Előre, 1970. február (24. évfolyam, 6918-6941. szám)

1970-02-25 / 6938. szám

XXIV. évfolyam 6938 sz. 6 oldal Sra 30 báni 1970. február 25., szerda A VÁLLALATI KÖZGYŰLÉSEK NAPIRENDJÉN Néhány esztendővel ezelőtt azt ír­ták egy riportban, hogy a Szilágyság erdeinek fája inkább tűzrevaló. E vidék valóban nem rendelkezik olyan hatalmas, kitermelésre alkal­mas erdőrengeteggel, mint az ország több hegyvidéki megyéje. De a ke­vésbé kedvező megjegyzést eluta­sítva, hadd idézzem fel először azt, hogy e megye területének mintegy negyedrészét erdőségek borítják, nem számítva a községi erdőket, csupán az állami erdőállomány kö­zel kilencvenezer hektár. Nemcsak a Szilágyság számára biztosít érté­kes jövedelemforrást, ez nemzet­­gazdasági kérdés is ugyanakkor, ho­gyan gazdálkodnak ezzel a tömén­telen természeti kinccsel. Különö­sen időszerű kérdés most erről be­szélni, hiszen mind a X. pártkon­gresszus munkálatain, min­d az RKP Központi Bizottsága 1969. december 10—13-i plénumának záróülésén Nicolae Ceausescu elvtárs utalt a faanyag, a fűrészáru jobb kihasz­nálásának lehetőségeire. Nos, bizakodásra jogosít fel az a tény, hogy a Szilágy megyei erdé­szeti felügyelőség alkalmazottainak közgyűlésén, a párt plenáris szelle­méből fakadó igényességgel mérték fel : miként gazdálkodtak az elmúlt évben az erdőállománnyal ? Ugyan­akkor sikerült számos konkrét ja­vaslattal, határozattal választ ad­niuk az elkövetkező feladatok gya­korlati alkalmazására. ★ A megyei erdészeti felügyelőség öt (az almási, nagyilondai, zsibói, szilágysomlyói, zilahi) erdőkerület tevékenységét irányítja és ellenőrzi. Úgyszintén több gazdasági tervmu­tató teljesítéséért felelős. Az elmúlt esztendőben termelési értéktervét 110,3 százalékos arányban valósítot­ta meg, amely azzal magyarázható, hogy párezer köbméter szálfát érté­kesített terven felül, hasonlóan 78 tonna füzet, 32 tonna friss erdei gyümölcsöt. Az idei tervfeladatok egyik jellemzője azonban, hogy több mutató növekvő tendenciával ellentétben néhány tízezer köbmé­terrel csökken a kitermelésre enge­délyezett famennyiség. Ez jogos is, mivel a fafeldolgozó iparban, az építkezéseknél és a bányaiparban is van lehetőség­ a­ fa- és fűrészáru számottevő csökkentésére. Tavaly több mint 120 ezer köbméter fát termeltek ki a vágtereken, vagy a gondozási munkálatok során, erdő­­ritkítással. A termelésben viszont nehézséget jelentett az a tény, hogy az ellenőrző zilahi, nagyilondai er­dőkerületek vezetősége felületesen végezte a nyilvántartást, a megva­lósítottnál kisebb mennyiséget, vagy értéket jelentett az erdészeti fel­ügyelőségnek. Bonyolította a hely­zetet, hogy a Szilágy megye terüle­tén található erdőségeket Szatmár vagy Kolozs megyékhez tartozó er­­dőkerületek adminisztráltak. A ta­valy 215 alkalommal végeztek ellen­őrzést a Faipari Minisztériumhoz tartozó kitermelő részlegeken, s bár a helyzet általában jobb volt, mint 1968-ban, az erdészeti felügyelőség hatáskörébe tartozó kerületeket terheli a felelősség, hogy nem tet­tek meg mindent az erdőállomány ésszerűbb kihasználására. Mit jelent ez a gyakorlatban ? Gheorghe Bo­­tezatu mérnök, a Szilágy megyei er­dészeti felügyelőség igazgatója egy alkalommal arra hivatkozott, hogy a kitermelt, vagy a vihar döntötte KEVESEBB VÁGÁSSAL IS TÖBBET ADHAT AZ ERDŐ­ szálfák felelősségteljesebb osztályo­zásával évente ötezer köbméterrel több megmunkálásra alkalmas fa­anyagot nyerne a nemzetgazdaság. Az említett mennyiség szemlélteté­sére idézzük : ebből hozzávetőlege­sen 500 falusi házhoz szükséges épületanyagot, vagy 5000 garnitúra bútor előállításához elegendő fű­részárut lehet biztosítani. A kidőlt fák (1969-ben 22 000 köbméter volt) 20 százalékát értékesítették meg­munkálásra alkalmas anyagként, s könnyelműen sorolták be a fent­­maradó részt tűzifa osztályba. Az ésszerűbb kiaknázás érdekében az igazgató szerint a központi szer­vek is sokat tehetnének, ugyanis a Szilágy megyei erdőkben mű­ködő kitermelőegységek a Ko­lozs, Máramaros, Szatmár, Bihar megye területén található faki­termelő és fafeldolgozó kombi­nátokhoz (CEIL) tartoznak, és az a tény sok bürokratikus visszás­ságot eredményezett, megnehezí­ti a kitermelé­sben fennálló vesz­teségek csökkentését Nem árt, ha ismét Nicolae Ceausescu elvtársnak a decemberi plenáris záróülésén elhangzott be­szédéből idézünk : „A faiparban a termelésnek főként a faanyag jobb hasznosításával kell növekednie. A Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztériumnak, a Faipari Minisz­tériumnak, az erdőgazdálkodási szerveknek, valamint a faipari kombinátoknak feladatuk intézke­déseket tenni az erdőállomány ész­szerűbb kiaknázására , végleg meg kell szüntetni a fiatal erdők vágá­sát, s a jövőben a nehezen meg­közelíthető övezeteket is ki kell ak­názniuk“. Ennek szellemében az illetékesek remélhetően megoldást találnak ha­marosan a Szilágy megyei helyzet­re is, ha másképp nem, hát úgy, hogy egy nagy kombinátnak aláren­delt faipari kitermelőegységet léte­sítenek a megyében. Ám az ésszerű erdőgazdálkodás megfelelő ütemű erdőtelepítést, nagyarányú ültetési munkálatok szervezését is megköveteli. Szi­lágy megyében a tavaly túlszár­nyalták az előirányzatokat: 101,6 százalékban teljesítették az ültetési tervet. Mind a szilágysomlyói, mind a zilahi erdőkerületek elismerést érdemelnek ezen a téren. A baj csak az volt, hogy az ültetőanyagot késve kapták , éppen ezért a facse­meték hiánya az elvégzett munka minőségének rovására történt, ugyanis harmad vagy a szabványok­nak nem megfelelő csemetét is ki­ültettek. Bár egyetlen hektáron végzett munkálat sem kapott elég télen minősítést, az említett hiány­nak is szerepe volt abban, hogy csak 248 hektáron végzett ültetés érdemli meg a nagyon jó minősí­tést. Racolta Victor mérnök, a zi­lahi erdőkerület vezetője nem kon­gatta meg ugyan a vészharangot, de a közgyűlésen hangoztatta, még mindig nem biztosították az idénre az ültetőanyagot, pedig a kedvező időszak rohamosan közeledik. Bu­­suioc Gavril a Somlyói kerületből viszont vállalta, hogy az idén egy hektáron saját nevelésű akácot vet­nek. ★ Sok karátos kincset ér a zöld­arany, legalábbis az erdőgazdálko­dásban még többféle melléktermék jelenthet jövedelmet. Hasznot hoz a mérhetetlen mennyiségben megta­lálható erdei gyümölcs, az étkezés­re alkalmas gombák friss, vagy fél­­konzerv­árukként való értékesítése. Az idén az erdőkerületek terve szerint 1731 tonna erdei gyümöl­csöt, gombát értékesítenek. Ha fi­gyelembe vesszük az exportlehető­séget, nyilvánvalóan mozgósító jel­legű a tervmutató, nem véletlen te­hát, hogy figyelemre méltó fel­ajánlásokat tettek az alkalmazot­tak küldöttei a közgyűlésen. Nem a kételkedés jogán kérdőjelezhető meg ez a fejezet. Sajnos, a tavalyi, tapasztalatok szomorú tanulsággal is szolgáltak. Szállítóeszközök, cso­magoló ládák és hordók hiányában jelentős jövedelemtöbbletet nem valósíthattak meg az erdei gyü­mölcs-átvevő központok. A beszter­cei IPRODCOOP nem tartotta tisz­teletben a csomagoláshoz szükséges ládák és hordók leszállításának ha­táridejét. Az újabb tétel az utolsó évnegyedre szól, pedig köztudottan a második és harmadik negyedév­ben lehet gombát, málnát, epret frissen értékesíteni. Mindezek azt mutatják, hogy az erdőállománnyal való gazdálkodás­ban még számos, eléggé ki nem ak­názott tartalékkal rendelkezünk. Ám az erdészeti felügyelőség szakembe­reinek törekvése mindaddig nem érheti el célját, amíg a törvényes gazdasági szerződéseket egyesek nem tartják tiszteletben, s a külön­böző egységek közötti összhang hiá­nyában a nemzetgazdaság károso­dik. ( Fejér László Az időjárás viszontagságaitól függet­lenül,­­mindig a helyzet magaslatán (EMIL STRIEA felvétele) VAJDA FERENC TONNÁKAT ÍGÉRŐ SZAVAK Amikor az idő küszöbéről 1970 előszobájába léptünk, az opti­mizmus hatalmas dűlőin a vá­gyakban, tervekben megfogalma­zott holnap valóságos látványa rajzolódott ki előttünk. Nem vé­letlenül, hisz a párt X. kong­resszusának Irányelvei mélyen be­leágyazódtak hangulatunk tónu­sába. Azóta a naptárból már „kidől­tek" január lapjai. Február is nyújtja a stafétabotot március­nak. Az idő gombolyagjáról le­sodródott napok azonban sze­kérkerék-erezetnél is nagyobb nyomot hagytak hétköznapjaink térképén. És — miért ne mond­juk ki — súlyosabbá teszik fogyó napjainkat. Felivódnak a napi bosszúságok — ilyenek is vannak —, eltörpülnek a kicsinyességek s talán a csalódások terhét is jobban tudjuk magunkkal cipel­ni. Mert ki ne örülne annak, hogy veretes szándékaink napról napra valóra válnak ? Bizonyára, ahogy engem, éppen úgy máso­kat is, magukkal ragadnak a hi­­degnek­ tűnő számadatok. Január­­ban — olvasom a Maros megyei Statisztikai Igazgatóság Jelent­é­­séből —­­a megye ipari egységei­­nek dolgozói 103 százalékra tel­jesítették össztermelési tervüket. Ez a múlt évihez viszonyítva 18 százalékos növekedést jelent. A terven felüli termékek értéke 15 600 000 lejt tesz ki. Február el­ső dekádjában még annál is szebb eredmények mutatkoztak. Nos, e tény közlésén túl — a természet csodálatos panorámájá­ban —, szinte látom amint az NAPLÓ üveg- és betonpaloták meghódít­ják a magasságot, s látom az égbolthoz igazodott csarnokok dolgozóinak tettrekészségét, akik élettel telítik a tervrajzokba meg­álmodott gondolatokat. Azt szokták mondani, minden ember, minden munkaközösség annyi, amennyit ér a munkája. Más szóval,­­amennyivel hozzájárul a társadalom építéséhez. A szá­mok, a tények hitele jogán en-S " idtessék meg. Hogy leírjam ? Oros megye ipari egységeinek Golfozóit­ is Hónapról-hónapra tíz, erős vonásokkal gazdagítják szo­cialista hazánkat. Túl a gyárkémények ágatlan­­bogatlan füstjein, most nem dől­nek a kombájnok vágóasztalára tengernyi búzatáblák, s ennél fogva, acélos búza sem csurog még az arató­ cséplők mellé sze­gődött tehergépkocsikba. Mégis, újból a falu felé fordítjuk tekin­tetünket. Persze nem azért, hogy megcsodáljuk a mező fehér ab­roszát, hanem azért, mert a párt útmutatásait szem előtt tartva, új kovász kél a termelőszövetke­zetekben. Erről számot adtak a minap megtartott zárszámadó közgyűlések is. Íme néhány adat egyetlen közgyűlés határozatai­ból : A Kovászna megyei kézdi­­szentléleki termelőszövetkezet ön­álló elszámolás alapján működő egységében (farm) 400 hektár ka­szálót és legelőt javítanak fel műtrágyával, a pillangósok beta­karítását gépesítik, bevezetik már idén a gépi fejést, a kosár­tető legelőhöz, amit öntöznek, autóutat építenek. Megteremtet­ték azt a lehetőséget — olvas­hatjuk a versenyfelhívásból, hogy az idén hektáronként 3000 kiló búzát, 21 000 kiló burgonyát, 30 000 kiló cukorrépát gyűjtsenek be , takarmányozott tehenenként meg 3000 liter tejet fejtenek. Mit lehet hozzátenni e számadatok­hoz? Csak annyit, hogy napjaink rangjára emelkedik a szövetke­zeti gazdálkodás is. Nemcsak érett illatokkal lesznek terhesek a mezők, hanem eredményekben gazdag esztendőnek vonhatjuk meg majd a mérlegét. Mert idén jobban kitárja tenyerét a föld, hisz a versenyfelhívásokba fog­lalt egyszerű szavaknak tonnák*­r­n­ menő súlyuk van. Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság REDACTIA $1 ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUGURE$TI — GASA SGINTEI1 Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma : 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink Kolozsvár (str. Horea 8. tel. 1.15.33) , Brassó (str. Dobrogeanu-Gherea 17., tel. 2.11.27. vagy 2.12.83) ; Marosvásárhely, (Piata Trandafi­­rilor 20. tel. 34.18) ; Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (Piata 23 August 10. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Csíkszereda (str. Aba­­torul Vechi A/2 Scara B. tel. 282) ; Szatmár (Piata­­Libertatii 1. tel. 22.12) , Arad (str. Unirii 2, tel. 42­07) ; Sepsiszentgyörgy (Piata Tirgului 1., tel. 273). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 8 lej, negyedévre 24 lej, félévre 48 lej, egy évre 96 lej. Apróhirdetéseket az ISZAP reklámügynöksége útján veszünk fel. (Agentia de Publicitate — ISIAP Bucuresti str. Eforiei nr. 6, sectorul 6). A vidéki apróhirdeté­sek postán is feladhatók. Ellenértéküket (1,50 lej szavanként) pénzutalványon kell elküldeni ugyanerre a címre, megjelölve a folyószámla számát­­ „Cont ISIAP 64.03.01.44 BN RSR, filiala sectorului 7“. Még egy utolsó ellenőrzés s aztán irány a búzamezők. A segesvári traktorosok ammoniumnitrátot szórnak majd a dánesi mtsz őszi vetéseire (NICOLAE RUSU felvétele) A karbantartás és cserealkatrész ellátás Napról napra nő a gépi berende­zések karbantartásának jelentősége. Az ipar, de nemzetgazdaságunk egyéb ágai is egyre főbb és egyre bonyolultabb felszerelést kapnak, a­­melyek zavartalan működése elkép­zelhetetlen a tudományos alapokon megszervezett javító tevékenység és cserealkatrészgyártás nélkül. Napjainkban főként a cserealkat­részellátás biztosítása okoz gondot Különösen az importált termelőbe­rendezések alkatrészpótlásánál vető­dik ez fel komolyan. Márpedig tu­dott dolog, hogy akár tervszerű megelőző karbantartásról van szó, akár pedig balesetes meghibásodás­ról, a felújított vagy új cserealkat­részek idejében történő előkészí­tése döntő mértékben befolyásolja a gépek állási idejét és nagymérték­ben csökkentheti az ebből származó termelési veszteségeket. Ebből az elgondolásból kiindulva a termelés és munka tudományos szervezésének Bihar megyei kabi­netjében új tevékenységi ágat hoz­tak létre. Célja : a termelőberende­zések jobb kihasználása és ezáltal a gyártási folyamat gazdasági haté­konyságának megjavítása a karban­tartási munkálatok ésszerű megszer­vezése és a cserealkatrészellátás za­vartalanabb biztosítása útján. A megye három ipari kombinát­ja és jónéhány üzeme részéről több mint 300 nehezen beszerezhető al­katrészt, — jórészük importáru, — írtak össze, majd találkozót szer­veztek a csereall­atrészfogyasztó és azokat gyártani képes egységek kép­viselői számára, hogy megbeszéljék az ellátás és a gyártás lehetőségeit. Az első összejövetelen az alkatré­szeknek több mint 10 százaléka (köztük kétharmadrész importból származó) talált kivitelezőre. Ugyan­akkor a részvevők egymás rendel­kezésére bocsátották a vállalataik­ban raktározott fölös cserealkat­részek kimutatásait, melyek egy­­része így értékesíthetővé­­vált. Az akció keretében nemrég meg­beszélést szerveztek a faipari, textil, bőripari, élelmiszeripari kombiná­tok, valamint az Infratirea szer­számgépgyár, a timföldüzem, a Me­­talica, a mezőgazdasági gépjavító vállalat és más iparegységek szak­embereinek­ a részvételével. Úgy vélték, hogy hasznos lenne ezt a tevékenységet állandó jellegűvé tenni, s kiszélesíteni a műszaki koo­peráció lehetőségeit a karbantar­tási munkálatok kivitelezését ille­tően is, így körvonalazódik egy te­rületi jellegű, megyei szintű „Engi­neering Service“, amelynek kereté­ben a karbantartó és javító szolgá­lat emberei adnak egymásnak talál­kozót e tevékenység és a cserealkat­részgyártás tudományos szervezése céljából. Rendelkezésükre állnak itt a fölösleges vagy használaton kívül álló gépi berendezésekről, valamint .Wesselényi Tibor (Folytatása a 3. oldalon) KÜLFÖLDRŐL JELENTIK Guayana köztársaság Guayanát ünnepi külsőségek kö­zött köztársasággá kiáltották ki. Az ország 1966. május 26-án vált füg­getlenné, miután több mint 150 évig Brit-Guayana néven Nagy-Britannia gyarmata volt. Guayana Köztársa­ság a Commonwealth tagja marad. Az esemény Guayanának azt az elhatározását szimbolizálja, hogy fejlődését saját erejéből éri el — jelentette ki Forbes Burnham, az ország miniszterelnöke. Hangsúlyoz­va, hogy az ország státusának ez az átalakulása nem jelent egyszerű formális változást, a miniszterelnök rámutatott: azzal, hogy a köztársa­ság útját választották, „létrejönnek az igazi lehetőségek a demokrácia bevezetéséhez társadalmi és gazda­sági téren egyaránt.“ A guayanai parlament rendkívüli ülésén Edward Luckhop főkormány­zó letette az esküt mint az új köz­társaság ideiglenes elnöke. Tito elnök, az EAK-ba érkezett Joszip Broz Tito, Jugoszlávia SZSZK elnöke, miután háromnapos hivatalos látogatást tett Khartum­­ban, Asszuánba érkezett. Tito elnö­köt Gamal Abdel Nasszer, az E­AK elnöke és más hivatalos személyek üdvözölték a repülőtéren. Nasszer elnök és Tito marsall első találkozóján a két államfőn kívül részt vettek kíséretük tagjai is. A találkozó után közölték a sajtóval, hogy a két elnök meg­vizsgálta a nemzetközi helyzetet általában, és a közép-keleti fejle­ményeket különösképpen. A hiva­talos megbeszélések kedd reggel folytatódtak. FALUSI KÖNYVHÓNAP Rövidzárlat a terjesztési hálózatban A falusi könyvhónap alkalmából ellátogattunk néhány Bihar­­megyei falusi könyvesboltba, illetve szövet­kezeti vegyeskereskedések könyvréssz­­legén szemlélődtünk. Néhány kérdés különösebben érdekelt: vásárolnak-e könyvet a fa­lusiak, illetve a könyvhónap­ ser­kenti-e valamelyest a vásárlókedvet? Milyen a könyvreklám és az eláru­­sítás? S főleg, mekkora a választék? Legalább most, a könyvhónap alkal­mából, javult-e valamit a sokat és méltán bírált könyvelosztás, könyv­piac-szervezés? Törődés és példa Álljunk meg először Biharon, ahol a legkellemesebb tapasztalatokat szereztük. A könyvüzlet jó ízléssel berendezett kirakatában több friss kiadványt látunk, benn a polcokon is szép rend, ésszerű, áttekinthető a csoportosítás. Czédula Margit el­árusítónő elmondja, hogy az elár­u­­sítási tervvel jól áll, bár a könyv­­ellátással — nemcsak most, a könyvhónapban, hanem általában — elégedetlen. De azért — amint lát­juk is —, van itt néhány, az utóbbi h­ónapokban megjelent friss könyv. Épp az előbb vette meg egy fiatal­ember Méliusz József új könyvét és Archie Carr­e Hende Florizont-kötetét. Biharon nemcsak a könyvüzletek­ben, de a különböző szövetkezeti boltokban is árulnak könyvet. A tex­tilüzletben például — egy sarokban — könyvkiállítással találkoztunk. Nagy Zoltán elárusító 400 lej érté­kű könyvet adott el a hónap első tíz napjában. S még egy, talán mellékesnek tűnő körülmény: mindegyik meglátogatott boltban megemlítették, hogy a nép­tanács elnöke, s hasonlóan több más vezető ember a legjobb könyvvásár­lók közé tartoznak. Talán mégsem mellékes körülmény ez, ha megvon­ Bölöni Sándor lile Lajos (Folytatása a 1. oldalon) SPORT Jégkorong VB B-csoport Megkezdődött:•• • AMERIKAI GYŐZELEM A TENGERENTÚLIAK RANG­ADÓJÁN • 145 KILOGRAMM SÚLYKÜLÖNBSÉG • 1:1-NÉL MEGLEPETÉSRE SZÁMÍTOT­TUNK • MEDDIG TART AZ EDZŐ TANÁCSÁBÓL • LILY­­HOLM A GÓLLÖVŐ-LISTA ÉLÉN. a jégkorong világbajnok­át­ság B-csoportjának nyi­ M 3­tányát az a két csapat játszotta, amely lénye­­­­e­gében a kontinentális bajnokságot világbaj­nokivá avatja. Kanada visszalép­te után, a három csoportban u­­gyanis csupán az USA és Japán nem terül el öreg kontinensünkön. Találkozójuk így igazi VB-avató lehetett. De térjünk a mérkőzés­re. Amikor a két együttes megje­lent a pályán, az volt a benyo­másunk, hogy egy felnőtt és egy kölyökcsapat csatározását fogjuk végignézni. A tagbaszakadt a­­merikai legények mellett a japá­nok, bár köztük is van néhány magasabb, egészen eltörpültek. A találkozó első pillanataiban azon­ban nem az történt, amire szá­mítottunk. A japánok fürgeség­gel, gyorsasággal és szellemes kombinációkkal próbálták ellen­súlyozni a hatalmas súlykülönb­­séget, amely röpke számításunk szerint nem csekély — 145 kilo­gramm. Ez néhány percig sikerült is nekik, bár Lilyholm a második percben 1:0-ás vezetéshez juttatta csapatát. A japánok két peren rá, Edina révén, egyenlítettek és ebben a pillanatban még a dör­zsölt szakemberek is meglepetést szimatoltak a levegőben. És hogy ez nem így történt, annak minde­nekelőtt a japánok az okai, akik elemi hibákat vétettek a védelem­ben, így még az első harmadban 4:1-es vezetéshez juttatták ellen­feleiket. Az amerikaiaknak ezek után több sem kellett, mint nyu­godtan kihasználni a japánok hi­báit, és érvényesíteni fizikai ere­jüket. Az első harmad sztorija külön­ben az volt, hogy az első kipat­tant korongot egy becsületes néző visszajuttatta a jégre, amire aztán a fél terem kioktatta a játéksza­bályokról... Ez a kis lecke külön­ben 10 korongjába került a szer­vező bizottságnak, mert többé nem akadt senki, aki meg merte vol­na kockáztatni a tudatlanság lát­szatát. A második harmadban a japá­nok taktikát változtattak, force­­kinget alkalmaztak és így 10 per­cig elkerülték a gólt. Az ameri­kaiak képtelenek voltak az új tak­tika ellenszerét megtalálni, ismét ellenfelükre hárult tehát a fel­adat, hogy megoldják a gor­diuszi csomót. Ez meg is tör­tént a tizedik percben, amikor Gambuccit ideális helyzetbe hoz­ták az ellenfél védői és ő nem vétett. A gól végleg letörte a ja­pánokat, s noha mindent elkövet­tek, hogy azt produkálják, amit edzőjük az öltözőben lelkükre kö­tött, már nem sikerült szépíteniük. A nagy zűr­zavarban könnyű pré­dának bizonyultak, a második harmad 3:0, az utolsó pedig 4:0- ás amerikai győzelemmel végző­dött. Végeredmény tehát: 11:1 (4:1, 3:0, 4:0). Vezette: H. Ehrensperger­ (Svájc) és V. Wilhelm (Ausztria). Góllövők: Lilyholm (2), Christian­sen (1), Konik (1), Stardahl (1), Gambucci (2), Brooks (3), Grand (1), illetve Edina. Kiállítások: Ja­pán — 0, USA — 2 perc. A gól­lövők listáján Lilyholm vezet . Gyarmatit János (Folytatása a 1. oldalon)

Next