Előre, 1960. június (14. évfolyam, 3915-3940. szám)
1960-06-01 / 3915. szám
2 A párt programja — mindnyájunk programja A tejtermelés kulcskérdése: a hozamnövelés Az RMP II. kongresszusa Irányelvtervezetének vitája egyre szélesebb körben bontakozik ki szerte az országban. Ezt bizonyítják azok a levelek is, amelyek nap mint nap szerkesztőségünkbe érkeznek. Munkások, technikusok, mérnökök, az iparban és mezőgazdaságban dolgozók írják e sorokat, kifejezve határtalan örömüket aziránt, hogy a pártunk vezette dolgozó nép alkotó munkája nyomán sikeresen teljesültek a ti. pártkongresszus nagyszerű célkitűzései. Ugyanakkor javaslatokat, merész vállalásokat tartalmaznak e levelek, amelyekkel a dolgozók széles rétegei a HI. pártkongresszus Irányelvtervezetének megvalósítását szándékszanak minél sikeresebben előremozdítani. Az alábbiakban a mezőgazdaságban dolgozók leveleiből ismertetünk néhányat, továbbá olyan írásokat, amelyek a tejtermelés növelésének lehetőségeiről számolnak be, rámutatva hogyan lendítik fel az eddiginél is jobban az illető gazdaságokban a szarvasmarhatenyésztést, s különösképpen a tehenészetet, annak érdekében hogy — miként az Irányelvtervezet előírja — 1965-ben elérjük a több mint 50 millió hektoliter össztejtermelést, az 1959 évi 25 millió hektoliterrel szemben. Valeria Irimnkiuc, a méheskerti (Sztálin tartomány) állami gazdaság kiváló fejencse naponta átlagban ,0 liter tejet fej a gondozásában levő tehenektől. A hozam természetesen függ attól is, hogy kiváló tejelőfajujdak a tehenek, de nem kevésbé az ő hozzáértő és lelkiismeretes munkájától. Állatállományunk minőségi feljavításáért Ebben az évben a rajoni pártbizottság ösztönzésére a Szatmár rajoni ■ kollektív gazdaságok mindegyike el akarja érni — részben állami kölcsönnel, részben saját alapból — a konstancai tanácskozáson 100 hektárra ajánlott állatsűrűséget. Egyes kollektívák, mint a nagykorcsi, a vetéstelepi már nemcsak elérték, de túl is haladták a 100 hektáronként 12 fejősre tervezett létszámot. Az aranyosmeggyesi kollektívában például május elején 12,9 fejőstehén jutott már 100 hektárra, a kiskolcsiban pedig 15. Ha figyelembe vesszük a tehénvásárlás jelenlegi ütemét, minden okunk meg lehet arra, hogy feltételezzük: Szatmár rajonban néhány hónap alatt valóra váltjuk az egész évi tervet. Az év elejétől május 9-ig például a kollektívák felvásároltak összesen 820 tehenet, május 25-re viszont már 924-re szaporodott a felvásárolt létszám. Ugyanez a folyamat megy végbe a juhállomány szaporítását illetően, ilyen tekintetben azonban a fő hangsúly a közös állomány természetes szaporulatának meghagyásán van. E folyamat sikeres véghezvitele azt jelenti, hogy Szatmár rajon kollektív gazdaságainak közös tulajdonban lévő Fejőstehén állománya idén csaknem 2000 fővel szaporodik. De ez mégis csak az első lépés úgyszólván csak, kiinduló pont egyelőre azon az úton, amit az Irányelvtervezet kollektív gazdaságaink elé tűzött a tejhozam növelését illetően. A létszámnövelés ugyanis rendkívül fontos és továbbra is állandó feladat marad, de ezt most már követnie kell feltétlenül egy másik, jelentőségében semmivel sem kisebb intézkedésnek. Az állatok egyedi tulajdonságainak nyilvántartásáról, vagyis a törzskönyvezésről és a rendszeres, szigorú tenyészkiválasztásról — a szelekcióról van szó. Ezzel párhuzamosan — s a fenti célok mielőbbi elérése érdekében — az állatok mesterséges megtermékenyítésének nagyfokú kiterjesztése, majd állandósítása egyik legfontosabb tennivalónk. Egyelőre a kezdet kezdetén járunk e rendkívül felelősségteljes, gazdasági jelentőségében viszont óriási feladat megoldásával. Különösen ami az állatok törzskönyvezését és a tudományos értelemben vett tenyészszelekciót illeti. Ugyanakkor rendkívül szép eredményeket értünk már el rajonszerte a juhok mesterséges megtermékenyítésével (ami az idén általánossá is válik az egész rajonban), de az állami gazdaságok mellett csak néhány kollektívában kísérleteznek egyelőre a tehenek mesterséges megtermékenyítésével is. Örvendetes, hogy ahol már kísérleteznek, az eredmények rendkívül biztatóak, Madarászon például csaknem százszázalékosnak mutatkozik, s ugyanez a helyzet az Apa község körüli kollektívákban is. Alapos tervet készítettünk arra vonatkozólag, hogy idén kivétel nélkül minden kollektív gazdaságban kísérletezzünk ezzel a módszerrel, ott pedig, ahol a kísérletek már tavaly megkezdődtek, s jó eredménnyel jártak, általánosítsuk. Hisszük, hogy a rajonunkban lévő állami gazdaságok ilyen irányú jó eredményei nagymértékben hozzájárulnának e rendkívül fontos módszer széleskörű elterjesztéséhez a kollektív gazdaságokban is. Ami a fejőstehenek egyedi tulajdonságainak nyilvántartását, tehát a törzskönyvezést illeti, vajon ink már immár tucatnyi kollektív gazdaságban foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A batizi, pátfalvi kollektívákban például 1958 óta rendszeresen folyik ez a munka, az erdődi, óvári, szamoskrassói, kiskolosi, nagykolosi és más kollektívákban pedig tavaly, illetve az idén kezdték. Eleinte csupán a fejőstehenek ilyenszerű nyilvántartó ellenőrzéséről vált szó, újabban azonban egyes kollektív gazdaságokban megkezdték már a borjak rendszeres mérését és különböző tulajdonságaik bejegyzését is. Batizon és Lázáriban a törzskönyvnyilvántartás alapján már ki is reformáltak néhány állatot. Természetesen a törzskönyvezés egyelőre helyi jellegű a kollektív gazdaságokban, tehát korántsem teljes érvényű. De mindenképpen kiinduló pont lehet és kell is hogy legyen az egyedek egységes rendszerű, tudományos módszerekre alapozott nyilvántartásához és ellenőrzéséhez s csakis nagyhozamú s a takarmányféléket legjobban értékesítő egyedek tenyészállo- mányának kialakításához. Mesterséges megtermékenyítés, törzskönyvezés és az ennek alapján végzett tenyész szelekció, íme ,a takarmányalap megjavításával párhuzamos legalapvetőbb feladatok az Irányelvtervezet ezirányú célkitűzéseinek megvalósításához vezető úton. Eme újszerű, tudományos állattenyésztési eljárások bevezetéséhez, s ezen keresztül a tejtermelés jelentősnöveléséhez a közös gazdálkodás általános térhódítása teremtett lehetőséget Szatmár rajonban is. Írta: HERTA IOAN mérnök, a Szatmár rajoni néptanács zootechnikusa A perjámosi (Nagyszentmiklós rajon) kollektív gazdaságban helyi anyagokból olcsó éskényelmes nyári szállást építettek a tehenek részére, így a legeltetési idényben a tehenek állandóan kint tartózkodnak a legelőn. Ez a körülmény nagymértékben kihat a tejhozam növelésére, minthogy a tehenek mindig * szabad levegőn tartózkodnak . Ugyanakkor nem járják le magukat * hazahajtásokkal. (Botco Traiart felvétele) Teljesítjük vállalásainkat Nehéz volna szavakban kifejezni azt a lelkesedést, örömet, amellyel a Csanádi (Temesvár tartomány) kollektivisták az RMP III. kongresszusának Irányelvtervezetét fogadták. Az 1460 család románok, valamint magyar, német, szerb nemzeti kisebbséghez tartozó kollektivisták egyemberként lendültek munkába kongresszusi köszöntő vállalásaik teljesítéséért. Kollektív gazdaságunk minden tagja tudatában van annak, hogy az Irányelvtervezetben megjelölt nagyszerű feladatok valóraválásához a ,, Stefan Plavní“ kollektív gazdaságnak is tevékenyen hozzá kell járulnia. Az Irányelvtervezet leszögezi: „A szarvasmarha állomány 1965-ig mintegy 5,800.000-re való emelkedését kell elérnünk az 1959 évi 4,450.000-rel, amiből a fejőstehenek száma 2300 000 az 1959 évi 2,156.000- rel szemben.“ E nagyjelentőségű célkitűzést szem előtt tartva, kollektív gazdaságunk vállalta, hogy 206 darab szarvasmarhával növeli állatállományát. Már május 20-án büszkén jelenthettük, hogy nemcsak teljesítettük vállalásunkat, hanem ezen felül 400 darab birkát és 30 darab anyakocát is vásároltunk. Gazdaságunk fejősteheneinek száma meghaladta a 220-at, s év végére elérjük a 382 darabot. A szakszerű lefeltetés és takarmányozás eredményként tehenenként naponta átlag 10—12 liter tejet fejünk. A kongresszus tiszteletére vállaltuk, hogy az állatállomány növelésével párhuzamosan meggyorsítjuk az istállók építését. Június 20-ig hat gazdasági épület befejezését vállaltuk. Vállalásunk teljesítése és a költségek csökkentése érdekében a tagság elhatározta, hogy minden kollektivista önkéntes munkával járul hozzá az építkezéshez. A férfiak négy napot, a nők pedig két napot dolgoznak önkéntesen s ezáltal 2200 lejről 1500 lejre csökkentjük a tehénistálló egy illatra esik önköltségét. JÁMBOR JÓZSEF levelező A takarmányalapé a döntő szó! A Csíkszeredái rét-legelő takarmánytermesztő kísérleti állomás 1057 óta — mindössze három éve — működik. Feladata, hogy tanulmányozza és megoldásokat dolgozzon ki a leromlott, nagy kiterjedésű, gyenge terméshozamú legelőrészek feljavítására, hozamának fokozására. Az RMP III. kongresszusának Irányelvtervezete előírja, hogy „talajjavítás, trágyázás és gondozás révén a legelők és természetes kaszálók fűhozamának a mostani hektáronkénti 4000 kiló zöldtömegről 1965-re legalább 10.000 kiló zöldtömegre kell növekednie." Állomásunk munkaközösségének igen komoly feladatokat jelent ez. A feladatok nagyok, de megvalósíthatók, hisz hazánk természetes legelőkkel és rétekkel rendelkező részei túlnyomó többségben kedvező talaj és csapadékviszonyok között terülnek el, tehát csupán feljavítási munkálatokat kell végezni és helyesen alkalmazni a rendelkezésükre álló szerves és műtrágyákat, amire a nagyüzemi szocialista gazdálkodás térhódítása egyre nagyobb lehetőséget ad. Kísérleti állomásunk eddigi munkája azt bizonyítja, hogy 250—300 kiló nitrogénes műtrágya évenkénti alkalmazása hektáronként, vagy a helyes kosarazás megszervezése (egy juhot számítva egy éjszakára tavasszal, és két juhot ősszel négyzetméterenként), már lehetővé teszi azt, hogy a leromlott gyengehozatmi legelők feljavuljanak és hektáronként 25.000—30.000 kiló zöldtakarmányt biztosítsanak. Természetesen a nagyobb fajhozam feltétele, hogy legelőinket ésszerűen, szakaszos legeltetéssel használjuk ki. Fontos ez azért, mert azon kívül, hogy minimumra csökkentjük a legelők leromlásának lehetőségeit, állataink mindig friss, tiszta táplálékhoz jutnak, amelyet jó étvággyal fogyasztanak, a leggazdaságosabban értékesítenek. Ez tűnik ki abból az eredményből is, amit kísérleti állomásunk elért a tejtermelés fokozása terén. 1959-ben az istállóátlag 3277 liter volt az 1956. évi 1640 literrel szemben. Figyelembe véve azt, hogy a legelők gyökeres feljavítása — beleértve azok szakaszos használatát —, bizonyos befektetéseket igényel, a kísérleti állomás eredményei alapján az a véleményünk, hogy a feljavítási munkálatokat kezdetben kisebb területeken, az illető gazdaság szarvasmarha állománya részére feltétlenül szükséges területeken kell végezni és azután kiterjeszteni fokozatosan nagyobb legelő területekre is, így sokkal gazdaságosabban tudjuk felhasználni a rendelkezésünkre álló műtrágya mennyiséget is. Astonunkbal, de országos viszonylatban is a néptanácsoknak és mezőgazdasági szocialista nagyüzemi egységeknek nagyobb gondot kell fordítaniuk arra, hogy már az eddig feljavított legelőket szakaszosan legeltessék. A legfontosabb feladat adott pillanatban, minél tökéletesebben felhasználni azokat a lehetőségeket a rétek és legelők feljavítása terén, amelyek már a jelenben adva vannak; minél szélesebb körben elvégezni a legelők takarítását, minden esetben első lépés a feljavítás útján; teljes mértékben kihasználni a kosarazás által nyújtott lehetőségeket, tudva azt, hogy az már a jelenben is körülbelül 300 hektár legelő, illetve kaszáló trágyázását, egyben feljavítását jelentheti évente a rajonban; a kristálypala és dolomit övben minél szélesebb körben alkalmazni a gyimesi csángók gyakorlatban jól bevált kezdeményezését — a baltacímmel való felülvetést. A felülvetés és általában a növénytakaró feljavítása annál inkább kötelező, mert ezzel teremtjük meg az alapját és a lehetőségét a mezőgazdaság kémiailása következtében fokozatosan növekvő műtrágya-mennyiség gazdaságos felhasználásának. További feladata fűmag-termesztés fokozása, újabb fűmagtelepek létesítése útján. A rétek és legelők feljavítása terén kétségtelenül majdnem minden esetben a felületi feljavítás útján kell haladni. Ez különösen érvényes a hegyvidéki legelők esetében. A felületi feljavítás még olcsóbb, gazdaságosabb. Gyökeres feljavításra csak akkor kerüljön sor, amikor olyan gyenge minőségű növényösszetétellel van dolgunk, amelyet más felületi módszerekkel nem tudunk feljavítani. Kísérleti állomásunkon a felületi feljavítás általában magasabb terméshozamot biztosít, mint a gyökeres javítás — vagyis a felszántás és újrafüvesítés. Örvendetesnek mondhatjuk, hogy Csík rajon kollektív gazdaságaiban az év végére nemcsak teljesítik a 100 hektárra tervezett szarvasmarha állomány számát, de jelentősen túl is haladják ezt. (A terv 48 drb. szarvasmarha száz hektáronként, melyből 22 fejőstehén). E nagyszabású terv teljesítése után elsőrendű feladat a hozam emelése. Ennek pedig fő útja a megfelelő kiválasztás mellett, a bőséges takarmányalap biztosítása. Ne tévesszük szem elől azt a döntő kérdést, hogy a meglévő állatlétszám mennyi tejet, mennyi húst termel egy főnyi területen. Ebben a kérdésben a döntő szó a takarmányalapé, mert csak így tudjuk mielőbb valóra váltani az Irányelvtervezet nagyszerű célkitűzését — megkétszerezni a hús- és tejtermelést. A CSÍKSZEREDAI KÍSÉRLETI ÁLLOMÁS TUDOMÁNYOS MUNKAKÖZÖSSÉGE ELŐRE Szakszerű frondozásssefel Néhány évvel ezelőtt gazdaságunk vezető tanácsa nem fordított kellő gondot a jószégállományra. Mindössze 14 tehenünk volt, az is gyengén tejelő. A konstancai határozat után fordulat állt be ezen a téren Fajteheneket vásároltunk és korszerű istállót építettünk. Jelenleg 176 fejőstehénnel és 70 üszőborjúval rendelkezünk s már építjük az istállót további 150 szarvasmarha befogadására. A tervek szerint ugyanis 1964 végéig 400 fejőstehenünk lesz. A létszám gyarapodást most már nem vásárlás, hanem a saját szaporulat útján akarjuk elérni, az eddiginél szakszerűbb tenyésztési munka meghonosításával. A fejőstehenek számának gyarapításában jó uton járunk. Ahhoz azonban még nagyon sokat kell tennünk, hogy tejhozamban is elérjük a kívánt szintet. Állatainkat lelkiismeretesen gondozzuk, de még mindig nem elég szakszerűen. A hozamállatok egyedi takarmányozása inkább csak „szemre" történik, nem pedig úgy ahogy kellene, pontos szabvány szerint. Több gondot kell fordítanunk a takarmányok ízét fogyaszthatóságát, és emészthetőségét javító egyszerű, de hasznos előkészítő eljárásokra is, ha nagyobb hozamot akarunk a jelenlegi 2900 literes átlagnál. Az Irányelvtervezet elolvasása után mi, gondozók úgy határoztunk, hogy etetési- és istállórendet állapítunk meg s eszerint végezzük munkánkat, nagyobb és tudományosabb szakszerűséggel mint eddig Többen az élenjáró állatgondozók közül vállaltuk, hogy a ránk bízott tehenekkel 3100 literes tejhozamot érünk el. Azt szeretnénk, hogy ezt a fejési átlagot valamennyi állatgondozó elérje, hogy a hatéves terv előirányzatai a keresztényfalvi „Új út" milliomos kollektív gazdaságban is maradéktalanul megvalósuljanak. Irta ZAHARIE DUMITRU, élenjáró fejő . ' ' Terjesszük el országosan az itatásos borjúnevelést Irta: MOLNÁR JÓZSEF a székelyhídi állami gazdaság tehenész és borjúnevelő brigádjának felelőse Igen hasznos, több órásvita keletkezett a Bpisián, Munkáspárt 111. kongresszusa Irányelvtervezetének ismertetése utá a székelyhídi állami gazdaságban. Egyebek között sok szó esett az állattenyésztésről, amelynek a mi vidékünkön is kedvező feltételei vannak. Meg kell mondanom, csak másnap, harmadnap kristályosodott ki bennem: milyen nagy jelentősége van a tehénállomány gyors növelésében annak, ha a saját szaporulatot a legmegfelelőbb szakszerű és gazdaságos módszerek bevezetésével neveljük fel Gazdaságunkban, főleg az elmúlt év tavasza óta. a vezetőtanács, különösen Fehér János igazgató és Virág Sándor főmérnök megkülönböztetett figyelmet szentel a szakszerű, gazdaságos borjúnevelésre. Tavaly áprilisban kísérletképpen bevezettük az itatásos borjúnevelést csökkentett zsírtartalmú tejjel. A kezdeti nehézségek — a szakértelem és kellő felszerelés (itatóedények, hőmérő, melegítő berendezések) hiánya — ellenére már az első hónapban meglepőek voltak az eredmények. Az itatásos módszerrel nevelt borjak napi súlygyarapodása 5—10 dekával felülmúlta a szoptatott borjak súlygyarapodását. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a gyakorlati eredmények teljes mértékben igazolják az itatásos borjúnevelés előnyeit, a saját szaporulat felnevelésében, a tej- és hústermelés emelésében. Rövidesen egész borjúállományunkra kiterjesztettük az itatásos nevelést. December végéig az előirányzott 110 borjú helyett 133 at neveltünk fel így hat hónapos korig. Az elmúlt években igen sok borjú pusztult el, tavaly viszont mindössze egy elhullás volt. Brigádunk tagjainak, Béres Ferenc, Béres József borjúnevelőknek és Tóth András, Butcovan Gheorghe tehenészeknek odaadó munkával és szakértelemmel rövid idő alatt sikerült rendszeresen napi 80 dekás átlagos súlygyarapodást elérni az egész borjúállományuknál. Ennek eredményeként tavaly terven felül mintegy négy és fél tonna húst adtunk az országnak. Emellett, kiküszöböltük a tejpazarlást. Az itatásos neveléssel borjanként (hat hónapos korig) 383 liter teljes zsírtartalmú tejet takarítottunk meg. Könnyen ki lehet számítani, hogy ez csupán egy esztendő alatt több mint 50.000 liter tejtöbbletet eredményezett De az itatásos borjúnevelés igen kedvezően befolyásolja általában is a fejősök tejhozamát azáltal, hogy a borjak nem zavarják az anyjukat. Miután nem szopnak, a borjak nevelése teljesen elkülönített, igen gondosan tisztántartott rekeszekben történik. A tehenek nyugalma a szakszerű takarmányozás mellett jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az átlagos tejhozarrt tavaly 2.700 literről 3.200 literre növekedett, ami azt jelenti, nem kevesebb mint 500 hektoliter tejjel fejtünk többet az előirányzatnál. Az idei tej és húshozammal sem vallunk szégyent. Az első negyedévi tejtermelési tervünket 3, a hústermelést pedig 4 százalékkal léptük túl. Mi, — társaim nevében is beszélek — saját tapasztalatunk alapján javasoljuk — más korszerű állattenyésztési módszerek kiterjesztése mellett — az itatásos borjúnevelés általánosítását országszerte. Erre megfelelő érv a mi példánk is, noha tudatában vagyunk, hogy még nekünk is van tennivalónk éppen elég. Különösen az önköltség csökkentése terén. A túl drága takarmány miatt ezen a téren még nem sikerült említésre méltó eredményt elérnünk. Tavaly például nem gondoskodtunk elegendő, jóminőségű silótakarmányról. Idei kilátásaink már biztatóbbak. 130 Hektáron szépen nő a silókukoricánk és reméljük, hogy a gondos növényápolás által elérjük hektáronként a 32—35 ezer kilót (tavaly a 77 hektáron mindössze 13.000 kilós volt az átlaghozam, ami nyilván nagyon gyenge eredmény). Az idén a betakarítással és a silózással sem lesz bajunk. A közelmúltban gépparkunk új mezőgazdasági gépekkel gazdagodott. Az új kukoricasilókombajnok és kaszálógépek segítségével idejében el tudjuk végezni a takarmányok betakarítását is. Eddigi eredményeink és növekvő lehetőségeink tudatában mi a székelyhídi állami gazdaság tehenész- és borjúnevelő brigádjának tagjai a Román Munkáspárt III. kongresszusa tiszteletére vállalják, hogy a tejhozamot 3.200 literről legalább 3.300 literre emeljük tehenenként, a borjak napi súlygyarapodását pedig átlag 90 dekára növeljük. A borjak elhullását pedig kitönüljük a szótárunkból. Első lépésünk Örömmel szereztem tudomást arról, hogy pártunk a jövőben nagy súlyt helyez az állattenyésztés fejlesztésére, s különösképpen a szarvasmarha tenyésztésre, a tejhozam növelésére. Nagyon örvendtem főleg amikor a következőket olvastam az Irányelvtervezetből: ,,Az állatok takarmányozásában a kukoricának és különösképpen a silókukoricának kell a legfontosabb takarmánnyá válnia". Hogy túlért ?. Mondjam el válaszként talán az alábbiakat. Nem tudom másutt is így volt-e, de nálunk Kiszetón mindig így: alighogy vége közeledett a télnek kiürült a szénatartó, s minthogy a jászolból csak hitvány kórét szedegetett a tehén cudarul megcsappant a tejhozam. Persze ilyenkor nagy volt a sapámkodás, ámde mit tehetett az ember, amikor bárhogy is forgatta a vetésforgót sehogyan sem tudott annyi takarmányt előállítani, hogy abból új fűig fussa a teheneknek. Nem tudott, mert más egyebet is kellett termeszteni, másszóval a takarmányt nem a takarmánytermő területek kiszélesítésével kellett volna biztosítani, hanem a takarmánynövények hozamának fokozásával. Fokoztuk is a lóhere, a bükköny és más takarmánynövények hozamát, dílsit így is csak részben sikerült megoldani a kérdést. Amíg egyszercsak . . . divatba jött a silókukorica. Egycsapásra megoldotta ezt nálunk a télvégi takarmányhiányt. Mert a silókukorica bizony 400meg 500 mázsa írta : TUNDREA IOAN, a kiszetói (Lugos rajon) kollektív gazdaság tehenésze zöldtömeget is ad hektáronként ha jól megművelik. Tavaly 30 hektáron termesztettünk silókukoricát s ennek köszönhetően alig csökkent a tejhozam a tél végi hónapokban. A kiszetói kollektív gazdaságban jelen pillanatban is 10—12 liter a napi tejhozam istáítóátlagban, a tehenek kiváló minőségű silótakarmányt fogyasztanak, s még egy silóvermünk bontatlan. S ez kettős előnyt jelent: részben azt, hogy az állatok vitamindús tejelő takarmányt kapnak, részben pedig azt, hogy a legelő gyönyörűen sarjadzik, kövér fűhozamot ígér, minthogy nem rágják azt le tövig az időelőtt rajta legelő állatok, így aztán a legelő nyár folyamán nem sétatere, hanem valóban „zöldkonyhája“ lesz az illáinknak. Következésként a mi gazdaságunkban a silókukorica termesztésével sikerült egyenletessé tenni a tejtermelést, s ugyanakkor fokozni a tehenek átlagos tejhozamát. Kollektívánkban ugyanis csak a silókukorica termesztése óta ugrott fel a tejhozam 2000 literen felülre. Tavaly már 2400 liter volt a fejőstehenek évi átlagos hozama, de az idén legkevesebb 2800—3000 literre akarjuk emelni a hozamot. S elsősor-ban úgy, hogy tekintettel a megnövekedett fejőstehén állományra kétszer akkora területen termesztünk silókukoricát, mint tavaly. Vagyis: 60 hektáron. Ez lenne a mi első lépésünk az Irányelvtervezet ama pontjának megvalósítása útján, amely a tejtermelés lényeges növelését irányozza elő az elkövetkező évekre. 1680. június 1., szerda A szakszerű takarmányozás és kifogástalan tenyésztői munka mellett a tejtermelés rendkívül nagymértékben függ az istállózás milyenségétől, végeredményben pedig az istállótól. Adhatunk ugyanis a teheneknek bármilyen tápdús takarmányt, bármennyi értékes szilázst vagy finom szénát, s lehetnek a tehenek bármilyen kiváló egyedi tulajdonságúak és bőven tejelő fajtájaik, a termelés holtponton marad, a fajtát üresen, ha az említett körülményekhez nem csatlakoznak a nélkülözhetetlen istállózási feltételek: tisztaság, megfelelő hőmérséklet, fény stb. — Képünkön: a Bukarest tartományi Rosia állami gazdaság korszerű tehénistállója látható. Tökéletesen megfelel a fenti követelményeknek: tiszta, világos, tágas és... nagymértékben gépesített. Ennek tudható be, hogy a gazdaságban nemcsakhogy rendkívül magas a tehenek tejhozama, hanem olcsó is A tej. (Agerpres felvétel)