Előre, 1956. október (10. évfolyam, 2782-2807. szám)
1956-10-02 / 2782. szám
A „George Enescu" Állami Filharmónia szombaton, illetve vasárnap tartotta évadnyitó hangversenyét. A zenekar, amely mint tudjuk, a varsói út előtt áll , minőségileg feljavítva indul az új évadnak. Az ünnepi hangulatú megnyitón Mircea Basarab vezényelte a zenekart, az őt jellemző fiatalos temperamentummal, gondossággal. Elsőnek Michal Spisak lengyel zeneszerző vonószenekarra írt szvitjét hallhattuk bemutató előadásban. Az érdekes mű után Theodor Rogalski Három román tánc szvitje hangzott el, majd Stefan Kisielewski lengyel zeneszerző költői szépségű kamarazenekari versenyét játszotta a zenekar, (nálunk első ízben). Nagy hatást váltott ki Arthur Honegger drámai erejű 111. (Liturgia) szimfóniája. Az évadnyitó hangversenyen — Mircea Basarab karnagy hozzáértő keze alatt — valóban kiválót nyújtott a zenekar, amely ez alkalommal arra a reményre jogosított, hogy az idén sikeresebben alkalmazkodik majd a főváros zenekedvelőinek növekvő igényeihez. ★ Nagy sikernek örvend a fővárosunkban időző Halina Czerny-Stefanska lengyel zongoraművésznő, a varsói nemzetközi Ghopin-verseny díjnyertese. A kiváló zongoraművésznő első alkalommal Chopin-est, majd másodszor szólóest keretében mutatkozott be Bukarest közönségének. Mindkét hangversenyén hatalmas technikájú játéka, nagy dinamikája, plasztikus kifejezőereje, rendkívül széles színskálája, csillogó koloritja, játékának hitelessége és könnyed eleganciája valósággal lenyűgözte a hallgatóságot. Halina Czerny-Stefanska sikerét bizonyítja, hogy egy harmadik szólóestet iktattak műsorba és ezenkívül október 4-én este a rádió szimfonikus zenekarának hangversenye keretében Chopin e-moll zongoraversenyét játszsza. ★ A főváros kiemelkedő zenei eseménye: a belgrádi filharmonikusok bukaresti vendéghangversenye. A kitűnő jugoszláv zenekar első bukaresti hangversenyét október 7-én, vasárnap este tartja. A zenekart Kresimir Baranovic karnagy vezényli. A műsoron Weber: Oberon nyitánya, Beethoven VII. szimfóniája, Respighi Róma fenyői c. szimfonikus költeménye és Baranovic balett-szvitje (Licidarsko sere) szerepel. Második hangversenyük 9-én este lesz és ez alkalommal a zenekart Zivoii Zdravkovic karnagy vezényli. A műsor: Berlioz Római karnevál, Konjovic szimfonikus triptic a Kostana operából és Brahms IV. szimfóniája. Az aradi filharmonikusok sikeres bukaresti vendégszereplése után újabb két vidéki filharmonikus zenekar látogat el a fővárosba, hogy számot adjanak a mai vidéki zeneélet fejlettségéről. Október 6-án és 7-én a „Banatul“ temesvári állami filharmónia zenekara mutatkozik be a főváros közönségének. Első estén a zenekart Paul Popescu vezényli. Mircea Basarab: Rapszódia, Dvorzsák: Gordonka verseny (Vladimir Orlov érdemes művész közreműködésével) és Beethoven: Vil. szimfónia képezi a hangverseny műsorét A temesvári filharmonikusok második hangversenye 7-én lesz, amikor is Mozart 28. szimfóniája, Bach zongoraversenye (Mindru Katz érdemes művész közreműködésével), Respighi Róma kútjai és Richard Strauss Till Eulenspiegel szimfonikus költeménye szerepel a műsoron, Mircea Popescu karnagy vezényletével. Ugyancsak érdeklődéssel várja a bukaresti zeneközönség a marosvásárhelyi filharmonikusok bemutatkozását, amelyre október 14-én kerül sor. A marosvásárhelyiek hangversenyén Székely Endre — a bukaresti közönség régi ismerőse — vezényli a zenekart, amely Kozma Géza nyitányát, Kodály Zoltán Galántai táncok, Rheinberger II. orgonaversenyét (Kozma Mátyással) és Brahms IV .szimfóniáját játszsza. PL. A Szakszervezetek Központi Tanácsa munkavédelmi tudományos kutatóintézetében így próbálják ki a porvédőmaszkot. ELŐRE A hatodik elnök Már fülére húzta fehér kucsmáját a Fogarasi havas s egyre küldözgeti hírnökeit, a csípős szelet és a hóharmatot az Olt völgyébe meghúzódó falvakba, hírül vinni, hogy nem sokáig tartanak már a kellemes őszi napok. Jó lesz igyekezni a vetéssel, krumpliásással, kukoricatöréssel. Ma reggel is vastag dér borította a kerteket és szántóföldeket. Még egy-két ilyen figyelmeztetős végleg beköszönt a tél, ami olyan hosszúra nyúlik itt a havasok lábánál, hogy alig győzi kivárni végét a szántóvető ember. Halmágyra is megérkezett az első hírnök. A szántóföldeken még nem igen lehet észrevenni jöttét. A kollektív gazdaság 15 hektáros zöldséges kertjében azonban otthagyta nyomát. Sok kárt nem tett, mert a halmágyi kertészek mintha megérezték volna a havasi intést, tegnap leszedték az utolsó paradicsom és paprikatermést. Haza is hordták jó részét az este Ami kevés ott maradt a földön, azt gondosan betakargatták káposzta levehez s ha a harmatelszárad, hazaszállítják ezt is. Öt-hat asszony szorgoskodik már csak a kertészetben. Káposztát szednek. Büszkén mutogatnak egy-egy fejet. Olyan nagyra nőttek a jó Olt menti földeken, mint egy taligakerék. A halmágyiak csak most tudják értékelni, mit jelent a kertészet. Szépen hozott egész nyáron. Olyan volt, mint a szegény ember olajos korsója, amihez ahányszor nyúlt, mindig tele volt. Öntötte is a pénzt a közös kasszába. Két hónap alatt több mint 30.000 lett. — S még vagy kétszer ennyit „itthagytunk’1, nem kellett nekünk —, jegyzi meg csípősen Coca Gheorghe, a gazdaság kertészetének brigádosa. — Hogy-hogy? — Ha jól meggondoljuk, még többet is. Mit lehetett volna kihozni ezekből a földekből, ha öntöztünk volna. Hatéves a közös gazdaságunk. Azóta hányszor tízezer lejt dobtunk ki az ablakon azért, mert nem nyújtottuk ki kezünket a kínálkozó lehetőség után. Mit mondjak még? Nem kell ide magyarázat. Három oldalról víz veszi körül kertészetünket: az Olt, a Sárkánypataka és a Malomárok. Mibe került volna az árasztásos öntözés? Úgyszólván semmibe. Dehát nem volt ki megcsinálja ... Hangjából keserűség érzik. S mondjuk meg nyíltan. Van oka rá. Valahogy nem úgy mennek itt a dolgok, ahogyan kellene. A kollektíva egy pár esztendő óta egyhelyben topog. Gazdaságilag nem erősödik, kevés az osztalék. — Ahogy mi kezdtük, ma nem itt kellene tartanunk — panaszkodnak az asszonyok is. — Olyan jól kerestünk az első években, hogy egyre-másra készítettük a terveket, amiből eddig azonban nagyon kevés valósult meg. A tavaly másfél kiló gabonát kaptunk egy munkaegységre. Pénzt mindössze 80 bánit. Egyéb terményből is elég keveset. Az idén sem számíthatunk többre. A brigádos nem igyekszik gátat emelni az áradat elé. Mondják csak ki. Jobb így. Ami igaz, igaz. A halmágyi kollektivisták nem úgy élnek ma, ahogyan körülményeik megengednék. Gazdaságuk nem fejlődik lehetőségeihez mérten, elmaradt a veleelyivású kollektívák mögött. Mindezért a gyenge kezű, rossz vezetés a hibás. Egy jótanácsot azonban ad az aszszonyoknak. Nem kell most már mindig a múlton rágódni. Nézzenek előre. Új elnöke van a gazdaságnak. Hat esztendő alatt a hatodik ugyan. De talán most eltalálták. Jó féléve vezeti a gazdaságot s a dolgok kezdenek rendes mederbe terelődni. Coca Gheorghe és a kertészetbeli asszonyok igazságát mások is megerősítették. A rossz vezetés hibás azért, hogy elégedetlenek a halmágyi kollektivisták. A volt elnökök ludasok abban, hogy már harmadik esztendeje silányul teremnek az azelőtt jó földek, azért, hogy nincs miből pénzelni. Kelemen György kollektivista szorgalmas, dolgos ember. Mindennap munkában van feleségével együtt. Ha a mezőn nem lehet dolgozni, talál magának foglalkozást a gazdaság udvarán vagy a sertéstelepen. Megőrli az állatok eleségét, előkészíti a takarmányt. Tesz-vesz itt is ott is, akár saját portáján. A kereset? Elég ugyan, de nem ennyi lehetne, ha úgy gazdálkodnának, ahogy megkívánják a halmágyi földek. Ő is úgy kezdi, mint Coca Gheorghe: — Mit lehetne kihozni ebből a gazdaságból. 821 hektár jó termőföldünk van. Fogatokban, felszerelésben sincs hiány. Csak kaszálógépet 41-et vittünk a közösbe. Azonkívül 56 vetőgépet, 98 gépikapát, 4 aratógépet, 4 gépgereblyét. Minek soroljam tovább. Még beletévedek. Megvan ez pontosabban a könyvekben. S nem is ez a fontos. Ami van, az megvan. Ott kell mozdítani már valamit, hogy nagyobb darab kenyér kerüljön a kollektivisták asztalára, mert addig hiába várjuk, hogy szívesen dolgozzanak. A mindennapi szűkös kenyérgondtól nem látnak előre, nem kapcsolódnak be erejükhöz mérten a közös jövő építésébe. Kelemenné bejön a szobába. Nem azért, hogy beleszóljon a beszédbe. Van neki elég dolga. De amikor hallja, hogy miről van szó, olyan természetesen fűzi az uráéhoz a maga mondókáját, mint ahogy kiegészítették egész életen át egymást, megosztották gondjukat, bajukat. Hogy teremjenek jobban azok a földek, amikor esztendőkön keresztül nem trágyázták. Az akkori vezetőség s egyes rajoni irányítók azt hangoztatták, hogy a trágya olyan, mint az ételben a bors. Ha van, jó. A borsot elhagyták. S lassan lassan elmaradt a só is. Aztán egyéb ízesítők. A végén olyan egyszerűen készült az étel, mint tavaly, amikor egyenesen a nyári szántásba boronálták a búzavetőmagot. Nem választották ki jól a földeket sem. Ahol búzát kellett volna termelni, oda zabot tettek. A lóherét az Olt mentére. Fenn a hegyoldalon pedig, ahol hasznos lett volna a kétéves takarmányféle, csak egy évre tervezték. Az ilyen és az ehhez hasonló gazdálkodás következménye, hogy az utóbbi években 700—800 kilo búzát aratnak egy hektárról, ott ahol a kollektív gazdaság megalakulásának első esztendeiben 1700—1900 kiló volt az átlagtermés. A gyakori elnökváltozás mellett hiba volt a belső demokráciával is. A vezetőség önkényesen, meggondolatlanul intézkedett. A rajoni vezetőség is utasítgatott a helyzet ismerete nélkül. Ennek a következménye az, hogy a vetésforgót nem a talajnak megfelelően állították be s a gazdasági épületeket olyan helyre építették, hogy őszszel-tavasszal térdig járnak vízben, sárban. Állandóan kísérleteztek, de nem a rajoni és a községi vezetők, hanem a kollektivisták bőrére. A menetjegyirodai történet Calimanestin nyaraltam. Hosszú lenne elmesélni, milyen jó ellátásban, gondoskodó szeretetben és mennyi kellemes élményben volt részem az ott töltött három hét alatt. Most csak arról akarok beszélni, ami megkeseríti a Calimanestihez fűződő kellemes emlékeimet. A Temesvár—Nagyvárad között közlekedő 312-es gyorsra 7,21 lejért vettem Nagyváradon egy gyorsasági különbözettel kombinált helyjegyet. Callmanestiből ugyanez a jegy valamivel többe kerül (8,35 lej.) Eddig azonban rendben levőnek tartottam a dolgot. Baj még akkor sem volt, amikor a fiók menetjegy iroda vezetője 5 nappal az utazás előtt fejenként 10 lejt szedett be a jegyigénylőktől. Találgattuk ugyan hogy minek fizetünk többet, de hát gondoltuk, majd csak kiderül a jegykiosztásnál. Ott aztán tényleg kiderült, mégpedig az, hogy fejenként még 5—5 lejt kell befizetnünk. Ezt már nem lehetett szó nélkül lenyelni. Ezért meg is mondtam, hogy jogtalanul követelik tőlünk a pénzt, ha nem adnak rá megfelelő értékű jegyet vagy akár nyugtát a különbözetről. A menetjegyiroda vezetője erre éktelen haragra lobbant és megszégyenítő hanghordozással adta tudtomra, mennyi fáradságába és utánajárásába kerül neki az, hogy számunkra kényelmes utazást biztosítson. .. Gyors számvetést végeztem és a következő végeredményhez jutottam : egy jegy ára 8,35 lej, de 15 lejbe kerül, akkor a különbözet egy jegynél 6,65 lejt tesz ki. A menetjegyiroda vezetője tehát, ha egy nap csak 10 jegyet ad el, akkor is 66,50 lej külön jövedelemre tesz szert naponta. Ez az eset, azt hiszem, nem kíván kommentárt! De remélem, hogy az illető vasút-igazgatóságnak lesz hozzá egy-két szava, BOGYA FERENC. Gondolatok az uj tanév kezdetén Kitárultak újból az iskolák kapui. Szerte az országban újból ezer és ezer gyermek kezdett a tanuláshoz. Uj erők és uj örömök, uj fogadalmak és uj vágyak várják az uj sikereket. A sokezernyi gyermekfej mellett azonban uj munka vár a nevelőkre is. Tanítók s tanárok sziéa- és ezrei tekintenek uj vágyakkal és uj elképzelésekkel az uj iskolai év felé. A nevelés magasztos és eredményekkel kecsegtető feladatai azonban nemcsak akaraterőt és kötelességtudatot követelnek meg az újtípusú iskola nevelőitől, hanem ugyanakkor sokoldalú körültekintést, áldozatkészséget, teljes odaadást a nevelés ügyéért. A mai nevelőmunka nem zárul le a tanítási óra végével, hanem szükségszerűen nyomon követi a tanulók egész életmenetét, otthoni tanulását, családi életét, szórakozását stb. A mai nevelésnek számolnia kell a gyermek érzés- és gondolatvilágának kialakításával, világnézetének, harcos állásfoglalásának megteremtésével. Mindezeknek a megteremtésében a hazai magyar tanerőkre különösen sokoldalú feladat hárul. Szocialista, kultúránk megteremtésében és fejlesztésében, haladó hagyományaink ápolásában, régi értékeink feltárásában a hazai magyar tanerőkre sokra becsülendő feladatok hárulnak. Feladatunk az ifjúság harcosszellemű kommunista nevelése, a régi nacionalista maradványok elleni lankadatlan küzdelem. Hazánk, a Román Népköztársaság számára jó hazafiakat kell nevelnünk, kik a felszabadult hazában a testvér román néppel karöltve odaadó tudásvággyal és alkotóerővel kapcsolódnak forradalmi építőmunkánkba. Ha végigtekintünk a tanügyi reform óta eltelt nyolc esztendő tanügyi változásain, lehetetten észre nem vennünk azokat a jelentős sikereket, amelyeket az új típusú általános oktatás megszervezésében elértünk. Az általános oktatás kiszélesítése városon és falun egyaránt alapvető módon járult hozzá a dolgozók gyermekeinek neveléséhez. Csaknem teljesen felszámoltuk az írástudatlanságot. Ugyancsak demokratikus rendszerünk legeredményesebb megvalósításai közé tartozik a nemzeti kisebbségek anyanyelvű iskolahálózatának megszervezése is. A magyar tannyelvű iskolák széles hálózata ma már kikapcsolhatatlan láncszemét alkotja kulturális forradalmunk és országos méretű hazafias nevelőmunkánk szervezetének. A magyar tannyelvű iskolák vállvetve harcolnak a román tannyelvű iskolákkal az újtípusú kommunista ifjúság neveléséért, küzdenek a széles tömegek átneveléséért, a kultúra terjesztéséért, a nacionalista örökség felszámolásáért. S ebben a harcban a magyar tannyelvű iskolák együtt izmosodtak, fejlődtek a román tannyelvű iskolákkal. A testvéri együttműködésnek, kölcsönös segélynyújtásnak számtalan példáját láttuk az ország különböző vidékein. Ennek az újtípusú nevelőmunkának eredményeként könyvelhetjük el, hogy ma már a román és magyar diákság szívesen látott vendégként szórakozik egymás elvtársi találkozóin, iskolai ünnepélyein, stb. Ifjúságunknak termékeny kapcsolatai vannak a Szovjetunió és a testvér népi demokráciák iskoláival, növendékeivel. Egyre több csehszlovákiai, lengyelországi, magyarországi stb. iskolából érkezik levél hazánk magyar nyelvű iskoláihoz, melyben eredményeink felől érdeklődnek, tapasztalatcserére, sőt látogatáscserére hívnak fel bennünket. Az új iskolai év kezdetén örömmel tekintünk vissza az elmúlt évek eredményeire, de ugyanakkor felelősségérzetünk tudatában teljes nyíltsággal kell feltárnunk azokat a hibákat is, amiket elkövettünk. A felszabadulásunk óta eltelt évek útja nem volt régtől mentes és olykor tévedtünk. Sokszor nevelőmunkánkat áthatotta a dogmatizmus, paragrafusok és tételek alapján akartuk nem egyszer a nevelés sokoldalú feladatait megoldani. Nem egyszer a diák és tanár régi típusú merev kapcsolatainak felszámolásánál és új baráti kapcsolatainak kiépítésénél félreértettük a tanár és diák érintkezési felületének módozatait. Nem egyszer megengedtük, sőt támogattuk a tanári tekintély lerombolására irányuló akciókat. Nem vettük észre, hogy a demagóg szólamok mögött sokszor ellenséges szándékok rejtőznek. A személyi kultuszból, a dogmatizmusból, a szocialista törvényesség és demokrácia helyenkénti megsértéséből származó torzulások a nevelőmunkában is utat találtak. Sok esetben a demagogikus elemek munka- és tanulásnélküli haladását támogattuk, ami az iskola és nevelői kar tekintélyének csonkításához vezetett. Ezekkel a jelenségekkel szemben — valljuk meg őszintén — az ifjúsági szervezetek és a nevelői kar nem küzdöttek kellő eréllyel, sőt nem egy esetben támogatták is azokat. Ma már a leghatározottabban fel kell számolnunk a nevelőmunkában a szalmacséplés, a demagogikus szólamvadászat rendszerét. Nem üres szólamokra, hanem konkrét nevelőmunkára van szükség, ami a tanulók anyagismeretében, világnézetében, munkaszeretetében, kötelességtudatában, modorában, udvarias magatartásában mutatja meg gyümölcseit. Hasznosan kell gazdálkodnunk a tanulók szabadidejével is. Az elmúlt évek során a legtöbb hibát éppen a tanulók túlterhelésében követtük el. Az életbelépő új minisztertanácsi és párthatározat különös gonddal hangsúlyozza a tanulók tanulási feltételei megteremtésének szükségességét. Elsősorban a tanulók szabadidejével való helyes sáfárkodásra kell törekednünk. Véget kell vetnünk és a leghatározottabban vissza kell utasítanunk minden olyan kísérletet, mely az agyongyülésezés, sportőrület vagy más egészségtelen időpocséklás felé vezet. A szabad idő megfelelő felhasználása egyik alapvető módszertani problémája a tanulás helyes megszervezésének. Az új tanév küszöbén nem hasztalan, ha megvizsgáljuk magyar tannyelvű iskoláink sajátos nevelői feladatait is. Helytelen az olyan elgondolás, mely tagadja a hazai magyar ifjúság nevelésének a többitől eltérő sajátos jellegzetességeit. A nemzetiségi iskolák éppen népi demokratikus rendszerünk legfényesebb megvalósításai közé tartoznak s feladatuk, hogy sajátos népi kultúrájuk, haladó nemzeti hagyományainak ápolása mellett hazánknak munkára harcrakész, hasznos állampolgárokat neveljenek. E téren a cél azonos a többi iskolákéval, de a módszereknek és utaknak meg vannak a maga sajátosságai. Szilárd meggyőződésünk, hogy a román— magyar testvériséget és hazánkat akkor szolgáljuk a legjobban, ha ápoljuk tanulóink haladó értelmű és népi tartalmú nemzeti érzését, beléjük oltjuk a haza és nép iránti szeretetet, megismertetjük őket kulturális értékeink, a magyar irodalom, kultúra, tudomány nagy értékeivel. Ezeknek az értékeknek a tudatosítása vitathatatlanul együtt kell haladjon a közös román—magyar múlt, és a két népet összekapcsoló történelmi hagyományok ápolásával. Nevelőinknek fokozottabb felvilágosító munkát kell végezniük azoknak a szülőknek a körében, akik kétkedéssel néznek nemzetiségi iskoláink eredményei felé és vonakodnak gyermekeiket oda íratni. Nemzetiségi iskoláink éppen a pártunk vezette forradalmi harc különösen értékes vívmányai. Nemzetiségi iskoláink munkájának és nevelésének lebecsülése, évszázados népi kultúránk lebecsülése is. A tapasztalat azt mutatta, hogy a magyar tannyelvű iskolák jó tanulói egyaránt megállták helyüket a magyar és románnyelvű főiskolákon. Nevelőmunkánkban azonban úgy szolgálhatjuk a legjobb sikerrel kultúránk, nyelvünk, irodalmunk és világviszonylatban is elismert tudományos eredményeink ápolását, ha a nevelés terén vonakodás nélkül igénybe vesszük haladó hagyományaink örökségét .Az erdélyi iskoláknak megvannak a fejedelemség idejéből származó és Apáczai Csere János által példaképpé kiépített évszázados haladó hagyományai.A „kollégiumok” sok olyan hasznos módszert honosítottak meg és kísérleteztek ki az évszázadok folyamán, melyek közül sokat átvehetünk ésa mai követelményeknek megfelelően korszerűsíthetünk. A „kollégiumi nevelésnek" legértékesebb örökségei: a közösségi szellem, az iskola iránti gyermeki szeretet, a tudományok iránti olthatatlan szenvedély, a forradalmi érzés ma is feltétlenül az iskolai nevelés részesévé kell hogy váljanak. Nem véletlen az, hogy legforradalmibb költőink, haladó tudósaink éppen a kollégiumok falai között szívták be azt az olthatatlan szenvedélyt, mely öreg korukig munkájukban fiatalos lendülettel végigkísérte őket. Nem véletlen az, hogy a kollégiumi diákság mindig harcos lendülettel állt ki minden olyan ügyért, mely a haladást szolgálta. Nincs itt helye példákat hozni a mondottakra, hiszen íróink nem egyszer merítettek ihletet Nagyenyed, Zilah, Sepsiszentgyörgy, vagy Kolozsvár iskoláinak hagyományaiból. Okvetlenül meg kell azonban tárgyilagossággal állapítanunk, hogy mai iskoláink a számos sikerek mellett is nem mindig tudták azt a légkört megteremteni, amit a kollégiumi nevelés biztosított. Tanulóink nem érzik iskoláikban azt a megragadó érzést, amit talán a legegyszerűbben „iskolaszellemnek“ nevezhetnénk. Azt az együvétartozást, amit a reakció ellen küzdő elnyomott kollégiumok kialakítottak diákjaikban. Az önfegyelmezés módszereit, az iskolánként változó, de tartalmukban mégis egyező hagyománytiszteletet,, a nép- és diákszokások féltett ápolását ma sem kellene teljességgel kirekesztenünk iskolánk falai közül. Nem minden gyom ami régi, és ami a nevelés helyes és hasznos eszközének bizonyult évszázadokon keresztül, az új tartalommal és korszerűsített módon ma is hozhat megbecsülendő eredményeket. ★ Az új iskolai év küszöbén lehetetlen vissza nem emlékeznünk a régi iskolára, melynek voltak káros, de hasznos örökségei is. Jómagam is kollégiumban, a zilahi Wesselényi kollégium falai között nőttem fel. Nyolc évig szivtam magamba azt a légkört, melyAdy Endrét is számtalanszor megihlette és öreg korában is meghatottsággal emlékeztette vissza az ,,ősi schola vén magisterére”. Ady Endre mindig büszke volt régi iskolájára, és mi is büszkék voltunk rá. Ma is csak meghatottsággal tudjuk feleleveníteni azokat a közös emlékeket, amelyek annak idején oly lenyűgözően kötöttek iskolánkhoz. Iskolánknak megvoltak a maga szokásai, hagyományai. Ezeknek a szokásoknak és hagyományoknak ápolása úgy hozzá tartozott minden növendék, kicsi és nagydiák mindennapi életéhez, mint a tanulás, izgulás vagy a gyermekes diákcsinyek. Ilyen szokásunk volt a „subscriptio". Minden hatodikos diák beirta nevét a kollégium 1646-ból származó könyvébe s a megsárgult lapokon régi közismert vagy ismeretlen nevek mellett vállalt kötelezettséget iskolája mindenkori támogatására. Aláírtuk mi is, mint ahogy aláírtuk Ady Endre, Biró Lajos, Kovács Katona Jenő és még sokan mások az ismertek és ismeretlenek közül. Egy aláírás Volt csak egy öreg foliánsba, de mégis megkapó és ápolandó szokás. Voltak más hagyományaink is. Mi is elbucsuztattuk évről-évre a végzetteket s végül minket is elbucsuztattak. Megvolt az önálló fegyelmi szervezetünk a bentlakásban, az osztályban egyaránt. Minden évben megtartottuk a véndiákbált, melyre sokszor az országhatáron kívülről is hazajöttek az öreg diákok. A nagysikerű tornavizsgák, a vitákban gazdag önképzőkörök mind oda tartoztak mindennapi diákéletünk elmaradhatatlan menetéhez. S ezek a még sorolható apró régi hagyományok kikapcsolhatatlanul belevésődtek emlékezetünkbe, részesévé váltak diákéletünknek, meghitté tették az iskolát, melyet diákja, tanárja egyaránt otthonának érzett, melynek falai közül indult nevelő útjára, vagy ott búcsúzott a dísztermi ravatalon nem egy, de számtalan nevelő. A hagyománytisztelet és a kollégiumi nevelés egyéb haladó módszerei mai nevelésünknek is hasznosítható részét alkothatják. Ahol ezek továbbápolása lehetséges, ott nem szabad eldobnunk őket, ahol még nincsenek meg, ott meg kell teremtenünk, így válhat az iskola második otthonná, tanár és diák közös kincsévé. Ennek meghonosítása és ápolása és mai körülményeknek megfelelő átalakítása nevelőink érdemleges feladatává válhat. A minisztérium már hozott ezirányban intézkedéseket, így például ezt a célt szolgálja az iskolák régi, közismertté vált növendékeinek népszerűsítése, emléktáblák létesítése stb. Mindezeken túlmenően azonban komoly feladatok hárulnak a helyi kezdeményezésre is. Nem volna érdektelen nevelőmunkánk haladó hagyományainak tudományos feldolgozása sem, mely támpontul szolgálhatna a mai nevelés korszerű továbbfejlesztésének és régi haladó hagyományaink ápolásának egybekapcsolása érdekében. Az új tanév kezdetén még számtalan gondolat ötlik fel pedagógusaink szívében, de valamennyinek egy a célja, harcos, munkára kész ifjakat nevelni hazánk számára. Ebben a szellemben fogunk hozzá az új iskolai évhez és kívánunk jó sikereket valamennyi tanerő, diák és szülő számára. KOVÁCH GÉZA az aradi 3. számú középiskola tanára A vezetés kérdését végre az idén megoldották Az új elnök, Czika Péter eddigi dolgos munkás élete és félévi elnöki tevékenysége kezesség arra, hogy a gazdaság helyzetében minél előbb gyökeres változás álljon be. Vele is váltottunk néhány szót: — Az idei termésen már nem tudtunk segíteni. Pedig a tavasszal minden lehetőt megpróbáltunk. Több mint 280 Vagon trágyát hordtunk ki a földekre. Felpuhítottuk a talajt, többször kigyomláltuk a vetéseket, de a múlt ősz rossz munkáját, az éveken keresztül trágyázatlan földek silányságát nem tudtuk ellensúlyozni. Még így is sokkal jobb lett volna a termés, ha az Olt vize nem önti el vetéseink jó részét. Ez különben évszázados árok Halmágyon. Négyszázötven hektár legjobban termő földet veszélyeztet évről évre az Olt. S ez most mind a mienk, kollektivistáké. Szabályoznunk kellene a folyót. Egyedül ez segít. El is ismerte mindenki a Földművelésügyi Minisztériumtól a sárkányi községi néptanács végrehajtó bizottságáig, de segítséget ezidáig nem kaptak. Enélkül pedig hiábavaló minden erőfeszítés. Négyszáz kéz hetek alatt sem tudja megtenni azt, amit egy ekszkavátor rövid idő alatt elvégez. De honnan vegyék? Ehhez a tartományi mezőgazdasági igazgatóság támogatása kellene. Ott meg úgy látszik megfeledkeztek a halmágyiaknak tett ígéretről. Gondok ezek is. De merőben különböznek az eddigiektől. Ma már azon gondolkoznak, azt hányják vetik a halmágyi kollektivisták, hogy gazdálkodjanak, mihez fogjanak, hogy jobban teremjenek a földek, jövedelmezőbbé váljon a gazdaság. Ehhez azonban szükség van a tartományi mezőgazdasági igazgatóság és a rajoni néptanács konkrétebb támogatására. Csak így teremthetik meg a tagok az új elnök vezetésével a gazdaság további felemelkedésének feltételeit, azt, hogy már jövőre elfelejtsék a mostani nehézségeket. BEKE GIZELLA KAPUSI ANTAL: KÉT EPIGRAMMA Bírálatok és bírálók A FŐVÁROSBA ÉRKEZTEK a Magyar NK és a Bolgár NK kisipari termelőszövetkezeteinek küldöttségei, hogy részt vegyenek a fővárosi Floreasca teremben október 4—7. között megtartandó nemzetközi divatbemutatón, TELEAJENBEN ÜZEMBE HELYEZTÉK az 1954-ben megkezdett hőerőmű első két nagy gőzkazánját és megkezdték az első 6000 kw-os áramfejlesztő gépcsoport próbajáratását. ÖTÖS IKREK születtek egy szudáni faluban. A falu lakosai 70 font sterlinget adtak össze a megszaporodott család segítésére. SZIRÉNA - AUTÓTOLVAJOK ELLEN. Londonban, a Brace Products cég a gyakori autólopások meggártására riasztó szirénázó berendezést készített, amely a gyújtással van kapcsolatban. Mihelyt idegen kéz nyúl az indítógombhoz, pokoli szirénázás támad. AZ IDEI ŐSSZEL 377 városban és munkásközpontban tartanak nagyvásárokat. Október 24-én Sztálinvárosban, 26-án Aradon és Craiován, 30-án Kolozsváron, november 3-án Katinon, november 9-én Marosvásárhelyen, 11-én Vajdahunyadon, december 13-án pedig Temesváron lesz őszi nagyvásár. AZ ADRIAI-TENGERBE SÜLLYEDT Conca város maradványait fedezte fel hat olaszországi amatőr mélytengerkutató. Az ősi város romjait mintegy 800 méternyire a parttól, Gabicce kikötőhely magasságában találták meg. A tenger mélyén körülbelül 200 méter hosszú rommezőt találtak, valamint egy 45 méter hosszú városfal-maradványt. A csaknem teljesen homokba süllyedt diadalív és oszlop csúcsán még felismerhető a római sas. A MOLDVAI SZONDATELEPEK az idén naponta 600 ezer köbméter gázzal többet szállítanak a gazolin állomásoknak, mint tavaly. A visszamaradó szegénygázt egy 20 kilométeres vezetéken juttatják el a comanesti hőerőműhöz s ezzel óriási mennyiségű más fűtőanyagot takarítanak meg. MARIUS NASTA PROFESSZOR,AKADÉMIKUS, az Orvostudományi Társaság elnöke kedden este a Tudósok Házában koktélpartit rendezett dr. Henry Heimlich amerikai orvos, a New York Medical College professzorának tiszteletére. A ROMÁN KÜLKERESKEDELMI VÁLLALATOK az elmúlt évben és ez év első felében 70 ország különböző cégeivel kötöttek ügyleteket. Ezelőtt öt évvel mindössze 33 országgal tartottunk fenn kereskedelmi kapcsolatokat. VESEKŐ ELTÁVOLÍTÁSA ULTRAHANGGAL. Lamport és Newman amerikai orvosok veseköves megbetegedésben szenvedett emberek hullám kísérleteket végeztek: ultrahanggal széttörték a vesében a köveket és mint későbbi, állatokon végzett kísérletek mutatták, a széttört vesekövek fájdalom és külső beavatkozás nélkül távoztak a szervezetből. A két orvos nemsokára élő emberen hajtja végre első kísérletét. AZ ELSŐ OSZTRÁK TURISTACSOPORT október 6-án érkezik hazánkba. A saját autóbuszukon érkező osztrák turisták 10 napig tartózkodnak az országban. DR. EUGEN AUREL PROFESSZOR vezetésével egy fővárosi és vidéki szülész-nőgyógyász orvosokból álló csoport utazott Budapestre, hogy részt vegyen az október 3. és 6. között megtartandó szülészeti és nőgyógyászati kongresszuson. A ROMÁNIA ÉS MAGYARORSZÁG közötti kulturális egyezmény keretében hétfőn a fővárosba érkezett Oroszlán Zoltán magyar régész. A JUGOSZLÁV NÉPBIZOTTSÁGOK küldöttsége kedden Prahova tartományban tett látogatást. Jugoszláv vendégeink Ploestiben megtekintették az 1. számú petróleumfinomítót és „Május 1" gyárat. Délután ellátogattak a doftánai múzeumba. A volt doftánai börtön temetőjében vendégeink egy percnyi kegyeletes csenddel adózták a munkásosztályt hősei emlékének. Tényt állapít meg mind a kettő Egyik azért, hogy száz öröm Fényét ne tompítsa egy felhő Másikban nincs, csak káröröm« Ál-önbirálat „Súlyos hibák, bizony, bizony- Hogy is történt, nem is tudom.” Én hallgatlak s megdöbbenek: Szavadban hol a döbbenet? 1956. október 1., szerda. -----OOO----A szeptember 28-i Központi Lotto-hurds nyereményei A szeptember 28-án kisorsolt nyereményösszeg a következőképpen oszlik meg az egyes nyereménykategóriák között : „A‘‘ különleges jutalom : három egyenként 21.902 lejes nyeremény. „B“ különleges jutalom: 2 egyenként 17.521 lejes nyeremény, plusz hét negyednyeremény. „C” különleges jutalom. 3, egyenként 13.141 lejes nyeremény, plusz 8 negyednyeremény. I kategória : 15, egyenként 12.214 lejes nyeremény, plusz 23 negyednyeremény. II. kategória: 41, egyenként 4897 lejes nyeremény, plusz 43 negyednyeremény; III. kategória: 73, egyenként 2335 lejes nyeremény, plusz 140 negyednyeremény; IV.kategória: 173, egyenként 1125 lejes nyeremény, plusz 207 negyednyeremény ; V. kategória : 277, egyenként 682 lejes nyeremény plusz 378 negyednyeremény ; VI. kategória: 289, egyenként 658 lejes nyeremény, plusz 381 negyednyeremény ; VII kategória : 354 egyenként 524 lejes nyeremény, plusz 516 negyednyeremény. A következő húzás 1956 október 5-én lesz Moinesten. A Meteorológiai Intézet közli: A meleg, száraz idő tovább tart- Jobbára derült égboltozat, az ország északi részén múló felhősődés. Enyhe szél. Hőmérsékleti értékek: nappal 22 és 30 fok, éjjel 6 és 14 fok között. A következő három napra délen meleg idő, északon némi lehűlés várható. Az ország északnyugati részén helyenként esők és zivatarok. Élénkülő délnyugati-nyugati szél.