Előre, 1958. február (12. évfolyam, 3195-3218. szám)

1958-02-01 / 3195. szám

2 Újdonsült felekt tulajdonos Uj épületek láttán a ma embere legtöbbször Véleményt mond. Ha­­ megelégedett — tetszését nyilvánít­ja. Ha valami bosszantja, — bíráló­­ megjegyzést tesz. De ritkán véle­kedik ugy, hogy minek is kellett, az uj épület. A nagy építkezések­­ korszakában élünk s az emberek kezdenek elszokni,­hogy csodálkoz­zanak azon, ha valaki követ hord az uj ház talapzatához, vagy a téglák ezreiből vörös,, fal, majd épület emelkedik. Bariha Sándor lakásépítési­ szán­dékán azonban nemcsak csodál­koztak, hanem egyesek megdöb­bentek, mások viszont fölháborod­tak. Szóval házépítési szándéka­­ nagyon is vegyes érzést váltott ki Erdőszentgyörgyön De miért? Bart­­hának nincs joga mutatós, kényel­­­­mes téglaházat tervezni és építeni? * Ha megvan a pénze hozzá! Ha va­­l­­akinek pénze van, arra költi, amire­­ épp akarja. Ez természetes, nem?­­ Miért jár akkor Bartha Sándor a neve szájról-szálra? Miért mind ! ismételgetik vele kapcsolatban,­­ akárcsak valami új anekdotát­ ? Vajon milyen motort szerelnek í az uj ház alá? Mert kár volna le­­l bontani, ha mégis el kell költöztetni­­ az új épületet. Barthának az apja ? is szentgyörgyi lehetett, ha itt * örökölt házhelyet.“ ? Merthát a házhelyért folyt a ? beszéd. S ha már itt tartunk, azt­­ is elárulom az olvasónak, hogy a, ? szentgyörgyiek nem azon csodál­­?o­koztak, hogy Bartha házat épít,­­ hanem, hogy hol, milyen helyen. • Merthát a telek Csizmád­ tulaj­­­don volt, majd a mezőgazdasági­­ társulás alakulásakor, a tagosítás­a után a közösségé lett. Közel fe­­z­küdt a községhez, kiváló minőségű föld volt. Épp zöldségesnek való. Annak is használták a társultak. De a település közelsége más célra is alkalmassá tette. Bartha házhelynek szemelte kit Vannak emberek, akiknek a­­ szándékát nem mindig támasztja alá a célhozérés lehetősége. Sok ■ ilyen ember él ebben a világban. Bartha azonban nem ilyen. — És nemcsak azért, mert jól megter­mett, derék, magabiztos és energi­kus. Hanem elsősorban azért, mert — legalábbis szentgyörgyi viszonylatban — magas a beosztá­sa: a rajoni termékbegyűjtő köz­pont felelőse. Jelenleg legalábbis ez, mert volt­­ már kollektivista Lováradon, társulási tag Erdő­szentgyörgyön. Elég-e ennyi egy házhely meg­szerzéséhez? Barthának legalább­is elégnek bizonyult. Elintézett né­hány formaságot: Sóváradon örö­költ egy jó hold földet. Ezt elcse­rélte egy szentgyörgyi születésű földművessel, akinek Sóváradon kellett a föld. A cserébe kapott te­rületet átadta a társulásnak, ezért pedig házhelyet szerzett. Milyen egyszerűnek tűnik. Első látásra. Csakhogy a társulás nem bólogatójánosok gyülekezete, ha­nem bonyolult emberi közösség, s a vezetőségnek kell tartania magát bizonyos szabályokhoz. Például ahhoz, hogy minden fontos kér­désben a közgyűlésnek kell dön­tenie. Vagy: házhelyet csak kivé­teles esetben lehet adni a tagok­nak. Akkor sem 25 árnyit. És ha kap is valamelyik tag lakásépítke­zésre alkalmas területet, részleten­ként ki kell fizesse a közösnek. Ezt a pénzösszeget aztán az állóalaphoz csatolják. Szabó Árpád a társulás egykori elnöke azonban csak egy taggal beszélte meg a dolgot. S az törté­netesen Bartha volt. Persze az is lehet, hogy Bartha beszélte meg Szabóval. Mindegy, két tag be­szélgetése még nem közgyűlés. Er­­dőszentgyörgyön sem. S a hatá­rozat: nemcsak Bartha épít, Sza­bó Bartha szomszédjává válik. Tőszomszédjává. ő ugyanis ez év­­ben akar építkezni. A jó szomszéd sokszor többet ér, mint a ro­ssz testvér — ezt tar­tották az öregek. E népi bölcses­ség igazságát kár volna kétségbe­vonni, de a s­alon vezetőinek mé­gis számolni kellene azzal, hogy Erdőszentgyörgyön kevesen­ akad­nak, akik óhajtanák Bartha és Szabó szomszédságát ilyen formá­ban. A társulás vezetősége visszaélés­ről beszél. De nem falusi öregasz­­szonyok módjára, suttogva, kapu­­alatt, mintha nagy titokról volna szó. Nyíltan teszik szóvá vezető­ségi gyűlésen. Igaz, hogy nem csak ott, hanem az utcán is, ha szóba kerül a dolog. Ugyanis egy fikarcnyi írás sincs a társulás dosszárjában arról, hogy Bartha hogyan vált telektulajdonossá. Ha valamiről olyan sokat be­szélnek nehezen , lehet hinni, hogy nem jut el az illetékesek füléig. Zivataros időben nem szokás és nem is kell, hallgatózni, hogy az ember meghallja a mennydörgést. S ha az égi dörrenés olykor tá­volinak tűnik is, érdemes felfigyel­ni rá, mert a felhők közelebb is kerülhetnek s ha az em­ber nem készül fel, baj érheti. Erdőszentgyörgyön már meg is van a baj. A lakosság, elsősorban a társultak azt szeretnék, ha az illetékesek — miként vihart a meteorológiai állomás — jeleznék már, hogy mikor tisztul ki az ég, s Bartha Sándor lakásépítkezésének kusza történetére mikor és hogy derül fény? KOLOZSI MÁRTON A mesterséges szivacstól a szalmakalapig sokféle termék készül a lupényi műgyapjúfonóda gyártmányaiból Az üzem termékeiből kiállítást készítenek elő A kolozsvári Bolyai Tudományegye­tem dialektikus materializmus tanszékének gondozásában megjelent tanulmánygyűjtemény méltó bizonyíté­ka a hazai magyar nyelvű filozófiai arcvonal alkotó­készségének. Bár sze­mélyi összetételében nem eléggé reprezentatív, mert hiszen hiányzanak olyan ismert nevek, mint Gáli Er­nő, Tóth Sándor, Jánosi János, Széll Zsuzsa, hogy csak szűkebb értelemben vett bölcsészeti kutatókat említsek, a kötet más szempontból mégis reprezen­tatív. Híven tükrözi a marxista-leninis­ta filozófia továbbfejlesztésének törek­vését Ezért kellemes feladat számot ad­ni arról a benyomásról, miszerint e tö­rekvés eredményesnek mondható a kö­tet egészének tekintetbe vételénél. Ke­vés kivétellel ez a kötet munkatársai­nak életközelségéről tesz tanúságot. Dán Klára, Hajós József, Tóth Imre és Weisz­­mann Endre a tudomány, Dán Pál, Kar­lós Miklós és Roth Endre pedig a társa­dalmi valóság korszerű kérdéseiből in­dulnak ki, ezekre keresnek választ a marxista-leninista gondolkodás eredmé­nyeinek alkotó szellemben való felhasz­nálásával. Balázs Sándor és Saszet Géza tanulmányain érzik még az iskolás kérdésfelvetés. Tordai Zádor témájá­nál fogva is (A rodoslói janzenizmus) erősen múltba merülő és­ könyvszagú írást közöl. Ezt a benyomást aláhúzza az a tény is, hogy Hajós József érdekes és a mai magyar kulurélet élő folya­mataihoz kapcsolódó filozófia történeti tanulmánya, ezzel ellentétben, aktív és a jelenben gyökerező szemléleti módot képvisel. Ha már Hajós tanulmányát megemlítettük (Néhány hegeli vonat­ közás a magyar filozófiai irodalomban), ki kell emelnünk konklúzióját, mely szerint, bár a hegeli dialektika általá­ban a marxizmus eszmei előkészítője, a magyar kulturéletben „még a legdia­­lektikusabb hegeliánusok csoportja is kisebb mértékben egyengette az utat, mint a demokratikus szellemű, helyen­ként materialista elemeket tartalmazó történetírás és a természet­tudományos materializmus. .“ (215 p) Hasonló konklúziókra jutottak a román gon­dolkodás kutatói is Kétséges azon­ban, hogy fenn áll e Hajos fétére, hogy * Tudományos Könyvkiadó, Bukarest, 1957. -a hegesi örökség nagyobb szerepet töl­tött be, mint a „szórványos utópikus szocializmus“. A kötet rövid ismertetésében nem térhetünk ki az igazán sokoldalú té­májú Filozófiai tanulmányok kritikai elemzésére. Alkalomadtán vita tárgyá­vá tesszük (vagy tettük, mint pld. Dán Klára esetében, lásd Probleme de lo­­gicá dialectica in filozófia lui S. ff. F. Vogel című munkánk első kötetét, 232. o.) azokat a tételeket, melyek nem tűnnek elfogadhatónak. Megjegyzé­seink most globális jellegűek és főleg általános benyomásokon alapulnak. A dialektikus materializmus terüle­tén értékes tanulmányokat ad Dán Klára (Az általános és egyedi dialek­tikájáról), Weiszmann Endre (Adalé­kok a tér és az idő modern fizikai el­méletének tanulmányozásához) és Tóth Imre (A matematikai axiomatika néhány ismeretelméleti kérdése). Ba­lázs Sándor stúdiuma A szubjektív tényező szerepéről az okság, szükség­szerűség és véletlen területén inkább fogalmi elemzés jellegével bír, bár tagad­hatatlan, hogy igyekszik mind a tár­sadalom­politikai, mind a tudományos élet jelenségeire utalni. Talán túlzott módon a „személyi kultusz“ kérdése köré összpontosítja a téma társadalom­­történeti konkretizálását. Hasonlókép­pen, kifogásolható a szükségszerűsé­get kiegészítő véletlen értelmezése (57 o. és következők); ez kevésbé dia­lektikusnak látszik, inkább a komple­­mentaritás felé hajol. T­án Klára, Weiszmann Endre és Tóth Imre tanulmányai tagadha­tatlanul nemzetközi színvonalú kísér­letek Dán Klára az egyedi és általá­nos dialektikájának lérelméleti síkon való tárgyalásában vitathatatlanul új szempontokat vet fel, így lényeges megállapítás az, hogy az általános, a történelmiség kifejezője: az általános a jelen egyedi és a történelmi fejlődés összekötő kapcsa. Az általános reáli­san létező­ Dán Klára azonban nem ha­tározza meg a reális létezést eléggé egyértelműen. Az általános közvetetten létezik (az egyéniben). Weiszmann Endre tanulmánya messze túlemelkedik a szokásos természettudo­mányos tárgyú filozófiai eszmefuttatá­sokon, éspedig azért, mert a materia­lista dialektika szakszerű ismeretét összeköti az eredeti tudományos kuta­tómunkával. Saját fizikai kutatásainak fényében Weiszmann, állandó filozófiai módszertani önkontrollal, filozófiai és természettudományos vonatkozásban egy­aránt nyító perspektívákat nyújt a tér-idő elméletben. Tóth Imre a matematikai megisme­rés filozófiai vonatkozásait fejti ki, ko­moly történelmi és szakmai felkészült­séggel. Sok érdekes megállapítás mel­lett, tanulmánya nem mentes a marxi dialektikának a hegel­re való redukálá­sa tendenciájától, valamint komoly kifogás emelhető az igazság kritérium tárgyalásánál a lenini igazság elmélet kérdésfeltevésének megkerülése miatt. Ezzel kapcsolatban elítélendőnek tar­tom Tóth ama törekvését (317 o. és a következő), hogy az idealizmus és a matematika fejlődése között belső relációt állítsanak fel: „az idealiz­mus jóindulatú­­s támogató magatar­tása a matematikával szemben“ (327 o.) és hasonló állításait, melyek a tör­ténelmi tények egyszerűsítő tárgyalásá­nak következményei. Illós Miklós tanulmánya a társa­­dalmi fejlődés szubjektív ténye­zője szerepének növekedésével foglal­kozik napjainkban. Kiemelkedő érde­me, hogy aláhúzza a szubjektív és ob­jektív tényezők egymásba való dialekti­kus átcsapását és ezzel kapcsolatban feltárja a tömeg tevékenységének objek­tív szerepét. Az olvasó fájlalja, hogy a terjedelmes tanulmány nem minden­hol mélyíti el tudományosan a felvetett érdekes problémákat. Róth Endre tanulmánya a „néptöme­gek“ társadalomtudományi kategóriá­jának meghatározását tűzi ki feladatául. A tárgyalásmód egészségesen köti össze a fogalom kialakulásának történelmi elemzését a jelenkori tényanyag feldol­gozásával. Ezt tükrözi konklúziójában is: ,yA néptömegek kategóriájába tar­­toznak, minden meghatározott pillanat­ban, a termelő osztályon kívül mindazon osztályok vagy társadalmi rétegek — beleértve, bizonyos esetekben, egyes ki­zsákmányoló osztályokat vagy azok ré­szeit is —, amelyek a társadalmi ter­melés rendszerében és az osztályok erőviszonyában elfoglalt helyzetüknél fogva, objektíve a történelmi fejlődés törvényeinek megfelelő álláspontra he­lyezkednek, a társadalmi haladást elő­mozdítják és ezzel a lakosság nagy többségének érdekeit szolgálják“ (153-­­ 154 o.) Szociologizáló félreértések el­kerülése végett szükséges lett volna pre­cízebben meghatározni a kizsákmányo­lóosztályok szerepét: egészében egy ki­zsákmányoló osztály csak forradalmi korszakában sorolható az elemzett ka­tegóriába. (Továbbá úgy véljük, hogy „a történelmi fejlődés törvényeinek meg­felelő álláspont“ helyett szakszerűbb a „történelmi fejlődés tendenciájának megfelelő tevékenység" -ről beszélni). Dán Pál tanulmánya az ipari for­radalommal foglalkozik, mint forduló­ponttal az ember és társadalom viszo­nyában. Dán Pál írása a kötet legéret­tebb munkájának tűnik. A szerző elem­zi a klasszikus, polgári ipari forradalom kapcsolatát a politikai forradalommal és tudományos pontosságú perspektí­vát nyit az új ipari forradalom meg­értéséhez, mely kizárólag a kommuniz­mus feltételei között valósítható meg a maga teljességében, mind mélységben — minden termelési ágban — mind szélességében, — a föld minden részén. A Filozófiai tanulmányokhoz írt szél­jegyzeteink minden bizonnyal töredé­kes képet adnak a gyűjteményről és alig érzékeltetik azokat a problémákat, , amelyeket a tanulmányok felvetnek vagy az ellenvetéseket, amelyeket ki­váltanak. I­­bben a pár sorban azonban csupán *■* jelezni akartunk egy értékes tu­dományos jelenséget és felkelteni irán­ta az érdeklődést. Bár a kötet nem támadja következe­tesen a mai revizionizmus megnyilvá­nulásait, szelleménél fogva — ha néhol, mint azt jeleztük, ingadozásokkal is, — lényegében a revizionizmus­­ ellen küzd alkotó, életteli magatartásával. 1 PAVEL APOSTOL I „Filozófiai tanulmányok“*’ Aláírták a román-csehszlovák kulturális egyezmény munkater­vét A Külföldi Kulturkapcsolatok Inté­zetének székházában csütörtökön alá­írták a román-csehszlovák kulturális egyezmény alkalmazásának 1958. évi munkatervét. A munkaterv előirányozza művészi együttesek, szólisták, rendezők, újság­írók, tanügyi káderek cseréjét, köz­vetlen megállapodás megkötését egy­részt az RNK Akadémiája, másrészt a Csehszlovák és Szlovák Tudományos Akadémiák között, az alkotási szö­vetségek együttműködését stb. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS GYÜMÖLCSEI A Magyar Autonóm Tartomány nép­­tanácsa több marosvásárhelyi válla­lattal­ együttműködve több száz­ lakást épít a Maros partján. Az­ építkezéshez mindkét fél tevéke­nyen hozzájárul. A vállalatok pénzalapokat bocsáta­nak az építkezést irányító és végre­hajtó néptanács rendelkezésére, a nép­tanács­­pedig kihasználja a helyi erő­­forrásokat. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a néptanácsok és a vállalatok együtt­működése nem elszigetelt jelenség. Craiovában például mintegy száz la­kást építenek ilyen együttműködéssel. Ezek a lakások a város központjában épülnek a craiovai vállalatok dolgozói számára. NAGYARÁNYÚ ÉPÍTKEZÉS A FŐVÁROSBAN Bukarestben is nagyarányú lakás­építkezés folyik. A főváros új tömb­házakkal, sőt új városnegyedekkel gazdagszik. ELŐRE Választási tanácsadó Kinek van szavazati joga Hazánk alkotmánya az egész dolgozó nép számára biztosítja a politikai jogok gyakorlását. Az alkotmány 18. szakasza alapján a Román Népköztársaság „min­den 18. életévét betöltött állampolgára választó nemre, nemzetiségre, fajra, val­lásra, műveltségi fokra és foglalkozásra való tekintet nélkül, kivéve a beszámít­hatatlan és méltatlannak nyilvánított­­személyeket.“ Tehát választási törvényünk is mé­lyen demokratikus törvény, híven tük­rözi népi demokratikus rendszerünk szellemét, az állampolgári szabadságjo­gok alkotmányunkban foglalt magasz­tos elveit. Mennyivel fölötte áll a mi választási törvényünk a burzsoá­ földesv­úri rendszer választási törvényeinek, a­­melyek, mint tudjuk, az állampolgárok több kategóriáját, így például a nőket, a katonaságot, az ifjúságot megfosztották a szavazati jogtól. Arról nem is szólva, hogy népi demokratikus rendszerünk biztosítja a választások teljes szabadsá­gát és titkosságát. Választásaink ünne­pélyes kerete, emelkedett légköre méltó keretet ad annak a nagy eseménynek, amelyet a választások jelentenek orszá­gunk életében — híven érzékeltetik a pillanat jelentőségét, amelyben egy sza­bad nép, szabadon nyilvánítja aka­ratát. Emlékezzünk, nem is olyan ré­gen volt, hogy a burzsoázia választásai a csendőrszuronyok és furkósbotok ter­rorját zúdították az országra. Míg a burzsoá­ földesúri rendszer éveiben, például az 1928. évi választá­son csak 3.670.000 állampolgárt vettek fel a választói névjegyzékbe és alig 2.300.000 szavazott, a mi választásain­kon a választók majdnem száz százalék­ban az urnák elé járulnak és maradék­talanul fel vannak véve a választói névjegyzékbe . Ez alkalommal is az urnák elé fog­nak járulni a Román Népköztársaság dolgozói, férfiak és nők, munkások és parasztok, ifjak és katonák, hogy sza­badon, minden korlátozás nélkül élje­nek szavazati jogukkal. Rendszerünk erejét és demokratizmu­sát bizonyítja, hogy az elv, az általános szavazójog, mindenki választhat, s csu­pán a bírói ítélettel, vagy a törvény ál­tal méltatlannak nyilvánított személyek­től, a nép s a szabadság érdekében von­ják meg törvényeink a szavazat jogát. A néptanácsok a lakáskérdés megoldásáért A lakásviszonyok állandó javítása, új lakterületek építése egyik égető kér­,­d­ése napjainknak. A lakásépítkezésben felelősségteljes szerep hárul az államhatalom helyi szerveire is. A néptanácsok számos építőanyagipari vállalattal rendelkez­nek, tehát nagymennyiségű téglát, me­­szet, cserepet és faanyagot szállíthat­nak az építkezések számára, s ezzel előmozdíthatják a lakterület növelését. A néptanácsok a lakásépítés terén is megmutatták szervező és irányító képességüket. A pénzalapok, valamint a helyi anyagforrások jobb kihaszná­lásával és a túlzott centralizmus hát­rányos következményeinek felszámolá­sával többezer lakást adtak át rendel­tetésének. ÉRDEKES KEZDEMÉNYEZÉS A Nagybánya tartományi néptanács egy, vagy két szobából álló, fürdőszo­ba nélküli, úgynevezett ideiglenes há­zak építését kezdeményezte a lakás­hiány leküzdésére. Ezeket a lakásokat olyanoknak utalják ki, akiknek a la­kásviszonyai rendkívül rosszak és akik utóbb az új tömbházakban kap­nak majd végleges lakást. Nagy elő­nyük ezeknek az ideiglenes lakások­nak, hogy bár téglából vannak, épít­kezési költségük alacsony, továbbá az, hogy mivel régi, lebontott házak he­lyén épülnek, nem növelik a város ki­terjedését, másrészt fel lehet használni a régi házak helyén lévő vízvezetéket, csatornázást, stb. A HELYI ERŐFORRÁSOK FELHASZ-­­ NALÁSA A Kolozsvár tartományi néptanács a helyi erőforrások felhasználásával újabb emeletekkel toldott meg több központi fekvésű épületet (a Horia után, a Szabadság téren) s így jelen­tős mértékben növelte a lakásállo­mányt. Építkezik a néptanács az olyan köz­ponti fekvésű üres telkeken is, ahol az új házakat könnyen be lehet kap­csolni a víz- és villanyhálózatba, csa­tornázási rendszerbe. A fővárosi néptanács tevékenyen és eredményesen hozzájárul ehhez a nagy­arányú építkezési munkához. Új tömb­­házak épülnek a Magheru sugárút, a Republicii sugárút, a Grivitei út, a Brezoianu utca s az Északi pályaud­var környékén — hogy csupán a főbb útvonalakon folyó építkezéseket említ­sük. A fővárosi néptanács intézkedéseket tett számos megkezdett építkezés befe­jezésére is. ★ A néptanácsoknak a lakásépítkezés mellett fontos feladatuk a meglévő lakásállomány karbantartása és javí­tása. Az 1957-es év ilyen tekintetben új időszak kezdetét jelezte. Városi építke­zési vállalatok jöttek létre, s ennek eredményeként a karbantartási és ja­vítási munkálatok mind mennyiségi, mind minőségi szempontból fellendül­tek. Temesváron például a városi nép­tanács gondoskodásának eredménye­ként a helyi erőforrások felhasználá­sával számos épületet megjavítottak. * A néptanácsok tapasztalatai a helyi gazdasági vezetésben állandóan gya­rapodnak, évről évre javul a néptaná­csok tevékenysége. A néptanácsok be­bizonyították, hogy tevékenyen hozzá tudnak járulni a nép anyagi és kul­turális színvonalának emeléséhez. A néptanácsok lakásépítkezési tevé­kenységében még kiküszöbölésre váró hiányosságok közül elsősorban azt kell megemlíteni, hogy nem fordítanak kel­lő figyelmet az önköltség csökkentésé­re és arra, hogy az épülő lakásokat minél rövidebb idő alatt befejezzék és átadják rendeltetésüknek. A néptanácsok azonban az elmúlt évek során számos rendkívüli nehéz problémát oldottak meg, ezért bátran állíthatjuk, hogy az elkövetkező évek­ben tevékenységük tovább fog javulni. Időjárás A Meteorológiai Intézet közli janu­ár 31-én este. Nappal aránylag meleg, éjjel hideg idő­ várható. Változó felhőzet, délen és délnyugaton éjjel jobbára derült ég­boltozat, az ország többi részén fel­­hősödés, elvétve kisebb csapadék. Mérsékelt északnyugati szél. Helyen­ként köd. Hőmérsékleti értékek: nap­pal mínusz 3 és plusz 8 fok, éjjel mí­nusz 2 és mínusz 16 fok között. A következő három napra további felmelegedés várható. Folynak a szakszervezeti választások Nagybánya tartományban (Tudósítónktól).­­ Tartományszerte folynak a szakszervezeti választások. A választógyűlések kapcsán alkalom nyílik arra, hogy az üzemek, vállala­tok­ jogfor­tés­ibb kérdéseit széles kör­ben megvitassák,­ a szakszervezetek egy évi munkáját kiértékeljék. Nagykároly rajonban január 26-ig 223 szakszervezeti csoport közül 144 csoport megtartotta a vezetőszervek választását. A nagykárolyi gépállo­más negyedik csoportjában Fischer György csoportvezető traktoristát új­raválasztották. A szocialista versenyek szervezését példamutatóan végezte, a rendszeresen megtartott termelési ér­tekezleteken alkalmat teremtett a napi kérdések megvitatására. Egész munká­jával kiérdemelte a bizalmat. A gép­állomás tevékenységének egy évi ér­tékelése során külön szóltak Tempfli János traktoristáról, aki munkájának jó minőségével vált ki és évi tervtel­­jesítése 175 százalék volt. Az egybe­­gyűlt dolgozók megoldásra váró kér­déseket is felvetettek. Felhívták a ve­zetőség figyelmét például arra, hogy a kedvezményes áron adott munkaruhák elosztását eddig nem szervezték meg kielégítően. A nagykárolyi I. C. Frimu helyiipari vállalat vegytisztító részlegén a dol­­gozók számos javaslatot tettek a tü­zelőanyaghiány megoldására. Kitűntek a jó vizuális agitáció te­rén a Szatmár városi szakszervezeti csoportok. A szakszervezetek megvaló­sításait színes, vonzó formában nép­szerűsítik. A városban január 28-ig 358 csoportban tartották meg a válasz­tásokat. A választások tiszteletére szá­mos munkavállalás született. A „Szep­tember 1" üzem szakszervezeti bizott­sága az nyitómozgalom nagyarányú fellendítését vállalta. A szatmári álla­mi gazdaságban a szakmai továbbkép­ző tanfolyamokat szélesítik ki. A „BUCURESTI" MŰANYAGGYÁR legújabb termékei a műanyagból ké­szült vödrök, poharak, piaci kosarak igen keresettek az egész országban. A közeljövőben új cikkekkel örvendez­teti meg a vásárlókat a gyár munka­­közössége. Hőálló élelmiszeres do­bozokat készítenek majd s műanyag­ból igen ízléses, praktikus utazóbőrön­döket. KRAJOVA TARTOMÁNYBAN ed­dig 130 falut villamosítottak. A na­pokban grűl ki a villany Cujmir, Caraula és Virtopu falvakban is. PRÁGÁBAN AZ ÉV ELSŐ FELÉ­BEN kínai vendéglőt és teaházat nyitnak, amelyben két tapasztalt kí­nai szakács főz majd a vendégek számára. Az új vendéglátóipari in­tézmény berendezését és kellékeit Pekingből szállítják Prágába. AZ ODESSZAI ELEKTROTECHNI­KAI INTÉZET munkatársai sikere­sen közvetítették Ukrajna városai számára a bukaresti kísérleti televí­ziós adást egy külön erre a célra át­épített repülőgép segítségével. A re­pülőgépre adó- és vevőantennát sze­reltek rá. Amikor a repülőgép a kievi repülőtérről felszállt, s Odessza felé közeledett, a gép televíziós vevőké­szülékének ernyőjén csakhamar meg­jelent a bukaresti adás. A repülőgép ekkor 3000 méter magasan haladt, ötezer méteres magasságban a kép még tisztább lett, s a hangvétel is kitűnő volt. A kísérteti továbbítást rendszeressé akarják tenni. Tervbe­vették, hogy az Odessza és Kiev kö­zött közlekedő utasszállító repülőgé­pekre is felszerelnek televíziós ké­szülékeket. ZSILVÖLGYÉBEN MINDEN HAR­MADIK LAKOSNAK van CEC taka­rék könyvecskéje. Csupán tavaly 5­000-rel növekedett a betétkönyvecs­kékkel rendelkezők száma. KIÁLLÍTÁS NYÍLT A FŐVÁROSI TELEFONPALOTÁBAN, ahol bemu­tatják a posta és távközlés dolgozói­nak újításait. Az aradi népi művészeti iskola az idén tölti be fennállásának 125. esz­tendejét. Az iskola zeneművészeti, képzőművészeti, táncművészeti és szín­művészeti osztályain 700 gyermek és sok felnőtt dolgozó tanul. Képünkön Iosif Buda tanár balett-órát tart a táncművészeti osztály ifjú növendékeivel. * * * 1958. február 1., szombat. A január 31-i lottóhúzás A Központi Lottó január 31-i húzá­sán a következő számokat húzták ki: 83, 8, 11, 90, 76, 60, 62, 39, 43 A második húzáson, a külön pénz­­nyeremények kisorsolásánál a követke­ző négy számot húzták ki: 55, 45, 81, 70 Ezúttal 3 millió 491 ezer 223 lej ke­rül kiosztásra. Megjelent az: M'emaufddr 1958 január 30-i 5. (47). száma A lap tartalmából RIPORTOK, CIKKEK Tudósítás a Margitta rajoni IMS? konferenciáról; A Magyar Autonóm Tsrítozófa'i n’j'u v­uóinak értekez­letéről; Ankét a diákok lakásvi­szonyáról, élelmezéséről IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Móra Ferenc: Kalcinált szóda (el­beszélés) Szász János: Magnetofon Implon Irén: Emlékezés Tabéry Gézára ’ TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ’ Ez a szilikon; A Föld munkása — a szputnyik; Madárszárnyú repü­lők SPORT A téli spartakiádról, az ifjak sportolásáról; Új labda, jó labda készül a Haja Lifsitz gyárban. Ki volt a legkeményebb ellenfelem. BORVERSENYEN TIZENHÁROM asztalnál tizenhá­rom komoly arcú férfi ül. Szemben velük, a tizennegyediknél bizottság fi­gyel. Csend. Időnként egy-egy üveget hoznak be a terembe, a bizottság előtt kihúzzák a dugót, majd bejelentés következik. — Huszonkilenc, ürmös. 1957 .. • Utána az üveg fehér szalvétába ke­rül és a felszolgáló sorra járja a ti­zenhárom asztalt, mindenütt tölt egy kis pohárba. A tizenhárom komoly férfi a világosság felé emeli a poha­rat, megszagolja, majd ünnepélyes mozdulattal kortyint belőle, ízleli a szájában, forgatja szinte látni, hogy működnek izlelőszervei. Egyik sem iszik, csak izlel. Nagy különbség. U­­tána leteszi a poharat, ír valamit egy cédulára, amit a felszolgáló ösz­­szeszed és az elnökség asztalára helyez. Öt percenként ismétlődik meg ez a jelenet. Közben egyetlen vélemény egyetlen szó sem hangzik el. Szünetben kimennek a falatozóba, szendvicset esznek, mások törökkávét szürcsölnek majd újból kezdődik az egész. Így folyik ez napokon át. A BANEASAI kertészeti és szőlé­szeti intézet országos borversenyén vagyunk. Az ország különböző vidé­keiről mintegy 340 fajta bort küldtek be a versenyre. A szakemberek, I. C. T­eodorescu professzor elnökletével működő bizottsága dönti el: melyik bor érdemel dicséretet, melyik nyeri el az ilyen alkalmakkor szokásos arany, ezüst és bronzérmeket és főleg melyikből lehet külföldi kiállításra küldeni... Mert a román borok már sokszor szereztek dicsőséget, hírnevet hatá­rainkon túl is. A tavaly Jugoszláviá­ban rendezett nemzetközi borkiállítá­son hegyeink leve nyolc aranyérmet, huszonkilenc ezüst és hat bronzérmet érdemelt ki. Most azt döntik el, hogy a sok jó­fajta bor közül melyiket küldjék kül­földi ,,vendégszereplésre“. A kóstoló után nagyszámú hallgató előtt vitatják meg az egyes fajták tu­lajdonságait, hibáit. Valóságos tudo­­mányos értekezés folyik. Végül ösz­­szeül a zsűri. Az eredmény: 46 borfajtát arany, kettőszázhuszon­­kettőt ezüst és harminchatot bronzé­remmel tüntetnek ki. Termelőegységek szerint 22 arany­­érmet nyertek az Élelmiszeripari Al­­minisztérium borászatai, tizenkettőt a Kertészeti és Szőlészeti Intézet pincéi, hatot az Állami Gazdaságok Alminisz­­téri­um­ának gazdaságai és ugyancsak hatot a Mezőgazdasági Tudományos Kutatóintézet egységei. VIDÉKEK szerint a legtöbb­, arany­érmet az odobestiek nyerték utánuk sorrendben Drägäsani, a Küküllőmén­­te, Valea Cälugäreascä, Cotnari, Mur-­­fatlar, Cotesti, Gyulafehérvár, Panciu, a Iasi környéki Cotesti és Beszterce következtek. Bizonyos, hogy az idei nemzetközi borkiállításon sem vallunk szégyent eddig is jó hírnevet szerzett­ hazai borainkkal. A versenyen jelenlévő vendégek megfigyelték, hogy a szakemberek kö­zött ott van Teleben mérnök is, az élelmiszeripari alminisztérium egyik igazgatója, aki nagy megelégedéssel kóstolgatta a finom borokat. Egyikük meg is jegyezte: — Vajon milyen képet vágna, ha saját gyártmányú boraiból kortyolgat­na ? Mondjuk a „Puterea ursului"-ból, vagy a meglehetős népszerűtlenség­nek örvendő ,,Cornitá“-ból? Mert a bel­kereskedelmi forgalomba kerülő borokat sok esetben úgy „keverik", hogy a bor aromáját is eltüntetik. DE NE LEGYÜNK ünneprontók. Az itt bemutatóra került borfajták nem­zetközi viszonylatban is fényesen meg­­állják a helyüket, s reméljük, hogy minőségi és mennyiségi szempontból szüntelenül felfelé ívelő szőlőtermeszté­sünk eredményeként fogyasztóinknak sem lesz panaszuk borainkra.­­ (t. b.) A verseny alkalmából a szőlészeti és borászati szakemberek megbeszélést tartottak a fővárosban. A megbeszélés végeztével a Kerté­szeti és Szőlészeti Kutató Intézetben kiállítást rendeztek a legjobb fajta román borokból. A kiállítás febru­ár el­­­sején és másodikén van nyitva. Működésben a borverseny kóstolói. Az előtérben Dionisie Bernaz, a buka­resti „N. Balcescu“ mezőgazdasági főiskola tanára egy borpróba színét és átlátszóságát vizsgálja

Next