Előre, 1956. május (10. évfolyam, 2654-2678. szám)

1956-05-03 / 2654. szám

108­. május L, csütörtök ELŐRE Nagygyűlés Moszkvában a szovjet államférfiak hazatérése alkalmából MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ közt­l: Április 30-án több mint 25.000 moszkvai dolgozó gyűlt egybe a köz­ponti repülőtéren, hogy fogadja az angliai útjáról hazatérő N. A. Bulga­nyin­t, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökét és N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje El­nökségének tagját. N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov és a kíséretükben levő személyek köz Kedves elvtársak. Két héttel ezelőtt hagytuk el orszá­gunkat, hogy meglátogassuk Angliát. Alá pedig hazánkba, Moszkvába visz­­szatérve, boldogok vagyunk, hogy szívből üdvözölhetünk benneteket és megköszönhetjük ezt az örömteljes, meleg fogadtatást. (Taps.) Az angol kormány és­­személyesen Eden miniszterelnök meghívására tett angliai látogatásunknak nagy politikai és gyakorlati jelentősége van, mind az angol,szovjet viszony, mind az egész nemzetközi élet szempontjából. Az angol-szovjet politikai kapcsola­tok hosszú évekig meglehetősen fe­szültek voltak. Angliával folytatott kereskedelmünk forgalma jelentősen csökkent. A múlt­ban létrejött tudományos és kulturá­lis kapcsolataink megszűntek. Ez a helyzet nem felelt meg sem Anglia, sem a Szovjetunió érdekeinek. A két ors­zág népeinek érdekei megkövetelték és megkövetelik a szovjet-angol politikai, kereskedel­mi, tudományos és kulturális kap­csolatok megjavítását és megszi­lárdítását. Nyilvánvaló volt, hogy a különböző kapcsolatok megja­­vulása olyan nagyhatalmak kö­zött, mint Nagy-Britannia és a Szovjetunió, előmozdítja az egye­temes békének és a népek bizton­ságának megszilárdulását. Amikor elindultunk Anglia felé, tel­jesen tisztában voltunk azzal, hogy elég nagy nehézségek előtt állunk. Ezek a nehézségek elsősorban abban állottak, hogy látogatásunknak a Szov­jetunióval való kapcsolatok megjaví­tásának nemcsak hívei, hanem ellen­zői is voltak az eléggé befolyásos an­gol körökben. E körök képviselői nem óhajtják meg­látni azt, ami mindenki előtt nyilván­való, és kétségbevonhatatlan. Nem óhajtják látni azokat a gyökeres vál­tozásokat, amelyek a nemzetközi élet­ben bekövetkeztek, mégpedig annak folytán, hogy elmúlt a „hidegháború” ideje, csődöt mondott az „erőpoliti­­ka” és a béke tényezői egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a nemzetközi életre. Mi azonban azzal az őszinte szándékkal utaztunk Angliába, hogy megtaláljuk a közös hangot, hogy létrehozzuk a kölcsönös bi­zalmat és megértést, hogy a köl­csönösség és a jóakarat alapján megoldjuk a mindkét felet érdeklő kérdéseket. Angliai látogatásunk idején jó, személyes kapcsolatot hoztunk lét­re Eden miniszterelnök úrral és kollégáival. Tárgyalásokat foly­tattunk velük, ez volt angliai lá­togatásunk egyik célja. Londonban, a londoni városi ta­nácsnál, Birminghamban és Oxford­­ban tett látogatásaink során megbe­széléseket folytattunk társadalmi akti­vistákkal és az angol üzleti körök kép­viselőivel. Meglátogattuk Skóciát és fővárosát Edinburghoz és ott is meg­beszéléseket folytattunk az üzleti és politikai körök képviselőivel. Találkoztunk és megbeszéléseket folytattunk a hadseregparancsnokság, a szárazföldi csapatok, a légi haderők és a haditengerészet parancsnokságá­nak képviselőivel. Sajnos nem volt lehetőségünk ar­ra, hogy találkozhassunk és be­szélgethessünk a néppel. Csak London és más városok utcáin járva láttuk a népet és habár nem érintkezhettünk vele eléggé, az a szilárd meggyőződés alakult ki bennünk, hogy az angol nép nem akar háborút, hogy békét, barát­ságot és együttműködést akar a szovjet néppel. (Hosszas taps.) Ugyancsak az volt a határozott benyomásunk, hogy az angliai üzleti körök a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés és ke­reskedelem fejlesztése mellett vannak. Mindez természetesen, befolyással volt az angol kormánnyal folytatott tárgyalásainkra. Ebben a vonatkozásban nem hagy­hatjuk szó nélkül az angliai laburis­­ta párt vezetőinek velünk szemben tanúsított magatartását. A laburista párt vezetősége arra használta fel a velünk való találko­zást, hogy politikánk ellen, a Szov­jetunió Kommunista Pártja politikája ellen irányuló kérdéseket vessen fel és ilyen értelmű nyilatkozatokat te­gyen. Bármilyen furcsának is tűnik, az egyetlen szervezet, amely maga­tartásával igyekezett elrontani lá­togatásunk légkörét, a laburisták szervezete volt, ennek végrehajtó bizottsága és vezető emberei. De megkapták a megérdemelt vá­laszt. (Viharos taps.) Angliában töltött időnk legnagyobb részét az angol kormánnyal — Éden miniszterelnök úrral, R. A. Butler fő­­pecsétőr úrral, Selwyn Lloyd külügy­miniszter úrral és a kormány más tag­jaival — folytatott tárgyalásainknak szenteltük. Találkoztunk W. Churchill úrral, az ismert angol államférfival is. Fontos kérdéseket vizsgáltunk meg az egyetemes béke és biztonság szem­pontjából: a leszerelés kérdését, a közel-keleti és közép-keleti helyzetet, Angliával való kapcsolatainkat. Melyek tárgyalásaink eredményei? Részletesen feltártuk őket a közzétett nyilatkozatokban, a két kormány nyi­szöntésére megjelent a repülőtéren : L. M. Kaganovics A. I. Kiricsenko, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Sza­­burov, M. A. Szuszlov, K. J. Vorosi­­lov, G. K. Zsukov, D. T. Sepilov és számos más kimagasló közéleti sze­mélyiség. A szovjet kormány és az SZKP ve­zetői a jelenlevők viharos tapsa köze­pette az emelvényre mentek A nagygyűlést N. I. Bobrovnyikoyi­latkozatában és a londoni sajtóérte­kezleten tett nyilatkozatunkban. Persze messze vagyunk még at­tól, hogy minden kérdésben meg­egyezzünk. Ennek ellenére, mind­azok a kérdések, amelyekben az angol kormánnyal megegyezésre jutottunk, fontosak és lényegesek a szovjet-angol kapcsolatok fej­lődésének és a béke ügyének szempontjából. A legfontosabb az, hogy tárgya­lásaink következtében új feltéte­lek jönnek létre az államaink kö­zötti kapcsolatok további megjaví­tására. Szélesebb lehetőségek nyíl­nak a politikai és gazdasági együttműködés, a kulturális és tu­dományos kapcsolatok fejleszté­sére. Megismertük egymást, őszinte esz­mecserét folytattunk a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Több kérdésre nézve mindkét fél megmaradt a maga álláspontja mellett, de sok más kér­désben azonos álláspontra jutottunk. Mindkét fél megegyezett abban, hogy a baráti együttműködés alapja az ál­kedves elvtársak . Most is, mint valahányszor, amikor visszatérünk hazánkba, kimondhatat­lan örömöt érzünk, hogy újra köztetek lehetünk, kedves moszkvai honfitár­saink. (Taps.) Engedjétek meg, hogy szívből jövő köszönetet mondjak e meleg fogadtatásért. (Taps.) Beszédében N. A. Bulganyin érté­kelte angliai utazásunk eredményeit. Csak annyi hozzátenni valóm van eh­hez, hogy ő közös véleményünket fej­tette ki. Azért utaztunk Angliába, hogy az angol kormány vezetőivel való szemé­lyes érintkezés révén jobb egyetér­tést teremtsünk köztünk és megtalál­juk a módját az országaink közti kapcsolatok további javításának. Angliai látogatásunkat rendkívül hasznosnak tekintjük. Tárgyalá­saink folyamán őszinte eszmecserét folytattunk mind az angol-szovjet viszonyra vonatkozó kérdésekről, mind pedig a legfontosabb nemzet­közi kérdésekről. Az eszmecsere lehetővé tette, hogy jobban megis­merjük egymást és tisztázzuk, melyek azok a kérdések, amelyek­ben álláspontjaink közelednek és melyek azok a problémák, ame­lyek még nem értek meg az elren­dezésre. Ez fontos dolog, mivel ny­módon megállapíthattuk, milyen kérdésekben jöhet létre kölcsönös egyetértés. Úgy véljük, hogy jó eredményeket értünk el, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a tárgya­lások a kölcsönös bizalmatlanság hosszas időszaka után folytak le. Véleményünk szerint a legfőbb do­log az, hogy megteremtettük a Szov­jetunió és Nagy-Britannia közti ba­ráti kapcsolatok további rendezésé­nek, javításának és elmélyítésének alapjait, ami megfelel országaink né­pei érdekeinek és hozzájárul a világ­béke megszilárdításához. A tárgyalások eredményei ismét azt igazolják, hogy ha megvan a kellő jóakarat, akkor az államok között — társadalmi rendszerüktől függetlenül — megvalósítható az együttműködés és a békés egymás mellett élés. A tárgyalások eredményeinek nagy jelentősége abban rejlik, hogy új szakaszt nyitnak a nemzetközi fe­szültség további enyhülése útján, fontos lépést jelentenek az orszá­gok közötti jobb bizalom megte­remtésében. Angliai látogatásunk során a leg­barátságosabban és nagy vendégsze­retettel fogadtak bennünket s ezért újra őszinte köszönetet mondunk az angol népnek, sir Anthony Edennek, az Egyesült Királyság kormánya mi­niszterelnökének és kartársai­nak. Londonon kívül látogatást tettünk Oxfordban, Birminghamben, Edin­burghban és más vidékeken. Minde­nütt jól és barátságosan fogadtak Sajnos, tárgyalásaink és a hivatalos ceremóniák sok időt vettek igénybe és ezért nem találkozhattunk az egy­szerű angliai emberekkel. De a lakos­sággal való szórványos érintkezé­sünk, az angoloknak látogatásunk iránt tanúsított érdeklődése s az üd­vözlések, amelyekben bennünket, mint a Szovjetunió képviselőit részesítet­tek azt mutatják, hogy az angol nép barátságban akar élni a Szovjetunió népeivel. Meggyőződhettünk, hogy az angol nép békére és az országunkkal való jóviszony elmélyítésére törekszik. Beszédeinkben elmondottuk az an­goloknak, hogy szovjet embereink baráti érzelmekkel viseltetnek az angol nép iránt, amellyel együtt harcoltunk a közös ellenség ellen az első és a második világháború éveiben. Azt hiszem nem tévedek, ha azt állítom, hogy népeink — a szov­jet és az angol nép — elégedettek a tárgyalások eredményeivel, fi­gyelembe véve, hogy ez csak a kez­det és a jövőben még közelebb kerülünk egymáshoz. (Hosszas taps.) Arra fogunk törekedni, hogy baráti kapcsolatokat teremtsünk valamennyi a Moszkva városi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg. A moszkvai ipari munkások nevé­ben V. Sz. Rjabov, a „Szerp 1 Ma­let" (Sarló és Kalapács) vasipari üzem acélöntője mondott beszédet, a fővárosi értelmiségiek üdvözletét pe­dig Sz. L. Szoboljev akadémikus tol­mácsolta. Ezután N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke emelkedett szólásra,­lamok békés egymás mellett létezése, tekintet nélkül társadalmi rendszereik különbözőségére. A szovjet külpolitikának, a békés egymás mellett élés politikájának helyessége teljes mértékben bebi­zonyosodott. Ez a politika megfe­lel az összes országok és népek létérdekeinek. (Viharos taps.) Általában el lehet mondani, hogy tárgyalásaink és látogatásunk si­kerrel járt. (Taps.) Noha a tárgyalások során időnként nehéz és feszült helyzet állt elő, an­nak ellenére az a törekvés, hogy mind­két fél számára elfogadható megol­dást találjunk s az a körülmény, hogy mindkét fél őszintén kifejtette állás­pontját , megteremtette a kölcsönös bizalom és megértés légkörét. Ez tet­te lehetővé, hogy a tárgyalások jó eredménnyel végződjenek. Látogatásunk és tárgyalásaink so­rán semmiféle más cél nem vezé­relt bennünket, mint baráti célok. Mi nem úgy kívánjuk megjavítani Nagy-Britanniával való kapcsoló­országgal, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a területi integritás tisz­teletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. Minden nép szilárd, hosszantartó békére áhítozik, a nemzetközi feszült­ség enyhülését óhajtja. Az utóbbi idő­ben sok minden jóra fordult ebben a tekintetben. De még meglehetősen nagy akadályok tornyosulnak az úgy­nevezett „hidegháború” teljes felszá­molásának útjába. Ezeket az akadá­lyokat főleg az USA bizonyos befo­lyásos körei támasztják, amelyek nin­csenek érdekelve a nemzetközi feszült­ség enyhülésében. Úgy látszik, az USA-ban még nem ért meg a helyzet arra, hogy lemondjanak a „hideghá­borús” politikáról. Mindazonáltal úgy látjuk, az Ame­rikai Egyesült Államokban éledez­ni kezd már az az óhaj, hogy rá kellene lépni a kölcsönös megér­tés létrehozásának útjára. Ezt bi­zonyítja egyebek között Eisenhower elnöknek az amerikai lapszerkesz­tők egyesületében nemrég elhang­zott nyilatkozata is. E nyilatkozat több tételével egyáltalán nem ért­hetünk egyet, mert nem alkalma­sak arra, hogy előmozdítsák a bizalom helyreállítását. Vannak azonban az elnök nyilatkozatában figyelemreméltó kijelentések is, nevezetesen az, hogy az USA haj­landó minden eszközt megragadni a vitás kérdések rendezése érdeké­ben s hogy a szovjet kormány ba­ráti viszonyba kerülhet az USA-val. Reméljük, hogy ezeket a szavakat gyakorlati akciók fogják követni. Ami a szovjet kormányt illeti, mi amellett vagyunk, hogy baráti viszony jöjjön létre köztünk és az USA és más or­szágok között is, és mi minden tőlünk telhetőt el fogunk követni ennek el­érése érdekében. Meggyőződésünk, hogy ha mindkét fél kölcsönös jóakaratot fog tanú­sítani, sok véleménykülönbségnek vethetjük végét és megjavíthatjuk a Szovjetunió és az USA viszonyát. Ha megvolna a kölcsönös óhaj, akkor lépésről lépésre haladva, fokozatosan kiküszöbölhetnék a nézeteltéréseket és megteremthetnék a szükséges bi­zalmat, megoldhatnánk a fegyverzet csökkentésének kérdését, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásának, az e fegyverekkel való kísérletezés eltiltá­sának kérdését. A Szovjetunió és az USA népeinek, csakúgy mint minden más ország népének érdekében áll, hogy létrejöjjenek a feltételek az ál­lamok közti kereskedelmi, kulturális és egyéb természetű kapcsolatok szé­leskörű fejlesztésére. A hidegháború megszüntetése, amely felé törekszünk, lehetővé teszi majd az emberiségnek, hogy megkönnyeb­bülten lélegezzék fel és hogy minden erőfeszítését a népek hasznára váló tainkat, hogy ez Anglia más álla­mokkal való viszonyának rovására menjen. A Szovjetunió mindenkor örömmel üdvözölte a különböző államok barát­­kozását, ha ez békés és nemes célokat követett Az angol kormánnyal folytatott tár­gyalásaink ismételten bebizonyították, hogy a Szovjetunió békepolitikája jó eredménnyel jár. Baráti kapcsolatot létesítettünk sok országgal, tevéke­nyen munkálkodunk velük való poli­tikai és gazdasági együttműködésünk kiépítésén, kereskedelmünk bővül, tu­dományos és kulturális kapcsolataink fejlődnek. Ez a politika nemcsak ránk nézve hasznos, kedvezően befolyásolja ez a politika az egész nemzetközi helyzetet."A nemzetközi láthatár tisz­tul, fokozatosan tünedezni kezd az emberek félelme a holnapi naptól, a béke erői növekednek, izmosodnak. Angliával való kapcsolataink meg­­javulása nem csupán az országa­ink közti növekvő bizalom létre­jöttének kezdete, nem csupán kap­csolataink és együttműködésünk bővülése, újabb szakaszának kez­dete, hanem egyben az egyetemes béke és az egész világ jó viszo­nya kifejlődésének ügyét is szol­gálja. A Szovjetunió, dicsőséges Kommu­nista Pártjának és kormányának ve­zetésével, ezután is kitartóan folytat­ja a népek közti barátság és együtt­működés megszilárdítására irányuló külpolitikát. (Hosszas taps.) Az SZKP XX. kongresszusán kidol­gozott külpolitikai program máris po­zitív eredménnyel jár. Ez a program teljes egészében megfelel a szovjet nép érdekeinek, a világbéke és az ál­talános biztonság érdekeinek. (Hosz­­szas taps.) Éljen a szovjet külpolitika, a népek közti béke és barátság politikája. (Viharos taps.) újabb anyagi és kulturális javak létre­hozására összpontosítsa. A szovjet kormány tovább folytatja állhatatos harcát a nemzetközi fe­szültség megszüntetéséért, a bizton­ság megszilárdításáért és a tartós béke megteremtéséért. Mi amellett vagyunk, hogy széles­körű kapcsolatokat kell teremteni a világ valamennyi népe között, mi kapcsolatot óhajtunk teremte­ni a szocialista pártokkal. A kom­munista pártok és a szocialista pártok számos kérdésben különbö­ző nézeteket vallanak. Vannak köztük elvi vonatkozású vélemény­különbségek is. De a dolgozók ér­dekében kapcsolatot teremthetünk és kell is teremtenünk a jelenkori munkásmozgalom alapvető fontos­ságú kérdései tekintetében. Ezek a kérdések elsősorban a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a tartós béke megteremtéséért, az országok kereskedelmi és kulturális együtt­működésének megteremtéséért folyó harccal vannak összefüggésben. Angliában való tartózkodásunk so­rán örömmel fogadtuk a laburista párt vezetőinek javaslatát, hogy ül­jünk össze velük s cseréljük ki véle­ményünket azokban a főbb kérdések­ben, amelyek egyaránt érdeklik párt­­jainkat , az SZKP-t és a laburista pártot. A találkozás megtörtént. Nyíltan meg kell mondanunk, elv­társak, hogy a találkozó után az a benyomás alakult ki bennünk, hogy a laburista párt vezetőségének egyes tagjai reakciós, szovjet-ellenes állás­pontra helyezkednek. A laburista párt egyes vezetői még mindig nem mond­tak le ártalmas nézeteikről a Szovjet­unióval, az SZKP-val, a népi demo­kratikus országok kommunista és munkáspártjaival kapcsolatosan. Előre megfontolt szándékkal olyan kérdéseket fogalmaztak meg és sze­geztek nekünk, amelyek minálunk és a népi demokratikus országokban ál­lítólag börtönben levő szociáldemo­kratákra vonatkoznak. Mi erélyesen visszautasítottuk ezeket a provoká­ciós szándékú kérdéseket. Ha ezeknek a laburista vezetőknek tiszta szándékaik volnának az SZKP-val szemben, akkor találhat­tak volna más olyan kérdéseket is, amelyeket hozzánk intézzenek. Hiszen nagyon jól tudják ők is, hogy mi mindent elkövetünk, a múltban több ízben elkövetett hibák orvoslására és arra, hogy az ár­tatlanul elítélt embereket rehabi­litáljuk ; hogy nemcsak a Szovjet­unióban, hanem a népi demokra­tikus országokban is felülvizsgál­ják azokat a pereket, amelyeknek jogossága tekintetében valamilyen kétség merült fel. Mindenki tudja ezt s jól tudják az említett laburista vezérek is. Akkor hát miért kellett előhozakod­niok ezzel a kérdéssel és miért kel­lett más efféle gyalázatos kérdése­ket feltenniök ? Azért, hogy befura­kodjanak a reakciósok kegyeibe. Ne­héz erre más magyarázatot találni. A munkásosztály különböző osztagainak széthúzása csak a reakciósok számára előnyös és ők semmitől sem félnek jobban, mint ezeknek az osztagoknak az egységétől, így tehát amikor egyes laburista vezetők azt állítják, hogy a munkásosztály érdekeit védelmezik , szavaik a legkevésbé sincsenek össz­hangban tetteikkel. Csak nagyon rit­kán és nagyon félszegen emelik fel szavukat azok ellen a megtorlások ellen, amelyeket számos tőkés ország­ban a haladó harcosokkal szemben alkalmaznak. A laburista vezetők egy része a je­lek szerint úgy értelmezte fogyatékos­ságainkról és hibáinkról szóló őszinte nyilatkozatainkat — amelyek azt a célt szolgálták, hogy helyrehozzuk ezeket a fogyatékosságokat és hibákat —, mintha gyengeségből, vagy külső, reakciós erők nyomására tettük volna őket. Nem, uraim, önök mélységesen té­vednek, önöknek számot kell vetniök szocialista államunkkal, államunk vívmányaival, népünknek­­ munkás­­osztály és élcsapata — a kommunista párt — vezetése alatt elért vívmá­nyaival. Csak a teljesen reményvesztett op­portunisták lehetnek olyan vakok, hogy ne lássák és ne vegyék figye­lembe, milyen sikereket ért el né­pünk a kommunizmus építésében. Mi nem kényszerítjük Önökre a mi utunkat, de teljes határozottsággal meg fogjuk védeni országunk munkásosztályának vívmányait, barátaink vívmányait, amelyekért a dolgozók óriási árat fizettek. (Hosszas taps.) Noha a laburisták vendégei vol­tunk, keményen visszavágtunk a szo­cialista országok belügyeibe való be­avatkozási kísérleteikre, ez országok dolgozóinak vívmányaira törő kísér­leteikre. A reakció megátalkodott képviselői számos országban rágalmakkal illetik az SZKP-t, azt állítva, hogy mi elle­nezzük a szocialista pártokkal való kapcsolatokat, hogy a kommunisták és szocialisták szükséges akcióegységé­nek hangoztatása mögött álnak ter­vek bújnak meg. Efféle hazugságokat csak a munkásosztály egységének el­lenségei terjesztenek, egyes, úgyne­vezett szocialisták pedig elismételge­tik ezeket a rágalmakat. Mi a munkásosztály különböző osz­tagainak egysége mellett vagyunk. Az élet bebizonyította, hogy ott, ahol ez az egység létrejött, a dol­gozók nagy sikereket vívtak ki alapvető, létfontosságú érdekeikért folyó harcukban. Pártunk éppen ezért továbbra is fáradhatatlanul küzdeni fog a munkásosztály párt­jainak egységéért, különösen olyan fontos kérdésekben, amelyek min­den dolgozót foglalkoztatnak : a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a béke fenntartásáért folyó harc­ban Meggyőződésünk, hogy az egyszerű laburisták nem értenek egyet azok­kal a támadásokkal, amelyekre a la­burista párt egyes vezetői ragadtatják magukat, s hogy a tömegek nem tá­mogatják e vezetők álláspontját. Meg­győződésünk, hogy az angol dolgo­zók, beleértve az egyszerű Uburistá­­kat is, barátságot és együttműködést óhajtanak a szovjet néppel, a Szov­jetunió Kommunista Pártjával, mert ez a nemzetközi feszültség enyhülésé­ért folyó harc sikerének alapja, a fe­szültség enyhülése pedig a fegyver­kezési költségek csökkentéséhez és a népek anyagi jólétének emelkedéséhez vezet. Pártunk Központi Bizottsága a jövőben is céltudatosan valóra fogja váltani az SZKP XX. kongresszu­sának a szocialista, és munkás­pártokkal való kapcsolatok létreho­zására vonatkozó határozatait. Meggyőződésünk, hogy a laburista párt meg fog bennünket érteni és meg fogja tenni a szükséges lépé­seket ebben az irányban. Mi túl tudjuk tenni magunkat azokon a személyes sértéseken és provokáló támadásokon, amelyekre egyes la­burista vezetők ragadtatták magu­kat a Szovjetunió Kommunista Pártjával szemben és e tény elle­nére is egyetérthetünk az angol la­­buristákkal való kapcsolatok létre­­hozásával, ha megfelelő megértés és óhaj fog megnyilatkozni részük­ről. Világos, hogy az ilyen kapcsolatok­nak­­ igen nagy jelentőségük volna Anglia és a Szovjetunió dolgozói szá­mára. Befejezésül jókívánságaimat feje­zem ki május elsejének ünnepe alkal­mából Moszkva lakosságának, sikere­ket kívánok nekik a munkában, ha­zánk javára. (Hosszas taps.) Éljen a Szovjetunió és Nagy-Bri­tannia népeinek barátságai (Hosszas taps.) Éljen a világbéke! (Viharos taps.) LONDON (Agerpres). A TASZSZ jelenti: Anthony Eden, Anglia miniszter­­elnöke, N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov angliai látogatásával kap­csolatban beszédet mondott a televí­ziós rádióban. Eden kijelentette: „Rendkívül pontosan kívánom meg­szövegezni mai mondanivalómat. "Az első alkalommal be akartam számol­ni önöknek orosz vendégeinkkel foly­tatott tárgyalásainkról. Mindaddig azonban, amíg a tárgyalások foly­tak, feltétlenül meg kellett őriznünk a tanácskozások titkos jellegét. Kétségtelen, hogy a tárgyalások hasznosak voltak. Egyesek kétségbe­vonták, hogy hasznos lenne meghívni a szovjet vezetőket tárgyalások cél­jából. Ezen nincs mit csodálkozni, ha figyelembe vesszük a háború utáni angol-szovjet kapcsolatok történetét. Igaz, hogy az elmúlt nyáron Genfben értekezletet tartottunk, s ez az úgy­nevezett legmagasabb síkú értekezlet bizonyos javuláshoz vezetett, ezt kö­­vetőleg azonban a nagyhatalmak is­mét zsákutcába jutottak. Ami engem illet, mégis úgy vélekedem, hogy he­lyes volt megszervezni ezt a találko­zást. Tulajdonképpen milyen lehetősé­gek voltak? Vagy soha többé nem találkozunk a szovjet vezetőkkel, vagy más helyen rendezzük meg ezt a ta­lálkozót, én utazom Moszkvába, vagy valamelyik semleges fővárosba. Lemondani arról a reményről, hogy valaha is találkozzunk azokkal, akik­kel nézeteltéréseink vannak, egysze­rűen azt jelentené, hogy átadjuk ma­gunkat a kétségbeesésnek. És általá­ban úgy vélem, hogy nagyon is meg­felelő volt éppen Londonban megren­dezni a tárgyalásokat. A tárgyalások immár befejeződtek, s vendégeink útban vannak hazafelé. Több mint egy hétig hosszasan tár­gyaltunk. Mik a benyomásaink ? Számos őszinte nyilatkozat hangzott el. Ez — természetesen — teljesség­gel elkerülhetetlen volt és véleményem szerint igen hasznos is, minthogy a két tárgyaló félnek komoly célkitűzé­sei voltak. Mi sem számítottunk arra, és önök sem várhatták azt, hogy rö­vid néhány nap alatt kiküszöböljük az összes, komoly nézeteltéréseket, ame­lyek ma a világot elválasztják. Né­hány kérdésben tárgyalásaink nem vezettek sikerre. Nem tudtunk például megegyezésre jutni a német kérdés­ben, mert nekünk, itt Angliában, az a véleményünk, hogy Németországban szabad választásokat kell tartani és a németeknek maguknak kell jövőjük felől dönteniük. Semmi sem változ­tatta meg álláspontunkat ebben a kér­désben. Sok kérdésben azonban örven­detes egyetértést értünk el, sőt beval­lom, hogy az egyetértés magasabb fo­kára jutottunk, mint amilyenre tár­gyalásaink kezdetén számítottam. Pél­dául mindkét tárgyaló fél azt óhajt­ja, hogy az Izrael és arab szomszédai közötti konfliktus mindkét fél számá­ra elfogadható módon rendeződjék. Önök tudják, hogy ez nekünk régi óhajunk, örömmel állapítjuk meg, hogy szovjet vendégeinkkel együtt ennek a célnak az elérésére törek­szünk. Kijelentettük, hogy hajlandók vagyunk támogatni az ENSZ-nek min­den olyan kezdeményezését, amely az állandó béke megszilárdítására irányul. Időközben felhívjuk a szem­benálló feleket a már létező fegyver­szünet tiszteletben tartására. Van azután még egy bonyolult kérdés, a leszerelés kérdése, amelyet — mint Önök is igen jól tudják — sohasem lehet teljesen elválasztani az orszá­gok kapcsolataiban fennálló félelem­­érzettől. Minél több ilyen félelemérze­tük van az országoknak, annál kevésbé hajlandók leszerelni. És mindezek elle­nére, ha sikerül bizonyos mértékben el­érni a leszerelést, ez a népek közöt­ti bizalom megszilárdulását vonja majd maga után. Meglehetősen részletesen vitattuk meg ezt a kérdést. Módozatokat igye­keztünk találni — az ellenőrzés se­gítségével, vagy más után — ahhoz, hogy eloszlassuk az országok aggá­lyait, s hogy némi eredményt érjünk el a fegyverkezés súlyos terhének csökkentése tekintetében. A jelek szerint ez a legsúlyosabb nemzetközi kérdés. Mint már mondottam, mi ezt a kérdést részletesen meg is vi­tattuk. S remélem, hogy a köztünk lefolyt eszmecsere segítségére lesz a jelenleg Londonban ülésező ENSZ- albizottságnak, amelyben rajtunk és Oroszországon kívül természetesen más országok is képviselve vannak; az albizottságban részt vesznek Franciaország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői is. Remélem, hogy amit közösen megvi­tattunk, az meglehetősen hasznosnak fog bizonyulni. Ez pedig elő fogja se­gíteni, hogy bizonyos haladás álljon be ebben a kérdésben. Itt van azután a kereskedelem kér­dése, amely nemcsak önmagáért fon­tos, hanem azért is, mert a szabadabb kereskedelem hozzájárulhat az or­szágok közti kölcsönös megértés lét­rehozásához. Minél jobban megisme­rik egymást az országok, annál jobb. Minél tartósabbak kereskedelmi kap­csolataik, annál inkább erősödnek a béke érdekében ható tényezők. Mint bizonyára önök közül is sokan emlé­kezni fognak rá, még 1949-ben kor­látozásokat vezettünk be, egyes stra­tégiai anyagoknak Oroszországba való szállítása tekintetében. Ezeket a kor­látozásokat az utóbbi években csök­­­kentettük, de még mindig fennállnak.­­A Nyugat szabad országai egyezményt írtak alá, amely megállapítja ezeket a korlátozásokat s ezek az országok ma is részvevői az említett egyezménynek. Ezért nem állítható, hogy egyedül mi állapítottuk meg őket. Mindezt meg­magyaráztuk az oroszoknak, s azt is megmondottuk, hogy véleményünk szerint nagy lehetőségek vannak arra, hogy ennek az ellenőrzésnek a kere­tein kívül kibővítsük közöttünk a kereskedelmet. S erről meg is vagyok győződve. Az oroszok nemcsak azt az összeget közölték velünk — évi 200.000.000 font sterlingről van szó— amelynek erejéig hajlandók vásárlásokat eszközölni ná­lunk, hanem konkréten felsorolták az őket érdeklő árukat is. Mi tüzetesen megvizsgáltuk ezt a listát és úgy véljük, hogy a korlátozások általában nem vonatkoznak az áruk két­harma­dára, sőt nagyon valószínű, hogy ez a rész még nagyobbnak is bizonyul­hat. Láthatják tehát, hogy nagy le­hetőségek nyitnak a kereskedelem bővítésére Szovjet-Oroszország között és közöttünk. Tavaly mintegy 23 mil­lió fontsterling értékű árut __ exportál­tunk s már ez is sokkal több volt, mint az előző évben szállított _ áruk összege. Most alaposan áttanuilmányoz­­zuk ezeket a listákat, tanácskozásokat folytatva Oroszországgal, s az ered­mény Anglia exportpiacának reális megjavulása kell hogy legyen. Ha a dolgok így állnak, nekünk ezt szem előtt kell tartanunk. E kereslet kielégítésére a munka oroszlánrésze gépgyártóiparunkra hárul, s nekünk, mint nemzetnek el kell határoznunk, hogy amikor a kereskedelem fokozá­sának ilyen lehetősége nyílik meg előttünk, akkor be kell bizonyítanunk, hogy a helyzet magaslatán állunk. Növelnünk kell termelésünket, hogy árukat szállíthassunk. El kell kerül­nünk a konfliktusokat az iparban, mert ezek gyengítenek bennünket. Nem kételkedem abban, hogy az oro­szoknak szükségük van ezekre az árukra és ha nem lesz módjukban ezeket tőlünk beszerezni, vagy maguk fogják termelni, vagy pedig más­honnan szerzik majd be. Meg kell mutatnunk, hogy mit tudunk. Ugyan­akkor szilárd jövőt kell biztosítanunk a magunk számára. Nemcsak a keres­kedelemről van szó, hanem sokkal többről, mert ez a kereskedelem hoz­zájárulhat a béke megszilárdulásához. Tárgyalásaink során megegyezésre jutottunk számos olyan javaslat te­kintetében, amelyek az eddiginél sok­kal nagyobb arányú érintkezést biz­tosítanak népünknek mind tudomá­nyos, mind művészet, sport, stb. vo­natkozásban. Ez mind igen hasznos lesz, de természetesen még nem oldja meg a problémát a maga egészében, nem vezet fordulatot jelentő megálla­podáshoz, ami természetesen nem is lehetséges. Vannak emberek, akik azt állítják, hogy az efféle egyezmények a múlt­ban sokszor kiábrándulást okoztak ne­künk. Azt állítják, hogy ilyen egyez­mények megkötésének semmi értelme sincs. Egyáltalán nem értek egyet ez­zel s azt akarom, hogy világosan lás­sák álláspontomat ebben a kérdésben. Mindaddig, amíg bizonyos felelőssé­gem lesz, továbbra is erőfeszítéseket fogunk tenni e problémák rendezése érdekében. Ami engem illet, nem ér­tek egyet azzal a helyzettel, hogy a nagyhatalmak sötéten méregetik egy­mást és javaik jelentős részét fegy­verkezésre költik. Valami okosabbat kell tenni. Véleményem szerint az a helyzet, hogy a háború közvetlen ve­szélye csökkent, és ez jól van így. De még ha így is állnak a dolgok, ez még nem elég. íme a mi politikánk lényege. Nem válunk el barátainktól és nem mon­dunk le létérdekeinkről, de igyekezni fogunk mindenkivel megegyezni. A diplomácia nagymúltú története so­rán a gyanakvás nagyobb károkat okozott, mint a bizalom — higgyék el nekem, hogy ez a valóság. Azt a poli­tikát fogjuk követni, amelyről beszél­tem önöknek: igyekezni fogunk egyez­ményeket kötni és ápolni fogjuk a ba­rátságot. Meggyőződésem, hogy a szovjet vendégek látogatása megfelelt ennek a szellemnek s következéskép­pen az emberiség nagyobb biztonság­ban érezheti magát.” Teljes mértékben bebizonyosodott a szovjet külpolitika helyessége N. A. Bulganyin beszéde Új szakasz a nemzetközi feszültség további enyhülésének útján N. Sz. Hruscsov beszéde „A tárgyalások hasznosak voltak Eden angol miniszterelnök nyilatkozata Nagy hozzájárulás a szovjet-angol kapcsolatok megjavításához A nagygyűlés határozata A moszkvai dolgozók, akárcsak valamennyi szov­jet ember, mélységes megelégedéssel állapítják meg, hogy az N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elvtár­sak angliai látogatása alkalmával folytatott angol­szovjet tárgyalások sikeresen fejeződtek be. Ez nagy hozzájárulás a Szovjetunió és Nagy-Britannia kap­csolatainak megjavításához, a béke és a népek általá­nos biztonsága megszilárdításának ügyéhez. A szov­jet emberek melegen helyeslik a szovjet kormány bé­kés külpolitikáját, mert ez teljes egészében megfelel népeink törekvéseinek. A szovjet és az angol államférfiak személyes kap­csolata fontos tényező a kölcsönös megegyezés meg­teremtése és az angol-szovjet baráti együttműködés fejlesztése szempontjából. A szovjet emberek Európa békéje és biztonsága és az egyetemes béke megőrzése szempontjából nagy­­fontosságú okmánynak tekintik a szovjet-angol tár­gyalásokról szóló közös nyilatkozatot. Egyöntetűen köszöntik annak a szükségességnek a felismerését. ★ A moszkvaiak viharos tapssal tették magukévá a fenti határozatot. A gyűlés lefolyását a televízióban is közvetítették. A gyűlés után a kommunista párt és a szovjet hogy a Szovjetunió és Nagy-Britannia gazdasági és kulturális kapcsolatait tovább kell fejleszteni. Nem fér hozzá két ég, hogy az összes országok népei megelégedéssel fogják fogadni az angol és a szovjet kormánynak azt a nyilatkozatát, amelynek ér­telmében a két fél további erőfeszítéseket fog tenni a nemzetközi feszültség szüntelen enyhítése, a nukleáris fegyver eltiltása és a leszerelés érdekében. Megelé­gedéssel fogadják majd a népek azt is, hogy a felek a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a területi sérthetetlenség tiszteletben tartását, a belügyekbe való be nem avatkozást kölcsönösen elismerik az összes ál­lamok baráti együttműködésének és békés egymás mellett létezésének alapjául, tekintet nélkül az illető államok társadalmi rendszerére. Moszkva lakossága baráti üdvözletet küld mind­azoknak az angoloknak, akik a béke őszinte hívei, boldogságot és jólétet kíván az­ angol népnek. Éljen a Szovjetunió és Nagy-Britannia népeinek barátsága! A kormány vezetői, gépkocsin elhagyták a repülőteret. A Leningrád sugárúton és más utcákon, sokezres tö­meg lelkesedéssel üdvözölte N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot, akik sikeresen teljesítették békés megbízatásukat. 3 Komoly nézeteltérések a laburista pártban egyes pártvezetők szovjetellenes provokációi miatt LONDON (Agerpres).­­ A United Press hírügynökség tudósítója arról számol be, hogy az utóbbi napokban az angol laburista pártban komoly elégedetlenség jelei mutatkoznak a párt egyes vezetőinek a szovjet ál­lamférfiak londoni látogatása alkal­mával tanúsított magatartása miatt. Különösen éleshangú bírálatot mon­dott Emanuel Shinwell, a laburista kormány volt külügyminisztere és Aneurin Bevan, a párt balszárnyának szóvivője. Shinwell egyik rádióbeszédében el­ismerően nyilatkozott Eden miniszter­­elnöknek az angol-szovjet tárgyaláso­­kon tanúsított magatartásáról, majd hozzátette, hogy ez „példaképül szol­gálhatott volna a mi pártunk egyes tagjai számára is, akik magukat egy jövendő laburista kormány vezetőinek és tagjainak tekintik". Shinwell bí­rálta Gaitskellt, aki azzal próbálta igazolni és jelentéktelennek feltün­tetni provokációját, hogy ** nem volt egyéb egyes laburista vezetők „poli­tikai tréfájáénál. Shinwell egyebek között kijelen­tette : „A humor jó dolog, de amikor a világ sorsa forog kockán, nyilvánva­lóan hibás politika a humornak olyan formájához folyamodni, amelyet nem értékelnek más országok államférfiai.” Bevan egy laburista gyűlésen kije­lentette, hogy Angliában a laburista mozgalom rosszul, sőt éppemséggel nagyon rosszul áll és hogy e mozga­lom vezetése rossz kezekben van. „Igen sok rossz határozatot hoznak a mi nevünkben" — hangoztatta Be­van. Mint a United Press jelenti, Brown laburista képviselőt, aki különöskép­pen provokáló módon viselkedett, mindenütt támadták. Egy Liverpool­ban megtartott laburista gyűlésen az­zal vádolták, hogy alá akarta aknáz­ni az angol-szovjet tárgyalásokat.

Next