Előre, 1965. január (19. évfolyam, 5340-5364. szám)
1965-01-03 / 5340. szám
2 SZILVESZTERI MOZAIK, 1964-1965 jí i — ■ ■ ! Fiatal petrillai bányászok között (Folytatás az 1. oldalról) vigyázását. Nem termeltek szenet, csupán arra kellett ügyelniük, hogy ha sok metángáz vagy víz gyülemlik fel, intézkedjenek idejében. A bányára vigyáztak tehát, s így társaik nyugodtan mulathattak. A petrillai bányászok szilveszterét a klubhelyiségben és a Transilvania étteremben szervezték meg. A fiatalok külön mulattak, őket a bányászklub kidíszített termeiben látták vendégül. Tabácaru Vasile bányász brigádvezető feleségével és kisfiával, valamint segédbányász öccsével, Constantinnal jött szilveszterezni. Avram Valér bányász is munkatársainak körében érkezett a klubba. Részükre különös örömet hozott az új esztendő, ugyanis most vették át az E 3-as új háztömb 50-es számú lakásának kulcsát. A bányászokkal együtt mulatott az üzem többi fiatal dolgozója is. Ferndend Tibor, Hajdú István és még sokan a bányafenntartó részleg esztergályosai, gépészei és lakatosai együtt jöttek megünnepelni az újév érkezését. A bányászok könnyűzenekarának szórakoztató műsorával kezdődött a szilveszteri ünnepség. Színre lépett az agitációs művészbrigád is, amelynek színvonalas műsora méltatta a fiatal élenjáró bányászok kiváló eredményeit. Éjfélkor borral teli poharak koccantak össze. Jókívánságok hangzottak. A fiatalok sok sikert kívántak egymásnak az új esztendőben. BARA MIHÁLY a marosvásárhelyi Kultúrpalotában A marosvásárhelyi Kultúrpalota ezen az éjszakán az ifjúság birodalma lett. A nagy előcsarnokban, az emeleteken, kisebb termekben étellel, itallal megrakott asztalok sokasága. Nótaszótól, pohárcsengéstől hangos az épület. A marosvásárhelyi iparvállalatok és intézmények élenjáró fiataljai, 600 fiú és leány köszönti itt vidáman az új esztendőt. A városi IMSZ bizottság rendezte hagyományos szilveszter estet, ahova a termelés és társadalmi munka élenjárói kaptak meghívót. Konfetti száll a levegőben, beborítja a táncolókat, akiknek szűk már a tükörterem, egy részük kiszorul a folyosókra. Éjfélkor ünnepi pillanat. A hangszórókban ismerős hang csendül, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs köszönti az ország népét. Felcsattan a taps, összecsendülnek a poharak : — Boldog Újesztendőt!... Az utolsó lap is leszakadt a régi naptárról. Király Károly, az IMSZ Maros- Magyar Autonóm tartományi bizottságának első titkára kíván új sikereket és boldog újévet a város ifjúságának. Valahol pezsgősüveg durran. Az Állami Színház fiatal művészeinek tréfás monológjai szakítják félbe olykor a zenét, a vén falak között vidám, gondtalan kacagás. Az Augusztus 23 bútorgyári fiatalok asztalánál vidám nóta száll. Fiatal jegyespárt köszöntenek. Arrébb dolgoznak a fényképészek. A teremben tusst húz a zenekar. Malac visít, egy számot kiáltanak és kitörő taps köszönti a szerencsés nyerőt. Aztán újra durrognak a palackok. Száll a szerpentin s a konfetti, a párok táncolnak fáradhatatlanul. Világosodik már s még mindig szól a zene, kifogyhatatlan a móka, a derű, a jókedv. így kezdődött a marosvásárhelyi Kultúrpalotában 1965 első napja. GÁSPÁR TIBOR ja. Aki szilveszterkor felkereste új otthonában, a Republicii út sarkán épült tömbház második emeletén, igencsak elemében találta a bőrfestők ékcmesterét. Az asztal megtérítve, tele étellel, itallal. A vendégnek mindjárt poharat nyomott a kezébe, s meghívta, ünnepeljen egész családjával, ürítse fenékig a poharat és szükség esetén lakásában zuhanyozhat is. A család büszkén mutogatta az összkomfortos lakás minden zegétzugát, a fürdőtől a balkonig, ahonnan a város legszebb útjára és parkjára nyílik kilátás. Pedig jóformán még be sem fejezték a költözködést. A régi konyhabútorukat még volt idejük újjal felcserélni, ám az üzletben kinézett 8000 tejes hálószoba berendezést csak az ünnep után hozhatják fel. Ez viszont egy cseppet sem rontott a szilveszteri hangulaton, hiszen más egyéb is bőven kikerült. 225 kilós volt az „újévi malac". A kamrában ott függ a sok kolbász, szalonna, a korsók is megteltek borral. Két kislányuknak, Borbálának és Gabriellának gyönyörű fenyőt hozott Télapó. Sok ajándékot tett alá, csak babából négyet. Nehéz elválni a Vékony-családtól, marasztalják a látogatót, vegyen részt örömükben, a jövő megtervezésében, adjon tanácsot, milyen virágot tegyenek a balkonra. És jöttek is hozzájuk a rokonok, a barátok, a munkatársak, egymásnak adogatták a kilincset ,hogy meleg kézszorítással gratuláljanak, sok sikert kívánjanak az új esztendőben. SIKE LAJOS Barangolás Már újévbe hajlott az éjszaka, mire végigjártunk vagy egy tucatnyi temesvári szilveszterező társaságot. Betoppantunk intézményi mulatságokra, felköszöntöttük ismerőtök vendéglői asztalkompániáját, megmosolyogtuk a román boroktól „megtáltosodott" külföldi turistát, táncoltunk újévköszöntők családi karéjában, megfordultunk frissen benépesedett új tömbházak környékén és még a nagyállomás várótermeibe is betekintettünk. Bár határozottan egyoldalú, de életünknek mégis sokat mondó kaleidoszkópja tárul ilyenkor az ember elé. Mert mit is láthatott az ember egy ilyen gyorstempójú szilveszteri barangolás közben ? Az ametisták (ahogy magukat a temesvári Mechanikai Üzemek dolgozói nevezik), a néptanács melletti nagy mesteriskola termeit szállták meg szilveszter éjszakájára. S bár sok százan jöttek el, olyan meghitt, családi volt a hangulat, hogy szívesen végigmulattuk volna velük az éjszakát. Vagy talán inkább a szilveszteri diáktanyák valamelyikén ragadtunk volna szívesebben, ahol az önfeledt jókedv mellett az ördöngős ritmusok mindenkit táncra hívtak. A vendéglőkben pedig a zenekarok marasztaltak- S bár nem úgy terveztük, a közlekedés csintalan kedvű szilveszteri tündérei, akik ezen az éjszakán bocsánatos bűnként éppen éjféltájban megfeledkeztek a csendrendeletről, úgy rendezték, hogy a megfoghatatlan varázsú éjféli percek új lakónegyed portáján leptek meg bennünket. Az erkélyek alkalmi kórusállvánnyá váltak s hirtelenjében újévi köszöntők csendültek fel. Nincs az a zeneszerző, aki le tudná kottázni egy ilyen rögtönzött hangverseny varázsát, amely szomszédokat, embereket vitt közel egymáshoz. Egyébként az egész szilveszteri barangolásnak számunkra éppen ez volt a legfőbb élménye: senki sem szilveszterezett egyedül. Még az olyan emberek sem, mint az a fiatal férfi, akivel az állomásról jövet találkoztunk az utcán, ötliteres fonott demizsonnal a kezében nagy lendülettel, meglehetősen bizonytalanul méregette a számára erősen billegő aszfaltot, és mindegyre ezt énekelte (Igen énekelte!): Bravo 1965! És mindenkit felköszöntött a demizsonjából. Röviddel éjfél előtt tudta meg a hírt: felesége fiút szült. MAG MÁRIA Bay Anikó, az első megkérdezett, 18 éves, bájos, feketehajú lány. Első ízben vesz részt ilyen közös szilveszteren, amint mondja, remekül érzi magát. - Minden olyan szép itt, olyan jól megszervezett hogy nem is érezheti magát rosszul az ember. Pedig őszintén megvallom, szorongással gondoltam rá, hogyan fogom tölteni én most több mint 300 ember társaságában a szilvesztert. De érkezésem után alig félórára már bizonyos voltam benne, hogy minden nagyon jó lesz. És így is történt, örülök, hogy itt búcsúzhattam az óévtől és köszönthettem az újat. - Mi tetszik legjobban ? - vetettük közbe a kérdést, miközben a fehérkabátos pincér újabb szállítmánnyal terhelte az amúgy is gazdagon megrakott asztalt. - Legjobban a baráti hangulat, ebben a nagy teremben uralkodó kellemes légkör tetszik. Csupa jóbarát, jókedvű fiatal találkozott itt ma este. Pányik Lajos, a villáminterjú második alanya, szintén fiatal. Gépészmérnök az Infratirea szerszámgépgyárban. - Nekem a kifogástalan rendezés tetszik, ami hozzásegíti ezt a több mint 300 fiatalt egy felejthetetlen szilveszteri emlékhez. A feltálalt ételkülönlegességek is nagyon ízlenek. Finomak, bőségesek a fogások, s valamennyi felszolgált étel, ital kitűnő, örülnék, ha egy év múlva ugyancsak itt, az ifjúmunkások szilveszterén búcsúzhatnék az 1965-ös esztendőtől. Chindea Viorica, a Crisul cipőgyár élenjáró munkásnője, a következőképpen nyilatkozott : - Kellemes élményt jelentett számunkra a vidám műsor, az énekszámok, a jelenetek, amelyeket olyan ügyesen rendeztek meg, jól adtak elő fiatal amatőrművészek. Jó hangulatban koccintottunk éjfélkor s kívántunk egymásnak és mindenkinek boldog újesztendőt. ILLÉS FERENC eintsunk és igyunk egy pohár bort még 1964-ben a Február 16 mozdonyjavító műhelyek legjobb ifjúmunkásaival is. loan Florian és Ioan Pogaceanu a két kazánkovács helyet szorít. Vasile Rusu minőségi ellenőr és Ioan Dragomir mozdonyszerelők szinte egyszerre nyújtják felém a tele poharat. A pillanat most ünnepélyes, hiszen csak néhány perc van hátra egy eredményes, munkával eltöltött évből. Mindenki az óráját nézi. Talpon az egész terem. Zúg a taps, összecsendülnek a poharak. A tágas tánctér újra népes. A közkedvelt Perinitára zendített rá a zenekar... SZÉKELY PÁL : Megy a kolozsvár-máramarosszigeti személyvonat a salvavisói vonalon. Egy állomás, egy völgyhíd, egy alagút. Majd újból egy állomás. Egyesek leszállnak, mások fürgén kapaszkodnak a vonatra A szerelvény megy tovább a végállomás felé. Alsóvisó, Petrova, Leordina, Viso- I Bisztró. Mindenütt kivilágított házak. Az állomásokon néhány utas, a szolgálatos vasutasok. Visóvel- Igye. Itt keresztezik egymást a Máramarossziget illetve Kolozsvár felé menő vonatok. És itt találkozott egy pillanatra az óév az újévvel. A két vonat mozdonyvezetői és fűtői, Szaták Sándor, Culac Petru, illetve Mülbauer Lajos és Fodor Attila, köszöntik egymást, majd a mozdonyok hosszú füttyel jelzik az újév jöttét. Néhány perc múlva tovább indulnak a vonatok Máramarossziget illetve Kolozsvár felé. Máramarosszigeten Simion Petru forgalmista fogadja a személyvonatot. Az utasok leszállnak, a mozdony betolat a sűtőházba. Szaták Sándor és Culac Petru, mielőtt hazamennének, egy rövid számítást végeznek. Megelégedéssel állapítják meg, hogy szilveszter éjszakáján több mint fél tonna szenet takarítottak meg RÁCZ MIKLÓS nek lábnyomai, az újesztendő, vette át a stafétabotot. Éppen jókor érkeztem. A vidámság tetőfokára ért. A meghívott színinövendékek pantomim jelenetekkel szórakoztatták a jelenlévőket. A diákélet mulatságos mozzanatai elevenedtek meg előttünk, aztán humoros verseket szavaltak. Nem maradt el a hagyományos csipkelődés sem. A színinövendékek verseikben parodizálták a festőket és a szobrászokat. Ezek sem hagyták azonban magukat. Egy-kettőre előkerültek a plajbászok és az elmaradhatatlan vázlatfüzetek és helyben el is készültek a karikatúrák, amelyeket mindjárt a falra is vetítettek. Szünet nélkül, a fiatalság kiapadhatatlan energiájával folyt a mulatság. Lépcsőház: 1965 január elseje reggel. Vége a mulatságnak, a főváros utcáin szokatlan forgalom, ismerősök és ismeretlenek kívánnak egymásnak boldog, munkasikerekben gazdag újesztendőt. A szirének hangja elhalt, a ködfátyolon keresztül áttörtek az enyhe januári nap első sugarai. GYARMATH JÁNOS Aesculap tanítványai között A máskor komolyan ünnepélyes auládban, olvasóteremben szilveszter éjjel vidáman zsibong a színes estélyi ruhákba öltözött „medikák", fekete szmokingos orvostanhallgatók tömege. Csaknem ezerszáz orvostanhallgató, köztük közel száz kameruni, latinamerikai, ghanai, iraki, szudáni, bolgár, ciprusi és Salvador diák ropja a táncot a diákzenekar muzsikájára, egy másik teremben roskadásig rakott asztaloknál látható élvezettel fogyasztják azokat a finomságokat, amelyektől később szigorú arccal tiltják majd el sok páciensüket. A Bukaresti Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatóinak szilveszterén vagyunk. Éppen véget ért a hagyományos vidám műsor , a „plugufor“, az aki tud, az nyer verseny, (ezúttal vidám orvosi témával), és az intézet műkedvelőinek színes műsora. Hangos ovációval koccint mindenki dr. Kile Raduval, a mentőszolgálat küldöttével, aki az éppen szolgálatban lévő kartársai, a Salvarea dolgozói egészségére üríti poharát. A zajos táncteremben el-elkapunk valakit rövid újévi interjúra. — Higgyék el, úgy érzem magam Romániában, mint otthon nálunk — mondja George Adam kenyai orvostanhallgató, s még hozzáteszi: nálunk is éppen így szilveszterezünk ! Justice Kpakpo Allotey ghanai diák két tánc között „nyilatkozik" : a románok kedvesek, barátságosak, vendégszeretők. A guayanai Rolla Cristian éppen kifogástalan románsággal készül nyilatkozni a sajtónak, amikor egy fehér ruhás, szőke medika bocsánatkérő mosollyal viszi táncba ! — Majd később — kiáltja vissza. Ne zavarjuk tovább őket. Holnap, holnapután találkozhatunk megint velük, amint fehér köpenyben, lelkiismeretes gonddal őrködnek a dolgozók egészsége fölött. TIBOLDI BÉLA Éjfélkor a Giulestinegyedben Szokások százai honosodtak meg az idők folyamán az óesztendőtől való búcsúzás estéjén. Ahány ország, ahány vidék szinte annyi szilveszteri szokás. Olaszországban például éjfélkor edényeket, virágcserepeket dobálnak ki az utcára, a Rajna mentén székre lépnek fel és onnan ugranak át a jövő évbe, Svédországban és Norvégiában különösen pompás tűzijátékokat rendeznek, Madridban a Puerto del Solón, az idő terén több ezer ember az óramutatót figyelve várja az új évet. Tanganyikában, kánikulai hőségben, különös, kókusztejből készített italokat ürítenek az új esztendő köszöntésére. .. .S a vidám szokások listája folyton gazdagodik. Itt, a fővárosban a Giulesti új negyedben is újabb szilveszteri szokás született. Pontosan éjfélkor csaknem valamennyi ablak kitárult — s míg távolról a sűrű ködöt rakétaeső fénynyalábjai szakították át — itt apró fényszórókat röpítettek le az úttestre. Aztán a kivilágított erkélyeken felhangzott a hagyományos ének: Multi ani traiasca... Sokan talán az új lakásba költözés évfordulóját is ünnepelték. BALOGH IRMA Esztendők találkozása — a vonaton ! MAROSVÁSÁRHELY: összecsendülnek a jóféle küküllőmentivel töltött poharak Fényárban úszik a Köztársasági téren a gyermekváros A televízió is gazdag műsorral szórakoztatta a nézőket. Képünkön : az egyik műsorszám szereplői Margareta Pislaruval Plugulorvos Kettős ünnep a Vékony-családban December utolsó hetében beszámoltunk róla, hogy a máramarosi Télapó 502 lakáskulcsot osztott szét a tartomány városaiban, munkásközpontjaiban. Bekopogtattunk azokhoz, akik kettős ünnepet ültek 1964 utolsó éjszakáján : szilvesztert és házavatást. Nemcsak kiváló munkájáról, de kedélyes, jó hangulatáról is közismert a szatmári bőrgyárban Vékony József, a kikészítő részleg dolgozó- Villáminterjú Amint december 31-i lapszámunkban megírtuk, Nagyváradon, a városról elnevezett étteremben, több mint háromszáz ifjúmunkás volt hivatalos szilveszterre. Mi is ellátogattunk ide, ahonnan, a sok kellemes benyomás mellett, néhány rövid nyilatkozattal tértünk vissza. Az új év első órájában megkértünk három részvevőt mondja el véleményét, benyomását erről a szilveszterről. Elsők a munkábande a mulatságban is A mesepalota vendégeket váró nagyterme elevenedik meg előttünk, amikor belépünk a kolozsvári Sportcsarnokba. A mennyezetet ügyes kezek sokszínű szalagokkal szőtték keresztül-kasul. Szemben a bejárattal pompás, ötméteres fenyőfa szórja ezernyi színes fényét és kínálja sokféle „gyümölcsét". Az asztalokon hófehér abroszok, a vázákban virágok, az üvegekben aranyló bor. De szakítsuk félbe a „fényképezést", hiszen a kékszárnyú nagyajtón máris nevetve, vidáman tódulnak a szilveszterező ifjak. Hétszázötvenen vannak. Kolozsvári üzemek, gyárak, intézmények munkában kitűnt ifjai. Nem kérettetik magukat, összecsendülnek a poharak és a színpadon megkezdődik a vidám műsor. A kiadós szilveszteri vacsora után fogy az enyedi dombok bora A tágas táncteremben sirkába fogózkodnak a táncosok, utána csárdást ropnak. Az asztaloknál sűrűn csendülnek össze a poharak, üljünk le egy percre a porcelángyár ifjúmunkásainak asztalához. Veronica Pascu, a gyár egyik legjobb esztergályosa abbahagyja a dalt. Leontin Pop, kemencelakó kőműves és Cepusteac Ioan mérnök újratöltik az üres poharakat. A többiek is abbahagyják a táncot. Az óra mutatója sebesen halad előre. Közeledik az éjfél. De üljünk át néhány percre a szomszéd asztalhoz is. koc- Lépcsőházi riport Lépcsőház, 1964 december 31, 23 óra néhány perc. Szemben velem a milói Vénusz gipsz másolata fehérlik. Máskor néhány pillanatra elidőztem volna az örök női szépséget hirdető szobor előtt, de most ennél is hatalmasabb erők irányították lépteimet. A modern szirének hangja csábítóan szállt alá valahonnan a második emeletről. Rita Pavoner — állapította meg szakértelemmel egy Apolló szobor mellett várakozó fiú. És mivel senki sem csorgatott viaszt a fülébe és én sem kötöttem magam a lépcső korlátjához, engedelmeskedtünk a szilveszteri mulatságra csalogató szirének hívásának. Én mindig zavarban vagyok egy idegen lépcsőházban, de itt, a fővárosi képzőművészeti főiskola előcsarnokában nem is volt időm tépelődni, merre menjek, mert a diáksereg magával ragadott. Elindultunk felfelé. A falon körbe körbe hatalmas lábnyomok jelezték az utat. A második emeleten, mint egy célvonal, fekete csík szakította meg az órási lépteket. Onnan egy kisgyer Szilveszter estéjén a szatmári Miorita vendéglőben ELŐRE (Munkatársunktól) Amióta beindult a Téli Spartakiád az Avasban, rajonszerte mintegy 20 falusi sportegyesület rendezett különféle versenyeket. Avasfelsőfaluban például 4 sportegyesület sakkozói vetélkedtek a legjobb címért, örvendetes, hogy ezen a vidéken is mind több rajongót szereznek azok a sportágak, melyeket 2—3 évvel ezelőtt még csak néhányan űztek 1965., január 3., vasárnap SPORT • SPORT • SPORT • SPORT Sportolóink nemzetközi találkozókon KÉZILABDA. A Bukaresti Dinamo férfi kézilabda csapata folytatta portyáját a Német SZK-ban, s Hasslochban a Palatinat helyi csapattal mérkőzött ; a bukaresti kézilabdázók kiváló játék után 21—9 (13—4) arányban győzték le ellenfelüket. Bukarest ifjúsági kézilabda válogatottja megnyerte a hagyományos január 1-i berlini villámtornát, amelynek végleges táblázata a következő : 1. Bukarest (ifjúsági csapat) — 8 pont (26—16) ; 2. Berlin — 6 pont; 3. Lipcse — 4 pont ; 4. Bécs — 2 pont; 5. Koppenhága — 0 pont. RÖGBI. Népes közönség tekintette meg a Beziers-i központi stadionban a Beziers- Bukaresti Grivita Rosie nemzetközi rögbi mérkőzést. Rendkívül szép játék után a találkozó 6—6 (6—3) arányú döntetlennel végződött. SAKK. Florin Gheorghiu hazánk sakkbajnoka továbbra is kitűnően szerepel a hastingsi (Anglia) nemzetközi tornán. A 4. fordulóban döntetlenre játszott az angol Hindiével, az 5. fordulóban pedig a 37. lépés után legyőzte a brit Littlewoodot. A román sakkozó 4 ponttal a nyugatnémet Pflegerrel együtt a táblázat élén áll. NÉHÁNY SORBAN • Gaston Roelants, olimpiai bajnok személyében már másodszor belga atléta nyerte meg január 1-én a hagyományos futóversenyt Sao Paulo brazíliai város utcáin. Több százezer ember nézte végig az érdekes versenyt, amelynek első számú esélyese, Roelants, mindenben igazolta a várakozásokat. A belga sportoló néhány kilométer után a csoport élére került és könnyen győzött. TEHETSÉGKUTATÁS Nemrégiben felkerestük a Sza lonta rajoni Testnevelési- és Sportunió elnökét, Anastasiu Aurel elvtársat, s elbeszélgettünk vele arról, hogy Szalonta vidéke nemcsak kollektív gazdaságaival tett szert országos hírnévre, hanem egyre nagyobb méreteket öltő sportéletéért is elismerést érdemel. A különböző jól megszervezett tömegversenyek fellendítették a sportéletet nemcsak Szalontán, hanem Talpason, Bátoron, Árpádon, Cséfán, Gyantán és a rajon szinte minden községében. Jelenleg 53 sportegyesület működik a rajonban. A Köztársasági Spartakiád tömegszakaszán több mint 20 000-en vettek részt, a most zajló Téli Spartakiád torna, birkózó, sakk, asztalitenisz, sportlövészet, súlyemelés és korcsolya versenyeire pedig 15 000-en neveztek be eddig. A TSU rajoni tanácsa a tavaly ősszel 53 önkéntes sportinstruktort készített fel a versenyek megszervezésére és levezetésére. És különös hangsúlyt helyeztek arra, hogy ezeket lehetőleg a minőségi sport színvonalán irányítsák. Figyelemre méltó jelenség, hogy a legnépszerűbb sport, a labdarúgás mellett egyre több híve van az atlétikának , a legutóbbi tömegversenyen például 8043-an indultak különböző atlétikai számokban. És a versenyek során a szakemberek 25 tehetséges fiatal versenyzőre figyeltek fel. A TSU elnöke hangsúlyozta, hogy azóta is rendszeresen foglalkoznak az edzők a feltűnt tehetségekkel. A TSU vezetőségének kérésére Szalontán Frid Péter súlylökővel, Pantics Petru atlétával, Mados Mihály, illetve Gripp Andrei önkéntes edzők foglalkoznak, Árpádon pedig Kiss Ferenc 60, 100 és 200 méteres fiatal vágtázó Tóth Mihály önkéntes edző irányítása mellett végzi edzéseit. S így van ez mindenütt a rajonban. Az intézkedés helyességét igazolják a tavalyi eredmények. A legutóbbi tartományi atlétikai bajnokságon Nagyvárad és Belényes után, a harmadik helyen Szalonta rajon végzett, az országos kosárlabda iskolabajnokságon a negyedik helyet vívták ki; a 13 éves Pogan Valeria, Bredet Aurel edző tanítványa, az 1964-évi országos teniszbajnokságon — korcsoportjában — a legjobbnak bizonyult. Az elért eredmények azonban távolról sem elégítik ki a TSU rajoni tanácsát s arra törekednek, hogy még magasabb színvonalra emeljék a tömegsportot, ami a minőségi sport alapját képezi. Legnagyobb gondjuk jelenleg a szakemberhiány. Az önkéntes edzők, tornatanárok, instruktorok legtöbbje szívesen és lelkesedéssel végzi munkáját, de — sajnos — ez a nagy igyekezet nem párosul mindenkinél jó szakmai felkészültséggel, így aztán a versenyek sok helyen formaivá válnak a kimagasló eredmények képviselői, a fiatal tehetséges sportolók elvesznek. Erre vall az is, hogy a tavalyi tömegversenyek részvevői közül mindössze 25-re figyeltek fel. S ha jól megnézzük, ennek is csak a felével foglalkoznak érdemében az edzők és szakemberek. A TSU rajoni tanácsa reméli — legalább is ígéretet kapott rá a TSU tartományi tanácsától — hogy tavaszig megoldódik Szalonta rajonban a képzett szakemberek hiánya. Tartományi tanács figyelem ! Tettekre van szükség. NAGY V. ISTVÁN