Előre, 1969. szeptember (23. évfolyam, 6790-6814. szám)
1969-09-19 / 6805. szám
ELŐRE 2. oldal HAZAI DRÁMÁK A SZÍNEN A fővárosi színházak is megkezdik ezen a héten az évadot, s valamennyien a hazai dráma szolgálatában. A Nemzeti klasszikus repertoárdarabjait, az Elveszett levelet, s a Megtorlást játssza, a már klaszszikusnak számító szereposztásban. Újdonság csupán Alecsandri Coana Chirilájának új címszereplője, a vérbő tehetségű Draga Olteanu. Az új bemutatók közül néhány tematikájában klasszikus igényű. Paul Anghel például két színháznál, két történelmi darabbal mutatkozik be egyszerre, a Mihai Viteazulról szólóval a Bulandrában, a Stefan cel Marét idéző Nagyhéttel a Nemzetiben. Érdekesnek ígérkezik az írószövetségi díjas költő, Ilie Paunescu drámája Brâncoveanu fejedelem özvegyéről. Tulajdonképpen szintén a történelmi drámákhoz sorolhatnánk Mirodan két új darabját, bár a szerző témáit inkább a szellem küzdőteréről merítette. Az Elsötétítés, amelyet az Állami Zsidó Színház mutat be, Mihai Sebastian Névtelen csillagának a háború alatti bemutatójáról szól: a szerzőt hallgatásra ítélték a faji törvények, s egy önzetlen barát kölcsönözte nevét és személyét, hogy az író mégis megszólalhasson. A másik, amely a Bulandrában kerül színre, már címében is utal a jelenkor egyik legnagyobb szabású, ám szakadékokkal fenyegető szellemi győzelmére : Az ismeretlen szív átültetése. A Kis Színház a román dráma hetével kezdi évadát, felújítja összes hazai sikereit, egyetlen új bemutatóval pótolva meg : az Élet, szerelem, halál című előadással, ami érdekes kísérlet , népköltészeti montázs és egyetlen szereplő, Irina RochițeanuMirianu szuggesztív erejére meg Ion Cojar rendezői invenciójára alapozódik. Az évadkezdés egyik érdekessége, hogy a Nottara színház hazai magyar szerző, Földes Mária : Rövid nyár című darabjával tartja első bemutatóját október tizedikén. A mesegyűjtő tisztelgése Gyermekkori emlék: dallal-tréfával színesített téli este, orsók pörgése, gyapjú meg kenderkóc a faragott guzsalyokon, s a fonó asszonyok szemében csillogó-villogó jókedv, vagy balladás szomorúság. Valaki mesélni kezd. Táltos paripákról, kisemmizett királyfiakról, eszes kondáslegényekről. S a kicsi szoba egyszeriben megtelik nagy igazságokkal, erkölcsös, szép fogalmakkal. Aztán megjött az öreg tanító, s jegyezni kezdte az öregek meséit, és jöttek mások is, akiket a nép lassan a saját fiainak vallott. Mint ahogy — és ezt biztosan tudom — saját gyermekének vallja most a 72 esztendős magyarós Kurcsi Minya havasi mesemondó is a hazai magyar népköltészet fáradhatatlan kutatóját, Faragó Józsefet. Mert ő fedezte fel igazában mesemondó-tehetségét, jegyezte le gyönyörű népmeséit. Kurcsi Minya 25 népmeséjét tartalmazza a kötet.* Olyan darabokat, amelyek a legszemléletesebben adják vissza a mesemondó nyelvi sajátosságait. Kurcsi Minyának legjobb mesemondóink között van a helye. A komótos cselekménybonyolítás során kitűnő érzékkel kerüli el a szerkezeti aránytalanságokat. Igaz ugyan, hogy repertóriumát jórészt a Grimmtestvérek és Benedek Elek mesekincséből merítette, de a , már egyszer hallott-olvasott meséket a maga egyéniségén átszűrve, nemegyszer továbbfejlesztve-átépítve adta tovább annyi évtizeden át hallgatóságának. A kötetet Faragó József mintegy 80 oldalt kitevő tanulmánya vezeti be. A kutató gazdag bibliográfiából s gondos történelmi hátterezéssel dolgozik. Megállapításait konkrét tények sokoldalú vizsgálatából szűri le. Kurcsi Minya saját kezű önéletírásából egész passzusokat idéz. Nemcsak a mesemondásra vonatkozó adatok érdeklik Faragó Józsefet, de emberközelbe hozza Minya bácsit, az embert, aki annyi megpróbáltatásban és mellőzésben részesült a felszabadulás előtt, hogy joggal állapíthatta meg — most már sorstársaira is gondolva — hogy *) Faragó József: Kurcsi Minya havasi mesemondó. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969. „ezér van ma is annyi nyomorék ember az öregekből". Ez a könyv tehát a mesegyűjtő Faragó József méltó tisztelgése Kurcsi Minya havasi mesemondó előtt. Ráduly János .......—TM 1 ~ 1 1 Ügy két évvel ezelőtt indította útnak Messzer László a nagyváradi Fáklyában a Bihari arcok sorozatot. Azóta az olvasók rendszeresen találkoznak a szombati számban megyéjük egy-egy jeles szülöttével, kimagasló személyiségével. Időközben mások is kedvet kaptak a kereső, feltáró munkához, s ma már számottevő kis gárda buzgólkodik azon, hogy senki fia ki ne maradjon azok közül, akik hoszszabb-rövidebb ideig, a távoli élet múltban vagy már-már kortársainkként Bihar szellemi kiválóságai voltak, akik a nép felszabadítását, művelését, nevelését elősegítendő munkálkodtak, vagy éppenséggel életüket is kockáztatták. A két év alatt megjelent mintegy száz portré között helyet kapott Pázmány Pétertől és Nicolaus Olahustól kezdve Arany Jánoson, Lovassy Lászlón, Alexandra Románon át a Holnaposokig, Ady Endréig és Josif Vulcanig a megye szinte valamennyi nagy szülötte, de azok is, akiket később fogadott fiává lányává, románok és magyarok, németek, zsidók és csehek tarka változatosságban, de népet szolgáló törekvéseik csodálatos szép egységében. Amikor elindította a sorozatot, Messzer László, talán nem is gondolta, hogy ezek az egy-két hasábnyi arcképek milyen jelentékeny ember- és honpolgár-nevelő hatással lesznek arra a huszonegynéhányezer olvasóra, akiknek a kezébe eljut a FÁKLYA. Miközben a romániai magyarság nemzetiségi önismeretét mélyíti, tudatosítja a román néppel és más nemzetiségekkel való szoros kapcsolatotis. A napilapok sorsa a gyors, ám múló hatás. A Bihari arcokban rejlő értékek kiaknázatlanul maradnak a későbbi olvasó, kereső számára. De miért ne lehetne könyvalakban, fényképekkel, grafikákkal illusztrálva, ízléses kötésben megjelentetni és így tartósítani a hatást ? Ha nem is az Irodalmi Kiadó, de a FÁKLYA vagy a Népi Alkotások Háza elvállalhatná a gondozó szerepét. A cikkek szerzői szívesörömest végeznék el az apróbb javításokat, vagy éppenséggel az újrafogalmazást egy maradandó gyűjtemény érdekében. (dánielisz) ARADI EPILÓGUS ›*■› Az aradi várőrséget reggel 5 óra 15 perckor mozgósították. 1300 főnyi teljes zászlóalj sorakozott a főőrház előtt, és a golyó általi halálra ítélt négy tábornokot levezették a vár udvarára. A zászlóalj kettévált, és közrefogta a négy elítéltet. Mindegyikük mellé nyolc-nyolc őrt rendeltek. A foglyokat a hatos várkapun keresztül vezették ki a falak mellé. Csakhamar eldördült a sortűz. A feljegyzések szerint a golyók csak hármukat : Lázárt, Desewffyt és Schweidelt ölték meg. Kiss Ernő a vállán sebesült meg, s csak azután lőtte agyon a kivégző osztag közvetlen közelről. Bardócz minorita szerzetes negyven évvel később, visszaemlékezéseiben azt állította, hogy Schneidel sem kapott halálos lövést, s a kirendelt orvos végzett vele. A kivégzések alig pár percig tartottak, a holttesteket katonai őrizet mellett a helyszínen hagyták. Reggel hat órakor megkezdődött a bitófára ítéltek elővezetése, ezúttal a hármas kapu felől. A menet lassan haladt, mintegy félórán át. A törtlábú Damjanichot és kísérőjét, Sombati görögkeleti lelkészt, egy fazekasvarsánai paraszt szekerén vitték. A parasztot sorspontra rendelték ki; szekere ma az aradi múzeum relikviagyűjteményében látható Damjanich karosszékével és mankójával együtt. A kivégzés színhelye a Zsigmondháza és Újarad felé vezető úttól közvetlenül balra, a vár oldalánál, a régi Maros-híd közelében volt. Kilenc primitíven ácsolt bitófa várta az elítélteket. Nagy Sándor nyugodtan hallgatta, Damjanich a „leggyalázatosabb koholmánynak" nyilvánította ismét a vádakat. Elsőnek Pöltenberg Ernőt szólította a porkoláb. Pöltenberg egy percnyi halasztást kért, elbúcsúzott a kocsiján csendesen várakozó Damjanichtól, majd a bitófa elé lépett. Búcsút intett társainak. Sorra következtek . Török Ignácz, Knézifer Károly, Nagy Sándor, Leiningen Károly, Aulich Lajos, majd a vörössipkások legendás vezére, „ Damjanich János. „Azt gondoltam már — mondotta — hogy én leszek az utolsó, ki a csatában mindtig az első voltam." A legenda szerint a szakálla rendjére is ügyelt,de a feljegyzések a legendát nem igazolják. Utolsónak Vécsey Károly következett, kinek súlyosbító körülményként rótták fel Temesvár hosszas ostromlásásites A katonaság elvonulása után, reggel nyolc öt órakor megnyitották a közlekedést! A visszaemlékezések szerint ipari kivégzések idején nagy tömeg gyűlt össze a vesztőhely körül, majd valóságos zarándoklástól indult a katonák őrizte holttestekhez. A kivégzések, végrehajtása után a tábornokok személyes használati tárgyait felárverezték. Sok becses tárgy kérett ennek köszönhetően évtizedek múlva a múzeum birtokába. Ennyit a 'h ftfteles visszaemlékezésekről. ,'Jo: Az idők folyamán természetesen kevésbé,, hiteles legendák is szövődtek a tizenhárom aradi vértanú alakja köré. A kivégzések áramai pillanatait megfestették, s ezekről másolatok, metszetek forogtak közkézen. Legközismertebb ezek közül Horváth József festménye. Az emlékirodalom szintén gazdag. Százhúsz év múltán október hatodika változatlanul emlékezetünkbe idézi Aradot, mint a forradalmi hagyomány megrázó emlékét. Glück Jenő Kovách Géza Damjanich karosszéke, mankója, és a szekér maradványai, mellyel a vesztőhelyre vitték Mit ígér a szárhegyi kastély helyreállítása ? A Gyergyói medence festői szépségű pontján fekszik Gyergyószár - hegy. Fölötte a fenyőkoszorúzta Szármány-hegy hazánk egyik igen értékes műemlék csoportját is őrzi. Itt van a középkori építőelemeket magába foglaló templom, a Kájoni János sírját őrző kolostor és a hegy tövében a Lázár-kastély, az ország egyik legjelentősebb reneszánsz műemléke. A kastély környékén már a bronzkorban is emberi település volt. Azóta minden korszak népe beírta nevét a vidék történetébe. A XV. század első felében az egyre nagyobb hatalomra szert tevő Lázár család itt építette ki hatalma gócpontját. 1420 és 1450 között felépítik a lakótornyot. Ahogy a család hatalma terebélyesedett, úgy lett a lakótorony udvarházzá (1532-ben), majd kastéllyá a XVII. század első felében. Az eddigi kutatások szerint a mai kastély három százados, szinte megszakítás nélküli építkezés eredménye. Az egyes évszámok csak egy-egy nagyobb munkaszakasz határkövei. A munkálatok legnagyobb részét helybeli és környékbeli mesterek végezték, ezáltal lett az épületcsoport egyúttal népművészetünk egyik kincsestára is. A XV.—XVIII. századi építési technika szinte minden eleme megtalálható itt. Az előkerült kerámia, s a díszítőelemek a népi fantázia formagazdagságáról tanúskodnak. A történelem olyan jeles alakjai fordultak itt meg, mint Petru Rareș moldvai fejedelem, Mihnea havasalföldi vajda, aki 1649—50-ben kerek egy évet töltött itt, valamint Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, aki itt nevelkedett. Gyakran tartózkodott falai közt Kájoni János, művelődéstörténetünk nevezetes alakja is. A XVI. századi székely felkelések megtorlása alkalmával több száz embert végeztetett itt ki Báthory Zsigmond. A Lázár-kastély tömlöcében szenvedtek az elítélt jobbágyok. Az 1966 óta folyó művészettörténeti és levéltári kutatás, valamint az 1963-ban megindított régészeti ásatás gazdag tárgyi és adatanyagot hozottfelszínre ; ennek a feldolgozása most van folyamatban. Fény derült ily módon a környék lakosságának életmódjára, a társadalmi fejlődés fontosabb mozzanataira, a népművészet fejlődésére a XV. század óta. De emellett, a kutatások kedvező körülményeket teremtettek a szárhegyi műemlékek hasznosítására is, így kezdetét vehette a kastély helyreállítása. Az idén újból használatba került az úgynevezett kápolnabástya, ahol az elmúlt hetekben megnyílt kiállítás szemlélteti a kastély és környéke, illetve a kutatások történetét. A helyreállítás előtti állapotot tükröző rajzok és a jelenlegi helyzet összehasonlítása hozzásegít az eddigi eredmények helyes értékeléséhez, és a jövő feladatainak felméréséhez. Sajnos sok huzavona késleltette a helyreállítást. A helyi Közszolgáltatási Vállalat például csak több hónapos késedelemmel végezte el a ráháruló munkát. Sokat ígérőek a kilátások. A kastély és környéke az ország egyik legvonzóbb turisztikai gócpontjává nőhetné ki magát. Erre predesztinálja gazdag történelmi múltja, művészi értékei, a környék szépsége és az, hogy könnyen megközelíthető. Ez a lehetőség késztette az illetékeseket a restaurálás megindítására. Most, hogy az újonnan elkészült bástyával együtt két épület már használható állapotban van, még időszerűbb felvetni újból a további munka kérdését. Már megvan a délkeleti, vagy „Gólyás bástya“, valamint az udvar közepén levő pince helyreállítási terve. De különösen fontos volna a falak és a díszítmények állagbiztosítási munkáinak elvégzése, ezáltal a tavasz folyamán, mire a turisztikai évad megkezdődik, újabb 300 négyzetméter hasznos terület állana az eddigi kutatások eredményeit bemutató kiállítás rendelkezésére. A pince tetejére szabadtéri színpadot terveztek, ez már a jövő nyáron használható, lehetne. Igen fontos eldönteni a különböző épületrészek jövőbeni rendeltetését, hogy a további tervezőmunka már számoljon ezzel. Az épület egy részét a Gyergyói Múzeum terebélyesedő történeti osztálya igényli. Itt lehetne megfelelően bemutatni a vidék történetét a legrégebbi időktől napjainkig. Egy termet betölthetne a kastélyban megfordult nevezetes személyek emlékének felidézése. Az építőanyagok változatossága a helyi jellegű kőtár létrehozását sugallja. Gazdag művészi hagyomány fűződik a kastélyhoz és környékéhez. A szárhegyi táj szépsége által ihletett, itt készült festmények, grafikák bemutatásával lehetne felavatni a múzeum képzőművészeti részlegét. Ehhez fűződne, ugyancsak a hagyományélesztés szellemében, az alkotóház létesítése a fennmaradó épületrészekben, hiszen a kastély a múltban is rendszeresen látott vendégül művészeket, írókat. Több mint puszta irodalmi kuriózum az, hogy Kuncz Aladár Fekete kolostorát az 1930-as években Szárhegyen, jórészt a szárhegyi kastélyban fordították angol nyelvre. Amit itt felvillantottam, csak néhány lehetőség a sok közül. Turisztikánk fejlesztése tág lehetőséget kínál Hargita megyei viszonylatban is. A megye egyik legváltozatosabb tája éppen Gyergyó. A szárhegyi kastély helyreállítása és hasznosítása szerves része lehet a vidék egyetemes fejlesztésének. Tarisznyás Márton muzeológus Ami még restaurálásra vár a szárhegyi kastélyból (SZILÁGYI ZOLTÁN felvétele) 1969. SZEPTEMBER 19., PÉNTEK A fővárosba érkezett Jacques Rabemananjara, a Malgas Köztársaság külügyminisztere Románia Szocialista Köztársaság kormányának meghívására szerda délben tanácsosok és szakértők kíséretében a fővárosba érkezett Jacques Rabemananjara, a Malgas Köztársaság külügyminisztere, hogyhivatalos látogatást tegyen országunkban. A Baneasa repülőtéren a vendég fogadására megjelent George Macovescu, a külügyminiszter első helyettese, Petru Burlacu helyettes külügyminiszter, Gheorghe Dobra, a Gazdasági és Műszaki Együttműködési és Kooperálási Kormánybizottság alelnöke, a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium több főtisztviselője. ★ Jacques Rabemananjara, a Malgas Köztársaság külügyminisztere szerda délután virágkoszorút helyezett el A Nép és a Haza Szabadságáért, a Szocializmusért Vívott Harc Hőseinek Emlékművéiyel. ★ Délután a külügyminiszter protokolláris látogatást tett George Macovescunál, a külügyminiszer első helyettesénél. A továbbiakban megkezdődtek a hivatalos megbeszélések a Külügyminisztériumban. A megbeszéléseken részt vett Petru Burlacu külügyminiszter-helyettes, külügyminisztériumi főtisztviselők, valamint a vendég kíséretében levő hivatalos személyek. A találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. (Agerpres) Vacsora a vendég tiszteletére Este George Macovescu, a külügyminiszter első helyettese vacsorát adott Jacques Rabemananjara, a Malgas Köztársaság külügyminisztere tiszteletére. A szívélyes légkörben lefolyt vacsorán George Macovescu és Jacques Rabemananjara pohárköszöntőt mondott. George Macovescu a vendégeket üdvözölve hangoztatta, hogy a Malgas Köztársaság külügyminiszterének látogatása kifejezésre juttatja a román és a malgas nép azon közös óhaját, hogy közeledjenek egymáshoz és sokoldalúan bővítsék kapcsolataikat. Miután hangsúlyozta, hogy a román kormány az ország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésére törekszik a nép életszínvonalának további emelése céljából, a külügyminiszter első helyettese rámutatott, hogy országunk állást foglal kapcsolatainak fejlesztéséért az összes államokkal, függetlenül társadalmi rendszerüktől, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, a jogegyenlőség és a kölcsönös előnyök elvei alapján. A továbbiakban rámutatott, hogy Románia rokonszenvvel kíséri az afrikai fiatal államok erőfeszítéseit nemzeti függetlenségük megszilárdítása, népeik virágzó életének biztosítása érdekében, majd hangsúlyozta, hogy a román kormány támogatja az afrikai államoknak az ENSZ-nél kezdeményezett akcióikat. A fejlesztésre és jobb életre irányuló törekvések, amelyek a román népet az afrikai népekhez fűzik — mondotta a továbbiakban George Macovescu —, kifejezésre jutottak az országunk és az afrikai kontinens nagyszámú országa között létrejött gyümölcsöző politikai-diplomáciai, kereskedelmi és kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködési kapcsolatokban. A külügyminiszter első helyettese befejezésül hangsúlyozta, hogy a malgas külügyminiszter romániai látogatása meggyőződése szerint előmozdítja a két ország és nép kapcsolatainak fejlődését, a nemzetközi egyetértés nemes ügyét. Jacques Rabemananjara, a Malgas Köztársaság külügyminisztere köszönetet mondott Románia Szocialista Köztársaság kormányának a meghívásért és a meleg fogadtatásért. Mint rámutatott, a két fél között már eleve eredményes dialógus kezdődött, aminek az a magyarázata, hogy azonos módon képzelik el az államközi kapcsolatokat, s hogy Románia hajlandó megosztani a sokoldalú fejlődés útján szerzett tapasztalatait. Azért érdeklődünk az önök tapasztalatai iránt, mert a Malgas Köztársaság függetlenségének kivívása után minden erejével azon van, hogy hasznosítsa természeti erőforrásait és kulturális kincseit — mondotta a vendég. A malgas külügyminiszter a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a két fél hasonló módon ítéli meg a legfontosabb nemzetközi kérdéseket. Miután megismerkedtem Románia külpolitikai vezérelveivel, a legnagyobb örömmel állapítottam meg, hogy önök is, akárcsak mi, megkülönböztetett fontosságot tulajdonítanak minden egyes állam, legyen az nagy vagy kis állam, szuverenitása és függetlensége tiszteletben tartásának, valamint az emberiség békéje és biztonsága szavatolásával összefüggő minden kérdés békés megoldásának. Ezeknek az elveknek az alapján kell megszüntetni a világ különböző részein — Vietnamban, a Közel-Keleten és másutt — mutatkozó konfliktusokat. A vendég nagy elismeréssel nyilatkozott arról, hogy Románia küzd a kolonializmus és a faji megkülönböztetés összes formáinak felszámolásáért. A malgas miniszter befejezésül leszögezte, hogy romániai látogatása meggyőződése szerint lényegesen hozzájárul a két ország és nép kapcsolatainak bővítéséhez, a béke erősítésének ügyéhez. BALOGH " JÓZSEF A LÁTHATATLAN UTAS — Százezrekre rúgó károsodás... megint a láthatatlan utas... Bosszankodva dobtam félre az újságot. Már azon voltam, engedek barátaim unszolásának és elmondom a láthatatlan utast, amikor ránk reccsent a hangszóró, és a történet elmaradt. Az utazás bizsergő izgalmával tagjainkban gyúródtunk beszállni. A lökdösődő, tapintható, látható utasok háttérbe szorították a láthatatlant. De nem sokáig. Rövidesen jelezte: itt vagyok, élek, nem feledkeztem meg rólatok. Délután futottunk ki az állomásról, kényelembe helyeztük magunkat az új modern kocsiban. Béla meg is jegyezte: — Megnyugtató érzés ilyen kocsiban utazni... maga a testet öltött korszerűség... — Az észrevétel helyes — tette hozzá Petár, akinek megkezdett Agatha Cristie regény fészkelődön a zsebében, és megszokott mozdulattal felnyúlt, hogy behúzza a perzselő naptól védő függönyt. A semmibe markolt függöny nem létezett. Letépték. • — Na, ezt a fülkét is jól kifogtuk... Átmegyek a másikba. — Ne fáradjon — szólalt meg egyik útitársunk. — Onnan hurcolkodtam ide... Ott sincs függöny. Csodálkozva néztünk egymásra (még nem tudtuk, hogy ezekből az új, modern kocsikból csak az idén 7790 méternyi függönyt téptek-vágtak le). — Te csak napozz nyugodtan — kajánkodott Béla, én addig megborotválkozom... a kicsi várni fog az állomáson — és már szedte elő újdonatúj villanyborotváját. Pár perc múlva feldúltan, de borostásan tért vissza. — Ilyen gyorsan ment ? Micsoda borotva! — Frászt! Nincsen csatlakozó... — Lehetetlen, a múlt héten volt. — Volt... de leszerelték... átmegyek a másik kocsiba. Még feldúltabban és még borostásabban tért vissza. Hüledeztünk (még nem tudtuk, hogy ezekből az új, modern kocsikból csupán csak az idén 719 villanyborotva-csatlakozót szereltek le). Petár, akit Béla nemegyszer ugratott hagyományszeretete miatt, alkalmasnak látta az időpontot némi törlesztésre. Elővette borotvakészletét és megvillogtatta pallosra emlékeztető borotváját: — Nagyapám testálta rám, igaz, csak saját energiával megy — jegyezte meg kedélyesen és diadalmasan kivonult. Arcán utolsó imáját rebegte a kétnapos sörte. Szakállason tért vissza. — Ilyen gyorsan ment? — sziszszent fel Béla. — Nincs tükör — nyögte Petár. Kollektíve méltatlankodtunk (pedig nem is tudtuk, hogy ezekből az új, modern kocsikból csupán csak az idén 1618 négyzetméternyi tükör veszett a homályba). Olvasmányainkba temetkeztünk, de amint belépett a kalauz és kezelte jegyünket, szóbahoztuk a függöny-csatlakozó-tükör ügyet. Isten a tanúm meg a többiek, nagyon NAPLÓ tisztelettudóak voltunk, úgy látszik az udvarias hang, meg két barátom borotválatlan arca meggyőzte a kalauzt arról, hogy velünk szemben megengedhet némi bizalmaskodást, mert kedélyesen fölnyerített: — Nem tudnak borotválkozni?! Nahát!... Rövidesen olvasni sem fognak. Jön az este, és azt hiszem a sötétben ülnek majd. Darvadozhatnak. — Mi történt? — sápadt el Petár, aki belegabalyodott az Orient Expressen felfedezett gyilkosság útvesztőibe. — Semmiség. Leszerelték a zárat és megrongálták a kocsi világító berendezését... — Nem lehet rendbehozni? — kérdezte Petár egy árnyalattal sápadtabban (később bevallotta, attól tartott, hogy az éj leple alatt az ő bőröndjébe is becsempésznek egy vörös kimonót, és mit szól majd ehhez Mancika?) . — Talán felszáll egy szerelő — jeleztem a bajt —, de kérdés, van-e tartaléka? — Kölcsönös fixírozás kezdődött, amíg van világosság, hogy a hosszú sötét éjszaka után megismerjük, ne veszítsük el egymást (pedig még nem tudtuk, hogy ezekből az új, modern kocsikból csupán csak az idén 685 zárat, 342 voltmérőt és 119 ampermérőt szereltek le). — Rettenetes! — hördült fel Béla. — Ha megláthatnám az ipsét... — Nem látod meg. — Ugyan miért nem? — Először is: sötét lesz, másodszor, mert aki ezt elköveti, láthatatlan. — Lát-ha-tat-lan? — A legnagyobb mértékben, és mi tesszük azzá... Legtöbbször. — Fantasztikus! — kiáltott fel Petár a könyvből. — Tehát mindenki benne van a buliban. Micsoda story. Talán túl bonyolult. — Cseppet sem. Közönyből, szégyenlős félrefordulásból kényelemszeretetből (jegyzőkönyv, tanúskodás), be nem avatkozásból mi szőjük a láthatatlanná varázsoló (és büntetéstől megóvó) palástot. * — De az mégsem járja, hogy valaki csak úgy garázdálkodjék a vonaton és simán távozzék — fortyant fel Petár, amikor már nyakig ültünk a sötétbert. — Nem éppen simán — szólalt meg a kalauz, aki megkedvelte társaságunkat és Petár cigarettáit. — Rendszerint itt hagyja névjegykártyáját... Jöjjenek velem. Zseblámpájának fénykévéjét végigtáncoltatta a folyosón, bevilágított a már üres fülkékbe. — Mindezt kárpótlásként kapjuk: almacsutkák, szilvamag, dinynyehéj, széttaposott szőlőgerezdek, kilószámra a tökmagolás és naprázás maradványa, papírtasakok ételmaradékkal, ételmaradék papírtasak nélkül, csak úgy a padlóra passzírozva... zsírfoltok, és egyéb foltok, mint a nagy válság idején a munkaelosztóban, a „köpködőben"... üres cigarettás dobozok, gyufaskatulyák, gyufaszálak, csikkek, hamu, maszat, konzervdobozok, szalámihéj, hagymaszár, a sajt illatát hűségesen őrző sztaniolpapír, baromfiürülék, napi- és hetilapok maradványai; a felemelő emberi lét megannyi nyoma, s mindennek a tetejébe az egyik fülke ablakán a behúzott függöny mögül lila szájfestékkel írott négyes számsor: 2120... 590... 7655... 530... — Hát ez meg mi? — kérdezte Béla. — Kanasztázott? — vágta ki Petár diadalmasan, aki Hercule Poirot mesterdetektívtől , némi nyomolvasó képességet, kölcsönzött. — Kicsoda? — Ki más? A láthatatlan utas... A Belga Szocialista Párt küldöttségének látogatása A Belga Szocialista Párt küldöttsége Georges Dejardin elvtárs, a párt Országos Bürójának tagja, szenátor vezetésével látogatást tett az arge?i vízierőműnél és a pite?ti-i petrokémiai kombinátban. A vendégek ezután felkeresték a megyei pártbizottságot. Itt Gheorghe Nastase elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, az Argeș megyei néptanács elnöke tájékoztatta őket a helyi párt- és állami szervek tevékenységéről és terveiről. A látogatás idején a küldöttség kíséretében volt Ștefan Vencu elvtárs, az RKP KB tagja. TÁVIRATOK Dumitru Petrescu elvtársnak, a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa alelnökének halála alkalmából, Románia Szocialista Köztársaság Szocialista Egységfrontja Országos Tanácsának címére az alábbiakküldtek részvéttáviratot : A Magyar Népköztársaság Hazafias Népfrontja ; a jugoszláviai Dolgozó Nép Szocialista Uniója Szövetségi Konferenciájának Végrehajtó Bizottsága ; Werner Kirchhoff, a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának alelnöke ; Beno Zupancsics, a jugoszláviai Dolgozó Nép Szocialista Uniója Szövetségi Konferenciájának főtitkára, a szerbiai Dolgozó Nép Szocialista Uniója Köztársasági Konferenciájának Elnöksége és Dragi Sztamenkovics, a szerbiai Dolgozó Nép Szocialista Uniója Köztársasági Konferenciájának elnöke. A Iași-i műanyagfeldolgozó gyár vegyiparunk fejlődő egysége