Előre, 1966. július (20. évfolyam, 5804-5830. szám)

1966-07-01 / 5804. szám

2 ELŐRE 1966. július 1., péntek ION GHEORGHE MAURER ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) harmadát. A galaci Gheorghe Gheorghiu-Dej kombinát az ország acél és hengereltáru termeléséhez nyújtott hozzájárulása révén különleges jelentőségű lesz a gazdaság fejlődésében általában, a gépgyártóipar fejlődésében pedig különösképpen. Különleges jelentőségű objektum továbbá a bukaresti kohászati üzem ,és a vajdahunyadi előhengermű. A kohászati ipar növekedése folytán 1970-ben hazai termelésből fedezhetjük a nemzetgazdaság egész hengereltáru fogyasztásának körülbelül 95 százalékát az 1965. évi 79 százalékkal szemben. A színesfémtermelés teljes mértékben biztosítani fogja a cink-, ólom- és alumínium szükségletet, jelentős exportfölösleget is létrehozva ; a nagy mértékben megnövekedett rézszükségletet több mint háromnegyed részben belső erőforrásokból elégítjük ki. Természetesen nagy feladatokat tűztünk ki a jelenlegi ötéves tervben a nyersanyag- és energetikai alap fejlesztése, a belső erőforrások mozgósítása és hasznosítása terén. Ezek komoly erőösszpontosítást követelnek meg, de meggyőződésünk, hogy valóra váltásukkal megszilárdítjuk az ország szocialista iparosítási műve gyors ütemű kibontakoztatásának alapját. Elvtársak ! Szem előtt tartva, hogy a gépgyártóiparnak döntő, létfontosságú szerepe van az ipar dinamizmusának fenntartásában és az egész nemzetgazdaság szüntelen korszerűsítésében, az ötéves terv tervezetének kidolgozási munkái során különleges figyelmet fordítottak erre az ágra. Az ez alkalommal folytatott tanulmányok célja az volt, hogy újabb lehetőségeket találjanak a komplex, műszakilag magas színvonalú, a fém hasznosítása szempontjából magasabb fokú termékek gyártásának és részarányának növelésére. Említésre méltó, hogy 1970-ig 1965- höz viszonyítva a gépipar termelése csaknem megkétszereződik, a fémforgácsoló szerszámgépek gyártása pedig az Irányelvekben előirányzott 1,4-szeres növekedés helyett kétszeres növekedést ér el. A szerszámgépgyártás összetételének javításával — ami a bonyolultabb, magasabb műszaki mutatókkal rendelkező típusok gyártása határozottabb irányzatának következménye —, az ötéves terv végén hazai termelésből fedezhetjük ilyen gépszükségletünk legnagyobb részét. A nemzetgazdaság nagy fontosságú érdekei kitartó erőfeszítéseket követelnek meg annak érdekében, hogy minél rövidebb idő alatt felszámoljuk az elektrotechnikai és az elektronikai ipar lemaradását, hiszen e két iparág a jelenkori műszaki haladás döntő tényezője. A IX. pártkongresszus Irányelvei ezt a követelményt tartották szem előtt, amikor gyorsabb fejlődési ütemet állapítottak meg az elektrotechnikai és az elektronikai ipar számára, mint a gépgyártóipar egésze számára. A későbbi tanulmányok során kiderült, hogy e két iparág haladását még jobban meg lehet gyorsítani. Az ötéves terv tervezete körülbelül 21 százalékos átlagos évi növekedési ütemet szögez le az Irányelvekben foglalt több mint 16 százalékkal szemben. Az eredeti előirányzatnál sokkal nagyobb mennyiségben fogunk gyártani többek között: automatizálási eszközöket, villanymotorokat, erőátviteli transzformátorokat, kábeleket, ólomlemezes akkumulátorokat, telefonfelszerelést. Nemzetgazdaságunk fejlesztési feltételei lehetővé és szükségessé teszik, a gépek és felszerelések gyártmányjegyzékének bővítését. Az ötéves terv tervezete következésképpen nagy feladatokat irányoz elő a gyártásba vétel terén, előírja többféle bonyolult műszaki felszerelés gyártásba vételét, valamint a teljes technológiai gépsorok gyártásának fejlesztését mind belső szükségletre, mind pedig exportra. A jelenlegi ötéves tervben kifejtendő erőfeszítésekről valamint a gépek és berendezések típusválasztékának megújítására vonatkozó előirányzatokról képet alkothatunk magunknak abból, hogy 1970-ben az új termékek teszik ki a Gépgyártóipari Minisztérium egész termelésének mintegy 30 százalékát. Ezek a feladatok megkövetelik, hogy nagyobb gondot fordítsunk arra, hogy lépést tartsunk mindazzal, ami új világviszonylatban, hogy fokozzuk a kutatómunkát és olyan műszaki berendezéseket állítsunk elő, amelyeknek színvonala eléri a külföldön gyártott hasonló termékekét. Köztudomású, hogy a gépek és berendezések zavartalan működése nagy mértékben függ többek között a pótalkatrészek megfelelő mennyiségben és választékban való biztosításától. A pótalkatrészek termelése a gépgyártó ipar egyik elmaradott szektora, s ezért ezen a téren a helyzet orvoslását biztosító feladatokat irányoztunk elő. 1970-ben 2,3-szer nagyobb mennyiségű pótalkatrészt fogunk gyártani, mint 1965-ben. Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a párt útmutatásainak, a gépgyártóipari dolgozók legutóbbi országos értekezletén folytatott gazdag tapasztalatcserének eredményeként megjavul a munka ebben az ágazatban, s így ez nemzetgazdaságunk műszaki fejlődésének még erőteljesebb tényezőjévé válik az ötéves terv éveiben. A jelenlegi ötéves terv továbbra is az első helyet biztosítja a vegyiparnak a termelés növekedési ütemét illetően. A vegyipari termelés dinamizmusának és változatosságának döntő tényezője továbbra is a petrokémiai ipar — a modern vegyipar e lényeges ágazata. Csupán ennek fejlesztésére fordítjuk a vegyipari beruházási alapok felét, amiből 30 új üzem és üzemosztály épül. A vegyipari beruházási munkálatok helyzetének, az egyes berendezések szállítási határidejében bekövetkezett változásoknak elemzése kidomborította, hogy felül kell vizsgálnunk néhány, előzőleg kijelölt feladatot. Nem illesztettünk be az ötéves tervjavaslatba számos egységet, amelyeknél nem tudtuk teljesen tisztázni a gazdasági hatékonysággal és az alkalmazandó technológiával kapcsolatban felmerült összes problémákat. Ugyanakkor újabb ipari objektumokat irányoztunk elő, amelyek főleg az ipari kapacitást fejlesztik, s lehetőség van arra, hogy rövidebb idő alatt felépüljenek ; ugyanakkor biztosítják a magasabb gazdasági hatásfokot is. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a beruházási program szerkezete és beütemezése, ahogyan az az ötéves tervre vonatkozó törvényjavaslatban szerepel, nem csökkenti az 1970-re kijelölt terme- lési színvonalat a IX. pártkongresszus Irányelveiben előirányzott egyetlen terméknél sem. Mi több, az előirányzott feladatok nagyobbak számos terméknél, mint például a műanyagok, a szintetikus rostok és szálak, a gumiabroncsok, a papír és egyebeknél. A vegyipar 1966— 1970-ben 3,7 millió tonna műtrágyát fog szállítani a mezőgazdaságnak, fedezni fogja a rovarirtószer fogyasztás 80 százalékát és teljes egészében biztosítja majd az egész szükségletet állattenyésztési serkentő szerekben, az ipari komplexumokban előállított kombinált takarmány alapján. Az előző időszakhoz képest sokkal nagyobb lesz a vegyipar hozzájárulása a textilipar fejlesztéséhez. Hazai termelésből fogjuk fedezni a szintetikus rostok és fonalak szükségletének mintegy 83 százalékát, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi ötéves tervben gyakorlatilag megteremtjük a textilipar önálló vegyészeti alapját. Az iparosítás eddigi sikerei lehetővé teszik, hogy növeljük a közfogyasztási cikkek termelését, ami közvetlenül és azonnal hozzájárul a lakosság életszínvonalának emeléséhez. Az ötéves terv tervezetének célja az, hogy a könnyű- és élelmiszeripari termelés mennyiségénél, változatosságánál és minőségénél fogva minél magasabb fokon kielégítse a fogyasztók szükségleteit. Az ötéves terv tervezetének kidolgozási munkái megmutatták, hogy 1970-ig a könnyűipari termelés 1965-höz viszonyítva 60 százalékkal növekedhet az Irányelvekben előirányzott 50—55 százalék helyett. Az élelmiszeriparban a nyersanyagalap bővítése, egyidejűleg pedig a gyárakban dolgozó váltások számának növelése és újabb termelőkapacitások építése lehetővé teszi, hogy a termelés öt esztendő alatt az Irányelvekben leszögezett 50 százalék helyett 56 százalékkal növekedjék. Ebben az ágban is számottevően bővül a választék, főképpen magas tápértékű termékekkel, összhangban azzal a szükséglettel, hogy biztosítsuk a feltételeket a lakosság ésszerűbb táplálkozásához. Tükrözve a kereslet irányvételét a tartós fogyasztási cikkek felé, jelentősen növekedni fog a televízió, rádiókészülékek, mosógépek, hűtőszekrények, bútor stb. gyártása. Elvtársak ! A IX. pártkongresszus átfogó programot jelölt ki a mezőgazdaság belterjes és sokoldalú fejlesztésére. Ezen a téren fő célkitűzésünk az, hogy 1970-ig nagy vonalakban megoldjuk a mezőgazdasági termelés teljes gépesítésének és kémizálásának problémáit, bővítsük a talajjavítási munkákat, különösképpen az öntözött területeket, emeljük a termelés műszaki és szervezési színvonalát az összes szocialista mezőgazdasági egységekben. E fő célkitűzések teljesítése biztosítani fogja, hogy ez a fontos ág nemzetgazdaságunk általános haladásával lépést tartva fejlődjék, növelni fogja hozzájárulását a nemzeti jövedelem gyarapításához. A kongresszus óta a mezőgazdasági vezetés és tervszerűsítés tökéletesítésére a párt által kezdeményezett intézkedések, a szövetkezeti szövetségek megalakítása sokkal jobb, sokkal megfelelőbb szervezési keretet teremtett meg a szocialista mezőgazdaság nagy tartalékainak feltárására és hasznosítására. Az év elején összeírták az állatokat, s ennek során kitűnt azoknak az intézkedéseknek a hatékonysága, amelyeket a párt és a kormány valósított meg a parasztok fokozott anyagi érdekeltté tételére az állattenyésztési szektor fejlesztésében. Kitűnt továbbá, hogy az állatállomány és a hozam jelentősebb növekedését irányozhatjuk elő. Egyidejűleg, a terv tervezetének megalapozási tanulmányai megmutatták, hogy az állami gazdaságok alapjainak körültekintőbb kihasználásával, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek aktívabb részvételével nagyobb területen lehet öntözéses művelésre berendezkedni, mint amelyet eredetileg előirányoztunk. Szem előtt tartva mindezeket az új elemeket, valamint a terv tervezetének megvitatása során a mezőgazdasági egységek által tett javaslatokat, az ötéves tervre vonatkozó törvény előirányozza, hogy 1966—1970 között a mezőgazdasági termelés 26—32 százalékkal legyen nagyobb az 1961— 1965 közötti esztendők átlagánál, az Irányelvekben előirányzott körülbelül 20 százalék helyett. Közismert, hogy a mezőgazdasági termelés alapját a gabona képezi. Éppen ezért a gabonatermés eredményeinek növelése továbbra is a növényi termelés fő célkitűzése. A mezőgazdaságban meglevő, illetőleg kialakításban levő gazdasági, műszaki és szervezési körülmények között teljes mértékben lehetséges, hogy az ötéves terv időszakában országos viszonylatban évente átlag 1685—1760 kilós hektárhozamot érjünk el búzából és 2190—2250 kilós hektárhozamot kukoricából. Az állami gazdaságok többet is betakaríthatnak hektáronként — búzából 2300 kilót és kukoricából 3370 kilót. Mint tudják, az utóbbi években egyébként számos mezőgazdasági egység ért el ilyen terméseredményeket, mégpedig nagy területeken. Az új ötéves terv éveiben hangsúlyozottabb erőfeszítések történnek az állatállomány növelése és minőségének javítása, az állattenyésztési termelés gyarapítása terén. Úgy értékeljük, megvan a lehetőség arra, hogy 1970-ben nagyobb állatállománnyal rendelkezzünk, mint amekkorát az Irányelvek előirányoztak : 5,2—5,4 millió szarvasmarhával, 6,9 millió sertéssel, 13,8-14,4 milió juhval. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a legnagyobb figyelmet szenteljük a takarmányalap erőteljes bővítésének, a legelők és természetes kaszálók feljavításának fokozásával, a koncentrált takarmány termelésének növelésével, a lucernával, lóherével, bükkönnyel bevetett területek bővítésével, a hektárhozam gyarapításával. A növényi és állati termelés növekedését támogatja a mezőgazdaság műszakianyagi alapjának erősítése és korszerűsítése. Az ötéves terv törvénye értelmében az állam 1966—1970 között körülbelül 36 milliárd lejt ruház be a mezőgazdaságba. Ezeket az alapokat elsősorban a traktor- és mezőgazdasági géppark növelésére és a gépek típusválasztékának bővítésére (az összberuházás 36 százalékát), a talajjavítási, s főképpen öntözési munkák bővítésére (több mint 24 százalékát), valamint az állatállomány és a hozam növeléséhez szükséges anyagi alap megteremtésére (26 százalékát) irányítjuk. Ismét szükségesnek tartom hangsúlyozni az öntözési és talajjavítási munkálatok jó előkészítésének és végrehajtásának roppant nagy jelentőségét. Az ötéves tervjavaslatban előirányoztuk több mint 400 000 hektár terület öntözéses berendezését állami alapból. Ugyanakkor az öszszegezett adatok szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek önerőből további 250 000—300 000 hektár területet tesznek alkalmassá öntözésre. E nagyszabású munkálatok végrehajtása szükségessé teszi az összes érdekelt szervek és intézmények szoros együttműködését és állhatatos tevékenységét. Meg kell tenni az intézkedéseket különösen annak érdekében, hogy idejében biztosítsuk a műszaki dokumentációt. Ennek a hiánya a múltban, sajnos az idén is, a legfőbb akadálya volt a munkálatok elvégzésének. A Mezőgazdasági Főtanács kötelessége minél előbb megtenni az intézkedéseket a tervezési munka javítására, nyomon követni a tervek idejében történő elkészítését és minden egyes esetben a leggazdaságosabb megoldások kiválasztását. Szükség van továbbá arra is, hogy a munkálatokat korlátozott számú építőtelepre összpontosítsuk, s így biztosítsuk a területek mielőbbi használatba adását. A párt és a kormány nagy figyelmet fordít az állami gazdaságok fejlesztésére, ami abban mutatkozik meg, hogy ezeknek szántuk az összes mezőgazdasági beruházások 63 százalékát. Az ötéves terv előirányzatainak megfelelően 1970-ben a sertéshús termelés több mint 50 százalékát, a tejtermelés 21 százalékát és az állami gazdaságok csaknem egész tojástermelését ipari típusú állattenyésztési egységekben fogjuk előállítani. Szükséges, hogy a már előző időszakban megkezdett szakosítási akciót kiterjesszük, s ez felölelje a gazdaságok zömét, úgy hogy az állami mezőgazdasági egységek termelésüket egyre nagyobb mértékben a szakosítás elvei alapján fejlesszék, s ezúton is javítsák gazdasági és pénzügyi tevékenységüket. A szövetkezeti szövetségek megalakulása ez év elején parasztságunk életének nagy jelentőségű eseménye volt, mert megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy egyre tevékenyebben részt vegyenek a mezőgazdasági problémák megoldásában, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek földjének ésszerű felhasználásában, az állattenyésztés fejlesztésében, valamint az állami hitelek és az önálló termelési alapok hatékonyabb felhasználásában. A Mezőgazdasági Főtanácsnak és a Mezőgazdasági Szövetkezetek Országos Szövetségének, egymással szorosan együttműködve, az ötéves terv egész folyamán nyomon kell követniük a termelési eszközök minél megfelelőbb felhasználását, a mezőgazdaságfejlesztési feladatok és az állammal kötött szerződések alapján pedig irányítaniuk kell a szövetkezetek termelését minden egység talaj és éghajlatviszonyainak és gazdasági feltételeinek megfelelően. Az állam által eszközölt nagy beruházások, a mezőgazdasági vezetés javítására tett intézkedések csak úgy hozhatják meg a várt eredményeket, ha ezeket szorosan egybekapcsolják a termőföld jellegzetességeit szem előtt tartó modern agrotechnikával, a mezőgazdasági tudomány és technika vívmányainak széles körű alkalmazásával. A termelés számottevő növekedése, a kapcsolatok bővülése a gazdasági ágak, az ország tartományai és rajonjai között, megköveteli az áruszállítás megfelelő növelését. Az ötéves terv tervezete leszögezi, hogy 1966—1970 között a szokásos szolgáltatási eszközökkel lebonyolított áruszállítás összvolumene, az Irányelvekben kitűzött 55—60 százalék helyett, 65 százalékkal növekedjék. A szállításban és távközlésben az elsőrendű cél a műszaki-anyagi alap növelése és korszerűsítése. A vasúti szállítás gazdasági hatékonyságának és sebességének növelése céljából folytatjuk a gőzvontatásnak Diesel-vontatással történő helyettesítésére, valamint a villamosítás kiterjesztésére irányuló akciót, hogy 1970-ben az egész vasúti forgalom körülbelül 80 százalékát Diesel- és villamosvontatással bonyolítsuk le. Szem előtt tartva az országúti áruszállítás növekvő jelentőségét a jelenlegi körülmények között, a terv tervezete előirányozza az általános használatban levő gépkocsiállomány fejlesztését és 2900 kilométer út korszerűsítését. Hirsovánál új dunahíd épül. A tengeri és folyami flotta szállítási kapacitása növekszik, mindkettő, jórészt hazai gyártmányú, új teherhajókat, kőolajtartályhajókat és nagy tonnatartalmú más hajókat kap. Egyidejűleg fejlesztjük a kikötők, s elsősorban a konstancai kikötő befogadóképességét. A légiszállítás terén folytatjuk a nagyobb sebességű és befogadóképességű gépekkel való felszerelés akcióját és nemzetközi repülőteret építünk Bukarestben. E repülőtér minden korlátozás nélkül befogadhatja a legújabb típusú repülőgépeket. Elvtársak / Az egész nemzetgazdaság folyamatos és gyors fejlesztését nagy szabású beruházási program megvalósításával támaszszák alá. A tanulmányok beigazolták annak lehetőségét, hogy az 1966—1970-es időszakban állami alapokból több mint 280 milliárd lejt kitevő beruházást irányozzunk elő, lényegesen többet, mint amennyit a IX. pártkongresszus Irányelvei jelöltek ki. Az állami alapok iránti magas fokú felelősségtudattól áthatva a tervjavaslatot kidolgozó kollektívák újabb jelentős tartalékokat tártak fel a meglévő termelőkapacitások céltudatosabb felhasználására ; bizonyos új objektumok építése helyett egyes vállalatok rekonstrukcióját vagy fejlesztését javasolták. A tervben előirányzott több objektumhoz gazdaságosabb építkezési megoldásokat találtak, ami lehetővé tette újabb munkálatok és akciók pótlólagos beillesztését. Ilyképpen minden lehetőség megvan arra, hogy egyes ágakban csökkentett beruházásokkal és rövidebb idő alatt biztosítsák a temelés kijelölt növekedését. Egyidejűleg szükségessé vált, hogy nagyobb alapokat utaljanak, ki egyes objektumokra, mivel gyorsabban kell fejleszteni bizonyos elmaradott szektorokat — mint amilyen például a géngyártóipar — és mivel időközben meghatározták a költségelőirányzatok értékét és megkötötték a berendezések vásárlására vonatkozó szerződéseket. Célszerűnek tartom azonban hangsúlyozni, hogy a beruházások összmennyiségének elosztása a nemzetgazdasági ágak között — amint azt az ötéves tervjavaslatra vonatkozó törvényben előirányoztuk — lényegében megfelel a kongresszus kijelölte irányzatnak. Az 1966—1970-es időszakban megvalósítandó beruházási mennyiség jelentős erőfeszítést kér a nemzetgazdaságtól, különösen az időszak első éveiben, amikor jelentős számú objektumot kell üzembe helyezni. Ezzel hangsúlyozni akarom azt is, hogy szigorúan be kell tartani az ötéves terv elfogadásáról szóló törvényt, összes előírásait a beruházások hatásfokának növelése érdekében. Szükséges, hogy már az új objektumok tervezési szakaszában nagy termelékenységű technológiai eljárások és berendezések mellett döntsenek, fordítsanak nagyobb figyelmet az üzemek méretezésére, a megfelelő telepítési helyek kiválasztására, s olyan építkezési megoldások felhasználására, amelyek csökkentik az építkezések részarányát a beruházás összmennyiségében. Az eddiginél nagyobb felelősségtudattal kell megszervezni a kivitelezési tervek elkészítését, a hazai és importból származó gépberendezések szerződéses lekötését, illetve a leszállítás nyomonkövetését, hogy megteremtsük az építőtelepi munka gyors ütemét és a kijelölt határidőre biztosítsuk az objektumok üzembehelyezését. E feladatok fontosságát még világosabban kidomborítja az, hogy az elmúlt évek tapasztalatának kritikai elemzése megmutatta, hogy a beruházási tervek teljesítésénél felmerült nehézségeket sok esetben éppen a szervezési fogyatékosságok okozzák. Ezzel kapcsolatban még egyszer felhívjuk a figyelmet arra, hogy nagy fontosságot kell tulajdonítani az új termelési kapacitásoknál az előirányzott mutatószámok minél gyorsabb elérésére. Csak ezen mérhetjük le reálisan az egész beruházási tevékenységet, az állam anyagi és pénzügyi erőfeszítései nyomán elért eredményeket. Az utóbbi időben a párt és a kormány vezetősége tanulmányozta, hogy miképpen lehetne még jobban ösztönözni a beruházások haszonélvezőit a kiutalt alapok gazdasági hatékonyságának növelésére. Elhatároztuk, hogy a beruházási költség csökkentésével elért megtakarítások maradjanak a haszonélvezők rendelkezésére, s azt más munkálatok kivitelezésére fordíthatják. Az ötéves tervjavaslat kidolgozásának munkálatai során az egyik központi feladat az volt, hogy tovább javítsuk a termelőerők területi elosztását. Ez a rendkívül fontos gazdasági és társadalmi feladat a IX. pártkongresszus okmányaiban is szerepel. Ehhez állhatatos munkára, részletekbe menő elemzésre, körültekintésre, felelősségérzetre volt szükség. Az új ipari objektumok helyének kiválasztásánál következetesen arra törekedtünk, hogy minden egyes esetben szorosan egybehangoljuk a gazdasági hatékonyság és a gyengébben fejlett, előnyben részesítendő rajonok, illetve városok szempontjait. A tartományokként megosztó beruházások teljes menynyiségének egyharmadát ebben az ötéves tervben az olyan kevésbé fejlett tartományokra fordítjuk, mint Arges, Bukarest, Iasi, Oltenia és Suceava. Érdemes külön is kiemelni azt a tényt, hogy az új ötéves tervben gyárakat építünk az iparilag gyengén fejlett rajonok csaknem 70 százalékában, hogy mn 1970 után felöleljük az ugyanilyen helyzetben lévő többi rajonokat is. Az ipar pezsgő fuvallata behatol olyan városokba is, mint Alexandria, Slobozia, Beszterce, Radnuti, Dorohoi, Bailesti, Caracal, Tecuci, Vaslui is, amelyek ivó- és iparvíztartalékokkal, munkaerővel és előnyös fekvéssel rendelkeznek a fogyasztási és nyersanyag övezetekhez viszonyítva. Természetesen, amikor fokozott figyelmet fordítunk a kevésbé fejlett rajonokra és városokra, egyidejűleg tovább foglalkozunk az ország összes tartományainak és városainak fellendítésével, az egész nemzetgazdasági komplexum harmonikus fejlesztésével. Az iparosítás szilárd politikája az a döntő tényező, amely a jelenlegi ötéves tervben is meghatározza a foglalkoztatott lakosság számának növekedését és e lakosság összetételének módosulását. Az ötéves terv végén 562 000 emberrel több fog dolgozni a nemzetgazdaságban, mint 1965-ben. Ez a növekedés a nem mezőgazdasági ágakban, elsősorban az iparban történik. A gazdaságban az alkalmazottak összlétszáma eléri körülbelül az 5,2 milliót, vagyis a IX. pártkongresszus dokumentumaiban előírt színvonalat. A számítások szerint az alkalmazottak számának növekedése a munkaképes lakosság, valamint annak a körülbelül 450 000 embernek a révén fog megvalósulni, aki jelenleg a mezőgazdaságban dolgozik. 1970-ben ezer lakosra 265 alkalmazott jut az 1965. évi 225 alkalmazott helyett. Noha a számadatok nem nagyok, pozitív tendenciát mutatnak, olyan folyamatot tükröznek, amely sokrétű gazdasági és társadalmi következményeivel az ország egész életében kihangsúlyozza a gazdasági szempontból fejlett országok sajátos vonásait. Elvtársak ! Az új ötéves terv éveiben megoldásra váró gazdasági problémák bonyolultsága még határozottabban kidomborítja, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítanunk a legfejlettebb technika széles körű és gyorsabb ütemű érvényesítésének. Véleményem szerint annyira nyilvánvaló, hogy lépést kell tartanunk a jelenkori műszaki haladással, hogy feleslegesnek is tartom érvelni mellette, szorgalmazni, hogy a minisztériumok, vállalatok szenteljenek különleges figyelmet azon feladatok teljesítésének, amelyektől az új technika bevezetése függ. A jelenlegi szakaszban, amikor a tudomány, mint közvetlen termelő erő egyre nagyobb jelentőséget kap a társadalom életében, minden lendületesen fejlődő állam foglalkozik saját tudományos kutatásainak bővítésével, az emberi és anyagi potenciál minél jobb kihasználásával. A párt és a kormány e parancsoló szükségességét szem előtt tartva elsősorban olyan tanulmányokra irányítja a tudományos kutatást, amelyek hozzájárulnak a nemzetgazdaság haladásához. Az Állami Tervbizottság szoros együttműködésben a Tudományos Kutatás Országos Tanácsával, a minisztériumokkal, a tudományos dolgozókkal a tudomány minden területéről 480 rendkívüli jelentőségű kutatási témát választott ki, s ezeket beiktatta a terv tervezetébe. Említésre méltó, hogy a témék körülbelül 70 százaléka a műszaki tudományok területén folyó kutatásokra vonatkozik, legtöbbjük fémhelyettesítő új termékek vagy más hiánycikkek előállítására, valamint új technológiák tanulmányozására vonatkozik. A nemzetgazdaság kérdéseinek megoldásában közvetlenül alkalmazásra kerülő műszaki kutatások elsődlegessége véleményünk szerint nem zárja ki a többi tudományágak fejlesztését. A kijelölt program egyaránt ösztönzi az öszszes tudományokban folyó kutatómunkát és célja megvalósítani a szükséges egyensúlyt az alkalmazott és az elméleti kutatás között, hiszen mindkettőnek a gyakorlatba kell torkollnia, végső fokon az ember uralmát kell szolgálnia a természet felett. A tudományos kutatás műszaki-anyagi alapjának bővítésére előirányzott pénzalap — mintegy 1,9 milliárd lej — jobb munkakörülményeket teremt tudományos dolgozóink számára. Szükségesnek tartom újból hangsúlyozni, hogy a kutatási tevékenységben kerülni kell a tematikának az anyagi bázissal és a meglévő káderek számával nem összeegyeztetett, túlzottan széles frontra történő kiterjesztését, így megelőzzük azt, hogy egyes kutatások túlságosan elhúzódjanak, s megteremtjük az előfeltételeket a munka nagyobb hatékonyságához. A modern tudomány és technika állhatatos térhódítása, a káderek szakképzettségének növekedése, a termelés megszervezésének javítása alapján jogosan bízunk abban, hogy a jelenlegi ötéves terv folyamán minden tevékenységi szektorban számottevően emelkedik a munka termelékenysége. Az ötéves tervjavaslat előkészítésének munkálatai bebizonyították, hogy a legfőbb termelési ágakban az Irányelvekben kijelölt színvonalnál magasabbra lehet emelni a termelékenység növelésének feladatait, hogy kizárólag ezen az úton érjék el az egész ipar termeléstöbbletének több mint kétharmadát. A vállalatok és gazdasági ágak zömében számos és változatos tartalék kínálkozik, amelyeknek hasznosítása lehetővé teszi a munka termelékenységének jelentős emelését. Sajnos azonban nem mindenütt tőrödnek eléggé azzal, hogy működésbe hozzák ezeket a tartalékokat, s ezért bizonyos helyeken a termelékenység színvonala még mindig nem kielégítő. Olykor komoly fogyatékosságok észlelhetők még a termelés és a munkamegszervezésében, a munkaidő felhasználásában. Amint azt az ötéves tervre vonatkozó törvény előírja, szükséges, hogy az összes vállalatokban intézkedések történjenek a termelőkapacitás hatékonyabb felhasználására, a váltások számának növelésére, a műszaki-anyagi ellátás javítására, a munka műszaki normázásának kiterjesztésére és tökéletesítésére. A termelés és munkaszervezés tudományos alapokra helyezése természetesen megköveteli, hogy a minisztériumok és a vállalatok kitartó tanulmányokat és kutatásokat folytassanak, amelyek sok esetben — amint a tapasztalat mutatja — nem remélt pozitív eredményekkel járnak. Az egyik állandóan időszerű gazdasági kérdés a termelés jövedelmezőségének növekedése az önköltség és a forgalmi költségek állandó leszállítása útján. Nincs túl sok érvelésre szükség annak bizonygatására, hogy e nélkül nem teljesíthetjük a jelenlegi ötéves tervben magunk elé tűzött célokat. Az ötéves tervre vonatkozó törvényjavaslat az Irányelvekben szereplő feladatokhoz hasonló feladatokat tartalmaz az önköltség csökkentését és a forgalmi költségek leszállítását illetően. Ezeket a feladatokat azonban minimálisoknak kell tekinteni, mert jelentősen túlszárnyalhatók a vállalati gazdálkodás erősítése révén. A fajlagos nyersanyag és segédanyagfogyasztás jelenleg sok esetben még viszonylag magas, ami kihat a termékek önköltségére és ugyanakkor a nemzetgazdaság anyagmérlegeire. E fogyasztási normák felülvizsgálása ott ahol nem bizonyulnak kielégítőknek, és az intézkedések megtétele a megszabott fogyasztás szigorú betartására a termékek minőségi javításának feltételei között, parancsoló követelmény ahhoz, hogy jobb eredményeket érjünk el az önköltség csökkentése terén. A gazdasági tevékenység egyre magasabb színvonala szükségessé teszi, hogy rendszeresen foglalkozzunk a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozásával munkájuk eredményében. E szükségszerűség fényében, a párt és az állam vezetőségének útmutatása alapján, újabb intézkedéseket tanulmányoznak, hogy az alkalmazottak jövedelme még szorosabban függjön a tényleges termelési eredményekhez való hozzájárulásuktól. (Folytatása a 3. oldalon)