Előre, 1958. július (12. évfolyam, 3322-3348. szám)
1958-07-01 / 3322. szám
1958. július 1„ kedd A szocializmus építésének alapfeltétele a szocialista országok megingathatatlan egysége W. Gomulka elvtárs beszéde Gdanskban VARSÓ (Agerpres) — W. Gomulka, a LEMP KB első titkára június 28-án a Hajóépítők Napja alkalmával beszédet mondott a gdanski hajógyárban. Gomulka elvtárs beszédében részletesen foglalkozott a szocializmus építésében elért sikerekkel, majd így folytatta : Az elmúlt 14 év alatt elért jelentős gazdasági sikereinknek és gazdaságfejlesztési terveink megvalósításának egyik legfontosabb előfeltétele az, hogy Lengyelország a szocialista országok családjához, a szocialista táborhoz tartozik. Rendkívül nagy jelentőségű számunkra szövetségünk és testvéri barátságunk a Szovjetunióval. A Szovjetunió segítsége és az általa nyújtott hitelek nélkül, a szovjet gyártmányú gépek és termelő eszközök nélkül, a Szovjetunióval folytatott kereskedelem nélkül ma szó sem lehetett volna arról, hogy a népi Lengyelország ipari termelésének volumene ötszörösen megnövekedjék, nem építhettük volna fel Nowa Hutát és számos más iparvállalatot. A Szovjetunió 27 évig egyedül, elszigetelt államként építette a szocializmust. Ezt az akkori történelmi időszak feltételei, a Szovjetunió hatalmas természeti kincsei, az ország nagysága és ereje, valamint a nemzetközi munkásmozgalom erkölcsi és politikai támogatása tette lehetővé. A jelenlegi körülmények között bármely ország, amely saját erejéből akarná felépíteni a szocializmust, talán még 27 napig sem tudna fennmaradni, mert a nemzetközi reakció erői most nem engednék meg, hogy egy ország elszigetelve szocializmust építsen. Mindazok az államok, amelyek megdöntötték a régi társadalmi rendszert és a szocializmus útjára léptek, csak azért építhetik a szocializmust a mostani háború utáni történelmi időszakban, mert a szocialista országok megingathatatlan közösségéhez tartoznak, kölcsönösen segítik egymást és mert egységükkel olyan kollektív erőt hoztak létre, amelyet a reakció és a nemzetközi kapitalizmus erői nem tudnak legyőzni. Valaki azt mondhatná: tizenhárom szocialista ország van, de a szocialista táborba csak 12 tartozik. Egyik ország, pontosabban Jugoszlávia, nem vesz részt és nem is hajlandó részt venni a szocialista táborban. Az imperialisták pedig — mondhatnák az emberek — nem támadják meg s megengedik neki, hogy építse a szocializmust, noha elszigetelt ország. Erre a kérdésre könnyű válaszolni. Jugoszlávia csupán azért létezhet mint szocialista állam, mert létezik a 12 szocialista ország közössége. Ezzel természetesen tisztában van minden jugoszláv kommunista, minden jugoszláv honpolgár. A Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége, amely hibás, revizionista elméleteivel elszigeteli, elválasztja Jugoszláviát a szocialista országok közösségétől, kárt okoz a szocialista országok együttes erejének és az egész nemzetközi munkásmozgalomnak. Természetesen senki sem fogja tagadni — s ezt még a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének is el kell ismernie —, hogy az egész nemzetközi reakció, az összes agresszív imperialista erők mindent elkövetnek, hogy megbontsák vagy legalább gyengítsék, aláaknázzák a szocialista országok egységét. Tárgyilagosan ítélve meg a dolgokat, a JKSZ-nek a szocialista táborral kapcsolatos álláspontja kedvez a reakció ezen óhajának és törekvésének. Sőt mi több, az egész nemzetközi reakció Jugoszlávia oldalán áll abban a konfliktusban, amely Jugoszlávia és a JKSZ hibájából egyrészt Jugoszlávia és a JKSZ, másrészt az összes többi szocialista ország és a világ összes kommunista, és munkáspártjai között keletkezett. S nyilvánvaló képtelenség volna, ha ennek alapján valaki arra a következtetésre jutna, hogy a reakció a szocialista Jugoszlávia iránti szeretetből teszi ezt. Az imperialisták és a reakciósok a szocializmus ellenségei. Ha a jelenlegi konfliktusban támogatják Jugoszláviát, ezt csupán azért teszik, mert meg akarják bontani a szocialista országok egységét. Arra szeretnék indítani a többi szocialista országot, hogy kövesse Jugoszlávia útját és lépjen ki a szocialista táborból. Ebben, a szocializmusra nézve rendkívül nagy elvi fontosságú és jelentős problémában a nemzetközi reakció törekvései és a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének tendenciái objektív módon, a JKSZ akaratától függetlenül egybeesnek. Ez az alapja annak a konfliktusnak, amely a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége és az összes kommunista- és munkás, pártok között merült fel. Pártunk forrón óhajtja, hogy a jugoszláv elvtársak mondjanak le jelen,legi helytelen útjukról. A jelenlegi konfliktusban az 1948—1954 évi konfliktustól eltérően semmi, de abszolút semmi nem igazolja álláspontjukat — hangsúlyozta W.Gomulka.— Ma Jugoszlávia a hibás.Pártunk mindig legértékesebb kincseként fogja őrizni a szocialista országok egységét és mindig a szocialista tábor összes országai közti egység politikáját fogja folytatni. Pártpolitikánk ezen alapvető elvének megfelelően harcot folytatunk és a jövőben is küzdeni fogunk mindazok ellen, akik aláaknázzák ezt az egységet. Keményen bíráljuk a jugoszláviai kommunisták álláspontját, mivel ez az álláspont helytelen és káros. Bíráljuk ezt az álláspontot annak reményében, hogy előbb-utóbb rájönnek mai magatartásuk ártalmas jellegére. A szocializmussal szembenálló erők és az agresszív imperialista körök minden lehetőséget felhasználnak és semmilyen eszköztől sem riadnak vissza abbeli igyekezetükben, hogy gyengítsék a szocialista országok egységét és egyenetlenséget szítsanak országunkban. Újabb példa erre az a propagandahadjárat, amelyet ezek az erők a Nagy Imre és bűntársai perében hozott ítélettel kapcsolatban megindítottak. A magyar bíróság súlyos ítélete a csaknem két évvel ezelőtti tragikus magyarországi események epilógusát jelenti és mintegy betetőzi az akkori magyarországi ellenforradalom szétzúzását. A magyarországi eseményekkel kapcsolatban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Magyarország társadalmi rendjének kérdése dőlt el azokban a napokban. Az ellenforradalom, amely meg akarta dönteni a szocialista rendszert és vissza akarta hozni a tőkés rendszert, véres és kíméletlen megtorlást alkalmazott a kommunistákkal, a szocialista rendszer védelmezőivel szemben, felakasztotta őket az utcákon. Miközben az ellenforradalmárok Magyarországon halomra gyilkolták a kommunistákat. Nagy Imre, aki akkor a magyar kormány elnöke volt, a rádióban kijelentetté: „Senkit nem fogunk megbüntetni a fegyveres harcban való részvételért“ (Szabad Nép, 1956 október 29). Nagy Imre, aki revizionista volt, az ellenforradalom növekvő nyomására, a népi hatalommal szembenálló ellenséges erők nyomására lépésről-lépésre az ellenforradalom előtti kapituláció felé haladt, teljesítette az ellenforradalom utasításait és igyekezett szétrombolni a szocialista rendszert Magyarországon. Bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződés szervezetéből és segítséget kért az imperialista országoktól. Mindezeket a tényeket az egész világ ismeri. A Nyugaton Nagy Imre elítélésével kapcsolatban kirobbantott szovjetellenes és kommunistaellenes kampány az agresszív imperialista körök malmára hajtja a vizet. . Mindig az történik, hogy amikor ezek a körök valamilyen nagy kalandot készítenek elő, propagandájuk világszerte nagy hűhót igyekszik csapni más problémákkal kapcsolatban, hogy megtévessze a közvéleményt és elterelje figyelmét a készülő kalandról. Így volt ez 1956-ban az Egyiptom elleni agresszióval és a Magyarország körül annak idején elindított kampánnyal is — mondotta Gomulka elvtárs —, majd kifejtette, hogy így van ez most is, amikor ezek a kő-körök új agressziót készítenek elő Del-Keleten. Éppen ezért csak a hiszékeny embereket lehet félrevezetni a Nagy Imre üggyel kapcsolatban terjeszett reakciós propagandával. Ebből is láthatjuk, milyen helyes álláspontra helyezkedett pártunk, 1056 októberében, mennyire helyes volt politikai irányvonalunk. Annak idején kellőképpen visszavágtunk a lengyelországi reakciós erőknek, amelyek a „második szakasz elméletére“ építették számításaikat, s amelyek hiú reményeiket rendszerünk és népi hatalmunk „ideiglenes“ voltára alapították. Ugyanilyen határozottan visszavágnánk most is és a jövőben is, ha azok az erők, amelyek Lengyelországot visszafelé, a szakadék szélére akarják taszítani, valamikor felütnék a fejüket. Harold MacMillan angol miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter vasárnap kétnapos látogatásra Párizsba érkezett. Az Orly repülőtéren de Gaulle miniszterelnök maga fogadta a vendégeket. MacMillan az első kormányfő, aki személyesen felvette a kapcsolatot a nemrég hatalomra került tábornokkal. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a két miniszterelnök megbeszélései során számos problémát vetett fel. Megtárgyalták a csúcsértekezlet és a Kelettel való kapcsolatok kérdését, a közép-keleti és különösképpen a libanoni eseményeket, számos gazdasági kérdést, így a többi között a szabadkereskedelmi övezet létrehozását és az atomfegyver gyártásával kapcsolatos több problémát. A kétnapos megbeszélés után, hétfőn rövid közös közleményt adtak ki, ez azonban konkréten nem említi a megvitatott problémákat. A két kormányfő közleményében kifejezésre juttatja azt az elhatározását, hogy az Atlanti Paktum keretében tovább folytatják és fokozzák országaik felfegyverzését. Amerikai sajtótudósítók szerint de Gaulle tábornok első megbeszélése az Atlanti Paktum egyik részvevő országának kormányfőjével megnyugtatta azokat a köröket, akik attól tartottak, hogy de Gaulle külpolitikájában és különösképpen a Szovjetunióval való kapcsolatok tekintetében másképpen orientálódhat, mint az Atlanti Paktum általában. A francia miniszterelnök viszont — mint a United Press International tudósítója hangsúlyozza — „ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy szeretné, ha Franciaország erősebb pozíciókra tenne szert az atlanti szövetségben és nem szándékszik belenyugodni abba, hogy országa a három nyugati nagyhatalom kisebb partnere maradjon . Ilyen tekintetben a legjobb bizonyíték de Gaullenak az a kijelentése, hogy — amint ezt a két kormány szóvivői bejelentették — „mivel nem létezik nemzetközi egyezmény az atomfegyverek betiltására, Franciaország meg fogja kezdeni az ilyen típusú fegyverek gyártását“. Mint ismeretes, eddig sem az Egyesült Államok, sem pedig Anglia nem mutatkozott hajlandónak arra, hogy átadja Franciaországnak a nukleáris fegyver gyártása terén szerzett tapasztalatait és ilyen tekintetben a MacMillan de Gaulle tárgyalások következtében sem állott be változás. De Gaulle tábornok igyekszik fokozni Franciaország befolyását a JSATO-ban és ennek érdekében — amint ez ismeretessé vált — a francia kormány vissza szándékszik vonni több Észak-Afrikában állomásozó hadosztályát, hogy ezeket a NATO fegyveres erői parancsnokságának rendelkezésére bocsássa. Mint párizsi politikai hírmagyarázók hangsúlyozzák, a francia kormány ezt a lépést azért tartja szükségesnek, hogy utólag kérhesse a Földközi-tenger övezetében állomásozó NAT Önerők parancsnokságának átszervezését, mégpedig olyan értelemben, hogy még több kulcspozíció kezdjön a francia tábornokok kezébe. A libanoni kérdéssel kapcsolatosan ismeretessé véli, hogy Franciaország csatlakozik az angol-amerikai állásponthoz, amennyiben ez azt jelenti, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyéhez folyamodnak, azonban ellenzi az angol-francia beavatkozást Az európai közös piac kérdésében az álláspontok különbözőek, mivel Franciaország nem járulhat hozzá a többek között Nagy- Britannia által is javasolt vámilletmény - csökkentéshez. Nyugati sajtójelentések szerint a két fél megegyezett abban, hogy ilyen tekintetben ne tegyenek elhamarkodott lépéseket. Mint a United Press International tudósítója közli, megvitatták az algériai kérdést is, s de Gaulle ezzel kapcsolatosan azt kérte, hogy hagyják a francia kormányt egyedül megoldani ezt a problémát, mivel „bármilyen külső beavatkozás csak bonyolultabbá tenné Franciaország feladatát”. A párizsi megbeszélés után de Gaulle tábornok számos hasonló tárgyalást fog folytatni az észak-atlanti hatalmak politikai vezetőivel. Július 5-én de Gaulle találkozni fog Párizsban J. F. Dulles amerikai küügyminiszterrel, akivel hasonló megbeszélést folytat általános politikai kérdésekről. Sajtójelentések szerint Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja rövidesen szintén találkozni fog Franciaország miniszterelnökével. E találkozók jelentősége a nemzetközi helyzet szempontjából egyelőre még nem mérhető fel Annyi mindenesetre bizonyos: A francia kormány álláspontja nagymértékben befolyásolja majd a NATO helyzetét, pontosabban szólva azt, hogy csökken-e vagy pedig — mint Nyugaton tartanak tőle — elmélyül-e a NATO válsága. ELŐRE Sözép- és nostai-európai kommunista pártok küldötteinek értekezlete Berlinben BERLIN (Agerpres) — A Neues Deutschland június 30. számában a következő közlemény jelent meg : Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására június 27. és 29. között Berlinben értekezletet tartottak, amelyen a következő kommunista, és munkáspártok képviselői vettek részt : Belgium Kommunista Pártja, Dánia Kommunista Pártja , Németország Kommunista Pártja, Németország Szocialista Egység pártja, a Francia Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja, az Olasz Kommunista Párt, Luxemburg Kommunista Pártja, Hollandia Kommunista Pártja, Norvégia Kommunista Pártja, Ausztria Kommunista Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, Svédország Kommunista Pártja, a Svájci Munkapárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja. Az értekezlet a prolelámermzetköziség ésa kommunista és munkáspártok közötti szoros testvéri összefogás szellemében zajlott le. Támadásban a libanoni relkészek Szombat óta szünet nélkül ropognak a fegyverek Tripoliban Daily Herald :3 ízékség lenne, ha a Nyugat akcióba lépne BEJRUT (Agerpres). A France Presse jelentése szerint vasárnap egész nap heves harcok folytak Tripoliban a felkelők és a kormánycsapatok között. Ez utóbbiak tüzérséggel lőtték a felkelők által megszállva tartott házakat. A Reuter hírügynökség beszámol arról, hogy a Tripoli körül állomásozó fegyveres erők igyekeznek megakadályozni a városban tartózkodó felkelőket, hogy egyesüljenek az északi felkelő erőkkel... A tripoli heves harcokról tanúskodnak mind a kormánycsapatok, mind a népi erők szóvivőinek beszámolói, akik szerint mindkét félnek nagy veszteségei voltak. A hadsereg szóvivője bejelentette, hogy a felkelők szombaton éjjel és vasárnap heves támadásba lendültek. A kormánycsapatok ellentámadásba mentek át. Nyugati sajtójelentések szerint, a kormánycsapatok több mint 100 házat összeromboltak. A libanoni hadügyminisztérium ugyanis parancsot adott csapatainak, hogy tüzérséggel lőjenek minden olyan épületet, amelyet felkelők szálltak meg. Noha ezt a könyörtelen parancsot — úgy látszik — minden további nélkül végrehajtják, a népi erők fokozzák harcukat. A tripoli harcok pánikot keltettek az Irak Petroleum Company nagy kőolajmonopólium vezetőségében. A középkeleti kőolaj szállításában legnagyobb szerepet játszó és e társaság ellenőrzése alá tartozó kőolajvezetéknek ugyanis Tripoliban van a végpontja. A monopólium képviselői kijelentették, hogy a kőolajvezeték eddig zavartalanul működik. A libanoni hadügyminisztérium legújabb közleménye szerint, a felkelők az utóbbi 24 órában tovább folytatták támadásaikat a libanoni hadsereg állásai ellen. Különösen Tripoliban és az ország déli részén dúlnak elkeseredett harcok. Egorta tartományban a harcok folyamán mindkét fél aknavetőket használt. Egorta városában a kormánycsapatok páncélos egységei néhány barikádot szétromboltak. Ebben a hadműveletben lökhajtásos repülőgépek is részt vettek. • Kemény harc folyt a Libanon déli részén fekvő Szaida városában is. Bejrútban június 28-án viszonylag csend uralkodott. Június 29-én reggel két bomba robbant az elnöki palota előtt. A robbanások után kölcsönös tüzelés kezdődött. A Daily Herald június 28-i számában megjelent John Mossmannak, a lap bejrúti tudósítójának „Őrültség lenne, ha a Nyugat akcióba lépne Libanonban" című cikke. A Nyugat bármilyen beavatkozása őrültség lenne — írja a tudósító — és az egész Közép-Keletet lángba borítaná. Erre a következtetésre jutottam a felkelők vezetőivel, majd Samun elnökkel és Szami Szolh miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseim után. A libanoni konfliktus azország kizárólagos belügye. Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy Szíria vagy más országok katonái beszivárogtak volna Libanonba — fejezi be cikkét a tudósító. ovo--Alban«csehszlovák közös nyilatkozatot írták alá Tiranában TIRANA (Agerpres). Mint az albán távirati ügynökség közli, vasárnap albán-csehszlovák közös nyilatkozatot írtak alá a Csehszlovák Köztársaság kormányküldöttségének albániai látogatásával kapcsolatban. A nyilatkozatot albán részről Mehmet Sehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, csehszlovák részről Viliam Siroky, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke írta alá. Gaitskell: Az angol-amerikai csapatok partraszállása Libanonban, rendkívül súlyos következményekkel járna LONDON (Agerpres) A TASZSZ jelenti: Gaitskejl, a laburista párt vezetője rádióbeszédet mondott, s ennek során kijelentette: „A libanoni helyzet aggaszt bennünket. Cipruson hatalmas katonai erőket vonnak össze. A kormány megcáfolta ugyan azt a hírt, hogy ezeket a haderőket Libanonba is akarják bevetni, azonban a szuezi események után senki sem tehet szemrehányást nekünk aggodalmunkért.“ „Nagy oktalanság volna részünkről — folytatta Gailskell —, hogy egy bizonyos közép-keleti kormány hatalmon maradása érdekében beavatkozzunk. Angol és amerikai csapatok partraszállása Libanonban, rendkívül súlyos következményekkel járna az egész Közép-Keletre nézve“. Gaitskell a továbbiakban a Kelet és a Nyugat kapcsolataival foglalkozva kijelentette, hogy véleménye szerint megegyezésre kellene jutni a Szovjetunióval. A Szovjetunió — hangoztatta — megszüntette a hidrogénbombákkal folytatott kísérleteket, s ennek folytán viszonylag könnyen meg lehetne egyezni a kísérletek általános beszüntetésének kérdésében. Gaitskell kijelentette továbbá, hogy szeretné, ha megegyezés jönne létre az Európában állomásozó csapatok kölcsönös visszavonásáról. Mindenekelőtt — mondotta — ezt a két problémát kellene felvetni a csúcsértekezlet napirendjére. A válság legújabb tünetei Amerikai üzletemberek a behozatal további korlátozását követelik Mélyponton a tengeri kereskedelem • Növekvő drágaság az WASHINGTON (Agerpres) A gazdasági válság következtében USA protekcionista üzleti körei egyre fokozódó tevékenységet fejtenek ki s most új intézkedéseket követelnek az import csökkentésére. Frederick Payne republikánus szenátor rendkívül sürgős felhívást intézett a szenátus pénzügyi bizottságához, s import-kvóták megállapítását kéri minden pamutárura. A különböző kategóriájú pamutkelmék importja az illető kategória tavalyi termelésének 5 százalékára korlátozódna. Emellett Payne azt is kéri, hogy a pamutkelmék össz-importját az USA előző évi termelésének két százalékára csökkentsék. Payne kijelentette, hogy ezek az intézkedések „lényegbevágóan fontosak az amerikai pamutipar további léte szempontjából.“ ★ (Agerpres) A TASZSZ LONDON közli: Az angol üzleti körök sajtószerve, a Financial Times aggódva ír a tengeri áruszállítás helyzetéről. A lapban közölt adatok szerint június 1-én 183 kereskedelmi hajó, több mint 1 millió 34 ezer tonna tartalommal vesztegelt angol kikötőkben. A kikötőinkben tétlenül horgonyzó hajók száma — írja a lap — hónapról hónapra emelkedik, majd hozzáfűzi: ilyen helyzet 1930 óta nem fordult elő... A Financial Times arra is felhívja a figyelmet, hogy az angol kikötőkben számos idegen hajó is vesztegel.MONTEVIDEO (Agerpres) — A TASZSZ közli: Uruguayban szüntelenül nő a legfontosabb közszükségleti cikkek ára. Az El Popular című lap ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az országban nincs olyan áru, amely meg ne drágult volna. Az utóbbi években Uruguayban a megélhetés 72 százalékkal drágult, az élelmiszerek ára 98 százalékkal emelkedett. Elégett az Explorer fill. CAMBRIDGE (Massachusetts állam — USA) (Agerpres). Az „Explorer III” amerikai műhold péntekről szombatra virradó éjszaka sűrűbb légköri rétegbe jutott és elégett. MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti. A július elsejei szovjet lapok nyilvánosságra hozták a Szovjetunió kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya között május és júniusban történt jegyzékváltást a két ország gazdasági kapcsolatait illető számos kérdésről. A jegyzékváltást azért tették közzé, mert a jugoszláv sajtó helytelenül és célzatosan állította be ezt a kérdést. A Szovjetunió Külügyminisztériuma május 27-én arról értesítette a JSZNK nagykövetségét, hogy a szovjet kormány kénytelen az 1856 január 12-i és augusztus 1-i egyezmények keretében Jugoszláviának engedélyezett hitelek felhasználására későbbi időpontok megállapítását javasolni. A jegyzék megmagyarázza, hogy a Szovjetunió nemrégen határozatot hozott a vegyipar fejlesztésének meggyorsítására aminek a megvalósítása a következő években nagy beruházásokat igényel, s ez tette szükségessé az említett javaslatot. A szovjet fél ugyanakkor kijelentette, hogy hajlandó gépi felszereléseket szállítani Jugoszláviának és kész elvégezni a tervezési munkákat és az egyezményekben előírt más munkálatokat, azonban nem hitelbe, hanem a rendes árucsere-forgalomban való fizetés ellenében. A szovjet kormány azt is felajánlotta, hogy a vállalatok üzembehelyezéséig a kölcsönös árucsereformalom keretében bizonyos menynyiségű műtrágyát és más ipari termékeket szállít Jugoszláviának. A JSZNK Külügyminisztériuma június 3-i jegyzékében visszautasította a szovjet kormány javaslatait és közölte, hogy a jugoszláv kormány nem veheti figyelembe a szovjet kormány jegyzékében megjelölt okokat. A Szovjetunió Külügyminisztériuma június 28-i válaszjegyzékében megállapítja, hogy a JSZNK kormánya nem mutatkozott hajlandónak még arra sem, hogy megvitassa a szovjet javaslat lényegét s olyan álláspontra helyezkedett, amelynek csodálkozást kell kiváltania. A szovjet kormány — amint május 27-i jegyzékében kifejtette — a hitelek felhasználására vonatkozó határidők módosításának indítványozásakor abból indult ki, hogy a Szovjetunióban új nagyarányú főleeruházások váltak szükségessé a vegyipar fejlesztésére. A szovjet kormány figyelembe vette a jugoszláv félnek azt a nyilatkozatát, hogy a Szovjetunió és a JSZNK közötti kapcsolatoknak a kölcsönös előnyök elvén kell alapulniuk. A szovjet fél abból a feltevésből indul ki, hogy ezek a kijelentések a jugoszláv kormány jól megfontolt álláspontját és azt az óhaját tükrözik, hogy az országaink közötti gazdasági kapcsolatokat erre az alapelvre építsük fel. Arról van szó tehát, hogy a Szovjetunió és a Jugoszlávia közötti egyezmények feltételeit közelebb hozzuk azokhoz az alapelvekhez, amelyek alapján az államok rendszerint kölcsönösen előnyös egyezményeket kötnek egymással. Amidőn a szovjet kormány a hitelek felhasználására vonatkozó határidők módosítását indítványozza — amely módosítás mindkét fél számára és nemcsak Jugoszlávia számára bizonyos mértékben egyensúlyba hozná az egyezményekben biztosított előnyöket —, nem javasolja egyidejűleg az egyezmények többi pontjának módosítását is, noha ezek a pontok is rendkívül előnyösek a JSZNK számára és olyanok, amelyeket nem szokás alkalmazni, ha a felek csupán kölcsönös előnyökön alapuló kereskedellmi kapcsolatokra törekszenek. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezt a tényt a szovjet javaslatok megvizsgálásánál. A Szovjetunió kormánya javasolja, hogy a két ország kormányának képviselői üljenek össze és konkréten visstassák meg a Szovjetunió által felvetett problémákat és jussanak megegyezésre az említett egyezmények módosítását illetően. LAPZÁRTAKOR: A Szovjetunió nyilvánosságra hozta a május-júniusi szovjet-jugoszláv jegyzékváltás szövegét a két ország gazdasági kapcsolatainak kérdésében -------------OOO —■ dobbanás egy angol atomtelepen CALDER HALL (Agerpres). — Amint a Reuter hírügynökség jelenti, a Calder Hall-i (Anglia, Cumberland megye) atomkísérleti állomáson felrobbant egy turbina. A robbanás következtében tűz keletkezett, amely az egész turbinacsarnokra és az épület tetőzetére is kiterjedt. H. G. Davey, a kísérleti állomás igazgatója kijelentette, hogy a reaktort üzemen kívül helyezik mindaddig, amíg a turbinát megjavítják. A robbanás oka ismeretlen. -ooo -OOO— Klerikális-szociáldemokrata koalíción alapul az új olasz kormány ROMA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A kormányalakítással megbízott Fanfani kereszténydemokrata pártvezér befejezte tanácskozásait a politikai pártok vezetőivel. A Szociáldemokrata Párt Központi Bizottsága szótöbbséggel úgy döntött, hogy a kereszténydemokrata párttal közösen kidolgozott program alapján részt vesz a Fanfanikormányban. Terracini, a kommunista szenátusi csoport elnöke, e tervekkel kapcsolatban kijelentette: „Ha az új kormány a kereszténydemokrata és a szociáldemokrata pártok képviselőinek soraiból jön létre, ez azt jelenti, hogy az előző kormányok utánzata lesz ... Ennek a kormánynak olyan emberek lesznek a tagjai, akik részt vettek a nép- és demokráciaellenes politikájáról ismert előző kormányban is.“ Újabb véres események Cipruson LONDON (Agerpres). — Továbbra is feszült a helyzet Ciprusban. Amint a londoni rádió közli, egy Paphos vidéki hegyi faluban június 29-én összetűzésre került sor a görög és a török lakosság között. Egy török életét vesztette, két görög pedig megsebesült. Az egyik sebesült kórházba szállítása után meghalt. Ugyanaznap Nikosziában felgyújtottak egy görög templomot. A szigeten tovább folyik a görög hazafiak harca az angol uralom ellen. Egy Famaguszta közelében fekvő faluban görög partizánok június 29-én bombát dobtak egy angol őrjáratra. Négy angol katona megsebesült. . Vasárnap még egy összeütközésre került sor a ciprusi brit csapatok és görög hazafiak között. A sziget keleti részén fekvő Periszterona Pygi helységben brit csapatok tüzet nyitottak a görög lakosságra. Mindkét félnek több halottja és sebesültje van. Tíz Angliában bebörtönzött ciprusi hazafi négynapos éhségsztrájkot tartott tiltakozása jeléül, amiért Nagybritannia és NATO-beli szövetségesei nem hajlandók elismerni Ciprus önrendelkezési jogát. A tíz ciprusi hazafi hasonlóképpen tiltakozik Fisher Canterbury-i érsek, valamint más brit prelátusok Makariosz érsekre vonatkozó rágalmai ellen. Végül, elítélik azokat a vandál cselekedeteket, amelyeket a török soviniszták a brit hatóságok támogatásával Ciprus görög lakossága ellen elkövetnek. Egy ciprusi görög fiatalembert június 30-án Nikosziától hat kilométerre halva találtak. Az ifjút két revolverlövéssel ölték meg. A tettesek kilétét nem sikerült megállapítani. Kézi,rakétafegyverrel felszerelt angol katona Cipruson. A gyarmattartók a legmodernebb fegyvereket vetik be a szabadságharcosok ellen. 3 LONDON (Agerpres), — TASZSZ. A kommunista párt felhívására június 29-én nagyszámú londoni dolgozó tüntetett a béke megvédéséért, a független külpolitikáért és az angol nép létfontosságú jogainak biztosításáért. Évek óta nem volt ilyen nagyarányú munkástüntetés Londonban. A tüntetésre több mint 600 skóciai férfi és nő érkezett Londonba, ezenkívül részt vett Yorkshire ipari központjainak és Nagyfentatina más vidékeinek többszáz képviselője. A tüntetés részvevői a Hyde-parkban gyülekeztek és onnan indultak szabályos sorokban a nagygyűlés színhelyére, a Trafalgar térre. A gyűlésen beszédet mondott John Golian, Nagybritannia Kommunista Pártjának főtitkára. A szónok felhívta az angol népet, hogy védje meg az ország függetlenségét Dulles és a többi amerikai háborús uszító merényleteitől. Golian felszólította az angol népet, akadályozza meg az imperialistákat a Libanon ellen készülő agresszió kirobbantásában. A csúcsértekezlet összehívásával kapcsolatban Gohian a következőket mondotta: „Dulles és MacMillan nem óhajtja a csúcsértekezletet. A genfi szakértői értekezlet előtt — amelyen az atomkísérletek megszüntetésével kapcsolatos ellenőrzés módszereit kellett volna kidolgozni— mind az Egyesült Államok, mind pedig Anglia kijelentette, hogy folytatja a kísérletezéseket, tehát továbbra is mérgezi a légkört. Ezzel válaszolnak arra, hogy a Szovjetunió egyoldalúan megszüntette az atomrobbantási kísérleteket. A nyugati hatalmaknak szükségük van a háború előkészítésére, hogy ezáltal megszilárdítsák a válságtól megtépázott rendszerüket. A szónok hangsúlyozta az összes népi erők összefogásának fontosságát a békéért, a függetlenségért és Nagybritannia békés külpolitikájáért vívott harcban. „Felhívjuk az összes laburista dolgozók figyelmét az őket fenyegető veszélyre. A konzervatívok, Dulles és a jobboldali laburista vezetők a magyarországi események ürügye alatt akarják meghiúsítani a csúcsértekezlet összehívását, agressziót akartak elkövetni Libanon ellen, veszélybe sodorni az egész világ békéjét. Golian keményen megbírálta a jobboldali laburista és szakszervezeti vezetőket, akik voltaképpen szabotálják a békéért vívott aktív, határozott harcot, és kijelentette, hogy ezeknek a politikája egyedül a háborús uszítók érdekeit szolgálja. A szónok azután arra buzdította az összes népi erőket, hogy egyesüljenek a közös célkitűzésekért — a békéért, az élethez és a munkához való jogért folyó harcban, fogjanak össze, hogy visszaverhessék a kapitalizmus fokozódó támadásait az angol munkásosztály ellen. Az elmúlt évek legnagyobb angliai munkásfürdetése Békegyűlés Londonban John Golan, a Kommunista Párt főtistséra beszélt a Trafalgar téren