Előre, 1970. február (24. évfolyam, 6918-6941. szám)

1970-02-14 / 6929. szám

XXIV. évfolyam 6929 sz. 6 oldal éra 30 báni 1970. február 14., szombat A GAZDASÁGOS beruházás egyik mércéje : A GYORS FELFUTÁS T­ervtúlteljesítéssel zárta a múlt esztendőt Mára­­maros megye is. Ered­ményeinket nem kíván­juk részletesebben tag­lalni, az alábbiakban csupán a munkánk mennyiségi és minőségi vonatkozásait összegező 2—3 mutatóra szándékszunk kitér­ni. Az össztermelés értékben 372 383 ezer lejjel (7,6 százalékkal) volt na­gyobb az előző évinél, az áruter­melés volumene 4,9 százalékkal ha­ladta meg az előirányzatot, az áru­forgalom értékben csaknem 231 millió, lejjel volt nagyobb a terve­zettnél. A számottevő többletterme­lésből és az előirányzottnál alacso­nyabb költségekből terven felüli nyereség származott, amely az el­látmánymegtakarításokkal együtt csaknem 40 000 ezer lejre rúgott. A jelentős többlettermelés és ak­kumuláció egyrészt annak tulajdo­nítható, hogy növekedett a produk­tív munkások létszáma, ésszerűb­ben használtuk fel az álló- és for­góalapokat, kiaknáztuk az új bére­zési rendszer nyújtotta lehetősége­ket, leszorítottuk a fajlagos nyers- és segédanyagfogyasztásokat, jobban hasznosítottuk az anyagi tartaléko­kat és erőforrásokat, másrészt an­nak, hogy — beruházási alapokból vagy gépesítési bankhitelekből — új termelőkapacitásokat létesítet­tünk, javítottunk a gyártástechno­lógiákon, kiküszöböltük a szűk ke­resztmetszeteket, bővítettük a szol­gáltatásokat. A termelést és a felhalmozást mindenekelőtt az lendítette fel, hogy teljes kapacitással üzembe he­lyeztük a nagybányai Vegyipari-ko­hászati Kombinát és a máramarosi Faipari Kombinát új üzemegységeit és az Unitatea vállalat új üzem­csarnokát. Ettől eltekintve azonban a gyor­san és csekélyebb alapokkal épülő objektumok is tükrözték a vállalati munkaközösségek kezdeményező­készségét és alkotó szellemét. A megyében néhány éve hiány mutatkozott építőanyagokban, első­sorban téglát, kályhacsempét nem lehetett kapni, a kereslet pedig, leginkább faluhelyen, egyre növe­kedett. Ezért volt szükség az Építő­­anyagipari Vállalat kályhacsempe­­gyárára. Az új üzemegység, noha még mindig a próbagyártás folyik, három hónap alatt már 127 ezer darab kályhacsempét szállított, vagyis havi átlagtermelése máris meghaladta a tervezett paramétere­ket. Minden lehetőség megvan te­hát ahhoz, hogy az 1970-re tervezett szintet (500 000 darab) túlszárnyalja, amit egyébként szorgos munkakö­zössége meg is fogadott. Az önkölt­ség az első hónapban 3,76 lejt tett ki darabonként, a másodikban 2,43 lejre szorult le, s további alakulá­sával bizonyára lehetővé teszi a gyárnak a tervezett nyereségszint realizálását. A fokozódó szállítási igények gép­kocsi közlekedési állomás létesítését tették szükségessé. Az állomást a múlt év elején adtuk át rendelteté­sének, s esztendő végére nemcsak teljesítette, hanem túl is szárnyalta a tervezett mutatókat. Minthogy a gépkocsiállomány üzemköltségeit si­került jóval az előirányzott szint alá szorítani, a nyereség számotte­vően növekedett, a tervezett 5,5 százalékos jövedelmezőség helyett 6,4 százalékost sikerült elérni. A többletnyereség forrása a munkater­melékenység, amely 28 százalékkal volt nagyobb az előirányzottnál. Kétségtelen, hogy a lehetőségek to­vábbi kiaknázása nyomán még többre lesz képes ez a gazdasági egység. Herzsabányán a csilleállomány ésszerűbb kihasználása, a fizikai munka részarányának további csök­kentése volt a munkaközösség fő törekvése. A kérdés beható tanul­mányozása után gépesítették a csillék ki- és beemelését. Ennek eredményeként a kas 30 másod­perc helyett 15 másodpercet áll, ami annyit jelent, hogy naponta 2,42 órával többet működik és szá­mottevően növeli a kitermelő akna áteresztőképességét. Kevesebb a fi­zikai munka is : a felvonónál min­den műveletet automatizáltak. Ed­dig három váltásban 15 ember, most mindössze hat ember kezeli a csil­léket ; az automatizált műveleteket vezérlő­asztaltól irányítják. Mint­hogy a gépesítési hitelből finanszí­rozott munka 481 000 lejbe került, az évi megtakarítás pedig megha­ladja a 150 000 lejt, a beruházás nem egészen 3 esztendő alatt amor­tizálódik. Az ércsilónál is lehetett még gépesíteni, ami évi 139 000 lej megtakarításával jár, s így a beru­házáshoz igénybe vett 377 000 lej kölcsönt szintén nem egészen há­rom év alatt törleszthetik. A Baimareana helyiipari válla­latban a termelékenység és a terme­lési költségek beható elemzése után ugyancsak korszerűsítették a terme­lőfolyamatot. Noha innen és más­honnan minden különösebb nehéz­ség nélkül folytathatnánk, az ered­mények és jó példák felsorolását, a továbbiakban mégis inkább néhány hiányosságra szeretnénk felhívni a figyelmet. A nagybányai UMMUM-ban a ter­vező és a megrendelő egyaránt szem elől tévesztette a többmilliós beru­házással épülő acéltisztító néhány fontos követelményét. Csak üzem­behelyezése után (1969. május 30.) derült ki, hogy sürgősen bővíte­ni kell, leállították és vele együtt, szintén többmilliós költség­gel, évi 3300 tonnáról 5500 tonnára bővítik az acélöntöde kapacitását. A gyártásfejlesztés általában elis­merésre méltó törekvés, viszont ha üzemegységek leállásával jár együtt, az előrelátás hiányáról árulkodik és feleslegesen köt le erőforrásokat. Idő, energia, anyag ment kárba, hi­szen nem hozta meg a várt műszaki és gazdasági teljesítményt. Az eset talán tanulságul szolgálhat a terve­zőknek. A fejlesztési munkák opti­mális beütemezéséhez­­s nyilván­valóan körültekintőbb előtanulmá­nyok szükségesek. A sülelmedi lenáztatóban meg­késtek a termelőkapacitások átadá­sával, s így a tervezett évi 1000 tonna rost helyett csak 827-et állí­tottak elő, ami eladási árban szá­mítva több mint 2 millió lejnyi veszteséggel terhelte meg a vállala­tot. A lejáztató az előirányzott két és fél millió lej nyereség helyett kénytelen volt a veszteséggel zárni a múlt évet Hasonló hiányosságok sajnos má­sutt is előfordulnak. Jókor jött hát törvény a beruházások szerve­zéséről, tervezéséről és végrehaj­tásáról , pontosan lefekteti, hogy a tervező felelősséggel tartozik a mű­szaki-gazdasági dokumentáció ösz­­szeállításáért, a műszaki, üzemi és konstrukciós megoldás, a gazdasá­gos gyártástechnológia és nagy tel­jesítményű berendezés megválasztá­sáért, a műszaki-gazdasági mutatók megállapításáért, az invesztíció és az építő-szerelő munka értékének felméréséért. De — nagyon helyesen — felel a beruházásért a dokumen­tációt jóváhagyó felettes szerv és a kivitelező építő-szerelő vállalat is. A törvény külön leszögezi : a leg­nagyobb körültekintéssel kell meg­alapozni a műszaki-gazdasági muta­tókat és nyomonkövetni az objek­tum felfutását. Az intézkedés meg­szünteti a múlt esztendőknek azt a káros gyakorlatát, hogy műszaki­gazdasági mutatókat vagy nem irá­nyoztak elő, vagy nem választották meg eléggé alaposan és nem kísér­ték figyelemmel realizálásukat. Márpedig, amint az említettek is bizonyítják, a gazdaságos beruhá­zás egyik mércéje a gyors felfutás. Pascariu Sergiu, a Nemzeti Bank M­­áramaros megyei fiókjának igazgatója „A termelést és a felhalmozást mindenekelőtt az lendítette fel, hogy teljes kapacitással üzembe helyeztük a nagybányai Vegyipari-kohászati Kombinát és a máramarosi Faipari Kombinát új üzemegységeit és az Unitatea vállalat új üzemcsarnokát." Képünk a nagybányai Vegyipari-kohászati Kombinát egy részét szemlélteti. ­­v Világ proletárjai, egyesüljetek• Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság TAVASZI ELŐZETES Brassó megyéből A „Csángó-havasok" tövében a gé­pek megindultak. A Nagykő tetején még kékesen szikrázik a hótakaró, szemközti ikertestvérének kobakján is ott még a téli kucsma. A messze­ségben, félelmetes szépségét csak pillanatra mutatja meg a Bucegi, az­tán ismét maga elé ereszti sűrű fel­hőfátylát. A gőgös magasságokban még a tél az úr. De idelent az aljban új évszak követeli jussát. S ha már a mezőkön megindultak a gépek, ha­marosan tényleg birtokába veheti régi tájait. Úgy tűnne hát, hogy a tavasz ér­kezését felkészülve várják e földek művelői. Igen­is, nem is A magvizsgáló laboratóriumban teljében a kampány. A magminták százai voltak, vagy vannak vizsgálat alatt. Az eddigi eredmények azt bi­zonyítják, hogy igenis ellenőrzésre szorulnak a vetőmagvak. Akad szép számmal visszautasított minta, ami azt jelenti, hogy a vetőmagval ki kell cserélni s különösen azt, hogy sok mag szorul tisztításra. Apáca, Krizba e­lleni, Drauseri nevét emlegetik a la­boratórium munkatársai, mint olyan szövetkezetekét, amelyekben a vető­mag körül nincs minden a legna­gyobb rendben, és mi történt Kovászna megyeiek ? Itt mondják, hogy az 51 mtsz közül csupán 9 jelentkezett (Kilyén, Nagy­bacon, Köröspatak, Katai­na, Kovász­na, Prikszád, Vargyas stb.) megvizsgá­landó mintával. S a többi gazdaság, azok 100 százalékos minőségű vető­magot tárolnak ? Bár úgy lenne, noha kötve hisszük. Emlékezzünk csak mi történt az ősszel Kökösön, Uzonban és más helyeken. A laborató­rum szakemberei kiszálltak a mezőkre s bizony olyan magot is találtak a gép­ben, amelyet korántsem lehetett első osztályúnak minősíteni. Akkor hát ? A magvizsgálók megkértek, valami­képpen értesítsük a Kovászna me­gyei termelőket jöjjenek már a mag­mintákkal, hisz feléjük sem tavaszo­­dik később, mint Brassó vidékén. Ké­résüknek ezennel eleget teszünk. Azért Brassó megyében is akad egy-két elintéznivaló a vetőmagellá­tással kapcsolatban. Mert például a dughagyma még nem érkezett meg jó lenne kicserélni a paszulyfajtákat is s ami a legfontosabb, több Foga­­ras vidéki termelőszövetkezet (Tisza, Alsószombat, Dobka, Herszény, Dum­­bravica, Felsőucsa stb.) nem rendel­kezik elegendő burgonya-vetőgumó­­val. S az állattenyésztő szövetkezetek roppant hálásak lennének, ha minél több here, lucerna s más pillangós növény magjához jutnának. A mi­nisztérium, az Agrosem, a megyei igazgatóság, a magtermelő gazdasá­gok egyaránt felelősek a vetőmagos látás dolgában. Többszáz munkagép Panaszkodnak a gépesítési vállala­tok, noha a traktorok javítását már be kellett volna hogy fejezzék, nem jelenthették e munka végét. Ismét kí­sért az alkatrész hiány. Tüzetes e­lenőrzések kiderítették, hogy egyik­másik vállalat a kelleténél több a­katrészt tartalékolt, míg mások ugyanazokból az alkatrészekből hiányt szenvednek. Lehet, hogy a cse­rekellékek újrafelosztása esedékessé vált. De az sem vitás, hogy az alkat­rész utánpótlásnak nemcsak ez len­ne az egyetlen módja: örülnek az mtsz-ekben, hogy állan­dó jelleggel gépesítési osztályt kap­nak. Ezzel egyidejűleg meg kell olda­ni egy másik problémát, ami viszont a szövetkezetekre tartozik, már ott, ahol ilyesmiről egyáltalán még jár- Fülöp Ernő (Folytatása a 3. oldalon) A Csehszlovák SZK nagykövete bemutatta megbízólevelét Nicolae Ceausescunak, az Államtanács elnökének Nicolae Ceausescu, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke 1970. február 12-én fo­gadta Miroslav Suleket, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság bu­karesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki bemutatta meg­bízólevelét. (Az elhangzott beszédeket lapunk 5. oldalán közöljük) VISSZATÉRTÜNK TEREPSZEMLE... A KONYHÁBAN A TAPS SZAKEMBERÉVEL NAGYVÁRADI VENDÉGLŐKBEN ÉS CUKRÁSZDÁKBAN Az elmúlt esztendő végén, ponto­sabban december 6-án lapunk ha­sábjain Terepszemle... a konyhá­ban címmel cikk jelent meg, amely­ben munkatársunk leírta saját, va­lamint a Bihar megyei egészségügyi felügyelőség szakemberének a nagy­váradi vendéglők és cukrászdák­ konyháiban, illetve laboratóriumai­ban szerzett tapasztalatait. A nagy­részt elmarasztaló megállapítások érzékenyen érintették a nagyváradi közélelmezési tröszt (TAPS) vezető­ségét amely POSTAFORDULTÁVAL levélben számolt be azokról az in­tézkedésekről, amelyeket a cikk nyomán hozott. Talán éppen ez a sietség volt az oka annak, hogy Melentie Suciu igazgató és Lázár Cutu­ osztályvezető írásunkra kül­dött válasza csak néhány, (nem is a legfontosabb) kérdést érintett, az­­apróbb­, szemetesláda-, mosogató­gép-ügyekkel nem foglalkozott. Ép­pen ezért munkatársunk az elmúlt napokban ismét felkereste ugyan­azokat a vendéglőket, cukrászdákat — ez alkalommal nem orvos, ha­nem a tröszt szakemberének társa­ságában —, hogy meggyőződjön ar­ról : a vendéglátói hagyományaira oly büszke nagyváradi közélelmezé­si tröszt, az egységek felelősei va­lójában mit tettek, intézkedéseik hogyan festenek a gyakorlatban. ÚTBAN A GOSPODINA FELÉ, kísérőnk, Daróczi Mihály, a TAPS termelési osztályának technológusa, szakértelemmel tárja fel gondjaikat, a bajok okait. Többek között arra hívja fel figyelmünket, hogy a város leghíresebb, közkedvelt vendéglői, mint az Oradea, a Transilvania, a Gospodina és a többiek még a múlt század végén vagy századunk elején épültek. Az akkori tulajdonosok nagy gondot fordítottak ugyan a termekre, a kifogástalan kiszolgálás­ra, kevesebbet arra, hogy a konyhák tágasak legyenek. És mivel akkori­ban még nem létezett — legalábbis Gyarmath János . (Folytatása a 3. oldalon) MI LESZ KORONDDAL ? Létezik a helyi iparnak egy olyan ága, ahol szinte kimeríthe­­tetlenek a fejlesztési lehetőségek és ez a népi kerámia. Miért mondom, hogy kimeríthetetlen lehetőségek ? Azért mert: 1. a nyersanyag helyben van, szállí­tása a legkisebb gondot sem okozza; 2. ha „szakképesített“ fogalom ebben az esetben eleget mond, hát mint Korondon pél­dául, olyan munkaerő van, ame­lyik tudását tulajdonképpen év­századok alatt szerezte meg, és 3. a népi kerámia monopóliumot jelent, ezt nem lehet bárhol elő­állítani és egyre nagyobb keres­letnek örvend bel- és külföldön egyaránt. A helyiipari vállalatban műkö­dő koronás kerámia részleg 150 alkalmazottjával háztartási ke­rámiából termeli a legtöbbet, de emelkedik a mázas kerámia és a mind keresettebb fekete kerámia termelése is. A keresletet jelen­leg még megközelítőleg sem tud­ják kielégíteni. A belföldi igény­léseknek több mint a felét kény­telenek visszautasítani, ami pedig az exportszállításokat illeti (ed­dig 26 országba szállítottak !) a helyzet ugyanaz. Egy angol cég 1970 végéig szerette volna meg­kapni a megrendelt mennyiséget, de csak 1971 júniusára tudták vállalni az utolsó tétel leszállítá­sát. Több rendelést egyszerűen visszaküldtek kapacitáshiány miatt. Minden tényező együtt van: nyersanyag, munkaerő (a község­nek körülbelül 3500 lakosa van), és a mind nagyobb kereslet, a konklúzió ezek szerint csak egy lehet: fejleszteni kell a köröndi kerámiaipart! Mégis mikor a perspektívákról érdeklődtem Ko­­rondon, Székelyudvarhelyen a vállalat székhelyén és Csíkszere­dában a megyei néptanácsnál, konkrét választ senki sem tudott adni. Korondon a helyiipari válla­latnál nagyjából ugyanolyan kö­rülmények között dolgoznak mint 1361-ben, amikor az okiratok vagy a hagyomány szerint meg­jelent a falu első fazekasa. A különbséget csak a villanyáram je­lenti. Korongoló, szárító, mázoló és a kemence mind együtt. Min­denki egyformán szívja az ólom­­oxidtól nehéz levegőt. Csodálko­zom az egészségügyi szerveken, hogy elnézik a helyzetet, de ta­lán, mint később kiderült, nincs is mit tenniök. Nincs, mert hiábavaló volt a korondiak, megyei szervek eről­ködése, beruházási alapot nem kaptak, nem építhetnek, olyan korszerű üzemet, amelyben meg­felelő körülmények között dol­gozhatnának. Ezt kérik évek óta Korondon. Nincsenek adataim, hányan be­tegednek meg a fertőzött levegő miatt. Vagy hány csecsemő hal meg e miatt az otthon dolgozó családoknál, csak azt tudom, hogy az ilyen körülmények kö­zött végzett munka az egészség­re rendkívül ártalmas. Korond páratlan lehetőséget nyújt más szempontból is. A ke­rámia üzem fejlesztésével, a ter­melésbe bevonható a falu mun­kaképes lakosságának javarésze. Az iparosításnak egy olyan vár- Keszthelyi Gyula (Folytatása az 5. oldalon) Külföldről jelentik A dél-vietnami hazafiak sikeres akcióinak mérlege A Felszabadulás hírügynökség be­számol a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány csapategysé­geinek újabb katonai sikereiről. Január utolsó hetében, a hazafias erők csupán Binh Dinh tartomány­ban 300 ellenséges katonát és tisz­tet tettek harcképtelenné, köztük 74 amerikait. Január 25-én, 31-én és február 1-én a hazafias csapategységek tá­madó hadműveleteket hajtottak végre Quang Nam tartományban, s az amerikai-saigoni csapatok min­tegy 280 katonáját és tisztjét tették harcképtelenné. A hazafiak nagy mennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak. Az elmúlt héten pedig az ameri­kai csapatok 95 katonát vesztettek a dél-vietnami hazafiakkal vívott harcokban. Az említett időszakban a saigoni erők 298 tisztet és katonát vesztettek. ,­ Nigériában normalizálódik a helyzet Hírügynökségi jelentések szerint Nigériában normalizálódik a hely­zet. Miután a szövetségi csapatok felkutatták és elkobozták a volt szakadárok fegyvereinek és lőszeré­nek legnagyobb részét, az idó geril­laháború veszélye elhárult — jegy­zik meg a politikai hírmagyarázók. A France Presse szemtanúkra hi­vatkozva rámutat, hogy a katonák és a polgári személyek közötti vi­szony megfelelő a keleti tartomány­ban. A polgárháború idején a volt szakadár tartományba menekült idókat azonban többnyire megaka­dályozzák abban, hogy visszatérje­nek Port Harcourtba — hangoz­tatja a hírügynökség, majd meg­említi: Port Harcourtban és kör­nyékén hivatalos politika az ibó la­kossággal való megbékülés, de csak addig, amíg az ibók nem próbálják ismét kezükbe kaparintani a gaz­dasági kulcspozíciókat. A szövetségi hadsereg soraiban nyugodt a légkör, de a leszerelés kérdése hivatalosan még nem merült fel, csupán egy bizottság foglalkozik vele. Noha a volt szakadár tartomány­ba még mindig nem utazhatnak be a külföldi újságírók, a kiszivár­gott hírek szerint az élet fokozato­san visszatér a rendes kerékvágás­ba. A segélyek szétosztása szerve­zettebb, a közigazgatás ismét mű­ködik. /. SPORT Megkezdődtek a jégkorong WB C-csoportjának küzdelmei KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK­­ TELEFONJELENTÉSE Ha a készülődés lázas napjai­ban tavaszias időjárás uralkodott szerte a városban, a megnyitó előtti napon ítéletidő fogadta Galacon a világbajnokság szín­helyére érkezett csapatokat. A reggeli esőt havaseső, majd erős széllel kísért havazás váltotta fel, s az esti órákban már téli kön­tösbe öltözött a város, ami ezút­tal komoly gondot okozott a ren­dezőknek. A pályát ugyanis arasznyi hóréteg borította és a szűnni nem akaró bőséges hava­zás azzal fenyegetett, hogy egy nappal el kell halasztani a jég­korong világbajnokság (C-cso­­port) kezdésének időpontját, ami, persze, a további program módo­sulását vonta volna maga után. A szervező bizottság, az éjfélig tartó heves vitában végül is, úgy döntött, minden marad a régiben, azaz, az előre meghatározott mű­sor szerint bonyolítják le a C- csoport mérkőzéseit. A megnyitó napján azonban a rendezőkre mosolygott a sze­rencse. A havazás elállt, a nap is előbújt a felhők mögül, ideális időben kerülhetett sor az első mérkőzésekre, s minthogy a haj­nali órákban megkezdték a pálya takarítását, délben már tükörsima jég várta a részvevőket. Ha az időjárásban váratlanul bekövetkezett fordulat ideig-óráig megnyugtatta a kedélyeket, szak- Móra László (Folytatása a 2. oldalon) Hány csapat jut felsőb­b osztályba ?

Next