Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)
1970-08-08 / 7077. szám
ELŐRE 2. oldal L A VALÓSÁGOS DADAY LÓRÁND egendát oszlató, mesterséges ködöt tépő könyv. A lápon át* felöleli mindazt, ami megőrzésre méltó tiszta érték egy különös sorsú, nyugtalan és rejtélyes író életművéből. A különböző álnevekkel jegyzett írások együttes megjelentetése Daday Lóránd neve alatt jelzi a tisztázó munkát, és a kötetbe foglalt elbeszélések áttekinthető, szemléletes képet nyújtanak arról az alkotóútról, melynek kanyarjainál Székely Mózes, Derzsi Mihály és Kovács Bálint álnevek az irányjelző táblák. Sokáig övezte titokzatosság ezt a négy nevű írót, túlságosan hosszú ideig hagytuk parlagon művét, így aztán utóbb a rejtélyből mítosz és a reális íróból irodalmi legenda kezdett szövődni. A valóságos Daday-életmű sokkal értékesebb az írót övező legendánál, s korántsem szükséges, hogy egyes múltbeli, rövidlátó, alaptalan vádaskodások ellensúlyozására túlzásokkal emeljük meg a rangját. A mítizáló szándék ez esetben sem egyéb, mint orvhalászati zavarossá kavart vízben. Ma már felfoghatatlan balkezességnek, megmagyarázhatatlan vakságnak tűnik, hogy egyesek annak idején az osztályellenség hangját hallották ki a szerző önéletrajzi alapvetésű epikájából. Nem kevésbé érthetetlen művei újrakiadásának hoszszas halogatása — másfél évtized telt el halála óta. A szerző válogatott írásainak kötete meggyőz bennünket : a mű önsúlya és önértéke elégséges a megbecsülés kiérdemléséhez. Fogadatlan prókátorok buzgólkodása az író mártírrá avatása érdekében csupán fölös zavart kelthet a tárgyilagos értéklés körül. A mű beszél önmagáért. A sokarcú, soknevű író életművéből a kötet főként két egymástól eléggé elütő mozzanatot ölel fel. Daday Lóránd „irányelbeszélései“ a •) Dsdhy Lóránd : A lápon át. Novellák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1976. Romániai Magyar Írók sorozat negyvenes évek végéről és az ötvenesek elejéről a valóságra frissen reagáló írót vetítik elénk, aki tiszta szívvel és őszinte hittel szolgálja a kibontakozó új világ humánumát, írói eszközeit nagyszerűen hasznosítja ; megfigyelései a felszínen áthatoló látásmódját érzékeltetik, életes alakjai realista emberábrázoló készségét tanúsítják, nevelő szándéka humanista meggyőződését fejezik ki, valóságot sűrítő fogalmazása lényegre tör. Elbeszéléseiben a konfliktusok gyors és végleges megoldása viszont felszínre hozza szemléletének naivitását, idillikus elképzelését a társadalmi és emberi átalakulásokról. Hőseinek gondjai-bajai megmosolyog- KÖNYVEK tatóan gyorsan és szépen rendeződnek. De hát könnyű nekünk utólag bölcselkednünk arról, hogyan is lett volna helyesebb negyed századdal ezelőtt cselekedni és írni ; akkor a társadalmi változások gyors sodrássa nemigen adott lehetőséget a fontolgatásra és a latolgatásra, akkor az írás a legközvetlenebb cselekvésnek számított. És nagyon erőseknek éreztük magunkat. Daday Lóránd szemléletének naivitása lényegében kortünet. Elbeszéléseinek nemes hite, egyszerű igazsága, még ha az idő túl is haladta, mélyről fakadó szépséget áraszt. Nem hinném, hogy ez az irodalmi sémákat szülő naív meggyőződés amolyan túlkompenzálás lett volna Dadaynál, korábbi tévelygéseit ellensúlyozó buzgóság, miként azt a kötet gondozója és komoly, értékes bevezetőjének szerzője, Dávid Gyula feltételezi. Nem kellett akkoriban az ilyen egyszerűsítő és megszépítő hithez múltbeli botlás bűntudata ; nagyon sokunk naivan egysíkú, fenntartás nélküli meggyőződését hallom ki ezekből az írásokból. Daday Lóránd velünk együtt vallotta szabadságunk gyermekkorának szellemében, hogy másként lesz holnap. Az időt, mint kiiktathatatlan társadalmi-történelmi tényezőt bizony legtöbbször kihagytuk elképzeléseinkből és úgy látszik, Daday Lóránd alkotómunkájában is így járt el, akár annyi kortársa azokban az években. A pokol bugyraiból kikecmeredő emberek hite és reménye nem volt sem alaptalan, sem hiábavaló — a hajnali győzelmek korát éltük akkor. Persze, az írónak meszszibbre kell vennie tekintetét, elemzésének mélyebbre kell hatolnia — ez kétségtelen —, de az is bizonyos, hogy az osztályharcot gyors és közvetlen sikerekhez „segítő“ írásai, mint a Sziklafejtők ciklus elbeszélései, széles tömegek akkori, lelkiállapotát tükrözik. Talán innen adódik a sematikus megoldások ellenére is elővillanó megejtő varázsuk, szellemi gyermekkorunk felidézett-megörökített hangulatvilágának nosztalgiát ébresztő szépsége. Nyilván nem ezek az „irányelbeszélések“ a kötet legmaradandóbb darabjai, hanem a szerencsésen válogató gondozó által egybefűzött töredékek, melyek Egy régi udvarház árnyékában címmel majdnem regénnyé kerekednek. Mintha más író tollából, vagy legalábbis ugyanannak az alkotónak más periódusából származnának ezek az önéletrajzi fogantatású töredékek ,egy nagyszabású, sajnos félbemaradt epikai mű kidolgozott részletei. Az előzmény és a kiindulópont: a Derzsi-novellák. Ezeket olvashatjuk a kötet elején, és motívumait, főként stiláris jegyeit viszontlátjuk az Egy régi udvarház árnyékában című záróciklusban. Daday Lóránd a harmincas évek két, alapjaiban hibás eszmeiségű regényt írt, a Székely Mózes névvel jegyzett Zátonyt és Csütörtököt, melyekben szűk látókörű, nacionalista szellemű magyarázatot ad reális társadalmi jelenségeknek. Izgatásért elítélik, és börtönbeli élményei, kommunista foglyokkal való kapcsolatai segítik tisztánlátásának kialakulását. A börtönben töltött hónapok után, itt szerzett tapasztalásaiból és benyomásaiból született novelláit Gaál Gábor 1936-ban közli a Korunkban. Modern próza ez, tömör és szemléletes, jelentéses, anélkül, hogy magyarázó lenne , esett embereket választ hőséül, és megszólaltatja bennünk az emberség együttérzését anélkül, hogy ő maga elérzékenyülne. Az Egy régi udvarház árnyékában freskó-kockái azonban torzón is többek és mélyebbek, megrázóbbak és elgondolkoztatóbbak előzményüknél, a Derzsi-novelláknál. Bonyolultabb itt a lélekrajz, keményebb itt az emberség próbája. Ezekben a részletekben másféle börtön tartja rabságban a hőst, Péchy Zalánt, egy elavult, embertelen és lélektelen életmód, ennek látható és láthatatlan kötöttségeitől nehezebb szabadulni, mint a valóságos bilincsektől. Péchy Zalán — az író sok szempontból önmagáról mintázta hősét — gyermekként egyik nagybácsijának birtokára kerül örökösnek. Egyre növekvő csömörét, fokozódó idegenkedését a birtokosi életformától és szemlélettől az író ritka művészi hitellel és megrázó kifejező erővel tárja fel. Daday Lóránd belülről világítja meg a birtokosi életmódot, és mégis utálkozva és gyűlölködve örök ifi meg * — ebben mutatkozik meg leginkább írói nagysága. Az objektív tényleírás az élősdiség társadalmi gyökereit mutatja fel, a finom lélektani elemzés a hős szubjektív reakcióit boncolgatja. Az író árnyaltan ábrázol és szólammentesen gyakorol kritikát; a kietlenés anakronisztikus világot sújtó ítélete nem annyira felháborodást, mint inkább csömört vált ki, de ki állíthatná, hogy ez az attitűd kevésbé elutasító, mint a háborgás ? Megundorodott hőse kipróbálja a jótékonykodás meddőségét, a reformerség zsákutcáját, mindenből kiábrándul, de mindenképpen emberhez méltóan akar élni. Ez vezeti élete kanyargós ösvényein. Kockázatos vállalkozás részletekből következtetni egy torzón maradt mű egészére, különösképp, hogy Daday Lóránd Péchy Zalán mellé odaállítja ikerpárját, a népi származék Gál Ferit, aki ugyancsak elsőszemélyes előadásban, de egészen más szemszögből látja és láttatja a mű belvilágát az olvasóval. Mégis, a veszteség tudatával érzékelem, hogy a szerző idő előtti halála jelntős műtől fosztott meg bennünket. Az „irányelbeszélésekkel" ellentétben ezek a részletek a lélekbúvár Daday Lórándra hívják fel a figyelmet. A regénytöredékekben a konfliktus megoldása lassú folyamatból bontakozik ki, teljes feloldással nem is találkozunk ; a döntés súlya, a fordulat nehézsége nyomasztja és zaklatja a hőst, aki érzi hogy méltatlan életforma rabja, és mégis kínos számára a szabadulás.Az ember nem mindig búcsúzik kacagva múltjától. Talán innen adódott egyesek képtelen következtetése, amikor nosztalgiát, sőt éppenséggel heroizálást véltek kiolvasni a Velő tojással című nagyszerű részletből, és a menekülési szándék művészi kifejezését, az írói elmarasztalást magasztalásként állították be. A befejezetlenül maradt epikai remeklés félremagyarázhatatlan leitmotivja mindannyiunk legtisztább vágya: emberhez méltóan élni. Ezt kívánta magának is egyérfi sorsában Daday Lóránd. Szenvedélyesen szerette az emberi lelkekben fészkelő és a társadalomból hiányzó igazságot. Nem elvont fogalmat tisztelt és szeretett, hanem az életben annyiszor megcsúfolt és mégis tündöklésével vonzó igazságot. Ésmertaz igazságot nem egyszerű felfedezni, látszatoknak is hódolt, tévesen értelmezett és magyarázott jelenségeket, de amikor erre rádöbbent, bátran vállalta a helyesbítés ódiumát. Igazságai néha útközbeni" felháborodás szülöttei, melyeken ha" a szükség úgy hozta, merészen túllépett. Éppen ez avatta íróvá ; amikor fiatalon próbálkozott a tollal, még nem voltak „irodalmi“ szándékai, a kifejezés vágya fűtötte csupán és megmaradt műkedvelőnek amikor aztán konfliktusba keveredett az élettel, és ennek adott irodalmi megfogalmazást, valóban íróvá emelkedett. Súlyos eszmei kudarcai után írósága igaz úton bontakozott ki. Kemény, szikár realizmusa, modern szerkesztőkészsége, mely a részletezést és az összegezést szinte filmszerűen vágja egybe, a korszerű hazai magyar próza nagy ígéretei közé sorolja. A beteljesületlen ígéretek közé, hiszen művészetének ereje még növekvőben, mondanivalójának java része még megfogalmazatlan,amikor a betegség végleg kiütikezéből a tollat. A lápon át több mint esedékes adósság törlesztése, kallódó értéket hoz felszínre, újabb vonással gazdagítja hazai magyar irodalmunk történetét Kovács János MŰVELŐDÉS Váradi ciklus Nemrég a váradi színház igazgatójának nyilatkozatát közöltük lapunkban, aki az együttes terveivel kapcsolatban említést tett egy ,,váradi ciklus“-ról. A kérdésre visszatérve Farkas István főrendezőtől kértünk részletesebb tájékoztatást. —Mi tehát a váradi ciklus? — Amikor a jövő évad terveit vitattuk meg, Szabó József rendező kollégám kezdeményezte, hogy ezután minden évben mutassunk be valami sajátosan váradit — váradi szerző darabját vagy olyan műveket, melyekhez ez a város adott szellemi impulzust. S tekintettel a Tabéryévfordulóra s egyáltalán Tabéry Géza jelentőségére és közelvalóságára, Szabó kollégám vállalta is egyik darabjának. Az álomhajónak megrendezését már a jövő évadban. — Eddig alig volt tudomásunk Tabéry drámaírói munkásságáról. Milyen Az álomhajó? — Tabéry drámáit, szám szerint hármat, Szabó kollégám fedezte fel az író özvegyénél levő hagyatékában. A legsikerültebb, Az álomhajó, szimbolikus játék, némi freudi pszichoanalízissel és sok finom, találó észrevétellel... — Milyen szerzők illetve darabok kerülnek még be a váradi ciklusba? — Mindenekelőtt Szigligetire gondoltunk, akinek néhány darabját agyonjátszták a színházak, de munkáinak hetven százalékát elfelejtették. Mi valószínűleg ezekből választunk, s valószínűleg népszínművet. Gondoltunk továbbá Bíró Lajosra, aki darabjainak egy részét még Váradon írta. Tőle a Rablólovagot vesszük elő; szellemes darab majdnem-dzsentri környezettel s egy könnyelmű, csercsap ifjú lovaggal, aki mindenkit „átver“; a szerepet mintha egyenesen Varga Vilmosnak irta volna Bíró. Aztán gondoltunk még Nagy Endre Miniszterelnökére — egy kedves, könnyed kis komédiára. A többi majd menetközben kialakul... — Biztosan figyelembe vesznek olyan fiatal szerzőket is, mint Kocsis István, aki szintén váradi. — Természetesen. A hazai dramaturgiát igyekszünk támogatni, amit eddig is bizonyítottunk. — Hogyan értékelné a váradi ciklus jelentőségét? — A legjobb váradi hagyományokat akarjuk közkinccsé tenni. S arra is gondoltunk, hogy egyúttal a közönség újabb rétegeit nyerjük meg ezzel. Bízunk abban, hogy kezdeményezésünket a közönség szeretettel fogadja. Bölöni Sándor Mi sem bizonyítja jobban a műkedvelés új és új lehetőségeit, mint a hetedik művészetben kibontakozó amatőrmozgalom. A könnyen kezelhető kézi kamerák, a filmkidolgozás korszerűbb módjai egyre több ember számára teszik lehetővé, hogy elsajátítsa a filmezés műhelytitkait. És ez nagy nyereség, mert a műkedvelés alapvető funkciója talán elsősorban „befelé", a műkedvelőre gyakorolt hatásában nyilvánul meg, bár magától értetődő az is, hogy azt az energiát, amely az amatőrfilmeseknek a művészi szép iránti vonzódásából fakad, végül is „kifelé", a közönség felé kell hasznosítani. A jól szervezett filmklubokban irányítható az érdeklődés, tervszerűamatőrfilmes gyógyszerész szerint a municipiumi szaktanács nem fejthetett ki elégséges propagandát, a szaktanács szerint az elszórtan tevékenykedő filmesekben nincs kezdeményező erő, nincs meg az összefogás igénye. De úgy gondolom, nem kell bölcs Salamonnak lennem ahhoz, hogy megállapíthassam : egyik állításban és a másikban is van igazság... Más természetűek a nehézségek a szomszédos megye székhelyén, Zilahon. Ebben a sokáig elfelejtett kisvárosban régebb nem is igen lehetett művelődési életről beszélni. Amióta megyeszékhely lett, úgy látszik, a zilahiak egyszerre akarnak behozni minden lemaradást. Az alakuló műkedvelő csoportok mellett a megyei szaktanács egy filmklub FILMKLUBOK ÜGYÉBEN síthető a tevékenység, és ebből hasznos dokumentum-, vagy éppen művészfilmek születhetnek. Mi szükséges a filmklubok megalakulásához ? Elsősorban érdeklődés, kezdeményezés és anyagi alap, a tömegszervezetek támogatása. Ez utóbbira nem igen lehet panasz, a szaktanácsok az ifjúsági szervezetek országszerte felkarolják és támogatják a filmklubok kezdeményezőit. Baj inkább ott van, ahol vagy egyáltalán nem jelentkezik az érdeklődés, vagy ha igen, akkor csak szétszórtan, a célirányos és színvonalas tevékenység igénye nélkül. Így van ez részben Szatmáron is. A Szeptember 1 kombinátban működik egy filmklub. Dokumentumfilmek készülnek itt, elsősorban munkavédelmi kérdésekről, de művészfilmekkel is próbálkoztak a klubtagok. A megyei szaktanácsnál megtudtam, hogy a municípiumnak is volt egy filmklubja, de gyengén működött, ezért aztán egyesítették az üzemi klubbal. Beszéltem később egy amatőrfilmes gyógyszerésszel, aki elmondta, hogy szívesen bekapcsolódna valamilyen filmklub munkájába, de a municípium klubjáról nem tudott. Persze így, egyedül nehéz filmezni, nincs kivel kicserélnie tapasztalatait, nincs kitől tanulnia, nehéz beszerezni az anyagot. Tudomása szerint legalább tizenöt amatőr tevékenykedik Szatmáron klubon kívül, de lehet, hogy sokkal több. Az megszervezését is tervbe vette. Ez év áprilisában még bizakodóan beszéltek az illetékesek. Az induláshoz szükséges felszereléseket megkapták, és van egy szakemberük. Úgy képzelték, kezdetben a szomszédos nagyobb városokban működő filmklubok támogatását fogják kérni, tapasztalatcseréket szerveznek. Tervbe vették egy dokumentumfilm forgatását a megye új létesítményeiről. A film el is készült, de azóta semmi. Most a bizakodó hangot az objektív nehézségekre való hivatkozás váltotta fel. Kevés az érdeklődés ,nincsenek szakemberek... Pedig a dolog nem megoldhatatlan, s hogy ez mennyire így van, azt a nagykárolyi filmklub bizonyítja. Nagykároly sem nagyváros, és még csak nem is megyeszékhely. A múlt évben indult a filmklub, és máris életerős csoporttá izmosodott. Eddig hat filmjük került bemutatásra. A tavaly az amatőrfilmesek országos fesztiválján is részt vettek az „Ők nyitottak kaput" című kisfilmmel, és mert az árvíz idején a szatmári filmeseknek akadt más dolguk elég, a szatmári árvízről a legértékesebb dokumentumfilmet a nagykárolyi klub készítette. Érdeklődés van, anyagi támogatásban, segítségben sincs hiány, kétségtelen tehát, hogy a filmklubokhoz is leginkább ésszerű szervezés szükséges. Szaniszló József ÚJRA MEGNYÍLT AZ ENESCU MÚZEUM Közeledik az V. George Enescu fesztivál és verseny, s ebből az alkalomból újra megnyílt az Enescu Múzeum. A nagy gonddal összegyűjtött, most újra rendezett anyag híven tükrözi a modern román zeneművészet legnagyobb alakjának sokoldalú munkásságát, pályáját. Egy egész falat elfoglaló világtérkép tünteti fel a múzeumban Enescu csaknem hat évtized alatt megtett körútjainak, vendégfellépéseinek legfontosabb állomásait a világ nagy zenei metropolisaiban. A tárlókban gazdag levélés dokumentumanyag került a nagy nyilvánosság elé : a pálya egy-egy jelentős epizódjáról tanúskodnak vagy pedig arról a rendkívüli tiszteletről és hírnévről, amelyet előadóművészként élvezett George Enescu világszerte. Egy másik teremben a mester párizsi dolgozószobájának bútorai, kedves tárgyai láthatók : itt születtek a világhírű szerzemények. Augusztus 19-én George Enescu születésének 89. évfordulójára emlékezünk. Ebből az alkalomból az Enescu Múzeum zenehallgatással egybekötött ünnepséget rendez. Hatezer éves edények - tizenéves régészek A kolozsvári 11-es számú lifíceumban már hagyományosnyá vált, hogy a történelem kor tagjai — nyáron — többhetes táborozáson vesznek részt az iskola Bácsi-toroki régészeti telepén. Az ásatásokat 1962-ben kezdték és 1968-ig csak alkalomszerűen végezték. Azóta viszont minden nyáron megszervezik a régészeti feltárással egybekötött nyári táborozást Palkó Attila történelem tanár, az ismert régész vezetésével. Az iskolás régészek munkáját támogatja a kolozsvári történelmi múzeum. A Palkó Attila vezette kör kis régészei igen szerencsés kezűeknek bizonyultak az évek folyamán, sikerült egy hatezer éves, a csiszolt kőkorszak idejéből származó lakótelepet feltárniuk, ahonnan igen értékes leletek kerültek elő. Eddig négy csontvázat hoztak felszínre. Az ország múzeumaiban ebből a korszakból összesen 13 csontvázat őriznek s ezekből négyet a kolozsvári 11-es számú líceum növendékei ástak ki. Az egyik, a líceum tanulói Pendzsinek becézik, az iskola kis múzeumában található. Milyen kultúrájuk volt a Bácsitorokban hatezer évvel ezelőtt élt törzs tagjainak, honnan jöttek erre a vidékre ? Az ásatások erre is fényt derítettek s ma már a legkisebb „régész“, aki második elemista, is tudja, hogy a Köröskultúrához tartozó egyik népcsoport telepét tárták fel. Ezek a törzsek időszámításunk előtt hatezer évvel indultak el Anatóliából és időszámításunk előtt négyezer évvel — vagyis hatezer évvel ezelőtt — telepedtek meg délkelet-Európában. Ezen a nyáron hatvan iskolás táborozott a Bácsi-torokban és régészeti szempontból olyan értékes leleteket hoztak felszínre, amelyeket Constantin Daicoviciu akadémikus a bukaresti rádiónak adott nyilatkozatában nagyjelentőségűeknek minősített a hazai tudomány szempontjából. Az idei leletek — négy kőszobor — ugyanis még régebbi, mint az eddigiek, három emberfejet, egy nagy kosfejet ábrázol. Az idei leletek korát az eddigi vizsgálatok alapján egyidősnek becsülik a híres Lepenszki Vir-i leletekével, amelyeket Jugoszláviában fedeztek fel a vaskapui erőmű építkezései során, s amelyek Európának ezen a vidékén a legrégebbi, eddig feltárt emberi településhez tartoznak. A Bácsi-torokban kiásott régészeti leleteket most tanulmányozzák, és a szakemberek pontosan megállapítják majd, hovátartozásukat. Kovács Erzsébet KOMZSIK ISTVÁN TALÁLKOZÁSOM A KÖZHELLYEL Alig egy hónapja olyan, egészében jelentéktelen eseménynek voltam majdnem passzív szereplője, amely akaratlanul is másfél évtizeddel ezelőtti dolgokat idézett föl bennem. Az ötvenes évek közepe táján, pontosabban 1954-ben, amikor az én korosztályom érettségizett, a vállalatok még nemigen dúskáltak szakemberekben. Így történhetett meg azután, hogy elméleti érettségivel a marosvásárhelyi építkezési vállalat szerelési osztályára kerültem, technikusi beosztásba. Néhány hét alatt megtanultam a legfontosabb tudnivalókat, és átvettem a város első tömbházainak szerelési munkáit. Egyemeletes blokkocskák voltak. Ma is ott állanak a Hosszú utcában, s mi tagadás, szürke és szerény kis házikókká zsugorodtak a tízemeletes toronyházak árnyékában. Pedig akkoriban, 18—20 évesen, nagyon büszke voltam ezekre az épületekre s persze a beosztásomra is, és az igazat megvallva, egy kicsikét még ma is büszke vagyok rájuk. A blokkok mögött, azokkal, egyidőben egy bölcsődét és egy napközi otthont is építettünk. Zimankós, novemberi időben került sor a szerelési munkákra, s bizony sokszor meggérberedtek ujjaim a ceruzán. A hideg, latyakos sár NAPLÓ áthűtötte gumicsizmánkat, s fülünkbe vattát kellett dugnunk, hogy a huzatos helyiségben meg ne betegedjünk. Aztán elkészült a város első új lakónegyede, s az építők tovább mentek. Elszéledtünk szerte az országba, ki-ki a maga útján. És most Tizenöt év múlva, egy júliusi reggelen kézen fogtam hároméves kislányomat, s szépen fellépegettünk a Hosszú utcai napközi otthonig. Beléptünk az ajtón, végig topogtunk a hosszú folyosón, körülöttünk gyerekek zsibongtak s én érthetetlen módon, nagyon szórakozott lettem. Halkulni kezdett a derűs zajongás, és néhány pillanat múlva ott álltam a vakolatlan falak között, sárban, dermesztő huzatban, meggémberedett ,ujjaimra lehelgetve. Aztán váltani kezdték egymást a képek, s azt hiszem néhány tizedmásodperc alatt lepergett előttem elmúlt tizenöt évem minden fontosabb eseménye. De mivel nem szeretem a látványos elérzékenyüléseket, hát nagy igyekezettel kezdtem gondolataimat reálisabb mezőkre terelni. Csakhogy ördög tudja, mi ütött belém ezen a napon, mert amikor a leánykám két kis varkocsa eltűnt a nyüzsgő gyermekfejek között, úgy éreztem, hogy haladéktalanul nyelnem kell néhány jó nagyot, ha nem akarom hogy látásomat valami szokatlan köd zavarja meg. Nyeltem hát egy párat, s mikor kiléptem az ajtón, olyanféle gondolatok kezdtek motoszkálni bennem, mintha a leánykát egy kicsit hazavittem volna. Azon a napon még jódarabig hallgatagon tettem-vettem, s mindegyre az járt az eszemben : hogy is van az a néha-néha közhelyként emlegetett gondolat, amely szerint utódainknak építünk szebb világot ? Mert én ilyen igazán, ilyen nagyokat nyelő örömet még sohasem éreztem,mint amikor összetalálkoztam a közhellyel. 1970. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT SPORT # SPORT • SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT A fővárosi Republicii stadionban lezajlott Románia — USA női atlétikai verseny az amerikai együttes 68—65 arányú győzelmével végződött. A 13 versenyszámból hetet a vendégek, hatot hazánk sportolói nyertek meg. A második versenynap eredményei : 100 m síkfutás — IRIS DAVIS (USA) — 11,4 mp ; 100 m gát — PATTY JOHNSON (USA) — 13,4 mp ; 400 m — CATHY HAMMOND (USA) — 53,1 mp ; 1500 m — FRANCIÉ LARRIEU (USA) — 4 p 17,3 mp; gerelyhajítás : BARBARA FRIEDRICH (USA) — 54 m; súlylökés : ANA SaLAGEAN (Románia) — 15,90 m; 4x400 m-es váltó : USA — 3 p 34 mp, ROMÁNIA 3 p 37,8 mp. TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • Barátságos labdarúgó mérkőzésen, Rotterdamban — 35 000 néző előtt, a Feijenoord holland együttes 3—2 (1—1) arányban nyert a Budapesti Honvéd ellen • Bécsben a helyi Rapid, barátságos labdarúgó mérkőzésen, 4—0 (2—0) arányban győzött az FC Sevilla ellen • Lengyelországi portyája során az FC Magdeburg (NDK) 4—3 (2—2) arányban nyert a Chorzowi Ruch ellen • A Szlovákia Kupával díjazott Banska Bystrica-i nemzetközi labdarúgó torna a Budapesti Honvéd sikerével végződött. További sorrend: Kosicer Lokomotiv, Banska Bystrica-i Dukla, Trnavai Spartak • New Yorkban, több mint 4060 főnyi közönség jelenlétében, női labdarúgó-bemutatót tartott Párizs és Róma válogatottja. A mérkőzést a francia együttes nyerte meg 2—0 (1— 0) arányban • Krakkóban a helyi Wisla labdarúgó csapata 5—1 (1—6) arányban legyőzte a Winterthur svájci együttest a Rappan Kupa keretében. A győztesek góljait Kmicik (3), Skupnik és Kraviczek lőtte . Ugyancsak a Rappan Kupa tornán az Insbrucki Wacker osztrák labdarúgó csapat, saját pályáján, 2—3 (1—2) arányú vereséget szenvedett a Bytom lengyel együttestől • Kettős magyar győzelemmel végződött a nyugat-németországi Warersdorfban megrendezett 17. öttusa-világbajnokság. Egyéniben a magyar Kelemen Péter — 5226 ponttal — hódította el a világbajnoki címet. TENISZ-HÍRADÓ. I m megkezdődött Bajorország nemzetközi bajnoksága. Az első napon : Ilie Nastase—Andrew Pattison (DÁK) 9—7, 6—1, 6—2 ; Ion Tiriac—B. Bertram (DÁK) 6—1, 6— Vf f...3 ; Pilics (Jugoszlávia)—Schröder (NSZK) 6—0, 6—1, 6—2 ; Pokorny (Ausztria)— Elzer (NSZK) 6—2, 6—3, 6—3 ; Alexander (Ausztrália)—Mailer (NSZK) 6—2, 7—5, 7—5. Férfi párosban az Ilie Nastase-Tot£‘ Tiriac román kettős 6—1, 6—3 arányban legyőzte a Schröder (NSZK)-Schöne Sserger (Ausztria) párt. A jugogoszláv Pilics az ausztráliai Davidsonnal együtt 6—2, 6—3 arányban nyert a Kuki (japán)-Warwick (dél-afrikai) pár ellen. Női egyesben az ausztráliai Kerry Mellville 6—0, 3—6, 6—1 arányban bizonyult jobbnak az angol Nelly Trumannál. Jól rajtoltak versenyzőink a szófiai Akademik klub pályáján zajló amatőr Európa-bajnokságon. A férfi egyes első fordulójában Petre Marmureanu 6—1, 6—4 arányban nyert a luxemburgi Brasseur , a második fordulóban pedig 5:7, 6:4, 6:1 arányban a magyar Varga ellen. Sever Dron 6—4, 6—1 arányban a csehszlovák Kriz ellen győzött. Más eredmények : Ribarczik (lengyel)-Gilardelli (Olasz) 8—6, 6—4 , Maioli (olasz)— Popovlov (bolgár) 6—2, 6—2. A női egyes, ugyancsak első fordulójában Dibár Judit legyőzte a bolgár Rackovát 6—3, 2—6, 7—5 arányban, a következő mérkőzésen viszont alulmaradt a magyar Borkéval szemben. DE MI LESZ MÁSODVETÉSSEL? !Folytatás az 1. oldalról) óta eddig sohasem végeztek ilyen hamar az aratással, ám mindezek ellenére nem sikerült nagyobb területen másodvetést végezni. A másodszor lekaszált lóhere nagy része még behordásra vár, de a búzakalangyok "helye is a szérűnlenne. Mindkettőt károsodás érheti, ha hirtelen beáll egy esős időszak. Ezért a hordásra összpontosítanak most minden erőt, s másodjára csak 32 hektárt vetettek. A további késlekedés viszont tetemes takarmánynövénytől fosztaná meg a gazdaságot. A szomszédos Sarmaságon 50 hektáron vetettek silókukoricát, ám Tunyogi Emil főmérnök szerint még a hónap végén 20 hektáron vetnek takarmányrozsot. SZILÁGY MEGYÉBEN MINDENÜTT TISZTÁBAN VANNAK AZZAL, HOGY A MÁSODVETÉSEK A TAKARMÁNYTARTALÉK NÖVELÉSÉT JELENTIK, MÉGIS ÉPPEN A TAKARMÁNYMÉRLEGGEL GYENGÉBBEN ÁLLÓ SZÖVETKEZETI EGYSÉGEK MARADTAK LE A MÁSODVETÉSSEL. Részben azért, mert nincs elegendő vetőmag, részben, mert úgy vélik, hogy vége az optimális időszaknak, nem gazdaságos már a másodvetés, vagy a munkaszervezés lehetetlenné teszi a terület gyors előkészítését. A Berettyó völgyében tulajdonképpen a szilágynagyfalusiaké az érdem, ésszerű munkaszervezéssel az elmúlt hét végéig 45 hektáron jutott a rögbe a silókukoricának való mag. Zoványon a takarmányalap jelenleg 45 százalékban biztosított, Keresztesi Bálint--főmérnök szerint a 200 hektáros tarlóhere, valamint a silónak való jórészt fedezni fogja a téli takarmányszükségletet. Az eddigi — különben kevés a 49 hektár — másodvetésen, kívül e hónap végéig előkészítik a területet az őszi bükköny vetéséhez. Ebből a takarmánynövényből szép termés volt, van vetőmagjuk, s a főmérnök szerint más gazdaságoknak is tudnak adni, ha szükséges. Gyengeaz eredmény Ipen. A tervezett 70 hektár másod- vetésnek egyharmadát végezték el és nem jobb a helyzet Morcán és Kémerén, a megye határszélein sem. Morcán Rugen Gavrilt, az éppen Kémerről érkezett megyei szövetségi felügyelőt kérdeztük meg a tapasztaltakról : — Annak ellenére, hogy a szólás- ” takarmány szükségletnek csak a fele biztosított, a főmérnök és az elnök hibájából kevés a másodvetés, ugyanis nem tudták megszervezni, hogy idejében készítsék elő a tervezett vetésekhez szükséges területeket. Érthetetlen hát a másodvetésektől való burkolt idegenkedés, késlekedés Szilágy megyében. Ha a hátralevő időben már nincs is sok reményüs a kukorica kifejlődésére, a másodvetetések jó minőségű silótakarmányt adhatnak, éppen a takarmánnyal szűkösebben rendelkező gazdaságoknak. Nagyon kevés a hátralevő idő s sürget, hogy Szilágy megyében is napok alatt gyarapodjék a másodvetések területe.