Előre, 1956. november (10. évfolyam, 2808-2833. szám)

1956-11-01 / 2808. szám

2 EGYETLEN VILLANYKÖRTE A város éjszaka nagyon elha­gyatott. Kicsit ijesztő: a mozgás elevensége lefoszlott róla és mint­ha önmaga kisértete lenne. Babo­nás gondolatok környékezik a ma­gányos járókelőt, ha nem is lidér­­cek, de rablómesék. Hiszen... Hi­szen annyi­t,hiszen“ lehet és csak valahol nagyon messze, a körút vége felé sétálgat egy szál milicis­­ta. Mennyi önzetlen bolt minden­felé és végtére is alkalom szüli a tolvajt. „Az éj leple alatt. ■ •" Mi­csoda közhely. De igaz ! Az éj leple alatt sok minden megtörtén­het. Hol az éberség, hogy még csak le se húzzák a redőnyt a kirakato­kon ? Ott az egyik, több vég­posz­tó­r és drága selyem van benne, a másikban kilenc rúd téli szalámi, egész sonkák és konzervhegyek, egyetlen vékony, törékeny üveglap mögött. De mégsem jár semerre betörő. Az egyetlen vékony, törékeny üveglap mögött egyetlen könnyű, törékeny villanykörte ég. Ég és az éjnek nincs többé leple. Ég és a törékeny üveglap erősebb, mint a Wertheim-kasszák páncélzata. Vi­lágosság van az üveglap mögött és a világosság távoltartja a go­nosztevőket. Az üveglap mögött egyetlen törékeny villanykörte vi­lágít és nincs szükség csőszre. A világosság megelőzi az alattomos tetteket. HALÁSZ ANNA Nagybányai, apróságok A nagybányaiak örömmel fogadták a Szabadság­ téren nemrég megnyílt két üzlet és egy korszerű cukrászda lé­tesítését. Az egyik üzlet sport, fény­képészeti és zene­szerekkel , a másik pedig csemege, ital és élelmiszer féle­ségekkel gazdagon ellátva várja a vásárló közönségét. Ugyancsak köz­kedvelt a nemrég megnyílt „Trandafi­­rus" cukrászda, amely kitűnő cukrász, készítményekkel rendelkezik. * A volt bányászati iskola előtt szo­­morkodó, befejezetlen bányászszobor áll. A szobor már csak azért is megér­demelné a gondviselést, mert sérti a járókelők esztétikai érzékét, s szem­­beötlik a városba érkező idegeneknek is. * Az Állami Irattárban jártam valami hivatalos ügyben. Az említett intéz­mény udvarán egy jelentős nagyságú bronz szobor és talapzat darabjai von­ták magukra figyelmemet. Rövid idejű szemlélődés után felfe­­deztem, hogy a bronz mellszobor nem mást, mint Lendvay Mártont (1807- 1858) a híres nagybányai, születésű színművészt, a magyar színészet egyik legnagyobb alakját, számos Shakes­­peare-szerep alakítóját ábrázolja. A jeles színművész szülőháza még ma is megvan, és emléktábla jelzi je­lentőségét. Úgy gondolom , máskülön­ben teljesen ép szobor megérdemelne annyit, hogy méltó helyen felállítsák. * Hasonló sorsra jutott Nagybánya történelmi büszkeségének, az István­­toronynak az emléktáblája is. Meggon­dolatlan kezek a torony és az egykori templom történetét hirdető falba épített táblát összetörték. Senki sem gondolt az illetékesek közül ennek az értékes emléknek a megvédésére. Illendő len­ne, hogy az erre hivatottak mielőbb intézkedjenek egy új emléktábla el­helyezéséről, mert a több mint 600 éves torony mégiscsak a város büsz­kesége. FAZEKAS GYÖRGY Nyilvános pályázat — a nyilvánosság kizárásával Játéktervekre írt ki pályázatot ez év elején, először a Könnyűipari, az­után a Művelődésügyi Minisztérium. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy — mint az Előre annak idején meg­írta — a Könnyűipari Minisztérium július 15-ig meghosszabbította a ha­táridőt. A Művelődésügyi Minisztérium az eredeti feltételekhez ragaszkodva, már június 15-én lezárta a pályázatot■ Azóta három, illetve négy hónap is eltelt és a pályázatra küldött tervek sorsáról semmi hír. Az érdeklődőknek a Könnyűipari Minisztérium Technikai Igazgatósága azt feleli, hogy: „.. .a nyertesekkel té­vé­ben fogjuk tudatni.. “ De miért csak a nyertesekkel ? Mi­ért kell véka alá rejteni a megjutal­­mazottak nevét és az elfogadott já­téktervek megnevezését ? Ha annak­­ idején megtalálták a módját, hogyan népszerűsítsék a pályázatot és széles tömeget serkentsenek alkotó munkára, találják meg a lehetőségét annak is, hogy az eredményt a minisztériumok szaklapjai útján a nyilvánosság előtt ismertessék ! Vigyázó Sándor Egy tapasztalt pedagógus újítása Mikor belép az osztályba, elcsende­sedik a zsivaj. A gyermekek figyelő szemmel követik a magas, csontos em­ber minden mozdulatát. Három részre osztott kartontáblát vesz elő. Mindegyik részét — tolltartó fedeléhez hasonlóan — mozgatható keskeny kartonlap borítja A felsőt ki­húzza annyira, hogy három egymást érintő nagy piros pont tűnik elő, be­keretezett fehér mezőben. Felmutatja a gyermekeknek. — Hányszor hármat láttok itt? — kérdezi­ tülök. A gyermekek kuncsóéra válaszolják: egyszer hármat. — Mennyi egyszer három? — Egyszer három, három. Most még jobban kihúzza a fedelet. A második mező is láthatóvá válik (Lásd 1. ábra.) — A három pont itt együtt van? — mutat a második mezőre. — Nincs együtt külön vannak — Hány felé? — Három felé. — Hányszor egyet láttok? — Háromszor egyet. — Mennyi háromszor egy? — Háromszor egy három. — Tehát ha hármat három felé osz­tunk, mennyi jut egy részre? — Egy-Sok olvasónknak (főleg az időseb­beknek) mindez talán különösnek tű­nik. De a pedagógus tudja, milyen nehéz megértetni gyermekekkel a leg­egyszerűbb számtani műveletet is. E­­zért készített Labancz István maros­vásárhelyi tanító az elemisták részére 12 különféle új számtani szemléltető eszközt, amelyekért az Oktatásügyi Minisztériumtól jutalmat kapott. Kö­zöttük a II. osztály fent leírt számtan­óráján használt táblát, amely három­nak, hatnak, kilencnek egyenlő részek­re való osztását, a hányadosnak szor­zótáblán alapuló megkeresését és a szorzás begyakorlását könnyíti meg. Laboncz István harmincnyolc éve tanító. Ebből húsz évet a Kovászna melletti Orbaiteleken és Magyarbük­kösön töltött. Tizenhat éve pedig a fedőlapján ez áll: megfigyeléseim a tanulók egyéniségéről Évek óta jegy­zi fel ide hónapról hónapra észleleteit. Egyik tanítványáról a legutóbbi be­jegyzés így szól: sokat erősödött a számolásban, azonban diktálás alkal­mával némelykor még mindig kihagy betűket.. Még mindig. .. már nem... s más hasonló kifejezések u­­talnak gyakran régebbi bejegyzéseire, amelyek közül az első valóságos jel­lemrajz, a többi a gyermek fejlődésé­nek egy-egy lépcsőfokát jelzi. Gyakran lapozgatja ezt a filixről és a csala'ur- látogatásokról készített jegyzeteit, mi­előtt bemegy az osztályba. Ilyen ember Labancz István tanító. Kereső, kutató szellem, aki semmi fá­radságot nem sajnál, mikor az oly értékes emberpalánták oktatásáról, ne­veléséről van szó. Ilyen volt világ­életében. Azaz csak majdnem ilyen. Régen nem jutott volna eszébe, hogy maga is fejlessze az oktatás módsze­rét. Legfeljebb saját használatára. Hi­szen úgysem értékelték volna az egy­szerű tanító törekvését. De mióta va­lóban egyenlő értékű, megbecsült tag­ja a társadalomnak, volt elég alkalma meggyőződni róla, hogy számítanak felhalmozott tapasztalatára, szívesen veszik igénybe a tudását. Egyszer az Oktatásügyi Minisztériumba is felhi­vatták, hogy egy munkaközösséggel kidolgozza az osztatlan falusi iskolák (ahol egy tanító 2—3 osztályt vezet) helyes felépítésű órarendjét és a taní­tás legjobb módszerét. Posjolko könyvének tanulmányozása­kor fogant meg benne a szándék, hogy újfajta szemléltető eszközöket készít­sen a számtantanításhoz. Mert aho­gyan ő is tapasztalta, a kiváló szov­jet pedagógus is kifejtette, csak akkor válik élővé a gyermek számára az el­vont gondolat ,ha képekben is meg­erősítik Sok régen használt eszköze van a szemléltetésnek az elemi iskolai szám­­tantanításban. A számológép, a pálci­kák, szemléltető táblák, a falitáblára való rajzolás stb A törteket pedig kartonból kivágott körökkel és körré­szekkel szemléltetik. Valamennyi riasz­tésére, amelyeknek mindig hiányát é­­rezte. A számok alaki és helyi értéké­nek, a fentebb bemutatott egyenlő ré­szekre való osztásának, a tizedes tör­tek fogalmának osztásának, szorzásá­nak érzékeltetésére. A törtek származásának, összeadá­sának, kivonásának, az '/a, '!*, 'A szemléltetésének megkönnyítésére a kartonból kivágott, nehezen kezelhető körök és körrészek helyett színes ábrá­kat készített, a színek logikus elrende­zésével. A szakember magyarázat nél­kül' is kömtson imigénít el'einjei'kes­zíti használatuk módját a 2. ábra részlet­rajzából, amelyen a színeket is igye­keztünk érzékeltetni. A szovjet pedagógia kiváló ered­ményeit használta fel és fejlesztette tovább Laboncz István a sajátos köve­telményeknek megfelelően. Szemléltető eszközeivel lehetővé tette minden ta­nító számára, hogy felhasználhassák közel négy évtizedes tapasztalatát.Egy alkalommal mintegy száz kartársának mutatta be az újítását s valamennyi elismeréssel nyilatkozott róla. Most felhívjuk rá a többiek figyelmét is. Ha alkalmazni akarják ,a Tanügyi Új­ságban (Gazeta Invätamintului) rö­videsen megjelenő részletes leírás alapján valamennyi táblát könnyen elkészíthetik ADRIAN MIKLÓS 1. ábra. OOO ooo . f­r - - a Marosvásárhelyhez tartozó Remetesze­gen tanít. Hivatása vérévé vált. Ezt már az első szavai elárulják. Szabatosan, világosan beszél és mindig hango­san. Mintha az osztályban volna. Egyes szavakat erősen hangsúlyoz, amivel szinte rákényszerít, hogy ha­mar megértsed a dolgok lényegét. Lakása asztalán nyitott könyv fek­szik Makarenko válogatott pedagógiai tanulmányai Könyvtárában megfelen . A Melnyikov négykötetes pedagó­giai kézikönyvét A. S. Posjolko „A számtantanítás módszere az elemi is­kolában” című munkáját, találsz ideo­lógiai és közgazdasági műveket és hazai pedagógiai kiadványokat. Vala­mennyit jegyzetek tarkítják. Látszik, hogy nemcsak díszül szolgálnak. Óra­vázlatai valóságos kis tanulmányok. Szinte mindegyikben felbukkan valami egyéni sajátosság, gazdag tapasztala­tainak gyümölcse. A szemléltetést — amikor szükséges — színes rajzokkal tünteti fel bennük részletesen. Van egy vastag füzete, amelynek nos, nélkülözhetetlen. De nem mindent lehet bemutatni velük és egyik-másik használata néha nehézkes Posjolko könyvéből ismerte meg töb­­bek között a Ley-féle, pontokkal való számábrázolást. Azonban vörös ceru­zájával kérdőjelet tett az utasítás mel­lé: minden új szám tanításához új ábrát kell készíteni. Nem lehetne ezt elkerülni? Mégpedig az abókusz segít­ségével, ami szintén benne van a könyvben. Ezzel a könnyen elkészít­hető didaktikai segédeszközzel, amely az ábrákat boritó kartonsávok mozga­tásával lehetővé teszi több számnak az ábrázolását- Ha sikerül a kettőt összekapcsolnia, sok munkát takarit meg vele a tanítónak s a tanuló tevé­kenyen is részt vehet a számtani ösz­­szefüggések kialakításában. Sikerült. S ezen az alapon oldotta meg később Posjolko táblái, rajzai nyo­mán a tizes átlépésének és a hányados szorzótábla alapján való megkeresésé­nek szemléltetését. Ezen túlmenően, alkotó módon megoldást talált több olyan számtani sajátosság szemlélte­ Bíráló cikkeink nyomán... Lapunk augusztus 5-i számában ,,Az elhanyagolt Hargita-fürdő” cím­mel hírt adtunk arról, hogy a fürdőt az utóbbi időben elhanyagolták. Cikkünkkel kapcsolatban a Csíksze­­reda-rajoni néptanács közli velünk­ , hogy a tartományi néptanács utasítá­sára a fürdőt átadják a hargitai kao­­linbánya-vállalatnak üzembehelyezés végett. A közelmúltban fiatal újságírók­•Cl­kar beszélgettem. A sajtóról, többek között a régi polgári sajtóról, lapkiadó kiskirályokról, akik „a köz­véleményt irányították", a polgári saj­tó szenzációhajhász jellegéről, korrupt­­ságáról, munkamódszereiről. A beszél­getés során merült fel a kérdés: akadt-e mód arra, hogy ezeknek a la­poknak a hasábjain becsületes újság­írók is hangjukat hallassák, megkí­séreljék haladó eszmék, a demokrácia eszméinek terjesztését ? Mi volt ezen a téren a helyzet a két világháború közötti romániai magyar sajtóban ? Ez a kérdés valóban bővebb választ érdemel. És időszerűvé teszi egy el­hanyagolt, de nem lebecsülendő feladat napirendre tűzését, a két világháború közötti romániai magyar sajtó haladó hagyományainak feltárását, ismerteté­sét. Mert ilyen hagyományok tagad­hatatlanul léteznek. E haladó hagyományok őrzői első­sorban azok a lapok, amelyek közvet­lenül a párt irányításával jelentek meg és, amelyek a hatósági üldözés következtében rendszerint, sajnos, rö­vid életűek voltak■ Ezek közé tartoz­tak például a Falvak Népe, az Erdé­lyi Magyar Szó, Erdélyi Szikra, Vilá­gosság stb. Ha pedig válaszolni aka­runk arra a kérdésre, amelyet e sorok bevezetőjében említettem meg, ezt fe­lelhetjük: igen, akadtak újságírók, akik atadót találtak arra, hogy haladó szel­lemű, gyakran közvetlenül a munkás­ság érdekeit szolgáló cikkeiket, írá­saikat egyes polgári lapokban is elhe­lyezzék. Egyesek tagjai voltak az ille­gális kommunista pártnak, mások mint szimpatizánsok álltak kapcsolatban a párttal és voltak olyanok is, akiket e munkájukban nem vezetett más, mint becsületes gondolkodásuk, de­mokrata meggyőződésük, harcos szel­lemük és igazságszeretetük. Ebből a szempontból jelentős szere­pet játszott az a csoport, amely a Brassói Lapok és annak tömeglapja, a Népújság körül alakult ki. Félreér­tések elkerülése végett, szögezzük le azonnal: a Brassói Lapok és a Nép­újság ugyancsak polgári lap volt, tő­kés­­vállalkozás. Az említett csoport munkájának eredményeként azonban mindkét lap irányzata, beállítottsága hosszú időn át határozottan demokra­ta, antifasiszta beállítottságú volt. Épp ennek a körülménynek, demokra­tikus irányzatú cikkeinek, bátor hang­jának, valamint annak, hogy tehetsé­ges újságírógárdát sikerült tömönte­­nie, tudható be a lap nagy népszerű­sége, az a körülmény, hogy a magyar sajtó történetében vidéki lap számára­­ páratlan példányszámot sike­rült elérnie. (Röviddel azelőtt, hogy a két lapot az Antonescu-rendszer be­tiltotta, igyekeztek ugyan egyesek e lapok demokrata vonalán változtatni, ez a körülmény azonban — bár­ csú­nya, sötét folttal mocskolta be a Bras­sói Lapok és a Népújság hírnevét — nem tehette meg nem történtté azt a munkát és azt a harcot, amelyet e két lap köré tömörült újságírók közül szá­mosan e lapok hasábjain éveken át ki­fejtettek.) ]­A­ivel is magyarázható tehát e két 1'■* lap népszerűsége, mi volt tulaj­donképpen az a munka, amelyről fen­tebb beszéltünk ? Csak ötletszerűen, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is a teljességre tartanánk igényt, említ­sünk meg néhány példát. Olyan időben, amikor a polgári saj­tó a tömegeket foglalkoztató problé­mákat és eseményeket nagy részben elhallgatta vagy hamis színben állí­totta be, ez a két lap sok esetben a demokrácia hangját hallatta, leleplező és tiltakozó cikkeket közölt a mun­kásság elleni atrocitásokról, rendőr­ségi és csendőrségi brutalitásokról, választási visszaélésekről, csalásokról. A Brassói Lapok és a Népújság mun­katársai tudósításokat írtak munkás­megmozdulásokról, sztrájkokról, ame­lyekről a többi lapok még hírt sem ad­tak, vagy pedig ha írtak róluk, a tő­kések szempontjainak adtak teret, az ő érdekeiket védelmezték Felemelték szavukat olyan gaztettek, mint az ifjúmunkásság hősének, Minszky Lajosnak aljas meggyilkolása ellen, ri­portsorozatban számoltak be a zsilvöl­­gyi bányászok helyzetéről, harcairól (Orosz Irén riportjai), vagy 1936-ban a kilenc hétig tartó aradi textilgyári sztrájkról, amelyet a polgári sajtó a­­gyonhallgatott. A harmincas nagy válság idején, a parlamenti választások alkalmával a Népújság hozzájárult a baloldal, a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja je­löltjeinek népszerűsítéséhez. 1936-ban Hunyad megyében pótválasztásra ke­rült a sor. Ez a pótválasztás a demok­rácia és a fasizmus erőinek nagy ösz­­szecsapása volt. Népfronti alapon, az Ekésfront és a Madosz részvételével egyezmény jött létre a nemzet pa­rasztpárt baloldali csoportja jelöltjének támogatására. A választás eredménye, a jobboldali jelölt bukása, a népfronti politika helyességéről, az összes de­mokrata erők összefogásának szüksé­gességéről beszélt■ A Brassói Lapok és a Népújság a választási harcot eb­ben a szellemben, a Népfront eszmé­je és a népfronti erők által támoga­tott jelölt mellett vitte végig. Mindkét lap egyébként rendszeresen népszerűsítette az Ekésfrontot és szá­mos tudósítást közölt munkájáról, gyű­léseiről. F­igyelemreméltók azok a cikkek,­­­ amelyek a magyar kisebbség el­leni intézkedésekkel szálltak harcba, amelyek iskolasérelmek, a vasútnál, a tanügyben bevezetett nyelvvizsgák el­len tiltakoztak. A lap munkatársai a reakció, a sovinizmus elleni harcban nem egyszer odamondták a Magyar Párt urainak is. Jelentős szerepe volt a Brassói Lapoknak olyan megmozdu­lások népszerűsítésében és minél de­mokratikusabb irányba való befolyá­solásában, mint amilyen a „Vásárhe­lyi Találkozó" Mindkét lapban rendszeresen jelen­tek meg Hitler ellenes, fasizmus elle­nes írások. Amikor Mussolini hódító háborút indított Abesszínia ellen, a Brassói Lapok cikkeiben kiméletlenül leleplezte e háború imperialista jelle­gét. A demokrata közvélemény kialakí­tása, haladó szellemben való tájékoz­tatása szempontjából nem lebecsülen­dő a Brassói Lapoknak a spanyol pol­gárháborúval kapcsolatos magatartása sem. A lap nyíltan kiállt a köztársasá­giak mellett, támadta az úgynevezett „be nem avatkozási" politikát és a spa­nyol polgárháború kérdésével kapcso­latban éles polémiát folytatott a reak­ciós-klerikális nagyváradi Erdélyi La­­pokkal.Ebben a sajtóvitában (amely — ne felejtsük el ! — az erősen fasizá­­lódó Romániában folyt), a Brassói La­pok a leghatározottabban, fenntartás nélkül Franco ellen, a köztársaságiak mellett foglalt állást. Ez egyben állás­foglalást jelentett azok ellen, akik bent az országban a fasizmus, a má­sodik világháború, a Szovjetunió meg­támadásának útját egyengették. Olyan időben, amikor a magyaror­szági sajtó a Horthy-rendszer irányí­tása és befolyása alatt állt, a Brassói Lapok szerkesztősége módot talált ar­ra, hogy a kritika hangján szóljon a magyarországi állapotokról. Ezt a célt szolgálta Kacsó Sándor cikksorozata, az „Erdélyi szemmel Magyarorszá­gon". (Jellemző egyébként, hogy egy időben a Brassói Lapok hétről hétre közölte a később mártírhalált halt har­cos demokrata budapesti újságíró, Bá­lint György nagyszerű cikkeit.) Húsz esztendővel ezelőtt, amikor a magyar­­országi napisajtó nem igen figyelt fel arra, hogy Budapesten él, alkot és szenved a legnagyobb magyar prole­tárköltő — akinek verseit a romániai magyar olvasók akkoriban a Korunk­ból kezdték megismerni — a Brassói Lapok közel egyoldalas beszélgetést közölt József Attilával életéről, mun­kájáról, politikai és a költészetről val­lott nézeteiről. Külön elemzést érdemelne a Brassói Lapok vasárnapi négyoldalas mellék­lete, amelyben az évek folyamán szá­mos, kiváló harcos írás jelent meg a romániai magyar újságírók, valamint írók és költők tollából. Slarcos újságírói és közírói csoport * •* alakult ki a lap körül, amelynek tagjai sorában ott láthattuk Kacsó Sándor, Szentimrei Jenő, Kovács György, Kőműves Géza, Balogh Ed­gár, Gárdos Sándor, a deportálás so­rán elpusztult Baradlay László, Kelen György és Gábor István, valamint Ta­más Gáspár, Korda István, Bárdos László, Benamy Sándor, Ruffy Péter és mások nevét. (A névsor távolról sem teljes■) Nem egy akkor fiatal ha­ladó, baloldali író vagy költő Írásai kaptak helyet a Brassói Lapok hasáb­jain. Említsük csak meg közülük Nagy Istvánt, Asztalos Istvánt, Horváth Im­rét, Salamon Ernőt, Brassai Viktort Hazai magyar sajtónk haladó ha­gyományainak felszínre hozása nem szorítkozhat csupán a Brassói Lapok­ra és a Népújságra■ Voltak hasonló megnyilvánulások (bár szórványosab­ban) más lapokban is. (Gondoljunk csak Gaál Gábornak a Keleti Újság hasábjain megjelent cikkeire.) Ugyan■ csak rendkívül figyelemreméltó az in időszak, amelyben a Nagyváradi Fás­ Újság a Madoszt népszerűsítette, an­nak vonalát igyekezett bevinni a köz­tudatba és nem szabad megfe­dk­ez­nünk arról az újságírói tevékenységről amelyet a korán elhunyt tehetsége, költő, Arató András a nagyvárad as­tilap hasábjain kifejtett. És ha már sajtónk haladó hagyo­mányairól beszélünk, nem lenne ér­dektelen felfigyelni arra, hogy e ha­gyományok nemcsak egyes akkeszi akciókra vonatkoznak. Ilyen hagyo­mányokat fellelhetünk magában a lap szerkesztés formájában is. Van Leninnek egy mondása a szo­cialista kereskedelemről. Arról, hogy a szocialista kereskedelemnek, amely szöges ellentétben áll a nye­részkedésen, kizsákmányoláson ala­puló kapitalista kereskedelemmel át kell vennie azt, ami benne jó volt a fürgeséget, a mozgékonyságot, a­­d törekvést, hogy azt adja a vevőnci amit az kér, amire annak szükség van. Azt hiszem, hogy ez túlzás né­kül vonatkoztatható az újságírásra ! Vagyis: elvetni a szenzációhajhí­szást, a hamis tájékoztatást, a bec­telenséget, de felfigyelni arra, ami polgári sajtóban jó volt, ami gyak­ran elősegítette olvasottságát és v­az a mi sajtóviszonyaink között még jobbá válhat: felfigyelni a jó ért­­emben vett fürgeségre, elevenségre a riportra mint a napisajtó lényegi elemére, a sajtó egyik fontos felada­tára, a tájékoztatásra, az ügyszer­­etre, az igazság szeretetére, ami egyes becsületes újságírókat jel­en­tett, arra, hogy igyekeztek szőre kapcsolatban lenni az emberekkel,­­ eseményekkel, hogy hivatást látta az újságírásban és igyekeztek azt a­vatásszerűen űzni. A közelmúltban az olvasók köz **■ ben méltó érdeklődést váltott két kötet, amely Geo Bogza és E­gon Jebeleanu régi, harcos újságoi­veit, riportjait tartalmazza. A romi újságírás haladó hagyományaiból k­pott ízelítőt e kötetek révén az wv só. Arra gondolok, hogy érdemes , ne a romániai magyar sajtó halai ,hagyományaiból is ilyen ízelítőt a­di. Könnyűszerrel össze lehetne vál­latni egy kötetre való anyagot a­­ mániai magyar sajtóban a két vilá­gapora között megjelent legjobb, le értékesebb antifasiszta jellegű, hala szellemű írásokból. Nem lenne se érdektelen, sem haszontalan feladat. MOLNÁR TIBOR A romániai magyar sajtó haladó hagyományairól ELŐRE Huzavona nélkül A rozsnyói állami gazdaság különö­sen állattenyésztéséről nevezetes. A borzderes fajtájú tehenek s főleg a­ nö­vendék állatok hire messze földre elju­tott. Nemrég külföldi szakemberek lá­togatták meg a gazdaságot. Mindany­­nyian elismerően nyilatkoztak a gaz­­dasag növendék állományáról. Mint mondogatták, külsőre ezek az állatok felvehetik a versenyt még legszebb svájci társaikkal is. Mert bizony nem igen esik meg, hogy a növendék tíz­­hónapos korában már 360 kilót nyom­jon. Rozsnyón akadtak még 410 kilós egyedek is. Szóval külsőleg az álla­tok párjukat ritkítják. Sajnos, nem így a hozamok szempontjából. Ha vagy négy esztendőre vissza­menőleg vizsgáljuk a tehenek átlagos tejhozamát, ugyancsak azt látjuk, hogy növekedés helyett csökkent év­ről évre a termelés, noha terv szerint emelkednie kellett volna. A termelés növelésének tervszerűsí­­tése természetesen célszerű és szüksé­ges, hisz a népgazdaság érdeke meg­követeli. De a terv indexei holt szá­mok maradnak, ha a termelés fokozá­sához szükséges feltételek nem javul­nak. Rozsnyón például minden évben nagyobb hozamokat irányoztak elő ..kál, hogy egyrészt figyelembe vet­ték volna az állatok hozamát (a­­mely nyilván az öregedéssel csök­ken), másrészt pedig anélkül, hogy esztendőről-esztendőre jobb takarmá­nyozási és tartásfeltételeket biztosítot­tak volna. A gazdaság a szakosítás alapján állattenyésztési jellegű. Esze­rint a szántóföldi növénytermelésnek is ezután kellene igazodnia. De ami­att, hogy a gazdaság olyan tervfel­­adatokat is kap, amelyek nem segítik közvetlenül az állattenyésztést (példá­ul vetőmagtermesztés) a takarmány­mérlegben hiány mutatkozik, így az­tán évente a széna és abrak-deficit eléri a 80 vagont is. Persze a takar­mányszükségletet végül is állami se­gítséggel csak előteremtik, de a sok­­állítás miatt erősen megterheli a termékek önköltségi árát. Olyan arány­talanságok ezek, amelyek nem elhárít­­hatatlanok. Szükséges viszont, hogy az állami gazdaságok tartományi trösztje segítse a rozsnyóiakat. A fel­sőbb szervek részéről legfontosabb lenne a szakosítás tiszteletben tartása, lehetővé kellene tenni a gazdaság szá­mára azt is, hogy kiöregedett tehénál­lományát fokozatosan kicserélje. Van azonban néhány olyan hiba is az állattenyésztés körül, amelyet a gazdaság saját erejéből is helyrehoz­hat. Két év alatt például a gazdaság­iján hétszer is változott az állatte­nyésztési telep vezetése, nem voltak állandó brigádosok sem. A megfelelő vezetés hiánya nyilván kihatott az ál­latok tartására, takarmányozására is, a hozamok kedvezőtlen alakulására. A termelési terv nem teljesítésének velejárója a termelési költségek túllé­pése, az önköltségi ár növekedése. Ez a helyzet a rozsnyóiak tejgazdaságá­ban is. A tej literének­ önköltséget majd minden esztendőben meglehető­sen túllépték. A termelés alacsony szintjén kívül azonban van a gazda­ságban néhány más tényező is, amely ugyancsak hozzájárul a termékek aránylag magas árához. Ilyen például a szállítások kérdése. A gazdaság központi állattenyésztési telepe kies helyen fekszik, a Bucsecs tövében Gyönyörű a környezet, kiránduló hely­nek kitűnő. Arra jó ez a telep, hogy a látogató elragadtatását váltsa ki, de a gazdaságosság szempontjából annál kevésbé­­érdemel elismerést. Mert ez a központ a gazdaság leg­fontosabb takarmánylelőhelyeitől kere­ken 16 kilométerre terül el. Egy tonna takarmány szállítási ára az istállókig 75 lej (a gazdaság, minthogy kevés fogata van, kénytelen magánfuvaroso­kat fogadni). Csupán szállításra tehát tízezres összegeket költ a gazdaság, ami magától érthetően erősen felduz­­zasztja az önköltségi árat. Lehetne csökkenteni a szállításra fordított ki­adást, de ehhez szükséges lenne az ál­lattenyésztési telep átrendezése, ami nyilván hosszabb időt igényel. De hát egyszer csak hozzá kellene fogni, hisz a gazdaságos termelés követeli így. Ebben megint csak a gazdaság, s a felsőbb szervek együttes erőfeszítésére van szükség. Általában megvan rá a lehetőség, hogy a rozsnyói állami gazdaságban éppen úgy, mint a juh s különösen a sertéstenyésztés, a szarvasmarhate­nyésztés is jövedelmező állattenyészté­si ággá váljék De ennek érdekében mindenekelőtt az állami gazdaságok minisztériuma s az állami gazdaságok Sztálin tartományi trösztjének munká­jában mutatkozó huzavonának kellene véget vetni. Mert az állami támoga­tás csak úgy lehet hasznos, ha az ille­tékes szervek halogatás nélkül teszik meg a legfontosabb gazdasági intéz­kedéseket. Nem őszi tájat ábrázol ez a kép, hanem a szászsebesi Olteanu utcának azt a részét, ahol a vizesárok feletti „foghíjas“ pallót a nyár óta nem ja­vították ki s igy a sötétség beálltával továbbra is veszélyezteti a járóke­lők testi épségét. 1956. november 1., csütörtök NOVEMBER Beköszöntött a november. Köszöntsük mi is novembert. Valahogy megérdemli ezt a kis figyelmességet, mert úgy érzem igaz­ságtalanság érte ezt a hónapot és az ember rokonszenve mindig a kárvallot­tak felé fordul. Mert kérem, a tizenkét testvér közül ez a mostoha, szűrne, nem adatott meg számára, hogy virágot bontson, havat hozzon, szépet, fehéret, sem hogy meleget adjon legfeljebb a mustot ha érleli. Nem azért akarjuk köszönteni mintha enélkül valaki is elfelejtkezne arról, hogy megjött. Hiszen az elsejéről mindenki tud. Minden elseje termi­nus, amikor valami lejár, amikor valami bekövetkezik, vagy legalább is ami­kor valaminek a bekövetkeztét közelebb ki­vártjuk. Az ember ilyenkor fize­tést kap, házbért fizet, megújít egy előfizetést, vagy valami egyéb termi­nushoz kötött dolgot művel. S valahogy, megmagyarázhatatlanul, talán az idő múlására gondolva, mindig bizakodóvá válik. Persze ezzel a terminussal is, mindenki aki él, közelebb kerül a vég­ső, nagy terminushoz és erre inkább az őszi hónapok alkalmával szokás em­lékezni, november pedig fő őszi hónap. Ilyenkor ősszel mintha több ideje lenne az embernek az aranysárga levelek között sétálni valamelyik park­ban, vagy otthon, karosszékben ülve olvasni, rádiót hallgatni, gondolkodni. Szóval szeretjük. Szeretjük ezt a tizenegyediket is, amely valamikor a régi római naptárban a kilencedik volt és neve már nem takarja a lénye­get, szolgáljon azonban vigasztalásul számára, hogy ez mással is megtörté­nik. Szeretjük novembert, mert hát az ember úgy nagy általánosságban csak ötven-hatvanszor köszöntheti ezt a rokonszenves hónapot és örülnie kell an­nak hogy minden november valami újat, szebbet hoz, vagy hozhat, mert mennyivel mordabb, ködösebb volt mondjuk tizenöt évvel ezelőtt és meny­nyivel szebb lehet és lesz is majd ezután. Üdvözlünk november. FARKAS ERZSÉBET A NAGYKÁROLYI KULTURHÁZ műkedvelő csoportja négy estén át nagy sikerrel adta elő a János Vitézt, utána a környező községekben is fel­lépett ezzel a darabbal. A kultúrház műkedvelő csoportja most a Csárdás­királynő színrehozatalára készül. AZ ELSŐ SZERB ÍRÓNŐ DARADI VOLT — írja a belgrádi „Borba“, — még­pedig Arszics Evsztahija, Arszics Száva egykori óaradi polgármester felesége, aki a XIX. század elején je­lentkezett írásaival. Nem tudni, mikor született; 1824-ben halt meg. DECEMBER KÖZEPÉN főváro­sunkba érkezik a szófiai „Vlagyimir Majakovszkij” ifjúsági művészegyüt­tes énekkara, tánccsoportja, esztrád­­együttese és színjátszó csoportja. A bolgár művészek Bukarestben és or­szágunk más városaiban fognak fel­lépni. A TURNU-SEVERINI HAJÓ­GYÁRBAN az utóbbi tíz év alatt 136 hajóval többet építettek, mint az előző 50 év alatt együttvéve. VADÁSZAINK ÉVENTE mintegy 800 ezer nyulat, 2000 vaddisznót, né­­hány száz szarvast, zergét és más vá­dat ejtenek el. HÁROM KONZERVGYÁR: a fővá­rosi Flora­ Grivica és a Bukarest tar­­tományi Valea Rosie gyár jelentették az Élelmiszeripari Minisztériumnak, hogy idei tervük valamennyi mutató­számát teljesítették. A Grivica gyár 450.000 doboz konzervet gyártott évi tervén felül a Flora. 379.000 doboz, a Valea Rosie gyár pedig 184.000 do­bozt. Ezenkívül lényegesen csökken­tették a termékek önköltségét. AZ RNK MŰVÉSZETI MÚZEU­MÁBAN kilenc hét alatt 225 ezer sze­mély tekintette meg azokat a művészi és történelmi értékeket, amelyeket a Szovjetunió származtatott vissza a román népnek. A CIOCIRLIA román népi együt­test, amely a Vietnami Demokratikus Köztársaságból most utazott a Mon­gol Népköztársaságba, a vietnami kormány a Munka Érdemrend I. fo­kozatával tüntette ki. KŐHALOM ÉS FEKETEHALOM rajonokban befejezték az őszi vetést, s ezzel Sztálin tartományban 93 szá­zalékra teljesítették az őszi vetési tervet. A VI. VILÁGIFJUSÁGI FESZTI­VÁLON több mint 30.000 személy vesz részt, mintegy 100 országból. A moszkvai fesztiválon hozzávet­őleg 2500 tolmács áll majd az ifjúság ren­delkezésére. AZ ÁLLAMI OPERETTSZíNHÁZ nagy sikerrel mutatta be Filaret Ber­­bu állami díjas zeneszerző „Beszter­cei tutajos” című operettjét. Német karikaturisták kiá­llása a fővárosban Szerdán délben a Külföldi Kultur­­kapcsolatok Román Intézetének Ma­­gheru sugárúti pavilonjában megnyílt „A karikatúra a Német Demokratikus Köztársaságban­" című kiállítás. A megnyitón részt vettek: Ion Pos, a művelődésügyi miniszter első he­lyettese, M. Macavei, a Külföldi Kul­­turkapcsolatok Intézetének díszelnöke, képzőművészek, diákok, hazai és kül­földi újságírók. Jelen voltak továbbá Werner Eggerath, a Német Demokra­tikus Köztársaság bukaresti nagykö­vete, valamint több Bukarestben akk­­reditált diplomáciai misszió képvise­lői. A megnyitó beszédet Eugen Tatu, állami­ díjas karikaturista mondotta. Felszólalt továbbá a hazánkban ven­dégeskedő Beler-Réd német karikatu­rista is. A jelenlevők ezután megtekintették a 62 karikatúrát bemutató kiállítást ----------­ IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet közli: Hideg idő várható. Északnyugaton változó felhőzis,, az ország többi ré­szén jobbára borús égboltozat. Nyu­gaton, délen és keleten esők, helyen­ként havas eső és havazás. A hegyek­ben havazás. Éléü­k északkeleti szél, különösen délen és keleten erős szél­rohamok. Csökkenő hőmérséklet, nap­pal mínusz 2 és plusz 12 fok, éjjel mínusz 8 és plusz 2 fok között. A következő három napra, főleg északon, további lehűlés várható. Dél­nyugaton, később az ország többi ré­szén is esők, északon és a hegyekben havas eső és havazás. Élénkülő keleti szél.

Next