Előre, 1969. március (23. évfolyam, 6632-6658. szám)

1969-03-01 / 6632. szám

1969. MÁRCIUS 1., SZOMBAT LELKES VÁLASZTÓI GYŰLÉSEK ORSZÁGSZERTE Gheorghe Apostol elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról) tenni, hogy az összes nagy és kis államok tiszteletben tartsák a nem­zetközi kapcsolatokban az ENSZ alapokmányában leszögezett elve­ket, a nemzetközi jogszabályokat, mivel meg van győződve arról, hogy ez megfelel az államok, a béke és a népek biztonsága magasrendű ér­dekeinek. A Szocialista Egységfront, a szo­cialista társadalmunkat építő egész népünk — hangoztatta a szónok — újból kinyilvánítja meggyőződését: a béke, a demokrácia és a szo­cializmus erői elég erősek ahhoz, hogy egységes harccal biztosítsák a világon a valóban tartós bé­két, amely lehetővé teszi, hogy a né­pek megvalósítsák társadalmi hala­dástörekvéseiket. Gheorghe Apostol elvtárs azzal a lelkesítő felhívással fordult Galac municípium összes lakosaihoz, hogy munkával, újabb eredményekkel kö­szöntsék a haza felszabadulásának 25. évfordulóját, az RKP X. kong­resszusát, amelyre ebben az évben kerül sor, s egyben felkérte őket, március 2-án szavazzanak a Szo­cialista Egységfront jelöltjeire, a Szocialista Egységfront program­jára, amely a haza sokoldalú felvi­rágoztatására irányul, s a dolgozók anyagi és szellemi jólétét, a szo­cialista Románia ragyogó jövőjét szolgálja. Tegyünk meg mindent — mon­dotta befejezésül a szónok — s vi­gyük tovább a szocialista építés ki­teljesítésének ügyét hazánkban, dol­gozzunk úgy, hogy az utánunk kö­vetkező nemzedékek elmondhassák rólunk : maradéktalanul teljesítet­ték kötelességüket hazájuk iránt, népük iránt, a béke és a szocia­lizmus világméretű ügyének egye­temes érdekei iránt (Folytatás a 2. oldalról) szavatolásának és erősítésének szük­ségességével. E természetes óhajnak a megvalósítása szempontjából, a­­melyet kontinensünknek, a kultúra és a civilizáció bölcsőjének népei táplálnak, nagyon fontos volna ha lemondanának a tömbök időszerűt­len politikájáról a NATO agresszív tömbjének és ezzel egyidejűleg a Varsói Szerződésnek a megszünte­tésével, ha felszámolnák a katonai támaszpontokat más országok terü­letén és visszavonnák az idegen csapatokat a nemzeti határokon be­lül, s ha történelmi tényként el­ismernék a két német állam léte­zését. Az európai biztonság meg­szilárdításának folyamata — hang­súlyozta Emil Bodnarus elvtárs — bonyolult folyamat, amely nem va­lósulhat meg sem magától, sem szándékok hangoztatásával. A törté­nelem összes nagy kérdéseihez ha­sonlóan, ez is egyesített akciókat, politikai realizmust, türelmet és ki­tartást követel. A párt és a román kormány véleménye szerint Európá­ban a békéért és enyhülésért küzdő erők sokkal erősebbek, mint az ez­zel ellenszegülő erők, és ezért derű­látással és bizalommal tekint konti­nensünk jövője elé. Befejezésül a szónok hangoztatta azt a szilárd meggyőződését, hogy a Szocialista Egységfront jelöltjeire március 2-án leadandó szavazat erőteljesen kifejezésre juttatja a ro­mán föld összes lakosainak, foglal­kozásra, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül mindazoknak az eszmei és akcióegységét, akiknek szilárd elhatározásuk a párt vezeté­sével kiteljesíteni a szocialista épí­tést hazánkban, megvédeni állam­rendünk vívmányait, szabadon élni egy szocialista, független és szu­verén Romániában. Emil Bodnaras elvtárs beszéde A választások előestéjén (Munkatársunktól). — Brassó megye városai és falvai ünnepi díszt öltöttek a választások tisz­teletére. Színes plakátok mellett a nagyobb városokban számos pannót helyeztek el, amelyeken grafikonok szemléltetik az utób­bi években elért megvalósításo­kat. Most, a választások előesté­­­­jén minden művelődési otthon­ban, klubban rendeznek szimpo­­zionokat, előadásokat, találkozó­kat az először választó fiatalok­kal, irodalmi esteket, így például a fogarasi vegyipari kombinát klubjában szimpoziont rendeztek a vegyipar fejlődéséről az ötéves terv folyamán, a brassói traktor­gyár klubjában előadás hangzott el a párt politikájáról, a Metrom üzemben, a Hidromecanica gyár­ban és Szecselevárosban találko­zókat szerveztek az először sza­vazó ifjakkal. Viktoria város vegyiüzemének klubjában iro­dalmi est volt a múltbeli és a mai választások témakörrel, a brassói tehergépkocsigyárban az üzem múltjáról, jelenéről és jö­vőjéről tartottak előadást. A Rul­­mentul üzem klubjában válasz­tási rendszerünk demokratizmu­sáról tartottak előadást, a Colo­rom üzem klubjában irodalmi estet rendeztek, Rozsnyón a szo­cialista. Románia felsí­tásé­­u is­,­mertették a művelődési­ házban. Szombaton díszelőadásokat... tar-.­­tanak. A választások napján pe­dig a szavazókörzetekben művé­szi rendezvényekre kerül sor, me­lyeken fellépnek az összes műked­velő művészcsoportok. A Szocialista Egységfront választási kiadványaiból Ha Vámfaluban jár... A képviselőjelöltek és a választók találkozóin az Avasban sok szó esett arról, hogyan kell intézményesen is ápolni a vidék sajátosan szép nép­művészetét. A követendő példák kö­zött gyakran emlegetik a nemrég létrehozott vámfalusi etnográfiai múzeumot. A régi iskola rusztikus famennyezete alatt összegyűjtött és szakszerűen elhelyezett közel 800 néprajzi tárgy valóban hű képet nyújt a románok és magyarok lakta Vámfalu sok évszázados múltjáról. Jó példája ez a múzeum annak, mi­lyen sokat tehetnek a vidéken élő nevelők régi kincseink, értékeink megőrzéséért, milyen hasznos szen­vedélynek hódolhatnak falun a pe­dagógusok. S ezzel már el is árul­tuk, hogy a vámfalusi múzeum fel­becsülhetetlen anyagát a helybeli tanítók, tanárok gyűjtötték össze, hosszú esztendők során. Mindenek­előtt Gheorghe Haiduc iskolaigaz­gatót kell dicsérnünk az itt látható szép kollekcióért. Nem szántuk e sorokat képviselő­­jelölt portrénak, — mert az igazgató a községi néptanács egyik képviselő­jelöltje — mégis szólnunk kell né­hány sorban Gheorghe Haiduc egyé­niségéről, kiapadhatatlan néprajz­­kutató szenvedélyéről. Tizennyolc esztendeje tanít a községben és ez a tizennyolc esztendő legalább olyan gazdag eredményt hozott számára a néprajzkutatásban, mint a vámfalusi gyermekek nevelésében. Délutánon­ként, esténként a szülőlátogatások, s a különböző összejövetelek alkalmá­val gyakran beszélget az emberek­nek arról, milyen szép dolog a nép­művészet ápolása és mennyire érde­mes megőrizni minden olyan tár­gyat, népi szokást, mely az itt élő la­kosság körében több évszázada él. Mikor megemlítette a vámfalusiak­nak a múzeum-alakítás gondolatát, sorra ajánlották fel a padlásokról, lomtárakból előkerült régi háztartá­si eszközöket, sőt egyesek legmeg­becsültebb lakásdíszüktől is meg­váltak, Így gyűlt össze több mint 300 régi cserépedény a híres vám­falusi fazekasok legszebb remekei­ből. Van itt a múzeumban 250 éves virágváza, csupor, tányér, 200 éves töltöttkáposztás fazék és farsangi maszkokat utánzó cserépdísztárgy. Külön tanulmányt lehetne írni a régi vámfalusi szőnyeg- és pokrálszövő­­székről, a juhászatban használt prak­tikus faedényekről, az eredeti nép­viseletről, a földművelésben hasz­nált házikészítésű eszközökről és a múzeumban fellelhető többi, önálló részlegben elhelyezett gyűjtemény­ről. S külön kötetet érdemelne az a több mint ezer avasi népdal, köztük régi csobándalok, népköltemény, amit Gheorghe Haiduc e tájon jegy­zett le és most rendszerez. Ha Vámfaluban jár feltétlenül ke­resse fel a múzeumot — ajánlották a megyei művelődés- és művészet­ügyi bizottságnál, e sorok írójának. E sorok írója is ezt ajánlhatja min­den Avasba tartó vendégnek, turis­tának. Sike Lajos Mint a régész vagy a művészettör­ténész, rakosgatom egymás mellé egy itt-ott hiányos mozaik csere­peit, hogy belőlük felidézzem­­újraépítsem, a látottakból­ hallot­­takból kirajzoljam egy várossá elő­lépett bánsági nagyközség arcula­tát. Forgatom, illesztgetem a színes cserepeket, még sehol sincs az össz­kép, még csak sejtem szineit-ízeit s máris belémdöbben: micsoda hűt­len gyermek ez a város !... Itt szü­letett a végtelenbe nyúló dús bán­sági búzamezők humusz-illatú te­nyerén, zsenge vetések bársonyos símogatású ölében, a hajdan­ volt tölgyerdők és juhar­ligetek, méz­illatú akácosok és árnyas diófa­­kertek óvó ölelésében, s most — hetykén hátat fordítva mindennek — úgy tesz, mintha nem is tudná, honnan jött... A rátartiság-hetyke­­ség a megtett — s még inkább az előtte megnyílt — út távlatában ta­lán még érthető-menthető is volna, de a származást feledtető igyeke­zet­e hiábavaló. Mert még a leg­maibb vonásaiból és jövőbe igyek­­vő mozdulásaiból is kiolvasható, mindenéről sem­, hogy honnan jött, miből lett. Jószerivel neki se rugaszkodik a Temesvárról Versec—Belgrád irá­nyába robogó gépkocsi és 44 kilo­méter után már Detta főutcáján ke­rülgetheti a sofőr a berregő-serte­­pertélő gumikerekű vontatókat, az út szélén veszteglő Fiatokat és Taunusokat, Daciákat és Bucegi­­eket. A helységet szürke, de szünet nélkül lüktető köldökzsinórként az országhoz, Európához, a nagyvilág­hoz hurkoló E-94-es nemzetközi útvonal kétoldalán itt többnyire magasföldszíntes, csak ritkán eme­letes, átgyúrt-honosított gótikus, ro­mán és barokk stílusban épült lakó­házak és középületek sorakoznak. Az ilyen összképbe sajátos, de va­lahogy mégis szerves módon épül­nek bele a neon-transzparensekkel hívogató, nagyvárosba is beillő modern üzletek. A figyelő-értő szemnek már ezek a felületes be­nyomások is sokat mondhatnak en­nek a helységnek az életrajzáról. Persze, gyalogszerrel közelebbi is­meretséget köthet ez ember Dettá­­val. Sok olyasmit is megtudhat ró­la, ami nincsen a homlokára írva. Például azt, hogy a mai helység születési bizonyítványát valamikor a XVIII. század elején állították ki, amikor a Berzavába ömlő Birda patak két oldalára messziről jött telepeseket költöztettek, akiknek vállalkozó szelleméért, szorgos munkáért cserében, csöppet sem önzetlen császári­ hatalmi gesztus­sal, szépecske birtokot adományoz­tak. Akkoriban a későbbi búzame­zők helyén még pangó mocsarak, tarkavilágú vadvizek terpeszked­tek, az alkalmasabb helyeken pe­dig tölgy-és szilfaerdők, hárs-és ju­harfaligetek díszlettek. A szájhagyományban élő hely­ségnév-etimológia is erdős-ligetes előzményekre utalhat. Az egyik dettai tanár szerint ugyanis a hely­ség nevében a „kecske" fogalom egyik átalakított-torzított délszláv neve rejtőzik. Lehet, hogy így van, lehet, hogy csak mendemonda. De egy bizonyos : manapság múzeumi példánynak is alig akad kecske itt, viszont annál több autó fordul meg naponta Dettán. A főutcai „turista-komplexum” vendéglőjében, bárjában vagy presszójában a nap és az éjszaka úgyszólván minden órájában talál­hatók jugoszláv, német, osztrák, olasz, angol, francia, svéd turisták. Tévedés lenne azonban ebből a sűrű turistaforgalomból elhamar­kodva arra következtetni, hogy el­sősorban ennek az előnyös tranzit­helyzetének köszönheti Detta a vá­ros­ rangot. A dettaiak az­ anyagi javak termelésében elért eredmé­nyeikkel érdemelték ki a városi státust. Mert a mezőgazdasági determi­­náltság ellenére Itt régóta szép hagyománya van az ipari terme­lésnek. Miután a helység már 1810-ben vásárjogot nyert, 1842-ben megkapta a céhjogot is s ettől kezdve mind gyorsulóbb ütemben épült-fejlődött ki az elsősorban nö­vénytermesztési-állattenyésztési e­­redetű nyersanyagot feldolgozó há­zi- és kisipar (malom, tejfeldolgozó, szőnyegszövés stb). S amikor egy esztendővel ezelőtt a városi rang­ra emelésről folyt a vita az új te­rületi-közigazgatási átszervezéskor, a lakosság viszonylag kis létszá­mával (6,5 ezer) szemben súlyosan esett latba az a tény, hogy Detta évi össztermelésének értéke eléri, sőt meg is haladja a háromszáz millió lejt. S a város mezőgazda­­sági környezetével és származásá­val szembeni hűtlenségének egyik perdöntő érveként ebből a három­száz millióból csak hét millió lejt tesz ki a mezőgazdasági termelés összértéke. A többi ipari eredetű érték. Mert gyorsan fejlődő iparukra a legbüszkébbek a dettaiak. Az utób­bi években furnír­ gyártása és a háziiparból kifejlődő szőnyegipara révén nemcsak országos hírnévre tett szert Detta, de mindinkább megismerik nevét külföldön is. Legjelentősebb ipari egysége a furnírgyár, amely a város összter­melése értékének egyharmadát ad­ja s termékeinek mintegy felét ex­portálja. Jó minőségű ipari furnir­­jait és panellemezeit Angliában, Nyugat-Németországban, Belgium­ban, Egyiptomban, Irakban, Auszt­riában, a Szovjetunióban, Cseh­szlovákiában és Svédországban is ismerik. De meg kell hagyni: nemcsak a vállalat dolgozói, hanem az egész város büszke a „furnérgyárra” s megfelelően méltányolja is a dettai gazdasági életben betöltött vezető helyét. Ez kifejezésre jutott a kö­zelmúltban is, amikor a vállalat számos dolgozóját javasolták kép­viselőjelöltnek a március 2.-i vá­lasztásokra. Közülük Radoszáv Andrást, a rönkhámozó osztály mesterét most jelölték először. Az­zal érdemelte ki munkatársai s ál­talában a 21-es választókerület honpolgárainak bizalmát, hogy a gyárban ledolgozott több mint 25 év alatt mindig példás szorgalom­ról és felelősségtudatról tett tanú­­bizonyságot, sokat segített és segít a keze alatt dolgozó fiatal „mások­nak" a szakma titkainak elsajátítá­sában. A furnírgyáriak talán nem moso­lyognák annyira le a kisipari ter­melőszövetkezetet és a város he­lyi iparát, ha tudnák például, hogy milyen komoly riválisukká nőhet az elkövetkező években — a hazai és a külföldi piacokon egyaránt —a dettai szőnyegszövés. A „szőnyeg­­gyár” Detta láthatatlan üzeme, még csak egy szövőműhely se lát­szik belőle. Mégis az elmúlt esz­tendő óta nemcsak a hazai sző­nyegpiacon van szava, de az ex­portból is részt kér magának cso­dálatos mintájú és kiváló minő­ségű kézi­ szövésű keleti szőnye­geivel. Láthatatlannak pedig azért láthatatlan, mert a helybeli Drum Nou kisipari termelőszövetkezet ve­zetői nagyon leleményesen-élelme­­sen „építették” föl a dettai és a környékbeli évszázados háziipari hagyományokra. A háziipari bedol­gozókat foglalkoztató szövetkezet a megrendeléseket, anyagellátást és értékesítést végzi központilag, a szőnyegkészítés gyakorlati része a nagy ügyességet-hozzáértést igénylő szakma hagyományait nem­zedékről nemzedékre örökítő csa­ládokban zajlik. Detta lakosságának mintegy 41 százaléka román, több mint 27 százaléka magyar, körülbelül 24 százaléka német, kisebb hányada pedig szerb anyanyelvű. Általá­nos jelenség, hogy a város bár­mely üzletében szívesen szolgál­nak ki akár románul, akár magya­rul, németül, vagy szerbül beszél a vásárló. A város lakosai együtt dolgoznak gyárban, hivatalban, iparban, mezőgazdaságban, tan­ügyben, kereskedelemben — a köl­csönös testvéri barátság ember­ség-gyarapító atmoszférájában. Ezt a légkört szívják magukba a dettai gyerekek már zsenge óvo­­dás-és iskoláskoruktól. Hiszen Detta egyetlen, de annál nagyobb isko­lájában együtt tanulnak a külön­böző anyanyelvű gyerekek a ro­mán, a magyar és a német tan­nyelvű tagozaton a nyolcadik osz­tályig. Egy dettai mozaikban jól megha­tározott helye van a nagy befoga­dóképességű, a táncmulatságoktól a filmvetítésig, a közművelődési tevékenység széles skáláját felölelő művelődési háznak, ahol rendsze­res vendég a három temesvári színház és az opera s évente leg­alább egyszer még a marosvásár­helyi együttes is. Most mégis a mo­zaik egy másik, vonzó színű csere­ Dettai mozaik Az új tömbházak fémjelzik Detta városiasodását i‘ ’ ■ ■ is*. ,.y. MAG MÁRIA riportja­ ­­i ' ' — ■ (Folytatás az 1. oldalról)­lönbségek felszámolásában, a társa­dalom egyöntetűségének kialakítá­sában, a kommunista társadalom egyetlen nagy dolgozó családjának létrehozásához vezető előfeltételek megteremtésében. A szocialista építés évei során mélyreható változások következtek be a dolgozó parasztság életében. A parasztság, amely a munkás­­osztály megbízható szövetségese volt a politikai hatalom kivívásáért folytatott harcban, Romániában a szocializmus éveiben a párt vezeté­sével mélyreható forradalmi folya­maton ment át s ez megváltoztatta egész létét és munkáját. A paraszt­ság ugrásszerű fejlődést ért el a mezőgazdasági kistermeléstől a szo­cialista szövetkezeti tulajdonig, a földek, a munkaeszközök, az erő­feszítések egyesítéséig, a mező­­gazdaság elmaradottságának felszá­molása, a mezőgazdasági termelés fellendítése, a szabad és bőséges élet érdekében. Az ország lakossá­gának döntő többségét a parasztság alkotja. Az aktív lakosság 55%/6-a a mezőgazdaságban dolgozik. Ez a százalék 1970-ig 7%-kal csökken azáltal, hogy nő az iparban foglal­koztatottak száma. A lakosság döntő többsége a szövetkezeti és állami mezőgazdasági egységekben tevé­kenykedik. A mezőgazdaság műsza­ki-anyagi alapjának fejlesztése, a termelés korszerűsítése, a belterjes és magas termelékenységű mező­­gazdaság megteremtését szolgáló párt- és állampolitika, a falvak civilizációs életszínvonalának eme­lése, az oktatás- és egészségügyi hálózat fejlesztése, a művelődési lehetőségek megteremtik a feltéte­leket a falu és város közötti lénye­­­ges különbségek fokozatos felszá­molásához, ahhoz, hogy a falvak életszínvonala közelebb kerüljön a városok színvonalához. A falvakon végbemenő gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális változások nyomán, a romániai parasztság olyan új osztállyá fejlődött, amely egyre jelentősebb szerepet kap a szocialista társadalom életében, egyre nagyobb mértékben járul hozzá a nemzet kincseinek gyara­pításához s végérvényesen azonosí­totta magát a szocializmus sorsával. A testvéri együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási kapcsolatok révén egyesült szövetkezeti paraszt­ság egysége és az egész néppel való érdekközössége egyik lényeges tényezője szocialista nemzetünk egységének. Hazánkban az új szocialista ter­melési viszonyok alapján az évti­zedek során kialakult és megszilár­dult munkás-paraszt szövetség ez­által új, magasabb szintre emelke­dett. E szövetség jellegét és tartalmát a jelen pillanatban a szocialista építés kiteljesítésének feladatai szabják meg, kiszélesítve az együtt­működés kereteit. A munkás-paraszt szövetség szo­cialista rendszerünk fő hajtóerejét képezi, rendszerünk életképességé­nek és tartósságának záloga, a si­keres előrehaladás biztosítéka. A munkás-paraszt szövetség erősítését szolgálják azok az intézkedések, a­­melyeket az RKP Országos Konfe­renciája foganatosított. Mindezek kihatnak a mezőgazdasági termelés modernizálására, annak hatékony­ságára, erősítik a tervszerűsített termelést, erősítik a munkafegyel­met és biztosítják a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztését. Jelentős helyet foglal el társa­dalmi életünkben az értelmiség, a tudományos és a kulturális dol­gozók. A szocializmus éveiben mérhetet­lenül megnövekedett a tudományos és kulturális dolgozók száma és súlya a társadalomban. Az értelmi­ség soraiba hatalmas, frissítő népi véráramként a tehetséges fiatalok ezrei kerültek és kerülnek be a munkásosztály, a parasztság, az ösz­­szes társadalmi rétegek soraiból. Az értelmiség napjainkban a városi és falusi dolgozók fiainak a kul­túra, a tudás, a megismerés felé való törekvéséből születik. Ezernyi szál fűzi a széles néptömegekhez, szervesen hozzátartozik az egész néphez határtalanul hű a szocia­lizmus ügyéhez. 1956-ban a Statiszti­kai Évkönyv mintegy 39 értelmiségi kategóriát állapított meg, 330 csoportba sorolva tevékenységük alapján. Azóta az értelmiségek új csoportjai és foglalkozási ágai jöt­tek­­ létre, s e változások tovább folytatódnak napjainkban is. A szocializmus létrehozásában a nép egységének erősítésében, a szocialista demokrácia fejlesztésé­ben rendkívül fontos szerepet töl­tött be és tölt be a nemzeti kérdés marxista-leninista szellemű meg­oldása, az együttlakó nemzetisé­geknek a román néppel való jog­­egyenlősége. A szocialista építés kiteljesítésé­nek folyamatában a román nép és az együttlakó nemzetiségek anyagi és szellemi életének felvirágzásával egyidejűleg erősödik egységük és testvériségük, egyre erőteljesebben érvényesül a szocialista Románia nagy családjában a célok megbont­hatatlan azonossága. A társadalmi igazságtalanságokat, a faj, nem és nemzetiség szerinti megkülönbözte­téseket megszüntetve, a szocializ­mus egyenlő jogokat biztosított a társadalom keretében az összes dolgozóknak, biztosította korlátlan részvételüket a gazdasági, társadal­mi és politikai életben, megnyitot­ta előttük a tanulás és a művelődés kapuit. A nemzeti kérdés marxi­leumai megoldása a teljes jog­­egyenlőség biztosítása, az összes A nép erkölcsi-politikai egysége, a társadalmi osztályok és rétegek aktív tevékeny részvétele a köz­ügyek intézésében, gazdagodó éle­tünk, a szocialista demokrácia állampolgárok számára, nemzeti­ségre való különbség nélkül, egyike a legszámottevőbb forradalmi változásoknak, amelyek a szocialista építés korszakában országunkban megvalósultak. A hazánk szocialista társadalmát alkotó osztályok és rétegek e di­namikája azt bizonyítja, hogy az azonos érdekek és törekvések révén az egész nép megbonthatatlanul eggyéforrt, hogy a szocialista for­radalom győzelme és a társadalom átalakítása megszilárdította az ösz­­szes dolgozók egységét nemzetiségre való tekintet nélkül, hogy a mun­kásosztály és dolgozó parasztság szövetségének tartós alapján szün­telenül erősödik egész szocialista nemzetünk összeforrottsága. Törté­nelmi perspektívákban tekintve e folyamatot, világosan kifejezésre jut az a tény, hogy a nép szocia­lista egysége tovább fejlődik és gazdagodik, új, magasabbrendű vo­násokkal bővül. Az élet bebizonyí­totta, hogy a szocializmus sikeres megvalósításának döntő tényezője, amely biztosítja a szocialista társa­dalmi rend erejét, szilárdságát és egységét az, hogy az egész társada­lom politikai vezetését a Román Kommunista Párt, a munkásosztály, a dolgozó tömegek élcsapata végzi, amely a nemzet legjobbjait tömö­ríti soraiba. Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára ezzel kapcsolatban meg­állapította : szélesedése, mind olyan tényezők, amelyek kedvezően hatnak hazánk további virágzásának és erősödésé­nek irányában. Szoros egységben r q | •• a part korul „A kommunista párt vezetésével szoros egységbe tömörült ro­mán nép legyőzhetetlen védőpajzsa társadalmunk nagy forra­dalmi vívmányainak, a haza szocialista felvirágoztatása útján elért fényes győzelmeknek." .............. • • . i • i „Pártunk és állam­unk egész tevékenysége, mindaz, ami az iparban, a mezőgazdaságban, a tudománytés a kultúra terén megvalósul Romániában, az embert—a szocialista társadalom legfőbb értékét szolgálja (A Szocialista Egységfront Kiáltványából) ELŐRE 3. oldal pénél időznék pár mondat erejéig. Mert úgy érzem, a helység új mű­velődési intézménye nőhet ki belőle az elkövetkező években. „Múzeum* — ez áll egy minden­képpen alkalmatlan, nagyon szűk helyiség bejárata fölött. Ami az aj­­­tó mögött van, persze még távolról sem múzeum, inkább még csak ré­giségtár, de lehet belőle múzeum, nem is olyan sokára, és nem is nagy befektetéssel. Az embrionális álla­potban levő kezdeményezés első­sorban Dani Béla történelemtanár ügybuzgalmát és szorgalmát di­cséri. Előbb egy lándzsahegy ke­rült, aztán különböző, immár ré­gészeti értékkel is bíró helybeli és környékbeli leletek „futottak be” : egy bronzkori kígyófejes karperec, egy Hallstadt-kori temetkezési ur­na, késő-kőkorszakbeli agyagedé­­nyek, az első dettai nyomdagép , egy kézisajtó, Treboniu Laurian 1870-ben megjelent cirillbetűs román krónikája, régi újságok, kultúrhistó­­riai értékű gótbetűs biblia, dettai újságok példányai. A helységből és a környező­­alvókból szárma­zó leletekből figyelemreméltó é­­rem- és pénzgyűjtemény is kike­rekedett (rómaikori pénzek Mir­­cea cel Bátrin korabeli ezüstpénz stb.) Akadnak itt aztán a társa­dalmi harcok emlékét őrző tárgyak, nyomtatványok, röplapok is. Érde­mes lenne mindennek megfelelő hajlékot biztosítani. Mind helytör­téneti, mind pedig turisztikai szem­pontból megérné. Dettai „cserépgyűjtés” közben el­beszélgettem a néptanács vezetői­vel is. Jó városgazdákhoz illően szívük-eszük tele van a városfej­lesztés gondjaival, két kezük a köz­érdekű teendőkkel. Büszkék rá, hogy a dettai választópolgárok mindenben a néptanács mellett áll­nak, amikor a városfejlesztésről van szó. A várossá nyilvánítás óta el­telt nem egészen egy esztendő le­forgása alatt például a lakosság körülbelül másfél millió lej értékű hazafias munkát végzett. Ennek eredményeként az 1968. évi város­­szépítési országos hazafias verseny­ben nemcsak megyei, de országos viszonylatban is rangos helyet vív­tak ki : a tízezernél kisebb lakosú városok versenyében, Dun­a II. díjat nyert. Az eddigi eredményeket megtetéző további teendőkre, léte­sítményekre bőven van alkalom a város életében. A közigazgatási átszervezés után a főutcán üresen maradt emeletes, központi festéses intézményi épület valószínűleg hamarosan a helyi kisipari termelőszövetkezet tulajdo­nába megy át s benne korszerű tu­ristaszállót akarnak berendezni. Az évente több mint ötven millió lej értékű árut forgalmazó kereskedel­mi hálózat fejlesztése során az idén újabb korszerű élelmiszerüzlet épül, falatozóval, jövőre pedig emeletes nagyáruházat kívánnak átadni a forgalomnak. A helyi gazdasági élet fellendíté­sét szolgálja majd az a korszerű ipari zöldségszárító berendezés is, amelyre az illetékes fórumok már jóváhagyták a 30 millió lejes épít­kezési keretet. Tudom, távolról sem teljes és egész ez a dettai mozaik, de fogyó­ban vannak cserepeim és különben is : az összkép megsejtéséhez talán ez sem kevés. Aki mégis kevesell­né, képzelje még hozzá a takaros kisváros képét a rózsaágyásokkal szegélyezett utcákkal, falusiasan tisztára meszelt, de már városiason sorakozó házaival.

Next