Előre, 1958. július (12. évfolyam, 3322-3348. szám)
1958-07-01 / 3322. szám
2 Lakók és lakások "Évente többezer kérvény érkezik a kolozsvári államosított házak gondnokságának címére. A tetőszerkezet vagy a homlokzat javítását, a víz- és csatornázási hálózat helyreállítását vagy kibővítését és nem ritkán az egész épület általános tatarozását teszik szóvá a kérvényezők. Az esetek nagy többségében az idő vasfogának nyomát kell eltüntetni, de az sem ritka, hogy a lakók okoztak hanyagság, felelőtlenség folytán nagyfokú kárt, rongálódást az épületen. Ezért nem érdektelen, hogy úgy találomra kiválasztunk néhány házat, bekopogtatunk egy-egy lakás ajtaján. Mócok útja 51 szám. A keskeny, hosszú udvar kétoldalán egymásulellett sorakoznak a szerény kis földszintes lakások. Tisztaság, rend mindenütt és sok-sok virág. Az egész ház gondos, rendszeres a lakókról tanúskodik. S a lakóknak nem igen van panaszuk egymásra. Szőcs Katalin, Borbély Teréz, Schuller Irén és a többiek közösen oldanak meg mindent s ha kisebb javításra kerül sor, kiveszik abból részüket. A Donáth út 186 alatt más kép fogad. A környék a város egyik legszebb negyede. Mindenütt kertes házak, gyűlni alá?Fák s csak tompán szűrődik el ide a város zaja, lármája. A 186-os számú híz egyemeletes villaépület. Az oszlopos fedett terasz a földszinten s fent a nagy erkély arra vall, hogy saját kényelmére építtette annak idején a tulajdonosa. Fent, az emeleti erkélyen virágok nyílnak. Annál szomorúbb kép tárul a szemlélő elé a földszinti lakásban. A fedett teraszt szénaraktárnak használja a lakó s noha az esős napok tíz résen elmúltak. Fedeles Viktor, a földszinti rész bérlője kevés hajlandóságot mutat a széna eltakarítására. De nézzünk csak be a lakásba. Nagy, tágas szobában laknak Fedelesék, amely kettőnek is beillene. El is választották se nem eddig bútordarabokkal s ez még ivni is lenne hiba, hanem annál nagyobb hiba az, ami a kétfelé választott lakásban uralkodik. A konyha padlóján hatalmas víztócsa f éktelenkedik s a kályha körül fellelhető annak a nyoma is, hogy néha a konyhában hasogatják fel a tűzifát, s ezzel természetesen rongálják a padlót. Az egyik szellőztető ablak belső rámáját kivették s helyét betömték félig agyaggal. Az ilyen „gazdálkodás“ semiképpen sem járul hozzá a lakás megfelelő karbantartásához. Ki gondolná mindezek után, hogy Fedeles Viktor a Sanepid egészségügyi ellenőre s felesége szintén az egészségügynél dolgozik. Sok államosított ház lakásaiba kopogtathatnánk be. Mindenütt találhatnánk feljegyzésre méltó dolgot. Sok szépet lehetne írni mindazokról, akik rendben tartják lakásukat s ha van valami javítanivaló, nem szaladnak azonnal az államosított házak gondnokságához, hanem ha tehetik, maguk végzik el azt. Vannak azonban olyan lakók is s nem kevesen, akik mindent az államosított házak gondnokságától várnak. A legtöbb kárt és bosszúságot a tetőszerkezet rongálódása okozza. A cserép rendszerint akkor törik, amikor a lakók antennát szerelnek vagy javítanak, de a törött cserép pótlásáról már nem gondoskodnak. Az i3 gyakran előfordul, hogy félre tolnak egy-két cserepet, mert nem találják elég világosnak a padlást s amikor aztán beáll az esősidő, lassan átázik a padlás, a víz becsurog a lakásba s egy szép nap, a földre kerül a mennyezetről a vakolat jórésze. Ez történt nemrég a Danton utca 1 szám alatti házban is. Epmlítésre méltó az is, hogy általában azok hanyagolják el a lakásokat, akik a lakbért sem fizetik rendesen. Mint Oresan Constantin, Mócok útja 10 szám alatti lakos, aki adós az ezévi házbérrel . Blazsek Sándor az Augusztus 23 utca 21—23 szára ház lakója. Blazsek csak többszöri figyelmeztetés s hosszas huzavona után festetett ki egy szobát és az előszobát, amit használ. Milyen sokat jelent az épületek megóvása, erre mutat a következő eset. Egyszerre végezték el az általános javításokat a Kossuth Lajos utca 17 és 46 szám alatt. A 17 számú ház lakói vigyáztak az épületre, most is rend és tisztaság van ott. A 4—6 szám alatt a tartományi könyvterjesztő vállalatnál a sok láda ki- és behordásakor leverték a vakolatot a bejáratnál és az udvaron is. A vállalat kötelezte magát, hogy helyre,hozza az okozott károkat, de mindez egyre késik. A kolozsvári I.L.L. az utóbbi években sok helyent végzett általános javítást. A vállalat nehézségekkel küzd, mert a foglalkoztatott szakemberek száma kevés a feladatokhoz képest. Az is igaz azonban, hogy nem mindig fordítanak kellő figyelmet a munkálatok minőségére. A Dózsa György utca 27 szám alatt nagyobb javításokat végeztek, de a letöredezett lépcsőfokokat csak egy helyen hozták rendbe. Legnagyobb nehézséget az okoz a vállalatnak, hogy a javításra előirányzott összeg kissé elmarad a szükségletek mögött. Az illetékeseknek gondoskodniuk kellene a kiutalt összeg emeléséről. A lakók viszont ne várjanak mindent az államosított házak gondnokságától. A kisebb javításokat végezzék el saját erejükből. Teremtsünk közvéleményt azért, hogy kényelmesebbé, szebbé tegyük köztulajdonunkat , az államosított házakat. A. PAPP ILONA marosvásárhelyi kekszgyárban (Moskovics Jenő felvétele) EGY GYÁRIGAZGATÓ leváltásának rövid története Ízig-vérig derék, tisztességes, becsületes embernek ismerték Náray Andrást, aki a szakmáját is kitűnően ismeri, hiszen mióta az eszét tudja, téglagyárban dolgozott. Ezekkel a jó tulajdonságaival érdemelte ki, hogy 1950-ben műszaki vezetői tanfolyamra küldték, s utána téglagyár vezetésével bízták meg valahol Kolozsvár környékén. Négy évvel ezelőtt, 1954-ben került Aradra, ahol az „Aradul" téglagyár igazgatójává nevezték ki. ÍGy kezdődött... A jó szakembernek nem volt szüksége hosszasabb tájékozódásra ahhoz hogy meglássa „haj és mit kell tennie a termelés jobb megszervezése, fellendítése érdekében. Itt a présgépeket kell megjavítani, amott a régi égetőkemencéken kell segíteni... Azonban egy körülményt elhanyagolt. Azt, hogy meghallgassa és megismerje az emberek véleményét és velük együtt lásson a munkához. És itt hibázta el az első lépést. Ahelyett, hogy a három téglagyári és egy cserépgyári részleg dolgozóinak a véleményét is kikérte, vagy legalább meghallgatta volna, a vezetőségbe befurakodott tisztességtelen elemek befolyása alá került. A gyár vezetőségében dolgozó emberek, akik egymást túllicitálva igyekeztek Náraynak rendelkezésére állni, nagyon kellemes modorú, finom embereknek látszottak, nem látták a helyzetet olyan bonyolultnak, mint a munkások, minden hibát, minden fogyatékosságot összefüggéseiben, tágabb szemszögből tudtak indokolni, magyarázni. Ilyen emberekkel simán talpraállíthatom az üzemet — gondolta az új igazgató, aki megfeledkezett az éberségről és elmulasztotta, hogy egy cseppet felbolygassa ezeknek a .finom úriembereknek" a múltbeli tevékenységét. Pedig nem került volna különösebb fáradságába — és mint később kiderül — sok nagy bajnak vehette volna elejét. lássunk néhányat ezekből a „finom úriemberekből". A termelési főnök — Náray egyik fő tanácsadója — Hitler buzgó SS katonája volt, kizsákmányoló kulák az egész családja, maga is az. A főgépész lopásért elitélt, börtönviselt ember. . A szállítási részleg vezetője rovottmúltú, volt fasiszta politikai elitélt. Az egyik mester sziguranca ügynök volt, a haladószellemű emberek, a kommunisták egyik közismert üldözője, a letűnt rendszer híve. Az állomási megbízott lopásért elcsapott tanító, megvesztegethető, minden hájjal megkent korrupt ember. A diatomitbánya mestere reverendából kiugrott pap, mesteri fizetésén kívül még harminc hold kövér bánsági föld is gyarapítja jövedelmét. Náray, az éberség hiánya következtében, ilyen „munkatársak“ befolyása alá került. ...ÉS ÍGY folytatódott Amikor Náray az igazgatói lakásért az első hónapban becsületesen bevitte a bért, a főkönyvelő lekötelező mosollyal hárította el a pénzt: — Ugyan, hagyja már, kedves igazgató elvtárs, hiszen alig érkezett meg, a költözködés és egyéb költségek amúgy is bizonyára alaposan igénybevették anyagi lehetőségeit. Ráér egy hónappal később, amikor egy kicsit egyenesbe jött... És Náray nem fizetett lakbért. A következő hónapban és azután sem. — Drága igazgató elvtárs, egy brigád vezetői állás ürült egyik részlegen. Arra gondoltunk, hogy a kedves feleségének éppen megfelelne, könnyű munka, őnagysága amúgy is unatkozik otthon — fuvolázta egy másik. Hát egy kis többletkereset bizony jól fogna a háznál, ez valóban nem törvénytelen dolog — vélekedett az igazgató és ebbe is simán belement. — Ügyes asztalosaink vannak, minek a városba menni, megcsinálják azt a két szekrényt az igazgató elvtársnak, majd aztán elszámoljuk, minden bizonnyal olcsóbb lesz — duruzsolt egy harmadik és — Náray ebbe is belement. — Fiatal ember még az igazgató elvtárs, most az ideje az öregségre sem dőlni, aztán meg itt van a tövén, miért ne építtetne egy takaros kis családi házat ? — tanácsolta később, a negyedik „úriember". Miért ne ? Az államtól kapok kölcsönt, más is épít házat — vonta a vállát Náray. Elvégre nekem is járhat az az állami kölcsön... és ebbe is beugrott. Később már természetesnek vette, hogy egy kis tejet is juttatnak a gyáréból, meg hogy a vállalat lovainak járó ablakból sertés hízzon az igazgatói ólban Olyan csekélységett, amiért ugyan kinek jutna eszébe szót emelni ? Egyegy vacsorameghívást sem ülik elutasítani. Igaz, hogy ezek néha reggelig tartó dáridókba fulladtak... HÁZÉPÍTÉS ÉS EGYÉB ÜGYEK A téglát rendelő felektől mind gyakrabban érkeztek a reklamáló levelek A szállított anyagnak fele selejt, a vagonokból sok hiányzik ... — Régiek a gépek, az állomásokon hosszú ideig vesztegelnek a vagonok, lehet, hogy ott lopkodják a téglát. Aztán meg a lerakodásnál sem bánnak vele kesztyűs kézzel — nyugtatták meg Nárayt. És Náray megnyugodott, holott szakember létére jól látta, hogy míg az egyik részlegen alig egy százalék a selejt, a másikon eléri az ötvenet. De hát az épülő házhoz ő másodosztályú téglát fizetett és első osztályút használt fel. Ha megpiszkálja a selejt ügyét az illető mesternél, ő is megütheti a bokáját Inkább szemet huny És szemet hunyt Arról is tudomása volt, hogy a hiányzó mennyiséget nem a vagonokból topikadták le, hanem a szállítási felelős összejátszott az állomási megbízottal és sok téglaszállítmány a városba „tévedt“ holmi magánemberekhez. Igen ám, de hogyan lépjen fel a tolvajok ellen, amikor azok is tudják, hogy a saját házához 7.000 lejjel több anyagot használt fel, azonkívül a termelésből is vett ki embereket, akik persze a gyár bérlistáján szerepeltek. Igaz, azok vitték bele ezekbe a szennyes ügyekbe, de ő belement, most már nem lehet visszatáncolni. És nem táncolt vissza. Nem, most már semmi szín alatt sem lehet senki ellen fellépni, hiszen azt is felpiszkálhatják, miért kapott több ízben ő maga és a felesége is kétszeres fizetést, nagy prémiumokat ! Náray András csapdába került. S a csapdát saját gyengesége, saját szájtátisága állította fel neki. Akár több oldalról mind erélyesebben figyelmeztették rá, hogy a gyárban bajok vannak. A cserép önköltsége 300 százaléknál több az előírtnál, az 50 százalékos selejt kissé mégis csak sok... hiányzik 17.000 cserép... a tervet rendszeresen nem teljesítik... a bank zárolta a vállalat alapjait... A dolgokat tovább már nem lehet eltussolni, fel kell lépni, különben bajok lesznek, nagy bajok — szeppent meg Náray, de ... ... De eszébe jutott, hogy május elsején nem adott a munkásoknak teherkocsit kirándulásra, saját magától és szűkebb környezetétől ezzel szemben nem sajnálta a teherautót. Akkor három napig dorbézoltak a diatomit bánya mesterénél. A teherautó persze sem aznap, sem másnap, sem harmadnap nem szállított téglát. Ezt minden munkás tudta. A TIZENKETTEDIK ÓRA Még egy kapu nyitva állt Náray előtt. Ha a gyár munkaközössége előtt nyíltan feltárja a helyzetet, és ha kemény kézzel megtisztítja a gyárat a korrupt elemektől, utána pedig eljárást kér ellenük és a saját maga ellen is, talán ment valamit az elherdált becsületéből. De Náray már nem volt az a derék tisztességes ember, akit annak idején a gyár élére állítottak. A gyár pártalapszervezete új titkárt választott s az új titkár — Hajnik Margit elvtársnő — nagy körültekintéssel látott munkához, hogy rend legyen végre a gyárban. A munkásság keményen követelte a bűnösök eltávolítását, felelősségrevonását. Náray nagy nehezen belement a főkolomposok eltávolításába, és a hivatalos vizsgálatot már semmiképpen sem tudta megakadályozni. Az pedig cifra dolgokat állapított meg. A már elmondottakon kívül kiderült, hogy a selejtes téglák mennyisége tavaly meghaladta a milliót. Felel érte az igazgató és a műszaki vezető. Megállapítást nyert, hogy nagymennyiségű téglát loptak el a gyárból. Felel érte az igazgató, a műszaki vezető, a főkönyvelő, a szállítási felelős, az állomási megbízott. A gyárban összesen két ember kapott kölcsönt házépítésre. Az igazgató és a szállítási felelős. Házat épített egy Keffner János nevű alkalmazott. A házhoz egyetlen téglát sem vásárolt. A műszaki vezető azt állította, hogy csupán renováltatta a házát. Túlságosan szerény volt. Kiderült, hogy csaknem teljesen átépítette. Miből, honnan? Menesztették a főkönyvelőt, a szállítási főnököt, akire rábizonyult a 60.000 darab tégla ellopása, menesztették az állomási megbízottat és valamennyi ellen eljárást indítottak. Valamennyiük felett rövidesen a törvényszék ítélkezik majd. Kemény büntetést érdemelnek. Ha annak idején nem ezekre, hanem az őszinte, szókimondó téglagyári munkásokra hallgat az igazgató, ma felemelt fejjel állhatna előttük. De nem így történt. És Náray András igazgatót leváltották. Náray András igazgató leváltásával az ügy azonban korántsem fejeződött be. A népbíróság minden bizonnyal kellő szigorral sújt le a közvagyon megdézsmálóira. A gyár ügyeinek lelkiismeretlen vezetéséért, a szájtátiságból a cinkosságig züllött igazgatónak azonban sokkal súlyosabb a felelőssége, semmint hogy egyszerű leváltással megúszhatná az ügyet. Mert őt a dolgozó nép bizalma állította erre a helyre, egyebek között éppen azért, hogy kemény kézzel verjen szét a korrupt elemek között. Náraynak a dolgozó nép bizalmával való visszaélésért is felelnie kell a bíróság előtt . Ezt követeli a gyár munkássága. TIBOLDI BÉLA ELŐRE Betakarítás előtt: Az Erdőszentgyörgy rajoni társultak földjén Az aratás előtt való kedvében van a határ — ezt tartották az egykori öregek. Valóban betakarítás előtt a határjáró ember megtudja : hozzáértő kezek ápolták, gyomlálták-e a növényeket, s milyen termésre lehet számítani. Erdőszentgyörgy rajon falvainak határát bejárva, ennél is többet megtud az ember. Nemcsak a telt hosszú kalász „vall“ ezen a tájon, hanem a búza- és kukoricatáblák nagysága és elhelyezkedése is. Nos, szinte minden egyes faluban van olyan határrész, amelyen nem látni mezsgyét. Ez a kollektivisták, társultak földje. De ezek között is van ám különbség. A kollektivisták határrésze általában nagyobb kiterjedésű. Összefüggő táblákon sárgul a vetés, zöldül a kukorica . A társultak földje meg kisebb, több tagból áll. A társultak földjét, vetéseit figyelve azonban eltéréseket, különbségeket is meg lehet állapítani. Míg a ravai, kőrispataki, kelementelki, szentdemeteri társulásoknak 10-15 hektáros búza-kukorica vetésük is van 1-1 tagban, addig a makfalvi, havadi, balavásári társultak tagosított területén csak a mezsgye hiánya bizonyítja, hogy a közösbelieké. Egyébként a cukorrépa, búza, árpa, kukoricatáblák úgy váltogatják egymást, mint az egyénileg gazdálkodók határrészein. SZAMOK Ezt „vallotta" a határ. A számok pedig csak megerősítik mindazt, amit az ember első látásra, futó benyomásként könyvelt el. 1955-ben a rajonban 20 mezőgazdasági társulás működött. 1957 decemberében ez a szám közel a kétszeresére növekedett. S 4 falut kivéve, minden egyes településen van ma mezőgazdasági társulás. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság szocialista alakulatai közül a társulás a legelterjedtebb, a legnépszerűbb forma a rajonban. Épp ezért sorsuk és fejlődésük nyomonkövetése minden, fáradságot megér. A fejlődésről lehet és kell is beszélni. Azért míg 1955-ben egyetlen társulásban sem végezték közösen a legfontosabb mezőgazdasági munkálatokat, addig tavaly már 18 társulásban a kalászosok vetésén, cséplésén kívül a cukorrépa és kukorica nagy részét is közösen művelték meg. Ezekben a társulásokban meggyőződtek arról, hogy egyedül a közös munka a jólét forrása és a közös gazdálkodás felvirágoztatásának egyetlen módja. KÖZÖS MUNKA, A KÖZÖS ALAP Erre törekedtek a szovátai társultak s gazdaságuk olyan szépen fejlődött, izmosodott, hogy ma példaképe a rajon összes mezőgazdasági társulásainak. Tavaly 18 mázsa búzatermést értek el hektáronként, míg az egyénileg gazdálkodók átlaga alig haladta meg a 14 mázsát. Ekkor dőlt el végérvényesen Szovátán is, hogy csakis a közös munka biztosítja a nagyobb termést, a több jövedelmet. S a szovátaiak a jövőre is gondoltak. S ezért egy másik fontos irányelvet is szigorúan betartottak, nevezetesen a közös vagyon gyarapításának fontos elvét, s így jelenleg 39.000 lejállóalappal rendelkeznek. Ez bizony jelentős érték, mert közös gazdaságuk csak kétéves múltra tekint vissza. Első évben a termésjövedelemből teremtették meg a közös vagyont (gépeket, mezőgazdasági felszereléseket vásároltak) a második évben pedig rátértek a közös juhtenyésztésre. Jelenleg 130 darabra emelkedett a közös juhállomány és úgy tervezik, hogy a juhtartás jövedelmén kívül az idei termés 2 százalékát ugyancsak az állóalaphoz csatolják. Ez jelentős hozzájárulás az állóalap növeléséhez s biztosítja annak lehetőségét, hogy az ősszel egyesült erővel telepítsék a tervezett juhakat. Ilyen eredmények fölmutatása után a szovátai társultak valóban megérdemelték, hogy jó példaként emlegessék a rajonban. Két éves összefogásuk, egyetakarásuk nyomós bizonyítéka annak, hogy a közösen végzett munka nagyobb jövedelmet jelent a társulás tagságának, mintha egyénileg gazdálkodnának szétszórt parcelláikon, másrészt pedig: életerős mezőgazdasági társulásokat csakis úgy lehet létrehozni, ha jövőjüket közös vagyonnal alapozzák meg, évről évre gyarapítják az állóalapot. A következtetés teljességéhez persze az is hozzátartozik, hogy csakis az ilyen társulások válnak az érdeklődés középpontjává, csakis az ilyen gazdaságok vonzzák az egyénileg gazdálkodókat ( a szovátai társulás például 16 családdal 12 hektár területtel alakult, ma pedig 139 család. 145 hektáron gazdálkodik). S a szovátaiak példamutatása — különösen tavalyi kiváló eredményeik — nem maradtak hatástalanul a rajonban. Több társulásban követték példájukat. A bordosi társultak például tavasszal már nemcsak a kalászosokat vezették közösen, hanem a krumpli, kukorica és cukorrépa egy részét is. S az államtól kapott kölcsönnel ugyancsak juhokat vásároltak. Más társulásokban is jártak el hasonlóan s így ma a rajon mezőgazdasági társulásai 124.640 lej állóalapra tettek szert. Erdőszentgyörgy rajonban azonban egyes társulások tagsága még a konstancai országos értekezlet után sem értette meg a közös munka végzésének és az oszthatatlan alap létesítésének fontosságát. Sőt olyan társulások is vannak a rajonban, mint a csőbi, ahol minden egyes tag akkora területen gazdálkodik, amekkorával annak idején — évekkel ezelőtt — beiratkozott a társulásba. S ha olykor-olykor a tagság megbeszélésre ül össze, akkor is csak azon vitatkozik: kinek adjanak még házhelyet a falu melletti tagból. A visszás helyzetre jellemző, hogy a tagok többsége azt sem tudja, hányan vannak a társulásban. INTÉZKEDNI KELL... Nem állítjuk, hogy sok ilyen társulás van a rajonban, de azt igen, hogy számos mezőgazdasági társulásban még nem tértek rá a kapás növények közös művelésére és vajmi keveset tettek a közös alap létesítése érdekében. Épp ezért a rajoni és községi néptanácsoknak, a szakembereknek sokkal körültekintőbb munkát kell végezniök a társulások szervezeti-gazdasági megerősítése érdekében. A konstancai országos értekezlet anyagának ismertetésére sor került minden egyes faluban, a rajon székhelyén és több községben is tartottak megbeszéléseket a mezőgazdaság fejlesztésének helyi és időszerű kérdéseiről. De mindez nem bizonyult elégségesnek. A rajoni néptanács végrehajtó bizottsága a gyengébb egységeknek is csak olyan segítséget adott, mint a gazdaságilag, pénzügyileg jól fejlett gazdaságoknak. Hiba az is, hogy a rajoni néptanács akciótervében nem szerepel a közös munka végzésében és az állóalap megteremtésében lemaradt egységek megsegítése, állandó irányítása, holott épp erre lenne szükség. Hisz a községi néptanácsok vezetői így fölfigyelnének arra, hogy a rajon törődik a gyenge gazdaságok sorsával és világosan látnák: nekünk is sokat kell tennünk, hogy valamennyi mezőgazdasági társulás a Konstansán kijelölt úton haladjon, ütemesen fejlődjön. A pénzügyi eszközökkel, hitelek adásával már fordított a helyzet, úgy véljük, nem szabad előnyben részesíteni az olyan társulásokat, amelyekben még nem dolgoznak közösen (a fejlett társulásokkal szemben), amikor állami kölcsönök adásáról van szó, miként azt a konstancai értekezleten is hangsúlyozták, az állam elsősorban azoknak a szövetkezeti gazdaságoknak nyújt hitelt, amelyek saját erőforrásukat, közös alapjukat is felhasználják termelésük fejlesztésére. A közös alappal rendelkező társulásokat kell tehát hitelnyújtáskor előnyben részesíteni. Ez is oly fontos követelmény, mint az élenjáró társulások népszerűsítése és a fejlődésben megtorpant egységek segítése, támogatása. Ezek nélkül nem áll be fordulat a rajon valamennyi mezőgazdasági társulásának fejlődésében. Márpedig erre van szükség, hogy a szocialista szektor e népszerű formája továbbra is erőteljes vonzást gyakoroljon a rajon dolgozó parasztságára és egyre inkább tért hódíthasson — Erdőszentgyörgy rajonban is — a jólétet, nagyobb jövedelmet biztosító szocialista nagyüzemi gazdálkodás. KOLOZSI MÁRTON Cseresznyeszüret a Leorden-i (Pitesti tartomány) kollektív gazdaságban Fejlődő városka Amióta Visó várossá, rajoni székhellyé lépett elő, külsőségeiben is városi képet kezd ölteni. Munkás tömbházak sorozata épült, több utca járdáját aszfalttal vonták be. Beindultak a csatornázási munkálatok, több másvárosrendészeti és szépítési munka van folyamatban. Ez az átalakulás azonban még gyorsabb ütemben folyhatna, ha egyes vállalatok tiszteletben tartanák szállítási kötelezettségeiket. A kolozsvári Vll. számú építőanyagipari vállalat késik a megrendelt szurokszállítmánnyal, ami nélkülözhetetlen az utak kövezésénél ■ a tordai cementgyár sem szállítja a szerződésileg lekötött 25 tonna cementet s ez nagymértékben késlelteti a csatornázási munkálatokat. A visói dolgozók szeretnék, ha a város utcáiról minél előbb eltűnne a por meg a sár, széppé szeretnék tenni városukat. A fenti két vállalat hozzásegítheti őket e céljuk mielőbbi megvalósításához. STEINER IZIDOR levelező csak bosszúságot okoz neki ?! Miről is van szó ? Gyergyószentmiklóson — mint másutt is ahol üzemek vannak — sok a villanymotor. Itt azonban — nem tudni miért — csak egy néhány van leszigetelve, a többi pedig úgy recsegteti-ropogtatja a hangszórókat, hogy az adásokat bizony alig lehet megérteni. Vajon a néptanács művelődési ügyosztálya nem léphetne-e közbe az üzemek és vállalatok vezetőségénél, hogy szigeteljék le az összes motorokat ? Thomán Béla, levelező Krumbaum Eszter, a szatmári csipkegyár fiatal munkásnője rendszeresen túlteljesíti előirányzatát (Fülöp Lajos felvétele) Zene helyett recsegés Tudott dolog, hogy nálunk a rádió ma a nép szolgálatában áll, mindenki hallgathatja, szórakozhat, tanulhat mellette. Ez így is van rendjén. Vajon kivétel-e ez alól az a 870 gyergyószentmiklósi rádióelőfizető ésaz 1050-nél is több vezetékes rádió hallgató, aki századunknak ezt a remek találmányát nem élvezheti zavartalanul, sőt mi több, nap mint nap 1958. Július 1,, kedd A jövedelmezőség fő érütése A Gábor Áron vasmű három év múlva ünnepli 125 éves fennállását. Idősebb Vajdahunyadnál. A tőkés uralom ideje alatt nem sokat fejlődött, inkább csak pangott az üzem. Pedig rövid három kilométerre esik a lövétei vasércbányától, a kohászathoz szükséges mészkő is itt van 12 kilométernyire, a környéken pedig dús erdőterület biztosította a szükséges faszenet (mert, a többi kohóművektől eltérően, itt főleg ezzel működnek a kohók). Vizük is van bőségesen, hiszen ott folyik az üzem alatt a Kishomoród. Az üzem jövedelmezőségét nagymértékben befolyásolja az a tény, hogy itt — éppen a termelés kis mennyisége miatt — az anyagforgalmat ma is teherautókkal bonyolítják le. A gyár mintegy 25 kilométerre van a legközelebbi vasútállomástól. Ez körülbelül 11 százalékkal növeli a termelési költségeket, mert csak a két állomáson (Udvarhely, Csíkszereda) fenntartott személyzet több mint 300.000 lej évi kiadást jelent. A gyár teherautói sem a legmegfelelőbbek. Egy kivételével 3—4 tonnás, benzinfogyasztású kocsik és bizony elég költségesek. Ha csak 7 tonnás dieseleket használnának, ez már egymagában 40 százalékkal csökkentené a szállítási költségeket s egy év alatt 1.200.000 lej megtakarítást eredményezne. Az idei év a Gábor Áron vasműben a kisgépesítés széleskörű bevezetésének az éve. Az üzem vezetősége és a műszakiak, nagyszámú újító segítségével hozzáfogtak a nehéz, sok kézierőt Az államosítás után újjáépült és művködni kezdett a jelenlegi két kohó. 1955-ben — bár távol Vlahicától — felépült a száldobosi kiskohó, amely szintén ide tartozik. Az itt termelt vasmennyiség országos viszonylatban alig jelentős. Viszont a vlahicai kohókból a legfinomabb minőségű nyersvas kerül ki (éppen mert koksz helyett faszenet használnak), rugalmas, mint a svéd vas, nélkülözhetetlen a vékonyfalú öntvények előállításánál. A lövétei bányától is teherautókon hordják Vlahicára az ércet, ami évente további 600.000 lejbe kerül. Ehelyett — lévén, hogy a bánya csak Vlahicának termel — sokkal rentábilisabb volna drótkötélpályát felállítani. Ez rövid néhány év alatt — nem egészen három év alatt — amortizálódna, nem is beszélve arról, hogy a vasmű is másra tudná felhasználni az ércszállító teherautókat. Kihat az üzem jövedelmezőségére a hozzájuk tartozó száldobosi kiskohó is, amely a környéken kibányászott gyenge vastartalmú ércet dolgozza fel. Itt a nyersvas tonnánkénti önköltsége pontosan kétszerannyi mint Vlahicán. Addig is, amíg ezek a kérdések megoldást nyernek, az üzem vezetősége nemrégen egész sor műszaki-szervezési intézkedést hozott a termelékenység növelésére igénylő munkák gépesítéséhez. Közös tanulmány alapján részletes tervet állítottak össze, amelynek végrehajtásával az üzem minden vonalon jövedelmezővé válik. A gépesítés kérdése egyébként régóta aktuális. A kohóknál több munkahelyen még a kézierő van túlsúlyban. Ilyen körülmények között nem lehet a kívánt mértékben csökkenteni a termékek önköltségét. Csak a kohók töltésének gépesítése (nyersanyagszállító szalag, stb.) mintegy 60 százalékkal csökkenti itt az emberi munkaszükségletet, azon túlmenően, hogy összehasonlíthatatlanul megkönnyíti ezt az elég nehéz munkát. Most folynak az előkészületek s ha minden jól megy, év végére el is készülnek vele. Ezzel párhuzamosan létesítenek egy faszén-szárító berendezést, amely állandóan megfelelő szárított szénnel látja el a kohókat. Az öntödében is sok nehéz munkafolyamatot gépesítenek. Most szerelnek fel egy nyersvastörő kalapácsot. Ez megkönnyíti majd a kupola üzemeltetését és növeli a termelőkapacitást. Csökken a kokszfogyasztás is, mert a gépkalapács apróbbra töri a nyersvasat. Hatékonyan növelni fogja az öntöde termelékenységét a formázó gépek beindítása. Eddig ezt a munkát is csak kézierővel végezték. A szekrénytároló létesítésével pedig megoldódik az öntöde jelenlegi zsúfoltsága. Ugyancsak kisgépesítési és homokfúvókészüléket állítanak fel az öntvénytisztítóba, amely egy ember irányításával 3—10 ember munkáját végzi el, gyorsabban és jobban az eddiginél. Tanulmányozzák azt a lehetőséget is, hogy az öntödében az eddigi 3—4 tonnás darabok mellett nagyobb súlyú öntvényeket is készíthessenek. És néhány probléma... Jó volna, ha a Nehézipari Minisztérium illetékes szervei megvizsgálnákannak a lehetőségét, hogy a Gábor Áron vasmű több készterméket — öntvényt — gyártson az eddiginél. Jelenleg ugyanis alig 20 százalékát dolgozzák fel az itt termelt nyersvasnak. Annak ideje volna már, hogy nagyobb műszaki felkészültséget igénylő, korszerű gépalkatrészek öntéséhez fogjanak. Másik probléma az üzem vasérc-ellátása. Ami az érctartalékot illeti, általában az a vélemény, hogy kevés van belőle és annak kitermelése nem kifizetődő. A valóság ellentmond ennek a megállapításnak. Az utóbbi néhány évben a sziderit-termelés nemhogy csökkent volna, hanem éppen ellenkezőleg, növekedett. A bányavállalat szerint jelen pillanatban is több évi sziderit-tartalékkal rendelkeznek. Nem ártana, ha egy jól felszerelt kutatócsoport pontosan megállapítaná végre, mi is a helyzet a Lövéte környéki vasérctartalékkal. RAFFAI GYÖRGY Költséges szállítás A gépesítés