Előre, 1957. október (11. évfolyam, 3090-3116. szám)

1957-10-01 / 3090. szám

1957. október 1., kedd Dr. Petru Groza beszélgetése az angol parlamenti képviselőkkel Mint már jelentettük, dr. Petru Gro­za a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke pénteken délben a Nagy Nem­zetgyűlés épületében fogadta az orszá­gunkban tartózkodó angol parlamenti képviselőket. Dr. Petru Groza a vendégeket üdvö­zölve a többi között ezeket mondotta: Uraim ! Nagy öröm számomra, hogy itt üdvözölhetem önöket, hogy megis­­merkedhetem önökkel, hogy ismeret­séget köthetnek a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének tagjaival. Mindnyájan tudjuk, milyen esemé­nyek zajlanak a világban. Mindannyi­an felelős állást töltünk be — ki-ki a maga hazájáért munkálkodva. Ez arra kötelez bennünket, hogy mindig előre tekintsünk — térben és időben a nagy távlatokat tartva szem előtt. Ne es­sünk bele a korlátok közé szorított szűklátókörű hibájába, ne veszít­sük el a nagy távlatokat. Egyazon földteke a lakóhelyünk , világunk közös. Együtt köteles élni e földgömb valamennyi népe. Az isten, a természet egymás mellé helyezett bennünket, kötelesek vagyunk egymás mellett élni. Nincs más megoldás. Én azt hiszem, hibázik az, aki örökké per­lekedni akar, meg akarja keseríteni ön­maga, hitvese, gyermekei és az eljö­vendő nemzedékek életét. Minden gon­dolkodó, eszes embert, akiben lélek lakozik, az a vágy kell tehát hevítse, hogy megteremtsük a békés építőmun­­ka, a boldog élet légkörét. A mi nemzedékünk, a korombeliek már két véres háborút éltek át. Nem kell sok szót vesztegetnünk erre, hi­szen Anglia és az angol nép is átélte mindezt. Ha csupán e két háború ta­nulságait nézzük, minden gondolkodó ember előtt akkor is világosan áll, hogy a háború nem oldja meg a napi­renden lévő, vagy vitás kérdéseket. Békében azonban nyugalmasan élhe­tünk a földön. Ha így gondolkodunk — és nem mindenki gondolkodik így, sokan alacsonyabb szinten szeretnek gondolkodni —, akkor bízhatunk ben­ne, hogy a végső megoldás mégiscsak a­­ béke és a népek békés együttélése lesz. Szavaim nem fakadnak sem naivi­tásból, sem optimizmusból; nem va­gyok költő, sem látnok; egy élet ta­pasztalata áll mögöttem; fiatalságom óta szakadatlanul felelős helyeken ál­lottam. Majdnem negyven évvel eze­lőtt itt, ebben az országban a kormány tagja voltam. Politikai tisztségeimen túlmenően, fiatal korom óta vezető ál­lásokat töltöttem be a gazdasági élet­ben is. Vállalataim üzemeim, gyáraim voltak, voltam nagybirtokos is. Alkal­mam volt messzebb is körültekinteni a világban. Mint a budapesti, berlini, lipcsei egyetem ifjú hallgatója, szüni­­deimet idegen országokban töltöt­tem. Abban a szerencsében részesül­tem, hogy megismerhettem Londont és Dél-Anglia egy részét, sok helyet be­jártam. Igaz , több, mint fél évszázad telt el azóta, de annál jobban vágyom rá, hogy most viszontlássam e helye­ket, mint ahogy szeretném, mert nagy­szerű dolog volna, ha minél több an­gol ismerte volna akkor országunkat, s ha minél jobban ismerné most. Mert csupán az ilyen összehasonlítás alap­ján állapítható meg, hogy a fejlődés vonala emelkedő, vagy hanyatló irány­zatot mutat. Mi, a román nép, 13 évvel ezelőtt történelmi fordulatot éltünk át. A tár­sadalom fejlődési törvényei, a nagy valóságok szabták meg ezt a fordula­tot. Megváltozott az ország gazdasági, társadalmi és politikai alkata. Mindez nem ment simán. Annak, aki hű fia népének s kitart né­pe mellett, aki nem hagyja el sem jó­ban, sem rosszban, aki nem fut a ha­tárokon túlra, ha vihar támad, élete végén meg lehet az az elégtétele, hogy népét szolgálta — nem élt hiába. És én tudom népemet szolgálni. Nem ok nélkül említettem azt, hogy a múltban is politikai személyiség, miniszter voltam. Üzemeim, gyáraim és birtokaim — már mind a múlté. Nem a fordulatkor, hanem egy ne­gyedszázaddal azelőtt mondottam le róluk. Vagyonomnak csak legértéke­sebb részét — az öt gyermekemet tar­tottam meg magamnak és nagy bol­dogság számomra, hogy ma ők is dol­goznak, lelkesen, boldogan munkál­kodnak Igaz, ma már nincsenek üzemeim, vállalataim és gyáraim, nem vagyok többé főrészvényes, de részvényese va­gyok hazám minden vállalatának. Azért mondottam el itt ezeket a dol­gokat, mert el szeretném ültetni ven­dégeink lelkébe és tudatába — mert a hosszú politikai múst megacélozta gondolkodásukat — azt a meggyőző­dést, hogy mi az angol néppel is ba­rátságban akarunk élni. Gazdasági, kulturális kapcsolatokat akarunk, hogy minél jobban megismerjük egymást, mert — s ezzel be is fejezem monda­nivalómat —, szilárd meggyőződésem, hogy ha egyre jobban megismerjük egymást, még azok is, akik ma még görbén nézünk egymásra, jóbarátokká fogunk válni és együtt fogunk mun­kálkodni a népek békés együttélésé­nek és együttműködésének nagy mű­vén. Sir Herbert Butcher, az angol kép­viselőcsoport vezetője válaszbeszédé­ben a többi között ezeket mondotta: Meggyőződésem, hogy angol kar­társaim azt szeretnék, ha én most itt megköszönném azt a nagy megtisz­teltetést, hogy fogadott bennünket. Amikor Önhöz szólunk, elnök úr, leg­első szavaink a hála szavai kell hogy legyenek azért a végtelen szeretetre­­méltóságért, amelyet ebben az ország­­ban tanúsítottak irántunk. Szívből kö­szönetet mondunk önnek és összes román barátainknak. Most pedig az imént elhangzott bölcs szavaira sze­retnék hivatkozni, elnök úr. Tisztelet­lenség lenne egy önnél fiatalabb ember részéről, ha hosszas megfonto­lás, latolgatás nélkül kommentálná beszédét. De azt hiszem, mindketten nagyapák vagyunk, s ebben a minő­ségben szeretnék néhány szót szólni. Valóban ez a mi feladatunk, elnök úr, ho­y jó országot építsünk gyermeke­inknek és unokáinknak. Ezért úgy kell dolgoznunk, hogy három lényeges fel­tételt teremtsünk meg gyermekeink, unokáink számára: a békét, a világ­­békét, munkához való jogot s a sza­badságot ahhoz, hogy saját életüket éljék. Azt hiszem, elnök úr, hogy ezek között a keretek között összefoghat az angol és a román nép is, összefoghat­nak a világ összes népei. Nem akarom hosszú szóbeszéddel fenntartani ezt a jeles gyülekezetét. Mi itt valamennyien jóleső érzéssel vet­tük az Ön beszédéből kicsendülő ba­rátság és jóakarat megnyilvánulását. Ültessük a barátság magvát jó föld­be, a megértés útját álló összes aka­dályoktól megtisztított földbe, öntöz­zük ezt a földet jó szándékokkal, me­lengessük a növényt a barátság suga­rának fényében, később aztán együtt élvezhetjük munkánk gyümölcsét, .Nagy megfisz­eg íd­és­ért centiünket, elnök úr, szíves meghívásával, hogy lá­togassuk meg élét. Megint csak ismételni tudjuk az ön kívánságát, hogy a barátság és a béke diadalmaskodjék világszerte. Nincs semmilyen jogunk ahhoz, hogy bíráljuk országuk rendszerét, de más­részt, mint barátok, szeretnénk szíves engedelmükkel néhány megjegyzést tenni barátságunk javára. Meg kell mondanom, nagyon sajnálom, hogy Ön annyira el volt foglalva az utóbbi 50 esztendőben, hogy nem látogathatott el Londonba. Végül kérem, engedje meg elnök úr, hogy biztosítsam­­ róla, ha valaha eljönne Angliába, nagyon me­leg fogadtatásban részesülne s e fo­gadtatás élén éppen azok állnának, akiket ma szíveskedett itt fogadni. Ezután William Wilkins laburista képviselő a többi között ezeket mon­dotta: Mindenek előtt határtalan elismeré­sünket szeretném kifejezni elsősorban országuknak, másodsorban mindazok­nak, akik oly kedvesek voltak hoz­zánk és látogatásaink során minde­nüvé elkísértek bennünket, szíves fá­radozásaikért, hogy minél kellemeseb­bé tegyék ittlétünket Nem feladatom elnök úr, hogy hosz­­szú beszédet mondjak, csupán hivat­kozni szeretnék a világ népeinek bé­keóhajával kapcsolatban tett megjegy­zésére. Azt hiszem, hogy küldöttsé­günk minden tagja egyetért velem, amikor kijelentem, hogy leghőbb óha­junk, az egész angol nép legforróbb óhaja, hogy békében és barátságban éljen a világ összes népeivel. Ezért örömmel töltene el bennünket, ha az Önök parlamentjének egyes tagjaival megvitathatnánk minden lehető útlát­­módját annak, hogy jobb megértést teremtsünk országuk és a mi orszá­gunk között, országaink képviselői útján, hogy ilyenformán együttesen hozzájáruljunk a béke biztosítására irányuló barátság és jóakarat szelle­mének létrehozásához. Ismételten köszönjük önnek, elnök úr, lebilincselő jóindulatát és engedje meg, hogy újólag elmondjam, mily rendkívül nagyra értékelem személye­sen is az ön hozzánk intézett szavait. Biztosítom önt, hogy jól megjegyez­zük magunknak az itt hallottakat és hogy azok pozitív tényezőkként hat­nak majd minden ezentúl következő megbeszélésünk során. Dr. Petru Groza ezután válaszolt St. Oswald lord három kérdésére. A román kormánynak Albánia, Bul­gária, Görögország, Jugoszlávia és Törökország­ kormányaihoz intézett üzenetével kapcsolatban feltett kér­désre a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksé­gének elnöke a következőket vála­szolta: Angol barátaink éppoly jól tudják, mint a románok vagy a franciák, hogy a Balkán egykor puskaporos hordó volt. Ez volt a helyzet a Balkánon. És ki a bűnös ezért, ki szította a balkáni népek között ezt a hangulatot? Ne kezdjünk most erről vitatkozni. Min­denesetre mások húztak hasznot a né­peknek ebből a megosztásából. Én az első világ­á­orú végéig osztrák-ma­gyar alattv­dó voltam. Én tudom, mi­lyen volt a Habsburgok „divide et im­­pera“ politikája. Szerbek, horvátok, románok, magyarok, szlovákok, né­metek éltek egyazon birodalomban. Évszázadokon­­ keresztül uszítottak bennünket egymás ellen — közben a császár nyugodtan uralkodott Bécs­­ben. Nem vagyok hivatva és a hely és idő sem alkalmas arra, hogy a bal­káni országok közti üzenetváltás rész­leteibe bocsátkozzam — egyébiránt önök éppoly jól ismerik ezt az üze­netváltást, mint én. Én nem a jelenségeket vizsgálom, hanem azok okait. Hagyjuk a népe­ket, hogy maguk alakítsák ki sorsu­kat, hogy megszüntessék ezt a politi­kai és gazdasági szakadást nemzetkö­zi síkon, amelyben egyesek érdekeltek — mármint abban, hogy a népek e­­gyenetlenkedjenek egymással, hogy rosszul menjen nekik, ők pedig elő­nyökhöz jussanak, ők éljenek jól, nem pedig a népek. Circulus vitiosus ez, amelybe bocsátkozunk. Miért ne fo­gadnánk el azt az eszmét, hogy a Balkánon, a balkáni országok meg­egyezésével — még akkor is, ha lé­tezik a NATO és a varsói szerződés — véget lehet vetni a népek és álla­mok ellenségeskedésének és meg le­het valósítani a népek békés együtt­­létezését. A balkáni béke — ez a kérdés, a­­melyet felvetettünk. Szóba álljunk-e egymással, vagy ne álljunk szóba... Egyesek talán hajlandók lennének, de mások visszahúzzák őket. Dr. Petru Groza ezután a román nép és a vele együttlakó nemzetiségek barátságának és testvériségének ered­ményeiről beszélt. Olyan népek, ame­lyek évszázadokon át ellenségei vol­tak egymásnak — magyarok, romá­nok, szerbek — ma a legnagyobb megértésben együttműködnek. Mind­egyiknek megvannak a maga kulturá­lis intézményei. Ebben az országban senkinek sem kell amiatt szenvednie, hogy más nemzetiségű. Voltak-e önök Kolozsváron vagy a Magyar Autonóm Tartományban? A magyaroknak ott saját főiskoláik van­nak. Ilyesmi nem volt 1944-ig. Er­délyben a lakosság túlnyomó többsé­gét alkotó román népnek — két és fél millió — nem lehetett egyetlen színháza sem, még kevésbé főiskolái, egyszóval: megvalósítottuk az er­délyi nemzetiségek békés együttléte­­zését. Lord Oswald megkérte dr. Petru Grozát, fejtse ki véleményét azzal a tervvel kapcsolatban, amely Nyugaton „korridor“ név alatt ismeretes s amely — mint mondotta — a NATO-erők és a szovjet erők között jöhetne létre. A tervet Angliában állítólag támogat­ja többek között Gaitskel­ laburista képviselő és Tillea román szökevény is. Dr. Petru Groza válaszában ezeket mondotta: Nincs tudomásom erről a dologról. Lehet, hogy Tillea úrnak Angliában nagy tekintélye van. Én itthonról is­merem őt. Tillea az első viharnál jobbnak látta elmenni innen messzire. Ő nem maradt itt. Lehet, hogy ő on­nan, Londonból, jobban ismeri orszá­gunk valóságát mint mi. S lehet, egy olyan eszmét szült, amelyet támogat­nak egyes tiszteletreméltó emberek is. De én nem helyeslem ezt az eszmét. Elhangzott itt az a szó, hogy „egész­ségi korbon". Ez azt jelenti, hogy va­laki beteg. Elszigetelés ez, egyeseknek afféle különválasztása másoktól. Te­hát nem közeledésről van szó. Ez ép­pen az ellenkezője annak, amit mi akarunk. A fő az, hogy a súlyos be­tegség — a kölcsönös bizalmatlanság — meggyógyítására törekedjünk és előmozdítsuk a feszültség enyhülését, hogy ne legyen többé szükség „egész­ségi kordonra“ meg más elkülöníté­sekre. Én így látom a dolgokat. Lord Oswald ezután azt mondta: tudni szeretné, „mit szándékoznak tenni a Román Népköztársaságban a politikai foglyokkal?“ Dr. Petru Groza így válaszolt erre a kérdésre: Nálunk forradalom volt. Mindany­­nyian tudjuk, mi a forradalom. Én elég jól ismerem Anglia történelmét. Eminens diák voltam. A történelem tapasztalataiból tudjuk, hogy azok, a­­kiknek nem fűződik érdekük a társa­dalom haladásához, elkeseredett el­lenállást fejtenek ki a születő társa­dalmi rendszerrel szemben és össze­esküvéseket szőnek ellene, igyeksze­nek minden eszközzel megdönteni. Ez a helyzet országunkban is azok­kal kapcsolatban, akiket államellenes tevékenységükért letartóztattak és el­ítéltek. Én tudom, kire gondol Tillea. Azok­ra, akik titkos terrorista bandákat szerveztek, a légionáriusokra, azokra az ügynökökre gondol, akiket idegen kémszolgálatok dobtak le ejtőernyő­vel országunk területére — az össze­esküvőkre gondol. Mi nem félünk, de­ nem tűrjük el, hogy bárki is bombamerényleteket szervezzen ellenünk és életünkre tör­jön. Kezükben fegyver volt, amikor elfogták őket. Ezek az emberek tehát közönséges bűnözők. Nekünk is meg­van a magunk büntető törvényköny­vünk,­­ akárcsak Angliának, vagy más országnak. Biztos vagyok benne, hogy aki túllépi a politikai harc határait és megsérti a büntetőjog konkrét parag­rafusait, azt Angliában is megbünte­tik. Az, aki hibázott, de változtat maga­viseletén, bocsánatot nyer. Meg kell szelídülniük azoknak a bűnözőknek, akik nem ismerték fel rögtön hazánk politikai valóságát és azt hitték, hogy csak átmeneti dolgokról van szó. Nem lehet azonban jó eredményre jutni mindaddig, ameddig bizonyos londo­ni, párizsi, müncheni rádiók gyaláznak bennünket és uszítanak ellenünk. Oswald lordnak arra a megjegyzé­sére, hogy ő a fenti kérdést nem Til­len részéről, hanem a saját részéről tette fel, dr. Petru Groza ezeket mon­dotta: feltételezem, hogy az önök ál­tal felvetett konkrét esetek nem jut­hattak az önök tudomására másképp, mint Tillea útján. Nem tételezem fel azt, hogy önöknek más szerveik is lennének itt. A beszélgetés végén Sir Herbert Butcher kijelentette, hogy az angol képviselők igen hálásak dr. Petru Grozának a nekik szentelt időért. Az angol képviselők fogadása a Ro­mán Népköztársaság Nagy Nemzet­gyűlésének Elnökségénél szívélyes lég­körben folyt le. (Agerpres) ELŐRE ----• — INDIA FÜGGETLENSÉGÉNEK 10. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL ÜZENETVÁLTÁS szovjet és indiai államférfiak között MOSZKVA (Agerpres) A TASZSZ jelenti : Moszkvában közzétették K. J. Vorosi­­lov, A­. A. Bulganyin, A. Sz. Hruscsov és Radzsendra Praszad, India elnöke, valamint Ussavaharldl Nehru indiai mi­niszterelnök üzenetváltását India füg­­getlenségének tizedik évfordulója alkal­mából. A szovjet nép —­ hangzik a többi kö­zött K. J. Vorosilovnak ízászod elnök­höz intézett távirata — mélységes öröm­mel állapítja meg, hogy a hősies indiai nép hosszas harca nyomán az idegen gyarmattartók ellen, létrejött a függet­len indiai állam.­­V. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­­nisztertanácsának elnöke Nehru minisz­terelnökhöz intézett üzenetében üdvözli Indiának a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együttlétezésére irányuló politikáját és annak a meg­győződésének ad kifejezést, hogy India és a Szovjetunió barátsága döntő ténye­ző lesz azoknak a nemzetközi kérdések­nek a rendezésében, amelyektől az em­beriség további haladása függ. N. Sz. Hruscsov Dzsavaharlal Nehru­­hoz intézett táviratában ugyancsak an­nak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a szovjet és az indiai nép barát­sága, amely a szabadságért, békéért és haladásért folyó harcban érlelődött meg, tovább erősödik a világbéke át a népek közötti barátság érdekében. Az indiai államférfiak válaszüzene­tükben köszönetet mondottak a jókí­vánságokért, Nehru miniszterelnök osz­tozik a Szovjetunió vezetőinek abban a meggyőződésében, hogy a Szovjetunió és India barátsága a nemzetközi kér­dések békés megoldásának érdekeit szolgálja. Nehru miniszterelnök N. Sz. Hruscsovhoz intézett üzenetében an­nak a meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy India és a Szovjetunió népei­nek barátsága t­örök barátság. Roosevelt asszony nyilatkozata a Szovjetunióban tett látogatásáról KOPPENHÁGA (Agerpres) TASZSZ: A Szovjetunióból Amerikába hazatérő Roosevelt asszony Koppenhágában nyi­­latkozott a sajtó képviselőinek. Kije­lentette, hogy nagyon meg van eléged­ve a Szovjetunióban tett útjával, amelynek során módjában volt bármit megtekinteni és bárkivel elbeszélgetni. Kidomborította, hogy a Hruscsovval folytatott megbeszélése tette rá a leg­mélyebb benyomást. A szovjetunióbeli életszínvonalról szólva Roosevelt asszony rámutatott, hogy a forradalom óta nagy haladást értek el, s hogy az egyszerű emberek kétségtelenül érzik ezt. — ■ ----­ Gyors ütemben folynak lakásépítkezések Kolozsváron é­jszaka van. A sötét felhőfosz­­lányok között hamiskásan hu­nyorognak a csillagok arany­szemei. A hold elbújt valahol a dombok mögött, mintha félne a hajnaltól, amely nemsokára felvált­ja a sötétséget, mint az egyik őr­szem a másikat. Dübörögnek a traktorok. Nehéz munkát végeznek, tarackokat von­tatnak. Acéltalpaik alatt tompán recsegnek, csikorognak a kövek. A menetoszlop új állásba vonul. A traktorok, kihunyt fényszóró­val vaksötétben haladnak. Hepehu­pás a terep, buckák, vízmosások váltakoznak... egymást követik a hi­dak, egyszerű pallók, egymás mel­lé fektetett koronákból, karfa nél­kül, szekerek számára. Recsegnek, nyikorognak a gerendák az acél­­szörnyek súlya alatt. Már nincs messze az új állás, ahonnan a ta­rackok megnyitják majd a tüzet az „ellenségre". A hátvéd, Árpád Elek, civilben is traktoros. Ő vezeti a menetoszlop utolsó traktorát. Szemfüles, kemény­­kötésű, tapasztalt gyerek, de most csorog a homlokáról az izzadtság Nem könnyű a munkája. Az előtte haladó traktorok talpai alatt ismét csikorog valami. .Me­gint egy hide­g villan fel a gon­dolat Árpád agyában, de még alig gondolta ezt végig, máris érzi, a­­mint a traktor lassan egyik oldalá­ra dől. Megállítja a motort és hir­telen leugrik. Amint a traktor alá pillant, meghűl az ereiben a vér. *Inkább tapogatva, mint látva, meg­állapítja, hogy a traktornak csu­pán az egyik hernyótalpa kapaszko­dott fel a hídra, a másik a levegő­ben van s csak egy szerencsés vé­letlennek köszönhető, hogy a trak­tor nem fordult le a flidről: a her­nyótalp felső része beakadt egy fűzfa inas törzsébe. Mit tegyenek? A Hadsereg Napja előtt — jelentem, hogy megakadtunk — suttogja rekedten, szégyenkezve. A tarack parancsnoka tovább ad­ja a jelentést. Szükség van a lö­­vegre. Ha most, a döntő összecsa­pás előtt, kiválik a harcból, csök­ken az üteg tűzereje, kockán forog az ütközet sorsa. — Kapcsoljátok a löveget egy tehergépkocsihoz — rendelkezik az ütegparancsnok. — Parancsnok elvtárs ... itt me­rednek, hogy kiszabadítsam a trak­tort — jelentkezik Árpád. — Egyedül? ... Strab Anton, Fe­ik­ hete Károly, Cálin Andrei — maradtok, segíttek neki ! A n­éhány perc múlva a hátrama- f­á­radt tarackot tehergépkocsi után kötötték, követi a me­­netoszlopot, amely nemsokára már megkezdi a berendezkedést az új ál­lásban. A h­ídon Árpád és társai azon ta­nakodtak, hogy hogyan szabadítsák ki a traktort. Megindítani nem tud­ták, sem visszataszítani. Nem ma­radt más hátra, le kellett bontani a hidat, hogy a traktor mindkét hernyótalpa a földet érje, azután pedig a szembeni partot ki kellett ásni, hogy a traktor felkapaszkod­hasson. Nehéz munka volt, ők pe­dig fáradtak voltak, kimondhatatla­nul fáradtak. Harmadik éjjel nem aludtak. — Katonák vagyunk, elvtársak! — kiáltotta el magát Strab Anton, egy alacsonytermetű, szélesvállú ka­tona, az alegység agitátora. — Igazad van — felelték a töb­biek Úgy kell cselekednünk, mint­ha igazában harcban állanánk ... S fáradságról, alvásról megfeled­kezve, munkához látlak. A­z új átlásban a katonák vár­ Tt­ték a parancsot a tűz meg­nyitására, össztüzet és tüzcsa­pásokat kellett végrehajtaniok s ezek nagy pontosságot igénylő műveletek. A gyakorlótéren mély csend honolt, csak a katonák lélegzése hallatszott az éjszakában, mint egy csermely csobogása. A magasban nemsokára egy repülőgép berregése hallssott, majd a szembenfekvő hegyoldalon felvillant a géppuskák torkolati tü­ze, amely a tüzérség számára is a tüzelés kezdetét jelezte. Valóságos pergőtűz kezdődött. A magaslatról a megfigyelő cso­dálkozva kérdezte a parancsnok rá­diósát: „Csak egy lövést adtatok le?" Csak egyetlen robbanást fi­gyelt meg. A parancsnok, örömtől sugárzó arccal, mindegyre ismétel­gette: Jól van, tüzérek! Jól van, fiuk! Igazi tüzérek vagytok! —A hajnal aranyosan csillogó, számtalan fénnyel árasztotta el a dombokat és völgyeket. A kato­nák visszatértek a táborba. A gyakorlat sikerrel végződött. Az ur­­on, a lebontott hídon, már csak a pórul járt traktor nyomai látszot­tak. A katonák most a híd felállí­tásán dolgoztak. ROMÁN LAJOS Figyelőállásban Esti és látogatás nélküli tanfolyamok a dolgozók iskolai végzettségének elősegítésére (Folytatás lapunk vasárnapi számából) Az 1657/5®. tanévtől kezdve a fő­iskolák látogatás nélküli tagozatán évi négy­­ vizsgaszak lesz: február 15—28, április 1—15, július 1—30 és október 1—15 között. Az általános és középfokú oktatás számára tanárokat képző főiskolák látogatás nélküli ta­gozatára beiratkozott hallgatók első vizsgaszaka február 15—28 helyett január 2—15. Azokat a hallgatókat, akik tanul­mányi körökbe járnak, egyéni tanul­mányuk elősegítése érdekében főisko­láik konzultációkkal támogatják. Az ebből eredő feladatokat a főiskolák vezetősége tanszékenként állapítja meg. Az 1360/1956. sz. MTH alapján be­sorolt dolgozók, akik más szaki tel­jes főiskolai végzettséggel rendelkez­nek, mint amelybe az 1009/1957. sz. MTH megjelenésének napján (1957. június 25) betöltött állásuk megköve­tel, megmaradhatnak jelenlegi beosz­tásukban, ha szakismereteiket a mun­kahelyen felülvizsgálják. Ezek a dol­gozók nem részesülnek az 1000/1957. sz. MTH által előírt kedvezmények­­ben. a) Ebből a célból a minisztériumok központi felülvizsgáló bizottságokat létesítenek, amelyeknek az a felada­ta, hogy megszervezzék, irányítsák és ellenőrizzék a vállalati és intézményi felülvizsgáló bizottságok működését. b) A felülvizsgáló bizottságok 1958 január és február havában működ­nek, a beiratkozási határidő pedig f. év december 31. c) A dolgozók ismereteinek felül­vizsgálása a munkahelyen történik és írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgá­ból áll, amelynek során a dolgozó bebizonyíthatja a beosztásának meg­­felelő felsőfokú képzettségét. Az ösz­­szes vizsgákon sikeresen megfelelt je­löltnek a felülvizsgáló bizottság jegy­zőkönyve alapján az illetékes minisz­térium képzettséget igazoló bizonyít­ványt állít ki. Ez a képzettséget igazoló bizonyít­vány akkor is érvényes, ha a dolgozót ugyanolyan beosztásban más válla­lathoz vagy intézményhez helye­zik et, d) A dolgozók felülvizsgálása so­­rán a bizotságok szem előtt tartják a beosztásnak megfelelő minimális elméleti és gyakorlati ismeretanyagot, amelyet az illetékes minisztérium a központi felülvizsgáló bizottság útján állapít meg, e) Azok a dolgozók, akik szakmai beosztásukkal rokon főiskolai végzet­séggel rendelkeznek, mentesülnek a felülvizsgáló bizottság előtti vizsga alól. A felülvizsgálás alóli mentességre jogosító rokon végzettséget az illeté­kes minisztérium (központi szerve­zet) állapítja meg. Az ebbe a kategóriába eső dolgozók számára az előírt szolgálati idő két évvel hosszabb. Azok a dolgozók akik főiskolai ta­nulmányaikat megszakították és olyan állásokat töltenek be, amelyekre néz­­ve az 1360/1956. sz. MTH melléklete felsőfokú szaktanulmányokat ír elő, tanulmányaikat az Oktatásügyi Mi­nisztérium 8207/1956. sz. utasításai­­nak 3. szakasza értelmében befejez­hetik mégpedig: a) Azok akik tanulmányaikat az 1948. évi tanügyi reform előtt vagy azután szakították félbe, újból beirat­kozhatnak a főiskolák látogatás nél­küli tagozatára, ugyanazon szakra vagy valamely rokon szakra, a meg­szakítás előtt sikeresen elvégzett u­­tolsó év után következő évfolyamra, amennyiben különbözeti vizsgát tesz­nek az érvényben lévő tanmenet alap­ján — az illető főiskola által megál­lapított tárgyakból. b) A különbözeti vizsgákat az Ok­tatás- és Művelődésügyi Minisztérium által megállapított vizsgaszakokon lehet letenni. Azok a hallgatók, akiknek külön­bözeti vizsgát kell tenniök, csak a vizsgák után jelentkezhetnek annak az évfolyamnak a vizsgáira, amelyre beiratkoztak. Azoknak a hallgatóknak, akiknek 1—5 különbözeti vizsgát kell tenniök, abban a tanévben kell vizsgázniok, a­­melyben beiratkoztak. Azok a hallgatók, akiknek 6—12­ különbözeti vizsgát kell tenniök, egy éven belül vizsgázhatnak, anélkül, hogy arról az évfolyamról is vizsgáz­niuk kellene, amelyre beiratkoztak. Ezek a hallgatók újból beiratkozhat­nak ugyanarra az évfolyamra és nem tekinthetők ismétlőknek. Akiknek több mint 12 vizsgát kell letenniük ezeket a beiratkozástól szá­­mított két év alatt letehetik anélkül, hogy annak az évfolyamnak a vizs­gáira is jelentkeznének, amelyre be­iratkoznak. Azokat, akik nem tartják be az előírt határidőket exmatrikulál­­ják. Az A. Zsdanov és a St. Gheorghiu társadalomtudományi főiskolák két­éves évfolyamának végzettjei állam­vizsgára jelentkezhetnek valamelyik bölcsészeti, történelmi, közgazdaság­­tudományi, pedagógiai és jogtudomá­nyi karon, miután letették az Okta­tásügyi Minisztérium 44757/1953. sz. rendeletében előírt különbözeti vizs­gákat. A műszaki vezetői vagy almérnöki iskolák okleveles végzettjei, akik kö­zépiskolai oklevéllel rendelkeznek, ta­nulmányaik kiegészítésére felvételi vizsga nélkül beiratkozhatnak az il­lető kar látogatás nélküli tagozatá­nak 1. évfolyamára. A TANULMÁNYOK KIEGÉSZÍTÉSÉ­HEZ NYÚJTOTT KEDVEZMÉNYEK Azok a dolgozók, akik az 1360/ 1956. sz. MTH rendelkezései értelmé­ben az 1009/1957. sz. MTH előírásai keretében kiegészítik tanulmányaikat és pontosan eleget tesznek szakmai és iskolai kötelezettségeiknek, az aláb­bi kedvezményekben részesülnek a megfelelő tanulmányi feltételek bizto­sítása céljából: a) A munkaidő csökkentése heti 48 óráról 40 órára (lehetőleg heti egy szabad nap formájában). A tanuló dolgozóknak nyújtott mun­kaidőcsökkentés címén a vállalat (in­tézmény) nem alkalmazhat más mun­kaerőt. Az egy hétre járó munkaidőcsökken­tés nem vonható össze a következő hetek munkaidőcsökkentésével. b) Évi 40 nap fizetett tanulmányi szabadság a pihenőszabadságon kívül, két vagy három, legfeljebb húsz na­pos részletekben az évi vizsgaszakok előtt, ha a dolgozó rendszeresen lete­szi vizsgáit. A vizsgák napjára az al­kalmazott fizetés nélküli szabadságot kap. c) Húsz napos fizetéses szabadság az érettségi vizsga és harminc napos fizetés, szabadság és államvizsga al­kalmával. A szabadság csak egyszer nyújtható. Az „a“, „b“ és „c” pontokban felso­rolt kedvezményeket a minisztériumok központi intézménye és szervezetek ve­zetőségei, a tartományi néptanácsok végrehajtó bizottsága és Bukarest vá­ros néptanácsának végrehajtó bizott­sága engedélyezi a vállalatok (intéz­mények) javaslatai alapján, azoknak a dolgozóknak, akik bebizonyítják, hogy pontosan eleget tesznek szakmai és iskolai kötelezettségeiknek. A vállalatok és intézmények, ame­lyeknek olyan dolgozói vannak, akik az 1009/1957 sz. MTH feltételei szerint kiegészítik tanulmányaikat, kötelesek:­k a dolgozók rendelkezésére bocsá­tani a tanulmányaikhoz szükséges tankönyveket, jegyzeteket. Mindezek a vállalat (intézmény) tulajdonát képe­zik és a vállalati (intézményi) könyv­tárak csak használatra adják át a ta­nulóknak, főiskolásoknak. — biztosítani a konzultációs terme­ket a munkaidőn kívül, megszervezni és képzett tanszemélyzetről gondos­kodni, akik a konzultációs órát tartják és lehetővé tenni a tanulók és hallga­tók számára az iskolai felkészültség­hez szükséges laboratóriumok és fel­szerelések használatát; — megadni a 2047/1954. sz. MTH előírásaiban foglalt alábbi kedvezmé­nyeket: a dolgozók beosztása olyan váltásokban, hogy rendszeresen lá­togathassák a tanfolyamokat, az is­kolanapokon nem adhatnak külön munkát és nem küldhetik olyan kiszál­lásra, hogy hiányozzanak a tanfolya­mokról. Az­ok a dolgozók, akik az 1360/1956 sz. MTH megjelenésekor tanulmányaik kiegészítését megkövetelő beosztásban voltak és abban az időpontban már betiltötték 40. életévüket, megtart­hatók beosztásukban anélkül, hogy ta­nulmányaikat kiegészítenék, mind­addig, míg a minisztériumok vagy központi intézmények vezetőségeinek a­ megítélése szerint megfelelnek a jelen­legi beosztásuk megkívánta követel­ményeknek. Feltételesen folytathatják tanulmányaikat s az ielen végrehajtási utasításokban előírt kedvezményeket is élvezik egyetlen (közép, vagy fel­­sőbbfokú) oktatási formában. A szakszemélyzet, valamint a mű­szaki és adminisztratív személyzet, a­­melynek javadalmazását munkakör szerint más minisztertanácsi határo­zatok alapján az 1360/1956. sz. MTH megjelenése után állapították meg Ugyanolyan bérezési elvek szerint az 1009/1957. sz. MTH által meghatáro­zott jogokat élvezi. Azok a dolgozók, akik olyan mun­kakört töltenek be, amelyhez nincs meg az 1360/1956 sz. MTH mellékleté­ben előírt tanulmányi végzettségük és szolgálati idejük és közép vagy felső­fokú tanulmányaik kiegészítése a szol­gálat érdekében folyamatban van, az 1009/1957 sz. MTH-ban előírt tanulmá­nyi kedvezményekben részesülnek. Osztályismétlés esetén a megismé­telt osztályok végzése idején a tanuló nem részesül többé az 1009/1957. sz MTH-ban előírt kedvezményekben. A megismételt osztályt követő osztálynál rendszeres iskolalátogatás esetén a ta­nuló az 1009/1957 sz. MTH-ban biz­tosított jogokat élvezi. Ugyanezek a rendelkezések vonat­koznak a főiskolákra beiratkozott dol­gozókra is. * HÉTOSZTÁLYOS ELEMI ISKOLAI VÉGZETTSÉGGEL EGYENÉRTÉKŰ TANULMÁNYOK: 1. Hétosztályos elemi iskolai bizo­nyítvány. 2. A teljes hétosztályos elemi isko­la elvégzéséről tanúskodó bizonyít­vány 3. Hétosztályos pótiskolai bizonyít­vány 4. Hétosztályos elemit kiegészítő iskolai bizonyítvány 5. Négyéves tanonciskolai bizonyít­vány 6. Hároméves tanonciskolai bizo­nyítvány 7. Hároméves szakiskolai bizonyít­vány 8. Hároméves elemi ipariskolai bi­zonyítvány 9. Alsófokú ipariskolai bizonyít­vány 10. Kereskedelmi gyakorlóiskolai bi­zonyítvány 10. Alsófokú mezőgazdasági (kerté­szeti, szőlészeti stb.) iskolai bizonyít­vány 12. Négyosztályos algimnáziumi bi­zonyítvány 13. Hároméves algimnáziumi bizo­nyítvány 14. Hároméves egységes gimnáziumi bizonyítvány (1946—48 között) 15. Hároméves líceumi bizonyítvány (1920—1934 között). 16. Liceumi alsó tagozat elvégzését tanúsító bizonyítvány (három év) 17. Liceutisi alsó tagozat elvégzését tanúsító bizonyítvány (négy év) 18. Nyolcosztályos polgári iskolai bizonyítvány (Erdélyben 1929-ig) 19. Alsófoku kereskedelmi líceumi bizonyítvány 20. Alsófoku ipari-líceumi bizonyít­vány 21. Alsófoku mezőgazdasági (kerté­szeti, szőlészeti stb.) líceumi bizonyít­vány 22. Alsófoku kereskedelmi iskolai bi­­zonyítvány (három év) 23. Alsófokú kereskedelmi iskolai bi­zonyítvány (négy év) 24. Elsőfokú szakiskolai bizonyít­­vány (öt év) 25. Elsőfokú szakiskolai bizonyít­vány (négy év) 26. Elsőfokú háztartási iskola elvég­zését tanúsító bizonyítvány 27. Iparművészeti iskolai bizonyít­vány (öt év) 28. Iparművészeti Iskolai bizonyít­vány (négy­ év) . . 29. Kísérleti műszaki középiskola elvégzését tanúsító bizonyítvány (alsó tagozat) 30 Kazápiskok­i bizonyitvány (Besz­­szarábiában 1929-ig). AZ ÁLTALÁNOS KÖZÉPISKOLAI VÉGZETTSÉGGEL EGYENÉRTÉKŰ KÖZÉPFOKÚ TANULMÁNYOK: Az Oktatásügyi Minisztérium 1989/1956 sz. rendelete m énelmében kö­zépiskolai végzettséggel rendelkezők­nek tekintendők azok, akik az alábbi bizonyítványok valamelyikével rendel­keznek: 1. 1025 előtti nyolcéves líceum el­végzését tanusító bizonyítvány 2. Ere­tségi bizonyítvány 3. Katonai középiskolai érettségi bizonyítvány 4. Tanítói képesítő oklevél (Hat, hét vagy nyolc év) Óvónői képesítő oklevél (hat, hét vagy nyolc év) 5. Felső kereskedelmi iskolai bizo­nyítvány 6. Kereskedelmi líceumi bizonyít­vány 7. Felsőfokú iparművészeti iskolai bizonyitvány (oklevél)­­8. Ipari líceumi bizonyítvány (ok­levél) Kísérleti műszaki középiskola felső tagozatának elvégzéséről tanúskodó bizonyítvány (oklevél) Katonai műszaki líceum elvégzését tanúsító bizonyítvány (oklevél) 9. Másodfokú ipari iskolai bizonyít­vány (oklevél) 10 Másodfokú mezőgazdasági (sző­lészeti, kertésze­i stb.) iskolai bizo­nyítvány (oklevél) 11 Másodfokú háztartási-gazdasá­gi iskola elvégzését tanúsító bizonyít­vány (oklevél) 12­ Másodfokú gazdaképző elvégzé­sét tanúsító bizonyítvány (oklevél) 13 Másodfokú ház­artási iskola el­végzéséről tanúskodó bizonyítvány (oklevél) 14. Selyemhernyótenyésztési Iskola érettségi bizonyítvány (nyolc év) 15. Műszaki középiskola -technikusi oklevele 16. Műszaki középiskolai bizonyít-,­vány (oklevél) (1948—1954 között) 17. Kétéves (esti tagozaton három év) munkásegyetem elvégzéséről ta­núskodó oklevél (bizonylat) Közigazgatási-gazdasági, középfokú szakiskolai bizonyítvány (oklevél) 18. Teológiai szemináriumi, oklevél az 1948. évi tanügyi reform előtt 19. A medgidiai nyolcosztályos mo­hamedán teológiai szeminárium ok­levele.

Next