Előre, 1960. február (14. évfolyam, 3813-3836. szám)

1960-02-02 / 3813. szám

1960. február 2., kedd A szovjet vendégek indiai látogatásai KALKUTTA (Agerpres) TASZSZ, Kliment Vorosilov, Froi Kozlov és Jekatyerina Furceva, valamint a kí­séretükben levő személyek február el­sején Kalkuttába­, Nyugat-Bengália fő­városába érkeztek. A repülőtéren Nai­­du az állam kormányzója, B. C. Roy főminiszter, a helyi kormány több mi­nisztere, konzulátusi vezetők, köz­életi személyiségek üdvözölték a szov­jet vendégeket. A repülőtérről a szál­láshelyük felé vezető útvonalon közel félmillió kalkuttai lakos köszöntötte őket. K. J. Vorosilov, F. R. Kozlov és E. A. Furceva több mint egy hete Indiában tartózkodnak. — Képünkön : az indiai államférfiak Delhibe érkezéskor fogad­ják a szovjet vendégeket Befejezte munkálatait a tuniszi értekezlet TUNISZ (Agerpres). — Az afrikai népek második értekezlete befejezte munkálatait. Az értekezlet több határozatot fogadott el — többek közt az Afrika függetlenségével kapcsolatos általános politika kérdéséről, Afrika gazda­sági és társadalmi problémáiról, valamint az Afrika egységének kérdéséről. Ezenkívül határozatokat hoztak Algéria, Nyasszaföld, Kongó, Kamerun, a Dél­­afrikai Unió, az afrikai portugál gyarmatok, Kenya, Tanganyika, Zanzibar, stb. kérdésében . Elhatározták, hogy az afrikai népek legközelebbi értekezletét 1961-ben tartják meg Kairóban. • Az értekezlet megválasztotta, az új állandó végrehajtó bizottságot, amely március hónapban ül össze Accrában. . . ,­­.. . A. Diallo-t, Guinea képviselőjét megválasztották az értekezlet­ állandó tit­kárságának főtitkárává. • , Talil, az értekezlet elnöke, Tunisz képviselője, záróbeszédében kifejezte azt a meggyőződését, hogy az értekezlet további haladást jelent az afrikai kon­tinens függetlenségi mozgalmának szempontjából. A Szovjetunió Moszkvics személygépkocsikat szállít az Egyesült Államoknak az Egyesült Állam MOSZKVA (Agerpres). - TASZSZ: Február elsején szerződést írtak alá Moszkvában s ennek értelmében­­ a Szovjetunió ebben az évben 5000 Moszkvics (407. típus) személygép­kocsit szállít az Egyesült Államok­nak. A szerződést az USA részéről Robert Castle, az Andrea Motors In­corporated amerikai kereskedelmi cég elnöke, szovjet részről pedig Pjotr Grib­sin, az Avtoekszport össz-szövet­­ségi külkereskedelmi szervezet elnöke írta alá. A szerződés értelmében a Szovjet­unió két év alatt 10.000 ilyen személy­gépkocsit szállít modnak. Véleményem szerint a szovjet autó­ipar jó kilátásokkal rendelkezik az amerikai piacon — jelentette ki Ro­bert Castle a TASZSZ hírügynökség egyik munkatársának- Nagy hatást tett rám a termelés magasfokú szer­vezettsége és az autók kiváló minő­­sége. Az aláírt szerződés jó kezdet lesz a szovjet-amerikai kereskedelmi kapcso­­latok további fejlesztésére — hangsú­lyozta az amerikai kereskedelmi cég elnöke. Véleményem szerint kereske­delmi kapcsolataink — az Andrea Motors Incorporated és az Avtoeksz­port kapcsolatairól van szó — több évre szólnak. Robert Castle kijelentette, hogy meggyőződése szerint a Moszkvics autó után az amerikai piacon rövide­sen megjelennek a Volga és más típusú szovjet személygépkocsik, beleértve a különböző kisautókat is. Azok, akik jó autót akarnak majd —tette hozzá — Moszkvics, Volga vagy más típusú kocsit fognak venni. „Az újraegyesítés a két német állam, az egész német nép feladata“ N. Sz. Hruscsov üzenete K. Adenauerhez MOSZKVA (Agerpres) TASZSZ: A moszkvai lapok február 2-án közük N- Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét Kon­rad Adenauerhez, válaszul a Német SZK kancellárjának január 8-i üzene­tére. A lapok közük Adenauer üzenetének a szövegét is. Az általános leszerelés problémája véleményünk szerint az egész emberi­ség jelenlegi problémáinak legfonto­sabbika — írja N. Sz. Hruscsov. A Szovjetunió nem csupán elismeri en­nek a kérdésnek rendkívüli jelentősé­gét, hanem konkrét lépéseket is tesz megoldására. A Szovjetunió nem he­lyezkedik a szemlélő álláspontjára — hangsúlyozza a szovjet kormányfő, s megemlíti, hogy a Szovjetunió egyol­dalúan egyharmadával csökkenti fegy­veres erőit- N. Sz. Hruscsov ezzel kap­csolatosan kijelenti, hogy egy agresz­­szióra készülő ország sohasem csök­kentené fegyveres erőit. Bármilyen ka­tonai személy megmondhatja, hogy ha valaki offenzívára készül, számára egyetlen század sem felesleges. A szovjet kormány véleménye sze­rint — írja a továbbiakban N. Sz. Hruscsov —, az általános és teljes le­szerelési egyezménnyel kapcsolatosan szigorú nemzetközi ellenőrzést kell be­vezetni, de nem­ öncélú „ellenőrzést“, elvonatkoztatva a leszereléstől. Egy ilyen „ellenőrzés“ — hangsúlyozza N. Sz. Hruscsov —, a jelenlegi körülmé­nyek között csak kölcsönös kémkedés­sé változhatna, anélkül, hogy a tulaj­donképpeni leszereléshez vezetne. A szovjet kormány javaslata a né­met békeszerződés megkötésére a je­lenlegi körülmények között konkrét ki­fejezése annak, hogy a Szovjetunió el­ismeri a németeknek azt a jogát, hogy maguk dönthetnek nemzeti fejlődésük útj­áról . A német békeszerződést az önrendel­kezés elvéből kiindulva kell aláírni — írja N. Sz. Hruscsov. — Azonban, te­kintettel arra, hogy nem létezik egy­séges német kormány, véget kell vetni a második világháború maradványai­nak s alá kell írni a békeszerződést mindkét német állammal. Az egységes német állam megterem­tésének kérdésével kapcsolatosan N. Sz. Hruscsov rámutat arra, hogy ter­mészetes dolog volna, ha a Német SZK kormánya kapcsolatokat létesíte­ne a Német DK kormányával, s meg­egyezés alapján közös megoldásra jut­na a két német államot érdeklő kérdé­sekben. „Ha a Német SZK kormánya nem teszi ezt meg, nem hajlandó ta­lálkozni a Német DK kormányával, s nem hajlandó még elismerni sem — írja N. Sz. Hruscsov —, én például je­lenleg nem nagyon tudom elképzelni, hogy tudják majd megvalósítani Önök az ország újraegyesítését". A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hangsúlyozza, hogy a két né­met állam újraegyesítésének kérdését tekintve ő magánszemély, mint ahogy Adenauer is az a berlini kérdés meg­oldását illetően. Az újraegyesítés nem egy harmadik állam feladata, hanem a két német államé, az egész német népé, a Német DK és a Ném­et SZK feladata. „Az a benyomásom — hangzik N. Sz. Hruscsov levele —, hogy a szö­vetségi kormánynak a békeszerződés elleni kifogásait nagy részben az hatá­rozza meg, hogy tart a revanspolitika alapjának elvesztésétől. Az, aki eluta­sítja a békeszerződés gondolatát és felveti a határvonalak módosításának kérdését, azt reméli, hogy alkalma lesz ezt erőszakkal megoldani". N. Sz. Hruscsov kiemeli: mással nem ma­gyarázható az a körülmény, hogy a Német SZK kormánya késlekedik el­ismerni a jelenlegi határvonalakat és aláírni a békeszerződést, hogy tovább­ra sem hajlandó normális kapcsolato­kat kialakítani a szocialista országok­kal. N. Sz. Hruscsov, Adenauer nemrégi­ben elhangzott olaszországi beszédeire utalva — ezúttal a kancellár ismét a „kommunista veszély“ hírhedt kohol­mányához próbált folyamodni — rá­mutat arra, hogy Nyugat-Németor­­szágnak az az igénye, miszerint „különleges küldetés" hárul rá a kom­munizmus elleni harcban, csak Német­ország közelmúltjának legsötétebb ol­dalait juttathatja az emberek eszébe. A nyugat-németországi körülmények között a fasiszta, hitlerista elemek ak­tivizálódni kezdtek és egyre inkább hal­latnak magukról. Ezek az elemek ter­jesztik a gyűlölet és az antiszemitiz­mus mérgét. N. Sz. Hruscsov hang­súlyozza, hogy ezekre a megnyilatko­zásokra csak a fasiszta elemek ösz­tönzésének körülményei között kerül­hetett sor. N. Sz. Hruscsov kiemeli, hogy a szovjet kormány véleménye szerint a nyugat-berlini helyzetet a jelenlegi kö­rülmények között csak úgy lehet gyö­keresen megjavítani, ha Nyugat-Ber­­lint szabadvárossá alakítják át. Ha a Szovjetunió nem talál megér­tésre — hangzik N. Sz. Hruscsov le­vele —, nem lesz más választása, mint hogy aláírja a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, ennek összes következményeivel együtt, beleértve a Nyugat-Berlinnel kapcso­latos következményeket is. Ez a szer­ződés rendezné a Németország és a Lengyel Népköztársaság és a Cseh­szlovák Köztársaság közötti határkér­déseket. A békeszerződés megkötésével az egész világ számára nyilvánvalóvá válik, hogy az, aki módosítani szeret­né a jelenlegi határokat, a háború felé sodorja a dolgok alakulását — vonja le a következtetést N. Sz. Hruscsov. 1960-AFRIKA ESZTENDEJE Tuniszban szombaton befejeződött az afrikai népek második értekezlete, amelynek napirendi pontjai (1. a füg­getlenség, 2. az új kolonializmus és az ellene folytatott harc, 3. a gazda­sági és társadalmi fejlődés, 4. az afrikai egység) a „fekete kontinens“ népeit leginkább foglalkoztató életbe, vágóan fontos kérdéseket helyeztek előtérbe. Az afrikai országok szinte naponta változó politikai helyzete, né­peinek erősödő mozgalma a függet­lenség kivívásáért, nem különben a régi és új gyarmatosítók leplezetlen és rejtett manőverei Afrikára irányít­ják a nemzetközi közvélemény figyel­mét. Az értekezleten felvetődő lényeg­­bevágóan fontos kérdések vitája és a gyarmattartó országok politikájában ész­elhető jelenségek aktuálissá teszik a végbemenő és a közeljövőben vár­­ható események számbavételét. A LEGFRISSEBB TÉRKÉP IS ELAVULT A Mezsdunarodnaja - Zsizny című szovjet külpolitikai folyóirat 1959 de­cemberi száma Idris Cox angol publi­cista tollából érdekes cikket közöl Afrika 1960-as távlatairól. A cikket egy térkép egészíti ki, amely a függet­len és a még gyarmati sorban levő országokat ábrázolja. Érdeklődéssel tanulmányoztuk ezt a térképet a szerkesztőségben. A meg­­újhodó földrész legfrissebb, leghitele­sebb dokumentuma feküdt előttünk, amelyen az előbbi térképekhez vi­szonyítva már szemmel láthatóan csök­kentek a gyarmati területek. Idris Cox cikkének megjelenése idején tíz független afrikai ország létezett És pedig: Ghana, Guinea. Egyesült Arab Köztársasági egyiptomi terület). Szu­dán, Libéria, Marokkó, Tunisz, Líbia, Etiónia. Dél­ afrikai Unió. Eltelt néhány nap és ez a térkép is elavult. Az afrikai független országok száma­­11-re emelkedett­ Az történt, hogy ja­nuár elsején lejárt az ENSZ-gyámság és Francia Kamerun elnyerte függet­lenségét. Az ENSZ gyámsági rend­szere UMu­bati alakult meg és Fran­ciaország és Anglia kötelezettséget vállalt magára, hogy előkészíti az őr­­sír­g függetlenségének a megadását. Ám ez az „előkészítés" kicsit hosszúra nyúlt. A gyámsági időszak lejárta ve­tett véget ennek az áldatlan állapot­nak, amely nagyon is megfelelt a gyar­matosítóknak, de eltulolhatatlan ellen­­tétben állt a kameruni népek érdekei­vel. A kameruniak szabadságmozgal­mát a francia gyarmatosítók 70.000 ka­tonával próbálták megsemmisíteni s mondanunk sem kell, hogy sikertele­nül. Az országban folyó harcról, a megtorló intézkedésekről, a kivégzé­­sekről és a népet félrevezetni akaró fondorlatokról részletesen írtunk már és foglalkoztunk a kameruni kérdéssel, közvetlenül a függetlenség elnyerése után is. Most még csak annyit írunk ide, hogy a kameruniak tovább foly­tatják a harcot a teljes függetlenség­ért és az ország egyesítéséért (Kame­run egy része brit gyarmat). A teljes függetlenségért harcoló tömegeket egységbe fogó párt, a Kameruni Népek Szövetsége a francia Le Monde című lapban megjelent nyilatkozatában le­szögezi : „A jelenlegi függetlenség egyáltalán nem felel meg a Kameruni Népek Szövetsége célkitűzéseinek A forradalom a következő célkitűzések jegyében folytatódik : valóságos füg­getlenség; a demokratikus szabadság­­jogok helyreállítása és tiszteletben tartása ; a föld azé, aki megműveli a földreform útján földhöz juttatni a pa­rasztokat; a dolgozók jólétének a biz­tosítása.“ GYARMATOSÍTÓK ÖRÖKSÉGE Külföldi szemleírók gyakran úgy emlegetik az 1960-as évet mint Afrika esztendejét. Túlmenően az eredetiségre való törekvésen cáfolhatatlanul a kon­tinens helyzetéből fakadó igazságot fed ez a meghatározás. 1960 — Afrika esztendeje, mert ebben az évben nagy­mértékben tovább foszlik a gyarmati uralom és gyarapszik a politikai füg­getlenség útjára lépő országok száma. Közéjük tartozik Nigéria is, amely ok­tóberben nyeri el a politikai független­séget. Hosszú évtizedek gyászos gyarmati ura­ma után Nigéria népe hozzálát az országépítés munkájához, az angol gyarmati, örökség felszámolásához. Mert van felszámolni való bőven ! Háromnegyed évszázados gyarmati ki­­z­ákmánnyl­ás alatt az angol hatósá­gok csak egyetlen lázkor házat építet­tek pedig a lakosok 60—80 százaléka maláriáiban szenved. A gyermekha­landóság óriási arányszáma szintén tagadhatatlan és vádoló bizonyítéka annak, hogy mennyire nem vették em­berszámba a bennszülötteket, s nem fordítottak gondot az elengedhetetlen egészségügyi hálózat kiépítésére. De­rek Kartun ismert angol újságíró Afrika ! Afrika ! című könyvében meg­rázó adatokat közöl. A nigériai gyer­­mekek 21 százaléka egyéves kora előtt hal meg, 32 százaléka 2 éves korára, 40 százalékuk a harmadik év végére és a gyerekek 51 százaléka, vagyis több mint a fele nem éri meg ötödik születésnapját. Tévedés volna azt gon­dolni, hogy csak az orvosok elégtelen száma az oka ennek. (Hatvanezer emberre jut egy orvos Nigériában). A járványok és egyéb krónikus be­tegségek tízezerszámra szedik áldoza­taikat s a kevésszámú orvos valóban tehetetlen. Az élet- és munkakörülmé­nyeket kell gyökeresen megjavítani. Az éhség ezeken a vidékeken állandó jelenség és lefegyverzi a szervezetet a betegségekkel szembeni harcban. Ez az éremnek az egyik oldala. Néz­zük meg azonban a másikat is : Csak 1914-től 1939.ig eltelt negyedszázad alatt a nigériai ónbányák 37 millió font sterling hasznot hajtottak a ka­pitalistáknak és ennek a nem csekély összegnek minden egyes fontját kivit­tek az országból. S a bányászok kere­sete ? Körülbelül 3 shillinget tett ki hetente. Egyetlen szóval lehet csak ezt jellemezni: éhbér. Még annál is keve­­sebb. Gyakori eset az, hogy egyes ni­gériai bányák havonta csak 15 napot működnek Ennek fő oka az, hogy az afrikai bányászoknak nincs ereje töb­bet dolgozni. És még egy idevágó adatot a gyarmati örökség történeté­hez : a háború folyamán a nigériai ónbányákban bevezették a sorozást, ám balul sült el a dolog. A­ sorozóbi­zottság megállapította, hogy a bányá­szoknak több mint a fele fizikailag munkaképtelen és így a sorozásból semmi sem lett. Csak néhány adatot idéztünk, de ezek fényében is elképzelhető, hogy mi minden tennivalója lesz az új füg­getlen nigériai kormánynak október után. Mert októberben nyeri el függet­lenségét ez a hatalmas afrikai terület. Az angol lapok úgy adtak hírt erről a bekövetkező eseményről, hogy a füg­getlenség megadása az angol kormány és a nigériai pártok közötti „közös megegyezés" alapján történik. Való­ban voltak tárgyalások a három részre (Észak-Kelet- és Nyugat-Nigéria) osz­tott ország vezető pártjának kép­viselői és az angol kormány között, de ez a közös megegyezés nem az angol gyarmatügyi minisztérium nagylelkű­ségéből, hanem a nigériai tömegek függetlenségi mozgalma nyomán szü­letett. A nigériai nép kiharcolta a függetlenséget. KONGÓ IS ELINDUL... _ Az afrikai népek második értekezle­tével egyidőben folytak Brüsszelben a „kerekasztali“ tárgyalások, amelyeken Belgium és a kongói pártok képviselői tárgyaltak a gyarmatterület jövőjéről. Lipót király hajdani magánbirtokának képviselői függetlenséget követeltek. A belga kormány „függetlenséget megelőző állapotot“ akart bevezetni, ami azt jelentette volna, hogy a va­lóságban minden marad a régiben és zavartalanul folyik tovább az ország természeti kincseinek kifosztása és né­pének lelkiismeretlen kizsákmányolá­sa. (Hogy hozzávetőleges képet alkot­hassunk a gyarmati kizsákmányolás intenzitásáról Kongóban, elég csak egyetlen számadatot idézni: a Société General Belgique, amely a gyarmati kereskedelem 80 százalékát tartja ke­zében, évente 11 milliárd belga frank jövedelmet vág zsebre). Az utóbbi években mindjobban fo­kozódott Kongóban is a függetlenségi mozgalom, amit a kolonianisták nem tudtak elfojtani semmiféle terror­intéz­kedésekkel. (Csak 1959 folyamán ja­nuárban és októberben — a gyarmati hatóságok több ízben vérbe fojtották a békésen felvonuló tömegek tünte­tését). A kongói függetlenségi mozga­lom nagyarányú fellendülése egyre komolyabban „nyugtalanította" a bel­ga kormányt s a gyarmatosítókra oly jellemző fondorlatokkal igyekezett le­­fegyverezni a függetlenséget követe­lők mozgalmát. Ám a kongói haladó pártok 82 képviselője a kerekasztali tárgyalásokon visszautasított minden olyan manővert, amely a látszatfüg­getlenség kimondásához és tartósítá­sához vezetett volna. Ilyen körülmények között született meg a határozat: Kongó 1960 június 30-án elnyeri függetlenségét. A kongói népek egyre erősödő sza­badságmozgalma kényszerítette ki ezt a döntést is! Vajon nem azt bizonyítja ez a tény is, hogy 1960 — Afrika esztendeje? BALOGH JÓZSEF (Folytatjuk) E­LŐRE. „Feladatunk, hogy kidolgozzuk a nép és a nemzet egységének irányvonalát“ P. Togliatti jelentése az Olasz Kommunista Párt IX. kongresszusán ROMA (Agerpres) Palmiro Togliatti az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára január 30-án jelentést terjesztett elő a párt IX. kongresszusán. A főtitkár kijelentette, a kommunis­ta párt mindig követelte, hogy vesse­nek véget a hidegháborúnak, térjenek rá a nemzetközi feszültség enyhítésé­nek, a békés egymás mellett élés elvei elismerésének útjára. Ugyanakkor erő­feszítéseket teszünk — mondotta —, hogy nagyobb kölcsönös megértést, szorosabb közeledést hozzunk létre a nemzetközi kommunista mozgalom és a nyugat-európai demokratikus és szocialista mozgalom között. Az új nemzetközi helyzetet a szocia­lista rendszer felsőbbrendűsége jel­lemzi a kapitalista rendszerrel s s­zem­­ben. Ezt a fölényt bizonyítja a Szov­jetunió előrehaladása, sikerei és gran­diózus vívmányai, a Kínai Népköztár­saság előreugrása a szocialista épí­tésben, az összes többi szocialista or­szág szakadatlan fejlődése. Mindez - folytatta Togliatti — objektív, tartós és széleskörű alapot teremt annak a felsőbbrendűségnek, amelyet jelen pil­lanatban mindenki kénytelen elismerni. Togliatti a továbbiakban kidomborí­totta : „bárki, aki a proletár internaciona­lizmus álláspontjára helyezkedik, csak mélységes örömmel üdvözöl­heti azt a tényt, hogy jelenleg ka­tonai szempontból az az állam a legerősebb, ahol a munkásosztály első ízben vívta ki a hatalmat." P. Cogliatti ezután rámutatott arra, hogy a Szovjetunió sikerei és vívmá­nyai milyen nagy jelentőségűek az egész nemzetközi munkás- és demok­ratikus mozgalom szempontjából. A legmelegebben üdvözöljük — folytatta a jelentéstevő — a Szovjet­unió nagyszerű kommunista pártját, a Lenin alapította pártot, Központi Bi­zottságát és vezetőit. Togliatti a továbbiakban kidomborí­totta az Olasz Kommunista Párt és a többi kommunista és munkáspárt kö­zötti kapcsolatok megerősítésének fon­tosságát. Az olasz nemzetnek — tette hozzá — szüksége van erre a szolidaritásra. Ez a szolidaritás orientálja a népi töme­gek leghaladottabb részét s egyben szavatolja szükséges és eredményes kapcsolatunkat azokkal az országok­kal és népekkel, azokkal a társadalmi és politikai csoportokkal, amelyek nap­jainkban a haladás és a bék­ szem­pontjából a legnagyobb reménységet keltik és az egész emberiség legbizto­sabb jövőjét jelentik. Togliatti ezután rámutatott arra, hogy az­ általános leszerelési program valóra váltása kedvező befolyást gya­korolna az egész világra, majd hang­súlyozta, hogy ennek végrehajtása nagy jelentőséggel bírna Olaszország számára. A jelentést tevő egyben ki­domborította, hogy a jelenlegi olasz kormány külpolitikája milyen veszélyt képvisel. Ezzel kapcsolatosan rámutatott ar­ra, hogy feltétlenül szükséges gyöke­resen felülvizsgálni Olaszország kül­politikáját. Nekünk „ jövőt kell néznünk — mondotta. — Az úgynevezett eu­rópai Nyugatot csak úgy lehet megmenteni, ha az összes nyugati országok erőfeszítéseket tesznek, hogy az összes felek megszüntes­sék a fegyverkezési hajszát a kis- és nagy hatósugarú atomfegyve­rek gyártása terén, ha az enyhü­lés véget vet az összes katonai blokkoknak és a békés egymás mellett éléshez vezet. Az európai kapitalista országok gazdasági és politikai szerkezetének kérdéseivel foglalkozva Palmiro Tog­liatti leleplezte a burzsoá társadalom dicsőítőit, akik szerint a kapitalizmus­ban állítólag mélyreható változások mennek végbe. P. Togliatti az olaszországi helyzet­re utalva rámutatott arra, hogy az, utóbbi időben az ország gazdasági vi­szonyai rosszabbodtak. Csökkent a munkások reálbére, növekedett a mun­kanélküliek száma, rosszabbra fordult a parasztok helyzete. A lemaradás és a gazdasági ellent­mondások felszámolására — folytatta a jelentésttevő — demokratikus gazda­ságfejlesztési utat indítványozunk... A hatékony demokratikus fejlődés érde­kében számottevő változtatásokat kell eszközölni a politikai felépítésben is, h­ogy a demokratikus szervek segítsé­gével, kifejezésre juttatva a nép aka­ratát, állandóan irányítani és ellen­őrizni lehessen a kormány tevékeny­ségét. P. Togliatti ezután a dolgozók gazdasági harcának kérdéseivel fog­lalkozott. Ezzel kapcsolatosan külön rámutatott arra, mennyire fontos meg­erősíteni a szakszervezeteket, majd külön utalt a különböző reakciós irányzatok elleni harc kérdéseire. Az új típusú demokrácia megteremtése, a demokratikus és gazdasági fejlődés, a klerikális obszkurantizmus elleni harc, az iskola és a­ kultúra megújutása­­• mindezek különböző és lényeges olda­lai az új társadalmi rendszer felé való előrehaladás egységes és fontos folya­matának. A jelentést tevő hangsúlyozta, mi­lyen nagyfontosságú a dolgozók harca demokratikus jogaik szélesí­téséért, rámutatva viszont arra, hogy a fennálló társadalmi rend­szer jellegét gyökeresen csak úgy lehet megváltoztatni, ha „fel tud­,­juk váltani a társadalom és az ál­lam vezető osztályait“. Több ízben rámutattunk és tovább­ra is rámutatunk arra, hogy a jelen­legi nemzetközi és belpolitikai hely­zetben, a békés egymás mellett élés és külső be nem avatkozás körülményei közepette békés úton megvalósíthat­juk előrehaladásunkat­­az új társadal­mi rendszer felé, s megvalósíthatjuk e társadalmi rendszer építését. Ennek érdekében felhasználjuk minden poli­tikai hozzáértésünket, megteszünk minden erőfeszítést Nem zárhatjuk ki azonban annak a lehetőségét, hogy a jelenlegi vezető osztályok legreakciósabb része erő­szakkal elleneszegül ennek a békés perspektívának... Békés fejlődésünk legbiztosabb záloga éppen az, hogy jelenleg igyekszünk megteremteni a különböző kategóriájú társadalmi erők széleskörű összefogását». Feladatunk az hogy előkészítsük és kidolgozzuk a nép és a nemzet egységének irány­vonalát, ami a szocialista rendszer alapját fogja képezni — folytatta P. Togliatti. A jelentést tevő rámutatott arra, hogy Olaszország békés és demokratikus fejlődése csak úgy válik lehetővé, ha kivívják a jelenlegi reakciós kormány felszámolását és a kereszténydemokra­ta párt egyeduralmának megszünte­tését. Palmiro Togliatti ezután vázolta az olasz kommunisták soron levő felada­tait Olaszország demokratikus átala­kítása terén. A párt ideológiai és politikai mun­kájáról szólva a jelentést tevő kitért a revizionizmus elleni harcra , hangsú­lyozta, hogy politikai szempontból kell tarulhiányozni, kidolgozni és elemezni a kommunista párt előtt álló problé­mákat. Külön hangsúlyozta, hogy szüntele­nül harcolni kell a párt erősítéséért, sorainak egységéért. A munkásosztály pártja vagyunk, népi és nemzeti párt — jelentette ki Togliatti. — Pártunk mindig bizonyította, hogy a demokratikus népi és munkás erőknek össze kell fogniuk a társadalmi konzervati­vizmus és a reakció elleni harc­ban, a demokratikus haladásért és a békéért. Éppen ezért napjainkban rendkívül nagy felelősség hárul ránk a munkás­­osztály és a munkástömegek előtt... Még erősebbek és még határozottabbak akarunk lenni elveinkben, még bátrab­bak kezdeményezéseinkben és még határozottabbak akcióinkban. Ily módon kapcsolatunk még szorosabb lesz a lakosság széles tömegeivel,­­ követke­zésképpen az eddiginél még gyorsabban haladhatunk előre, úgy amint azt­ a helyzet megköveteli és megengedi, az egész élet megújhodásáért országunk­ban. A francia dolgozók egyórás általános sztrájkkal tiltakoztak az ultrakolonialisták ellen A zendülők a két megerősített központban megadták magukat PÁRIZS (Agerpres) A francia nép határozottan tiltakozott az algériai kolonialisták zendülése ellen s széles­körű egységben juttatta kifejezésre, hogy támogatja az algériai nép önren­delkezési jogát. A nagy szakszervezeti központok — az Általános Munkaszö­vetség, a Keresztény Munkások Fran­cia Szövetsége, a Tanügyi Dolgozók Országos Szövetsége, az Országos Diákszövetség, — felhívására február elsején közép-európai időszámítás sze­rint 11—12 óra között egész Francia­­országban általános sztrájk volt az al­gériai ultrakolonialisták zendülése ellen. A sztrájkfelhívást támogatta a Force Onvriere szakszervezeti szervezet is. A sajtótudósítók egyöntetűen megál­lapítják, hogy az általános sztrájk a háború utáni évek történetében Fran­ciaországban páratlanul nagyarányú és egységes megmozdulás volt. A sztrájkban részt vett a francia dolgozók óriási többsége. Csaknem ál­talános sztrájk volt az összes nagy iparvidékeken — Párizs, Lille, Lyon, Bordeaux, Toulouse, Marseille, Metz vidékén , valamint az ipar összes nagyobb ágaiban és a szállításban. Az összes vonatok tíz­ percre megálltak. Párizs vidékén a közúti szállítás egy óráig szünetelt. Az üzemekben és mű­helyekben nagygyűléseket tartottak s ezeken ismertették­ a sztrájk célkitűzé­seit. Több helyen felfüggesztették a taní­tüzet az iskolákban. Sok kereskedő bezárta üzleteit, a postahivatalok pe­dig nem dolgoztak. Az egész országban nagy visszhan­got keltő szakszervezeti kezdeménye­zést támogatta számos politikai párt és szervezet is, köztük a Francia Kom­munista Párt, az Emberi Jogok Ligája, az Autonóm Szocialista Párt, a Fran­cia Szocialista Párt, a Szocialista Bal­oldal Szövetsége, a Demokratikus és Szocialista Ellenállási Szövetség (UDSR), a Baloldali Erők Szövetsége, a Haladó Republikánusok Szövetsége és az Ifjú Köztársaság nevű párt. Ezek a szervezetek kifejezték szoli­daritásukat a szakszervezetekkel és közös felhívást intéztek tagjaikhoz és szimpatizánsaikhoz, hogy tevékenyen járuljanak hozzá a sztrájk sikeréhez, az algériai zendülés elfojtásáért és a zendülők franciaországi cinkosainak megbüntetéséért, az algériai nép ön­rendelkezési joga valóra váltásának út­jában álló összes akadályok elhárítá­sáért, a munkásosztály és az összes haladó erők összefogásáért. PÁRIZS. (Agerpres). — Az algíri rádió jelentése szerint hétfőn a két megerősített zendülő központban a zen­­dü­lő csoportok megadták magukat az őket körülzáró ejtőernyősöknek. A cso­portok vezetői, Lagaillarde és Ortiz ultrakolonialisták, szombaton még azt hangoztatták, hogy sohasem hajlandók megadni magukat. Az utóbbi napokban azonban újabb katonai egységeket ve­zényeltek Algírba, s ezek elszigetelték azt a két zendülő csoportot, amely az egyetem épületébe, illetőleg az algériai bank- és pénzügyi társaság épülete környékén fészkelte be magát. Szom­baton és vasárnap már egyre keve­sebb európai támogatta a zendülők kormányellenes akcióit. A zendülés tel­jes politikai elszigetelődéséről tanús­kodott az, hogy a francia nép példát­lan egységgel tüntetett s juttatta kife­jezésre azt az elhatározását, hogy el­lenáll az ultrakolonialisták nyomásá­nak, akik ezzel akarták kikényszeríte­ni az önrendelkezési jog elismerésének feladását. Az éjszaka folyamán a zendülő cso­portok tagjai tömegesen dezertáltak. Hétfő reggel a két megerősített zendü­lő központban a zendülők megadták magukat az idegen légió ejtőernyős egységeinek. Délig a néhány száz zendülőt teherautókra rakták és az Al­gírtól 25 kilométernyire levő Zelarda katonai táborba szállították. A zendü­­löket Constantine tartományba fogják küldeni, hogy részt vegyenek az algé­riai nemzeti felszabadító hadsereg egy­ségei elleni harcban. Lagaillarde cso­portjával együtt megadta magát, Or­­tiznak viszont sikerült elmenekülnie. A France Presse hírügynökség közli hétfőn este, hogy Lagaillarde-t fegy­veres őrizettel Párizsba kísérik, ahol az állambiztonság elleni merénylet vádjával a Santé börtönbe zárják. Let­u­tóztatási parancsot adtak ki Ortiz ellen is. A katonai egységek a nap folyamán lebontották Algír központjában a ba­rikádokat és összeszedték az itt ha­gyott fegyvereket és lőszert. ★ PÁRIZS (Agerpres). — A francia Minisztertanács hétfőn ülést tartott Párizsban. Az ülés után bejelentették, hogy február másodikára összehívják a parlamentet. A France Presse hírügy­­nükség szerint a kormány az alkot­mány 38. szakasza értelmében kivéte­les meghatalmazásokat fog kérni a parlamenttől. Nem tudni milyen idő­szakra k­ér majd a kormány különleges meghatalmazásokat, azonban az illető időszakban joga lesz rendeletek alap­ján olyan lépéseket tenni, amelyekhez normális körülmények­ között a parla­ment jóváhagyása szükséges. ★ A JAPÁN YUBARI városban a „Hokkaido Tanko Kisen“ bányaipari társaság egyik szénbányájában feb­ruár 1-én bányalégrobbanás történt, amely az egyik tárnában 61 bányászt betemetett. 18 bányászt sikerült meg­menteni, 43 sorsa ismeretlen. Az idén bányalégrobbanás következtében vagy bányaomlás folytán 14 bányász vesztet­te életét a társaság bányavállalatai­ban. Az elmúlt év folyamán a Hokka­ido Tanko Visen bányáiban 158 bá­nyász pusztult el. (Agerpres). PORTO VÁROSÁBAN, Portugália második legnagyobb kikötőjében ja­nuár 31-én összetűzés volt a rendőr­ség és a tüntetők között. A tüntetést az ellenzéki szervezetek szervezték meg, tiltakozásul az ellen, hogy Salazar ha­­tóságai betiltották az 1891 évi köz­­társasági felkelés évfordulójának meg­ünneplését. Az összetűzés során több személy megsebesült, köztük Arle'ndo Vicente, a legutóbbi választások ellen­zéki elnökjelöltje is. ÜLÉST TARTOTT nemrégiben a né­met liberális-demokrata párt (NDK) központi vezetősége. Az ülésen a párt főtitkára jelentést terjesztett elő a 8. pártkongresszus előkészítéséről. A köz­ponti vezetőség elhatározta, hogy a párt kongresszusát július 5—8 között tartják meg. (Agerpres) A VITYAZ nevű szovjet tudományos kutatóhajó a napokban horgonyt ve­tett az egyik délindiai kikötőben. Itt három indiai szaktudós csatlakozik a szovjet kutatókhoz és vesz részt a to­vábbi óceánológiai kutatásokban. (TASZSZ) A SZOVJETUNIÓ Orvostudományi Akadémiájának közgyűlésén Nyikolaj Blohin professzort, az onkológiai inté­zet igazgatóját megválasztották az Akadémia elnökévé. Az akadémikusok sorába 23 tudóst választottak be. A Szovjetunió Orvostudományi Akadé­miájának jelenleg 107 rendes tagja és 124 levelező tagja van. (TASZSZ) JANUÁR 30-ÁN nemzetközi diákta­lálkozót tartottak a moszkvai Barát­ság Házában. A találkozón számos diák vett részt a különböző szocialista országokból. (TASZSZ) STATISZTIKAI adatok szeriint Bel­giumban növekszik a munkanélküliség. A múlt évben 199.209 teljes és részle­ges munkanélkülit tartottak nyilván. Csupán január 17—23 között 3739 em­ber maradt munka nélkül. (Agerpres)

Next