Előre, 1972. február (26. évfolyam, 7536-7561. szám)
1972-02-01 / 7536. szám
1972. február 1., kedd 4. oldal ára 30 iráni XXVI. évfolyam 7536 sz. AZ ÉPÍTŐK HÁZA TÁJÁN, ÉV ELEJÉN IS SÜRGET AZ IDŐ Már elöljáróban le kell szögeznünk: az építő-szerelő szektor is szép eredményekkel zárta az ötéves terv első esztendejét, hiszen tervelőirányzatait 100,3 százalékban teljesítette, több új ipari, mezőgazdasági termelőkapacitással, szociális-kulturális létesítménnyel gyarapította a nemzeti vagyont. Ilyen előzmények után és a nemzetgazdaságot jellemző általános fejlődés közepette érthető és természetes, hogy az idén nagyobb feladatok előtt állnak az építők is. Az idei terv központi állami alapokból növekvő mennyiségű építkezési beruházást irányoz elő, ami az építők számára röviden annyit jelent: többet, jobban és olcsóbban kell dolgozniuk. A megrendelők, a tervezők, a berendezés-szállítók mellett, tehát, felelősségteljes feladatok hárulnak az építőkre is. Azon kell lenniük, hogy ütemesen teljesítsék a tervelőirányzatokat, maximálisan kihasználják az invesztíciós alapokat, minden beruházásból a lehető legtöbbet hozzák ki. Az építő-szerelő szektor az idén sokkal jobb feltételek között látott munkához, mint más esztendőkben. A tervszámokat idejében megkapta, a munkák megtervezése, előkészítése és kivitelezése normális időközökben követte egymást, javult a gépesítés, s nem utolsó sorban, jóváhagyott konkrét intézkedési programok birtokában láthatott munkához. Az említett programok egyébként előirányozzák az építésiszerelés kivitelezésének javítá-sát, az építőtelepi gépesítés fejlesztését, a munkaerő kellő fejfelszanálását, a rend erősítését, az idei beruházásokhoz szükséges berendezések és acélszerkezetek biztosítását, a második váltás általános elterjesztését, a harmadik bevezetését, illetve bővítését, a termelőkapacitások jobb kihasználását. Az eddigi eredményeket azonban csak úgy tetézhetik, az ütemes átadást csak akkor biztosíthatják, ha a telepvezetők kifogástalanul szervezik meg a munkát, megvalósítják a kijelölt intézkedéseket, maradéktalanul kiaknázzák a jó évkezdést. Mire gondolunk itt? Elsősorban arra, hogy az illetékeseknek az eddiginél nagyobb arányban sikerült biztosítaniuk az általános tervdokumentációt és a részterveket. A volt Faipari Minisztérium, a Bánya-, Kőolajipari és Geológiai Minisztérium, a Kolozs, Prahova, Brassó, Bihar, Maros, Szilágy és más megyék néptanácsai évkezdéskor 80,5—93,1 százalékban rendelkeztek az idei beruházások műszaki-gazdasági előtanulmányaival, illetve kivitelezési terveivel, tehát már az esztendő első napjaitól ütemes munka folyhatott építőtelepeiken. Más beruházásoknál is hasonló a helyzet. A dolgok javulásában nyilvánvalóan közrejátszottak a törvényes rendelkezések is, amelyek pontosan rögzítik az illetékesek kötelezettségeit, továbbá az a körülmény, hogy a tervező szektor is szélesebb körben alkalmazta a globális akkordot, s így az anyagi érdekeltség is növekedett. Nem érdektelen megemlíteni, hogy ebben a szektorban 1971-ben a globális akkord az össztermelés körülbelül 96 százalékára terjedt ki, az 1970. évi nem egészen 53 százalékkal szemben. Sajnos, néhány helyen még mindig lemaradás tapasztalható, bizonyos tervdokumentációk késnek, s ha a helyzetet sürgősen nem orvosolják, jónéhány építővállalat nem teljesítheti a tervet, ami egyrészt visszaveti a termelési tervet, másrészt normán felüli készletek és többletkiadások formájában megterheli a pénzügyeket is, végső fokon pedig veszteséget okoz. Mint ahogy néhány helyen a tavaly történt. Például az Arad megyei építővállalat az évi tervet csak 91,7 százalékban teljesítette, több millió lej normán felüli készlete volt, terven felüli vesztesége is milliókra rúgott. S a Fehér megyeinél, valamint a Szilágy megyeinél is hasonló volt a helyzet. Azért említjük most mindezeket, mert — év eleje lévén — Arad, Kovászna, Máramaros, Mehedinti, Hunyad és más megyékben (ahol — némi tavalyi adósságtól eltekintve — az idei tervekhez sem biztosították a dokumentációt) a dolgokon még operatíven változtatni lehet és kell is. A tervdokumentációról köztudomásúlag a megrendelőnek kell gondoskodnia, de az építő se szemlélje tétlenül a késlekedést, a törvényes rendelkezéseknek megfelelően vigye döntőbíróság elé a késésért felelős tényezőket, a felettes szerv pedig idejében és határozottabban lépjen közbe. A tekintélyes volumenű idei beruházásban természetesen fontos szerepet kapnak az építő-szerelő vállalatok. Legyen gondjuk arra, hogy egyidejűleg csak néhány objektumra összpontosítsák az anyagi és emberi erőket, hogy kifogástalanul szervezzék meg a munkát az összes építkezéseknél, tehát már az esztendő első hónapjától kezdve biztosítsák az ütemes munkát és a felső pártszervek utasításainak megfelelően az első negyedévben az évi terv legkevesebb 20 százalékét megvalósítsák. Ide kívánkozik a megjegyzés, hogy jónéhány építő-szerelő vállalat előirányzata meghaladja ezt, az Ipari Építkezések Minisztériumához tartozók például 21,5 százalékot, a Fémipari Minisztériumhoz tartozók 22,4 százalékot terveztek, de a 20 százaléknál többet kívánnak megvalósítani a Galati, a Hunyad, a Bihar, a Kolozs, a Brassó stb. megyei építővállalatok is. Az előirányzatoknak természetesen megvan a maguk anyagi fedezete, amihez még hozzá kell számítani a tervteljesítés menetének operatív, lehetőleg dekádonkénti ellenőrzését, ahogyan azt az Ipari Építkezések Minisztériumának egységei évek óta teszik. Az idő sürget. A beruházást kivitelezők és a megrendelők, a berendezés-szállítók egyaránt legyenek azon, hogy a leszállítási és az üzembehelyezési előirányzatok szoros összhangban valósuljanak meg, hogy a tavalyi kellemetlen helyzeteket el lehessen kerülni. A még tisztázatlan kérdéseket haladéktalanul meg kell oldani, meg kell kötni a még elmaradt szerződéseket és szigorúan be kell tartani előirányzataikat. A fentiekben vázolt teendők nagy felelősséget rónak minden érdekelt tényezőre; valamennyi építőtelepen, minden egyes munkatelepen legyenek azon, hogy maradéktalanul kiaknázzák a tartalékokat, ésszerűen használják fel a műszaki eszközöket és a munkaerőt, széleskörűen fejlesszék a dolgozók kezdeményező készségét, értékesítsék a vállalati közgyűléseken elhangzott javaslatokat, dolgozzanak lendületesen a megnövekedett feladatok teljesítésén, késedelem nélkül adják át a nemzetgazdaságnak a szükséges objektumokat Valerian Vladescu a Beruházási Bank igazgatója AZ ARANYNÁL IS FÉNYESEBBEN Ott szeretném valahol kezdeni, ahol Kovács István hozzászólása abbamaradt. Hogy is mondta? A saját, tulajdonosi hozzáállást nem helyettesítheti a fogadott munkaerő. A tag által végzett munka nem mérhető az idegen munkaerő teljesítményével. Példát is említett, tanulságos példát. A cukorrépaparcellák terméshozama elárulja, hogy ki is dolgozta meg. Ahol a tagok kapáltak, túlteljesítették a tervet. Nem a kapálásban, hanem a hektárátlagnál. Ezzel szemben a fizetésre dolgozók megmunkálta parcellán a szerény átlagot sem közelítették meg. Hogy miért e megállapítással kezdtük? Mert Szentkatolnán is, akárcsak az ország sok más szövetkezetében, gond a munkaerő, mert Szentkatolnán is, akárcsak az ország sok más szövetkezetében, e gondok ellenére, e gondok közepette is örvendetes a fejlődés, mert e fejlődés tartó pillérei, a szövetkezeteket sajátjuknak érző és ennek megfelelően cselekvő tagok. A termelőszövetkezetek közelgő kongresszusának küszöbén a katolnai közgyűlés a jól végzett munka eredményei fölötti őszinte öröm jegyében vette számba, hol is tartanak a gazdálkodásban. Nos, bár az utolsó három év során négyszer volt nagy árvíz a gazdaságban, az állam sokoldalú támogatásának és a tagság helytállásának köszönhetően a mérleg pozitív. Említsük meg példaként a burgonyát. A szövetkezet az elmúlt évben 25 100 kg-os átlagtermést valósított meg, közel 9000 kilogrammal szárnyalta túl a tervezett hozamot. Hogy miként sikerült e magas átlag birtokába jutni? Kérdezhetnék, hogyan sikerült Szörtsel Elemérnek két és fél hektár burgonyát megművelnie? Úgy, hogy kora reggeltől késő estig kint voltak a mezőn. Az egész család folyamatosan részt vállalt a burgonyaápolásban. Mert a tavalytól már nem babra ment a játék, nem normáért dolgoztak, hanem a tonnákért. S az eredmény? A két és fél hektár területen 79 000 kg burgonya termett. Régebben egy brigád ért el ilyen teljesítményt Az év elején kötött megállapodás szerint alapjavadalmazásként minden tonna burgonya után 120 lejt fizetnek, a parcellára meghatározott 19 000 kg-os hozam után tehát 5700 lejt folyósított a gazdaság. A terven felül elért hozam fele viszont már a tagé. S mert a két és félhektáros területen 31 574 kilóval termeltek többet az átlagnál, a Szert- A KATOLNAI ZÁRSZÁMADÁSRÓL sők család az 5700 lej mellé 15 787 kiló burgonyát is kapott. Hogy a módszert nem mindenhol alkalmazták? Sajnos nem, talán ezért is hangsúlyozták újból és újból a közgyűlési felszólalók: tanultak az imecsfalviaktól (az itteni brigád vállalta tavaly a globális akkord alkalmazását). Az aranynál is fényesebben, csillogóbban bizonyosodott be, hogy e módszer mennyire életre való. És bebizonyosodott az is, a jó tapasztalat általánosítását, kiterjesztését most már maga a tagság igényli. Nem csak a burgonyánál, vagy a répánál, hanem a gazdálkodás valamennyi területén. Még a zootechnikában is. Igen, e fontos üzemág összességében teljesítette a tervfeladatokat. Jórészt éppen annak a helytállásnak köszönhetően, amelyet Kovács István hozzászólásában vetett fel, így Szentkatolna is azon kevés szövetkezetek közé tartozik, ahonnan az előirányzott 3200 hektoliter tej helyett 3699 hektólitert szállítottak le, a tehenenkénti hozam pedig a tervezett 1900 literrel szemben elérte a 2160 litert. Nem különösen magas átlag ez, de így is a megye legjobb eredményei közé tartozik és külön említést érdemel, hogy az árvíz okozta nehézségek között érték el, holott a Feketeügy elsősorban a takarmányalapban okozott nagy károkat A tenyésztői munka nagy pozitívuma az is, hogy 100 tehéntől kilencvennéhány borját sikerült nyerni, s talán éppen ez hatott kedvezően a termelésre, kevésbé dicséretes viszont hogy a létszámtervet még így sem tudták teljesíteni. Részben azért mert sok volt az elhullás, részben azért, mert az üszők tenyésztésbe fogása megkésett. E hibák kiküszöbölését is segíti minden bizonnyal a zootechnikában meghonosodott új javadalmazási forma. A szövetkezetben ugyan eddig is a termelés után javadalmazták a gondozókat, de most a tejtermelés mellett jobban ösztönzik a tenyésztői célok megvalósítását is. Alapvető változást mégis olyan vonatkozásban szeretnének elérni, amelyet Fülöp Lajos vetett föl hozzászólásában és amelynek lényege: az állatállomány gyarapszik, a takarmánytermő terület nem növekedhet, tehát a hozamemelés terén kell előbbre jutni... , Igen, a földalapgazdálkodás jelenti a hozamnövelés nagy tartalékát. Az elmúlt évben jelentős lépést tettek előre. Nem csupán egyes növények magas átlagával, hanem azzal a ténnyel, hogy a tervezett hétmillió ötszázezer lejes globális termelés helyett 11 millió lej értékű termést valósítottak meg. És mindezt úgy, hogy közben az anyagköltségek csak két millióval emelkedtek. E takarékos szemléletnek is köszönhető a javadalmazás emelkedése, az, hogy a tervezett 26 lejjel szemben 32,20., lejt oszthattak munkaegységenként s hogy a szövetkezet fejlesztési alapjára is számottevő összeg jutott Az idei célkitűzések valóra váltása, amelyet egyhangúlag fogadott el a tagság, a brigádosok munkafelajánlása, amelyben a hozam túlszárnyalását ígérik, a globális akkord általánosítása, a gépesítés garanciát jelent abban a tekintetben, hogy a katonai gazdaság 1972-ben is egészségesen fejlődik, hogy újabb lépést tehet a gazdasági szervezeti megerősödés útján... A tagság, a gyűlés második felében, megválasztotta a szövetkezet új vezetőtanácsát és azokat a küldötteket, akik Szentkatolnát képviselik a megyei konferencián, illetve a termelőszövetkezetek közelgő kongresszusán. Flóra Gábor Tej és fehérföld Másnap a község gazdasági életével ismerkedtem. A szép időt az újvárosi mtsz tagsága is igyekezett kihasználni. A fogatok trágyát hordtak, a mesterek a szerszámokat, gépeket készítették elő, a vezetőség pedig a napi teendők irányítása mellett a közgyűlésre fogalmazta a beszámolót. — Milyen volt a múlt esztendő? — kérdem Hajdú Antaltól, a gazdaság pártalapszervezeti titkárától. — Minden tekintetben eredményesebb, mint az előző évek. Kukoricából 1800, búzából 1500 kilós hektárátlagot értünk el, ami a mi vidékünkön nagy szó, túlteljesítettük az előirányzott hozamokat. Az eredményekhez az is hozzájárult, hogy javult a munkafegyelem, valamint a gazdaság s a közös vagyon iránti felelősség. Nagyobb kihágás nem volt az elmúlt évben. Természetesen, nem vagyunk túlságosan elégedettek, nagyobb hozamokat is elérhettünk volna ... Az állattenyésztő telepen csupa idősebb emberrel találkozom, maga a brigádos, Rákos Géza sem tartozik a fiatalabb nemzedékhez. A lendületet pótolja a tapasztalat. Ezek az ötven éven felüli gondozók kifejték az előirányzott tejmennyiséget 1971-ben, s most még többet szeretnének teljesíteni. — Csak ne volna ilyen fene rossz a széna! — bosszankodik a brigádos. — Azt etetünk, ami van. Mindent megpróbálunk, szecskázzuk, melasszal keverjük, hogy ne hányják ki a jászolból a tehenek. A rétiszéna mindig az időjárástól függ, mikor jobb, mikor rosszabb. Több vetett takarmányt kellene termesztenünk... — Hát az a borjú hogy került a szegre? — mutatok az őrszoba bejáratánál csüngő nyúzott állatra. — Az úgy került, hogy tüdejére ment a tej és le kellett vágni. Vacak a cuszli. Nézze, mivel kell most is szoptatni!... Talán a gondozás körül sincs minden rendben. Amint a közeli fehérföld bánya felé irányítom lépteimet, arra gondolok: mindezek szóba kerülnek a közgyűlésen is. Hatalmas kráterből termelik ki a fehérföldet a muzsdalyi erdőben. A negresti—vasi Osana helyiipari vállalathoz tartozó részlegen az exkavátor az úr, az ember csak kisegít. — Mi is tulajdonképpen ez a fehér föld? — fordulok Erdei József részlegvezetőhöz. — Szaknyelven bentonit, a szilikátok közé tartozik. A szatmári Május 1 helyi ipari kombinát dolgozza fel. Kétféle minőséget szállítunk. A durvább szemcséjűt, ami idegen anyagot is tartalmaz, festék- és szódagyártásra használják, valamint az öntödei formák beporzására. Persze, miután kiszárítják és megőrlik. A finomabb minőségből, a tiszta bentonitból derítőanyagot készítenek az élelmiszeriparnak, például a bor derítésére. Az utóbbi külföldön is igen keresett termék, több országnak szállítunk belőle. — Azt mondják, ebben a dombban van Újváros jövője. — Ez így túlzás. Van kitermelni való bőven, bármilyen igényt ki lehet elégíteni. Egyelőre arról van szó, hogy esetleg hasznos volna szárítót és malmot telepíteni ide, ami a szállítási költségek csökkentése mellett a helybeli munkaerő jobb hasznosítását is szolgálná. A munka oroszlánrészét azonban a gépek végzik. Szerintem van elég lehetőség a községben más mesterségek és a szolgáltatás fejlesztésére. Rengeteg fiatal jár el dolgozni a faluból, Negresti-Oasba, Bányára, Szatmárra, sok szakmába. Számos kiváló mester a ~~----------------—-------- |-........................... ..................*-----— kad köztük. Álljon csak ki este a főtérre, látni fogja, mi népet rak le az autóbusz... Háromszáz ingázó s a lakosság óhaja Délután négy órától csak úgy rajzik az elemózsiás táskával felszerelt fiatalság a községen áthaladó s az ide végcéllal érkező buszokból. Kőművesek, asztalosok, ácsok, lakatosok, szövőnők, cipészek és más mesterségbeliek. Reggelente mintegy háromszázan hagyják el Újvárost, estére ugyanennyien térnek vissza otthonaikba. Megbecsült szakemberek Sike Lajos (Folytatása a 3. oldalon) AVASÚJVÁROS ÉS NYOLC „GYERMEKE“ ••» „Virtaszerű családi házak sorakoznak..." —EGY Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság ■ A fémtermelés akadálytalan lebonyolítása érdekében az ország főbb kohóipari központjaiba jelentős mennyiségű tűzálló tégla, öntési grafitpor és más anyagok érkeznek. Az idén korszerűsítik és növelik többek között a brassói vásáritul és a Tg. Jiu-i Unirea hőszigetelőtermék-gyárak kapacitását is. ■ Új geológiai fúróberendezésekkel és kőolajipari acélszerkezetekkel bővítette a gyártmányválasztékot az idén a tirgoviștei kőolajipari gépgyár. Az új termékeket különböző kőolajtelepeken ki is próbálták. Soro IPARI EGYSÉGEK JELENTIK zajgyártásuk megindításával jelentősen csökkenteni lehet a behozatalt. ■ A galafi-i hajógyár dolgozói a Duna hajózható medrében bocsátottak vízre egy 4500 tonnás teherhajót. A bonyolult műveletre azért volt szükség, mert a part mentén a folyó be van fagyva. További újdonság, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a navigációs és más berendezések egy részét már a fályótéren felszerelték, s a továbi szerelőmunkát számottevően megkönnyítették. Rövidült egyben a gyártási ciklus is. ■ Figyelemre méltó eredményeket ér el a hunyadi kohóépítő vállalat munkakollektívája a 9. számú kohó építésénél. A kedvezőtlen időjárás nem okoz fennakadást a munkában, mert különböző melegítő berendezések beszerelésével jó munkakörülményeket biztosítanak az építőknek. Eddig a négy előkevítő közül három már fel is épült. Befejezéshez közeledik az öntöde építése is. A 2. oldalon : SPORT Nastase győzött Omahában A Temesvári Universitatea továbbra is az élen Döntött a NOB a sízők ügyében Jégkorong: Gyenge formában válogatottunk Győzelemmel kezdett olimpiai válogatottunk A pásztorbottól a jégkorongig ERKÖLCSI ÉS ÁLLAMPOLGÁRI KÖTELESSÉGÜNK A KÖZVAGYON VÉDELME ÉS FEJLESZTÉSE A közvagyon gyarapítása és védelme a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének kulcskérdései közé tartozik, hiszen a termelőerőknek, az iparnak, a mezőgazdaságnak és az anyagi termelés többi ágának a sokrétű fejlesztése a haladás lényeges tényezője minden társadalomban, s annál inkább szocialista társadalmunk jelenlegi szakaszában. Mit is értünk lényegében a közvagyon fogalmán ? A közvagyon magába foglalja a társadalmi, illetve állami tulajdonban levő összes javakat, termelőeszközöket és fogyasztási cikkeket egyaránt ; az altalaji kincseket, a bányákat, az állami földállományt, az erdőket, a vizeket, a természetes energiaforrásokat, a gyárakat és üzemeket, a bankokat, az állami mezőgazdasági vállalatokat, a mezőgazdasággépesítési vállalatokat, a közlekedési utakat, az állami szállító- és távközlési eszközöket, az állami épület- és lakásállományt, az állami szociális-kulturális intézmények anyagi alapját, valamint a szövetkezeti tulajdonban levő javakat, így a mezőgazdasági termelőszövetkezetek földjét, állatait, szerszámait, berendezéseit és épületeit, továbbá a kisipari szövetkezetek gépeit. Közvagyon a szocialista tulajdon két formájából születő termék is, amíg el nem adják, közvagyon a nyersanyag, a pénzalapok és más értékek. Hozzá tartoznak ezenkívül a társadalmi szervezetek javai, mint például a szakszervezetek, a társadalmi-kulturális szervezetek, különböző tudományos, műszaki, sportegyesületek, alkotó szövetségek stb. javai. Ígyhát a közvagyon a társadalom anyagi alapjaként döntő szerepet tölt be a fejlődésben. Jogi fogalma a szocialista tulajdon, amelyen belül a termelőeszközök szocialista tulajdona a legfontosabb. Nicolae Ceausescu elvtárs a szocialista tulajdon jelentőségéről szólva hangsúlyozta : a termelőeszközök szocialista tulajdona biztosítja." . cz* egyes társadalmi osztály és réteg, minden egyén törekvéseinek megvalósulását, módot nyújt a társadalom általános és az állampolgárok egyéni érdekeinek az egybehangolására. A fejlődő és virágzó szocialista tulajdon a néptömegek jólétének és boldogságának a forrása, képességeik, energiájuk és tehetségük maradéktalan kiaknázásának, az emberi egyéniség kiteljesedésének a biztosítéka. A szocialista társadalom, az igazi demokrácia társadalma. Mindenekelőtt azért, mert csak a szocialista viszonyok, között nyer gyakorlati alkalmazást a gazdasági demokrácia, vagyis‘az emberek’’azonos viszonya a termelőeszközökhöz, ami lehetővé teszi számukra, hogy egyenlő módon, nemzetiségre, nemre, vallásra való tekintet nélkül és egyre szélesebb körben részt vegyenek a társadalom vezetésében, az állami és közügyek intézésében. Minél fejlettebb a társadalom anyagi alapja, a nemzeti vagyon, annál fejlettebb, annál civilizáltabb a társadalom, annál mélyebb, annál hatékonyabb a demokrácia. Történelmileg bebizonyosodott, hogy általában egyazon társadalmi rendszeren belül annál átfogóbb és annál valósabb a demokrácia, annál reálisabbak és ténylegesebbek a demokratikus szabadságjogok, minél gazdagabb az illető ország minél műveltebb, öntudatosabb a népe. Hazánk Alkotmánya az alapvető állampolgári jogok és szabadságjogok széles körét biztosítja a lakosságnak, közelebbről a létfenntartást, a gazdasági, szociális és kulturális fejlődés, a közéleti szereplés, az egyéni fejlődés lehetőségét. Szocialista államunk anyagi biztosítékkal szolgál e jogok és szabadságjogok teljes gyakorlásához. Az említett anyagi biztosítékok volumene és a nemzeti vagyon volumene egymással egyenesen arányos. A fizetések, a nyugdíjak, a társadalmi segélyek szintjét, az egészségvédelmi, oktatási intézkedések, az ösztöndíjak mennyiségét közvetlenül az állami szocialista egységek termelésének és munkatermelékenységének szintje határozza meg. Úgyszintén a szövetkezeti tagoknak kiosztott összegek és termékmennyiségek nem csupán a tagság munkájának mennyiségétől és minőségétől függnek, hanem a szövetkezet össztermelési eredményeitől is. Végül, de nem utolsó sorban meg kell még említenünk, hogy a közvagyon az állami szuverenitás gazdasági fundamentuma. Államunk ugyanis csak akkor intézheti önállóan bel- és külügyeit, ha gazdaságilag független. Ehhez pedig sokoldalúan fejlett nemzetgazdaságra van szükség. Tekintettel a szocialista tulajdon óriási jelentőségére, az Alkotmány az egyik alapvető állampolgári kötelességként rögzíti a szocialista tulajdon védelmét. Az Alkotmány szerint minden állampolgárnak kötelessége erősíteni és fejleszteni a szocialista rendszert, ami elsősorban azt jelenti, hogy részt kell vállalnia avilági cpj""1, a 1".a.g. c*. ..aafejlesztéséből. Ennek ellenére, sajnos, társadalmunkban még akadnak olyanok, akik a közvagyon megkárosításával akarnak tisztességtelen jövedelemhez jutni, vagy akik felelőtlenül kezelik a közvagyont, retrográd tudatmaradványok, az individualizmus hatása alatt csak saját egyéni jólétüket tartják szem előtt — persze, a közösség megkárosításával. Mint ismeretes, a Büntetőtörvénykönyv bűncselekménynek minősíti és bünteti a közvagyon megkárosításának alábbi formáit: sikkasztás, vagyis eltulajdonítás azokból a javakból vagy alapokból, amelyeket az illető személyre bíztak, ezt hat hónaptól 20 évig terjedő börtönnel büntetik ; lopás a közvagyon rovására, vagyis Dr. Nistor Prisca egyetemi előadó tanár (Folytatása a 2. oldalon)