Előre, 1956. november (10. évfolyam, 2808-2833. szám)
1956-11-01 / 2808. szám
2 EGYETLEN VILLANYKÖRTE A város éjszaka nagyon elhagyatott. Kicsit ijesztő: a mozgás elevensége lefoszlott róla és mintha önmaga kisértete lenne. Babonás gondolatok környékezik a magányos járókelőt, ha nem is lidércek, de rablómesék. Hiszen... Hiszen annyit,hiszen“ lehet és csak valahol nagyon messze, a körút vége felé sétálgat egy szál milicista. Mennyi önzetlen bolt mindenfelé és végtére is alkalom szüli a tolvajt. „Az éj leple alatt. ■ •" Micsoda közhely. De igaz ! Az éj leple alatt sok minden megtörténhet. Hol az éberség, hogy még csak le se húzzák a redőnyt a kirakatokon ? Ott az egyik, több végposztór és drága selyem van benne, a másikban kilenc rúd téli szalámi, egész sonkák és konzervhegyek, egyetlen vékony, törékeny üveglap mögött. De mégsem jár semerre betörő. Az egyetlen vékony, törékeny üveglap mögött egyetlen könnyű, törékeny villanykörte ég. Ég és az éjnek nincs többé leple. Ég és a törékeny üveglap erősebb, mint a Wertheim-kasszák páncélzata. Világosság van az üveglap mögött és a világosság távoltartja a gonosztevőket. Az üveglap mögött egyetlen törékeny villanykörte világít és nincs szükség csőszre. A világosság megelőzi az alattomos tetteket. HALÁSZ ANNA Nagybányai, apróságok A nagybányaiak örömmel fogadták a Szabadság téren nemrég megnyílt két üzlet és egy korszerű cukrászda létesítését. Az egyik üzlet sport, fényképészeti és zeneszerekkel , a másik pedig csemege, ital és élelmiszer féleségekkel gazdagon ellátva várja a vásárló közönségét. Ugyancsak közkedvelt a nemrég megnyílt „Trandafirus" cukrászda, amely kitűnő cukrász, készítményekkel rendelkezik. * A volt bányászati iskola előtt szomorkodó, befejezetlen bányászszobor áll. A szobor már csak azért is megérdemelné a gondviselést, mert sérti a járókelők esztétikai érzékét, s szembeötlik a városba érkező idegeneknek is. * Az Állami Irattárban jártam valami hivatalos ügyben. Az említett intézmény udvarán egy jelentős nagyságú bronz szobor és talapzat darabjai vonták magukra figyelmemet. Rövid idejű szemlélődés után felfedeztem, hogy a bronz mellszobor nem mást, mint Lendvay Mártont (1807- 1858) a híres nagybányai, születésű színművészt, a magyar színészet egyik legnagyobb alakját, számos Shakespeare-szerep alakítóját ábrázolja. A jeles színművész szülőháza még ma is megvan, és emléktábla jelzi jelentőségét. Úgy gondolom , máskülönben teljesen ép szobor megérdemelne annyit, hogy méltó helyen felállítsák. * Hasonló sorsra jutott Nagybánya történelmi büszkeségének, az Istvántoronynak az emléktáblája is. Meggondolatlan kezek a torony és az egykori templom történetét hirdető falba épített táblát összetörték. Senki sem gondolt az illetékesek közül ennek az értékes emléknek a megvédésére. Illendő lenne, hogy az erre hivatottak mielőbb intézkedjenek egy új emléktábla elhelyezéséről, mert a több mint 600 éves torony mégiscsak a város büszkesége. FAZEKAS GYÖRGY Nyilvános pályázat — a nyilvánosság kizárásával Játéktervekre írt ki pályázatot ez év elején, először a Könnyűipari, azután a Művelődésügyi Minisztérium. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy — mint az Előre annak idején megírta — a Könnyűipari Minisztérium július 15-ig meghosszabbította a határidőt. A Művelődésügyi Minisztérium az eredeti feltételekhez ragaszkodva, már június 15-én lezárta a pályázatot■ Azóta három, illetve négy hónap is eltelt és a pályázatra küldött tervek sorsáról semmi hír. Az érdeklődőknek a Könnyűipari Minisztérium Technikai Igazgatósága azt feleli, hogy: „.. .a nyertesekkel tévében fogjuk tudatni.. “ De miért csak a nyertesekkel ? Miért kell véka alá rejteni a megjutalmazottak nevét és az elfogadott játéktervek megnevezését ? Ha annak idején megtalálták a módját, hogyan népszerűsítsék a pályázatot és széles tömeget serkentsenek alkotó munkára, találják meg a lehetőségét annak is, hogy az eredményt a minisztériumok szaklapjai útján a nyilvánosság előtt ismertessék ! Vigyázó Sándor Egy tapasztalt pedagógus újítása Mikor belép az osztályba, elcsendesedik a zsivaj. A gyermekek figyelő szemmel követik a magas, csontos ember minden mozdulatát. Három részre osztott kartontáblát vesz elő. Mindegyik részét — tolltartó fedeléhez hasonlóan — mozgatható keskeny kartonlap borítja A felsőt kihúzza annyira, hogy három egymást érintő nagy piros pont tűnik elő, bekeretezett fehér mezőben. Felmutatja a gyermekeknek. — Hányszor hármat láttok itt? — kérdezi tülök. A gyermekek kuncsóéra válaszolják: egyszer hármat. — Mennyi egyszer három? — Egyszer három, három. Most még jobban kihúzza a fedelet. A második mező is láthatóvá válik (Lásd 1. ábra.) — A három pont itt együtt van? — mutat a második mezőre. — Nincs együtt külön vannak — Hány felé? — Három felé. — Hányszor egyet láttok? — Háromszor egyet. — Mennyi háromszor egy? — Háromszor egy három. — Tehát ha hármat három felé osztunk, mennyi jut egy részre? — Egy-Sok olvasónknak (főleg az idősebbeknek) mindez talán különösnek tűnik. De a pedagógus tudja, milyen nehéz megértetni gyermekekkel a legegyszerűbb számtani műveletet is. Ezért készített Labancz István marosvásárhelyi tanító az elemisták részére 12 különféle új számtani szemléltető eszközt, amelyekért az Oktatásügyi Minisztériumtól jutalmat kapott. Közöttük a II. osztály fent leírt számtanóráján használt táblát, amely háromnak, hatnak, kilencnek egyenlő részekre való osztását, a hányadosnak szorzótáblán alapuló megkeresését és a szorzás begyakorlását könnyíti meg. Laboncz István harmincnyolc éve tanító. Ebből húsz évet a Kovászna melletti Orbaiteleken és Magyarbükkösön töltött. Tizenhat éve pedig a fedőlapján ez áll: megfigyeléseim a tanulók egyéniségéről Évek óta jegyzi fel ide hónapról hónapra észleleteit. Egyik tanítványáról a legutóbbi bejegyzés így szól: sokat erősödött a számolásban, azonban diktálás alkalmával némelykor még mindig kihagy betűket.. Még mindig. .. már nem... s más hasonló kifejezések utalnak gyakran régebbi bejegyzéseire, amelyek közül az első valóságos jellemrajz, a többi a gyermek fejlődésének egy-egy lépcsőfokát jelzi. Gyakran lapozgatja ezt a filixről és a csala'ur- látogatásokról készített jegyzeteit, mielőtt bemegy az osztályba. Ilyen ember Labancz István tanító. Kereső, kutató szellem, aki semmi fáradságot nem sajnál, mikor az oly értékes emberpalánták oktatásáról, neveléséről van szó. Ilyen volt világéletében. Azaz csak majdnem ilyen. Régen nem jutott volna eszébe, hogy maga is fejlessze az oktatás módszerét. Legfeljebb saját használatára. Hiszen úgysem értékelték volna az egyszerű tanító törekvését. De mióta valóban egyenlő értékű, megbecsült tagja a társadalomnak, volt elég alkalma meggyőződni róla, hogy számítanak felhalmozott tapasztalatára, szívesen veszik igénybe a tudását. Egyszer az Oktatásügyi Minisztériumba is felhivatták, hogy egy munkaközösséggel kidolgozza az osztatlan falusi iskolák (ahol egy tanító 2—3 osztályt vezet) helyes felépítésű órarendjét és a tanítás legjobb módszerét. Posjolko könyvének tanulmányozásakor fogant meg benne a szándék, hogy újfajta szemléltető eszközöket készítsen a számtantanításhoz. Mert ahogyan ő is tapasztalta, a kiváló szovjet pedagógus is kifejtette, csak akkor válik élővé a gyermek számára az elvont gondolat ,ha képekben is megerősítik Sok régen használt eszköze van a szemléltetésnek az elemi iskolai számtantanításban. A számológép, a pálcikák, szemléltető táblák, a falitáblára való rajzolás stb A törteket pedig kartonból kivágott körökkel és körrészekkel szemléltetik. Valamennyi riasztésére, amelyeknek mindig hiányát érezte. A számok alaki és helyi értékének, a fentebb bemutatott egyenlő részekre való osztásának, a tizedes törtek fogalmának osztásának, szorzásának érzékeltetésére. A törtek származásának, összeadásának, kivonásának, az '/a, '!*, 'A szemléltetésének megkönnyítésére a kartonból kivágott, nehezen kezelhető körök és körrészek helyett színes ábrákat készített, a színek logikus elrendezésével. A szakember magyarázat nélkül' is kömtson imigénít el'einjei'keszíti használatuk módját a 2. ábra részletrajzából, amelyen a színeket is igyekeztünk érzékeltetni. A szovjet pedagógia kiváló eredményeit használta fel és fejlesztette tovább Laboncz István a sajátos követelményeknek megfelelően. Szemléltető eszközeivel lehetővé tette minden tanító számára, hogy felhasználhassák közel négy évtizedes tapasztalatát.Egy alkalommal mintegy száz kartársának mutatta be az újítását s valamennyi elismeréssel nyilatkozott róla. Most felhívjuk rá a többiek figyelmét is. Ha alkalmazni akarják ,a Tanügyi Újságban (Gazeta Invätamintului) rövidesen megjelenő részletes leírás alapján valamennyi táblát könnyen elkészíthetik ADRIAN MIKLÓS 1. ábra. OOO ooo . fr - - a Marosvásárhelyhez tartozó Remeteszegen tanít. Hivatása vérévé vált. Ezt már az első szavai elárulják. Szabatosan, világosan beszél és mindig hangosan. Mintha az osztályban volna. Egyes szavakat erősen hangsúlyoz, amivel szinte rákényszerít, hogy hamar megértsed a dolgok lényegét. Lakása asztalán nyitott könyv fekszik Makarenko válogatott pedagógiai tanulmányai Könyvtárában megfelen . A Melnyikov négykötetes pedagógiai kézikönyvét A. S. Posjolko „A számtantanítás módszere az elemi iskolában” című munkáját, találsz ideológiai és közgazdasági műveket és hazai pedagógiai kiadványokat. Valamennyit jegyzetek tarkítják. Látszik, hogy nemcsak díszül szolgálnak. Óravázlatai valóságos kis tanulmányok. Szinte mindegyikben felbukkan valami egyéni sajátosság, gazdag tapasztalatainak gyümölcse. A szemléltetést — amikor szükséges — színes rajzokkal tünteti fel bennük részletesen. Van egy vastag füzete, amelynek nos, nélkülözhetetlen. De nem mindent lehet bemutatni velük és egyik-másik használata néha nehézkes Posjolko könyvéből ismerte meg többek között a Ley-féle, pontokkal való számábrázolást. Azonban vörös ceruzájával kérdőjelet tett az utasítás mellé: minden új szám tanításához új ábrát kell készíteni. Nem lehetne ezt elkerülni? Mégpedig az abókusz segítségével, ami szintén benne van a könyvben. Ezzel a könnyen elkészíthető didaktikai segédeszközzel, amely az ábrákat boritó kartonsávok mozgatásával lehetővé teszi több számnak az ábrázolását- Ha sikerül a kettőt összekapcsolnia, sok munkát takarit meg vele a tanítónak s a tanuló tevékenyen is részt vehet a számtani öszszefüggések kialakításában. Sikerült. S ezen az alapon oldotta meg később Posjolko táblái, rajzai nyomán a tizes átlépésének és a hányados szorzótábla alapján való megkeresésének szemléltetését. Ezen túlmenően, alkotó módon megoldást talált több olyan számtani sajátosság szemlélte Bíráló cikkeink nyomán... Lapunk augusztus 5-i számában ,,Az elhanyagolt Hargita-fürdő” címmel hírt adtunk arról, hogy a fürdőt az utóbbi időben elhanyagolták. Cikkünkkel kapcsolatban a Csíkszereda-rajoni néptanács közli velünk , hogy a tartományi néptanács utasítására a fürdőt átadják a hargitai kaolinbánya-vállalatnak üzembehelyezés végett. A közelmúltban fiatal újságírók•Clkar beszélgettem. A sajtóról, többek között a régi polgári sajtóról, lapkiadó kiskirályokról, akik „a közvéleményt irányították", a polgári sajtó szenzációhajhász jellegéről, korruptságáról, munkamódszereiről. A beszélgetés során merült fel a kérdés: akadt-e mód arra, hogy ezeknek a lapoknak a hasábjain becsületes újságírók is hangjukat hallassák, megkíséreljék haladó eszmék, a demokrácia eszméinek terjesztését ? Mi volt ezen a téren a helyzet a két világháború közötti romániai magyar sajtóban ? Ez a kérdés valóban bővebb választ érdemel. És időszerűvé teszi egy elhanyagolt, de nem lebecsülendő feladat napirendre tűzését, a két világháború közötti romániai magyar sajtó haladó hagyományainak feltárását, ismertetését. Mert ilyen hagyományok tagadhatatlanul léteznek. E haladó hagyományok őrzői elsősorban azok a lapok, amelyek közvetlenül a párt irányításával jelentek meg és, amelyek a hatósági üldözés következtében rendszerint, sajnos, rövid életűek voltak■ Ezek közé tartoztak például a Falvak Népe, az Erdélyi Magyar Szó, Erdélyi Szikra, Világosság stb. Ha pedig válaszolni akarunk arra a kérdésre, amelyet e sorok bevezetőjében említettem meg, ezt felelhetjük: igen, akadtak újságírók, akik atadót találtak arra, hogy haladó szellemű, gyakran közvetlenül a munkásság érdekeit szolgáló cikkeiket, írásaikat egyes polgári lapokban is elhelyezzék. Egyesek tagjai voltak az illegális kommunista pártnak, mások mint szimpatizánsok álltak kapcsolatban a párttal és voltak olyanok is, akiket e munkájukban nem vezetett más, mint becsületes gondolkodásuk, demokrata meggyőződésük, harcos szellemük és igazságszeretetük. Ebből a szempontból jelentős szerepet játszott az a csoport, amely a Brassói Lapok és annak tömeglapja, a Népújság körül alakult ki. Félreértések elkerülése végett, szögezzük le azonnal: a Brassói Lapok és a Népújság ugyancsak polgári lap volt, tőkésvállalkozás. Az említett csoport munkájának eredményeként azonban mindkét lap irányzata, beállítottsága hosszú időn át határozottan demokrata, antifasiszta beállítottságú volt. Épp ennek a körülménynek, demokratikus irányzatú cikkeinek, bátor hangjának, valamint annak, hogy tehetséges újságírógárdát sikerült tömöntenie, tudható be a lap nagy népszerűsége, az a körülmény, hogy a magyar sajtó történetében vidéki lap számára páratlan példányszámot sikerült elérnie. (Röviddel azelőtt, hogy a két lapot az Antonescu-rendszer betiltotta, igyekeztek ugyan egyesek e lapok demokrata vonalán változtatni, ez a körülmény azonban — bár csúnya, sötét folttal mocskolta be a Brassói Lapok és a Népújság hírnevét — nem tehette meg nem történtté azt a munkát és azt a harcot, amelyet e két lap köré tömörült újságírók közül számosan e lapok hasábjain éveken át kifejtettek.) ]Aivel is magyarázható tehát e két 1'■* lap népszerűsége, mi volt tulajdonképpen az a munka, amelyről fentebb beszéltünk ? Csak ötletszerűen, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is a teljességre tartanánk igényt, említsünk meg néhány példát. Olyan időben, amikor a polgári sajtó a tömegeket foglalkoztató problémákat és eseményeket nagy részben elhallgatta vagy hamis színben állította be, ez a két lap sok esetben a demokrácia hangját hallatta, leleplező és tiltakozó cikkeket közölt a munkásság elleni atrocitásokról, rendőrségi és csendőrségi brutalitásokról, választási visszaélésekről, csalásokról. A Brassói Lapok és a Népújság munkatársai tudósításokat írtak munkásmegmozdulásokról, sztrájkokról, amelyekről a többi lapok még hírt sem adtak, vagy pedig ha írtak róluk, a tőkések szempontjainak adtak teret, az ő érdekeiket védelmezték Felemelték szavukat olyan gaztettek, mint az ifjúmunkásság hősének, Minszky Lajosnak aljas meggyilkolása ellen, riportsorozatban számoltak be a zsilvölgyi bányászok helyzetéről, harcairól (Orosz Irén riportjai), vagy 1936-ban a kilenc hétig tartó aradi textilgyári sztrájkról, amelyet a polgári sajtó agyonhallgatott. A harmincas nagy válság idején, a parlamenti választások alkalmával a Népújság hozzájárult a baloldal, a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja jelöltjeinek népszerűsítéséhez. 1936-ban Hunyad megyében pótválasztásra került a sor. Ez a pótválasztás a demokrácia és a fasizmus erőinek nagy öszszecsapása volt. Népfronti alapon, az Ekésfront és a Madosz részvételével egyezmény jött létre a nemzet parasztpárt baloldali csoportja jelöltjének támogatására. A választás eredménye, a jobboldali jelölt bukása, a népfronti politika helyességéről, az összes demokrata erők összefogásának szükségességéről beszélt■ A Brassói Lapok és a Népújság a választási harcot ebben a szellemben, a Népfront eszméje és a népfronti erők által támogatott jelölt mellett vitte végig. Mindkét lap egyébként rendszeresen népszerűsítette az Ekésfrontot és számos tudósítást közölt munkájáról, gyűléseiről. Figyelemreméltók azok a cikkek, amelyek a magyar kisebbség elleni intézkedésekkel szálltak harcba, amelyek iskolasérelmek, a vasútnál, a tanügyben bevezetett nyelvvizsgák ellen tiltakoztak. A lap munkatársai a reakció, a sovinizmus elleni harcban nem egyszer odamondták a Magyar Párt urainak is. Jelentős szerepe volt a Brassói Lapoknak olyan megmozdulások népszerűsítésében és minél demokratikusabb irányba való befolyásolásában, mint amilyen a „Vásárhelyi Találkozó" Mindkét lapban rendszeresen jelentek meg Hitler ellenes, fasizmus ellenes írások. Amikor Mussolini hódító háborút indított Abesszínia ellen, a Brassói Lapok cikkeiben kiméletlenül leleplezte e háború imperialista jellegét. A demokrata közvélemény kialakítása, haladó szellemben való tájékoztatása szempontjából nem lebecsülendő a Brassói Lapoknak a spanyol polgárháborúval kapcsolatos magatartása sem. A lap nyíltan kiállt a köztársaságiak mellett, támadta az úgynevezett „be nem avatkozási" politikát és a spanyol polgárháború kérdésével kapcsolatban éles polémiát folytatott a reakciós-klerikális nagyváradi Erdélyi Lapokkal.Ebben a sajtóvitában (amely — ne felejtsük el ! — az erősen fasizálódó Romániában folyt), a Brassói Lapok a leghatározottabban, fenntartás nélkül Franco ellen, a köztársaságiak mellett foglalt állást. Ez egyben állásfoglalást jelentett azok ellen, akik bent az országban a fasizmus, a második világháború, a Szovjetunió megtámadásának útját egyengették. Olyan időben, amikor a magyarországi sajtó a Horthy-rendszer irányítása és befolyása alatt állt, a Brassói Lapok szerkesztősége módot talált arra, hogy a kritika hangján szóljon a magyarországi állapotokról. Ezt a célt szolgálta Kacsó Sándor cikksorozata, az „Erdélyi szemmel Magyarországon". (Jellemző egyébként, hogy egy időben a Brassói Lapok hétről hétre közölte a később mártírhalált halt harcos demokrata budapesti újságíró, Bálint György nagyszerű cikkeit.) Húsz esztendővel ezelőtt, amikor a magyarországi napisajtó nem igen figyelt fel arra, hogy Budapesten él, alkot és szenved a legnagyobb magyar proletárköltő — akinek verseit a romániai magyar olvasók akkoriban a Korunkból kezdték megismerni — a Brassói Lapok közel egyoldalas beszélgetést közölt József Attilával életéről, munkájáról, politikai és a költészetről vallott nézeteiről. Külön elemzést érdemelne a Brassói Lapok vasárnapi négyoldalas melléklete, amelyben az évek folyamán számos, kiváló harcos írás jelent meg a romániai magyar újságírók, valamint írók és költők tollából. Slarcos újságírói és közírói csoport * •* alakult ki a lap körül, amelynek tagjai sorában ott láthattuk Kacsó Sándor, Szentimrei Jenő, Kovács György, Kőműves Géza, Balogh Edgár, Gárdos Sándor, a deportálás során elpusztult Baradlay László, Kelen György és Gábor István, valamint Tamás Gáspár, Korda István, Bárdos László, Benamy Sándor, Ruffy Péter és mások nevét. (A névsor távolról sem teljes■) Nem egy akkor fiatal haladó, baloldali író vagy költő Írásai kaptak helyet a Brassói Lapok hasábjain. Említsük csak meg közülük Nagy Istvánt, Asztalos Istvánt, Horváth Imrét, Salamon Ernőt, Brassai Viktort Hazai magyar sajtónk haladó hagyományainak felszínre hozása nem szorítkozhat csupán a Brassói Lapokra és a Népújságra■ Voltak hasonló megnyilvánulások (bár szórványosabban) más lapokban is. (Gondoljunk csak Gaál Gábornak a Keleti Újság hasábjain megjelent cikkeire.) Ugyan■ csak rendkívül figyelemreméltó az in időszak, amelyben a Nagyváradi Fás Újság a Madoszt népszerűsítette, annak vonalát igyekezett bevinni a köztudatba és nem szabad megfedkeznünk arról az újságírói tevékenységről amelyet a korán elhunyt tehetsége, költő, Arató András a nagyvárad astilap hasábjain kifejtett. És ha már sajtónk haladó hagyományairól beszélünk, nem lenne érdektelen felfigyelni arra, hogy e hagyományok nemcsak egyes akkeszi akciókra vonatkoznak. Ilyen hagyományokat fellelhetünk magában a lap szerkesztés formájában is. Van Leninnek egy mondása a szocialista kereskedelemről. Arról, hogy a szocialista kereskedelemnek, amely szöges ellentétben áll a nyerészkedésen, kizsákmányoláson alapuló kapitalista kereskedelemmel át kell vennie azt, ami benne jó volt a fürgeséget, a mozgékonyságot, ad törekvést, hogy azt adja a vevőnci amit az kér, amire annak szükség van. Azt hiszem, hogy ez túlzás nékül vonatkoztatható az újságírásra ! Vagyis: elvetni a szenzációhajhíszást, a hamis tájékoztatást, a bectelenséget, de felfigyelni arra, ami polgári sajtóban jó volt, ami gyakran elősegítette olvasottságát és vaz a mi sajtóviszonyaink között még jobbá válhat: felfigyelni a jó értemben vett fürgeségre, elevenségre a riportra mint a napisajtó lényegi elemére, a sajtó egyik fontos feladatára, a tájékoztatásra, az ügyszeretre, az igazság szeretetére, ami egyes becsületes újságírókat jelentett, arra, hogy igyekeztek szőre kapcsolatban lenni az emberekkel, eseményekkel, hogy hivatást látta az újságírásban és igyekeztek azt avatásszerűen űzni. A közelmúltban az olvasók köz **■ ben méltó érdeklődést váltott két kötet, amely Geo Bogza és Egon Jebeleanu régi, harcos újságoiveit, riportjait tartalmazza. A romi újságírás haladó hagyományaiból kpott ízelítőt e kötetek révén az wv só. Arra gondolok, hogy érdemes , ne a romániai magyar sajtó halai ,hagyományaiból is ilyen ízelítőt adi. Könnyűszerrel össze lehetne vállatni egy kötetre való anyagot a mániai magyar sajtóban a két világapora között megjelent legjobb, le értékesebb antifasiszta jellegű, hala szellemű írásokból. Nem lenne se érdektelen, sem haszontalan feladat. MOLNÁR TIBOR A romániai magyar sajtó haladó hagyományairól ELŐRE Huzavona nélkül A rozsnyói állami gazdaság különösen állattenyésztéséről nevezetes. A borzderes fajtájú tehenek s főleg a növendék állatok hire messze földre eljutott. Nemrég külföldi szakemberek látogatták meg a gazdaságot. Mindanynyian elismerően nyilatkoztak a gazdasag növendék állományáról. Mint mondogatták, külsőre ezek az állatok felvehetik a versenyt még legszebb svájci társaikkal is. Mert bizony nem igen esik meg, hogy a növendék tízhónapos korában már 360 kilót nyomjon. Rozsnyón akadtak még 410 kilós egyedek is. Szóval külsőleg az állatok párjukat ritkítják. Sajnos, nem így a hozamok szempontjából. Ha vagy négy esztendőre visszamenőleg vizsgáljuk a tehenek átlagos tejhozamát, ugyancsak azt látjuk, hogy növekedés helyett csökkent évről évre a termelés, noha terv szerint emelkednie kellett volna. A termelés növelésének tervszerűsítése természetesen célszerű és szükséges, hisz a népgazdaság érdeke megköveteli. De a terv indexei holt számok maradnak, ha a termelés fokozásához szükséges feltételek nem javulnak. Rozsnyón például minden évben nagyobb hozamokat irányoztak elő ..kál, hogy egyrészt figyelembe vették volna az állatok hozamát (amely nyilván az öregedéssel csökken), másrészt pedig anélkül, hogy esztendőről-esztendőre jobb takarmányozási és tartásfeltételeket biztosítottak volna. A gazdaság a szakosítás alapján állattenyésztési jellegű. Eszerint a szántóföldi növénytermelésnek is ezután kellene igazodnia. De amiatt, hogy a gazdaság olyan tervfeladatokat is kap, amelyek nem segítik közvetlenül az állattenyésztést (például vetőmagtermesztés) a takarmánymérlegben hiány mutatkozik, így aztán évente a széna és abrak-deficit eléri a 80 vagont is. Persze a takarmányszükségletet végül is állami segítséggel csak előteremtik, de a sokállítás miatt erősen megterheli a termékek önköltségi árát. Olyan aránytalanságok ezek, amelyek nem elháríthatatlanok. Szükséges viszont, hogy az állami gazdaságok tartományi trösztje segítse a rozsnyóiakat. A felsőbb szervek részéről legfontosabb lenne a szakosítás tiszteletben tartása, lehetővé kellene tenni a gazdaság számára azt is, hogy kiöregedett tehénállományát fokozatosan kicserélje. Van azonban néhány olyan hiba is az állattenyésztés körül, amelyet a gazdaság saját erejéből is helyrehozhat. Két év alatt például a gazdaságiján hétszer is változott az állattenyésztési telep vezetése, nem voltak állandó brigádosok sem. A megfelelő vezetés hiánya nyilván kihatott az állatok tartására, takarmányozására is, a hozamok kedvezőtlen alakulására. A termelési terv nem teljesítésének velejárója a termelési költségek túllépése, az önköltségi ár növekedése. Ez a helyzet a rozsnyóiak tejgazdaságában is. A tej literének önköltséget majd minden esztendőben meglehetősen túllépték. A termelés alacsony szintjén kívül azonban van a gazdaságban néhány más tényező is, amely ugyancsak hozzájárul a termékek aránylag magas árához. Ilyen például a szállítások kérdése. A gazdaság központi állattenyésztési telepe kies helyen fekszik, a Bucsecs tövében Gyönyörű a környezet, kiránduló helynek kitűnő. Arra jó ez a telep, hogy a látogató elragadtatását váltsa ki, de a gazdaságosság szempontjából annál kevésbéérdemel elismerést. Mert ez a központ a gazdaság legfontosabb takarmánylelőhelyeitől kereken 16 kilométerre terül el. Egy tonna takarmány szállítási ára az istállókig 75 lej (a gazdaság, minthogy kevés fogata van, kénytelen magánfuvarosokat fogadni). Csupán szállításra tehát tízezres összegeket költ a gazdaság, ami magától érthetően erősen felduzzasztja az önköltségi árat. Lehetne csökkenteni a szállításra fordított kiadást, de ehhez szükséges lenne az állattenyésztési telep átrendezése, ami nyilván hosszabb időt igényel. De hát egyszer csak hozzá kellene fogni, hisz a gazdaságos termelés követeli így. Ebben megint csak a gazdaság, s a felsőbb szervek együttes erőfeszítésére van szükség. Általában megvan rá a lehetőség, hogy a rozsnyói állami gazdaságban éppen úgy, mint a juh s különösen a sertéstenyésztés, a szarvasmarhatenyésztés is jövedelmező állattenyésztési ággá váljék De ennek érdekében mindenekelőtt az állami gazdaságok minisztériuma s az állami gazdaságok Sztálin tartományi trösztjének munkájában mutatkozó huzavonának kellene véget vetni. Mert az állami támogatás csak úgy lehet hasznos, ha az illetékes szervek halogatás nélkül teszik meg a legfontosabb gazdasági intézkedéseket. Nem őszi tájat ábrázol ez a kép, hanem a szászsebesi Olteanu utcának azt a részét, ahol a vizesárok feletti „foghíjas“ pallót a nyár óta nem javították ki s igy a sötétség beálltával továbbra is veszélyezteti a járókelők testi épségét. 1956. november 1., csütörtök NOVEMBER Beköszöntött a november. Köszöntsük mi is novembert. Valahogy megérdemli ezt a kis figyelmességet, mert úgy érzem igazságtalanság érte ezt a hónapot és az ember rokonszenve mindig a kárvallottak felé fordul. Mert kérem, a tizenkét testvér közül ez a mostoha, szűrne, nem adatott meg számára, hogy virágot bontson, havat hozzon, szépet, fehéret, sem hogy meleget adjon legfeljebb a mustot ha érleli. Nem azért akarjuk köszönteni mintha enélkül valaki is elfelejtkezne arról, hogy megjött. Hiszen az elsejéről mindenki tud. Minden elseje terminus, amikor valami lejár, amikor valami bekövetkezik, vagy legalább is amikor valaminek a bekövetkeztét közelebb kivártjuk. Az ember ilyenkor fizetést kap, házbért fizet, megújít egy előfizetést, vagy valami egyéb terminushoz kötött dolgot művel. S valahogy, megmagyarázhatatlanul, talán az idő múlására gondolva, mindig bizakodóvá válik. Persze ezzel a terminussal is, mindenki aki él, közelebb kerül a végső, nagy terminushoz és erre inkább az őszi hónapok alkalmával szokás emlékezni, november pedig fő őszi hónap. Ilyenkor ősszel mintha több ideje lenne az embernek az aranysárga levelek között sétálni valamelyik parkban, vagy otthon, karosszékben ülve olvasni, rádiót hallgatni, gondolkodni. Szóval szeretjük. Szeretjük ezt a tizenegyediket is, amely valamikor a régi római naptárban a kilencedik volt és neve már nem takarja a lényeget, szolgáljon azonban vigasztalásul számára, hogy ez mással is megtörténik. Szeretjük novembert, mert hát az ember úgy nagy általánosságban csak ötven-hatvanszor köszöntheti ezt a rokonszenves hónapot és örülnie kell annak hogy minden november valami újat, szebbet hoz, vagy hozhat, mert mennyivel mordabb, ködösebb volt mondjuk tizenöt évvel ezelőtt és menynyivel szebb lehet és lesz is majd ezután. Üdvözlünk november. FARKAS ERZSÉBET A NAGYKÁROLYI KULTURHÁZ műkedvelő csoportja négy estén át nagy sikerrel adta elő a János Vitézt, utána a környező községekben is fellépett ezzel a darabbal. A kultúrház műkedvelő csoportja most a Csárdáskirálynő színrehozatalára készül. AZ ELSŐ SZERB ÍRÓNŐ DARADI VOLT — írja a belgrádi „Borba“, — mégpedig Arszics Evsztahija, Arszics Száva egykori óaradi polgármester felesége, aki a XIX. század elején jelentkezett írásaival. Nem tudni, mikor született; 1824-ben halt meg. DECEMBER KÖZEPÉN fővárosunkba érkezik a szófiai „Vlagyimir Majakovszkij” ifjúsági művészegyüttes énekkara, tánccsoportja, esztrádegyüttese és színjátszó csoportja. A bolgár művészek Bukarestben és országunk más városaiban fognak fellépni. A TURNU-SEVERINI HAJÓGYÁRBAN az utóbbi tíz év alatt 136 hajóval többet építettek, mint az előző 50 év alatt együttvéve. VADÁSZAINK ÉVENTE mintegy 800 ezer nyulat, 2000 vaddisznót, néhány száz szarvast, zergét és más vádat ejtenek el. HÁROM KONZERVGYÁR: a fővárosi Flora Grivica és a Bukarest tartományi Valea Rosie gyár jelentették az Élelmiszeripari Minisztériumnak, hogy idei tervük valamennyi mutatószámát teljesítették. A Grivica gyár 450.000 doboz konzervet gyártott évi tervén felül a Flora. 379.000 doboz, a Valea Rosie gyár pedig 184.000 dobozt. Ezenkívül lényegesen csökkentették a termékek önköltségét. AZ RNK MŰVÉSZETI MÚZEUMÁBAN kilenc hét alatt 225 ezer személy tekintette meg azokat a művészi és történelmi értékeket, amelyeket a Szovjetunió származtatott vissza a román népnek. A CIOCIRLIA román népi együttest, amely a Vietnami Demokratikus Köztársaságból most utazott a Mongol Népköztársaságba, a vietnami kormány a Munka Érdemrend I. fokozatával tüntette ki. KŐHALOM ÉS FEKETEHALOM rajonokban befejezték az őszi vetést, s ezzel Sztálin tartományban 93 százalékra teljesítették az őszi vetési tervet. A VI. VILÁGIFJUSÁGI FESZTIVÁLON több mint 30.000 személy vesz részt, mintegy 100 országból. A moszkvai fesztiválon hozzávetőleg 2500 tolmács áll majd az ifjúság rendelkezésére. AZ ÁLLAMI OPERETTSZíNHÁZ nagy sikerrel mutatta be Filaret Berbu állami díjas zeneszerző „Besztercei tutajos” című operettjét. Német karikaturisták kiállása a fővárosban Szerdán délben a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének Magheru sugárúti pavilonjában megnyílt „A karikatúra a Német Demokratikus Köztársaságban" című kiállítás. A megnyitón részt vettek: Ion Pos, a művelődésügyi miniszter első helyettese, M. Macavei, a Külföldi Kulturkapcsolatok Intézetének díszelnöke, képzőművészek, diákok, hazai és külföldi újságírók. Jelen voltak továbbá Werner Eggerath, a Német Demokratikus Köztársaság bukaresti nagykövete, valamint több Bukarestben akkreditált diplomáciai misszió képviselői. A megnyitó beszédet Eugen Tatu, állami díjas karikaturista mondotta. Felszólalt továbbá a hazánkban vendégeskedő Beler-Réd német karikaturista is. A jelenlevők ezután megtekintették a 62 karikatúrát bemutató kiállítást ---------- IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet közli: Hideg idő várható. Északnyugaton változó felhőzis,, az ország többi részén jobbára borús égboltozat. Nyugaton, délen és keleten esők, helyenként havas eső és havazás. A hegyekben havazás. Éléük északkeleti szél, különösen délen és keleten erős szélrohamok. Csökkenő hőmérséklet, nappal mínusz 2 és plusz 12 fok, éjjel mínusz 8 és plusz 2 fok között. A következő három napra, főleg északon, további lehűlés várható. Délnyugaton, később az ország többi részén is esők, északon és a hegyekben havas eső és havazás. Élénkülő keleti szél.