Előre, 1970. május (24. évfolyam, 6994-7018. szám)
1970-05-03 / 6994. szám
ELŐRE 2. oldal DOLGOZÓ NÉPÜNK ÚJ MUNKASIKEREK JEGYÉBEN KÖSZÖNTÖTTE MÁJUS ELSEJÉT ezután pedig a dolgozóik felvonulása, melynek élén régi nagyváradi hagyomány szerint, az idén az Infrasirea szerszámgépgyár munkaközössége haladt. Hadd mondjuk el a szerszámgépgyártókról, hogy az év első négy hónapjában 140 szerszámgépet termeltek exportra terven felül, össztermelési és árutermelési tervüket nagymértékben túlteljesítették. Egyébként ez a gyár fennállása óta 1970. május elsejéig 39 543 szerszámgépet gyártott, s 45 országba exportál. Az Infrasireához hasonlóan kimagasló munkasikereket ért el május tiszteletére a Timföldgyár is, melynek születési bizonyítványát éppen öt éve, 1965 április 29-én állították ki. Az üzem munkaközösségére jellemző, hogy az ötéves tervre előirányzott jövedelmezőségi tervét már a múlt év júniusában teljesítette. Tulajdonképpen igazságtalanság volna egy-két egység ünnepi sikereit kiragadni, amikor nem csak egy-két szám, de az egész koncert szép ; a kultúra és művészet éppúgy tud kimagasló eredményeket felmutatni, mint a bánya, vagy vegyipari, könnyűipari, egységek, a civilizálódó kereskedelem, a szüntelenül korszerűsödő új egységekkel gyarapodó egészségügyi hálózat, a városgazdálkodás vagy a helyiipar. Nem volt egyetlen gyár, üzem, intézmény Váradon, mely ne hozott volna valami különösen szépet a munka ünnepi seregszemléjére. A május elsejei felvonulás Nagyváradon délután népünnepéllyel folytatódott a Vársáncban, a Balcescu parkban s a Félix-fürdőbem majálisoztak az emberek. Vidám kikapcsolódással fejeződött be a nap. A pionírok és a hazafias gárdák felvonulása után az emelvény előtt elhaladtak az ipar- és építővállalatok munkaközösségei, az adminisztratív intézmények dolgozói, a sportolók. Az oszlopok élén a vaskapus hidroenergetikai és hajózási rendszernél dolgozó több mint tízezer építő- és szerelőmunkás menetelt. Transzparenseik és grafikonjaik többek között ezeket hirdették . Május tiszteletére az építők 7 000 000 lej értékű munkát végeztek el előirányzaton felül, a szerelők pedig befejezték az első hidroaggregát nagy alkatrészeinek összeállítását. A munkálatok eddigi stádiuma mintegy biztosíték arra, hogy az építők és szerelők eleget tesznek vállalásuknak és az idén üzembe helyezik a vízierőmű első két termelőkapacitását. A több ezer felvonuló között ott van Stefan Fintescu mérnök, a vaskapui építőtelepek műszaki igazgatója, Nicolae Nicolae mester, szerelőbrigádos, Constantina Megulete közgazdász és Gheorghe Megulete mérnök, csoportvezető, valamint a hatalmas hidroenergetikai objektum több száz más élenjáró dolgozója. Felvonulnak a díszemelvény előtt a vagongyártók, a hajógyártók, az építők, akik nemrégiben hozzáláttak aDuna menti város egyik jelentős ipari objektumának, a cellulóz- és papírkombinátnak az építéséhez. A tömeg lelkesen élteti a Román Kommunista Pártot és Központi Bizottságát, Nicolae Ceausescu elvtársat, kifejezi háláját a Mehedinti megye gazdasági és kulturális fejlesztése iránti, a szocialista építés lendületes kiteljesítésének útját járó egész országunk iránti gondoskodásért. Petre Ionescu 1 324 000 000 lejre szökik fel az itt gyártott műtrágya és vegyianyagok értéke. Ez év első négy hónapjának sikereivel méltán kerültek a megye legjobbjai közé. Terven felül 7 200 000 lej értékű terméket gyártottak, az előirányzaton felüli jövedelem eléri a négy milliót és 3 000 000 lej megtakarítást értek el az önköltség csökkentésében. T. Sándor Attila önkéntes munkával rendbehozott tisztása első ízben vált majális és szabadtéri játék színhelyévé. A május 2-i rendezvények a sport jegyében zajlottak, mivel az üzemi és iskolai tornaversenyeket fedett csarnokokban rendezték, az idő nem befolyásolta megtartásukat. A rendezvények közül a legjellegzetesebb a hoteni „Tinjana“. Ezen a vidéken, régi szokás szerint tavasszal megünneplik a legszorgalmasabb földművest. A látványosságban és humorban bővelkedő népszokás megtartását zápor sem tudja elrontani, tekintettel arra, hogy a nap választott hősét ez alkalommal a patak vizébe mártják. Bányai Judit Kolozsváron a főiskolai diákság vidáman menetelő, optimizmust sugárzó oszlopai a sokoldalúan fejlett szocialista haza jövendőjének a képét vetítették a Győzelem téren ünneplő tömegek elé Határidő előtt Zsúfolásig a sepsiszentgyörgyi■Állami Színház nagyterme, ahol ünnepi gyűlés keretében emlékeztek meg május elsejéről. A részvevők között ott voltak a gyárak és intézmények részvevői, élmunkások, mérnökök és technikusok, románok, magyarok és más nemzetiségűek, mindazok, akiknek lelkes hozzájárulásával kiemelkedő sikerekkel köszöntötték a munka ünnepét. Kovászna megye dolgozói — emelte ki az ünnepi gyűlés két szónoka, Stanca Constantin és Kórodi István elvtárs — a korábbi munkasikereket tetőzve két nappal határidő előtt teljesítették 4 havi tervfeladaukat, 12 millió lej terven felüli jövedelmet érve el. A hagyományoknak megfelelően ezúttal is a köpeci bányavállalat és a sepsiszentgyörgyi textilipari kombinát dolgozói kerültek az első helyre 17 600 tonna lignitet, illetve 62 000 négyzetméter gyapot-ssöövöttárut adtak a nemzetgazdaságnak az előirányzott menynyiségen felül. Jelentős sikerekről adhattak számot az építők is. A napokban kezdődik a technológiai próba a kézdivásárhelyi keményítőgyárban, jó ütemben halad a csavargyár építése. A megye más részén, az Erdővidéken új brikettgyárat építenek. Figyelembe véve a beruházás fontosságát az építők ígéretet tettek, hogy a tervezett 8 millió lejjel szemben már az idén 13 millió lej értékű beruházást valósítanak meg, ezzel még közelebb hozzák az átadási határidőt. A mezőgazdaság sikereiről tanúskodik az a tény, hogy a vidék több szövetkezete május elsejére befejezte a tavaszi vetést. Papolc, Zágon, Almás, Szentkatolna, Sepsiszentgyörgy, Kőrispatak sikerének értékét növeli az a körülmény, hogy a megyei gazdaságok közel 80 százalékban teljesítették a vetési tervet. A megye egészének harmonikus fejlődése a pártszervezetek irányításával nagyarányú biztosíték arra, hogy maradéktalanul valóra váltsák a párt által kitűzött feladatokat. , Flóra Gábor Az építők vállalása Tr. Severin municípiumban 25 000 dolgozó vett részt a május alkalmából rendezett nagygyűlésen és felvonuláson. A nagygyűlésre a Kultúrpalota terén került sor, a híres Rózsaparknak és a vaskapui vízierőmű monumentális épületének szomszédságában. Fiatalos lendülettel... Évek óta nem volt Nagyváradon olyan színpompás május elsejei felvonulás mint az idén. Mintegy 50 000 ember vonult el a díszemelvény előtt, egyetlen áradatban haladtak románok, magyarok és más nemzetiségű dolgozók, testvéri kézfogással egyetemre kifejezve teljes egyetértésüket a párt bel- és külpolitikájával, éltetve a nép győzelmeinek ihletőjét és szervezőjét a Román Kommunista Pártot, élen Nicolae Ceaușescu elvtárssal. Az idei május elsejének különös szépsége, varázsa az ifjúság, a fiatalos lendület volt. Az idén is a pionírok nyitották meg a felvonulást. Négyszáz pionír a megyében lévő pioníregységek jelvényét tartotta magasra. Forgalomirányító öltözetben vonult fel , 450 pionír éltanuló. Részvételük azt a gondolatot sugározta, hogy a legifjabbak társadalmunk hasznos tagjaivá akarnak válni , ismerjük őket a hétköznapi munkákról, iskolai tevékenységük mellett a milíciát segítik a közlekedésrendészeti munkában. A pionírok megnyitója után a hazafias őrség alakulatai következtek. era állhattam oda a sír szájához, hogy bocsánatot kérjek tőle Ha megszólalok, ez bukik ki belőlem. De hogyan is kezdtem volna bele ? Másfél évtizedes idegenség állt közöttünk, magas válaszfal, az idő zordabb várat tud emelni az embereknél Ha összetalálkoztunk, éppen csak köszöntünk és siettünk tova. Csak én siettem el mindig, mintha félnék, hogy megszólít, megállít. Alig vettem észre arcán a vénülést, hajlott hátát, remegő kezét. Lám, most mégis jól emlékszem mindenre. Hosszan utánam nézettegyszer megfordultam s láttam), de a távolság elmosta a tekintetét, nem tudhattam, haragos-e vagy megbántott, talán csak csodálkozó, elmerengő. Hálátlannak tartott bizonyosan. Most tudom én is, hogy az voltam. Szorongat az adósság érzete Vissza se fizethetem. Más talán felszabadultnak érezné magát : nincs ki számonkérje többé a tartozását. Engem éppen az nyugtalanít, hogy nincs kinek törlesztenem így nyugtalanított, amikor meg-megállt a gépem mellett. Frissen jött falusi legény voltam, bizalmatlan mindenkihez. Csak megállt, mintha pihenne, öreg volt már akkor is, úgy is szólítottuk, „az öreg“, nézelődött, de éreztem, hogy engem mustrál Szigorts ember hírében állott És olyan titokzatos, én mindenképpen annak tartottam, Rélszegen mentem oda hozzá, amikor váratlanul a csapatába osztottak be. Felvonta a szemöldökét, esküdni mertem volna, hogy meg van lepődve ! — De itt nálam, tudod jól... — Elválik majd■ hogy jó leszek-e magának — kaptam fel a fejemet, félve is, hetykén is. Elkívánkoztam tőle már az első héten. Mintha kedvét lelte volna abban, hogy minden teremét kisajtolja Hibát talált mindenben Bosszúálló gondoltam, nem tudja elfelejteni, hogy félvállról vettem az első tanácsait oktatgatásait. Előbb magamban szidtam, aztán mind hangosabban Csodálkoztam, hogy a csapatbeliek nem hallgatják szívesen. Pedig keményen bánt velük is. Apám fogott ilyen kurta ereplőre minket, gyermekeit ha nyáron nagyon szorította a munka. De itt, a gyárban zokon esett ez a bánásmód, idegentől nehezebb elviselni Egyszer, mikor megint kifakadtam ellene (nem volt a közelünkben) egy szeplős arcú férfi a csapatból. Idősebb nálam, reám mordult: „Elég legyen, Miklós Jóska ! Nem látod, hogy az öreg szeret téged ? Százan jöttek volna szívesen a csapatába. Jobb itt a kereset, ő téged nézett ki magának." Hebegtem valamit, hogy akkor miért él mind bennem, és soha sincs egy jó szava hozzám. Engem még egyszer se dicsért meg. „Nem dicsér az senkit — nevetett a szeplős. — És azt kínozza meg legjobban, akit szeret. Így válik igazi ember belőle Ez az eszméje" Hát süsse meg az eszméjét, morogtam tovább. Valamit nem értettem , miért akarja, hogy igazi ember váljék belőlem ? Mi haszna lesz neki abból ? Másfajta embert ismertem meg benne, mint akikkel nekem addig dolgom volt. Csak apámhoz hasonlíthattam. S mindjobban úgy kezdett élni a tudatomban, mint apám, ezt azonban soha nem mondtam senkinek. Efféle szemérmesség nem volt szokásos közöttünk. Pedig biztosan mások is szerették a csapatból , és ami a furcsa (vagy nem is furcsa ?) csapatbeli társaimat is az öregért szerettem meg igazán, a munka úgy öszszerázott minket érzésben is, mint hoszszú úton a szénát a szekér, s ezt a szekeret ő irányítgatta. Annyi bizonyos, hogy tőle tanultam meg dolgozni, s mikor váratlanul elkerült az üzemből, nem is annyira sajnáltam, mint inkább haragudtam reá. Mintha csak megszökött volna tőlünk, tőlem, hogy ne kelljen többet bajlódnia velem, önző. Én voltam az önző, persze. S valamiféle, irigység is vegyült az érzelmeimbe, hogy az öreg elment tőlünk „úrnak". Ködös képzeletem volt nekem a körülöttem forrongó világról ... Egy jó esztendeig nem is láttam. Szóltak, hogy váltás után néhányan a fiatalabbak közül menjünk fel a pártházba. Ennél többet nem mondtak. Csak azt, hogy nem árt, ha valami elemózsiát is viszünk magunkkal. Az öreg fogadott, leültetett. Titokzatos volt és ünnepélyes. — Nem láttalak rég, Jóska, ezért hivattalak el téged is. — Csak ezért ? — szaladt ki a szájamon nagy ügyetlenül, s megint hetykének tűnhettem. Pedig örültem a találkozásnak, s ha faggatott volna, sok mindent meséltem volna neki. De elrontottam a találkozást. Az apámmal se tudtam soha úgy viselkedni, hogy kiérezze a szeretetemet. Az öreg zavart lett, a szemén láttam ezt igazán. Akkor nap aztán még jobban elrontottam közöttünk mindent. — Nemcsak ezért — folytatta fagyosan. S elmondta, hogy a mai nappal államosították az üzemeket, most a volt tulajdonos házába megyünk, szétnézünk, mert sok mindent odahordott a gyárból. Emeletes villa. Későre nyitottak ajtót. A szőnyegben megbotlottam, pedig puha volt, mint a báránybunda. Furcsa, faragott bútorok, moziban láttam csak ilyent.- Én olyan, őfféle voltam, egy szekrény előtt álltam s egy idősebb nőt tartottam szemmel, aki megrettenve, könyörgő tekintettel nézte, amint sorra kihúzzák a fiókokat, összeírnak mindent. A szekrényen, mellettem, apró óra, porcelánba foglalva, de tiszta arany. Nagyon furcsán éreztem magamat előbb úgy, mintha betörő lennék, idegen házban járnék, aztán a remegő nőt sajnáltam, majd hozzá tudtam volna ütni, mert gyűlölet villant elő a szeméből, a könyörgés után kétségbeesett gyűlölet és éppen felém sütött. Mindegyre az órát néztem, hogy ne nézzem a háziasszonyt, s belém nyilallt, hogy nekem sose lesz ilyen órám. Nekem nincs jogom egy ilyen órához ? Nyugtalanul néztem, amint felém közelednek az összeírással, s mindjobban erősödött bennem a vágy az órára. Már nem is vágy volt, hanem dac és kétségbeesés. — Ez az enyém, ne diktálja be — mondtam az öregnek, mikor a szekrényhez ért. — Mi ? — Az óra ! És megfogtam, magamhoz szorítottam. — Hogy lenne a tiéd ? — nevetett az öreg. — Tedd le azonat, te bolond kölyök ! — Nem teszem ! Megfogta a kezemet, kivette az órát a markomból. Nagyon erős ember volt öregen is, akkor éreztem meg. De nem is az erejétől rettentem meg igazán, hanem a tekintetétől. — Mi ütött beléd ? Csakugyan meg vagy bolondulva ? A szégyen, a konok dac, a legyőzetés fellobbantotta bennem a vak indulatot. — Miért ? Csak maguknak szabad ? — kiáltottam. — Nekem egy órát sem szabad elvinni ?! A leltározók dermedten hallgattak. Az öreg keményen megszorította a karomat, és az ajtóhoz vonszolt ! — Takarodj innen ! Azonnal menj el! Majd még beszélgetünk erről! Kilökött a villából a forró nyárba, amelyben én úgy kezdtem fázni, mintha a napból hó hullana alá. Másnap féltem bemenni a gyárba. Rendőr vár biztosan. Előbb belestem a műhely ablakán. A csapatbeliek nem kérdeztek semmit. Szörnyű egyedül és kiszolgáltatottnak éreztem magamat, mert féltem A félelem hetek múlva kezdett felengedni. S akkor csakugyan hivattak az irodába. Jól van, legyen vége egyszer. Ellenségesen nyitottam be az ajtón és hetykén, hogy leplezzem a félelmemet. Gyurkó, a személyzetis leültetett. Rendőr sehol Az életemről faggatott. Kurtán válaszolgattam gyanakvón. Mind türelmetlenebb lett, a végén kifakadt: — Furcsa ember maga, Miklós elvtárs. Iskolába akarjuk küldeni s úgy tesz, mintha akasztani vinnék. — Iskolába ? Engem ? Hát ez ugyan kinek jutott az eszébe ? Távoli városba kerültem el. Még jó, gondoltam, mert ha az öreg megtudja, azonnal kicsapat. „Mit tartjátok ott azt a bolond kölyköt ?" Vakációkban, ha a városba bejöttem (falun töltöttem a szünidőt, apáméknál, messze kikerültem az öreget az utcán. Kérdezősködni se mertem utána, de azért ezt-azt megtudtam róla. Még magasabb beosztásba került, aztán onnan egyszerre vissza a gyárba, majd nyugdíjba. Teltek az esztendők. . Iskola után megint a városomba lőttem. Az én városomnak éreztem már, csak az öreg jelenléte zavart. Szinte gyöltem, hogy ott él ő is, hogy a parkon szokott sétálni, leül az egyik padra, mindig a szobor közelébe, ahonnan jól látni a korzót. Mikor szabadulok meg már a tekintetétől ? Éreztem, hogy követ a pillantásával, amíg be nem fordulok a gyári utcába. Milyen egyszerű lenne leülni melléje a padra, csak egy órára bár, s őszintén elbeszélgetni vele arról az ostoba órahistóriáról. Féltem tőle, pedig a testi ereje megrokkant egészen, s a tekintetében szomorúság. Nyugtalanított a szomorúsága, fájt nekem. Hány ilyen szorongást cipelünk magunkkal, megkövesedett érzéseket, mert nincs bátorságunk egy kéznyújtásra, egy őszinte szóra! Elképzeltem, hogymennyire elkeseríti a tétlenség s talán úgy érzi kikopott abból a világból, amelynek egyik elindítója volt. Talán arra is gondolt: olyanok állnak a helyére, mint én, aki .. Le kell üljek melléje a főtéri padra. Ismerjen meg jobban. Majd legközelebb határoztam el magamban. Sokáig hiányzott délutánonként. Később tudtam meg, hogy agyonüsse az időt, meg ki is kívánkozott belőle, hozzákezdett megírni, inkább összeírni az emlékeit. De csak szomorúsága lett ebből is. Fiatalemberek jöttek ki hozzá, tösrtén essek, megmagyarázták neki, hogy egyikmásik eseményre, epizódra rosszul emlékszik. Majd ők kisegítik, megtoldozzák a munkáját. Sóhajtott egyet : „Nem baj, na De a toldozást sose szerettem, elvtársak, Mikor még a gyárban " Jó, elküldi az emlékiratait. Ígérte Még aznap elégette az utolsó lapig. S eljárt menint a parkba, a szobor mellé Újra odaülhettem volna melléje. De olyan sok dolgom volt mindig. Ha nem lett volna, kerestem volna munkát, hogy ne lentsen időm egyébre Egy alkalommal az üzemben társadalmi munkára akarták felkérni. Valamiféle ellenőrzésre, nyugdíjasnak való apró teendőkre, amelyek azonban talpig becsületes embert kívánnak. Mindenki helyeselt. Most láttam, mennyire szeretik és számon tartják az öreget. És ez is nyugtalanított, bosszantott. Az én bólintásomat várták, döntő szavam volt ebben az ügyben." Elöntött a forróság, aztán hideg csapott végig rajtam, zavartan néztem körül, és szinte a magam számára is meglepetésként, mélyről jött az ellenkezésem — öreg már ahhoz, elvtársak ... — öreg, öreg, de azért. . . — Ugyan, mi ez a szentimentalizmus ? Ne legyünk gyerekek Vajon megtudta-e ezt ? Most már végképp féltem odamenni hozzá és leülni a padra . . . Észrevétlenül ment el.Mérlegkészítés ideje volt az üzemben, két napig újságot se vettem a kezembe, abból megtudhattam volna Temetés napján, délben Gyurkó az egykori személyzetis jött be a szobámba : — Nem jössz a temetésre ? — Mi ? Ki halt meg ? — Hát nem tudod ? Az öreg ! Nevetni kezdtem . — Ne tréfál ! Nem lehet. Nem igaz ! Mintha hurkot fonna körém az idő a tovafutott, visszahozhatatlan idő Olyan mélyről jött a fájdalmm, hogy nem is éreztem fájdalomnak. Kettőbre roppantottam a tollamat, az volt a kezemben. Gyurkó nem vette észre, mi megy végbe bennem . El kell jönnöd. Téged szeretett az öreg Emlékszel-e még, hogy egyszer behívtalak ? Mikor iskolába küldtünk. Kinek jutott ilyesmi az eszébe kérdezted Megmondom őszintén, hogy nem nekem Az öreg eljött hozzám Van itt egy parasztköhök Olyan jó fiú hogy kár érte Kótyagos a feje Küldjük el az iskolába, tisztítsák ki Úgy néztem mintha meg akarnám fojtani, ha nem hányta abba Kint, a sírnál valaki megfogta a karomat .* — Nem akarsz szólani te is, Miklós elvtárs ? Tudom hogy szeretted az öreget. — Nem akarok ! — szinte kiáltottam. — Látod, hogy fel se vallyok öltözve tisztességesen Most hallottam még az imént — Nem számít a ruha. — És a szavak számítanak ? A szavak neki már számítanak ? igen, nekem számítottak ■ volna Egyszer legalább kellett volna legyen bennem annyi bátorság, hogy megkövessem ... ■.................. ■!■■■——■■im.............. f BEKE GYÖRGY t (K. T. EMLÉKÉNEK) Bölöni Sándor Vegyészek között Május elsején Marosvásárhelyen megteltek a vállalati klubok, ismerősökkel, barátokkal zsúfolt magánlakások, zenés vendéglők. Ünnepeltek mindenütt. Akik siettek, még befértek a Kultúrpalota színháztermébe, ahol ünnepi díszgyűlés volt A vegyipari kombinát dolgozóinak csaknem fele május elsején is a gépek mellett áll, ott egyetlen órára sem szünetelhet a termelés. A többiek, a felvonulásra készülők közül, akik csak tehették, a Kultúrpalotába siettek. A nézőtérre azonban csak kis részük fért be. A többiek az előcsarnokban felállított nagy, tisztelettábla körül helyezkedtek el, jóleső elégtétellel vették tudomásul, hogy a kombinát 386 élmunkása közül tíznek itt a helye a város legérdemesebbjei között. Amikor a teremben Rus Vasile elvtárs, Marosvásárhely municípium polgármestere, a városi pártbizottság első titkára a dolgozók elérte eredményekről beszélt, nem említette külön a vegyipari kombinátot, ám a kintiek tudták, a terven felül elért sikerekben az általuk gyártott sok ezer tonna érték is benne foglaltatik ... Sokat fejlődött a fiatal vállalat. 1966-ban 104 210 000 lej értékűterméket állított elő. Az idén már 504 000 000 lej értéket termelt, 1975- ben pedig nem kevesebb mint Nagyszabású majálisok Az esős idő megakadályozta a nagybányaiakat abban, hogy ezeket a napokat — szokás szerint — a szabadban töltsék, a környék gyönyörű hegyvidékén tartva meg a nagyszabású majálisokat. A szabadtéri színpadokat, a hangulatos sátrakat felállították a Sós-tónál, a firizai gátnál, a hagymásláposi erdőben és más helyeken a vendéglátóipar 50 000 ember számára gondoskodott sörről és húskészítményekről. Elindultak a különleges autóbuszjáratok, de a szokottól eltérően ezúttal kevesebb utast szállítottak. A fedett helyek, vendéglők, büfék így is megteltek, az autós kirándulók megálltak egy-egy rostosültre. Több kultúrcsoport előadásokat tartott. A nagybányai szakszervezetek művelődési házának vidám együttese például a hagymásláposi erdőben tartott előadást, s így az erdő egy Zúgtak a traktorok a határban A hűvös, esős tavasz ugyancsak késleltette a munkát az ország nyugati részében fekvő mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A kisiratosiak szorgalmukról, jó eredményeikről mindig híresek voltak Arad megyében, annál inkább bosszankodtak, hogy a kedvezőtlen időjárás hátráltatja őket a munkában. így született meg az elhatározás, hogy a munka ünnepét munkával köszöntik. Gönczi Gyula főmérnök, de nemcsak ő, hanem az egész vezetőtanács jó példával járt elől, s az első májusi napsugarak a tagság nagy részét szorgos munkában találták. És tény, hogy van mit tenni ezekben a napokban Kisiratoson. Földben van már a 300 hektáron termesztett cukorrépa magja, s a traktorok most az alig felszikkadt földeken a kukoricát vetik. A kürtösi gépesítő vállalat hármas számú egysége 19 traktorra csak a kisiratosi mtsz-t szolgálja ki s dolgozik éjjel-nappal, minden kedvező percben. Május elsején, a munka ünnepén végig akisiratosi határban zúgtak a traktorok, kukoricát és kendert d e fontos ipari növényt, amelynek termesztésében a kisiratosiak mindig élenjártak nemcsak a 100 hektárnál nagyobb, bevetett területtel, hanem csaknem 7500 kilós hektáronkénti átlagtermésükkel is vetettek, s több mint 250 termelőszövetkezeti tag, a mezei kertészeti farm dolgozói a paradicsompalántákat ültette. De dolgoztak a vízlevezető csatorna építői, akik 35 km-es csatornahálózat kiépítésével még ebben az évben csaknem 30 000 hektár területet ármentesítenek, s dolgoztak a kútfúrók is, mert az öntözéses művelés főleg a kertészetben, de más növénynél, mint a cukorrépa, lucerna stb. a hektárhozam növeléséhez vezet. Baktai Etelka 1970. MÁJUS 3., VASÁRNAP Megújuló város új jelképe Mióta Szatmár megyeszékhely, a Szamos menti város dolgozói a tágas Szabadság téren vonulnak fel. A négyzetes főtér mindig tartogat valami újdonságot a nagy ünnepi seregszemlére felsorakozó tízezreknek. Péntek reggelre egy hatalmas toronydaru „nőtt ki“ egyik sarkán, tetejében nemzeti színű zászlót lobogtatott a májusi szél. A díszemelvény előtt elhaladva a felvonulók tekintete hosszasan elidőzött a város legmagasabb pontjára tűzött zászlón.Mert ez a fellobogózott toronydaru a ma, 1970 Szatmárának, a dinamikusan fejlődő, korszerűsödő városnak a jelképe. A csaknem három órán át tartó május elsejei seregszemle mintegy félszázezer részvevője közt aligha akadt volna olyan személy, aki ne gondolt volna büszkeséggel erre az új Szatmárra, mely szebb és vonzóbb, mint bármikor volt, hisz még régi, évszázados házai is megfiatalodtak. A gombamódra szaporodó új tömbházak, iskolák és kás létesítmények, s a sok építőtelep láttán, ezen a napon mindenki elismeréssel gondolt az ünnepen is dolgozó építőkre. De hogyisne, mikor Cimpeanu Victor építőtelep-vezető, Szénás János vasbetonszerelő, Turda Zoltán ácsmester és közel kétezer munkatársuk 1500 új lakást adtak át az elmúlt két esztendőben, az idén pedig közel ezret fejeznek be. Az említett toronydaru alatt gyors ütemben épül Szatmár főterének leendő büszkesége a 200 ágyas turistaszálló, mely impozáns méreteiben is szerencsésen beilleszkedik a hangulatos m ódon belváros architektúrájába. Befejezéshez közeledik a szakszervezet székháza, az új nyomda, a közgazdasági líceum építése, a Szeptember 1 fémipari üzem rekonstrukciója és sorolhatnánk tovább. Az elmúlt hetekben, napokban megnyílt építőtelepek száma még ennél is részletesebb méltatást érdemelne. Új zaj- és hangszigeteléses üzemcsarnokot emelnek például a textilgyárban, bővül az Unió gépgyár stb. Magasra emelt zászlókkal, jó hangulatban vonultak végig a Szabad-,ság-téren az új Szatmár tervezői, a fiatal megyei tervezőintézet mérnökei és technikusai, köztük Valeriu Rusu, Trepszker Zoltán, Héjjá Miklós és mindazok, akiknek alkotó munkája nyomán mind jobban szívünkhöz nő ez a kellemes város. Tervezőasztalaikon már egy minden ízében korszerű 100 ezer lakosú település körvonalai bontakoznak ki. Újabb lakónegyedekkel, sportpályával, új Szamos-híddal, úszómedencével és egyebekkel. Jövő ilyenkor már tető alatt lesz az a 90 új lakás is, melynek tervét május tiszteletére határidő előtt készítették el. Sike Lajos