Előre, 1960. április (14. évfolyam, 3864-3889. szám)

1960-04-01 / 3864. szám

1960. április 1., péntek ff. Sz. Hruscsov Franciaországban . Sajtóértekezlet a különvonaton PÁRIZS (Agerpres) - A TASZSZ nyomán az alábbiakban beszámolunk arról a sajtóértekezletről, amelyet N. Sz. Hruscsov a vonatban tartott a kí­séretében levő újságírókkal a Lille- Rouen közötti útvonalon: Szokatlan sajtóértekezlet szék­helye volt az a vonat, amellyel N. Sz. Hrus­csov utazott Lilléből Rouenbe. Semmi­lyen előkészület sem történt. A szovjet miniszterelnök, miután befejezte be­szélgetését a kíséretében levő hivatalos személyekkel, az iránt érdeklődött, mennyi idő múlva érkezik a vonat Rouenbe. Amikor közölték vele, hogy az út még mintegy másfél órát tart, belépett abba a vagonba, amelyet zsú­folásig megtöltöttek a különböző táv­irati irodák, a nagy világlapok tudó­sítói, a fotoriporterek és a filmopera­­tőrök. N. Sz. Hruscsov ahhoz az asz­talhoz ment, amelynél M. Gorday, a France Soir tudósítója, H. Shapiro, a United Press International tudósítója, D. Schorr, az amerikai Columbia Broadcasting System rádió-televízió társaság tudósítója és más újságírók ültek. A laptudósítók a szovjet minisz­terelnök asztala felé fordítják a mikro­fonokat, lázasan jegyeznek... N. Sz. Hruscsov köszönetet mond az újságírók meleg üdvözlő szavaiért, majd ezeket mondja : Azért jöttem be önökhöz, barátaim, hogy érdeklődjem egészségi állapotuk iránt, hogy megnézzem, élnek-e még? Látom, hogy élnek. Kérdezzenek hát, hajlandó vagyok hozzásegíteni ők őket ahhoz, hogy megőrizzék erőnlétüket. Mindig baráti érzelmeket tápláltam az újságírók iránt, a sajtó dolgozói iránt. A mi országunk a kommunizmust építi, a kommunizmus pedig a társa­dalom fejlődésének felső szakasza. Igen sok írásukat olvasom, jó és rossz cik­keket egyaránt. Amikor olyan cikkeket olvasok, amelyek objektív módon tár­­gyalják a kérdéseket, gyakran kifeje­zem azt a kívánságomat, hogy ezeket közölje a szovjet sajtó. De akkor sem haragszom, ha a nyugati újságírók va­lótlanságokat írnak. Egész egyszerűen csak sajnálkozni tudok ezeken az új­ságírókon. Mélységes meggyőződésem, hogy azok közül az újságírók közül, akik rosszat írnak rólunk, sokan nem teszik ezt rosszindulatból. Egyesek kö­zülük nem értenek meg bennünket, másokat pedig kényszerítenek erre. Ne­hezen tudnám megmondani, hogy me­lyik a számosabb e kategóriák közül. M. GORDAY : Senki sem kényszerít bennünket. De én például nem mehe­tek a Szovjetunióba. SZ. A. VINOGRADOV: M. Gorday mindenféle rágalmakat szór a Szov­jetunióra. N. SZ. HRUSCSOV: Jöjjön csak el. Közben fogok járni, hogy vízumot kapjon. D. SCHORR : Hát nekem ? N. SZ. HRUSCSOV: Jöjjön ön is. Emlékszem Schorr úrra. Jó emlékező­tehetségem van. Ha továbbra is csú­nya dolgokat akar írni rólunk, írjon csak, amíg i­ele nem fárad. Elmondok önöknek ezzel kapcsolatban egy mu­latságos történetet, amelyet egy vicc­lapban olvastam. Egy ember elmegy az orvoshoz és megkérdezi: doktorkám, mit csináljak, hogy ne vörösödjék ki az orrom ? Az orvos persze szintén kérdez: Szokott inni ? — Igen — vá­laszolja a páciens. — Hát akkor csak igyék, amíg csak el nem kékül az orra — tanácsolja az orvos. (Kirobbanó ne­vetés) Én is a viccbeli orvos szavaival aka­rok élni. Írjanak csak mindenféle gya­lázatosságot, írjanak csak addig, amíg csak mindenki kezdi majd megvetni magukat. (Nevetés, taps) Minél több valótlan dolgot írnak majd országunk­ról, az emberek annál hamarabb meg­utálják majd a rágalmak és a hazug­ságok kiagyalóit. Természetesen, nem utalok itt személy szerint önökre, uraim, hanem azokra gondolok, akik mindenféle hazugságot írnak össze. M. GORDAY: De a túlsó oldalon is hasonlóképpen kell eljárni. N. SZ. HRUSCSOV: Mit akar ezzel mondani ? M. GORDAY : Azt, hogy mi vó­lünk se írjanak csúnya dolgokat. N. SZ. HRUSCSOV: A mi sajtónk objektív módon, a valóságnak megfe­­lelően ir. Sajtónk valószínűleg olyan­kor nem tetszik önnek,­­amikor vissza­vág a rágalmazóknak. És ha így állnak a dolgok, megval­lom önöknek, hogy sok tekintetben egyetértek Krisztussal, akinek nevében elég sok — ha egyáltalán fogalmazha­tok így — számunkra elfogadható té­telt terjesztenek. De nem értek egyet vele, amikor ezt mondja : ha megütik a bal arcodat, tartsd oda a jobbat is. Én más elveket vallok: de megütik a bal arcomat, olyan erővel ütök a táma­dó jobb arcára, hogy leesik a feje. (Nevetési íme, amint látják, ebben áll az ellentét köztem és Krisztus között. (Kirobbanó nevetés) Csakis üdvözölni lehet Krisztusnak azt a tettét, amikor korbáccsal kiűzte a templomból a kal­márokat és az uzsorásokat. KÉRDÉS : Mit vár ön a the Gaulle tábornokkal folytatott tárgyalásoktól ? N. SZ. HRUSCSOV: Még túl korai, hogy az eredményekről beszéljünk. Ezekről az eredményekről a látogatás befejezése után beszélek majd. KÉRDÉS: Mit mondhat ön nekünk az atom­fegyverkisérletek megszünteté­sének távlatairól? N. SZ. HRUSCSOV: Távlatok min­dig vannak. Legjobb volna ha az amerikaiak és az angolok elfogadnák saját javaslataikat, minthogy a mi javaslataink lényegében az amerikaiak és angolok korábban előterjesztett ja­vaslatai. KÉRDÉS: Vonatkozik ez a leszere­lésre is? N SZ. HRUSCSOV: Nem, nem vo­natkozik a leszerelésre. A leszerelés kérdése terén a Nyugat olyan javas­latokat terjesztett elő, amelyeknek semmi közük az ENSZ-közgyűlésen általunk előterjesztett általános és teljes leszerelési javaslathoz. M. GORDAY: Mi az ön álláspont, jó a francia atomrobbantásokkal kap­csolatban? N. SZ. HRUSCSOV: Már beszéltem erről. Üdvös volna, ha soha senki sem hajtana végre atombomba robbantá­sokat — sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió, sem Anglia, sem Franciaország. Az emberiség szem­pontjából ez volna a legjobb • megol­dásnodorbol­­l**forfu4­o H. SHAPIRO: Különféle hírek tör­­jengtek az Ön egészségi állapotáról. Hogy érzi magát jelenleg? N. SZ. HRUSCSOV: Az egészsé­gem? Hiszen látják, alig mozgok. (Kitörő nevetés). EGY HANG: Nem bírunk lépést tartani önnel. N. SZ. HRUSCSOV: Azért is jöttem el önökhöz, hogy lássam, milyen ütemben kell haladnom, hogy önök le ne maradjanak. (Nevetés). EGY HANG: Ez valóságos mara­toni futás.Mi minduntalan lemaradunk. Egy könyv—1500 szerző... Franciaországban olyan könyvet rendeztek sajtó alá, amelynek több mint 1500 szerzője van. Államférfi­­ak, közéleti személyiségek, tudósok, színészek, képzőművészek, munká­sok, parasztok, gyárosok, diákok, papok és katonák fejtik ki benne nézeteiket a népek közti béke és barátság kérdéseiről. A könyv meg­írását a Franciaország—Szovjet­unió Egyesület Szajna megyei ak­tivistái kezdeményezték. Az ARANYKÖNYVET — így ne­vezik, mivel aranyat érő szavakat tartalmaz — át fogják nyújtani Hruscsov miniszterelnöknek. A könyvnek minden egyes szava a nagy szovjet néphez szól, s be­vezető szavai a következők : „Szív­ből üdvözöljük Önt, miniszterelnök úr. A legőszintébben kívánjuk, Hogy franciaországi látogatása során nemcsak a tisztelt vendégnek kijáró udvariassággal és rokonszenvvel találkozzék, hanem népeink hagyo­mányos barátságával is, hiszen mindkét nép sokat szenvedett és együtt harcolt a második világhá­borúban. A könyv illusztrációi és rajzai Jean Effel, Cumancon, Jean Picart Le Doux és Jean-Marie Luise is­mert francia művészek munkája. A könyvet aláírták a Franciaor­szági Szovjetunió Egyesület orszá­gos bizottságának tagjai, az Egye­sület Szajna megyei bizottságának tagjai (Eugenie Cotton, Petit tá­bornok, A. Lacassagne, Schmittlein, Alain Le Leap stb.), valamint a he­lyi szervezetek vezetői. Számos személyiség megelégedé­sét fejezi ki N. Sz .Hruscsov fran­ciaországi látogatása fölött. Ez a könyv a béke és a népek közötti barátság tükre, a szovjet— ,­­ francia barátság igazi „arany, könyve”. A szerdai nap a négy hajós számára elég zsúfolt volt. A négy hős katonát ezen a napon fogadta Ajalinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisz­tere, a Komszomol Központi Bizottsága, aznap találkoztak a moszkvai helyőr­ség katonáival és ezen kívül számtalan telefonbeszélgetést folytattak. A Pravda szerkesztőségében folytatott beszélgetés folyamán az újságírók megt­udták, hogy valahol az óceánon még most is ringatják a hullámok azt az üvegpalackot, amelyben a négy katona feljegyezte viszontagságainak történetét. Képünkön, a négy szovjet hős hazaérkezésük után A NEMZETKÖZI Újságíró Szerve­zet kezdeményezésére Berlinben meg­nyílt az Interpress Photo nemzetközi fényképkiállítás, amelyen 33 ország fo­tóriportereinek 433 felvételét állítot­ták ki-DÜSSELDORFBAN bejelentették, hogy a szénválságra való tekintettel az alsó-szászországi Preussag bánya,­társaság csökkenti a kitermelést, ami újabb 3000 bányász elbocsátását von­ja maga után. (Agerpres) MOSZKVA központjában a Csaj­­kovszkij konzervatórium közelében megkezdték a zeneszerzők központi házának építését. Az épületben tágas koncertterem is lesz. (TASZSZ) A FRANCIA városi tanácsok kép­viselőinek küldöttsége szerdán Berlin­be érkezett A látogatás célja baráti kapcsolatokat létesíteni a Német De­mokratikus Köztársaság és Francia­­ország városai között. (ADN) A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZ­­TÁRSASÁG három tartománya — Lipcse, Cottbus és Schwerin — már­cius 30-án jelentette Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának, hogy tartományuk me­zőgazdasága teljesen szövetkezetesít­­ve van. Ezzel az NDK teljesen sz­ö­­vetkezetesített tartományainak száma nyolcra emelkedett. (Agerpres) (V. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üdvöz­lő táviratot intézett az iraki béke­mozgalom III. kongresszusának részvevőihez. A távirat hangsúlyoz­za, hogy a béke kérdése napjaink legfontosabb problémája. Irak je­lentős mértékben hozzájárul az összes békeszerető erőknek a béke megóvásáért és megszilárdításáért, az általános és teljes leszerelésért, az összes népek békés együttműkö­déséért és függetlenségéért folya­tott közös küzdelméhez. Ebben a nemes harcban az iraki nép kivívta mind a szovjet nép, mind a többi békeszerető népek meleg rokonszen­­vét és támogatását — hangzik a többi közt­i. távirat. Március 30-án este a Csel­de­s-óceán floyt/ Kösd a Pravda szerkesztősé­gének Vendége volt. Függetlenné válik a Hali Államszövetség PÁRIZS­ (Agerpres).­­ A France Presse hírügynökség jelentése szerint a francia fővárosban tárgyalások foly­tak Franciaország és a Mali Állam­szövetség között. A tárgyalások so­rán megegyezésre jutottak arra vo­natkozólag, hogy a Mali Államszövet­ség a Francia Unió keretében elnyeri függetlenségét. • E­LŐRE KÉRDÉS: Szándékában van-e a kö­zeljövőbe!). AjiiktS­oa,4iszni? N. SZ. HRUSCSOV: Meghívást kaptam egyes afrikai országokba. Etiópia császára látogatást tett a Szovjetunióban. Kellemes emlékeink maradtak a császárral folytatott be­szélgetéseinkről. A császár meghívott Etiópiába. Tisztelem I. Hane Szelasz­­szié császárt. Azt hiszem, megtartom ígéretemet. Meghívást kaptam a Gui­neai Köztársaság kormánya és szemé­lyesen Szeku Tare részéről. Más afri­­kai államokba is meghívtak. A meg­hívások listája hosszú. Időm azonban korlátozott. Most nem tudnám ponto­san megmondani, mikor kerül sor af­rikai látogatásaimra, mivel még nem állapítottuk meg az időpontokat. Nem akarok beszélni most programomról, jövőbeni terveimről. KÉRDÉS: ön meghívta-e de Gaulle tábornokot, hogy látogasson el a Szovjetunióba? N. SZ HRUSCSOV: Ez olyan kér­dés, amely kettőnkre — reám és de Gaulle tábornokra tartozik. Ne avat­kozzanak be az ügyeinkbe. Köszönöm uraim, A viszontlátásra. Az újságírók melegen köszönetet mondtak N. Sz. Hruscsovnak a beszél­getésért és azt kívánták neki, hogy sikerrel fejezze be franciaországi lá­togatását. talmi leszerelési értekezlet csütörtöki ülésén a bizottság előtt levő két terv összehasonlítására került sor. Ez az összehasonlítás élesen felszínre hoz­ta a nyugati javaslatok hiányossága­it. M. NASZKOWSKI, a lengyel kül­döttség vezetője, felhívta a figyelmet arra, hogy míg a szovjet program pontosan meghatározott feladatokat irányoz elő, a nyugati programnak inkább homályosan megfogalmazott korlátozó jellege van. ORMSBY GORE számos bírálattal illette a szovjet leszerelési programot, azt állítván, hogy egyes előirányzatai „utópikusak“. VALERIAN ZORIN, a szovjet kül­döttség vezetője a tervek összehason­lítása során az alábbi két pontra hív­ta fel a figyelmet. Ezek:_ a haderők létszámának és a nukleáris fegyve­reknek a kérdése. Az első probléma tekintetében a nyugati terv az első szakaszra 2,5 millió főre javasolja csökkenteni a Szovjetunió és az USA fegyveres erőinek létszámát. A Szov­jetunió ugyanakkor elhatározta, hogy egyoldalúan 2,4 milió főre csökkenti haderőit. A szovjet katonák száma már most alatta lesz annak, mint am­it a nyugatiak javasolnak — mondotta Zorin.— Nem lenne rossz, ha a nyuga­­ti országok ebben a tekintetben ma­­gukhoz ragadnák a kezdeményezést. Ami ,a második kérdést illeti, a nyugati terv nem tesz említést a nuk­­leáris fegyverkészletek végleges és teljes megsemmisítéséről. A szovjet terv­­ezzel szemben az általános terv­ben hangsúlyozza, a nukleáris lesze­relésnek ezt a vonatkozását. F. EATON, az USA küldöttségének vezetője felszólalásában arra töreke­­de­tt, hogy csökkentse a Szovjetunió által végrehajtott haderőcsökke­ntés jelentőségét. Az értekezlet legközelebbi ülésére április elsején kerül sor. A tízhatalmi értekezlet csütörtöki ülése A Szovjetunió ás Franciaország erejüket egyesítve sokat tehetnek a békéért A szovjet kormányfő beszéde Alfe-ben LILLE (Agerpoes). — A TASZSZ nyomán ismertetjük N. Sz. Hruscsov­­nak a lillei városházán rendezett fo­gadás alkalmával morndott beszédét. Nagy örömömre szolgál, hogy a nagyszerű Franciaországban tett láto­gatásom során Lillebe, Charles de Gaulle elnök szülővárosába, sj..eljöhet­tem. A Szovjetunióban olyan ember­­ként ismerik de Gaulle tábornokot, mint aki a második vilá­ghá­­orú ságos megpróbáltatásainak évében nasisibá­torságról tett tanúságot. De Gaulle tá­­bornok azzal vívta ki a szovjet embe­rek tiszteletét, hogy következetesen­ harcolt Franciaország felszabadításáért a német fasiszta megszállás alól, áll­hatatosan küzdött hazája nemzeti mél­tóságáért. Első ízben Moszkvában találkoztam de Gaulle tábornokkal, aki 1944-ben tárgyalások folytatása céljából érkezett hazánkba. Akkor ezek a tárgyalások eredménnyel zárultak: országaink szö­vetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötöttek. Igen nagyra értékeljük de Gaulle elnök arra irányuló erőfeszítéseit, hogy jobb megértés jöjjön létre a Kelet és a Nyugat között. Remél­jük, hogy az elnökkel való talál­kozásaink és tárgyalásaink az ál­lamaink közötti kapcsolatok meg­­javulásához, a barátság megszilár­dulásához vezetnek, ami hozzájár­­ud az európai és a világbéke meg­erősítéséhez. Ezért tulajdonítunk oly nagy fontosságot a de Gaulle elnökkel való találkozóknak. N. Sz. Hruscsov ezutánt, a szovjet emberek meleg baráti üdvötéietét és kívánságait tolmácsolta Lillé lakosai­nak és Észak-Franciaország összes dolgozóinak. Majd részletesen is nyert tette a Szovjetunió gazdaságának és­ kultúrák­nak gyors ééteim­íív fejlődését, beszélt a szovjet emberek békés alkotó munkájának sikereiről. Mindenki számára világos—mon­dotta ezzel kapcsolatban a szovjet miniszterelnök hogy a gazda­­ság, a tudomány és a kultúra si­keres fejlesztése, a nép életszín­vonalának emelése csakis a tartós béke körülményei között lehetsé­ges. Ezért harcol oly kitartóan és következetesen a Szovjetunió a bé­kéért, a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok bé­kés egymás mellett éléséért. A Szovjetunió és Franciaország, erejüket egyesítve sokat tehetnek a népek békéjének és biztonságának megszilárdításáért. Indonézia életéből DJAKARTA. (Agerpres). — Indo­nézia gazdaságfejlesztési terve kere­tében megkezdik a kohóipar alapjai­nak megteremtését. Ezen, a téren rend­kívüli jelentőségnek a Szovjetunió ál­tal, nyújtott kölcsönök. Jáva sziget nyugati részén éri százezer tonna ka­pacitású acélművet építenek. Szumát­­ra déli részén évi 50.000 tonna kapa­­citási­ kohót, Kalimantan szigetén egy évi 250.000 tonna teljesítőképességű kohót, valamint egy nagy termelőké­­pességű acélművet építenek. Az Anta­­ra hírügynökség tudósítása szerint ezen ipari létesítmények valóra váltá­sával párhuzamosan Indonézia foko­zatosan lemond a nyersvas- és acél­­behozatalról. Dzsakartában, Indonézia fővárosá­ban 1j filmstúdió létesült (Haszanud­­din Film Corporation) két millió rú­pia alaptőkével. Az új stúdióban rö­­videsen megkezdik „Az óceán hullá­mai” című film forgatását. ★ A Celebesz déli és dél­ nyugati vi­dékeinek fejlesztésére vonatkozó terv keretében rövidesen megkezdik Man­dat­ város közelében egy korszerű nagy repülőtér építését. A repülőtér építésé­ben II Indonéziai vállalat működik közre. ★ Az indonéziai közoktatásügyi mi­nisztérium bejelentette, hogy egy szov­jet tervezőcsoport kidolgozta az Am­bon város közelében építendő oceano­gráfiai és hajóépítési intézet terveit. E nagyjelentőségű létesítmény keretében IPA­ hajógyár rakpart, egy labo­ratórium, számos tanterem és megfe­lelő számú lakás. Ezek az épületek 15.000 diák és nagyszámú tanár ré­szére kényelmes munka- és lakásvi­szonyokat biztosítanak. Bogor melletti teaültetvényekről szedik a teát az indonéz földművesek Z­ászlódíszben, ezernyi színes virággal várja Budapest április negyedikét, a fel­­szabadulás 15. évfordulóját. Kő­bányán, a város e nagy ipari ke­rületében is a vörös csillagok és a zászlóerdők alatt munkások tízezrei készülődnek a nagy ün­nepre. Itt van ebben a kerület­ben az ország egyik legnagyobb könnyűipari üzeme, a Kőbányai Textilművek. A gyár homlokza­tára napokkal ezelőtt feltették már az ünnepi díszítést: mosoly­gó szovjet katonát ábrázol, amint kezet fog egy magyar mun­kással. Két szó van mellette: ÖRÖK BARÁTSÁG. A festmény több a szimbólumnál, realitását 1945 tavasza hozta. A háború idején a fasiszták más iparvállalatokhoz hasonlóan ezt a gyárat is kifosztották, ér­­t­ési­es gépeit és nyersanyagkész­letét elhurcolták. A munka s ve­le együtt a szabad élet indulá­sát a szovjet hadsereg katonái segítették. Tőlük kapták az első vagon szenet s röviddel az első szénszállítmány után befutott a Szovjetunióból az első nyers­anyagot hozó vonat is. Az erről az eseményről készült fénykép is ott látható a gyár április negye­­diki kiállításán. Az elmúlt másfél évtizedben a gyár rohamosan fejlődött. 1959- ben már a pamutipari üzemek közül első lett a Magyar Nép­­köztársaságban. Éppen most, az ünnepi készülődés óráiban tud­ták meg, hogy elnyerték a nagy dicsőséget jelentő országos ván­dorzászlót. De a munkáskéz most — Budapesti tudósítás — újabb sikereket sürget. A gyár kommunista munkásai, mérnökei felszabadulási műszakot kezde­ményeztek s ebbe valamennyi üzemrész kollektívája bekapcso­lódott. A szerelők vállalták, hogy április 4 tiszteletére meggyorsít­ják az újabb fejlődést segítő, a Kínai N­épköztársaságból érke­zett új, modern, automata szövő­gépek felszerelését. A szövődé­ben a kifogástalan minőségért versenyeznek. Ebben a nagy munkában különösen a szocia­lista brigádok járnak élen. A műhelyekben napról napra újabb számok jelennek meg. Kiváló termelési­­eredményekkel köszönti a gyár háromezer dolgozója az ország felszabadulásának 15. év­fordulóját. De nemcsak dolgoz­nak, hanem emlékeznek is. A kommunisták ünnepi taggyűlé­seket tartanak, melyekre meg­hívják a pártonkívüli dolgozókat is. Együtt, egy szívvel gondol­nak a tőkéssel vívott sok küz­delemre, a szabadság első nap­jaira, életük nagy változására. Szeretet és hála árad ebből a gyárból is a felszabadító vörös hadsereg, a Szovjetunió felé. PAIZS GÁBOR Ma új iskolákban, diákotthonokban tanul a Magyar Népköztársaság ifjú­sága. — Képünkön: a zuglói diák­otthon egyik napfényes szobája. Ülést tartott a KOST villamos-energetikai bizottsága MOSZKVA (Agerpres) Március 22— 28 között Moszkvában rendes ülést tartott a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának a villamosenergia kér­déseivel foglalkozó állandó bizottsága. Az ülésen részt vettek az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztár­saság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió küldöttségei. Megfigyelőkként részt vettek az ülésen a Kínai Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság képviselői. A bizottság megvizsgálta a tagálla­mok gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködésének számos kér­dését, köztük a lignit és a gyenge mi­nőségű barnaszén ésszerű felhasználá­sával kapcsolatos tapasztalatcsere kér­dését, továbbá a mukacsevei energe­tikai csomópontnak, mint a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztár­saság, a Csehszlovák Köztársaság és Nyugat-Ukrajna (Szovjetunió) energe­tikai rendszerei összekötő pontjának építésével és kihasználásával összefüg­gő kérdéseket. Az ülés a teljes nézetazonosság, a kölcsönös megértés, a testvéri együtt­működés légkörében folyt le. 3 Tiszta vizet a pohárba! A tízes leszerelési bizottság genfi tanácskozásainak kezdeti szakasza lezárult. Az eddigi munka során a felek jobban megismerték egymás álláspont­ját, tisztáztak bizonyos kérdéseket. Az eddigi megbeszéléseket nagyjából pozi­­tívést értékeli a világsajtó és V. A. Zorin, a szovjet küldöttség vezetője is hang-­­súlyozta, hogy ,,a tizes bizottság eddigi tevékenysége bizonyos mértékben hasz­nos volt.­" Ám a kezdeti szakasz lezárult, most már be kell lépni az új szakaszba, az alapvető kérdés megoldásához vezető intézkedések tervének konkrét megvitatá­sának szakaszába. Küldöttségünk vezetőjének, Eduard Mezincescu elvtársnak a március 28-i ülésen elhangzott beszéde, valamint a március 30-i ülésen az öt szocialista ország nevében előterjesztett nyilatkozat éppen azért keltett mély hatást, mert ezt a célt szolgálta, mégpedig megdönthetetlen logikával. Mezin ■ cescu elvtárs beszédét tömören a nyugati küldöttekhez intézett felhívásként lehetne jellemezni: „Öntsünk tiszta vizet a pohárba!“ Ami persze nem volna ínyére egyes nyugati köröknek, am­elye­k azt szeretnék, hogy ez a bizottság se végezzen többet mint amennyit — ugyancsak az ő jóvoltukból — elődjei végeztek,­­ amelyek végnélküli tanácskozásokat akarnak minden konkrét egyez­mény nélkül, vagy még inkább ellenőrzést — leszerelés nélkül... A tízes bizottságnak van egy iránytűje, amit szem előtt kell tartania: az egyöntetű ENSZ határozat, amely elvben elfogadta az általános és teljes le­­szerelés gondolatát. A tízes bizottság fő feladata az erre vonatkozó egyezmény előkészítése, alapul véve a szovjet javaslatot, vagy más olyan javaslatokat is, amelyek a fő célkitűzést szolgálják. Hruscsov elvtársnak az ENSZ előtt elhangzott emlékezetes beszédének világvisszhangja, az azóta eltelt idő minden kétséget kizáróan megmutatta mit akarnak a népek: az általános és teljes leszerelést! Ennek az akaratnak kétségtelenül nagy szerepe van abban, hogy a genfi tanácskozásokon a nyugati küldöttek ,­­elvben“ és kijelentésekben elfogadják az általános és teljes leszerelés gondolatát. „Általános és átfogó leszerelési tervük azonban ezzel az elnevezéssel csak játék a szavakkal, mert amit konkréten ja­vasolnak, az a tényleges leszerelés szempontjából a legkevésbé sem általános és nem fog át semmit. Egymástól elszigetelt, bizonytalanul megfogalmazott, határidőkhöz nem­ kötött leszerelési részletintézkedések tömkelege, amelyek még csak nem is visznek közelebb a fő célkitűzéshez. Sőt, amint ezt Mezin­­cescu elvtárs is hangsúlyozta, ezek a részletintézkedések nem szüntetik meg még a fegyverkezési hajszát sem. A szovjet javaslat ezzel szemben valóban olyan átfogó program kidolgozá­­sát szorgalmazza, amely fokozatosan, előre jól meghatározott sorrendben és sza­kaszokban, egymással összefüggően és kötelezőleg az általános és teljes lesze­reléshez és a minden fázisnak megfelelő, hatékony ellenőrzési rendszer megvaló­­állásához vezet. Ilyen körülmények között különösen időszerűvé vált küldöttségünk veze­­tőjének felhívása: „Ha a nyugati hatalm­ak úgy vélik, hogy még nem készültek fel az általános és teljes leszerelés kérdésében való tárgyalásokra... jobb lenne, ha ezt világosan megmondanák. Minden­esetre mi nem egyezhetünk bele abba, hogy bizonyos elszigetelt leszerelési részletkérdések fölött vitázzunk és ugyan­akkor azt a látszatot keltsük a közvélemény előtt, hogy az általános és teljes leszerelésről tárgyalunk“. És ezért tükrözi a világ békeszerető erőinek akaratát a szocialista országok közös nyilatkozata, amely pontosan körvonalazza, hogy az ENSZ határozat szellemében milyen intézkedéseket kell konkréten megvi­tatni. S végül itt is elhangzik a felhívás a nyugati küldöttekhez: válaszoljanak tisztán és félreérthetetlenül, egyetértenek-e azzal, hogy ezeket az intézkedéseket beiktassák az általános és teljes leszerelési programba és hogy ezeket vegyék alapul az általános és teljes leszerelési szerződés kidolgozásánál. A népek kedvező választ várnak a nyugati küldöttektől. BODOR TAMÁS Megnyílt a NATO-országok hadügyminisztereinek értekezlete PÁRIZS­ (Agerpres). — TASZSZ: A NATO főhadiszállásán március 31- én megnyílt az északatlanti tömb tag­államai hadügyminisztereinek értekez­lete. Noha a tárgyalások napirendjét nem hozták nyilvánosságra, a párizsi sajtó rámutat, hogy a kétnapos érte­kezleten az idegen államokban létesí­tendő nyugatnémet katonai támasz­pontok és a NATO-országok fegy­verzetének egységesítése lesz a fő téma. A France Presse hangsúlyozza, hogy Strauss, a Német Szövetségi Köztársaság hadügyminisztere nem­csak hadgyakorlatok és kiképzés cél­jára igényel idegen országbeli terüle­teket, hanem katonai raktárak számá­ra is. Az említett hírügynökség sze­­rint Strauss „igen szilárd álláspont­ra“ helyezkedik majd ebben a tekin­tetben.­­• .­­ .. . A sajtósban megjelent hírekből kitű­nik hogy a­ fegyverzet egységesítését illetően „a katonai technika, közte a rakétafegyverek” közös gyártásáról van szó. "­­ A párizsi katonai tárgyalások jogos aggodalommal töltik el a francia köz­véleményt. A Libération rámutat arra, hogy a NATO katonai tanácskozását a Macmillan—Eisenhower, illetve a de Gaulle—Hruscsov tárgyalások időpontjában, sőt a csúcsértekezlet előkészítésének időpontjában tartják­ Éppen ezért a NATO katonai meg­beszélései teljesen időszerűtlenek — írja a lap. A fegyverzetek egységesítése és a közös fegyvergyártás révén a Német Szövetségi Köztársaság rövid idő alatt Nyugat-Európa elsőszámú fegy­verraktára lesz — folytatja a Libera­tion. — Két év múlva pedig, amikor a Bundeswehr csaknem a felét fogja képviselni a NATO fegyveres erőinek, Strauss ennek a helyzetnek megfelelő helyet fog követelni e katonai tömb parancsnokságában. Az amerikai sajtó az Eisenhower-Macmillan tárgyalásokról Macmillan angol miniszterelnök ame­rikai tárgyalásairól szóló kommentár­jaikban az amerikai újságok hangsú­lyozzák, hogy az angol kormányfő láto­gatása során számos ellentét került fel­színre. W. Jordan, a New York Times tudó­sítója rámutat arra, hogy a háromnapos tárgyalások után a két fél távolról sem elégedett. Noha a két államférfi „közös formulát dolgozott ki a nukleáris kí­sérletek eltiltására”, a megbeszélések folyamán „lényeges ellentétek merültek fel más kérdésekben“. Ami a nukleáris kísérletek megszün­tetésének feltételeire vonatkozó közös ango­l—amerikai formulát illeti. Ros­­ton, a New York Times hírmagyarázó­ja megírja, hogy amerikai hivatalos kö­­rök véleménye szerint az angol és az amerikai tudósok között komoly nézet­­eltérések vannak a bárminemű kísérle­tek eltiltásával kapcsolatos kérdések­­ben­.

Next