Előre, 1966. december (20. évfolyam, 5934-5960. szám)
1966-12-01 / 5934. szám
2 75 évvel ezelőtt született GHEORGHE M. VASILESCU-VASIA az RKP és a forradalmi munkásmozgalom kiváló harcosa Gheorghe M. Vasilescu-Vasia, az RKP és a forradalmi munkásmozgalom kiváló harcosa akinek most ünnepeljük 75. születésnapját, azoknak a kiváló férfiaknak a sorába tartozik, akik a munkásosztály igaz ügyének, a nép jobb élete megteremtésének szolgálatába állították egész életüket. 1891. december 1-én született Cálarati-on szegénysorsú családban, amelynek nagy nehézségekkel kellett megküzdenie az öt gyerek felneveléséért. A calarasi-i gimnázium második osztályát végezte el, amikor édesapja meghalt, s a család nem tudta többé fedezni az iskoláztatás költségeit. Dolgozni megy. Közben tanulmányozza a bukaresti „Cercul de Editurii Socialisti“ kiadásában megjelent brosúrákat, s nemkülönben a „Románia muncitoare“ című újságot. Mindössze 16 éves, amikor már állandó tudósítója a „România muncitoare“-nak, s a „Tribuna transporturilor“-nak, amely Brailán jelenik meg Stefan Gheorghiu vezetése alatt. Harcos munkássága helyi szinten egyre világosabban körvonalazódik. Megismerkedik a munkásmozgalom néhány kimagasló személyiségével — I. C. Frimuval, St. Gheorghiuval és másokkal —, s ezeknek, valamint a helybeli szocialisták egy részének támogatásával megalakítja Caláraton ez első szakszervezetet, amely aztán 1912-ben őt delegálja a Szakszervezetek Országos Szövetségének IV. kongresszusára. Gh. M. Vasilescu számára a következő, az 1913-as esztendő új időszak kezdetét jelzi. Forradalmi tanoncévei végetértek, propaganda-, agitációs és szervezőtevékenysége már túllépte a helyi korlátokat. Amint visszaemlékezéseiben írja : .... 1913 júniusának egyik napján ,lelkem egyik felét otthagyva a városban, amelyből távozni készültem, másik felét magammal vive a nagyvárosba, amelynek forgatagába elvegyülni szándékoztam“... elindultam Bukarestbe. Belép a Szociáldemokrata Pártba és a tisztviselők szakszervezetébe, ahol — a toll és a szó erőteljes fegyverével — intenzív tevékenységet fejt ki. Rövid idő leforgása alatt ismert, tehetséges újságíróvá válik, a romániai munkásmozgalom legkiválóbb publicistáinak sorába küzdi fel magát. Munkatársa az akkoriban megjelenő munkáslapok zömének — a „Socialismul“-nak, a háború kitöréséig a „Lupta“-nak, a „Tineretul socialist“-nak, a „Viata muncitoare“-nak, a „Tribuna functionarului“-nak stb., amelyeknek hasábjain saját neve alatt vagy álnéven magvas cikkeket tett közzé. Gh. M. Vasilescu a Romániai Szociáldemokrata Párt balszárnyához tartozott, s az 1914—1916-os évek időszakában az újságok révén éppúgy, mint előadásokon szívósan harcolt a háború ellen. A háború kezdetén behívják. A hadseregben élénk forradalmi propagandát fejt ki a moldovai katonák körében, amiért is a Sziguranca riadtan követeli, hogy „helyezzék megfigyelés alá, kutassák ki, milyen propagandát folytat, milyen brosúrákat terjeszt...“ A háború után a Romániai Szocialista Párt forradalmi balszárnyához csatlakozik, elősegíti a munkásmozgalom helyes tájékozódását. Mint a bukaresti „Editura Socialists“ vezetője, gondoskodott arról, hogy megjelenjenek Marx és Engels, valamint Lenin művei, s az oroszországi proletárforradalom más vezetőinek munkái. Az 1918 december 13-i események szemtanújaként és az 1920 októberi általános sztrájk részvevőjeként írásaiban rámutat arra, hogy e megmozdulások igazi oka „elháríthatatlanul következik magának a tőkés rendnek a fejlődéséből, abból a szemérmetlen és határt nem ismerő kizsákmányolásból, amelyet a munkásosztály városon és falun elszenvedő. A Socialismul“ című lapban — amelynek szerkesztője volt — Gh. M. Vasilescu egyre inkább síkra száll amellett, hogy hozzák létre a romániai munkásosztály forradalmi marxista pártját. Gyűléseken vesz részt, amelyek a kommunista párt megalakítását készítették elő, s derekasan előmozdította az RKP alakuló kongresszusa ideológiai feltételeinek megteremtését. 1921 márciusában letartóztatják — meggátolják részvételét az RKP alakuló kongresszusán —, majd vádlottként előállítják a Dealul Spirii peren. A vádakra Gh. M. Vasilescu így válaszol : „Egyet, csupán egyet sajnálok — hogy nem tehettem többet a kommunista eszméért“. Kiszabadulása után (1922-ben) Vasilescu-Vasia elfoglalja helyét a kommunista harcosok sorában, részt vesz a párt- és a szakszervezeti tevékenységben, cikkeket közöl a „Socialismus-ban. Delegátusként jelen van a kolozsvári szakszervezeti kongresszuson (1923- ban), ahol síkra száll az egység megőrzéséért, a forradalmi tevékenységért. Hosszú időn keresztül az Egységes Szakszervezetek bukaresti helyi bizottságának, s a Romániai Kereskedelmi Tisztviselők Szakszervezetének titkára. Vasilescu-Vasia kitartó munkát végzett pártvonalon is. 1923-ban megválasztják az RKP bukaresti szekciója titkárának. Miután a párt illegalitásba kényszerül, Vasilescu- Vasiát más élenjáró harcosokkal együtt bebörtönzik, ámde a közvélemény heves tiltakozására mindnyájukat újra szabadon engedik. Az RKP III. kongresszusán (1924 szeptember) beválasztják az RKP tartalék Ellenőrző Bizottságába, s tovább folytatja tevékenységét az RKP bukaresti szekciójának illegális bizottsága keretében is. 1925-ben pártfeladatként azt a megbízatást kapta, hogy legális keretek között — az Egységes Szakszervezetekben, a Vörös Segély szervezetében stb. — folytassa forradalmi munkáját. Más kommunistákkal egyetemben nagy hozzáértéssel vezette a „Viata muncitoare“ című lapot, az Egységes Szakszervezetek központi lapját, amely legálisan jelent meg, s a munkásosztály érdekeinek védelméért harcolt. Vasilescu-Vasia sokat tanult, hogy pontosan ismerhesse a nemzeti és a nemzetközi munkásmozgalom összes problémáit. Teljes mértékben tudatában volt annak, hogy írásai a munkásokhoz és parasztokhoz kell hogy szóljanak, s hozzáértéssel használta fel az agitáció, és a propaganda fontos fegyverét. Tevékenységét behatóan nyomon követték a hatóságok, s amikor nem sikerült, bebörtönöztetniük, elbocsátották a munkából. Jóllehet egészsége erősen megrendült, 1927- ben ismét letartóztatják és Jilaván börtönbe zárják. A kegyetlen börtönviszonyok közepette betegsége — a tüdővész — elhatalmasodik szervezetén. 1928 telén kórházba szállítják, de segíteni már nem lehet . 1929. március 18-án meghal. Életének utolsó pillanatáig hangoztatta szilárd meggyőződését, hogy a romániai burzsoá földesúri , rendszer „össze fog omlani a mun- ■ kásmozgalom óriási nyomása alatt, s hogy a munkásmozgalom növekvő erejénél és történelmi rendelte- t tésénél fogva diadalmaskodni fog“ Gh. M Vasilescu-Vasia temetése , a burzsoá-földesúri rend és a mun- kásellenes törvények elleni hatal- |mas tüntetéssé alakult át. Sokrétű, intenzív forradalmi te- I vékenysége során Gh. M. Vasiles- cu-Vasia hozzáértésről, elszántság- ■ ról, szerénységről, bátorságról és s áldozatkészségről tett tanúságot, s megbecsülést szerzett magának, s ■ tekintélyt a romániai munkásmoz- I galomnak. Gergely László ■ tudományos kutató MEGJELENT A KÖNYVNAPTÁRUNK Volt egyszer egy ravasz róka. Éppen olyan csalafinta volt mint minden róka, úgy esett a dolog, hogy egész éjszaka zsákmány után kószált, de sehol sem talált. PitymcUlatkor kisétált az út szélére, leheveredett egy bokor alá s azon törte a kobakját, hogy mi módon találhatna falnivalót magának... Mi módon talált falnivalót a róka ? Ion Creanga kedves meséjét közli az Előre 1967-es könyvnaptára. Gyermekeknek szánt rovatában. A felnőttek olvasnivalói mellett, a gyermekek is megtalálják kedves történeteiket, verseiket, Lászlóffy Aladár költeményét, Páskándi Géza meséjét, A birkavásár című angol népmesét, Májtény Erik verses történetét, A törpe meg a villanykörte, ezen kívül találós kérdéseket, csak játékokat, s más szórakoztató gyermekolvasmányokat. Ne feledje el gyermekeinek ajándékul megvenni az ELŐRE 1967-ES KÖNYVNAPTÁRAT. Felnőtt olvasóink is hasznos, érdekes írásokat találnak benne, tudományos és műszaki aktualitásokat, irodalmi és publicisztikai írásokat, hasznos tudnivalókat, egy egész esztendőre olvasnivalót ! A RÓKA MEG A RÁSZEDETT MEDVE Korszerűsített utak Befejezték a 42 kilométer hoszszú Régen-Lopugna turisztikai és erdei út aszfaltozását, ami lényegesen megkönnyíti a Görgényi havasok megközelítését. Gyors ütemben dolgoznak a 15. számú országút Régen és Maroshéviz közti szakaszán, amely nagy jelentőségű az Erdély és Moldva közötti országúti forgalom szempontjából. 11000 hallgató (Munkatársunktól). November utolsó napjaiban Krisána tartomány legtávolabbi vidékén is megkezdődtek a téli agro-zootechnikai tanfolyamok, összesen több mint 22 000 MTSZ-tag és gépkezelő foglalta el helyét az iskolapadokban. Az új tanévben előadásokra kerül sor azok számára is, akik tovább kívánják bővíteni agro-zootechnikai ismereteiket. Jelentősen bővült a szemléltető anyag. Csupán a diafilmek 22 fontos kérdésben segítik az anyag könnyebb megértését. ELŐRE Ha a művészek teljesítményéből nem is, de a lapokból annál inkább kitetszik, hogy kritikusaink elég gyakran látogatják a színházakat, filmeket, hangversenyeket. Egy-egy ilyen látogatásnak aztán konkrét eredménye : megjelenik valamelyik újságban a kritika, a belső oldalon, esetleg tárcában. De még soha nem olvastam lapjainkban kritikát, sem kritikus sem művész tollából, a nézőtér kritikus jeleneteiről. Sem a belső, sem az első oldalon, sem tárcában, sem egy hasábon tördelve. Esetleg elvétve egy jegyzetet, egy utalást. Pedig olykor bőven kínálkozik tollravaló a nézőtéren is. Ki nem bosszankodott volna már, például a későnjövők miatt. Mert — az előadás megkezdése előtt néhány pillanattal, s néha még olyankor is, amikor a függönyt már széthúzták — fel kellett állnunk, hogy utat engedjünk a későnjövőknek. Amiért esetleg egy „elnézést kérek"-et sem vetettek felénk. Szívességünket még annyival sem viszonozták a késők, hogy legalább a színpadnak és ne nekünk fordítva hálát haladjanak el a sorok között. Arra is volt már eset, hogy tévedésből elfoglalták valamelyik elkésett helyét. Az pedig ahelyett, hogy udvariasan felszólítaná az illetőt a szék átadására, Jelenetet rendez, rendreutasít, mindenki füle hallatára. Még tévedésből sem fordulna a jegyszedőhöz, hogy az csendesen igazságot tegyen. Hálás téma lenne olyan nézőkről írni kritikát, akik nem azért mennek színházba, moziba, hangversenyre, hogy ők lássanak és halljanak, hanem hogy őket lássák, őket hallják. Az ilyeneknek a viselkedése aztán több kritikus helyzetet is teremt a nézőtéren. Papírzacskókat zörgetnek, celofánba csomagolt cukorkát bontogatnak, ropogtatnak, recsegtetnek, vagy édesen összebújnak. Hogy őrájuk figyeljenek, hogy őket lássák. És szerelmi jeleneteknél cuppogtatak, hangosan magyarázzák az előadás fejleményeit, bölcs megjegyzéseket tesznek a művészek magánéletére, köhögnek,holott ilyenkor orvoshoz és nem hangversenyre kellene menni), tüsszentenek, a zenéhez taktust vernek. Hogy ne csak lássák, hanem hallják is őket. Mindennek tetejében egyesek még dobogtatnak is, fütyülnek, kiabálnak, így jutalmazzák a bemondásokat. Holott a művészi teljesítményt kellene érdem szerint megjutalmazniuk a tapssal. És nemcsak a felvonások után, az előadás végén is. Dehát akkor mi lesz a ruhatárral ? Ki fogja azt megrohamozni 7 ki fog ott könyökölni 7 kire figyelnek fel ? A kritikusoknak, akik a közönségkritikát imák, kissé az öltözködési szabályokban is jártasoknak kellene lenniük. Azért, hogy cikkeikben elmondják : a színház kulturális fórum. Az itteni viselkedésük pedig egyik fokmérője a kultúra, a művészet iránti tiszteletüknek. A tiszteletnek, mely öltözékünkben is meg kell, hogy mutatkozzék. Ezért el kellene mondani, miként öltözzenek fel — akik azt nem tudnák, vagy úgy lesznek, mintha nem tudnák — egy színházelőadásra, egy koncertre. Hogy kerülje a színházlátogató a túlzásokat, az öltözködésben. Vagy olyan értelemben, hogy ne csak a ruhájával akarja tudtunkra adni művészet iránti tiszteletét, vagy olyan értelemben, hogy munkaruhában jelenik meg a nézőtéren, mondván : szórakozni akarok, s más nem érdekel. A közvéleményt viszont érdekli. S nem véletlen, hogy többször hallunk ilyen megjegyzést: úgy viselkedik, mintha a kocsmában volna. Nem arról van szó, hogy a „kocsmában" (értsd vendéglő, cukrászda, más szórakozóhelyek) mindent csinálhatsz, csörömpölheted a tányért, a poharat, kiabálhatsz, berúghatsz, dirigálhatsz a zenekarnak, a pincérnek, asztaltársaidnak. Nem, nem erről van szó. De a művészet azért csak mégis művészet, s mégis csak másképp kell hódolnunk Tháliának mint Bacchusnak. Elférne tehát lapjainkban a színikritikák mellett a közönségkritika is. Azzal a kiegészítéssel, hogy ez esetben a színikritikusokat is a közönséghez kellene sorolni... Dali Sándor ILYK-NEM ILLIK Közönségkritika Laboratóriumi gyakorlat a kézdivásárhelyi líceumban A BELKERESKEDELMI MINISZTÉRIUMBAN Elemezték a téli ellátás időszerű kérdéseit A Belkereskedelmi Minisztériumban kedden ülést tartottak a központi gazdasági intézmények és gazdasági szállító szervezetek, valamint a vasút képviselőinek részvételével. Az ülésen a téli ellátás menetét elemezték, különösen a közelgő ünnepekkel kapcsolatban. A tájékoztatásokból és a vitából egyaránt kitűnt, hogy mind a kereskedelmi szervek, mind pedig a fogyasztási javak termelői megtették a szükséges intézkedéseket a piac megfelelő ellátására a keresett idénycikkekkel. Sok árufajtánál a szerződésben lekötött tételeket újabb mennyiségekkel egészítették ki, így például az Élelmiszeripari Minisztérium tervbe vette, hogy hozzávetőleg negyedmilliárd lej értékű áruval többet hoz forgalomba. A Könnyűipari Minisztérium 900 millió lej értékű árut bocsát a piac rendelkezésére az egész év folyamán. Ennek ellenére továbbra is megmutatkozik az ütemesség hiánya a termelő vállalatok részéről, valamint az, hogy nem tartják tiszteletben a szerződéses előírásokat egyes nagyon keresett termékeknél. A helyzet elemzése nyomán elhatározták, mindent megtesznek, hogy a következő időszakban az üzleteket bőségesen ellássák idénycikkekkel. m felháborodás hangján írt lelevelet Máté Ilona Szalontáról. Soraiból megtudjuk, hogy a helyi kisipari termelőszövetkezet kosárfonó részlegén a mester állandóan durva szavakkal illeti az ott dolgozó nőket, de még ennyivel sem éri be, hanem anyagilag is megkárosítja őket. Mivel a levélíró eltekintett attól, hogy konkrét tényekkel adjon hitelt felháborodásának, az alábbiakban pótolni igyekszünk ezt a hiányt. Csősz Bélát már ötéves korában megtanította apja a kosárfonás legegyszerűbb műveleteire. Az évek múlásával bevezette e nehéz mesterségnek minden titkába és Bélából lassanként a vesszőkosarairól amúgy is híres Szalonta legtapasztaltabb mestere lett. Saját tervezésű művészi kivitelezésű munkái a legigényesebb áruminta kiállításon is láthatók voltak, legutóbbi műanyag bélelésű kézikosár modelljeiből ottjártamkor rendelt 50 000 darabot egy nyugatnémetországi üzletember. De ismertek már munkái és igen keresettek is, nemcsak Nyugat-Németországban, hanem szinte minden nagyobb nyugat-európai országban, valamint a skandináv államokban. 1962-ben a kisipari termelőszövetkezetek vezetősége elhatározta, hogy a szalontói kosarak keresettségére való tekintettel kosárfonó részleget nyit. Lehet-e azon csodálkozni, hogy az induló részleg vezetésével az akkor már országos hírű Csősz Bélát bízták meg ? Hogy jó szakember, ehhez nem is fért kétség, de vitathatatlan, hogy egy mesternek, aki beosztottakkal dolgozik, nem elég ha elismert szakember, jó pedagógiai érzékkel is rendelkeznie kell. Nézzük meg előbb, hogyan felelt meg Csősz Béla mint szakember a követelményeknek ? Varga Ferenc, a kisipari termelőszövetkezet alelnöke készséggel ajánlotta fel, hogy bármilyen adatot rendelkezésünkre bocsát ahhoz, hogy az igazságról meggyőződjünk, így bővültek ismereteink a részlegről. Az első hetekben két kosárfonó dolgozott itt : Csősz Béla és a felesége, Irén, aki maga is kitűnő szakember. A kereslet néhány hét alatt úgy megnőtt, hogy új munkaerő után kellett nézni. Csősz Béla elment Marosvásárhelyre, hogy megtanulja a nagyüzemi termelés szervezését. Ilyen előzmények után fejlődött ki a mai részlen, mely egy év alatt 400 000 lej értékben termel, az év első kilenc hónapjában 50 000 lej jövedelmet hozott a szövetkezetnek. Évente átlag 10 000 kosarat fonnak a Krisána tartományi Erdőigazgatóságtól szállított fűzfavesztszőből. Termékeik minőségére még nem érkezett reklamáció. A jelenlegi kereslet olyan, hogy ha háromszor ennyit termelnének, azt is el tudnák adni külföldre. Hogy mégsem termelnek annyit, annak az okát a megfelelő számú szakember hiányában kell keresnünk, és itt jutunk el a második kérdéshez, melyet felvetettünk, s amelyről Máté Ilona levele is szól : hogyan viszonyul Csősz Béla mester a kosárfonó részleg dolgozóihoz ? A részlegen átlag 20—25 munkásnő dolgozik. Azért nem adunk pontos számot, mert ha nem is éppen naponta, de havonta változik a létszám. A fennállás négy éve alatt összesen 140 nő dolgozott itt rövidebb-hosszabb ideig, volt olyan is, aki egy napig maradt, aztán továbbállt. Ami vonzza ide az embereket, az kétségtelenül a jó kereseti lehetőség. Ami elriasztja : a gyenge kereset. Beszéljünk a számok nyelvén s akkor értelmet nyer ez a látszólagos ellentmondás. Ez év októberében Szenes Margit keresete meghaladta az 1200, Major Magdáé pedig az 1000 lejt. Ugyanakkor Molnár Róza 403, Nagy Ilona 513 lejt keresett. A nagy különbség okát összefüggésbe lehet hozni a fent említett fluktuációval. Aki ide jön dolgozni, azt hiszi, hogy már az első hónapban megkeresi az 1200 lejt, és megfeledkezik arról, hogy ez a munka kezdőknek távolról sem könnyű. Kitartó munkát, szorgalmat, lelkiismeretet igényel a kosárfonás megtanulása. Akiből ezek az adottságok hiányoznak, az hamarosan továbbáll, számára a kérdés megoldódott. Az őt nem érdekli, hogy a termelési terv változatlanul megmarad s hogy mennyire megnehezíti a munkáját volt társainak, mesternek és a szövetkezet vezetőségének. Mert a Külkereskedelmi Minisztérium pontos határidőre szállítja az árut, ha ezt a határidőt nem tartják be, kártérítést kell fizetni, megkárosul tehát nemcsak a szövetkezet és természetesen a munkások, hanem végsősoron a nemzetgazdaságra is kihat felelőtlenségük. Amikor Búzás Gyöngyi és öt társa egyszerre hagyta faképnél a szövetkezetet, a megmaradt többinek kellett megfeszített munkával dolgoznia napokig, hogy határidőre elkészüljön a rendelés. Olyan eset nem történt meg, hogy Csősz Béla mester és felesége ne elsőknek érkezzenek munkába, és ne utolsónak menjenek el. Ha szükség volt rá, éjszakába nyúlva dolgoztak, hogy a szövetkezet ne fizessen fekbért a veszteglő vagonokért és ne fizessen kártérítést a megkésett szállításért. Lehet-e úgy beállítani ezt az ügyszeretetet, hogy csak az anyagi javadalmazás reményében tették ? Meggyőződésem, hogy nem. Többről volt itt szó : a közösségi érzésről, öntudatról, mert tudták, hogy az illetékes állami kereskedelmi szerveket hozzák kellemetlen helyzetbe késésükkel a külföldi megrendelők előtt. És amikor a szövetkezet vezetősége a végzett munka arányában javadalmazta Csősz Bélát, Szenes Margitot, Zuh Irént vagy Major Magdát, akik tudtak egyéni érdekeiken túl tekinteni, nem kegyet gyakorolt, csak törvényes kötelezettségének tett eleget Máté Ilona levelében azt kifogásolja, hogy egyesek aránytalanul sokat keresnek a részlegen. Válaszom : ha megnézte volna, milyen munkát végeztek ezért a fizetésért, talán nem itt kereste volna a problémákat, melyek valóban léteznek. Ha belelapozott volna a havi munkaülések jegyzőkönyveibe, nem lepődött volna meg az aránytalanságon. Megtudta volna belőlük, hogy áprilisban Molnár Róza és néhány társa három-négy napig 1,20 lejt keresett, mert egyszerűen unták a 736-os modell fonását megtanulni, és hogy ebben az időben Szakács Mária négy napot hiányzott igazolatlanul, bár mindannyian tudták, hogy sürgős határidőre szóló rendelésről van szó. Akik helyettük is dolgoztak megfeszített erővel, azok kétszer annyit kerestek abban a hónapban és joggal. A Králik Eta 10 napos igazolatlan hiányzása miatt 80 túlórát kellett dolgoznia a részlegnek. A szeptemberi munkaülés jelentésében van egy kitétel, melynél meg kell állnunk, mert bizonyos vonatkozásban fényt vet a mester „önkényeskedésére“, melyről a levélben szó van. Sürgős rendelés érkezett a minisztériumból 77 darab különböző modellre, melyet több nyugati országba kellett kiállításra szállítani, hogy ott hazánkat képviseljék. Mikor a mester megkérte a részleg dolgozóit, kivételesen maradjanak ott délutánra, hogy idejében elkészüljenek, a nagy többség megértette, szükség van munkájukra. Magyar Margit, Zuh Irén, Erdei Gizella, Szőke Erzsébet meg a többiek ezúttal sem hagyták cserben a szövetkezet érdekeit. De voltak akik megtagadták, hogy tovább dolgozzanak. És akkor Csősz Béla valóban önkényes módszerhez folyamodott : kötelezte őket ott maradni. Helyes megoldást választott ? Ne feszegessük most ezt. Kétségtelen, hogy nem saját érdekében cselekedett. Ottjártamkor történt meg, hogy Major Magda egyszerűen megtagadta hogy a „műsoron kívül" érkezett rendelésből, 100 darab virágkosárból hármat elkészítsen. Ilyen esetekben az egyébként nyugodt vérmérsékletű mester kiabálni kezd. Kinek az érdekében ? Máté Ilona megnyugtatására közlöm, hogy négyszemközt beszélgettem el Molnár Rozáliával, Králik Étával és másokkal, akikről tehát feltételezhető, hogy neheztelnek a mesterre. Mindannyian azt mondották, hogy nagyon tisztelik Csősz Bélát, bár valóban veszekedik velük néha, de sohasem személyes okokból, mindig csak akkor, mikor a termelési terv valami miatt akadozik. Egyikük sem emlékszik arra, hogy megsértette volna őket. Mikor Csősz Bélával beszéltem a levél tartalmáról, nem cáfolt semmit csak arra kért, beszéljek a beosztottjaival. Hangjában keserűség csengett, nagy, erős kezével törölgette homlokáról a verejtéket. — Keserű pirula nekem ez a panaszlevél, sajnos, nem először jelentenek fel névtelenül. Máté Ilonáról se hallottam még soha. A panaszokat mindig kivizsgálták, de még sosem találtak hibásnak. Vannak, akik irigylik, hogy sokat keresek, csak épp azt nem akarják észrevenni, hogy mennyit dolgozok ezért. Ott bent ült a műhely közepén, körülötte kosarak halmaza, ő végzi a kényesebb műveleteket, az utolsó simításokat, máskor meg éppúgy fonja a kosarakat, mint a többiek. Megmutatta a selejtet is, amit viszszaadott a készítőknek, mert selejtet sosem enged át, sokszor ezért is nézeteltérések vannak. Később azokról a gondokról beszélgettünk, melyek naponta foglalkoztatják, elsősorban a nyersanyag beszerzés nehézségeiről. Lassan megfeledkezünk a levélről, csak a munkájáról beszél. Boldog, mert fáradozásainak beteljesedését látja abban, hogy épp a múlt hónapban érték el az eddigi csúcsteljesítményt 2200 darab kosárral. Nem volt célom dicsfényt venni egy ember, nevezetesen Csősz Béla köré és eszményíteni sincs szándékomban. Pusztán válaszolni akartam Máté Ilonának, aki feltehetően konkrét céllal fogott tollat, információs forrásait azonban nem válogatta meg szerencsésen. Amit ő elmulasztott, megtettem magam , megismerkedtem Csősz Bélával s ha nem is tudom minden módszerét helyeselni, olyan embernek ismertem meg, aki munkájénak él, szívügyének érzi a rábízott közösség tevékenységét, s ami mindenekfölött fontos, termelési feladatait becsületbeli kötelességnek tekinti, és egy dolgot ne tévesszünk szem elől : az ő végzett munkáját éppúgy, mint a részleg bármelyik dolgozójáét pontosan le lehet mérni, mert két kezével állítja elő azokat a termékeket, melyek alapján az érvényben levő törvényes keretek között az illetékesek kiszámítják neki a megfelelő anyagi javadalmazást. Máté Ilonának még ide írom megnyugtatásul: amíg döntő többségben vannak azok, akik az ember munkáját méltányolják, mint olyanok, akik a fáradozásokért joggal járó fizetést és megbecsülést irigylik, addig az ilyen levelek hatástalanok maradnak, s csak szerzőjükre vetnek árnyékot. Barabás István Minden a maga helyén A Rimnicul-Vilcea-i lakások szemtanúi és élvezői lehetnek a kereskedelmi hálózat kiépítése terén, az utóbbi években, elért jó eredményeknek. Az idén jelentősen növekedett a város kereskedelmi egységeinek száma. A Május 1 negyedben két új áruház épült, amelyekben vegyi anyagokat árusító és bútorüzlet, édesség- és hűsítő italbolt, kenyérüzlet és falatozó működik; a piactéren új élelmiszerüzlet nyílt. A V. Olanescu utcában szintén új épületben kapott helyet egy kenyérbolt. Egy sor kereskedelmi egységet korszerűsítettek és átszerveztek. A volt motorkerékpárt, kerékpárt és ezekhez szükséges alkatrészeket, valamint sportfelszereléseket és hangszereket árusító üzlet helyett jelenleg két szakosított egység működik ; az egyikben a motorkerékpár és kerékpár-részleg, a másikban a sportfelszereléseket és hangszereket árusító részleget helyezték el. Hasonlóképpen külön-külön szakosított egységben árusítják jelenleg a rádiókat és televíziókat, a háztartási gépeket és villamosipari árukat. Ezeken túl az illetékesek megoldást keresnek arra, hogy a valamikor kereskedelmi célra szolgált Helyiségeket, épületeket — és amelyeket most egyébre használnak — visszaadják eredeti rendeltetésüknek". Ispásdu Gheorghe villanyszerelő Néhány jó és kevésbé jó vonós Arad kereskedelmi, közétkeztetési hálózata jelenleg több, mint 400 egységet foglal magába. Jó néhány egységbe járok vásárolni s az alábbiakban tapasztalataimról kívánok beszámolni. A Republicii úton lévő 130. sz. élelmiszerüzlet már kirakataival is magára vonja a járókelők figyelmét. vonzza a vásárlókat Bent az üzletben a polcokon szépen elrendezett áruk, tiszta köpenyes, előzékeny kiszolgálók várják, fogadják a vásárlókat. Sandu Maria, Gáli Stela, Dusan Mjstefan fiatal árusítók és munkatársaik szakmailag jól felkészült kereskedelmi dolgozók, nevüket méltán említik a jó példával elöljárók között. Vonzó kép fogad a 25. számú rádió- és televízió üzletben is. „Ebben az évben összesen több mint 13 millió lej értékű TV készüléket adtunk el — mondja Wagner Gheorghe elvtárs, az egység vezetője. Minden eladott készülék egy újabb vásárlóval való beszélgetést, szakmai tanácsadást jelent számunkra ... A fő az, hogy minden vásárló megelégedetten távozzon az üzletből“. És a vásárlók elégedettek is lehetnek Bidian Aurel, Czakó Ilona és Nagy Erzsébet elárusítók hasznos tanácsaival. A dicséretet érdemlő egységek mellett néhányban mint a 9-es, 27-es, 12-es és 154-es számú élelmiszerüzletekben még van tennivaló a rend, az ellátottság és tisztaság terén. Vásárlás közben és a kereskedelmi vállalatok egyes felelős beosztású alkalmazottaival folytatott beszélgetés során tudomást szereztem a kereskedelmi fegyelem megszegésének egyes megnyilvánulásairól, amelyekkel sem a vásárlók és fogyasztók, sem pedig az illetékes vállalatok vezetői nem békülnek — nem békülhetnek — ki. Brad Juliana, a Republicii úti 19. sz. üzlet elárusítója ,például nem sokat törődik az áruk ízléses elrendezésével . Ursu Irina, az Ardealul vendéglő pincérnője megengedi magának, hogy megtagadja a fogyasztók kiszolgálását,amiért egyébként a TAPS vezetősége meg is büntette), Orodan Letitiának, a Locomotiva falatozó italkimérőjének az a szokása, hogy kevesebb italt tölt a pohárba, de lehetőleg több pénzt vesz el (nem adja vissza a banikat), sőt, ha lehet kétszer is megfizetteti a fogyasztott italt. A Macul Rosu-ban néha félóráig is kénytelen várni a vendég, amíg kiszolgálják. Az egység vezetője maga se mutat jó példát: durván beszél beosztottjaival és olykor a vendégekkel is. Határan Tiberiu tisztviselő A várva várt „lakó“ A zavartalan ellátás és kiszolgálás érdekében Marosvásárhelyen különösen az új lakónegyedekben korszerű, modern bútorokkal ellátott kereskedelmi egységeket létesítettek. Többek közt az új Carpati sugárúton és a Nicolae Balcescu lakónegyedben, ahol már elkészült a nagy bútorraktár is. Egyébként a kereskedelmi hálózatot az idén az egész tartományban bővítették. A közeli napokban Vlahicán egy kereskedelmi komplexumot, Balánbányán egy új üzletet adnak át rendeltetésének. Marosvásárhelyen és Tusnádfürdőn egy-egy kempingtábor, Toplicán pedig egy vendéglátóipari komplexum építését kezdik meg. A meglévő kereskedelmi egységeket 2 400 000 lej befektetéssel korszerűsítették és modern bútorzattal látták el. Ales Albert - nyugdíjas 1966. december 1, csütörtSfc