Előre, 1960. június (14. évfolyam, 3915-3940. szám)

1960-06-01 / 3915. szám

2 A párt programja — mindnyájunk programja A tejtermelés kulcskérdése: a hozamnövelés Az RMP II. kongresszusa Irányelvtervezetének vitája egyre szélesebb körben bontakozik ki szerte az országban. Ezt bizonyítják azok a levelek is, amelyek nap mint nap szerkesztőségünkbe érkez­nek. Munkások, technikusok, mérnökök, az iparban és mezőgazdaságban dolgozók írják e sorokat, kife­jezve határtalan örömüket aziránt, hogy a pártunk vezette dolgozó nép alkotó munkája nyomán sike­resen teljesültek a ti. pártkongresszus nagyszerű célkitűzései. Ugyanakkor javaslatokat, merész vál­lalásokat tartalmaznak e levelek, amelyekkel a dolgozók széles rétegei a HI. pártkongresszus Irányelvtervezetének megvalósítását szándékszanak minél sikeresebben előremozdítani. Az alábbiakban a mezőgazdaságban dolgozók leveleiből ismertetünk néhányat, továbbá olyan írásokat, amelyek a tejtermelés növelésének lehe­tőségeiről számolnak be, rámutatva hogyan lendí­tik fel az eddiginél is jobban az illető gazdaságok­ban a szarvasmarhatenyésztést, s különösképpen a tehenészetet, annak érdekében hogy — miként az Irányelvtervezet előírja — 1965-ben elérjük a több mint 50 millió hektoliter össztejtermelést, az 1959 évi 25 millió hektoliterrel szemben. Valeria Irimnkiuc, a méheskerti (Sztálin tartomány) állami gazdaság kiváló fejencse naponta átlagban ,­0 liter tejet fej a gondozásában levő tehenektől. A hozam természetesen függ attól is, hogy kiváló tejelőfaju­jdak a tehenek, de nem kevésbé az ő hozzáértő és lelkiismeretes munkájától. Állatállományunk minőségi feljavításáért E­bben az évben a rajoni pártbizott­ság ösztönzésére a Szatmár rajoni ■ kollektív gazdaságok mindegyike el akarja érni — részben állami­ kölcsönnel, részben saját alapból — a konstancai tanácskozáson 100 hektárra ajánlott ál­latsűrűséget. Egyes kollektívák, mint a nagykorcsi, a vetéste­lepi már nemcsak elérték, de túl is haladták a 100 hektá­ronként 12 fejősre tervezett létszámot. Az aranyosmeggyesi kollektívában pél­dául május elején 12,9 fejőstehén jutott már 100 hektárra, a kiskolcsiban pe­dig 15. Ha figyelembe vesszük a te­hénvásárlás jelenlegi ütemét, minden okunk meg lehet arra, hogy feltételez­zük: Szatmár rajonban néhány hónap alatt valóra váltjuk az egész évi tervet. Az év elejétől május 9-ig például a kollektívák felvásároltak összesen 820 tehenet, május 25-re viszont már 924-re szaporodott a felvásárolt lét­szám. U­gyanez a folyamat megy végbe a juhállomány szaporítását illetően­­, ilyen tekintetben azonban a fő hang­súly a közös állomány természetes sza­porulatának meghagyásán van. E folyamat sikeres véghezvitele azt jelenti, hogy Szatmár rajon kollektív gazdaságainak közös tulajdonban lévő Fejőstehén állománya idén csaknem 2000 fővel szaporodik. De ez mégis csak az első lépés úgyszólván csak, kiindu­ló pont egyelőre azon az úton, amit az Irányelvtervezet kollektív gazdaságaink elé tűzött a tej­hozam növelését ille­tően. A létszámnövelés ugyanis rend­kívül fontos és továbbra is állandó fel­adat marad, de ezt most már követnie kell feltétlenül egy másik, jelentőségé­ben semmivel sem kisebb intézkedés­nek. Az állatok egyedi tulajdonságai­nak nyilvántartásáról, vagyis a törzs­könyvezésről és a rendszeres, szigorú tenyészkiválasztásról — a szelekcióról van szó. Ezzel párhuzamosan — s a fenti célok mielőbbi elérése érdekében — az állatok mesterséges megtermé­kenyítésének nagyfokú kiterjesztése, majd állandósítása egyik legfontosabb tennivalónk. E­gyelőre a kezdet kezdetén járunk e rendkívül felelősségteljes, gaz­dasági jelentőségében viszont óriá­si feladat megoldásával. Különösen ami az állatok törzskönyvezését és a tudományos értelemben vett tenyész­szelekciót illeti. Ugyanakkor rendkívül szép eredményeket értünk már el rajonszerte a juhok mes­terséges megtermékenyítésével (ami az idén általánossá is válik az egész rajonban), de az állami gazdaságok mellett csak néhány kollektívában kí­sérleteznek egyelőre a tehenek mester­séges megtermékenyítésével is. Örven­detes, hogy ahol már kísérleteznek, az eredmények rendkívül biztatóak, Mada­rászon például csaknem százszá­zalé­kosnak mutatkozik, s ugyanez a hely­zet az Apa község körüli kollektívák­ban is. A­lapos tervet készítettünk arra vonat­kozólag, hogy idén kivétel nélkül minden kollektív gazdaságban kísérle­tezzünk ezzel a módszerrel, ott pedig, ahol a kísérletek már tavaly megkez­dődtek, s jó eredménnyel jártak, álta­lánosítsuk. Hisszük, hogy a rajonunk­­ban lévő állami gazdaságok ilyen irá­nyú jó eredményei nagymértékben hoz­zájárulnának e rendkívül fontos mód­szer széleskörű elterjesztéséhez a­ kol­lektív gazdaságokban is. Ami a fejőstehenek egyedi tulajdon­ságainak nyilvántartását, tehát a törzskönyvezést illeti, vajon ink már­ immár tucatnyi kollektív gazdaságban foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A ba­­tizi, pátfalvi kollektívákban például 1958 óta rendszeresen folyik ez a mun­ka, az erdődi, óvári, szamoskrassói, kiskolosi, nagykolosi és más kollektí­vákban pedig tavaly, illetve az idén kezdték. Eleinte csupán a fejőstehenek ilyenszerű nyilvántartó ellenőrzéséről vált szó, újabban azonban egyes kol­lektív gazdaságokban megkezdték már a borjak rendszeres mérését és külön­böző tulajdonságaik bejegyzését is. Batizon és Lázáriban a törzskönyvnyil­­vántartás alapján már ki is reformáltak néhány állatot. T­ermészetesen a törzskönyvezés egyelőre helyi jellegű a kollek­tív gazdaságokban, tehát korántsem teljes érvényű. De mindenképpen kiin­duló pont lehet és kell is hogy legyen az egyedek egységes rendszerű, tudo­mányos módszerekre alapozott nyilván­tartásához és ellenőrzéséhez s csakis nagyhozamú s a takarmányféléket leg­jobban értékesítő egyedek tenyészállo-­ mányának kialakításához. Mesterséges megtermékenyítés, törzs­könyvezés és az ennek alapján végzett tenyész­ szelekció, íme ,a takarmányalap megjavításával párhuzamos legalapve­tőbb feladatok a­z Irányelvtervezet ez­­irányú célkitűzéseinek megvalósításá­hoz vezető úton. Eme újszerű, tudomá­nyos állattenyésztési eljárások beveze­téséhez, s ezen keresztül a tejtermelés jelentős­­növeléséhez a közös gazdálko­dás általános térhódítása teremtett le­hetőséget Szatmár rajonban is. Írta: HERTA IOAN mérnök, a Szatmár rajoni néptanács zootechnikusa A perjámosi (Nagyszentmiklós rajon) kollektív gazdaságban helyi anyagokból olcsó és­­kényelmes nyári szállást építettek a tehenek részére, így a legel­tetési idényben a tehenek állandóan kint tartózkodnak a legelőn. Ez a körül­mény nagymértékben kihat a tejhozam növelésére, minthogy a tehenek mindig * szabad levegőn tartózkodnak . Ugyanakkor nem járják le magukat * hazahajtásokkal. (Botco Traiart felvétele) Teljesítjük vállalásainkat Nehéz volna szavakban kifejezni azt a lelkesedést, örömet, amellyel a Csaná­di (Temesvár tartomány) kollektivisták az RMP III. kongresszusának Irány­elvtervezetét fogadták. Az 1460 család románok, valamint magyar, német, szerb nemzeti kisebbséghez tartozó kol­lektivisták egyemberként lendültek mun­kába kongresszusi köszöntő vállalásaik teljesítéséért. Kollektív gazdaságunk minden tagja tudatában van annak, hogy az Irány­elvtervezetben megjelölt nagyszerű fel­adatok valóraválásához a ,, Stefan Plavní“ kollektív gazdaságnak is tevé­kenyen hozzá kell járulnia. Az Irányelv­tervezet leszögezi: „A szarvasmarha állomány 1965-ig mintegy 5,800.000-re való emelkedését kell elérnünk az 1959 évi 4,450.000-rel, amiből a fejőstehenek száma 2300­ 000 az 1959 évi 2,156.000- rel szemben.“ E nagyjelentőségű célki­tűzést szem előtt tartva, kollektív gazdaságunk vállalta, hogy 206 darab szarvasmarhával növeli állatállomá­nyát. Már május 20-án büszkén jelent­hettük, hogy nemcsak teljesítettük vál­lalásunkat, hanem ezen felül 400 darab birkát és 30 darab anyakocát is vásá­roltunk. Gazdaságunk fejősteheneinek száma meghaladta a 220-at, s­ év végére elérjük a 382 darabot. A szakszerű le­feltetés és takarmányozás eredményk­­ént tehenenként naponta átlag 10—12 liter tejet fejünk. A kongresszus tiszteletére vállaltuk, hogy az állatállomány növelésével pár­huzamosan meggyorsítjuk az istállók építését. Június 20-ig hat gazdasági épület befejezését vállaltuk. Vállalásunk teljesítése és a költségek csökkentése érdekében a tagság elhatározta, hogy minden kollektivista önkéntes munkával járul hozzá az építkezéshez. A férfiak négy napot, a nők pedig két napot dol­goznak önkéntesen s ezáltal 2200 lejről 1500 lejre csökkentjük a tehénistálló egy illatra esik önköltségét. JÁMBOR J­ÓZSEF levelező A takarmányalapé a döntő szó! A Csíkszeredái rét-legelő takar­mánytermesztő kísérleti állomás 1057 óta — mindössze három éve — műkö­dik. Feladata, hogy tanulmányozza és megoldásokat dolgozzon ki a lerom­lott, nagy kiterjedésű, gyenge termés­­hozamú legelőrészek feljavítására, hozamának fokozására. Az RMP III. kongresszusának Irányelvtervezete elő­írja, hogy „talajjavítás, trágyázás és gondozás révén a legelők és természe­­tes kaszálók fűhozamának a mostani hektáronkénti 4000 kiló zöldtömegről 1965-re legalább 10.000 kiló zöldtömeg­re kell növekednie." Állomásunk munka­­közösségének igen komoly feladatokat jelent ez. A feladatok nagyok, de megva­lósíthatók, hisz hazánk természetes le­gelőkkel és rétekkel rendelkező részei túlnyomó többségben kedvező talaj és csapadék­viszonyok között terülnek el, tehát csupán feljavítási munkálatokat kell végezni és helyesen alkalmazni a rendelkezésükre álló szerves és mű­trágyákat, amire a nagyüzemi szocia­lista gazdálkodás térhódítása egyre nagyobb lehetőséget ad. Kísérleti állomásunk eddigi munkája azt bizonyítja, hogy 250—300 kiló nitrogénes műtrágya évenkénti al­kalmazása hektáronként, vagy a helyes kosarazás megszervezése (egy juhot számítva egy éjszakára tavasszal, és két juhot ősszel négyzetméterenként), már lehetővé teszi azt, hogy a lerom­lott gyengehozatmi legelők feljavulja­nak és hektáronként 25.000—30.000 kiló zöldtakarmányt biztosítsanak. Ter­mészetesen a nagyobb fajhozam felté­tele, hogy legelőinket ésszerűen, sza­kaszos legeltetéssel használjuk ki. Fontos ez azért, mert azon kívül, hogy minimumra csökkentjük­ a legelők le­romlásának lehetőségeit, állataink mindig friss, tiszta táplálékhoz jutnak, amelyet jó étvággyal fogyasztanak, a leggazdaságosabban értékesítenek. Ez tűnik ki abból az eredményből is, a­­mit kísérleti állomásunk elért a tejter­melés fokozása terén. 1959-ben az is­tállóátlag 3277 liter volt az 1956. évi 1640 literrel szemben. Figyelembe vé­­ve azt, hogy a legelők gyökeres fel­javítása — beleértve azok szakaszos használatát —, bizonyos befektetéseket igényel, a kísérleti állomás eredmé­nyei alapján az a véleményünk, hogy a feljavítási munkálatokat kezdetben kisebb területeken, az illető gazdaság szarvasmarha állománya részére fel­tétlenül szükséges területeken kell vé­gezni és azután kiterjeszteni fokoza­tosan nagyobb legelő területekre is, így sokkal gazdaságosabban tudjuk felhasználni a rendelkezésünkre álló műtrágya mennyiséget is. Astonunkba­l, de országos vi­szonylatban is a néptanácsoknak és me­zőgazdasági szocialista nagyüzemi egy­ségeknek nagyobb gondot kell fordíta­niuk arra, hogy már az eddig feljaví­tott legelőket szakaszosan legeltessék. A legfontosabb feladat adott pilla­natban, minél tökéletesebben felhasz­nálni azokat a lehetőségeket a rétek és legelők feljavítása terén, amelyek már a jelenben adva vannak; minél széle­sebb körben elvégezni a legelők taka­rítását, minden esetben első lépés a feljavítás útján; teljes mértékben ki­használni a kosarazás által nyújtott lehetőségeket, tudva azt, hogy az már a jelenben is körülbelül 300 hek­tár legelő, illetve kaszáló trágyázását, egyben feljavítását jelentheti évente a rajonban; a kristálypala és dolomit övben minél szélesebb körben alkalmaz­ni a gyimesi csángók gyakorlatban jól bevált kezdeményezését — a bal­­tacímmel való felülvetést. A felülve­­tés és általában a növénytakaró felja­vítása annál inkább kötelező, mert ez­zel teremtjük meg az alapját és a lehetőségét a mezőgazdaság kémiai­­lása következtében fokozatosan növek­vő műtrágya-mennyiség gazdaságos felhasználásának. További feladata fűmag-ter­mesztés fokozása, újabb fűmagtelepek létesítése útján. A rétek és legelők fel­javítása terén kétségtelenül majdnem minden esetben a felületi feljavítás út­ján kell haladni. Ez különösen érvényes a hegyvidéki legelők esetében. A felü­leti feljavítás még olcsóbb, gazdaságo­sabb. Gyökeres feljavításra csak ak­kor kerüljön sor, amikor olyan gyen­ge minőségű növényösszetétellel van dolgunk, amelyet más felületi mód­szerekkel nem tudunk feljavítani. Kí­sérleti állomásunkon a felületi felja­vítás általában magasabb terméshoza­mot biztosít, mint a gyökeres javítás — vagyis a felszántás és újrafüvesí­­tés. Örvendetesnek mondhatjuk, hogy Csík rajon kollektív gazdaságaiban az év végére nemcsak teljesítik a 100 hektárra tervezett szarvasmarha ál­lomány számát, de jelentősen túl is haladják ezt. (A terv 48 drb. szarvas­­marha száz hektáronként, melyből 22 fejőstehén). E nagyszabású terv tel­jesítése után elsőrendű feladat a ho­zam emelése. Ennek pedig fő útja a megfelelő kiválasztás mellett, a bősé­ges takarmányalap biztosítása. Ne té­vesszük szem elől azt a döntő kér­dést, hogy a meglévő állatlétszám mennyi tejet, mennyi húst termel egy főnyi területen. Ebben a kérdésben a döntő szó a takarmányalapé, mert csak így tudjuk mielőbb valóra válta­­ni az Irányelvtervezet nagyszerű cél­kitűzését — megkétszerezni a hús- és tejtermelést. A CSÍKSZEREDAI KÍSÉRLETI ÁLLOMÁS TUDOMÁNYOS MUNKAKÖZÖSSÉGE ELŐRE Szakszerű frondozásssefel Néhány évvel ez­előtt gazdaságunk vezető tanácsa nem fordított kellő gon­dot a jószégállományra. Mindössze 14 tehenünk volt, az is gyengén teje­lő. A konstancai határozat után fordu­lat állt be ezen a téren Fajteheneket vásároltunk és korszerű istállót épí­tettünk. Jelenleg 176 fejőstehénnel és 70 üszőborjúval rendelkezünk s már építjük az istállót további 150 szarvas­­marha befogadására. A tervek szerint ugyanis 1964 végéig 400 fejőstehenünk lesz. A létszám gyarapodást most már nem vásárlás, hanem a saját sza­porulat útján akarjuk elérni, az eddi­ginél szakszerűbb tenyésztési munka meghonosításával. A fejőstehenek számának gyarapí­tásában jó uton járunk. Ahhoz azonban még nagyon sokat kell tennünk, hogy tejhozamban is elérjük a kívánt szin­tet. Állatainkat lelkiismeretesen gon­dozzuk, de még mindig nem elég szak­szerűen. A hozamállatok egyedi takar­mányozása inkább csak „szemre" tör­ténik, nem pedig úgy ahogy kellene, pontos szabvány szerint. Több gondot­­ kell fordítanunk a takarmányok ízét fogyaszthatóságát, és emészthetőségét javító egyszerű, de hasznos előkészítő eljárásokra is, ha nagyobb hozamot akarunk a jelenlegi 2900 literes átlag­nál. Az Irányelvtervezet elolvasása után mi, gondozók úgy határoztunk, hogy etetési- és istállórendet állapí­tunk meg s eszerint végezzük munkán­kat, nagyobb és tudományosabb szak­szerűséggel mint eddig Többen az élenjáró állatgondozók közül vállaltuk, hogy a ránk bízott tehenekkel 3100 li­teres tejhozamot érünk el. Azt szeret­nénk, hogy ezt a fejé­si átlagot vala­mennyi állatgondozó elérje, hogy a hatéves terv előirányzatai a keresz­tényfalvi „Új út" milliomos kollektív gazdaságban is maradéktalanul meg­valósuljanak. Irta ZAHARIE DUMITRU, élenjáró fejő . ' ' Terjesszük el országosan az itatásos borjúnevelést Irta: MOLNÁR JÓZSEF a székelyhídi állami gazdaság tehenész és borjúnevelő brigádjának felelőse Igen hasznos, több órás­­vita keletkezett a Bpisián, Munkáspárt 111. kon­gresszusa Irányelvtervezetének ismertet­ése utá­­ a székelyhídi állami gazda­ságban. Egyebek között sok szó esett az állattenyésztésről, amelynek a mi vidékünkön is kedvező feltételei vannak. Meg kell mondanom, csak másnap, harmadnap kristályosodott ki bennem: milyen nagy jelentősége van a tehénállomány gyors növelésében annak, ha a saját szaporulatot a legmeg­felelőbb szakszerű és gazdaságos módszerek bevezetésével neveljük fel Gazdaságunkban, főleg az elmúlt év tavasza óta. a vezetőtanács, külö­nösen Fehér János igazgató és Virág Sándor főmérnök megkülönböztetett figyelmet szentel a szakszerű, gazdaságos borjúnevelésre. Tavaly áprilisban kísérletképpen bevezettük az itatásos borjúnevelést csökkentett zsírtartalmú tejjel. A kezdeti nehézségek — a szakértelem és kellő felszerelés (itatóedé­nyek, hőmérő, melegítő berendezések) hiánya — ellenére már az első hó­napban meglepőek voltak az eredmények. Az itatásos módszerrel nevelt bor­jak napi súlygyarapodása 5—10 dekával felülmúlta a szoptatott borjak súlygyarapodását. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a gyakorlati eredmények teljes mér­­tékben igazolják az itatásos borjúnevelés előnyeit, a saját szaporulat felne­velésében, a tej- és hústermelés emelésében. Rövidesen egész borjúállomá­­nyunkra kiterjesztettük az itatásos nevelést. December végéig az előirányzott 110 borjú helyett 133 at neveltünk fel így hat hónapos korig. Az elmúlt években igen sok borjú pusztult el, tavaly viszont mindössze egy elhullás volt. Brigádunk tagjainak, Béres Ferenc, Béres József borjúnevelőknek és Tóth András, Butcovan Gheorghe tehenészeknek odaadó munkával és szakér­telemmel rövid idő alatt sikerült rendszeresen napi 80 dekás átlagos súlygyarapodást elérni az egész borjúállományuknál. Ennek eredményeként tavaly terven felül mintegy négy és fél tonna húst adtunk az országnak. Emellett, kiküszöböltük a tejpazarlást. Az itatásos neveléssel borjanként (hat hónapos korig) 383 liter teljes zsírtartalmú tejet takarítottunk meg. Könnyen ki lehet számítani, hogy ez csupán egy esztendő alatt több mint 50.000 liter tejtöbbletet eredményezett De az itatásos borjúnevelés igen kedvezően befolyásolja általában­­ is a fejősök tejhozamát azáltal, hogy a borjak nem zavarják az anyjukat. Miután nem szopnak, a borjak nevelése teljesen elkülönített, igen gondosan tisztán­­tartott rekeszekben történik. A tehenek nyugalma a szakszerű takarmányozás mellett­­ jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az átlagos tejhozarrt tavaly 2.700 literről 3.200 literre növekedett, ami azt jelenti, nem kevesebb mint 500 hektoliter tejjel fejtünk többet az előirányzatnál. Az idei tej és húshozammal sem vallunk szégyent. Az első negyedévi tejtermelési tervünket 3, a hústermelést pedig 4 százalékkal léptük túl. Mi, — társaim nevében is beszélek — saját tapasztalatunk alapján java­soljuk — más korszerű állattenyésztési módszerek kiterjesztése mellett — az itatásos borjúnevelés általánosítását országszerte. Erre megfelelő érv a mi példánk is, noha tudatában vagyunk, hogy még nekünk is van tennivalónk éppen elég. Különösen az önköltség csökkentése terén. A túl drága takarmány miatt ezen a téren még nem sikerült említésre méltó eredményt elérnünk. Tavaly például nem gondoskodtunk elegendő, jóm­inőségű silótakarmányról. Idei kilátásaink már biztatóbbak. 130 Hektáron szépen nő a silókukoricánk és reméljük, hogy a gondos növényápolás által elérjük hektáronként a 32—35 ezer kilót (tavaly a 77 hektáron mindössze 13.000 kilós volt az átlaghozam, ami nyilván nagyon gyenge eredmény). Az idén a betakarítással és a silózással sem lesz bajunk. A közelmúltban géppar­kunk új mezőgazdasági gépekkel gazdagodott. Az új kukoricasilókombajnok és kaszálógépek segítségével idejében el tudjuk végezni a takarmányok beta­karítását is. Eddigi eredményeink és növekvő lehetőségeink tudatában mi a székely­hídi állami gazdaság tehenész- és borjúnevelő brigádjának tagjai a Román Munkáspárt III. kongresszusa tiszteletére vállalják, hogy a tejhozamot 3.200 literről legalább 3.300 literre emeljük tehenenként, a borjak napi súlygyarapo­dását pedig átlag 90 dekára növeljük. A borjak elhullását pedig kitön­üljük a szótárunkból. Első lépésünk Örömmel szereztem tudomást ar­ról, hogy pártunk a jövőben nagy súlyt helyez az állattenyésztés fejlesztésére, s különösképpen a szarvasmarha tenyésztésre,­­ a tejho­zam növelésére. Nagyon örvendtem főleg amikor a következőket olvastam az Irányelvtervezetből: ,,Az állatok takarmányozásában a­­ kukoricának és különösképpen a silókukoricának kell a legfonto­sabb takarmánnyá válnia". Hogy túlért ?. Mondjam el válaszként talán az alábbiakat. Nem tudom másutt is így volt-e, de nálunk Kiszetón mindig így: alighogy vége közeledett a télnek kiürült a szénatartó, s minthogy a jászolból csak hitvány kórét szedegetett a tehén cudarul megcsappant a tejhozam. Persze ilyenkor nagy volt a sapámko­­dás, ámde mit tehetett az ember, ami­kor bárhogy is forgatta a vetésforgót sehogyan­ sem tudott annyi takar­mányt előállítani, hogy abból új fűig fussa a teheneknek. Nem tudott, mert más egyebet is kellett termeszteni, más­­szóval a takarmányt nem a takar­mánytermő területek kiszélesítésével kellett volna biztosítani, hanem a takarmánynövények hozamának foko­zásával. Fokoztuk is a lóhere, a bük­köny és más takarmánynövények hoza­mát, dílsit így is csak részben sike­rült megoldani a kérdést. Amíg egy­­szercsak . . . divatba­ jött a silókukori­ca. E­gycsapásra megoldotta ez­t nálunk a télvégi takarmányhiányt. Mert a silókukorica bizony 400­­meg 500 mázsa írta : TUNDREA IOAN, a kiszetói (Lugos­ rajon) kollektív gazdaság tehenésze zöldtömeget is ad hektáronként ha jól megművelik. Tavaly 30 hektáron ter­mesztettünk silókukoricát s ennek kö­szönhetően alig csökkent a tejhozam a tél végi hónapokban. A kiszetói kollektív gazdaságban jelen pillanatban is 10—12 liter a napi tejhozam istáítóátlagban, a tehenek kiváló minőségű silótakarmányt fo­gyasztanak, s még egy silóvermünk bontatlan. S ez kettős előnyt jelent: részben azt, hogy az állatok vitamin­dús tejelő takarmányt kapnak, részben pedig azt, hogy a legelő gyönyörűen sarja­dzik, kövér fűhozamot ígér, mint­hogy nem rágják azt le tövig az idő­­előtt rajta legelő állatok, így aztán a legelő nyár­ folyamán nem sétatere, hanem valóban „zöldkonyhája“ lesz az illáinknak. Következésként a mi gazdaságunk­ban a silókukorica termesztésével si­került egyenletessé tenni a tejtermelést, s ugyanakkor fokozni a tehenek átlagos tejhozamát. Kollektívánkban ugyanis csak a silókukorica termesztése óta ugrott fel a tejhozam 2000 literen felülre. Tavaly már 2400 liter volt a fejőstehenek évi átlagos hozama, de az­­ idén legkevesebb 2800—3000 literre­­ akarjuk emelni a hozamot. S elsősor-­­­ban úgy, hogy tekintettel a megnöve­­­­kede­tt fejőstehén állományra kétszer­­ akkora területen termesztünk silókuko­­­­ricát, mint tavaly. Vagyis: 60 hek­­­­táron. Ez lenne a mi első lépésünk az Irányelvtervezet ama pontjának meg­valósítása útján, amely a tejtermelés lényeges növelését irányozza elő az el­következő évekre. 1680. június 1., szerda A szakszerű takarmányozás és kifogástalan tenyésztői munka mellett a tejtermelés rendkívül nagymértékben függ az istállózás milyenségétől, végeredményben pedig az istállótól. Adhatunk ugyanis a teheneknek bár­milyen tápdús takarmányt, bármennyi értékes szilázst vagy finom szénát, s lehetnek a tehenek bármilyen kiváló egyedi tulajdonságúak és bőven tejelő fajtájaik, a termelés holtponton marad, a fajtát üresen, ha az említett körülményekhez nem csatlakoznak a nélkülözhetetlen istállózási feltételek: tisztaság, megfelelő hőmérséklet, fény stb. — Képünkön: a Bukarest tartományi Rosia állami gazdaság korszerű tehénistállója látható. Tökéletesen megfelel a fenti követelményeknek: tiszta, világos, tágas és... nagymértékben gépesített. Ennek tudható be, hogy a gazda­ságban nemcsakhogy rendkívül magas a tehenek tejhozama, hanem olcsó is A tej. (Agerpres felvétel)

Next