Előre, 1959. március (13. évfolyam, 3528-3553. szám)
1959-03-01 / 3528. szám
1959. március 1. vasárnap A nyugat-német közvélemény követeli !Kezdjenek tárgyalásokat a német békeszerződés kérdésében BERLIN (Agerisres). Mint az ADN hírügynökség jelenti, Nyugat-Németország lakossága következetesen harcol a két német állam közötti megértésért s a német nép előtt álló kérdések békés megoldásáért. A napokban több mint 750 nyugatnémetországi lakos vett részt anémetek közti megértésért küzdő mozgalom,hageni szervezetének kezdeményezésére rendezett gyűlésen. Reintanz professzor a gyűlésen mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot büszkeséggel töltik el vívmányai és sohasem fog lemondani róluk. A professzor kifejtette, hogy a német békeszerződés megkötésére vonatkozó szovjet javaslat valóraváltása az európai béke biztosításának és Németország újraegyesítésének legfőbb előfeltétele. A gyűlésen felszólalt továbbá Hagemann münsteri professzor, aki kijelentette, hogy Németország újraegyesítése csakis Kelet- és Nyugat-Németország államszövetségének megteremtése útján valósítható meg. Hagemann javasolta, hogy azonnal részesítsék közkegyelemben az összes nyugat-németországi politikai bebörtönzötteket s oszlassák fel a nyugat-berlini kémszervezeteket. A gyűlésen hozott határozat követeli a német békeszerződés megkötését, Berlin kérdésének békés rendezését és a két német állam közeledésének megteremtését. Az ADN hírügynökség jelentése szerint az atomfegyverkezés ellen küzdő karlsruhei főiskolai hallgatók akcióbizottsága nyílt levéllel fordult a Bundestag képviselőihez, s ebben felszólítja őket, hogy támogassák a békeszerződésre vonatkozó szovjet javaslattal kapcsolatos tárgyalásokat. A Baden-Würtenberg tartományi kereskedelmi-, bank- és biztosítási tisztviselők szakszervezetének ifjúsági bizottsága felhívást tett közzé, amelyben követeli, hogy a két német állam kezdjen tárgyalásokat a békeszerződés kérdésében. A szociáldemokrata párt offenbachi helyi szervezetének ülésén hangsúlyozták, hogy az NSZDP és az NSZEP közötti kapcsolat megteremtése révén elháríthatók a megegyezés akadályai és lehetővé válik Németország egyesítésének megoldása. ooo------------- A MSZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata A közélelmezés fejlesztéséről és megjavításáról MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: Moszkvában közzétették az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát a közélelmezés fejlesztéséről és megjavításáról. A határozat rámutat arra, hogy 1959—1965 folyamán a Szovjetunióban 64.300 új kantin-éttermet, falatozót és büfét létesítenek, amelyekben 3.100.000 személyt szolgálhatnak ki. A határozat szerint a közélelmezési vállalatok termelésének 1965-ig több mint kétszeresére kell növekednie 1958-hoz képest. A közélelmezés sokoldalú fejlesztése és megjavítása fontos állami feladat — hangsúlyozza a határozat. A határozat intézkedéseket tartalmaz a meglévő közélelmezési vállalatok kibővítésére és újabbak megszervezésére, valamint kantin-éttermek létesítésére a szovhozokban és 2 2 2 2 2 2 2 kolhozokban. Előirányozza továbbá, hogy a főiskolai tanintézetekben és 2 2 a szakmai középiskolákban közélel- * mezési szakembereket kell képezni. * Segni gazdasági programja kiélezi az ország belső ellentéteit ROMA (Agerpres). Az olasz képviselőházi folytatta a Segni miniszterenek programnyilatkozatával kapcsalatos vitát. Nenni, az olasz szocialista párt titkára hangsúlyozta, hogy Segni gazdasági programja nemhogy csökkentené, hanem méginkább kiélezi az ország társadalmi és gazdasági ellentéteit. Saragat, a szociáldemokrata párt titkára bírálta a Segni-kormány gazdasági programját és kijelentette, hogy a kormány a dolgozókra akarja hárítani a gazdasági hanyatlás következményeit. Reale, a republikánus párt titkára rámutatott arra, hogy noha Segni elismerte a gazdasági hanyatlás következtében előállott súlyos helyzetet, nem vállalt kötelezettségeket annak felszámolására A kommunista parlamenti csoport részéről felszólalt Lama, a fém- és gépipari munkások szövetségének főtitkára kifejtette, hogy az olasz dolgozók erélyesen harcolnak a nagytőke ellen, amelyet a jelenlegi kormány képvisel. A monarchisták és az újfasiszták képviselői támogatták a kormányt. A Sajtóügynökségek jelentése szerint az olasz parlament február 27-én hoszszas vita után 333 szavazattal 248 ellenében bizalmat szavazott az Antonio Segni által megalakított új kormánynak. A Segni-kormány mellett szavaztak a kereszténydemokrata párt és a liberális párt, a monarchista néppárt, a nemzeti-monarchista párt és az „olasz szociális mozgalom“ újfasiszta párt képviselői. A kommunista, szocialista, republikánus és szociáldemokrata párti képviselők a kormány ellen szavaztak. BEJRÚTBAN összetűzésre került sor a falangisták és az 1958. évi felkelés volt harcosai között. Számos ember megsebesült. A hadsereg közbelépett a rend helyreállítására. (Agerpres). HUSSZEIN bábkirály több jordániai politikussal együtt márciusban az USA-ba utazik, hogy kieszközölje a Jordániának szánt amerikai segély növelését. (France Presse). AZ ALGÉRIAI ORAN tartományban folytatódtak a harcok a francia csapatok és az algériai hazafiak között. A francia parancsnokság jelentése szerint 35 algériai elesett. A jelentés egy szó említést sem tesz a francia veszteségekről. (France Presse). A LISZINMANISTA hatóságok halálra ítélték Cso Bon Am ot, a Haladó Párt volt elnökét, akit „kémkedéssel“ vádoltak. A dél-koreai legfelső törvényszék a napokban jóváhagyta az ítéletet. (Agerpres). A KUBAI kormány február 27-én hivatalosan felszólította a Dominicai Köztársaság kormányát, hogy adja ki a volt Batista rendszer nyolc főtisztviselőjét, akik a diktátorral együtt a Dominicai Köztársaságba szöktek. (Agerpres, FRANCIAORSZÁG az idén először vesz részt a SEATO-tömb thaiföldi hadgyakorlatain. (France Presse). A NE WIN elnökletével megalakult burmai kormány február 27-én letette a hivatali esküt. Az új kormány — két miniszter kivételével — a február 13-án lemondott volt Ne Win kabinet tagjaiból alakult meg. A FABRIANO VÁROSI (Ancona tartomány, Olaszország) „Florentini“ vállalat munkásai elfoglalták az üzem épületét mert az igazgatóság elbocsátott 80 munkást. A munkáselbocsátások nagy nyugtalanságot keltettek a városban, amelynek a 30.000 lakosa közül 3.000 munkanélküli. A FRANCIA HADIIPAR nagy katonai megrendelésekendolgozik a nyugatnémet hadsereg számára. Párizsban hivatalosan bejelentették, hogy a cherbourgi katonai hajógyárban a nyugatnémet haditengerészet számára dolgoznak. Drágulási hullám Izraelben TEL-AVIV (Agerpres), A TASZSZ jelenti: Az 1959-es esztendő első két hónapját a munkáltatóknak és a kormánynak a dolgozók életszínvonala ellen indított offenzívája jellemzi. Csupán néhány hét telt el azóta, hogy a „Hisztadrut“ (A zsidó munkások általános szövetsége) végrehajtó bizottsága elhatározta, befagyasztja az árakat, hogy ezáltal stabilizálja az árakat, s máris új drágasági hullám zúdult az országra. Egész sor terméknek — a cukornak, kávénak, húsnak, túróféléknek, vajnak, olajnak, stb. — az ára átlag 2—2,5- szeresére emelkedett ahhoz az időszakhoz viszonyítva, amikor még érvényben volt a jegyrendszer. Amint a Jerusalem Post című lap kimutatja, a közfogyasztási cikkek és az építőanyagok ára „átlag 10—15 százalékkal emelkedett“. Ezenkívül bejelentették a villamosipari cikkek, vegyi anyagok, építőanyagok és egyéb cikkek vámilletékének 2,5—27 százalékos növelését. A Jerusalem Post számításai szerint a jegyrendszer felszámolása, a közvetett adók emelése valamint a vámilletékek felemelése folytán, a következő költségvetési évben 35 millió izraeli fontnyi adótöbbletet sajtolnak ki a lakosságból. Faji megkülönböztetés Georgia államban Georgia állam kongresszusához törvénytervezetet terjesztettek be, amely előirányozza, hogy a vérátömlesztésre szánt vért az adományozó faja szerint jelöljék meg, például „negroid", „mongoloid", „kaukázusi“ stb. A tervezet szerint a vérátömlesztés előtt tájékoztatni kell az illetőt vagy közeli hozzátartozóit a véradományozó fajáról. A tervezet egyhavi börtönbüntetést vagy 1000 dollár pénzbírságot irányoz elő a törvény megszegőire. (Agerpres) A Ceteka nyilatkozata A revans-politika Bonn külpolitikájának alkotó része PRAGA (Agerpres) . A Ceteko sajtóügynökség felhatalmazást kapott arra, hogy nyilatkozatot tegyen közzé a nyugat-németországi és nyugat-berlini revansista elemek fokozódó tevékenységéről. Az utóbbi időben — hangzik a nyilatkozat a többi között — a Német Szövetségi Köztársaságban fokozódik a revansvágyó elemek tevékenysége, amely elsősorban a szocialista országok ellen irányul. Ennek az ellenséges tevékenységnek egyik súlyos megnyilatkozása, volt az, hogy 1958 december 14-én Nyugat-Berlinben úgynevezett „egyesítő ülésen" egybeolvasztották az áttelepített németek két legismertebb revansista szervezetét. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának képviselői ebben a revansista agresszív légkörben siettek kifejezni megelégedésüket az emigráns szervezetek egyesítése felett, mert ettől az akciótól a revans szellem fokozódását remélik az egész szövetségi köztársaságban. Ez világosan és konkréten bizonyítja, hogy ezek a vezetők azok, akik irányítják és sugalmazzák a revansista politikát, hogy a revanspolitika a Német Szövetségi Köztársaság külpolitikájának egyik fő alkotórészévé vált. ELŐRE Macmillan látogatása a Szovjetunióban Az angol kormányfő Leningrádba utazott KIJEV (Agerpres). A TASZSZ jelenti: Harold Macmillan, Nagy-Britannia miniszterelnöke, aki ellátogatott Kijevbe, február 27-én délután megtekintette az ukrán főváros nevezetességeit. A miniszterelnök és a kíséretében lévő személyiségek végigsétáltak a város főutcáin. Az angol miniszterelnök nagy érdeklődéssel szemlélte a XI. században épült Szent Zsófia katedrálist. A vendégek ellátogattak továbbá az „Örök dicsőség parkjába ahol az ismeretlen katona sírja van. A brit miniszterelnök megtekintette a népművészeti múzeumot. Kijev lakossága mindenütt szívélyesen köszöntötte az angol miniszterelnököt. „A viszontlátásra" — mondotta búcsúzóul ukrán nyelven a miniszterelnök. „Látogasson el hozzánk nyáron, akkor még szebb Kijev“ — válaszolták az emberek. Harold Macmillan, Nagy-Britannia miniszterelnöke, Selwyn Lloyd külügy- miniszter és a kíséretében lévő személyiségek február 28-án Kijevből Lenin- ^grádba utaztak. ^ * 2 LENINGRÁD (Agerpres). — A 2 TASZSZ jelenti: Harold Macmillan £ angol miniszterelnök, Selwyn Lloyd külügyminiszter és a többi angol vendég Kijevből jövet február 28-án Leningrádba érkezett. A leningrádi repülőtéren Anasztáz Mikojan, a Szovjetunió Miniszterta-nácsának első alelnöke, Nyikolaj Szmirnov, Leningrád Városi Szovjetisének elnöke és más hivatalos sze- 2 mélyiségek, valamint sir Patrick Re- 2illy, Nagy-Britannia moszkvai nagy- követe fogadták az angol, miniszter,i elnököt. . ** 2 Harold Macmillan és Selwyn Lloyd szombaton megtekintették a Lenin atom-jégtörő hajót. * * 2 Harold Macmillan, Nagy-Britannia miniszterelnöke, Selwyn Lloyd kül-ügyminiszter, sir Patrick Reilly moszkvai angol nagykövet és a többi angol vendég február 28-án a Kirov Opera- és Balettszínházban megtekintette Pro- Skofjev „Kővirág’ című balettjét. j. A kubai események margójára Washingtonnak minden oka megvan az idegességre Vannak események, amelyeknek visszhangja — vagy hogy egy plasztikusabb kifejezéssel éljünk: akusztikája — sokkal nagyobb, mint amennyit első pillantásra megérdemelni látszanak. Mégpedig többnyire azért és olyankor, amikor az illető esemény összefüggéseiben, kihatásaiban, vagy mondjuk példamutatásában, túlterjed azokon a szűkebb kereteken, amelyekben szoros értelemben véve végbement vagy végbemegy. Ilyen kivételes — de távolról sem érthetetlen — akusztikája van a legutóbbi hetek kubai eseményeinek, az új kubai kormányzat vezetői részéről elhangzott nyilatkozatoknak, a terveikről szóló jelentéseknek. Ennek magyarázatát pedig abban kell keresnünk, hogy itt nem csupán egy akármilyen diktátorocska bukásáról van szó. Hogy mindaz, ami Kubában történik és történt, igen érzékenyen érinti az USA-imperializmust... Több mint egy évszázada, hogy a politikai földrajz húsz független köztársaságot tart nyilván a közös néven Latin-Amerikának nevezett Közép és Dél- Amerikában. S mégis alig húsz évvel ezelőtt még egyetlen egyre sem lehetett volna rámondani, hogy valóban független, s még ma is igen igen meggondolkoztató kérdés: ráillik e százszázalékosan valamelyikre, s ha igen, melyikre közülük a tényleges függetlenség fogalma. Fernando Ortiz, kubai szociológus, a maga hazájára írta, de a többi latin-amerikai országra is érvényes ez a — társadalomtudóstól költőien ható — megállapítás: „Kuba mindaddig nem lesz valóban független, amíg nem szabadítja ki magát a gyarmati gazdaság halálos szorításából, nem szabadul meg attól a ragadozó hüllőtől, amely kiszívja a velőt Kuba földjéből, megfojtja lakosait és köztársaságunk címerének pálmafáit úgy meghajlítja, hogy azok a dollárhoz hasonló alakot öltsenek“. A latin-amerikai országok, talán a legtipikusabb példái annak, hogy nincs igazi nemzeti függetlenség, ha ez nem épül szilárd és egészséges, önálló nemzetgazdaságra. Ezzel pedig a szóbanforgó húsz ország közül egyik sem dicsekedhetik. Cseppet sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy egész Latin-Amerika az USA monopoltöke szorításában tengődik, az Amerikai Egyesült Államok legzsírosabb gyarmatának tekinthető. Viszont, éppen ezért a gyarmati rendszer általános bomlásának tünetei nem kerülték el a kapitalista világnak ezt a természeti kincsekben oly gazdag részét sem. S másrészt: éppen ezért tölti el nagy nyugtalanság Washingtont, valahányszor újabb és újabb latin-amerikai ország lazít egyet a fojtogató USA-köteléken. Ebből a szempontból pedig Kuba valósággal ijesztő példa, ami itt történt sokkal többnek ígérkezik, mint többé-kevésbé számottevő kötelék-lazításnak. Vannak jelek, amelyek azt mutatják, hogy itt már nem csupán lazításról, hanem a kötelékek szétszaggatásáról van szó. A kubai események erősen példázzák azt a leninista tanítást, hogy a gyarmati rendszer bomlásának a korszaka akkor következik be, amikor a népek nem akarnak többet úgy élni, mint azelőtt, az imperialisták pedig már nem tudnak úgy „kormányozni", mint azelőtt. A kubai felkelés kibontakozása, a keretében felvonult népi erők kétségtelenül bizonyítják, hogy Kuba népe nem akar úgy élni tovább, mint azelőtt. S az, ahogy az USA kénytelen volt eltűrni oly fontos és értékes támaszának bukását, mint ahogy eltűrte Batista vereségét, továbbá az a mód, ahogyan — legalábbis eddig — erre reagált, mindez azt mutatja, hogy nem tud már úgy eljárni, mint ahogy akárcsak néhány évvel ezelőtt is tette volna. Kuba mindössze hatmilliós szigetország. Ott fekszik — hogy úgy mondjuk — az USA legközvetlenebb keze ügyében. Az amerikai hadiflottával szemben „normális körülmények között" Kuba — mint hadierő — Mint ismeretes, Batista, az elűzött kubai elnök a Dominikai Köztársaságba menekült, ahol Trujillo elnök és két, már régebben levitézlett diktátor tárt karokkal fogadta. — Na, végre bridzsezhetünk. Itt a negyedik. (Mészáros András rajza a budapesti Népszabadságban) úgyszólván számításba sem jöhetne. Csakhogy... Csakhogy 1959-ben az imperialista rabló ösztön számára, ebben a vonatkozásban már sehol sincsenek „normális körülmények". Mármint olyanok, amilyeneket ők ,egy évszázadon át megszoktak. S amiről az utóbbi évtizedekben, de különösen a második világháború utáni években — a szocialista világtábor kialakulásának és rohamos fejlődésének korszakában, a nemzeti felszabadító mozgalmak nagyméretű kibontakozásának korszakában — le kell hogy szokjanak. Tudjuk, hogy Kuba nemzetgazdasága túlnyomórészben még ma is az amerikai monopoltőke és a vele szorosan összefonódott néhány hazai nagytőkés és cukornádültetvényes kezében van. Az amerikai tőkebefektetések összegét egymilliárd dollárra becsülik, s ennek jelentőségéről képet alkothatunk magunknak abból, hogy egy 1953 as kimutatás szerint egész Latin-Amerikában együttvéve hatmilliárd dollárt tett ki az amerikai tőkebefektetések összege. Kuba külkereskedelme szinte teljesen az amerikai nagytőkétől függ, ez bonyolítja le, nem is szólva arról, hogy az ország export-importja jórészt egyenesen az USA-hoz fűződik. Mindezeknek a tényezőknek a tükrében kell értékelni azt, hogy amikor Eilender szenátor úr az amerikai cukorvásárlás beszüntetésével, tehát a kubai gazdaság megfojtásával fenyegetőzik. Fidel Castro kijelenti: „Torkig vagyunk már az efféle fenyegetőzésekkel. Ha az USA nem akar tőlünk cukrot vásárolni, eladjuk más államoknak, tekintet nélkül arra, hogy kommunista országok-e vagy sem“. Az USA monopolistáinak „közgazdászai“ fennen hirdetik, hogy Latin-Amerika országainak elengedhetetlenül szükségük van az amerikai tőkebefektetésekre, ez az egyedüli módja annak, hogy kifejlesszék gazdaságukat. Hogy ez a fejlesztés miként fest, erről a továbbiakban még beszélünk. Egyelőre hadd álljon itt egyetlen adat arról, hogy egyáltalán milyen értelemben lehet itt új tőkebefektetésekről beszélni. Hivatalos amerikai statisztika szerint 1950 és 1954 között az „új“ amerikai tőkebefektetések ezekben az országokban 1 milliárd 666 millió dollárt tettek ki. Ugyanebben az időszakban a már régebbi befektetésekből származó, nyíltan bevallott nyereség öszszege 3 milliárd 907 millió dollárra rúgott. Valójában tehát az USA monopolistái egyetlen cent ús tőkét nem hoztak be Latin-Amerkiába, sőt ellenkezőleg, az itteni népek verejtékes munkája nyomán szerzett profitjukból több mint 2 milliárd dollárt kivittek onnan. Ilyen körülmények között érthető, mennyire érzékenyen érinti őket Fidel Castro kijelentése: „Kuba azt óhajtja, hogy a külföldi tőkések használják fel Kubában eszközölt beruházásokra az itt szerzett nyereségüket. Kubának nincs szüksége élősdi tőkére, amely jövedelmét külföldre küldik. Az USA monopolisták felszisszenése érthető még akkor is, ha — mint e nyilatkozatból is kitűnik — Fidel Castro maga nem akar teljes szakítást az amerikai tőkével, csak kedvezőbb feltételeket akar kicsikarni a kubai gazdaság számára. Mégis, figyelembe véve még ehhez Castro bejelentését, hogy földreformot hajtanak végre és hogy a munkanélküliség felszámolására új ipart kell teremteni , képet alkothatunk magunknak arról, hogy Washingtonnak sok oka van az idegességre. Mind a földreform, mind az új ipar azt jelenti, hogy Kubában megszűnik az a monokultúra (amit szélesebb értelemben az iparra is érthetünk), amely egyik legfőbb eszköz volt arra, hogy a külföldi monopol tőke a maga kezében tarthassa az ország egész gazdasági életét. Ezúttal a Wall Street urai nem nagyon vigasztalhatják magukat azzal, hogy már voltak diktatúra bukások Latin- Amerikában, s ha itt-ott engedni is kellett, kisebb-nagyobb áldozatok árán meg lehetett egyezni az új kormányzattal és a business ment tovább. Batista bukása minőségileg más körülmények között ment végbe minden eddigi latin-amerikai rendszerváltozásnál. Batista uralmit a népi tömegekben gyökerező felkelő hadsereg zúzta szét hosszantartó fegyveres harcban. Ez adja meg az új hatalom jellegét, ez kötelezi és lendíti előre az új rendszernek még azokat az elemeit is, amelyek hajlanak lényegbevágó engedményekre az Amerikával való kiegyezés érdekében. Kubában most a tényleges hatalom fő részese maga a felkelő mozgalom, amely 90 százalékban városi munkásokból, parasztokból, mezőgazdasági munkásokból, különböző irányzatú forradalmi szellemű diákokból áll. Ezzel kapcsolatosan mondotta a kubai Szocialista Néppárt küldötte az SZKP XXI. kongresszusán tartott üdvözlő beszédében : Kubában „új hatalom jött létre. A régi katonai és államapparátust teljesen szétzúzták, nem maradtak sem hatóságok, sem olyan szervezett erők, amelyek a megdöntött rendszert képviselnék.“ A forradalom jellegét, további távlatait pedig részletesebben is megvilágítja a párt végrehajtó irodájának határozata: ,(Ez a forradalom felszabadító, hazafias, demokratikus, agrárforradalom. Olyan haladó jellegű forradalom, amelynek meg kell szüntetnie a nagybirtokos rendszert, földhöz kell juttatnia a parasztokat, biztosítania kell a nemzeti szuverenitást, meg kell javítania a dolgozók és az egész nép életkörülményeit, meg kell védenie a nemzeti ipart, és hozzá kell járulnia Kuba gazdasági fejlődéséhez“. Fidel Castro — még ha tett is olyan kijelentéseket, amelyekből arra kell következtetni, hogy bizonyos fenntartásai vannak a legkövetkezetesebb haladó erők, s a velük való együttműködés tekintetében — mindenesetre jól tudja, mit várnak tőle azok, akik a Batista elleni harcban véreztek és győzelmet arattak. S a tömegek nyomása kétségtelenül e célkitűzések irányában hat Fidel Castrora és kormányára. E célkitűzések pedig bizony jóval túlmennek mindazon, amit Washington könnyűszerrel el tud viselni, s éppen ezért Kuba népe minden bizonnyal még nagy és kemény harcok előtt áll. Annál inkább, mert a Wall Street joggal tart attól, hogy a játék itt többre megy, mint magára Kubára. Elkerülhetetlenül felmerül benne az aggodalom: mi lesz, ha Latin-Amerika többi népe is követi a kubai példát ?! A kérdés nem éppen indokolatlan s következésképpen érdemes közelebbről megvizsgálni, mit jelent Latin-Amerika az USA-imperializmus számára, milyenek az USA kapcsolatai a latin-amerikai országokkal, mik a következményei az amerikai monopolkapitalizmus itteni döntő szerepének. (Folytatjuk) BODOR TAMÁS oool! T P T? TT S • a szigeten tovább tart is az angol áruk bojkottja Feszült a helyzet a török és görög lakosság között egyáltalán nem derűlátóak az események alakulását illetően. „A sziget görög és török lakosságáinak viszonya továbbra is rideg, s mindenben úgy viselkednék, mintha két külön ország honpolgárai lennének“ — jelenti a hírügynökség. Bizonyos török és görög ciprusi vezetők szerint ilyen körülmények között nehéz lesz kidolgozni az alkotmányt és megalakítani a kormányt. Hír szerint március 1-én Ciprusba érkezik Makariosz érsek. Tiszteletére hivatalos ünnepségeket készítenek elő. Ugyanakkor az esetleges zavargások elkerülése érdekében, dr. Kücsük, a török kisebbség vezetője felhívta honfitársait, hogy őrizzék meg higgadtságukat és tartózkodjanak a provokációktól a görög lakossággal szemben. Makariosz megérkezésével kapcsolatban tehát legfeljebb a tüntetésektől való „tartózkodás“ várható a ciprusi török lakosságtól — jegyzi meg a France Presse, amely ugyanakkor Makarioszt tekinti a sziget jövendő elnökének. A brit hatóságok amnesztiában részesítenek bizonyos ciprusi politikai bebörtönzötteket. Előreláthatólag azonban az amnesztia mindenekelőtt a „kisebb vétségek“ elkövetőire vonatkozik. Foot brit kormányzó közleményt adott ki s ebben felhívja az EOKA bebörtönzött, vagy hazafias tevékenységükért üldözött tagjait, egyezzenek bele a szigetről való kiutasításukba és csak azután térjenek vissza, amiután letöltötték kiszabott vagy ezután kiszabandó büntetésüket NIKOSZIA (Agerpres). A France Presse elemzi Ciprus helyzetét a szigetre vonatkozó angol-görög-török egyezmény megkötése után. A hírügynökség elsősorban is megállapítja, hogy a lakosság továbbra is bojkottálja az angol árukat. A ciprusi görögök és törökök vezetői Megnyílt a lipcsei nemzetközi vásár ? LIPCSE (Agerpres). — Február 28- án este hivatalosan megnyílt Lipcsében az 1959. évi tavaszi nemzetközi * vásár. 2 Az idei tavaszi vásáron 50 különböző ország vesz részt. — N. Sz. Hruscsov Lipcsébe látogat ? MOSZKVA (Agerpres) — TASZSZ. 2 A Német Demokratikus Köztársaság 2 kormánya meghívta N. Sz. Hruscsofot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, hogy látogasson el a lipcsei , nemzetközi vásárra. A szovjet kormányfő elfogadta a meghívást. c A szovjet kormányküldöttség Indiában 2 AGRA (Agerpres). —A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió kormányküldött-sége indiai látogatása során február 27-én ellátogatott Ágra városba, India egyik legfontosabb kultúrközpontjába. ^ A szovjet vendégek a délelőtt folyamán megtekintették a Tadzsmahal 2 mauzóleumot !. A szovjet kormányküldöttség délután megtekintette Agra város kikötőjét, s amely színtén történelmi emlékmű. Ez- utánUttar Pradesh állam kormánya f ebédet adott a szovjet vendégek tiszteletére. 1 ? A szovjet kormányküldöttség ugyan- anap visszatért Delhibe, majd külön- ionaton a Bhakra-Nangal-i nagy híd- ,technikai munkatelepre utazott. ) 3 Nepál népe ezekben a napokban választ először parlamenti képviselőket. A választási előkészületek során a Nepáli Kommunista Párt hatalmas felvonulást szervezett Katmanduban, az ország fővárosában. Képünkön : A felvonulók egyik csoportja A Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló felforgató tevékenységnek Nyugat-Berlin a központja. Itt a RIAS amerikai rádióleadó az imperialisták egyik legjelentősebb kémközpontja. Képünkön: Az amerikai rádióleadó épülete. „Téli fantázia“ — ez a címe a moszkvai jégrevü nagysikerű, nemrég megtartott első előadásának. Az együttes műsorában a legnépszerűbb szovjet és orosz operarészletek, népi táncok és vidám jelenetek szerepelnek. Képünkön : Orosz tánc a jégen. j /v fV /V f\j «V A; <V «V <V/V <V tV tV t*V/ tX/ tv <vtv tv tv tv/ tVt'