Előre, 1959. november (13. évfolyam, 3736-3760. szám)

1959-11-01 / 3736. szám

1959. november 1., vasárnap te. Sz. Hruscsov megelégedéssel hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország, valamint az összes békeszeretet erők erőfeszíté­­seinek köszönhetően az utóbbi időszak­ban a nemzetközi helyzetet a kézzel­fogható javulás jellemezte. A fő dolog az, hogy jelentős mérték­ben enyhült a feszültség az államok közti kapcsolatokban, a világbéke meg­­szilárdításának távlatai pedig kedve­zőbbek lettek. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy A békés együttlétezés az élet köve­telménye — hangsúlyozta N.Sz. Hrus­csov. — A Szovjetunió és a többi szo­­cialista ország békepolitikája megnyi­totta az emberiség előtt azt a folya­matot, amelyben a társadalom életé­ből kiküszöbölik a háborúkat s a bé­kés egymás mellett élés elve alapján élnek a népek. Jelenleg nem úgy tevődik a kérdés, hogy kell-e vagy sem a békés egymás mellett élés. A békés egymás mellett élés létezik és létezni fog, ha nem akarjuk az emberiséget egy újabb vi­­lágháború őrültségébe taszítani, mely­ben nukleáris és rakétafegyvereket alkalmaznának. A kérdés lényege az, hogy méltányos alapon kell egymás mellett élni. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve annyit jelent, mint nem be­avatkozni a belügyekbe, kölcsönös en­­gedményeket, kompromisszumokat ten­ni; azt jelenti, hogy mind a két­ fél kölcsönösen alkalmazkodik egymás­hoz — az álamok közti kapcsolatok terén — a sürgető gyakorlati felada­tok megoldásában, a béke fenntartása és megszilárdítása érdekében. Hogyan alkalmazzuk ezt a jelenle­gi feltételek között? Vegyük például a leszerelés kérdé­sét A szovjet kormány előterjesztette az általános és teljes leszerelésre vo­natkozó javaslatát, úgy véljük, hogy e javaslatok megvalósítása biztosítja a békét az összes népek számára. Ké­szek vagyunk azonban megvizsgálni más javaslatokat is, hogy a leszerelés kérdésében kölcsönösen elfogadható megoldásokra jussunk. Másrészt a kapitalista országok is tesznek bizonyos engedményeket. Tu­dott dolog például, hogy elismerték a mi szovjet államunkat, később pedig a többi szocialista országok többségét, noha a kapitalista kormánykörök el­lenzik a szocializmust. Ezek az or­szágok diplomáciai kapcsolatokat lé­tesítettek a szocialista államokkal, tárgyalásokat folytatnak velük, és ve­lük együtt vesznek részt és­ vitatják meg az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében a nemzetközi kérdéseket. És ter­mészetesen ezek is engedmények, vagy, ha úgy tetszik, alkalmazkodás a kapitalista államok részéről, amelyek kénytelenek tekintetbe venni a szocia­lista világrendszer országai fennállá­sának, fejlődésének reális tényét. Nem szabad azonban összetéveszte­ni az államok békés egymás mellett élésének érdekében tett engedménye­ket olyan elvi engedményekkel, ame­lyek szocialista rendszerünk, ideológi­ánk jellegére vonatkoznának. Itt szó sem lehet engedményekről, vagy alkal­­mazakodásról. Bizonyosak vagyunk igazságunk erejében — hangsúlyozta N. Sz. Hrus­csov — és az egész világ előtt fennen hordozzuk és demonstráljuk ezt a szo­cialista igazságot, a szocializmus fel­sőbbrendűségét. N. Sz. Hruscsov a marxizmus-leni­­nizmus lényegének elferdítéseként jel­­lemezte a békés egymás mellett élés ellen állást foglaló egyes burzsoá sze­mélyiségeknek azon állításait, misze­rint a Szovjetunió csupán ideiglene­sen, taktikai meggondolásokból fogal­mazná meg a békés egymás mellett élés jelszavát, mert — amint állítják — a marxizmus-leninizmus abból az elvből indulna ki, hogy a szocializmus győzelme érdekében háborúra van szükség­ A marxizmus — hangsúlyozta Hrus­csov — mindig kérlelhetetlen harcot folytatott a militarizmus ellen és a munkásosztály győzelme érdekében sohasem tartotta szükségesnek az ál­lamok közti háborút. A történelem azt bizonyítja, hogy a háborúkat nem a kommunisták, hanem az imperialisták robbantották ki. Az államok békés Nyugaton kezdik a helyzetet józanab­­bul megítélni, reálisabban ítélik meg a nemzetközi síkon kialakult erőviszo­nyokat. Ez elkerülhetetlenül ahhoz a következtetéshez vezet, hogy sutba kell dobni azokat az elképzeléseket, hogy katonai erőt alkalmazhatnak a szocialista világ ellen. Maga az élet követeli meg, hogy különböző társadalmi rendszerű államok megtanuljanak egymás mellett élni földgömbünkön, együttlétezésének orientációja ma már egyre nagyobb megértésre talál Nyu­gaton. És ha az egész világ úgy látja most, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén felmelegedés kezdődik, természetes, hogy ehhez nagy mértékben hozzájá­rultak a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország erőfeszítései. N. Sz. Hruscsov rámutatott arra, hogy a Macmillan angol miniszterel­nökkel a Szovjetunióban folytatott eszmecseréje nyilvánvalóan hozzájá­rult mind az angol—szovjet viszony, mind pedig az általános nemzetközi helyzet megjavításához. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és az USA elnökének cserelátogatására vonatkozó megegyezést N.Sz.i Hruscsov igen jelen­­tőségteljes lépésnek tartotta, amely — mint mondotta — nagy távlatokat nyit a Szovjetunió és az USA kap­csolatainak gyökeres megjavítása és a nemzetközi feszültség általános eny­hülése irányában, úgy tűnik, hogy az Amerikai Egye­sült Államokban ma már jobban meg­értik a Szovjetunió álláspontját — mondotta N. Sz. Hruscsov. — A szov­jet kormányfő hangsúlyozta, hogy Eisenhower elnökkel való megbeszélé­­sei igen hasznosak voltak és hozzájá­rultak ahhoz, hogy bizonyos egyetértés alakuljon ki, s hogy közelebb kerül­jenek egymáshoz az álláspontok a je­lenlegi helyzet egészének megítélését illetően- E megbeszéléseken számos fontos konkrét kérdésről esett szó és elismerték azt a tényt, hogy meg kell javítani a Szovjetunió és az USA kapcsolatait. Ez lényeges hozzájárulás az általános béke megszilárdításához, s mi igen nagyra értékeljük ezt a hoz­zájárulást. A Francia Köztársaság elnökével, de Gaulle tábornokkal való találkozásáról szólva, N. Sz. Hruscsov kijelentette: úgy véljük, hogy ez igen hasznos lesz a Szovjetunió és Franciaország kap­csolatainak fejlesztése és az általános béke megszilárdítása szempontjából. A szovjet kormányfő hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai általában normálisan fej­­lődnek, noha Franciaország politikája bizonyos mértékben magán hordja a Szovjetunió ellen irányuló katonai tömbökben való részvételnek a nyo­mát. A szovjet emberek békében és ba­rátságban szeretnének élni Franciaor­szággal, felvirágzást és dicsőséget kí­vánnak Franciaországnak. A láthatáron nincsenek olyan aka­dályok, amelyek komoly mértékbben gátolhatnák az országunk és a Fran­­cia Köztársaság közötti jóbaráti vi­szonyt. Szeretném a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének szónoki emelvényéről ki­jelenten, hogy nagyra értékeljük de Gaulle elnök és Debré miniszterelnök realista nyilatkozatait az Oder-Neisse határ megváltoztathatatlan jellegével kapcsolatban. Ez kétségtelenül hozzá­járul az európai béke megszilárdításá­hoz. N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy de Gaulle elnök legutóbbi javaslatai, amelyek szerint az algériai kérdést az önrendelkezés alapján kell megoldani az egész algériai nép referenduma ál­tal, fontos szerepet tölthetnek be az algériai kérdés rendezésében. E nyi­latkozatoknak ilyen szerepük lesz, ha nem maradnak egyszerű nyilatkoza­tok, ha olyan reális intézkedések erő­sítik meg őket, amelyek az algériai lakosság szabad és független fejlődé­séhez való jogának figyelembe vételé­­vel egyidejűleg biztosítanák a felek kölcsönös érdekeinek összeegyezteté­sét. Nem nehéz megállapítani, hogy az algériai kérdés békés rendezése hozzá­járulna Franciaország nemzetközi te­kintélyének és nagyhatalmi szerepének növekedéséhez. kát okoznak az általános béke megszilárdítása szempontjából az agresszív tömbökhöz tartozó or­­szágok, amelyek felajánlják terü­leteiket idegen katonai haditá­maszpontok létesítésére. A szovjet kormányfő ilyen vonatko­zásban utalt Törökországra, amelynek területe katonai hídfővé alakult át és ezen felül még idegen, nukleáris töltetű rakétákat is elhelyeznek majd itt. Azt hiszem, felesleges hangsúlyoz­nunk, hogy ez elsősorban magának Törökországnak a biztonságát ássa alá. Nem egyszer beszéltem már arról, hogy mily nagy veszélyt jelent Török­ország külpolitikája és konkrét javas­latokat terjesztettem elő államaink jó­szomszédi viszonyának kialakítására vonatkozólag — mondotta N.Sz. Hrus­csov. — őszintén óhajtjuk, hogy kap­­csolatainkat a barátság és együttmű­ködés légköre hassa át. Ez a légkör jellemezte kapcsolatainkat a nem is annyira távoli múltban, amikor Török­ország politikáját olyan kiemelkedő személyiség irányította, mint Kemal Atatürk. N. Sz. Hruscsov ki­jelentette, hogy a Szovjetunió és Irán kapcsolatai sok kívánnivalót hagynak maguk után. Megemlítette, hogy az utóbbi években a szovjet kormány számos fontos in­tézkedést tett, hogy jó és baráti kap­­csolatokat létesítsen ezzel az ország­gal s hangsúlyozta, hogy országuk nemzeti érdekeinek ellenére, Irán ve­zetői olyan katonai kötelezettségeket vállaltak, amelyeknek éle a Szovjet­unió ellen irányul.­Ez a politika nem felel meg sem a béke megszilárdításának, sem pedig a szovjet—iráni kapcsolatok megjavítá­sának. Irán jövőbeni politikáját asze­rint kell majd értékelni, hogy milyen konkrét akciókat foganatosítanak azok a személyek, akik ennek az országnak a politikáját megszabják. Napjainkban a nemzetközi közvéle­ményt komolyan nyugtalanítja az USA-nak és néhány más nyugati ha­talomnak a Kínai Népköztársasággal szembeni magatartása. A nyugati ál­lamok kormánykörei azt szeretnék, ha ez az állam csupán másodrendű hata­lom lenne. A Nyugaton még mindig megkísérelik érvényre juttatni azt a gondolatot, hogy nem egyetlen Kína létezik, hanem kettő. Az USA és szö­vetségeseinek álláspontja folytán az ENSZ-ben még nem állították helyre a Kínai Népköztársaság jogait, noha ez ellentétben áll az ésszerűséggel. Kína helyét ebben a szervezetben hol, mi semmirekellők foglalják el. A nyil­vánvaló tények és a történelmi folya­mat ellenére az USA továbbra is a megdöntött csangkajsekista rendszer maradványaiba kapaszkodik. A Kína belügyeibe való beavatkozás, a föld­rajz „kiigazítására“ és olyan mester­séges helyzet kialakítására irányuló kísérletek, miszerint „két Kína“ létezik, ellentétben állnak a népek ama törek­véseivel, hogy felszámolják a hideghá­­borút. Ezek a kísérletek feszült hely­zetet teremtenek a Távol-Keleten — hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov. A szovjet kormány vezetője a továb­biakban kijelentette, hogy amerikai látogatása során folytatott megbeszé­lései alkalmával érintették a kínai kér­dést is- Herter külügyminiszter és he­­lyettese, Dillon, valóságos lélektani tá­madást indított a Szovjetunió ellen és szándékosan megkísérelte elferdí­teni a Szovjetunió és Kína kapcsola­tainak jellegét, kétségbe vonni a Kí­nai Népköztársaság szuverenitását bel- és külpolitikai kérdéseinek megol­­dá­sában. Nem tudom, hogy mondják ezt ame­rikaiul — mondotta Hruscsov —, de oroszul az ilyen kísérletek öszvérlo­gikának nevezhetők. A népi Kína nagy szuverén állam kormánya pedig ön­álló bel- és külpolitikát folytat. Jog­­gal gúnyolódnak maguk az amerikaiak is a külügyminisztérium képviselői­nek nézetei fölött. Herter és Dillon uraknak tudniuk kellene, hogy az ilyen eljárások teljesen eredménytele­nek a Szovjetunió és a Népi Kína esetében. N. Sz. Hruscsov kifejezte azt a meg­győződését, hogy Tajvan és a többi sziget egyesülni fog Kína többi részé­vel. Ebb­en a tekintetben bármely fe­­nyegetés vagy fenyegetésre való cél­­zás teljesen céltalan. Akik arról beszélnek, hogy a Szov­jetunió felel Kína akcióiért, azoknak tudniuk kellene, hogy a Kínai Népköz­­társaságnak nincs szüksége arra, hogy bárki is gyámkodjék felette. A népi kormány önálló politikát folytat, mél­tósággal képviseli népét s a Kínai Népköztársaságot. Ha azonban a Kínai Népköztársaság szövetségeseként esik szó a Szovjet­unióról, akkor egyet­értünk azzal, hogy felelősséggel tartozunk e tekin­­tetben — jelentette ki N. Sz. Hrus­csov. — A Szovjetunióhoz közel áll a kínai népnek és a Kínai Népköztársa­ság kormányának az az óhaja, hogy ismét a kínai államban foglaljon he­lyet Tajvan és a­ Kínához tartozó többi sziget, amelyeket azonban külföldi csapatok foglaltak el- A Szovjetunió­megérti Kínának ezt az óhaját. Ebben a kérdésben mi támogatjuk és minden­ben támogatni fogjuk a Kínai Nép­­köztársaság kormányát, mindaddig, amíg kivívja e kérdés megoldását, mert e kormánynak jogi és erkölcsi alapja van erre. A koreai kérdésről szólva, N. Sz. Hruscsov a következőket mondotta: az a benyomásunk, hogy az Egyesült Ál­lamok nem akar katonai konfliktust Koreában. Kedvező feltételek alakul­nak ki a koreai kérdés végleges meg­oldásának fokozatos előkészítésére. Ezt­­azzal kell kezdeni, hogy kivonják a külföldi csapatokat Dél-Koreából. Ha Koreában nem lesznek többé idegen csapatok és megszűnik a külső beavat­kozás belügyeikbe, maguk a koreaiak gyorsabban megegyeznek majd az Észak és a Dél fokozatos közeledé­seiben, ami megteremtené az előfelté­­teleket Korea nemzeti egységének bé­kés demokratikus alapon történő hely­reállítására-Nagyon sajnáljuk — folytatta N­­Sz. Hruscsov —, hogy az utóbbi idő­ben incidensek történtek két olyan or­szág határán, amelyekkel baráti kap­­csolatokat tartunk fenn; a Kínai Nép­­köztársasághoz megbonthatatlan test­véri kapcsolatok fűznek bennünket, az Indiai Köztársasággal pedig sike­resen fejlesztjük baráti kapcsolatain­kat. Rendkívül sajnáljuk, hogy ezek az incidensek mindkét fél részéről emberi áldozatokat követeltek. Semmi sem kárpótolhatja az áldozatok szüleit és hozzátartozóit ért veszteségeket, örül­nénk, ha a kínai—indiai határinciden­sek nem ismétlődnének meg többé, ha a fennálló határviszályokat baráti tár­gyalások alapján, mindkét fél megelé­gedésére rendeznék. N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy napjaink legfontosabb problémája a leszerelési kérdés. Ennek megol­­dásától függ, hogy milyen irány­ba halad majd az emberiség , a béke vagy a háború irányába. Meg kell valósítani az általános és teljes­ leszerelést, hogy gátat emelhes­sünk a háború útjába. Éppen ilyen meggondolások alapján terjesztette az ENSZ elé megvizsgálás végett a szov­jet kormány jól ismert javaslatait. N­­Sz. Hruscsov kifejtette a szovjet prog­ram lényegét, s rámutatott arra, hogy az általános és teljes leszerelés meg­valósítását a szovjet kormány körül,­belül négy évre irányozta elő. Megem­lítette hogy a Szovjetunió szigorú, hatékony és átfogó nemzetközi ellen­őrzést javasolt. Az általános és teljes leszerelés új szakaszt, a háborúk nélküli béke sza­kaszát nyitná meg az emberi társada­lom fejlődésében. Ez hatalmas fellen­dülést jelentene az összes népek jóléte szempontjából. A leszerelés kérdése ma már nem­­csak egyszerű tárgyalási alap és tanulmányi anyag a diplomaták, illetve a szakemberek számára, ha­nem a legfontosabb kérdése annak a társadalmi harcnak, amelyben részt vesz az emberiség döntő többsége. Örömömre szolgál elmondani — folytatta N. Sz. Hruscsov —, hogy Eisenhower úr szerint is megoldást kell találni a leszerelés kérdésére. Vé­leményünk szerint az a mód, ahogyan Macmillan úr Nagy-Britannia minisz­terelnöke Nehru úr, India miniszter­­elnöke, Szukarno úr, Indonézia elnöke és mások fogadták a szovjet javasla­­tokat, pozitív jelentősége lesz az elkö­vetkező tárgyalásokra. Örömmel állapítjuk meg, hogy az ENSZ közgyűlésének jelenlegi ülés­szakán javaslataink megvitatása so­rán a küldöttek többsége ilyen vagy olyan formában kedvezően fogadta az általános és teljes leszerelés gondo­latát. Egyöntetű a vélemény abban, hogy a Szovjetunió világhatalom. A Szov­jetunió ma már nem áll egyedül. Fenn­­áll a szocialista államok nagy tábora. Ilyen körülmények között sen­ki sem állíthatja, hogy általános és teljes leszerelési indítványainkat a gyenge­ség diktálta volna. Minden szükséges eszközzel rendelkezünk, hogy meg­védj­ük országunkat bármely kívülről jövő merénylettel szemben s hogy megsemmisítő csapást mérjünk az el­lenségre. Abban a helyzetben vagyunk, hogy nemcsak a belügyeinkbe való be ném avatkozást biztosíthatjuk, hanem a testvéri szocialista országokat is segíthetjük vívmányaik, szabadságuk és függetlenségük megvédésében. Ezért most, amikor előterjesztjük leszerelési javaslatainkat, teljesen nyilvánvaló, hogy ezek valóban humanista célkitűzésekből fakad­nak, s arra irányulnak, hogy ki­küszöböljék a háborút, amely a termonukleáris fegyver századi­­ban szörnyű szerencsétlenségeket okozhat Mi nem akarjuk katonai célokra fel­használni fölényünket, amely a szo­cialista országok szüntelen fejlődésé­nek mértékeiben tovább növekszik majd. N. Sz. Hruscsov rámutatott arra, hogy a nyugati országokban egyes személyiségek elferdítik az ellenőrzés­re vonatkozó szovjet javaslatokat, noha mind az ENSZ közgyűlésein tett nyi­latkozat, mind pedig a szovjet kor­mány nyilatkozata világosan kifejti, hogy az általános leszerelés körülmé­nyei közepette a Szovjetunió hajlandó elfogadni az általános ellenőrzést. A Szovjetunió úgyszintén egyetért az­zal, hogy megfelelő szerveket létesít­­sem, természetesen az ENSZ égisze alatt, hogy ily módon biztosítsa a ha­tékony ellenőrzést, hogy valamennyi állam szigorúan tiszteletben tartsa a leszereléssel kapcsolatban vállalt szent kötelezett­ségeke­t. Azok, akik nemzetközi fegyveres erők létesítése mellett foglalnak állást — mondotta a szovjet kormány vezetője —, csupán egyetlen célt követnek: hogy megakadályozzák az országokat a szovjet leszerelési javaslatok elfo­gadásában. N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy valótlan a béke ellenségeinek az az állítása, miszerint a Szovjetunió csak az általános és teljes leszerelést ja­vasolja, de semmi egyébbel nem ért egyet. Ezek az állítások csak a szov­jet leszerelési program kompromittá­­lását célozzák. A szovjet javaslatok hangsúlyozzák, hogy amennyiben a nyugati hatalmak nem hajlandók elfogadni az általános és teljes leszerelést, a Szovjetunió úgy véli, hogy a leszerelés kérdésében le­hetséges és szükséges megegyezésre jutni még részleges intézkedések te­kintetében is. A Szovjetunió úgy véli, hogy ezen akciók közé tartozik. A nukleáris fegy­ver, elsősorban pedig a nukleáris fegy­verkísérletek eltiltása, ellenőrző és fel­ügyeleti övezet létesítése, az illető eu­rópai országok területein állomásozó idegen csapatok csökkentésével egy­idejűleg; nukleáris fegyvermentes öve­zet létesítése Közép-Európában; az idegen területeken létesített katonai támaszpontok felszámolása; a megnem­támadási egyezmény kötése a NATO tagállamai és a Varsói Szerződés tag­államai között stb. A szovjet kormány természetesen hajlandó megvizsgálni és megvitatni mind a mi javaslatainkkal összefüggő m­ódosító javaslatokat és kiegészítése­ket, mind pedig más javaslatokat, a­melyek a leszerelési kérdés megoldá­sára irányulnak. Örömmel állapítjuk meg — mondot­ta N. Sz. Hruscsov —, hogy a Szov­jetunió és az Amerikai Egyesült Ál­lamok megegyezése nyomán az általá­nos és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatok helyeslésre találtak az ENSZ politikai bizottságában. Melegen üdvözöljük ezt az egyönte­tű határozatot — mondotta a szovjet kormányfő. Ennek ellenére nem kell túlbecsülnünk az eddigi eredménye­ket, hiszen még vannak erők, amelyek minden utoró­ módon akadályozni akar­ják majd az általános és teljes lesze­relésre vonatkozó gyakorlati intézke­déseket. Hogy a népek reményei valóra vál­­hassanak, le kell leplezni a leszerelés ellenfeleit és határozott visszavágás­ban kell részesíteni őket. N. Sz. Hruscsov külön hangsúlyoz­ta, mily nagy jelentősége van az Eisenhower elnökkel létrejött megegye­zésnek, amely szerint a nemzetközi kérdéseket nem erőszak útján, hanem békés eszközökkel, tárgyalások útján kell megoldani. N. Sz. Hruscsov kijelentette, hogy m­PRS gyez­ett Eisenhower elnökkel a kormányfői értekezlet összehívása kér­désében. Macmillan úr, Nagy-Britan­nia miniszterelnöke szintén több ízben Azokról a kérdésekről szólva, ame­lyeket a Szovjetunió véleménye sze­rint a kormányfői értekezleten meg kellene vitatni, N. Sz. Hruscsov kije­lentette, hogy az értekezlet fő problé­mája az egész világot foglalkoztató leszerelési kérdés kell hogy legyen. A Szovjetunió úgy véli, hogy a bé­ke megszilárdítása érdekében meg kell vizsgálni a ném­et békeszerződés meg­kötésének, az ebből fakadó nyugat­­berlini helyzet rendezésének kérdését. Más általános érdekű nemzetközi kér­dés megvizsgálására is sor kerülhetne. A csúcsértekezlet sikeréhez hozzá­járulna, ha az összes államok szilár­dan elhatároznák, hogy semmi olyan intézkedést nem fogazatosítanak, a­­mely az értekezlet küszöbén ronthat, na a helyzeten, növelhetné a részve­vők kapcsolataiban megnyilvánuló bi­zalmatlanságot, elvethetné a gyanak­vás magját. Következtetésként N. Sz. Hrus­csov kijelentette, hogy a szovjet kormány a szovjet nép és az egész emberiség iránti kötelessé­­gének tartja, hogy megszilárdítsa a nemzetközi kapcsolatok terén elért enyhülést, hogy következete­­sen haladjon az enyhülésről a nemzetközi feszültség teljes fel­számolása felé, s hogy az eny­hülést tartós békévé változtassa. E célból szükséges: Az országok közti kapcsolatok meg­javítására irányuló aktív politika ér­vényre juttatása. Lépésről lépésre gyakorlatilag meg kell oldani az összes sürgető nemzet­közi kérdéseket a népek békés életé­­nek biztosítása érdekében. Ne csökkenjen az éberség azon erőkkel és körökkel szemben, amelyek a hidegháború irányába az országok közti kapcsolatok megrontásának irá­nyába akarják visszafordítani a nem­zetközi események menetét. Fáradha­tatlanul be kell bizonyítani a népek előtt, hogy a militarista háborús kö­röknek ez a gyászos álláspontja csak kárt okoz az emberiségnek Ha a nemzetközi kérdések békés megoldásáért küzdő összes erők ak­cióba lépnek, ha a nyugat-európai or­szágok politikáját megszabó vezető körök megértik, hogy napjainkban le­kijelentette, hogy a kormányfői érte­kezlet összehívása mellett foglal ál­lást. A szovjet kormány teljes egészé­ben osztja azt a nézetet, hogy kí­vánatos volna ennek az értekezlet­nek mielőbbi összehívása. Remél­jük, hogy a többi állam kormánya is konstruktív álláspontra helyez­kedik ebben a kérdésben — mon­dotta N. Sz. Hruscsov. Minél ha­marább összehívják ezt az értekez­letet, annál jobb lesz ez a béke ügye szempontjából. Egyes nyugati államférfiak most azt mondják, hogy a kormányfői értekez­letet akkor kell megtartani, amikor a főbb vitás kérdéseket előzőleg már megoldották és azt állítják, hogy a kormányfői értekezlet csakis ebben az esetben lesz hatékony. Ily módon azon­ban csak olyasvalaki beszélhet, aki nem veszi tekintetbe a reális helyze­tet, vagy félre akarja vezetni a poli­tikában nem túlságosan jártas embe­reket. Ha a fő kérdések a kormányfői értekezlet előtt oldódnának meg, ak­kor ez a találkozó nem az időszerű kérdések megoldását célozná, hanem azt ,hogy halásszunk együtt — már­pedig én nem vagyok halász, nem fogok halat — hogy koncertet hallgas­sunk stb., egyszóval, hogy kellemesen töltsük el az időt,­hetetlen más politikát folytatni, mint a békés egymás mellett élés politiká­ját, ha a népek erélyesen állást fog­lalnak a háború ellen — jelentette ki N. Sz. Hruscsov —, akkor már a kö­­zeljövőben határozott lépéseket tehe­tünk a háborús veszély elhárítására és az egész emberiség előtt megnyílik a béke világos és napfényes útja. Ami a szovjet kormányt illeti, min­­dent el fog követni e nemes feladat megvalósításáért. N. Sz. Hruscsov nagy megelégedés­sel jelentette ki, hogy a szocialista vi­lágrendszer valamennyi országa ma egységesebb, mint bármikor. Ezek az országok egységes frontban tevékeny­kednek annak a történelmi feladatnak a megvalósításáért, hogy megmentsék az emberiséget a háborúktól, hogy biztosítsák a népek fejlődését a béke és a társadalmi haladás útján. Engedjék meg — mondotta N- Sz. Hruscsov —, hogy az önök nevében, a szovjet nép nevében forró üdvözle­tét küldjék a népi demokratikus or­szágokban élő testvéreinknek és újabb sikereket kívánjak nekik a szocilali­z­­mus építéséhez. A szovjet kormány vezetője kijelen­tette, hogy a Szovjetunió bizalommal halad előre és sikeresen teljesíti a kommunizmus építésének feladatait, amelyeket az SZKP XXI. kongresszu­sa jelölt ki. Sikeresen teljesítjük és túlszárnyaljuk a hétéves terv első évé­nek feladatait, s ennek során jelen­tős új eredményeket érünk el az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra és tudo­mány fejlesztésében, a nép jólétének növelésében. Hogyne örülnénk, hogyne büszkél­­kednénk a szovjet embereknek az­zal a győzelmével, hogy csupán egyet­len év alatt, 1959-ben, három űrraké­tát lőttünk fel, kiváltva ezzel az egész emberiség csodálatát — mon­dotta N. Sz. Hruscsov. A szovjet kormány, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje és a Kommunista Párt nevében N. Sz. Hruscsov mele­­gén üdvözölte a hős tudósokat a­­Hold túlsó oldalának lefényképezéséért, hangsúlyozván, hogy ez valóban di­­csőségteljes tudományos vívmány. (Címek és kiemelések a szerkesztő­­ségről.) A békés együttlétezés az élet követelménye A szocialista világrendszer valamennyi országa ma egységesebb, mint bármikor N. Sz. Hruscsov a szónoki emelvényen (TASZSZ képtávíró) Meg kell oldani a leszerelési kérdést, véget kell vetni a fegyverkezési hajszának A megoldatlan kérdések rendezése— a nemzetközi helyzet szüntelen javítása felé vezet — mondotta N. Sz. Hruscsov. — Sikerült bizonyos mértékig megjavítanunk az álta­lános nemzetközi légkört, sikerült megnyitnunk a tárgyalások felé vezető utat. Most belépünk e tár­gyalások szakaszába. Sokat kell még tennünk, hogy annyira felol­vasszuk a hidegháború jegét, aho­­gyan kell, s hogy elérjük az álla­mok közti kapcsolatok jelentős mértékű javulását. Gyakorlatilag ez elsősorban azt je­lnti, hogy végül is meg kell oldani a­­szerelési kérdést és véget kell vetni a fegyverkezési hajszának. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy nemzetközi kapcsolatokból el kell tá­­olítani azokat az akadályokat, ame­­yek a második világháború és az ezt övező hidegháborús időszak örökség­­eként maradtak fent. A szovjet kom­­­ányfő hangsúlyozta hogy meg kell oldani a német békeszerződés megkö­­ésének rég időszerűvé vált kérdését, J. Sz. Hruscsov ugyanakkor megem­­ítette, hogy az Eisenhowerrel való megbeszélése során megegyezésre ju­­ottak arra vonatkozólag, hogy folytat­­ni kell a német kérdésre vonatkozó­árgyalásokat. A szovjet kormányfő leszögezte, hogy egészében véve az európai hely­­set még mindig elég nyugtalanságra ad okot. Ebben a térségben a két fél jelentős fegyveres erőket vont össze, Nyugat-Európában számos külföldi légi és tengeri haditámaszpontot he­lyeztek el s ezenkívül rakéta- és nuk­leáris­ fegyver támaszpontokat is léte­sítenek. A nyugatnémet hadsereg nuk­leáris és rakétafegyverekkel van fel­szerelve. N. Sz. Hruscsov megemlítette, hogy a Szovjetunió többször is ja­vaslatokat tett arra vonatkozólag, hogy miként lehetne enyhíteni az európai légkört, majd kijelentette: készek vagyunk ebben az irány­ban nagyobb perspektívájú akciók­­ra és bármely méltányos részle­ges intézkedésekre is. Azt óhajtjuk csupán, hogy a dolgok előrehalad­janak, hogy az európai helyzet megjavuljon, hogy az európai cso­mó ne maradjon összegubancolva és megoldatlanul. A Közel- és Közép­ Kelet továbbra is a Föld egyik nyugtalan vidéke. Ez mindenféle bonyodalomhoz vezethet — hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov. — Azért nem javul itt a helyzet, mert egyes államok területét — akárcsak azelőtt, sőt néha még nagyobb mér­tékben — hídfőnek használják fel egyes idegen hatalmak egy harmadik ország elleni katonai előkészületek céljaira. N. Sz. Hruscsov ismételten felhív­ta a figyelmet arra, milyen káro­ ELŐRE Véget ért a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének harmadik ülésszaka MOSZKVA. (Agerpres.) — TASZSZ: A Szovjetunió Legfelső Szovjetje ülés­­szakán október 31-én megvitatták N. Sz. Hruscsovnak a nemzetközi helyzet­ről és a Szovjetunió külpolitikájáról szóló jelentését. ALEKSZANDR BAKULEV, a Szov­jetunió Orvostudományi Akadémiájá­­nak elnöke rámutatott arra, hogy a szovjet kormányfő által kifejtett gon­dolatok teljes egészükben megfelelnek az emberiség legnemesebb törekvései­nek. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a szovjet tudósok véleménye szerint az államok pénzalapjait nem katonai cé­lokra, hanem a békés építőmunka cél­­jaira kell felhasználni. A. Bakulev fel­szólította a világ összes tudósait, hogy egyesült erővel harcoljanak a háború ellen. WALTER KLAUSZON, az Észt SZSZK Minisztertanácsának alelnöke kijelentette, hogy amióta N. Sz. Hrus­csov az ENSZ közgyűlése elé terjesztet­te történelmi jelentőségű javaslatát az általános és teljes leszerelésről, a világ összes népei megmozdultak s az egész földkerekségen a béke tavaszának szel­­lője érződik. VIKTOR BLAZSENOV, a moszkvai sűtőház mozdonyvezetője kijelentette, hogy a szovjet munkások mindenben támogatják a szovjet kormány külpoli­tikáját, teljes egészükben helyeslik a Hruscsov jelentésében kifejtett gondo­latokat. Ezután A. A. GROMIKO, a Szovjet­unió külügyminisztere szólalt fel. Hang­­súlyozta, hogy N. Sz. Hruscsov ameri­kai látogatása és Eisenhower elnökkel folytatott megbeszélései súlyos csapást mértek a hidegháború híveire. Ez a látogatás új korszak kezdetét, az álla­mok közti új kapcsolatok korszakát nyitotta meg. Természetesen egyszerre nem lehet az összes kérdéseket megoldani —, mondotta A. A. Gromiko. További ko­moly erőfeszítésekre van szükség, hogy lépésről lépésre oldjuk meg a problé­­mákat. Van azonban egy kérdés, amely nem tűr halasztást. Ez a leszerelés kér­dése, korunk legfontosabb problémája. Bátor megoldást követel ez a kérdés. A Szovjetunió által az ENSZ-ben előter­jesztett javaslatok elvileg és minőségi­­leg új alapokra helyezik e kérdés meg­oldását. A. A. Gromiko a továbbiakban hang­súlyozta, hogy az általános és teljes le­szerelésre vonatkozó szovjet program szigorú ellenőrzést irányoz elő. Ezt az ellenőrzést azonban nem szabad elvo­­natkoztatni a leszerelés kérdésétől és még kevésbé szabad a leszerelés helyé­be állítani. A felszólaló leleplezte egyes nyugati személyiségek álnok nyilatkoza­tait, az általános és teljes ellenőrzés kérdésével kapcsolatban. A. A. Gromi­ko rámutatott arra, hogy az általános és teljes ellenőrzést szorosan egybe kell kapcsolni az általános és teljes lesze­­reléssel. Gromiko hangsúlyozta, hogy az általános és teljes leszerelés gondo­lata a nemzetközi helyzet mai kialaku­lását tükrözi. A különböző országok számos államférfia és közéleti szemé­lyisége támogatja ezt a gondolatot. Gro­­miko idézte ezzel kapcsolatban Chur­chill és Cyrus Eaton nyilatkozatait az általános és teljes leszerelési program­ról. A leszereléssel kapcsolatos tárgyalá­sok hosszú időt vesznek majd igénybe — mondotta a továbbiakban a szovjet külügyminiszter. — Reméljük azonban, hogy a nyugati hatalmak kormányai felelősségteljes álláspontot foglalnak majd el e kérdéssel kapcsolatban és nem halogatják majd e fontos problé­­ma megoldását. A nukleáris fegyverkísérletek meg­szüntetésére vonatkozó genfi tárgyalá­sok újrafelvételéről szólva. A. A. Gro­miko hangsúlyozta, hogy a szovjet kor­­mány mindent elkövet a tárgyalások sikere érdekében. GEORGIJ ZSUKOV, a Külföldi Kul­­túrkapcsolatok Állami Bizottságának elnöke elmondotta, hogy az elmúlt évek során több mint 2 millió szovjet ember járt külföldön és több mint 1.500.000 külföldi látogatott el a Szovjetunióba. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a szov­jet felsőfokú tanintézetekben több mint 10.000 külföldi diák és aspiráns tanul s ugyanakkor többszáz szovjet diák és aspiráns tanul külföldi egyetemeken. Felszólalt még ALEKSZANDR KOR­­NYEJCSUK író. Az N. Sz. Hruscsov által előterjesz­­tett jelentés vitája után a Szovjetunió Legfelső Szovjetje határozatot fogadott el, amelyben jóváhagyja a szovjet kor­mány külpolitikáját. A Szovjetunió Legfelső Szovjetje ugyancsak jóvá­hagyta a világ összes országainak par­lamentjeihez intézett felhívást. Ezzel véget ért a Szovjetunió Legfelső Szov­­jetjének harmadik ülésszaka. (Folytatás az 1. oldalról) A Szovjetunió Legfelső Szovjetje, a Szovjetunió kormánya, teljesítve a szovjet nép akaratát, minden tőle tel­hetőt el fog követni a leszerelési kér­dés megoldása érdekében, hogy a nem­zetközi feszültség eddig megvalósított enyhülését tartós békévé változtassa. A Szovjetunió Legfelső Szovjetje mindenben helyesli a szovjet kormány azon békés kezdeményezését, hogy megvizsgálás végett az Egyesült Nem­zetek Szervezete elé terjesztette az általános és teljes leszerelés program­ját, s kifejezi azt a meggyőződését, hogy a szovjet kormány nemes kezde­ményezése megértésre és támogatásra talál a többi ország parlamentjeinek és kormányainak körében. A Szovjetunió Legfelső Szovjetje re­méli, hogy az összes országok parla­mentjei és parlamenti képviselői min­den tőlük telhetőt elkövetnek, hogy megóvják a népeket a fegyverkezési hajsza szörnyű csapásától, hogy kivív­ják a leszerelést és hogy megnyissák az utat az egész emberiség számára az örök béke felé. 3

Next