Előre, 1961. február (15. évfolyam, 4123-4146. szám)

1961-02-01 / 4123. szám

1961. február 1., szerda Gazdag mérleg — A szovjet dolgozók 1960-as sikereiből — MOSZKVA (Agerpres). TASZSZ, Uzbekisztán, Kirgizia, Belaruszia és Észtország statisztikai igazgatóságai­nak közleményeiből kitűnik, hogy e szövetségi köztársaságok tavaly nagy sikereket értek el a népgazda­ság fejlesztésében, Üzbekisztánban az ipari termelés mennyisége 1960-ban 10 százalék­kal emelkedett. A csökkentett mun­kanap mellett a munkatermelé­kenység a köztársaság iparában 5 százalékkal emelkedett s ez lehe­tővé tette, hogy terven felül né­hány száz millió új rubel értékű terméket állítsanak elő. Az Üzbég SZSZK Központi Sta­tisztikai Igazgatósága közölte a TASZSZ egyik munkatársával, hogy a köztársasági iparvállalatok mun­kásainak és tisztviselőinek havi átla­gos keresete 1900-ban 4 százalékkal emelkedett 1959-hez viszonyítva. 1960-ban az Üzbég SZSZK-ban ki­bővítették a gyapotnak, a köztársa­ság legfőbb növényének vetésterüle­tét, a hústermelés 36 százalékkal, a gyapjútermelés pedig 6 százalékkal növekedett. A Kirgiz SZSZK-ban a hústerme­lés 1960-ban 40 százalékkal gyara­podott. A Kirgiz SZSZK ipari ter­melése 1960-ban 11 százalékkal nö­vekedett az 1959. évi színvonalhoz képest. A Belorusz SZSZK Központi Sta­tisztikai Igazgatóságának adatai sze­rint e köztársaságban is túlszárnyal­ták a globális termelés évi tervit. 1959-hez viszonyítva a termelés ta­valy több mint 17 százalékkal gya­rapodott. A gépkocsi-, szerszámgép-, mezőgazdasági gép-, villamos motor gyártásának növekedésével egyide­jűleg gyarapodott a köztársaságban a közfogyasztási cikkek termelése is. Csupán a textilanyagok termelése 11 millió négyzetméterrel volt nagyobb tavaly, mint 1959-ben. A mezőgazdaságban jelentéke­nyen növekedett a megművelhető terület. E növekedés 49.000 hektárt tesz ki. A kolhozokban és szovho­­zokban gyarapodott a szarvasmarha állomány, a sertésállomány és a ba­romfiállomány. Túlteljesítette tavalyi ipari össz­­termelési tervét az Észt SZSZK is. 1960-ban e köztársaság terme­lése 12 százalékkal növekedett 1959-hez viszonyítva. Az Észtor­szági ipar 103 százalékra teljesí­tette össztermelési tervét. Megnyílt az észak-kaukázusi mezőgazdasági dolgozók értekezlete DONMENTI ROSZTOV. (Agerpres). — TASZSZ: Január 31-én délelőtt a Donmenti Rosztovban megkezdődött az észak-kaukázusi kiváló mezőgazda­sági dolgozók értekezlete. Jelen van Nyikita Hruscsov, az SZKP KB első tit­kára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Részt vesz a munkálatokban az észak-kaukázusi tartományok, területek és autonóm köztársaságok több ezer mezőgazdasági dolgozója, valamint meghí­vottként Ukrajna, továbbá Asztrahán, Szaratov és Sztálingrád tartományok és az OSZSZSZK számos élenjáró földművelője. Az értekezleten megvitatják az észak-kaukázusi kolhozok és szovhozok mezőgazdasági termelésének további fokozását célzó intézkedéseket. A fenti kérdéssel kapcsolatos jelentést Dmtrij Poljanszkij, az SZKP KB Elnökségének tagja, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke terjesztette elő. Az értekezlet két napig tart. A Salazar-diktatúra „alapjai“... A portugál nép már három és fél évtizede, 1926 óta sínylődik a fa­siszta diktatúra elnyomása alatt, amely teljesen tönkretette és valóságos börtönné változtatta az országot. „Egy gazdag állam és egy szerfölött szegény nép“ — mondja a portugáliai dolgozók helyzetéről Delgado tábornok, a portu­gálok felszabadító harcának vezetője. A külföldi monopóliumok és 50 dús­gazdag család uralja az ország gazda­sági életét, az elviselhetetlen katonai­­ kiadások a költségvetés egyharmadát emésztik fel — ez okozza a nép sze­génységét és nyomorát. A nemzeti jö­vedelem 61 százalékát a tőkések zse­belik be és mindössze 39 százaléka jut a dolgozóknak. Portugália az az or­szág, ahol az írástudatlanok százalék­­aránya a legnagyobb Európában. Egy dolgozó évi átlagjövedelme nem éri el az évi 200 dollárt sem, ami tízszer ke­vesebb, mint a fejlett tőkés országok­ban. A portugáliai dolgozó havonta át­lag­o­—1 liter tejet, három tojást és valamivel több mint egy kiló húst fo­gyaszt. De ez érthető is, hiszen egy fél kiló hús 25 escudoba kerül, egy bá­nyász napi keresete pedig mindössze 16—17 escudo. A véreskezű Salazar rendszere azon­ban borzalmasabb még a nyomornál s a szegénységnél is. A becsületes emberek, a hazafiak ezreit ítélik el politikai okokból s e perekben rendkívül súlyos ítéleteket hoznak. Tavaly mindössze négy hónap alatt a törvényszékek ösz­­szesen 218 év börtönbüntetést szabtak ki. A választások meghamisítása, az írás­­tudatlanság és a vallási miszticizmus sötétségében élő tömegek félrevezetése, a féktelen terror —­ ezeken az „alapo­kon" tudott fennmaradni 35 év óta Salazar diktatúrája. A „Santa Marta“ óceánjáró példája a portugál nép növekvő antifasiszta har­cát és szabadságtörekvéseit jelképezi. amikor azonban az új rendszer éretté válik, egyre újabb hadállásokat vív ki, döntő erővé válik, s a társadalmi haladás üteme meggyorsul, így volt ez a múltban, így van ez ma is. A nagy kérdések újszerű megoldása Mivel a szocializmus egyre erőtel­jesebb befolyást gyakorol az emberi­ség fejlődésére, korunkban reális le­hetőségek alakultak ki napja­nk leg­fontosabb kérdéseinek újszerű meg­oldására a béke és a szocializmus ér­dekében. Ilyen körülmények között a kapi­talista országok kommunista és mun­káspártjai arra összpontosítják erejü­ket, hogy megszervezzék országuk munkásosztályát és a széles tömege­ket, mozgósítsák őket a népek tár­sadalmi felszabadulására irányuló tö­rekvéseinek valóraváltására. A kom­munista pártok, a forradalom lenini el­mélete által vezérelve, mindig ellenzik a forradalom exportját. A szocialista forradalom minden egyes ország tár­sadalmi fejlődése egész folyamatának, az illető ország belső ellentmondásai végső kiéleződésének eredménye: a szocialista forradalom minden ország földjében gyökerezik és ott diadalmas­kodik, ahol fennállnak a szükséges ob­jektív és szubjektív, gazdasági társa­dalmi feltételek. Napjainkban a kapitalista világot a munka és a tőke közti ellentmon­dás szüntelen kiéleződése jellemzi, va­lamint az, hogy óriási a szakadék a monopóliumok mesébe illő profitjai és a munkásosztály végsőkig való kizsák­mányolása között, hogy krónikus a munkanélküliség. Az elmúlt év köze­pén a munkanélküliek száma — a nyilvánvalóan „megszépített“ és ki­sebbített hivatalos adatok szerint Olaszországban 1,8 millió, Nyugat- Németországban 627.000, Angliában 500.000, Belgiumban 100.000 volt. Ami az IJSA-t , az „általános felvirág­zás“ oly sokat dicsért „társadalmát“ illeti, hallgassuk meg például Paul Douglas amerikai szenátor leírását: „Több mint 4 millió teljes munkanél­­külink és körülbelül kétszer annyi rész­leges munkanélkü­link van ; közel 17 millió ember él nyomortanyákon és majd 8 millió kénytelen a közösség vagy a magánszemélyek jószívéhez appellálni, ha nem akar éhenhalni". A kapitaolizmus ellentmondásai kiéle­ződésének eredményeként fokozódik a tsikosországok dolgozóinak osztály­­harca; a Belgiumban nemrég le­folyt sztrájk, a Japánban,, Olaszor­szágban stb. egymást érő újabb és újabb sztrájkok ismételten megmutat­ták — annak, aki látni akarja —, hogy mit érnek a jelenkori revizionisták dajkameséi a proletariátus­­és a bur­zsoázia osztályérdekeinek „egybehan­golásáról“. A nemzetközi téren kibontakozó mindkét nagy folyamat — a szocialis­ta világrendszer felfelé ívelése, a ka­pitalizmus hanyatlása — meghatároz­za a társadalom szocialista átalakítá­sát végrehajtani képes belső erők nö­vekedését és megszilárdulását­ minden egyes országban. Korunkban újabb és újabb népek térnek rá a szocializmus útjára, saját akaratukból, a maguk választotta út és saját harcuk fejlő­désének eredményeként. Ami a szocialista forradalom meg­valósításának formáját illeti, ez lehet békés vagy nem békés, minden egyes ország konkrét osztályerőviszonyainak megfelelően. A lényeg az, hogy a szo­cializmusra való békés átmenet — amelyet Marx is előrelátott és Lenin is hangsúlyozott, figyelmeztetve arra, hogy ez az akkoriban még ritka le­hetőség rendkívül értékes a proleta­riátus számára — ma reális lehető­séggé vált egész sor kapitalista or­szág számára. A szocialista forradalom békés után történő megvalósítását korunkban megkönnyíti az a körülmény, hogy a kommunista pártok, a szocialista tá­bor országai, határozottan állást fog­lalva az ellenforradalom imperialista exportja ellen, képesek elhárítani vagy határozottan visszavágni az imperia­listáknak, ha azok megpróbálnak be­avatkozni a forradalom útjára lépett népek ügyeibe. Márpedig megakadá­lyozni az imperialista intervenciót annyit jelent, mint elzárni a polgár­­háború kirobbantásának egyik fő csa­tornáját. A mélységesen népi forradalom győzelme Kubában világosan mutat­ja, hogy napjainkban még egy kis ország népének is megvan rá a lehe­tősége, hogy megvédje függetlensé­gét és vívmányait az imperialisták mesterkedéseivel szemben. „Washing­ton jelenlegi tehetetlensége a kubai forradalommal szemben jellemző a történelem egyik fejezetére, mégpedig nemcsak az Új Világ történelmének fejezetére" — írta a Deutsche Woche című nyugatnémet lap­ Napjainkban kedvezőbb feltételek között folyik a népek harca a szabad­ságért és a társadalmi haladásért s ez azokat a mélyreható változásokat tükrözi, amelyek világviszonylatban a szocializmus erői javára végbe mentek. Az emberiség évezredes eszményképének valóraváltása felé A szocializmus és a béke elválaszt­hatatlan. Mivel a szocializmus a vi­lág fejlődésének döntő tényezőjévé vált, korunkban teljesen lehetséges a népek évezredes eszményképének va­lóraváltása: megszabadítani az embe­riséget a háborúk rémképétől. Minden nép tudja, hogy egy új vi­lágháború veszélye nem múlt el. Az atom- és nem atomfelfegyverkezési haj­sza fokozódása a tőkés országokban, a NATO „atomhatalommá“ alakítására vonatkozó tervek, Franciaország és más nyugat-európai államok egyes ka­­tonai támaszpontjainak a Bundeswehr rendelkezésére bocsátása, Franciaor­szág nukleáris fegyverkísérletei, az amerikai imperialisták laoszi interven­ciója, az USA újabb provokációi Kuba ellen —, mindez azt mutatja, hogy az imperialisták, és elsősorban az ame­rikai imperializmus, továbbra is a há­borús előkészületek politikáját foly­tatja, mind újabb és újabb háborús tűzfészkek létrehozásával próbálkozik, s azzal, hogy az emberiséget egy vi­lágégés katasztrófájába döntse. Az imperializmus természete nap­jainkban is olyan, mint a század ele­­jén volt, azonos azzal, amely a két világháborút kirobbantotta. De az im­perializmus napjainkban már nem dönthet kénye-kedve szerint arról, hogy legyen-e háború, vagy sem. A széles tömegek a világon mindenütt kombattív akciókat fejtenek ki a há­ború elhárítására és a béke megszi­lárdítására. Ez a harc a legkülönbö­zőbb formákban bontakozik ki, kezd­ve attól, hogy a japánok milliói óriási tüntetéseket és felvonulásokat rendez­nek a japán-amerikai katonai szerző­dés ellen, egészen addig, hogy az eu­rópai népek elszántan szembeszállnak a német militarizmus újjáélesztésével és azzal, hogy a Bundeswehr katonai támaszpontokat létesítsen más orszá­gokban, kezdve a francia nép széles­körű mozgalmával az algériai békéért, egészen az afrikai népek erőteljes til­takozásáig a szaharai atomrobbantá­sok ellen, kezdve az Egyesült Álla­mokban lezajló tiltakozó menetektől a fegyverkezés ellen, egészen az angliai és dániai lakosság kitartó kampányáig ama tervek ellen, hogy hazájuk terü­letén amerikai atomtámaszpontokat létesítsenek. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet pro­gram reális és hatékony program, amely kifejezi az emberiség évszáza­dos törekvését egy olyan világ létre­hozására, amelyben ne legyenek fegy­verek és háborúk. Ez a program az emberek százmillióinak harci zászlaja lett a világ minden részében. A szocializmus hatalmas tábora, amely szüntelenül növekvő gazdasági és műszaki tudományos erejét fel­használja a háborús kalandorok meg­bénítására, a népek, amelyeknek lét­érdeke a béke fenntartása, a tőkés országok munkásosztályának forradal­mi mozgalma, a béke világmozgalom — korunk mindeme nagy erőinek egyetlen óriási áradatba való egyesü­lése, határozott akcióival képes meg­hiúsítani az imperialista agresszorok mesterkedéseit, elhárítani egy újabb világégés kirobbanását. Lenin már hosszú évekkel ezelőtt rá­mutatott arra, hogy a korszerű techni­ka fejlődése egyre inkább kihangsú­lyozza a háború pusztító jellegét s el­jön majd az az idő, amikor a háború olyan pusztító erejű lesz, hogy általá­ban lehetetlenné válik. Leninnek ez az előrelátása a jelenségek katonai vo­natkozású alakulását illetően korunk­ban megvalósul; a szocialista rendszer erőfölénye lényeges tényezője az im­perializmus megfékezésének és a béke fenntartásának. Az erőviszonyok további alakulása a szocializmus és a béke erős felsőbb­rendűségének fokozottabb kihangsú­­lyozódása, e felsőbbrendűség abszolút­tá válásának perspektívája, reális lehe­tőséget teremt arra, hogy még mielőtt a szocializmus teljes győzelmet aratna az egész földkerekségen, a világhábo­rút kizárják a társadalom életéből. A marxista-leninista ideológia diadalának korszaka A szocializmus erőinek egyre na­gyobb arányú túlsúlya nemzetközi té­ren, a kapitalista rendszer hanyatlása ideológiai téren a burzsoá ideológia egyre súlyosbodó válságában tükröző­dik. Ezt a válságot méginkább kidom­borítja az élet által oly ragyogóan igazolt marxista-leninista ideológia befolyásának és vonzóerejének növe­kedése. Ilyen körülmények között a burzsoá­zia minden renderkec­sére álló eszköz­zel igyekszik szellemi rabságban tar­tani a tömegeket. Vajon ki nem tud­ja, milyen óriási mennyiségű irodalom készül futószalagon e célból az USA- ban és más tőkés országban, hány an­­tikommunista szervezetet és „alapít­ványt“ hoznak össze erre a célra, mi-­­csoda hazugság- és rágalomáradatot terjesztenek a rádió és a televízió ál­lomások! A New York Times nemrég jelentette, hogy kiváló „pedagógu­sokból, könyvtárosokból, könyvkiadók­ból és vallási vezetőkből, valamint ka­tonai szakértőkből s az ipar és a szak­­s­szervezetek képviselőiből“ bizottságot létesítettek, amely valóságos katekiz­­must állított össze azokból a munkák­ból, amelyek a leghatékonyabban „vonzó formában“ verhetik vissza a kommunista doktrínát. Kidobott pénz! A leghatározottabb kudarcot szenved a burzsoázia minden olyan próbálkozása, — a revizioniz­­mus minden buzgó és jól megfizetett segítsége ellenére — hogy szellemi rab­ságban tartsa a tömegeket. A szocia­lizmus minden egyes győzelme, a szo­cialista rendszer minden újabb sikere a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben méginkább növeli a mar­xizmus-len­­izmus befolyását és von­zóerejét. „A marxizmus az emberek millióinak szívében és lelkében él — ismeri el G. Lacroix, a burzsoázia egyik ideológusa — és korunk legerő­sebb társadalmi mozgalma“. A világ népei meggyőződnek ar­ról, hogy csakis a marxizmus-leniniz­­mus által kijelölt úton haladva szaba­dulhatnak meg a kizsákmányolástól és elnyomástól, a munkanélküliségtől és a nyomortól, csakis ily módon vívhat­nak ki magas anyagi és kulturális élet­­színvonalat. Korunk éppen ezért a marxista-leninista ideológia diadalá­nak kora. Napjaink alapvető vonásainak és fo­­lyamatainak marxista-leni­nista tudo­mányos elemzése és annak révén, hogy meggyőzően és világosan rámutat a társadalom jövőbeni fejlődésének útjai­ra a moszkvai Értekezlet Nyilatkozatá­nak jellemzése korunkról óriási jelen­tőséggel bír a kommunista vi­lágmoz­­galom szempontjából. Az értekezlet dokumentumaiban foglalt új tanulsá­gok egész kincsestárával együtt ez a jellemzés hozzásegíti a kommunista és munkáspártokat, hogy jobban tájéko­zódjanak korunk nagy történelmi át­alakulásainak forgatagában, hogy hozzáértéssel vezessék a tömegeket és hogy megteremtsék a lehetőségeket az emberiség égető kérdéseinek megol­­dására a népek törekvéseinek megfe­lelően. A népek mindig is a történelem ala­kító­ voltak, korunkban azonban tuda­tosan és saját ■érdekeiknek megfelelően alakítják a történelmet. ADA GREGORIAN N. CORBU (Megjelent a Scinteia 1961 január 29-i számában) t­o---­A Santa Maria fedélzetén RIO DE JANEIRO (Agerpres). - A Prensa Latina hírügynökség jelentése szerint Allan Smith ellentengernagy, az amerikai flotta 10. számú karibi­tengeri körzetének parancsnoka a Santa Maria fedélzetén tárgyalásokat kezdett Enrique Gaivaoval, a hajó ka­pitányával, az amerikai utasok partra szállításának kérdésében. Munkáselbocsátás az amerikai gépkocsiiparban Az amerikai gépkocsiipar válsága mind több dolgozót ítél munkanélküli­ségre. Amint a Les Echos című francia lap New York-i tudósítója jelenti, a Chrysler-társaság az elmúlt héten 4500 munkást és tisztviselőt bocsátott el a termelés korlátozásával kapcsolatos terv keretében, amelynek végrehajtása ta­valy szeptemberben kezdődött meg. A Wall Street Journal január 30-án jelentette, hogy a Chrysler társaság újabb két szerelő üzemét bezárja és további 5000 munkást bocsát el. A Ford társaság üzemeiben is továb­bi elbocsátások vannak folyamatban. A Wall Street Journal ezzel kapcsolatban jelentette, hogy a Ford üzemekben E­J­C­H­E Negyven éves az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség FIRENZE (Agerpres).­­ Az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség meg­ünnepelte megalakulásának 40. évfor­dulóját. Az Olasz Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Országos Bizottsága ez alka­lomból Firenzében január 30-án ünne­pi gyűlést tartott. A gyűlésen felolvas­ták a külföldi ifjúsági szervezeteknek az olasz ifjúsághoz és a kommunista szövetséghez intézett üdvözleteit. A gyűlésen felszólaltak Ausztria, Anglia, Bulgária, Kuba, Lengyelor­szág, a Szovjetunió, Franciaország és Jugoszlávia ifjúságának küldöttei. Úgyszintén felszólalt Vasile Florea, az IMSZ KB Burájának tagja, aki az Ifjúmunkás Szövetség üdvözletét tol­mácsolta. Előző napon a firenzei ifjúság és a dolgozók nagyszabású gyűlést rendez­tek az emlékezetes évforduló tisztele­tére. A gyűlés részvevőit Luigi Longo, az Olasz KP helyettes főtitkára üdvö­zölte. Ivueim filozófk Sztrájkok Latin- Amerikában Amint a Prensa Latina hírügynökség jelenti, a latin-amerikai országokban a munkások számos sztrájkakciót hajta­­nak végre.­­ Rio de Janeiroban tovább folyik a dokkmunkások sztrájkja. A sztrájko­lók béremelést és jobb munkakörülmé­nyeket követelnek. Santiagoban (Chile) Concepcion tartomány három textil­­gyárának 4000 munkása elhatározta, hogy folytatja a bérkövetelések kivívá­sára csaknem két hónappal ezelőtt megkezdett sztrájkját. Panamai híradás szerint Bocas del Toro tartományban a banánültetvények több mint 3000 indián és más nem­zetiségű munkása újabb sztrájkba lé­pett. 10.000 alkalmazottnak nem lesz mun­kája, minthogy e hét folyamán a tár­saság Wayne (Michigan), Metuchen (New Jersey), Los Angeles és St. Louis városokban levő üzemei beszüntetik működésüket. 55 százalék.­ A World News című angol hetilap beszámol arról, hogy az angliai kon­fekcióiparban foglalkoztatott munkások csaknem 40 százaléka négy nagy tár­saság — Barton, United Dreypers, Gus és Hawport — készruhagyártó vállala­taiban dolgozik. A hetilap kiemeli, hogy a négy társaság nem kevesebb, mint 1980 konfekciós üzletet lát el. A World News felfedi, hogy a dol­gozók munkakörülményei pokoliak ezekben a kapitalista nagyvállalatok­ban Szerfölött nehéz a nők helyzete, akik az iparág össz­munkaerejének 85 százalékát teszik ki. Ugyanazért a mun­­­káért a férfiak bérének csupán 55 szá­zalékát kapják. Csúcsprofitok Az angol gazdaságban dúló válság és az angolok milliói életszínvonalának csökkenése ellenére a bankok tovább­ra is csúcsprofitokat érnek el. A ,,Bareley‘s Bank“ — a legnagyobb azon öt bank közül, amelyek a bankügyle­tek összességének kilenc tizedét bonyo­lítják le — 1960-ban 5.452.000 font sterling profitot ért el, majdnem egy­­harmaddal többet, mint 1959-ben­ A „Midland Bank“ 4.403.000 font sterling értékű profitot ért el, 17,6 százalékkal többet, mint 1959-ben. A „Lloyd's Bank*’ 35 százalékkal, a „Westminster Bank“ pedig 36 százalékkal növelte profitját. Az SZVSZ üdvözlete a montevideoi értekezlethez PRÁGA (Agerpres). — Louis Sail­­lan­t, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára üdvözletet intézett a spanyol­­országi és portugáliai politikai elítél­tek megkegyelmezéséért küzdő máso­dik dél-amerikai konferenciához, amely ezekben a napokban zajlott le Monte­­videoban. A CETERA által ismertetett üzenet hangoztatja: az SZVSZ még nagyobb erőfeszítéseket tesz majd, hogy létre­hozza az összes országos és nemzet­közi szakszervezeti szervezetek össze­fogását annak a harcnak a támogatá­sára, amelyet Spanyolország és Portu­­gália népei folytatnak felszabadulá­sukért. Kongói események • V. A. Zorin levele a közgyűlés elnökéhez a Ruanda Urundi kérdéssel kapcsolatban. • Kel­­lemetlen meglepetések az árulók számára a „kerekasztal konferencián". NEW YORK. (Agerpres). TASZSZ: V. A. Zorin, a Szovjetunió ENSZ-kül­­döttségének vezetője levelet intézett a közgyűlés elnökéhez, s ebben felhívja a figyelmet arra, hogy a közgyűlés va­lamennyi tagját sürgősen tájékoztatni kell a közgyűlés 1960 december 20-i, Ruanda Urundi terület jövőjére vonat­kozó határozatának teljesítéséről, vala­­mint a nemrég lezajlott ostendei (Bel­gium) értekezlet eredményeiről. Az os­tendei értekezleten a belga gyámság alatt levő Ruanda Urundi terület jövő­jét vitatták meg. A Szovjetunió ENSZ küldöttsége vezetőjének az ENSZ titkársága által január 30-án közölt levele hangsúlyoz­­za: a közgyűlés határozatával nyilván­való ellentétben áll a belga kormány­nak az az elhatározása, hogy Ruanda Urundiban általános választásokat szer­vez, mielőtt az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszaka ismét megkezdené munkála­­tait. A határozat előirányozza, hogy a Ruanda Urundi-i általános választáso­kat a közgyűlés XV. ülésszakán meg­állapítandó időpontra kell halasztani és ezen a gyámsági területen a lehető leg­sürgősebben meg kell teremteni a fel­tételeket ahhoz, hogy a választások bé­­kés légkörben folyjanak le. A közgyűlés felszólította a gyámsági hatóságokat: hirdessenek ki haladéktalanul feltétel nélküli általános amnesztiát és hatály­talanítsák a kivételes állapotot, hogy az emigrációban, vagy a börtönökben levő politikai vezetőknek lehetővé te­gyék normális politikai tevékenységük újrafelvételét a választások előtt. * LEOPOLDVILLE (Agerpres).­­ Az úgynevezett „kerekasztal-értekezlet", amelyet az áruló Kaszavubu hívott össze, napról napra újabb kellemetlen meglepetéseket hoz megszervezőinek. Amint már jelentették, a legbefolyáso­sabb politikai pártok képviselői meg­tagadták részvételüket ezen az érte­kezleten. De még azok sem, akiket si­került rávenni, hogy részt vegyenek e találkozón, nem mutatnak túl nagy hajlamot arra, hogy támogassák az alkotmánymódosítási terveket és a tör­vényes kormánynak a hatalomról való eltávolítását. Mindezt Kaszavuba a parlament megkérdezése nélkül igyek­szik megvalósítani. Amint a France Presse hírügynökség tudósítója jelenti, januá­r 30-án a Kaszai tartományok törzsfőnökeinek küldöttsége az érte­kezletnek határozatot nyújtott át, amelyben követelik Patrice Lumumba és a többi letartóztatott politikus azon­nali szabadon bocsátását Ez az akció egybeesett Kalonzsinak a „dél-kaszai bányaállam'' bábvezető­­jének Elisabethvillebe való megérkezé­sével.. A France Presse elisabethvillei tudósítója szerint, Kalonzsi és Chombe igyekeznek megegyezésre jutni ho­gyan válaszoljanak Kaszavubu meghí­vására a kerekasztal értekezleten és a Leopoldvilleben lefolytatandó tárgy­a­lásokon való részvételükkel kapcsolat­ban. E tárgyalásokon a Mobutu-ban­­dáknak, Chombe csendőrségének és a belgák által felfegyverzett és belga tisztek parancsnoksága alatt álló Ka­­lonzsi-féle osztagoknak a Lumumba-Gizenga-kormány csapatai ellen terve­­zett közös katonai akcióit beszélik­ meg. A France Presse hírügynökség leo­­poldvillei tudósítójának jelentése sze­­rint Mobutu továbbra is nagysiervű csapatokat küld repülőgéppel a Keleti tartomány határai felé. Gombatenyészet Kongóban és... Hammarskjöld, a gondos kertész (A londoni Daily Worker-ből) 3 KENnEDY: Az idő nem nekünk dolgozik Az USA új elnökének első kongresszusi üzenete WASHINGTON (Agerpres) John F Kennedy, az USA elnöke január 30-án a kongresszus két házának együttes ülésén felolvasta Üzenetét az Unió helyzetéről. Az elnök beszédét közvetí­tette a rádió és a televízió is. „A nemzeti veszély és a kedvező nemzeti lehetőségek pillanatában szó­lalok ma fel — mondotta. — Még meghatalmazásom lejárta előtt ismét meg kell majd vizsgálnunk, hogy fennmaradhat-e egy ország, amely­nek olyan szervezési és vezetési rend­szere van, mint a miénknek. Egyálta­lán nem lehetünk biztosak abban, hogy mi lesz az eredmény, a válaszok a legkevésbé sem világosak“. Kennedy rámutatott, hogy még nem javasolhat „részletekbe menő törvé­nyes intézkedéseket a nemzeti élet (az amerikai élet — szerk. megj.) minden egyes bajának orvoslására", majd kijelentette, hogy „csupán bizo­nyos megjegyzésekre" szorítkozik és részletesen ismerteti a tényeket. Gazdaságunk jelenlegi helyzete ag­­gasztó — hangsúlyozta az USA elnö­ke. — A gazdasági hanyatlás hét hó­napja tartó időszaka után, a gazda­sági tevékenység három és fél éve tartó lanyhulási időszaka után, a gazdasági fejlődés ütemének hét éve tartó lassúbbodása után, és a farme­rek jövedelmének kilenc éve tartó csökkenési időszaka után vesszük át a vezetést-A nagy depresszió óta még soha sem volt ennyi csőd az üzleti világ­ban. A farmerek jövedelme 1951 óta 25 százalékkal csökkent. Ha nem ve­szünk tekintetbe egy 1958 évi rövid időszakot, a munkanélküli segélyben részesülő munkanélküliek száma je­lenleg magasabb, mint bármikor or­szágunk történetében. Mintegy 5,5 millió amerikai munkanélküli közül több mint egymillió négy hónapnál régebben keres munkát. Minden hó­napban körülbelül 150 ezer munkás veszti el jogosultságát az amúgy is nyomorúságos munkanélküli segélyre. A munkanélküliek egyn­yolcada a legkisebb remény nélkül él körülbelül 100 különösen sok szerencsétlenségtől sújtott és nehézségekkel küzdő vidé­ken. A többi között vannak olyanok, akik különböző tanintézeteket végeztek el és nem tudnak képességeiknek meg­felelő alkalmaztatást találni, továbbá farmerek, akiknek pótmunkára lenne szükségük, hogy megéljenek jövedel­­mükből, de nem találnak ilyen mun­kát, szakképzett és szakképzetlen mun­kások, akiket olyan fontos gazdasági ágakban bocsátottak el állásukból, mint a fém-, gép-, gépkocsi- és kon­fekció­ipar. Sőt, mi több, az 1958 évi hanyatlás után csak lassan és nem is teljesen szedtük össze magunkat. Nem­zeti össztermékünk végső fokon nem volt képes ismét­ elérni teljes potenci­álját. A munkanélküliség sem volt ké­pes ismét leszállni rendes színvonalra. Nem voltunk képesek újból elérni ipari potenciálunk maximális kihasználását. Egyszóval az amerikai gazdaságnak nehézségei vannak. Az Egyesült Államok — mondotta a továbbiakban — az utolsók között van a gazdaság fejlődési üteme tekin­tetében. A múlt év tavasza óta lénye­gében ellenkező irányú folyamat kez­dődött. Csökkent a gazdaságba be­ruházott tőke. . . az építkezések pedig nagyon hanyatlóban vannak. Az eladatlan gépkocsik száma elérte az egymilliót. A munkában lévők száma csökkent s az átlagos munkahét jelen­leg még a 40 órát sem éri el. Ugyan­akkor azonban az árak tovább emel­kednek, s ennek következtében sok amerikainak mind kevesebb a pénze arra, hogy megvásárolja az egyre drá­guló árucikkeket. Kennedy a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a szakértők aggasztó egyöntetűséggel a gazdaság további gyengülését jósolják és a munkanél­­küliség csak jelentéktelen csökkenését 1961 —1962-ben, majd hangoztatta, hogy a kormány nem szándékszik tet­ten szemlélő maradni és a következő 14 napon belül intézkedési tervet ter­jeszt a kongresszus elé, amely — amint mondotta — a munkanélküliség csökkentését..., a termelékenység ser­kentését és a gazdaság fokozottabb fejlődési ütemét lesz hivatva biztosí­tani. Kennedy ezután az USA fizetési mérlegének deficitjével foglalkozott amely az utóbbi három év folyamán mintegy 11 milliárd dollárral növeke­dett, valamint azzal, hogy az USA aranytartaléka csaknem ötmilliárd dol­­lárral csökkent. Kijelentette, hogy mindezek részben annak tulajdonítha­tók, hogy az USA állandóan a reá eső résznél nagyobb hányadot vállalt ma­gra a Nyugat kötelezettségeiből a­atonai hatalom és a más államoknak nyújtott segítség területén. Sokan úgy vélekednek — mondotta —, hogy a mostani politika körülményei között az 1968 évi deficit kétmilliárd dollár lesz, s az emberek azokban az országokban, amelyeknek dollár-ellátása a múltban ezt a deficitet előidézte, most az egész világ füle hallatára kérdik, hogy a dollár­tartalékok elegendőek lesznek-e az általunk vállalt kötelezettségek fe­­dezésére. Kennedy hangsúlyozta, hogy mind­­ezen tények okot adnak az aggoda­lomra, de nem a kétségbeesésre, majd kijelentette, hogy az amerikai kor­mány nem fogja devalorizálni a devi­lárt. De nemcsak nemzetközi fizetési mér­legünk egyensúlya borult fel — foly­tatta az USA elnöke —, hanem 1961 évi állami költségvetésünk is kétségte­lenül újabb veszteséggel zárul... S mindezek ellenére az új kormánynak elkerülhetetlenül a már előterjesztett bevételi és kiadási tervet kell alapul vennie. Meg fogunk azonban tenni mindent, amit tennünk kell — mon­dotta a továbbiakban Kennedy —, mert nemzetgazdaságunkat teljesítetlen és elhanyagolt kötelezettségek terhelik. Városaink egyre szegényesebbé vál­nak, 25 millió amerikai él meg nem felelő lakásokban... Iskoláinkban kétmillióval több gyer­mek jár, mint amennyit befogadni ké­pesek, 90 ezer­ tanárunknak nincs kellő felkészültsége a tanításra, legjobb kö­zépiskolai végzettjeink egyharmada pénzügyi nehézségek miatt nem foly­tathatja tanulmányait. Nincs elég tu­dósunk, mérnökünk és tanárunk ahhoz, hogy beváltsuk az egész világgal szemben vállalt kötelezettségeinket .. Az orvostudomány terén újabb csodák születtek, de ezek a csodák túlságosan gyakran hozzáférhetetlenek az embe­rek nagy tömegei számára, mert (ki­vált az öregeknek) nincs elegendő jö­vedelmük, mert nincs elég hely a kór­­házakban, mert túl kevés a magánkór­ház, mert nincs elég orvosunk és fog­orvosunk. Kennedy hangsúlyozta, hogy az amerikai életnek vannak más fájó pontjai is, majd utalt az USA-ban lé­tező szervezett bűnözésre, a gyermek­bűnözésre és a fajüldözésre. Az a tény, hogy amerikai honfitársaink közül egyeseket fajuk eredete miatt — a vá­lasztójog felhasználásakor és más te­kintetben is — megfosztanak alkotmá­nyos jogaiktól, súlyosan nehezedik az ország lelkiismeretére és emiatt a vi­­lágközvélemény azzal vádol bennün­ket, hogy demokráciánk nem váltotta be a nemzeti örökségünkkel kapcsola­tos nagy reményeket. Az elnök a továbbiakban bejelentet­te, hogy a beszéde során felvetett leg­több kérdéssel kapcsolatban a követke­ző két héten több üzenetet intéz a kongresszushoz. Ám mindezen problémák — jelentet­te ki az elnök — elhalványulnak a világszerte felmerülő kérdésekhez ké­pest. A válságok napról napra szapo­rodnak és ezek elhárítása egyre nehe­zebbé válik. Napról napra közeledünk a legnagyobb veszély nik­eeafához, mégpedig olyan mértékben, amilyen mértékben a fegyverek egyre inkább (Folytatás a 4. oldalon)

Next