Előre, 1956. november (10. évfolyam, 2808-2833. szám)

1956-11-01 / 2808. szám

1956. november 10, csütörtök Több tárgyilagosságot! A Hadsereg labdarugó együttese angliai portyájának margójára A Hadsereg Központi Háza labda­rugó együttese tegnapelőtt tért visz­­sza közel kéthetes angliai portyájá­ról. A csapat szereplését sportked­velőink érthetően nagy érdeklődéssel figyelték. Háromizben — részleges vagy teljes — rádióközvetítést is adtak, s a sajtó a portya valamennyi mérkőzésével részletesen foglalko­zott. A legjobb román együttes négy mérkőzést játszott a labdarúgás ős­hazájában A négy találkozó össze­sített eredménye: 1 győzelem, 2 döntetlen és 1 vereség. Nincs szándékomban csökkenteni a HKH csapatának teljesítményét, illetve annak jelentőségét. Viszont nem szeretném túlértékelni sem, mint ahogyan azt szaksajt­ónk és néhány napilap is tette. Kétségtelen, hogy Angliában le­győzni, vagy döntetlent kiharcolni bármelyik első ligában szereplő pro­fesszionista csapat ellen már fegy­verténynek számít Véleményem sze­rint a HKH teljesítményei közül az Arsenal elleni 1:1 -es döntetlen a leg­jelentősebb és semmiképpen sem a Luton Town felett aratott 4:3 (1:3) arányú győzelem. Az Arsenal na­gyon régi klubcsapat és világ,írrne­­vet szerzett. Alig néhány nappal a HKH-val való mérkőzés előtt Pá­rizsban győzte le a Racing Club Pa­ris együttesét. A Sheffield Wednes­­dayval szemben elért döntetlent már éppenséggel gyenge teljesít­­ménynek tartom, nem is beszélve a portya utolsó állomásán, Wolver­­hamptonban bekövetkezett hideg zu­hanyként ható 2:0-ás vereségről. A HKH csapata 12 nap alatt tehát négy napos időközönként — 4 mérkőzést játszott. Ez a megeről­tetés — nálunk szokatlan — való­ban nagy erőfeszítéseket követelt. A játékosok már fáradtak voltak, nem tudtál­ tudásuk legjavát adni. Ter­mészetesen a labdarúgás rajongói jobban szerették volna, ha a finis a rajthoz hasonlóan jó lesz. Nem sikerült. Ebben két ok játszott sze­repet:­ először mert a HKH, mint már említettem, fáradt volt, má­­sodszor pedig a Wolverhampton Wanderers csapata különben is jobb, mint katonacsapatunk. A román és magyar nyelven meg­jelenő sportlapok de különösen a Sportul Popular még az Agerpres saajtóügynökségnél is bőkezűbben a legmagasabb jelzőkkel illette a csa­pat teljesítményét az első három mérkőzésről szóló beszámolójában, illetve kommentárjában. Ilyeneket olvashattunk a Luton Town elleni győzelem után : a csapat ragyogó teljesítménye­, „egymást múlták fe­lül a játékosok“ stb stb. Még a Sheffield elleni döntetlen után is a legkisebb jelző a „kiváló" volt , amikor hétfőn az együttes 5:0 ará­nyú vereséget szenvedett, akkor mentegetni próbálták, hivatkozva a bírói tévedésekre, a hazai pálya elő­nyére, az ellenfél védőjátékosainak Irnnsi­­sii V*** lomn*»*» A - - l- -'**j liv.v.uVik­ovi­e * inas egye* bekre, amelyek közül, egyedül talán a játékosok fáradtsága az elfogad­ható — ez is csak részben — ment­ség. Különben ez a felfogás szaksaj­tónk régi betegsége. Egy-egy győ­zelem után­­elmagasztalják a csapa­tokat, még ha nem is szolgáltak rá a dicsérő jelzők tömkelegére. Kü­lönösen a nyugati labdarúgó csapa­tokkal szembeni mérkőzések alkal­mával járnak el így. S ha egyik e­­gyüttesünk vereséget szenved, a saj­tó mindjárt pánikszerű hangot üt meg, a tárgyilagos elbírálás helyett. Vagy — mint jelen esetben — bírói tévedéseknek, vagy más efféléknek tulajdonítja a balsikert. Nem taga­dom azt, hogy egy pártoskodó játék­­vezetés döntően befolyásolhatja a mérkőzés sorsát. De nem segíthet egy csapatot 5:0-ás győzelemhez. Itt esetleg arról lehetett szó, hogy a HKH a bíró hibájából 5:0-ra kapott ki és nem — teszem fel — 4:0-ra, amennyire jó bíráskodás mellett is kikapott volna. Miért nem ismer­jük el az ellenfél tudását ? Miért csak a mérkőzések beharangozá­sa alkalmából dicsérjük fel az egekig még az olyan idegen együt­test is, amely az illető ország leg­gyengébb csapatai közé tartozik ! Az utóbbi kérdésre azonnal vála­szolok : azért, hogy csapatunk eset­leges győzelme nagyobbnak tűnjék, vagy pedig vereség esetén nyugodt szívvel hivatkozhassunk arra, hogy „jobbról kikapni sohasem szégyen". úgy vélem, hogy a sajtó ilyensze­­rű hangokat megütve nem segít já­­ték­osainknak, hanem éppenséggel árt. Vagy elbizakodottá teszi őket — minden alap nélkül —, vagy pe­dig elkeseríti Sokkal hasznosabb lenne, ha az egyes ,nemzetközi mér­kőzésekről szóló beszámolók (s ugyanígy a hazai bajnokság találko­zóiról is) minden esetben tárgyila­gosak lennének, nem vetnék el a sulykot. Még győzelem — valóban jelentős győzelem — esetében is mutassanak rá az együttes vagy egyes játékosok hibáira, technikai, taktikai felfogásukban a csiszolni­­valókra Vereség esetében pedig ala­posabban vegyenek tekintetbe min­den szempontot, ami előidézte, ne mentegessék, de be is dorongolják le az együttest , amikor a va­lóságnak megfelel, ismerjék el esetleg azt is, hogy az ellenfél nagyobb játékerőt képvisel s ez volt egész egyszerűen a vereség legfőbb oka Ezzel nem ve­szí­ünk semmit, ellenkező esetben viszont igen. Csökkentjük a játékosok fele­lősségérzetét, lelkesedését és küz­dőkészségét hozzájárulunk ahhoz, hogy egyesek nem létező babérjai­kon pihenjenek úgy gondolom, hogy a sajtó csak így járulhat hoz­zá labdarúgásunk fejlődéséhez, a hanyatlás igazi okainak feltárásához, s biztos vagyok abban is, hogy lab­darúgóink, az edzők és a szakveze­tők egyaránt hálásak lesznek az ilyenszerű segítségért. Ami pedig az angliai portyán elért eredményeket illeti, egészében véve véleményem szerint, megfelelnek a várakozásnak. De ez nem adhat ala­pot arra, hogy túlértékeljük, hamis rózsaszín jelzőkkel illessük a Had­sereg csapatának teljesítményét. A legjobb román együttestől ugyanis nem is olyan „ragyogó" teljesít­mény négy mérkőzésből egyet meg­nyerni, két döntetlent játszani és egyet elveszíteni az angol labdarúgó bajnokság táblázatán a tizedik hely Wfll-W SIM .--ingmnVV-,1 --„.„I...., T.. «V« Ul­UI1M bOU^/UUJAhbl .SI.UUUvIl. tC*­kintetbe véve azt is, hogy az angol labdarúgásba az utóbbi években tudvalevőleg hanyatlás állt be s je­lenleg is az útkeresésnél tartanak De még így is csak akkor írjunk O­­lyart emelt Hangnemben mint a Sportul Popular, Uj Sport és más lapok, ha majd a HKH képes lesz a Manchester United, Tottenham Hott­­spur, Blackpool és a többi, valóban a legjobb angol együttesek legyőzé­sére. Több tárgyilagosságot tehát ha ténylegesen hozzá akarunk já­rulni labdarúgásunk színvonalának emeléséhez. LÁZÁR LÁSZLÓ ELŐ­RE Előadások a szovjet munkamódszerekről A Román-Szovjet Barátsági Hónap rendezvényei során üzemi dolgozóink megismerik a szovjet technika leg­újabb vívmányait. Resicán Tom­a László mérnök, a temesvári műegyetem munkatársa, a fémipari kombinát villamos-gépgyártó részlegének munkásai és technikusai előtt előadást tartott a Szovjetunió legújabb eredményeiről az elektrotech­­nika és az energetika automatizálása terén A resicai kombinát acélművében Ilie Bradateanu állami díjas mérnök is­­­­mertette a részleg technikusaival és­­ minőségi ellenőreivel a Szovjetunió­ban használatos módszereket az acél­öntés során keletkező selejtek kikü­szöbölésére. A temesvári, aradi és lugosi köny-­ nyűipari üzemek számos munkásnője vett részt a könnyűipari szakemberek és MTIK-tagok közreműködésével ren­dezett megbeszéléseken, amelyeken megvitatták a szovjet könnyűipari munkamódszerek segítségével elért eredményeket -Pécskan, Nagyszentmiklóson, Lugo­­son, Aradon és más helységekben ta­nárok és agrárm­érnökök találkoztak a környék éstermelőivel s rámutattak a szovjet agrotechnika jelentőségére a mezőgazdasági termelés növelésében. Konst­ancán a hajógyári szakiskolá­sok a Szovjetunióban végzett Dumitru Musciná mérnök előadását hallgatták meg. Dumitru Musciná a Szovjetunió nagy városairól és azok ipari fejlődé­­­séről beszélt. (Agerpres) Szovjet színdarabok színházainkban A Román-Szovjet Barátsági Hónap keretében november 1-7 között szín­házaink számos szovjet színdarabot tűztek műsorukra. A fővárosi színhá­zak e napokra beiktatott műsorából említjük meg a következőket: ,,1- L. Caragiale" Nemzeti Színház: Csehov: Három nővér; A. Stein: Személyes ügy; Alekszandr Kornyejcsuk: Platon Krecset. Ifjúsági Színház: L. Tolsztoj Az élő holttest; N. Baratasvili: Szita kötő. Hadsereg Színház; A. N. Osz­trovszkij: Késői szerelem; Afinogenov Az anya. A Városi Színház új rende­zésben hozza ki Trenyov ismert drá­máját, a „Ljubov Jarovajá”-t. Bulganyin fogadása Afganisztán miniszterelnök­­ek tiszteletére MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke október 30-án fogadást­ adott­­a Kremlben. Muhamisbed Daud őexcellenciájának, Afganisztán miniszterelnökének és kí­séretének tiszteletére. Szovjet részről részt vett a fogadá­son: N. Sz Hruscsov, L. M. Kagano­­vics, V. M. Molotov, Q. K. Zsukov, M. P. Taraszov, A. N. Koszigin, V. A. Kucserenko, J. F. Teroszján, továbbá miniszterek, a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének számos képvi­selője, marsallok, tábornokok, tenger­nagyok, társadalmi szervezetek képvi­selői, tudósok, művészek, kulturális dolgozók, az egyház képviselői, új­ságírók. N. A. Bulganyin és Muhamffled Daud beszédet mondottak. N. A. Bulganyin többek között kije­lentette: „Sardar Muhammed Daud Őexcel­lenciájának, Afganisztán miniszterel­nökének országunkban tett látogatása ragyogó bizonyítéka a Szovjetunió és Afganisztán baráti és m­aroniszid­ vi­szonyának. A szovjet-afgán kapcso­latok fejlődése. Excellenciá­nak a Szovjetunióban tett látogatása és le­folytatott tárgyalásaink arról tanús­kodnak, hogy a szovjet-afgán kapcso­latok szilárd alapon nyugszanak. Af­ganisztánnal való kereskedelmünk és gazdasági együttműködésünk a teljes egyenlőség és a kölcsönös előnyök elvén alapszik. Az Afganisztán gaz­daságának fejlesztéséhez nyújtott szovjet segítség nincs semmiféle po­litikai kötelezettséghez kötve. Egyet­len dolgot óhajtunk — barátságot és jószomszédi viszonyt. Őszintén ó­­hajtjuk, hogy független és gazdasági szempontból erős államnak lássuk Af­ganisztánt, s olyannak, amely a vi­­l­­ágbéke megerősítésének álláspontját vallja. Ezután Muhammed Daud mondott beszédet. . Egyebek során kijelentet­te: Afganisztán politikája a teljes sem­legességen, a kölcsönös megbecsülé­sen és az összes, népekkel és nemzetek­kel való barátságon alapszik. Afga­nisztán ezt hagyományos politikájá­nak tekinti. Afganisztánnak a Szov­jetunióval való barátsága régi, tartós barátság, amely mind szándékaiban, mind a gyakorlati megvalósítás tekin­tetében elejétől fogva a mai napig az őszinteségen alapult. Országaink egymás iránti bizalma és tisztelete ragyogó fejezete az álla­maink közti kapcsolatok történelmé­nek. Ez a kölcsönös jóakarat eredmé­nye. Engedjék meg kijelentenem, hogy Afganisztán kormányával és népével­­ együtt őszintén óhajtom, hogy to­vábbra is fenntartsuk e jóbaráti kap­csolatokat. Sardar Muhammed Daud afganisz­táni miniszterelnök és a kíséretében lévő személyek október 31-én Moszk­vából Taskentbe utaztak, ahonnan to­vább utaznak hazájukba. Muhammed Daudot és a kíséretében lévő személyeket N. A .Bulganyin, L. M. Kaganovics, G. K. Zsukov, D. T. Sepilov kísérték ki a repülőtérre. Megjelentek a repülőtéren: Guliam Ahia Tarzi, Afganisztán moszkvai nagykövete, továbbá több moszkvai diplomáciai kirendeltség vezetője és a sajtó képviselői. Akit üldöz a „balsors“ — Én, kérem, világéletemben pe­ches ember voltam... Dohai Jenő cigarettára gyújt, köz­ben a keze úgy citerázik, mintha koc­kákat rázna össze valami tábla­já­tékhoz. A kis szoba, amelyben beszél­getünk, eléggé sivár, ágy helyett desz­­kapriccs-féle kandikál elő a takaró a­­lól, néhány kopott bútordarab között csak az ablaknál sorakozó aranyhal­­akváriumok kölcsönöznek barátságo­sabb külsőt a lakásnak. A „peches ember“ —■ magas, so­vány, beteges kinézésű férfi. — rend­­kívül idegesnek látszik, bár pillanat­nyilag nincs rá különösebb oka. Ira­tok között turkál, kapkodva beszél, néha elfullad a szava. Ismerős papí­rokat mutat elő, láttam már az erede­­tijüket a törvényszéki akták között. Az embert akartam megismerni, aki­nek a kálváriájáról ezek az iratok szóltak. Jó órája beszélgetünk s annyi már kiderült, hogy Dobai Jenő csakugyan nem tartozik a legszerencsésebb embe­­rek közé. Sok mindennel próbálkozott életében, s a legtöbb dolga balul ütött ki. Volt fodrászsegéd, Kolozsváron dolgozott az azóta megszűnt „Diana” fürdőben, volt posta-altiszt, ügynök a ..Sovromasigurare“ biztosítónál, pénztáros egy élelmiszerüzletben, ka­pus és raktáros, foglalkozott arany­halakkal s ki tudná felsorolni, mi minden egyébbel. Egyet azonban még ide kell sorolni, mivel lényegesen be­­folyásolta élete további alakulását. A felszabadulás utáni első években egy ideig saját ingatlan­közvetítő ügy­nöksége is volt. Amint látszik, az életútja távolról sem nyílegyenes. Ellenkezőleg, zsák­utcákba torkollik, ahonnan vissza kel­­lett fordulni, más irányba tapogatóz­ni. Nem szándékszom részletekbe me­nően taglalni Dobai Jenő életrajzát, bár balszerencséjének számos tanúbi­zonyságát említhetném a múltból is. Jól tudom, hogy a dolgozó ember „balsorsát” a kapitalista rendszer viszonylatában másként hívják elmé­­letleg, meg gyakorlatilag is más, erre nem érdemes sok szót vesztegetni. Hanem amikor a szocializmusban is „balszerencse“ sorozat ér valakit, an­nak már a rendszertől idegen okai vannak. Tehát, érdemesebb beszélni róla. Évekkel ezelőtt történt, 1950 végén, új esztendő tájt. Dobai Jenő akkor e így újonnan nyílt üzletben, a kolozs­vári 45-ös számú élelmiszer-egység­ben dolgozott mint pénztáros. Az ünnepek táján hatalmasan megnöve­kedett az amúgy is nagy forgalom. Közben állandóan jött az áru, halom­ban állt az üzlethelyiségben is.. Az alkalmazottak, Bojor Ferenc üzletve­­zető és Spiridon Julia kiszolgáló, kisegítő munkást kértek az igazga­tóságtól, az érkező áru elrendezéséhez, mivel a kiszolgálást nem lehetett félbe­szakítani, a nagy tömeg miatt Valamelyik napon az üzletbe látoga­tott az „Alimentara“ akkori igazga­tója, Forica Joan, az akkori káder­felelős. Szederjesi Péter társaságá­ban közölték, hogy külön kisegítőt nem biztosíthatnak, ellenben végez­zék el az egység alkalmazottai közö­sen. Rövid szóváltás után — mely alatt Dobai megjegyezte, hogy a pénz­tárt ő nem hagyhatja ott, mert fele­lős a pénzért, a női kiszolgáló pedig kijelentette, hogy ő pedig nem haj­landó a pénztárosi teendőket átvenni, mivel az kisebb javadalmazással jár — az igazgató rájuk reccsent és le­zárta a vitát. Vagy elvégzik a fér­fiak az adódó cipekedést is, vagy pe­dig. .. Nem gondolták, hogy pár év múlva, a törvényszék előtt kell majd letagad­­niuk ezt az ukáz­szerű utasításukat. Elég az hozzá, hogy az alkalmazot­tak „vállalták” a dolgot. S ennek előre nem látható következményei let­­tek Az történt, hogy Dobai Jenő és az üzletvezető sóval tele zsákot emel­tek egy csaknem embermagasságú lá­dába, hogy kiürítsék. A zsák kicsú­szolt az üzletfelelős kezéből, s Do­bai Jenő ösztönszerűen utána ka­pott. Abban a pillanatban éles fájdal­mat érzett és elvesztette az eszméle­tét. Arra ébredt, hogy dörzsölik, víz­zel itatják. Később megállapították, hogy gyo­­morér-szakadása van, még később, hogy gerincsérvet is kapott. Miért később és még később ? Azért, mert az üzletfelelős azonna­­li jelentésére a vállalat vezetősége a füle botját sem mozdította. A forga­lom viszont még nőtt, s Bojor Fe­renc kénytelen volt megkérni a pénz­­tárost, hogy sérülése ellenére „húzza már ki“ azt a kis időt, szilveszterig. Dobai kihúzta. Bejárt még vagy há­rom nap, belső vérzéssel. Az utolsó alkalommal egy ismerőse szállította a munkahelyére, motorbiciklin. A balesetről nyomban jegyzőköny­vet kellett volna felvenni — ezt azon­ban az üzembizottság elmulasztotta. Utólag a vállalat orvosa, majd egy orvosi bizottság megállapította be­tegségét, szabadságra küldték, s 1951 áprilisában elbocsátották a vállalat kötelékéből, mivel nyugdíjazásra ja­vasolták, betegség címén. Igen ám, de ehhez nem tudott elégséges szol­gálati időt kimutatni, s a társadalmi biztosító nyugdíjmegállapító bizott­sága követelte a balesetről szóló jegyzőkönyvet. Egy csomó huzavona után, csaknem egy év múlva, a vi­szálymegoldó bizottság határozata nyomán megszületett ez a jegyző­könyv is. A nyugdíjjogosultságot meg­állapító bizottság azonban kétségbe vonta, hogy a betegség oksági össze­függésben lenne az elszenvedett bale­­settel. Újabb orvosi bizottság vizs­gálata alá vették Dobai Jenőt,­­ kétségtelenül megállapítást nyert, hogy a betegség egyenes következménye a balesetnek. De nyugdíj­kérvényét így is elutasí­tották, nemcsak helyileg, hanem a minisztériumban is, bár időközben a tudományos kutatóintézet is felül­vizsgálta s megállapította kétséget ki­záróan, hogy a gerincsérv a balesetből származik. A számos hivatalos bizony­lat némelyikét országos nevű orvo­sok írták alá. A kérvényt végül is azzal utasították el, hogy nincs szó teljes munkaképtelenségről. Megjegy­­zendő, a Népjóléti Minisztérium elu­tasító végzésével együtt utasítja a kolozsvári társadalombiztosítót, hogy lépjen közbe Dobai Jenő elhelyezése érdekében, kerítsen­­valami megélhe­tési lehetőséget. Dobai maga sokfelé keresett elhe­lyezkedést, kért munkát az Alimen­­taratól is. De betegség miatt bocsá­­tották­ el é s ilyen körülmények kö­zött nem olyan könnyű álláshoz jutni. Meg sem említeném ezt, ha ké­sőbb nem vetik a szemére és nem tudják be neki rossz pontként, hogy éveken keresztül nem akart dolgoz­ni. Jobb híján, Dobai Jenő kártérítési pert indított a vállalat ellen, s azt első fokon, 1954 decemberében, meg is nyerte. Évek teltek el, s a követelése tekintélyes összegre emelkedett, szin­­te természetes, hogy a vállalat felleb­bezd"., Majdnem természetes az is hogy mindent elkövetett az eredeti ítélet megmásítása érdekében. A tar­tományi törvényszék 1955 februárjá­­ban helyt is adott a fellebbezésnek, azzal az indokolással, hogy Dobai Je­­nő nem a tulajdonképpeni munkaköré­ben szenvedett balesetet. A zsák ci­­pelése ugyanis nem kötelező a pénz­táros számára (!), úgyhogy pusztán elvtársi segítségnyújtás miatt kapott hátgerinc sérvet Ekkor az Igazságügyminisztériumba ment. Nem volt fogadónap, de kitar­­tó kérésére kapott ötperces kihall­gatást — amint mondja, magától a minisztertől. Az öt percből jó más­fél óra lett. A miniszter érdeklődés­sel, néha fejcsóválva tanulmányozta az aktákat, s megnyugtatta, hogy el­intézi az ügyét. Valóban, a legfelső bíróság megsemmisítette a tartományi törvényszék ítéletét s úgynevezett helyreigazítási (Indreptare) végzést hozott, megállapítva, hogy a tanúval­lomások szerint Dobai Jenőt kötelez­ték a rendes munkakörébe nem tarto­zó tevékenységre. Újra kellett tár­gyalni a pert. S ami ezután lejátszódott, valahogy emlékeztet Jókai egyik figurájának, Ráby Mátyásnak az­­esetére, aki a császár közbelépésére sem tudott ér­vényt szerezni igazának. Az történt, hogy a vállalat egy sor új elemmel ho­zakodott elő a tárgyaláson, olyasmik­kel, amiket már tisztáztak egyszer. Többek között felvetették a kérdést, vajon Dohainak a kocsikról való le­rakodásban kellett-e segítenie (ez a fuvarosok dolga), vagy pedig bent az üzletben (A laikus azt hinné, hogy ez édes mindegy). Ki kellett kutatni újból, vajon a felperes tényleg mun­­kaképtelenné vált-e, s ha nem, miért nem vállalt közben munkát (!­.. Meg­kérdezték a vállalat volt igazgatóját és a káderosztály egykori vezetőjét, Forica Ioant és Szederjesi­­ Pétert, csakugyan elrendelték-e a cipekedést. Mintha bizony ők, érdekeltek lévén az esetleges anyagi kártérítésben is, tehettek volna objektív és elfogadható vallomást. Szinte természetes, hogy tagadtak , s valahogyan az ő vallo­másuk bizonyult igaznak, az ellenke­zőjét állító három más tanú vallomá­sával szemben. Ezúttal már a városi törvényszék elutasította a keresetet. Az indokolá­sok között szerepel többek között, hogy nem állapítható meg, vajon Do­bai csakugyan munkaképtelenné vált-e a baleset folytán, mivel az erről szó­­ló orvosi bizonyítványok nem eléggé komolyak. Ha pedig munkaképes volt, miért nem vállalt állást ahelyett, hogy a vállalat nyakán akarna élősködni. Hasonlóképpen, a tartományi törvény­szék is kétségbe vonja, hogy a vál­lalat egykori vezetői kötelezővé tet­ték volna Dobainak, hogy zsákot hurcoljon, mivel ez — úgymond — csak javaslat-féle lehetett, a munka ésszerűbb megszervezésére. (Lásd például egy őrmester „javaslatát“ arra nézve, hogy az újonc álljon vi­­gyázzba). Másrészt, az indokolás szerint Dobai Jenő csak „tág értelem­ben" nevezhető dolgozónak, balesete után sem dolgozott, most pedig a vállalatból akar élősködni. Közbevetőleg megjegyezve, a tar­tományi törvényszék ítéletét nem egyhangúlag hozták. Az elnöklő bíró, Dumitru Barbieru ellenkező állás­ponton volt és szükségesnek tartotta írásban bevezetni a különvéleményét. Eszerint a helyi törvényszékek, a legfelső törvényszék intézkedésével el­lentétesen jártak el. Nem lett volna szabad helyt adni újabb ellenérveknek. Helytelenül fogadták el az egykori ve­­zetők s a ma érdekelt tanuk vallo­­mását is. Az ítéletet azonban szótöbb­séggel hozták, a másik két bíró sza­vazata alapján. Mellékesen megemlítem még, hogy a vállalat képviselője alkalomadtán nemcsak a tárgyaláson vett részt, ha­nem magán az Ítélethozatalon is . Dobai Jenő most újból a legfelső törvényszékhez fordult panaszával Nem tudnám megjósolni, hogyan ol­dódik meg végül is ez a tengeri kí­gyóvá nőtt ügy. Nem vagyok jogász, s bevallom, hogy mint laikus is meg­torpanok, amikor meggondolom, hogy Dobai Jenőnek 15.000 lejnyire emel­kedett a követelése egy szocialista vál­­lalattal szemben. Bizonyos fokig talán érthető a vállalat igyekezete is, hogy tisztára mossa megát, amikor ilyen tekinté­lyes summa forog kockán. A vezető­ség jórészt megváltozott azóta, a ré­giek elkerültek, a jelenlegiek pe­dig alig ismerik az ügyet. Ami pedig a vállalat jogtanácsosát illeti — hát ő első­sorban ügyvéd­­ és nem könyö­rületes szamaritánus. Az a kötelessé­ge, hogy védje a vállalat érdekeit, s buzgóságát, vagy túlbuzgóságát nem lehet korlátozni. Eddig rendben is volna a dolog, úgy nagyjából. Csakhogy van mégis egy szépséghibája. Nevezetesen az, hogy az évek óta húzódó ügy egy ka­pitalista vállalatnál is előfordulhatott volna, sőt, ott lett volna igazán jel­lemző. Aközött, meg szocialista vál­lalataink között pedig minőségbeli különbség van, nem utolsó sorban a dolgozókkal való bánásmód tekinte­tében is. Az elmúlt évek bürokratikus eljárásainak lomtárába kerülnek lassacskán az ilyen ügyek. Az Alimentara jelenlegi igazgatója be­szélgetés közben elmondotta például, hogy baleset alkalmával ma gyöke­resen másként járnak el, s erre több példát sorolt fel. Lényegesen módo­sult a nyugdíj­kérdés is. Olyan korszakba jutottunk, ami­kor egyre humánusabbá válik az élet. Nem kétséges, hogy most már Dobai Jenő is könnyebben hozzá fog jutni az őt megillető­ nyugdíjhoz. Mert nem igaz az, elvtársak az Alimentara vezetőségéből, hogy a vál­lalat vagy a társadalom nya­kán akar élősködni. Dobai Jenő mun­kát kért — önök is jól tudják — s kér ma is. És ha alkalmatlanná is vált fizikai munkára, vannak más képes­ségei, melyek a kereskedelemben igen jól hasznosíthatók Ha pedig nem hasznosítjuk, hát ne csodálkozzunk azon, ha tekervén­yes mellékvágányo­kon keres magának megélhetést. ORBÁN LAJOS A tegnapi helyzet Budapesten BUDAPEST (Agerpres). A legtöbb budapesti üzemben október 31-én még nem indult meg a munka. Számos gyár munkásai készen állanak, hogy meg­kezdjék a rombolások által okozott ká­rok kijavítását. A Ganz Vagon- és Gépgyár munkásai elhatározták, hogy a villamosok üzem­­behelyezésén fognak dolgozni. A posta­­hivatalok megkezdték működésüket. Estére kissé megélénkült az utcai for­galom. A szovjet csapatokat kivonták Budapestről. A budapesti rádió hír­adása szerint a város egyes pontjain még lövöldözések hallatszanak. Egyes utcákon könyvmáglyák égnek- Jelenté­sek érkeztek arról, hogy a különböző városokban újraszerveződnek a régi politikai pártok. A szociáldemokrata párt megbízottai bejelentették Nagy Imre miniszterelnöknek: hozzájárulnak ahhoz, hogy kijelöljék a koalíciós kor­mányban részvevő képviselőiket. A Try­buna Ludu a magyarországi eseményekről BUDAPEST (Agerpres). — A Try­­buna Ludu cikket közölt budapesti tu­dósítójának tollából. A cikkíró a buda­pesti eseményekkel kapcsolatban a többi között a következőket írja: „Vi­lágos, hogy a jelenlegi helyzetben min­den további harcban eltelő nap a szo­cializmus és a demokrácia kárára van. Egyre fokozottabb mértékben áll fenn a veszélye annak, hogy a mozgalom határozott szovjetellenes és kommu­nista ellenes jelleget ölt. Ezzel párhu­zamosan az a veszély is fokozódik, hogy a már tevékennyé vált reakciós elemek magukhoz ragadják a mozga­lom vezetését és megkaparintják a hatalmat. Most minden attól függ, hogy a párt és a kormány vezetésében létező demokratikus mag mennyire határozott, milyen merészen és milyen gyorsan képes cselekedni.” A drezdai rádió jelentése szerint­ Nyugat-Németországból fasiszta elemek vezetésével ellenforradalmi csoportokat visznek Magyarországra BERLIN (Agerpres).­­ A drezdai rádió jelentése szerint az amerikai tit­kosszolgálat csoportjai és ellenforra­dalmi csoportok megkísérlik, hogy az osztrák—magyar határon át bejussa­nak Magyarországra és további láza­dást és vérontást idézzenek elő. Az osztrák sajtóban hírek jelentek meg arról, hogy a határ egyes pontjain valóságos vezérkarok alakultak, ame­lyek az amerikai kémszolgálat zsold­­jában álló fasiszta elemek közvetlen vezetésével Bajorországból és Nyugat- Németország más részeiből ellenforra­dalmi csoportokat visznek Magyar­­országra. A Neuer Kurier című bécsi újság nyíltan bejelentette ,hogy létezik egy beavatkozási program. A lap kiemeli hogy az osztrák határ mentén lévő magyarországi városokban úgyneve­zett „szabad" rádióleadó állomásokat létesítettek. Ezeket a leadóállomásokat a határon túlról hozták be Magyaror­szágra és adásaik azonos jellegűek a „Szabad Európa” néven ismert fasisz­ta adó műsorával. ★ BERLIN: (Agerpres.) — Az ADN hírügynökség jelenti: A Nyugat-Németország déli részén levő táborokból — a többi között Nürnbergből és Fürthből — Magyar­­ország felé indítanak több magyar emigránst, hogy tartalékul szolgálja­nak a felkelőknek. A nyugatnémet hírügynökség jelentése szerint többen már el is indultak, hogy részt vegye­nek a harcokban. A „Liberation“ a magyar helyzetről PÁRIZS (Agerpres).­­ A Libera­tion című francia lap azt ajánlja Nagy Imre kormányának, hogy gondo­san ellenőrizze, mi történik az osztrák határon, mivel a felkelők külső segít­séget kaphatnak az emigránsoktól a harc folytatásához a nyugati beavatko­zás reményében. „Remélnünk kell —­ írja a továbbiakban a lap —, hogy a kormány mielőbb győzelmet arat a reakció fölött, mivel a reakció céljai­nak semmi köze a szabadsághoz.“ Atom jégtörő­ hajó épül a Szovjetunióban LENINGRÁD. (Agerpres.) — A TASZSZ jelenti: Az egyik leningrádi hajógyárban most épül a világ első, atomerő meg­­hajtású jégtörő hajója. A 134 méter hosszú hajó acéltestének körvonalai már kezdenek kibontakozni. A 16.000 tonnás, 44.000 lóerős hajó 24 óránkénti üzemanyag-szükséglete alig néhány grammot fog kitenni. A hajó egyik legfőbb jellegzetessége, hogy gyakorlatilag korlátlan távolság megtételére alkalmas. Megszakítás nélkül eljuthat a föld egyik sarkától a másikig. Üzemanyag-felvétel nélkül egy évig járhatja a tengereket. ---------­ Végetért a szovjet balett-táncosok angliai vendégszereplése LONDON (Agerpres). — A Szovjetunió Akadémiai Nagy Színházának balettegyüttese október 29-én Csajkovszkij „Hattyúk tava" című balettjében lépett fel a londoni „Covent Garden” Operaház színpa­dán s ezzel befejezte angliai vendég­játékát. A nézőközönség és a színház igaz­gatósága meleg búcsút vett a szovjet művészektől. N. I .Csulaki, az Akadé­miai Nagy Színház igazgatója az e­­gyüttes nevében köszönetet mondott az angol közönségnek a rendkívül szí­vélyes fogadtatásért és hangsúlyozta, a szovjet művészeknek nagy örömükre szolgált, hogy egy olyan országban mutathatták be művészetüket, ahol szeretik és nagyrabecsülik a balettet. David Webster, a Covent Garden színház vezérigazgatója válaszában kijelentette: az­ együttes „azzal a meggyőződéssel térhet vissza Moszk­vába, hogy londoni küldetése teljes sikerrel járt”. ' ----------­ . A­­magyarországi eseményikről érke­j­­ző távirati jelentések még mindig nem­ adnak világos képet. Sok esetben nem­csak a hírek ellentmondóak, hanem a­­zok a törekvések is, amelyekről be­számolnak. Érthető ez, hiszen magá­ban a jelenlegi kormányban is külön­böző pártok, különböző programok ér­vényesülnek Mint köztudomású, az új magyar kormány a dolgozók párt­ja ,a szociáldemokraták, kisgazdapár­tiak és nemzeti parasztpártiak koalí­ciójából tevődik össze. A kormányban eszerint részt vesz a most újjáalakult szociáldemokrata­ párt, ami azt jelenti, hogy a munkásosztály szervezeti poli­tikai egysége újra megszűnt. A kis­gazdapárt és a nemzeti parasztpárt is országszerte megkezdte politikai szer­vezőmunkáját. A kormánykoalíció te­hát, amely pártokat fog egybe, külön­böző célokat is tükröz. Az új kormány közölte, hogy az el­múlt napok eseményei során létrejött helyi hatalmi szervekre akar támasz­kodni és kéri azok támogatását. A je­lentések arra mutatnak, hogy a helyi hatalmi szervek nézetei változóak. A demokratikus törekvések mellett reak­ciós törekvések is helyet kapnak. Az események menete feltárta, hogy a magyarországi dolgozók eredetileg a gazdasági építésben mutatkozó sú­lyos hibákat kívánták megszüntetni. Felléptek az államgépezet bürokratikus eltorzulásai ellen és keresték az élet­színvonal megjavításának jobb útjait. Indokoltan követelték a népi törvé­nyesség tiszteletben tartását, a párt- és államvezetésben elkövetett hibák kijavítását. A dolgozók e helyes törekvése mel­lett azonban felütötte a fejét a reakció térhódításának veszélye. Ezek a reak­ciós erők arra törekszenek, hogy alá­ássák a magyar demokráciát és elra­gadják a hatalmat a magyar dolgozók­tól. A jelenlegi pillanatban nem sza­bad lebecsülnünk ezeknek az elemek­nek a fokozódó aktivitását. A magyar nép humanista érzelmeivel ellentétben reakciós elemek kegyetlenkednek. Ezekről­­a kegyetlenkedésekről ad hit például az amerikai Associated Pres hírügynökség, a londoni rádió és má sajtóügynökségek. Az osztrák és francia sajtó értesü­lései szerint az osztrák-magyar hatá­ron valóságos fasiszta főhadiszálló létesült, hogy a nyugatnémetország nyilastáborokból Magyarország fel­ özönlő ellenforradalmi csoportokat jó meghatározott rendeltetéssel átirá­nyítsák a határon. Noha az események még nem hig­gadtak le és a kormánykoalíció még nem forrott össze, a központi főhata­lom még nem szilárdult meg, a mun­kások, parasztok, és haladó értelmisé­giek, a magyar nép egészséges erői legfőbb feladatuknak azt tekintik, hogy biztosítsák Magyarország demo­kratikus vívmányait és fejlődését. Ez megegyezik Magyarország, a magyar nép érdekeivel, mint ahogy megegye­zik Magyarország baráti szomszédai­­nak érdekeivel is. pfc------------— —A 1 - 1 — ---------------------------------­A magyarországi események fejleményeiről 1 —1-—1- -------•. 1'- 2 ... ■.- ---------------------- „ iW “ ” ■ ■ Meghalt Filatov, a világhírű szovjet szemész KIEV (Agerpres). — A TASZSZ jelenti : Vlagyimir Petrovics Filatov, a kivá­ló szovjet tudós, az Ukrán SZSZK Legfelső Szovjetjének képviselője, a szocialista munka hőse, az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiájának tagja, a Szovjetunió Orvostudomá­nyi Akadémiájának rendes tagja, az Ukrán SZSZK szemészeti és szövet­­terápiás kísérleti kutató intézetének igazgatója, november 30-án 80 éves korában Ogyesszában meghalt. Az Ukrán SZSZK Minisztertaná­csa, az Ukrán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága és az Ukrán SZSZK Legfelső Szovjetjének Elnöksége részvétüket fejezték ki. V. P. Filatov elhunytéval kapcsolatban. ----------­ NÉHÁNY SORBAN ■ A közélelmezési szakemberek kül­döttségeinek cseréjére vonatkozó szov­jet-amerikai egyezmény alapján Októ­ber 30-án szovjet szakértő csoport uta­zott az Egyesült Államokba. A szov­jet szakemberek a new-yorki, washing­toni, chicagói közélelmezés megszerve­zését fogják tanulmányozni. November második felében amerikai közélelmezési szakértők érkeznek a Szovjetunióba. ■ A Szovjetunió állami népi tánc­­együttese október 31-én olaszországi vendégszereplésre indult. Igor Mojsze­­jev, az együttes vezetője a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette : Együttesünk nagy öröm­mel indul erre az útra. Eddig vendég­szerepeltünk Mongóliában Í­­nország­­ban, Ausztriában, Csehszol­­ákiában, Romániában, Bulgáriában, Jugoszláviá­ban, Lengyelországban, a Német De­mokratikus Köztársaságban, Kínában, Franciaországban és Angliában. Olasz­ország a nagy művészi hagyományok országa. Reméljük, hogy e vendégsze­replés után bemutathatjuk majd hazai közönségünknek az olasz nép élettel­jes, gyönyörű táncait.

Next