Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)

1970-08-08 / 7077. szám

XXIV. évfolyam 7077 sit 6 oldal ára 30 iráni 1970. augusztus 8., szombat • MÁRAMAROSI BRA­VÚR • HÚSZ NAP • 3,4-SZERESEN • ÖT évnyit — 55 hónap ALATT • KILENC MILLIÓ • Terven felül 7115 tonna kénsa­vat, több mint 62 000 négyzetméter furnírlemezt, 25 ezer négyzetméter PAL-lemezt, 5,2 millió lej értékű autóalkatrészt és más nagyon ke­resett ipari cikket gyártottak a Máramaros megyei iparvállalatok dolgozói előirányzaton felül hét hó­nap alatt. Az ünnepi versenysza­kasz eddigi eredményeivel bebizo­nyították a belső tartalékok hasz­nosítására kifejtett munka haté­konyságát. • Húsz nappal határidő előtt he­lyezték üzembe a galaci hideg sza­laghengermű építői az egyik transz­formátort. A hengermű néhány más berendezésének beindításán most dolgoznak, a transzformátor határ­idő előtti üzembehelyezése azonban lényegesen lerövidítette az előké­születek időszakát. • 3,4-szeresére növekszik az idei termelési eredményekkel a fő­városi Automatica üzem összter­melése az 1965-ös színvonalhoz ké­pest. Különben a napokban ké­szült el még egy új csarnok az üzemben, ahol a főtermék, a ve­zérlőtáblák szerelését végzik majd. • Négy év és hét hónap alatt teljesítette ötéves tervét a szászvá­rosi vegyigyár munkaközössége. A termékválaszték ebben az időszak­ban megkétszereződött, s ma a gyártmányok — különböző gépal­katrészek és közszükségleti cikkek — száma eléri a négyszázat. • Az anyagfogyasztás csökken­tésével nem kevesebb mint 9 mil­lió lejt takarítottak meg a iasi nolieszterfonal gyár dolgozói. A hét hónap termelési mérlege : 94 tonna fonal és 81 tonna metanol terven felül. ­ÍNNEPKÖSZÖ­I­Ő munkasikerek ÍGY ÉRTELMEZZÜK, ÍGY TELJESÍTJÜK KÖTELEZETTSÉGEINKET A Krassó-Szörény megyei iparvállalatok munkakö­zösségei, a bányászok, kohászok, gépgyártók, az iparvállalatok és a lakóházak építői, az erdőkitermelő és a fafeldolgozó munkások, a szántóföldek dolgozói a legmesszebbmenő felelősség és a szocialista szolidaritás jegyében - rendíthetetlen elhatározással és meghatványozott erővel munkálkod­nak a termelési feladatok túlteljesí­tésén, hogy mielőbb bepótoljuk a ta­vaszi árvízkárokat. A súlyos megpróbáltatások idején a Krassó-Szörény megyei dolgozók is — férfiak és nők, fiatalok és idő­sebbek, románok, németek, szerbek magyarok és más nemzetiségűek — határozottan és hősiesen válaszoltak a párt és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs hívó szavára, s az egész ro­mán nép oldalán lankadatlanul küz­döttek az árvízkárok korlátozásáért, a gazdasági és a társadalmi tevé­kenység mielőbbi helyreállításáért, a pusztítások felszámolásáért, az ár­vízkárosultak segélyezéséért. Az ak­ció, amely átfogó és erőteljes nem­zeti szolidaritási mozgalommá fej­lődött, ismét ragyogóan tanúsította a szocialista humanizmus, a kommu­nista etika nemes elveire alapozott írta ILIE FALUS, az RKP Krassó-Szörény megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke társadalmunkban sajátos elvtársi se­gítségnyújtást, szocialista nemzetünk egységének, összefogásának és an­nak a nagyszerű megnyilatkozása volt, hogy egész népünk határtalan bizalommal és odaadással viseltetik a hazánk sorsát intéző és irányító Román Kommunista Párt iránt. A lankadatlan, odaadó munka nagyszerű krónikájából csupán né­hány példát kívánok idézni. A Resicai Kohászati Kombinát munkaközössége elhatározta, hogy a fajlagos fogyasztás csökkentésével előirányzaton felül 500 000 lej értékű útalkatrészt és 100 tonna­­fémszer­­ezetet állít elő a súlyos károkat szenvedett vállalatoknak. A Resicai Gépgyár kommunistái szabad idejük­ben sok megrongálódott motort ja­vítottak ki Maros és Szatmár megyei vállalatok számára. Párt- és tömeg­szervezeti aktivistákból, a munkások közül kikerült technikusokból pótvál­tások alakultak. A munkavállalások értelmében minden hónapban két napot önkéntesen dolgoznak az ár­vízkárok pótlásáért; júliusban pél­dául egyetlen ilyen napon 800 al­kalmazott csaknem 1,5 millió lej terméstöbbletet realizált. A boksai fémipari dolgozók igyekeztek egy hónappal határidő előtt leszállítani a megrendelt toronydarukat a Ko­­lozs, Bihar, Maros és Szeben megyei építőtelepeknek. A példákat még folytathatnám, de már ennyiből is kitűnik, hogy az or­szágra jellemző megfeszített munka megyénk gazdasági tevékenységét is áthatotta, hogy a kohászok és az ol­vasztárok, a bányászok és a gép­gyártók szilárdan eltökélték, meg­nyerik a versenyt az idővel, mindent megtesznek a károk pótlásáért, hogy életünk valóban olyan legyen, ami­lyennek elképzeltük, amilyennek lát­ni óhajtjuk. Első félévi tervteljesítési eredmé­nyeink ismételten tanúsítják, , hogy megyénk dolgozói, az ország egész lakosságával együtt, odaadással és önfeláldozással eleget tesznek köte­lességüknek : az össztermelési tervet 75,1 millió lejjel, az árutermelési elő­irányzatot 109,6 millió lejjel teljesí­(Folytatása az 5. oldalon) TETŐ ALÁ KERÜLTEK az első új családi otthonok N­emrég még csendes kis falusi megálló volt a szatmárudvari vasútál­lomás. A Nagybánya felé tartó, vagy on­nan jövő személyvona­tok éppen hogy lefékeztek és indultak is tovább. Teherszerelvé­­nyek csak nagy ritkán időztek itt, akkor is többnyire azért, hogy be­várják az ellenkező irányból érke­ző vonatot, kirakodásra hébe-hóba hagytak itt egy-egy vagont. Két hó­napja meg ez lett a vidék legfor­galmasabb falusi vasútállomása, főként a tehervonatoknak van sok leadni valójuk. Gyakran 15—20, építőanyaggal megpakolt vagont hagynak naponta a rakodótér fe­löli vágányon. Augusztus első nap­jáig nem kevesebb mint 300 vagon terhét kellett kiüríteni. Egyebek közt 1600 tonna cementet, 2 millió téglát és 380 000 darab tetőcsere­pet szállítottak Udvariba. Az ál­lam által kedvezményes áron adott építőanyag csakhamar gazdára ta­lál. A község fennállása óta nem látott itt soha senki oly lüktető építőmunkát, mint ezen a nyáron. A község és a hozzátartozó négy Szamos menti falu — név szerint Kak, Kakszentmárton, Berend és SZATMÁR­UDVARIBAN Etény — lakásállományának csak­nem kétharmadát romba döntötte a májusi áradás. És mint annak ide­jén beszámoltunk róla, a helyi és a megyei szervek úgy döntöttek, hogy az említett négy falu árvíz­­károsultjai számára is Udvariban építik fel az új otthonokat. S lén­ye­­gében egy teljesen új szocialista község épül itt, mindössze néhány hónap alatt. Még ebben az évben több mint 700 családi házat húznak fel, tető alá kerül egy kétemeletes, 16 tantermes iskola, egy bölcsőde és napközi otthon, egy korszerű szolgáltatási komplexum és általá­nos áruház és még több más szo­ciális-kulturális létesítmény. Ve­zetékes ivóvizet kap a község, csa­tornázzák az utcákat. Csak az új szociális és kulturális létesítmé­nyekre több mint 7 millió lejt ad az állam.Udvarinak. Ennél is jóval nagyobb összegre rúg az a pénzse­gély, amelyet az állam az elpusztult családi otthonok újjáépítésére és Sike Lajos (Folytatása a 3. oldalon) • MINTEGY 113 MILLIÓ LEJ ÁLLAMI SEGÉLYT FOLYÓSÍTOTTAK EDDIG A SZATMÁR MEGYEI ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK • KÖZEL 300 VAGON ÉPÍ­TŐANYAG — EGYEBEK KÖZT 1600 TONNA CEMENT, 2 MILLIÓ TÉGLA, 380 000 CSERÉP — ÉRKEZETT EDDIG SZATMÁRUDVARI ÚJJÁÉPÍTÉSÉHEZ • KOLOZSVÁRI SZAKEMBEREK ÉS GÉPEK SEGÍTENEK A MUNKÁBAN • ÚJ UTCÁK, TARTÓS TÉGLAHÁZAK A KUKORICA TÁBLÁK KÖZÖTT „Nagy az öröm Ioan Cimpeanuéknál is, hiszen biztos fedél került a fejük fölé ... ” (GHEORGHE IANCU felvétele) t­ávirat NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének BUKAREST Őszinte köszönetet mondok a baráti gratulációért és jókívánsá­gokért, amelyeket a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Szovjetje Elnöksége elnökévé történt újbóli megválasz­tásom alkalmából küldött. Megragadom az alkalmat, hogy újabb sikereket kívánjak az ön tevékenységéhez, a román nép javára, az országaink közötti ba­rátság és sokoldalú együttműködés további fejlesztése, a szocializmus és a béke ügye érdekében. N. PODGORNIJ Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság MAI SZÁMUNKBAN • MŰVELŐDÉS • VENDÉGSZERETŐ SZÁMŰZETÉS • MŰSORKALAUZ (2. oldal) (3. oldal) (4. oldal) Az orsovai bányavállalatnak vannak nevesebb, jelentősebb egységei is, mint a voislovai zsirke- és csillámbánya. A fo­tóriporter ezúttal mégis a vois­­lovaiakat kereste fel. Vállalták ugyanis, hogy év végéig 48 000 tonna zsirkövet és 8600 kiló csillámot termelnek ki előirány­zaton felül A ZIZEGŐ kalásztenger szélén egy ember kémleli az ég aljáig szaladó síkot. Erősen hunyorít, a nap özönnel szórja fényét, s forró­ságát. Segítségül kezét homloka fö­lé emeli. Aztán valamit mond ma­gában, arca elárulja, hogy nem ép­pen derül sem azon, amit lát, sem azon, amit fogai közt elmormogott. Közelébe érve int, hogy nézzünk arrafelé, tekintete irányába mi is. A lovaskocsiról a szem befogja az egész tájat. Messze, a határ végé­ben ormótlan jószág feketéllik, kö­rülötte traktorok sürögnek. Egy, ket­tő, három... Egymáshoz kapcsolják őket, aztán indulnának roppant ter­hükkel, de az képtelen megmoccan­ni. A szél el-elkapja, idehozza a motorok haragos zúgását. Hiába az erőlködés, a mögöttük gubbasz­tó gép nem mozdul. EGY KOMBÁJN újra elsüllyedt — Mühlroth Martin, a zsombolyai téesz brigádosa fogadja így, némi aggo­dalommal hangjában, a jövevénye­ket — magyarázatul annak, amit látunk. Eljött július vége is, de olyan a föld mint tél végén, korata­vasszal. A talajvíz ott a felszínen vagy csak arasznyi mélyen. A lom­ha gépóriások nem boldogulnak a tarlóin. Hiába a kánikula, a föld erősen nyirkos, itt-ott bizony bele­ragad a kombájn. Pedig úgy kell most az aratógépek kése, a cséplő­szekrény dobja a búzának, mint annak idején kellett volna a gyöke­ret, szárat, sarjat, levelet növesztő emberadta tápanyag s a gyomo­kat, a szívós vetélytársat irtó, tip­­ró vegyszerek. A magágy bevetői ott jöttek-mentek kora tavasztól a gabonatáblák mellett, a széleken, mert rájuk, a vetésbe nem mehet­tek. A búza viszont kérte a segítsé­get, hálaképpen olyan fizetséget ígért, mint még soha azon a tájon. De akkor a víz volt az úr, s mire jött volna a mentés a dudva egy tálból evett a gazdanövénnyel, per­sze, jóval mohóbban, s többet. A kenyérgabona beérett, de sem mű­trágyát, sem gyomirtószert vagy gyomirtókat nem kaphatott, nem láthatott. Most olyan a fizetség is. No, ha már így történt, egy szem se vesszen el­ abból, ami megter­mett. Az adósságot meg törlessze a tarló, a tavaszi ugar, így fogadták 70 nyarát Zsombolyán. Egy kombájn odaragadt ? Helyet­te húsz másik gépóriás motorjája dönti asztalára az érett kalászokat. Drága terhükkel sűrű egymásután rohannak el a szállítókocsik. Szal­mafolyó csordogál a kombájnok nyomában, nem sokáig. Jönnek a bálázók, hamarosan kockákra szab­ják a másodterményt. Valahol a szövetkezet udvarán szalmapirami­sok magasodnak kevélyen. Szabad a tarló, tüstént megjelennek a tár­csák, ekék, hogy utánuk nyomban takaró alá hulljon az új mag. Kora hajnaltól késő estig csörömpöl a vetőgépek csoroszlyája. Zsombo­lyán a földeknek kétszer kell terem­­niök. POMPÁZÓ zöld tábla mellett sza­lad a hintó. A mérnök büszkesége ez a föld. Innen a pangó­s vadvi­zeket sikerült elűzni. A cukor nyers­anyaga mintha kárpótolni akarná a többi növények eldézsmált ter­mését. A szakember becslése sze­rint 4—5 vagonos hozamot ígér hek­táronként. A csizolt mag, a Pyramin, a gépek, persze, kezelőik is, meg­tették kötelességüket, ezen a táblán végig az ember volt az úr. S annak kellene lennie minden parcellán. — Jövőre nagy munka indul ná­lunk, akár Bánát-szerte — s Kiss László máris vázolja a terveket — rendbetesszük az összes csatorná­kat, új hálózatot építünk. Tudjuk, mindehhez sok pénz kell. — Saját erőből? — Abból. — Győzitek? — Az ördögbe is, csak nem lesz ilyen nyavalyás minden év. A mérges optimizmus sok milliót érő anyagi erőforrásból fakad. Fülöp Ernő (Folytatása a 3. oldalon) ZSOMBOLYAI NYÁR AHÁNY FALU ANNYI SZOKÁS, DE MI LESZ A MÁSOD­VETÉSSEL ? SZILÁGY MEGYEI TUDÓSÍTÁS Megváltozott a mezők képe, Szi­lágy megyében egyre ritkábban lát­ni a lábon álló gabonát, s ez ör­vendetes, hiszen az aratás megkez­dése után bizony lassú ütemben ha­ladt a gabonafélék betakarítása. Most viszont estéről-estére több gaz­daságból jelentik, hogy befejezték az aratást, itt az ideje hát, hogy a gazdaságok gyorsabb ütemben fog­janak hozzá a másodvetések elvég­zéséhez. Annál is inkább, mert nem egy helyen a nyár vége felé köze­ledve sem mondható elegendőnek a rendelkezésre álló téli takarmány. Az eddigi tapasztalatok azt igazol­ják hogy OTT AHOL A RENGETEG NYÁRI TENNIVALÓ KÖZEPETTE IS IDE­JÉBEN GONDOLTAK A TERÜLE­TEK SZABADDÁ TÉTELÉRE, S AZ ARATÓKAT AZON NYOMBAN A VETŐGÉP KÖVETTE, MÁR KIKELT A MÁSODVETÉSKÉNT FÖLDBE JUTOTT MAG. Még a múlt hónap végéig jelen­tősebb területen végeztek ezekkel a munkálatokkal Krasznahídvégen, Var­sókon, Szilágybagoson, Szamosud­varhelyen, Csákigorbón és Kárásztel­kén. Hogy mi az oka az ismételt las­sú ütemnek, szinte mindenütt máskép­pen magyarázzák a termelőszövetke­zeti szakemberek. Az Almás völgyé­ben elterülő mtsz-ekben a gépek ki­használása késlelteti a másodvetések megkezdését, alig 10—20 hektárnyi a szövetkezetekben az eddigi telje­sítmény ; a bánffyhunyadi mezőgaz­dasági gépesítési vállalat részlegein sok a hibás szalmabálázó gép, ilyen­képpen a szalma hatalmas területe­ken áll a vetőgépek útjában. Igaz, a megkésett mezőgazdasági munkálatok, a késő nyárba nyúlt nö­vényápolási munkák és a betakarítás nagyszámú embert és fogatot köt le, de a hét közepén Szilágynagyfalu­­ban láttuk, hogy még ez sem lehet mentség. Nem szállították el a mező­ről a szalmabálákat ugyan, de a földparcellák szélére hordták, hogy ne állják el a traktorok és a vetőgé­pek útját. A minap Lamperton György Dezső elnök dicsérte a tagok szor­galmát, hogy a gazdaság fennállása Fejér László (Folytatása a 2. oldalon) TÁVIRAT NICOLAE CEAUȘESCU elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének ION GHEORGHE MAURER elvtársnak, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének Kedves elvtársak ! Köszönjük önöknek, valamint a román testvérnépnek a Lengyel­­ország újjászületési ünnepe alkalmából küldött jókívánságokat. Az egész néppel együtt örvendünk az országainkat egybefűző ba­ráti kapcsolatoknak, s kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a kétoldalú testvéri kapcsolatok sokoldalúan fognak fejlődni né­peink javára, a szocialista közösség egysége és a béke érdekében. Megragadjuk az alkalmat, hogy további sikereket kívánjunk önök­nek a szocialista Románia építéséhez. WLADYSLAW GOMULKA, MARIAN SPYCHALSKI, a Lengyel Egyesült Munkáspárt a Lengyel Népköztársaság Állam­ Központi Bizottságának tanácsának elnöke első titkára JÓZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ■ SPORT BARÁTSÁG-VERSENY A másodpercekért, méterekért, pontokért folyó küzdelemben min­dig ellenfelek , de soha sem el­lenségek találkoznak. A nemes vetélkedés mindig is építette, soha nem rombolta a különböző nem­zetiségű emberek közötti, szilárd talajra emelt barátság-épületet. A sportnak ezt a nagyszerű jel­lemzőjét domborítja ki még job­ban a Campulungban megkezdő­dött Barátság-verseny atlétikai viadal. Közel ötszáz fiatal, hazá­jának atléta-reménysége, münche­ni olimpiai helyezésre számító versenyző próbálgatja erejét a szép fekvésű város pályáján. Miért éppen Câmpulungban ? — kérdezhetik sokan. Egyszerű a ma­gyarázat : a kis város a román atlétika egyik bölcsője. Itt építet­ték meg hazánk első atlétikai sta­dionját. Az itteni sport­líceumból került ki több neves versenyzőnk, aki eredményeivel és magatartá­sával hitet tett a barátság nemes eszméje mellett. (Munkatársunktól)

Next