Előre, 1958. július (12. évfolyam, 3322-3348. szám)

1958-07-01 / 3322. szám

1958. július 1„ kedd A szocializmus építésének alapfeltétele a szocialista országok megingathatatlan egysége W. Gomulka elvtárs beszéde Gdanskban VARSÓ (Agerpres) — W. Gomulka, a LEMP KB első titkára június 28-án a Hajóépítők Napja alkalmával beszé­det mondott a gdanski hajógyárban. Gomulka elvtárs beszédében részlete­­sen foglalkozott a szocializmus építé­sében elért sikerekkel, majd íg­y foly­tatta : Az elmúlt 14 év alatt elért jelentős gazdasági sikereinknek és gazdaság­­fejlesztési terveink megvalósításának egyik legfontosabb előfeltétele az, hogy Lengyelország a szocialista or­­szágok családjához, a szocialista tá­borhoz tartozik. Rendkívül nagy jelen­tőségű számunkra szövetségünk és testvéri barátságunk a Szovjetunióval. A Szovjetunió segítsége és az általa nyújtott hitelek nélkül, a szovjet gyártmányú gépek és termelő eszkö­zök nélkül, a Szovjetunióval folytatott kereskedelem nélkül ma szó sem le­hetett volna arról, hogy a népi Len­gyelország ipari termelésének volume­ne ötszörösen megnövekedjék, nem építhettük volna fel Nowa Hutá­t és számos más iparvállalatot. A Szovjetunió 27 évig egyedül, el­szigetelt államként építette a szocia­­lizmust. Ezt az akkori történelmi idő­­szak feltételei, a Szovjetunió hatalmas természeti kincsei, az ország nagysá­ga és ereje, valamint a nemzetközi munkásmozgalom erkölcsi és politikai támogatása tette lehetővé. A jelenlegi körülmén­yek között bármely ország, amely saját erejéből akarná felépíteni a szocializmust, talán még 27 napig sem tudna fennmaradni, mert a nem­zetközi reakció erői most nem enged­­nék meg, hogy egy ország elszigetel­ve szocializmust építsen. Mindazok az államok, amelyek meg­­döntötték a régi társadalmi rendszert és a szocializmus útjára léptek, csak azért építhetik a szocializmust a mos­tani háború utáni történelmi időszak­ban, mert a szocialista országok meg­ingathatatlan közösségéhez tartoznak, kölcsönösen segítik egymást és mert egységükkel olyan kollektív erőt hoz­­tak létre, amelyet a reakció és a nemzetközi kapitalizmus erői nem tud­nak legyőzni. Valaki azt mondhatná: tizenhárom szocialista ország van, de a szocialis­­ta táborba csak 12 tartozik. Egyik ország, pontosabban Jugoszlávia, nem vesz részt és nem is hajlandó részt venni a szocialista táborban. Az im­perialisták pedig — mondhatnák az emberek — nem támadják meg s megengedik neki, hogy építse a szo­cializmust, noha elszigetelt ország. Erre a kérdésre könnyű válaszolni. Jugoszlávia csupán azért létezhet mint szocialista állam, mert létezik a 12 szocialista ország közössége. Ezzel természetesen tisztában van minden jugoszláv kommunista, min­den jugoszláv honpolgár. A Jugo­­szláviai Kommunisták Szövetsége, a­­­mely hibás, revizionista elméleteivel elszigeteli, elválasztja Jugoszláviát a szocialista országok közösségétől, kárt okoz a szocialista országok együttes erejének és az egész nem­­zetközi munkásmozgalomnak. Természetesen senki sem fogja ta­gadni — s ezt még a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének is el kell ismernie —, hogy az egész nemzet­közi reakció, az összes agresszív im­perialista erők mindent elkövetnek, hogy megbontsák vagy legalább gyen­­gítsék, aláaknázzák a szocialista or­szágok egységét. Tárgyilagosan ítélve meg a dolgokat, a JKSZ-nek a szocia­lista táborral kapcsolatos álláspontja kedvez a reakció ezen óhajának és törekvésének. Sőt mi több, az egész nemzetközi reakció Jugoszlávia olda­lán áll abban a konfliktusban, amely Jugoszlávia és a JKSZ hibájából egy­részt Jugoszlávia és a JKSZ, másrészt az összes többi szocialista ország és a világ összes kommunista, és mun­káspártjai között keletkezett. S nyil­vánvaló képtelenség volna, ha ennek alapján valaki arra a következtetés­­re jutna, hogy a reakció a szocialista Jugoszlávia iránti szeretetből teszi ezt. Az imperialisták és a reakciósok a szocializmus ellenségei. Ha a jelen­legi konfliktusban támogatják Jugo­szláviát, ezt csupán azért teszik, mert meg akarják bontani a szocialista or­szágok egységét. Arra szeretnék indí­tani a többi szocialista országot, hogy kövesse Jugoszlávia útját és lépjen ki a szocialista táborból. Ebben, a szocializmusra nézve rendkívül nagy elvi fontosságú és je­lentős problémában a nemzetközi re­­akció törekvései és a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének tenden­­ciái objektív módon, a JKSZ akaratá­tól függetlenül egybeesnek. Ez az alapja annak a konfliktusnak, amely a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége és az összes kommunista- és munkás, pártok között merült fel. Pártunk forrón óhajtja, hogy a ju­goszláv elvtársak mondjanak le jelen,­legi helytelen útjukról. A jelenlegi konfliktusban az 1948—1954 évi kon­fliktustól eltérően semmi, de abszolút semmi nem igazolja álláspontjukat — hangsúlyozta­ W.Gomulka.— Ma Jugo­szlávia a hibás.Pártunk mindig legérté­kesebb kincseként fogja őrizni a szo­cialista országok egységét és mindig a szocialista tábor összes országai közti egység politikáját fogja foly­tatni. Pártpolitikánk ezen alapvető elvének megfelelően harcot folytatunk és a jövőben is küzdeni fogunk mind­­azok ellen, akik aláaknázzák ezt az egységet. Keményen bíráljuk a jugo­szláviai kommunisták álláspontját, mivel ez az álláspont helytelen és ká­ros. Bíráljuk ezt a­z álláspontot annak reményében, hogy előbb-utóbb rájön­nek mai magatartásuk ártalmas jelle­gére. A szocializmussal szembenálló erők és az agresszív imperialista körök minden lehetőséget felhasználnak és semmilyen eszköztől sem riadnak vissza abbeli igyekezetükben, hogy gyengítsék a szocialista országok egy­ségét és egyenetlenséget szítsanak or­szágunkban. Újabb példa erre az a propagandahadjárat, amelyet ezek az erők a Nagy Imre és bűntársai peré­ben hozott ítélettel kapcsolatban meg­indítottak. A magyar bíróság súlyos ítélete a csaknem két évvel ezelőtti tragikus magyarországi események epilógusát jelenti és mintegy betetőzi az akkori magyarországi ellenforradalom szét­zúzását. A magyarországi eseményekkel kap­csolatban nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy Magyarország társa­dalmi rendjének kérdése dőlt el azok­ban a napokban. Az ellenforradalom, amely meg akarta dönteni a szocia­lista rendszert és vissza akarta hozni a tőkés rendszert, véres és kíméletlen megtorlást alkalmazott a kommunis­tákkal, a szocialista rendszer védelme­zőivel szemben, felakasztotta őket az utcákon. Miközben az ellenforradalmárok Ma­gyarországon­ halomra gyilkolták a kommunistákat. Nagy Imre, aki akkor a magyar kormány elnöke volt, a rá­dióban kijelentetté: „Senkit nem fo­gunk megbüntetni a fegyveres harcban való részvételért“ (Szabad Nép, 1956 október 29). Nagy Imre, aki revizio­nista volt, az ellenforradalom növekvő nyomására, a népi hatalommal szem­benálló ellenséges erők nyomására lé­­pésről-lépésre az ellenforradalom előtti kapituláció felé haladt, teljesítette az ellenforradalom utasításait és igyeke­zett szétrombolni a szocialista rend­szert Magyarországon. Bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szer­ződés szervezetéből és segítséget kért az imperialista országoktól. Mindeze­ket a tényeket az egész világ ismeri. A Nyugaton Nagy Imre elítélésével kapcsolatban kirobbantott szovjetelle­­nes és kommunistaellenes kampány az agresszív imperialista körök malmára hajtja a vizet. . Mindig az történik, hogy amikor ezek a körök valamilyen nagy kalandot készítenek elő, propa­gandájuk világszerte nagy hűhót igyekszik csapni más problémákkal kapcsolatban, hogy megtévessze a köz­véleményt és elterelje figyelmét a ké­szülő kalandról. Így volt ez 1956-ban az Egyiptom elleni agresszióval és a Magyarország körül annak idején elin­dított kampánnyal is — mondotta Go­mulka elvtárs —, majd kifejtette, hogy így van ez most is, amikor ezek a kő-kö­rök új agressziót készítenek elő Del-Keleten. Éppen ezért csak a hiszékeny em­bereket lehet félrevezetni a Nagy Imre üggyel kapcsolatban terjesz­ett reak­ciós propagandával. Ebből is láthatjuk, milyen helyes ál­láspontra helyezkedett pártunk, 1056 októberében, mennyire helyes volt po­litikai irányvonalunk. Annak idején kellőképpen visszavág­tunk a lengyelországi reakciós erők­nek, amelyek a „második szakasz el­méletére“ építették számításaikat, s amelyek hiú reményeiket rendszerünk és népi hatalmunk „ideiglenes“ voltára alapították. Ugyanilyen határozottan visszavágnánk most is és a jövőben is, ha azok az erők, amelyek Lengyelor­szágot visszafelé, a szakadék szélére akarják taszítani, valamikor felütnék a fejüket. Harold MacMillan an­gol miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügymi­niszter vasárnap kétnapos látogatásra Párizsba érke­zett. Az Orly repülőtéren de Gaulle miniszterelnök maga fogadta a vendége­ket. MacMillan az első kormányfő, aki személye­sen felvette a kapcsolatot a nemrég hatalomra ke­rült tábornokkal. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a két mi­niszterelnök megbeszélései során számos problémát vetett fel. Megtárgyalták a csúcsértekezlet és a Ke­lettel való kapcsolatok kérdését, a közép-keleti és különösképpen a liba­noni eseményeket, számos gazdasági kérdést, így a többi között a szabadke­reskedelmi övezet létreho­zását és az atomfegyver gyártásával kapcsolatos több problémát. A kétnapos megbeszélés után, hétfőn rövid közös közleményt adtak ki, ez azonban konkréten nem említi a megvitatott prob­lémákat. A két kormányfő közle­ményében kifejezésre jut­tatja azt az elhatározását, hogy az Atlanti Paktum keretében tovább folytat­ják és fokozzák országaik felfegyverzését. Amerikai sajtótudósítók szerint de Gaulle tábornok első megbeszélése az At­lanti Paktum egyik rész­vevő országának kormány­főjével megnyugtatta azo­kat a köröket, akik attól tartottak, hogy de Gaulle külpolitikájában és külö­nösképpen a Szovjetunió­val való kapcsolatok te­kintetében másképpen ori­entálódhat, mint az At­lanti Paktum általában. A francia miniszterelnök vi­szont — mint a United Press International tudó­sítója hangsúlyozza — „u­­gyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy sze­retné, ha Franciaország erősebb pozíciókra tenne szert az atlanti szövetség­ben és nem szándékszik belenyugodni abba, hogy országa a három nyugati nagyhatalom kisebb part­nere maradjon . Ilyen tekintetben a leg­jobb bizonyíték de Gaulle­­nak az a kijelentése, hogy — amint ezt a két kor­mány szóvivői bejelentet­ték — „mivel nem létezik nemzetközi egyezmény az atomfegyverek betiltására, Franciaország meg fogja kezdeni az ilyen típusú fegyverek gyártását“. Mint ismeretes, eddig sem az Egyesült Államok, sem pedig Anglia nem mutat­kozott hajlandónak arra, hogy átadja Franciaor­szágnak a nukleáris fegy­ver gyártása terén szerzett tapasztalatait és ilyen te­kintetben a MacMillan­ de Gaulle tárgyalások kö­vetkeztében sem állott be változás. De Gaulle tábornok igyekszik fokozni Fran­ciaország befolyását a JSATO-ban és ennek érde­kében — amint ez isme­retessé vált — a francia kormány vissza szándék­szik vonni több Észak-Af­rikában állomásozó had­osztályát, hogy ezeket a NATO fegyveres erői pa­rancsnokságának rendelke­zésére bocsássa. Mint pá­rizsi politikai hírmagyará­zók hangsúlyozzák, a fran­cia kormány ezt a lépést azért tartja szükségesnek, hogy utólag kérhesse a Földközi-tenger övezetében állomásozó N­AT Önerők parancsnokságának átszer­vezését, mégpedig olyan értelemben,­­ hogy még több kulcspozíció kezd­jön a francia tábornokok ke­zébe. A libanoni kérdéssel kapcsolatosan ismeretessé véli, hogy Franciaország csatlakozik az angol-ame­rikai állásponthoz, a­­mennyiben ez azt jelenti, hogy az Egyesült Nemze­tek Szervezetének tekinté­lyéhez folyamodnak, azon­ban ellenzi az angol-fran­cia beavatkozást Az eu­rópai közös piac kérdésé­ben az álláspontok külön­bözőek, mivel Franciaor­szág nem járulhat hozzá a többek között Nagy- Britannia által is javasolt vámilletmény - csökkentés­hez. Nyugati sajtó­jelenté­sek szerint a két fél meg­egyezett abban, hogy ilyen tekintetben ne tegyenek elhamarkodott lépéseket. Mint a United Press In­ternational tudósítója köz­li, megvitatták az algériai kérdést is, s de Gaulle ez­zel kapcsolatosan azt kér­te, hogy hagyják a fran­cia kormányt egyedül megoldani ezt a problé­mát, mivel „bármilyen külső beavatkozás csak bonyolultabbá tenné Fran­ciaország feladatát”. A párizsi megbeszélés után de Gaulle tábornok számos hasonló tárgyalást fog folytatni az észak-at­lanti hatalmak politikai vezetőivel. Július 5-én de Gaulle találkozni fog Pá­rizsban J. F. Dulles ame­ri­ka­i k­üü­­gym­in­iszt­er­rel, akivel hasonló megbeszé­lést folytat általános po­litikai kérdésekről. Sajtó­jelentések szerint Adenau­­er, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja rövidesen szintén tal­ál­koz­ni fog Franciaország mi­niszterelnökével. E talál­kozók jelentősége a nem­zetközi helyzet szempont­­­jából egyelőre még nem mérhető fel Annyi min­denesetre bizonyos: A francia kormány álláspont­ja nagymértékben befo­lyásolja majd a NATO helyzetét, pontosabban szólva azt, hogy csökken-e vagy pedig — mint Nyuga­ton tartanak tőle — el­mélyül-e a NATO vál­sága. ELŐRE S­özép- és nostai-európai kommunista pártok küldötteinek értekezlete Berlinben BERLIN (Agerpres) — A Neues Deutschland június 30. számában a következő közlemény jelent meg : Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására június 27. és 29. között Berlinben értekezletet tartottak, amelyen a követ­kező kommunista, és munkáspártok képviselői vettek részt : Belgium Kom­munista Pártja, Dánia Kommunista Pártja , Németország Kommunista Pártja, Németország Szocialista Egység pártja, a Francia Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja, az Ol­asz Kommunista Párt, Luxem­burg Kommunista Pártja, Hollandia Kommunista Pártja, Norvégia Kom­­mun­ista Pártja, Ausztria Kommunista Pártja, a Lengyel Egyesült Munkás­párt, Svédország Kommunista Pártja, a Svájci Munkapárt és Csehszlovák­ia Kommunista Pártja. Az értekezlet a prolelám­ermzetköziség és­­a kommunista és munkáspár­tok közötti szoros testvéri összefogás szellemében zajlott le. Támadásban a libanoni relkészek Szombat óta szünet nélkül ropognak a fegyverek Tripoli­ban Daily Herald :­­3 ízék­ség lenne, h­a a Nyugat akcióba lépne BEJRUT (Agerpres).­­ A France Presse jelentése szerint vasárnap egész nap heves harcok folytak Tripoliban a felkelők és a kormánycsapatok között. Ez utóbbiak tüzérséggel lőtték a fel­kelők által megszállva tartott házakat. A Reuter hírügynökség beszámol ar­ról, hogy a Tripoli körül állomásozó fegyveres erők igyekeznek megakadá­lyozni a városban tartózkodó felkelő­ket, hogy egyesüljenek az északi fel­kelő erőkkel... A tripoli heves harcokról tanúskod­nak mind a kormá­nycs­a­patok, mind a népi erők szóvivőinek beszámolói, akik szerint mindkét félnek nagy veszte­ségei voltak. A hadsereg szóvivője be­jelentette, hogy a felkelők szombaton éjjel és vasárnap heves támadásba lendültek. A kormánycsapatok ellen­­támadásba mentek át. Nyugati sajtó­jelentések szerint, a kormánycsapatok több mint 100 házat összeromboltak. A libanoni hadügyminisztérium u­­gyanis parancsot adott csapatainak, hogy tüzérséggel lőjenek minden olyan épületet, amelyet felkelők száll­tak meg. Noha ezt a könyörtelen pa­rancsot — úgy látszik — minden to­vábbi nélkül végrehajtják, a népi erők fokozzák harcukat. A tripoli harcok pánikot keltettek az Irak Petroleum Company nagy kőolaj­­monopólium vezetőségében. A közép­keleti kőolaj szállításában legnagyobb szerepet játszó és e társaság ellenőr­zése alá tartozó kőolajvezetéknek ugyanis Tripoliban van a végpontja. A monopólium képviselői kijelentették, hogy a kőolajvezeték eddig zavartala­nul működik. A libanoni hadügyminisztérium leg­újabb közleménye szerint, a felkelők az utóbbi 24 órában tovább folytatták támadásaikat a libanoni hadsereg ál­lásai ellen. Különösen Tripoliban és az ország déli részén dúlnak elkese­redett harcok. Egorta tartományban a harcok folyamán mindkét fél aknavető­ket használt. Egorta városában a kor­mánycsapatok páncélos egységei né­hány barikádot szétromboltak. Ebben a hadműveletben lökhajtásos repülőgé­pek is részt vettek. • Kemény harc folyt a Libanon déli részén fekvő Szaida városában is. Bej­rútban június 28-án viszonylag csend uralkodott. Június 29-én reggel két bomba robbant az elnöki palota előtt. A robbanások után kölcsönös tüzelés kezdődött. A Daily Herald június 28-i szá­mában megjelent John Mossmannak, a lap bejrúti tudósítójának „Őrültség lenne, ha a Nyugat akcióba lépne Li­banonban" című cikke. A Nyugat bármilyen beavatkozása őrültség lenne — írja a tudósító — és az egész Közép-Keletet lángba borí­taná. Erre a következtetésre jutottam a felkelők vezetőivel, majd Samun el­nökkel és Szam­i Szolh miniszterelnök­kel folytatott megbeszéléseim után. A libanoni konfliktus az­­ország ki­zárólagos belügye. Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy Szíria vagy más országok katonái beszivárogtak volna Libanonba — fejezi be cikkét a tudó­sító. ­ovo--­Alban«csehszlovák közös nyilatkozatot írták alá Tiranában TIRANA (Agerpres).­­ Mint az albán távirati ügynökség közli, vasár­nap albán-csehszlovák közös nyilatkozatot írtak alá a Csehszlovák Köztár­saság kormányküldöttségének albániai látogatásával kapcsolatban. A nyilatkozatot albán részről Mehmet Sehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, csehszlovák részről Viliam Siroky, a Csehszlo­vák Köztársaság miniszterelnöke írta alá. Gaitsk­ell: Az angol-amerikai csapatok partra­szállása Libanonban, rendkívül súlyos következményekkel járna LONDON (Agerpres) A TASZSZ jelenti: Gaitskejl, a laburista párt vezető­je rádióbeszédet mondott, s ennek so­rán kijelentette: „A libanoni helyzet aggaszt bennünket. Cipruson hatal­mas katonai erőket vonnak össze. A kormány megcáfolta ugyan azt a hírt, hogy ezeket a haderőket Liba­­nonba is akarják bevetni, azonban a szuezi események után senki sem te­het szemrehányást nekünk aggodal­­munkért.“ „Nagy oktalanság volna részünkről — folytatta Gailskell —, hogy egy bizonyos közép-keleti kormány hatal­mon maradása érdekében beavatkoz­zunk. Angol és amerikai csapatok partraszállása Libanonban, rendkívül súlyos következményekkel járna az egész Közép-Keletre nézve“. Gaitskell a továbbiakban a Kelet és a Nyugat kapcsolataival foglal­kozva kijelentette, hogy véleménye szerint megegyezésre kellene jutni a Szovjetunióval. A Szovjetunió — hangoztatta — megszüntette a hidro­­génbombákkal folytatott kísérleteket, s ennek folytán viszonylag könnyen meg lehetne egyezni a kísérletek ál­talános beszüntetésének kérdésében. Gaitskell kijelentette továbbá, hogy szeretné, ha megegyezés jönne létre az Európában állomásozó csapatok kölcsönös visszavonásáról. Mindenek­előtt — mondotta — ezt a két prob­lémát kellene felvetni a csúcsértekez­­let napirendjére. A válság legújabb tünetei Amerikai üzletemberek a behozatal további korlátozását követelik Mélyponton a tengeri kereskedelem • Növekvő drágaság az WASHINGTON (Agerpres) A gazdasági válság következtében USA protekcionista üzleti körei egyre fokozódó tevékenységet fejtenek ki s most új intézkedéseket követelnek az import csökkentésére. Frederick Payne republikánus sze­nátor rendkívül sürgős felhívást inté­zett a szenátus pénzügyi bizottságá­hoz, s import-kvóták megállapítását kéri minden pamutárura. A különböző kategóriájú pamutkelmék importja az illető kategória tavalyi termelésének 5 százalékára korlátozódna. Emellett Payne azt is kéri, hogy a pamutkel­mék össz-importját az USA előző évi termelésének két százalékára csök­kentsék. Payne kijelentette, hogy ezek az intézkedések „lényegbevágóan fonto­sak az amerikai pamutipar további lé­­te szempontjából.“ ★ (Agerpres) A TASZSZ LONDON közli: Az angol üzleti körök sajtószerve, a Financial Times aggódva ír a tengeri áruszállítás helyzetéről. A lapban kö­zölt adatok szerint június 1-én 183 kereskedelmi hajó, több mint 1 millió 34 ezer tonna tartalommal vesztegelt angol kikötőkben. A kikötőinkben tét­lenül horgonyzó hajók száma — írja a lap — hónapról hónapra emelkedik, majd hozzáfűzi: ilyen helyzet 1930 óta nem fordult elő... A Financial Times arra is felhívja a figyelmet, hogy az angol kikötőkben számos idegen hajó is vesztegel.­­MONTEVIDEO (Agerpres) — A TASZSZ közli: Uruguayban szüntelenül nő a leg­fontosabb közszükségleti cikkek ára. Az El Popular című lap ezzel kapcso­latban hangsúlyozza, hogy az ország­ban nincs olyan áru, amely meg ne drágult volna. Az utóbbi években Uru­guayban a megélhetés 72 százalékkal drágult, az élelmiszerek ára 98 szá­­zalék­kal emelkedett. E­légett az Explorer fill. CAMBRIDGE (Massachusetts állam — USA) (Agerpres). Az „Explorer III” amerikai műhold péntekről szombatra vir­radó éjszaka sűrűbb légköri rétegbe jutott és elégett. MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti. A július elsejei szovjet lapok nyil­vánosságra hozták a Szovjetunió kor­mánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya között má­jus és júniusban történt jegyzékváltást a két ország gazdasági kapcsolatait illető számos kérdésről. A jegyzék­váltást azért tették közzé, mert a ju­goszláv sajtó helytelenül és célzato­san állította be ezt a kérdést. A Szovjetunió Külügyminisztériuma május 27-én arról értesítette a JSZNK nagykövetségét, hogy a szovjet kor­mány kénytelen az 1856 január 12-i és augusztus 1-i egyezmények keretében Jugoszláviának engedélyezett hitelek felhasználására későbbi időpontok megállapítását javasolni. A jegyzék megmagyarázza, hogy a Szovjetunió nemrégen határozatot hozott a vegy­ipar fejlesztésének meggyorsítására aminek a megvalósítása a következő években nagy beruházásokat igényel, s ez tette szükségessé az említett javas­latot. A szovjet fél ugyanakkor kijelentet­te, hogy hajlandó gépi felszereléseket szállítani Jugoszláviának és kész elvé­­gezni a tervezési munkákat és az egyezményekben előírt más munkála­tokat, azonban nem hitelbe, hanem a rendes árucsere-forgalomban való fi­zetés ellenében. A szovjet kormány azt is felajánlotta, hogy a vállalatok üzembehelyezéséig a kölcsönös árucse­reformalom keretében bizonyos meny­­nyiségű műtrágyát és más ipari ter­mékeket szállít Jugoszláviának. A JSZNK Külügyminisztériuma jú­nius 3-i jegyzékében visszautasította a szovjet kormány javaslatait és közölte, hogy a jugoszláv kormány nem veheti figyelembe a szovjet kormány jegy­zékében megjelölt okokat. A Szovjetunió Külügyminisztériuma június 28-i válaszjegyzékében meg­állapítja, hogy a JSZNK kormánya nem mutatkozott hajlandónak még arra sem, hogy megvitassa a szovjet javaslat lényegét s olyan álláspontra helyezkedett, amelynek csodálkozást kell kiváltania. A szovjet kormány — amint május 27-i jegyzékében kifejtette — a hitelek felhasználására vonatkozó határidők módosításának indítványozásakor ab­ból indult ki, hogy a Szovjetunióban új nagyarányú főleeruházások váltak szükségessé a vegyipar fejlesztésére. A szovjet kormány figyelembe vette a jugoszláv félnek azt a nyilatkozatát, hogy a Szovjetunió és a JSZNK közöt­ti kapcsolatoknak a kölcsönös előnyök elvén kell alapulniuk. A szovjet fél abból a feltevésből indul ki, hogy ezek a kijelentések a jugoszláv kor­­mány jól megfontolt álláspontját és azt az óhaját tükrözik, hogy az or­szágaink közötti gazdasági kapcsola­tokat erre az alapelvre építsük fel. Arról van szó tehát, hogy a Szov­jetunió és a Jugoszlávia közötti egyezmények feltételeit közelebb hoz­zuk azokhoz az alapelvekhez, amelyek alapján az államok rendszerint köl­­csönösen előnyös egyezményeket köt­nek egymással. Amidőn a szovjet kormány a hite­lek felhasználására vonatkozó határ­­idők módosítását indítványozza — amely módosítás mindkét fél számára és nemcsak Jugoszlávia számára bi­zonyos mértékben egyensúlyba hozná az egyezményekben biztosított elő­nyöket —, nem javasolja egyidejűleg az egyezmények többi pontjának mó­dosítását is, noha ezek a pontok is rendkívül előnyösek a JSZNK számá­ra és olyanok, amelyeket nem szokás alkalmazni, ha a felek csupán köl­csönös előnyökön alapuló kereskedell­mi kapcsolatokra törekszenek. Lehe­tetlen figyelmen kívül hagyni ezt a tényt a szovjet javaslatok megvizs­gálásánál. A Szovjetunió kormánya javasolja, hogy a két ország kormányának kép­­viselői üljenek össze és konkréten viss­tassák meg a Szovjetunió által felve­tett problémákat és jussanak meg­­egyezésre az említett egyezmények módosítását illetően. LAPZÁRTAKOR: A Szovjetunió nyilvánosságra hozta a május-júniusi szovjet-jugoszláv jegyzék­váltás szövegét a két ország gazdasági kapcsolatainak kérdésében -------------OOO —■ dobbanás egy angol atom­telepen CALDER HALL (Agerpres). — A­­mint a Reuter hírügynökség jelenti, a Calder Hall-i (Anglia, Cumberland megye) atomkísérleti állomáson fel­robbant egy turbina. A robbanás kö­vetkeztében tűz keletkezett, amely az egész turbina­csarnokra és az épület tetőzetére is kiterjedt. H. G. Davey, a kísérleti állomás igazgatója kijelen­tette, hogy a reaktort üzemen kívül helyezik mindaddig, amíg a turbi­nát megjavítják. A robbanás oka is­meretlen. -ooo -OOO— Klerikális-szociáldemokrata koalíción alapul az új olasz kormány ROMA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A kormányalakítással megbízott Fanfani keresztény­demokrata pártve­zér befejezte tanácskozásait a politikai pártok vezetőivel. A Szociáldemokrata Párt Központi Bizottsága szótöbbség­gel úgy döntött, hogy a keresztény­demokrata párttal közösen kidolgozott program alapján részt vesz a Fanfani­­korm­ányban. Terracini, a kommunista szenátusi csoport elnöke, e tervekkel kapcsolat­ban kijelentette: „Ha az új kormány a keresztény­demokrata és a szociál­demokrata pártok képviselőinek sorai­ból jön létre, ez azt jelenti, hogy az előző kormányok utánzata lesz ... En­nek a kormánynak olyan ember­ek lesznek a tagjai, akik részt vettek a nép- és demokráciaellenes politikájáról ismert előző kormányban is.“ Újabb véres események Cipruson LONDON (Agerpres). — Továbbra is feszült a helyzet Ciprusban. Amint a londoni rádió közli, egy Paphos vi­déki hegyi faluban június 29-én össze­tűzésre került sor a görög és a török lakosság között. Egy török életét vesz­tette, két görög pedig megsebesült. Az egyik sebesült kórházba szállítása után meghalt. Ugyanaznap Nikosziában felgyúj­tottak egy görög templomot. A szigeten tovább folyik a görög hazafiak harca az angol uralom ellen. Egy Famaguszta közelében fekvő fa­luban görög partizánok június 29-én bombát dobtak egy angol őrjáratra. Négy angol katona megsebesült. . Vasárnap még egy összeütközésre került sor a ciprusi brit csapatok és görög hazafiak között. A sziget keleti részén fekvő Periszterona Pygi hely­ségben brit csapatok tüzet nyitottak a görög lakosságra. Mindkét félnek több halottja és sebesültje van. Tíz Angliában bebörtönzött ciprusi hazafi négynapos éhségsztrájkot tar­tott tiltakozása jeléül, amiért Nagy­britannia és NATO-beli szövetségesei nem hajlandók elismerni Ciprus önren­delkezési jogát. A tíz ciprusi hazafi hasonlóképpen tiltakozik Fisher Canterbury-i érsek, valamint más brit prelátusok Mak­a­­riosz érsekre vonatkozó rágalmai ellen. Végül, elítélik azokat a vandál csele­kedeteket, amelyeket a török sovinisz­ták a brit hatóságok támogatásával Ciprus görög lakossága ellen elkövet­nek. Egy ciprusi görög fiatalembert jú­nius 30-án Nikosziától hat kilométerre halva találtak. Az ifjút két revolver­lövéssel ölték meg. A tettesek kilétét nem sikerült megállapítani. Kézi,rakétafegyverrel felszerelt an­gol katona Cipruson. A gyarmattar­tók a legmodernebb fegyvereket vetik be a szabadságharcosok ellen. 3 LONDON (Agerpres), — TASZSZ. A kommunista párt felhívására jú­nius 29-én nagyszámú londoni­ dol­gozó tüntetett a béke megvédéséért, a független külpolitikáért és az angol nép létfontosságú jogainak biztosítá­sáért. Évek óta nem volt ilyen nagy­arányú munkástüntetés Londonban. A tüntetésre több mint 600 skóciai férfi és nő érkezett Londonba, ezen­kívül részt vett Yorkshire ipari köz­pontjainak és Nagyfentatin­a más vi­dékeinek többszáz képviselője. A tün­tetés részvevői a Hyde-parkban gyüle­keztek és onnan indultak szabályos sorokban a nagygyűlés színhelyére, a Trafalgar térre. A gyűlésen beszédet mondott John Golian, Nagybritannia Kommunista Pártjának főtitkára. A szónok felhívta az angol népet, hogy védje meg az ország függetlenségét Dulles és a többi amerikai háborús uszító merény­leteitől. Golian felszólította az angol népet, akadályozza meg az imperialistákat a Libanon ellen készülő agresszió kirob­bantásában. A csúcsértekezlet összehívásával kapcsolatban Gohian a következőket mondotta: „Dulles és MacMillan nem óhajtja a csúcsértekezletet. A genfi szakértői értekezlet előtt — amelyen az atomkísérletek megszüntetésével kapcsolatos ellenőrzés módszereit kel­lett volna kidolgozni­­— mind az Egye­sült Államok, mind pedig Anglia ki­jelentette, hogy folytatja a kísérletezé­seket, tehát továbbra is mérgezi a lég­kört. Ezzel válaszolnak arra, hogy a Szovjetunió egyoldalúan megszüntette az atomrobbantási kísérleteket. A nyu­gati hatalmaknak szükségük van a háború előkészítésére, hogy ezáltal megszilárdítsák a válságtól megtépá­zott rendszerüket. A szónok hangsúlyozta az összes népi­ erők összefogásának fontosságát a békéért, a függetlenségért és Nagy­britannia békés külpolitikájáért vívott harcban. „Felhívjuk az összes labu­rista dolgozók figyelmét az őket fenye­gető veszélyre. A konzervatívok, Dul­les és a jobboldali laburista vezetők a magyarországi események ürügye alatt akarják meghiúsítani a csúcsérte­kezlet összehívását, agressziót akar­­ta­k elkövetni Libanon ellen, veszélybe sodorni az egész világ békéjét. Golian keményen megbírálta a jobb­oldali laburista és szakszervezeti veze­tőket, akik voltaképpen szabotálják a békéért vívott aktív, határozott harcot, és kijelentette, hogy ezeknek a poli­tikája egyedül a háborús uszítók ér­dekeit szolgálja. A szónok azután arra buzdította az összes népi erőket, hogy egyesüljenek a közös célkitűzésekért — a békéért, az élethez és a munkához való jogért folyó harcban, fogjanak össze, hogy visszaverhessék a kapitalizmus foko­zódó támadásait az angol munkásosz­tály ellen. Az elmúlt évek legnagyobb angliai munkásfürd­etése Békegyűlés Londonban Joh­n Gol­an, a Kommunista Párt főtistséra beszélt a Trafalgar téren

Next