Előre, 1957. július (11. évfolyam, 3014-3039. szám)

1957-07-02 / 3014. szám

1957. július 2., kedd A forró nyári napokon emberek ez­rei vágynak hűsítő italokra. Ki egy pohár sörre, ki málnaszörpre vagy hi­deg ásványvízre. Igen sok kedvelője van ilyenkor a fagylaltnak is. Marosvásárhelyen mégis alig lehet hűsítő italokhoz jutni. Pontosabban szólva, citromszörp, málnaszörp, ás­ványvíz van elég. S ha a rendelkezés­re álló sör nem is fedezi teljesen a szükségletet — bár 15 százalékkal többet kap a város és a tartomány mint tavaly — mégis jelentős mennyi­ségben áll a fogyasztók rendelkezésé­re. Hát akkor hol a hiba? Ott, hogy csak igen ritkán lehet hideg italhoz jutni. Legtöbbször langyos „hüsító” italokat árusítanak a vendéglők és falatozók, mert kevés a jég. A fagylaltnál eddig még nem merült fel hasonló panasz, mert amennyi van, az elég hideg. Csak az a baj, hogy ke­vés van belőle. Talán mé­t ennél is nagyobb nehéz­ségeket okoz a jég hiánya a vendég­lőkben, falatozókban és mészárszé­kekben azzal, hogy a romlandó élel­miszereket nem lehet kellően megóv­ni. Nem beszélve arról, hogy nyáron a jég a háztartásokban is nélkülözhe­tetlen­— Marosvásárhelyen nincs elegen­dő jég? — teheti fel jogos kételkedés­sel a kérdést aki tudja, hogy két kisebb jéggyár mellett milyen hatal­mas, korszerű jéggyárral rendelkezik a néhány évvel ezelőtt épült Frigo­­tehnica. Sajnos, mé­t sincs elegendő jég. Pe­dig a Frigotehnica napi termelési ké­pessége 18 ezer kilogramm, s ennek fele is elegendő lenne a város ellátá­sára. Éppen ezért a többletet más vá­rosok részére kötötte le az üzem ve­zetősége. De jelenleg sokkal keveseb­bet állítanak elő, mint amennyi a gé­pek termelőképessége. Ugyanis Fekete Mihály igazgató szerint „hol víz nincs elegendő, hol a villanyáram szü­netel.’­ Az igazgató elvtárs készségesen be is bizonyította, hogy június 1 és 24 kö­zött a fenti okokból 14 ízben volt több órás üzemzavar és kifejtette, hogy egyetlen órai kiesés egy hatodával csökkenti a termelést. Persze erről ők nem tehetnek-Erről valóban nem tehetnek. Később a szakemberektől megtudtam, hogy mi­kor az építők az üzem helyét kijelöl­ték, a közüzemek mérnökei figyelmez­tették őket a bekövetkező vízhiányra. Ugyanis a vízvezeték hálózat már ré­gi s a csövek átmérője kicsi, mert an­nak idején nem számítottak arra, hogy annyi üzem létesül majd abban a városrészben. Ezt a tervezők tekin­tetbe is vették. Kutakat ásattak, hogy Hymodon biztosítsák az üzem vízellá­tását. Azonban a kutak vize egészség­ügyi szempontból nem felel meg jég gyártására s túl kemény ipari célok­ra is. Kazánkő lerakódást okoz. _Az épitők mulasztása kétségen fe­lüli áll. Nem lett volna szabad addig felépíteniök az üzemet, amíg meg nem győződtek róla, hogy a kutak vize megfelel-e vagy sem. Viszont az ü­­zem vezetősége tisztában van vele, hogy milyen nehézségeket okoz év­ről évre a vízhiány. (Az áram hiánya csak néhány esetben idézett elő fenn­akadást, bizonyos szerelési munkák következtében). A szállítási szerződé­sek megkötésekor mégis a teljes terme­lő képességet vette alapul a vezetőség. Amint az igazgató elvtárs mondta, nem lehetett mást. Arra azonban nem gondolt, hogy biztosítsa a berendezé­sek jó kihasználását, amire megvolt a lehetősége. A Frigotechnicáttak havonta 4—7000 köbméter vízre van szüksége, amit teljes egészében a városi vízvezeték hálózatból próbál fedezni. Ennek legnagyobb részét üzem­i célokra hasz­nálja. Maga a jég havonta mindössze 6—700 köbméter vízből készül. Ezt a mennyiséget zavartalanul lehetne fe­­dezni a vízvezetékből, különösen ha egy 20 köbméteres tartályt is készítet­tek volna, amelyben víztartalékot tá­rolóiznak esetleges üzemzavarok eseté­re. Ipari célokra pedig nagyon jól fel­használhatnák a kutak vizét ha — aránylag kis költséggel — berendez­kedtek volna a meglágyítására. Ezeket a lehetőségeket azonban nem vette tekintetbe az üzem vezetősége­ A közüzemek és a tartományi néptanács szakemberei is csak most gondoltak rá, amikor— bármilyen furcsán hangzik — „égető“ problémává vált a jég Marosvásárhelyen. Olyan égetővé, hogy tűzoltó munkával igyekeznek le­galább ideiglenesen megoldani. A köz­üzem egy újonnan beállított transz­formátor segítségével nagyobb nyo­mást biztosít a vízvezetéknek, míg a Frigotechnicánál a kutak vizének lágyí­­tásával próbálkoznak. Végleges meg­oldásnak tervbe vették, hogy ősszel hozzáfognak a szóbanforgó vízvezeté­kek kicseréléséhez. Egyelőre azonban a dolgozók nagy része csak a Maros hullámaiban talál­hat enyhülést. Ott van víz elég. ADRIÁN MIKLÓS Még sincs elég jég Moskitex Az elektrotechnika is felvette a har­cot a legyek ellen. A Moskitex nevű német készülék hatásosabb, mint a lassan elő méreg, vagy a ragadós légy­fogó. Lényegében keramikus anyagból készült hasábalakú léc, amely belül üres, falai pedig hosszúkás nyílások­kal vannak áttörve. A lécre két hu­zalt úgy tekercselnek fel, hogy mene­teik egymástól 3 milliméterre feksze­nek. A huzalokat a világítási hálózat­ba dugaszolják. Ha a légy megérinti a huzalt, azonnal elpusztul vagy el­kábul és beleesik egy vízzel teli tar­tályba. A Moskitex a legyeket magá­hoz is csalogatja. A kerámiatest bel­sejében különleges folyadékkal teli kis edény is van. A folyadék szagát az ember nem érzi, de a legyet odacsá­bítja. A légy a szag felé repül, de mielőtt a csalétket elérhetné, meg kell érintenie a vezetéket. A készülékbe egy kis grimmlámpa is be van építve, hogy éjjel a szúnyogokat csalogassa. A feszültségvezető huzalok védőháló­ban vannak, tehát érintés veszélye nem áll fenn. Lengyel törpeautó Elkészült az első lengyel törpeautó, a Mikrus MR-300 műszaki dokumentá­ciója. Nemsokára megkezdik az első három prototípuspéldány gyártását- Sorozatgyártásukra a jövő évben ke­rül sor. A sepsiszentgyörgyi „Dózsa György" textilgyár új gépterme A „SIMÓ GÉZA“ bútorgyárból Vállalatunk azok közé az üzemek közé tartozik, amelyeknek elsőkként kell tanulmányozniuk és kísérlet­képpen bevezetniük a megjavított bérezési rendszert. Az előkészületek már megkezdődtek. Üzemünk dol­gozói gyűlésen vitatták meg az ezzel kapcsolatos teendőket. A megjavított bérezési rendszer bevezetésének sikere érdekében a gyár munkaközössége teljes lendület­tel dolgozik. Az ésszerűsítések szá­ma napról napra nő. Eddig ötvenkét újítási javaslatot iktattak be, ame­lyekből 42-öt elfogadtak. Számos újítást már gyakorlatban is al­kalmaznak s több közülük kísérle­tezés alatt van. Nagyon értékes pél­dául Sebestyén Jenő javaslata az asztallapok körü­lvágásánál, amivel két más munkafázist takarítanak meg. Nem kevésbé értékes Bolbo­­ceanu ifjú mérnök javaslata is, egy felvonó híd elkészítése az anyag­raktárban — és számos más javas­lat. Az újítások alkalmazása nagy­ban elősegíti termelési tervünk meg­valósítását. Itt meg kell említenünk: ez az első esztendő, amióta éves ter­vek szerint dolgozik üzemünk, hogy minden hónapban ütemesen telje­sítjük tervünket, noha az első fél­évben nehézségekkel küzdöttünk. Mi továbbra is mindent latba ve­tünk, hogy megtartsuk a tervtelje­­sítés ütemét. ROCZ JÁNOS levelező. Gazdaság és fegyverkezés Angliában L­ondonban nemrégiben hivatalos jelentés látott napvilágot a Szi­getország gazdasági helyzeté­ről. Eszerint 1956-ban Anglia ipari ter­melése ugyanazon a szinten állott, mint tavalyelőtt. Igaz, hogy a katona­ság szá­mára dolgozó ipar termelése növekedett, számos, főleg közszükség­leti cikkeket gyártó vállalat viszont lé­nyegesen kevesebbet termelt, mint 1955-ben és ez lényegében meghatá­rozta az össztermelés stagnálását. Az angol ipar helyzete annál feltűnőbb, mivel statisztikai adatok szerint Ang­lia az egyedüli fejlett tőkés ország, amelynek gazdasága tavaly egy ta­­podtat sem haladt előre. — Hol keresendők a pangás okai? — teszik fel a kérdést a ködös Albion­­ban. — A féktelen fegyverkezési hajszá­ban! — válaszolja ma már az ango­lok túlnyomó többsége, ellentétben a fegyverkezésben érdekelt monopoltőké­sekkel, akik azzal próbálják megté­veszteni a közvéleményt, hogy a­ fegy­verkezést a gazdasági prosperitás fő eszközének kiáltják ki. — Hazugsági — kiáltja feléjük a józan angol. A valóságban a túlfeszí­tett katonai kiadások tették lehetetlen­né Anglia régi pozícióinak fenntartá­sát a világpiacon, gyengítették az ex­portra termelő iparágak versenyképes­ségét, mert a nemzeti jövedelem igen számottevő részét nem az ipar korsze­rűsítésére, hanem az improduktív fegyverkezési költségek fedezésére for­dították. A statisztika mindennél éke­sebben bizonyítja ezt. A második vi­lágháború után például — egészen 1952-ig — Anglia volt az egyetlen eu­rópai ország, amelyben a nemzeti jö­vedelem beruházásokra fordított ré­sze nem érte el az 1938-as színvonalat. S mi történt ezután ? A Month­ly Bul­letin of Statistics (Havi Statisztikai Szemle) adatai szerint a Szigetország 1952 után is elmaradt vetélytársai mögött e tekintetben. Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Ja­pán, Kanada 1952-t követően is nem­zeti jövedelmük lényegesen nagyobb hányadát fordították beruházásokra, az álló tőke megújítására, nem is be­szélve az Egyesült Államokról. Maga Mac Millan már 1956 tava­szán elismerte, hogy a katonai terhek rendkívül nyomasztóan hatnak az an­gol gazdaságra. Ha az ország — is­merte be az akkor pénzügyminiszteri tisztséget betöltő Mac Millan a másfél milliárd font helyett csupán 800 milliót költene fegyverkezésre és a felszabaduló 700 milliót nemzetgaz­dasági beruházásokra és az export előmozdítására fordítaná, fizetési mér­legünk megjavulna, s nemzetgazdasá­gunk talpra állhatna. Mac Millan azon­ban ezt „megvalósíthatatlan álom­nak“ tekintette és tekinti ma is, mi­vel — szerinte — egy ilyen intézke­dés „felelőtlen tett lenne a mai nem­zetközi helyzetben". Hogy a nemzet­közi feszültséget éppen egy ilyen lé­pés enyhítené, arra Mac­Millan nem gondol, illetve nem akar gondolni. A jelentésből és az angol sajtó­kommentárokból az is kitű­nik, hogy ez a politika — különösen a szuezi kaland után, amely nemcsak katonailag és politikailag, hanem gazdaságilag is csapást mért Angliára — még a nagyburzsoázia egy részéből is erőteljes ellenállást váltott ki. Tény, hogy 2852 ipari tár­saság tavalyi profitja körülbelül 9 százalékkal növekedett. Ezt a növeke­dést azonban kizárólag azok a válla­latok érték el, amelyek valamilyen kapcsolatban állanak a fegyverkezési iparral, mint például a gépgyártó ipar, amely 14, a fémipari társaságok, a­­melyek 31, a hajógyárak, amelyek 27 5 százalékkal növelték profitjaikat 1955- höz viszonyítva. A fogyasztási cikke­ket gyártó vállalatok nyeresége ezzel szemben tavaly jelentősen csökkent, így, a gépkocsiipar, a televíziós és rádiókészülékek, jégszekrények, por­szívók, mosógépek, villamossági fel­szerelések, textilipari cikkek és mű­szálak (nylon stb.) termelésével fog­lalkozó cégek nyeresége 1956-ban lé­nyegesen kisebb volt, mint tavaly­előtt. Az angol burzsoáziának az a része, amely közszükségleti cikkeket előállító vállalatokban érdekelt, bizo­nyos nyomást gyakorol a kormányra a katonai kiadások csökkentése érdeké­ben, egyrészt mert reméli, hogy ez­által állami hitelekhez, szubvenciók­hoz juthatna, amelyek révén felújít­hatná felszerelését, másrészt, mert e­­­zek a válllalatok most igen nehezen,­­ vagy igen drágán jutnak bizonyos­­ nyersanyagokhoz, amelyekből — tekin­tettel a nem elegendő mennyiségre az állam mindenekelőtt a haditerme­lésre dolgozó monopóliumokat— elégíti ki, s végül, mert a burzsoáziának ez a rétege saját bőrén érzi, hogy a vá­sárlóképes kereslet csak akkor szilár­dulhat meg, ha a lakosságot legalább némileg tehermentesítik a fegyverke­zési kiadásoktól. P­ersze, a fegyverkezési hajszát elsősorban a dolgozók sínylik meg. Hiszen, míg a második világháború előtt Anglia jórészt­­ a birodalmához tartozó gyarmati népek válljaira hárította a katonai kiadásokat, addig az elmúlt évtizedben, a gyar­­mati rendszer széthullásának körülmé­nye között, ezeket — szüntelenül nö­vekvő adók formájában — túlnyomó­részt maga a Szigetország lakossága kénytelen viselni. A konzervatív kor­mány háborús költségvetéseinek kö­vetkezményeiről a News Chronicle „Eredmény: üres a zsebünk“ című cikkében a következőket írja: „Az esz­telen fegyverkezés ervén arra buzdí­tanak bennünket, hogy tovább csök­kentsük költségeinket. Le kell monda­nunk ruhatárunk felújításáról, a ci­garettáról, már nem járunk színházba, szabadságunkat sem tudjuk vidéken tölteni, még újságokra sem telik. Munkába azért menni kell — de emel­kedett az autóbuszjegy ára. Este vi­lágítani kell — de drágább lett a vil­lanyáram, s tekintve, hogy rövidesen emelik a szén árát is, még drágább lesz. Ételt kell főznünk — de drágább a gáz. Ki kell fizetni a há­zbért — ám lényegesen többe kerül, mint az­előtt.“ A News Chronicle lakonikus mondatai mögött emberek millióinak tragédiája húzódik meg. Az új lakbér­törvény — amelynek alapján a háztu­lajdonosok július elsejétől másfél-két­szeresére emelhetik a házbért — nem kevesebb, mint öt és félmillió családot sújt. A kormány makacsul visszauta­­sítja mintegy öt millió öreg, heti egy­­fontos nyugdíjemelési követelését, mégpedig azzal érvelve, hogy ez több mint kétszáz millió font kiadástöbble­tet jelentene évente. (Arról persze hallgatnak, hogy csupán a Karácsony­szigeti hidrogénbomba-kísérletek elő­készítése és végrehajtása — szakértők megállapításai szerint — körülbelül ugyanennyibe került.) De ennek az áldatlan politikáinak a következményeit akár tovább is lehet folytatni. A túlfeszített fegyverkezés következményeként 1956 januárjától 1957 elejéig 120 ezerrel növekedett a teljes, és 150 ezerrel a részleges mun­kanélküliek száma; a munkások nagy többségét azokból a vállalatokból bo­csátják el, amelyek vásárlóképes ke­reslet, nyersanyag, illetve a termelés felújításához szükséges hitelek hiá­nya miatt csökkentett kapacitással dolgoznak, vagy — sok esetben — csődöt mondanak. Ennek a politikáinak a következménye az emigrálni óhajtók számának hihetetlen megnövekedése is, amely egyrészt a gazdasági hely­zet rosszabbodásával magyarázható, másrészt azzal a háborús atmoszfé­rával, amelyet az angol kormány Egyiptom elleni agressziója s általá­ban a kardcsörtető erőpolitika terem­tett. R­eálisan nézve a helyzetet, a ter­melés növelésének legfontosabb előfeltétele a tömegek vásárló­képességének a növekedése volna. A­­mint az 1957—58-as költségvetés­ből kitűnik, az angol kormá­ny ezzel az igazsággal egyáltalán nem hajlan­dó számot vetni. A fegyverkezési ter­hek az új költségvetésben lényegében azonosak maradtak, sőt, a kormány a gazdasági nehézségeken úgy próbál úrrá lenni, hogy tovább szándékszik növelni az adókat,­­s szentszövetséget kötött a monopoltőkésekkel a béreme­lési követelések visszaszorítása érde­kében. E szentszövetséghez minden erejével igyekszik megszerezni a jobboldali szakszervezeti vezetők tá­mogatását is, akik segítséget nyújt­hatnak az angol uralkodó köröknek a sztrá­jkmozgalom letörésében. (­Amint az történt is a hajógyári és gépgyár­tóipari munká­sok hatalmas tavaszi sztrájkja alkalmával, amelynek a kor­mánnyal lepaktáló jobboldali szak­szervezeti vezetők árulása vetett vé­get.) Persze — még az angol sajtó is be­ismeri — hogy az ilyenszerű manőve­rek az esetek többségében kudarcra vannak kárhoztatva, mert a szak­­szervezeti vezetők óvakodnak a kor­mánnyal való nyílt szövetségtől, ami a dolgozók felháborodásának növeke­déséhez és a szakszervezetek éléről való eltávolításukhoz vezethetne. Hogy ez mennyire így van, azt két tény ékesszólóan bizonyítja: először, a szakszervezeti vezetők idén tavasszal, is csak azzal az ígérettel tudták a dolgozókat a munka felvételére bírni, hogy a sztrájkot csupán elhalasztják, „tekintettel az ország nehéz helyzeté­re“, s ha a kormány bizonyos időn belül nem teljesíti a dolgozók követe­léseit, „újra lehet kezdeni''; másod­szor, a Szigetország dolgozói a nagy áprilisi mozgalom után is olyan sztrájkokat szerveztek, amelyek mé­retei egyáltalán nem arra vallanak, hogy az angol munkásosztály megtor­pant volna. Ma egyre inkább olyan helyzet áll elő, hogy az an­gol kormány — ha tovább akarja folytatni fegyverkezési politikáját —­ szükségszerűen egyre nagyobb dara­bot tör le magának az angol dolgo­zónak a kenyeréből. Ez pedig elke­rülhetetlenül a társadalmi összeütkö­zések kiéleződéséhez vezet. T­agadhatatlan, hogy maga az an­gol kormány is látja ezt a helyzetet, a megoldást azonban nem a leszerelésben keresi, hanem — mint­­a Mac­Millan-kormány által ki­bocsátott „Fehér Könyv” bizonyítja a fordított logikával, éppen az atom­fegyverkezés meggyorsításában. A Szigetország konzervatív vezető kö­reinek az az elképzelése, hogy bizo­nyos idő alatt olyan mértékben ellát­ják nukleáris fegyverekkel az angol hadsereget, amely lehetővé tenné a szárazföldi csapatok létszámának 50 százalékos csökkentését. Ez pedig — szerintük — a gazdasági élet megszi­lárdítására fordítható összegek növe­kedését eredményezné. A bökkenő — mint maga az angol konzervatív saj­tó is megírja — „csupán” az, hogy a nukleáris fegyverkezés, még ha táv­latilag ténylegesen a katonai kiadá­sok csökkenéséhez vezethetne is, az elkövetkező évek folyamán olyan ha­talmas összegeket emészt majd fel, amelyek egyelőre lehetetlenné teszik a költségvetés fegyverkezési tételei­nek bármilyen lényeges csökkenését. Másrészt viszont, egy ilyen terv meg­valósulása hozzájárulna a nemzetközi feszültség növekedéséhez, s szükség­szerűen még nagyobb veszélybe so­dorhatná a nem nagy kiterjedésű, sű­rűn lakott Szigetországot. FEHÉR OSZKÁR ELŐRE Vasárnap megint kellemesen hűsöl­­tek a fővárosi dolgozók a Lidó fürdő hullámaiban Értékes tapasztalatcsere A Kínai Kommunista Ifjak Szövetsége kongresszusán részt vett román küldöttség beszámolója A fővárosi Pionír palota színházter­mében szombaton gyűlést tartottak, amelyen részt vettek: az IMSZ KB és a Bukarest tartományi és Bukarest városi IMSZ-szervezet aktivál, az if­júsági és a gyermeksajtó több munka­társa, a „Filimon Sirbu“ központi ká­­deriskola tanulói, a fővárosi IMSZ- alapszervezetek képviselői és pionír­­oktatók együttes gyűlést tartottak, hogy meghallgassák Virgil Trofin elv­társnak, az IMSZ KB első titkárának, a Kínai Ifjúság Új Demokrata Szö­vetsége III. kongresszusán részt vett IMSZ-küldöttség vezetőjének beszár­molóját a kongresszusról. — Nehéz szavakban érzékeltetni azt a forró szeretetet, amellyel a kínai ifjú­ság a Kínai Kommunista Párt iránt viseltetik — mondotta egyebek között Trofin elvtárs. — Csupán az utóbbi években mintegy 2.000.000 ifjú lépett be a kommunista pártba. A kínai ifjúság három fő jelszava a következő: dolgozzunk szorgalmasan, tanuljunk odaadással és szilárdítsuk meg egységünket! Ezután Virgil Trofin elvtárs vázolta a kongresszus által kijelölt különböző feladatokat, részletesen beszélt a kínai ifjúsági szervezet nevelő és szervező tevékenységéről és munkastílusáról, majd közölte, hogy a szervezet nevét „A Kínai Kommunista Ifjak Szövet­ségéire változtatták ált. -5? ■ Feljöttek férfi tornászaink is A Német Demokratikus Köztársa­­ság sportolóival az elmúlt napokban egyszerre több fronton is küzdöttek legjobbjaink. S ha atlétikában a mie-A kettős tornaviadal négy női részve­vője: Elena Jován Gera, Hurm­uzache (ENK), Landgraff és Sonntag (NDK) (Neagu rajza­­ink maradtak alul, tornában, kajak-ke­nuban, női evezésben a németeknek kellett meghajtaniok zászlóikat a na­gyobb tudás előtt. Férfi tornázóink, nagy küzdelem után 276,40—275,60 arányban nyerték a ta­lálkozót. Lányaink viszont, jóllehet két pont előnnyel győztek, nem nagyon csillogtatták tudásukat. Az ötödik helyen valljuk be, hogy többet vártunk ko­sarasainktól. Igaz, nem lebecsülendő az 5. hely sem a kosárlabda Európa­­bajnokságon, de fiaink többre is képe­sek. Ezt bebizonyították a többszörös s most újból Európa-bajnokságot nyert szovjet együttes nemrégi legyőzésé­vel. Másodszor nem sikerült Gyeng­én játszott férfi röplabdaválogatottunk vasárnap Vasárnap este, amikor kissé szo­morúan gyalogoltunk a villamos felé, vala­ki megjegyezte: „hiába, az elbizakodottság rossz tanácsadó’’. Az bizony. Pénteken férfi röplabda­válogatottunk szívós küzdelem és szép játék után legyőzte a világbaj­nok csehszlovák együttest. Csapa­tunk megérdemelte a győzelmet, mert jobban, határozottabban küz­dött. Tegnapelőtt már az első lab­dacseréknél kitűnt, hogy játkosaink könnyű győzelemre számítanak. Té­vedtek. A csehszlovákok nagyon komolyan vették a mérkőzést. Min­den megmozdulásukon látszott, hogy nagy győzelemmel szeretnék feledtetni a pénteki vereséget. Mindjárt a mérkőzés elején hatal­mas iramot diktáltak. Nyomasztó fölényt harcoltak ki. Támadásaik befejezésekor zúgtak a leütések. Ak­robatikus ugrásokkal szedték fel a labdákat. És a mieink?... Felismer­­hetetlenül gyengén játszottak. Ép­pen az hiányzott játékukból, ami­vel pénteken megnyerték a mérkő­zést: a határozottság, a küzdeni tu­­dás. Nem bírták a nagy iramot és végül 3:0-ra (15:8, 15:8, 15:9) veszí­tettek. Legfőbb feladat­­a jövőre az erőnlét, az állóképesség megjavítá­sa, s... több szerénység. Női válogatottunk, bár nehezebben mint pénteken, de ismét győzött (Végeredmény: 3:2.) Az utolsó játszmát 13:3-ra nyerték. Az ered­mény annál értékesebb, mivel az edzők — nagyon helyesen — új csa­patösszeállítással kísérleteztek. És ne felejtsük el: a megfiatalított csapat Európa-bajnokot győzött le! (­es) Véget ért a labdarúgó „Tavaszi Kupa*­ Csoportgyőztesek: A labdarúgó „Tavaszi Kupáért“ ki­írt kétfordulós, két csoportra osztott bajnokság egy elmaradt mérkőzést nem számítva vasárnap délután befejező­dött. Az első csoportban, amint az vár­­ható is volt, a végig Vezető Temesvári Tudomány lett az első, míg a máso­dikban, nagy versengés után bár, de teljesen megérdemelten, a Bukaresti Lokomotív­ Arad 10 2 3 5 11:20 7 Amint a táblázatból is látható, az el­maradt HKH—Bukaresti Haladás talál­kozó már nem befolyásolhatja az első­ség kérdését. A két csoportelső vasár­nap, július 7-én Bukarestben döntő­mérkőzés keretében küzd meg egymás­sal a kupáért. Alább röviden beszámolunk a vasár­nap lejátszott 6 mérkőzésről. BUKAREST Hadsereg Központi Háza — Ploesti Energia 3:0 (1:0) Két érdektelenül játszó csapat volt az Augusztus 23 stadionban. Az 30 ezernyi néző a vége felé már valósággal unta a játékot. A lendület és lelkesedés, nélkül játszó ploestieket a katonacsa­pat rutinjának, nagyobb technikai fel­­készültségének köszönhetően, Constan­tin és Alexandrescu (2) góljaival köny­­nyedén verte meg. Bukaresti Haladás — Marosvásárhelyi Energia 3:0 (1:0) A Dinamo stadionban lejátszott mér­kőzésnek nemcsak az eredménye, de a játék képe is hasonló volt az előbbi­­hez. Lapos, szürke játék folyt a pályán. Kár, hogy Rapaport bukaresti játékve­zető az első félidő elején, akikor, ami­kor a vásárhelyiek aránylag szépen játszottak, tetszetős akciókat építettek fel, túl könnyen megítélt a Haladásnak egy 11-est, amely bizonyos mértékben kedvét szegte a marosmenti fiúknak. Különben a bukarestiek győzelme tel­­jesen megérdemelt, mert az Energia fő­leg a második félidőben csapnivalóan játszott. Gólszerzők: Ozon, Moldovea­­nu és Dinulescu. SZTÁLIN VÁROS Energia (Vörös Zászló) — Bukaresti Lokomotiv 0:1 (0:0) Színvonalas, jóllamu mérkőzés, meg­érdemelt vasutas győzelem. A győztes gólt Olaru lőtte. A hazaiak erejüket fölösleges cselekben őrölték fel. PETROZSÉNY Energia — Bukaresti Dinamó 3:1 (2:1) Szépen indult a találkozó, de később a fővárosi csapat egyes játékosainak (Éne, Lázár és Popa) hibájából eldur­vult. A bányászcsapat jól játszott, megérdemelten győzött A Dinamo a 4. percben Calinoiu révén elért góljára a hazaiak hárommal válaszoltak, ame­lyeknek Romosán (40 méteres bomba, lövés), Ciurdarescu és Sima Voltak a szerzői. TEMESVÁR Tudomány — Sztálinvárosi Dinamó 3:1 (2:0) Három szép akcióból születő védhe­­tetlen góllal biztosították be a diákok csoportelsőségüket. NAGYVÁRAD Haladás - Aradi VS UTA 1:2 (1:1) Élénk iramu, igazi kupaküzdelem. Az aradiak rászolgáltak a győzelemre. Góljaikat Bakucz II. lőtte, míg a vá­­radi csapatból Demjén volt eredményes. Temesvári Tudomány Bukaresti Lokomotiv I. CSOPORT Temesvári Tudomány 10 8 2 2 24:17 14 Hadsereg KH 9 5 1 3 27:13 11 Ploesti 10 4 2 4 19:22 10 Bukaresti Haladás 9 3 3 3 22:19 9 Sztálinvárosi Dinamo 10 2 3 5 16:26 7 Mű­helyi Energia 10 2 3 5 14:25 7 II. CSOPORT Bukaresti Lokomotiv 10 6 2 2 20:11 14 Petrozsény 10 4 3 3 15:18 11 Bukaresti Dinamó 10 4 2 4 21:15 10 Sztálinvárosi Energia 10 4 2 4 14:12 10 Nagyvárad 10 1 6 3 12:17 8 3 Igaz, hogy atlétáink az elmúlt évek­ben egy-egy kivételtől eltekintve a mi­nőséget illetően a többi sportágakhoz viszonyítva nem tündököltek, a június 30 azonban az ő számukra is jelentős sikert hozott. Aurel Raica és Florica Otel a Német Demokratikus Köztársaságbeli Aueban bebizonyítot­ta, hogy mind több atlétánk képes vi­lágviszonylatban is számottevő eredmé­nyeket elérni. Aurel Raica súlylökés­­ben elért 17,42 méteres eredménye az idei legjobb teljesítmény Európában. Tagadhatatlan, hogy Raica elég mesz­­sze tart a világbajnok O’Brien 19 mé­teres dobásaitól, de fiatal atlétánk egy­re jobb teljesítményei nagy remények­re jogosítanak fel. Florica Otel, ez a nemrég feltűnt kö­zéptávfutónő ezúttal 800 méteren 2 p 07,9 mp-cel új országos csúcsot állí­tott fel, amely világviszonylatban is nagyszerű időnek felel meg. S ne fe­lejtsük el, hogy olyan kiváló, világhírű futónőt kényszerített maga mögé, mint Ursula Donath. Egyébként csapataink Aueban vere­sé­get szenved­tek fa lányok 60—46 mig a férfiak 117—106 arányban)■ 71 vereség azonban semmit sem von le Raj­a és Otel, valamint a többiek na­gyon jó egyéni teljesítményeinek, érté­kéből. Reméljük, hogy ez a két értékes tel­jesítmény nem csúcs, hanem csak kez­­det, biztató kezdet lesz. Kiváló sportgyőzelmek és bosszúságokkal tarkított örömök Sportolóink nemzetközi találkozóinak krónikája Rai­a és Orel nagyszerű teljesítményei­ bmn A III. „Román-Bolgár Barátság“ kerékpáros verseny első szakaszát román versenyző nyerte Hétfőn startolt a „Román-Bolgár Barátság” III. kerékpáros versenye, a­­melyet az Informatia Bucurestiului és a szófiai Vecserni Novini rendeznek. Az első szakaszt a Bukarest-Braila útvonalon Selaru (RNK) nyerte. Ide­je: 5 ó 35 p 32 mp. További helyezés­­ek: G. Calcisca (RNK), N. Filipov (RNK), A. Folbert (RNK), I. Vasile (RNK). Kedden a II. szakaszt futják le, Braila-Galati-Buzau útszakaszon. Jelenet a kolozsvári Tudomány és a cseh Spartak Hradec Kralove mérkőzésről (Antal Béla felvétele) Világhíradó BUDAPEST. Megkezdődtek a labda­rúgó 16. Közép-európai Kupa mérkőzé­sei. A Budapesti MTK szombaton vil­lanyfényes mérkőzésen a bécsi Práter stadionban 1: 1-re (1:0) játszott a Ra­piddal, míg a Vasas vasárnap Budapes­ten 3:0 (1:0) arányban győzte le a Vien­na-t. Egyéb eredmények: Bratiszlavai Slovan — Vojvodina 1:0 (0:0), Cervena Zvezda — Prágai Dukla 1:1 (1:0). HÁGA. De Nijs holland úszónő a napokban 1650 yardon 20 p 26,3 mp-es idővel új világcsúcsot állított fel. MOSZKVA. A Szovjetunió labdarúgó bajnokságában nagy meglepetésre a Leningrádi Zenit Moszkvában 3:2 (1:2) arányban legyőzte a Spartakot. A baj­nokságban továbbra is a Moszkvai Di­namo vezet 17 ponttal a Kijevi Dinamo és Tbilisz előtt. STOCKHOLM: A svéd-dán atlétikai viadal, amelyen különösen kiváló ered­­mény nem született, a svédek 120:100 a­­rányú győzelmével ért véget. PEKING. A magyar utánpótlás válo­gatott, amely részt vesz a moszkvai­ Fesztivál sportrendezvényein, három hetes portyára a Kínai Népköztársaság­ba utazott. A keretben többek között a következők kaptak helyet: Töröcsik I., Töröcsik II., Prohászka, Jagodics, Opa­­va, Lahos, Csányi, stb. L. L.

Next