Előre, 1958. január (12. évfolyam, 3170-3194. szám)

1958-01-03 / 3170. szám

4 Az új esztendő a nagyvilágban „A szovjetország ereje teljében lép az új esztendőbe“ A párt és az állam vezetőinek újévi üdvözlete MOSZKVA (Agerpres) TASZSZ. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa a következő újévi üdvöz­letét intézte a szovjet néphez: Kedves elvtársak! Barátaink! Nagy szocialista hazánk honpolgárai! A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa az új esz­tendő alkalmából melegen köszönti a hős szovjet népet,, országunk valameny­­nyi munkását és munkásnőjét, a kol­hozparasztokat és parasztasszonyokat, országunk értelmiségét, a dicsőséges Szovjet Hadsereg és Flotta katonáit, de­rék ifjúságunkat. Rövidesen véget ér az 1957-es év. Jó esztendő volt ez, az összes szovjet em­­bereknek csak kellemes emlékei van­nak róla. Népünk a Kommunista Párt vezetésével újabb és ragyogó sikereket ért el a kommunizmus építésében. A szocialista ipar, amely jóval felülmúlta a az 1957-re előirányzott tervet, újabb nagyszerű lendületet vett. Fejlődik mezőgazdaságunk is, sikeresen oldja meg azt a feladatot, hogy utolérje és fe­lülmúlja az Amerikai Egyesült Álla­mokat a tej, a vaj és a hústermelésben. Tovább emelkedett a nép anyagi jóléte és kulturális színvonala, nagy méretek­ben folyik a lakásépítkezés. Az elmúlt év úgy vonul be az emberi­ség történetébe, mint a tudomány és technika fejlődésében elért nagyszerű eredmények esztendeje országunkban Az első szovjet mesterséges holdak, amelyeket tehetséges tudósaink, mérnö­keink, technikusaink és munkásaink al­kottak meg, népünk teremtő géniuszá­nak nagyszerű tanúbizonyságai, amelyek még jobban növelték a győzelmes szo­cializmus országának tekintélyét. Az összes szovjet emberek és velük együtt valamennyi szocialista ország népe, a földkerekség összes haladó szel­­lemű emberei, 1957-ben bensőségesen megünnepelték a népek történetében új korszakot megnyitó Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. Ennek az ünnepnek az alkalmából a világ minden részéből számos vendég érkezett hozzánk, akik személyesen meggyőződhettek róla, hogy milyen al­kotásokra képes a szocializmus körül­ményei között egy szabad nép, a szabad ember, aki mindörökre lerázta a kapi­talizmus igáját. 1957 a szocialista országok közti egy­ség és összeforrottság további erősödé­sének éve, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kimagasló sikerei­nek éve volt, amikor a béke és a hala­dás erői győzelmet arattak a reakció és a háború erői felett. A Szovjetunió bé­kepolitikája, a békés egymás mellett élés politikája az emberek újabb mil­lióit állította a maga oldalára. A nem­zetközi feszültség némi enyhülésének je­lei mutatkoztak. A béke erői napról napra gyarapod­nak, s egyre nyomatékosabban követe­lik a fegyverkezési hajsza megszünte­tését, síkraszállnak a militarizmus el­len, a leszerelésért, az atomfegyver el­tiltásáért, a nemzetközi feszültség eny­hítéséért, a béke és a népek közötti bi­zalom megteremtéséért. Kedves elvtársak! Barátaink! A szov­jet ország erői teljében lép az új esz­tendőbe. A szovjet emberek reménysé­gektől eltelten bíznak abban, hogy 1958 újabb sikereket hoz a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyének. Minden okunk megvan arra, hogy bi­zalommal tekintsünk a jövő elé. A Kommunista Párt és a szovjet kormány mindent elkövet, hogy az új év vala­mmennyi nép számára a békés munka éve, népünk újabb sikereinek eszten­deje legyen fennkölt célunk — a kom­munizmus felépítésének valóraváltá­­sában. Erősödjék és virágozzék egyre hatal­masabbá és gazdagabbá válva szeretett hazánk — a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége — a népek bé­kéjének és biztonságának bástyája. Erősödjék még jobban a kommunis­ta párt és a szovjet kormány köré tö­mörült szovjet nép megbonthatatlan egysége — újabb győzelmeink és nagy­szerű eredményeink biztosítéka. Elvtársak és barátaink, boldogságot, újabb sikereket kívánunk önöknek az alkotó munkában, a tanulásban, egész életük minden tevékenységében ha­zánk javára! Boldog új évet, kedves elvtársak! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐ SZOVJETJÉNEK ELNÖKSÉGE A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA Boldogságot és békét az új évben! MOSZKVA (Agerpres). — TASZSZ: Kliment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének elnö­ke, Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának első titkára és Nyikolaj Bulga­­ntyin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke baráti újévi üzenetet intéz­tek egyes államfőkhöz és kormányok­hoz. Az üzenetben annak a reményük­nek adtak kifejezést, hogy az új évben a békés együttlétezés alapján megszi­lárdul a népek barátsága és a béke, s így az emberek nyugalomban élhetnek és munkálkodhatnak, és nem kell majd aggódniuk jövőjükért, gyermekeik és rokonaik sorsáért. Vorosilov, Hruscsov és Bulganyin boldogságot és sikert kíván a né­peknek e magasztos célkitűzés megva­lósításához. W. Gomulka, A. Novotny és Zs. Cedenbal nyilatkozatai MOSZKVA (Agerpres). — Wladys­­law Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az új év alkalmából nyi­latkozatot adott a Szovjetszkaja Rosz­­szija munkatársának. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint milyen kilátásokkal kecsegtet az 1958-as év, Gomulka kifejezte azt a meggyőződését, hogy minden aka­dály ellenére, a világ rátérhet és rá is fog térni a békés fejlődés útjára. ,,A béke eszméjének győznie kell, mon­dotta, mert ez az egész emberiség hő kívánsága.“ Az újévi körkérdésre válaszolva An­tonin Novotny, a Csehszlovák Köztár­saság elnöke egyebek közt kijelen­tette: „Az Októberi Forradalom 40. évfordulójának évében bebizonyoso­dott, hogy a Szovjetunió és az összes szocialista országok gazdasági, tudo­mányos és technikai téren sikereket értek el, megmutatkozott a szocialista rendszer életképessége, előnye, feltá­rultak nagyszerű távlatai. Mindezek nagy befolyást gyakoroltak és gyako­rolnak a világ összes népeire, s arra ösztönzik őket, hogy kitartóan küzd­jenek az agresszív imperialista körök háborús előkészületei ellen. Zs. Cedenbal, a Mongol Népköztár­saság Minisztertanácsának elnöke a Szovjetszkaja Rosszija kérdéseire vá­laszolva hangsúlyozta : „Az elmúlt év kiemelkedő eseményei megsemmisítő csapást mértek az imperialisták erő­politikájára, kudarcra kárhoztatták a nemzetközi reakciónak a szocialista országok ellen irányuló álnok terveit­. Az MNK Elnöki Tanácsának elnöke köszönti a magyar népet BUDAPEST (Agerpres).­­ Dobi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke decem­ber 31-én újévi üzenetet intézett a ma­gyar néphez. Üzenetében hangsúlyozta, hogy a magyar nép az elmúlt évben nagy ér­demeket szerzett magának az ország gazdasági életének talpraállításában és fejlesztésében, a népköztársaság meg­­szilárdításában. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás­paraszt kormány történelmi érdeme, hogy az ország előtt álló feladatok si­keres teljesítése során megszervezte és vezette a magyar népet. Országunk az elmúlt évben az ellen­­forradalomban érdekelt imperialista kö­rök támadásainak középpontjában állt — mondotta Dobi István. — A Magyar Népköztársaság ellen a történelemben egyedülálló rágalomhadjáratot folytat­tak. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány azonban erélyesen gátat vetett az ellenforradalmi mesterkedéseknek, visz­­szaverte a rágalmakat. A Magyar Nép­­köztársaság külpolitikájával a béke ügyét szolgálta és azt fogja szolgálni a jövőben is. 1958-ban kedvező kilátások vannak a béke megszilárdítására BERLIN. (Agerpres.) — Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke újévi üze­netet intézett a német néphez. Wilhelm Pieck üzenetében hangsúlyozta, hogy 1957 folyamán kedvező feltételek jöttek létre ahhoz, hogy az 1958-as év a béke éve legyen. A nemzetközi feszültség enyhülésére, a leszerelésre és a kölcsönös megértésre és az európai atommentes övezetre vonatkozó szov­jet javaslatok hatalmas visszhangra találtak az egész világon s ez arra en­ged következtetni, hogy végül is diadalmaskodni fog a tárgyalások, a köl­csönös megértés és a békés versengés politikája. 1958-ban — írja Wilhelm Pieck — kedvező kilátások vannak a béke megszilárdítására, ha az összes jóhiszemű emberek a Szovjetunió oldalán fognak küzdeni érte. Ünnepi fogadás a Kremlben MOSZKVA (Agerpres), TASZSZ. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya az új év kö­szöntésére a hagyománynak megfelelően ünnepi fogadást rendezett a Kremlben. Amikor a Szpaszkij toronyórája a Kremlben éjfél közeledtét jelezte, az egybegyűltek helyet foglaltak az ünne­plésen feldíszített asztalnál. A rádió közvetítette a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szov­jetunió Legfelső Szovjetje Elnökségé­nek és a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak újévi üdvözletét. A fogadáson többek között jelen volt: Leonid Brezsnyev, Nyikolaj Bulganyin, Jekaterina Furceva, Nyikita Hruscsov, Nyikolaj Ignatov, Alekszej Kiricsenko, Froi Kozlov, Anasztasz Mikojan, Mihail Szuszlov, Nyikolaj Svernyik, Kliment Vorosilov, Jan Kam­berzin, Alekszej Koszigin, Mihail Pervuhin. A meghívott vendégek közt voltak a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének kép­viselői, miniszterek, tudósok, művészek, a szovjet hadsereg és a flotta képvise­lői, a moszkvai és a Moszkva környéki iparvállalatok élmunkásai, a kolhozok küldöttei. Részt vettek a fogadáson a diplomá­ciai testület tagjai. A fogadáson Nyikolaj Bulganyin és Nyikita Hruscsov a Szovjetunió újabb győzelmeire, a békére és a népek közti barátságra, a nemzetközi feszültség eny­hítésére és a békés egymás mellett élés­re emelték poharaikat. Pohár köszöntőt mondott Rolf Sohl­­man Svédország nagykövete, a moszk­vai diplomáciai testület dékánja is. A szívélyes légkörben lefolyt fogadás művészi műsorral zárult. N. Sz. Hruscsov üzenete a „Szovjet-kinai barátság“ folyóirat olvasóihoz MOSZKVA (Agerpres). — TASZSZ: A Pravda közölte N. Sz. Hruscsov­­nak a „Szovjet-kinai barátság“ folyóirat olvasóihoz intézett üzenetét. A szovjet-kinai baráti társaság — hangzik a többi között az üzenet — a „Szovjet-kínai barátság“ című folyó­irat első számának kiadásával kezdte meg az új esztendőt. Ez a folyóirat né­peink testvéri barátságának további megszilárdítását hivatott szolgálni. A Szovjetunió és a Kínai Népköztár­saság népeinek megbonthatatlan barát­sága, a szocialista tábor egysége és összeforrottsága, a békéért, demokrá­ciáért és szocializmusért harcolók szo­ros összefogása olyan erődítmény, a­­melyet semmiféle erő nem semmisíthet meg. Yemen trónörököse Moszkvából Pekingbe utazott MOSZKVA (Agerpres) TASZSZ. A szovjet kormány december 30-án ebédet adott a Kremlben Sejk-Al-Iz­­lám­ Mohammed El-Badr emir, Yemen trónörököse tiszteletére. A trónörökös és kísérete útban Peking felé néhány napot Moszkvában töltött. Szovjet részről az ebéden jelen vol­tak Nyikolaj Bulganyin, Nyikita Hrus­csov, Anasztasz Mikojan, Mihail Per­vuhin, Andrej Gromiko és más szemé­lyiségek. Sejk­ Ul-Izlám­ Mohammed El-Badr trónörökös, helyettes miniszterelnök, hadügyminiszter, külügyminiszter és kísérete december 31-én Moszkvából Pekingbe utazott. A vnukovói repülőtéren Anasztasz Mikojan, Mihail Pervuhin és más sze­mélyiségek, valamint a diplomáciai testület képviselői búcsúztatták Yemen trónörökösét. A nagy halak felfalják a kis halakat BECS (Tudósítónktól). — Európa tőkés országainak fővá­­­rosaiban zárt ajtók mögött lázas ta­nácskozások folynak. Nyugat-Európa úgynevezett gazdasági egyesítése szerepel a napirenden. A nyugat-eu­rópai országok mah­amut-trösztjei akciójának, a gyengébb versenytársak mellett, részben az illető országok szuverenitása is áldozatul fog esni. Hat európai ország, nevezetesen Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg előbb megalakították a Montan-Uniót. Ebben a szervezetben tömörítették a vas-acél és szénipart. Célja elsősorban az Atlanti-szövet­ség fegyverkezési politikájának szol­gálata. Most került sor az úgyne­vezett közös piac létrehozására. Arra törekszenek, hogy fokozatosan meg­szüntessék ez országok között a vám­sorompókat, a devizaforgalom sza­bályozását, a kiviteli- és behozatali engedélyek rendszerét Ezek az álla­mok a fenti program végrehajtásával egyidejűleg arra kötelezik magukat, hogy közös kereskedelmi politikát folytassanak a többi államokkal szemben. Ezáltal Nyugat-Európa töb­bi országa kerülne igen súlyos hely­zetbe, minthogy e hat országból ki­alakított tömb jelentős gazdasági túlsúllyal rendelkezik. Ezt a hatalmi pozíciót már most arra akarják fel­használni, hogy Nyugat-Európa többi országát egy szabadkereskedelmi öve­zetben való részvételre kényszerítsék. Ausztria esete igen tanulságos: rávilágít arra, mit jelentene gazda­sági szempontból ez a szabadke­reskedelmi övezet és ugyanakkor le­leplezi a nemzetközi monopoltőke módszereit. A szabadkereskedelmi övezetben, amely a tervek szerint ki fog ter­jedni Nyugat-Európa összes államai­ra, fokozatosan megszüntetik a ke­reskedelmi korlátozásokat. Ezáltal, hogy csak egy példát említsünk, a nyugat-német trösztök minden kor­látozás nélkül eláraszthatják Ausztri­át tőkéikkel, korlátozás nélkül esz­közölhetnek beruházásokat Ausztriá­ban, tetszés szerint exportálhatják termékeiket ebbe az országba. A tő­késrendszer fejlődésének egyik is­mert törvénye, hogy a cápák elnyelik a kis halakat. Manapság minden tő­késországban fellelhető folyamat az, hogy a kisiparosok és a kisüze­mek tönkremennek, be kell szüntet­niük tevékenységüket, mert nem ké­pesek megbirkózni a mammut­válla­­latok konkurrenciájával. A mammut­­vállalatok megengedhetik maguknak azt, hogy termékeiket néhány hóna­pig önköltségi ár alatt dobják piac­ra. A kisüzemek nem bírnak velük lépést tartani, nem bírják értékesíteni termékeiket és tönkremennek. A nagy­üzemek elnyelik őket. Amikor a nagyüzem ilyen módon felszámolja versenytársát, azonnal ismét felemeli az árakat és rövid idő alatt behozza az átmenetileg önként vállalt vesz­teségeket. Ausztriában nap-nap után szemtanúi lehetünk ennek a manőver­nek. Különösen a mezőgazdaságban rengeteg kisgazdát, főleg gyümölcs-, bor és zöldségtermesztőket tettek tönkre ezzel a módszerrel. De gya­kori jelenség ez a textiliparban is. Csupán Bécsben hatszáz önálló ci­pész és szabóiparos ment tönkre az utóbbi 4 év alatt. Ezek lennének az úgynevezett szabad kereskedelem ál­dásai Ausztriában. S ha létrejön Nyugat-Európa gazdasági egyesítése, ez a folyamat általánossá válhat. Az Ausztria gazdasági életében jelentős helyet elfoglaló villamossági ipart egyelőre még védik az ország vámtarifái a nyugat-német ipar ver­senyével szemben. De ha e vámso­rompók ledőlnek az ország villamos­­sági ipara nem lesz képes megbir­kózni a nála sokkal erősebb verseny­társsal. Már most is látjuk, mint próbál védekezni a belföldi ipar: fo­kozza a kizsákmányolást, még jobban hajszolja az embereket, emeli a mun­kaidőt és csökkenti a reálbéreket. Még súlyosabbá válhat a helyzet, ha a jelenlegi még kedvező konjunktú­rát felváltja a depresszió vagyis vál­ság, amelytől mindenki retteg. Magától értetődik, hogy a szabadkereskedelmi övezet erősebb tagállamai, Nyugat- Németország és Franciaország, a de­presszió terhét elsősorban a gyen­gébb országokra próbálják hárítani. Ettől a veszélytől az ország villa­mossági iparán kívül a vegyipar, de különösen a mezőgazdaság retteg. Felvetődik a kérdés, miért akar Ausztria kormánya e veszélyek elle­nére is belépni a szabadkereskedelmi övezetbe . A válasz egyszerű: az osztrák tőkések oly nagy mértékben függenek már a nyugat-német tőké­től, hogy nem bírnak ellenállni a német tőke nyomásának, már nincse­nek abban a helyzetben, hogy szem­beforduljanak e függőségi helyzet elmélyítésére irányuló német törek­vésekkel. Pontosabban — csak akkor tudnának ellenállani, ha Ausztria következetesen kitart a független és semleges politika útján és elmélyíti gazdasági kapcsolatait a szocialista országokkal. Ezért az ország haladó körei a népi demokráciákhoz és a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatok kiterjesztését követelik. Ebben az esetben és csakis ebben az esetben állhat ellen egy olyan ki­csiny ország, mint Ausztria, a nagy tőkés országok nyomásának. KURT STIMMER EURE A France Presse mérlege Az elmúlt év fájdalmas vereséggel végződött az imperialista körök számára PÁRIZS. (Agerpres.) — A France Presse hírügynökség az 1957-es év legfőbb politikai eseményei­vel foglalkozva beismeri, hogy az el­múlt év számos nagyjelentőségű sikert hozott a szocialista tábornak és a béke erőinek ■ ugyanannyi fájdalmas vere­séget az agresszív imperialista körök­nek. „Egyfelől —­ írja a France Presse — a Szovjetunió tekintélyének rohamos növekedését, az első szputnyik felröpí­­tését, a keleti blokk sorainak szoró­­sabbra fűzését láthatjuk. Augusztus 26- án Moszkva közölte az interkontinen­tális ballisztikai rakéta sikeres kipró­bálását, míg ugyanakkor az amerikai „Atlasz rakéta“ kudarcot vallott. Októ­ber 4-én a Szovjetunió az első mester­séges hold kilövésével meggyőzte a hi­­tetlenkedőket és november 3-án útnak indította a második szputnyikot is, amíg december 6-án az amerikai mes­terséges hold elindítása kudarccal vég­ződött. Másfelől láthatjuk — folytatja a France Presse — az atlanti szövetség akut válságát, az Eisenhower doktrína félkudarcát a keleti országokban. A France Presse megállapítja, hogy a nyugati agresszív körök minden mes­terkedése ellenére 1957 ben hatalmas erővel hangzott fel Nyugat-Európában azoknak a hangja, akik a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való megoldása és a leszerelés mellett foglalnak ál­lást.“ A kairói értekezlet záróülése Ázsia és Afrika népei minden erejüket latba vetik a nemzetközi feszültség megszüntetésére és a gyarmati uralom felszámolására KAIRO (Agerpres).­­ 1958 január elsején a kairói egye­tem dísztermében tartották meg az ázsiai és afrikai országok szolidaritási értekezletének záróülését. A hét napig tartó értekezleten — mint ismeretes — a két földrész 49 országának kül­döttei vettek részt. Anvar Szadat, az értekezlet elnöke a záróülésen hangsúlyozta, hogy — miként a mostani értekezleten is ki­tűnt — az ázsiai és afrikai országok Bandungban megtartott első értekez­letén leszögezett elveket az ázsiai és afrikai országok továbbra is a világ­gal való kapcsolataik alapjának te­kintik. A mostani értekezlet mondotta Szadat­­ világosan kidomborította, hogy az ázsiai és afrikai népek meg­győződése szerint az imperialista uralom korszaka a népek természeti forrásainak idegenek általi kizsákmá­nyolása, a gyarmati uralom fenntar­tására irányuló próbálkozás a legele­mibb emberi jogok lábbal tiprását je­lenti és ellentétben áll az Egyesült Nemzetek alapokmányával.­­ A gyarmati uralom fenntartására irányuló kísérlet nem egyeztethető össze a világon beköszöntött új kor­szakkal — mondotta. A kairói értekezlet elnöke kidombo­rította az afrikai és ázsiai országok népei szolidaritásának és összefogásá­nak különleges jelentőségét a jelenle­gi nemzetközi helyzetben és rámuta­tott arra, hogy­ a tartós béke csak akkor lehetséges, ha Ázsia és Afrika népei együttesen minden erejüket lat­­ba vetik a nemzetközi feszültség meg­szüntetésére, az államok közti közele­dés és megértés létrehozására, az atomháború veszélyének és a gyar­mati uralomnak a felszámolására. — Mi az ázsiai és az afrikai orszá­gok lakói — mondotta Anvar Szadat befejezésül — minden erőnket latba­­vetjük az igazi világbéke megteremté­se érdekében. Ezután a küldöttek nevében felszó­lalt Ramesvari Nehru asszony, az in­diai küldöttség vezetője, az értekezlet politikai bizottságának elnöke. — Kötelességünk — mondotta — folytatni a harcot az afrikai és ázsiai országok népeinek felszabadításáért mindaddig, amíg eltávolítjuk a gyar­mati rendszer végső nyomait is. Mint­hogy a politikai szabadság gazdasági függetlenség nélkül nem lehetséges, szoros egységben kell küzdenünk gaz­dasági és politikai függetlenségünkért az afrikai és ázsiai szolidaritás zász­laja alatt. Végül az indiai küldöttség vezetője az értekezlet valamennyi részvevőjé­nek nevében meleg köszönetet mon­dott az egyiptomi népnek és a kor­mánynak amiért lehetővé tette az ér­tekezlet munkájának megfelelő le­folyását. Anvar Szadat záróbeszédében üd­­vözölte az értekezlet részvevőit a megbeszélések során tanúsított szoli­daritásukért. Anvar­ Szadat ezután felolvasta az értekezlet záróközleményét. Miután Jussef el Szebai, az értekez­­­et főtitkára rövid beszédet mondott, az összes küldöttek hosszasan éltet-t­ték az ázsiai és afrikai országok ba­rátságát és szolidaritását. Ütemesen megismételt jelszavakkal fejezték ki az ázsiai és afrikai népeknek az­ az elhatározását, hogy küzdenek az igaz­ságtalanság és a gyarmati kizsákmá­nyolás megszüntetéséért és a béke megvédéséért. A szíriai és egyiptomi nép összefogásának jelképe KAIRO (Agerpres).­­ A szíriai és egyiptomi nép szolidaritásának és egyre növekvő összefogásának jelké­péül a Kairóban tartózkodó szíriai par­lamenti küldöttség december át­nyújtotta az egyiptomi Szíria Köztársaság Z és Egyiptom Nemzetgyű­ Egyiptom Köztársaság man­írotta a Sak­riai p*»* Néhány sorban N. A. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke december 31-én fogadta Abdul Hatimt, Afga­nisztán moszkvai rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét. Jelen volt A. P. Pavlov, a Szovjetunió külügy­minisztériuma középkeleti osztályá­nak vezetője. DÁNIÁBAN 1955-ben átlag 63.313 munkanélküli volt, 1957 első 11 hó­napjában a munkanélküliek száma 68.744-re növekedett VILIAM SIROKY, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke több sze­mély kíséretében január 2-án repülőgé­pen Indiába utazott. V. Siroky 12 napig marad Indiában és ezalatt megbeszé­léseket folytat Dzsavaharral Nehruval. V. Siroky hivatalos látogatást tesz Kambodzsában, Burmában, Indonéziá­ban és Ceylonban is. A TUNISZI KOMMUNISTA PÁRT VI. kongresszusának december 30-i ülésén megvitatták Mohammed En­­nannak, a párt főtitkárának beszámo­lóját a párt tevékenységéről. Meghall­gatták továbbá a párt szervezeti sza­bályzatának módosításáról szóló je­lentést. S. R. RADISOV, a Szovjetunió Leg­felső Szovjetje Elnökségének alelnöke Kairóban felkereste Egyiptom nem­zetgyűlési elnökét és levelet nyújtott át neki a Szovjetunió Legfelső Szov­jetje részéről. A Legfelső Szovjet le­velében meghívja Egyiptom Nemzet­gyűlését, hogy küldöttségileg láto­gasson el 1958-ban a Szovjetunióba. ROKOSSZOVSZKIT, a Szovjetunió marsallját, a transzkaukázusi katonai körzet parancsnokát, felmentették tiszt­ségétől és visszarendelték Moszkvába, ahol a Szovjetunió honvédelmi minisz­terének helyetteseként fog dolgozni. PHENJANBAN tárgyalások folytak a Koreai Munkapárt és az Indoné­ziai Kommunista Párt küldöttsége kö­zött. A MORNING NEWS jelentése sze­rint Pakisztánnak 83.603.000 lakosa van. A lakosság hat év folyamán 8.500.000 emberrel gyarapodott. A FRANCIA KORMÁNY tárgyalá­sokat folytat az amerikai kőolajtrösz­tök képviselőivel a szaharai kőolajfor­rások közös kiaknázásával kapcsolat­ban. A vita tárgyát képező egyez­mény előirányozza, hogy a francia kőolajtársaságok részvényeinek 50 százalékát átengedik a Standard Oil Company of New Jersey amerikai kőolajtrösztnek, és közösen aknázzák ki a szaharai gazdag kőolajforrásokat. IZRAELBEN Ben Guriont bízták meg kormányalakítással TEL-AVIV (Agerpres) — Ben Zvi, Izrael köztársasági elnöke Ben Gurion volt miniszterelnököt bízta meg az új kormány megalakításával. Fegyveres felkelés Venezuelában NEW YORK (Agerpres).­­ A hír­ügynökségek és a lapok jelentése sze­rint január 1-én fegyveres felkelés tört ki Venezuelában Perez Jime­nez diktátor kormánya ellen. A felkelés a főváros közelében fek­vő maracaiboi (Aragua állam) légi támaszpontról indult ki. A kormány nagy katonai köteléke­ket vezényelt Maracaiboba, s rádió­­felhívásában bejelentette, hogy „hely­re­állítja a rendet“, megadásra szó­lítva fel a felkelőket Caracasban — Venezuela főváro­sában — megszűnt a közúti szállítás. A város utcáin páncélkocsik és csa­patmegmozdulások észlelhetők. 1958. január 3.pontét 1­­ 3 Az értekezleten elfogadott nyilatkozat Az ázsiai és afrikai országok szo­lidaritási értekezletének záróülésén egyöntetűen elfogadták a következő nyilatkozatot: Mi, az ázsiai és afrikai népek kép­viselői 1957 december 26 és 1958 ja­nuár 1 között Kairóban értekezletre ültünk össze, hogy megvitassuk az ázsiai és afrikai népeket különöskép­pen érintő nemzetközi kérdéseket. Megvizsgáltuk a népeink előtt álló politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kérdéseket. Az ülésszak egész folyamán egyet­len eszme — a népeink közti együtt­működés és egység, s a világ összes népeivel való tartós barátság eszméje vezérelt bennünket. Miután 7 napon át a megértés szel­lemében megvitattuk ezeket a kérdé­seket, az értekezleten egyöntetűen megállapodás jött létre a különböző kérdések megoldására vonatkozó ja­vaslatokat illetően. Ez azt bizonyítja, hogy a béke támogatásának ügyében az ázsiai és afrikai népek még egysé­gesebb elhatározásra jutottak s közös akcióprogramot fogadtak el. Az érte­kezlet egyöntetűen megegyezett ab­ban, hogy Kairóban állandó szerveze­tet létesít az értekezleten elfogadott határozatok valóraváltásának előmoz­dítására. Kijelentjük, hogy az 1955 áprilisá­ban Bandungban megtartott értekez­leten elfogadott elveket továbbra is a nemzetközi kapcsolatok alapjának te­kintjük. Ismételten kimondottuk, hogy mindenben támogatjuk a következő tíz elvet, amelyeket népeink az utóbbi években érvényesítettek: 1. — Az alapvető emberi jogok, va­lamint az ENSZ-alapokmány elveinek és célkitűzéseinek tiszteletben tartása. * ’­•szes népek szuverenitá­­si épségének t­'^­­ vtek egyenlőségének ■odás az egymás bel- „ v beavatkozástól. 5. — Tiszteletben tartjuk minden egyes országnak azt a jogát, hogy az ENSZ alapokmányának megfelelően egyénileg vagy kollektíven megvédje magát. 6. — a) Tartózkodás attól, hogy a kollektív védelmi szerveket valame­lyik nagyhatalom érdekében használ­juk fel. b) Minden ország tartózkodik attól, hogy nyomást gyakoroljon más or­szágokra. 7. — Tartózkodás az agresszív ak­cióktól és fenyegetőzésektől, úgyszin­tén az erőszak alkalmazásától, bár­mely ország regionális biztonsága vagy politikai függetlensége ellen. 8. — Az összes nemzetközi vitás kérdéseket békés tárgyalások útján, megegyezés, békéltetés, jogi intézke­dés, vagy bármilyen más békés esz­köz igénybevételével kell rendezni, az érdekelt felek választása szerint, az ENSZ alapokmánynak megfelelően. 9. — Közös érdekeink és együttmű­­ködésünk felkarolása. 10. — A nemzetközi jogok és köte­lezettségek tiszteletben tartása. Szilárd meggyőződésünk, hogy e tíz elv elfogadása esetén a jelenlegi nemzetközi feszültség bizonyára csök­ken s megszűnik a pusztulástól való szörnyű rettegés, amely ma az embe­rek millióit hatalmába kerítette. Kijelentjük, hogy a béke alapja nem szilárdulhat meg mindaddig, amíg nem szüntetjük meg a feszültséget. Köszöntünk bármilyen lépést ebben az irányban. Felhívjuk a világ népeit, hogy használjanak fel minden lehető eszközt egy olyan megállapodás és egyetértés érdekében, amely a lesze­reléshez, a nukleáris fegyverek gyár­tásának eltiltásához, e fegyverek ki­próbálásának és felhasználásának el­tiltásához vezethet. Felhívjuk az egész világ népeit, összpontosítsák tudomá­nyos erőfeszítéseiket és használják fel a nukleáris energiát békés célokra, az ember szolgálatában, a népek közti együttműködés érdekében, az egyenlő­ség alapján, az ENSZ alapokmány­nak megfelelően. Ázsia és Afrika népei úgy vélik, hogy az imperialista uralom, a kül­földi kizsákmányolás és a népek ki­szolgáltatottságából származó minden más baj megfosztja a népeket alapve­tő jogaiktól, az ENSZ alapokmány megszegését jelenti, nem is számítva »“ 1," (kormányra és kormányzat-41,J^*r Hr°s . következnie­­* ^J/menjek meg­______-Uij—.... . i-'CACl „\».r «twzfttUSíti együttműködést. Az imperializmus to­vábbi fennállása összeférhetetlen a világon beköszöntött új korszakkal. Ázsia és Afrika népeinek szilárd meg­győződése, hogy az összes népeknek joguk van a szabadsághoz és a füg­­getlenséghez. Ázsia és Afrika népei meg akarják teremteni akcióegységüket, hogy köl­csönösen segítsék egymást a jólétü­kért és az egész emberiség jólétéért vívott hacban. Lankadatlan erőfeszí­tést teszünk a tartós világbéke meg­teremtése érdekében. A béke kétségtelenül győzni fog. Az emberiség reménnyel és bizalom­­mal tekinthet a jövőbe. Ezzel az üze­nettel fordul az egész világhoz az új év alkalmából az ázsiai és afrikai né­pek kairói szolidaritási értekezlete. Kétéves a független Szudán Szudán népe hosszú évtizedek ön­feláldozó harca után most két éve vív­­ta ki függetlenségét. 1956 január elsején Sir Knox Helm, szudáni angol főkormányzónak örökre el kellett hagynia a khartumi brit kor­mányzósági palotát s a szudáni nép örömujjongása közepette ünnepélyesen kikiáltották a Szudáni Köztársaságot. A szudáni városokban, falvakon azóta január elseje nemzeti ünnep , a gyar­mati rendszertől való megszabadulás ünnepe. A szudáni nép áldozatos har­cának gyümölcse ez az ünnep. Szudán az 1875-ös években került a brit gyarmatosító oroszlán körmei kö­zé. A századfordulón Nagybritannia és Egyiptom „condominiuma“, közös birtoka lett. Ez azonban csupán spa­nyolfalként szolgált a teljes angol uralom álcázásához, hiszen az utóbbi évekig maga Egyiptom is az angol függőség jármát nyögte. Szudán népe szüntelenül harcolt függetlenségének, szabadságának visz­­szaszerzéséért. A hazafiak ezrei on­tották vérüket a brit betolakodók ellen vívott harcokban. A felszabadító moz­galom különösen a második világhá­ború után lángolt fel nagy erővel. A gyarmattartó urak 1948-ban kénytele­nek voltak törvényhozó gyűlést létesí­teni, de ennek legtöbb tagját az an­gol kormány nevezte ki. E szemfény­vesztés azonban nem elégítette ki a szudáni népet. 1953-ban újabb enged­ményekre kényszerítették a gyarmat­­tartókat : el kellett ismerniök Szudán önrendelkezési jogát és ki kellett tűz­niük az általános választásokat. Még abban az évben megválasztották a szudáni parlamentet s ennek követ­keztében létrejött az Al Azhari vezeté­se alatt álló szudáni kormány. A nép függetlenségi mozgalma további meg­hátrálásra kényszerítette a gyarmat­­tartókat. Előbb a közigazgatásban be­töltött pozícióik elhagyására, majd a hadsereg kivonására kényszerültek. 1956 január elsején a szudáni nép elérkezett ahhoz a célhoz, amelyért hosszú időn keresztül vérét ontotta: a törvényhozó gyűlés kimondta az or­szág függetlenségét. Ezzel újabb két és fél millió négyzetkilométer terület szabadult fel a gyarmati rabság alól s újabb 9 millió ember indult el füg­getlen állami lét útján. A szabadságát ízlelgető szudáni nép óriási lelkesedéssel fogott hozzá a gyarmati rendszer átkos örökségé­nek felszámolásához, országa felvirá­goztatásához. Olyan országot kell új­­játeremtenie, ahol néhány nyomorúsá­gos kézműipari műhelyen kívül, egyet­len valamirevaló üzem sem volt, a bá­nyák teljesen, a megművelhető földek 90 százaléka pedig idegen monopóliu­mok és földbirtokosok kezén volt, ahol még 1956-ban is a 9 millió lakos­nak mindössze 75 orvosa volt. Szu­dán népe ma nagy tervek végrehajtá­sán munkálkodik : a tízéves terv tel­jesítésén az iparban, az ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításain a köz­oktatásban, stb. A független Szudán népe az építés mellett féltékenyen őrködik országa függetlensége fölött. Kormánya, meg­alakulásának pillanatától kezdve bé­kepolitikát, a pozitív semlegesség po­litikáját folytatja. Al Azhari minisz­terelnök a függetlenség kikiáltása al­kalmával kijelentette: „Szudán nem csatlakozik semmiféle paktumhoz­, külpolitikája összhangban lesz Egyip­tom politikájával és más arab álla­mokéval, amelyek nem kötötték magu­kat semmiféle katonai szövetséghez. E politika mellett az új, Abdulla Halil vezetése alatt álló kormány is szilár­dan kitart. Visszautasította az Eisen­­hower-elvet, állást foglalt az Egyip­tom ellen elkövetett angol-francia-iz­­raeli agresszió ellen. Mindvégig hű maradt a bandungi elvekhez. Mah­­gub külügyminiszter ilyen értelemben foglalt állást az ázsiai és afrikai or­szágok kairói értekezletén is. A szudáni nép nemzeti ünnepén a világ haladó közvéleményével együtt hazánk népe is szívből köszönti a független, szabad szudáni népet a újabb sikereket kíván neki országa felvirágoztatásáért vívott harcában. (m. z.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest, Piata Sclnteii nr 1 Telefon: 7,42.29. — Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Sclnteii „r. V. Stalin* _ STAS 3452 -52WE

Next