Előre, 1959. január (13. évfolyam, 3479-3503. szám)

1959-01-03 / 3479. szám

1959. Január 1., szombat Esztendő-forduló a nagyvilágban A szovjet néphez szóló üzenet • 1958 a nagy eredmények éve volt • Az SZKP és a szovjet kormány a jövőben is határo­­zottan küzd a békéért, a népek barátságáért MOSZKVA (Agerpres). — TASZSZ: A szovjet lapok közüik az SZKP Központi Bizottsági­-á­nak a Szovjetunió Legfelső Szovjetének és a Szovjet­unió Minisztertanácsának­ a­­szovjet néphez intézett újévi üdvözletét. •• . Az üdvözletben hangsúlyozzák, hogy az 1958-as év a nagy eredmények éve volt. A szovjet ipar túlteljesítette az állami tervet, új hatalmas vajémík, bányák, nagy­­olvasztók és martinkem­encék villamos erőművek és más létesítmények kezdték meg működésüket. A mezőgazda­ság fellendült, a szovjet tudomány és technika újabb ku­tatásokat kezdett és úja­bb fel­fedezéseket tett. A múst évben -- hangzik az üdvözlet — még jobban megszilárdult és­­megerősödött a szocialista táborhoz tartozó országok népeinek nagy közössége, a testvéri kommunista és munkáspártok harcos forradalmi szoli­daritása. A Szovjetunió bátor és kezdeményező külpoli­tikája általános tekintélynek örvend. Belépünk az új esztendőbe, a hétéves terv valóravál­­tásáért folyó harc első évébe. A hétéves terv során az or­szág döntő, lépést tesz a kommunizmus műszaki-anyagi alapjának megteremtése útján. A kommunista párt és a­­ szovjet kormány a jövőben is elszántan küzd a békéért, a népek barátságáért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együtt­­létezéséért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, az atom- és hn­drogénfegyver eltiltásáért. Államfők, pszitiki személyiségek újévi nyilatkozataiból Erőfeszítéseinket siker koronázta — MONDOTTA DOBI ISTVÁN Ú­JÉVI RÁDIÓBESZÉDÉBEN Dobi István, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke de­cember 31-én újévi rádióbeszédet mon­dott. . .­­ Dobi István kiemelte a magyar nép múlt évi eredményeit és kijelentette, hogy számos nehézség leküzdése után a magyar nép ismét erős és összefor­rott. „Együtt harcolunk a népi hatalom megszilárdításáért, munkánkért, jö­vőnk felépítéséért — mondotta Dobi István. — Erőfeszítéseinket siker ko­ronázta mind az egyes emberek élete, mind pedig az egész ország helyzete szempontjából 1­. - o---­ Peking ünnepi gyűlésekkel köszöntötte ez új évet December 31-én este Peking lakos­sága gyűléseket tartott az új esztendő alkalmából. A kínai főváros lakói e gyűléseken visszatekintettek az 1958- as évre — a nagy előreugrás évére — és köszöntötték az újeszten­dőt, a még gyorsabb előrehaladás évét. Prága ... . Antonin Novotny, a Csehszlovák Köztársaság elnöke: Az elmúlt­ esztendő ékesszólóan be­bizonyította, hogy mire képes társadal­munk, ha tevékenységünket a munká­sok, technikusok és az összes többi dolgozók széleskörű kezdeményezésére alapozzuk. Népi demokratikus köztár­saságunk egész története során egyet­len termelési­ tervet sem teljesítettünk olyan eredményesen, mint a tavalyit.. . . . A népek egyre inkább támogat­ják a Szovjetunió javaslatait a lesze­relés, a tömegpusztító fegyverek eltil­tása és más olyan intézkedések érdeké­ben, amelyeknek célja megóvni a bé­két és megvédelmezni az emberiséget Berlin Kivételesen nagy felelőssége hárul a német népre a békéért folyó harcban. Nyugat-Németország a háborús uszítók tevékenységének rendkívül veszedelmes területévé alakult át. Hitler köveiül is­mét hangadók,­a­­Ném­et MSZK bel- és külpolitikájában. A német­ militaristák,­a külföldi és fő­ként az amerikai imperialista körökkel együtt Nyugat-Berlint agresszív revans­­politikájuk előretolt támaszpontjává vál­toztatták. A Német DK kormánya, a Szovjetunióval és a többi szocialista or­­szággal együtt ,ezentúl is harcolni fog azért, hogy­ a kölcsönös megértés és a egy újabb háború borzalmaitól. Szom­szédai vagyunk a két német államnak s­­a múlt szomorú tapasztalataiból ki-­ indulva különösen tudjuk értékelni a Szovjetunió javaslatait a berlini kér­dés békés rendezésére. Köztársaságunk a béke erőinek­ szerves része, biztos láncszeme a szocialista tábornak, amelynek élén a Szovjetunió áll. Ebben rejts­zik biztonságunk, az új szocialis­ta társadalom felépítésének zá­loga, nemzeti függetlenségünk és szabadságunk biztosítéka, tárgyalások alapján normalizálják a nyugat-berlini helyzetet. .A Német Demokratikus Köztársaság kormánya, a Nemzeti Front Országos Tanácsa, a Népi Kamara, az összes pártok és tömegszervezetek, mindent el fognak követni, hogy, közeledés jöjjön létre a két német állam között, meg­egyezésre jussanak egy­ állam­szövetsé­g létesítésének kérdésében, megkössék a német békeszerződést, atomfegy­ver­men­tes övezetet teremtsenek Európában, csökkentsék a Németország területeit állomásozó idegen fegyveres er­ők lét-­­számát és megvalósítsák mindazt, ami előmozdíthatja a béke megóvását. Winhelm Pieck, a Német DK elnöke: Szófia 'i 1 ' ví. .. Dimiir Ganev, a Bolgár NK Népi Gyűlése­lnök­ségének elnöke: A bolgár nép tudja, hogy sikereit és sokat ígérő távlatait a Bolgár Kommu­nista Párt hatos vezetésének és helyes politikájának, a szocialista országok testvéri együttműködésének, a Szovjet­unió állandó, önzetlen testvéri segítsé­gének köszönheti. Éppen ezért az új esztendő éjjelén, hazánk minden dol­gozó honpolgárának, minden bolgár ha­zafinak gondolatai drága és szeretett Bolgár Kommunista Pártunk,­­ győzel­meink és sikereink megszervezője és vezetője felé szállnak. Szívüket mélysé­ges hála és ragaszkodás tölti el”a nagy Szovjetunió iránt. A bolgár nép és a bolgár kormány az új esztendőben is további erőfeszíté­seket tesz a balkáni népek közötti köl­csönös megértés és jószomszédi kapcso­latok további megjavításáért, mert meg­győződése, hogy csak a tartós béke és a békés együttműködés biztosíthatja a legjobb feltételeket a gazdaság és a kultúra felvirágoztatására, a szocializ­mus építésére Bulgáriában. Roma Pdimiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára: Az olasz kormány kényes helyzet­ben van, egyik vereséget a másik után szenvedi el a parlamentben. A kormány sem arra nem képes, hogy lerakja a nem­zetközi feszültség eny­hítését célzó független ■ olasz politika alapjait, sem pedig arra, hogy ésszerű harci tervet­­dolgozzon ki a "Úinfikátfel­­küliség és a nyomor leküzdésére, orszá­gunk újjászületésére. A kormány alá­rendeli gazdaságunkat a nagy olasz és külföldi monopóliumok érdekeinek s népünk ki­ van­ téve annak a­ ve­szélynek, hogy akárcsak Francia­­országban, nálunk is a munkabérek, a kis és közepes vállalatok tulajdono­sainak nyeresége, sőt még a katonák nyugdíja is, kizárólag a nagytőkések és a reakciós kormány falánkságától függjön. Békét és jólétet kívánunk az olasz népnek. De hogy jókívánságunk való­ra válhasson, kívánjuk a munkások­nak, a politikai és osztályöntudattal rendelkező összes többi dolgozóknak, hogy eredményesen munkálkodhassa­nak pártunk erőinek továbbti meg­szilárdításán . .. A kapitalizmus és az imperializmus korszaka letűnt. Kívánjuk, hogy az összes népek élcsapatának eltökélt harca nyomán megnyíljék előttünk az összes nemzetek testvériségének és egyenlőségének új korszaka, a demok­rácia, a jólét, a szocializmus kora. Ez a mi jókívánságunk az 1959-re. Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke: Bizonyos eredmények­­ellenére­. Finn,­­országban az' össztermelés az­­ előző évhez viszonyítva 2—3 százalékkal csökkent. Ugyancsak rosszabbodott a helyzet a munkaerők foglalkoztatása tekintetében is. Az ország­ belpolitikai helyzetét a stabilitás hiánya jel­lemezte. 1958 tavaszán a Szovjetunióban tett látogatásom alkalmával meggyőződtem róla, hogy a szovjet­ nép­­és vezetői élénk érdeklődéssel és rokonszenvvel viseltetnek a­ finn nép iránt. Az ak­kori tárgyalásaink eredményei jelentős gazdasági előnyöket­­biztosítottak Finn­országnak. Az év vége felé azonban az országaink közötti kapcsolatok gyengültek. Finnország politikai fel­adata az új esztendőben, hogy helyre­állítsa a bizalmat Finnország és­­ a Szovjetunió között. TÉLAPÓ ebben az évben is sok-sok örö­met jelentett a szovjet gyermekeknek, s kiele­nésképpen Moszkvában, s ott is kiváltképp a legjobbaknak,­ akik leg­inkább kitűntek maga­viseletben, tanulásban és társadalmi munká­ban egyaránt, és akik ennélfogva meghívót kaptak a Szakszerveze­tek Házának oszlop­csarnokában rendezett hagyományos téb­liü­n­­nepélyre. Mennyi öröm sugárzik a gyermekek arcáról és mennyi derű a bozontos szakálla tél­apó huny anto szemé­ből... Ebből, a nagy ün­nepség egyetlen kis részletét megörökítő pillanatfelvételből is képet alkothatunk ma­gunknak a szovjet gyer­mekek boldog életéről (TASZSZ tetefötó) ELŐRE Varsó Alexandr Zawadski, a­ Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke Bizakodással tekinthetünk az új­esztendő elé, mert a nép odaadó munkája nyomán, az LEMP ideológiai és politikai vezetésével országunk újabb jelentős lépést tett gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális fej­lődése útján. A­­ szocialista tábor egysége és ereje legjobb biztosítéka szabad­ságunknak és biztonságunknak, legjobb biztosítéka annak, hogy az emberiség megszabadul egy újabb háború borzalmaitól. Ennek az egységnek a megszilárdítá­sát mozdították elő országunk, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségeinek kölcsö­nös baráti látogatásai, valamint láto­gatásunk Bulgáriában, Magyarorszá­gon és Romániában. 1959-ben is ápol­ni és fejleszteni fogjuk ezt az egysé­­get, együttműködést és­­ barátságot, a szocializmus és a béke nagyszerű eszméje, jövőbeli győzelmeinek nevé­ben. Tirana Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első titkára: Az elmúlt esztendő újabb sikerek éve volt az albán nép számára. Hős mun­kásosztályunk, dolgozó parasztságunk és a nép soraiból kikerült értelmiségünk a marxi-lenini munkapárt vezetésével sikeresen teljesítette az 1958. évi álla­mi tervet, fellendítette iparunkat, szo­cialista mezőgazdaságunkat, oktatás­ügyünket és kultúránkat. Mint szerves része a szocializmus nagy táborának, amelynek élén a Szovjet­unió áll, Albánia a jövőben is erősíte­ni fogja a szocialista tábor megbont­­hatatlan egységét, fáradhatatlanul küz­deni fog a népek békéjéért és barát­ságáért. Házkutatások, razziák, tömeges letartóztatások Portugáliában PÁRIZS (Agerpres).­­ Mint a párizsi sajtó jelenti, Portugá­liában újabb terrorhullám kezdődöt a­­zok ellen a demokratikus elemek ellen, akik a Salazar-diktatúra megszüntetését követelik. Lisszabonban tömegesen tartóztatják le a közúti szállítási alkal­mazottakat és az állami tisztviselőket. Házkutatások, razziák és letartóztatá­sok napirenden vannak az ország déli részében, attól a kormány jelentős rend­őri erőket összpontosított. A Titallán­té írja, hogy Portugália ma inkább, mint valaha Salazar ezer m­eg ezer rendőrügynökének felügyelete alatt álló óriási börtönné változott. A kommunista és más,ellenzéki pártok kö­ré tömörült néptöm­egek azonban egyre erőteljesebben harcolnak a terror és nyomor kormányzata ellen. Nagy nyugtalanság Franciaországban a kormány pénzügyi intézkedései miatt A kommunista párt újévi felhívása a francia néphez * PÁRIZS (Agerpres). — A francia kormány pénzügyi intézkedései, ame­lyek a dolgozók életszínvonalának to­vábbi csökkenéséhez vezetnek, ország­szerte mélységes nyugtalanságot kel­tenek. A T Humanité január 1-én közöl­te a Francia Kommunista Párt KB Politbürójának felhívását­­aj francia néphez. A felhívás rámutat arra,­hogy a de Gaulle-kormány pénzügyi rendel­kezései miatt az­ újév első­­napjaiban az egész országban, nyugtalanság ta­pasztalható. Az F­KP KB Poli­tbürója megállapítja, hogy a kormány a dol­gozókra akarja hán­tani­ ,a súlyos­, ne­hézségeket ahelyett,­­hogy az algériai háború megszüntetésével és a hatal­mas katonai kiadások csökkentésével igyekezne megoldani az országra ne­hezedő gazdasági és pénzügyi válság­tüneteket. A felhívás a továbbiakban kiemeli: mindez azt bizonyítja, hogy a mostani kormány ,,a finánctőke és a nagyiparosok kormánya 11. A kormány e népellenes intézkedéseket titokban, a parlament megkerülésével készítette elő. A felhívás befejezésül leszögezi: Franciaországban léteznek, olyan erők, amelyek összefogva véget vethetnének a háborús politikának, a politikai és társadalmi hanyatlás politikájának és megteremthetnék a szükséges előfelté­teleket a béke,,a demokrácia és a tár­sadalmi előrehaladás politikájához. Jó kilátások vannak a béke megőrzésére N. Sz. Hruscsov üzenete az amerikai néphez NEW YORK (Agerpres).­­ A TASZSZ jelenti: A­­„Mutual Broadcasting System" rádiótársaság leadóállomásai január 1-én, k­enyorki időszámítás szerint’20 óra 45 perckor, illetve moszkvai idő­számítás szerint január 2-án 4 óra 5 perckor közvetítették N. Sz. Hruscsov­­nak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének az amerikai néphez intézett újévi üzenetét. N. Sz. Hruscsov üzenetében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy jó kilátások vannak a béke megőrzésére 1959-ben. Ugyanak­kor rámutatott arra, hogy nincs olyan szítás vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton rendezni. ,N. Sz. Hruscsov a szovjet népek nevében jókívánságait fejezte ki az amerikai népnek. N. Sz. Hruscsov üzenetét M. A. Mensikov, a Szovjetunió nagykövete olvasta fel. Az üzenet közvetítése előtt és után eljátszották a Szovjetunió állami himnuszát. ” Törökország: „Sivár esztendő volt és 1959 sem ígérkezik jobbnak“ ISZT­ANBU­L (Agerpres). — A törökországi Milliet című újság az 1958. év eredményeit mérlegelve ezt az esztendőt sivárnak minősíti, mert Tö­rökország egyetlen problémáját sem ol­dotta meg, sem bel- és külpolitikai, sem gazdasági siker. Az 1959-es év sem ígérkezik kedvezőbbnek — állapítja meg a lap. —-----­ A francia szocialisták parlamenti csoportja „áldozatkészséget“ igényel... PÁRIZS (Agerpres). A TASZSZ je­lenti : .A Francia Szocialista Párt (SFSO) parlamenti csoportja december 30-i ülé­sén elemezte a de Gaulle kormány leg­utóbbi pénzügyi intézkedéseit, amelyek a dolgozók anyagi színvonalának to­vábbi csökkenéséhez vezetnek. Az ülés után, a SFIO parlamenti csoportja köz­leményt tett közzé, amelyben kijelenti, hogy „a nemzetnek bizonyos áldozato­kat kell hoznia". A közlemény ugyan­akkor elismeri, hogy „az új kiadások nagy részét a­ munkások és parasztok­­ fogják­­viselni“. Kliment Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Szovjetje Elnökségének elnöke táviratilag jókívánságait fejezte ki Char­les de Gaullenak abból az alkalomból, hogy megválasztották Franciaország el­nökévé. Vorosilov táviratában felhívja az elnök figyelmét különösképpen a német militarizmus részéről a békét fenyegető veszélyre. A Szovjetunió és Franciaország népeinek létérdekei — hangoztatja K. J. Vorosilov — megkö­vetelik, ne tűrjük, hogy a német mili­taristák újabb, még borzalmasabb há­borúba sodorják a népeket. De Gaulle elnök válaszü­zenetében an­nak a reményének ad kifejezést, hogy a két ország kapcsolatait tovább lehet fejleszteni mindkét nép jogainak és méltóságának kölcsönös tiszteletben tar­­tása alapján. (TASZSZ) NYOLC TÖRÖK KATONA december 29-én átlépte a török—Szíriai határt és miután 400 méternyire benyomult Szí­riai területre, tüzelni kezdett. Az EAK szíriai övezetének hatóságai fel­kérték a török hatóságokat, hogy sür­gősen hívjanak össze tanácskozást az incidens ügyében. A török fél azonban visszautasította a szíriaiak javaslatát. AZ ASSOCIATED PRESS hírügy­nökség jelenti, hogy december 30-án Cap Canaveralon fellőttek egy „Pola­ris“ típusú távirányítású rakétát. A hírügynökség jelentése szerint negyed­órával a kilövés után meg kellett sem­misíteni a rakétát, mert letért a meg­szabott pályáról­. Rövid idő alatt ez­ már a harmadik kudarc a „Polaris“ típusú rakétákkal végzett kísérletek­­során. Szeptember 25-én és október­­­ 15-én, nyomban a kilövés után már fel-­­ robbant két hasonló típusú rakéta. MEXICO ÉS GUATEMALA között súlyos konflikztus robbant ki a területi vizek kérdésében. A guatemalai kor­mány kijelentette volt, hogy járőrhajói minden idegen hajót megtámadnak, ha illegálisan halászik területi vizein. Há­rom mexikói hajót, amelyek nem tö­rődtek ezzel a figyelmeztetéssel, a gua­temalai járőrök megtámadtak és­­a sze­j­­­mélyzetet letartó­ztatták. A mexikói kor­mány a diplomáciai kapcsolatok meg-* -­ szakításával és erélyes megtorlásokkal, fenyegetőzik. (Agerpres) FORDULAT KUBÁBAN A­z amerikai monopoltőkések újévi mérlegében Kuba min­den valószínűség szerint már a veszteséglistára kerül, vagy legalább is „le kell írniuk”1 azt a korlátla­n befolyást, amellyel eddig a Karaibi­­tenger e legnagyobb szigetországa fölött rendelkeztek. Batista diktá­tor, az amerikaiak hűséges embere, közvetlen munkatársaival együtt el­menekült, az ország minden jel sze­rint teljesen a felkelők kezébe ke­rült. Az utolsó 3—4 napban olyan gyors egymásutánban követték egy­mást az események, hogy szinte alig lehet őket nyomon követni. S az amerikai hírszolgálati irodák nem is nagyon igyekeznek tiszta képet nyújtani a helyzetről. Nyilván még abban reménykednek, hogy Batista ottmaradt embereinek sikerül az utolsó percben akadályokat gördíte­ni Fidel Castro Havanába való dia­dalmas bevonulása elé. Mert erről van szó: egyes jelentések szerint az ország fővárosa ünnepélyes fogadta­tást készít elő a győztes felkelés vezetői számára. De ne vágjunk az események elé­be. Az utolsó napokban a felkelők egyik csapást mérték a másik után a kormánycsapatokra, egész tarto­mányok kerültek az ellenőrzése alá, elfoglalták Santa Clara-t, az ország egyik legnagyobb vidéki városát, majd Santiago de Cuba helyőrsége is megadta magát nekik. Batista előbb még Nicaragua és Honduras segítségében reményke­dett, ami azonban elmaradt. Nyil­ván az USA, amely e beavatkozás mögött állott volna, az események nyers fejlődése következtében túl­ságosan kockázatosnak találta a vesztett ügybe való beavatkozást, így hát egy álcázott „hadművelet­hez folyamodott. Szökése előtt Ba­tista Eulogio Cantillo tábornokkal az élen katonai juntát szervezett és erre „ruházta át" a hatalmat. Ez a katonai junta Carlos Piedra, a leg­felső törvényszék tagja személyében ideiglenes elnököt jelölt ki s ezt követően nyomban fel is­­ oszlott. Mindez azonban kudarcra ítélt utol­só kétségbeesett próbálkozás volt arra, hogy látszólag semleges, „pár­tokon felüli" személyben olyan ve­zetőt állítsanak az ország élére, amely megpróbálja majd menteni azt, ami még menthető Batista ural­mából s még pontosabban az ame­rikai befolyásból. A kísérlet azonban — mint mon­dottuk — hiábavalónak bizonyult. Piedra hasztalanul rendelte el a tűz beszüntetését a felkelők ellen és hiába jelentette be, hogy kész tár­gyalni a felkelőkkel. Fidel Castro nem ismerte el sem a katonai jun­tát, sem Piedro elnökségét, tárgyal­ni sem volt hajlandó, ezzel szemben felhívást adott ki az általános sztrájkra. Ennek jelszava: „Csak a felkelők képviselőiből alakult kor­mányt fogadunk el!“ Időközben — január 2-án — a felkelők Manuel Urrutiá­t kiál­tották ki a köztársaság ideiglenes elnökévé. Az erről szóló kiáltványt Santiago de Cubában, a felkelők központjában hozták nyilvánosságra, s a felkelők rádióállomásai sugároz­ták szerte az országba. Ezzel egy­idejűleg a kubai kormány­haderők vezetését Ramon­ Barquin ezredes vette át. Barquin — aki kétévi rab­ság után január 2-án szabadult ki a börtönből — bejelentette, hogy elismeri Urrutia ideiglenes elnöksé­gét és a következő rádióüzenetet intézte Fidel Castrohoz: „Havaná­ban átvettem a hadsereg vezetését és szeretnék nyomban kapcsolatba lép­ni Önnel. Jöjjön Havanába Urrutiá­­val és alakítsák meg az új kor­mányt.“ Havana tehát készül Fidel Cas­tro ünnepélyes fogadtatására. Batis­­ta bukását most már Washington is elismeri, de fájlalja és — amint egyes távirati irodák jelentéseiből kitűnik — még mindig reményke­dik abban, hogy Batista hívei foly­tatni fogják a harcot s megkísérlik más fordulatot adni az események­nek. New Yorknak minden oka megvan az elégedetlenségre, viszont más lapra tartozik, hogy mennyire megalapozottak titkos reményei... A New York Times washingtoni munkatársa nem csinál titkot abból, hogy mi az oka a Wall Street fáj­dalmának. Batista az USA teljes tá­mogatását élvezte, amivel szemben az amerikai monopoltőkének sza­bad kezet adott az ország kincseinek megkaparíntására. A levitézlett ku­bai diktátor egészen kivételes, ked­vező feltételeket biztosított az ame­rikai tőkebefektetések számára. Hat évvel ezelőtt, amikor uralomra ke­rült, 200 millió dollárt képviseltek Kubában az amerikai tőkebefekteté­sek Batista uralma alatt újabb 800 milliót fektettek be... Van tehát mit sirassanak. Nem mintha máris odaveszett volna minden befekteté­sük. Hiszen nem valószínű, hogy az USA végülis ne erőszakoljon ki va­lamilyen kompromisszumot az új kormánytól. De annyi biztos, hogy a felkelők győzelmével Kuba megszű­nik a supraprofitnak az a zavartalan eldorádója lenni, ami volt Batista uralma alatt. A kubai fejleményekben van valami felemelő, valami bíz­tató az összes közép- és dél-ameri­kai népek számára, mindazon népek számára, amelyek az amerikai mo­nopoltöke szorító ölelésében fulla­doznak. Fidel Castro maroknyi csa­patával kezdte meg évekkel ezelőtt a harcot. Nem volt az oldalán más, csak az igazság, s­­Cuba dolgozó né­pének mély szabadságszeretete. Ba­tista rendelkezett az ország hadsere­gével s mögötte állott pénzzel és fegyverrel az angol-amerikai impe­rializmus. S a kitartó, megalkuvás nélküli küzdelem a felkelők számá­ra érlelte a győzelmet. A kubai események jelentősége nem utolsó sorban abban áll, hogy példát mutatnak a többi közép- és dél-amerikai népnek. S nem utolsó sorban ez keseríti meg még jobban a newyorki bankárok amúgy sem túl vidám újesztendejét... (B. T.) KUBA területe 114.524 négyzetki­lométer. Lakosainak száma: 6 mil­lió 200 ezer. Fővárosa: Havana, 1 millió 300 ezer lakossal. Króm-, mangán-, réz- és vasbányái nevezete­sek. Legfontosabb ipari terméke azonban a cukor, melynek nyers­anyagát kiterjedt cukornádü­ltetvé­­nyei szolgáltatják. Ezzel kapcsolato­san jellemző: az országnak fejlett vasúthálózata van, de a mintegy 5000 kilométer hosszúságú rendes vasútvon­al mellett a cukornádültet­­vényeket 4700 kilométer hosszúság­ban szeli keresztül-kasul az ipari vasutak hálózata. Exportjának 80— 90 százaléka cukor vagy cukoráru. S az is jellemző, hogy a cukornád­­ültetvények 60 százaléka a Morgan­­érdekeltséghez tartozó Sugar Refi­ning Co. ellenőrzése alatt áll... 3 Manolisz Glezosz _ Ida: George Ivan cu ~ Éppen Párizsban időztem, ami­kor megtudtam, hogy letartóztat­ták Manolisz Glezoszt és vele együtt más tizenkét görögországi demokrata harcost. Ez utóbbiakat nem ismerem, d­e Manolisz Glezoszról még a háború idejéből tudom, hogy­ kicsoda : a görög nép nemzeti hőseinek e­­gyike ő, aki tizennyolc évvel eze­lőtt kivívta a szabadságért küzdő világ csodálatát. Amikor a hitle­­rista hordák letiporták hazáját, a tizenhétéves Glezosz, szembeszáll­­va Himmler terrorjával, letépte az Akropoliszról a zsarnokság horog­­keresztes zászlaját, amelynek fe­kete árnyéka ráborult egész Euró­pára. Később ismét találkoztam Gle­zosz nevével, annak a hős élcsa­patnak a sorai között, amely a náci hordák szétverése után nem csökkenő hősiességgel küzdött az angol-amerikai imperializmus el­len. Az első sorokban küzdött azok ellen, akik Hitler nyomdokaiban haladva, a belső reakció támoga­tásával megpróbálták vérbe fojtani a görög nép harcát szabadságáért és nemzeti függetlenségéért. Sötét korszak következett ezután, amelynek során a szabadságharco­sok ezreit vetették börtönbe és zár­ták a koncentrációs táborok szöges, drótkerítése mögé. Közöttük volt Manolisz Glezosz is. Végül, amikor a sötét felhők szakadozni kezdtek, ismét ott ta­láltam Manolisz Glezoszt azoknak az élén, akik az új viszonyok kö­zött, új fegyverekkel küzdöttek ha­zájuk szabadságáért és független­ségéért. Az Avgi című lap főszer­kesztője lett.­. . •Manofisz- Glezosz kartársunk lett — tehetséges, láng­­tollú, nagy újságíró, aki az igaz­ság fényét sugározta népe köré­ben, s táplálta, benne a szabadság és függetlenség körülményei között épülő jobb sors reménységét. Manolisz Glezosz és lapja lán­goló szavakkal síkraszállt a brit kolonializmus bilincseiben vergődő ciprusi nép jogaiért. Glezosznak és lapjának lángoló szava erősebb volt az imperialista elnyomók min­den tankjánál és gépfegyverénél. Most azonban Glezosz ismét börtönbe került: ezúttal a „kém­kedés" képtelen vádja elméri. A né­pét megtagadó reakció a becstelen­ség bélyegét akarja rásütni Gle­zosz hősi múltjára, a leglángolóbb hazaszeretet vezérelte ,küzdelmére. Ugyanazokat az eszközöket alkal­mazza, mint minden más reakció, amikor egyik fegyverétől a másik­hoz kapkod abban a hiú remény­ben, hogy sikerül megcsalnia a népet és mondvacsinált „törvényes" formában el tudja távolítani a kö­zéletből és tömlöcbe tudja vetni a rabságban sínylődő tömegek veze­tőit. A demokrata sajtó képviselői a világ minden részén felháborodot­tan tiltakoznak a Glezosszal szem­ben elkövetett terrorcselekedet el­len, a demokráciáért, egy nagy és nemes nép jogaiért küzdő harcos sajtó szabadsága ellen elkövetett merénylet miatt. A Román Népköztársaság sajtó­jának dolgozói csatlakoznak ehhez az egyhangú tiltakozáshoz. Köve­telik kartársuknak, szakmájuk e­­gyik nagyrabecsült és szeretett­képviselőjének szabadon bocsátá­sát.­­Szolidaritásukról és teljes tá­mogatásukról biztosítják Manolisz Glezoszt, akinek sorsát és az el­nyomók által önkényesen börtönbe vetett többi demokrata élharcos sorsát mély együttérzéssel, szívü­kön viselik. Tiltakozunk és mindaddig szün­telenül hallatni fogjuk, felháboro­dott tiltakozásunkat, míg Manolisz Glezoszt ism­ét ott nem­ látjuk lap­jának élén, a görög nép ,igaz kép­­viselőinek soraiban. Legyen vége az önkényeskedésnek és Üldözéseknek a görög nép legjobb fiai ellen ‘ ’ 1 . , 11 p •?. ' i. A Román Népköztársaság Szakszervezeteinek Központi Tanácsa az egész haladó közvéleménnyel együtt mélységes felháborodását fejezi ki a­­fölött, hogy Görögországban megtorló intézkedéseket alkalmaznak egyes de­mokrata és szakszervezeti harcosok ellen, akik következetesen küzdenek a dolgozók létérdekeinek megvédéséért, a demokratikus szabadságjogokért. Manolisz Glezosznak, a görög nép nemzeti hősének letartóztatása a fasiszta diktatúra idejéből származó törvények alapján és katonai törvény­szék elé állítása, nagyszámú szakszervezeti aktivista bebörtönzése vagy koncentrációs táborokba hurcolása, valamint az a körülmény, hogy szá­mos szakszervezeti vezetőt a helyi hatóságok elmozdítottak funkciójából bebizonyítja az egész világ előtt: a görög reakció mindenáron el akarja fojtani a görögországi hazafias demokratikus mozgalmat, le akarja törni a görög nép harcát a békéért és szabadságért. Dolgozóink, akiket mélységesen­ felháborítanak a reakció önkényes in­tézkedései, a görög nép legjobb fiai ellen, teljes határozottsággal elítélik azt, hogy Görögországban lábbal tiporják a legelemibb demokratikus sza­badságjogokat és teljes szolidaritásukról biztosítják a görögországi dol­gozókat és az egész görög népet igazságos harcában a szabadságért, demokráciáért és békéért. A Román Népköztársaság szakszervezetekbe tömörült munkásainak, mérnökeinek, technikusainak és tisztviselőinek nevében követeljük, hogy ha­ladéktalanul bocsássák szabadon Manolisz Glezoszt, a görög nép bátor és rettenthetetlen fiát, valamint a többi görög hazafit és szakszervezeti akti­vistát. A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG SZAKSZERVEZETEINEK KÖZPONTI TANÁCSA

Next