Előre, 1968. április (22. évfolyam, 6347-6371. szám)

1968-04-02 / 6347. szám

ELŐRE 2. oldal MOTOROSOK VETÉLKEDŐJE A Tavaszi Kupa motorkerékpáros terepverseny vasárnap lebonyolított második fordulója a favoritok napja volt. Az Erwin Seileré (képünkön) és a Cristian Davidsé. Mindkettő a Bukaresti Metalul versenyzője, így hát a fővárosi vasasok kettős győzelmével ért véget a két fordulós rendezvény. Erwin Seiler az 500 kcm-es, Cristian Davids pedig a 250 kcm-es gépcsoportok futamában hódította el a serleget. (N. DUMITRU felvétele) Tekézőink idei első mérlege Négy versenyszám—három győzelem A fővárosi Voința pályán rendezték meg a kettős román-magyar te­kemérkőzést. Országunk képviselői kitűnő teljesítményt nyújtottak, s en­nek eredményeként mind a férfi, mind a női csapatversenyt megnyerték. Férfiak : Románia-Magyarország 5512—5296 pont; nők : Románia-Ma­­gyarország 2512—2340 pont. Férfi egyéniben ugyancsak hazánk képviselői bizonyultak jobbak­nak : Petre Pur­je 978, Ion Micoroiu 958, Gheorghe Silvestru 935 fát ütött. A vendégek közül Várfalvi érte el a legjobb eredményt: 919 fával a 6. helyre került. Női egyéniben Szilágyi Irén magyar versenyző hódította el az elsőséget , 440 fával. A további sorrend : Elena Trandafir 428, Florica Negufoiu 420, Tinca Balaban 418 fával. A Constructorul nyerte a Reménységek Kupáját A CSÍKSZEREDAI AVÍNTÓL A LEGJOBB VIDÉKI EGYÜTTES (Munkatársunktól) Nyolc ifjúsági csapat (16 éven aluli játékosok) két csoportba osztva vívott harcot az elmúlt héten a Reménységek Kupá­jáért : a fővárosi Constructorul, a Steaua, a Dinamo és a 2-es sz. Sport­iskola, valamint a Csíkszeredai A­­vintus, a Rádánfi-i Metárus, a Gyer­­gyószentmiklósi Sportiskola és a Brassói Flacara. A nyolc együttes, a tavaszi meleg és az elég rossz jég­viszonyok ellenére, többnyire szín­vonalas játékot produkált, meglepe­téseket szerzett és ami a legfonto­sabb bebizonyította, hogy nincs te­hetségben hiány, kellő edzéssel és JÉGKORONG nem utolsó sorban megfelelő körül­mények biztosításával két-három éven belül lesz kivel pótolni az „öre­geket“. Íme a torna eredményei: Első nap : Rádánfi-i Métárus— Gyergyószentmiklósi Sportiskola 9:4 (2:2, 5:0, 2:2), Csíkszeredai Avín­­tul—Brassói Flacara 14:0 (5:0, 4:0, 5:0), Constructorul—Dinamo 1:0 (0:0, 0:0, 1:0), Steaua — 2. sz. Sportiskola 1:0 (0:0, 0:0, 1:0). Második nap ! Dinamo—Metalul 2:1 (1:1, 0:0, 1:0), Steaua­—Avíntul 7:1 (3:1, 2:0, 2:0), 2-es sz. Sportisko­la—Flacara 9:0 (3:0, 2:0, 4:0), Cons­tructorul—Gy. Sportiskola 6:1 (3:0, 1:0, 2:1). Harmadik nap : Constructorul— Metalul 2:2 (0:0, 1:2, 1:0), Avin­tul — 2-es sz. Sportiskola 2:1 (0:0, 1:1, 1:0), Steaua—Flacara 7:0 (2:0, 5:0, 0:0), Dinamo—Gy. Sportiskola 9:4 (2:0, 4:1, 3:3). A fenti eredmények alapján a kö­vetkező rangsor alakult ki a két cso­portban : I. 1. Constructorul, 2. Di­namo, 3. Metaliol, 4. Gy. Sportiskola. II. 1. Steaua, 2. Avintul, 3. 2-es sz. Sportiskola, 4. Flacara. A verseny­­szabályzat értelmében a csoportok két elsője jutott be a döntőbe, a két utolsó pedig a 4—8. helyért küzdött. Az elődöntők napján a következő eredmények születtek: Constructo­rul—Avintul 1:0 (1:0, 0:0, 0:0), Steaua-Dinamo 6:4 (1:2, 2:1, 3:1). Az első helyért végül a Constructorul és a Steaua kerültek szembe, a 3. helyért az Avíntus és a Dinamo. A 4—8. helyért kiírt tornán : Metarul— Flacara 7:0 (3:0, 2:0, 2:0), 2-es sz. Sportiskola—Gy. Sportiskola 5:2 (3:0, 2:1, 0:1). Ezek után négy pár alakult ki, amelyek egymás között döntötték el, hogy egy hellyel feljebb vagy lej­jebb végeznek-e a tornán. Természe­tesen a legizgalmasabb mérkőzések az 1—2 és 3—4. helyért folytak. A Constructorul csapata kemény és látványos mérkőzésen megszerezte az első helyet méghozzá nem győze­lemmel, hanem ... életkorával. Ta­lálkozója a Steauával ugyanis 2:2 arányú döntetlennel végződött, és a szabályzat értelmében a fiatalabb csapat győzött. A harmadik helyet legjobb vidéki ifjúsági csapatunk, az Avintul nyerte (1:0 arányban győ­zött a Dinamo ellen). Az 5. helyért a 2-es sz. Sportiskola mérkőzött a Me­­talullal. A fővárosi csapat 3:2 arány­ban győzött. A gyergyói csapat 5:1 arányban múlta felül a Flacarát és így elkerülte az utolsó helyet. A BUKARESTI CONSTRUCTORUL GYŐZTES CSAPATA A Reménységek Kupa tornával véget ért a jégkorong idény, következik a pihenő... (ADORJÁN LAJOS felvétele) LABDARÚGÓ JEGYZŐKÖNYV A-OSZTÁLY Bukaresti Dinamo—FC Argeș 1—0 (1—0); Jiul—Rapid 2—1 (1—0); Craiova- Universitatea—Kolozsvá­ri Universitatea 4—1 (1—0); Stea­­gul ro?u—Bakui Dinamo 2—0 (1—0); Marosvásárhelyi ASA—UTA 1—4 (1—3); Petrolul—Progresul 1—0­­(0—0) ; Steaua—Farul 3—2 (0—0). B-OSZTÁLY I. CSOPORT: Bukaresti Electronica Obor— Bukaresti Metalul 2—0 (1—0); Cimpinar Poiana—Romani Victo­ria 3—1 (2—0); Konstancai Portul— Moreni Flacara 3—1 (2—0); Fiatra Neamti Ceahlaul—Bukaresti Poli­­tehnica 1—0 (1—0); Galaci Poli­­tehnica—Brassói Metrom 3—0 (1—0); Pascani CFR—Rm. Vilceai Chimia 1—0 (0—0); Iasi Politehni­­ca—Suceavai Chimia 1—0 (0—0). II. CSOPORT : Aradi Vagonul—Resicai CSM 4—1 (2—0); Szebeni CSM—Temesvári CFR 2—0 (1—0); Nagyváradi Crr­­gul—Medgyesi Gaz metán 1—0 (0—0); Temesvári Politehnica— Kudzsiri AS 2—0 (0—0); Aranyos­­gyéresi Ind. Sirmei—Kolozsvári CFR 1—1 (1—1); Vajdahunyadi Me­tarul—Nagyváradi Olimpia 1—0 (0—0); Nagybányai Minerul—Aradi CFR IRT 2—0 (1—0); Steaua 17 9 4 4 31—20 22 FC Arges 17 9 3 5 26—14 21 Farul 17 8 3 6 27—18 19 Kolozsvári „U“ 17 7 4 6 19—22 18 Bákói Dinamo 17 9 0 8 22—29 18 Jiul 17 7 3 7 24—19 17 Craiova­ „U“ 17 8 1 8 24—22 17 Petrolul 17 8 1 8 18—17 17 Buk. Dinamo 17 6 5 6 19—21 17 UTA 17 7 2 8 17—16 16 Rapid 17 7 2 8 21—23 16 ASA 17 5 5 7 19—28 15 Steagul rosu 17 5 3 9 12—22 13 Progresul 17 3 6 8 16—24 12 Ia§i „Poli“ 17 11 3 3 24— 9 25 Electronica 17 7 6 4 30—23 20 Ceahlául 17 9 2 6 20—15 20 Métáiul 17 8 4 5 18—14 20 Galaci „Poli" 17 7 4 6 26—22 18 CFR 17 8 1 8 24—26 17 Poiana 17 8 1 8 17—21 17 Flacára 17 7 2 8 20—23 16 Portul 17 7 2 8 19—24 16 Metróm 17 6 3 8 17—20 15 Chimia 17 6 3 8 15—19 15 Victoria 17 6 2 9 16—22 14 Buk. „Poli“ 17 4 5 8 20—19 13 Rm. V. Chimia 17 4 4 9 16—25 12 Vagonul 17 11 3 3 27—14 25 Cri?ul 17 9 4 4 21—12 22 Politehnica 17 9 2 6 33—23 20 T-vári CFR 17 7 5 5 24—14 19 Minerul 17 7 4 6 19—19 18 Gaz metán 17 7 4 6 20—21 18 Szebeni CSM 17 6 5 6 23—24 17 Metalul 17 6 4 7 14—17 16 A­di CFRIRT 17 7 1 9 22—23 15 Kudzsiri AS 17 7 19 15—31 15 Resicai CSM 17 5 4 8 15—19 14 Olimpia 17 6 2 9 17—27 14 Ind. Sirmei 17 4 5 8 18—23 13 K-vári CFR 17 5 2 10 28—29 12 Egy hét alatt immár másodszor okoztak csalódást sportolóink — és nemzetközi találkozón — a kolozs­vári szurkolóknak. Miután szerdán este a Kolozsvári CSM, a férfi asz­talitenisz bajnokcsapatok Európa Kupa többszörös győztes együttese „rekord idő“ alatt, csúfos, 5:1-es vereséggel esett el a nyolcadszor kiírt torna döntőjében való rész­vételtől, az elmúlt hét utolsó há­rom napján vízilabdázóink szerez­tek keserves perceket szakvezető­inknek és legalább ugyanannyira a sportkedvelő közönségnek. Nemrégiben, Alexandra Popescu sportmester, szövetségi edző szavai­val élve, kis Európa-bajnokságnak is beillő vetélkedőnek említettük a Románia, Német DK és Magyaror­szág első­­, illetve Jugoszlávia má­sodik csapata részvételével műsorra tűzött nemzetközi szezonnyitó tor­nát. Tehettük, hiszen olimpiai baj­nokok, Európa-bajnoki ezüstérme­sek jelezték részvételüket. El is jöt­tek, be is mutatkoztak és, sajnos, el kell mondanunk, győztek is. Mindenekelőtt tízért, mert fiaink a várakozáson jóval aluli ellenállásra voltak csak képesek velük szem­ben. Elég annyit megemlítenünk, hogy mindössze a jugoszlávok után­pótlás együttesét sikerült legyőz- 2:0 a lengyel ifik ellen A félsiker Idestova négy nőnapja : igusági lbdarúgó válogatottunk Budapes­­t, a Fáy utcai Vasas stadionban zárta a 67-es idényt. December 3-án a kettős román-magyar UEFA-selej­­tező visszavágója szólította pályára tizenegyünket, miután a Pitestiben lejátszott első mérkőzés 2:1 arányú román győzelemmel ért véget. A mi­nimális előny, persze, nem sokat ígért, optimizmusról szó sem lehetett, a meglepetés lett volna az egyetlen kiút... és labdarúgásról lévén szó, nem is mondtunk le e lehetőségről. Sőt (ki tudja ?-alapon) talán ed­zőink is erre számítottak, amikor nemegyszer hangsúlyozták : idegen­ben jobban játszik (!) a csapat... A „papírforma" azonban nem mindig érvényes, így hát a budapesti találkozó is „kivétel" volt. Váloga­tottunk ugyanis gondoskodott arról, hogy az legyen. Négy góllal hagy­ták el fiaink a játékteret, de úgy játszottak, hogy akár nyolc gólt is kaphattak volna. Emlékszem, főleg az első félidőben, alig közelítették meg a vendéglátók tizenhatosát. Nyilván ez évben sem leszünk ott az UEFA döntő tornáján. De... Elérkezett az új nemzetközi idény, s éppen is fáinkat érte az a megtisz­teltetés, hogy elsőnek lépjenek pá­lyára. Craiova volt a barátságos ta­lálkozó színhelye, s a lengyel válo­gatott az ellenfél. A sikert eleve el­könyveltük, hiszen tavaly otthonuk­ban is legyőztük a lengyel fiatalo­kat. Amire viszont nagyon kíván­csiak voltunk, ami arra késztetett, hogy vonatra üljünk és helyet fog­laljunk az ország második nagy sta­dionjának lelátóján : történt-e va­lami lényeges ifi válogatottunk há­­zatáján ? Még mielőtt azonban válaszolnánk a kérdésre, néhány szót a mérkő­zésről. Unalmas volt, nagyon örege­sen mozogtak a játékosok, (még a nagyon fiatal lengyelek is), időnként az volt a benyomásunk, hogy a lab­darúgástól búcsúzni készülő 30—35 évesek adogatják a labdát a gyepen. Vagy : nemegyszer egyszerű edző­mérkőzésen képzelte magát az em­ber... Az irányító szerepét határozottan a román fiúk töltötték be, támadtak éppen eleget (a szögletarány például 15:4 a javukra), rúgtak két gólt (Ma­rica a 24. percben a szabadrúgás­ból és Stefănescu a 33. percben), de bőven hagytak ki helyzetet is, több kiküldött munkatársunktól bek között egy 11-es büntetőt ! Ior­­danescu úgy megcélozta a kaput, hogy alig találták meg a labdát... a lelátók közelében. Kis túlzással, ez volt a „legizgalmasabb" jelenet, öt perccel a befejezés előtt. Előtte és utána ? A már említetteken kívül­­ semmi. Végeredmény : 2:0 ifjúsá­gi válogatottunk javára. Tehát győ­zelemmel kezdtük az idényt. Ez mind szép és jó, de keveset mond. Mert a Craiován pályára lépett 11-et még jóakarattal sem nevezhetjük remény­ségnek, a jövő nagy válogatottja gerincének. Hogy miért nem ? Mert nem mint ifik, bizonyára a pillanat­nyi eredmény érdekében szerepel­tették őket edzőink. Kár, semmivel sem mozdítja elő labdarúgó spor­tunk fejlődését. Ezek után a vasár­napi siker csak félsiker, „jó rajt", de­­ semmi több. Tehát: semmi lénye­ges változást nem vettünk észre ifi válogatottunk házatáján. Az idény megkezdődött s ha csapa­tunk nem is lesz ott az UEFA döntő tornáján, nem árt, ha már most meg­kezdjük a felkészülést a jövő évi ren­dezvényre. Persze, nem így... Antal András MIÉRT SZENVEDTÜNK VERESÉGET GRENOBLE-BAN ? Amikor 1957-ben a bukaresti műjég­pálya megnyitotta kapuit, a jégko­rong hazai kedvelői új életet kezd­tek. Végre — mondottuk valameny­­nyien —, megszűnik a barangolás a jég után, megszabadulunk az időjárás szeszélyeitől és állandó tanyahelyünk lesz. A jégkorong szépsége, dinamiz­musa rövid idő alatt nagy szurkoló­­tábort vonzott ki a palánkok mellé. Ezekben az években, amelyeket nyu­godtan nevezhetünk a lelkesedés évei­nek egyhamar jelentkeztek az első eredmények is. 1959 — Plzen, 1961 — Genf, 1963 — Stockholm. Az ifjú nem­zedék ekkor bebizonyította, hogy nem idegen tőle ez a sportág, hogy szereti a jégkorongot és kiváló ered­ményeket tud elérni... Szomorú esztendő volt számunkra az Innsbrucki Olimpia éve, csaknem olyan szomorú, mint az idei. De ak­kor volt erőnk rövid idő alatt ki­alakítani színvonalas csapatot és a következő esztendőkben öregbíteni hír­nevünket. Zágrábban másodikok, míg a bécsi VB-n szinte elsők lettünk. És újabb olimpia, az 1968-as éve kö­vetkezett, amelyről, akárcsak négy esztendővel azelőtt, lesütött szemmel tértünk vissza. Mi történt jégkorong-sportunkkal ? Olyan kérdés ez, amely jogosan hang­zott el az olimpia ideje alatt és az­után is. Mi történt válogatottunkkal? Erre a kérdésre szeretnék válaszolni. Éppen ezért visszatérek a lelkesedés éveihez, amikor reménykedtünk, ter­vezgettünk és nem is hiába. Sorra le­győztük Norvégia, Olaszország, Len­gyelország, az NDK, az NSZK, és Finnország legjobbjait. Helytálltunk olyan csapatokkal szemben is, ame­lyek jóval nagyobb játékerőt kép­viseltek. Hogyan történhetett meg, hogy ugyanezek a csapatok egy-két évvel később ismét legyőztek ben­nünket ? Az elmúlt esztendőkben válogatott írta Ionescu Stefan sportmester, testnevelő tanár­­unk — az a maréknyi ember, akivel gazdálkodtak — kemény nyári és téli edzéseket végzett, amelyeknek természetesen megvolt az eredmé­nyük. Az olimpiai válogatott múlt nyá­ri edzése, erőnléti felkészítése már nem közelítette meg az azelőtti évek előkészítését. Mennyiségi és minőségi szempontból azok mögött maradt. En­nek egyenes következménye végül a gyenge teljesítményekben mutatko­zott meg. A kerettagok nem bírták formahanyatlás nélkül a nagyszámú mérkőzést, az olimpia előtti idő­szakban pedig teljes kimerültség jelei mutatkoztak. Hozzá kell számítanunk mindehhez még azt is, hogy a csa­pat egy hónap alatt több mérkőzést játszott az idén, mint máskor egy egész szezon során. Az olimpiai rajt előtt az edzések száma is felére csök­kent (éppen a zsúfolt versenynaptár miatt), a részvevők száma is csak 50 százalékos volt (ki betegség, ki más okokra hivatkozva maradt el ezekről). Tudnunk kell ugyanakkor, hogy az erőnléti felkészülés minden sportág, így hát a jégkorong alapja is. Ezt pe­dig úgy kell értelmeznünk, hogy a technikai-taktikai felkészülés lehetet­len nélküle és csak erre épülhet. Vá­logatottunk felkészülésében pedig ép­pen ezen a téren voltak hibák. Egy másik lényeges kérdés, ame­lyet meg kellene már tanulnunk egy­szer, hogy a sportágak fejlődése ál­landó. Nem állnak egyhelyben. Ami ma kitűnő és jó, az holnap már el­avult és káros. Ha megfigyeltük a jégkorong-sportban a változásokat, megállapíthattuk, hogy az Innsbrucki Olimpiától napjainkig jelentős újítá­sok történtek. A csak erőnléti felké­szülésre alapozott játék, amely csapa­tunk elsőszámú erénye volt, már elég­telennek bizonyult Grenoble-ban. Csaknem valamennyi ellenfelünk na­gyobb technikai és taktikai tudásról tett tanúságot, mint legutóbb. Saj­nos, mi lemaradtunk e téren. Válogatottunk megnyerte például a Fair Play Kupát. Jó ez ? Feltétlenül jó ! De milyen áron ? A jobb helye­zés árán. Míg az olimpián részvevő csapatok közül a román válogatottnak csak 16 percnyi kiállítása volt, addig a második helyezett Jugoszláviának 46 és így tovább. Réges-rég bebizo­nyosodott már az, hogy csoportelső­nek és legsportszerűbben játszó csa­patnak egyszerre nem lehet lenni. Természetesen nem a durvaságot pár­tolom, hanem a jégkorong szabályai által megengedett, 2 perces kiállítás­sal büntetett kemény, férfias játékot, ha az a győzelmet elősegíti. Váloga­tottunk, amely, mint mondottam, tak­tikailag és technikailag is gyengén jelent meg Grenoble-ban, a kemény játékot is elfelejtette és éppen emiatt mérkőzéseket vesztettünk. Feltevődik a kérdés, mit kell ten­nünk, hogy 1970-ben és később is a válogatott eredményeket érjen el ? Mindenek előtt az ifjúsággal, a hol­napi váltással kezdeném. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy egy ifjúsági válogatott játékos ne kerül­jön egyenesen a nagyválogatottba, ha­nem járja meg a fejlődést biztosító kedvezőbb utat, azaz az utánpótlás és B-válogatottakat, amelyek ma lé­nyegében nem léteznek, mert az, amit mi hol utánpótlásnak, hol B-váloga­­tottnak nevezünk, nem az országos válogatott „óvodája“ vagy „előkészítő tanfolyama“, hanem az A-válogatott­­ban „ismétlőre bukott“ játékosok gyü­lekező helye. Feltétlenül szükséges­nek vélem egy 16—20 éves remény­ségeket magába foglaló válogatott lé­tesítését, amely nyári és téli táboro­zásokon, nemzetközi edző­mérkőzése­ken tanulná meg e nehéz sportág minden csínját-bínját. Az ifjúság nevelésével kapcsolat­ban meg szeretném még jegyezni, hogy a jövőben műjégpályával gazda­godó városokban volt jégkorongozók, erre a szakra specializálódott test­nevelő tanárok vezessék az edzése­ket, olyan emberek, akik nem csak könyvekből és a lelátókról ismerked­tek meg a jégkoronggal. Nem ártana, ha a szakszövetség to­vábbképző tanfolyamokat szervezne az edzőknek, szakembereknek ; ezeken tájékoztatná őket a jégkorong-sport­ban bekövetkezett változásokról, hogy már a klubcsapatok, az ifjúsági együt­tesek is modern módszerek és elvek alapján készülhessenek fel. Tanulnunk kell, tennünk kell vala­mit, mert a világbajnoki tornák évről évre nehezebbek lesznek. Jövőre már csak hat csapat szerepel az A-csoport­­ban, a B-csoport pedig igen értékes és nagytudású együtteseket fogigt majd magába. És ebben a B-csoport­­ban is meg kell hogy álljuk a he­lyünket. KÁRTYAVÁR című (1968 február 27.) cikkével lapunk nyílt vitát kezdeményezett jégkorong-sportunk alacsony színvonalának okairól, országos válogatottunk gyenge olimpiai szerepléséről. Játékosok, edzők, szakemberek a következőkben ezekre a kérdésekre térnek ki, valamennyien segítő szándékkal mérik fel e látványos téli sport­ág hazai fejlődési stádiumát és valamennyien azzal a céllal írták meg cikkeiket — mégha néha ellentétes véleményeknek is adnak kifejezést —, hogy az 1970-ben országunkban sorra kerülő világbaj­nokságig válogatottunk méltó ellenfele legyen vendégeinek. ALEXANDRU POPESCU edző. Nem annyira a harmadik hely, mint inkább a mérsékelt teljesítmény bosszantó KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÁS­ aink 7:4-re, a tornán győztes NDK csapatától 8:6,­ a tokiói olimpiai bajnok erősen megfiatalított utód­jától pedig 6:3 arányú vereséget szenvedtek. A torna végeredmé­nye : 1. NDK — 6 ponttal ; 2. Ma­gyarország — 4 ponttal ; 3. Romá­nia — 2 ponttal ; 4. Jugoszlávia utánpótlás — 0 ponttal. Ha figyelembe is vesszük, hogy az olimpiai előkészületeknek tulaj­donképpen még csak az elején tar­tunk, akkor sem lehetünk elégedet­tek a tank játékával — mondta a torna befejeztével ALEXANDRU POPESCU edző. Ismétlem, nem annyira a harmadik hely, mint in­kább a mérsékelt teljesítmény bosszantó. Hasonló értelemben nyilatkozott a kolozsvári tornán szerepelt csa­patunk legrégibb és egyben legidő­sebb tagja, a 165-szörös válogatott SZABÓ SÁNDOR sportmester is. És szavaikkal teljes mértékben egyetérthetünk, hiszen ellenfeleink is csak nemrég kezdték meg a me­xikói felkészülés hajráját, ezzel szemben sokkal több tervszerűsé­get, célszerűséget, ötletet, operatív játékra való törekvést figyelhettünk meg náluk. Bizony sokat kell még dolgozniuk játékosainknak, ha ko­molyan bele akarnak szólni a leg­jobbak vetélkedőjébe. Nem azt kívánjuk fiainktól, hogy év elejétől év végéig minden mér­kőzésen a legjobb formájukban le­gyenek, de azt joggal elvárhatjuk (és el is várjuk) válogatottjainktól — bármely sportágról is lenne szó —, hogy tudásuk legjavával küzd­jenek színeinkért. László Ferenc Villa Olympica SZEPTEMBER 14-ÉN NYITJA MEG KAPUIT AZ OLIMPIAI FALU Miután az elmúlt kedden SIR JÓZSEF doktornak, az olimpiai sta­dion építéséről szóló, a budapesti Népsport hasábjain megjelent, beszámolóját ismertettük olvasóinkkal, ezúttal az ismert atléta­szakember újabb, a többi olimpiai létesítménnyel kapcsolatos mexi­kói tudósítását vettük át. Mi­ár készen állnak az atléták edzőpályái és valamennyi alkalmas arra, hogy egyidő­­ben tömegesen is edzést tart­hassanak a versenyzők. Donald Pain, az IAAF titkára legutóbbi szemléje után kijelentette : nincs még egy ilyen „atlétikai paradi­csom“, mint a XIX. Nyári Olimpiai játékok színhelyén. A nemzetközi szaktekintély egyébként elégedett volt az előkészületekkel s különö­sen értékelte azt a gondosságot, amellyel a maratoni futást és a gyalogló­ versenyeket előkészítik. Ezzel kapcsolatban két példa : nemcsak a kijelölt útvonalon — és már jóval a rajt előtt —, de még a mellékutcákban is teljesen leállít­ják a forgalmat, s nem benzin-, ha­nem elektromos hajtású gépkocsik fogják kísérni a mezőnyt, a levegő szennyeződésének megakadályozá­sára . Az olimpiai falu 10 ezer ember elhelyezésére készül. A stadionhoz innen 3,5 km-es, közvetlen út vezet, s jelenleg 3000 munkás dolgozik különböző épületein, amelyek 50 százalékban ugyancsak készen áll­nak, a belső berendezést pedig au­gusztus közepétől kezdve szállítják. A sportolókon kívül itt szállásolják el az akkreditált újságírókat is, szá­mukat állítólag 1300-ról 1500-ra emelik fel. A Villa Olympica hivatalos meg­nyitása szeptember 14-én, vagyis 28 nappal a játékok megnyitó ün­nepsége előtt lesz. A faluból jó út vezet a mintegy 6 km-re fekvő Xochimilco-pályához, az evezős- és a kajak-kenu verse­nyek színhelyéhez. Valóban rekord idő alatt, tíz hónappal a tervezett határidő előtt épült meg a szép, 2200 m hosszú, mintegy 2 m mély pálya, amelyen kilenc hajó evezhet egymás mellett. A céltorony, a csó­nakház már kész, most építik a 6000 néző befogadására alkalmas lelátót. Az olimpiai úszóstadion, a falutól 10 km-re jelenleg 60 százalékos ál­lapotban van. Közel hatszáz dolgo­zó építi ezt a hatalmas, merész vo­nalú stadiont. És tokiói példára, a stadionnal egybeépítve bontakozik ki a kisebb Olimpiai csarnok, a röplabdaküzdelmek színhelye. A röplabdázók joggal lehetnek büsz­kék, hogy külön otthont kapnak. A játékok másik nagy központ­jában,a hatalmas területen fekvő Magdalena Mixhuca sportváros­ban rövidesen tető alá kerül az egyik legnagyobb és legszebb lé­tesítmény, a monumentális Sportpa­lota. A különleges tetőmegoldású, legkorszerűbb csarnokban kizáró­lag a kosárlabda-tornát rendezik, több mint 20 ezer néző előtt. A Sportpalotától nem messze már na­gyon előrehaladt a kerékpárosok vetélkedőit vendégül látó létesít­mény építkezése, itt 15 ezer néző szurkolhat majd a versenyek során. A sportváros pályáin a gyeplabda­mérkőzéseket bonyolítják le. Hosszabb vita után eldőlt, hogy a vívás számára mégis külön csarno­kot építenek, ugyancsak a sportvá­rosban fekvő Testnevelési Intézet­ben. Az építkezést egy hónappal ezelőtt kezdték el és — egyszerű tervezés és kivitelezés következté­ben — júliusra kész is lesz. A kö­zönség számára 2500 helyes lelátót építenek. Itt kerül sorra az öttusa vívószáma is. Az ökölvívó torna színhelye, az Arena Mexico — kész,, ez ugyanis egy régebbi épület. Ugyancsak ré­gebben épített, de korszerű létesít­mény a Nemzeti Auditorium, ez lesz a tornászok második otthona. Vé­gül : a CDOM sportközponthoz kö­zel, a Campo militaron javában fo­lyik egy minden igényt kielégítő, korszerű lőtérkombinát építkezése ; e katonai sporttelepen tartják meg előreláthatólag az öttusa lovagló­számát. Jelenleg 120 lovat készíte­nek fel a versenyre és közülük vá­lasztják majd ki a legjobbakat. Nem dőlt még el az öttusa-terepfu­­tás színhelye. Amikor azonban leg­utóbb megtekintettem a mexikói mezei futóbajnokságot, a Toluca fe­lé vezető országút környékén, vala­ki „kikottyantotta“ , valószínűleg itt lesz a futás. A terep meglehetősen nehéz és 3100 m magasban van. Benyomásaimat összefoglalva, az építkezések jó ütemben haladnak, az anyagiak terítő, is nagyok a le­hetőségek, csupán mint Saenz dr., a Mexikói Olimpiai Bizottság elnöke mondta — egy dolog hi­ányzik a rendezőknek — az idő ! 1968. ÁPR. 2., KEDD HÍREK • A Bukaresti Steaua labdarúgó­csapata április 9-én a belgiumi Bru­­gesben barátságos mérkőzést játszik az FC Bru­ges együttesével.­­ A kaliforniai Los Altosban meg­tartott atlétikai versenyen a kana­dai Pace 64,38 m-es eredményt ért el diszkoszvetésben — minden idők harmadik legjobb világteljesítménye. » Az ökölvívó Európa Kupa kere­tében Berlinben mérte össze erejét a Német DK és Bulgária utánpótlás válogatottja. A német ökölvívók 14—6 arányban szerezték meg a győ­zelmet. « Az angol labdarúgó kupa ne­gyeddöntőiben a Birmingham 1—0 arányban győzött a Chelsea ellen, a Leeds ugyancsak 1-0-ra a Sheffi­eld United ellen, az Everton 3-1- re a Leichester ellen, a WB Albi­on pedig gólnélküli döntetlenre ját­szott a Liverpoollal.­­ A szarajevói nemzetközi férfi sakktorna 8. fordulójában Csirics győzött Kozomara, Janosevics pe­dig Kelecsevics ellen. Döntetlenül végződött a Robatsch—Martinovics, a Pirics—Kavalek, a Barczay—Kro­­giusz és az Ivkov—Lenin játszma. A táblázat élén Csirics (Jugosz­lávia) és Barczay (Magyarország) áll 5,5—5,5 ponttal. PRONOSPORT Románia—Lengyelország (ifj.) 1 Steaua—Farul 1 Petrolul—Progresul 1 Craiovai ,,U“—Kolozsvári „U“ 1 Jiul—Rapid 1 ASA—Aradi UT 2 Steagul ro?u—Bákól Dinamo 1 Ind. firmei—K­vázi CFR x Varese—Bologna x Napoli—Juventus 2 Roma—Mantova x Spa!—Cagliari Torino—Internazionale 2 A SZEBENI 13 DECEMBRIE ÁLLA­MI VÁLLALAT GYÁRT: férficipőt, bőrből készített bőröndöt, diplomata aktatáskát és iskolatáskát, bőrtárcát, pénztárcát, műanyag-map­pát.

Next