Előre, 1965. január (19. évfolyam, 5340-5364. szám)

1965-01-03 / 5340. szám

2 SZILVESZTERI M­OZAIK, 1964-1965 jí i — ■ ■ ! Fiatal petrillai bányászok között (Folytatás az 1. oldalról) vigyázását. Nem termeltek szenet, csupán arra kellett ügyelniük, hogy ha sok metángáz vagy víz gyülem­­lik fel, intézkedjenek idejében. A bányára vigyáztak tehát, s így társaik nyugodtan mulathattak. A petrillai bányászok szilveszterét a klubhelyiségben és a Transilvania étteremben szervezték meg. A fiatalok külön mulattak, őket a bányászklub kidíszített termeiben látták vendégül. Tabácaru Vasile bányász brigádvezető feleségével és kisfiával, valamint segédbá­nyász öccsével, Constantinnal jött szilveszterezni. Avram Valér bá­nyász is munkatársainak körében érkezett a klubba. Részükre külö­nös örömet hozott az új esztendő, ugyanis most vették át az E 3-as új háztömb 50-es számú lakásának kulcsát. A bányászokkal együtt mulatott az üzem többi fiatal dolgozója is. Fernd­end Tibor, Hajdú István és még sokan a bányafenntartó rész­leg esztergályosai, gépészei és la­katosai együtt jöttek megünnepelni az újév érkezését. A bányászok könnyűzenekarának szórakoztató műsorával kezdődött a szilveszteri ünnepség. Színre lépett az agitációs művészbrigád is, a­­melynek színvonalas műsora mél­tatta a fiatal élenjáró bányászok ki­váló eredményeit. Éjfélkor borral teli poharak koc­cantak össze. Jókívánságok hang­zottak. A fiatalok sok sikert kíván­tak egymásnak az új esztendőben. BARA MIHÁLY a marosvásárhelyi Kultúrpalotában­­ A marosvásárhelyi Kultúrpalota ezen az éjszakán az ifjúság birodal­ma lett. A nagy előcsarnokban, az emeleteken, kisebb termekben étel­lel, itallal megrakott asztalok soka­sága. Nótaszótól, pohárcsengéstől hangos az épület. A marosvásárhe­lyi iparvállalatok és intézmények élenjáró fiataljai, 600 fiú és leány köszönti itt vidáman az új eszten­dőt. A városi IMSZ bizottság ren­dezte hagyományos szilveszter­ est­et, ahova a termelés és társadalmi munka élenjárói kaptak meghívót. Konfetti száll a levegőben, bebo­rítja a táncolókat, akiknek szűk már a tükörterem, egy részük kiszo­rul a folyosókra. Éjfélkor ünnepi pillanat. A hang­szórókban ismerős hang csendül, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs kö­szönti az ország népét. Felcsattan a taps, összecsendülnek a poharak : — Boldog Újesztendőt!... Az utol­só lap is leszakadt a régi naptárról. Király Károly, az IMSZ Maros- Magyar Autonóm tartományi bizott­ságának első titkára kíván új sike­reket és boldog újévet a város ifjú­ságának. Valahol pezsgősüveg durran. Az Állami Színház fiatal művészeinek tréfás monológjai szakítják félbe olykor a zenét, a vén falak között vidám, gondtalan kacagás. Az Augusztus 23 bútorgyári fia­talok asztalánál vidám nóta száll. Fiatal jegyespárt köszöntenek. Ar­rébb dolgoznak a fényképészek. A teremben tusst húz a zenekar. Ma­lac visít, egy számot kiáltanak és kitörő taps köszönti a szerencsés nyerőt. Aztán újra durrognak a pa­lackok. Száll a szerpentin s a kon­fetti, a párok táncolnak fáradhatat­lanul. Világosodik már s még mindig szól a zene, kifogyhatatlan a móka, a derű, a jókedv. így kezdődött a marosvásárhelyi Kultúrpalotában 1965 első napja. GÁSPÁR TIBOR ja. Aki szilveszterkor felkereste új otthonában, a Republicii út sarkán épült tömbház második emeletén, igencsak elemében találta a bőrfes­tők ékcmesterét. Az asztal megté­rítve, tele étellel, itallal. A vendég­nek mindjárt poharat nyomott a kezébe, s meghívta, ünnepeljen e­­gész családjával, ürítse fenékig a poharat és szükség esetén lakásá­ban zuhanyozhat is. A család büszkén mutogatta az összkomfortos lakás minden zegét­­zugát, a fürdőtől a balkonig, ahon­nan a város legszebb útjára és parkjára nyílik kilátás. Pedig jófor­mán még be sem fejezték a költöz­ködést. A régi konyhabútorukat még volt idejük újjal felcserélni, ám az üzletben kinézett 8000 tejes há­lószoba berendezést csak az ünnep után hozhatják fel. Ez viszont egy cseppet sem rontott a szilveszteri hangulaton, hiszen más egyéb is bő­ven kikerült. 225 kilós volt az „új­évi malac". A kamrában ott függ a sok kolbász, szalonna, a korsók is megteltek borral. Két kislányuknak, Borbálának és Gabriellának gyönyö­rű fenyőt hozott Télapó. Sok aján­dékot tett alá, csak babából négyet. Nehéz elválni a Vékony-családtól, marasztalják a látogatót, vegyen részt örömükben, a jövő megterve­zésében, adjon tanácsot, milyen virágot tegyenek a balkonra. És jöt­tek is hozzájuk a rokonok, a bará­tok, a munkatársak, egymásnak a­­dogatták a kilincset ,hogy meleg kéz­szorítással gratuláljanak, sok sikert kívánjanak az új esztendőben. SIKE LAJOS Barangolás Már újévbe hajlott az éjszaka, mire végigjártunk vagy egy tucat­nyi temesvári szilveszterező társasá­got. Betoppantunk intézményi mu­latságokra, felköszöntöttük ismerő­tök vendéglői asztalkompániáját, megmosolyogtuk a román boroktól „megtáltosodott" külföldi turistát, táncoltunk újévköszöntők családi karéjában, megfordultunk frissen benépesedett új tömbházak környé­kén és még a nagyállomás váróter­meibe is betekintettünk. Bár határo­zottan egyoldalú, de életünknek mégis sokat mondó kaleidoszkópja tárul ilyenkor az ember elé. Mert mit is láthatott az ember egy ilyen gyorstempójú szilveszteri barangolás közben ? Az ametisták (ahogy magukat a temesvári Me­chanikai Üzemek dolgozói nevezik), a néptanács melletti nagy mesteris­kola termeit szállták meg szilvesz­ter éjszakájára. S bár sok százan jöttek el, olyan meghitt, családi volt a hangulat, hogy szívesen végigmu­lattuk volna velük az éjszakát. Vagy talán inkább a szilveszteri diáktanyák valamelyikén ragadtunk volna szívesebben, ahol az önfeledt jókedv mellett az ördöngős ritmu­sok mindenkit táncra hívtak. A vendéglőkben pedig a zene­karok marasztaltak- S bár nem úgy terveztük, a közlekedés csin­talan kedvű szilveszteri tün­dérei, akik ezen az éjszakán bocsá­natos bűnként éppen éjféltájban megfeledkeztek a csendrendeletről, úgy rendezték, hogy a megfoghatat­lan varázsú éjféli percek új lakóne­gyed portáján leptek meg bennün­ket. Az erkélyek alkalmi kórusáll­vánnyá váltak s hirtelenjében újévi köszöntők csendültek fel. Nincs az a zeneszerző, aki le tudná kottázni egy ilyen rögtönzött hangverseny varázsát, amely szomszédokat, em­bereket vitt közel egymáshoz. Egyébként az egész szilveszteri barangolásnak számunkra éppen ez volt a legfőbb élménye: senki sem szilveszterezett egyedül. Még az olyan emberek sem, mint az a fia­tal férfi, akivel az állomásról jövet találkoztunk az utcán, ötliteres fo­nott demizsonnal a kezében nagy lendülettel, meglehetősen bizonyta­lanul méregette a számára erősen billegő aszfaltot, és mindegyre ezt énekelte (Igen énekelte!): Bravo 1965! És mindenkit felköszöntött a demizsonjából. Röviddel éjfél előtt tudta meg a hírt: felesége fiút szült. MAG MÁRIA Bay Anikó, az első megkérde­zett, 18 éves, bájos, feketehajú lány. Első ízben vesz részt ilyen kö­zös szilveszteren, amint mondja, remekül érzi magát. - Minden olyan szép itt, olyan jól megszervezett hogy nem is érezheti magát rosszul az ember. Pedig őszintén megvallom, szoron­gással gondoltam rá, hogyan fo­gom tölteni én most több mint 300 ember társaságában a szilvesztert. De érkezésem után alig félórára már bizonyos voltam benne, hogy minden nagyon jó lesz. És így is történt, örülök, hogy itt búcsúzhat­tam az óévtől és köszönthettem az újat. - Mi tetszik legjobban ? - ve­tettük közbe a kérdést, miközben a fehérkabátos pincér újabb szál­lítmánnyal terhelte az amúgy is gazdagon megrakott asztalt. - Legjobban a baráti hangulat, ebben a nagy teremben uralkodó kellemes légkör tetszik. Csupa jó­barát, jókedvű fiatal találkozott itt ma este. Pányik Lajos, a villáminterjú második alanya, szintén fiatal. Gépészmérnök az Infratirea szer­számgépgyárban. - Nekem a kifogástalan rende­zés tetszik, ami hozzásegíti ezt a több mint 300 fiatalt egy felejthe­tetlen szilveszteri emlékhez. A fel­tálalt ételkülönlegességek is na­gyon ízlenek. Finomak, bőségesek a fogások, s valamennyi felszolgált étel, ital kitűnő, örülnék, ha egy év múlva ugyancsak itt, az ifjú­munkások szilveszterén búcsúzhat­nék az 1965-ös esztendőtől. Chindea Viorica, a Crisul cipő­gyár élenjáró munkásnője, a kö­vetkezőképpen nyilatkozott : - Kellemes élményt jelentett számunkra a vidám műsor, az énekszámok, a jelenetek, ame­lyeket olyan ügyesen rendeztek meg, jól adtak elő fiatal amatőr­művészek. Jó hangulatban koccin­tottunk éjfélkor s kívántunk egy­másnak és mindenkinek boldog új­esztendőt. ILLÉS FERENC eintsunk és igyunk egy pohár bort még 1964-ben a Február 16 mozdony­javító műhelyek legjobb ifjúmunká­saival is. loan Florian és Ioan Poga­­ceanu a két kazánkovács helyet szo­rít. Vasile Rusu minőségi ellenőr és Ioan Dragomir mozdonyszerelők szin­te egyszerre nyújtják felém a tele po­harat. A pillanat most ünnepélyes, hi­szen csak néhány perc van hátra egy eredményes, munkával eltöltött év­ből. Mindenki az óráját nézi. Talpon az egész terem. Zúg a taps, össze­csendülnek a poharak. A tágas tánc­tér újra népes. A közkedvelt Perinitá­­ra zendített rá a zenekar... SZÉKELY PÁL : Megy a kolozsvár-máramaros­­szigeti személyvonat a salva­­visói vonalon. Egy állomás, egy völgyhíd, egy alagút. Majd újból egy állomás. Egyesek leszállnak, mások fürgén kapasz­kodnak a vonatra A szerelvény megy tovább a végállomás felé. Alsóvisó, Petrova, Leordina, Viso- I Bisztró. Mindenütt kivilágított há­zak. Az állomásokon néhány utas, a szolgálatos vasutasok. Visóvel- I­gye. Itt keresztezik egymást a­­ Máramarossziget illetve Kolozsvár­­ felé menő vonatok. És itt találko­­­­zott egy pillanatra az óév az újév­vel. A két vonat mozdonyvezetői és fűtői, Szaták Sándor, Culac Pet­­ru, illetve Mülbauer Lajos és Fodor Attila, köszöntik egymást, majd a mozdonyok hosszú füttyel jelzik az újév jöttét. Néhány perc múlva tovább in­dulnak a vonatok Máramarosszi­­get illetve Kolozsvár felé. Máramarosszigeten Simion Petru forgalmista fogadja a személyvo­natot. Az utasok leszállnak, a mozdony betolat a sűtőházba. Szaták Sándor és Culac Petru, mielőtt hazamennének, egy rövid számítást végeznek. Megelégedés­sel állapítják meg, hogy szilvesz­ter éjszakáján több mint fél tonna szenet takarítottak meg RÁCZ MIKLÓS­ nek lábnyomai, az újesztendő, vette át a stafétabotot. Éppen jókor érkeztem. A vidám­ság tetőfokára ért. A meghívott szí­ninövendékek pantomim jelenetek­kel szórakoztatták a jelenlévőket. A diákélet mulatságos mozzanatai ele­venedtek­ meg előttünk, aztán hu­moros verseket szavaltak. Nem ma­radt el a hagyományos csipkelődés sem. A színinövendékek verseikben parodizálták a festőket és a szobrá­szokat. Ezek sem hagyták azonban magukat. Egy-kettőre előkerültek a plajbászok és az elmaradhatatlan vázlatfüzetek és helyben el is ké­szültek a karikatúrák, amelyeket mindjárt a falra is vetítettek. Szü­net nélkül, a fiatalság kiapadhatat­lan energiájával folyt a mulatság. Lépcsőház: 1965 január elseje reg­gel. Vége a mulatságnak, a főváros utcáin szokatlan forgalom, ismerő­sök és ismeretlenek kívánnak egy­másnak boldog, munkasikerekben gazdag újesztendőt. A szirének hangja elhalt, a ködfátyolon keresz­tül áttörtek az enyhe januári nap első sugarai. GYARMATH JÁNOS Aesculap tanítványai között A máskor komolyan ünnepélyes auládban, olvasóteremben szilveszter éjjel vidáman zsibong a színes es­télyi ruhákba öltözött „medikák", fekete szmokingos orvostanhallga­tók tömege. Csaknem ezerszáz or­­vostanhallgató, köztük közel száz kameruni, latinamerikai, ghanai, iraki, szudáni, bolgár, ciprusi és Salvador­ diák ropja a táncot a diákzenekar muzsikájára, egy má­sik teremben roskadásig rakott asz­taloknál látható élvezettel fogyaszt­ják azokat a finomságokat, ame­­lyektől később szigorú arccal tilt­ják majd el sok páciensüket. A Bukaresti Orvosi és Gyógysze­részeti Intézet hallgatóinak szil­veszterén vagyunk. Éppen véget ért a hagyományos vidám műsor , a „plugufor“, az aki tud, az nyer verseny, (ezúttal vidám orvosi témával), és az intézet mű­kedvelőinek színes műsora. Hangos ovációval koccint min­denki dr. Kile Raduval, a mentőszol­gálat küldöttével, aki az éppen szolgálatban lévő kartársai, a Sal­­varea dolgozói egészségére üríti poharát. A zajos táncteremben el-elkapunk valakit rövid újévi interjúra. — Higgyék el, úgy érzem magam Romániában, mint otthon nálunk — mondja George Adam kenyai or­vostanhallgató, s még hozzáteszi: nálunk is éppen így szilvesztere­zünk ! Justice Kpakpo Allotey ghanai diák két tánc között „nyilatkozik" : a románok kedvesek, barátságosak, vendégszeretők. A guayanai Rolla Cristian éppen kifogástalan románsággal készül nyilatkozni a sajtónak, amikor egy fehér ruhás, szőke medika bocsá­natkérő mosollyal viszi táncba ! — Majd később — kiáltja vissza. Ne zavarjuk tovább őket. Holnap, holnapután találkozhatunk megint velük, amint fehér köpenyben, lelki­­ismeretes gonddal őrködnek a dol­gozók egészsége fölött. TIBOLDI BÉLA Éjfélkor a Giulesti­­negyedben Szokások százai honosodtak meg az idők folyamán az óesztendőtől való búcsúzás estéjén. Ahány or­szág, ahány vidék szinte annyi szil­veszteri szokás. Olaszországban például éjfélkor edényeket, virágcse­­repeket dobálnak ki az utcára, a Rajna mentén székre lépnek fel és onnan ugranak át a jövő évbe, Svédországban és Norvégiában kü­lönösen pompás tűzijátékokat ren­deznek, Madridban a Puerto del So­­lón, az idő terén több ezer ember az óramutatót figyelve várja az új évet. Tanganyikában, kánikulai hő­ségben, különös, kókusztejből készí­tett italokat ürítenek az új esztendő köszöntésére. .. .S a vidám szokások listája folyton gazdagodik. Itt, a főváros­ban a Giulesti új negyedben is újabb szilveszteri szokás született. Pontosan éjfélkor csaknem vala­mennyi ablak kitárult — s míg tá­volról a sűrű ködöt rakétaeső fény­­nyalábjai szakították át — itt apró fényszórókat röpítettek le az úttest­re. Aztán a kivilágított erkélyeken felhangzott a hagyományos ének: Multi ani traiasca... Sokan talán az új lakásba költö­zés évfordulóját is ünnepelték. BALOGH IRMA Esztendők találkozása — a vonaton ! MAROSVÁSÁRHELY: összecsendülnek a jóféle küküllőmentivel töltött poharak Fényárban úszik a Köztársasági téren a gyermekváros A televízió is gazdag műsorral szó­rakoztatta a nézőket. Képünkön : az egyik műsorszám szereplői Marga­reta Pislaruval Plugulorvos Kettős ünnep a Vékony-családban December utolsó hetében beszá­moltunk róla, hogy a máramarosi Télapó 502 lakáskulcsot osztott szét a tartomány városaiban, munkás­központjaiban. Bekopogtattunk a­­zokhoz, akik kettős ünnepet ültek 1964 utolsó éjszakáján : szilvesztert és házavatást. Nemcsak kiváló munkájáról, de kedélyes, jó hangulatáról is közis­mert a szatmári bőrgyárban Vékony József, a kikészítő részleg dolgozó- Villáminterjú Amint december 31-i lapszá­munkban megírtuk, Nagyváradon, a városról elnevezett étteremben, több mint háromszáz ifjúmunkás volt hivatalos szilveszterre. Mi is ellátogattunk ide, ahon­nan, a sok kellemes benyomás mellett, néhány rövid nyilatkozat­tal tértünk vissza. Az új év első órájában megkértünk három rész­vevőt mondja el véleményét, be­nyomását erről a szilveszterről. Elsők a munkában­­de a mulatságban is A mesepalota vendégeket váró nagyterme elevenedik meg előttünk, amikor belépünk a kolozsvári Sport­­csarnokba. A mennyezetet ügyes kezek sokszínű szalagokkal szőtték keresz­­tül-kasul. Szemben a bejárattal pom­pás, ötméteres fenyőfa szórja ezernyi színes fényét és kínálja sokféle „gyü­mölcsét". Az asztalokon hófehér ab­roszok, a vázákban virágok, az üve­gekben aranyló bor. De szakítsuk fél­be a „fényképezést", hiszen a kék­szárnyú nagyajtón máris nevetve, vi­dáman tódulnak a szilveszterező if­jak. Hétszázötvenen vannak. Kolozs­vári üzemek, gyárak, intézmények munkában kitűnt ifjai. Nem kérettetik magukat, összecsendülnek a poharak és a színpadon megkezdődik a vidám műsor. A kiadós szilveszteri vacsora után fogy az enyedi dombok bora A tágas táncteremben sirkába fogóz­­kodnak a táncosok, utána csárdást ropnak. Az asztaloknál sűrűn csen­dülnek össze a poharak, üljünk le egy percre a porcelángyár ifjúmunkásai­nak asztalához. Veronica Pascu, a gyár egyik leg­jobb esztergályosa abbahagyja a dalt. Leontin Pop, kemencelakó kő­műves és Cepusteac Ioan mérnök új­­ratöltik az üres poharakat. A töb­biek is abbahagyják a táncot. Az óra mutatója sebesen halad előre. Köze­ledik az éjfél. De üljünk át néhány percre a szomszéd asztalhoz is. koc- Lépcsőházi riport Lépcsőház, 1964 december 31, 23 óra néhány perc. Szemben velem a milói Vénusz gipsz másolata fehér­­lik. Máskor néhány pillanatra el­időztem volna az örök női szépséget hirdető szobor előtt, de most ennél is hatalmasabb erők irányították lépteimet. A modern szirének hang­ja csábítóan szállt alá valahonnan a második emeletről. Rita Pavone­r — állapította meg szakértelemmel egy Apolló szobor mellett várakozó fiú. És mivel senki sem csorgatott viaszt a fülébe és én sem kötöttem magam a lépcső kor­látjához, engedelmeskedtünk a szil­veszteri mulatságra csalogató sziré­nek hívásának. Én mindig zavarban vagyok egy idegen lépcsőházban, de itt, a fővá­rosi képzőművészeti főiskola elő­csarnokában nem is volt időm tépe­­lődni, merre menjek, mert a diákse­reg magával ragadott. Elindultunk felfelé. A falon körbe körbe hatal­mas lábnyomok jelezték az utat. A második emeleten, mint egy célvo­nal, fekete csík szakította meg az órási lépteket. Onnan egy kisgyer­ Szilveszter estéjén a szatmári Miorita vendéglőben ELŐRE (Munkatársunktól) Amióta be­indult a Téli Spartakiád az Avas­ban, rajonszerte mintegy 20 fa­lusi sportegyesület rendezett kü­lönféle versenyeket. Avasf­első­faluban például 4 sportegyesület sakkozói vetélkedtek a legjobb címért, örvendetes, hogy ezen a vidéken is mind több rajongót szereznek azok a sportágak, melyeket 2—3 évvel ezelőtt még csak néhányan űztek 1965., január 3., vasárnap SPORT • SPORT • SPORT • SPORT Sportolóink nemzetközi találkozókon KÉZILABDA. A Bukaresti Dinamo férfi kézilabda csapata folytatta portyáját a Né­met SZK-ban, s Hasslochban a Palatinat helyi csapattal mérkőzött ; a bukaresti ké­zilabdázók kiváló játék után 21—9 (13—4) arányban győzték le ellenfelüket. Bukarest ifjúsági kézilabda válogatottja megnyerte a hagyományos január 1-i ber­lini villámtornát, amelynek végleges táb­lázata a következő : 1. Bukarest (ifjúsági csapat) — 8 pont (26—16) ; 2. Berlin — 6 pont; 3. Lipcse — 4 pont ; 4. Bécs — 2 pont; 5. Koppenhága — 0 pont. RÖGBI. Népes közönség tekintette meg a Beziers-i központi stadionban a Beziers- Bukaresti Grivita Rosie nemzetközi rögbi mérkőzést. Rendkívül szép játék után a találkozó 6—6 (6—3) arányú döntetlennel végződött. SAKK. Florin Gheorghiu hazánk sakk­bajnoka továbbra is kitűnően szerepel a hastingsi (Anglia) nemzetközi tornán. A 4. fordulóban döntetlenre játszott az angol Hindiével, az 5. fordulóban pedig a 37. lé­pés után legyőzte a brit Littlewoodot. A román sakkozó 4 ponttal a nyugatnémet Pflegerrel együtt a táblázat élén áll. NÉHÁNY SORBAN • Gaston Roelants, olimpiai bajnok sze­­mélyében már másodszor belga atléta nyerte meg január 1-én a hagyományos fu­tóversenyt Sao Paulo brazíliai város utcáin. Több százezer ember nézte végig az érde­kes versenyt, amelynek első számú esélye­se, Roelants, mindenben igazolta a várako­zásokat. A belga sportoló néhány kilomé­ter után a csoport élére került és könnyen győzött. TEHETSÉGKUTATÁS Nemrégiben felkerestük a Sza­ lonta rajoni Testnevelési- és Sportunió elnökét, Anastasiu Aurel elvtársat, s elbeszélget­tünk vele arról, hogy Sza­­lonta vidéke nemcsak kollektív gazdaságaival tett szert orszá­gos hírnévre, hanem egyre na­gyobb méreteket öltő sportéle­téért is elismerést érdemel. A különböző jól megszervezett tömegversenyek fellendítették a sportéletet nemcsak Szalontán, hanem Talpason, Bátoron, Ár­pádon, Cséfán, Gyantán és a ra­jon szinte minden községében. Jelenleg 53 sportegyesület műkö­dik a rajonban. A Köztársasági Spartakiád tömegszakaszán több mint 20 000-en vettek részt, a most zajló Téli Spartakiád torna, birkózó, sakk, asztalitenisz, sport­lövészet, súlyemelés és korcsolya versenyeire pedig 15 000-en ne­veztek be eddig. A TSU rajoni tanácsa a tavaly ősszel 53 ön­kéntes sportinstruktort készí­tett fel a versenyek megszerve­zésére és levezetésére. És külö­nös hangsúlyt helyeztek arra, hogy ezeket lehetőleg a minő­ségi sport színvonalán irányít­sák. Figyelemre méltó jelenség, hogy a legnépszerűbb sport, a labdarúgás mellett egyre több híve van az atlétikának , a leg­utóbbi tömegversenyen például 8043-an indultak különböző at­létikai számokban. És a verse­nyek során a szakemberek 25 te­hetséges fiatal versenyzőre fi­gyeltek fel. A TSU elnöke hang­súlyozta, hogy azóta is rendsze­resen foglalkoznak az edzők a feltűnt tehetségekkel. A TSU vezetőségének kérésé­re Szalontán Frid Péter súlylö­kővel, Pantics Petru atlétával, Mados Mihály, illetve Gripp Andrei önkéntes edzők foglal­koznak, Árpádon pedig Kiss Fe­renc 60, 100 és 200 méteres fiatal vágtázó Tóth Mihály önkéntes edző irányítása mellett végzi ed­zéseit. S így van ez mindenütt a rajonban. Az intézkedés helyes­ségét igazolják a tavalyi eredmé­nyek. A legutóbbi tartományi at­létikai bajnokságon Nagyvárad és Belényes után, a harmadik helyen Szalonta rajon végzett, az országos kosárlabda iskola­bajnokságon a negyedik helyet vívták ki; a 13 éves Pogan Vale­ria, Bredet Aurel edző tanítvá­nya, az 1964-évi országos tenisz­­bajnokságon — korcsoportjában — a legjobbnak bizonyult. Az elért eredmények azonban távolról sem elégítik ki a TSU rajoni tanácsát s arra töreked­nek, hogy még magasabb szín­vonalra emeljék a tömegsportot, ami a minőségi sport alapját ké­pezi. Legnagyobb gondjuk je­lenleg a szakember­hiány. Az önkéntes edzők, tornatanárok, instruktorok legtöbbje szívesen és lelkesedéssel végzi munkáját, de — sajnos — ez a nagy igyeke­zet nem párosul mindenkinél jó szakmai felkészültséggel, így aztán a versenyek sok helyen formaivá válnak a kimagasló eredmények képviselői, a fiatal tehetséges sportolók elvesznek. Erre vall az is, hogy a tavalyi tö­megversenyek részvevői közül mindössze 25-re figyeltek fel. S ha jól megnézzük, ennek is csak a felével foglalkoznak érdemé­ben az edzők és szakemberek. A TSU rajoni tanácsa reméli — legalább is ígéretet kapott rá a TSU tartományi tanácsától — hogy tavaszig megoldódik Sza­lonta rajonban a képzett szak­emberek hiánya. Tartományi tanács figyelem ! Tettekre van szükség. NAGY­ V. ISTVÁN

Next