Előre, 1967. szeptember (21. évfolyam, 6165-6190. szám)

1967-09-16 / 6178. szám

XXI. évfolyam 6178 sz. 6 oldal éra 25 báni 1967 szept. 16., szombat BÚZAVETÉS ÉS BURGONYA SZEDÉS Villáminterjú BOTA LAJOS mérnökkel, a Csík rajoni mezőgazdasági tanács alelnökével Már hagyomány, hogy Csík rajonban — országos viszony­latban is — elsőként vetnek őszibúzát. Van viszont egy új hagyomány is — vagy már nem is új ? — mégpedig az, hogy függetlenül attól, esős vagy száraz volt a nyár, itt mindig kijön a lépés. Megszok­tuk már, hogy e vidéket ha­gyományos burgonyatermesztő övezetnek számítjuk, de vajon nem kellene-e a búzaered­ményekre is jobban felfigyel­ni? Éppen egy évvel ezelőtt közöltük beszélgetésünket Bo­­ta Lajos mérnökkel, a rajoni mezőgazdasági tanács alelnö­kével s most, hogy Csík rajon újból „rekorder“, első kérdé­sünk : — Meddig terjeszkedhet még a búza a burgonya hazájában ? — Az idén ismét növekszik a búza vetésterülete. Néha úgy tűnik, elér­tük a felső határt, de aztán szövet­kezeteink mindig találnak még né­hány hektárt a búzának. A rozs vi­szont lassan kiszorul a termesztés­ből, most például már csak ötszáz hektárt szántunk e növény termesz­tésére. Mindenesetre, azt hiszem nem az önelégedettség jele, de a bú­zatermesztésnél — 7300 hektárral — a nagykorúság szakaszába értünk... — Sokak úgy vélekedtek, ha majd Csík rajonban is kibővül a vetésterület, a hozam lényegesen alacsonyabb lesz. A tények vi­szont azt mutatják, hogy az idén, a tartomány gyengébb búzahoza­ma között, szembetűnő az itteni emelkedés. Miben látja ennek a titkát ? — Megközelítőleg húsz mázsát ta­karítottunk be hektáronként a ter­vezettnél többet, vagyis újból bebi­zonyosodott, hogy gazdaságaink e kultúránál is felzárkóztak a követel­ményekhez. De ha arra gondolunk, hogy nem egy szövetkezet „könnye­dén“ 25 mázsán felüli termést rak­tározott, akkor nyilvánvalóvá válik a tanulság, vagyis az, hogy nem „futottuk“ ki még a lehetőségeket. Ezt különben a napokban tartott búza­értekezlet is felszínre hozta. — Közismert fogalom itt a ko­rai vetés. Azt mondják: ez a vi­dék adottsága. Fölvetődik viszont a kérdés : a hajdani rozskultusz — amit közismerten korán kell vetni — nem játszik■ e szerepet a vetés korábbi beindulásában ? — A tartományi mezőgazdasági tanács szeptember 15-ét javasolta az optimális vetési időszak kezdeté­nek, de mi öt nappal előbbre jöt­tünk. Gazdaságaink mostanáig körül­belül száz hektárt vetettek be, s az ütem a napokban lényegesen nö­vekszik. Tény az, hogy nálunk nem szükséges a korai vetést, más vidé­kekhez hasonlóan propagálni, de azért el sem bizakodhatunk. Külön­ben is a vetési időpont nem kismér­tékben az elővetemények függvénye. — Mi a helyzet ezen a téren ? — Törekvésünk az, hogy lehetőleg pillangósok után kerüljön a búza. Az ősz folyamán 1400 hektáron sikerül ezt biztosítani, 2500 hektár kalászo­sok után kerül — tehát itt is felsza­badult már a terület — végül pedig 3800 hektár előveteménye a burgo­nya. Ez utóbbi a nagy próbatétel. A burgonyaszedés különben szintén megkezdődött, s reméljük, a gépesí­tés révén, a tavalyhoz képest, to­vábbi napokat nyerünk a búza szá­mára is. — A múlt évi tapasztalatokhoz mit tart fontosnak hozzáadni ? — Nálunk is nagyobb szerepet kap a Bezosztása, a vetésterület hetven százalékát ezzel hintjük be. Ugyan­akkor a búzaértekezleten az a kon­klúzió alakult ki, hogy a tavalyi ho­zamok magasabbak lettek volna, magasabb tőszámmal. Más vidékek­hez viszonyítva ugyanis, Csíkban kisebb-nagyobb mértékben­­ számol­ni kell a fagy veszéllyel. Új és örven­detes dolog az is, hogy az ősz folya­mán lényegesen több műtrágyához jutunk. Remélem, hogy az ellátás folyamatos lesz. — Milyen problémák vetődtek fel a kampánykezdéssel ? — A talajelőkészítés üteme kissé lassú volt, de most már lényegesen nagyobb erővel és erőfeszítéssel fo­lyik a munka. A Bezosztája kiter- Flóra Gábor (Folytatása a 2. oldalon) Megkezdődött a tanév Péntek reggel csaknem 4 millió iskolás kezdte meg az új tanévet. Az első napon a növendékek kö­zött csaknem 27 millió tankönyvet osztottak ki ingyenesen. Sok ta­nuló új iskolában kezdte a tan­évet, mivel 1967-ben további 2000 tanteremmel bővültek az általános iskolák. A szakmai iskolák hálóza­ta ugyancsak bővült, s a gazda­ságnak szükséges nagyobb számú szakmunkás képzése érdekében bevezették a munkahelyi szak­képzést. A gazdasági líceumok mellett esti és látogatás nélküli tagozatok létesültek. Ebben a negyedévben több mint 1000 féle tanszert küldtek az is­koláknak — 44 millió lej érték­ben, nemrég pedig újabb diafil­meket és oktató filmeket adtak át nekik. Az új tanév alkalmából újabb térképeket, atlaszokat, tör­ténelmi térképeket nyomtattak , s nyomdába adták egyes tartomá­nyok földrajzi, és az alábbi című történelmi térképeket: Hazánk területe a legrégibb időktől egé­szen 271-ig. Hazánk területe 271 és 1300 között • Hazánk munkásmoz­galma történetének jelentős moz­zanatai . A hazánk területén le­zajlott parasztfelkelések. (Munkatársunktól) A főbejáratot még vörös selyemszalag zárja el, a festékszagot lehelő új emeletes épület előtt 337 iskolás, megille­­tődött szülők hallgatják György Erzsébet aligazgatónő megnyitó beszédét. Ét még ez a legújabb marosvásárhelyi iskola, a padok, a laboratóriumi felszerelés és minden, amit gyermekkor még nem érinthetett. Új itt a környe­zet is, két évvel ezelőtt még se­hol sem volt a Tudor Vladimires­­cu lakónegyed, ahol 2222 lakás épül. A Tudor Vladimirescu lakóne­gyed új 14-es számú általános is­kolája tizenhat tantermes, építése közel két millió lejbe került és a tankönyvek, amelyek minden osz­tályban a padokra készítve vár­ják a tanulókat több mint 32 000 lej értéket képviselnek. KUL­TÚRMUNKA­­ VAGY MŰVELŐDÉS M­eghívtak a múltkor egy kerületi park szabadtéri színpadára, vitadélután­ra. Valamelyik fővárosi rajon művelődés- és művészetügyi bizottsága rendezte a műsort, amelynek címe az volt, hogy „Kulturális koordiná­ták“ és részt vett volna rajtam kí­vül még egy könyvkiadói lektor, hogy az 1967-es könyvújdonságokat ismer­tesse, egy színésznő, hogy szavaljon, a műsor második felében szerepelt volna egy népi zenekar, végül pedig egy hazai film. Más szóval , az elő­írásos, szabványos „kultúrműsor“. Lett volna. Ha ... De mi volt helyette ? A környékbeli óvodások és nyug­díjasok kissé hűsölni óhajtván aznap este, elfoglalták a nézőtér első so­rait s türelmesen vártak a műsorra, amely csekély másfél óra késéssel talmas tömegeket nyertek meg a művelődés ügyének. Minden értelmi­ségi a műveltség tevékeny agitátora lett. Egyre több agitátorra, egyre több műkedvelő együttesre, egyre több előadói­ műsorra, összejö''­­­telre, egyszóval „kultúrmegnyilvánu­­lásra“ volt szükség. Telt az idő s a kultúrmunkások odaadása lassanként beért, gyümölcsöt hozott, az írástu­datlanságot legyőztük, hallatlanul megnőtt a főiskolát végzett vagy végző emberek száma, új alapokon épült és erősödött a szocialista kul­túra és művészet. Csak ismétlésbe bocsátkoznánk, ha újra felsorolnánk az egyre gyarapodó sikereket. A kezdeten, az áttörésen azonban túl vagyunk, kinőttük a gyerekcipőt, s a fejlődés magasabb fokán már a minőségi kritérium a mérvadó. De a szellemi tunyaság nehézke­dési ereje ezen a munkaterületen is ott van még kerékkötőnek. Bizonyos tevékenységi formák, amelyek bizo­nyos körülmények között érvényesek voltak, de tartalmuk, céljuk a körül­mények függvénye volt, fennmarad­nak tovább, miután már rég meg­szűnt az őket életrehívó szükség. S hogy miért ? Mert itt-ott még he­lyén maradt néhány „pótvizsgára“ szoruló hivatalnok-szellem, aki ra- Cornel Cristian (Folytatása a 2. oldalon) szerencsésen meg is kezdődött, zsú­folt — öt sor előtt... Két felszólaló FÓRUM helyett azonban csak egy jött el „vitázni“ — mármint én —, a szí­nésznő „gazdag“ szavalóműsora mindössze két agyoncsépelt versből állt, a népi zenekar elmaradt, he­lyette sem jött semmi, a film pedig, a közismert A kísértetek sietnek — részletekben sietett odáig (valószínű­leg azért, mert a szomszédos mozi­tól kapták kölcsön a kópiát s ha a moziban lefutott egy tekercs film, már hozták is, készségesen, de fenn­akadásokkal). Zenei háttérként pedig népzene és hazai könnyűzene, a­­mely szakadatlanul áradt a hang­szóróból s annak, aki a lemezeket szorgalmasan feltette egymás után, eszébe sem jutott, hogy esetleg za­varja a műsort. Annak a renge­teg... annak a néhány nézőnek „gazdag kulturális vasárnapot“ ígér­tek, de ... láttuk, mit nyújtottak. Mi szükség ürügyre — szimpozi­­onra — egy filmhez, vagy más szó­rakoztató műsorhoz ? Kinek hasz­nál egy ilyen felemásnak tervezett és felesincsnek sikerült rendezvény ? Mert azoknak, akikhez szólt, egyál­talán nem használt. Talán a rajoni művelődés- és művészetügyi bizott­ság munkatársainak, akik beismer­ték, hogy „ez a kultúrműsor“ benne volt a tervben, tehát mindenképpen meg kellett tartani ? Vagy annak a művészeti népiskolai tanárnőnek, a­­kit talán azért, küldtek ki, hogy ta­pasztalati úton állapítsa meg az ak­ció hatékonyságát (I ? !), vagy in­kább a fővárosi rádiósítási központ­nak, amelynek másnapi adásába helyszíni hangfelvétel kellett a va­sárnapi szabadtéri műsorokról ? A vitadélután szomorú tapaszta­latai késztettek arra, hogy eltűnőd­jem azon, milyen káros a kulturális munkában a formalizmus. Maradi gondolkodásmód sémái érvényesül­nek a tömegkultúrában, máig is hir­detve és fenntartva bizonyos elavult, anakronisztikus tevékenységi for­mák létjogosultságát Új kultúránk megszilárdítása érdekében tizenöt­húsz évvel ezelőtt teljesen helytálló és természetes volt a nagy tömeg­akciók elindítása, „a koncentrikus körök kultúrpolitikája", amely mind szélesebb ívben fogta át azokat a területeket, amelyeket a múltban módszeresen kizártak a műveltség­ből. Valaha járhatatlan utakat nyi­tott meg a művészet és kultúra előtt bizonyos tevékenységi formák meg­honosodása , az ismeretterjesztő elő­adások, a szimpozionok, a műked­velő együttesek százai és ezrei ha MAJTÉNYI ERIK Betört egy Betört egy ablak ... Emlékszel még, kedves olvasó ? Szofoklész tollára váró sorstragédia ! Baljós viharfelhők, az élet értelmének megkérdőjelezése. S aztán a szorongó órák, örökkévalóságig tartó pillanatok . Most fordul be apa a sarkon, vajon ott lesz-e a szomszéd néni a törött ablak ke­retében, és most hozza-e tudo­mására az iszonyúságot vagy csak vacsora után ? Olyankor, csöndes alkonyaiban a népme­sék képzeletét messze túlszárnya­­lóan bontakozott ki a Csoda. A nagy Csoda számtalan lehetősé­geinek egyike. Például apa ma délután tudta meg, hogy meg­ütötte a főnyereményt, követke­zésképp engem nem fog megütni. Vagy a mesék sokat ígérgetett szorgalmas tündérkéi kilesik azt a pillanatot, amikor a szomszéd néni a baromfit eteti az udvaron, s láthatatlan finom ujjakkal sze­dik össze a fénylő üvegcserepe­ket, rájuk lehetnek, s íme, az ablaktábla pompázatosabban csil­log mint valaha. Vagy története­sen erre kocsikázik egy amerikai milliomos, vagy egy maharadzsa, talán éppen az, akit tegnap lát­tam fürdőkabátosan egy képes­lapban és megpillantván a be­tört ablakot, unottan szól hátra a titkárának : ejnye, csináltassák meg kincstáram költségére azt a betört ablakot, biztos valami si­­heder műve, és azért a pár ga­rasért miért verjék meg a szeren­csétlent. A csoda persze azért csoda, hogy ne következzék be, s maradtak a baljós felhők, ma­radt a görög sorstragédia, il­letve az apai nadrágszíj nem annyira ajánlott, mint főleg al­kalmazott pedagógiája. Már nem emlékszem, megfo­gadtam-e akkor, hogy ha fel­növök, soha de soha meg nem mondom a szomszédnak, miféle újabb kárt sóztak nyakunkba csemetéjének csínytevései. Nem emlékszem, hogy megfogadtam-e, de betartani betartottam. Ha egy-egy betört ablakunkat nem is könyveltem el föltétlen pozití­vumként, de szólni nem szóltam. NAPLÓ Csak most szólok, mert most szá­molhatok be a pozitív előjelű ablaktörésről. A konyhaablakról van szó. A szomszéd utca egyik udvarára nyíló konyhaablakról. Mint ren­desen, ezt is labdával törte be a szomszédok gyereke. Hallottam a csörömpölést, de rá se hederítettem. Nem szólt senki, talán nem is nálunk tör­tént. De aztán újabb csörömpö­lések, zaj, férfihang ... Hát már sosem hagyják dolgozni az em­bert ? Mindazonáltal befejeztem azt a néhány oldalnyi fordítást, amellyel a lárma közepette még verejtékesebben kínlódtam, mint máskor, s csak aztán néztem ki a konyhába : — Mi volt ez a lárma ? — Danis betörte a konyhaab­lakot. Hát mégis... Bosszúsan kapom föl a fejemet, és hunyorogni kezdek. A konyhaablak négy szárnyát látom, mind a négy üveglap ép. Talán mégis a tün­dérek ? Vagy a milliomos ? Vagy a maharadzsa ? Mégis megtör­tént a Csoda, csak én voltam ki­csinyhitű és nem futotta a türel­memből erre a röpke harminc esztendőre ? A lányom követi a pillantáso­mat. Rájön, hogy min álmélko­­dom, és könnyedén megjegyzi : — Már itt is volt a Danisz apukája, és megcsinálta. Félóra telhetett el azóta. A Döni's apukája — sajna én sem tudom a nevét, mert a szomszéd utcában lakik, és csak az abla­kon keresztül bólintunk olykor egymásra — nyilván délutános, és mi sem természetesebb, hogy hozott egy üvegtáblát és bevág­ta az ablakot. Mi sem természetesebb ? Nem­csak a lapok megfelelő törvény­­széki rovatából tudom, hogy a rossz szomszédság milyen nevet­séges apróságokat fúj föl casus belli­vé. Hogy hányan és hány­féleképp borítják föl az emberi együttélés legelemibb szabályait. Nem úgy a Dönut apukája. A Dönus apukája átjött, és megcsi­nálta félóra alatt. Mire megtud­tam, hogy betört az ablakunk, már be sem volt törve ... A Dánus apukája munkás. Ha jól tudom, asztalos. Eddig még sosem kérdeztem meg a nevét. Most már nem tehetem. Miért kérdem ? Hazudni nem illik, s ha megmondom, hogy írni akarok róla, nyilván elhárítja. Mert aki átjön és megcsinálja, az el is hárítja. Csak az nem hárítja el, aki nem jön át, és nem csinálja meg. Talán­ ezért hallunk többször az utóbbiakról, és ritkábban az előbbiekről, és én ezen vajmi keveset tudok segíteni. Legföljebb ezt a cikket írom meg. Megírom, hogy átjött és megcsinálta. Hát­ha ettől is gyarapodik azoknak a tábora, akik átjönnek és meg­csinálják. Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Ki lesz az ELŐRE-díj nyertese ? (Tudósításunk a kerékpáros körver­senyről az 5. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN: 9 v m w n neuoi hétre magazin melléklet REDACTIA @1 ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURESTI — CASA SC1NTEII Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink : Kolozsvár (str. Horea 6. tel. 1.15.35) ; Brassó (str. Neagoe Barasab 24. tel. 1.44.63) ; Marosvásárhely (Plata Trandafirilor 20. tel. 34.18); Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (str. Litoralului 21. tel. 1.45.43); Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Szatmár (Plata Libertatii 1. tel. 22.12). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 6.50 lej, negyedévre 19.50 lej, félévre 39 lej, egy évre 78 lej. Apróhirdetéseket az ESIP reklámügynöksége útján veszünk fel (Agentia de Publicitate — ESIP, Bucuresti, str. Eforiei nr. 6, raionul V. I. Lenin). Chivu Stoica, az Államtanács elnöke fogadta Süleyman Demirelt, Törökország miniszterelnökét Chivu Stoica, Románia Szocialista I­rab­elt, Törökország Köztársaság­­i­ Köztársaság Államtanácsának elnöke tin­szterelnökét . ... . . . A fogadáson részt vett Stefan csütörtök délben az Államtanács vosteg, a Nagy Nemzetgyűlés elnök Palotájában fogadta Süleyman De­ I­ke, Constanta Craciun, az Államta­nács alelnöke, az Államtanács több tagja, más román és török hivata­los személyek. A találkozó szívélyes légkörben folyt le. (Agerpres) A hivatalos megbeszéléseken KÜLFÖLDRŐL JELENTIK • Bezárult az AESZ-csúcsértekezlet Kinshasában befejezte munkála­tait az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletének 4. ülésszaka. Az AESZ 37 tagállamát képviselő részvevők (Malawi nem képvisel­tette magát), egyöntetűen nagyra értékelték a szervezetnek a kolo­­nializmus elleni harcban és a kolo­­nializmus maradványainak felszá­molásában, a tagállamok közötti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés bővítésében elért sikereit. A csúcsértekezletet megelőző kül­ügyminiszteri konferencián kidol­gozott határozati javaslatok és ajánlások megvitatása után szá­mos döntést és záróhatározatot, va­lamint a szervezet további tevé­kenységére vonatkozó ajánlást fo­gadtak el. Ezek között szerepel egy bizottság kijelölése Haile Szelasszie etióp császár elnökletével. Ez a bi­zottság tanácskozásokat fog kezde­ni a lagosi szövetségi hatóságokkal és a biafrai hatóságokkal a nigé­riai kérdés megoldására, „Nigéria területi integritásának megóvása, a nigériai egység és béke megvédé­se“ érdekében. Egy másik fontos határozat a kongói területen tar­tózkodó zsoldosok jelenlétének fel­számolására vonatkozik. Az AESZ csúcsértekezletének zá­róülésén beszédet mondott U Thant ENSZ-főtitkár. Hangsúlyozta az AESZ tevékenységének pozitív jel­legét, s ugyanakkor kifejezésre jut­tatta, hogy az ENSZ teljes mér­tékben­ támogatja az afrikai álla­moknak a kolonializmus elleni harcát. Mint mondotta, az Egyesült Nemzetek „fokozott erőfeszítéseket fog tenni, hogy mielőbb eltüntesse a föld színéről a kolonializmus leg­utolsó maradványait“. Ion Gheorghe Maurer elvtárs fogadta Giovanni Pieraccinit, Olaszország költségvetési és gazdasági programozási miniszterét Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke csütörtök délu­tán fogadta Giovanni Pieraccinit, Olaszország költségvetési és gazda­sági programozási miniszterét, aki látogatást tesz országunkban. A szívélyes légkörben lefolyt ta­lálkozón részt vett Maxim Ber­­ghianu, az Állami Tervbizottság elnöke, valamint Niccolo Moscato, Olaszország bukaresti nagykövete. (Agerpres) A japán dolgozók őszi offenzívájának terve A Japán Szakszervezetek Általá­nos Tanácsa (Sohyo) jóváhagyta a japán dolgozók őszi offenzívájának tervét. A program felhívja a dol­gozókat, vegyenek aktívan részt a termelés kapitalista racionalizálá­­­sa ellen, a munkanap csökkentésé­ért, igazságos bérezési rendszer megállapításáért és a bérek eme­léséért folytatott harcban. A Sohyo terve hangsúlyozza, hogy fokozni kell a küzdelmet a béke megvédé­séért, az USA vietnami agresszív háborúja ellen, Okinawa és Oga­­sawara japán szigeteknek amerikai uralom alóli felszabadításáért. Terv szerint az őszi offenzívát október 6-án kezdik meg. CORNELIU MANESCU ELVTÁRS NEW YORKBA ÉRKEZETT BEFEJEZŐDTEK A MEGBESZÉLÉSEK AZ RKP KB ÉS A HOLLANDIAI KP KÜLDÖTTSÉGEI KÖZÖTT GEORGES POMPIDOU AUSZTRIAI LATOGATASA (6. oldal) ATLÉTÁINK VETÉLKEDŐJE Ma kezdődik a fővárosi 23 August stadionban az országos egyéni at­létikai bajnokság, amelyen részt vesz az ország minden számottevő at­létája. Ebből az alkalomból felkerestük VICTOR FIREÁT, a Román Atlétikai Szövetség főtitkárát. Míg reá vártunk­­a reggeli órákat a 23 August stadionban töltötte, hogy személyesen ellenőrizze a ver­senypályák előkészítését), megvizsgáltunk néhány kifüggesztett grafi­kont, amelyek sportolóink teljesítményeit, valamint az Európa-csúcsok alakulását tüntetik fel. Ezekből megállapíthattuk, hogy 1964-től, a tokiói Olimpiai Játékok évétől kezdve atlétikánk terén, kevés szám kivéte­lével — 100 méteres női síkfutás, távolugrás és gerelyhajítás, férfi diszkoszvetés és rúdugrás —, bizonyos visszaesés tapasztalható... — Vajon miért ? Ez volt tehát az első kérdés, amelyet feltettünk a Szövet­ség főtitkárának. — A szakemberek, e sportág ked­velői tudják : a sportolók, az edzők mindent elkövetnek, hogy az Olim­piai Játékok évében a versenyzőket csúcsformába hozzák. Nem véletlen, hogy minden negyedik esztendőben, azaz az Olimpia évében világszerte rekord­hullás szemtanúi lehetünk. Nem áll rendelkezésemre ilyenszerű statisztika, de meggyőződésem, hogy a világcsúcsok tetemes hányada ép­pen az Olimpia előtt, az Olimpia so­rán vagy az Olimpia után dől meg. A nem olimpiai évek már jóval szeré­nyebbek kiemelkedő eredményekben. Ez történt nálunk is, de nemcsak ez... Be kell vallanunk, hogy néhány ver­senyszám kivételével, a legtöbben — 200 és 800­ m-es női síkfutás, súlylö­kés, magasugrás, diszkoszvetés stb. — hanyatlás mutatkozik. Sportolóink nem érik el az 1964-es vagy az az­előtti szintet. Ennek magyarázata a klubok és sportegyesületek, valamint az iskolák és egyetemek nemtörő­dömsége az ifjak atlétikai nevelése terén. Köztudomású egyébként, hogy az iskolákban, a főiskolákon a test­nevelő tanárok nagyobb előnyben részesítik a labdajátékokat. Hogy mi­ért ? Mert kevesebb fejfájással jár, így aztán, miután kiöregedett a né­hány évvel ezelőtti gárda, nem akadt megfelelő utánpótlás. — Hogyan lehet ezt orvosolni ? — A Szövetség, az Oktatásügyi Mi­nisztériummal és mindenek előtt a KISZ-szel karöltve, mindent elkövet, hogy az iskolákban és az egyeteme­ken az atlétika legyen a testnevelés alapja. És ha valóban az lesz, meg­győződésem, hogy néhány éven belül komoly eredményeket érhetünk el. Ha az iskolások és főiskolások szá­mát megvizsgáljuk, kiderül ugyanis, hogy nálunk jelenleg kevés az atlétikával foglalkozó diák, míg más országokban, ahol komoly eredmények születnek atlétikában (Lengyelország, Egyesült Államok, Szovjetunió), éppen az atlétizáló diákok arányszáma nagy. Végül, visszatérve az olimpiai évekről mon­dottakra, meg kell említenem, hogy néhány sportolónk örvendetesen jó formában versenyzett az elmúlt he­tekben. Példának hozhatom fel Asta­­feit és Mihaela Penest, akik nagyon értékes országos csúcsot állítottak fel. — Szombaton és vasárnap kerül sor az országos egyéni atlétikai baj­­nokságra. Milyen versenynaptár előz­te meg e jelentős eseményt ? — A bajnokságra bárki jelentkez­hetett, aki tagja valamelyik klubnak vagy sportszervezetnek és telj­esítette a kiírt szintet. Éppen ezért rajoni és tartományi selejtezők, versenyek előzték meg a bajnokságot, amelye­ken a sportolóknak alkalmuk volt bizonyítaniuk, jogot szerezniük a részvételre. Bihari János (Folytatása az 5. oldalon)

Next