Előre, 1959. március (13. évfolyam, 3528-3553. szám)

1959-03-01 / 3528. szám

1959. március 1. vasárnap A nyugat-német­­ közvélemény követeli !Kezdjenek tárgyalásokat a német békeszerződés kérdésében BERLIN (Agerisres).­ Mint az ADN hírügynökség jelenti, Nyugat-Németor­­sz­ág lakossága következetesen harcol a két német állam közötti megértésért s a német nép előtt álló kérdések békés megoldásáért. A napokban több mint 750 nyugat­németországi lakos vett részt a­­ném­e­tek közti megértésért küzdő mozgalom,­hageni szervezetének kezdeményezésére rendezett gyűlésen. Reintanz professzor a gyűlésen mondott beszédében hangsú­lyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot büszkeséggel töltik el vív­mányai és sohasem fog lemondani ró­luk. A professzor kifejtette, hogy a német békeszerződés megkötésére vonat­kozó szovjet javaslat valóraváltása az európai béke biztosításának és Német­ország újraegyesítésének legfőbb előfel­tétele. A gyűlésen felszólalt továbbá Hage­­mann münsteri professzor, aki kijelen­tette, hogy Németország újraegyesítése csakis Kelet- és Nyugat-Németország államszövetségének megteremtése útján valósítható meg. Hagemann javasolta, hogy azonnal részesítsék közkegyelem­ben az összes nyugat-németországi poli­tikai bebörtönzötteket s oszlassák fel a nyugat-berlini kémszervezeteket. A gyű­lésen hozott határozat követeli a német békeszerződés megkötését, Berlin kérdé­sének békés rendezését és a két német állam közeledésének megteremtését. Az ADN hírügynökség jelentése sze­rint az atomfegyverkezés ellen küzdő karlsruhei főiskolai hallgatók akcióbi­zottsága nyílt levéllel fordult a Bun­destag képviselőihez, s ebben felszólítja őket, hogy támogassák a békeszerződés­re vonatkozó szovjet javaslattal kap­csolatos tárgyalásokat. A Baden-Würtenberg tartományi ke­reskedelmi-, bank- és biztosítási tiszt­viselők szakszervezetének ifjúsági bi­­zottsága felhívást tett közzé, amelyben követeli, hogy a két német állam kezd­jen tárgyalásokat a békeszerződés kér­désében. A szociáldemokrata párt offenbachi helyi szervezetének ülésén hangsúlyoz­ták, hogy az NSZDP és az NSZEP kö­zötti kapcsolat megteremtése révén elháríthatók a megegyezés akadályai és lehetővé válik Németország egye­sítésének megoldása. ooo-------------­ A M­SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata A közélelmezés fejlesztéséről és megjavításáról MOSZKVA (Agerpres). —­ A TASZSZ jelenti: Moszkvában közzé­tették az SZKP Központi Bizottsá­gának és a Szovjetunió Miniszter­tanácsának határozatát a közélelme­­zés fejlesztéséről és megjavításáról. A határozat rámutat arra, hogy 1959—1965 folyamán a Szovjetunió­ban 64.300 új kantin-éttermet, fala­tozót és büfét létesítenek, amelyek­ben 3.100.000 személyt szolgálhat­nak ki. A határozat szerint a közélelme­zési vállalatok termelésének 1965-ig több mint kétszeresére kell növeked­nie 1958-hoz képest. A közélelmezés sokoldalú fejlesz­tése és megjavítása fontos állami feladat — hangsúlyozza a határo­zat. A határozat intézkedéseket tartal­maz a meglévő közélelmezési válla­latok kibővítésére és újabbak meg­szervezésére, valamint kantin-étter­­mek létesítésére a szovhozokban és 2 2 2 2 2 2 2 kolhozokban. Előirányozza továbbá,­­ hogy a főiskolai tanintézetekben és 2 2 a szakmai középiskolákban közélel- * mezési szakembereket kell képezni. * Segni gazdasági programja kiélezi az ország belső ellentéteit ROMA (Agerpres).­­ Az olasz kép­viselőházi folytatta a Segni minisz­ter­­e­nek program­nyilatkozatával kapcsa­­latos vitát. Nenni, az olasz szocialista párt titkára hangsúlyozta, hogy Segni gazdasági programja nemhogy csök­kentené, hanem méginkább kiélezi az ország társadalmi és gazdasági ellen­téteit. Saragat, a szociáldemokrata párt tit­­kára bírálta a Segni-kormány gazda­sági programját és kijelentette, hogy a kormány a dolgozókra akarja háríta­ni a gazdasági hanyatlás következmé­nyeit. Reale, a republikánus párt titkára rámutatott arra, hogy noha Segni el­ismerte a gazdasági hanyatlás követ­keztében előállott súlyos helyzetet, nem vállalt kötelezettségeket annak felszámolására A kommunista parlamenti csoport részéről felszólalt Lama, a fém- és gépipari munkások szövetségének fő­titkára kifejtette, hogy az olasz dol­gozók erélyesen harcolnak a nagytőke ellen, amelyet a jelenlegi kormány képvisel. A monarchisták és az újfasiszták képviselői támogatták a kormányt. A Sajtóügynökségek jelentése szerint az olasz parlament február 27-én hosz­­szas vita után 333 szavazattal 248 el­lenében bizalmat szavazott az Antonio Segni által megalakított új kormány­nak. A Segni-kormány mellett szavaztak a keresztény­demokrata párt és a libe­rális párt, a monarchista néppárt, a nemzeti-monarchista párt és az „olasz szociális mozgalom“ újfasiszta párt képviselői. A kommunista, szocialista, republi­kánus és szociáldemokrata párti kép­viselők a kormány ellen szavaztak. BEJRÚTBAN összetűzésre került sor a fal­angisták és az 1958. évi felkelés volt harcosai között. Számos ember megsebesült. A hadsereg közbelépett a rend helyreállítására. (Agerpres). HUSSZEIN bábkirály több jordá­niai politikussal együtt márciusban az USA-ba utazik, hogy kieszközölje a Jordániának szánt amerikai segély növelését. (France Presse). AZ ALGÉRIAI ORAN tartomány­ban folytatódtak a harcok a francia csapatok és az algériai hazafiak kö­zött. A francia parancsnokság jelen­­tése­ szerint 35 algériai elesett. A je­lentés egy szó említést sem tesz a francia veszteségekről. (France Pres­­se). A LISZINMANISTA hatóságok ha­lálra ítélték Cso Bon Am­ ot, a Ha­ladó Párt volt elnökét, akit „kémke­déssel“ vádoltak. A dél-koreai legfel­ső törvényszék a napokban jóváhagy­ta az ítéletet. (Agerpres). A KUBAI kormány február 27-én hivatalosan felszólította a Dominicai Köztársaság kormányát, hogy adja ki a volt Batista rendszer nyolc főtiszt­­viselőjét, akik a diktátorral együtt a Dominicai Köztársaságba szöktek. (A­­gerpres­­, FRANCIAORSZÁG az idén először vesz részt a SEATO-tömb thaiföldi hadgyakorlatain. (France Presse). A NE WIN elnökletével megalakult burmai kormány február 27-én letette a hivatali esküt. Az új kormány — két miniszter kivételével — a február 13-án lemondott volt Ne Win kabinet tagjaiból alakult meg. A FABRIANO VÁROSI (Ancona tartomány, Olaszország) „Florentini“ vállalat munkásai elfoglalták az üzem épületét mert az igazgatóság elbocsá­tott 80 munkást. A munkáselbocsátá­sok nagy nyugtalanságot keltettek a városban, amelynek a 30.000 lakosa közül 3.000 munkanélküli. A FRANCIA HADIIPAR nagy ka­tonai megrendeléseken­­dolgozik a nyugatnémet hadsereg számára. Pá­rizsban hivatalosan bejelentették, hogy a cherbourgi katonai hajógyárban a nyugatnémet haditengerészet számára dolgoznak. Drágulási hullám Izraelben TEL-AVIV (Agerpres), A TASZSZ jelenti: Az 1959-es esztendő első két hónapját a munkáltatóknak és a kor­mánynak a dolgozók életszínvonala el­len indított offenzívája jellemzi. Csu­pán néhány hét telt el azóta, hogy a „Hisztadrut“ (A zsidó munkások ál­talános szövetsége) végrehajtó bizott­sága elhatározta, befagyasztja az ára­kat, hogy ezáltal stabilizálja az árakat, s máris új drágasági hullám zúdult az országra. Egész sor terméknek — a cukornak, kávénak, húsnak, túróféléknek, vajnak, olajnak, stb. — az ára átlag 2—2,5- szeresére emelkedett ahhoz az időszak­hoz viszonyítva, amikor még érvényben volt a jegy­rendszer. Amint a Jerusalem Post című lap kimutatja, a közfogyasz­tási cikkek és az építő­anyagok ára „átlag 10—15 százalékkal emelkedett“. Ezenkívül bejelentették a villamosipari cikkek, vegyi anyagok, építőanyagok és egyéb cikkek vám­illetékének 2,5—27 százalékos növelését. A Jerusalem Post számításai szerint a jegyrendszer fel­­számolása, a közvetett adók emelése valamint a vámilletékek felemelése folytán, a következő költségvetési év­ben 35 millió izraeli fontnyi adótöbb­letet sajtolnak ki a lakosságból. Faji megkülönböztetés Georgia államban Georgia állam kongresszusához törvénytervezetet terjesztettek be, amely előirányozza, hogy a vér­átömlesztésre szánt vért az ado­mányozó faja szerint jelöljék meg, például „negroid", „mongoloid", „kaukázusi“ stb. A tervezet szerint a vérátöm­lesztés előtt tájékoztatni kell az illetőt vagy közeli hozzátartozóit a véradományozó fajáról. A tervezet egyhavi börtönbüntetést vagy 1000 dollár pénzbírságot irányoz elő a törvény megszegőire. (Agerpres) A Ceteka nyilatkozata A revans-politika Bonn külpolitikájának alkotó része PRAGA (Agerpres) . A Ceteko sajtóügynökség felhatalmazást kapott arra, hogy nyilatkozatot tegyen közzé a nyugat-németországi és nyugat-ber­lini revansista elemek fokozódó tevé­kenységéről. Az utóbbi időben — hangzik a nyilatkozat a többi között — a Német Szövetségi Köztársaságban fokozódik a revansvágyó elemek tevékenysége, amely elsősorban a szocialista országok ellen irányul. Ennek az ellenséges tevékenység­nek egyik súlyos megnyilatkozása, volt az, hogy 1958 december 14-én Nyugat-Berlinben úgynevezett „e­­gyesítő ülésen" egybeolvasztották az áttelepített németek két legis­mertebb revansista szervezetét. A Német Szövetségi Köztársa­ság kormányának képviselői ebben a revansist­a agresszív légkörben siettek kifejezni megelégedésüket az emigráns szervezetek egyesítése felett, mert ettől az akciótól a re­­vans szellem fokozódását remélik az egész szövetségi köztársaság­ban. Ez világosan és konkréten bi­zonyítja, hogy ezek a vezetők azok, akik irányítják és sugalmazzák a revansista politikát, hogy a revans­­politika a Német Szövetségi Köz­társaság külpolitikájának egyik fő alkotórészévé vált. E­LŐR­E Macmillan látogatása a Szovjetunióban Az angol kormányfő Leningrádba utazott KIJEV (Agerpres).­­ A TASZSZ jelenti: Harold Macmillan, Nagy-Bri­­tannia miniszterelnöke, aki ellátogatott Kijevbe, február 27-én délután megte­kintette az ukrán főváros nevezetessé­geit. A miniszterelnök és a kíséretében lévő személyiségek végigsétáltak a vá­ros főutcáin. Az angol miniszterelnök nagy érdek­lődéssel szemlélte a XI. században épült Szent Zsófia katedrálist. A vendégek ellátogattak továbbá az „Örök dicsőség parkjába ahol az is­meretlen katona sírja van. A brit mi­niszterelnök megtekintette a népművé­szeti múzeumot. Kijev lakossága mindenütt szívélye­sen köszöntötte az angol miniszterelnö­köt. „A viszontlátásra" — mondotta búcsúzóul ukrán nyelven a miniszter­­elnök. „Látogasson el hozzánk nyáron, akkor még szebb Kijev“ — válaszolták az emberek. Harold Macmillan, Nagy-Britannia miniszterelnöke, Selwyn Lloyd külügy-­­ miniszter és a kíséretében lévő szemé­­l­­yiségek február 28-án Kijevből Lenin- ^­grádba utaztak. ^ * 2 LENINGRÁD (Agerpres). — A 2 TASZSZ jelenti: Harold Macmillan £ angol miniszterelnök, Selwyn Lloyd­­ külügyminiszter és a többi angol­­ vendég Kijevből jövet február 28-án­­ Leningrádba érkezett.­­ A leningrádi repülőtéren Anasztáz­­ Mikojan, a Szovjetunió Miniszterta-­­­nácsának első alelnöke, Nyikolaj­­ Szmirnov, Leningrád Városi Szovjet­­i­sének elnöke és más hivatalos sze- 2 mélyiségek, valamint sir Patrick Re- 2­illy, Nagy-Britannia moszkvai nagy-­­ követe fogadták az angol­, miniszter,­i elnök­öt. . ** 2 Harold Macmillan és Selwyn Lloyd­­ szombaton megtekintették a Lenin­­ atom-jégtörő hajót. * * 2 Harold Macmillan, Nagy-Britannia­­ miniszterelnöke, Selwyn Lloyd kül-­­­ügyminiszter, sir Patrick Reilly moszk­­­­vai angol nagykövet és a többi angol­­ vendég február 28-án a Kirov Opera-­­ és Balettszí­nházban megtekintette Pro- S­kofjev „Kővirág’­ című balettjét. j. A kubai események margójára Washingtonnak minden oka megvan az idegességre V­annak események, amelyeknek visszhangja — vagy hogy egy plasztikusabb kifejezéssel éljünk: akusz­tikája — sokkal nagyobb, mint amennyit első pil­lantásra megérdemelni látszanak. Még­pedig többnyire azért és olyankor, amikor az illető esemény összefüggéseiben, kihatásaiban, vagy mondjuk példamutatásában, túlterjed azokon a szűkebb kereteken, amelyekben szoros értelemben véve végbement vagy végbemegy. Ilyen kivételes — de tá­volról sem érthetetlen — akusztikája van a legutóbbi he­tek kubai eseményeinek, az új kubai kormányzat vezetői részéről elhangzott nyilatkozatoknak, a terveikről szóló jelentéseknek. Ennek magyarázatát pedig abban kell ke­resnünk, hogy itt nem csupán egy akármilyen diktáto­­rocska bukásáról van szó. Hogy mindaz, ami Kubában történik és történt, igen érzékenyen érinti az USA-imperia­­lizmust... T­öbb mint egy évszázada, hogy a politikai földrajz húsz független köztársaságot tart nyilván a közös néven Latin-Amerikának nevezett Közép és Dél- Amerikában. S mégis alig húsz évvel ezelőtt még egyetlen egyre sem lehetett volna rámondani, hogy valóban függet­len, s még ma is igen igen meggondolkoztató kérdés: rá­­illik e százszázalékosan valamelyikre, s ha igen, melyikre közülük a tényleges függetlenség fogalma. Fernando Ortiz, kubai szociológus, a maga hazájára írta, de a többi latin-amerikai országra is érvényes ez a — tár­sadalomtudóstól költőien ható — megállapítás: „Kuba mindaddig nem lesz valóban független, amíg nem szaba­dítja ki magát a gyarmati gazdaság halálos szorításából, nem szabadul meg attól a ragadozó hüllőtől, amely kiszívja a velőt Kuba földjéből, megfojtja lakosait és köztársasá­gunk címerének pálmafáit úgy meghajlítja, hogy azok a dollárhoz hasonló alakot öltsenek“. A latin-amerikai országok, talán a legtipikusabb példái annak, hogy nincs igazi nemzeti függetlenség, ha ez nem épül szilárd és egészséges, önálló nemzetgazdaságra. Ezzel pedig a szóbanforgó húsz ország közül egyik sem dicse­kedhetik. Cseppet sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy egész Latin-Amerika az USA monopoltöke szorításában tengődik, az Amerikai Egyesült Államok legzsírosabb gyarmatának tekinthető. Viszont, éppen ezért a gyarmati rendszer álta­lános bomlásának tünetei nem kerülték el a kapitalista világnak ezt a természeti kincsekben oly gazdag részét sem. S másrészt: éppen ezért tölti el nagy nyugtalanság Wa­shingtont, valahányszor újabb és újabb latin-amerikai or­szág lazít egyet a fojtogató USA-köteléken. Ebből a szem­pontból pedig Kuba valósággal ijesztő példa, ami itt tör­tént sokkal többnek ígérkezik, mint többé-kevésbé számot­tevő kötelék-lazításnak. Vannak jelek, amelyek azt mutat­ják, hogy itt már nem csupán lazításról, hanem a kötelékek szétszaggatásáról van szó. A kubai események erősen pél­dázzák azt a leninista tanítást, hogy a gyarmati rendsze­r bomlásának a korszaka akkor következik be, amikor a népek nem akarnak többet úgy élni, mint azelőtt, az im­perialisták pedig már nem tudnak úgy „kormányozni", mint azelőtt. A kubai felkelés kibontakozása, a keretében felvonult népi erők kétségtelenül bizonyítják, hogy Kuba népe nem akar úgy élni tovább, mint azelőtt. S az, ahogy az USA kénytelen volt eltűrni oly fontos és értékes táma­szának bukását, mint ahogy eltűrte Batista vereségét, to­vábbá az a mód, ahogyan — legalábbis eddig — erre rea­gált, mindez azt mutatja, hogy nem tud már úgy eljárni, mint ahogy akárcsak néhány évvel ezelőtt is tette volna. K­uba mindössze hatmilliós szigetország. Ott fekszik — hogy úgy mondjuk — az USA legközvetlenebb keze ügyében. Az amerikai hadiflottával szemben „normális körülmények között" Kuba — mint hadierő — Mint ismeretes, Batista, az elűzött kubai elnök a Dominikai Köztársaságba menekült, ahol­ Trujillo elnök és két, már régebben le­­vitézlett diktátor tárt karokkal fogadta. — Na, végre bridzsezhetünk. Itt a negyedik. (Mészáros András rajza a budapesti Népszabadságban) úgyszólván számításba sem jöhetne. Csakhogy... Csakhogy 1959-ben az imperialista rabló ösztön számára, ebben a vonatkozásban már sehol sincsenek „normális körülmények". Mármint olyanok, amilyeneket ők ,egy évszázadon át meg­szoktak. S amiről az utóbbi évtizedekben, de különösen a második világháború utáni években — a szocialista világ­tábor kialakulásának és rohamos fejlődésének korszaká­ban, a nemzeti felszabadító mozgalmak nagyméretű kibon­takozásának korszakában — le kell hogy szokjanak. Tudjuk, hogy Kuba nemzetgazdasága túlnyomórészben még ma is az amerikai monopoltőke és a vele szorosan összefonódott néhány hazai nagytőkés és cukornádültetvé­nyes kezében van. Az amerikai tőkebefektetések összegét egymilliárd dollárra becsülik, s ennek jelentőségéről képet alkothatunk magunknak abból, hogy egy 1953 as kimutatás szerint egész Latin-Amerikában együttvéve hatmilliárd dol­lárt tett ki az amerikai tőkebefektetések összege. Kuba külkereskedelme szinte teljesen az amerikai nagytőkétől függ, ez bonyolítja le, nem is szólva arról, hogy az ország export-importja jórészt egyenesen az USA-hoz fűződik. Mindezeknek a tényezőknek a tükrében kell értékelni azt, hogy amikor Eilender szenátor úr az amerikai cukor­vásárlás beszüntetésével, tehát a kubai gazdaság megfojtá­sával fenyegetőzik. Fidel Castro kijelenti: „Torkig vagyunk már az efféle fenyegetőzésekkel. Ha az USA nem akar tőlünk cukrot vásárolni, eladjuk más államoknak, tekintet nélkül arra, hogy kommunista országok-e vagy sem“. A­z USA monopolistáinak „közgazdászai“ fennen hir­detik, hogy Latin-Amerika országainak elenged­hetetlenül szükségük van az amerikai tőkebefekte­tésekre, ez az egyedüli módja annak, hogy kifejlesszék gaz­daságukat. Hogy ez a fejlesztés miként fest, erről a továb­biakban még beszélünk. Egyelőre hadd álljon itt egyetlen adat arról, hogy egyáltalán milyen értelemben lehet itt új tőkebefektetésekről beszélni. Hivatalos amerikai statisztika szerint 1950 és 1954 között az „új“ amerikai tőkebefekte­tések ezekben az országokban 1 milliárd 666 millió dol­lárt tettek ki. Ugyanebben az időszakban a már régebbi befektetésekből származó, nyíltan bevallott nyereség ösz­­szege 3 milliárd 907 millió dollárra rúgott. Valójában tehát az USA monopolistái egyetlen cent ús tőkét nem hoztak be Latin-Amerkiába, sőt ellenkezőleg, az itteni népek ve­rejtékes munkája nyomán szerzett profitjukból több mint 2 milliárd dollárt kivittek onnan. Ilyen körülmények között érthető, mennyire érzékenyen érinti őket Fidel Castro kijelentése: „Kuba azt óhajtja, hogy a külföldi tőkések használják fel Kubában eszközölt beruházásokra az itt szerzett nyereségüket. Kubának nincs szüksége élősdi tőkére, amely jövedelmét külföldre küldik. Az USA monopolisták felszisszenése érthető még akkor is, ha — mint e nyilatkozatból is kitűnik — Fidel Castro maga nem akar teljes szakítást az amerikai tőkével, csak kedvezőbb feltételeket akar kicsikarni a kubai gazdaság számára. Mégis, figyelembe véve még ehhez Castro bejelen­tését, hogy földreformot hajtanak végre és hogy a munka­­nélküliség felszámolására új ipart kell teremteni , képet alkothatunk magunknak arról, hogy Washingtonnak sok oka van az idegességre. Mind a földreform, mind az új ipar azt jelenti, hogy Kubában megszűnik az a monokultúra (amit szélesebb értelemben az iparra is érthetünk), amely egyik legfőbb eszköz volt arra, hogy a külföldi monopol tőke a maga kezében tarthassa az ország egész gazdasági életét. Ezúttal a Wall Street urai nem nagyon vigasztalhatják magukat azzal, hogy már voltak diktatúra bukások Latin- Amerikában, s ha itt-ott engedni is kellett, kisebb-nagy­obb áldozatok árán meg lehetett egyezni az új kormányzattal és­­ a business ment tovább. Batista bukása minőségileg más körülmények között ment végbe minden eddigi latin-am­e­­rikai rendszerváltozásnál. Batista uralmit a népi töme­gekben gyökerező felkelő hadsereg zúzta szét hosszantartó fegyveres harcban. Ez adja meg az új hatalom jellegét, ez kötelezi és lendíti előre az új rendszernek még azokat az elemeit is, amelyek hajlanak lényegbevágó engedményekre az Amerikával való kiegyezés érdekében. Kubában most a tényleges hatalom fő részese maga a felkelő mozgalom, amely 90 százalékban városi munká­sokból, parasztokból, mezőgazdasági munkásokból, külön­böző irányzatú forradalmi szellemű diákokból áll. Ezzel kapcsolatosan mondotta a kubai Szocialista Néppárt kül­dötte az SZKP XXI. kongresszusán tartott üdvözlő beszé­dében : Kubában „új hatalom jött létre. A régi katonai és államapparátust teljesen szétzúzták, nem maradtak sem hatóságok, sem olyan szervezett erők, amelyek a megdön­tött rendszert képviselnék.“ A forradalom jellegét, további távlatait pedig részletesebben is megvilágítja a párt végre­hajtó irodájának határozata: ,(Ez a forradalom felszaba­dító, hazafias, demokratikus, agrárforradalom. Olyan ha­­ladó jellegű forradalom, amelynek meg kell szüntetnie a nagybirtokos rendszert, földhöz kell juttatnia a paraszto­kat, biztosítania kell a nemzeti szuverenitást, meg kell javítania a dolgozók és az egész nép életkörülményeit, meg kell védenie a nemzeti ipart, és hozzá kell járulnia Kuba gazdasági fejlődéséhez“. Fidel Castro — még ha tett is olyan kijelentéseket, amelyekből arra kell következtetni, hogy bizonyos fenn­tartásai vannak a legkövetkezetesebb haladó erők, s a ve­lük való együttműködés tekintetében — mindenesetre jól tudja, mit várnak tőle azok, akik a Batista elleni harcban véreztek és győzelmet arattak. S a tömegek nyomása két­­­ségtelenül e célkitűzések irányában hat Fidel Castrora és kormányára. E célkitűzések pedig bizony jóval túlmennek mind­azon, amit Washington könnyűszerrel el tud viselni, s éppen ezért Kuba népe minden bizonnyal még nagy és kemény harcok előtt áll. Annál inkább, mert a Wall Street joggal tart attól, hogy a játék itt többre megy, mint magára Kubára. Elkerülhetetlenül felmerül benne az aggodalom: mi lesz, ha Latin-Amerika többi népe is kö­veti a kubai példát ?! A kérdés nem éppen indokolatlan s következésképpen érdemes közelebbről megvizsgálni, mit jelent Latin-Ame­rika az USA-imperializmus számára, milyenek az USA kapcsolatai a latin-amerikai országokkal, mik a következ­ményei az amerikai monopolkapitalizmus itteni döntő sze­repének. (Folytatjuk) BODOR TAMÁS ­ooo­l! T P T? TT S • a szigeten tovább tart i­s az angol áruk bojkottja Feszült a helyzet a török és görög lakosság között egyáltalán nem derűlátóak az esemé­nyek alakulását illetően. „A sziget görög és török lakosságái­nak viszonya továbbra is rideg, s mindenben úgy viselkednék, mintha két külön ország honpolgárai len­nének“ — jelenti a hírügynökség. Bizonyos török és görög ciprusi ve­zetők szerint ilyen körülmények kö­zött nehéz lesz kidolgozni az alkot­mányt és megalakítani a kormányt. Hír szerint március 1-én Ciprusba érkezik Makariosz érsek. Tiszteletére hivatalos ünnepségeket készítenek elő. Ugyanakkor az esetleges zavargások elkerülése érdekében, dr. Kücsük, a tö­rök kisebbség vezetője felhívta honfi­társait, hogy őrizzék meg higgadtságu­kat és tartózkodjanak a provokációk­tól a görög lakossággal szemben. Ma­kariosz megérkezésével kapcsolatban tehát legfeljebb a tüntetésektől való „tartózkodás“ várható a ciprusi török lakosságtól — jegyzi meg a France Presse, amely ugyanakkor Makarioszt tekinti a sziget jövendő elnökének. A brit hatóságok amnesztiában ré­szesítenek bizonyos ciprusi politikai bebörtönzötteket. Előreláthatólag azon­ban az amnesztia mindenekelőtt a „ki­sebb vétségek“ elkövetőire vonatkozik. Foot brit kormányzó közleményt adott­ ki s ebben felhívja az EOKA bebörtön­­zött, vagy hazafias tevékenységükért üldözött tagjait, egyezzenek bele a szi­getről való kiutasításukba és csak az­után térjenek vissza, amiután letöltöt­­ték kiszabott vagy ezután kiszabandó büntetésüket NIKOSZIA (Agerpres).­­ A France Presse elemzi Ciprus helyzetét a szi­getre vonatkozó angol-görög-török egyezmény megkötése után. A hírügy­nökség elsősorban is megállapítja, hogy a lakosság továbbra is bojkottálja az angol árukat. A ciprusi görögök és törökök vezetői Megnyílt a lipcsei­­ nemzetközi vásár ? LIPCSE (Agerpres). — Február 28-­­ án este hivatalosan megnyílt Lipcsé­­­­ben az 1959. évi tavaszi nemzetközi * vásár. 2 Az idei tavaszi vásáron 50 különböző­­ ország vesz részt. — N. Sz. Hruscsov Lipcsébe­­ látogat ? MOSZKVA (Agerpres) — TASZSZ. 2 A Német Demokratikus Köztársaság 2 kormánya meghívta N. Sz. Hruscso­­f­­ot, a Szovjetunió Minisztertanácsának­­ elnökét, hogy látogasson el a lipcsei , nemzetközi vásárra. A szovjet kor­­­­mányfő elfogadta a meghívást. c A szovjet kormányküldöttség­­ Indiában 2 AGRA (Agerpres). —A TASZSZ je­­­­lenti: A Szovjetunió kormányküldött-­­­sége indiai látogatása során február­­ 27-én ellátogatott Ágra városba, India­­ egyik legfontosabb kultúrközpontjába. ^ A szovjet vendégek a délelőtt folya­­­­mán megtekintették a Tadzsmahal 2 mauzóleumot !. A szovjet kormányküldöttség délután­­ megtekintette Agra város kikötőjét, s amely színtén történelmi emlékmű. Ez-­­ után­­Uttar Pradesh állam kormánya f ebédet adott a szovjet vendégek tiszte­­­­letére. 1 ? A szovjet kormányküldöttség ugyan- a­­nap visszatért Delhibe, majd külön- i­onaton a Bhakra-Nangal-i nagy híd- ,­­technikai munkatelepre utazott. ) 3 Nepál népe ezekben a napokban választ először parlamenti képviselő­ket. A választási előkészületek során a Nepáli Kommunista Párt hatal­mas felvonulást szervezett Katman­duban, az ország fővárosában. Képünkön : A felvonulók egyik csoportja A Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló felforgató tevékeny­ségnek Nyugat-Berlin a központja. Itt a RIAS amerikai rádióleadó az imperialisták egyik legjelentősebb kémközpontja. Képünkön: Az ame­rikai rádióleadó épülete. „Téli fantázia“ — ez a címe a moszkvai jégrevü nagysikerű, nemrég megtartott első előadásának. Az együttes műsorában­ a legnépszerűbb szovjet és orosz operarészletek, népi táncok és vidám jelenetek szerepelnek. Képünkön : Orosz tánc a jégen. j /v fV /V f\j «V A; <V «V <V/V <V tV tV t*V/ tX/ tv <vtv tv tv tv/ tVt'

Next