Előre, 1958. január (12. évfolyam, 3170-3194. szám)
1958-01-03 / 3170. szám
1958. január 3. péntek ÚJESZTENDEI NÉPVZETÉSZETEIM. Kelet-Európában bárhol is tanulmányozzuk a néphagyományokat, mindenfelé azt találjuk, hogy az ünnepi szokások, gyakoriságuk miatt, télen majdnem egymás sarkára tapadnak, tavasztól őszig viszont annál ritkábbak, szórványosabbak. Az esztendő folyamán a különböző népi ünnepnapoknak és ünnepi szokásoknak ez az egyenlőtlen megoszlása a parasztság termelőmunkájának, életmódjának természetes következménye. Nincs mit csodálni, hogy a téli néphagyományoknak még e sokaságában is éppen az évkezdő új esztendő az egyik legfontosabb nap, amely köré idők teltével sokféle hiedelem és szokás szövődött, s amelynek a népköltészetben is sajátos műfaja formálódott. Az újévi szokások között legjellegzetesebb éjfél után, hajnalban, az újesztendő köszöntése. Erdély magyarlakta vidékein a falu férfilakossága általában háromféle csoportban jár köszönteni: külön a gyermekek, külön a legények és a legutóbbi időkig külön csoportban a szolgák. Akár hárman-négyen, akár huszan-harmincan legyenek, mindenik csoport nagy lármával: ostorcsattogtatással, lövődözéssel, kolompolással-csengetéssel, edények vagy vasból készült mezőgazdasági eszközök kongatásával-ütögetésével járja végig a falut. E zajos csendháborítás igazi oltátcélját a falusiak ma már nem nagyon ismerik, távoli őseink azonban a gonosz szellemeket akarták ily módon erjeszteni és a következő esztendőben az emberektől távol tartani... A gyermekek köszöntőversei általában rövidek és tréfásak, de ezek között is akadnak komolyak. Egy példa Szilágycsehből: Hallom hogy disznót öltetek, S hogy hurkát is töltöttetek. Én fogtam a fülét, farkát Adjatok egy darab hurkát. Köszöntővers Almásmalomból, a Nagy Szamos völgyéből: Itt az újév újat hozzon, Régi jótól meg ne fosszon. Ha már több jót nem is hozhat, Vigye el a régi rosszat. Még egy harmadik példa a kalotaszegi Mérából: Adjon isten füvet, fát, Tele pincét, kamarát. Sok örömet e házba, Boldogságot hazánkba. A legények köszöntőversei hosszabbak, terjedelmesebbek, néha tréfásak, te többnyire komolyak szoktak lenni. Köröstárkányból idézzük az alábbi szöveget: Adjon isten mindent ez uj esztendőben. Csak a bubánatból ne jusson ránk bőven. Adjon isten nyáron bő termést, aratást. Nyakig érő sarját, bosszantsa a ^ 4. 11 S —4 cnkikályhába. Házi békességet a meleg szobába. Még egy résztért a háromszéki Pékéből: Adjon isten minden jót Ez uj esztendőben. Jobb üdőt, mint tavaly volt, Ez uj esztendőben. Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt, Jó termést és jó vásárt Ez uj esztendőben. Adjon isten minden jót Ez uj esztendőben. Zsíros esőt, kövér hót Ez uj esztendőben Bő aratást, szüretet, Egészséget, jó kedvet Ez uj esztendőben Az újévi szolgaköltészet köréből lássuk először a mérai ,,szolgák óesztendei éneké’‘-t: Ujjbegyre vett bog túráját, Vigye el a farkas ruhát ! Este, reggel mindig cibre, így lesz életemnek vége. Pityókaleves, én tőled nem búcsúzom, Veled ezután és gyakran Hig köményes leves, tőled sem búcsúzom, Mikor a szolgának telik esztendeje, Veszi a gúnyáját, kidül hazafele, Gazdája azt mondja: maradj meg jövőre. Csapd ki hat ökrömet bársonylegelőre. Egyék meg a kutyák a te hat ökrödet, Égesse el tűz vasas szekeredet. Gazdámat nem bánom, ökreim sajnálom, Barna szeretőmet, cifra Meguntam, meguntam gazdám kovártélyát, Két kis töpörtyűvel a bojtos laskáját. Esőt, uram, esőt, jó heverő időt, A gazdának morgást, a szolgának nyugvást. Az alábbi „szent alá- s fel-napi rigmus" — ahogyan szülőhelyén, a háromszéki Dákokon nevezték — a székely falusi szolgaköltészet egyik értékes emléke. 1944 előtt a néhai dálnoki udvarházak tucatjával tartották a bérmunkásokat: női és férficselédeket szolgáltat, kocsisokat stb. Ezek január 2-án kapták kézhez elmúlt évi keresetük utolsó részletét. (Azért nem december 31-én, mert még nincs vége az évnek, s azért nem január 1-én, mert új esztendő első napján semmit sem szabad kiadni a házból, legkevésbé pénzt. így a cselédség évi szegődsége mindig január 2-án járt le; volt a „szent alás felnapja’*, amikor alá is, fel is mehettek hogy akár a régi helyükön, akár más udvarháznál egy évre újból elszegődjenek. A „szent alás fel-napi rigmus’*-ban a cseléd elbúcsúzik régi helyétől, de tudja, hogy uj helyén sem javul semmit a sorsa: Elhozta az Isten újév első napját, Hogy megköszönjem a gazdám sok jóságát; Cserelapiként vágott vékony szalonnáját. Hogy a dög verje le a hízott disznyaját; Mert teveled és még gyakran találkozom. Megbocsássál nekem, öreg káposztáskád, Veled együtt sokat húztam én az igát, isten veled, kőkapuláb, Többet sosem lássuk egymást ! E néhány kiragadott szemelvény is tanúsítja, hogy az újévi köszöntőversekben és énekekben népköltészetünk változatos értékei vannak fölhalmozva. Éppen ezért a falun vakációzó diákok nagy szolgálatot tennének népköltészeti gyűjtőmozgalmunknak, ha újév első napjaiban kikérdeznék és leírnák szülőfalujuk újesztendei népköltészetét és szokásait. FARAGÓ JÓZSEF ösztökémel találkozom, TÁVIRAT Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, BUDAPEST Engedje meg, hogy a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége és a magam nevében meleg, baráti jókívánságaimat fejezzem ki Önnek 60. születésnapja alkalmából. Jó egészséget, hosszú életet kívánok Önnek és mind nagyobb sikereket a Magyar Népköztársaság haladásáért és felvirágoztatásáért kifejtett eredményes tevékenységéhez. Dr. PETRU GROZA a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke io A George Enescu állami filharmónia szimfonikus zenekara a Szovjetunióba utazott A „George Enescu" Állami Filharmónia szimfonikus zenekara csütörtökön reggel elutazott a Szovjetunióba. A zenekar George Georgescu és Mircea Basarab karmesterek vezényletével több hangversenyt ad Kisinyovban, Kievben, Moszkvában és Leningrádban ELŐRE BIZTOS LÉPTEKKEL (Folytatás az 1. oldalról) számokban termelnek. Külkereskedelmünkben a gépbehozatal legalább egyenrangú társra lelt a gépkivitelben. A tíz esztendő mérlegében, amelyet a napokban készített el Nagy Nemzetgyűlésünk II. ülésszaka, jelentős helyet foglalnak el a társadalmi-kulturális téren mutatkozó eredmények. Mindezt, az anyagi és szellemi javakban mutatkozó eredményeket, legméltóbban az emberek szocialista fejlődésén mérhetjük fel; azokon, akik megvalósítói és élvezői is egyszemélyben mindannak, amit tíz év munkája és küzdelme nyomán elértünk. A Nagy Nemzetgyűlés munkálatai, az, az élénk és alkotó vita, amely a költségvetés megtárgyalásakor kialakult, mindennél szemléletesebben mutatja azt a folyamatot, amelyben a dolgozók hozzáértő és igényes gazdáivá váltak az országnak. A dolgozó nép maga választotta fiai, akik odahaza szenet fejtenek, vagy brigádot vezetnek a kollektív gazdaságban, esetleg egyetemi katedrán tanítanak vagy vásznat szőnek a gyárban, úgy gazdálkodnak ma országos szinten, mint a saját kicsiny házuk táján. Nem csupán a hozzáértést tanúsítja ez, hanem azt is, hogy a dolgozók mennyire a sajátjuknak érzik az országot és annak szocialista jövőjét. Eredményeink közé tartoznak, s nem is utolsó sorban, azok a megbonthatatlan testvéri kapcsolatok, amelyek a román nép és az együttlakó nemzeti kisebbségek között létrejöttek. Olyan eredmény ez, amely egyben erőforrás is a sikerek eléréséhez,, mert a közös együttes munka hozta létre ezeket. A román nép és a nemzeti kisebbségek testvéri összefogásának alapja —■ amint arra Chivu Stoica elvtárs ünnepi beszédében rámutatott — a minden kizsákmányolástól és elnyomatástól mentes szabad élet, az együttműködés és a kölcsönös segítség, valamint egymás kultúrájának, nyelvének, szokásainak és haladó hagyományainak kölcsönös tiszteletben tartása. Az új esztendőt a szocialista építés távlatait gyakorlattá változtató konkrét feladatok ismeretében kezdjük. Az 1958-as esztendő elsősorban az új ipari egységek létesítését hozza magával, olyan gyárak és üzemek építését és üzembehelyezését, amelyek hasznosítják nyersanyaglehetőségeinket és biztosítják a növekvő szükségletet kielégítő termeléshez szükséges gépi berendezést. Ebben az évben az ipari termelés további 7,9 százalékkal növekszik. Új gyárak létesülnek, mint a návodari kénsav- és műtrágyagyár, a sárinesti relon-műrostgyár, új előhengerde és acélmű Hunyadon, sztreptomicin és aureomicin részleg stb. Mezőgazdaságunk a többi között 6000 traktorral és 3500 gabonaarató kombájnnal gyarapszik ebben az évben. Mindez a nemzeti jövedelem növekedéséhez vezet, ami maga után hozza a dolgozók jövedelmének növekedését is. Azonban nemcsak többet, hanem olcsóbban is kell termelnünk és ennek első feltétele az önköltségcsökkentés, amely ebben az évben 2,3 milliárd lejt kell kitegyen, kerek egy milliárddal túlhaladva az elmúlt évit. Gazdasági és politikai szempontból egyaránt jelentős eseményről adott hírt beszédében Chivu Stoica elvtárs. A tervszerűsítés terén szerzett tapasztalatok, a szocialista építés folyamán megteremtett politikai-gazdasági feltételek, valamint a szocialista világrendszeren belül kialakult együttműködés lehetővé és szükségessé tette egy tizenöt éves ,népgazdasági terv kidolgozását. Ez jelentős lépést jelent előre a népgazdaság tervszerű vezetése és a szocialista építés betetőzése felé, a nép életszínvonalának emelése érdekében. Az ünnepségeket mindig munka, lázas alkotó tevékenység előzi meg és azt is követi, hiszen mind a sikerek, mind a távlatok cselekvésre késztetnek. Az év első munkanapjai már megkezdődtek s most mindannyiunk közös dolga, hogy az új esztendőt jó esztendővé, bőséget hozó, boldogságot teremtő és békés életet biztosító évvé tegyük. lőis elkozdtem az olvadóval. Irta é* fajtolifa*sf©tti£sc* Somoki A napokban olvasó-iró találkozóra kellett utaznom. Az efféle találkozó azzal kezdődik, hogy az iró különben kifogástalan öltözéke kabátjának baloldalán van egy pecsét, amit hiába dörzsölt benzinnel, terpentinnel, forró tejjel, szappanos vízzel és még harminchat féle szerrel, amit a kalendáriumok „Hasznos tudnivalók“ fő- és „Pecsétek biztos eltávolítása“ alcím alatt közöltek. Már most az író, aki ad valamit a stílusra, csak úgy tudta eltüntetni a pecsétet a közönség kutató szeme elől, ha a kritikus helyen rajta tartja a kezét. Na de, ha ilyen szívre szorított kézzel áll ki a pódiumra, az olvasótábor vagy azt hiszi hogy beteg, vagy azt, hogy pózol, mert például affélét, hogy „...János akkor az ólhoz ballagott és betöltötte a disznóknak a moslékot" — mégse 1 'et sz’vre szorított kézt vdni. De furcsa száz ivottru út ,bhur darvakkal, raj, nyeszlett novellisi szik, hogy megküzd a hétfejű sárkánnyal. De mint közönség hallottam azt is, mikor Cancika azt súgta Mancikának „nézd, kopaszodik“, Tölgyesiné Fenyvesiének: „a profilja nem előnyös“, a férfiak meg effélét: „hogy lehet olyan pocsék nyakkendővel kiállani." A testi megjelenés bizonyos esetekben illúzióromboló. És egy ízó majdnem mindig az a bizonyos eset, mert az olvasó úgy követeli, hogy egy csokor szép virághoz jól fésült, aranyozott, malagamba-nadrágos váza illik. Éppen ezért, mielőtt vonatra szállanak, azt ajánlom, hogy az írószövetség tartson kéznél tíz-tizenkét magas, karcsú, snájdig, előnyös profilú ifjút és tikét léptesse fel az írók helyett, persze az Írók neve alatt. Egy ellen százat, hogy az író-olvasó találkozók közönsége megtízszereződne. Ezt az ajánlatomat támasztja alá az én találkozásom is az olvasóval. Vonatra szálltam, egyedül ültem a fülkében, mert a vicinálison még előfordul, hogy az ember egyedül törf! ' Hűkében, ‘fa ie- i ze t, ‘■'M » szeretnék éta, nyáron át‘, mikor nyílt a fülke ajtaja és belépett egy ifjú hölgy, aktatáskával. Leült szembe velem az ablakhoz,kesztyűjét maga mellé dobta, kivett az aktatáskájából egy könyvet és olvasni kezdett. Az én egyik könyvemet olvasta. Mindig felemelő érzés, ha egy író látja, hogy a könyvét olvassák. Felemelő, megtisztelő, de felelősségteljes is. Titokban lestem a lány arcát, hogy mit szól a könyvhöz. Mert az arc nem hazudik. Azt kell mondjam, hogy a könyv tetszett, mert mosolygott és egyszer, a könyvvel eltakarva az arcát, hangosan kacagott is. Ó, ez óriási siker egy vánszorgó vicinálisban, amelyet nem is fűtenek úgy ahogy kéne. Azt hiszem, még soha senkit nem szólítottam meg vonaton, kivéve egyszer egy bokszbajnok kinézésű urat a zsúfolt folyosón, hogy „lesz szíves leszállani a lábamról?" De úgy látszik nem tudott magyarul, vagy nem volt hova álljon szegényke. Mindenesetre dühösen fújt és én bágyadtan állapítottam meg, hogy liptóit evett és sört ivott rá. Most azonban kitört betűjem a szerző: — Úgy látszik tetszik a könyv — mondtam. A lány egy picit leengedte a könyvet, rám nézett, úgy felelte: — Igen. — Aztán olvasott tovább. — Na, majd megmondom az írónak, hogy megvidámította egy bájos hölgy unalmas perceit. A bók hidegen hagyta, viszont lejjebb engedte a könyvet, úgy kérdezte: — Ismeri? Testi-lelki jóbarátom. Bár valamivel fiatalabb. — Gondoltam — bólintott a hölgyike. Aztán lilébe engedte a könyvet: — Tessék mondani, hogy néz ki? — Szóval, hogy hogy néz ki... — Igen. Tehát visszaemlékeztem. — Szőke. — Szőke — ismételte az olvasó és összecsukta a könyvet. — Vállas. — De karcsú — nézett el a hölgy. — Persze. Inkább sápadt, hervadó kankalin szinti szemekkel. — Oh, hervadó kankalin... — sóhajtott az illető. — És üres óráiban futballozik. — Ne tessék mondani! — De mondom, kérem! Futballozik az a taknyos, az Indigó csapatnak a centere — Oh, center, ne tessék mondani! — De mondom. A múltkor úgy megrúgta a labdát, hogy a kapus hasából úgy kellett kipiszkálni. Viszont a biró nem adta meg a gólt, mert a kapus éppen a gólvonalon lehelte ki nemes lelkét. — Jé, ne tessék... — De mondom! Most Olaszország-*•» -««r - • .Jorvknligin tanulmányozza a csinkvecsentót... Aztán megy Párizsba a parnasszistákhoz, Berlinbe a dekabristákhoz... — Az egész csapattal? — Persze. A titkárral, sofőrrel és a menedzser rel. — Jé! És tessék mondani, nős? Nem. A labdát rugdossa. Szerencsére fütyöli a vonat és a hölgyike leszállóit. Én elmentem a találkozóra és felolvastam: „Az első nyelvemlékek pszichológiai hatása a XIV. században" címmel. Óriási sikerem volt, mert remekül tudom mozgatni a fülemet. JANUÁR - BUKARESTBEN Különös éghajlata van Bukarestnek. Mintha meg akarná tréfálni az embereket. Egyik napról a másikra megváltozik az időjárás, mint történt december közepén: enyhe őszből kemény télbe csapott. Egy szép napon hóvihar kerekedett és órák alatt fehérbe öltöztette a várost. Porcukorszőnyeget terített az utcákra, hósipkával fedte be a tetőket, fehér vattapamacsokkal aggatta tele a fákat. TELI ALMUKAT ALUSSZÁK A PARKOK Különösen szép dolgokat is produkál a bukaresti tél. Emlékszem, egy-két évvel ezelőtt télen olvadni kezdett. Csurgóit az eresz és csurgóit a fák ágain, törzsén lefelé a víz Éjjel fagyott és a fák ágain jéggé dermedt az elolvadt hó. Olyanok lettek a bukaresti fák, mintha ágaik üvegből lennének A parkok — különösen délben, amikor kisütött a nap — valóságos meseországnak tűntek. Most az idén is más csoda történt. A fák ágait vastag zúzmara vonta be, azután megfagyott, majd pedig hó hullott rá. Minden fa, minden bokor különös kristályfehérbe öltözött. Gyönyörűek a parkok és a sosszék. A fehér fák, dermedt mozdulatlanságukban mintha nem is növények lennének. A reggel opálos ködében festői pasztellképei tárnak felénk, délben szinte szikrát szór a fákat hurkoló milliárdnyi hókristály, este pedig nagy világos foltokban titokzatosan mosódik bele az ég sötét kárpitjába. A nagy park, —z elmúlt, napsütötte nyarak forró emléke — most fenséges ridegséggel, vakító fehéren szélesen terül el. Ujjai kihaltak, árvák a padok. Csak az előtérben hancurizik, játszik a gyermekek vidám serege. Messzire hallatszik hangos, csilingelő kacagásuk. Sétálunk beljebb a ropogós hószőnyegen a tó irányába. Szomorú ez a kietlenség? Ahol a keskeny út sürü fehér bozótba vész, fiatal szerelmes pár ül egy padon — mínusz nyolc fokos hidegben. A tó körül messzemessze költözött az élet, amely nyáron oly vidám . Másnap a kristályfehérbe öltözött Cismigiuban kóboroltam. Az óriás fák zuzmarás lombjai, mint nagy fehér páfrányok merev mozdulatlansággal csüngtek a háborította fehér tájra. És a fehér vakít, szemkápráztat, szikrázik, porzik, hol kristályszerűen, hol vattapuhasággal, hol pedig üveges fénnyel, leheletkék ridegséggel, vagy halványsárgában izzó fénnyel, de mégis mindig fehéren. A Cismigiuban már élénkebben zajlik az élet. Sok a játszó, hógolyózó, rodlizó gyermek, a befagyott tavon pedig népes fiatalság korcsolyázik. A fiatalok máshol is százával keresik fel a korcsolyapályákat. A dr. Staicovics utcában az Izvor-strand 3600 négyzetméteres medencéjének jégtükrén, vidám zene mellett korcsolyáznak. A melegedőben, a büfében nagy a hahota, mert a fiatalok mindenütt, mindenen és mindig jót tudnak kacagni. Bukarestnek még sok ilyen korcsolyapályája van. Elhaladtunk a Plevnei utcai Progresul jégpályánál is, ahol az edző hangos vezényszavára környéket visszhangzó temperamentummal tartotta edzését a Lokomotív jégkorong csapata. A HÓ ÉS A VÁROS De térjünk vissza az utcákra, a bulvárdokra. Bukarestnek 4200 utcája van. Összhosszúságuk 1.600 kilométer. Nem csekélység ennek a tisztítása. Különösképpen akkor, ha hirtelen és nagy mennyiségben lehull a hó. Ezt az óriási munkát összesen 1500 ember végzi. Ebből az 1500-ból is háromszázhatvanan az autók mellett dolgoznak. Egy-egy rajonra 130-200 ember esik. Az elhordást 145 lovasszekér és 125 teherautó végzi, 17 traktorvontatású hóeke is dolgozik. Hóhullás után — ha nem magasabb a hó, mint 5 centiméter — sóval szórják be az utcákat. Kétkerekű ventilátorral ellátott tölcsérszórót kapcsolnak az autókhoz és ez permetezi szét a sót. Ezután, jönnek a hótakarítók, a kefélőautók, hóekék. Évente illetve telente 1 millió kiló sót szórnak szét Bukarest utcáin. A közüzemeknek tíz átkefével ellátott autója van, de mint mondják itten, ötven kellene. Ha nagyobb hőmennyiség szakad a fővárosra, akkor persze okvetlenül segítségre van szükség — mondotta Nitu Stefan, a közüzemek gazdasági osztályának főnöke és Valasuteanu Emil főmérnök — és ezt meg is kapják. A fővárosi néptanács kebelében működik a „hóparancsnokság", amely órák alatt az emberek százait mozgósítja, teherautót szervez be. Akcióba lépnek az utcafelelősök, a milícia és a kerületi képviselők is. Az út és híd karbantartási vállalat, az állami gazdaságok, fővárosi építkezési tröszt és a fővárosi néptanács garázsa ad autókat, embereket. Az idén csak az első napokban kérték segítségüket, azután az ISB folytatta a munkát — és valljuk be elég lassú tempóban. Városi szabályrendelet értelmében a közlekedési vállalatnak kell tisztítania azokat az utcákat, utakat, ahol villamos, autóbusz, vagy trolibusz közlekedik. Az ITB-nek (a közlekedési vállalat) is van hóparancsnoksága. Mégis ezeken az utakon még mindig sok az eltakarítanivaló. Az utcák között létezik , ,fontossági sorrend", de még a központi utcákban sincs rendesen eltakarítva mindenütt a hó. A belvárosi mellékutcákban — és példának csak az Aristide Briand utcát említjük — ha fagy, vastag jégpáncél, ha olvad, bokáig érő latyak borítja az úttestet. FORRALT CUJKA ES MICS Elénk és vidám a bukaresti utca. A téli ünnepek tiszteletére ünnepi díszt öltöttek a kirakatok. A belváros utcáin körutakon sürög-forog a sok ember Dolgaik után sietnek, lótnakfutnak, vagy bevásárolnak. Közben betérnek valahova egy kis forralt cujkára. Télen lépten-nyomon láthatunk ilyen cujkás bódékat, ahova forralt cujka, esetleg fűszerezett forralt bor, mititel a kedvelt „mies", a ,,gratár" vonzza a bukarestieket. A 6. Martieután a Dorna vendéglő melletti bódéban, vagy a Progresul vendéglő udvarán ,,szabad téren" sokan tartanak kispihenőt”. Közben néhány kedélyes szó, vagy a világ dolgainak megvitatása — és azután könnyebben folytathatja útját a bukaresti járókelő. Néhány helyen most főtt kukorica árusító bódékat is felállítottak, így például a 6. Martie-udl Progresul udvarán, az Egyetem vendéglő mellett és máshol 2,25 lejért árusítják a mélyhűtéssel tartósított kukoricát. Este kigyúlnak a fények, az ívlámpák. Ilyenkor különös varázsa van a nagyvárosnak. A neoncsövek piros kék fényt szórnak az utcákra, villognak a fényreklámok, csillognak a szép kirakatok. A mozik, a színházak előtt — mitsem törődve a hideggel — várakozó ácsorgó, jegyet kereső tömeg torlaszolja el a gyalogközlekedést. — Nincs egy felesleges jegye? — szólítanak meg minden járókelőt — Plusz-jegy pedig nehezen akad. RÖVID TELÜNK LESZ Az állomás környéke — hiába ereszkedett jóval a zéró alá a hőmérő higanya — most, a téli éjszakákon is forgalmas. Dohogva vastag fehér gőzt fújva állnak ki a vonatok, háborította mezőkön, fehérbe öltözött hegyek között hozták magukkal a sok utast a fővárosba. Vagy elindul lassan egyegy szerelvény mintha nem lenne kedve nekivágni, mert tudja, hogy útja hideg tájakon vezet keresztül Sok fiatal utazik. Vállukon a sílécekkel. Az a kíváncsiság, hogy meddig van a ,,téli öröm”, vezérelt bennünket a Meteorológiai Intézethez, hogy a téli időjárás kilátásai felől érdeklődjünk Nicolae Toportól, az intézet országoshírű helyettes vezetőjétől. A prognózisairól neves tudós szerényen, de határozottan elhárította a bővebb magyarázatot és csak enynyit mondott: — Nem lesz hosszú telünk az idén. Februárban felenged az idő. Amikor részletek iránt érdeklődtünk, átadott Stoica Constantin prognózis szolgálati főnök munkatársának, hogy közölje a további felvilágosítást. Januárban csapadékban gazdagabb hónap lesz — mondja Stoica elvtárs. — Zuzmarás, hófúvásos, hideg napok következnek január elején és 13-21-e között, majd a három utolsó napon. Ezekben a periódusokban éjjel legmélyebben mínusz 15 fokra, nappal pedig mínusz 5 fokra süllyed a hőmérséklet. Enyhe napok lesznek januárban 7-12 és 29-27-e között. Tehát ha a prognózis beválik, rövid télre számíthatunk. És azt hiszem ezt senki sem bánja. Szedi majd fehér sátorfáját a télapó, hogy helyet adjon a tavasznak. PINTÉR LAJOS A Cismigiuban — Rég várnak az autóbuszra? (Bukaresti humor a „Steagul Rosg‘’-ból) Szukarno indonéziai elnök veszené Kzsakarláttan Szukarno, Indonézia elnöke, december 31-én beszédet mondott a volt frontharcosok összindiai szövetségének megalapítása évfordulóján rendezett gyűlésen. Kijelentette, hogy az indonéziai nép szilárd elhatározása tovább küzdeni Nyugat-Irián Indonéziához való visszacsatolásáért. Hangoztatna, hogy az indonéziai nép mostani gyarmatellenes harca folytatása az 1945 évi forradalomnak, amelynek nyomán kikiáltották az ország függetlenségét. Harcunk célja — hangsúlyozta Szukarno —, olyan államot megteremteni, amelyben a holland gyarmatosítók vagy más idegen imperialisták nem nyomhatják el az indonéziai népet. Az ülésen felszólalt Szupardi, a volt frontharcosok szövetségének elnöke. Követelte a halálbüntetés kiszabását mindazokra, akik nemrégiben merényletet követtek el az elnök ellen, továbbá az összeesküvésbe belekeveredett pártok és szervezetek betiltását. 3 ! Vigasztaló sorok B. Johnnyhoz • Kedves Johnny! Ne vegye rossz • ** néven, hogy nagyonis futó is-meretség után úgy szólítom, ahogyan közvetlen környezete, de tudom, hogy eredeti János keresztnevét immár rég levetette, mint valami átizzadt ruhát és szivesebben • hallgat a kellemesebb levegőjű... • hogy is mondjam... nyugatibb ki•csengésű Johnnyra. Elég baj az ma• gátiak hogy a hosszas és kitartó átalakulással nyert keresztnevét (metamorfózis: János-Jancsi-Jancsika• Jean-John-Johnny...) az őseitől örök• lőtt otrombán magyar családi név • elcsúfítja. Hja, mit tehet az ember, ha rosszsorsa, már eredendően ily ! Keletre vetette! Mit is tehetne? Egy részt busul az átkos végzet eme balfogásán, másrészt ámulattal adó zik mindannak, ami nyugatabbról • érkezik hozzánk. Mert maga, ugye• bár, kristályosan tiszta példánya annak a nálunk kiveszőfében leledző • típusnak, aki feltétel nélküli hódollattal fogad szivárványszínű zoknit, ? frizurát, tánczenét, vagy bármi mást, ha az a kapitalista országok ? produktuma. És maga, aki ennek az ? egyre gyérülő törzsfogalomnak egyik — ahogy mondani szokták — ? „utolsó bölény“-féléje, maga most igen-igen szomorú. „ Lesznek bizonyára, akik helytelen Tnítik, hogy megpróbálom kiragadni lelki egyensúlyzavarából, mert manapság már nem tulajdonítanak T magának túlzott jelentőséget. Nekem azonban más a véleményem. Mint : becses példányt, magát nem szabad ? kiveszni hagyni, meg kell őrizni külön lelki rezervátumában — hogy : jövendő generációk majdan megcsodálhassák. Íme, a lelki tartósításnak ettől a • szándékától indíttatva fordulok ma gához szomorúságában, jelen vigasztaló soraimmal. Mert lám, a leges utóbbi hetekben — hogy pontos legyek, amióta az amerikai holdbébi • illetlenül felrobbant néhány centire ? a föld felett — maga, kedves Johnny, rengeteget veszített lelki frisseltségéből, abból a feltétel nélküli hórdolatból, amelyet az „igazi civilizá ció“ magából mindenkor kivált. Emlékszem, legutóbb is milyen megrá? zó extázisban fogyasztotta el egy eredeti amerikai horgonybádogból készült konzervdoboz tartalmát. Azt ? a bizonyos csodálatos Conned-beef-et. Ami egyébként... füstölt marhahús. Egész közönségesen elkészítve. De, • mit számit ez a maga szemében, ? Johnny! Tán még az sem számit, ? hogy beef magyarul marhát jelent és s hogy ily módon maga — aki, ahogyan már említettem, amolyan utoljó bölény-féle — tulajdonképpen a kannibalizmus bűnébe esett. Mert • bár egy tengerentúli, de mégis közeli rokonát fogyasztotta el. . JJogy ismét a tárgyra térjek, én • ** is szeretném magát konzerválni, kedves Johnny. Oh, nem a saját • levében, kicsontozva, felaprítva és •* ayadgalobzakba csomagolva. Nem. • Csupán csak régi lelkenc érzésében • szeretném megőrizni. Féltem az épíségét, mint utolsó bölénynek, amióta a szovjet szputnyikok világsikere ? és az amerikai holdacska világcsőd- je óta letört a szarva. Ezért is tudhatom magával pihegve, szinte lé• lekszakadva az örömhírt. Nincs • semmi baj. Mégis az „igazi civilizáció" győzött. Amerikában feltalálták a Holdmérleget. • Íme, a fénykép, amelyik eredetileg egy amerikai újságban jelent meg. Valódi ott készült klisével nyomták, igazi amerikai rongyhullandákból készült papirosra, hamisítatlan ottani koromból készült fes• fékkel. Amint látja kedves Johnny, a kép s Harry S. Truman volt elnök urat ábrázolja a szóbanforgó mérlegen. De micsoda mérleg ez! Ez a fotkozott finomságú műszer bámulatos : pontossággal kimutatja bárkinek, aki •«•«f 4 rááll, hogy mennyi a súlya a Holdban. Igen, igen, ezek szerint Amerikában mégis csak lepipálták a szovjet teljesítményt. Érti? Hiszen a szovjet szputnyikok egyelőre még csak a Föld körül keringenek és a szovjet tudósok még csak a következő években remélik elérhetőnek a Holdat, viszont, lám Amerikában már most, azonnal megtudhatja akárki, hogy mennyit nyom a Holdban. Csak néhány centet kell bedobnia, ott fenn a jobb sarokban, abba a bizonyos nyílásba és máris! Hát nem korszakalkotó!? Pedig, igazán nem egyszerű szerkezet egy ilyen Holdmérleg. Mert a Holdban ugyebár, a csökkentebb gravitáció következtében minden földi test súlyának csak az egyhatodát nyomja. Mennyi magasfokú számtani tudományra, csillagászati ismeretre, geofizikai tudásra, gyakorlati mechanikára és ki tudja még mire volt szükség, amíg egy ilyen mérlegre Truman úr ráállhatott... Már most, hogy miszer Truman miért állt rá a Holdmérlegre? Nem tudom. Lehet, hogy a mérlegnek, lehet, hogy ő neki kell a reklám. De az is lehetséges, hogy, most exelnök, annyit veszített tekintélye súlyából, amennyit földi mérlegen már nem képes visszanyerni. Aki, ennyire... hogy ismondjam... könnyű fajsúlyú, annak, meglehet, hogy földi nehézkedésének egyhatoda is nyereség. Vagy talán a Holdba készül, hiszen ott is szükség lehet exelnökökre? Ki tudja. Van ugyan egy titkos hátsó gon„'felai',orr írértre - dhessegt ' mint defetista, „civiliz, Ició-elh beszüremlést. Tudja, Johnny, felötlött bennem, hogy az egész műveletet el lehetne végezni másmilyen mérlegen is. Esetleg egy olyanon, amilyent a gőzfürdőkben használnak. Vagy amilyenen itt nálunk és Amerikában a beef-ekst mérik. Vagyis... , izé... akár egy marhamérlegen. Meg , tenné talán az is, ha valaki az úgy , kapott földi súlyt papíron elesz , tanú hattal. Persze, ez mindkettőnkhöz — is főleg magához, méltatlan gondolat. Ne is törődjünk vele. Sokkal helye-esebb és vigasztalóbb, ha erőt merít az új, zseniális találmányból és továbbra is szilárd hive marad az • „igazi civilizációnak“. • Aminek reményében maradok, a • holdmérlegnek és magának egyforma mértékben csodálója. DIMÉNY ISTVÁN ] Harry S. Truman a holdmérlegen