Előre, 1964. május (18. évfolyam, 5131-5155. szám)
1964-05-03 / 5131. szám
2 A FŐVÁROSI DOLGOZÓK MÁJUSI SEREGSZEMLÉJE (Folytatás az I. oldalról) 1962—1963. évi globális termelési tervet 102, 4 százalékban teljesítették. Ugyancsak az utóbbi két évben mintegy 920 millió pótmegtakarítást értek el az önköltségnél és közel 330 millió lej terven felüli jövedelmet. A főváros dolgozói joggal büszkék arra, hogy Bukarest ipara jelenleg 35 nap alatt termel annyit, mint 1938-ban egész évben. A hatalmas tartálykocsiktól az autóbuszokig, a háztartási felszerelésektől a legkülönfélébb termékekig, fővárosunk az egész országnak szállít árukat. S ezek választéka szakadatlanul bővül. Az utóbbi két évben például ezernél több új cikk gyártását kezdték meg. Május elseje a bukaresti vállalatok és intézmények kollektíváinak újabb alkalmat nyújtott arra, hogy számbavegyék : hogyan teljesítették eddig a hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára tett versenyvállalásaikat .Dolgozóink jelentik a pártnak, hogy Május 1 tiszteletére túlteljesítették első negyedévi tervüket. A felvonulók első soraiban haladnak a legnagyobb fővárosi vállalatok és intézmények — a 23 August, a Grivita Rosie, Republica, Semanatoarea, Vulcán, a Scinteia Háza Nyomdaipari Kombinát, a Bucuresti készruha- és kötöttárugyár és sok más, kitűnő minőségű gyártmányaiért külföldön is ismert vállalat dolgozói. A jelenlévők hosszasan megtapsolják a hatéves terv első négy évében épült tizenegy fővárosi vállalat, köztük a Danubiana, a rádióalkatrészeket és félvezetőket gyártó vállalat, a szerszámgépet és gépegységeket gyártó üzem, a fűtőtest- és kádgyár és a többi, magas műszaki színvonalon berendezett vállalat munkásait. A felvonulók — nagyrabecsülésük jeléül — elhozták a nagy ünnepre a szocialista verseny számos élenjárójának arcképét. Sok felvonuló büszkén viseli „A szocialista verseny élenjárója“ jelvényt, a különböző érdemrendeket és érdemérmeket, amelyeket a szocialista építés kiteljesítése szolgálatában végzett munkájáért kapott. A tömegek jó kedvvel, örömmel vonulnak fel, lelkesen éltetik a párt, a kormány és a nép megbonthatatlan egységét, hős munkásosztályunkat, szorgalmas kollektivista parasztságunkat, hazánk értelmiségét. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs és a többi pártvezető a meleg ünneplés közepette barátságos integetéssel válaszolnak az üdvözletekre. Több allegórikus szekér bizonyítja, hogy a tavasz újabb építkezéseket talált a fővárosban. A népi hatalom éveibenn Bukarest egyre szebb lett. 1960—1963 között körülbelül 50 000 lakást adtak át rendeltetésének. A diákok az ifjúságra jellemző kitörő lelkesedéssel vonulnak el a díszemelvény előtt. Kart karba öltve, mintegy 50 különböző ország, többszáz Bukarestben tanuló diákja vonul fel. A felvonulók között ott vannak a tudományos kutatóintézetek munkatársai, akik hozzájárulnak a szocialista építés fejlődéséből fakadó bonyolult kérdések megoldásához. Felvonul számos művész és kulturális dolgozó is. Az orvosok és a többi egészségügyi dolgozók transzparensei az egészségvédelmi vívmányokról számolnak be. A szemlélő megtudhatja egyebek között, hogy az átlagos életkor hazánkban 42 évről 66 évre emelkedett. Az ünneplő tömegek lelkes jelszavakkal juttatják kifejezésre mélységes ragaszkodásukat a nép vezetőjéhez , a párthoz, örömüket és megelégedésüket a szocialista építésben elért sikerek fölött; jelmondataikban örömmel és megelégedéssel hangsúlyozzák, hogy országunk gazdasági és társadalmi-kulturális felvirágzása jelentősen hozzájárul a szocialista világrendszer, a szocialista országok nagy testvéri közössége egységének erősítéséhez. Jelszavak hangzanak fel a diadalmas marxistaleninista tanításról, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéről és összeforrottságáról. A felvonulók lelkesen köszöntik a kommunizmust építő szovjet népet, az összes, szocializmust építő népeket, a kapitalista országok szabadságért, demokráciáért, békéért és társadalmi haladásért küzdő munkásosztályát, népeit, az imperialista iga ellen, a szabadságért és nemzeti függetlenségért harcoló gyarmati és függő országok népeit. Festői népviseletben a főváros környéki mezőgazdasági dolgozók képviselői lépnek a térre. Felhangzanak a népi zenekarok vidám akkordjai, a felvonulók hórát táncolnak a díszemelvény előtt. Egy óriási táblán a következő jelszó olvasható : „Éljen és erősödjék a munkásosztály és a kollektivista parasztság szövetsége, a népi demokratikus rendszer megingathatatlan alapja!“ A dolgozók felvonulása után a hagyományos sportparádé következik Elől jönnek a világbajnokok, az olimpiai, európai és országos bajnokságok győztesei. A sportolók, mint minden évben ezúttal is látványos csoportgyakorlatokat végeznek. A 250 000 fővárosi dolgozó, középiskolás tanuló és diák négyórás felvonulása a világ munkásosztályának harci himnuszával, az Internacionáléval ért véget. ★ Május elsején és másodikén a fővárosi és vidéki dolgozók százezrei kulturális ünnepségeken, népünnepélyeken, sportbemutatókon vettek részt. (Agerpres) HAJNALTÓL HÉT ÓRÁIG korán ébredt május elsején a főváros. De legkorábban mégis talán a járművezetők keltek. A megszokott éjszakai félórás órás menetrend már négy óra előtt átvált nappali forgalomba. Négy-öt perces időközökben indulnak a járművek. Hiszen ezres tömegeket szállítanak a gyülekező helyekre. A 89-es troli vonalán is hajnali negyed ötkor már a huszonharmadik járat szeli át a 23 August stadiontól le az Armatei Poporului útig a fővárost. A vezető, Anton Popescu, reggel hét óráig még kétszer kell hogy befussa ezt a hosszú távot. Anton Popescu, ez az alig 30 éves fiatalember már tíz május elsején futotta be ezt a távot a hajnali órákban zászlókkal feldíszített járművén. Tíz éve már, hogy járművezető. És ez alatt a tíz esztendő alatt soha egyszer sem merült fel panasz a munkájára. . S most május elsején ott díszeleg mellén az elismerés jeleként: a Munkaérem. A Cotroceni-i negyed Carol Davila utcája valóságos zászlóerdő. Házak tetején kerítéseken, a magas jegenyéken ott fújja, hajtogatja a korareggeli májusi szél a vörös és nemzeti színű lobogókat. S a temérdek zászló között az egyik jegenyefán zsebkendőnyi rajz vonja magára a figyelmet. A rajzlapon egy galamb a földgömb felett, csőrében hullámzó tűzszínű zászló ... Picasso hírneves békegalambja művészibb, de nem meghatóbb ... Mert ezt a rajzot — a vonalvezetés után ítélve — első vagy második osztályos gyermek készíthette ... ★ Fél hatkor már talpon van a főváros. Benépesül az utcai virslisbódék környéke is. A Magheru úton a Gradinița vendéglő előtt három férfi a legelső reggeliző. Közülük az öregebb, a 68 éves Dan Vasile, nyugdíjas vasutas, a Dionisie Lupu utcából, azt magyarázza két társának — fiának és vejének — hogy soha olyan jól nem esik a virsli, mint ilyenkor az utcán. A fűszer hozzá: az ünneplő tömeg hangulata ! ★ A 6 Martie sugárúton újságárusok cikáznak át meg át az úttesten. — Megjelent a Scinteia. Megjelent a hatoldalas ünnepi szám ! Negyedóra sem telik el, s újabb lapokért fordulnak. Pedig még csak reggel hat óra! A Cismigiu sarkán kezében óriás léggömb-köteggel áll az árus. Egy hét éves forma kislány lép mellé az édesanyjával. — Kettőt vegyél édesanyám. Pirosat is kéket is. Az egyiket hazaviszem, a másikat feleresztem, majd a tribün előtt! Hét órakor néhány órára leáll a forgalom. A járművek helyet adnak a minden irányból hömpölygő emberáradatnak. Tizenegy emelet magasságából nézem a Balcescu sugárútról az Aviator tér felé vonulókat. Ünnepélyes lassúsággal jönnek. A hangfoszlányok leszűrődve, megtisztulva jutnak fel ide. Csak a színek villognak talán élesebben, a zászlók vöröse, sárgája, kékje, virágtenger temérdek árnyalata. Mennyi erő, milyen lenyűgöző hatalom van az ünneplő tömegben! Itt vonulnak el a Nicolae Balcescu rajon élén a Dimbovita gyár dolgozói. — Aztán diákok jönnek... A Colfea kórház alkalmazottai, fehér kórházi ruhában... A Lenin rajon legelején a Vulcan üzem halad 50 tagú fúvószenekarral. S a zenekar előtt és mögött ütemesen lépdel a felvonulók sokasága. Jól ismert akkordok csapódnak fel: munkásindulókat játszanak ! A járda két oldalán az utca népe megtapsolja őket. Az ablakokból innen is, onnan is virágcsokrokat lengetnek feléjük. BALOGH IRMA ★ ★ ★ ELŐRE Hárman a tribünről Építők a menetoszlopban Központi intézmények vezetői, külföldi meghívottak közt, itt a tribünön újra, meg újra feltűnik az élmunkás jelvény : a szocialista versenyben élenjárók kis vörös csillaga. Ezt veszem észre legelőször a három fiatalasszony hajtókáján is. Ballonkabát, kiskosztüm, tavaszi cipő, táska — elegánsak, ünnepiek, mint mindenki más, a kis csillag az irányadó, hogy biztosan munkásnők. — A Tableta gyógyszergyárban dolgozunk. Ismeri, nem ? Bemutatkoznak: a három munkásnő három részleget képvisel. Rodita Mehedinteanu, a tömzsi barna asszonyka a drazsé osztályon dolgozik, a közvetlen, nyílt mosolyú Matilda Salitrarovici a szemcsézőn. Petrita Sovárel, a legfiatalabb pedig csoportvezető a csomagoló osztályon. Még csak most telik meg a tribünök előtt a tér a felvonulókkal, de máris teljesen leköti őket a színes, szokatlan kép, a hullámzó tömeg, tavaszi virág és zászlóerdő. — Először ülnek a tribünök» ’ Kórusban jön a felelet . — Először. Aztán Rodita Mehedinteanu részletezi : — Valamennyien ezen a tavaszon kaptuk meg a szocialista verseny élenjárója jelvényt, ennek a jutalma ez a megtiszteltetés is... Most kezdődik a főváros dolgozóinak nagy felvonulása. Legelöl, egymás mellett három rajon lép be a térre: az Augusztus 23, a Tudor Vladimirescu és Vörös Grivica. Ez utóbbi éppen a mi tribününk oldalán. Petrila Sovárel rögtön felkiált: — A mi vajonunk! Előttünk fognak elvonulni a mieink ... Megélénkül a tribün is, a fel-felharsanó taps közben innen is, onnan is meglebben egy kendő. Munkatársaikat üdvözlik a tribünön ülők. A három asszony el-elcsodálkozik a felreppenő fehér galambokon, a sokszínű léggömbökön, de azért látom: az övéiket várják. — Lám, a Dacia szövődé ... Utánuk mi jövünk! A daciabeliek óriási virágkosarat hoztak ide, a tribün elé, mintha felajánlanák : „gondosan válogattuk minden szálát...” A bólogató óriás művirágok egy-egy új termékük vásznából készültek ... — Ott vannak !... — Matilda Salitzarovici veszi észre először a Tableta gyár sorait. Meglátta a margarétákat, a kékliliomokat, amelyeket hoznak. Kölcsönös integetés kezdődik, egymás felismerése. „Ni, a karbantartó gépész elhozta a kisfiát is... Az a fehér kiskabátos, az utolsó előtti sorban az igazgatónőnk" (ezt nekem mondják) Aztán sok-sok, láthatólag nekik kedves ember, akiket csak a keresztnevükön szólítanak. Lassan elvonul a gyár. Rodita Mehedinteanu most már a Tehnometal üzemet várja, ahol a férjének kell jönnie. Ott minőségellenőr. Gyógyszerüzem ? ! — kiált fel egyszerre Petrila Sováról s egy táblára mutat, amelynek a felírása: Bukaresti Gyógyszerüzem. — Igen, nem tudtad . Ez a neve annak az új gyárnak ... — Milyen kevesen vannak. Igaz, teljesen automatizált. Ez már szakmába vág, ezt megtárgyalják. — Ez itt a Laminorul kell legyen, látom az Elena Brates férjét... — Nézd csak, a rajon orvosai! Ott, a második sor szélén a Nadia nővére... S ez így megy most már, csaknem végig: munkatársaik, ismerőseik hozzátartozóit fedezik fel minduntalan a színes, vidám tömegben és minden szavukon érzem: nagy és boldog büszkeséggel tölti el szívüket a tudat, hogy mennyire egyek ezzel az alkotó-teremtő embertömeggel, amely előttük vonul most, az ünnepi munkatetteket hirdető táblák alatt. D. MÁTRAY ERZSÉBET Ha nem hoznák magukkal a felvonulásra munkájuk eredményének kicsinyített másait, ha nem árulkodna semmiféle grafikon, transzparens arról, hogy az életnek milyen területén dolgoznak, akkor is fel lehetne ismerni őket, még ekkora tömegben is. A tavaszi széltől, naptól, friss levegőtől pirosbarnára pirított arcuk színével ugyanis ilyenkor még legfeljebb csak a földművelők arcszíne vetekedhet. A sűrű zászlóerdőben próbálom leolvasni az egyik feliratos tábla adatait : „I. számú Építő- és Szerelő Vállalat. 1964-ben 2676 lakást, 48 tantermet adunk át rendeltetésének tovább halad a menetoszlop. Más építővállalatok következnek, újabb napbarnította arcok. Bukarest építői. Sokan, nagyon sokan vannak. Végre egy ismerős arc közöttük ! Bronzszínű ez is, mint a többi. Ha nem lennének ezek a rélyen ülő, bozontos szemöldökök alól elővillanó, szokatlanul világoskék szemek, talán rá se ismernék. Petre Margarit a 3. számú Építő- és Szerelő Vállalattól. Pár napja ismerkedtünk meg, kint, Bukarest szélén, a Drumul taberei építőtelepen, pontosabban : annak legújabb részlegén. Az új telepen — „Lotus glisant“ — Csúszózsalus telep — egyelőre nincs sok látnivaló, hiszen csak nemrég kezdték meg itt a munkát. Az építőknek azonban különös tehetségük van ahhoz, hogy érzékletesen, szinte kitapinthatóan szemed elé varázsolják jelenlegi munkahelyük jövendő képét. Két toronyblokk alapjait rakják most le, mindegyik kilenc emeletes lesz és mindegyikben földszinttől a kilencedik emeletig, 120 garzonlakás kap helyet. S hogy teljesebb legyen elképzelésed a jövendő toronyházakról, azt is elárulják : sárgába játszó krémszínű kerámia lapokkal rakják ki külső falait körös-körül. Jövendő toronyházak ? De hiszen ez a jövendő nagyon is közeli ! Terv szerint az esztendő vége. Az új munkatelep közösségének vállalása szerint pedig augusztus 23, illetve szeptember 30. A kérdés jogos : milyen biztosítékuk van a leendő lakóknak arra, hogy az építők vállalta határidőn belül be is költözhetnek ezekbe a toronyblokkokba ? A válasz egyöntetű, és egyformán határozott bárkit kérdezel meg a telepen : a legfőbb biztosíték az új módszer, a csúszózsaluzás alkalmazása. A közösség valamennyi tagja elsajátította már ezt a módszert s különösen tavaly, az Oltenitei úti építkezéseknél, nagy tapasztalatot szerzett annak alkalmazásában. Hogy mit jelent gyakorlatilag ? Egyebek között : mintegy nyolc nappal megrövidíti a kivitelezési időtartamot, az építőállványok fölöslegessé válásával anyagmegtakarítást eredményez és lakosztályonként körülbelül 600 lejjel csökkenti az építkezés önköltségét. Egyéb biztosíték : a csúszózsalus építőtelep egyik lelkes munkacsoportjának, (névszerint Toma Tonciulescu mérnök, Bartha Árpád, Perte Margarit, Petre Topanu, Iosi Iosub mérnök és Mihai Cuelaru) eddig tizennégy újítását vezették be az építkezés gyorsabb üteme, olcsóbb és minőségileg jobb kivitelezése érdekében. A legfőbb biztosíték mégis az építők eddigi munkája. Február elejétől mostaniig teljesen elkészült mindkét blokk számára a csúszózsalu az egész vezetékhálózattal együtt s a munkatelep teljesen készen áll arra, hogy május negyedikén, amikor az ünnep után frissen, kipihenten munkába állnak az építők, azonnal megkezdhessék a betonöntést és a zsalu emelését. ...A menetoszlop tovahömpölyög a tér felé. Ismerősöm barna arca eltűnik a sokaságban. Nem« vagyok mellette, amikor a díszemelvény elé ér, de több mint bizonyos, hogy szokatlanul világoskék szemében a büszkeség fénye is megvillan, amikor elismerő taps köszönti az emelvényekről Bukarest építőit. Hiszen Perte Margarit és társai sem jöttek üres kézzel a májusi felvonulásra. HORVÁTH JÚLIA Lelkesen éljenző tömeg a fővárosi felvonuláson Erő, egészség, szépség — a fővárosi sportolók színpompás ünnepi parádéjának legsajátosabb jellemzői Jövendő tudósok között Amikor közéjük verődtem, reggeli hatkor, a Róma utca sarkán, inkább kamaszos kedvű, csínytevésekre kész középiskolásoknak néztem volna őket. Az egyik fiatalember éppen társát ugratta: - Mivel egyenlő a négyzet plusz a négyzet? Negyedéven ezt már tudni kell. - Te pedig azt mondd meg... S újabb és újabb visszavágások következtek. Az olvasó jól sejti: a bukaresti egyetem negyed- és ötödéves matematika-szakos diákjai között vagyunk, május elsején reggel. A hangulat pedig azért ilyen diákos, fűszeres, mert egyrészt tavasz van, szép tavaszi ünnep, másrészt mert a diáknak, mihelyt május is eljött óhatatlanul június jut az eszébe, amely az évvégi vizsgákat hozza. A tantermekben, laboratóriumokban, otthon a diákszálláson, tanulás és tréfálkozás közben már készülnek reá. Hetek, hónapok, évek óta készülnek vizsgákra, a jövendő hivatásra. Csupa készülődés az egész diákcsapat, de kivált az ötödévesek. Elsorolnám, hogy mivel készülnek, ha tudományos dolgozataik tekintélyes címei mögé laikus létemre sikerült volna behatolnom. De amit szavaikból megsejtettem, éppen elég volt ahhoz, hogy egy most induló nemzedék felkészültsége, tudományos érdeklődése és egész gondolkodásmódja tisztelettel töltsön el. Viorel Mihăilescu, ötödéves hallgató például olyan elektronikus berendezés tervét vázolta fel diplomadolgozatában, amelyre előtte nem gondolt más, és amelynek elképzelése szerint jelentős hasznát látná az automatizált termelés. Vele érődő társa, Vasile Bosoaca még csak negyedéves és űrkutatónak készül: a naptevékenységre és a bolygók pályájára vonatkozóan végez új és egyéni matematikai számításokat. Évfolyamtársát, Ligia Asanachescut hasonlóképpen a csökkentett naptevékenység pillanatnyilag megfigyelhető jelenségei foglalkoztatják. Mircea Chirica, Constantin Dragusin, Stefan Mititelu vagy Alexandru Schiop ötödéves hallgatókat napjaink egyik legizgatóbb kérdése, az automatizálás vonzza matematikai szempontból s ki tudja: az ország ipara egyszer még sokat köszönhet olyan új matematikai számításoknak, amelyekhez most, az államvizsga-dolgozat írása közben hordják az alapot, a Moisil professzor, Paul Constantinescu és Constantin Popovici előadó tanárok gondos irányításával. ...Már a május elsejei ünnepség színhelyére, a Repülők terére léptünk, mire a diákok mindezt elmesélték. A komolylyá vált arcok itt ragyogtak fel újra, hogy köszöntsék vezetőiben a pártot, amely „tanulni, tanulni, tanulni" küldte, buzdította őket.. KACSIR MÁRIA Tavasz, fiatalság, derű... A pionírok után három fővárosi rajongó 23 August, a Tudor Vladimirescu és a Grivita Rosie a bukarestiek felvonulását, dolgozóinak menetoszlopai nyitják meg TOMA GEORGE MAIORESCU: Bukaresti tavasz Ha volna olyan zenekar, amely hangok helyett színekben fejezné ki magát, azt mondanám, hogy Bukarestben a tavasz polikróm szimfóniára zendített. A hangszerek az üveg-beton-szín-épületekkel és a parkok színpompájával kezdik, s folytatják az emberek öltözetével. Az utcák a díszcserjék frisszöldjével, az új építészet sziluettjeinek festők palettájához méltó pasztellszíneivel futnak millió petunia, szalina, begónia körömijeivel és rózsák százezreivel (csupán a régiekhez csatlakozó új rózsák több mint 200 000 tövet és 800 fajtát számlálnak az ifjú épületek teraszainak és balkonjainak sokszínű virágcserepei alatt. A színek tavasza ez, amelyben a kristálykék, tiszta ég kupolája alatt a szocialista versenyzászlók vöröse uralkodik, a zászlóké, amelyek május elsejét köszöntötték és a fasiszta iga alól való felszabadulásunk huszadik évfordulóját fogadják. Ebben a tavaszban maguk a bukarestiek is ünneplőbe vágják magukat, szebben, gondosabban öltöznek, mint máskor, így öltözködnek az emberek a Május 1. sugárúton is. Két évvel ezelőtt külváros terpeszkedett itt, földszintes, roskatag házikókkal. A jövő dimenzióit tervező talajmérőkön kívül csak filmoperatőrök vetődtek el erre, hogy a régi Bukarest képeit vegyék szalagra, vagy bizonyos szenzációra éhes külföldi újságírók. Másfél évvel ezelőtt törtek a magasba az első állványok. Ma a Május 1. sugárút tucatnyi más főúttal és negyeddel egyetemben mintha a tavasz és az ifjúság offenzíváját jelképezné. Bukarest menetel itt sodró erővel új ifjúsága felé, elűzvén a szocialista fővárosból a múlt maradványait, amelyeket mi perifériának nevezünk, de amelynek értelmét a gyermekeink néhány év múlva már szótárban kell hogy megkeressék. Egy év leforgása alatt csupán a Május 1. sugárút kényelmes lakásaiba 6500 lakó költözött: a közeli Vörös Grivica és az Electrofar munkásai, vasutasok, tisztviselők. A főváros egyébként 1964-ben 15 000 új lakással gazdagodik — eltekintve az olyan új negyedektől, mint a Drumul Taberei, Balta Alba, Giulesti, Mihai Bravu, 30 Decembrie stb. De bármilyen szép és modern az üvegből, betonból és színekből összeálló új városkép, a bukarestieket nem elégíti ki az építészet. Ők ezekhez a tavaszi napokhoz hasonlónak, minél vidámabbnak, minél ifjabbnak szeretnék látni városukat, így született meg a főváros rajonjai közötti verseny ötlete. A határidő augusztus 23., a cél: melyik rajon lesz a legszebb addigra. Minden negyed változzék kertté. Ne maradjon udvar virág nélkül. Általánosan megszokottá váltak a füves-virágos járdaszegélyek, parkok, kis zöld ligetek, fás négyszögek ezrei. Noha a városkörnyéki üvegházak befogadóképessége hatalmas (4 000 000 fő), Bukarest krónikus „válságban" szenved, virágéhségben. S a bukarestieket új szenvedély kerítette hatalmába : a kertészkedés. Mindenki minél több dísznövényre áhítozik a háza körül, a balkonján, a munkahelyén. S erre új kezdeményezés született Ha nincs elég virág, majd termesztünk — mondták a 189. választókerület lakosai. Egy üres telken, hazafias munkával „melegágyat" építettek szabad óráikban. Az első eredmény : 30 000 virágszál. Ma a fővárosban több mint 150 ilyen lakóközösségi üvegház van, amelyben több mint kétmillió rózsa, petúnia, begónia, szalina és más virágok nőnek, s ezek fokozatosan elfoglalják helyüket a köröndökön , az épületek lépcsőházában és a teraszokon. Az önköltség: nulla lej, nulla láni. Ugyanakkor a tavak szegélyén, a Dimbova partján és az üres telkeken a bukarestiek lelkes, hazafias munkával hársak, jegenyék, akácok, bükkök, gesztenyefák és fűzek tízezreit ültetik... A főutak kétszáz kilométerének kettős sorú díszfái kihajtottak már... Bukarest kertjei napról napra messzebb terjednek, s ezen a tavaszon minden lépésünkre újabb tanújelét látjuk a kert-főváros ifjúságának. A szépérzék nyomán kifejlődött a szépség iránti felelősségérzet is. Behatol a munkahelyre is, ahol a termelési győzelmeket jelző grafikonok mellett feltűnt „az üzem tisztasági hónapjának“ fölfelé törő görbéje. A Timpuri Női üzemekben például egy volt lerakodó helyen zöld térség született, ifjú hársak magasodnak virágágyak között, s az arasznyi kerítést futórózsa borítja. Az új park közepén ifjúmunkásokra bukkantam, akik épp egy sokszínű szökőkutat szereltek. A Május 1. sugárúton régestesen végig „szabad“-ot jelez a villanyrendőr : minden sorompó nyitva fogadja a szépséget ! Nincs gát a tavasz útjában. Fordította : N. R. 1964. május 3., vasárnap