöhet létre kölcsönös egyetértés. Úgy véljük, hogy jó eredményeket értünk el, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a tárgyalások a kölcsönös bizalmatlanság hosszas időszaka után folytak le. Véleményünk szerint a legfőbb dolog az, hogy megteremtettük a Szovjetunió és Nagy-Britannia közti baráti kapcsolatok további rendezésének, javításának és elmélyítésének alapjait, ami megfelel országaink népei érdekeinek és hozzájárul a világbéke megszilárdításához. A tárgyalások eredményei ismét azt igazolják, hogy ha megvan a kellő jóakarat, akkor az államok között — társadalmi rendszerüktől függetlenül — megvalósítható az együttműködés és a békés egymás mellett élés. A tárgyalások eredményeinek nagy jelentősége abban rejlik, hogy új szakaszt nyitnak a nemzetközi feszültség további enyhülése útján, fontos lépést jelentenek az országok közötti jobb bizalom megteremtésében. Angliai látogatásunk során a legbarátságosabban és nagy vendégszeretettel fogadtak bennünket s ezért újra őszinte köszönetet mondunk az angol népnek, sir Anthony Edennek, az Egyesült Királyság kormánya miniszterelnökének és kartársainak. Londonon kívül látogatást tettünk Oxfordban, Birminghamben, Edinburghban és más vidékeken. Mindenütt jól és barátságosan fogadtak Sajnos, tárgyalásaink és a hivatalos ceremóniák sok időt vettek igénybe és ezért nem találkozhattunk az egyszerű angliai emberekkel. De a lakossággal való szórványos érintkezésünk, az angoloknak látogatásunk iránt tanúsított érdeklődése s az üdvözlések, amelyekben bennünket, mint a Szovjetunió képviselőit részesítettek azt mutatják, hogy az angol nép barátságban akar élni a Szovjetunió népeivel. Meggyőződhettünk, hogy az angol nép békére és az országunkkal való jóviszony elmélyítésére törekszik. Beszédeinkben elmondottuk az angoloknak, hogy szovjet embereink baráti érzelmekkel viseltetnek az angol nép iránt, amellyel együtt harcoltunk a közös ellenség ellen az első és a második világháború éveiben. Azt hiszem nem tévedek, ha azt állítom, hogy népeink — a szovjet és az angol nép — elégedettek a tárgyalások eredményeivel, figyelembe véve, hogy ez csak a kezdet és a jövőben még közelebb kerülünk egymáshoz. (Hosszas taps.) Arra fogunk törekedni, hogy baráti kapcsolatokat teremtsünk valamennyi a Moszkva városi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg. A moszkvai ipari munkások nevében V. Sz. Rjabov, a „Szerp 1 Malet" (Sarló és Kalapács) vasipari üzem acélöntője mondott beszédet, a fővárosi értelmiségiek üdvözletét pedig Sz. L. Szoboljev akadémikus tolmácsolta. Ezután N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke emelkedett szólásra,lamok békés egymás mellett létezése, tekintet nélkül társadalmi rendszereik különbözőségére. A szovjet külpolitikának, a békés egymás mellett élés politikájának helyessége teljes mértékben bebizonyosodott. Ez a politika megfelel az összes országok és népek létérdekeinek. (Viharos taps.) Általában el lehet mondani, hogy tárgyalásaink és látogatásunk sikerrel járt. (Taps.) Noha a tárgyalások során időnként nehéz és feszült helyzet állt elő, annak ellenére az a törekvés, hogy mindkét fél számára elfogadható megoldást találjunk s az a körülmény, hogy mindkét fél őszintén kifejtette álláspontját , megteremtette a kölcsönös bizalom és megértés légkörét. Ez tette lehetővé, hogy a tárgyalások jó eredménnyel végződjenek. Látogatásunk és tárgyalásaink során semmiféle más cél nem vezérelt bennünket, mint baráti célok. Mi nem úgy kívánjuk megjavítani Nagy-Britanniával való kapcsolóországgal, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a területi integritás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. Minden nép szilárd, hosszantartó békére áhítozik, a nemzetközi feszültség enyhülését óhajtja. Az utóbbi időben sok minden jóra fordult ebben a tekintetben. De még meglehetősen nagy akadályok tornyosulnak az úgynevezett „hidegháború” teljes felszámolásának útjába. Ezeket az akadályokat főleg az USA bizonyos befolyásos körei támasztják, amelyek nincsenek érdekelve a nemzetközi feszültség enyhülésében. Úgy látszik, az USA-ban még nem ért meg a helyzet arra, hogy lemondjanak a „hidegháborús” politikáról. Mindazonáltal úgy látjuk, az Amerikai Egyesült Államokban éledezni kezd már az az óhaj, hogy rá kellene lépni a kölcsönös megértés létrehozásának útjára. Ezt bizonyítja egyebek között Eisenhower elnöknek az amerikai lapszerkesztők egyesületében nemrég elhangzott nyilatkozata is. E nyilatkozat több tételével egyáltalán nem érthetünk egyet, mert nem alkalmasak arra, hogy előmozdítsák a bizalom helyreállítását. Vannak azonban az elnök nyilatkozatában figyelemreméltó kijelentések is, nevezetesen az, hogy az USA hajlandó minden eszközt megragadni a vitás kérdések rendezése érdekében s hogy a szovjet kormány baráti viszonyba kerülhet az USA-val. Reméljük, hogy ezeket a szavakat gyakorlati akciók fogják követni. Ami a szovjet kormányt illeti, mi amellett vagyunk, hogy baráti viszony jöjjön létre köztünk és az USA és más országok között is, és mi minden tőlünk telhetőt el fogunk követni ennek elérése érdekében. Meggyőződésünk, hogy ha mindkét fél kölcsönös jóakaratot fog tanúsítani, sok véleménykülönbségnek vethetjük végét és megjavíthatjuk a Szovjetunió és az USA viszonyát. Ha megvolna a kölcsönös óhaj, akkor lépésről lépésre haladva, fokozatosan kiküszöbölhetnék a nézeteltéréseket és megteremthetnék a szükséges bizalmat, megoldhatnánk a fegyverzet csökkentésének kérdését, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásának, az e fegyverekkel való kísérletezés eltiltásának kérdését. A Szovjetunió és az USA népeinek, csakúgy mint minden más ország népének érdekében áll, hogy létrejöjjenek a feltételek az államok közti kereskedelmi, kulturális és egyéb természetű kapcsolatok széleskörű fejlesztésére. A hidegháború megszüntetése, amely felé törekszünk, lehetővé teszi majd az emberiségnek, hogy megkönnyebbülten lélegezzék fel és hogy minden erőfeszítését a népek hasznára váló tainkat, hogy ez Anglia más államokkal való viszonyának rovására menjen. A Szovjetunió mindenkor örömmel üdvözölte a különböző államok barátkozását, ha ez békés és nemes célokat követett Az angol kormánnyal folytatott tárgyalásaink ismételten bebizonyították, hogy a Szovjetunió békepolitikája jó eredménnyel jár. Baráti kapcsolatot létesítettünk sok országgal, tevékenyen munkálkodunk velük való politikai és gazdasági együttműködésünk kiépítésén, kereskedelmünk bővül, tudományos és kulturális kapcsolataink fejlődnek. Ez a politika nemcsak ránk nézve hasznos, kedvezően befolyásolja ez a politika az egész nemzetközi helyzetet."A nemzetközi láthatár tisztul, fokozatosan tünedezni kezd az emberek félelme a holnapi naptól, a béke erői növekednek, izmosodnak. Angliával való kapcsolataink megjavulása nem csupán az országaink közti növekvő bizalom létrejöttének kezdete, nem csupán kapcsolataink és együttműködésünk bővülése, újabb szakaszának kezdete, hanem egyben az egyetemes béke és az egész világ jó viszonya kifejlődésének ügyét is szolgálja. A Szovjetunió, dicsőséges Kommunista Pártjának és kormányának vezetésével, ezután is kitartóan folytatja a népek közti barátság és együttműködés megszilárdítására irányuló külpolitikát. (Hosszas taps.) Az SZKP XX. kongresszusán kidolgozott külpolitikai program máris pozitív eredménnyel jár. Ez a program teljes egészében megfelel a szovjet nép érdekeinek, a világbéke és az általános biztonság érdekeinek. (Hoszszas taps.) Éljen a szovjet külpolitika, a népek közti béke és barátság politikája. (Viharos taps.) újabb anyagi és kulturális javak létrehozására összpontosítsa. A szovjet kormány tovább folytatja állhatatos harcát a nemzetközi feszültség megszüntetéséért, a biztonság megszilárdításáért és a tartós béke megteremtéséért. Mi amellett vagyunk, hogy széleskörű kapcsolatokat kell teremteni a világ valamennyi népe között, mi kapcsolatot óhajtunk teremteni a szocialista pártokkal. A kommunista pártok és a szocialista pártok számos kérdésben különböző nézeteket vallanak. Vannak köztük elvi vonatkozású véleménykülönbségek is. De a dolgozók érdekében kapcsolatot teremthetünk és kell is teremtenünk a jelenkori munkásmozgalom alapvető fontosságú kérdései tekintetében. Ezek a kérdések elsősorban a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a tartós béke megteremtéséért, az országok kereskedelmi és kulturális együttműködésének megteremtéséért folyó harccal vannak összefüggésben. Angliában való tartózkodásunk során örömmel fogadtuk a laburista párt vezetőinek javaslatát, hogy üljünk össze velük s cseréljük ki véleményünket azokban a főbb kérdésekben, amelyek egyaránt érdeklik pártjainkat , az SZKP-t és a laburista pártot. A találkozás megtörtént. Nyíltan meg kell mondanunk, elvtársak, hogy a találkozó után az a benyomás alakult ki bennünk, hogy a laburista párt vezetőségének egyes tagjai reakciós, szovjet-ellenes álláspontra helyezkednek. A laburista párt egyes vezetői még mindig nem mondtak le ártalmas nézeteikről a Szovjetunióval, az SZKP-val, a népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjaival kapcsolatosan. Előre megfontolt szándékkal olyan kérdéseket fogalmaztak meg és szegeztek nekünk, amelyek minálunk és a népi demokratikus országokban állítólag börtönben levő szociáldemokratákra vonatkoznak. Mi erélyesen visszautasítottuk ezeket a provokációs szándékú kérdéseket. Ha ezeknek a laburista vezetőknek tiszta szándékaik volnának az SZKP-val szemben, akkor találhattak volna más olyan kérdéseket is, amelyeket hozzánk intézzenek. Hiszen nagyon jól tudják ők is, hogy mi mindent elkövetünk, a múltban több ízben elkövetett hibák orvoslására és arra, hogy az ártatlanul elítélt embereket rehabilitáljuk ; hogy nemcsak a Szovjetunióban, hanem a népi demokratikus országokban is felülvizsgálják azokat a pereket, amelyeknek jogossága tekintetében valamilyen kétség merült fel. Mindenki tudja ezt s jól tudják az említett laburista vezérek is. Akkor hát miért kellett előhozakodniok ezzel a kérdéssel és miért kellett más efféle gyalázatos kérdéseket feltenniök ? Azért, hogy befurakodjanak a reakciósok kegyeibe. Nehéz erre más magyarázatot találni. A munkásosztály különböző osztagainak széthúzása csak a reakciósok számára előnyös és ők semmitől sem félnek jobban, mint ezeknek az osztagoknak az egységétől, így tehát amikor egyes laburista vezetők azt állítják, hogy a munkásosztály érdekeit védelmezik , szavaik a legkevésbé sincsenek összhangban tetteikkel. Csak nagyon ritkán és nagyon félszegen emelik fel szavukat azok ellen a megtorlások ellen, amelyeket számos tőkés országban a haladó harcosokkal szemben alkalmaznak. A laburista vezetők egy része a jelek szerint úgy értelmezte fogyatékosságainkról és hibáinkról szóló őszinte nyilatkozatainkat — amelyek azt a célt szolgálták, hogy helyrehozzuk ezeket a fogyatékosságokat és hibákat —, mintha gyengeségből, vagy külső, reakciós erők nyomására tettük volna őket. Nem, uraim, önök mélységesen tévednek, önöknek számot kell vetniök szocialista államunkkal, államunk vívmányaival, népünknek munkásosztály és élcsapata — a kommunista párt — vezetése alatt elért vívmányaival. Csak a teljesen reményvesztett opportunisták lehetnek olyan vakok, hogy ne lássák és ne vegyék figyelembe, milyen sikereket ért el népünk a kommunizmus építésében. Mi nem kényszerítjük Önökre a mi utunkat, de teljes határozottsággal meg fogjuk védeni országunk munkásosztályának vívmányait, barátaink vívmányait, amelyekért a dolgozók óriási árat fizettek. (Hosszas taps.) Noha a laburisták vendégei voltunk, keményen visszavágtunk a szocialista országok belügyeibe való beavatkozási kísérleteikre, ez országok dolgozóinak vívmányaira törő kísérleteikre. A reakció megátalkodott képviselői számos országban rágalmakkal illetik az SZKP-t, azt állítva, hogy mi ellenezzük a szocialista pártokkal való kapcsolatokat, hogy a kommunisták és szocialisták szükséges akcióegységének hangoztatása mögött álnak tervek bújnak meg. Efféle hazugságokat csak a munkásosztály egységének ellenségei terjesztenek, egyes, úgynevezett szocialisták pedig elismételgetik ezeket a rágalmakat. Mi a munkásosztály különböző osztagainak egysége mellett vagyunk. Az élet bebizonyította, hogy ott, ahol ez az egység létrejött, a dolgozók nagy sikereket vívtak ki alapvető, létfontosságú érdekeikért folyó harcukban. Pártunk éppen ezért továbbra is fáradhatatlanul küzdeni fog a munkásosztály pártjainak egységéért, különösen olyan fontos kérdésekben, amelyek minden dolgozót foglalkoztatnak : a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a béke fenntartásáért folyó harcban Meggyőződésünk, hogy az egyszerű laburisták nem értenek egyet azokkal a támadásokkal, amelyekre a laburista párt egyes vezetői ragadtatják magukat, s hogy a tömegek nem támogatják e vezetők álláspontját. Meggyőződésünk, hogy az angol dolgozók, beleértve az egyszerű Uburistákat is, barátságot és együttműködést óhajtanak a szovjet néppel, a Szovjetunió Kommunista Pártjával, mert ez a nemzetközi feszültség enyhüléséért folyó harc sikerének alapja, a feszültség enyhülése pedig a fegyverkezési költségek csökkentéséhez és a népek anyagi jólétének emelkedéséhez vezet. Pártunk Központi Bizottsága a jövőben is céltudatosan valóra fogja váltani az SZKP XX. kongresszusának a szocialista, és munkáspártokkal való kapcsolatok létrehozására vonatkozó határozatait. Meggyőződésünk, hogy a laburista párt meg fog bennünket érteni és meg fogja tenni a szükséges lépéseket ebben az irányban. Mi túl tudjuk tenni magunkat azokon a személyes sértéseken és provokáló támadásokon, amelyekre egyes laburista vezetők ragadtatták magukat a Szovjetunió Kommunista Pártjával szemben és e tény ellenére is egyetérthetünk az angol laburistákkal való kapcsolatok létrehozásával, ha megfelelő megértés és óhaj fog megnyilatkozni részükről. Világos, hogy az ilyen kapcsolatoknak igen nagy jelentőségük volna Anglia és a Szovjetunió dolgozói számára. Befejezésül jókívánságaimat fejezem ki május elsejének ünnepe alkalmából Moszkva lakosságának, sikereket kívánok nekik a munkában, hazánk javára. (Hosszas taps.) Éljen a Szovjetunió és Nagy-Britannia népeinek barátságai (Hosszas taps.) Éljen a világbéke! (Viharos taps.) LONDON (Agerpres). A TASZSZ jelenti: Anthony Eden, Anglia miniszterelnöke, N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov angliai látogatásával kapcsolatban beszédet mondott a televíziós rádióban. Eden kijelentette: „Rendkívül pontosan kívánom megszövegezni mai mondanivalómat. "Az első alkalommal be akartam számolni önöknek orosz vendégeinkkel folytatott tárgyalásainkról. Mindaddig azonban, amíg a tárgyalások folytak, feltétlenül meg kellett őriznünk a tanácskozások titkos jellegét. Kétségtelen, hogy a tárgyalások hasznosak voltak. Egyesek kétségbevonták, hogy hasznos lenne meghívni a szovjet vezetőket tárgyalások céljából. Ezen nincs mit csodálkozni, ha figyelembe vesszük a háború utáni angol-szovjet kapcsolatok történetét. Igaz, hogy az elmúlt nyáron Genfben értekezletet tartottunk, s ez az úgynevezett legmagasabb síkú értekezlet bizonyos javuláshoz vezetett, ezt követőleg azonban a nagyhatalmak ismét zsákutcába jutottak. Ami engem illet, mégis úgy vélekedem, hogy helyes volt megszervezni ezt a találkozást. Tulajdonképpen milyen lehetőségek voltak? Vagy soha többé nem találkozunk a szovjet vezetőkkel, vagy más helyen rendezzük meg ezt a találkozót, én utazom Moszkvába, vagy valamelyik semleges fővárosba. Lemondani arról a reményről, hogy valaha is találkozzunk azokkal, akikkel nézeteltéréseink vannak, egyszerűen azt jelentené, hogy átadjuk magunkat a kétségbeesésnek. És általában úgy vélem, hogy nagyon is megfelelő volt éppen Londonban megrendezni a tárgyalásokat. A tárgyalások immár befejeződtek, s vendégeink útban vannak hazafelé. Több mint egy hétig hosszasan tárgyaltunk. Mik a benyomásaink ? Számos őszinte nyilatkozat hangzott el. Ez — természetesen — teljességgel elkerülhetetlen volt és véleményem szerint igen hasznos is, minthogy a két tárgyaló félnek komoly célkitűzései voltak. Mi sem számítottunk arra, és önök sem várhatták azt, hogy rövid néhány nap alatt kiküszöböljük az összes, komoly nézeteltéréseket, amelyek ma a világot elválasztják. Néhány kérdésben tárgyalásaink nem vezettek sikerre. Nem tudtunk például megegyezésre jutni a német kérdésben, mert nekünk, itt Angliában, az a véleményünk, hogy Németországban szabad választásokat kell tartani és a németeknek maguknak kell jövőjük felől dönteniük. Semmi sem változtatta meg álláspontunkat ebben a kérdésben. Sok kérdésben azonban örvendetes egyetértést értünk el, sőt bevallom, hogy az egyetértés magasabb fokára jutottunk, mint amilyenre tárgyalásaink kezdetén számítottam. Például mindkét tárgyaló fél azt óhajtja, hogy az Izrael és arab szomszédai közötti konfliktus mindkét fél számára elfogadható módon rendeződjék. Önök tudják, hogy ez nekünk régi óhajunk, örömmel állapítjuk meg, hogy szovjet vendégeinkkel együtt ennek a célnak az elérésére törekszünk. Kijelentettük, hogy hajlandók vagyunk támogatni az ENSZ-nek minden olyan kezdeményezését, amely az állandó béke megszilárdítására irányul. Időközben felhívjuk a szembenálló feleket a már létező fegyverszünet tiszteletben tartására. Van azután még egy bonyolult kérdés, a leszerelés kérdése, amelyet — mint Önök is igen jól tudják — sohasem lehet teljesen elválasztani az országok kapcsolataiban fennálló félelemérzettől. Minél több ilyen félelemérzetük van az országoknak, annál kevésbé hajlandók leszerelni. És mindezek ellenére, ha sikerül bizonyos mértékben elérni a leszerelést, ez a népek közötti bizalom megszilárdulását vonja majd maga után. Meglehetősen részletesen vitattuk meg ezt a kérdést. Módozatokat igyekeztünk találni — az ellenőrzés segítségével, vagy más után — ahhoz, hogy eloszlassuk az országok aggályait, s hogy némi eredményt érjünk el a fegyverkezés súlyos terhének csökkentése tekintetében. A jelek szerint ez a legsúlyosabb nemzetközi kérdés. Mint már mondottam, mi ezt a kérdést részletesen meg is vitattuk. S remélem, hogy a köztünk lefolyt eszmecsere segítségére lesz a jelenleg Londonban ülésező ENSZ- albizottságnak, amelyben rajtunk és Oroszországon kívül természetesen más országok is képviselve vannak; az albizottságban részt vesznek Franciaország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői is. Remélem, hogy amit közösen megvitattunk, az meglehetősen hasznosnak fog bizonyulni. Ez pedig elő fogja segíteni, hogy bizonyos haladás álljon be ebben a kérdésben. Itt van azután a kereskedelem kérdése, amely nemcsak önmagáért fontos, hanem azért is, mert a szabadabb kereskedelem hozzájárulhat az országok közti kölcsönös megértés létrehozásához. Minél jobban megismerik egymást az országok, annál jobb. Minél tartósabbak kereskedelmi kapcsolataik, annál inkább erősödnek a béke érdekében ható tényezők. Mint bizonyára önök közül is sokan emlékezni fognak rá, még 1949-ben korlátozásokat vezettünk be, egyes stratégiai anyagoknak Oroszországba való szállítása tekintetében. Ezeket a korlátozásokat az utóbbi években csökkentettük, de még mindig fennállnak.A Nyugat szabad országai egyezményt írtak alá, amely megállapítja ezeket a korlátozásokat s ezek az országok ma is részvevői az említett egyezménynek. Ezért nem állítható, hogy egyedül mi állapítottuk meg őket. Mindezt megmagyaráztuk az oroszoknak, s azt is megmondottuk, hogy véleményünk szerint nagy lehetőségek vannak arra, hogy ennek az ellenőrzésnek a keretein kívül kibővítsük közöttünk a kereskedelmet. S erről meg is vagyok győződve. Az oroszok nemcsak azt az összeget közölték velünk — évi 200.000.000 font sterlingről van szó— amelynek erejéig hajlandók vásárlásokat eszközölni nálunk, hanem konkréten felsorolták az őket érdeklő árukat is. Mi tüzetesen megvizsgáltuk ezt a listát és úgy véljük, hogy a korlátozások általában nem vonatkoznak az áruk kétharmadára, sőt nagyon valószínű, hogy ez a rész még nagyobbnak is bizonyulhat. Láthatják tehát, hogy nagy lehetőségek nyitnak a kereskedelem bővítésére Szovjet-Oroszország között és közöttünk. Tavaly mintegy 23 millió fontsterling értékű árut __ exportáltunk s már ez is sokkal több volt, mint az előző évben szállított _ áruk összege. Most alaposan áttanuilmányozzuk ezeket a listákat, tanácskozásokat folytatva Oroszországgal, s az eredmény Anglia exportpiacának reális megjavulása kell hogy legyen. Ha a dolgok így állnak, nekünk ezt szem előtt kell tartanunk. E kereslet kielégítésére a munka oroszlánrésze gépgyártóiparunkra hárul, s nekünk, mint nemzetnek el kell határoznunk, hogy amikor a kereskedelem fokozásának ilyen lehetősége nyílik meg előttünk, akkor be kell bizonyítanunk, hogy a helyzet magaslatán állunk. Növelnünk kell termelésünket, hogy árukat szállíthassunk. El kell kerülnünk a konfliktusokat az iparban, mert ezek gyengítenek bennünket. Nem kételkedem abban, hogy az oroszoknak szükségük van ezekre az árukra és ha nem lesz módjukban ezeket tőlünk beszerezni, vagy maguk fogják termelni, vagy pedig máshonnan szerzik majd be. Meg kell mutatnunk, hogy mit tudunk. Ugyanakkor szilárd jövőt kell biztosítanunk a magunk számára. Nemcsak a kereskedelemről van szó, hanem sokkal többről, mert ez a kereskedelem hozzájárulhat a béke megszilárdulásához. Tárgyalásaink során megegyezésre jutottunk számos olyan javaslat tekintetében, amelyek az eddiginél sokkal nagyobb arányú érintkezést biztosítanak népünknek mind tudományos, mind művészet, sport, stb. vonatkozásban. Ez mind igen hasznos lesz, de természetesen még nem oldja meg a problémát a maga egészében, nem vezet fordulatot jelentő megállapodáshoz, ami természetesen nem is lehetséges. Vannak emberek, akik azt állítják, hogy az efféle egyezmények a múltban sokszor kiábrándulást okoztak nekünk. Azt állítják, hogy ilyen egyezmények megkötésének semmi értelme sincs. Egyáltalán nem értek egyet ezzel s azt akarom, hogy világosan lássák álláspontomat ebben a kérdésben. Mindaddig, amíg bizonyos felelősségem lesz, továbbra is erőfeszítéseket fogunk tenni e problémák rendezése érdekében. Ami engem illet, nem értek egyet azzal a helyzettel, hogy a nagyhatalmak sötéten méregetik egymást és javaik jelentős részét fegyverkezésre költik. Valami okosabbat kell tenni. Véleményem szerint az a helyzet, hogy a háború közvetlen veszélye csökkent, és ez jól van így. De még ha így is állnak a dolgok, ez még nem elég. íme a mi politikánk lényege. Nem válunk el barátainktól és nem mondunk le létérdekeinkről, de igyekezni fogunk mindenkivel megegyezni. A diplomácia nagymúltú története során a gyanakvás nagyobb károkat okozott, mint a bizalom — higgyék el nekem, hogy ez a valóság. Azt a politikát fogjuk követni, amelyről beszéltem önöknek: igyekezni fogunk egyezményeket kötni és ápolni fogjuk a barátságot. Meggyőződésem, hogy a szovjet vendégek látogatása megfelelt ennek a szellemnek s következésképpen az emberiség nagyobb biztonságban érezheti magát.” Teljes mértékben bebizonyosodott a szovjet külpolitika helyessége N. A. Bulganyin beszéde Új szakasz a nemzetközi feszültség további enyhülésének útján N. Sz. Hruscsov beszéde „A tárgyalások hasznosak voltak Eden angol miniszterelnök nyilatkozata Nagy hozzájárulás a szovjet-angol kapcsolatok megjavításához A nagygyűlés határozata A moszkvai dolgozók, akárcsak valamennyi szovjet ember, mélységes megelégedéssel állapítják meg, hogy az N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársak angliai látogatása alkalmával folytatott angolszovjet tárgyalások sikeresen fejeződtek be. Ez nagy hozzájárulás a Szovjetunió és Nagy-Britannia kapcsolatainak megjavításához, a béke és a népek általános biztonsága megszilárdításának ügyéhez. A szovjet emberek melegen helyeslik a szovjet kormány békés külpolitikáját, mert ez teljes egészében megfelel népeink törekvéseinek. A szovjet és az angol államférfiak személyes kapcsolata fontos tényező a kölcsönös megegyezés megteremtése és az angol-szovjet baráti együttműködés fejlesztése szempontjából. A szovjet emberek Európa békéje és biztonsága és az egyetemes béke megőrzése szempontjából nagyfontosságú okmánynak tekintik a szovjet-angol tárgyalásokról szóló közös nyilatkozatot. Egyöntetűen köszöntik annak a szükségességnek a felismerését. ★ A moszkvaiak viharos tapssal tették magukévá a fenti határozatot. A gyűlés lefolyását a televízióban is közvetítették. A gyűlés után a kommunista párt és a szovjet hogy a Szovjetunió és Nagy-Britannia gazdasági és kulturális kapcsolatait tovább kell fejleszteni. Nem fér hozzá két ég, hogy az összes országok népei megelégedéssel fogják fogadni az angol és a szovjet kormánynak azt a nyilatkozatát, amelynek értelmében a két fél további erőfeszítéseket fog tenni a nemzetközi feszültség szüntelen enyhítése, a nukleáris fegyver eltiltása és a leszerelés érdekében. Megelégedéssel fogadják majd a népek azt is, hogy a felek a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a területi sérthetetlenség tiszteletben tartását, a belügyekbe való be nem avatkozást kölcsönösen elismerik az összes államok baráti együttműködésének és békés egymás mellett létezésének alapjául, tekintet nélkül az illető államok társadalmi rendszerére. Moszkva lakossága baráti üdvözletet küld mindazoknak az angoloknak, akik a béke őszinte hívei, boldogságot és jólétet kíván az angol népnek. Éljen a Szovjetunió és Nagy-Britannia népeinek barátsága! A kormány vezetői, gépkocsin elhagyták a repülőteret. A Leningrád sugárúton és más utcákon, sokezres tömeg lelkesedéssel üdvözölte N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot, akik sikeresen teljesítették békés megbízatásukat. 3 Komoly nézeteltérések a laburista pártban egyes pártvezetők szovjetellenes provokációi miatt LONDON (Agerpres). A United Press hírügynökség tudósítója arról számol be, hogy az utóbbi napokban az angol laburista pártban komoly elégedetlenség jelei mutatkoznak a párt egyes vezetőinek a szovjet államférfiak londoni látogatása alkalmával tanúsított magatartása miatt. Különösen éleshangú bírálatot mondott Emanuel Shinwell, a laburista kormány volt külügyminisztere és Aneurin Bevan, a párt balszárnyának szóvivője. Shinwell egyik rádióbeszédében elismerően nyilatkozott Eden miniszterelnöknek az angol-szovjet tárgyalásokon tanúsított magatartásáról, majd hozzátette, hogy ez „példaképül szolgálhatott volna a mi pártunk egyes tagjai számára is, akik magukat egy jövendő laburista kormány vezetőinek és tagjainak tekintik". Shinwell bírálta Gaitskellt, aki azzal próbálta igazolni és jelentéktelennek feltüntetni provokációját, hogy ** nem volt egyéb egyes laburista vezetők „politikai tréfájáénál. Shinwell egyebek között kijelentette : „A humor jó dolog, de amikor a világ sorsa forog kockán, nyilvánvalóan hibás politika a humornak olyan formájához folyamodni, amelyet nem értékelnek más országok államférfiai.” Bevan egy laburista gyűlésen kijelentette, hogy Angliában a laburista mozgalom rosszul, sőt éppemséggel nagyon rosszul áll és hogy e mozgalom vezetése rossz kezekben van. „Igen sok rossz határozatot hoznak a mi nevünkben" — hangoztatta Bevan. Mint a United Press jelenti, Brown laburista képviselőt, aki különösképpen provokáló módon viselkedett, mindenütt támadták. Egy Liverpoolban megtartott laburista gyűlésen azzal vádolták, hogy alá akarta aknázni az angol-szovjet tárgyalásokat.