Előre, 1960. június (14. évfolyam, 3915-3940. szám)

1960-06-01 / 3915. szám

1960. június 1., szerda „A tartós béke hívei voltunk és maradunk“ A SZOVJET DOLGOZÓK HELYES­LÉSSEL FOGADTÁK HRUSCSOV­­ELVTÁRS LEGUTÓBBI BESZÉDÉT A szovjet dolgozók meleg helyes­léssel fogadták N. Sz. Hruscsovnak a kommunista munka élenjáróinak össz-szövetségi értekezletén mondott beszédét, amelyben mélyrehatóan elemezte a nemzetközi helyzetet. A Szovjetunió külpolitikája őszin­te, következetes és mindenki szá­­­mára érthető, mi a tartós béke hí­vei voltunk és maradunk — mon­­dotta A. Ojcev öntőmester a moszk­vai Sztankolit üzem dolgozóinak gyűlésén. — Hangsúlyozta, hogy bár az amerikai kormánykörök meg­hiúsították a párizsi csúcsértekezle­tet, a Szovjetunió a jövőben is arra fog törekedni, hogy békés úton ren­dezze a megoldatlan nemzetközi kér­déseket. Az­ amerikai imperialisták ne higgyék azt, hogy országunk, e szocialista nagyhatalom, hajbókolni fog előttük. Ez nem történt meg soha és nem is fog megtörténni — mondotta Szafar Ibragimov, egy tadzsikisztáni kolhoz elnöke. — Az összes szovjet­ emberekkel együtt a tadzsikok is olyan új életet építe­nek, amilyenről a múltban még­ ál­modni sem mertek. A szovjet dolgozók helyeslik a szovjet kormány politikáját és biz­tosítják arról, hogy lankadatlanul fognak dolgozni a béke megszilárdí­tásáért és a szovjet állam hatalmá­nak erősítéséért. A háborús uszítók nem tudják megakadályozni előrehaladásunkat — mondotta A. Hlopkova, a vlagyi­­miri traktorgyár munkásnője.­­ A kommunista munka győzni fog. Novoszibirszkben a 2000 ember részvételével megtartott gyűlésen a dolgozók egyöntetűen helyeselték a szovjet kormány bel- és külpolitiká­ját. Mihail Lavrentyev akadémikus a gyűlésen mondott beszéde során kijelentette, hogy a szibériai szov­jet tudósok minden erejüket latba vetik, hogy a szovjet haza egyre gazdagabbá és hatalmasabbá vál­jék. A Béke Világtanács Elnökségének nyilatkozata STOCKHOLM (Agerpres), TASZSZ: A Béke Világtanács Elnöksége üléssza­kának záróülésén elfogadták az alábbi nyilatkozatot: A világ békehíveinek kitartó erőfe­szítései hozzájárultak a csúcsértekezlet összehívásához. A népek nagy figye­lemmel kísérték a kormányfők találko­zóit és nagy reményeket fűztek a négy nagyhatalom vezetőinek értekezletéhez. Ennek az értekezletnek a kudarca el­szomorította és mélyen aggasztja a né­peket. Az előállt helyzetre való tekin­tettel a Béke Világtanács , felhívja a békeszerető erőket, szárjanak síkra még nagyobb határozottsággal és ne tűrjék semmilyen formában a hideghá­ború veszélyes és végzetes gyakorlatát. A Béke Világtanácsnak meggyőződése, hogy nemsokára sor kerül a magassíkú értekezletre. Olyan körülményeket kell teremteni amelyek lehetővé teszi­k en­nek az értekezletnek az összehívását. Fokozni kell a közös harcot azért, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről tárgyaló genfi érte­kezleten a legrövidebb időn belül meg­egyezésre jussanak, s hogy a tíz or­szág leszerelési bizottsága létrehozza az ellenőrzött leszerelésre vonatkozó első egyezményeket. A jelenlegi ese­mények előtérbe helyezik azt az egysze­rű elvet, amelyet a Béke Világtanács már régen magáévá tett: lehetetlen az ellenőrzés nélküli leszerelés, akárcsak a leszerelés nélküli ellenőrzés. E cél elérése azonban megköveteli, hogy a népek megismerjék azokat a tényeket, amelyek a párizsi értekezlet kudarcához vezettek. Ezek a következők: az amerikai ál­lamférfiak nyilatkozatai, akik ellenzik a kölcsönös engedmények politikáját és az erőpolitikát hirdetik; az Adenauerrel való cimboraság, amely semmivé tette a külügyminiszteri értekezleten a ber­lini kérdésben, valamint a két német ál­lam képviseletének kérdésében elért elő­rehaladást; az a határozat, amely sze­rint Nyugat-Németország után Japánt is bevonják az amerikai nukleáris tá­maszpontok hálózatába. A SEATO és a NATO tagállamok ülésszakai, amelye­ket néhány nappal az értekezlet előtt tartottak meg, hogy újabb intézkedése­ket tegyenek a fegyverkezés terén, az USA kormányának nyilatkozata misze­rint újra akarja kezdeni a nukleáris fegyverkísérleteket; a kémkedő ameri­kai katonai repülőgép behatolása a Szovjetunió légk­örébe, miáltal az USA megsértette az állami szuverenitást és a nemzetközi jogszabályokat; végül, riadókészültség elrendelése az ameri­kaiak összes repülőterein, éppen azon a napon, amelyre kitűzték az értekezlet megnyitását. A világ közvéleményében, beleértve az amerikai közvéleményt is, mély ag­godalmat váltott ki az a tény, hogy az USA kormánya jogot formál arra, hogy olyan repüléseket hajtson végre, ame­lyek megsértik más államok szuvereni­tását. Az USA kormánya, amely nem mon­dott le az államok szuverenitása elleni merényletekről, elő akarja terjeszteni a „szabad égboltra“ vonatkozó javasla­tát, mint preventív intézkedést egy meglepetésszerű támadás esetére. En­nek a javaslatnak, amely nincs kapcso­latban a leszereléssel, az a célja, hogy törvényesítse a kémkedést. A legutóbbi események, nyilvánvalóan megmutatták, hogy a más országok te­rületén levő katonai bázisok veszélyez­tetik az államok biztonságát, független­ségét és az egyetemes békét. A Béke Világtanács megalakulásának pillanatától kezdve síkra szállt az ösz­­szes országok békés egymás mellett éléséért, a nukleáris fegyverkísérletek végleges eltiltásáért, az általános és teljes leszerelésért, a világot megosztó vitás kérdéseknek tárgyalások útján való rendezéséért. A Béke Világtanács elítélte az erőszak alkalmazását a füg­getlenségük és szuverenitásuk kivívá­sáért küzdő népek ellen és felismerte, hogy az imperializmus, a gyarmati rendszer és a fajgyűlölet komoly ve­szélyt jelent a békére nézve. Teljes ha­tározottsággal megerősítjük ezeknek az elveknek a helytállóságát .­­ Elveinkhez híven felhívjuk a jóhisze­mű embereket küzdjenek egyesült erő­vel a hidegháború feltámasztása ellen, a békés együttlétezésért, a leszerelésért és olyan körülmények létrehozásáért, amelyek kedvező légkört teremtenek a nagyhatalmak vezetőinek találkozója számára. Meggyőződésünk, hogy e célok va­lóra válnak. Külpolitikai vita az angol Alsóházban Az angol Alsóház május 30-i ülésén a képviselők megvitatták a külpolitikai kérdéseket. A vita központjában a csúcsértekezlet­nek az USA általi elgáncsolása folytán kialakult nemzetközi helyzet állt. A vitaindító beszé­det Macmillan miniszterelnök tartotta Macmillan beszédében lényegében védelmébe vette az amerikai kormányt, amely külpolitikai elvnek nyilvánította a kémkedést. Macmillan azt állította, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a kémkedés „szükséges a nemzeti biz­tonság megvédésére“. Macmillan egyben elismerte, hogy a szovjet kormánynak ,,teljes komoly­sággal kellett kezelni“ a Szverd­­lovszk környékén lelőtt „U­.2“ ameri­kai repülőgéppel történt incidenst. A miniszterelnök annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy jelenleg helyesebb előre tekinteni, mintsem fel­kavarni a múltat; biztosította az Al­sóházat, hogy az angol kormány a jövőben a nemzetközi feszültség eny­hítésére irányuló politikát folytat majd. „Fel kell használnunk ennek érde­kében minden diplomáciai eszközt és minden más lehetőséget — folytatta Macmillan — és a kellő pillanatban ké­szen kell állnunk a tárgyalásra. Egy sikertelenség miatt nem szabad el­vesztenünk bizalmunkat politikánk­ban“.­­ Az angol kormány hozzá akar já­rulni ahhoz — mondotta a miniszter­elnök —, hogy a nukleáris kísérletek megszüntetésével foglalkozó genfi kon­ferencia és e tízes leszerelési bizott­ság értekezlete folytassa munkálatait. Macmillan beszéde jórészét a NATO- egység megszilárdítása „szükségessé­gének“ szentelte, azt bizonygatta, hogy Angliának szüksége van a nuk­leáris fegyverre. Az angol Alsóház hétfőn este befe­jezte a külpolitikai vitát. Az ülésen fel­szólaló laburista képviselők felkérték a kormányt, tegyen kitartó kezdeménye­ző lépéseket a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Több laburista képviselő hangoztat­ta, hogy a leendő tárgyalásokba be kell vonni a Kínai Népköztársaságot és más ázsiai nagy országokat. Selwyn Lloyd külügyminiszter a kormány nevében mondott vitazáró be­szédében a tények ellenére azt állí­totta, hogy a nyugati hatalmak min­den tőlük telhetőt elkövettek a csúcsér­tekezlet megtartása érdekében. A kül­ügyminiszter úgy vélekedett, nin­csenek nagy esélyek arra, hogy egy újabb csúcsértekezlet rövidesen össze­ülhessen. Az amerikai kormányának A­z a vihar, amit a Szverdlorszknál lelőtt kémrepülő kavart­­ az Amerikai politikai élet égboltján, még hia, hetek múltán sem csillapodott le, s Minden jel szerint egyhamar­­ nem is fog elülni. Washington hivatalos körei, az USA külpolitikájának irányítói egy tanulságot minden esetre máris levonhat­nak a dologból: a népek békeakarata, s ezen belül magának az amerikai nép­nek is a békeakarata ma már olyan erős, hogy minden nyílt békeellenes ki­hívás felmérhetetlen kockázattal jár, ki­számíthatatlan politikai következmé­nyeket vonhat maga után. Nagyon meg kell hát fontolnia minden USA politi­kusnak, mielőtt ilyesmire vetemedik. Mert látszólag egyszerű dolog volt a csúcsértekezletre való tekintet nélkül (vagy éppenséggel arra való tekintettel) folytatni a már régebben is gyakorolt kémkedő jellegűt a legelemibb nemzet­közi jog szempontjából agressziót jelen­tő, más állam területi szuverenitását megsértő berepüléseket. Nem volt nehéz kiadni az első hamis, mindent tagadó kommünikét, aztán pedig ezt „szokásos fedő­nyilatkozatn­ak“ minősíteni s cini­kusan mindent beismerni és mindent vállalni, hetykén odavágni: igen, így vélt, s így lesz ezután is... Tíz-tizenkét évvel ezelőtt talán valóban hamar na­pirendre tért­­ volna fölötte a világköz­vélemény jórésze, de különösen az egy­szerű amerikai: „Diplomáciai csetepa­té, majd elrendeződik“ Ma már azon­ban az egyszerű amerikai is másképp viszonyul a politikához, még a nemzet­közi kérdésekhez is.­­Soha még az amerikai sajtót nem árasztották úgy el az egyszerű polgá­roknak a kormány politikáját, magatar­tását élesen - loi­ális-levelei, mint ezek­ben a napokban. S ezek legtöbbje na­­gyon is fején találja a szöget, alaposan rálép azoknak a tyúkszemére, akik — Hruscsov elvtárs szavaival szólva — „sötét erőkként“ ott állanak az elnök mögött, sugalmazzák cselekedeteit, meg­fogalmazzák a könnyedén kibocsátott, de aztán nagy vihart keltő kommüniké­ket és nyilatkozatokat. A látszólag egyszerű, hányavetien felfogott dolgok, aztán nagyon is fogas kérdéseket síülnek. Az amerikai vidéki lapokban mind nagyobb szám­ban jelennek meg az egyszerű olvasók levelei, amelyek hűen tükrözik a szé­les rétegek véleményét. Mint pél­dául az F. J. R. aláírással a madison­i (Wisconsin állam) Capital Tinter című lapban megjelent levél, melynek szer­zője kifejti, hogy az U-2 repülőgéppel kapcsolatos incidens s a hivatalos kö­röknek az a törekvése, hogy igazolják a kémrepülések jogosságát, „meglepte és mind nagyobb aggodalmat kelt­ ben­ne. Nyugtalanítja a veszély, amit ezek a repülések magukban rejtenek, hiszen megszegve a nemzetközi jogot, „ezek a repülések kirobbanthatnak egy nagy há­borút“ — írja az amerikai polgár, majd a gyakorlati ember megkapó észjárásá­val így folytatja: „Hogyan taníthatjuk gyermekeinket arra, hogy tiszteljék a törvényeket és miként intsük arra, hogy ne hazudjanak, amikor példaképpen azt látják, hogy a kormány­ megszegi azo­kat a törvényeket, amelyeknek megal­kotásában maga is részt vett, azt hazud­­ja, hogy ártatlan s csak akkor ismeri be vétkességét, amikor sorokba szorít­ják; nyiltán semmibe veszi a törvényt s közben hivatalos személyiségek ilye­nekkel hozakodnak elő. «Az egész sze­rencsétlenség abból származik, hogy rajtakaptak bennünket«. Megfogadjuk, hogy bocsánatot kérjünk­ attól való fé­lelmünkben, hogy »megalázzuk magun­kat, csorba esik méltóságunkon«. Néz­­zünk szembe a tényekkel: méltóságun­kon saját magunk ejtettünk csorbát, le­gyünk hát méltóak egy nagy országhoz, emelkedjünk a kellő magaslatra azzal, hogy beismerjük hibánkat, bocsánatot kérünk és helyrehozzuk, amit elrontot­tunk" Ez az idézet világosan tükröz egy ebben a kérdésben igen fontos dol­got: az amerikai közhangulatot, ami­nek jelentőségét most kiemeli az a tény, hogy az USA elnökválasztá­sok előtt áll. Ebből a szempont­ból is nem érdektelen ! Miller tömör megfogalmazása a Chicago Sun and Times­ című lapban: „Ike tagadta, hogy kémrepülés volt, Ike elismerte, hogy kémrepülés volt Ike kijelenti, hogy a berepülések folytatódni fognak. Ike be­jelenti, hogy a kémrepüléseket megszün­tetik. Lehet, hogy Ike egy beteges, fá­radt öregember? Sajnálom, hogy rásza­­vaztam." Elszigetelt vélemények? Nem. Hiszen, százával sorolhatnók fel az ilyen és eh­hez hasonló megnyilatkozásokat,­­ a jelenlegi amerikai közhangulatra éppen ezek a jellemzők, még akkor is, ha van­nak egyesek, akikre több-kevesebb ha­tást gyakorolt az érdekelt washingtoni köröknek az a törekvése, hogy va­gük álljanak az erdő felől s „a sértett fél" palástját öltve megnyergeljék a rosszul értelmezett „nemzeti önérzetet,­ persze, mindez csak egyik oldala a­­ dolgoknak. Mert miután az USA agresszív körei megtorpedózták a csúcs­értekezletet, az ennek nyomán a wa­shingtoni külpolitikára szakadt „gon­dok“ sokrétűek és bonyolultak Az egy­szerű amerikai polgárok véleménye mel­lett elhangzottak szerzőjük személyénél­ fogva súlyosabban latba eső nyilatkoza­tok. Képzeljük el, milyen hatást kelt az említett amerikai közhangulat közepette az a freskó, amit a neves William Du­bois professzor a National Guardian cí­mű, New York-i lapban fest az USA jelenlegi k­ür nszetközi helyzetéről: „...Ázsia fellázadt és lázadozik Afrika is. A Szovjetunió halad előre. Kelet- Európa diadalmaskodik. Kuba kivívta szabadságát, s példáját követi Panama és más latin-amerikai országok. Az Egyesült Államok azonban továbbra is csökönyösködik. Hazugságokat terjesz­tünk Kínáról s határai mentén támoga­tunk egy olyan embert, akiről mi ma­gunk megállapítottuk, hogy semmitekér­­lő... Udvarolunk Adenauernek, hogy fenntartsuk azt a Németországot, melyet a mi hadseregünk hozott létre, a Szov­jetunió meghódítására s egy újabb vi­lágháború veszedelmeként. Megveszte­getjük Francot, udvarolunk Olaszország­nak, s kapaszkodunk Trujilloba mind­addig, amíg ez csak lehetséges. Intriká­kat szövünk Vietnamban és Laoszban, s imádkozunk istenhez, hogy háború rob­banjon ki India és Kína között, ami azonban sehogysem akar megkezdődni.„ Hruscsov elszánta magát arra, hogy meglátogasson bennünket s bár a „kon­­greszmenek" jórésze elbújt előle, ragyo­gó beszédet tartott az egész világ béké­jének üdvére — a legszebb beszédet, ami ezen a tájon Lincoln gettysburgi beszéde óta elhangzott. Mindezek után mi az orosz objektumok fényképezésé­vel foglalatoskodtunk és hazudtunk. Mi­ért? Azért, mert Alm­a Dul­es és a mi katonai vezetőink elhatározták és kitar­tanak elhatározásuk mellett, hogy meg­­­kadályozzák a magasszintű értekezletet, hogy háborúba sodorják az egész em­beriséget." Igen, miért? Ez a kérdés felmerül m­­inden jóhiszemű emberben és min­denki csak azt a választ adhatja rá, mint Dubois professzor A közvélemény hatása alatt az utóbbi napokban szám­talan ugyanennyire éles bírálat hangzott el az USA külpolitika jelenlegi vonal­­vezetése tekintetében egyes, a burzsoá­ziához­­ szervesen hozzátartozó politiku­sok és publicisták részéről, a hasonló­képpen szinte páratlan erejű bírálatok „szövetségesi" vonalon, nem hivatalos, de feltétlenül számottevő körök, nagy súlyt képviselő lapok részéről. Itt ele­gendő, ha csak Walter Lippman és Drew Person cikkeire, Mansfield, Young, Fulbright, Morse szenátorok, Cyrus Eaton, Adlay Stevenson és más politiku­­sok nyilatkozataira, demokrata párti képviselők egyik jelentős számú csoport­jának jelentésére, számos laburista és nem laburista angol politikus nyilatko­zatára, a londoni,­­ nem kevésbé­­ francia burzsoá sajtó állásfoglalásaira utalunk. S arra, hogy mindezek hatása alatt a szenátus külügyi bizottsága máris megindította a parlamenti vizsgálatot s megkezdte a kihallgatásokat (elsőnek Heller külügyminiszter volt órákon át a bizottság előtt) a kémrepülés, vala­mint a csúcsértekezlet meghiúsulása ügyében. ■p­gyszóval: a washingtoni külpoliti­-ti­kának s az ennek ódiumát viselő republikánus pártnak egyszerre több arc­vonalon is fel kell vennie a küzdelmet, hogy mentse a maga számára azt, ami még menthető. Harcba kell szállnia az egyszerű amerikaiak közvéleményével, az ennek hatására most érzékenyebben reagáló demokrata párttal, amely ez­úttal nem hajlandó vállalni a két­párt­­rendszer ismert hagyományát a főbb kül­politikai kérdésekben való közösségről, a szövetséges országok közvéleményével és az ezt képviselő számottevő politiku­sokkal,­ s végül, a világ többi részének közvéleményével — nemcsak azokkal, akik a béke elszánt hívei, hanem olya­nokkal is, akik egyébként többé-kevésbé NATO-vonalon haladnak, esetleg külön­böző átmeneti árnyalatokat képviselnek, de akik nem tudják, nem akarják vállalni még a hallgatás cinkosságát sem a hi­degháború újjáélesztését célzó washing­toni politikával. Annál kevésbé, mert — s ez az érem másik oldala — az Egye­sült Államokban ugyanakkor erősen ak­tivizálódtak azok a reakciós körök, amelyeknek döntő szerepük volt a csúcsértekezlet meghiúsításában,a szverd­­lovszki­j,incidenst­ megelőző és ezt kö­vető kihívó amerikai megnyilatkozások­ban. Tábornokok és miniszterek, a fegy­verkezésben, a feszültség szításában ér­dekelt nagy monopoltrösztök minden­fajta szószólói elérkezettnek vélik az időt arra, hogy végső erőfeszítéseket te­­­gyenek a történelem kerekének vissza­fordítására, a hidegháború általános új­jáélesztésére és tartósítására. Fenne k­övetelik a katonai költségvetés növelé­sét s örömmel számítolják le a hadi vonatkozású értékpapírok áremelkedését a new-yorki tőzsdén. A hidegháború haszonélvezőinek szá­mításai azonban kudarcra vannak ítélve.­­Nemcsak azért, mert a népek éberek a a „szverdlovszki esetből" a helyes ta­nulságot vonják le, és megszívlelve Hrun- 009V elvtárs figyelmeztetését, még na­gyobb éberséggel őrködnek a béke fe­lett. Hanem azért is, mert a szovjet kor­mány a történtek ellenére is hű marad kö­vetkezetes békepolitikájához, kifogja a szelet a nyugati hidegháborús köret vitorláiból. Párizsban és Párizs óta el­hangzott minden beszédében a szovjet miniszterelnök egyetlen alkalommal sem mulasztotta el ezt kellő súllyal kiemelni. „Nem mondtunk le és nem mondunk le a kormányfők találkozójáról — mon­dotta Hruscsov elvtárs a kommunista építés élenjáróinak értekezletén tartott beszédében —, továbbra is az a véle­ményünk, hogy ez hasznos volna. De azt akarjuk, hogy a találkozó a jóhi­szeműség alapján jöjjön létre..." A to­vábbiakban pedig Hruscsov elvtárs ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy az USÁ-ban előbb vagy utóbb olyan sze­mélyek veszik át a vezetést, akik nap­jaink egyetlen reális politikáját, a bé­kére és a békés együttműködésre irá­nyuló politikát folytatnak majd. S ha vannak még katonai kalandokra hajlamosak, akik a Szovjetunió kitar­tóan hangoztatott békekészségében a gyengeség jeleit vélnék felfedezni — mélységes csalódás vár reájuk. A béke szilárd biztosítéka éppen az, hogy leg­főbb őre és védelmezője, a Szovjetunió, a szoros egységben vile a szocialista tá­bor többi országa hatalmas, legyűrhetet­­len erőt képvisel. BODOR TAMÁS közvélemény elítéli az USA hidegháborús külpolitikáját A. N. Koszigin Rómába érkezett RÓMA. (Agerpres). — TASZSZI A. N. Koszigin, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának első alelnöke Argentínából visszatérve Sz. P. Kozirevnek, a Szov­jetunió olaszországi nagykövetének sze­mélyes meghívására Rómába érkezett A Szovjetunió római nagykövete május 30- án a vendég tiszteletére díszvacso­rát rendezett, amelyen részt vettek az olasz pénzügyi és ipari körök képvise­lői. A. N. Kaszigin eszmecserét folytatott az olasz üzleti körök képviselőivel a szovjet—olasz gazdasági együttműkö­dés továbbfejlesztésének kérdéséről. A. N. Kaszigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első alelnöke május­ 31- én meglátogatta G. Gronchi olasz köztársasági elnököt és elbeszélgetett vele. ELŐRE Moszkvai nagykövetünk látogatása Leonyid Brezsnyevnél MOSZKVA (Agerpres) — TASZSZ: Leonyid Brezsnyev május 31-én a Kremlben fogadta Mihail Daleat, a Ro­mán Népköztársaság moszkvai nagy­követét. Mihail Dalea abból az alkalomból tett udvariassági látogatást, hogy Leonyid Brezsnyevet a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének el­nökévé választották. Aláírták a kínai-mongol barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést ULAN BATOR­ (Agerpres) — Ulan Bátorban május 31-én­­aláírták a Mon­gol NK és a Kínai NK közös kor­mánynyilatkozatát Mint a nyilatkozat rámutat, a két fél a tárgyalások során megvitatta a két ország testvéri barátságának és sokoldalú együttműködésének szünte­len fejlesztésével és erősítésével kap­csolatos konkrét problémákat és véle­ménycserét folytatott a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. A közös nyilatkozat leszögezi: a Kí­nai NK és a Mongol NK népei közöt­ti megbonthatatlan barátság szakadat­lan erősítése ,és­ fejlesztése céljából és a két szocialista állam testvéri együtt­működésének kibővítése érdekében, május 31-én Ulan Batorsaan aláírták „A­ Mongol NK és a Kínai NK barát­sági és kölcsönös segélynyújtási szer­ződését“, „A Kínai NK kormánya ál­tal a Mongol NK kormányának nyúj­tandó gazdasági és műszaki segítség­re vonatkozó egyezményt“, valamint ,,A műszaki tudományos egyezményt“. A közös nyilatkozat a továbbiakban kiemeli, hogy a Kínai NK kormánya 1961—1965 között 200 millió rubel ér­tékű hosszúlejáratú hitelt nyújt a Mongol NK, kormányának és támogat­ja a Mongol Népköztársaságot egyes iparvállalatok, hidrotechnikai berende­zések, utak és községi építkezések, közhasznú létesítmények építésében. A két fél megelégedését nyilvánítja az összes szocialista országok erejé­nek megszilárdulásával kapcsolatban; szolidaritást vállal a Szovjetunió­ bé­kepolitikájával, határozottan elítéli az USA agresszív politikáját, amely meg­hiúsította a csúcsértekezletet és fenn­tartás nélkül támogatja a gyarmati és függő országok népeinek felszaba­dítási harcát. '.■■ff.W.'SV 'in ogsc'x norvég külügyminiszter nyilatkozata az amerikai kémrepülőgépről r5 ••• IV:sM .9t­­' iri* ./■- '.. *v 1J OSLO (Agerpres). — Halvard Lange norvég külügyminiszter a parlament­ben kijelentette: Norvégia a jövőben nem engedi meg, hogy a szövetségesek repülőgépei norvég repülőterekről in­duljanak el más országok területére felderítő repülés végrehajtására. Ilyen repülésekre, csakis, a kormány­­ külön­­leges engedélye alapján kerülhet sor. A­ külügyminiszter a továbbiakban elmondotta: az utóbbi két h­étben egyes esetekben megengedtük szövetsége­seinknek, hogy repülőgépeik a mi rep­­pülőtereinkről felszállva nemzetközi te­rületen felderítő repülést végezzenek. A május elsejei incidens után nem ad­tunk ki több ilyen engedélyt és a jö­vőben is csak a kormány különleges határozata alapján adunk. A külügyminiszter hozzátette, hogy a norvég hatóságok behatóan megvizs­gálták az U-2 repülőgéppel történt in­cidenst és május 12-én azt az értesítést kapták, hogy Francis Powers, az U-2 repülőgép pilótája a norvégiai Bodoe repülőtér felé tartott, amikor Szverd­­lovszk felett gépét lelőtték. Mihelyt megkaptuk ezt az értesítést, bejelen­tettük tiltakozásunkat az amerikai kor­mánynál — mondotta a külügyminisz­ter. Az Associated Press hírügynökség jelentése szerint Niels Handal norvég hadügyminiszter május 30-án a külpo­litikai vita során elhangzott kérdésekre válaszolva kijelentette: Francis Po­wers amerikai pilóta, akinek repülőgé­pét Szverdlovszk felett lelőtték, 1958- ban egy Lockhead U-2 repülőgéppel egy amerikai katonai repülőosztag ke­retében ellátogatott egy norvég re­pülőtérre. Ez a nyilatkozat ellentétben áll a norvég hatóságoknak azzal a kijelen­­tésével, miszerint U-2 amerikai repülő­gép sohasem járt Norvégiában. * Újabb tiltakozó hullám Japánban az USÁ-val való katonai szerződés ellen TOKsí­ (Agerpres).­­ A japán­amerikai biztonsági szerződés felülvizs­gálása ellen küzdő országos tanács kezdeményezésére május 31-én Japán egész területén újabb közös akció in­dult az USÁ-val való katonai szerző­dés ellen. A japán dolgozók milliós tö­megeire kiterjedő akció jelszavai: LF. A BIZTONSÁGI SZERZŐDÉSSEL! KÖVETELJÜK A KIS­ KORMÁNY LE­­MONDÁSÁT! FEL KELL OSZLATNI A PARLAMENTET! A japán szakszervezeti szövetségek a Japán Szakszervezetek Főtanácsának vezetésével május 31. és június 11. kö­zött tiltakozó tüntetéseket szerveznek a nagy iparvállalatokban, aláírásokat gyűjtenek azokra a petíciókra, amelyek követelik az amerikai katonai szövet­ség megszüntetését, a semlegességi politikát és az ország kilépését a kato­nai tömbökből. * TOKIO (Agerpres). — A japán la­kosság szerte az országban gyűlése­ken és tüntetéseken követeli a Kisi kor­mány lemondását s állást foglal a ja­pán-amerikai szerződés ellen. Ilyen körülmények között a Kisi kor­mány a függetlenpárti és a Doszikai csoporthoz tartozó képviselők segítsé-­ géhez folyamodik. A két csoport képvi­selői elhatározták azonban — írja a lap —, hogy nem vesznek részt egyet­len plenáris ülésen sem, amelyen a ja­pán-amerikai katonai szerződés kérdé­sét tárgyalják, mindaddig, amíg a par­lament tevékenysége nem normalizáló­dik. ■ ■­­ Másfelől a liberális-demokrata kor­mánypárt keretében is fokozódik a harc a Kiss kormány ellen. A Miki-Macu­­mura parlamenti csoport május 30-i ülésén elhatározta, hogy megakadályoz­za a japán-amerikai szerződés egyol­dalú megvitatását a felsőházban. A kormány véglegesen eljátszotta te­kintélyét. A Tokio Szimbun című új­ság május 31 -i számában közölte a kormány politikájával kapcsolatban megtartott közvélemény - kutatásának eredményét. Tokióban a megkérdezet­tek 73 százaléka a kormány lemondá­sát követelte. A japán—amerikai biztonsági szerződés erőszakos ratifikálása általános fel­háborodást váltott ki Japánban. Az országban egymást érik a kormányel­lenes tüntetések. — Képünkön: a tokiói munkások és főiskolások tüntetése 3 Moszkvában a Szakszervezetek Házában a napokban tartották meg a szovjet sebészek XXVII. össz-szövetségi kongresszusát.­­ Képünkön: B. Petrovszkij professzor, N. Blohin professzor, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájá­nak elnöke, A. Visnyevszki professzor, B. Petrov professzor és P. Kuprianov professzor, a kongresszus résztvevőinek egy csoportja. (TASZSZ felvétel) Manolisz Glézosz szabadságáért Május 31-én Volt 19 éve an­nak, hogy Manolisz Glézosz le­tépte az Akropoliszról a horog­keresztes zászlót. Ez a hőstett adta meg a jelt a görög népnek a hitlerista betolakodók elleni harcra. Ezen az évfordulón a gö­rögországi közvélemény egyre erélyesebben követeli Görögor­szág nemzeti hősének szabadon­­bocsátását. A demokratikus hagyományokat vé­delmező bizottság nyilatkozatot tett közzé, s ebben rámutat arra, hogy Glézosz a­ görög nemzet harci hagyo­mányaihoz méltó hősiesség és önfel­áldozás példaképe. Felhívjuk a kor­mányt — hangzik a nyilatkozat —, tegyen eleget a nemzet iránti kötele­zettségének és helyezze szabadlábra Manolisz Glézoszt, a nemzeti hőst, valamint a nemzeti ellenállási mozga­lom többi harcosát. Legendás hőstettével Glézosz di­csőséget hozott Görögországnak — jelentette ki Tatarasz képviselő. Ezen a napon minden görög, politikai meg­győződésére való tekintet nélkül a hőst magasztalja... A kormány adja vissza neki szabadságát! Az Avgi című lap jelentése szerint az ország minden részéből táviratok érkeznek a kormányhoz s ezekben kü­lönböző politikai meggyőződésű­­ em­berek és különféle szervezetek követe­lik Glézosz és a többi demokrata sza­­badonbocsátását. -LONDON (Agerpres). — Az angol parlament számos laburista képviselő­je táviratot intézett Karamanlisz gö­rög miniszterelnökhöz, s ebben Glé­­zosz sza­badonbocsátását kérik. Ha­sonló kéréssel fordult a görög kor­mányhoz D. N. Pritt, a közismert an­gol jogász, továbbá Maurice Dobb, Hy­man Levy és több más professzor. John Gollan, Nagy-Britannia Kom­munista Pártjának főtitkára levélben biztosította Manolisz Giézoszt arról, hogy az angol demokraták minden tő­lük telhetőt elkövetnek szabadonbocsá­­tása érdekében. ★ Törökországi események ANKARA (Agerpres).­­ Az ankarai rádió jelentése szerint az ideiglenes tö­rök kormány ülésén egyhangúlag elfo­gadták a következő határozatokat: 1. Késedelem nélkül minden intézkedést meg kell tenni a honfitársak anyagi és szellemi életszínvonalának emelésére; 2. Az átmeneti időszakban el kell tiltani a politikai pártok tevékenységét a nem kívánatos események és az állampolgá­rok közötti viták elkerülése végett; 3. Hatálytalanítani kell a korábbi kor­mány összes olyan törvényeit és rendel­kezéseit, amelyek ellentétben állnak a joggal és az igazsággal; 4. Sürgős in­tézkedéseket kell tenni az ország gaz­dasági és pénzügyi helyzetének, vala­mint a nép anyagi helyzetének megja­­vítására; 5. El kell ismerni a korábbi kormánynak idegen országokkal szem­ben vállalt összes politikai, katonai, valamint gazdasági és pénzügyi köte­lezettségeit, és megfelelő intézkedéseket kell tenni ezen a téren. 6. Baráti kap­csolatokat kell kiépíteni az összes álla­mokkal, főként a szövetséges és a szomszédos államokkal. Törökország külpolitikáját elsősorban a béke ügyé­­nek szolgálatába kell állítani. MOSZKVA (Agerpres). — TASZSZ: Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy N. Sz. Rizsov, a Szovjetunió tö­rökországi nagykövete május 31-én fel­kereste Gemal Gürszel tábornokot, Tö­rökország miniszterelnökét és a szovjet kormány megbízásából a következő nyilatkozatot tette : „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya tudomásul veszi az új török kormány megalakulá­sáról szóló közleményt és kijelenti hogy hivatalosan elismeri a Török Köz­társaságnak Őexcellenciája Gemal Gür­szel tábornok vezette kormányát. A szovjet kormány kifejezi azt a re­ményét, hogy az új török kormány meg­teszi majd a szükséges erőfeszítéseket a Szovjetunióval való kapcsolatai meg­javítására. A szovjet kormány régóta óhajtja, hogy a Szovjetunió és Törökor­szág között valóban jószomszédi és ba­ráti kapcsolatok jöjjenek létre.“ ANKARA (Agerpres): Gelül Bayar, Törökország volt elnöke, aki az ankarai katonai iskolában őrizet alatt van, má­jus 30-ról 31-re virradó éjszaka egy idegroham során öngyilkosságot kísé­relt meg. A nyakkendőjével felakasztot­ta magát, de a szolgálatos tiszt meg­hiúsította szándékát. * ANKARA (Agerpres). — Az United Press International hírügynökség je­lenti: Gemal Gürszel tábornok, Török­ország ideiglenes kormányának elnöke május 31-én kijelentette, hogy A. Men­­deresz volt miniszterelnököt és a meg­döntött kormány több­ vezetőjét bíró­ság elé állítják az alkotmány megsze­gése miatt. Gürszel hangsúlyozta, hogy a hadsereg meg van győződve bűnös­ségükről, sürgősen bizottság alakul a Menderesz kormány akcióinak kivizs­gálására. A France Presse hírügynökség an­­karai tudósítójának jelentése szerint a török fővárosból 12 katonai repülő­gép indult el Isztanbulba A repülő­gépek a Menderesz féle demokrata párt 140 parlamenti képviselőjét, a volt kormány magasállású tisztviselőit és törzstisztjeit szállította Isztanbulba, s onnan a márvány-tengeri Yasl-Ada ko­pár szigetre. ★ ★ —­o — Washingtonban megnyílt a SEATO-értekezlet WASHINGTON (Agerpres)­­­ TASZSZ: Washingtonban május 31 én megnyílt az agresszív SEATO pak­tumban résztvevő államok miniszterel­nökeinek és külügyminisztereinek érte­kezlete. A négynapos értekezleten Ausz­tráliát és Újzélandot a miniszterelnö­kök, Angliát, Franciaországot, az USA-t, Pakisztánt, a Fölöp-szigeteket és Thaiföldet pedig a külügyminiszte­rek képviselik. A United Press International hír­ügynökség tudósítása szerint az érte­kezlet célja, hogy „megvizsgálja a fo­kozódó hidegháború távlatait“. Az értekezlet előestéjén, nyilván „kedvező légkör“ teremtése céljából, az amerikai sajtóban számos rágal­mazó cikk jelent meg a délkelet-ázsiai állítólagos „kommunista agresszív ak­ciókról“. A Washington Post and Ti­mes Herald, a háborús hisztéria szí­tására törekedve, azt írja vezércikké­­ben, hogy a SEATO nem eléggé biz­tonságos védelmi eszköz, s arra ser­kenti e szerződés tagállamait, hogy fo­kozzák a háborús előkészületeket. Az értekezlet megnyitóján felszólalt Herter amerikai külügyminiszter. Az olyan országokra utalva, mint India, Burma és Kambodzsa, amelyek nem hajlandók sorsukat a SEATO agresszív politikájához kötni. Herter azt bizony­gatta, hogy a SEATO nemcsak tagál­lamainak függetlenségét biztosítja, ha­nem azon délkelet-ázsiai országokét is, amelyek nem vesznek részt ebben a katonai paktumban. Az értekezlet részvevőit Eisenhower elnök nevében Nixon amerikai alelnök üdvözölte. Nixon beszédében hevesen támadta a Kínai Népköztársaságot. ----o — Eisenhower ázsiai látogatásának útvonala WASHINGTON (Agerpres) TASZSZ: A Fehér Ház május 31-én hivatalosan bejelentette, hogy Eisenhower elnök küszöbönálló ázsiai látogatása során Japánon és Dél-Koreán kívül ellátogat a Fülöp-szigetekre és Tajvanba, vala­mint Okinava japán szigetre, amely a második világháború befejezése óta amerikai megszállás alatt áll.

Next