Előre, 1956. október (10. évfolyam, 2782-2807. szám)

1956-10-02 / 2782. szám

A „George Enescu" Állami Fil­harmónia szombaton, illetve vasárnap tartotta évadnyitó hangversenyét. A zenekar, amely mint tudjuk, a var­sói út előtt áll , minőségileg felja­vítva indul az új évadnak. Az ün­nepi hangulatú megnyitón Mircea Basarab vezényelte a zenekart, az őt jellemző fiatalos temperamentum­mal, gondossággal. Elsőnek Michal Spisak lengyel zeneszerző vonós­­zenekarra írt szvitjét hallhattuk be­mutató előadásban. Az érdekes mű után Theodor Rogalski Három román tánc szvitje hangzott el, majd Stefan Kisielewski lengyel zeneszerző költői szépségű kamarazenekari versenyét játszotta a zenekar, (nálunk első íz­ben). Nagy hatást váltott ki Arthur Honegger drámai erejű 111. (Liturgia) szimfóniája. Az évadnyitó hangversenyen — Mircea Basarab karnagy hozzáértő keze alatt — valóban kiválót nyúj­tott a zenekar, amely ez alkalommal arra a reményre jogosított, hogy az idén sikeresebben alkalmazkodik majd a főváros zenekedvelőinek növekvő igényeihez. ★ Nagy sikernek örvend a fővárosunk­ban időző Halina Czerny-Stefanska lengyel zongoraművésznő, a varsói nemzetközi Ghopin-verseny díjnyerte­se. A kiváló zongoraművésznő első alkalommal Chopin-est, majd másod­szor szóló­est keretében mutatkozott be Bukarest közönségének. Mindkét hangversenyén hatalmas technikájú játéka, nagy dinamikája, plasztikus kifejezőereje, rendkívül széles színská­lája, csillogó koloritja, játékának hi­telessége és könnyed eleganciája va­lósággal lenyűgözte a hallgatóságot. Halina Czerny-Stefanska sikerét bizonyítja, hogy egy harmadik szóló­estet iktattak műsorba és ezenkívül október 4-én este a rádió szimfonikus zenekarának hangversenye keretében Chopin e-moll zongoraversenyét játsz­­sza. ★ A főváros kiemelkedő zenei esemé­nye: a belgrádi filharmonikusok bu­karesti vendéghangversenye. A kitű­nő jugoszláv zenekar első­ bukaresti hangversenyét október 7-én, vasárnap este tartja. A zenekart Kresimir Ba­­ranovic karnagy vezényli. A műsoron Weber: Oberon nyitánya, Beethoven VII. szimfóniája, Respighi Róma fe­nyői c. szimfonikus költeménye és Ba­­ranovic balett-szvitje (Licidarsko sere) szerepel. Második hangverse­nyük 9-én este lesz és ez alkalommal a zenekart Zivoii Zdravkovic karnagy vezényli. A műsor: Berlioz Római kar­nevál, Konjovic szimfonikus triptic a Kostana operából és Brahms IV. szim­fóniája. Az aradi filharmonikusok sikeres bukaresti vendégszereplése után újabb két vidéki filharmonikus zenekar lá­togat el a fővárosba, hogy számot ad­janak a mai vidéki zeneélet fejlettsé­géről. Október 6-án és 7-én a „Bana­tul“ temesvári állami filharmónia ze­nekara mutatkozik be a főváros kö­zönségének. Első estén a zenekart Paul Popescu vezényli. Mircea Basa­rab: Rapszódia, Dvorzsák: Gordonka verseny (Vladimir Orlov érdemes mű­vész közreműködésével) és Beethoven: Vil. szimfónia képezi a hangverseny műsorét A temesvári filharmonikusok második hangversenye 7-én lesz, ami­kor is Mozart 28. szimfóniája, Bach zongoraversenye (Mindru Katz érde­mes művész közreműködésével), Res­pighi Róma kútjai és Richard Strauss Till Eulenspiegel szimfonikus költe­ménye szerepel a műsoron, Mircea Popescu karnagy vezényletével. Ugyancsak érdeklődéssel várja a bukaresti zeneközönség a marosvá­sárhelyi filharmonikusok bemutatko­zását, amelyre október 14-én kerül sor. A marosvásárhelyiek hangversenyén Székely Endre — a bukaresti közönség régi ismerőse — vezényli a zenekart, amely Kozma Géza nyitányát, Kodály Zoltán Galántai táncok, Rheinberger II. orgonaversenyét (Kozma Mátyás­sal) és Brahms IV .szimfóniáját játsz­­sza. PL. A Szakszervezetek Központi Tanácsa munkavédelmi tudományos ku­tatóintézetében így próbálják ki a porvédőmaszkot. ELŐRE A hatodik elnök Már fülére húzta fehér kucsmáját a Fogarasi havas s egyre küldözgeti hír­nökeit, a csípős szelet és a hóharma­tot az Olt völgyébe meghúzódó fal­vakba, hírül vinni, hogy nem sokáig tartanak már a kellemes őszi napok. Jó lesz igyekezni a vetéssel, krumpli­­ásással, kukoricatöréssel. Ma reggel is vastag dér borította a kerteket és szántóföldeket. Még egy-két ilyen fi­gyelmeztető­s végleg beköszönt a tél, ami olyan hosszúra nyúlik itt a hava­sok lábánál, hogy alig győzi kivárni végét a szántóvető ember. Halmágyra is megérkezett az első hírnök. A szántóföldeken még nem igen lehet észrevenni jöttét. A kollek­tív gazdaság 15 hektáros zöldséges kertjében azonban otthagyta nyomát. Sok kárt nem tett, mert a halmágyi kertészek mintha megérezték volna a havasi intést, tegnap leszedték az utolsó paradicsom és paprikatermést. Haza is hordták jó részét az este Ami kevés ott maradt a földön, azt gondo­san betakargatták káposzta levehez s ha a harmat­­elszárad, hazaszállítják ezt is. Öt-hat asszony szorgoskodik már csak a kertészetben. Káposztát szed­nek. Büszkén mutogatnak egy-egy fe­jet. Olyan nagyra nőttek a jó Olt menti földeken, mint eg­y taligakerék. A halmágyiak csak most tudják ér­tékelni, mit jelent a kertészet. Szépen hozott egész nyáron. Olyan volt, mint a szegény ember olajos korsója, ami­hez ahányszor nyúlt, mindig tele volt. Öntötte is a pénzt a közös kasszába. Két hónap alatt több mint 30.000 lett. — S még vagy kétszer ennyit „itt­­hagytunk’1, nem kellett nekünk —, jegyzi meg csípősen Coca Gheorghe, a gazdaság kertészetének brigádosa. — Hogy-hogy? — Ha jól meggondoljuk, még többet is. Mit lehetett volna kihozni ezekből a földekből, ha öntöztünk volna. Hat­éves a közös gazdaságunk. Azóta hányszor tízezer lejt dobtunk ki az ablakon azért, mert nem nyújtottuk ki kezünket a kínálkozó lehetőség után. Mit mondjak még? Nem kell ide ma­gyarázat. Három oldalról víz veszi körül kertészetünket: az Olt, a Sár­­kánypataka és a Malomárok. Mibe ke­rült volna az árasztásos öntözés? Úgyszólván semmibe. Dehát nem volt ki megcsinálja ... Hangjából keserűség érzik. S mond­juk meg nyíltan. Van oka rá. Valahogy nem úgy mennek itt a dolgok, aho­gyan kellene. A kollektíva egy pár esz­­tendő óta egyhelyben topog. Gazda­ságilag nem erősödik, kevés az oszta­lék. — Ahogy mi kezdtük, ma nem itt kellene tartanunk —­ panaszkodnak az asszonyok is. — Olyan jól kerestünk az első évek­ben, hogy egyre-másra készítettük a terveket, amiből eddig azonban na­gyon kevés valósult meg. A tavaly másfél kiló gabonát kaptunk egy mun­kaegységre. Pénzt mindössze 80 bánit. Egyéb terményből is elég keveset. Az idén sem­ számíthatunk többre. A brigádos nem igyekszik gátat emelni az áradat elé. Mondják csak ki. Jobb így. Ami igaz, igaz. A hal­­mágyi kollektivisták nem úgy élnek ma, ahogyan körülményeik megenged­nék. Gazdaságuk nem fejlődik lehető­ségeihez mérten, elmaradt a veleely­­ivású kollektívák mögött. Mindezért a gyenge kezű, rossz vezetés a hibás. Egy jótanácsot azonban ad az asz­­szonyoknak. Nem kell most már min­dig a múlton rágódni. Nézzenek elő­re. Új elnöke van a gazdaságnak. Hat esztendő alatt a hatodik ugyan. De talán most eltalálták. Jó féléve ve­zeti a gazdaságot s a dolgok kezdenek rendes mederbe terelődni. Coca Gheorghe és a kertészetbeli asszonyok igazságát mások is meg­erősítették. A rossz vezetés hibás azért, hogy elégedetlenek a halmágyi kol­lektivisták. A volt elnökök ludasok ab­ban, hogy már harmadik esztendeje si­lányul teremnek az azelőtt jó földek, azért, hogy nincs miből pénzelni. Kelemen György kollektivista szor­galmas, dolgos ember. Mindennap munkában van feleségével együtt. Ha a mezőn nem lehet dolgozni, talál ma­gának foglalkozást a gazdaság udva­rán vagy a sertéstelepen. Megőrli az állatok eleségét, előkészíti a takar­mányt. Tesz-vesz itt is ott is, akár saját portáján. A kereset? Elég ugyan, de nem ennyi lehetne, ha úgy gazdál­kodnának, ahogy megkívánják a hal­mágyi földek. Ő is úgy kezdi, mint Coca Gheorghe: — Mit lehetne kihozni ebből a gaz­daságból. 821 hektár jó termőföldünk van. Fogatokban, felszerelésben sincs hiány. Csak kaszálógépet 41-et vittünk a közösbe. Azonkívül 56 vetőgépet, 98 gépikapát, 4 aratógépet, 4 gépgereb­­lyét. Minek soroljam tovább. Még be­letévedek. Megvan ez pontosabban a könyvekben. S nem is ez a fontos. Ami van, az megvan. Ott kell mozdítani már valamit, hogy nagyobb darab ke­nyér kerüljön a kollektivisták asztalá­ra, mert addig hiába várjuk, hogy szí­vesen dolgozzanak. A mindennapi szű­kös kenyérgondtól nem látnak előre, nem kapcsolódnak be erejükhöz mér­ten a közös jövő építésébe. Kelemenné bejön a szobába. Nem azért, hogy beleszóljon a beszédbe. Van neki elég dolga. De amikor hall­ja, hogy miről van szó, olyan termé­szetesen fűzi az uráéhoz a maga mon­­dókáját, mint ahogy kiegészítették e­­gész életen át egymást, megosztották gondjukat, bajukat.­­ Hogy teremjenek jobban azok a földek, amikor esztendőkön keresztül nem trágyázták. Az akkori vezetőség s egyes rajoni irányítók azt hangoz­tatták, hogy a trágya olyan, mint az ételben a bors. Ha van, jó. A borsot elhagyták. S lassan lassan elmaradt a só is. Aztán egyéb ízesítők. A végén olyan egyszerűen készült az étel, mint tavaly, amikor egyenesen a nyári szántásba boronálták a búza­vetőmagot. Nem választották ki jól a földeket sem. Ahol búzát kellett volna termel­ni, oda zabot tettek. A lóherét az Olt mentére. Fenn a hegyoldalon pedig, ahol hasznos lett volna a kétéves ta­karmányféle, csak egy évre tervezték. Az ilyen és az ehhez hasonló gaz­dálkodás következménye, hogy az u­­tóbbi években 700—800 kilo búzát aratnak egy hektárról, ott ahol a kol­lektív gazdaság megalakulásának első esztendeiben 1700—1900 kiló volt az átlagtermés. A gyakori elnökváltozás mellett hi­ba volt a belső demokráciával is. A vezetőség önkényesen, meggondolatla­nul intézkedett. A rajoni vezetőség is utasítgatott a helyzet ismerete nélkül. Ennek a következménye az, hogy a vetésforgót nem a talajnak megfelelő­en­ állították be s a gazdasági épüle­teket olyan helyre építették, hogy ősz­­szel-tavasszal térdig járnak vízben, sárban. Állandóan kísérleteztek, de nem a rajoni és a községi vezetők, ha­nem a kollektivisták bőrére. A menetjegyirodai történet Calimanestin nyaraltam. Hosszú lenne elmesélni, milyen jó ellátás­ban, gondoskodó szeretetben és mennyi kellemes élményben volt részem az ott töltött három hét alatt. Most csak arról akarok be­szélni, ami megkeseríti a Calima­­nestihez fűződő kellemes emlékei­met. A Temesvár—Nagyvárad között közlekedő 312-es gyorsra 7,21 le­jért vettem Nagyváradon egy gyor­sasági különbözettel kombinált helyjegyet. Callmanestiből ugyanez a jegy valamivel többe kerül (8,35 lej.) Eddig azonban rendben levőnek tartottam a dolgot. Baj még akkor sem volt, amikor a fiók menetjegy iroda vezetője 5 nappal az utazás előtt fejenként 10 lejt szedett be a jegyigénylőktől. Találgattuk ugyan hogy minek fizetünk többet, de hát gondoltuk, majd csak kiderül a jegykiosztásnál. Ott aztán tényleg kiderült, mégpedig az, hogy fejen­ként még 5—5 lejt kell befizetnünk. Ezt már nem lehetett szó nélkül lenyelni. Ezért meg is mondtam, hogy jogtalanul követelik tőlünk a pénzt, ha nem adnak rá megfelelő értékű jegyet vagy akár nyugtát a különbözetről. A menetjegyiroda vezetője erre éktelen haragra lobbant és meg­szégyenítő hanghordozással adta tudtomra, mennyi fáradságába és utánajárásába kerül neki az, hogy számunkra kényelmes utazást biz­tosítson. .. Gyors számvetést végeztem és a következő végeredményhez jutot­tam : egy jegy ára 8,35 lej, de 15 lejbe kerül, akkor a különbözet egy jegynél 6,65 lejt tesz ki. A menet­­jegyiroda vezetője tehát, ha egy nap csak 10 jegyet ad el, akkor is 66,50 lej külön jövedelemre tesz szert naponta. Ez az eset, azt hiszem, nem kí­ván kommentárt! De remélem, hogy az illető vasút-igazgatóságnak lesz hozzá egy-két szava, BOGYA FERENC. Gondolatok az uj tanév kezdetén Kitárultak újból az iskolák kapui. Szerte az országban újból ezer és ezer gyermek kezdett a tanulás­hoz. Uj erők és uj örömök, uj foga­dalmak és uj vágyak várják az uj sikereket. A sokezernyi gyermekfej mellett azonban uj munka vár a ne­velőkre is. Tanítók s tanárok sziéa- és ezrei tekintenek uj vágyakkal és uj elképzelésekkel az uj iskolai év felé. A nevelés magasztos és eredmé­nyekkel kecsegtető feladatai azon­ban nemcsak akaraterőt és köte­­lességtudatot követelnek meg az új­­típusú iskola nevelőitől, hanem ugyanakkor sokoldalú körültekin­tést, áldozatkészséget, teljes oda­adást a nevelés ügyéért. A mai ne­velőmunka nem zárul le a taní­tási óra végével, hanem szükség­szerűen nyomon követi a tanulók egész életmenetét, otthoni tanulását, családi életét, szórakozását stb. A mai nevelésnek számolnia kell a gyermek érzés- és gondolatvilágának kialakításával, világnézetének, har­cos állásfoglalásának megteremté­sével. Mindezeknek a megteremtésében a hazai magyar tanerőkre különösen sokoldalú feladat hárul. Szocialista, kultúránk megteremtésében és fejlesz­tésében, haladó hagyományaink ápo­lásában, régi értékeink feltárásában a hazai magyar tanerőkre sokra becsü­­lendő feladatok hárulnak. Felada­tunk az ifjúság harcosszellemű kom­munista nevelése, a régi nacionalis­ta maradványok elleni lankadatlan küzdelem. Hazánk, a Román Népköz­­társaság számára jó hazafiakat kell nevelnünk, kik a felszabadult hazá­ban a testvér román néppel karöltve odaadó tudásvággyal és alkotóerővel kapcsolódnak forradalmi építőmun­­kánkba. Ha végigtekintünk a tanügyi reform óta eltelt nyolc esztendő tanügyi vál­tozásain, lehetetten észre nem ven­nünk azokat a jelentős sikereket, a­­melyeket az új típusú általános oktatás megszervezésében elértünk. Az álta­lános oktatás kiszélesítése városon és falun egyaránt alapvető módon járult hozzá a dolgozók gyermekeinek neve­léséhez. Csaknem teljesen felszá­moltuk az írástudatlanságot. Ugyan­csak demokratikus rendszerünk leg­eredményesebb megvalósításai közé tartozik a nemzeti kisebbségek anya­nyelvű iskolahálózatának megszerve­zése is. A magyar tannyelvű iskolák széles hálózata ma már kikapcsolha­­tatlan láncszemét alkotja kulturá­lis forradalmunk és országos mé­retű hazafias nevelőmunkánk szerve­zetének. A magyar tannyelvű isko­lák vállvetve harcolnak a román tan­nyelvű iskolákkal az újtípusú kom­munista ifjúság neveléséért, küzde­nek a széles tömegek átneveléséért, a kultúra terjesztéséért, a naciona­lista örökség felszámolásáért. S eb­ben a harcban a magyar tannyelvű iskolák együtt izmosodtak, fejlődtek a román tannyelvű iskolákkal. A test­véri együttműködésnek, kölcsönös se­gélynyújtásnak számtalan példáját láttuk az ország különböző vidékein. Ennek az újtípusú nevelőmunkának eredményeként könyvelhetjük el, hogy ma már a román és magyar diákság szívesen látott vendégként szórakozik egymás elvtársi találko­zóin, iskolai ünnepélyein, stb. Ifjúságunknak termékeny kapcsola­tai vannak a Szovjetunió és a testvér népi demokráciák iskoláival, növendé­keivel. Egyre több csehszlovákiai, len­gyelországi, magyarországi stb. isko­lából érkezik levél hazánk magyar nyelvű iskoláihoz, melyben eredménye­ink felől érdeklődnek, tapasztalatcse­rére, sőt látogatáscserére hívnak fel bennünket. Az új iskolai év kezdetén örömmel tekintünk vissza az el­múlt évek eredményeire, de ugyanak­kor felelősségérzetünk tudatában tel­jes nyíltsággal kell feltárnunk azokat a hibákat is, amiket elkövettünk. A felszabadulásunk óta eltelt évek útja nem volt régtől mentes és olykor tévedtünk. Sokszor nevelőmunkánkat áthatotta a dogmatizmus, paragrafu­sok és tételek alapján akartuk nem egyszer a nevelés sokoldalú felada­tait megoldani. Nem egyszer a diák és tanár régi típusú merev kapcsola­tainak felszámolásánál és új baráti kapcsolatainak kiépítésénél félreér­tettük a tanár és diák érintkezési fe­lületének módozatait. Nem egyszer megengedtük, sőt támogattuk a tanári tekintély lerombolására irányuló ak­ciókat. Nem vettük észre, hogy a de­magóg szólamok mögött sokszor ellen­séges szándékok rejtőznek. A személyi kultuszból, a dogmatizmusból, a szo­cialista törvényesség és demokrácia helyenkénti megsértéséből származó torzulások a nevelőmunkában is utat találtak. Sok esetben a demagogikus elemek munka- és tanulásnélküli ha­ladását támogattuk, ami az iskola és nevelői kar tekintélyének csonkításá­hoz vezetett. Ezekkel a jelenségekkel szemben — valljuk meg őszintén — az ifjúsági szervezetek és a nevelői kar nem küzdöttek kellő eréllyel, sőt nem egy esetben támogatták is azokat. Ma már a leghatározottabban fel kell számolnunk a nevelőmunkában a szalmacséplés, a demagogikus szólam­vadászat rendszerét. Nem üres szó­lamokra, hanem konkrét nevelőmun­kára van szükség, ami a tanulók anyagismeretében, világnézetében, munkaszeretetében, kötelességtudatá­ban, modorában, udvarias magatar­tásában mutatja meg gyümölcseit. Hasznosan kell gazdálkodnunk a tanulók szabadidejével is. Az elmúlt évek során a legtöbb hibát éppen a tanulók túlterhelésében követtük el. Az életbelépő új minisztertanácsi és párthatározat különös gonddal hang­súlyozza a tanulók tanulási feltételei megteremtésének szükségességét. El­sősorban a tanulók szabadidejével való helyes sáfárkodásra kell törekednünk. Véget kell vetnünk és a leghatáro­zottabban vissza kell utasítanunk min­den olyan kísérletet, mely az agyon­­gyülésezés, sportőrület vagy más egészségtelen időpocséklás felé ve­zet. A szabad idő megfelelő felhasz­nálása egyik alapvető módszertani problémája a tanulás helyes megszer­vezésének. Az új tanév küszöbén nem hasz­talan, ha megvizsgáljuk magyar tan­nyelvű iskoláink sajátos nevelői fel­adatait is. Helytelen az olyan elgon­dolás, mely tagadja a hazai magyar ifjúság nevelésének a többitől eltérő sajátos jellegzetességeit. A nemzeti­ségi iskolák éppen népi demokratikus rendszerünk legfényesebb megvalósí­tásai közé tartoznak s feladatuk, hogy sajátos népi kultúrájuk, haladó nem­zeti hagyományainak ápolása mellett hazánknak munkára harcrakész, hasz­nos állampolgárokat neveljenek. E té­ren a cél azonos a többi iskolákéval, de a módszereknek és utaknak meg vannak a maga sajátosságai. Szilárd meggyőződésünk, hogy a román— magyar testvériséget és hazánkat ak­kor szolgáljuk a legjobban, ha ápoljuk tanulóink haladó értelmű és népi tar­talmú nemzeti érzését, beléjük oltjuk a haza és nép iránti szeretetet, meg­ismertetjük őket kulturális értékeink, a magyar irodalom, kultúra, tudo­mány nagy értékeivel. Ezeknek az értékeknek a tudatosítása vitathatat­lanul együtt kell haladjon a közös román—magyar múlt, és a két népet összekapcsoló történelmi hagyomá­nyok ápolásával. Nevelőinknek fokozottabb felvilágo­sító munkát kell végezniük azoknak a szülőknek a körében, akik kétkedéssel néznek nemzetiségi iskoláink eredmé­nyei felé és vonakodnak gyermekeiket oda íratni. Nemzetiségi iskoláink ép­pen a pártunk vezette forradalmi harc különösen értékes vívmányai. Nemze­tiségi iskoláink munkájának és neve­lésének lebecsülése, évszázados népi kultúránk lebecsülése is. A tapaszta­lat azt mutatta, hogy a magyar tan­nyelvű iskolák jó tanulói egyaránt megállták helyüket a magyar és ro­­mánnyelvű főiskolákon. Nevelőmunkánkban azonban úgy szolgálhatjuk a legjobb sikerrel kultúránk, nyelvünk, irodalmunk és világviszonylatban is elismert tudo­mányos eredményeink ápolását, ha a nevelés terén vonakodás nélkül igény­be vesszük haladó hagyományaink örökségét .Az erdélyi iskoláknak meg­vannak a fejedelemség idejéből szár­mazó és Apáczai Csere János által példaképpé kiépített évszázados hala­dó hagyományai.­­A „kollégiumok” sok olyan hasznos módszert honosí­tottak meg és kísérleteztek ki az év­századok folyamán, melyek közül so­kat átvehetünk és­­a mai követelmé­nyeknek megfelelően korszerűsíthe­tünk. A „kollégiumi nevelésnek" leg­értékesebb örökségei: a közösségi szel­lem, az iskola iránti gyermeki szere­tet, a tudományok iránti olthatatlan szenvedély, a forradalmi érzés ma is feltétlenül az iskolai nevelés részesé­vé kell hogy váljanak. Nem véletlen az, hogy legforradalmibb költőink, haladó tudósaink éppen a kollégiumok falai között szívták be azt az olt­hatatlan szenvedélyt, mely öreg ko­rukig munkájukban fiatalos lendület­tel végigkísérte őket. Nem véletlen az, hogy a kollégiumi diákság min­dig harcos lendülettel állt ki minden olyan ügyért, mely a haladást szol­gálta. Nincs itt helye példákat hozni a mondottakra, hiszen íróink nem egyszer merítettek ihletet Nagyenyed, Zilah, Sepsiszentgyörgy, vagy Kolozs­vár iskoláinak hagyományaiból. Okvetlenül meg kell azonban tár­gyilagossággal állapítanunk, hogy mai iskoláink a számos sikerek mel­lett is nem mindig tudták azt a lég­kört megteremteni, amit a kollégiumi nevelés biztosított. Tanulóink nem ér­zik iskoláikban azt a megragadó ér­zést, amit talán a legegyszerűbben „iskolaszellemnek“ nevezhetnénk. Azt az együvétartozást, amit a reakció ellen küzdő elnyomott kollégiumok ki­alakítottak diákjaikban. Az önfegyel­mezés módszereit, az iskolánként vál­tozó, de tartalmukban mégis egyező hagyománytiszteletet,, a nép- és diák­szokások féltett ápolását ma sem kel­lene teljességgel kirekesztenünk isko­lánk falai közül. Nem minden gyom ami régi, és ami a nevelés helyes és hasznos eszközének bizonyult évszá­zadokon keresztül, az új tartalommal és korszerűsített módon ma is hozhat megbecsülendő eredményeket. ★ Az új iskolai év küszöbén lehetet­len vissza nem emlékeznünk a régi iskolára, melynek voltak káros, de hasznos örökségei is. Jómagam is kollégiumban, a zilahi Wesselényi kol­légium falai között nőttem fel. Nyolc évig szivtam magamba azt a légkört, mely­­Ady Endrét is számtalanszor megihlette és öreg korában is megha­tottsággal emlékeztette vissza az ,,ősi schola vén magisterére”. Ady Endre mindig büszke volt régi iskolá­jára, és mi is büszkék voltunk rá. Ma is csak meghatottsággal tudjuk fele­leveníteni azokat a közös emlékeket, amelyek annak idején oly lenyűgö­zően kötöttek iskolánkhoz. Iskolánknak megvoltak a maga szokásai, hagyományai. Ezeknek a szokásoknak és hagyományoknak á­­polása úgy hozzá tartozott minden nö­vendék, kicsi és nagydiák mindennapi életéhez, mint a tanulás, izgulás vagy a gyermekes diákcsinyek. Ilyen szokásunk volt a „subscrip­­tio". Minden hatodikos diák beirta nevét a kollégium 1646-ból származó­ könyvébe s a megsárgult lapokon régi közismert vagy ismeretlen nevek mel­lett vállalt kötelezettséget iskolája mindenkori támogatására. Aláírtuk mi is, mint ahogy aláírtuk Ady Endre, Biró Lajos, Kovács Katona Jenő és még sokan mások az ismertek és is­meretlenek közül. Egy aláírás Volt csak egy öreg foliánsba, de­ mégis megkapó és ápolandó szokás. Voltak más hagyományaink is. Mi is elbucsuztattuk évről-évre a végzette­ket s végül minket is elbucsuztattak. Megvolt az önálló fegyelmi szerve­zetünk a bentlakásban, az osztályban egyaránt. Minden évben megtartot­tuk a véndiákbált, melyre sokszor az országhatáron kívülről is hazajöttek az öreg diákok. A nagysikerű torna­vizsgák, a vitákban gazdag önképző­körök mind oda tartoztak mindennapi diákéletünk elmaradhatatlan meneté­hez. S ezek a még sorolható apró régi hagyományok kikapcsolhatatlanul be­levésődtek emlékezetünkbe, részesé­vé váltak diákéletünknek, meghitté tették az iskolát, melyet diákja, tanár­ja egyaránt otthonának érzett, mely­nek falai közül indult nevelő útjára, vagy ott búcsúzott a dísztermi rava­talon nem egy, de számtalan nevelő. A hagyománytisztelet és a kollégiumi nevelés egyéb haladó mód­szerei mai nevelésünknek is haszno­sítható részét alkothatják. Ahol ezek továbbápolása lehetséges, ott nem szabad eldobnunk őket, ahol még nin­csenek meg, ott meg kell teremte­nünk, így válhat az iskola második otthonná, tanár és diák közös kincsé­vé. Ennek meghonosítása és ápolása és mai körülményeknek megfelelő át­alakítása nevelőink érdemleges felada­tává válhat. A minisztérium már hozott ezirány­­ban intézkedéseket, így például ezt a célt szolgálja az iskolák régi, köz­ismertté vált növendékeinek népszerű­sítése, emléktáblák létesítése stb. Mindezeken túlmenően azonban ko­moly feladatok hárulnak a helyi kez­deményezésre is. Nem volna érdektelen nevelőmun­kánk haladó hagyományainak tudo­mányos feldolgozása sem, mely tám­pontul szolgálhatna a mai nevelés korszerű továbbfejlesztésének és régi haladó hagyományaink ápolásának egybekapcsolása érdekében. Az új tanév kezdetén még számta­lan gondolat ötlik fel pedagógusaink szívében, de valamennyinek egy a célja, harcos, munkára kész ifjakat nevelni hazánk számára. Ebben a szellemben fogunk hozzá az új iskolai évhez és kívánunk j­ó sikereket valamennyi tanerő, diák és szülő számára. KOVÁCH GÉZA az aradi 3. számú középiskola tanára A vezetés kérdését végre az idén megoldották Az új elnök, Czika Péter eddigi dolgos munkás élete és félévi elnöki tevékenysége kezesség arra, hogy a gazdaság helyzetében minél előbb gyökeres változás álljon be. Vele is váltottunk néhány szót: — Az idei termésen már nem tud­tunk segíteni. Pedig a tavasszal min­den lehetőt megpróbáltunk. Több mint 280 Vagon trágyát hordtunk ki a föl­dekre. Felpuhítottuk a talajt, többször kigyomláltuk a vetéseket, de a múlt ősz rossz munkáját, az éveken keresz­tül trágyázatlan földek silányságát nem tudtuk ellensúlyozni. Még így is sokkal jobb lett volna a termés, ha az Olt vize nem önti el vetéseink jó ré­szét. Ez különben évszázados árok Halmágyon. Négyszázötven hektár leg­jobban termő földet veszélyeztet év­ről évre az Olt. S ez most mind a mi­enk, kollektivistáké. Szabályoznunk kellene a folyót. Egyedül ez segít. El is ismerte mindenki a Földműve­lésügyi Minisztériumtól a sárkányi községi néptanács végrehajtó bizott­ságáig, de segítséget ezidáig nem kaptak. Enélkül pedig hiábavaló min­den erőfeszítés. Négyszáz kéz hetek alatt sem tudja megtenni azt, amit egy ekszkavátor rövid idő alatt elvé­gez. De honnan vegyék? Ehhez a tar­tományi mezőgazdasági igazgatóság támogatása kellene. Ott meg úgy lát­­szik megfeledkeztek a halmágyiaknak tett ígéretről. Gondok ezek is. De merőben külön­böznek az eddigiektől. Ma már azon gondolkoznak, azt hányják vetik a halmágyi kollektivisták, hogy gazdál­kodjanak, mihez fogjanak, hogy job­ban teremjenek a földek, jövedelme­zőbbé váljon a gazdaság. Ehhez azonban szükség van a tar­tományi mezőgazdasági igazgatóság és a rajoni néptanács konkrétebb tá­mogatására. Csak így teremthetik meg a tagok az új elnök vezetésével a gaz­daság további felemelkedésének felté­teleit, azt, hogy már jövőre elfelejtsék a mostani nehézségeket. BEKE GIZELLA KAPUSI ANTAL: KÉT EPIGRAMMA Bírálatok és bírálók A FŐVÁROSBA ÉRKEZTEK a Ma­gyar NK és a Bolgár NK kisipari ter­melőszövetkezeteinek küldöttségei, hogy részt vegyenek a fővárosi Floreasca teremben október 4—7. között megtar­tandó nemzetközi divatbemutatón, TELEAJENBEN ÜZEMBE HELYEZ­TÉK az 1954-ben megkezdett hőerőmű első két nagy gőzkazánját és megkezd­ték az első 6000 kw-os áramfejlesztő gépcsoport próbajáratását. ÖTÖS IKREK születtek egy szudáni faluban. A falu lakosai 70 font sterlin­get adtak össze a megszaporodott csa­lád segítésére. SZIRÉNA - AUTÓTOLVAJOK ELLEN. Londonban, a Brace Products cég a gyakori autólopások meggártására ri­asztó szirénázó berendezést készí­tett, amely a gyújtással van kapcso­latban. Mihelyt idegen kéz nyúl az in­­dítógombhoz, pokoli szirénázás támad. AZ IDEI ŐSSZEL 377 városban és munkásközpontban tartanak nagyvásá­rokat. Október 24-én Sztálinvárosban, 26-án Aradon és Craiován, 30-án Ko­lozsváron, november 3-án Katinon, november 9-én Marosvásárhelyen, 11-én Vajdahunyadon, december 13-án pedig Temesváron lesz őszi nagyvásár. AZ ADRIAI-TENGERBE SÜLLYEDT Conca város maradványait fedezte fel hat olaszországi amatőr mélytenger­­kutató. Az ősi város romjait mintegy 800 méternyire a parttól, Gabicce kikö­tőhely magasságában találták meg. A tenger mélyén körülbelül 200 méter hosszú rommezőt találtak, valamint egy 45 méter hosszú városfal-marad­ványt. A csaknem teljesen homokba süllyedt diadalív és oszlop csúcsán még felismerhető a római sas. A MOLDVAI SZONDATELEPEK az idén naponta 600 ezer köbméter gázzal többet szállítanak a gazolin állomások­nak, mint tavaly. A visszamaradó sze­génygázt egy 20 kilométeres vezetéken juttatják el a comanesti hőerőműhöz s ezzel óriási mennyiségű más fűtőanya­got takarítanak meg. MARIUS NASTA PROFESSZOR,­­AKADÉMIKUS, az Orvostudományi Társaság elnöke kedden este a Tudó­sok Házában koktélpartit rendezett dr. Henry Heimlich amerikai orvos, a New York Medical College professzorá­nak tiszteletére. A ROMÁN KÜLKERESKEDELMI VÁLLALATOK az elmúlt évben és ez év első felében 70 ország különböző cégeivel kötöttek ügyleteket. Ezelőtt öt évvel mindössze 33 országgal tartottunk fenn kereskedelmi kapcsolatokat. VESEKŐ ELTÁVOLÍTÁSA­­ ULT­RAHANGGAL. Lamport és Newman amerikai orvosok veseköves megbete­gedésben szenvedett emberek hullám­ kísérleteket végeztek: ultrahanggal széttörték a vesében a köveket és mint későbbi, állatokon végzett kísérletek mutatták, a széttört vesekövek fájda­lom és külső beavatkozás nélkül tá­voztak a szervezetből. A két orvos nemsokára élő emberen hajtja végre első kísérletét. AZ ELSŐ OSZTRÁK TURISTACSO­PORT október 6-án érkezik hazánkba. A saját autóbuszukon érkező osztrák turisták 10 napig tartózkodnak az or­szágban. DR. EUGEN AUREL PROFESSZOR vezetésével egy fővárosi és vidéki szü­­lész-nőgyógyász orvosokból álló cso­­port utazott Budapestre, hogy részt vegyen az október 3. és 6. között meg­­tartandó szülészeti és nőgyógyászati kongresszuson. A ROMÁNIA ÉS MAGYARORSZÁG közötti kulturális egyezmény kereté­ben hétfőn a fővárosba érkezett Orosz­lán Zoltán magyar régész. A JUGOSZLÁV NÉPBIZOTTSÁGOK küldöttsége kedden Prahova tarto­mányban tett látogatást. Jugoszláv­ vendégeink Ploestiben megtekintették az 1. számú petróleumfinomítót és­­ „Május 1" gyárat. Délután ellátogattak a doftánai mú­zeumba. A volt doftánai börtön teme­tőjében vendégeink egy percnyi kegyele­­tes csenddel adózták a munkásosztályt hősei emlékének. Tényt állapít meg mind a kettő Egyik azért, hogy száz öröm Fényét ne tompítsa egy felhő Másikban nincs, csak káröröm« Ál-önbirálat „Súlyos hibák, bizony, bizony- Hogy is történt, nem is tudom.” Én hallgatlak s megdöbbenek: Szavadban hol a döbbenet? 1956. október 1., szerda. -----OOO----­A szeptember 28-i Központi Lotto-hurds nyereményei A szeptember 28-án kisorsolt nyere­ményösszeg a következőképpen oszlik meg az egyes nyereménykategóriák kö­zött : „A‘‘ különleges jutalom : három egyenként 21.902 lejes nyeremény. „B“ különleges jutalom: 2 egyenként 17.521 lejes nyeremény, plusz hét ne­gyednyeremény. „C” különleges juta­lom. 3, egyenként 13.141 lejes nyere­mény, plusz 8 negyednyeremény. I ka­tegória : 15, egyenként 12.214 lejes nye­remény, plusz 23 negyednyeremény. II. kategória: 41, egyenként 4897 lejes nyeremény, plusz 43 negyednyeremény; III. kategória: 73, egyenként 2335 le­jes nyeremény, plusz 140 negyednyere­­mény; IV.kategória: 173, egyenként 1125 lejes nyeremény, plusz 207 negyed­nyeremény ; V. kategória : 277, egyen­ként 682 lejes nyeremény plusz 378 ne­gyednyeremény ; VI. kategória: 289, egyenként 658 lejes nyeremény, plusz 381 negyednyeremény ; VII kategória : 354 egyenként 524 lejes nyeremény, plusz 516 negyednyeremény. A követ­kező húzás 1956 október 5-én lesz Moi­­nesten. A Meteorológiai Intézet közli: A meleg, száraz idő tovább tart- Jobbára derült égboltozat, az ország északi részén múló felhősődés. Eny­he szél. Hőmérsékleti értékek: nap­pal 22 és 30 fok, éjjel 6 és 14 fok között. A következő három napra délen meleg idő, északon némi lehűlés vár­ható. Az ország észak­nyugati részén helyenként esők és zivatarok. Élén­külő délnyugati-nyugati szél.

Next