Előre, 1957. március (11. évfolyam, 2910-2936. szám)

1957-03-01 / 2910. szám

1957. március 1., péntek. Milyen lesz az idén a lipcsei vásár? Néhány nap múlva megnyílik a híres lipcsei mintavásár. Nagy ese­ménye ez a nemzetközi kereskedelmi életnek, hiszen Kelet és Nyugat ipara találkozik ezekben a hetekben az ősi német városban. Az utóbbi években a lipcsei vásárok méretei jelentősen meg­növekedtek. Ez elsősorban annak tud­ható be, hogy a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági és politikai sú­lya erősödik tekintélye évről évre e­­melkedik A lipcsei mintavásárok hí­ven tanúskodnak a Német Demokra­tikus Köztársaság iparának egyre nö­vekvő erejéről A második világháború óta hatalmasan megnőtt a Szovjetunió g­azdasági ereje és esztendőről eszten­­dre gyarapszik, gazdagodik, izmoso­dik a népi demokratikus országok ipara is. Ezt is szemmel láthatóan tük­rözi a lipcsei vásár. _A 800 éves hagyománnyal rendelke­ző lipcsei árumintavásár az idén fe­lülmúlja az eddigi méreteket. Erről beszélt a napokban Franz Sadow az NDK romániai kereskedelmi megbízott­ja a fővárosi újságíróknak. A vásár 275 ezer négyzetméteren te­rül el, ötvenöt osztályán 22 nagy csar­nok, 17 pavilon és 16 más épület helyi­ségeiben 40 ország mutatja be áru­termékeit. Argentína, Belgium, Bul­gária, Kína, Dánia Franciaország, Görögország, Nagy-Britannia, India, Izland, Jugoszlávia, Marokkó, Auszt­ria, Lengyelország, Csehszlovákia, Tu­nisz, Törökország, Szovjetunió. Ma­gyarország kollektíven, míg Bolívia, Japán, Pakisztán első ízben állítanak ki egyénileg, illetve magáncégenként. A Szovjetunió kiállítási csarno­ka 12.000 négyzetméteren terül el. A Szovjetunió elsősorban technikai cik­keken állít ki. Ezek közül mintegy har­minc szerszámgép, új kombájngépek, útépítési és építkezési gépek tarthatnak nagy érdeklődésre számot. A ne­hézipari gépeken kívül teljes televíziós felszerelést is kiállít a Szovjetunió és bemutatja a „Volga M—402“ típusú új luxus-gépkocsit is. Csehszlovákia legnagyobb részt gép­ipari termékeket álít ki. A külföldiek közül terület szempontéból a harma­­dik helyet Franciaország foglalja el 3600 négyzetméterrel. Ezután Lengyel­­ország következik- Lengyelország szer­­számgépeket, bányászati felszereléseket visz a mintavásárra. Először jelennek meg ezen a kiállításon a vitorlázó és motoros sport­repülőgépei — többek között egy olyan sportrepülőgép, a­­mellyel magassági világrekordot értek el —, valamint egy helikopterük. A Kínai Népköztársaság iparának rohamos fejlődését mutatja a 600 mil­liós új szocialista állam gazdag pavi­lonja, ahol 4000 különféle árucikk lát­ható majd. Ezeknek a fele olyan ipari cikk, amit a Kínai Népköztársaság csak egy-két éve gyárt. Több mint 50 gépet is bemutatnak a kínaiak, közöt­tük egy 6OO0 kw-os gőzturbinát és egy marógépet amelyen 6 méteres fe­­lültet lehet megmunkálni Kiállítják a Kínában gyártott első autóbuszt is. A népi demokratikus országok ipa­rának nagy rendüje,ét bizonyítja­ majd a többi között Bulgária ki­a 4Hlast-csar­­noka is, a polgár gépipar legújabb ter­mékeivel, esztergapadokkal, filmvetítő berendezésekkel, villanymotorokkal. E­­zenkívül textiláru, főzelék-, gyümölcs-, húskonzervek, dohány, a híres bolgár rózsaolaj továbbá ásványi anyagok, faáru dicséri majd a fiatal szocialista ország fejlődő iparát. Magyarország szállítási eszközöket, mérő­eszközöket, filmvetítő és film­felvevő gépeket, Röntgen-készülékeket, rádiókészülékeket, szerszámokat, elek­tromos házifelsz­ereléseket, textilanya­gokat, üveg és porcelánt, játékárut és élelmezési cikkeket állít ki-Jugoszlávia ezúttal első ízben állít ki kollektíven Lipcsében. Gépek, villa­mossági cikkek, ásványi anyagok, fa­áru, bőripari termékek, szőrmeáru és élelmiszeripari cikkek sorakoznak fel a jugoszlávok kiállítási csarnokában. Bizonyára nagy érdeklődésre tarthat számot az iparilag sokat fejlődő India, amely a sajátos árucikkein kívül — mint dohány, tea, fűszeráru olaj, rizs — textilipari cikkekkel is dicsekedhet a lipcsei mintavásáron. Első ízben ál­lít ki mint független állam Tunisz és Marokkó. Főképpen ásványi anyagok­kal és élelmiszeripari áruval jelentkez­nek. Görögország továbbá a délame­­rikai államok szintén sajátos árutermé­keiket mutatják be a nagy nemzetkö­zi vásáron. Más tőkés országok, mint Anglia, Svájc, Belgium főképpen tech­­nikai és ipari cikkekkel képviseltetik magukat. Az eddigi éveknél jóval nagyobb helyet igényelt Nyugat-Németország. Csak­nem valamennyi számottevő nyugatné­met cég szerepel az­ idény a vásáron. A solingeni acélművek az offenbachi bőripar, a rajnai és moseli borászat, az északi-tengeri halipar. Ugyanúgy, mint a textilipar felsorakozik a nagy nyugatnémetországi kiállító cégek kö­zött. VÉGÜl beszéljünk a Német Demokra­tikus Köztársaságról amely mint ren­dező állam természetesen a legnagyobb helyet foglalja el a kiállításon. A rend­kívül gazdag és változatos kiállítási anyag — 55 részlegen — ragyogóan szemlélteti majd a Német Demokra­tikus Köztársaság ipari vívmányait. Az NDK kiállított anyagának közép­pontjában a technika áll, amely fel­öleli a gépgyártásnak, a szerszámgép­iparnak, felszerelési és villamossági iparnak, szállítási eszközöknek, precí­ziós műszergyártásnak, nehéz- és vegyiparnak úgyszólván minden ágát. Különösen bőséges anyagot mutat be a nehézipar, de figyelmet érdemelnek a Zeiss és Jena optikai művek újdonsá­gai, legkorszerűbb fényképezőgépei is. A kiállítás érdekessége a Mercedes Író­­gépgyár könyvelési gépe, továbbá egy „KÉM I” típusú elektromagnetikus mikroszkóp, amelynek nagyítási ará­nya 100.000:1. Ennek a mikroszkópnak az előnye, hogy kisebb a régebbi tí­pusoknál, egyszerűbb a szerkezete és könnyebben kezelhető. A mintavásár rendezősége gondos­kodott a világ minden tájáról odase­­reglő vendégek legjobb ellátásáról és szórakoztatásáról. A vásár tartama a­­latt a híres Gewandhaus zenekara több hangversenyt ad, a színházak ünnepi előadásokat rendeznek, a mozik filmúj­­donságokat vetítenek, mindezeken kí­vül számos külföldi művész vendégsze­repel Lipcsében, a mintavásár városá­ban, a nemzetközi kereskedelmi kap­csolatok kiépítésének e hagyományos színhelyén. . . II. A tagállamok szuverén egyenjogú­sága azonban nem engedi meg azt, hogy korlátozzák bármelyik kormány szabad elbírálási és határozati jogát, amelyet küldöttje útján gyakorol. A küldöttek állásfoglalását az ülé­seken könnyen meg lehet állapítani el­hangzott beszédeikből, de főleg sza­vazataikból. Ha az egyes szónokok be­szédei során a küldöttek soraiban könnyen elleshetünk többé-kevésbé diszkrét megnyilatkozásokat a­­ szó­nok által kifejezett véleménnyel és különösen e vélemény kifejezésének módjával kapcsolatban a szavazás során már az állásfoglalások világo­san és jól elhatárolódnak egymástól. Az ENSZ két nagy csoportjai alkotó államok, az európai és amerikai tő­kés államok és a szocialista álam­ok mellett, magatartásukkal egyre inkább figyelmet érdemelnek bizonyos álla­­mok — nevezzük őket semleges álla­moknak —, amelyek látszólag gyak­ran bizonytalan és ingadozó aljás­pontot vallanak ugyan, ténylegesen azonban a szocialista államok mellett ők is azon vannak, hogy a Szervezet ne térjen el a sanfranciscói Alapok­mány világosan megfogalmazott vo­naláról. A szavazógép — hiszen így jellemezhetjük — ma már sehol sem működik úgy a közgyűléseken, mint ezelőtt 1—2 évvel. Ezt éppen az úgy­nevezett semleges államok állásfogla­lása idézi elő. Ez az állásfoglalás pe­dig tükrözi a béke tényezőinek tertio­ditását a nemzetközi síkon. Ha megpróbálnék jellemezni a kü­lönböző világrészek helyzetét az ENSZ-ben, bátran megállapíthatjuk, hogy Európa helyzete már nem az, mint a régi Népszövetség idején volt, a Népszövetség legutolsó éveiben — még a Szovjetunió megóvása után is — a világ más politikai erőinek tá­vollétében ugyanis Angliáé és Fran­ciaországé volt a döntő szó. Az ENSZ már kezdettől fogva erősen kü­lönbözött a volt Népszövetségtől a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyidejű részvétele folytán, valamint annak folytán, hogy Kína is, mint nagyhatalom vett részt az ENSZ munkálataiban. Sajnálatos hogy az amerikai kormánynak a realitásokkal szembenálló politikája miatt a Kínai NK nagyhatalmi helyzete az ENSZ- ben most nem juthat kifejezésre. Ázsia és Afrika — a világ e két nagy földrésze — amelyeket a volt Népszövetségben annyira mellőztek, ma egyre inkább elnyerik az őket né­pességük arányában megillető jelentő­séget, ezzel szemben Európának és a két Amerikának az egykori genfi szer­*) A cikk első részét lásd február 27-i lapszámunkban. vezetben túlzott mértékben érvénye­sülő jelentőségét ma fokozatosan visz­­szaállítják arra a színvonalra, amely ezeket az országokat valóban megil­leti. Továbbiakban a végleges napiren­den szereplő 66 napirendi pont lénye­gébe szeretnék behatolni, valamint az utólag felvett napirendi kérdéseket vá­zolni, mint például az Egyiptom el­leni agresszió kérdését és a Magyar­­ország belügyeibe való beavatkozásra irányuló próbálkozásokat. Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: a leszerelés, vag­yis a fegyveres erők és a fegyverzetek fokozatos csökken­tésének, az atom- és hidrogénfegyve­rek és más tömegpusztító fegyverek el­tiltásának kérdésével. Ez a kérdés az ENSZ működése, vagyis 1946 óta ál­landóan szerepel a napirenden, de egy teljes évtized után az elhangzott szá­­mos kezdeményezés, javaslat és tár­gyalás ellenére sem oldódott még meg. Helyszűke miatt nem sorolhatjuk fel az egyes államok, elsősorban a Szov­jetunió összes kezdeményezéseit, am­e­­lyek minden tekintetben megfeleltek a közeledés és az ENSZ Alapokmány szellemének, de amelyek a nyugati nagyhatalmak magatartása következté­ben nem vezettek eredményre. A Szov­jetuniónak 1956 november 17-i kon­krét javaslata a nukleáris fegyverek eltiltására, a fegyveres erők és a fegyv -­erzetek csökkentésére, az idegen te­­rületeken levő katonai támaszpontok felszámolására és a katonai kiadások csökkentésére, negatív visszhangot, elutasító magatartást váltott ki a nyugati kormányok köreiben. Az egyedüli eredmény az volt, hogy a Közgyűlés politikai bizottsága 12 ország — a Szovjetunió, az USA, Anglia, Franciaország és mások —ja­vaslatára elhatározta, hogy a legutób­bi ülésszak során előterjesztett összes javaslatokat átteszi a leszerelési albi­zottsághoz Semmilyen konkrét intéz­kedés sem történt azonban, amely kö­zelebb hozta volna a megoldáshoz ezt a világbéke és a biztonság szempont­jából oly fontos kérdést. Ugyanakkor pedig tovább folytatódik a fegyverke­zési hajsza s az Amerikai Egyesült Államok évről évre mind jobban fel­­­duzzasztja katonai költségvetését. Az agresszió fogalmának meghatáro­zása ugyancsak döntő fontosságú kér­dés, amelyet első ízben a Szovjetunió vetett fel az egykori Népszövetség véd­nöksége alatt összeült nemzetközi le­szerelési értekezleten. A Szovjetunió írta: a DASCOVICI egyetemi tanár a Közgyűlés 1950. évi ülésszakán újból felvetette ezt a béke fenntartása szem­pontjából nagy fontosságú kérdést, amelyet azóta is­­ tanulmányoznak. Az egymással szembenálló nézeteket sajnos, mindeddig nem sikerült ösz­­szeegyeztetni. A nyugatiak ellensze­gülnek a szovjet javaslatoknak, azt ál­lítva hogy a fogalom meghatározása nem meríti ki az agresszió összes le­hetőségeit , hogy ebből kifolyólag a túl szűkkörű, illetve korlátozott meg­határozás megkötné az ENSZ illetékes szerveinek a kezét azokban az esetek­ben, amelyek nem illeszthetők be pon­tosan a meghatározás keretébe. Természetesen ez a kifogás nagyon is átlátszó. A kapitalista világ számos kiváló nemzetközi jogásza és politiku­sa a mostani ülésszak idején is meg­állapította: az agresszió meghatáro­zása lehetséges és szükséges, éppen a szovjet javaslatokból kiindulva. Legutóbb az 1954-es Közgyűlés fog­lalkozott ezzel a kérdéssel 19 tagból álló bizottságot létesítettek, amely azt a megbízást kapta, hogy folytassa to­vább munkálatait és tegyen jelentést all. ülésszaknak. Az agresszió fogalmának meghatáro­zásával kapcsolatban, ugyancsak 1954- ben felvetődött egy nemzetközi tör­vénykönyv kidolgozásának kérdése a nemzetközi béke és biztonság megsér­tésének esetére, az érvényben levő büntető törvénykönyvek mintájára. Ezzel kapcsolatban természetszerűen felmerült egy nemzetközi büntető tör­vényszék felállításának a kérdése is, amely az említett törvénykönyv alap­ján ítélkezzék a nemzetközi jogba üt­köző bűncselekmények fölött (mint például a második világháborúban végrehajtott fajirtás), továbbá az ENSZ tagállamai között létrejött nem­zetközi egyezményekbe ütköző bár­­mely más bűncselekmény kérdésében. A Közgyűlés felkérte a nemzetközi jog kérdéseivel foglalkozó bizottságot hogy tanulmányozza a kérdést és te­gyen konkrét javaslatokat. Kivétel nélkül az összes népek jog­­egyenlőségének és önrendelkezési jo­­gának elismerése — amit a Nagy Ok­tóberi Forradalom kinyilvánított s az ENSZ sanfranciscói Alapokmánya is magáévá tett — jogi szempontból sincs a mai napig úgy alátámasztva, hogy az ezzel kapcsolatos kérdések erőszak és vérontás nélkül megoldód­janak. Ezt bizonyítják a ciprusi és algériai események. Marokkó, Tunisz és Szudán példája bizonyítja, hogy az önrendelkezési jog érvényesülését lehet húzni-halasztani ideig-óráig , de megakadályozni nem lehet. Az ENSZ Közgyűlése 1955 december 14-én nagy szótöbbséggel megszavazta a népek és nemzetek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásáról szóló ajánlást; e szerint pontos szabályokat kell kidolgozni, amelyeknek alkalma­zása szükségtelenné tegye az erőszak bármilyen formájának alkalmazását az önrendelkezési jog elnyerésére. Az önrendelkezési jog kérdése szoro­san összefügg az emberi jogok kér­désével. Ez a kérdés egyaránt szere­pel a második világháború után kötött békeszerződésekben, a sanfranciscói Alapokmányban és a Közgyűlésnek 1948 december 10-én elfogadott nyilat­kozatában. A felmerült konkrét ese­tekben az egyébként oly világosnak tűnő emberi jogok érvényesítése bizo­nyos akadályokba ütközött, amelyek a nem elég pontos meghatározásra is visszavezethetők Az erre a a célra 1950-ben megalakított külön­bizottság a polgári és politikai jogok­ra vonatkozó nemzetközi egyezmény megkötését javasolta és ugyanakkor ajánlotta, hogy szövegezzenek meg ha­sonló egyezményeket a gazdasági, tár­sadalmi és kulturális jogokra vonat­kozólag is Az előkészítő munkálatok során eddig mindössze az egyezmé­nyek szövegének bevezető szakaszát és első cikkelyét fogadták el. Ez utób­bi leszögezi, hogy az önrendelkezési jog képezi az összes emberi jogok alapját. „Az önkormányzattal mindeddig nem rendelkező" területekre vonatkozó tájékoztatás kérdése kedvező irányban halad annak ellenére, hogy a megol­dás elodázásában elsősorban érdekelt gyarmattartó hatalmak heves ellenál­lást fejtettek ki a vita elindításával szemben. Ami a tájékoztatás szabadságára vo­natkozó egyezmény átfogó tervét illeti — amelyre vonatkozólag a Közgyűlés 1946 december 14-én megállapította hogy „az alapvető emberi jogokhoz, tartozik", sőt „az Egyesült Nemzetek által elismert összes szabadságjogok próbaköve”,­­ az előkészítő munkála­tok folynak ugyan, de előrehaladásuk egyáltalán nem felel meg a várako­zásoknak. Ahhoz, hogy egy ilyen egyezmény megszülethessen, szükséges, hogy a tájékoztatás a béke és a megértés szolgálatában álljon, a népek közötti közeledés ügyét, egyengesse. Nem ti­tok, hogy az Egyesült Államok befo­lyásos körei nem ezt az utat követik: rádióadásaik, propagandájuk, a nem­zetközi feszültség fokozását célozza, nyílt beavatkozás a szocialista orszá­gok belügyeibe, a fennálló rendszer elleni felforgató akciókra buzdít és minden vonatkozásban összeegyeztet­hetetlen az ENSZ Alapokmányának betűjével és szellemével. Egy minél szélesebb körű nemzet­közi egyezmény megkötéséről lévén szó, ennek létrejöttére csak akkor ke­rülhet sor, ha előzetesen megteremtet­ték az objektív előfeltételeket egy egy­öntetű határozat hozatalára, tekin­tettel arra, hogy minden egyes népnek — az önrendelkezési jog keretein be­lül — jogában áll saját érdekeinek fi­gyelembevételével rendezni a tájékoz­tatás kérdését. Így aztán, noha ez a kérdés már a 11. ülésszak előzetes napirendjén szerepel, megvitatását a következő — tizenkettedik — ülésszak­­ra halasztották. A Közgyűlés amúgy is túlzsúfolt na­pirendjén kívül még két kérdés merült fel az ülésszak munkálatai során: az Úgynevezett „magyar kérdés", valamint Izrael, Anglia és Franciaország nyílt agressziója Egyiptom ellen Minthogy maguk az agresszorok, a Biztonsági Tanács állandó tagjai, vétójukkal meg­bénították a Biztonsági Tanács közbe­lépését az Egyiptom elleni agresszió­val kapcsolatban, össze kellett hívni a Közgyűlés rendkívüli ülésszakát, hogy a tétlenségre ítélt Biztonsági Tanács helyett intézkedéseket hozzon az ag­resszió megszüntetésére. Ami a „magyar kérdést“ illeti, a Közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívása nyilvánvalóan a magyar­­országi ellenforradalmi erők akcióinak alátámasztására irányult és külső be­­avatkozással próbálta mesterségesen meghosszabbítani a tragikus magyar­­országi eseményeket. Az ülésszak során felmerült nehéz­ségek és akadályok ellenére bizvást állíthatjuk, hogy az ENSZ Közgyűlé­sének legutóbbi rendes ülésszaka je­lentőségteljes volt. Ezt bizonyítja a Szovjetunió és a Szocialista országok további következetes küzdelme a bé­kéért és a nemzetközi együttműködé­sért, a részvevő tagállamok számá­nak jelentős növekedése, a meg­vitatásra került kérdések sokasága és változatossága és legelsősorban az ENSZ eredményes közbelépése a Biz­tonsági Tanács két állandó tagja,­­Ang­lia és Franciaország által indított ag­resszióval szemben Jegyzetek az ENSZ ügyrendjéről és a jelenlegi ülésszak munkálatairól *. ELŐ­RE SPORTHÍREK Március 17—23. között rendezik meg az Ifjúsági Világhét idején a Fesztivál Kupa elnevezésű sportver­senyt. Ez lesz az év első labdarúgó tornája, amelyen a hazai labdarúgás élcsapatai vesznek részt: a Bukaresti Dinamo, CCA, Bukaresti Lokomotíva és a Ploesti Energia. A versenyt a VIT országi I., előkészítő bizottsága kezdeményezte. ★ Szerdán utazott el a fővárosul a CCA rögbi csapata, amely a Német DK-ban, a ZASK együttesével mérkő­zik. * Tegnap Indultak el a Lengyel NK-ba Craiova tartomány legjobb öklözői, a­­hol három baráti találkozón mérkőz­nek meg különböző tartományok vá­logatott csapataival. ★ A szerdai napon találkoztak, a jég­korong világbajnokság küzdelmei so­rán, Svédország és Csehszlovákia ko­rongozói. A küzdelmet a svédek nyer­ték 2:0 (0:0, 1:0, 1:0) erdeménnyel. Egyéb eredmények: Finnország—NDK 5:3, Lengyelország—Japán 8:3, Szov­jetunió—Ausztria 22:1. * Az Aleppo város (Szíria) váloga­tottjával játszó RNK labdarúgó után­pótlás csapata szép játék után 3:0-ra győzött. A gólokat Bükössi szerezte. Az utánpótlás válogatottja győzött Bejrútban is a Hommenman, Libanon bajnokcsapata ellen. Eredmény: 5:1 (2:0). A gólokat Ene II (2), Bükössi, Sta­ncu és Moarcás rúgták. . .. Nemzetközi labdarúgómérkőzést, bo­nyolítottak le Prágában, a Prágai Di­namo és a budapesti Ferencváros kö­zött. A mérkőzés 3:3 (1:1) eredmény­­nyel, döntetlenül végződött. Szerdán Prágába érkezett Harold Connolly amerikai atléta, a kalapács­vetés olimpiai bajnoka. Az amerikai sportoló közös edzéseket folytat a csehszlovák atlétákkal. * :11 . TECHNIKAI ÚJDONSÁGOK SZÁRNYAS HAJÓ Víz alatti szárnyú utasszállító motorhajót építenek a gorkiji „Krasz­­noje Szormovo" gyár kísérleti műhelyében. A hajó haladásának elve, hogy a szárnyak keltette felhajtóerő kiemeli a hajótestet a vízből, így a víz ellenállása jelentősen csökken és a hajó sebessége a szokásoshoz képest háromszorosára növekszik. A tervezők számítása szerint a szárnyas hajó a Gorkij—Kazány útszakaszt 7—8 óra alatt teszi meg, míg a rendes hajóknak erre az útra több mint 30 óra szükséges. A készülő hajó 66 személy szállítására alkalmas. Még az idén át­adják a közlekedésnek. MŰANYAGSZÓRÓ PISZ­TOLLYAL­­ A ROZSDA ELLEN Évtizedek óta folyik a küzdelem a fémek oxidálódása ellen — vagy ahogy a vas esetében nevezik: a rozsdásodás megakadályozásáért. Az olyan régi eljárások mellett, mint a minizálás, nikkelezés, egyre újabbak, jobbak tűnnek fel. Ilyen például a Magyar Népköztársaság­ban kidolgozott „burkoló eljárás”. Az új eljárás főként a finom mű­szerek, szerszámok korrózióvédel­mére szolgál. A „kogér nevű mű­anyag hősként veszi körül a belé­­mártott tárgyat, majd használat előtt, mint banánról a héját, le lehet fejteni, összegyűjtve és fel­olvasztva újra felhasználható, mondhatni korlátlannak tekinthető életkora. Egy másik, ugyancsak a Magyar Népköztársaságban kidolgozott mű­­anyagos felületvédő eljárás a mű­­anyagszóró pisztolyok használatán alapul. A nagyobb tárgyakat, pél­dául csővezetékek belső részeit, sa­­vazó­kádak belsejét nem lehet kö­­télbe mártani, viszont ezeket is jól védik a polivinil és polietilén bevonatok. E bonyolultabb alakú berendezéseknél igen nagy prob­léma a műanyag védőréteg felvi­tele. Ezen segítenek a műanyag­­szóró pisztolyok, amelyekkel rész­ben oldószerekkel tejfelsűrűségűvé oldott PVC-paszta, részben pedig rendkívül finom PVC-por szórható a védendő felületre. A műanyagszóró pisztoly elvileg igen hasonlít a közönséges festék­szóró pisztolyokhoz. A PVC azon­ban hidegen nem tapad. A kiszórt anyagot ezért egy gyűrűalakú fú­vókém­ kifújt acetilén-láng veszi körül, s ez egyrészt előkészíti, elő­melegíti a felületet, másrészt hő­jének hatására, a pisztolyból ki­szórt alacsony olvadáspontú PVC-t megolvasztja így a felületre már olvadt, tapadóképes anyag jut. A PVC-lángszórás kissé durva felületet ad, ezért a munka befe­jeztével, csak lángszórót használ­va, a pisztollyal el lehet simítani a felületet. ÉPÜLETFÁBÓL - BUTORFA Amerikai erdészeti szakemberek a közelmúltban számoltak be arról az új eljárásról, amellyel a kevés­bé értékes faanyagokból — példá­ul egyszerű épületfából — bútorfát lehet előállítani. Az új eljárásnak az a lényege, hogy a faanyag felü­letét műgyantával impregnált kü­lönleges papírral vonják be. A pa­­pírbevonat megakadályozza a ve­temedést, eltünteti a repedéseket, görcsöket és egyéb sérüléseket, s így az olcsó faanyagot faburkola­tok szegélyezések, vagy például szekrény-rekeszek és válaszfalak készítésére is lehet használni. A papírbevonat tetszés szerint színez­hető, festhető. Az új eljárást a tölgyfa vetemedésének megakadá­lyozására is sikerrel alkalmazták. 3 ROMA. (Agerpres.) Február 26-án megnyílt az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése. Luigi Longo, a kommunista párt fő­titkárhelyettese jelentést terjesztett elő az első napirendi ponthoz: „A kom­munisták feladatai a dolgozó töme­gek harcában". Elvitathatatlan tény — mondotta Longo —, hogy a monopóliumok el­lenőrzik Olaszország gazdaságának minden kulcspozícióját és ez a legna­gyobb akadálya annak, hogy iparosít­hassunk, hogy minden munkaerőt fel­használhassunk, felvirágoztathassuk az ország elmaradott déli vidékeit s olyan politikát folytassunk, amely elő­segíti a kisipar fejlődését és az árak csökkenését Az 1948—1955 közötti időszakban Olaszország ipara csaknem meg­kétszereződött, a munkanélküliség azonban szinte változatlan ma­radt s a bérek átlag csak 19 szá­zalékkal növekedtek. Világos te­hát, hogy a nemzeti jövedelem nö­vekedéséből jóformán csak a tőké­sek és különösen a monopóliumok húznak hasznot és semmiesetre sem a dolgozók, a fogyasztók. Longo ezután beszélt a szakszerve­zetek szerepéről a dolgozók harcában Az olaszországi Általános Munkaszö­vetség, mondotta Longo, már régóta arra ösztönzi a dolgozókat, hogy ne csak az egész országra kiterjedő kol­lektív munkaszerződések megkötéséért harcoljanak, hanem minden egyes vál­lalaton belül olyan szerződés megkö­téséért, amely felöleli a munkaviszo­nyok minden területét. A kommunisták — mondotta Longo —, helyeslik és támogatják az Álta­lános Munkaszövetség által előterjesz­tett követeléseket, amelyeket röviden a következőképpen lehet megfogalmazni: béremelés, a munkahét csökkentése bércsökkentés nélkül, a demokratikus szabadságjogok megvédése a vállala­tokban. A jelen pillanatban a legégetőbb követelés: az összes szakszerveze­ti áramlatok akcióegysége a közös célokért .. Az egységre való tö­rekvés túlságosan erős, semhogy politikai előítéletek útját állhas­­sák. Nekünk szüntelenül, minden pillanatban és minden eszközzel akcióegységre kell felhívnunk a dolgozókat-Az akcióegység szükséges ahhoz, hogy megszüntessük a szakszervezetek közötti széthúzást és létrehozzuk az egységes szakszervezeti szövetséget, amelynek tagja lehet minden dolgozó, politikai nézetre és vallási felfogásra való tekintet nélkül. Longo befejezésül a kommunista párt konkrét feladatairól beszélt a pro­paganda, az agitáció és a monopóliu­mok elleni aktív harc terén, a dolgo­zók életkörülményeinek megjavítá­sáért. Az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának plenáris ü­lése február 27-én megkezdte Luigi Longo beszámolójának megvitatását. Az olasz kommunisták akcióegységre szólítanak minden dolgozót luigi Longo jelentése a párt plenáris ülésén A Komszomol Központi Bizottsága határozatot hozott az ideológiai­ nevelőm­unka megjavításáról MOSZKVA. (Agerpres.) A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió Lenini Komszom­oljá­­nak Központi Bizottsága február 26 és 27-én­­tartotta Izteg VII rendes plená­ris ülését. A plenáris ülés meghall­­gatta és megvitatta A. N. Selepin, a Komszom­ol Központi Bizottsága titká­ra által előterjesztett jelentést. A ple­náris ülés ezután határozatot fogadott el a Komszomol-szervezetek ideoló­­giai­ nevelőmunkájának megjavításá­ról az ifjúság soraiban. A plenáris ülés határozata hangsú­lyozza, hogy az ideológiai-nevelő munka legfőbb fogyatékossága számos Komszomol-szervezetben abban mu­tatkozik, hogy e munka olykor nem kapcsolódik a kommunista építés gya­korlati kérdéseihez, nem veszi figye­lembe az időszerű kérdéseket, a konk­rét feltételeket és helyzetet. A Kom­szomol-szervezetek gyakran­­ megfe­ledkeznek arról, hogy a jelenlegi ifjú nemzedék a szocializmus győzelmé­nek korszakában nőtt fel, nevelkedett és­ kezdte meg tevékenységét, olyan időszakban tehát, amikor rendkívül kedvező feltételeket teremtettek az if­jak nevelésére. Ez az­ ifjúság, természetesen, nem járta ki a forradalmi harc ke­mény iskoláját, nem edződött meg, mert nem kellett leküzdeni® olyan megpróbáltatásokat és nehézsége­ket, mint a régi nemzedéknek. Sok ifjú nem látja tisztán, meny­nyi véráldozat és verejték árán teremtették meg a mostani körül­ményeket és azt hiszi, hogy min­dig ilyen volt a helyzet. Egyes fiúk és lányok hajlamosak arra, hogy másokon élősködjenek. Jól is­merik jogaikat, de megfeledkez­nek társadalmi kötelezettségeik­ről, sokat követelnek az államtól, de sem­mit sem adnak helyébe. Néhol keveset is kívánnak a fiataloktól. Egyesek va­lóságos üvegházi palántaként nőnek fel, s egyáltalán nincsenek felvértezve az élet komoly megpróbáltatásaival szemben. Vannak még szülők, akik túlságosan elkényeztetik gyerekeiket és ezzel rossz szolgálatot tesznek mind a gyerekeknek, mind a társada­lomnak. A Komszomol-szervezetek sokszor nem figyelnek fel ezekre a je­lenségekre, nem nevelik az ifjúságot eléggé arra, hogy erős akarattal le­­küzdje a nehézségeket. Sok Komszomol-szervezet és bi­zottság már nem fordít elég gon­dot az ifjúság ideológiai meged­­zésére, nem harcol keményen a burzsoá propaganda cselszövései ellen, nem neveli az ifjúságot elég­gé a bolsevik éberség szellemében. Nem lehet szemet hunyni afölött sem, hogy a Komszomol-szervezetek túl keveset törődnek az ifjúság erköl­csi nevelésével, nem küzdenek az iszá­­kosság és huliganizmus ellen, s elné­zik, hogy egyes ifjak naplopókként élnek. A Komszomolnak elszánt harcot kell folytatnia az ilyen fogyatékossá­gok ellen Komolyan meg kell javítani a poli­tikai oktatást, segíteni kell az ifjúsá­got a marxizmus-leninizmus tanulmá­­nyozásában, hogy jól megértse az osztályok­ról és az osztályharcról, a szocia­lista forradalomról, a proletárdik­tatúráról, a kapitalizmusról a szocializmusra való áttérés útjai­ról, a nemzetiségi kérdésről, a proletár nemzetköziségről, a párt szerepéről a kommunizmus győ­zelméért vívott harcban, s a szo­­cialista demokráciáról szóló ta­nítást. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordí­tani az ifjúság esztétikai nevelésére, a művészi ízlés kialakítására, a fiúk és a lányok megjelenésére, ar­ra, hogy egyszerűen, ne ízlésesen öl­tözködjenek. A Komszomol nevelőmunkájának megjavítása egyértelmű azzal, hogy kifejlesszük a tagok kezdeményező­készségét, a kollegialitást és démoni­­ciát a Komszomolban, hogy kiirtsuk a bürokratikus jelenségeket és a túlzott központosítást, magasabb fokra emel­jük minden komszomolista szerepkö­rét s felelősségérzetét a szervezett ügyek menetéért. A Szovjetunió Lenini Komszo­­moljának Központi Bizottsága lehív minden komszomolistát és ifjút, kö­szöntsék a szovjethatalom 40. évfor­­dulóját a szocialista versenyek fel­lendítésével s olyan dicső tettekkel, a­­melyek kifejezésre juttatják ifjúságunk­nak a szocialista haza iránti lángoló szeretetét. A Szovjetunió Lenini Komszo­­moljainak Központi Bizottsága a kom­­­szomolisták és ifjak sokmilliós sze­gének nevében biztosítja a kommun­is­ta pártot, hogy a Komszomol tovább­­ra is megbízható és hűséges támasza lesz a kommunizmus győzelméért ví­vott magasztos harcban. Az új Japán miniszterelnök Állami manfolt A kereskedelmi kapcsolatok flildol logidil kibővítése mellett,az amerikai támaszpontok ellen Kiszhi, Japán miniszterelnöke február 28-án első ízben tartott sajtóértekezle­tet megválasztása óta. A sajtóértekez­leten Kiszhi a japán—amerikai kap­csolatokról szólva elmondotta, hogy feltétlenül ki akarja fejleszteni Japán kereskedelmét a szocialista országok­kal, beleértve a népi Kínát is, és hangsúlyozta, mennyire fontos volna, hogy enyhítsenek azokon a korlátozá­sokon, amelyeket az Egyesült Álla­mok kényszerített a Kínával való ke­­reskedelemre. „Japán helyzete szüksé­gessé teszi, hogy növeljük kereskedel­­münket Kínával" _- hangsúlyozta Kiszhi A miniszterelnök elmondotta, hogy az Egyesült Államok jegyzéket kül­dött Japánnak, amelyben felszólította, hogy a Kínai Népköztársasággal szem­­ben alkalmazott kereskedelmi embar­gót vonja szorosabbra. Kiszhi azután kifejtette Japán álláspontját az USA kérésével kapcsolatban és hangsúlyoz­ta, hogy véleménye szerint ..Japán kereskedelmi kapcsolatait Kínával el kellene mélyíteni, nem pedig még job­­ban megszorítani, mint ahogy azt az amerikai jegyzék követeli „Az a véleményünk — hangsúlyoz­ta Kiszki —, hogy fokozni kell a ke­reskedelmet a kommunista világgal Ezt a szempontot alkalmaztuk akk­or, amikor aláírtuk a kereskedelmi egyez­ményeket Lengyelországgal és Cseh­ Szlovákiával“. Kiszhi ezután a Japán területen lévő amerikai katonai támaszpontokról be­szélt. ,A japán nép azt akarja, hogy megszüntessék az amerikai támasz­pontokat” — mondotta a minisz­erel­­nök, majd hangsúlyozta, hogy az idén májusra tervezett washingtoni útja alkalmával szóba fogja hozni ezt a kérdést. Nyugat-Németország 50 millió font értékű hadfelszerelést rendelt Angliétól LONDON. (Agerpres.)­­ Sajtóhír­­adások szerint Nyugat-Németország nagy mennyiségű katonai felszerelést rendelt Angliában. A Financial Times bonni tudósítója közli, hogy Nyugat- Németország nemrégiben 2800 pán­célos járműre adott megrendelést a British Manufacture and Research Company-nak. Az angliai Rolls-Roys­­cég a páncélos járművekhez szüksé­ges motorok szállítására kötött szer­ződést, összesen 8,5 millió font ster­ling értékben. Az Angliának adott nyugat-német rendelések meghalad­ják az 50 millió font sterlinget. A tudósító szerint most arról tár­gyalnak, hogy Anglia radar-berende­zéseket, lőszer és esetleg Centurio­.i­­tankokat szállítson Nyugat-Németor­­szágnak Az új NATO-parancsnok Speider: Az új egyenruha ez lesz! Leléphet! (Doni rajza).

Next