Előre, 1957. augusztus (11. évfolyam, 3040-3064. szám)

1957-08-01 / 3040. szám

Világ prnlolárjni egyesül Jetek í XI. évfolyam 3040 sz. * 4 oldal ára 20 báni * 1957 augusztus 1, csütörtök NAI SZAMUNKBAN: > A szovjet-afgán megbeszélések a két ország közötti baráti és jószomszédi viszonyt tükrözték (4. oldal) > Oman harca a függetlenségért — Londoni beismerés arról, hogy a felkelők angol eredetű zsákmányolt fegyverekkel har­colnak (4. oldal) MINÉL KEVESEBB SELEJTET! I parunk termelése állandóan növek­szik. Országszerte terjednek és szép sikereket hoznak a termelé­kenység fokozására, az önköltség csök­kentésére irányuló mozgalmak. Nem kétséges, hogy augusztus 23-án, a most folyó versenyszakasz kiértékelé­sekor további szép eredményekkel büszkélkedhetünk majd, a termelési tervek messzemenő túlteljesítésével, sok milliós megtakarításokkal. Ez jó. De az már egyáltalán nem jó, hogy még mindig elég sok panasz merül fel az iparcikkek minőségével kapcsolatban. Márpedig hiába gyár­tunk valamiből sokat es olcsón — le­gyen az akár ipari berendezés, akár közszükségleti cikk —, ha az minősé­gileg nem mindig megfelelő. Hibás, se­lejtes áruból a kevés is túl sok. Népgazdasági szempontból különö­sen legfontosabb iparágunkban, a ne­héziparban okoz sok kárt a seiejt. Nem uj felfedezés ez, tudnak is róla a mi­nisztériumban is, meg a vállalatokban is. Küzdenek is ellene, több-kevesebb eréilyel — és ennek megfelelő ered­ménnyel. Az első fél évben az addigi 3 5-ről 2.98 százalékra csökkentették a relejt átlagos arányát. De csökkent­hették volna még kisebbre is. ha min­degyik vállalat jobb minőségű munká­ra törekszik. Az aranyosgyéresi Sod­ronyipar acélöntödéiében 7 százalék a selejt aránya, a craiovai Electroputere vasöntödéjében pedig nem egyszer a 30—40 százalékot is eléri. Nem vi­gyáznak eléggé a minőségre a resicai fémipari kombinát acélöntői sem. A többi iparágakban is akad még kifogásolni való. Melyek a hibás, selejtes munka főbb okai? Sok vállalatban az, hogy nem tanul­mányozzák elég alaposan a technoló­giai előírásokat s emiatt aztán a gyártást ser- tudják megfelelően elő­készíteni. f asutt a rossz munkaszer­vezés vág az akadozó anyagellátás miatt mr .-megismétlődő hóvégi hajrá megy a ninőség rovására. Nem is be­szélve . szakmai hozzáértés meg a szemé'yes felelősségérzet hiányáról, amcl re elég sok példa akad még mur iahelyeinken. különösen a szak- isk dákból kikerülő fiatalok sorában. elsősorban ezeket az általános fo­gyatékosságokat kell tehát megszün­tetni. Ezzel egyidejűleg aztán azt is meg kell nézni, hogy a vállalat sajátos viszonyainak megfelelően mit tehe­tünk a minőség javításáért. A ..Novem­ber 7” textilgyáriján például minden hó elején 6—6 minőségi jutalomszej- ványt osztanak ki a réomunkások kö­zött. Ha selejtes munkát végez, a mi­nőségi ellenőrzés minden esetben — a hiba nagyságának megfelelően — meg­fosztja egv vagy több szelvénytől. Hó végén pedig a megmaradt szeivénvek ahoján osztják ki a minőségi jutal­makat. ötletes és eredményes módszer. Természetesen nem lehet mindenütt gé­piben alkalmazni, hanem mindig meg kell keresni azokat a formákat, ame­lyek legiobban megfelelnek az illető munkahely adottságainak. Valamit azonban tenni kel! mindenütt, hogv a l-hető legkisebbre csökkentsük a selejt- termelést. Az augusztus 23 köszöntésére folyó szocialista verseny ió alkalom erre. Fontos feltétel azonban, hogy az üzem­bizottságok a versenyeredmények ki­értékelésekor a munka minőségét is vegyék tekintetbe. Távirati jelentés a párt és a kormány vezetőihez Megkezdte működését az első romániai atomreaktor A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének GHEORGHE GHEORGHIU-DEf elvtársnak A Román Népköztársaság Minisztertanácsának CHIVU STOICA elvtársnak örömmel jelentjük, hogy az Atomkutató Központ épitőtelepén dolgozó munkások, technikusok, mérnö­kök és tudományos dolgozók, s a szovjet szakemberek együttes erőfeszítésének eredményeként ma, 1957, julius 31-én, d. u. 3 óra 53 perckor működésbe lépett a 2000 kilowattos atomreaktor. A munkálatok a megállapított terv szerint foly nak tovább az előirányzott kapacitás eléréséig. A Minisztertanács mellett működő Atomenergia Bizottság Az RNK Tudományos Akadémiájának Atomfizikai Intézete Hordjon, csépeljen minden gazda! Kézdi rajonban állnak a cséplők Bukarest tartományban már az ara­tás befejezésénél tartottak, mikor a hűvösebb éghajlatú Kézdi rajonban a pávai kol'eklivisták bekötötték az első kévét. Jó két héttel előbb kezd­ték meg az aratást, mint a tavaly, s a rajonban azóta háiom kombájn (mind a. három a szentkatolnai állami gazdaságban), 32 arató-kötöző, 14 marokrakó-arató gép és sok ezer kézi kasza vágja a teltkalászu gaboná-' Molnár József njori főmérnökkai teszi Igéivé — az aratás első tiz na­pes eredményéről —, megtudjuk, hogy a heeikezett községi jelentések szerint ecid.g több mint 50*0 hektár gabonát a'a'itak le. Ez körülbelül a kalászo­sokkal bevetett terület 35 százaléká­nak felel meg. Azonban a határ job­ban dicséri a rajon dolgozó paraszt­jait, mint a hivatalos jelentések. Több kalangyába rakott gabonát látni, mint amennyit a jelentés tükröz. Az idei gyorsütemü aratásnak az a magyarázata, hogy a rajoni néptanács végrehajtó bizottsága nagy gcnddal ellenőrizte az előkészületi munkákat, s igy egyetlen gazdaságot sem ért vá­ratlanul az aratás kezdése. Még azok­ban a községekben sem, amelyek a je­lentések alapján a kullogok cimét vi­selik. Futásfalva- és Esztelnek népta­nácsai három százalékot jelentettek. Bereck 4, Dálnok 6, Kővár 10 száza­lékra áll az aratással. Noha teljesít­ményben ezek a községek valóban a rajon többi községei mögött marad­tak, „még sem olyan csúnya az ör­dög, ahogyan a falra festik“. Az említett községek néptanácsai a betakarításnak nem tulajdonítanak nagyobb fontosságot, mint bármilyen más, hatáskörükbe tartozó akciónak. Nemhogy irányítanák ezt a különösen jelentős munkát, de még ahhoz sem vesznek fáradságot, hogv rögzítsék a dolgozó parasztok buzgólkodását. Ezt igazolja Szabó András rajoni agronómus kővári esete is. Az elmúlt napokban azzal a feladattal ment Kő­várra, hogy az ottani néptanácsot se­gítse munkájában. A székházban egyetlen embert talált, Kádár Mózes községi technikust. Jó jelnek vélte, hi­szen ilyen alkalommal az a rendje, hogy a néptanács emberei is a mezón töltik idejüket az aratók között. A technikus mindjárt el is mondotta, kit, hol lehet találni. A titkár Sepsiszent- györgyre utazott, az elnök Afra Ödön Lemhényi Tamás gazdaejöljáróval Szárazpatakra ment. Igazat mondott a technikus. Szabó András Száraz­patakon hosszas keresés után rá Is talált a két „terepjáró“ emberre. Igaz, nagyon furcsa állapotban voltak. Részegen. A rajoni néptanács végre­hajtó bizottsága alaposabban figyeljen fel a kővári néptanács elnökének a magatartására, mert nem csak az ara­tás menetében, de tevékenységének más területén is sok kivinni való akad. E beszámoló nem hivatott arra, hogy részletezze azokat. Visszatérve a betakarításra, rajoni viszonylatban a tarlóhántással és a csípléssel lemaradtak. A learatott te­rülethez viszonyítva a két-három szá­zalékos tarlóhántás szinte egyenlő a semmivel. Ez nem igazolja, hogy a rajon szakemberei állandóan terepen vannak. Ez a helyzet a csépléssel is. A cséplőgarniturák beindításra vár­nak, mert a hordást nem kezdték meg még sehol (kivéve a pávai kollektivis­tákat). „Ésszerű“ tervezés A Sebes rajoni Nagyapóid község­nek két cséplőgépe van, mindemellett nem a községbeli parasztok használ­ják a betakarításhoz, hanem két má­sik községben csépelnek vele, mert a rajoni néptanács bürokratái igy intéz­kedtek. Hogy Nagyapóidon mivel csé­pelnek? A nagyludasiak cséplőgépével, amit 15 kilométerről kell elhozni. A „terv“ szerint a nagyapóid! pa­rasztok julius 14-én elhozták a csép­lőgépet, de ekkor sem láthattak mun­kához, mert Vincze Géza, a községi néptanács elnöke nem tudta eldönteni, hogy szérűn, vagy csűrben csépelje­nek-e. Julius 25-én végre döntött Vin­cze elvtárs. Úgy határozott, hogy a csűrben csépeljenek. Üzembehelyezték a gépet Is, de ... a néptanácshoz még aznap telefonér­tesítés jött, hogy a cséplőgépet azon­nal küldjék vissza Nagyludasra. S pár óra múlva a ludasiak már ott is voltak a gépért. A nagyapoldiak pe­dig, akiknek két cséplőgépük van, ott álltak tehetetlenül, gépek nélkül. E „tervért“ a rajoni és községi nép- tanácsok vezetőit egyaránt felelősség terheli. „A barátság hajója kikötött a szovjet partokon“ — Kiküldött munkatársunktól — E lőször is álljon itt néhány szó arról, hogy miért nem kezdőd­nek pontosan a VIT előadásai, miért késünk el a legtöbb helyről, és bár elindulunk idejében, miért nem jutunk sok esetben célhoz. Aki ezek­ben a napokban Moszkvában van, az rögtön tud rá felelni: „nem ereszt az utca“. És ez igy van a szó legszorosabb értelmében. Nem enged a tüneményes fényjátékok lenyűgöző látványa. Hogy is mennél tova a Gorkij utón, amikor egyik palotán villanygalambok repül­nek, a főposta homlokzatán pedig egy 15 méter átmérőjű többszínű földgömb mozog megállás nélkül. S hogyne áll- nál meg csodálkozni a szökőkutakat megszólalásig utánzó szines villanyát- tételű fényjátéknál, vagy a 22 méter magas könyves boltoknál, amelyeknél a stilizált könyvcimek egymásután ki- gyujnak. Ám nemcsak a villanyjáték állít meg az utcán, hanem az emberek tömege is. A moszkvai sofőrök már rég lemondtak arról, hogy délután 6 órától a főváros főutcáira behajtsanak. Ez teljesen kép­telenség: nem túlzók minden nap százezres tömegek vannak az utcán. Cso­dálatos látvány ez a hatalmas tömeg. Kisebb-nagyobb gyűrűként veszik körül a külföldieket, autogramot gyűjtenek, jelvényeket cserélnek, beszélgetnek, ba­rátkoznak, A gyűrűből lassanként tán­coló csoport válik. És amikor éjjelen­te lenézek a szállodám nyolcadik eme­letének ablakából, száz cs száz gyűrűt és táncoló csoportot látok. És ez csak egyetlen tere Moszkvának. A moszkvaiak szeretik a külföldi fiatalok jókedvét, különleges öltözetét, szívesen, örömmel beszélgetnek velük. A beszéd sokszor kézzel-lábbal folyik. Persze, sok moszk­vai tud németül és angolul. így aztán mindig akad önkéntes tolmács, ritkán van fennakadás a beszélgetésben. A kül­földiek pedig szeretik a moszkvaiakat rendkívüli barátságosságukért és meleg szivükért. Hogy ha a fesztivál nem jelentene egyebet, mint ezt a kölcsönös és tömeg­méretű ismerkedést, — amely pillana­tok alatt szerteoszlatja az idegenkedést, vagy előítéletet —, már akkor is fel­mérhetetlen lenne a jelentősége. Ha az akarat nem hiányzik... (Tudósitónktól). — Nehéz feladat elé állította az idei nyári kampány a szatmári állami gazdaság dolgozóit. Más években . a kalászosok nagy részét gépi erővel takarították be. most pedig az 1412 hektárból' csak 130 hektárt' váglak lé géppel. A többi annyira megdőlt hogy csak kaszával lehetett dolgozni; ben, ne. ló munkaszervezéssel mégis sike­rült hét nap alatt befejezni az ara­tást. Tehát a kampány első részével si­keresen megbirkóztak, de még hátra van a cséplés. S megint csak az idő­járás az, amelyik akadályokat gördít a jó munka elé. Minden második nap esik az eső, átáznak az osztagok és várni kell. amíg megszáradnak. Hogy JÚNIUSBAN ODC TÓMMÁ NYERSVAS ÉS JÚLIUSBAN ■ V/MnM TERVEN FELÜL A kalánl „Victoria“ üzem olvaszt árai, akik elnyerték a kohászok orszá­gos versenyében az élenjárók vörös zászlaját, junius és julius folyamán 835 tonna nyersvasat termeltek terven felül. Eredeti vállalásuk az volt, hogy 3,2 százalékkal növelik a munka termelékenységéi. Ezt csaknem négyszeresen túlhaladva, 12 százalékos emelést értek el, önköltségcsökkentési akcióik so­rán pedig 922 ezer lejt takarítottak meg, majdnem háromszorosát az augusztus 23 köszöntésére telt vállalásuknak. A kaláni olvasztárok január 1 és julius 30 között 4005 tonna jó minőségű nyersvasat termeltek terven felül. Egész idő alatt élenjárt az ifjúsági nagy olvasztó, amelynél Ion Moraru, Muntean lonescu és Ion Crisan mesterek bri­gádjai dolgoznak. Resica. — Etetik a martinkemencét (Friedmann Miklós felvétele) Jelentős megtakarítások A Sztálin tartományi textil- és ru­hagyárak dolgozói a szinajai „I. C. Frimu” üzem kezdeményezését magu­kévá téve, több mint 5 millió lejt takarítottak meg augusztus 23 tiszte­letére. A legszebb eredményt a nagy­szebeni „Libertatea” és a nagydisz­nód! „Transilvania” gyárak mun­kásai érték el. Az előbbiek csaknem 1,300.000 lejt s az utóbbiak is több mint 1 millió lejt takarítottak meg. A „Dacia” munkásainak is sikerült nö- velniök a termelést: mig 1956-ban na­ponta 50 darab szőnyeget szőttek, az idén 250 darab a napi termelésük. A „Matasea Rosie” 60.000 négyzetmé­ter selymet gyártott terven felül, az „11 Iunie” pedig 28.535 kiló gyapot­tal haladta túl munkavállalását. Jelentős megtakarításokat értek el a sztálinvárosi „Partizánul Rosu”, „Drapelul Rosu” és „Textila Rosie” gyárak, valarriiht a vidombáki fonoda munkásai is. A székelykereszturi lengyárban A székelykereszturi lengyár dolgo­zói julius havi tervüket már 15-én 110 százalékban teljesítették s azóta augusztusra termelnek. Augusztusi tervüket 150 százalékra akarják teljesíteni és ezen kivül 500 önkéntes munkaórát végeznek az uj lengyár építésénél. Vállalták még, hogy a holtidő kiküszöbölésével, vala­mint a minőség megjavításával két százalékkal csökkentik az önköltséget. Élen járnak: Balázs Dénes, Simó Albert, Hajdú András és mások. Péter Ilona, levelező. valahogy mégis megrövidítsék a kényszerű tétlenség idejét, szétrakják a kereszteket, egy-két óra alatt meg­szántják a kévéket, azokat hordják csépelni. Komolyabb munkát csak hétfőn és kedden tudtak végezni, mert vala­mennyire kiderült az idő. 15 cséplőgép dolgozott szakadatlanul és 335 hek­tárról elcsépelték a gabonát. A csépléssel egyidőben 322 hektár­nyi területen tarlót bántottak. Bek jó lenne, ha Szatmár rajon valamennyi' mezőgazdasági egysége az állami gazdaságéhoz hasonló eredménnyel dicsekedhetne. Román-szovjet vízgazdálkodási egyezményt írtak alá A fővárosban szerdán egyezményt Írtak alá a Román Népköztársaság és a Szovjetunió között a két ország ha­tára mentén levő folyók jogi helyze­tére vonatkozóan. , Az egyezményt román részről 1. Bernachi mérnök, a Minisztertanács mellett működő Állami Vizügyi Bizott­ság elnöke, szovjet részről S. A. Lisi- tin, a szovjet állam megbízottja Írták alá. Az egyezmény alapján szoros együtt működés fog létrejönni a határmenti folyók vízgazdálkodása és mindkét fél érdekében levő vízrendészeti mun­kálatok kérdésében. (Agerpres) Japán sportolók vendégségben küldötts égünk szálláshelyén De a Fesztivál nemcsak ennyit je­lent. Jelenti például azt a találkozást is, ami a Lomonoszov egyetem egyik au­lájában zajlott le tegnap délután 4 órakor az irók és diakok között. A ta­lálkozás hírére ezer és ezer külföldi és belföldi diák vette valóságos ostrom alá a 2-es előadótermet, amelyet a kül­földiek nagyszámú részvétele miatt for- ditóberendezéssel láttak el. Öt nyelven lehetett egyszerre hallani az előadó felszólalását. Nagy nevek gyűltek itt össze. Olyanok, mint Nazim Hikmet, Jorge Amado, Lev Osányin, a kanadai Wallace, a német Victor Walter és má­sok. Megjelentek a fiatal költők és irók is, közöttük a mi fiataljaink: Dumitru Mireea, Hajdú Zoltán, Stefan Jures, a magyarok közül pedig Csepeli Szabó Béla és mások. A megbeszélés érdekes módon zajlott le. A diákok öt kérdést fogalmaztak meg az Íróknak, többek kö­zött, hogy melyik könyv, vagy színda­rab tetszett nekik a leginkább az el­múlt évben. Min dolgoznak most, és mi a véleményük a Fesztiválról. Egy­másután léptek a mikrofon elé az idő­sebb és fiatalabb irók. Antqkolszkij, az öreg szovjet iró azt mondta például, hogy neki egy angol regény tetszett a leginkább, Wallace egy szovjet verses­kötetet említett, Nazim Hikmet el­mondta, hogy nemrég Romániában járt, ahol egy gyönyörű színdarabot látott, az „Esőhozó embert“ Richard Nash ame­rikai szerzőtől. Egy öreg kanadai iró költői szavakkal elemezte azt az angol szót, bogy „friendship“ (Barátság, de angol szójátékra alkalmas: „friend“ — barátot, „ship“ — hajót is jelent — Szerk. niegj.). Azt mondta, hogy ez az angol szókét részből áll: a barátságból és a hajóból. Ez a hajó, azt mondta az iró, most kikötött a szovjet partokon, elhozta a barátság és a béke eszméjét a világ minden tájáról. — Remélem — mondotta —, hogy ez a hajó az egész világot bejárja gyönyörű rakományával. A találkozás sok órán keresztül tar­tott- és az irók késő estig nem hagyhat­ták el az előadótermet, annyi autogra­mot kellett adniok a fiataloknak. A tegnapi nap másik jelentős eseménye a filmfesztivál meg­nyitója volt. Az Udarnyik te­remben ünnepélyesen megnyitották azt a filmfesztivált, amelyen 22 ország vett részt 59 filmmel. A filmfesztivál elnö­ke a csehszlovák M. Brousil, aki a Kar­lovy Vary-i filmfesztivál elnöke is volt és részt vett a cannesi és velencei film- fesztivál zsűrijében is. Rajta kivül nagy népszerűségnek örvend az indiai Radzs Kapoor és Pirjev szovjet rendező. Az 59 filmen kívül 70 rövid filmet mutat­tak be, mindenik fiatal rendező müve. Ezzel tehát a Fesztivál újabb program­mal bővült és legény legyen a talpán, aki választani tud a sok műsor közül. Megvan a VIT-nek a maga technikai újdonsága is. A moszkvai televízió újí­tást vezetett be, még pedig közvetítő állomást létesitett a levegőben: Két rés p ülőgép közvetíti állandóan Minszk városának a moszkvai televizió adásait. Az adással igy tehát a minszkieknek is alkalmuk van látni a Fesztivál legjelen­tősebb adásait. Az újítást nagy érdek­lődéssel fogadták nemcsak a techniku­sok, hanem a VIT fiataljai is. V égül egy pantomim előadásról szeretnék szólni, de beszéljen helyettem Farkas Ildikó fiatal rendező, aki a következőket Írja az előadásról: „Párizsi hétköznapok ele­venedtek meg Moszkvában tegnap este. Szavak és megszokott szinpadi kosztü­mök nélkül, pár Ízléses, leegyszerűsített diszletelemmel Yves Lorelle és panto­mim-együttese tökéletes párizsi hangula­tot teremtett a Gorkij utcai Sztanyisz- luvszkij színházban. Egymásután eleve­nedtek meg a párizsi mosónő, a vásári mulattató, a bohóc tragikus szerelme a párizsi urilánnyal, a gépirónő és a la­katos viszontagságai a metróban és a metró egyetlen napja: a pádon otthont lelő öregasszonnyal, a virágáruslány- nyal, az örökké horgoló újságárus néni­kével, a szál virágért olcsó szerelmet kereső piperköccel, a gumit rágó ha­talmas amerikai turistával, a munkájára induló és fáradtan hazatérő munkások­kal, a keménygalléros értelmiségiekkel stb. Pillanatfelvételek ezek a párizsi egyszerű emberek gondjairól, örömeiről. Hang nélkül, egy párizsi sanszon han­gulatos. dallamával aláfestve, nagysze­rű művészi teljesítményt nyújt. Mégis mi a titka a világ minden tájáról ide- sercglctt nézők osztatlan lelkesedésének? Azt hiszem, elsősorban a sokszor szim­bólumokig leegyszerűsített formák mö­gül kicsengő mély, örök emberi mon­danivaló : a szerelem, a boldogság aka­rása, a munka, az emberi gyengék fi­nom humora kareolata. Örök témák ezek. a világ minden táján otthonosak, nem hagyhatnak rezdületlenül egyetlen nézőt sem, ha a pantomim művészet olyan nagyszerű előadói mutatják hé, mint ez a kis együttes. Milyen sokat­mondó tud lenni egy-egy mozdulat, cgy kihívó, vagy magábaroskadó testtartás I Szép, művészi előadás volt. Megérdem­li, hogy ostromolják éjjel-nappal“. H ogyha igaz az, hogy a barátság a tűz melegét varázsolja maga köré, akkor százszorosán igaz az, és erről Moszkvában minden nap meggyőződhetünk, hogy a művészet olyan fénnyel tölti el az embereket, amely nemcsak megvilágítja és megme- legiti a lelkeket, de összehozza, egybe, kapcsolja a legkülönbözőbb nyelvű fia­talokat. Moszkva, 1957 julius 31. DÁNOS MIKLÓS Mácsa községről elég annyit tudni, hogy Temesvár tarto­mányban fekszik, húsz kilométerre A- radtól, közel a nyu­gati határhoz. Ezt a túlságosan tömör földrajzi ismertetést kiegészíthetjük még azzal, hoiy lakosai románok, magyarok és németek. A falu egyetlen nevezetessé­gé egy nagyterjedel- mü barokk-stilusban épült emeletes kas. tély, amelyet kisebb erdőnek is beillő park ölel körül. A park magasba nyúló gyönyörű fáit viszont bozót meg dudva öle­li körül és igy a iái inkább vad. mint re­gényes. Történelmi vissza­pillantás — dióhéjban A kastély felszaba­dulás előtti utolsó tulajdonosa gróf Ká­rolyi Gyula volt. aki a harmincas évek ele­jén Magyarország mi. niszterelnöki széké­ben ült. A gróf nevé­hez semmiféle ese­mény nem fűződik, szürke, színtelen, je­lentéktelen ember volt. Többet a legelfogul­tabb polgári törté­netíró sem jegyezhet fel róla. A mácsai bir­tokot a Csernovits- Családtól vette száza­dunk elején és sokáig élt itt feleségével meg két leányával. Né­gyen lakták az óriási épületet és harminc főnyi személyzet gon­doskodott a kényei- műkről. A háború a- latt és után a kastély kilencvenkilenc helyi­ségét patkányok, ege­Pionírok az egykori grófi kastélyban rek is különféle ma­darak sajátították ki. Közben ismeretlen tet­tesek elvittek ajtót, ablakot, kilincset, e- zenkivül minden meg­mozdítható fém és fő­tárgyat, a csupasz fa­lak maradtak meg. A vén kastély meg­fiatalodik A Szakszervezetek Központi Tanácsának intézkedése nyomán ez év májusának elején kőműves, ács, lakatos asztalos, ker­tész, szerelő és más iparosokból álló ve­gyes ,, dandár’’ roha­mozta meg a kastélyt. Kéthónapi éj jel.nap­pali kemény munkával fiatallá varázsolták az egykori Károlyi rezidenciát és julius elsején mér vi­dám gyermekkaca­gástól visszhangzottak a vastag falak. Meg­nyílt országunk leg­fiatalabb állandó pio- nir-tábora. Az első háromhetes tábo­rozásra Temesvár vá­ros és tartomány dol­gozói küldték ide fia­ikat és leányaikat. A kis pionírok és isko­lások híven tükrözik vissza ezt a kevert lakosságú tartományt: van közöttük román, magyar, német, szerb, hervát, zsidó, bolgár, szlovák. Fiuk és Iá. nyok vegyesen. A leg­fiatalabb hat éves, a legidősebb tizenhat. Három hétig most ö- vék a kastély. Piros arcok, vidám szemek és jó étvágy Éppen délidőben ér­kezem. A hosszúkás hüs ebédlő tele van. Kis asztaloknál tá­nyér fölé hajló fejecs­kék. Különböző arcok, csupán egyben hason, litanak: mindegyik e- gészségesen piros. Es a szemek vidámak. A tiszta, világos konyhából jó Utalok tódulnak ki. Itt Misz- lay Katalin főszakács- nö a parancsnok aki népes személyzetével gondoskodik arról, hogy a gyermekek meghízzanak. — Kóstolja meg a föztünket — mondja büszkélkedve és mind­járt ismerteti az éila. pót: húsleves vékony metélttel, marhahús mártással és sült tészta. Az elmúlt eszten­dőkben sokféle kan. tin koszt ot ettem és igy fel tudom mérni a kü­lönbséget ebéd és ebéd között. ízes, erős a húsleves. A két nagy szelet hússal nehezen birkózom. A tészta re- • mek. (Pontosan azt az adagot kapom, mint a gyermekek.) Vacsora: tokány bur­gonyapürével és tejbe- rizs befőttel. Ne feled­kezzünk meg a regge­liről sem: tejeskávé vajjal és mézzel. Es uzsonna délelőtt meg délután. A pionírokat érke­zéskor és távozáskor megmérik. A súlygya­rapodásból itt presz­tízskérdést csinálnak. Vélemények fontos kérdésekről „Nyilatkozatot” kér. tem néhány közvetle­nül érdekelt személy­től az itteni helyzet­ről általában: Bálint Erzsébet 9 é- ves állampolgár, te­mesvári lakos, akinek apja szobafestő, azt hangoztatja, hogy job. ban szereti a tésztát, mint a húst és tilta­kozik az ellen hogy a hús megevésére is ..kényszerítik’'. Jipla Cornelia, aki tiz éves, nem titkolja meggyőződését, hogy a tábor medencéjében lubickolni nagyon jó. Réczés Bandi 8 é- ves temesvári lajtos, akinek apja portás az ottani vattagyárban, határozottan és tö­mören ennyit mon­dott: — Nagyon szeretek itt lenni. Grigore Camil 9 é- ves „fiatalember” ki­fogásolja, hogy ebéd után két órát kötelező aludni, mert ezalatt is lehetne bujócskát játszani az erdőben. Mit mond az igazgatónő Stere Mária, aki a tábor igazgatója és a- kit a Szaktanács kül­dött ide, végigvezet a kastély termein, mi­közben ezeket mond­ja: — Tiz éve foglalko­zom már gyermekek­kel és örülök, hogy ideküldtek, jóleső ér­zés egy uj intézményt megnyitni. Sok nehéz, séggel kellett rnegküz- denünk, ómig ebből az elvadult kastély­ból emberi települést csinálhattunk. Az el­ső turnusban 213 gyermek nyaral, java­része bánsági, csak 17-en jöttek Bukarest­ből. Mind gyári dol­gozók gyermekei. A második csoportban kétszáz pionírt ka­punk, ezek mind ara­diak. Jövőre még töb­bet fogadhatunk be, mert újabb helyisége­ket teszünk lakályos­sá. Amint látja, a ha­talmas termekben, a- hol azelőtt a grófi család élt, most tet­szetős uj ágyak sora­koznak egymás mellé. Van előadó terem is, ahol műsoros délutánt rendezhetünk, azonkí­vül klub, ahol olvas­hatnak, sakkozhat­nak. szórakozhatnak- a gyermekek. — A felügyeletet Baumann Mária vilá­gosi tanítónő vezeté­sével nyolc tanító és tanítónő végzi, ezenkí­vül négy tanár végzi az oktatást, mert az evés, pihenés, szóra­kozás mellett valame­lyes tanulás is van. Mivel falun vagyunk, főleg növénytant és földtant adnak elő na­pi néhány órában. A táborban a tanulás is szórakozás, a gyerme­kek szívesen jönnek az előadásokra. Néhány perc emlékezés A kastély parkjá­nak egy elkerített he­lyén magas gránit o. beliszk emlékeztet szo­morú időre. Az oszlo­pon aranyozott betűk: Damjanich János, Lahner György 1849 október 6. A szabad­ságharc két vértanú tábornoka itt alussza örök álmát. Csernovits Péter a kastély egy­kori ura a kivégzés utáni éjjelen elszállí­totta titokban az a- kasztófa tövéből a holttesteket és itt te­mette el. Dús zöld nö­vényzet öleli körül a sírhelyet, amelyet ma­gas vaskerítés határol. Egy tisztáson szá­raz rozsét hordanak halomba. Este hagyo­mányos műsoros Iá. bortüz lesz. Kérnek, maradjak, ilyesmit vá­rosban úgysem látha­tok. Ha öt évtizedet lefaraghatnék korom­ból, magam is szíve­sen táncolnék és éne­kelnék a máglya lobo. gó lángjánál, de saj­nos .., Indulok. A nagy ba­rokk-épület tornyán le­vő szélkakas vidáman nyikorog. Az az érzé­sem. mintha üzenetet bízna rám: — Hírül kell vinni a világnak, hogy az öreg kastély végre megkapta igazi ren. deltetését... KAROLY SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents