Előre, 1958. október (12. évfolyam, 3401-3427. szám)

1958-10-01 / 3401. szám

1958. október 1., szerda. — Az Előre számára írta: A Si-lin — 1958 a Krím­i Népköztársaság fenn­állásának kilencedik és a második öt­éves terv (1958—1962) első éve. Ebben az évben kezdődött meg a nagy általá­nos lendület az ország szocialista építé­sében. Mind az ipar, és a mezőgazda­ság, mind pedig a tanügy és a kultúra területén olyan hatalmas arányú fejlő­dés mutatkozik Kínában, amilyent a történelem mindeddig nem ismert. AMIKOR „EGY NAP MEGFELEL HÚSZ ÉVNEK“ A kínai nép — a Kínai Kommunista Párt és Mao Ce-tung elnök bölcs veze­tésével — kilenc évi megfeszített mun­kával általános, döntő győzelmet ví­vott ki a szocialista forradalomban. A gazdasági fronton 1956-ban nagy vona­lakban befejeződött a mezőgazdasági, kézműipari és nagyipari termelőeszkö­zök fölötti tulajdonviszonyok, valamint a kapitalista kereskedelem szocialista átalakítása s ezzel létrejött a szocialista gazdasági rendszer. De a szocialista rendszert nemcsak gazdasági, hanem po­litikai és ideológiai szempontból is meg kell szilárdítanunk. Ezért 1957-ben az egész ország területén ideológiai és pol­­itikai téren is kibontakozott a szo­cialista forradalom, amelyet a munka­stílus megjavítására irányuló mozgalom és a jobboldali burzsoá elemek elleni küzdelem jellemez. A forradalmi mozgalmak nyomán a néptömegek jobban felismerték kilátá­saikat és kötelezettségeiket és megtanul­tak szabadon gondolkozni. Kudarcba fulladt a jobboldali burzsoá elemek minden ármánykodása a párt, a nép és a szocializmus ellen, s ezzel alapvetően megváltozott az osztályerők viszonya országunkban. A munkastílus megjaví­tására irányuló mozgalom segítségével nagy mértékben kiküszöböltük a mun­kastílusban és a gondolkozásmódban megnyilvánuló káros tényezőket, mint a bürokratizmust, a szektarizmust, a szubjektivizmust, a főnökösködést, a passzivitást, a nagyzási hóbortot, a fenn­­héjazást, amelyek sok helyen még érez­tették hatásukat. Az elért eredmények nyomán még szorosabbra fűződött a kapcsolat a párt és a tömegek között, még jobban megszilárdult a párt so­rainak egysége. A szocialista forrada­lom döntő győzelmet aratott a politi­­kai és az ideológiai fronton is. Ugyan­akkor teljesítettük és túl is szárnyal­tuk első, 1953—57. évi ötéves tervünk mutatószámait és jelentős sikereket ér­tünk el a szocialista építőmunkában. 1958 tavaszán soha nem látott len­dület mutatkozott a néptömegek és a káderek alkotó tevékenységében s ezt a termelés ugrásszerű fellendülése kí­sérte. A Kínai Kommunista Párt VIII. kongresszusának ez év májusában tartott II. ülésszakán összefoglalták az utóbbi 8 év folyamán a szocialista építőmunkában szerzett tapasztalatokat és kidolgozták a párt általános irányvonalát: feszítsük meg minden erőnket, bizakodva halad­junk előre, építsük a szocializmust a következő elv alapján: ,sokat, gyor­san, jól és gazdaságosan“. Ugyancsak ez az ülésszak jelölte ki a műszaki és kulturális forradalom végrehajtásának feladatát is. Mindezek azt eredményez­ték, hogy szocialista építésünk eljutott abba a nagyszerű szakaszba, amelyben „egy nap megfelel húsz évnek“, amint ezt annak idején Marx Károly mondotta BÚZATERMESZTÉSBEN A VILÁGON A MÁSODIK HELYEN. NYOMBAN A SZOVJETUNIÓ UTÁN 1958-ban először a mezőgazdasági termelésben mutatkozott a nagy lendü­let. A nyáron betakarított gabonameny­­nyiség rekordot jelent Kína történeté­ben : 50,5 millió tonnát tett ki, vagyis 20,6 millió tonnával — 69 százalékkal — volt nagyobb, mint tavaly. Csupán az őszi búza mennyisége elérte a 34,45 millió tonnát, s ha ehhez hozzávesszük a tavaszi búzát is, teljes búzatermésünk 36.500.000 tonna lesz, vagyis két mil­lió tonnával túlszárnyalja az Amerikai Egyesült Államok búzatermését. Mint ismeretes, az Egyesült Államoknak a búza a legfőbb gabonája, országunkban azonban távolról sem az, s ennek elle­nére búzatermésünk a világon immár a második helyet foglalja el a Szov­jetunió után. Az idén a búza átlagos hektárhozama 1.447,5 kiló volt, egyes mezőgazdasági termelőszövetkezetek kí­sérleti parcelláin pedig 55.000 kilós ter­­méshozamot is elértek. A korai rizs termése 40 millió tonna volt, kétszer annyi, mint tavaly. An­­huej, Csanszu, Hubej és Hanan tarto­mányokban 1.156.000 hektárról több mint 2500 kilós átlagtermést takarítot­tak be. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek kísérleti parcelláin az egyet­len termésből betakarított rizstermés rekordja 450.000 kiló volt hektáron­ként. Ezek a csodálatraméltó termésered­mények elsősorban annak tulajdonítha­tók, hogy a munkastílus megjavítására irányuló mozgalom és a jobboldali ele­mek elleni küzdelem nyomán felszaba­dult a dolgozó parasztság kezdeménye­ző készsége; annak, hogy az egész or­szág területén öntözőcsatornák épültek, összegyűjtötték a trágyát, megjavítot­ták a mezőgazdasági szerszámokat, be­vezették a mélyszántást, a sűrűsoros vetést, az intenzív földművelést. Tavaly októbertől az idén júniusig 28.000.000 hektárral nőtt az öntözött terület. Az öntözéses terület az idén júniusban az ország egész szántóterületének 56 szá­zalékát tette ki. A mezőgazdasági termelés fejlődésé­vel párhuzamosan fejlődnek a falva­kon a kis- és közepes nagyságú ipari üzemek is. Ugyanakkor a dolgozó pa­rasztok felismerik, hogy a kisméretű, kevés termelési ágra szorítkozó mező­gazdasági termelőszövetkezetek nem fe­lelnek már meg a termelőerők fejlődé­sével szemben támasztott követelmé­nyeknek s ezért egyre nagyobb arányo­kat ölt a kisebb termelőszövetkezetek nagy egységekbe való tömörülése és olyan népi kommunák alakulása, ame­lyekben egymás mellett, karöltve mű­ködik az ipar (a munkás), a mező­­gazdaság (a paraszt), a kereskede­lem (a kereskedő), a tanügy (a diák), és a katonaság (a népi milicista). A népi kommuna a legmegfelelőbb forma a szocialista építés meggyorsítá­sára országunkban és a kommunizmus­ba való áttérésre. 3.300.000 KIS- ÉS KÖZEPES ÚJ IPARÜZEM — 27.000 ÚJ IPARI TERMÉK Az ipar területén, a Kínai Kommu­nista Párt VIII. kongresszusának máso­dik ülésszakán kidolgozott általános irányvonal szerint: „a központosított vezetés, a sokoldalú tervezés, a munka­­megosztás és a termelés egybehangolá­sa körülményei között egyidejűleg kell kifejlődnie a központi alárendeltségű iparnak és a helyiiparnak, a nagy-, a közepes- és a kisüzemeknek.“ Kikü­szöbölték azt a tévhitet, hogy csak kis­számú ember működhet közre az ipar fejlesztésében és gyakorlatilag alkalmaz­ták azt az elvet, hogy az egész párt­nak és az egész népnek részt kell ven­nie ebben a munkában. Mindenütt az ország területén virágzó, új iparvállala­tok létesülnek. Az idei első félévben az ipari össz­termelés 34 százalékkal volt nagyobb mint a múlt év megfelelő időszakában. A nagy- és középüzemek építésének meggyorsításával párhuzamosan 3 mil­lió iparüzem épült a mezőgazdasági termelőszövetkezetek pénzalapjaiból, valamint több mint 300.000 iparüzem a községek, megyék, kerületek, tartomá­nyok és városok pénzalapjaiból. Az új termékek száma meghaladja a 27.000-et. Mindenütt nagy arányokat ölt az­ újí­tómozgalom és az elért csúcsteljesít­mények túlszárnyalják a műszaki ter­melés világszintjét. Mindezek nagy­mértékben megélénkítették a piacot és árubőséget idéztek elő... ugyanakkor: a sanghaji Csanan hajógyárban rekord­idő alatt felépítettünk egy 5.000 tonna teherbíróképességű tengerjáró hajót ; üzembe helyeztük első, nehézvízzel dol­gozó 7.000—10.000 kw teljesítőképes­ségű atomreaktorunkat és 25.000.000 elektronvoltos ciklotronunkat, amelye­ket a Szovjetunió segítségével építet­tünk. A Kínai Kommunista Párt KB Po­­litbürójának augusztus második és har­madik dekádjában megtartott bővített plenáris ülésén rámutattak arra, hogy „a mezőgazdaság frontján kivívott nagy győzelem megköveteli, hogy az ipar hamarosan utolérje a mezőgazdaságot, a kohászati és gépipari termelés az ipari termelés alapja, de a gépgyártás fejlődése ugyancsak a kohászati terme­léstől függ". A plenáris ülés felszólí­totta a pártot és az egész népet, hogy 1958-ban 10,7 millió tonna acélt ter­meljen, vagyis kétszer annyit, mint 1957-ben. A felhívás nyomán az egész országban nagyarányú mozgalom indult meg az acéltermelés fokozására. S az eredmény: 1952-ben az acélter­melés terén Kína világviszonylatban a 18. helyen állt, 1957-ben a 9-ik helyre került, az idén pedig, túlszárnyalva Belgiumot és Olaszországot, a 7-ik he­lyet foglalja el, sőt talán még ennél is előbbre kerül. Ami a gépipart illeti, csupán augusz­tusban 10.000 különböző típusú eszter­gapad készült az országban, több mint 70 százalékkal több, mint az előző hó­napban. Az idén esztergapad-gyártá­sunk el fogja érni a 80.000 darabot. HATALMAS LENDÜLET A KÖZOKTATÁSBAN Közoktatásunk a következő elvet kö­veti : ...A közoktatás szolgálja a mun­kásosztály politikáját és kapcsolódjon a termelőmunkához." Kiküszöbölve azt a tévés felfogást, hogy csupán a szak­emberek tudják előbbre vinni a közok­tatást, kormányunk az egész népre bíz­za a közoktatás fejlesztését. Ennek kö­vetkeztében az idei év kezdetétől máig, hatalmas fellendülés észlelhető ezen a téren is. Június végéig az ország több mint 2.000 megyéje közül 1.240 megyében az összes iskolaköteles gyermekek isko­lába járnak. A néptömegek által lé­tesített középiskolák száma meghalad­ja a 68.000-et és az ország különböző helységeiben több mint 400 új főiskola létesült. A múlt év végétől, illetve ez év elejétől kezdve két fontos intézke­dést vezettek be a tanügyben : min­den iskolában azt az elvet alkalmaz­zák, hogy azok, akik az iskolában ta­nulnak, a termelésben is dolgozzanak és saját keresetükből tartsák fenn ma­gukat. A másik a mezőgazdasági kö­zépiskolák létesítése, amely nagy len­dületet biztosított oktatásunk fejlő­désében. Az első intézkedés, a tanu­lás és a termelőmunka egybekapcsolása véget vetett annak a régi felfogásnak, hogy a testi munka alacsonyabbrendű a szellemi munkánál. Ma egész sor tanintézet keretében gyárak létesültek a tanulók számára. A mezőgazdasági kö­zépiskola a néptömegek által létesített szakmai, vagy műszaki iskola, amely ugyancsak a tanulással párhuzamos termelőmunka elvét alkalmazza. Ezek az iskolák kielégítik a jelenlegi gya­korlati igényeket és szakképzett káde­reket adnak a mezőgazdaságnak, anél­kül, hogy az állam részéről beruházá­sokat követelnének. Néhány hónap alatt több tízezer ilyen iskola létesült. A BARÁTOK ÖRÜLNEK, AZ ELLENSÉG NYUGTALAN­KODIK ÉS ACSARKODIK... 1958-ban hatalmas sikereket értünk el a szocialista építő munkában. Ezek a sikerek megoldhatatlanul egybekap­csolódnak azzal a segítséggel, amelyet a szocialista tábor országai, élükön a Szovjetunióval nyújtottak a Kínai Népköztársaságnak. A román munká­sok, hogy kínai testvéreiket támogas­sák, határidő előtt teljesítették termelési feladataikat, az előirányzottnál rövi­­debb idő alatt szállítottak Kínának vil­lamosközpontokat, mélyfúróberendezé­­seket és traktorokat. A kínai nép vég­telenül hálás a román népnek a tőle kapott segítségért. A kínai nép telje­sen tisztában van azzal, hogy minden termelési sikere megerősíti a szocialista tábor és a békeszerető népek erejét. Az amerikai imperialisták mind nagyobb nyugtalansággal szemlélik, hogy a kínai nép boldog életet épít magának és a Kínai Népköztársaság napról-napra mind hatalmasabbá válik. Kiszélesítik a tajvani szorosban a Kí­nai Népköztársaság ellen elkövetett ag­ressziót és háborús provokációikkal még jobban fokozzák az általuk ebben a térségben keltett feszültséget, súlyo­san veszélyeztetik a Távol-Kelet és az egész világ békéjét. Ám­­ amint azt Csu En-laj miniszterelnök szeptember 6-i nyilatkozatában leszögezte : „Az Egyesült Államok semmilyen háborús provokációja sem félemlítheti meg a kí­nai népet, sőt ellenkezőleg, fokozza a 600 milliós kínai nép felháborodását és még inkább megerősíti azt az elha­tározását, hogy mindvégig harcol az amerikai agresszorok ellen... Ha az amerikai kormány durván semmibe veszi a kínai nép ismételt figyelmezte­téseit s a világ népeinek békeóhaját, ha folytatja agresszióját és intervencióját Kína ellen és háborút kényszerít a kí­nai népre, az ebből származó összes súlyos következményekért az amerikai kormányt fogja terhelni a felelősség­. A népi Kína dolgozói mind jobban megismerik a gazdag kínai zenekultúrát. Képünkön.­ Kuo Lanying operaénekesnő Lian város dolgozóinak a Hsziao Erh-hej házassága című, kínai operából énekel A felszabadulás évei alatt Hatalmasat fejlődött Kína gépipara. Ma már gépkocsikat, esztergapadokat, áramfejlesztőket, hajómotorokat stb. gyárt. Képünkön : A Sanghaj-i hajóturbina gyárban készült 12.000 kW-os áramfej­lesztő forgórésze E­L­Ő­R­E Nagyvonalú célkitűzés: Utolérni és túlszárnyalni Angliát! „Tizenöt év, vagy még rövidebb időn belül acél, nyersvas és a legfon­tosabb ipari termékek termelésében utolérni és túlszárnyalni Angliát !“— alig egy esztendeje hangzott el a Kínai Kommunista Párt e fölhívása s a nehéziparnak van olyan ága, amely­ben máris megvan minden kilátás arra, hogy 15 helyett 3 év alatt utolérik Angliát. Ilyen a szénipar, amelyben már 1959-ben túlszárnyalják Anglia széntermelését, s megvan minden lehetőség arra, hogy az elkövetkező két évben az acéltermelésben is a Kínai Népköztársaság javára billenjen a mérleg. Százmilliós tömegek a párt irányí­tásával „a többet, gyorsabban, jobban és gazdaságosabban“ jelszóval szédítő iramban valósítják meg országépítő feladataikat. A szocialista forradalom győzelme után az acélipar kiépítését a népi kormány elsődleges feladatának tekin­tette. De erről hadd beszéljen az alábbi néhány adat: 1952-ben már 1,35 millió tonna acélt állítottak elő, 1956-ban 4,37 millió tonnát, 1957-ben 5 millió tonnát... ...A fejlődés további vonala: 1958: 10,7 millió tonna. A tavalyi acéltermelés kétszeresei Az augusztusi párthatározat óta el­telt időszak eredményei azonban azt mutatják: túl is lehet szárnyalni e feladatot. Hogyan ?... A kínai iparfejlesztés széles és át­fogó skáláján ebben az évben egy új, sajátos szín jelentkezett. A korszerű állami nagyipar terebélyesítése mel­lett mozgalom indult a helyi, az üzemi vagy szövetkezeti erőforrásokra tá­maszkodó, nem nagy beruházásokat igénylő és a szerény lehetőségek miatt nem a legkorszerűbb technikára ala­pozott kis, esetleg közepes üzemek lé­tesítésére. Ez a mozgalom kiterjedt az acél­iparra is és valóságos népi mozga­lommá nőtte ki magát. Immár ország­szerte 0,3—0,5 köbméter űrtartalmú kis, úgynevezett népi kohók olvasztják a vasat. Számuk eléri a 350.000-et. Berendezésük kezdetleges, kézi erő­vel működnek, de nem kell nagy be­ruházás létesítésükhöz, gyorsan és könnyen előállíthatók, szállíthatók. A „vasgyártásnak“ ez a for­mája igen kezdetlegesnek tűnik, de a termelésük ez év végére csaknem 20 millió tonna nyersvasra rúg, vagyis ötször annyira, mint amennyit az an­­sani vasmű termel. Ebben az évben több mint 200 Bessemer-kemence épül országszerte, s ezek év végéig több mint 10 millió tonna acélt gyártanak, vagyis háromszor annyit, mint az an­­sani acélművek. Íme, hogyan éri utol a kínai nép Angliát az acéltermelésben — és pedig gazdaságosabban, s főleg gyorsabban, mint ahogyan eredetileg tervezték. M. Z. Október elseje Pekingben — Részlet Gy. Szabó Béla kínai útivázlataiból — Október elseje a mai Kína nagy nemzeti ünnepe. Ezerkilenc­­százötvenhétben a sors úgy hozta, hogy e napon éppen Pekingben időztem. Sőt, meghívást is kaptam a külföldiek tribünjére, egyik leg­szebb kínai élményemet ennek kö­szönhetem. Az előző napok lázas készülődé­seiből már sejteni lehetett, hogy mekkora ünnep bontakozik ki. A vá­ros megtelt az ország minden tar­tományának küldöttségével, ami sok színt vitt a szürke és kékruhás pe­kingiek közé. A külföldiek, különö­sen az egzotikus országok képviselői csak fokozták ezt a hatást. Jóma­gam a prémes kalapos tibetinek éppolyan újdonság voltam, mint ő nekem. A kaftános mongolok s a turbános burmaiak meg is tapogat­tak. De az én Jacob barátommal is sokáig nézegettük egymást; ő egye­nesen Bali szigetéről való. Eleven néprajzi múzeumban találtam ma­gam e napokban. A nagy készülődések után végre eljött a nagy nap... Hadd vázoljam fel néhány moz­zanatát. A volt Téli Palota külső kapuja, a Tien An Men mellé építették a két tribünt. Fala ezeknek is vörös­ színű, akárcsak a régi császári épületeké­s e szín mindig az öröm színe volt. A legfelső sorban, — hogy mö­göttem ne legyen senki — hátam nekivetem a falnak s szeretnék mi­nél többet emlékezetembe vésni mindabból, ami körülöttem történik. A közelben magas, szőke szovjet emberek, barna szíriaiak, India olajbarna fiai és elegáns női, sö­­tétbőrű indonézek és még sötétebb kolumbiaiak, egy népi táncegyüttes tagjai, kecses vietnámiak és a többi né­pek képviselői falják szemükkel a sok látnivalót éppúgy, mint én. A felvonulás már tart. Már feloldódott a feszült­ség és a meg­vetődés, ami az ün­nepség kezdetén mindenkit elfogott, főképp a himnusz és a huszonegy ágyúlövés hallatán. Feszült figye­lemmel hallgatta minden részvevő Peking polgármesterének és a nem­zetvédelmi miniszter rövid beszédét. Elvonultak a katonai egységek, éppen csak mutatóba tíz-tíz sor ka­tona húszasával minden fegyver­nemből. Lovasság ez alkalommal már nem szerepel: Kína itt is gé­­pesedik . . . Megkezdődött a „kötetlenebb" fel­vonulás, persze a fegyelem és pon­tosság tovább is megmaradt, csak­ az egyenruhák helyett látjuk a színes­nél színesebb öltözeteket: viselőik óriási kosarakban Hóvirágokat hoz­nak. Minden néző tiszta szívből ör­vendez a felvonulókkal együtt. Egyszer csak ezreivel repül felfe­lé a sok színes léggömb. Mintha az egész világ hálózna s az eget a jó­kedv konfettivel szórta volna tele . Vidám áttörök serege eregeti fel, miután kétszáz dobosuk elhaladt s pár száz galambot is szabadon en­gedtek. Sok léggömb egymáshoz kötözve a sárkány alakját veszi fel, s úgy úszik lassan a magasban. Némelyik megakad a közeli vil­lanypózna szigetelőin. Sebaj — a következő percben már fel is torná­­szik egy ügyes rendező és ezeket tovább irány­ít­ja. De figyelmünk nyomban a közele­dő lelkesült tömeg felé terelődik , munkások jönnek, a mai Kína hő­sei. Negyvenes sorokban vonulnak s ez a magyarázata annak, hogy mi­képp tud a rendezőség aznap há­rom és egynegyed óra alatt ötszáz­ezer embert levezetni. Félmillió ember ... Itt vonul­hat fel előttem egész Kína .. Minden tartományát képviselik a Pekingbe érkezett nemzeti viseletbe öltözött felvonulók. S ha a lelátó közönségét szem­ügyre veszem, itt találom egész Ázsia képviselői Vietnámtól Mon­góliáig és Szíriától Indonéziáig, va­lamint más világrészek fiait is. A párás levegő kissé megtöri a színeket, így is káprázik a szemed a rengeteg művirág rezegtetésétől. Sok közöttük a világos citromsárga színű, mellette haragos sötétzöld, amely Peking ciprusaira és tujafáira emlékeztet. A meleg­ vörös különbö­ző árnyalatai még a leggyakorib­bak egészen a rózsaszínig. Amikor aztán Peking többi lakos­sága is özönlik, de a legnagyobb rendben, díszesen, színesen és ugyanolyan lelkesedéssel, mint a munkások, arcod kipirul a sok él­ménytől s már alig tudsz magadhoz térni. Pihentetni akarod a sze­medet, de nem tudod, mert ott lenn, a lelátó alatt, meg a park szé­lén, évszázados pim­ák, ciprusok, cédrusok árnyékában — igaz, hogy mikrokozmosz alakjában — ott ka­varog az öt világrész népe: a meg­szomjazott vendégek, akik leszállin­góztak a lelátóról, s narancs meg citromszörpötkkel hűsítik ma­gukat. A tömeg pedig egyre csak höm­pölyög, most már ötvenes, nyolcva­nas, talán egy kicsit szabadabb so­rokban, ütemesen éltetve Kína ve­zetőit. Sok a feliratos tábla, ezeken a kínai írásjelek feltétlenül dísze­sebbek, mint minálunk a latin betűk. Lehetetlen észre nem venni, hogy a színes külsőségeken túl is őszinte a lelkesedés. Igen sok felirat tízezer évig élteti Mao Ce-tung-ot, ami Kínában a legnagyobb jókívánság. Chang barátom figyelmeztet: „Jönnek a művészek /'• Muzsikál Kucsin nevű vonós hangszerén vagy háromszáz zenész, utánuk egy nagy csoport leány kö­vetkezik, mindenkinek a fején korsó. Nem tudom, hány akrobata követi őket, mert mutatványaik bámulása közben nem jutott idő még a hozzá­vetőleges számolásra sem. Az opera részéről négyszáz láncos változtató­ja a színhatást azzal, hogy ernyő­jét és nagy legyezőjét hol erre, hol arra fordítja, illetve kinyitja, be­csukja. Az óriási pávát autó mozgatja, a farktollait jelképező színes selyem drapériát vagy ötven gyalogos tart­ja. Aztán kétszáz dobos megresz­kelteti a levegőt, amint a magasra tartott karjával lesújt hangszereinek csaknem függőlegesen tartott bőré­re. Teherautók hozzák az óriásdobo­kat. Egy-egy ilyen dobból négy do­bos csal ki dübörgő hangokat s a távoli mennydörgést idézi. Sárga, pajkos oroszlánok és méla aranyhalak felvonulása után ugyancsak tágra nyitom szemem, amikor hat halványsárga, arany és pasztellkék színű óriási sárkány vo­naglik végig Hat ember tart egy­­egy sárkányt maga fölött, botok se­gítségével s ezeket hol fel, hol le­felé forgatva kelti a hullámzó moz­gást. Van valami sodró erő ebben a jelenetben. Kedvem volna leszalad­ni a tribünről, megragadni egy ilyen botot és kígyó­vonalban együtt sza­ladni a sárkányt mozgató kínaiak­kal. De máris jönnek a sportolók s újabb színfoltokat varázsolnak: ró­zsaszín, világos sárga, tompa sö­tétzöld, világos pasztellkék, meg indigókék mező vonul el és Vibrál a taglejtések következtében. E színek mögött ott reszket Pe­king kékes párás októberi levegője. S hogy még jobban reszkessen, a végén fellőnek egy csomó rakétát, aminek a kínai régi idők óta nagy mestere. Csakhamar pukkanás- va­riációkkal meg füstfoszlányokkal te­lik meg az ég. .. .Egynegyed kettő. A füstös, pá­rás napsütésben kipirult arcú úttö­rők szaladnak el a lelátó előtt sza­porán szedegetve lábukat. Mint a jövő ígéretei, ők zárják be az ün­nepséget. Mi meg ocsudunk, örvendezünk s mulatunk egymáson, hogy arcun­kat a nap ezen a délelőtt mennyire megbarnította. A Nyugati tó Hangcsunál (1956) 3 Méliusz József Tízezer évig!­­­­A Tangók és Csüngök narm­ hímzésű narancspiros császári selyme örökre elporladt. Tízezer évig ne hamvadjon el a kantoni kommün ronggyá lőtt vörös zászlaja, sem a Kantonban legyilkolt nyolcezer sírba döntött csillag ! Soha vissza nem tér a Sárga folyó fölött tova fúvó szél, ahogyan vissza nem tér a győztes Kantonba Csatig, a kutya. Tízezer évig ne múljék el Csingkangsanban a két szírt kézfogása ! Mao-Ce-tung és Csu-Te a viharban tízezeréves diadalra itt indította a kínai Vörös Hadsereget. Az eső lecsorog a nádról A föld beissza, a szél feszárítja a könnyet és a vért is. Őrizze tízezer évig a Tejútnál hosszabb Hosszú Menetelés lábnyomait Dél tengerétől Észak Faláig a rizs között az ösvény, őserdő bozótja, víz alján az iszap, selyem füvű legelő, sivatag homoksík, szikrát szóró szikla, vakító hó pengő jégmező, őrizze tízezer évig. A tavasz elillan, a lótusz virágja elhervad, elhullatja szirmát a cseresznyevirág a telihold elfogy. Tízezer évig tízezer bíborszínű hegedű, tízezer ragyogó vörösréz trombita, tízezer táncra ingerlő dob berregése, tízezer tehetséges költő ünnepelje tízezer hangon Hainantól az Amurig október elsejét, születésed napját, Kínai Népköztársaság. Kétezerötszázszor kerengett a síró föld a nap rózsája körül, míg Kung-Fu-ce a bölcs nyugalomra oktatta az éhező népet. Tízezer évig tanítja boldogságra boldogan Mao­ Ce-tung elvtárs a gigász hatszáz milliót, hogy feledje — ha feledni tudja — az éhséget. És tanítson bennünket is. A Nagy Fal is szétmálik egyszer. A kapitalizmus is felőrlődik egyszer a proletárok, és a gyarmati népek gyémánt foga közt. Peking háromezer utcájából legyen harmincezer, a szocializmus mosolygó gyümölcseiből tízezer éves óriás legyen a kommunizmus. Hszianban Csang egyszer ijedtében elbújt a pöcegödörben. Hiába ugatnak az amerikai ágyúk, s hátuk mögött Csang, a gyáva kutya.. . Kína gyöngyszeme, Tajvan, szabad lesz, Kínáé újra. Az övé legyen tízezer évig és még sokkal tovább, a történelem véletlen végéig ! Ezt kívánjuk Néked, testvér. Kínai Népköztársaság, Bukarest, 1958 szeptember 30.

Next