Előre, 1960. február (14. évfolyam, 3813-3836. szám)

1960-02-02 / 3813. szám

2 Nemcsak a természetjárók érdeke A sztálin városi aktnak van egy tréfás mondásuk: „Mi született tu­risták vagyunk, nálunk már a gyer­­mekek is hátizsákkal meg sítalppal jönnek a világra.“ A várost körülölelő nagy hegyek valóban vérbeli természetjáróvá ne­velik az itt lakót. Ünnepnapokon, amikor a gyárakban hallgatnak a gépek, üresek a hivatalok és az is­kolapadok, tízezrek indulnak a feny­vesek közt kanyargó napsütötte völ­­gyek, pompás kilátást nyújtó csú­csok felé vezető hegyi utaknak. De még hétköznap is ezrével vannak, akik munka után szívesen mennek levegőzni a város kőrengetegétől alig macskaugrásnyira, a Cenk-tető­­re, a Ragadó völgyébe, Noába, vagy a Vártéra. E természetjáró kedv télen át sem szünetel. Sőt most, hogy hó­bundát öltöttek a hegyek, a szűz­fehér lankákat nyári virágosréthez teszi hasonlóvá a színes gyapjú­­holmit viselő turisták, sizók és szánkózók serege. A vendéglátóipari tröszt azonban, amely kora tavasztól késő őszig gondoskodik a népszerű kiránduló­­helyek vendéglőinek ellátásáról, a télen át nem hajlandó respektálni a sztálinvárosiak meggyökeresedett szokását. Vége a nyári szezonnak! — felkiáltással vagy lakatot tesz a vendéglők ajtajára, — mint például a Cenk alatti sétányon, — vagy pedig teljesen elhanyagolja azokat. Az elmúlt vasárnap a Vártó he­gyén legszerényebb becslés szerint is legalább tízezer kiránduló sportoló élvezte a tél örömeit. Ehhez persze az is hozzátartozott volna, hogy a csípős levegőn átfá­zott, megéhezett kirándulót ven­déglő várja, ahol haraphat valamit, forró tea, esetleg forralt bor mellett felmelegedhet. A vártéi vendéglő azonban sem az egyikkel, sem a másikkal nem szolgálhatott. Az ét­terem helyiségeiben hidegen ásítot­tak a kályhák. Ami meleget a vas­­tag falak megőriztek volna, azt is lehűtötték a kitört ablakok. Aszta­lok, székek összedobálva porosodtak a sarokban. A vitrinben ínycsik­landó falatok helyett száradt fale­velek éktelenkedtek, amit még az őszi szél sodort be. Nem voltunk restek megszámolni: egy óra leforgása alatt 107 ember tért be és fordult ki azonnal a ven­déglőből, amelynek üzletvezetője zord hangon adott felvilágosítást, hogy cujkin kívül sem hideg, sem meleg étellel nem szolgálhat. Mindehhez még csak annyit, hogy a sztálinvárosi TAPS a múlt évben eladási tervének csupán 76 százalékát teljesítette és megenged­hetetlenül magas forgalmi költség­­gel dolgozik. A forgalmi költségek túllépéséhez talán az is hozzájárul, hogy fenntart vendéglőket, de el­látásukról nem gondoskodik... A vártoi tapasztalatok alapján merjük állítani, hogy az úgynevezett nyári vendéglők kifizetődnének, ha télen át melegebb fogadtatásban része­sítenék a vendégeket. S talán még a tröszt­­ is magasabb százalékot tudna felmutatni a tervteljesítésben De nem lebecsülendő szempont a kiránduló helyeken pihenő, szóra­kozó sokezer dolgozó igénye sem ! SIPOS BELLA Újfajta, áttetsző műgumitalp A­­Havas­­ gumi­ipari kombinát ,techni­kusai és mérnökei új­fajta tartós , áttetsző mű­gumitalpat állítot­tak elő. Az üzem meg­kezdte az újfajta talp ipari méretű gyártá­sát. Az új anyag 50 százalékkal könnyebb és­­kétszer olyan tar­­­tós, mint az eddig gyártott műgumitalp. Az új terméket a te­mesvári Nikosz Belo­iannisz cipőgyár dol­gozza fel. A vajdahunyadi állandó jellegű Műkedvelő Színház tagjai nagy si­kerrel mutatták be Moliére Képzelt beteg című vígjátékát. Képünkön: jelenet az előadásból Gépesített a munka, nagyobb a kihasználási arányszám a Gura Humorului-i fakitermelő vállalatnál (A góz prés felvétel) Folytatja munkálatait a balkáni és adriai országok ifjúságának és főiskolásainak találkozója A küldöttek felszólalásai (Folytatás az 1. oldalról) tőtt további harc szükségességét. A felszólaló rámutatott arra, hogy az albán ifjúság rokonszenvvel fogadta és egyhangúlag helyeselte a szocia­lista országok kormányainak azt a kez­deményezését, hogy a Balkán és az Adriai-tenger térségét alakítsák át atom- és rakétafegyvermentes béke­­övezetté. Találkozónk jelszava: „Változtassuk a Balkán és az Adriai-tenger térségét atom-, és rakétafegyvermentes övezet­té". Ez a jelszó, amely kifejezésre jut­tatja e térség ifjúságának forró törek­véseit, arra serkent bennünket, hogy erőt nem kímélve harcoljunk a békéért, a hosszú évszázadok során létrehozott anyagi és szellemi javak megvédé­séért. , Iliász Kiriákosz, a görögországi Új Agrármozgalom párt képviselője hang­súlyozta, hogy a görög nép a béke híve és harcol a népek, főként a balkáni és adriai népek békéjének, barátságának és őszinte egyetértésének megvédéséért és megszilárdításáért. Ezzel magyarázható, hogy a román kormány javaslatát" Görögországban csaknem minden párt elfogadta és az egész nép — politikai meggyőződésre és pártállásra való tekintet nélkül —, helyeselte. Elfogadjuk az előterjesztett jelentést — mondotta a továbbiakban a, felszólaló — és teljes szívéből sikert kívánunk találkozónknak. Itt az ideje, hogy a balkáni népeket egykor meg­osztó gyűlölködés és ellenségeskedés helyét a béke és a barátság vegye át. Gianni Mareno, az Olasz Kommu­nista Ifjúsági Szövetség küldöttje is­mertette az Adriai-tenger olasz part­vidékén élő ifjúságnak a békeharcban szerzett tapasztalatait, majd hangsú­lyozta, hogy az ifjúság követeli a kor­mányoktól, akadályozzák meg, hogy a balkáni és adriai országok területén atomfegyver támaszpontokat létesítse­nek. A balkáni és adriai országok fiatal­jai közötti együttműködés fejlesztése céljából azt javasolta, szervezzék meg az ifjúsági újságok vezetőségeinek ta­lálkozóját és rendezzenek szemináriu­mot az olasz parasztifjúság életkörül­ményeiről. Küldöttségünk — mondotta Elza Hadzsjargiri, a görögországi Liberá­lis Párt Barátai Ligájának elnöknője — négy politikai pártot képvisel. Ez nem gátol meg bennünket abban, hogy egységes álláspontra helyezkedjünk az ifjúság törekvéseit illetően. Jelenleg különösképpen arra törek­szünk, hogy a balkáni és adriai orszá­gok fiatalsága kölcsönös kapcsolatokat építsen ki. Véleménycserét kell folytat­nunk a bennünket érdeklő kérdésekről, hívjuk meg, egymást országainkba, igyekezzünk valóra váltani valameny­­nyiünk leghőbb óhaját, a népeink kö­zötti egyetértést, barátságot és békét. Fel kell számolnunk a régi előítéle­teket, egyesítenünk kell erőfeszítésein­ket, hogy szebbé tegyük az előttünk kibontakozó jövőt. A találkozó rendezvényei • Vasárnap délelőtt fővárosi ifjak társaságában számos küldött vett részt a nemzetközi zenei rendezvényeken. A Vörös Grivica rajon ifjúsági kul­­túrhá­zában albán, bolgár, jugoszláv és román szólisták és zenei együttesek szerepeltek. A Gheorghe Gheorghiu- Dej raj őrzi ifjúsági kultúrházban köny­­nyűzene együttes, a szófiai főiskolá­sok esztrád zenekara és a belgrádi Branco Crsmanovici akadémiai zene­kar hangversenyezett. • A Tudor Vladimirescu rajoni ifjú­sági kultúrházban vasárnap este tánc­estet rendeztek, amelyen a balkáni, adriai országok küldöttei és számos bukaresti ifjú vett részt • A bukaresti találkozó részvevői hétfőn délután ellátogattak az Akadé­mia Atomfizikai Intézetébe. • A balkáni és adriai országok if­júsága és főiskolásai találkozója rész­vevőinek tiszteletére a fővárosi­ Állami Operettszínház hétfőn este előadta­­ a „Szálljok­t a dal“ című operettet. • Hétfőn délben a találkozó kül­döttei „Az atomenergia békés célú fel­­használása“ című szmpoz­ionon vettek részt. Florin Ciorascu egyetemi tanár az RNK Akadémiája Atomfizikai In­tézetének tudományos igazgatóhelyet­tese az atomenergia békés, felhaszná­lásának távlatairól tartott­ előadást. Paul Draghicescu, a műszaki tudo­mányok kandidátusa az atomenergia békés célú felhasználása terén hazánk­­ban elért eredményeket ismertette. A NAGYVÁRAD TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS ÜLÉSSZAKÁNAK HOMLOKTERÉBEN: A helyi ipar jövedelmezővé tétele A Nagyvárad tartományi néptanács napokban megtartott ülésszakán egyet­len napirendi pont szerepelt: a múlt­­évi helyi költségvetés teljesítésének elemzése és az 1960-as költségvetési terv megvitatása és jóváhagyása. Mind az ülésszak elé terjesztett je­lentésekben, mind a képviselők hoz­zászólásaiban sok szó esett a helyi­ipari vállalatok gazdasági tevékeny­ségéről. S ez nem volt véletlen. A tar­tomány gazdasági életében egyre­ je­lentősebb helyet foglal el a helyiipar s ezért jövedelmezősége a tartomá­nyi néptanács költségvetési tervének teljesítését nagyban befolyásolja. A helyiipari egységek gazdasági te­vékenységének mélyenszántó elemzé­sét pártunk Központi Vezetőségének múlt év decemberi plenáris ülése hatá­rozatának mielőbbi valóraváltása kö­­vetette meg. A plenáris ülésen ugyanis azt a fontos feladatot rótták a népta­nácsokra hogy alaposabban, behatób­ban foglalkozzanak a helyiérdekel­tségű gazdasági egységek irányításával, s a helyiipari vállalatok jövedelmezőségét egyre inkább fokozzák, hogy ily módon saját bevételükből a helyi költségvetés alapvető kiadásait egyre inkább fedez­ni tudják. Mit mutat a múlt évi mérleg ? A helyi érdekeltségű vállalatok ta­valy jóval több terméket állítottak elő mint 1958-ban. Az építőanyagipari rész­egek például 6170 tonna mésszel, 1.332.000 darab téglával, 301.000 da­rab cseréppel termeltek többet mint 1958-ban s igy jelentős mértékben elő­segítették a beruházási terv teljesítését, az építkezések határidőre való befeje­zését. A helyi ipari vállalatok többsége a lakosság igényeinek megfelelően új termékek gyártását vezette be. A Me­­talo-ChimicS vállalat tavaly például négy új típusú konyhabútor készítését kezdte meg. Több helyiérdekeltségű vállalat túl­teljesítette múlt évi termelési tervét s így jelentős mértékben növelte a tar­tományi néptanács költségvetésének bevételi tételeit. A December 30, a Criaana, a Criaul, a Tartományi Fai­i­pari és Bányászati vállalat például 5-15 százalékkal teljesítette túl évi termelési tervét. Az elért eredmények azonban­ koránt sincsenek összhangban a lehetőségek­kel és a múlt évi feladatokkal. A helyi érdekeltségű vállalatok tartományi viszonylatban ugyanis csak 97,7 szá­zalékban teljesítették termelési tervü­ket ; tizenegy helyi ipari vállalat adós maradt a terv teljesítésével. Hasonló a helyzet az önköltség csökkentési tervvel is. Az 1959 első kilenc hónap­jára előirányzott 2,73 százalékos ön­költség csökkentés helyett tartományi viszonylatban csak 2,08 százalékot értek el. Csökkenteni kell az önköltséget Hogyan hatott mindez a költségve­tés bevételi tételeinek teljesítésére ? Kedvezőtlenül. A tartományi népta­nács múlt évi költségvetésének bevé­teli tervét csak 98 százalékban tudta teljesíteni , ez gátolta egyes munká­latok­ és egyes szociális-kulturális ak­ciók megfelelő pénzellátását. A tartományi néptanács januári ülésszakán a képviselők behatóan fog­lalkoztak a helyiipari termékek önkölt­ségének alakulásával. A vállalatok jövedelmének további növelése érde­­kében az önköltségi ár fokozatos csök­kentését jelölték meg fő teendőként. És erre megvan minden lehetőségük. A szemtannal téglagyárban például ta­valy kitisztították, üzembe helyezték, a vállalatukban hosszú időn át ki­használatlanul heverő rozsdásodó ke­verőgépet, meghosszabbították a kes­keny nyomtávú vasútvonalat, agyag­­előkészítő berendezést helyeztek üzem­be, s mindezek eredményeként, a tégla ezer darabonkénti előállítási árát a tervhez­ viszonyítva 40 lejjel, a cse­repét pedig 44 lejjel csökkentették. Hasonló lehetőséggel más téglagyárak is rendelkeztek, de nem használták ki azokat. Ez az oka annak, hogy a tégla önköltségi árának alakulásában olyan nagy az eltérés rajononként, vállalatonként- A székelyhídi Petőfi Sándor vállalatban például 1000 darab tégla 242 lejbe kerül, a nagyváradi Crisana vállalatban 303 lejbe, a kőrös­­kisjenői Crisulban 349 lejbe, a szalon­­tai Haladás vállalatban 401 lejbe és a belényesi November 7 üzemben 526 lejbe. Megengedhetetlen, hogy a ha­sonló termelési feltételekkel rendelke­ző üzemekben ilyen nagy különbség le­gyen a termékek előállítási ára között. Egyes helyi ipari vállalatokban azért magas a termékek önköltségi ára, mert túllépik az anyagfogyasztási elő­irányzatokat, nem takarékoskodnak a nyers- és segédanyagokkal. A nagyvá­radi Metalo-Chimica vállalat bútorké­­szítői részlegen például 24 milliméteres deszkát használtak a 18-as helyett, ily­ módon körülbelül 150 köbméter desz­kával használtak el többet az előirány­zottnál. Az „elgyakott" deszkából ösz­­szesen 600 garnitúra Silvia-típusú konyhabútort lehetett volna készíteni, aminek az értéke nem kevesebb, mint 650.000 lej. Az élesdi Tudor Vladimi­­rescu vállalatban 38 százalékkal több nyersolajt használtak­ fel a múlt év­ben, csak 90 százalékban használták ki a mészégető kemencék teljesítő­ké­pességét, a csempeégető kemencék kö­zül pedig csak az egyiket üzemeltet­ték. Mindezek a­­fogyatékosságok a vál­­lalatok terméke, önköltségi árának emelkedését, a jövedelmezőség csök­kenését eredményezték. Másként is lehetett volna A helyiipari vállalatok jövedelme­zőbbé tételét­­nemcsak a megengedett­nél magasabb önköltségi ár akadá­lyozta, de egyes munkaszervezési fo­gyatékosságok is. A múlt év végén eszközölt ellenőrzés során kitűnt, hogy a helyi ipari üzemekben sok el­adatlan árú illetve nyersanyag és félkészárú halmozódott fel s a norma­tívon felüli készletek értéke több mint 12­ millió lejt tett ki. A Grisul válla­lat például még az 1957.ben gyártott tégla egy részét sem értékesítette. A szalontai Haladás vállalat raktáraiban közel 95.000 lej értékű lakkozott gomb posorodik, mert a vásárlóknak nincs rá szükségük. A normatívon felüli kész­letek, a termelési kiesések a vállalatok forgó­eszközei forgási sebességének csökkenését, nem egy esetben pedig a forgóeszközök részbeni lekötését ered­ményezték. A múlt év végén a Magura, a Dimitrov, a Grisul, a November 7, a Metalo-Chimica és más vállalatok for­góeszközeinek több mint fele le volt kötve. Kik a felelősek? A tartományi néptanács januári ülésszaka nem elégedett meg a hibák puszta feltárásával, hanem kutatta azok okait és keményen megbírálta a felelős vállalati és néptanácsi vezető­ket. A hibák egyik oka, hogy a helyi ipari vállalatok vezetői nem tanulmányozták eléggé a vásárlók igényeit, a helyi szükségleteket és olyan termékek gyár­tásához is hozzá kezdtek, amelyeket nem tudnak értékesíteni, vagy amelyek­nek gyártására tetemesen ráfizettek-Mi lett a fenti hibák következménye? Mindenekelőtt az, hogy a helyiérdekelt­ségű vállalatok nem teljesítették jöve­delmezőségi tervelőirányzatukat és nem járultak hozzá erejükhöz mérten a tartományi néptanács költségvetési be­vételeinek növeléséhez. A szilágysom­­lyói Magura vállalatnak például jöve­delemmel kellett volna zárnia az évet, de mintegy 357.000 lej veszteségük volt. Az élesdi Tudor Vladimirescu vál­lalat 417.000, a sebesi Dimitrov üzem meg 126.000 lej többletráfizetéssel ter­mett a múlt évben. A helyi érdekelt­ségű vállalatok tartományi viszonylat­ban mintegy 2,5 millió lejjel marad­tak adósok a tartományi néptanács költségvetésének. Miért fordulhattak elő a fentjelzett fogyatékosságok ? Mert az egyes vál­lalatok vezetői nem tettek meg min­dent annak érdekében, hogy a helyi szükségleteknek megfelelően állítsanak elő minden terméket, hogy a helyi erőforrások feltárásával, jobb munka­­szervezéssel csökkentsék termékeik ön­költségét, a fajlagos anyagfogyasztást, hogy szüntelenül javítsák termékeik minőségét és mielőbb felszámolják a normatívon felüli készleteket. A Me­talo-Chimica vállalat például jórészt sorozatgyártásra akart berendezkedni, s ezért az alkalmi, a kisebbtétű meg­rendeléseket a legtöbb esetben mel­lőzte. Dávid Ferenc vállalati igazga­tót mindezekért személy szerint is fe­lelősségre vonta az ülésszak. De hibás a helyiipari ügyosztály is, élén Faur Lászlóval, mert aránylag kevés gyakorlati segítséget adtak a vállalatok vezetőinek a hibák megszün­tetéséhez. A helyi ipari ügyosztály ve­zetői például jól ismerték a Metalo- Chimica és a más üzemekben előfor­duló hibák okát, de ezeket nem zárták a végrehajtó bizottság elé és nem ja­vasoltak megfelelő intézkedéseket a fogyatékosságok felszámolására. Az ügyosztály azonban másban is hibás. Nem ismerte minden egyes vállalat termelési problémáit, hiányosságait olyan alaposan, mint a Metafo-Chimi­­ca-ét s ezért nem is intézkedhetett megfelelőképpen Hasonló hibát követtek el az egyes rajoni és városi néptanácsi végrehajtó bizottságok. Mivel nem tanulmányoz­ták eléggé az egyes vállalatok gazda­sági szervezési kérdéseit, sok esetben nem tudták, miben és milyen formá­ban segíthetik a vállalatokat. Persze az is igaz, hogy a tartományi népta­nács helyi ipari és terv osztálya oly­kor „óvta“ is ettől a rajoni, illetve városi néptanácsokat. Több fontos ter­vezési-szervezési és olykor termelési kérdéseket is egymaga a rajoni és a városi néptanácsok segítsége nélkül, közvetlenül akart megoldani. Ezt a munkamódszert, a rajoni és városi néptanácsok hatáskörének a csökkenté­sére irányuló törekvést határozottan elítélte a tartományi néptanács ülés­szaka. A tartományi néptanács végrehajtó­ bizottsága bizonyos kérdéseket ugyan menet közben megoldott, egyes hibá­kát idejében megszüntetett, de a he­lyiipari vállalatok termelő" tevékenysé­gének irányításában és a helyiipari - i " " ügyosztály, illetve a rajoni és városi néptanácsok gazdasági munkájának ellenőrzésében nem volt elég követke­zetes, határozott. Nem elemezte rend­szeresen, időszakonként a helyiipari gazdasági kérdéseket, nem tanulmá­nyozta eléggé a vállalatok gazdasági kérdéseit és nem mindig követte figye­lemmel saját határozatainak maradék­talan teljesítését. Segített az ülésszak Hogy mindez felszínre került s megfelelő észrevételek, javaslatok hangzottak el a helyiipari vállalatok jövedelmezőségének fokozása érdeké­ben, ez az ülésszak érdeme. A felszó­laló néptanácsi képviselők és meghí­vottak hozzásegítették a vállalati és néptanácsi vezetőket ahhoz, hogy vi­lágosan lássák az elkövetett hibákat, mélyenszántón elemezzék a helyiipari egységek gazdasági tevékenységét. Erre a segítségre a végrehajtó bizott­ságnak és az illetékes ügyosztályok­nak nagy szükségük volt, mert az ülésszak előtt sok fontos problémát nem ismertek elég alaposan. Hogy az mennyire így volt, a végrehajtó bi­zottságnak az ülésszak elé terjesztett jelentéséből is kitűnik. A jelentés ugyanis sok esetben csak a számokat, a tényeket sorolta fel, megmaradt a számbavételnél, de nem hatott eléggé a dolgok mélyére, nem elemezte elég alaposan az egyes hiányosságok okait. A terv- és pénzügyi állandó bizottság társjelentése már átfogóbb, értékelőbb volt, s így a vita széleskörűen kibon­takozhatott. A végrehajtó bizottság jelentésének fogyatékosságai még nyomatékosab­ban felhívták a képviselők figyelmét a költségvetéssel kapcsolatos hibák okaira s az ülésszak végeredményben olyan útmutatást tudott adni, a válla­lati és néptanácsi vezetőknek, amely hozzásegíti őket ahhoz, hogy az idei megnövekedett gazdasági feladatoknak magasabb szinten, több hozzáértéssel tegyenek eleget, s valóra válthassák pártunk Központi Vezetősége múlt év decemberi pleniáris ülésének határoza­tát és valamennyi helyi ipari vállalat jövedelmezővé tételével, saját jöve­delmük növelésével egyre inkább fe­dezni futják a helyi költségvetés alap­vető kiadásait KOLOZSI MÁRION ELŐRE A találkozó részvevői hétfőn dél­­előtt folytatták az általános jelen­tés vitáját. Az ülésen Luca Valdesa, az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség kép­viselője elnökölt. Felszólaltak: Christian Echard a DIVSZ főtitkára, Atanasziosz Kako­­janisz görög parlamenti képviselő, az EDA párt ifjúsági szervezetének elnöke, Vl­ado Obradovics, a Jugo­­szláviai Népi Ifjúság Elnökségének tagja, Gianni Guiscardi, az Olasz Szocialista Ifjúsági Mozgalom veze­tőségének ''képviselője, Sudhandhu Chaudhuri, a Nemzetközi Diákszö­vetség titkára, Mihail Ghelmegeanu, a balkáni népek kölcsönös együttmű­ködéséért és egyetértésért küzdő ro­mán bizottság elnöke, Alekszandrisz Kalidopoulosz görög parlamenti kép­viselő, a Demokratikus Unió párt ifjúsági szervezetének képviselője, Hans Dali az országos diákszövet­ségek tevékenységét egybehangoló titkárság titkára. A tavaszi munkák jó előkészítéséért (Tudósítónktól) A tavaszi mezőgaz­dasági munkáik jó előkészítéséért és megszervezéséért a Maros rajoni­­párt­bizottság és a néptanárcs végrehajtó bizottság) a napokban értekezletre hív­ta össze a kollektív gazdaságok és mezőgazdasági társulások elnökeit, a községi pártbizottságok és alap­szer­vezetek titkárait, a gépállomások szak­embereit, mérnökeit. A gyűlés részvevői az RMP KV december 3—5-i plenáris ülése hatá­rozatának szellemében megvitatták a mezőgazdasági osztály jelentését és intézkedési tervet dolgoztak ki a tavaszi munkák pontos végrehajtására. Megvitatják az új kollektív szerződés tervezetét A vállalatokban most vitatják meg az 1960. évi új kollektív szerződé­sek tervezetét, amelyet a rövidesen sorra kerülő szakszervezeti választási közgyűlések elé terjesztenek. A fővárosi Boleslaw Bierut üzemben például a munkások több mint 100 módosító javaslatot tettek az idei kol­lektív szerződés tervezetéhez. A javas­latokat minden munkahelyen kifüg­gesztették. A múlt évi eredmények alapján a munkások olyan intézkedé­seket javasoltak, amelyek révén a ter­vezett munkatermelékenységet, 3 szá­zalékkal növelhetik. A dolgozók egy­szersmind vállalták, hogy a fajlagos nyersanyag, segédanyag és villamos energia fogyasztás csökkentésével 1.520.000 lejt takarítanak meg. Ghe­­orghe Fleseru kommunista hengerész csoportja felajánlotta, hogy megja­vítja a 0,75 milliméteres cinklemez hengerlési eljárását. A vállalat vezetősége és az üzemi bizottság vállalta, hogy több műszaki­­szervezési intézkedést tesz a nagy munkaigényes termelési folyamatok gé­pesítésére, a munkavédelem megja­vítására stb. Az üzemi bizottság a munkások kulturális színvonalának emelése érdekében vállalta, hogy elő­adásokat, könyvismertetőket rendez, vándorkönyvtárakat szervez a termelő­részlegekben. A legtöbb fővárosi és vidéki válla­latban kifüggesztették az 1960. évi kollektív szerződés tervezetét, hogy az összes munkások, mérnökök és techni­kusok tanulmányozhassák. Ploesti tartományban élénk felvilá­gosító munka folyik a kollektív szer­ződés tervezetének ismertetésére. A tartományi szakszervezeti tanács fal­ragaszokat és jelmondatokat nyomta­tott és terjesztett a vállalatokban az 1960. évi kollektív ezés" dickekkel kapcsolatban. A báb­ai kőolajkitermelés több vállalatában a rár­iósítási állo­mások, valamint a faliújságok cikkek­ben méltatják a kollektív szerződések jelentőségét. FIGYELMESEBB FELSZOL­GÁLÁST Sokan étkeznek a sepsiszentgyör­gyi Dózsa, György textilüzem kan­tinjában. A munkások általában meg vannak elégedve az étel mi­nőségével. Csíki László olvasónk sem az étel mennyiségét és minő­ségét kifogásolja hozzánk intézett levelében, hanem a figyelmetlen felszolgálást. Sokat kell várni az ebédre és gyakran előfordul, hogy akinek sietős dolga akad, félórai várakozás után ebéd nélkül távo­zik. Megtörténik az­ is, hogy az egyes ételekhez nem szolgálnak fel megfelelő evőeszközt. Így pél­dául előfordult, hogy a kompótor villával, vagy teveses kanállal fo­gyasztották a kantinban étkezők. Több figyelmet és jobb felszolgá­lást kérnek a kantin dolgozóitól a textilüzem munkásai. ELHANYAGOLT FALIÚJSÁG Hármasfalu (Erdőszentgyörgy rajon) központjában községi fali­újságot állítottak fel. A helybeliek­nek már fel sem tűnik a faliújság, csupán a községbe érkezett idege­nek közelítik meg kíváncsian. Ez a kíváncsiság azonban alábbhagy, amikor a látogató megpillantja az egyetlen tavaly kifüggesztett és már megsárgult faliújságcikket. Mi az oka­ vajon, hogy a faliúj­ság szerkesztőbizottsága így elha­nyagolja feladatát ? Nincs talán miről hírt adni Hármasfaluban ? — Dehogyis nincs,­­ írja Ra­­duly János olvasónk. Hiszen ered­ményekben gazdag esztendő volt az 1959-es év községünk számára is. Bővült a kollektív gazdaság, új társas gazdaság alakult, villanyt, mozit kapott a lakosság. S mennyi, más apró, de a község életében számottevő eseményről, az új év új terveiről lehetett volna hírt adni. De szólhatott volna a fali­újság egyes hibákról is, amelyek talán így hamarább megoldódtak volna. Joggal tevődik fel a kérdés: mikor szándékoznak munkához látni a hármasfalusi községi­­ fali­újság szerkesztőbizottságának tag­­jai . 1960. február 2., kedd A számok élete (Folytatás az I. oldalról) Furcsán néz végig. Mintha azt mus­­trálgatná: vagyok-e annyi idős? Aztán szárazon kivágja: — 1947 december harmincig ! TÖBB, MINT VÁRATLAN a válasza, s ő érzi ezt, de csak jóval később, „egyebek között“ meséli el: a fel­szabadulás után földosztáskor kapott egy hektárt, de szolgalegény létére semmije sem volt, amivel megművelte, így hát kereskedett tovább. Míg egy hi­deg évutó estéjén meghallotta, hogy vége a királyságnak ... Érezte: valami nagy, valami olyan ez, ami eddig nem volt s a maga „nyelvére“ nem fordíthat­ta le másként, mint úgy: vége a szol­gaságnak! S otthagyta végleg a kulá­­kot. Mondom, már nem is sáros Bugjas Pali bácsi csizmája, úgy látom fényes­re mosva emeli ki mindannyiszor a vendégmarasztaló latyakból. Valóság­gal lesem a szavát, élete apró (apró?) mozaikjait, melyeket minden kronoló­gia nélkül meg-megemlít. És munkája, munkaköre maga alkotta ,,kódexét", amit az egész „Buglas-brigád", vagyis Bél­­teki, Szabó János, Nichita, Szőcs Sá­muel, a két legfiatalabb tehenész, Bo­ros Alexandra meg Karakó Lajos és a többiek úgy megtanultak alkalmazni már. Azt, hogy ha ideges vagy meddő­­vé tehetsz idő előtt egy jó tehenet, azt, hogy siló nélkül nincs tej se, hús , se igazán („Látta volna, hogy fintorog­tak egyesek, mikor először vermel­tünk­ Büdös, azt mondták. Megbeteg­szik tőle a jószág, meg azt, hogy a jó tehenésznek ki kell tapasztalnia a jószág minden ..szokását“, mert ... Élnek már, parázs elevenséggel tán­colnak előttem a számok a székházbeli nagyterem lepedőnyi piros grafikonjá­ról. Értem már: nem történt semmi kü­lönös, hogy a grafikon görbéje az utóbbi három évben oly merészen tört előre. Semmi egyéb azonkívül, hogy egy céltudatos ember megvetette a lábát azon az egészséges, jóltermő talajon, melyen jóideig a nemtörődöm­ség járta léha-lomha táncát. Egy ember, akinek a szive évekkel előtte már érzékeny szeizmográfként pontosan felfogta az ország szivedob­­banását.,, BENT A SZÉKHÁZBAN mesélte már a közben előkerült fiatal könyvelő — Hutton Endre: Mintatehenészet, nagy sertésállo­mány, sok számítás (hét évvel ezelőtt legeltetés közben Stift libából egyetlen nyáron nyomtalanul „elveszett“ )(’Ó, leveti, hogy... úgy is „aprójószág"), méhcsaládok. .. Tervek, reális konkrét elképzelések egész sora■ Valami pezsgő új a szemléletben, az emberek közös­séghez való viszonyulásé­ban. S az egészben■ Bugyas Pali bácsi munká­ia, kitartása, szorgalma is-Még csak annyit­ érdemes így neki­lendülni a jószágtartásnak? A könyvelő nem teketóriázik a ma­gyarázattal: — A jövedelem a­­jószágok után kö­zel háromszázezer. S egy munkaegy­ségre négy lej jutott minden negyedév­ben. Bugyas Pál életrajzi adataiként hat­nak bennem a számok. Pedig a könyvelő a „valódiakat“ is mondja- Miután felhagyott a szolgálkodással évekig társadalmi munkát végzett. Az­tán, ahogy teltek felette az évek egyre jobban visszavágyott a mesterségéhez. —• Ehhez ért igazán, és nagyon sze­reti... összegez Hutton Endre. Majd mintha csak magának mondaná: — Ez a szerencsénk. Firtatnom kellene mi áll a szokatlan következtetés mögött, de nem teszem.. Azzal távozom: ennyi pontosan elég az ember profiljához. És meg se kérdeztem: kommunista az öreg? A maros­vásárhelyi ILEFOR vállalat előkészítő osztályin Dán Liviu élen­járó ifjúmunkás rendszeresen jóminő­­ség­i munkát végez (Bob­o Traian felvétele)

Next