Előre, 1960. február (14. évfolyam, 3813-3836. szám)
1960-02-02 / 3813. szám
1960. február 2., kedd A szovjet vendégek indiai látogatásai KALKUTTA (Agerpres) TASZSZ, Kliment Vorosilov, Froi Kozlov és Jekatyerina Furceva, valamint a kíséretükben levő személyek február elsején Kalkuttába, Nyugat-Bengália fővárosába érkeztek. A repülőtéren Naidu az állam kormányzója, B. C. Roy főminiszter, a helyi kormány több minisztere, konzulátusi vezetők, közéleti személyiségek üdvözölték a szovjet vendégeket. A repülőtérről a szálláshelyük felé vezető útvonalon közel félmillió kalkuttai lakos köszöntötte őket. K. J. Vorosilov, F. R. Kozlov és E. A. Furceva több mint egy hete Indiában tartózkodnak. — Képünkön : az indiai államférfiak Delhibe érkezéskor fogadják a szovjet vendégeket Befejezte munkálatait a tuniszi értekezlet TUNISZ (Agerpres). — Az afrikai népek második értekezlete befejezte munkálatait. Az értekezlet több határozatot fogadott el — többek közt az Afrika függetlenségével kapcsolatos általános politika kérdéséről, Afrika gazdasági és társadalmi problémáiról, valamint az Afrika egységének kérdéséről. Ezenkívül határozatokat hoztak Algéria, Nyasszaföld, Kongó, Kamerun, a Délafrikai Unió, az afrikai portugál gyarmatok, Kenya, Tanganyika, Zanzibar, stb. kérdésében . Elhatározták, hogy az afrikai népek legközelebbi értekezletét 1961-ben tartják meg Kairóban. • Az értekezlet megválasztotta, az új állandó végrehajtó bizottságot, amely március hónapban ül össze Accrában. . . ,.. . A. Diallo-t, Guinea képviselőjét megválasztották az értekezlet állandó titkárságának főtitkárává. • , Talil, az értekezlet elnöke, Tunisz képviselője, záróbeszédében kifejezte azt a meggyőződését, hogy az értekezlet további haladást jelent az afrikai kontinens függetlenségi mozgalmának szempontjából. A Szovjetunió Moszkvics személygépkocsikat szállít az Egyesült Államoknak az Egyesült Állam MOSZKVA (Agerpres). - TASZSZ: Február elsején szerződést írtak alá Moszkvában s ennek értelmében a Szovjetunió ebben az évben 5000 Moszkvics (407. típus) személygépkocsit szállít az Egyesült Államoknak. A szerződést az USA részéről Robert Castle, az Andrea Motors Incorporated amerikai kereskedelmi cég elnöke, szovjet részről pedig Pjotr Gribsin, az Avtoekszport össz-szövetségi külkereskedelmi szervezet elnöke írta alá. A szerződés értelmében a Szovjetunió két év alatt 10.000 ilyen személygépkocsit szállít modnak. Véleményem szerint a szovjet autóipar jó kilátásokkal rendelkezik az amerikai piacon — jelentette ki Robert Castle a TASZSZ hírügynökség egyik munkatársának- Nagy hatást tett rám a termelés magasfokú szervezettsége és az autók kiváló minősége. Az aláírt szerződés jó kezdet lesz a szovjet-amerikai kereskedelmi kapcsolatok további fejlesztésére — hangsúlyozta az amerikai kereskedelmi cég elnöke. Véleményem szerint kereskedelmi kapcsolataink — az Andrea Motors Incorporated és az Avtoekszport kapcsolatairól van szó — több évre szólnak. Robert Castle kijelentette, hogy meggyőződése szerint a Moszkvics autó után az amerikai piacon rövidesen megjelennek a Volga és más típusú szovjet személygépkocsik, beleértve a különböző kisautókat is. Azok, akik jó autót akarnak majd —tette hozzá — Moszkvics, Volga vagy más típusú kocsit fognak venni. „Az újraegyesítés a két német állam, az egész német nép feladata“ N. Sz. Hruscsov üzenete K. Adenauerhez MOSZKVA (Agerpres) TASZSZ: A moszkvai lapok február 2-án közük N- Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét Konrad Adenauerhez, válaszul a Német SZK kancellárjának január 8-i üzenetére. A lapok közük Adenauer üzenetének a szövegét is. Az általános leszerelés problémája véleményünk szerint az egész emberiség jelenlegi problémáinak legfontosabbika — írja N. Sz. Hruscsov. A Szovjetunió nem csupán elismeri ennek a kérdésnek rendkívüli jelentőségét, hanem konkrét lépéseket is tesz megoldására. A Szovjetunió nem helyezkedik a szemlélő álláspontjára — hangsúlyozza a szovjet kormányfő, s megemlíti, hogy a Szovjetunió egyoldalúan egyharmadával csökkenti fegyveres erőit- N. Sz. Hruscsov ezzel kapcsolatosan kijelenti, hogy egy agreszszióra készülő ország sohasem csökkentené fegyveres erőit. Bármilyen katonai személy megmondhatja, hogy ha valaki offenzívára készül, számára egyetlen század sem felesleges. A szovjet kormány véleménye szerint — írja a továbbiakban N. Sz. Hruscsov —, az általános és teljes leszerelési egyezménnyel kapcsolatosan szigorú nemzetközi ellenőrzést kell bevezetni, de nem öncélú „ellenőrzést“, elvonatkoztatva a leszereléstől. Egy ilyen „ellenőrzés“ — hangsúlyozza N. Sz. Hruscsov —, a jelenlegi körülmények között csak kölcsönös kémkedéssé változhatna, anélkül, hogy a tulajdonképpeni leszereléshez vezetne. A szovjet kormány javaslata a német békeszerződés megkötésére a jelenlegi körülmények között konkrét kifejezése annak, hogy a Szovjetunió elismeri a németeknek azt a jogát, hogy maguk dönthetnek nemzeti fejlődésük útjáról . A német békeszerződést az önrendelkezés elvéből kiindulva kell aláírni — írja N. Sz. Hruscsov. — Azonban, tekintettel arra, hogy nem létezik egységes német kormány, véget kell vetni a második világháború maradványainak s alá kell írni a békeszerződést mindkét német állammal. Az egységes német állam megteremtésének kérdésével kapcsolatosan N. Sz. Hruscsov rámutat arra, hogy természetes dolog volna, ha a Német SZK kormánya kapcsolatokat létesítene a Német DK kormányával, s megegyezés alapján közös megoldásra jutna a két német államot érdeklő kérdésekben. „Ha a Német SZK kormánya nem teszi ezt meg, nem hajlandó találkozni a Német DK kormányával, s nem hajlandó még elismerni sem — írja N. Sz. Hruscsov —, én például jelenleg nem nagyon tudom elképzelni, hogy tudják majd megvalósítani Önök az ország újraegyesítését". A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hangsúlyozza, hogy a két német állam újraegyesítésének kérdését tekintve ő magánszemély, mint ahogy Adenauer is az a berlini kérdés megoldását illetően. Az újraegyesítés nem egy harmadik állam feladata, hanem a két német államé, az egész német népé, a Német DK és a Német SZK feladata. „Az a benyomásom — hangzik N. Sz. Hruscsov levele —, hogy a szövetségi kormánynak a békeszerződés elleni kifogásait nagy részben az határozza meg, hogy tart a revanspolitika alapjának elvesztésétől. Az, aki elutasítja a békeszerződés gondolatát és felveti a határvonalak módosításának kérdését, azt reméli, hogy alkalma lesz ezt erőszakkal megoldani". N. Sz. Hruscsov kiemeli: mással nem magyarázható az a körülmény, hogy a Német SZK kormánya késlekedik elismerni a jelenlegi határvonalakat és aláírni a békeszerződést, hogy továbbra sem hajlandó normális kapcsolatokat kialakítani a szocialista országokkal. N. Sz. Hruscsov, Adenauer nemrégiben elhangzott olaszországi beszédeire utalva — ezúttal a kancellár ismét a „kommunista veszély“ hírhedt koholmányához próbált folyamodni — rámutat arra, hogy Nyugat-Németországnak az az igénye, miszerint „különleges küldetés" hárul rá a kommunizmus elleni harcban, csak Németország közelmúltjának legsötétebb oldalait juttathatja az emberek eszébe. A nyugat-németországi körülmények között a fasiszta, hitlerista elemek aktivizálódni kezdtek és egyre inkább hallatnak magukról. Ezek az elemek terjesztik a gyűlölet és az antiszemitizmus mérgét. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozza, hogy ezekre a megnyilatkozásokra csak a fasiszta elemek ösztönzésének körülményei között kerülhetett sor. N. Sz. Hruscsov kiemeli, hogy a szovjet kormány véleménye szerint a nyugat-berlini helyzetet a jelenlegi körülmények között csak úgy lehet gyökeresen megjavítani, ha Nyugat-Berlint szabadvárossá alakítják át. Ha a Szovjetunió nem talál megértésre — hangzik N. Sz. Hruscsov levele —, nem lesz más választása, mint hogy aláírja a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, ennek összes következményeivel együtt, beleértve a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos következményeket is. Ez a szerződés rendezné a Németország és a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság közötti határkérdéseket. A békeszerződés megkötésével az egész világ számára nyilvánvalóvá válik, hogy az, aki módosítani szeretné a jelenlegi határokat, a háború felé sodorja a dolgok alakulását — vonja le a következtetést N. Sz. Hruscsov. 1960-AFRIKA ESZTENDEJE Tuniszban szombaton befejeződött az afrikai népek második értekezlete, amelynek napirendi pontjai (1. a függetlenség, 2. az új kolonializmus és az ellene folytatott harc, 3. a gazdasági és társadalmi fejlődés, 4. az afrikai egység) a „fekete kontinens“ népeit leginkább foglalkoztató életbe, vágóan fontos kérdéseket helyeztek előtérbe. Az afrikai országok szinte naponta változó politikai helyzete, népeinek erősödő mozgalma a függetlenség kivívásáért, nem különben a régi és új gyarmatosítók leplezetlen és rejtett manőverei Afrikára irányítják a nemzetközi közvélemény figyelmét. Az értekezleten felvetődő lényegbevágóan fontos kérdések vitája és a gyarmattartó országok politikájában észelhető jelenségek aktuálissá teszik a végbemenő és a közeljövőben várható események számbavételét. A LEGFRISSEBB TÉRKÉP IS ELAVULT A Mezsdunarodnaja - Zsizny című szovjet külpolitikai folyóirat 1959 decemberi száma Idris Cox angol publicista tollából érdekes cikket közöl Afrika 1960-as távlatairól. A cikket egy térkép egészíti ki, amely a független és a még gyarmati sorban levő országokat ábrázolja. Érdeklődéssel tanulmányoztuk ezt a térképet a szerkesztőségben. A megújhodó földrész legfrissebb, leghitelesebb dokumentuma feküdt előttünk, amelyen az előbbi térképekhez viszonyítva már szemmel láthatóan csökkentek a gyarmati területek. Idris Cox cikkének megjelenése idején tíz független afrikai ország létezett És pedig: Ghana, Guinea. Egyesült Arab Köztársasági egyiptomi terület). Szudán, Libéria, Marokkó, Tunisz, Líbia, Etiónia. Dél afrikai Unió. Eltelt néhány nap és ez a térkép is elavult. Az afrikai független országok száma11-re emelkedett Az történt, hogy január elsején lejárt az ENSZ-gyámság és Francia Kamerun elnyerte függetlenségét. Az ENSZ gyámsági rendszere UMubati alakult meg és Franciaország és Anglia kötelezettséget vállalt magára, hogy előkészíti az őrsírg függetlenségének a megadását. Ám ez az „előkészítés" kicsit hosszúra nyúlt. A gyámsági időszak lejárta vetett véget ennek az áldatlan állapotnak, amely nagyon is megfelelt a gyarmatosítóknak, de eltulolhatatlan ellentétben állt a kameruni népek érdekeivel. A kameruniak szabadságmozgalmát a francia gyarmatosítók 70.000 katonával próbálták megsemmisíteni s mondanunk sem kell, hogy sikertelenül. Az országban folyó harcról, a megtorló intézkedésekről, a kivégzésekről és a népet félrevezetni akaró fondorlatokról részletesen írtunk már és foglalkoztunk a kameruni kérdéssel, közvetlenül a függetlenség elnyerése után is. Most még csak annyit írunk ide, hogy a kameruniak tovább folytatják a harcot a teljes függetlenségért és az ország egyesítéséért (Kamerun egy része brit gyarmat). A teljes függetlenségért harcoló tömegeket egységbe fogó párt, a Kameruni Népek Szövetsége a francia Le Monde című lapban megjelent nyilatkozatában leszögezi : „A jelenlegi függetlenség egyáltalán nem felel meg a Kameruni Népek Szövetsége célkitűzéseinek A forradalom a következő célkitűzések jegyében folytatódik : valóságos függetlenség; a demokratikus szabadságjogok helyreállítása és tiszteletben tartása ; a föld azé, aki megműveli a földreform útján földhöz juttatni a parasztokat; a dolgozók jólétének a biztosítása.“ GYARMATOSÍTÓK ÖRÖKSÉGE Külföldi szemleírók gyakran úgy emlegetik az 1960-as évet mint Afrika esztendejét. Túlmenően az eredetiségre való törekvésen cáfolhatatlanul a kontinens helyzetéből fakadó igazságot fed ez a meghatározás. 1960 — Afrika esztendeje, mert ebben az évben nagymértékben tovább foszlik a gyarmati uralom és gyarapszik a politikai függetlenség útjára lépő országok száma. Közéjük tartozik Nigéria is, amely októberben nyeri el a politikai függetlenséget. Hosszú évtizedek gyászos gyarmati urama után Nigéria népe hozzálát az országépítés munkájához, az angol gyarmati, örökség felszámolásához. Mert van felszámolni való bőven ! Háromnegyed évszázados gyarmati kizákmánnylás alatt az angol hatóságok csak egyetlen lázkor házat építettek pedig a lakosok 60—80 százaléka maláriáiban szenved. A gyermekhalandóság óriási arányszáma szintén tagadhatatlan és vádoló bizonyítéka annak, hogy mennyire nem vették emberszámba a bennszülötteket, s nem fordítottak gondot az elengedhetetlen egészségügyi hálózat kiépítésére. Derek Kartun ismert angol újságíró Afrika ! Afrika ! című könyvében megrázó adatokat közöl. A nigériai gyermekek 21 százaléka egyéves kora előtt hal meg, 32 százaléka 2 éves korára, 40 százalékuk a harmadik év végére és a gyerekek 51 százaléka, vagyis több mint a fele nem éri meg ötödik születésnapját. Tévedés volna azt gondolni, hogy csak az orvosok elégtelen száma az oka ennek. (Hatvanezer emberre jut egy orvos Nigériában). A járványok és egyéb krónikus betegségek tízezerszámra szedik áldozataikat s a kevésszámú orvos valóban tehetetlen. Az élet- és munkakörülményeket kell gyökeresen megjavítani. Az éhség ezeken a vidékeken állandó jelenség és lefegyverzi a szervezetet a betegségekkel szembeni harcban. Ez az éremnek az egyik oldala. Nézzük meg azonban a másikat is : Csak 1914-től 1939.ig eltelt negyedszázad alatt a nigériai ónbányák 37 millió font sterling hasznot hajtottak a kapitalistáknak és ennek a nem csekély összegnek minden egyes fontját kivittek az országból. S a bányászok keresete ? Körülbelül 3 shillinget tett ki hetente. Egyetlen szóval lehet csak ezt jellemezni: éhbér. Még annál is kevesebb. Gyakori eset az, hogy egyes nigériai bányák havonta csak 15 napot működnek Ennek fő oka az, hogy az afrikai bányászoknak nincs ereje többet dolgozni. És még egy idevágó adatot a gyarmati örökség történetéhez : a háború folyamán a nigériai ónbányákban bevezették a sorozást, ám balul sült el a dolog. A sorozóbizottság megállapította, hogy a bányászoknak több mint a fele fizikailag munkaképtelen és így a sorozásból semmi sem lett. Csak néhány adatot idéztünk, de ezek fényében is elképzelhető, hogy mi minden tennivalója lesz az új független nigériai kormánynak október után. Mert októberben nyeri el függetlenségét ez a hatalmas afrikai terület. Az angol lapok úgy adtak hírt erről a bekövetkező eseményről, hogy a függetlenség megadása az angol kormány és a nigériai pártok közötti „közös megegyezés" alapján történik. Valóban voltak tárgyalások a három részre (Észak-Kelet- és Nyugat-Nigéria) osztott ország vezető pártjának képviselői és az angol kormány között, de ez a közös megegyezés nem az angol gyarmatügyi minisztérium nagylelkűségéből, hanem a nigériai tömegek függetlenségi mozgalma nyomán született. A nigériai nép kiharcolta a függetlenséget. KONGÓ IS ELINDUL... _ Az afrikai népek második értekezletével egyidőben folytak Brüsszelben a „kerekasztali“ tárgyalások, amelyeken Belgium és a kongói pártok képviselői tárgyaltak a gyarmatterület jövőjéről. Lipót király hajdani magánbirtokának képviselői függetlenséget követeltek. A belga kormány „függetlenséget megelőző állapotot“ akart bevezetni, ami azt jelentette volna, hogy a valóságban minden marad a régiben és zavartalanul folyik tovább az ország természeti kincseinek kifosztása és népének lelkiismeretlen kizsákmányolása. (Hogy hozzávetőleges képet alkothassunk a gyarmati kizsákmányolás intenzitásáról Kongóban, elég csak egyetlen számadatot idézni: a Société General Belgique, amely a gyarmati kereskedelem 80 százalékát tartja kezében, évente 11 milliárd belga frank jövedelmet vág zsebre). Az utóbbi években mindjobban fokozódott Kongóban is a függetlenségi mozgalom, amit a kolonianisták nem tudtak elfojtani semmiféle terrorintézkedésekkel. (Csak 1959 folyamán januárban és októberben — a gyarmati hatóságok több ízben vérbe fojtották a békésen felvonuló tömegek tüntetését). A kongói függetlenségi mozgalom nagyarányú fellendülése egyre komolyabban „nyugtalanította" a belga kormányt s a gyarmatosítókra oly jellemző fondorlatokkal igyekezett lefegyverezni a függetlenséget követelők mozgalmát. Ám a kongói haladó pártok 82 képviselője a kerekasztali tárgyalásokon visszautasított minden olyan manővert, amely a látszatfüggetlenség kimondásához és tartósításához vezetett volna. Ilyen körülmények között született meg a határozat: Kongó 1960 június 30-án elnyeri függetlenségét. A kongói népek egyre erősödő szabadságmozgalma kényszerítette ki ezt a döntést is! Vajon nem azt bizonyítja ez a tény is, hogy 1960 — Afrika esztendeje? BALOGH JÓZSEF (Folytatjuk) ELŐRE. „Feladatunk, hogy kidolgozzuk a nép és a nemzet egységének irányvonalát“ P. Togliatti jelentése az Olasz Kommunista Párt IX. kongresszusán ROMA (Agerpres) Palmiro Togliatti az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára január 30-án jelentést terjesztett elő a párt IX. kongresszusán. A főtitkár kijelentette, a kommunista párt mindig követelte, hogy vessenek véget a hidegháborúnak, térjenek rá a nemzetközi feszültség enyhítésének, a békés egymás mellett élés elvei elismerésének útjára. Ugyanakkor erőfeszítéseket teszünk — mondotta —, hogy nagyobb kölcsönös megértést, szorosabb közeledést hozzunk létre a nemzetközi kommunista mozgalom és a nyugat-európai demokratikus és szocialista mozgalom között. Az új nemzetközi helyzetet a szocialista rendszer felsőbbrendűsége jellemzi a kapitalista rendszerrel s szemben. Ezt a fölényt bizonyítja a Szovjetunió előrehaladása, sikerei és grandiózus vívmányai, a Kínai Népköztársaság előreugrása a szocialista építésben, az összes többi szocialista ország szakadatlan fejlődése. Mindez - folytatta Togliatti — objektív, tartós és széleskörű alapot teremt annak a felsőbbrendűségnek, amelyet jelen pillanatban mindenki kénytelen elismerni. Togliatti a továbbiakban kidomborította : „bárki, aki a proletár internacionalizmus álláspontjára helyezkedik, csak mélységes örömmel üdvözölheti azt a tényt, hogy jelenleg katonai szempontból az az állam a legerősebb, ahol a munkásosztály első ízben vívta ki a hatalmat." P. Cogliatti ezután rámutatott arra, hogy a Szovjetunió sikerei és vívmányai milyen nagy jelentőségűek az egész nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalom szempontjából. A legmelegebben üdvözöljük — folytatta a jelentéstevő — a Szovjetunió nagyszerű kommunista pártját, a Lenin alapította pártot, Központi Bizottságát és vezetőit. Togliatti a továbbiakban kidomborította az Olasz Kommunista Párt és a többi kommunista és munkáspárt közötti kapcsolatok megerősítésének fontosságát. Az olasz nemzetnek — tette hozzá — szüksége van erre a szolidaritásra. Ez a szolidaritás orientálja a népi tömegek leghaladottabb részét s egyben szavatolja szükséges és eredményes kapcsolatunkat azokkal az országokkal és népekkel, azokkal a társadalmi és politikai csoportokkal, amelyek napjainkban a haladás és a bék szempontjából a legnagyobb reménységet keltik és az egész emberiség legbiztosabb jövőjét jelentik. Togliatti ezután rámutatott arra, hogy az általános leszerelési program valóra váltása kedvező befolyást gyakorolna az egész világra, majd hangsúlyozta, hogy ennek végrehajtása nagy jelentőséggel bírna Olaszország számára. A jelentést tevő egyben kidomborította, hogy a jelenlegi olasz kormány külpolitikája milyen veszélyt képvisel. Ezzel kapcsolatosan rámutatott arra, hogy feltétlenül szükséges gyökeresen felülvizsgálni Olaszország külpolitikáját. Nekünk „ jövőt kell néznünk — mondotta. — Az úgynevezett európai Nyugatot csak úgy lehet megmenteni, ha az összes nyugati országok erőfeszítéseket tesznek, hogy az összes felek megszüntessék a fegyverkezési hajszát a kis- és nagy hatósugarú atomfegyverek gyártása terén, ha az enyhülés véget vet az összes katonai blokkoknak és a békés egymás mellett éléshez vezet. Az európai kapitalista országok gazdasági és politikai szerkezetének kérdéseivel foglalkozva Palmiro Togliatti leleplezte a burzsoá társadalom dicsőítőit, akik szerint a kapitalizmusban állítólag mélyreható változások mennek végbe. P. Togliatti az olaszországi helyzetre utalva rámutatott arra, hogy az, utóbbi időben az ország gazdasági viszonyai rosszabbodtak. Csökkent a munkások reálbére, növekedett a munkanélküliek száma, rosszabbra fordult a parasztok helyzete. A lemaradás és a gazdasági ellentmondások felszámolására — folytatta a jelentésttevő — demokratikus gazdaságfejlesztési utat indítványozunk... A hatékony demokratikus fejlődés érdekében számottevő változtatásokat kell eszközölni a politikai felépítésben is, hogy a demokratikus szervek segítségével, kifejezésre juttatva a nép akaratát, állandóan irányítani és ellenőrizni lehessen a kormány tevékenységét. P. Togliatti ezután a dolgozók gazdasági harcának kérdéseivel foglalkozott. Ezzel kapcsolatosan külön rámutatott arra, mennyire fontos megerősíteni a szakszervezeteket, majd külön utalt a különböző reakciós irányzatok elleni harc kérdéseire. Az új típusú demokrácia megteremtése, a demokratikus és gazdasági fejlődés, a klerikális obszkurantizmus elleni harc, az iskola és a kultúra megújutása• mindezek különböző és lényeges oldalai az új társadalmi rendszer felé való előrehaladás egységes és fontos folyamatának. A jelentést tevő hangsúlyozta, milyen nagyfontosságú a dolgozók harca demokratikus jogaik szélesítéséért, rámutatva viszont arra, hogy a fennálló társadalmi rendszer jellegét gyökeresen csak úgy lehet megváltoztatni, ha „fel tud,juk váltani a társadalom és az állam vezető osztályait“. Több ízben rámutattunk és továbbra is rámutatunk arra, hogy a jelenlegi nemzetközi és belpolitikai helyzetben, a békés egymás mellett élés és külső be nem avatkozás körülményei közepette békés úton megvalósíthatjuk előrehaladásunkataz új társadalmi rendszer felé, s megvalósíthatjuk e társadalmi rendszer építését. Ennek érdekében felhasználjuk minden politikai hozzáértésünket, megteszünk minden erőfeszítést Nem zárhatjuk ki azonban annak a lehetőségét, hogy a jelenlegi vezető osztályok legreakciósabb része erőszakkal elleneszegül ennek a békés perspektívának... Békés fejlődésünk legbiztosabb záloga éppen az, hogy jelenleg igyekszünk megteremteni a különböző kategóriájú társadalmi erők széleskörű összefogását». Feladatunk az hogy előkészítsük és kidolgozzuk a nép és a nemzet egységének irányvonalát, ami a szocialista rendszer alapját fogja képezni — folytatta P. Togliatti. A jelentést tevő rámutatott arra, hogy Olaszország békés és demokratikus fejlődése csak úgy válik lehetővé, ha kivívják a jelenlegi reakciós kormány felszámolását és a kereszténydemokrata párt egyeduralmának megszüntetését. Palmiro Togliatti ezután vázolta az olasz kommunisták soron levő feladatait Olaszország demokratikus átalakítása terén. A párt ideológiai és politikai munkájáról szólva a jelentést tevő kitért a revizionizmus elleni harcra , hangsúlyozta, hogy politikai szempontból kell tarulhiányozni, kidolgozni és elemezni a kommunista párt előtt álló problémákat. Külön hangsúlyozta, hogy szüntelenül harcolni kell a párt erősítéséért, sorainak egységéért. A munkásosztály pártja vagyunk, népi és nemzeti párt — jelentette ki Togliatti. — Pártunk mindig bizonyította, hogy a demokratikus népi és munkás erőknek össze kell fogniuk a társadalmi konzervativizmus és a reakció elleni harcban, a demokratikus haladásért és a békéért. Éppen ezért napjainkban rendkívül nagy felelősség hárul ránk a munkásosztály és a munkástömegek előtt... Még erősebbek és még határozottabbak akarunk lenni elveinkben, még bátrabbak kezdeményezéseinkben és még határozottabbak akcióinkban. Ily módon kapcsolatunk még szorosabb lesz a lakosság széles tömegeivel, következésképpen az eddiginél még gyorsabban haladhatunk előre, úgy amint azt a helyzet megköveteli és megengedi, az egész élet megújhodásáért országunkban. A francia dolgozók egyórás általános sztrájkkal tiltakoztak az ultrakolonialisták ellen A zendülők a két megerősített központban megadták magukat PÁRIZS (Agerpres) A francia nép határozottan tiltakozott az algériai kolonialisták zendülése ellen s széleskörű egységben juttatta kifejezésre, hogy támogatja az algériai nép önrendelkezési jogát. A nagy szakszervezeti központok — az Általános Munkaszövetség, a Keresztény Munkások Francia Szövetsége, a Tanügyi Dolgozók Országos Szövetsége, az Országos Diákszövetség, — felhívására február elsején közép-európai időszámítás szerint 11—12 óra között egész Franciaországban általános sztrájk volt az algériai ultrakolonialisták zendülése ellen. A sztrájkfelhívást támogatta a Force Onvriere szakszervezeti szervezet is. A sajtótudósítók egyöntetűen megállapítják, hogy az általános sztrájk a háború utáni évek történetében Franciaországban páratlanul nagyarányú és egységes megmozdulás volt. A sztrájkban részt vett a francia dolgozók óriási többsége. Csaknem általános sztrájk volt az összes nagy iparvidékeken — Párizs, Lille, Lyon, Bordeaux, Toulouse, Marseille, Metz vidékén , valamint az ipar összes nagyobb ágaiban és a szállításban. Az összes vonatok tíz percre megálltak. Párizs vidékén a közúti szállítás egy óráig szünetelt. Az üzemekben és műhelyekben nagygyűléseket tartottak s ezeken ismertették a sztrájk célkitűzéseit. Több helyen felfüggesztették a tanítüzet az iskolákban. Sok kereskedő bezárta üzleteit, a postahivatalok pedig nem dolgoztak. Az egész országban nagy visszhangot keltő szakszervezeti kezdeményezést támogatta számos politikai párt és szervezet is, köztük a Francia Kommunista Párt, az Emberi Jogok Ligája, az Autonóm Szocialista Párt, a Francia Szocialista Párt, a Szocialista Baloldal Szövetsége, a Demokratikus és Szocialista Ellenállási Szövetség (UDSR), a Baloldali Erők Szövetsége, a Haladó Republikánusok Szövetsége és az Ifjú Köztársaság nevű párt. Ezek a szervezetek kifejezték szolidaritásukat a szakszervezetekkel és közös felhívást intéztek tagjaikhoz és szimpatizánsaikhoz, hogy tevékenyen járuljanak hozzá a sztrájk sikeréhez, az algériai zendülés elfojtásáért és a zendülők franciaországi cinkosainak megbüntetéséért, az algériai nép önrendelkezési joga valóra váltásának útjában álló összes akadályok elhárításáért, a munkásosztály és az összes haladó erők összefogásáért. PÁRIZS. (Agerpres). — Az algíri rádió jelentése szerint hétfőn a két megerősített zendülő központban a zendülő csoportok megadták magukat az őket körülzáró ejtőernyősöknek. A csoportok vezetői, Lagaillarde és Ortiz ultrakolonialisták, szombaton még azt hangoztatták, hogy sohasem hajlandók megadni magukat. Az utóbbi napokban azonban újabb katonai egységeket vezényeltek Algírba, s ezek elszigetelték azt a két zendülő csoportot, amely az egyetem épületébe, illetőleg az algériai bank- és pénzügyi társaság épülete környékén fészkelte be magát. Szombaton és vasárnap már egyre kevesebb európai támogatta a zendülők kormányellenes akcióit. A zendülés teljes politikai elszigetelődéséről tanúskodott az, hogy a francia nép példátlan egységgel tüntetett s juttatta kifejezésre azt az elhatározását, hogy ellenáll az ultrakolonialisták nyomásának, akik ezzel akarták kikényszeríteni az önrendelkezési jog elismerésének feladását. Az éjszaka folyamán a zendülő csoportok tagjai tömegesen dezertáltak. Hétfő reggel a két megerősített zendülő központban a zendülők megadták magukat az idegen légió ejtőernyős egységeinek. Délig a néhány száz zendülőt teherautókra rakták és az Algírtól 25 kilométernyire levő Zelarda katonai táborba szállították. A zendülöket Constantine tartományba fogják küldeni, hogy részt vegyenek az algériai nemzeti felszabadító hadsereg egységei elleni harcban. Lagaillarde csoportjával együtt megadta magát, Ortiznak viszont sikerült elmenekülnie. A France Presse hírügynökség közli hétfőn este, hogy Lagaillarde-t fegyveres őrizettel Párizsba kísérik, ahol az állambiztonság elleni merénylet vádjával a Santé börtönbe zárják. Letutóztatási parancsot adtak ki Ortiz ellen is. A katonai egységek a nap folyamán lebontották Algír központjában a barikádokat és összeszedték az itt hagyott fegyvereket és lőszert. ★ PÁRIZS (Agerpres). — A francia Minisztertanács hétfőn ülést tartott Párizsban. Az ülés után bejelentették, hogy február másodikára összehívják a parlamentet. A France Presse hírügynükség szerint a kormány az alkotmány 38. szakasza értelmében kivételes meghatalmazásokat fog kérni a parlamenttől. Nem tudni milyen időszakra kér majd a kormány különleges meghatalmazásokat, azonban az illető időszakban joga lesz rendeletek alapján olyan lépéseket tenni, amelyekhez normális körülmények között a parlament jóváhagyása szükséges. ★ A JAPÁN YUBARI városban a „Hokkaido Tanko Kisen“ bányaipari társaság egyik szénbányájában február 1-én bányalégrobbanás történt, amely az egyik tárnában 61 bányászt betemetett. 18 bányászt sikerült megmenteni, 43 sorsa ismeretlen. Az idén bányalégrobbanás következtében vagy bányaomlás folytán 14 bányász vesztette életét a társaság bányavállalataiban. Az elmúlt év folyamán a Hokkaido Tanko Visen bányáiban 158 bányász pusztult el. (Agerpres). PORTO VÁROSÁBAN, Portugália második legnagyobb kikötőjében január 31-én összetűzés volt a rendőrség és a tüntetők között. A tüntetést az ellenzéki szervezetek szervezték meg, tiltakozásul az ellen, hogy Salazar hatóságai betiltották az 1891 évi köztársasági felkelés évfordulójának megünneplését. Az összetűzés során több személy megsebesült, köztük Arle'ndo Vicente, a legutóbbi választások ellenzéki elnökjelöltje is. ÜLÉST TARTOTT nemrégiben a német liberális-demokrata párt (NDK) központi vezetősége. Az ülésen a párt főtitkára jelentést terjesztett elő a 8. pártkongresszus előkészítéséről. A központi vezetőség elhatározta, hogy a párt kongresszusát július 5—8 között tartják meg. (Agerpres) A VITYAZ nevű szovjet tudományos kutatóhajó a napokban horgonyt vetett az egyik délindiai kikötőben. Itt három indiai szaktudós csatlakozik a szovjet kutatókhoz és vesz részt a további óceánológiai kutatásokban. (TASZSZ) A SZOVJETUNIÓ Orvostudományi Akadémiájának közgyűlésén Nyikolaj Blohin professzort, az onkológiai intézet igazgatóját megválasztották az Akadémia elnökévé. Az akadémikusok sorába 23 tudóst választottak be. A Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának jelenleg 107 rendes tagja és 124 levelező tagja van. (TASZSZ) JANUÁR 30-ÁN nemzetközi diáktalálkozót tartottak a moszkvai Barátság Házában. A találkozón számos diák vett részt a különböző szocialista országokból. (TASZSZ) STATISZTIKAI adatok szeriint Belgiumban növekszik a munkanélküliség. A múlt évben 199.209 teljes és részleges munkanélkülit tartottak nyilván. Csupán január 17—23 között 3739 ember maradt munka nélkül. (Agerpres)