Előre, 1965. január (19. évfolyam, 5340-5364. szám)
1965-01-03 / 5340. szám
1985., január 3., vasárnap NAGY PÁL Egyetemi bérlet —Fél kilenckor kezdődik az előadás — mondták a pénztárnál. Ma egyetemi bérlet van. Én legalább azt vallom, így jó színházba menni, magányosan. Ha nem tartozom senkihez — mindenki hozzám tartozik. Érzem, eleven alkatrésze vagyok a tömegnek, mely az előcsarnokban két felvonás között ugyancsak színházat játszik : ösztönösen és hitelesen alakítja önmagát. Szeretem ezt a szerepemet . Egy mindenre kíváncsi néző, írhatnák a címlapra, ha egyszer a közönség szereposztását is közölnék a világgal; szeretem, mert ebben a minőségemben látszólag közömbösen, valójában felfokozott érdeklődéssel ténfereghetek az oly izgalmas hullámzásban. Most pedig egyetemi bérlet van: fiatalok, lányok és fiúk gyűrűjébe gabalyodom, akárhová lépek. Mintha meghitt családi összejövetel kellős közepébe csöppentem volna, holmi hivatlan vendégként. Nyilvánvaló: ügyet sem vetnek rám. Bizony, idegen vagyok közöttük, teljességgel fölösleges személy a maguk külön játékában. Rezignáltan kell újból tudomásul vennem : nincs bérletem a fiatalok világához. Némelykor jegyet válthatok ugyan egy-egy alkalomra, de ez már nem az igazi, csak amolyan „beugrásnak“ számít. Mikor én jártam egyetemre, majdnem húsz évvel ezelőtt, a szervezett színházlátogatásnak ez a formája még ismeretlen volt. Legalább is mi nem részesülhettünk benne. Vasárnap délutánokon többnyire „rohamjeggyel“ settenkedtünk be az üresen maradt helyekre, megértő jegyszedő nénik jóvoltából, s a szünetben sem mozdultunk onnan, mert az előcsarnok csillárai és tükrei szégyenítő világosságot derítettek volna a fényesre kopott könyökökre, rejtve hordott foltokra. Nézem az itt jelenlévő fiatalokat : a legmodernebb divat szerint készült, elegáns ruhákat hordják. A fiúk közül egynémelyik meg éppenséggel vagányosan modern. S a lányok, ó, ezek a kedves-komoly, üde nők , csinosak, ápoltak. Ahogy titkolódzó csivitelésben összedugják fejüket, ahogy szemérmes magakertetéssel sétálnak: báj és kedély harmatában fürdetik a környező világot. Persze, voltak szép lányok az egyetemen a mi időnkben is. S fiúk, kiktől kölcsön lehetett kérni a jószabású sötét öltönyt, ha rendkívüli alkalmak ezt elengedhetetlenül szükségessé tették. De amikor így egybegyűltünk, hát nem mutathattunk valami előkelően. Ami igaz, igaz : sokan nehéz bakancsokban dühögtek és csúszkáltak a Diákház sima parkettjén. Ezeknek a bakancsoknak némelyike háborús országutak porában edződött tartóssá... Ruha és cipő tekintetében tehát másmilyenek voltunk mi, majdnem húsz évvel ezelőtti diákok, ám a színház — és a csöndes könyvtárszoba, a viták hevétől felforrósított gyűlésterem, a szellemi erőkifejtés minden lehetséges fóruma — ugyancsak otthonunk volt. Lehet, még inkább, mint a mai fiataloknak. Vagy csak a romantika csalóka üveglapjain át tetszenek színesebbnek az emlékek ? Mert a jelen is majdan emlékké szépülő élmények friss forrásvizével táplálja, egyre új és újabb hódító utakra csábítja az ifjúságot. Azt hiszem, a mai fiatalok nem kevésbé fogékonyak és vállalkozásra, harcra készek, mint mi voltunk valamikor. Csak — ne tagadjuk — valahogyan más emberek. Magabiztosak, higgadtak, derűsek. Eszményeikben több a realista célszerűség.Mér nem a kezdés mámora süti, kavarja, hanem a továbbépítés szabályos üteme kormányozza életük alakulását. ...Aki — magamkorú ember — egyetemi bérlet napján téved be a színházba, számoljon azzal, hogy ügyet sem vetnek rá. Ám ahelyett, hogy bosszankodna, emlékezzék ifjúságára, s legyen megértő: így van ez rendjén. Hisz csak éveink számát, s talán zakónk fazonját tekintve vagyunk másmilyenek ; a fiatal szemek tükrében volt és jelen nemzedékek közössége fénylik vissza. ÚJ SZAKMUNKÁSOK A TERMELÉSBEN (Munkatársunktól) Évente 200— 300 dolgozó szerez szakképesítést a temesvári Mechanikai Üzemek belső szaktanfolyamain. Legutóbb is 180-an végezték el a belső üzemi szaktanfolyamot, ahol a vállalat legjobb mérnökeitől, mestereitől, technikusaitól tanulták a lakatos és a hegesztő szakmát. A vállalat vezetősége intézkedett, hogy a frissen végzett szakmunkásokat a legjobb, legtapasztaltabb munkások mellé osszák be a termelésbe. Van a józsefházi (Szatmár rajon) mezőgazdasági termelőszövetkezet székházában három helyiség is, három iroda, de az elnök mozgékony ember lévén (vagy talán a „kicsi a lakás, nagyobbat kíván” gyermekjáték hagyományai alapján?), mindig ott tartózkodnak a legtöbben, ahol ő. Pillanatnyilag a székház Hajnal utcára néző szobájában. Létszám: mintegy tizenkét ember, egyfajta kisebb „plenáris”. Amelynek azonban nem egységes a napirendje — pontosabban: „albizottságokra” oszlik. Ahogy nézem, a falu jónéhány égető kérdése sűrűsödött itt össze erre a szűkös helyre és ebbe a délelőttbe. (Gondolom, ahogy máskor is.) Fényképészünk lábhoz tett villanószerkezettel tanulmányozza az embereket. Esik az eső, igazán nem fényképezni való idő. A különféle bakancsok és csizmák soráról tanulmányszerűen ki lehetne mutatni, ki merről jött, nyilván a legfontosabbnak vélt gondjával. Pompás műút suhog át a falun, csak az nem sáros, a mellékutcák, a dülőutak — talán csak az új magasfeszültségű vezeték tud átlábalni rajtuk ezüstszínre festett gólyalábaival. — Külön kályhacsővel kellene kivezetni innen a füstöt — hallom egy öreg kollektivista tréfás megjegyzését. Valóban: a cigaretták, akárha a különböző érvek üzemanyagai volnának, nekihevesedve füstölnek. Egyedül az elnök nem dohányzik Elmerülten hajol az asztalra nyitott füzete fölé. Ott ülök mellette, de a nagy zsivajban nem hallom, miről beszélget egy asszonnyal. Valamit beír a füzetébe. Közben pontosan úgy beharapja alsó ajkát ,mint harminc évvel ezelőtt. Padtársak voltunk az elemiben. Úgy volt, hogy együtt tanulunk tovább, elnök-barátom azonban hat testvérével csakhamar árván maradt. Felnevelte valamennyit, aztán alighogy ezzel megvolt, már a saját négy gyermekét kellett tovább nevelni. De még ezt sem fejezte be egészen, amikor alig egy éve a községközpont üzletének felelősi posztjából küldöttség hozta haza elnöknek a gazdaság élére. Alkalmasabb embert aligha találtak volna a meglehetősen eladósodott gazdaság vezetésére. Azóta az adósságok nagy részét rendezték, új istállókat építettek, rend van a munkában, de gond, az még maradt így is elég. — Annyi minden szakadt egyszerre a nyakamba, hogy muszáj volt külön gond-füzetet nyitni. Ebbe írja „dolgozatait”. Egyszerre tanuló és professzor itt. Leteszi a ceruzát, mert a holmi útépítési vita három résztvevője még az általános zsivajból is kirívóan hangos. Valami kavicsot kellett volna valahová idejében kihordani. Nem így történt. Most már késő, amíg így esik, kerékagyig ér a sár. A gazdaság megbízott emberét hivatalos rajoni küldött szedte elő. (Aki már a jegyzőkönyvtömböt is előszedte.) Az elnök csendes szóval, józan érvvel kapcsolódik bele a vitába. — Ha akarja, írja meg a jegyzőkönyvet — mondja a felpaprikázódott útellenőrnek —, de attól még nem javítódik ki az út. Inkább azt kellene megnézni, hogyan pótoljuk be az elherdált időt. Lássuk csak, mit mond az én füzetem, mit vállaltunk, mikorra. Három-négy öreg csendesen húzódik meg egy lócán. A kályhacső-javaslattól eltekintve hallgatnak. Ők csak amolyan önkéntes hivatalnokok, nyugdíjasságukban ennyit kötelezőnek éreznek, hogy naponta benézzenek a székházba. Az utakkal mindig baj van : némelyik évente két kavicsbányát is felfalna. Őket inkább a mérnökházaspár (olyan büszkén néznek rájuk, mintha ők boronálták volna össze őket) és az állatorvos megbeszélése érdekli. Szép új istállót építettek a Hajnal utca végén. Az elnök körülültette két sor jegenyével, újabb épületeknek hagyván helyet. De nyilván még ott is, az igazán megvigyázott körülmények között is előfordul, hogy egykét borjú megbetegszik. Az állatorvos az imént nézte meg őket. ő a legsárosabb utca végéből jött az irodába. Nincs semmi különösebb baj, de jó, hogy idejében szóltak. ötven felé járó férfi az állatorvos. Keménykötésű, keményszavú, a szeme körüli fürge ráncok jó humorérzékről árulkodnak. Egy kisebbfajta északi sarki expedícióhoz is találó öltözék van rajta. Csizmája úgy fest, hogy nem kell külön aláírnia a jelenléti naplót. — Mivel közlekedik ? — kérdem, miután a borjak egészségi állapota megnyugtatóan megtárgyaltatott. — Ma per pedes apostolorum jöttem — válaszolja tréfásan, mintegy azt jelezvén, hogy ezzel kapcsolatban nem csupán ennyi a mondanivalója; ez nyilván csak a bevezető. — Egyébként pedig ? — Egyébként. Van egy kocsim, két lovam, de bár ne volna, ha nincs meg hozzá, ami kell. Négy tartozik ugyanis hozzám. Szerencse, hogy Aranyosmeggyes csak három kilométernyire van Józsefházától, és szerencse, hogy történetesen nem lovakhoz hívtak. Mert akkor teljesen cserbenhagyott volna a humorérzékem. Erről jut eszembe — fordul hirtelen ötlettel elnökbarátomhoz, akinek a jelek szerint némileg sikerült lecsillapítania az útvitázókat. — Elnök elvtárs, nincs véletlenül néhány üres zsákja ? — üres zsákom? — téved fel az iménti parázs szóváltás hangulatából az elnök. — Csak nem a beteg borjakra akar pizsamát adni? Mire kell ? — Korszerűbb módszerekkel gyógyítok. De gondoltam, ha már erre járok, egyúttal vinnék egy kis zabot azoknak a szerencsétlen lovaknak. — Hangja komoly, élvezi, hogy éppen ezzel tudta az egész iroda érdeklődését a kérdésre terelni. (Csak az útellenőr dörmöng magában, hogy ő most már mit csináljon a megkezdett jegyzőkönyvlappal ?). — Milyen lovaknak ? — kérdi gyanútlanul az elnök. A füzetére pillant, mint aki megszokta, hogy az biztosan emlékezteti mindenre. Látszik, rajta, hogy rendszerető ember, de hamarjában nem kapcsol, mifélelovakról beszél az állatorvos, ők borjakhoz hívták. — Hát a lovaimnak — mondja a világ legtermészetesebb hangján az állatorvos. Odalép az elnök asztalához. — Ne értse félre, hogy jelenleg mosolygok. Ezen már ugyanis csak nevetni lehet. Meg sem kérdezte, miért jöttem ma gyalog. Ne fáradjon, megmondom. Kocsival akartam én jönni, de ez csak úgy sikerült volna, ha én húzom. Reggel, amikor be akartam fogni, a rudas se szó, se beszéd, lefeküdt a hámmal. Olyan gyenge már, hogy a lábán sem áll. A másik nemkülönben: hiába nyerges, éppen a nyerget nem bírná el. Mármint egyedül. Elnézést kérek, hogy a maguk borjai előtt a két lovamat vizsgáltam meg, azaz : fektettem vissza a jászol mellé. Hányadszor is kérek én maguktól egy kis zabot ? Azt, amit a rendelet előír. Ami jár az állatorvos lovainak. Most már senki sem zsivajog az irodában. Ennek a fele sem tréfa. — Ezt még nem írtam fel — mondja elnök-barátom zavartan. — Határozottan emlékszem, erről most hallok először. — Nyugtalanul hátralapoz a gond füzetében, mintha nem volna azért mégsem egészen biztos a dolgában. Homlokára fellép telepszik. Annyiféle gonddal találkozik itt naponta az ember, hogy a feje, akár a káptalan. De lehet arra gondol: az üzletben nem volt vita. Szabott árak vannak, csak a kasszalapnak kell stimmelnie. Itt azonban menetközben folyton módosítja valami a „végösszeget”. — Lehet, hogy éppen maguknak, azaz magának még nem szóltam — helyesbít az állatorvos. — El is felejtettem, hogy maga még új a munkájában. Már azt sem tudom, kinek és hányszor szóltam. Talán az volt a baj, hogy közben látták: még megvannak a lovak, ha hívnak megyek, valahogy előteremtem a takarmányt. A helyzet azonban ez: egyik küld a másikhoz. Engem nemcsak hívnak, hanem küldözgetnek is — fordul népes hallgatóságához. Ám mintha ennyivel nem is elégedne meg immár, utána teszi: — De most már megyek a rajonhoz. Csak nem fogom annyiban hagyni, hogy éppen az állatorvos lovai forduljanak fel. Még ha végelgyengülésben is. Szép kis reklámja lenne a munkámnak. Na, de megyek. Várnak a lovaim. — Valamit csinálunk — mondja restelkedve az elnök. —_ Tudom, most éppen nincs üres zsákjuk Hála az agrotechnikának, a termés jó volt — nyújtja fanyar mosollyal a kezét az állatorvos. Éppen inteni akarok a fényképészünknek, hogy legalább ezt a kézfogást kapja le, de már kattan is a villanófény. Nem hiába tanulmányozta ő idáig szinte észrevétlenül az embereket Az alkalmas pillanatban így mond véleményt A kép ugyan nem valamely határozat megpecsételését ábrázolja, inkább valami olyasmit, aminek ez lehetne a címe: Zabhegyezés. Egy kicsit hosszú képaláírás kellene hozzá, ha közölni akarnánk. Elnök barátom gondfüzetébe azonban bizonyára csak ez a rövid bejegyzés került: „Zabot az állatorvos lorainak. Beszélni a másik három elnökkel. Sürgős“. Nem szereti a látványos dolgokat, nem akarta előttünk, azon nyomban beírni. De ahogy elszéledtünk, biztosan ez volt az első dolga, pontot tett e „zabos“ délelőttre. Harminc éve ismerem. „Zabos“ délelőtt PANEK ZOLTÁN riportja EGYRE TÖBB MUNKÁSKLUB ÉPÜL A Brad rajoni Gura Barza munkásközpontban nemrégiben felavatták a helybeli bányaipari dolgozók új klubját, amelyben 600 személyes előadásterem, egy másik nagyterem, könyvtár, képzőművészeti, zene- balett- stb termek állnak a dolgozók rendelkezésére. A népi hatalom éveiben a tartomány más munkásközpontjaiban, köztük Petrillán, Oncán, Gyaláron, Kudzsiron, Vajdahunyadon is új klubok nyíltak. A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe — a kubai forradalom győzelmének 6. évfordulója — alkalmából Manuel Yepe Menendez, a Kubai Köztársaság bukaresti nagykövete román nyelvű beszédet mondott a rádióban és a televízióban. TÁVIRAT A kubai forradalom győzelmének 6. évfordulója alkalmából Corneliu Manescu, a Román NK külügyminisztere táviratban köszöntötte Raul Roa Garciát, a Kubai Köztársaság külügyminiszterét. Hazatért a könyvkaraván (Munkatársunktól) A fogyasztási szövetkezetek Maros Magyar Autonóm tartományi szövetségének gépkocsira szerelt mozgó könyvesboltja, a falvakon közkedvelt könyvkaraván, visszatért Marosvásárhelyre. A könyvkaraván decemberben Csík és Régen rajon távoleső falvait kereste fel és közel 30 000 lej értékű szépirodalmi, tudományos és szakkönyvet adott el. ELŐRE A holnap iskolái — A Műépítészek Szövetsége pályázatot hirdetett 12 osztályos iskolák tervrajzaira. A versenyre harmincnégy ismert nevű fővárosi és vidéki építész nevezett be. Az első és második díjat két munkaközösség közösen nyerte el. De a nem díjazott tervrajzok is rendkívül értékesnek bizonyultak, így a Műépítészek Házában mind a 34-et kiállították. A kiállítást szakembereken kívül számos más érdeklődő látogatta meg. ... Harmincnégy tervrajz. Harmincnégy tervező elképzelése jelenünk modern iskolájáról. Milyennek látják ? Mindegyik tervrajz más-más, de valamennyi közös jellemzője a legjobb tanulási körülmények megteremtésére való törekvés. Lássuk csak közelebbről ezeket a rajzokat. Az építészek mintha csak összebeszéltek volna a 34 iskola mindegyike egy vagy két emeletes. Szintén közös vonás: a tantermek tervrajzokon felőli oldalon az ablak-fal megoldások. Valamennyi tervező tágas és fásított udvarral vette körül a tervrajzon megszületett épületet. Többen pedig az udvar felőli falakat mozaik díszítéssel képzelték el. Milyenek a tantermek ? Általában 26—36 tanuló számára valók. A mosható padoktól, a tanári asztalig és falitábláig minden beépített s a parkettet n műanyagburkolat védi. Közvetlenül az osztálytermekből ruhatár nyílik. Valamennyi folyósó végében mosdófülke és fürdőszoba. Mit mondanak még a tervrajzok? Az iskola nemcsak tanulás helye, hanem szabad időben hasznos szórakozást nyújt, így jól felszerelt klub — színházteremmel, mozival, több könyvtárral — áll a tanulók rendelkezésére. S ezeken kívül csaknem valamennyi tervrajz büfét és étkezőszobákat is jelöl. Az utóbbi évek során számos új, modern iskola épült hazánkban. Csupán a hatéves terv első négy évében közel 20 000 tanteremmel bővült az iskolahálózat. A következő időszakot szintén nagyarányú iskolaépítkezések jellemzik majd, így a Műépítészek Házában megrendezett kiállítás nagyon is aktuális, sok-sok szakembernek és látogatónak sugallhat ötleteket. S az ötleteket — mint ahogy szokás — szintén naplóban gyűjtik össze, amit a kiállítás után a Műépítészek Szövetsége megvitat. ... Harmincnégy tervrajz. Egyelőre elképzelés valamennyi, de rövidesen a tervrajzok nagy része átvándorol az építést vezető mérnökök asztalára. L. I. Munka és öröm (Folytatás az 1. oldalról) A minőség kérdése további építő munkánk, haladásunk kulcskérdése. Pártunk nem véletlenül helyez az eddiginél is nagyobb hangsúlyt a minőség további javítására. November-decemberi plenáris ülésén a Központi Bizottság, Gheorghiu- Dej elvtárs javaslatára három fő gazdasági problémára összpontosította a közfigyelmet. Egyik, az első ezek között: a termékek minőségének javítása minden termelési ágban. És a másik kettő: az új termelési egységek átadása határidőben és az exportfeladatok példás teljesítése is összefügg az elsővel, a minőség kérdésével. A tudomány és a technika haladása követelményként állítja gazdasági életünk elé a gyártási technológia és az egész termelési struktúra szüntelen tökéletesítését. Tapasztalatból tudjuk, hogy vásárlóközönségünk a minőségileg legjobbat keresi. Ugyanez érvényes exportunkra is: csak jó, mind jobb termékeink lehetnek versenyképesek a külföldi piacokon. Aligha vonja kétségbe a minisztériumi szakembertől a vállalatvezetőig vagy az egyszerű segédmunkásig bárki is a minőség javításának döntő fontosságát. Igen ám, de a minőség javítása nem csupán tervezési kérdés. Még csak az állam nagyobb beruházásai sem elegendőek, habár elengedhetetlen fontosságúak. A minőség javításának fő letéteményese: az ember. Mérnök és szakmunkás, tervező és segédmunkás, mindenki a maga munkaterületén, a maga feladatainak és kötelességeinek arányában. A minőség magasabb mérce. Magasabbra állított mércét kíván valamennyiünktől: több tudást, több kezdeményezést, nagyobb pontosságot és lelkiismeretességet. Egyénenként is és közösségileg. Mert bármennyire döntő az egyes ember törekvése a jobb minőségre, az ipari vagy mezőgazdasági termelés modern viszonyai között csak az egész munkaközösség együttes igyekezete hozhat igazi eredményt. De ez egyben azt is jelenti, hogy a munkaközösség eredményéhez mindenki egyéni erőfeszítése nélkülözhetetlen. Egyéni hozzáállás, a többre törekvés személyes igénye és a gazdasági gyarapodás társadalmi igénye így fonódik össze. Nemcsak a minőségért végzett munkában, de életünk minden vonatkozásában. És ez a társadalmi igény egyben egyéni érdeket is szolgál. A szocializmus törvénye, hogy a társadalom, az ország gazdagodása az egyéni jólétet is magával hozza. A munka és az öröm együtt járnak, jó testvérek nálunk. Épülő házak, új városnegyedek és városok, a közoktatás, a kultúra pezsgése, életünknek immár megannyi tartozéka mind-mind a nemzeti jövedelem növekedéséből meríti anyagi forrásait. A nemzeti jövedelem a nép jövedelme, az öszszessége, gyarapodása az életszínvonal emelkedését jelenti. Idei jó munkánkra alapozta a terv azt az előirányzatát, hogy a lakosság pénzjövedelme csaknem 9 milliárd lejjel lesz nagyobb, mint tavaly volt. Ez a jó munka az első nappal kezdődött, s egyéni és társadalmi érdek, hogy töretlenül folytatódjék. 1964—1965 fordulója az öröm ünnepe volt. Ez az öröm az elmúlt esztendő jó munkájából, eredményeiből fakadt. A mi örömünknek éppen az az aranyfedezete, hogy nem önzés, kapzsiság, más ember letörése, közérdek semmibevevése, ebülszerzett egyéni előny, hanem az alkotó munka tiszta szépsége táplálja, élteti. Ezért tud az egyéni öröm közösségivé oldódni, ezért koccantak össze őszinte szándékkal családokban, munkaközösségekben a boldogságot kívánó újesztendei borospoharak. Ami jót magunknak, egymásnak, az egész országnak kívántunk, váltsuk valóra szorgalommal, tudással, igyekezettel. Tartson ki a jókívánság egész esztendőn át. Örömünk forrása a munka, hát jó munkánkkal tehetjük tartóssá. Vele szerezhetünk ebben az esztendőben is új örömet magunknak és egymásnak. A CEC nyereménykötvények december 31-i póthúzásának nyereménylistája : Egész nyereményeket kapnak a 200 lej értékű nyereménykötvények tulajdonosai. A 100, 50 és 25 lej értékű nyereménykötvények tulajdonosai 1/2, V4 illetve 1/8 részt kapnak a fenti nyereményekből, amelyekben benne foglaltatik az illető nyereménykötvény névértéke is. A nyereményeket a radioni takarékpénztárak és a decentralizált CEC ügynökségek fizetik ki. KÖZPONTI LOTTÓ A KÖZPONTI LOTTÓ 1965 JANUÁR ELSEJEI KÜLÖNLEGES SORSOLÁSÁN AZ ALÁBBI NYERŐSZÁMOKAT HÚZTÁK KI: RENDES PÉNZNYEREMÉNYEK: 58 85 71 28 47 55 31 34 19 30 66 53 8 PÓTNYEREMÉNYEK TÁRGYAKBAN ÉS PÉNZBEN 1 húzás (3 a 90-ből) 57 51 40 II. húzás (3 a 90-ből) 58 72 35 III. húzás (3 a 90-ből) 44 85 50 IV. húzás (4 a 90-ből) 7 41 15 57 V. húzás (4 a 90-ből) 62 32 18 49 VI. húzás (4 a 90-ből) 76 61 38 56 VII. húzás (4 a 90-ből) 8 87 54 79 VIII. húzás (5 a 90-ből) 12 79 14 7 50 IX. húzás 5 a 90-ből) 35 67 9 70 84 X. húzás (5 a 90-ből) 7 15 6 19 40 XI. húzás (5 a 90-ből) 65 43 42 52 75 XII. húzás (5 a 90-ből) 7 76 40 69 17 XIII. húzás (2 a 90-ből) 42 10 XIV. húzás (2 a 90-ből) 44 49 Nyereményalap: 3 677 901 lej. a A kihúzott „, nyeremény* k S | kötvény. ||| Is , £ n sorozata § fl 1 24 555 21 100 000 1 14 090 23 15.000 1 06 965 23 50.000 33 275 48 25.000 1 30 583 49 10.000 1 07 707 21 5.000 1 17 861 21 5.000 20 758 34 5.000 • 29 706 17 5.000 31 874 44 5.000 1 53 478 49 5 poo 57 710 08 5.000 Sorozatszám végződése 60 076 42 60 342 29 60 414 48 1 000 60 215 49 1 000 60 509 33 5 000 500 11 28 000 ,00 29 29 000 600 75 21 800 A KÖLTÉSZET NAPJA A SZOVJETUNIÓBAN Decemberben tizedszer ünnepelték a Szovjetunióban a költészet napját. A könyvesboltokba rövidesen befut A költészet 1964-es napjának évkönyve is, amelyben a legváltozatosabb életkorú, alkatú, és stílusú költők tavalyi alkotásának legjavát foglalták össze, az idős nemzedékhez tartozó Tvardovszkijtól és Scsipacsovtól, Voznyeszenszkijig, Rozsgyesztvenszkijig és Ahmadullináig, a litván Mezielaitistól a kaukázusi avar Rosszul Gamzatovig. A költészet napjának, vagy inkább a költészeti évnek mérlegéhez csak két számadatot közlünk : 1964-ben 2236 verseskötet jelent meg a Szovjetunióban, összesen több, mint 90 millió példányszámban. S ha ebből le is számítjuk az ismételt, de mindig elfogyó Puskin, Majakovszkij, Lermontov, Jeszenyin-köteteket s a világköltészet legjavának fordításait, még mindig ezrével számíthatjuk az élő szovjet költőket s friss köteteiket. Az atomfizika, kibernetika és űrkutatás fellendülésével egyidőben virágzik és terjed a Szovjetunióban a költői alkotás és a költészet páratlan népszerűsége is, benyújtott a kiadónak egy novelláskötetet, s terveiben szerepel egy útirajz is. Nedzseati Dzsemal két színdarabbal, A szerelem korlátai és Szervezz című darabjaival készül a 65-ös színiévadra. Orhan Kemal két regényéből ír színdarabot, és befejezi Volt egyszer egy levelecske című regényét Egy másik regényíró Szamin Kodzsagez megjelenteti Egy pár ökör című regényét és kiadás alá rendezi novelláskötetét Egy nap a városban címmel. Gazdag tervei vannak Mahmud Makai esszéírónak is,aki Cérnavásár című könyvét óhajtja folytatásokban megjelentetni, a Yeditepe-ben ; e könyv a mai Törökország társadalmi problémáit elemzi. A Varlik kiadó is két könyvét adja ki 1965-ben: a Képzelet és valóságot és a Meddő szerelmet. Az író ki szeretné adni útleírásait is és még a közeljövőben befejezi egy hosszabb novelláját, Az ostor átadását. A lap kérdésére rendkívül frappáns és sokatmondó választ küldött levélben Azisz Neszin török humorista. Felhívja a főszerkesztő figyelmét arra, hogy bár minden évben hasonló kérdéssel fordul e lap a török írókhoz - azt is meg kellene nézni egyszer, hogy vajon mi valósult meg ezekből a tervekből. Mert a török íróknak van egy olyan, és feltétlenül népes csoportja, amely nem passzióból ír, hanem az irodalomból él. S ha valaki számára az írás a mindennapi kenyeret jelenti, akkor az is előfordulhat, hogy a tervei időközben - sajnos, de való - módosulnak. A GÉP BŰVÖLETE ABSZTRAKT MŰVÉSZET HELYETT? A tavalyi velencei nagydíjas, a „pop-art“-nak nevezett irányzat nagymestere , Robert Rauschenberg évtársa, barátja és eszmetársa Tinguely francia szobrász, aki nem csak a festészet síkjában, hanem a háromdimenziós szobrászatban is alkalmazza a „pop-art" módszerét, vagyis azt, hogy a valóság nyers tárgyait beleépíti a műalkotásba, ahelyett, hogy ábrázolná őket. De míg Rauschenbergék bútordarabokkal, litografált plakátokkal, vagy kitömött madarakkal tarkítják képeiket, Tinguely „valóságot szomjazó“ szenvedélyének kizárólagos tárgya a gép. „Meta-mechanikus" művészetnek nevezi azt, amit csinál, ami nehezen tudnánk megnem Yeditepe, török irodalmi folyóirat, interjút készített több íróval, költővel és színműíróval, akik nyilatkozatokat adtak 1965-ös alkotási terveikről. Íme, néhány közülük : Melih Djevdet Andai verseskötetét rendezi második kiadás alá, a Remzi kiadónál megjelenteti első regényét is, a Denem nézni — s amelynek értelme, célja az, hogy megszabadítsa a gépet praktikus, utilitarista vonásaitól s felfedezze benne a romantikát, az érzékiséget, egyszóval mindazt ami a termelő ipar korlátai közül utat nyithat a gépnek a művészet határtalan birodalmába. A mellékelt reprodukción kívül hadd idézzük Tinguely másik művét, amelyből jobban megértheti az olvasó, hogy mit is jelent az, ha a gép „felszabadul a termelés kényszere alól“ és kibontakoztatja romantikus hajlamait: a művész megmintázta, ha szabad ezt mintázásnak nevezni, a nevadai sivatag „robbanás-szobrait“ ... Ez volna a gép „szabad szenvedélye“...? kiadónál pedig összegyűjtött tanulmányait Beszélgetések címmel. Megjelenik egy színműve is, Emberek belülről nézve címmel. Írótársa, Burhan Árpád, több időt óhajt szentelni a fordításnak, jelen pillanatban is ógörög és osztrák költők verseinek tolmácsolásán dolgozik, amelyek 1965-ben fognak megjelenni Ugyanakkor török írók tervei ÍJ DARABOK A PEKINGI SZÍNPADOKON Az 1964-es év gazdag termést hozott a kínai színműirodalomban, sok eredeti darab született, amelyek a nép forradalmi megvalósításait, a kínai dolgozók mindennapi életét tükrözik. A valóság minél alaposabb ismerete végett színpadi szerzők, rendezők és színészek látogattak ki az év folyamán nagyobb ipari létesítményekbe, építőtelepekre, falvakba. Az újabb darabok közül nagy sikert aratott Le Bin-el Esküvő előtt című darabja és Liu Houmin Nővérek egy dombvidéki faluban című színműve, amely a természeten úrrá lévő emberek hősies munkájából ihletődött. Egyidejű vetítés több moziban egy filmszalagról A milánói nemzetközi vásáron nagy feltűnést keltett Castellani, olasz mérnök találmánya, kis villanyerőmű és televíziós vetítőgép segítségével, több helyütt felállított felvevőgépeken át, egy szalagról egyidejűleg filmeket vetít a vászonra. A filmeket fekete-fehér vagy színes és kábelek, vagy hertz-hullámok útján továbbítják. Az új találmány lehetővé teszi, hogy egy városnak több mozijában mutassák be ugyanazt a filmet, anélkül hogy ehhez több kópiára volna szükség. Mind a filmproducensek, mind a mozitulajdonosok körében nagy érdeklődés mutatkozik az új találmány iránt, amelyet — Castellani mérnök kijelentése szerint — rövid időn belül sorozatban lehet majd gyártani és gyakorlatilag alkalmazni. Ki ez a tisztes öreg hölgy ? A színjátszás valamelyik „anyakirálynője“, dicső pályájának ötvenedik évfordulóján ? Nem. Hanem a maszkmester s a színészi átélés közös remeklése. Sophia Loren, a ragyogó szépségű, olasz filmszínésznő, akit legutóbb, a Cicciarában nagylányos anyának látott közönségünk legújabb filmjében kedves öreg nénit alakít. A film címe Lady L., rendezője Peter Ustinov. s BBSS A KAMATOZÓ ÉS NYEREMÉNYES CEC BETÉTKÖNYVEK TÁRGYNYEREMÉNYEI 1 ^ ‘h 2 £ a A nyerő A nyer érné£ * betétny«k értéke a ^ könyv egyenként £» szamar a 1 230 774 10.000 i 469 701 10.000 | 692 841 10.000 , 782 182 10.000 } 859 121 10.000 i 1 098 515 10.000 { 1 247 789 16.000 { 1 356 366 10.000 } 1 447 593 10.000 : 1 508 964 10.000 1 1 615 058 10.000 A betétkönyv zsárnanak végződése 17 467 * m 17 84 388 “ 17® 6 291 170 4 580 170 6 193 1 170 1 063 000 170 1713 500 170 7 998 500 170 8 118 500 A NYEREMÉNYES BETÉTKÖNYVEK HÚZÁSA A nyereményes CEC betétkönyvek 1964 negyedik negyedévi húzásán az alábbi számvégződéseket húzták ki a mellettük feltüntetett nyereményekkel. A nyerő betétkönyvek számvégződései : 180 250 % 957 200 »/• 872 100 •/. 046 50 •/• 119 25 % 206 25 •/. 331 25 % 334 25 */» 455 25 */o 496 25 */o 515 25 */» 556 25 °/o 652 25 *» 794 25 % 890 25 */# A nyereményeket a rajoni takarékpénztárak számítják ki és vezetik be a betétkönyvekbe s szabályzatban megállapított normák alapján. ADAS-kötvények húzása Az Állami Biztosító közli: a vegyes életbiztosítás 1984 december 31. amortizációs húzásán az alábbi nyolc betűkombinációt húzták ki : CSN CTC UUP GST YRD MM A ESD WRZ