Előre, 1956. szeptember (10. évfolyam, 2756-2781. szám)

1956-09-01 / 2756. szám

Napjainkban még gyakran előforduló tragikomédia két képben és több képtelenségben I. KE P Szín: Üzlethelyiség. Az elmaradhatatlan pult mögött beszélget karba tett kezekkel Elárusító I. és Elárusító II. E. I. Na és mit csinált erre a Recolta ? E. 11.: Támadni kezdtek. Egyik gólt lőtték a másik után. E. I. : Képzelem mi volt ott. De szerettem volna látni. Vevő. (javakorabeli, de). Jó napot kívánok. (Elárusítók figyelemre sem méltatják). E. I.: Szegedi hogy játszott ? (Lesújtó pillantásokat vetnek a vevőre). E. I.: Tudod te. A tőle megszokott formában. Rövid passzok, pontos leadások, biztos gólok. Vevő: (szerényen) kim kim E. N.: Na és a kapusunk. Élete legnagyobb formáját játszotta. Úgy dobta magát a labdára, mint egy tigris. Vevő : Bocsánat, hogy alkalmatlankodom, de vásárolni szeretnék. E. I.: (Oda se neki. Folytatja) És a védelem többi tagja? E. N.: Néha-néha kihagytak, de aztán sikerült tisztázni. Vevő : Szabad egy pillanatra ? E. I.: (keményen): Mit akar, tata? Miért zavar, amikor látja, hogy fontos napirendi pontokkal tartunk röpgyűlést. Vevő: (kedvesen) Vásárolni szeretnék egyet s mist.__ E. N.: Akkor álljon sorba ! Vevő : De miért álljak sorba, ha még nincs is gól ? E. N.: Nem baj. Majd lesz... (szünet). Na, nyögje már ki, hogy mit akar ! Vevő: (még mindig kedvesen) Legyenek szívesek, adjanak nekem egy fél kiló lecsót. E.: Az az egy nincsen. Vevő: De én ott látom a legfelső polcon, abban a kerek üvegben. E. 1. : Nagyon rosszul látja. És különben is az magasan van és most nincsen létránk. Azt még sem kívánhatja, hogy kihivassam a tűzoltóságot, vagy hogy kitörjem a nyakam? Vevő : Akkor kérek egy Nivea szappant. E. 1.: (kiveszi a fiókból és a pultra dobja) Tessék, itt van a szappan, (nyomatékkel) csak ez az egy vap belőle. Vevő: (kezébe veszi, vizsgálja). De hiszen ez használt ?! E. I.: (Egyre hangosabban) Mi az ? Már az is baj ? Ha tetszik, tetszik, ha nem, írjon haza... Vevő : Hogyan ? (ijedten) E. I. : Nézze apatej, ne sokat idegesítsen. Inkább lépjen olajra. Vevő: Milyen hang ez? Kérem a panaszkönyvet! E. 11. : (csipőre teszi a kezét) Micsodát ? A panaszkönyvet ? (fenyegetően): Nem szégyelli magát? Idejön, megzavarja a röpgyűlést és még panaszkönyv kellene? (E. 1. és E. II. közös erővel kituszkeljük Vevőt, majd visszatérve) E. J. : Ezt elintéztük. Most pedig folytathatjuk a megbeszélést. SJI.: Hol is hagytuk abba?... II. KÉP Szitu időpont, mint előbb. Putt mö- V götizolgálatkiszen áll az Elárusító. V Vevő ( RösMMcs nélkül, be) v E Jur.apol' khíáljok I éli tetszik ké- írem ? V Vevő: (erMycseti) Nekem nem tét- i szik semMit. Én vásárolni akarok. . .. Mondja csak, szalámijuk van ?? E.: Hogyne volna. V Vivő : Azért mondom, mert azt nem vérek. És virsli? v E : Az is van. Mennyit merjek ? V Vevő: (határozottan) Semennyit! 0 Csak azért kérdeztem, mert a 0 Tóthfalvi azt mondta, hogy már hetek óta nem lehet kapni és én most erről meg akartam győződni. V E. igenis kérem... (még mindig ad* X variasan) Hát akkor... ha szabad X tudnom, mégis mire lenne szűk Xsége ? X Vevő Adjon nekem 10 deka valódi x török nadragulyát. De nehogy a X reszliből mérjen, mert nem felelek X magamért. X E (megdöbbenve) Azzal nem szol- x gálhatok Olyat nem is tartunk. x Vtivő : Maga nekem ne halandzsálzzon. Adja csak elő a pult alól. Mit gondol, hol vagyunk ? A régi fasiszta világban ? Majd elintézem én magukat... (Szünet. Majd nyugodtabban, de fenyegetően) És mondja csak, abált szalonnájuk nincs ? E.: Hogyne volna. Melyikből mérjek ? Van itt ez a húsosfajta. Ez itt inkább zsíros. Ezen több a paprika, ezen meg itt kevesebb. Vevő: És mondja, maguknál csak piros színű paprika van ? Kéket nem tartanak ? E.: (csodálkozva) Nem kérem. Vevő: Nahát, ez felháborító. Persze. A kéket azt bezzeg elzárják a dolgozók széles tömegei előtt. A kék paprikát azt elfeketézik... Különben a szalonna sem kell. (szünet): Hanem várjon csak... E.: Várok kérem. Vevő : Mondja, mi van abban a dobozban ott fönn, oldalt ? ? E. : Májpástétom. Vevő: Az sem kell. De várjon csak, amíg végiggondolom kissé a dolgot. E.: (birkatürelemmel) Megvárom kérem. Vevő: (homlokára csap) Ez az. Sülttök van ? E. : (megingathatatlan nyugalommal) Az sajnos nincsen. Vevő: Hát ez borzasztó. Itt semmit sem lehet kapni. Engem mindjárt __megüt a guta. ..: (bizakodással) Azt még megvárom kérem. REMÉNYI SÁNDOR E. MIHAILESCU: A mókus Egy mókus gyűjtött minden földi íjót, Fenyőtobozt, mogyorót, diót, Egész kis fészke tele Volt vele. De ő azért hordott-gyűjtött tovább, Dugig tömte meg a kamarát Nem tudták kis testvéri, Mire vélni, És korholták: Száz évre is elég, mit gyűjtöttél , annyi, Jó volna tán másoknak is hagyni. Kapzsiságból fát sem hagysz a be. Igyen. Mókusunk, hogy a vitát elvágja, Farklengetve átrepült más fára, S visszaszólt: „Mért gyűjtök? Hogy legyen?” És fentiek nem csak a mókusra áldanak, így csinálja ezt ma nagyon sokvállalat: Gyűjt, hogy gyűjtsön, vesz azért, ahogy vegyen. Miért? Csak azért, hogy legyen! VAJDA BÉLA fordítása Pieprzdowice rajon lakossága elejétől fogva idegenkedett a disznónyúzástól és a legelképesztőbb nemtörődömséggel viseltetett ezzel a nemzetgazdasági fontosságú mozgalommal szemben. Még a gyufásdobozokra nyomtatott jelszavak is teljesen hidegen hagyták. A dolgok ilyen állását látva, az illetékes minisztérium elhatározta, hogy egy külön erre a célra kiképzett megbízottat küld Pieprzdowicebe, azzal a feladattal, hogy az tudományosan megalapozott, széleskörű felvilágosító munkát fejtsen ki a rajon területén. A kiküldött szerényen kezdte tevékenységét. Vörös festékkel felírta a kerítésekre: PARASZTOK! NYÚZZATOK MEG DISZNÓITOKAT! Bár a legkorszerűbb módszerekkel megejtett kísérletek bebizonyították, hogy a vörös festék feltétlenül magára vonja a járókelők figyelmét, a kérdéses vajonban még ennek a jelszónak a bedobása után sem észleltek egyetlen disznónyúzási esetet sem. De a mi emberünk túlságosan jólképzett volt ahhoz, semhogy a kezdeti kudarc kedvét szeghette volna. A továbbiakban taktikát változtatott. Elhatározta, hogy most a makacs lakosság gazda-ambíciójához fog apellálni. Ebből az elképzelésből kiindulva a következő jelszót fogalmazta meg: A JÓ GAZDA MINDIG LENYÚZZA DISZNÓJÁNAK BŐRÉT. A plakát kifüggesztése után azonban megállapítást nyert, hogy a helybeli lakók cseppet sem ragaszkodnak ahhoz, hogy őket jó gazdáknak tartsák A disznók ezúttal is sértetlenek maradtak. A megbízott agyában új terv született meg: megmutatni, milyen ragyogó út áll azok előtt, akik rászánják magukat a disznónyúzásra. Mindenfelé falragaszok jelentek meg ezzel a szöveggel . A DISZNÓNYÚZÁS A BOLDOGSÁGHOZ VEZETI Néha előfordul, hogy egyes könnyelmű emberek egyáltalán nem törődnek a boldogságukkal. Most is így történt. Senki nem sietett megnyúzni a disznóját. De még ez a meglepő eredménytelenség sem hozta zavarba a megbízottat. Szakember lévén, a lehető legjobban ismerte foglalkozásának minden csínját binidt. Ezúttal biztos recepthez folyamodott — a hazafias érzéshez. Az újabb falragasz szövege így hangzott: AKI SZERETI HAZÁJÁT, MEGNYÚZZA DISZNÓJÁT! Sajnos azonban a Pieprzdowice-i lakosság úgy látszik nem dicsekedhetett a beesősés és honszeretet nemes érzelmével. Ezeknek az istentől elrugaszkodott, makacs embereknek, akik kutyába sem vették az ésszerű gazdálkodást, saját és hazájuk boldogságát, eszükbe sem jutott, hogy az ajánlott irányban valamelyes tevékenységet kifejtsenek. Akkor a különlegesen kiképzett megbízott elérkezettnek látta az időt arra, hogy a szatíra fegyveréhez nyúljon. Egy bárgyún mosolygó kövér szörnyeteget rajzolt, akinek szájából a következő szavak jöttek ki : OSTOBA ÉS ALJAS VAGYOK NEM NYÚZOM MEG A DISZNÓMAT ! A parasztok megnézték a rajzot, de ahelyett, hogy a föld alá süllyedtek volna szégyenükben és mindent megtettek volna annak érdekében, hogy a mulasztottakat pótolják, a legnagyobb lelki nyugalommal tovább hizlalták sertéseiket. A soronlevő, CSAK A SZABOTŐROK ES A KÜLFÖLDI KÉMSZOLGALAT ÜGYNÖKEI NEM NYÚZZÁK MEG DISZNÓIKAT/ szövegű jelszó után a megbízott megpróbálkozott még egy utolsó summázó jellegű plakáttal: A JÓ GAZDA AKI SZERETI HAZÁJÁT, AKI NEM ALJAS ÉS OSTOBA, A SZABOTŐROK ES REMEK MESTERKEDESEI ELLENÉRE IS MEGNYÚZZA DISZNÓJÁT. Másnap a minisztérium visszahívta. Az illetékes szervek széleskörűen megbeszélték a Pieprzdowice rajoni disznónyúzás kérdését s az ügy rendezését egy másik propagandistára bízták, aki minden, kockázatot vállalva, új meggyőzési módszer alkalmazására szánta rá magát. A helyszínre érkezve, szobája ajtajára egy cédulát tűzött, amelyen a következő felirat állt: DISZNÓBORT VESZEK MINDEN DECIMETER BORÉRT 10 ZLOTYT FIZETEK Pár óra múlva Pieprzdoxskén és környékén minden disznó meghyúzottan szaladgált. Fordította : HARASZTOSI ÉVA JANUS CSEKA: . Szakáll mánia — Nézd anyu, ott megy a tata. — Megint szemtelenkedsz? Ha megtudja apád, hogy csúfolódsz vele, menten kitépi a füledet. (URZICA). I. FEJEZET A váratlan vendég Sherlock Holmes, a mesterdetektív gyakorlott tekintettel futotta át a kezében lévő sürgönyt, majd pedig kivette szájából kis angol pipáját és a feszült várakozással feléje tekintő Watson dr. felé fordulva csendesen megjegyezte: — Well. — Nos? — kérdezte sürgetően a hű munkatárs. — Valami új ügy? — Uhum, — válaszolta sokatmondóan a mester és ellentmondást nem tűrő hangon hozzáfűzte: — Az esti gyorssal utazunk Aradra. Sűrü cseppekben szemerkélt az eső, amikor az egyszerű utasnak maszkírozott Sherlock Holmes arra lett figyelmes, hogy a vonat megáll egy állomáson. — Vedd a csomagokat — súgta oda munkatársának. — Megérkeztünk Aradra. — Honnan tudod? — kérdezte viszsza ugyancsak súgva a hűséges tanítvány. — Onnan, hogy ki van írva. Watson dr. bámulattal vegyes csodálattal tekintett mesterére, majd pedig kézbekapta a csomagokat és követte a magabiztos léptekkel leszálló Holmest, aki az utcán félrevonulva egy duslomba fa árnyékába, átható tekintettel kezdte böngészni a harisnyakötője rejtekéből előhúzott titkos térképet. első bűnjel — Well, — összegezte véleményét Sherlock Holmes. — Well és megint csak well. Az ügy mindegyre bonyolódik. Irány: a Kusu Sirianu street 4 szám, az első bűnjel színhelye. A minden idők legnagyobb detektívje egy kapualjban feltűnés nélkül járókelőnek álcázta magát, majd pedig segéde kíséretében felszállt egy villamosnak álcázott kávédarálóra, amely egészen a színház épületéig vitte. Itt átszálltak egy konflisra és a kocsi mélyén álszakállt ragasztottak. Este hat óra volt, amikor megérkeztek a helyszínre. A ház, amelyet kerestek, ott állt megjavítva és kicsinosítva. A szél nem zúgott sejtelmesen, mert szélcsend volt. — Látod azt a három ablakot? — ragadta meg segédje karját Sherlock Holmes. — Nem — válaszolta tágrameredt szemmel Watson dr. — Akkor helyben vagyunk. Ugyanis a faanyagot szállító IFIL jóvoltából a háznak még mindig hiányzik ez a három ablaka, s ha tehát hiányzik, akkor nem láthatod. Következésképp megfigyelőképességed kiváló. — Csak nem azt jelenti ez?... — kérdezte halálravált arccal Watson, — hogy ... — Pszt! — intette óvatosságra mestere. — Még a káposztásfazéknak is füle van ... Parkett az éjszakában A mester elővette titkos jegyzetfüzetét, de a bejegyzések annyira titkosak voltak, hogy még ő sem merte megnézni, így hát olvasatlanul viszszarejtette keménygallérjába. Ezt követőleg Watsonnal együtt bementek egy kapumélyedés alá, ahol nagyitót és eszmét cseréltek. Most már nyugodtan indulhattak el a Lae Barna street 1-es számú házhoz, ahol értesüléseik szerint a rejtély újabb láncszeme várta őket. Már egészen besötétedett. A toronyóra erőteljes ütésekkel verte el a tizenkettőt, a szomszédos bádogos pedig a fiát. Sherlock Holmes és segédje úszómesternek maszkírozva már félórája lélegzetvisszafojtva tekintettek be az utca 1-es számú házának ablakán, amikor a megfigyelés alatt tartott szoba parkettjének egy része észrevehetően megmozdult. Ebben a pillanatban Watson erős szorítást érzett a karján. — Nézzed — suttogta Holmes. Megmozdult a parkett. Most figyelj. Egyszerre emelkedni fog ... kipúposodik... mind feljebb emelkedik... most feszíteni kezdi a parkettre nyíló ajtót... most mindjárt kivágja sarkaiból és az ajtó hatalmas robajjal öszszetörik ... Bumm!... — Honnan tudtad ezt így előre? — kérdezte fehérreváló szájjal Watson dr. — Mi sem könnyebb ennél, — válaszolta fölényes mosollyal Sherlock Holmes. —A nedves parkettet az aradi IFIL parkettgyára szállította az építkezési vállalatnak. IV. FEJEZET Kaland a háztetőn Amikor a két detektív megérkezett a Barkia avenue 9 szám alá, az eső már elállt. Sherlock Holmes elővette nagyítóüvegét, gondosan megvizsgálta vele a ház minden zugát, majd rosszallóan csóválva a fejét, Watson dr. felé fordulva megjegyezte: — Nem értem. Itt valami rejtélynek kell lennie. Ugyanis az eső az előbb úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék, de nem látom sehol a dézsát. — Megnézted a kapualjban is? — kérdezte aggódva Watson. — Mindenütt, de nincs sehol. Nincs más megoldás, fel kell mennünk a háztetőre. Sherlock Holmes egy pillanat alatt felmérte a vállalkozás kockázatát és bonyolultságát és habozás nélkül cselekvéshez látott. Először is a felesleges feltűnés elkerülése végett tűzoltóparancsnoknak maszkírozta magát, Watson pedig a főcsövezetei egyenruhát öltötte magára, majd pedig, hogy megtévesszék az embereket, rögtön visszaöltöztek. Utána Holmes elővette világító öngyújtóját, megnyomott rajta egy titkos gombot, mire kinyílt az öngyújtó egyik álcázott rekesze és láthatóvá vált két par 44-es kalocsai, egy angol-török szótár, valamint egy kötélhágcsó. Ezek után már játszi könnyedséggel kapaszkodtak fel a háztetőre. — Well, — mondotta magabiztosan Holmes —, kormányosi oklevelemet teszem egy lyukas sarkantyú ellenében, hogy alattunk bezuhog az eső a szobákba. — Majd Watson dr. csodálkozó arcát látva, magyarázólag fűzte hozzá: — Egyszerű, mondhatnám logika kérdése az egész. A ház tetőzetét javították és újracserepeztek. Mivel azonban az aradi téglagyár — mint rendesen — nem szállított elég cserepet, a tetőnek egy részét nem lehetett befedni. Na már most: ha a tetőnek egy részét nem fedték be, akkor ott lyuk maradt. Következésképpen: ha a tetőn lyuk van, akkor ott beesik az eső. — Óriási. — álmélkodott Watson. — A logikám? — kérdezte szerényen Holmes. — Nem. A lyuk. Lehull a lepel — Well uraim, a rejtély megoldódott, — monootta Shenoen noirr,es az egybegyűltek fele torpulva. Az aradi titok, amelynek kivontakozásara még Maczagson barátom, a scoriana raid házfelügyelője sem mert vállalkozni, kibogozva áll előttünk. Harsány taps szakította félbe a mesterdetektív szavait, aki hanyag mozdulattal játszott hatlövetű nauragurtójával, majd pedig surlokerenek álcázott órájára tekintve, zavartalanul folytatta: — tíz perc múlva egy óra. Tíz perc uitalva, vagyis pontosan egy oranor nevén nevezem a bűnöst, att itt van közöttünk a teremben. Mondanom sem kell, hogy a termet senki sem hagyhatja el. S addig is, hadd mondjam el Önöknek a titokzatos szálak fejgombolyitásának történetét. — Már megérkezéseit után világosan láttán... hogy valami történt, ezt onnan tudtam, hogy különben nem hívtak volna. Igen ám, de hol törtem, mi történt és főleg ki a tettes? Watson barátommal együtt azonnal munkához láttunk. Meg kell mondanom Önöknek őszintén, hogy amikor először kiszálltunk a Rusu Sirianu streetre, még meglehetősen jelentéktelennek tartottam az ügyet. Az első megrendülés a Lae Barna streeti helyszíni szemlén ért, mivel az ottani tapasztalatok erősen emlékeztettek lord Kalimposz tragikus meggyilkolásának körülményeire, amely, mint ismeretes „Kutimpasz-ügy” néven vonult be a kriminológia történetébe. A Barbia avenuen látottak csak megerősítelek feltevéseimet. Sherlock Holmes itt újra az órájára pillantott, majd pedig folytatta beszámolóját: — Nem akarom elmesélni az összes eseteket, csak még a Mircea Stanescu street 1-es számú házánál történt dolgokra utalok. Itt ugyanis nem kisebb dolog tűnt el, mint a kémény, kléive megvolt, csak nem lehetett hasznaink mert a javítások után jöttek rá, hogy valami eldugaszolja, s újra le kell bontani. Rögtön felmerült bennem a logikus kérdés: nem-e lord Kalimpsz holtteste rejtőzik a kéményben? Mivel pedig az összes titokzatos esetek nyoma a 4-es számú építkezési vállalat által nemrégen javított, vagy éppen javítás alatt lévő házakhoz vezetett, egyszeriben világossá vált előttem: az észleltekért se nem az Alimentara, se nem az Artex szabószövetkezet a felelős. Következésképpen, ha nem az Alimentara és nem az Artex, akkor valaki más... — Uraim, — folytatta Holmes abban a feszült csendben, amelyben még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, ha nem lett volna légyfogó a teremben, pontosan egy óra az idő. Itt az ideje tehát, hogy nevén nevezzem a tettest. Well, uraim, a bűnös... a bűnös... én vagyok... rendelkezzenek velem. A nem várt bejelentésre a jelenlévők közül többen tapsolni kezdtek. A 4-es számú építkezési vállalat, a téglagyár, az IFI L és a többi nyersanyagszállító cég képviselői helyükről felállva helyeseltek: — Úgy van ! Helyes! Mindig mondtam, hogy nem én tehetek róla! Fogják meg. Ilyen és hasonló megkönnyebbült kiáltások hangzottak. Ebben a pillanatban minden szem Sherlock Holmes felé fordult, aki — miután közmegelégedésre tisztázta a felelősség kérdését, — normális embernek maszkírozta magát, s nagyítóüvegével figyelmesen követve egy furcsa lábnyomot, csendesen megindult a következő detektívtörténetek irányába. FÖLDES IMRE 'v'lie '■£ avagy Sherlock Holmes megfejd az aradi rejtélyt írhatta volna Conan Doyle II. FEJEZET III. FEJEZET V. FEJEZET Mi lenne ha... Arra kértük meg Ivan Szemjonovot, hogy ábrázolja miképpen festene egy „Pobeda” személygépkocsi, ha nem sofőr, hanem egy olyan bürokrata hivatalnok vezetné, akinek specialitása a fizetési listák felduzzasztása. Ivan Szemjonov a fenti rajzot küldte be szerkesztőségünkbe. A vezetőfülke ezen kabinetnek neveztetik, a sofőr pedig a „Pobeda” személygépkocsit Irányító Főigazgatónak, rövidítve Pobedafőig. Természetesen van titkárnője is. Jelenleg éppen egy barátnőjével (vagy talán egyik hódolójával) beszélget telefonon. A magán telefonbeszélgetéseken kívül kötelessége közölni az utasokkal, hogy „hely nincs”. A gépkocsi motorháza nyitott, s így tevékenységének teljében látható az egyik legfontosabb, úgynevezett gyújtási ügyosztály. Láthatjuk az osztályvezetőt, a hűtővízellátás kérdéseivel foglalkozó helyettes osztályvezetőt, valamint a hengerfelelősöket. Kicsit fennebb, jobb és baloldalon (a fényszórók helyén) a fényszóró-felelősök néznek ki kényelmes fülkéik ablakán. Ők egyébként a jelzési ügyosztályhoz tartoznak. Az osztályvezető az előtérben látható, íróasztala mögött. Éber, (s szemüvege ellenére is) sasszemű elvtárs. A gépkocsi tetején a főablaktörlő (balról) és az ablaktörlő helyezkedett el. Kissé tovább a csomagtartó felelőse. Van természetesen mérleges is, csak nem látható, mivel a csomagtartóban tartózkodik. Közvetlenül a gépkocsi termelési szektorához tartoznak a kerék-felelősök (a jobboldaliak láthatók a rajzon). A gépkocsi vezetésének teljes mértékű biztosítását szolgálja az úgynevezett „földi-szolgálat”. Ehhez tartozik a fentebb már ismertetett titkárnőn kívül a gépkocsiabroncsot felpumpáló állomás vezetője (az asztal mellett ül cigarettával a kezében), valamint a Pobedafeig személyes tanácsadója (a függőágyban). Miért van ágyban a személyes tanácsadó? — kérdezhetné valaki. A dolog végtelenül egyszerű: nyilvánvaló,, hogy ilyen személyzettel a Pobeda sohasem fog elindulni, s így a személyes tanácsadó nyugodtan teljesítheti kötelességét — álmában. (KROKODIL—MOSZKVA).