Előre, 1972. március (26. évfolyam, 7562-7588. szám)

1972-03-01 / 7562. szám

1972. MÁRCIUS 1., SZERDA ­ A Mezőgazdasági Termelőszövet­kezetek Országos Szövetségének 1972. február 21 és 23 között össze­ült II. kongresszusa magas fokú fe­lelősségtudattal megvitatta a me­zőgazdasági szövetkezeteknek és a szövetkezeti szövetségeknek a Ro­mán Kommunista­ Párt X. kongresz­­szusán hozott határozatok megvaló­sítása­ érdekében kifejtett tevékeny­ségét és — a pártvezetőség­ útmu­tatásainak fényében — az intézke­dések komplexumát jelölte ki, hogy biztosítsa a jelenlegi ötéves terv előirányzataiból a szövetkezeti me­zőgazdaságra háruló feladatok tel­jesítését, a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek gazdasági és szerve­zeti fejlődését. Az egész parasztság hevében, a kongresszus kinyilvánítja, hogy ma­radéktalanul magáévá teszi pártunk és államunk mélységesen tudomá­nyos, marxista-leninista bel- és külpolitikáját; pártunk és álla­munk ugyanis azonosítja magát az egész nép törekvéseivel és óhajai­val, biztosítja a haza felemelkedését a haladás és a szocialista civilizáció újabb csúcsaira, Románia tekinté­lyének további növekedését a világ népeinek sorában. A kongresszus nagyra értékeli a­­zokat a sikereket, amelyeket a szo­cialista építés éveiben értünk el az iparnak — gazdaságunk vezető á­­gának — fejlesztésében, a mező­­gazdaság korszerűsítésében, a tu­domány és a kultúra felvirágoztatá­sában, a dolgozók anyagi és szelle­mi életszínvonalának emelésében. Ezek az eredmények, amelyek alap­jaiban megváltoztatták az ország gazdasági és társadalmi életét, a társadalmunk vezetőosztálya, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség által kifejtett hatalmas méretű építő tevékenységnek a gyü­mölcsei, annak az elhatározásnak a gyümölcsei, amellyel az egész nép — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — megbont­hatatlan egységben megvalósítják a Román Kommunista Pártnak a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom megteremtésére irányuló politikáját. A kongresszus megelégedéssel ál­lapítja meg, hogy a mezőgazdaság s ezen belül a szövetkezeti mező­­gazdaság jelentősen hozzájárul ah­hoz, hogy a szocialista Románia gyors ütemben haladjon a sokol­dalú fejlődés útján. Pártunk bölcs politikájának, s az államtól kapott állandó segítségnek köszönhetően a szövetkezetesítés befejezése óta el­telt évtizedben a nagy szocialista­szövetkezeti mezőgazdasági tulajdon teljes egészében bebizonyította fölé­nyét, azt, hogy biztosítani tudja a termelésnek és a­ parasztság jólété­nek állandó növelését, a mezőgaz­daság egyre nagyobb hozzájárulását a román gazdaság fejlődéséhez. A kongresszus több mint 6000 részvevője rendkívüli megelégedés­sel és hatalmas lelkesedéssel fogad­ta Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitká­rának, az Államtanács elnökének a kongresszuson elhangzott beszédét, amely átfogó és mélyreható tudo­mányos elemzése a mezőgazdaság jelenlegi stádiumának és távlati fejlődési lehetőségeinek. A kongresz­­szus teljes egészében jóváhagyja az expozét, amelyet az egész paraszt­ság, a szövetkezeti szövetségek át­fogó munkaprogramjának és értékes útmutatónak tekint az RKP X. kongresszusán kijelölt célok sikeres eléréseihez. A szövetkezeti szövetségek a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek vezetőtanácsai, az egész parasztság, a szántóföldek összes dolgozói a jö­vőben mindent megtesznek azoknak az útmutatásoknak a tántoríthatat­lan megvalósításáért, amelyeket e beszéd, valamint az a beszéd tartal­maz, amelyet Nicolae Ceaușescu elvtárs a községi pártbizottságok tit­káraival és a községi néptanácsok elnökeivel tartott országos értekez­leten mondott E két dokumentum rendkívüli gyakorlati és elméleti je­lentőségű, bennük világosan fel vannak vázolva szocialista mező­gazdaságunk fejlődésének fő irányú vonalai. Hangot adva a sokmilliónyi szö­vetkezeti tag mélységes hálájának, a kongresszusi küldöttek és meg­hívottak kifejezik legmelegebb kö­­szönetüket a párt és az állam veze­tőségének, személyesen Nicolae Ceaușescu elvtársnak a mezőgaz­daság állandó fejlesztéséről, a falu­si lakosság anyagi és kulturális élet­­színvonalának szüntelen emeléséről való gondoskodásért, s biztosítják a Román Kommunista Párt Központi Bizottságát, hogy a párt köré szoros egységben felzárkózott parasztság szilárd elhatározása minden erejét latba vetni a szövetkezeti mezőgaz­daság nagy erőforrásainak haszno­sításáért, a jelenlegi ötéves tervben a szövetkezeti mezőgazdaságra há­ruló feladatok teljesítéséért és túl­szárnyalásáért. Egész mezőgazdaságunk központi feladata az 1971—1975-ös ötéves tervben 36—49 százalékkal növelni a termelést az 1966—1970-es idő­szakhoz képest. A kijelölt előirány­zatok megvalósításához pártunk és államunk erőteljes sokoldalú támo­gatást nyújt a mezőgazdasági egy­ségeknek. Ez konkretizálódik abban a 100 milliárd lejben, amelyet eb­ben az időszakban a mezőgazdaság­ban beruházunk, mely összegből több mint 80 milliárd lejt az álla­mi központosított alapokból folyó­sítanak. Ennek alapján növekedni fog a traktorokkal, mezőgazdasági gépekkel és felszerelésekkel való ellátottság, nagy területeken átfogó öntözési, lecsapolási, gátépítési, talajerózió leküzdési munkákra ke­rül majd sor, kibővül az ország gyümölcs- és szőlőállománya, biz­tosítva lesz az erős műszaki-anyagi alap a gyümölcstermesztésben és az állattenyésztésben. 1. A­­mostani ötéves tervben a szö­vetkezeti parasztságnak, a gépkeze­lőknek, a szakembereknek, a szán­tóföldek összes dolgozóinak foko­zott erőfeszítéseket kell tenniük a növénytermesztés szüntelen növe­léséért, minthogy a jövőben is ez a szövetkezeti mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata. Az ötéves terv előirányzatai szerint a gabona­­termelésnek 1975-ben el kell ér­nie a 19,5 millió tonnát, s ebből a szövetkezeti mezőgazdasági szektor­ban több mint 13 millió tonnát ; a napraforgó-termelésnek 1,2 millió tonnára kell növekednie, amiből körülbelül egymillió tonnára a me­zőgazdasági szövetkezetekben, a cu­korrépa-termelés pedig el kell hogy érje az ötmillió tonnát a szövetke­zeti szektorban. Hasonlóképpen lé­nyegesen növekednie kell a burgo­nya-, a zöldség- és a szőlőtermelés­nek is. 1. A kongresszus kötelezi a szö­vetkezeti szövetségeket és a mező­­gazdasági szövetkezetek vezetősé­geit, hogy tegyenek határozott intézkedéseket és mozgósítsák az egész parasztságot a földalap — a fő mezőgazdasági termelőeszköz — maradéktalan és célszerű felhasz­nálására, az időlegesen más célokra használt összes földek visszaadásá­ra a mezőgazdasági körforgás szá­mára, valamint az egész terület be­vetésére és a növények ápolására az agrotechnikai szabályoknak meg­felelően. Minden szövetkezeti mező­­gazdasági egység készítse el intéz­kedési programját, amelynek alap­ján biztosítsa az egész földterület maradéktalan és ésszerű felhaszná­lását. A szövetkezeti szövetségeknek és a mezőgazdasági szövetkezetek ve­zető tanácsainak gondoskodniuk kell arról, hogy a jövőben a beru­házási objektumokat és más akció­kat — a mezőgazdasági területek megvédéséről, megóvásáról és fel­használásáról szóló törvénynek meg­felelően — minél kisebb területeken és gyengén termő földeken realizál­ják. Kötelességük határozottan mun­kálkodni azoknak a céloknak az el­érésén, amelyeket a víztartalékok­kal való ésszerű gazdálkodásra, az öntözési, gépesítési, lecsapolási és talajerózió elleni munkálatok bő­vítésére vonatkozó országos program tartalmaz, s amelynek értelmé­ben az ötéves terv végére a mező­­gazdasági termelőszövetkezetekben csaknem 1 millió hektáron kell ön­tözőrendszereket létesíteni, ebből hozzávetőleg 400 000 hektáron helyi öntözőrendszer lesz, több mint 800 000 hektárt kell ármentesíteni és több mint 600 000 hektáron kell talajerózió­ elleni munkálatokat vé­gezni. A kongresszus véleménye szerint e­­ munkálatok határidőre történő példás elvégzéséhez okvetlenül szük­séges, hogy az állam által tett erő­feszítések mellett a mezőgazdasági szövetkezetek növeljék saját erejük­ből való hozzájárulásukat. A szö­vetkezeti szövetségeknek feladatuk élénk politikai és szervező munkát kifejteni a parasztság körében an­nak érdekében, hogy minden egység egyszerű eszközökkel és a falaink­ban létező munkaerővel minél több talajjavítási munkát végezzen el. Nagy gondot kell fordítani a talaj­­egyengeté­sre, a pangó vizek elveze­tésére, gátakat kell építeni, hogy vízgyűjtőtavak keletkezzenek, ame­lyeket részben öntözésre, részben halak és szárnyasok tenyésztésére lehet használni. A kongresszus felkéri a mezőgaz­dasági szövetkezeti szövetségeket és a szövetkezetek vezető tanácsait, kö­vessenek el mindent a talajjavítási munkák határidőre történő példás elvégzéséért a lehető legalacsonyabb áron, s nagyobb felelősségérzettel gondoskodjanak az öntözésre beren­dezett területeknek, valamint azok­nak a területeknek a jó kihasználá­sáról, amelyeken lecsapolási és eró­zió­ elleni munkálatokat végeztek. A megyei mezőgazdasági főigazgatósá­gokkal és az öntözőrendszereket üze­meltető vállalatokkal való állandó együttműködéssel és a szükséges káderek idejében történő alapos fel­készítésével kitartóan arra kell majd törekedni, hogy biztosítva le­gyen a berendezések és a felszere­lések megfelelő karbantartása és ésszerű üzemeltetése, a nagy hoza­mokat és nagy jövedelmet biztosító megfelelő technológiák alkalmazá­sa, hogy minél hamarabb megtérül­­jenek a beruházott alapok. 2. A munkálatok egyre nagyobb méretű gépesítésének feltételei kö­zött. a kongresszus úgy véli, hogy az összes mezőgazdasági szövetke­zeteknek biztosítaniuk kell a trak­torok, gépek és berendezések meg­felelő üzemelte­té­sét, a folyamatos javítások jó végrehajtását, az összes mezőgazdasági munkálatok magas minőségű színvonalú elvégzését. A gépek és a berendezések inten­zív és jó felhasználásának biztosí­tására, valamint a kampánymun­kálatok elvégzési idejének lerövi­dítésére, a leghatározottabban oda kell hatni, hogy a gépkezelőket a szövetkezeti tagok soraiból képezzék ki, beleértve a női tagokat is, min­den egység távlati szükségleteinek megfelelően. 3. A megyei szövetségek, a mező­­gazdasági szövetkezetek vezető ta­nácsai, a szakemberek kötelesek megtenni az intézkedéseket a mű­trágya maradéktalan és hatékony felhasználása érdekében. Egyidejű­leg biztosítani kell az istállótrágya maximális felhasználását. 4. A szövetkezeti mezőgazdaság fejlődésében döntő szerepe van a gabona- és ipari-k­övény-termesztés növelésének, amelyre a kongre­sszus véleménye szerint megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítani, éppen ezért a mezőgazdasági szövetkeze­teknek biztosítaniuk kell az elő­irányzott egész terület megművelé­sét, a szövetkezeti tagok arra való mozgósítását, hogy idejében és a legjobb feltételek között végezzék el a vetési munkálatokat, a növény­­ápolást és az idejében történő és veszteség nélküli betakarítást, a hektárhozam további növelése cél­jából. 5. A mezőgazdasági szövetkeze­tekre hárul az a feladat, hogy kellő intézkedéseket tegyenek a zöldség­­termesztés lényeges gyarapítására olyképpen, hogy ez teljes egészében fedezze a dolgozók igényeit, az egész nemzetgazdaság szükségleteit. Az állami mezőgazdasági szervek és a szövetkezeti szövetségek támogatásá­val az egységek vezetőtanácsai és szakemberei kötelesek gondoskodni arról, hogy a termelés és jövedelem állandó növelése érdekében csak öntözött területeken termesszenek zöldségféléket, kiterjesszék különö­sen a korai fajták termesztését, jó feltételek között végezzék el a nö­vényápolási és betakarítási mun­kálatokat. 6. A kongresszus felkéri a szövet­kezeti szövetségeket, hogy az állami mezőgazdasági szervekkel karöltve nyújtsanak hathatósabb támogatást a szőlő- és a gyümölcstermesztésnek, e fontos üzemágaknak fejlesztésé­hez — amihez országunkban rend­kívül kedvezőek a feltételek — hogy a termelés növelésével egyre jobban kielégíthessük a lakosság fo­gyasztási szükségleteit. 7. A mezőgazdasági szövetkezetek vezetőtanácsai, a szakemberek és a szövetkezeti tagok gondoskodjanak a másodvetésű é­s köztes termesztés kiterjesztéséről, főleg a takarmány­­növényeknél és a babnál. 8. A kongresszus szükségesnek véli, hogy a szövetkezeti szövet­ségek, a megyei mezőgazdasági fő­­igazgatóságokkal karöltve, vegyék rá a mezőgazdasági termelőszövet­kezeteket, hogy a föld termelőké­pességének és a rendelkezésükre álló anyagi alapnak jobb értékesítése céljából használjanak kizárólagosan jó minőségű vetőmagvakat. A kongre­sszus ugyanakkor ki­nyilvánítja azt a meggyőződését, hogy a Mezőgazdasági, Élelmiszer­ipari és Vízügyi Minisztérium, va­lamint a Mezőgazdasági és Erdészeti Tudományok Akadémiája gondos­kodni fog arról, hogy gyorsabb ütemben, nagyobb hozamú, a jelen­legieknél jobb minőségi tulajdonsá­gokkal rendelkező vetőmagvakat és hibrideket állítson elő, egyidejűleg alaposan megszervezve megfelelő szaporításukat, forgalomba hozata­lukat és felhasználásukat. II. A jelenlegi ötéves tervben az ál­lattenyésztésnek lényeges fejlődést kell elérnie a szövetkezeti mező­­gazdaság rendelkezésére álló nagy tartalékok, valamint a lakosság és a feldolgozó ipar növekvő állati ter­mékszükséglete arányában. 9. Az országos állattenyésztés­­fejlesztési program előirányzatai­nak sikeres teljesítése érdekében a kongresszus megköveteli a szövetkezeti szövetségektől, hogy­­szoros együttműködésben az ál­lami mezőgazdasági szervekkel, nyújtsanak fokozott támogatást a mezőgazdasági szövetkezetek­nek, s hogy 1975 végére — állat­­állományaik és a hozam növeke­dése alapján — az egész termelés érje el húsból a 720 ezer tonnát, tejből a 26 millió hektolitert, tojás­ból a több mint 400 millió darabot, gyapjúból a 16 ezer tonnát. 10. A kongresszus szükségesnek véli, hogy minden­­szövetkezeti me­zőgazdasági egységben tegyenek in­tézkedéseket a takarmánynövények struktúrájának javítására, mégpedig a pillangós, a nagytömegű és nedvdús takarmányok kiterjesztésé­vel, minthogy ez a fő eszköze a szükséges takarmánymennyiségek biztosításának, az előtakarmányok csökkentésének az állatok etetésé­ben és az állati termékek termelése olcsóbbá tételének. A takarmányalapnak szánt terü­leteken belül biztosítani kell a he­refélék­et, a sllózásra kerülő növé­nyek elsődleges öntözését, nagyobb istálló- és műtrágya mennyiségek használatát, valamint a másod- és köztérvetésű takarmánynövények te­rületének növelését. A szövetkezeti szövetségek, a nép­tanácsokkal együtt kötelesek széles körű tömegakciókat szervezni a több mint négymillió hektárnyi legelő és természetes kaszáló feljavítására, gondozására és ésszerű felhasználá­sára, termelőpotenciáljuk maradék­talan kiaknázására. 11. A kongresszus véleménye sze­rint a szövetkezeti szövetségek, s a szövetkezetek vezetőségeinek meg kell tenniük a szükséges intézkedé­seket ahhoz, hogy két-három éven belül széles körben gépesítsék és villamosítsák az állattenyésztési far­mok munkáját, széles körben vezes­sék be azokat a fejlett technológiai eljárásokat, amelyek lehetővé teszik a takarmányalapok ésszerűbb fel­­használását, a munkatermelékeny­ség növekedését és az önköltség csökkentését. 12. A kongresszus felhívja a szö­vetkezetek vezetőtanácsainak figyel­mét, hogy nagyobb körültekintéssel válasszák ki a legjobb szövetkezeti tagok közül az állatgondozókat, igyekezzenek állandósítani őket eb­ben a munkában, és felszólítja az egységekben dolgozó szakembereket, biztosítsák az állatgondozók alapos szakmai felkészítését, vezessék be a fejlett állattenyésztési módszereket és gondoskodjanak e módszerek szi­gorú betartásáról. 13. A szövetkezetek vezetőtaná­­csainak a mezőgazdasági szervek támogatásával szervezeti és műszaki intézkedéseket kell foganatosítaniuk az állatok hozamának állandó növe­léséért, egészségük megvédéséért, az állatszaporulat növeléséért, illetve az elhullás csökkentéséért. Állandó gondot kell fordítani a fiatal tenyészállatokra. Ésszerű ta­karmányozással, megfelelő gondo­zással és szigorú kiválasztással biz­tosítani kell a törzsállomány ál­landó javítását és termelőképessé­gének növelését. A kongresszus úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek állatállományának feljavításához hozzájárulhatnak a Mezőgazdasági és Erdészeti Tudományok Akadé­miájának kísérleti állomásai, s az állami mezőgazdasági vállalatok az­által, hogy több értékes fajállatot biztosítanak számukra. III. A termelés állandó növelésének, a mezőgazdasági szövetkezetek egy­re nagyobb jövedelmének és a szö­vetkezeti tagok mind magasabb életszínvonalának egyik fő feltétele a közvagyon rendszeres gyarapítása. 14. A kongresszus felkéri a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek közgyűléseit, hogy évről­ évre na­gyobb alapokat fordítsanak a fel­halmozási alapra, lehetővé téve ez­zel a műszaki-anyagi bázis nagyará­nyú növelését, maradéktalanul tart­sák tiszteletben a szövetkezeti tu­lajdon gyarapítására vonatkozó alapszabályzati előirányzatokat. Min­den egyes szövetkezeti tagnak meg kell értenie, hogy csak így biztosít­ható a mezőgazdasági termelőszö­vetkezet gazdasági erejének növe­kedése, a parasztság jövedelmének rendszeres gyarapodása. 15. A beruházási alapokat a ter­meléshez okvetlenül szükséges ob­jektumokra kell összpontosítani és biztosítani kell ezeknek az objektu­moknak mielőbbi működésbe helye­zését, a kivitelezési idő általában ne haladja meg az egy évet. Elsőbb­séget kel biztosítani a meglévő ter­melési területek berendezésének és korszerűsítésének, különösképpen e területek­­felszerelésekkel és beren­dezésekkel való ellátásának. Az új objektumok létesítésénél elsődleges követelmény a megfelelő méretezés. A beruházási munkálatokat a lehe­tő legalacsonyabb áron kell kivite­lezni, hogy minden beruházott lej minél nagyobb terméstöbbletet­, minél több jövedelmet hozzon. 16. A kongresszus megköveteli a szövetkezeti szövetségektől és a me­zőgazdasági szövetkezetek vezetősé­geitől, hogy a legnagyobb felelősség­gel kövessék nyomon, az egész ter­melési folyamat idején, az anyagi eszközök helyes felhasználását. Már a termelési tervek összeállításakor ki kell küszöbölni az anyagi és pénzeszközök pazarlásának minden tendenciáját, hogy a termelést mi­nél kisebb önköltséggel realizálják. A vezető tanácsok, a mezőgazda­­sági szakemberek és a közgazdászok támogatásával, kötelesek havon­ként elemezni a bevételi és kiadási terv teljesítésének állását, s ne esz­közöljenek semmilyen többletkia­dást a hatékonyság előzetes és ala­pos tanulmányozása nélkül, hatá­rozottsággal gondoskodjanak a ter­melési költség, az anyagi kiadások csökkentéséről, hogy a termelés, a bevételek és a kiadások között ál­landóan megfelelő legyen az össz­hang. 17. Annak érdekében, hogy a me­zőgazdasági szövetkezetek minél helyesebben tervszerűsíthessék a termelést és a bevételeket, hogy operatívan nyomon követhessék a kiadásokat és jobban gazdálkodhas­sanak az anyagi és pénzeszközök­kel, a kongresszus szükségesnek vé­li, hogy a Mezőgazdasági Termelő­szövetkezetek Országos Szövetsége a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztériummal együtt te­gyen intézkedéseket az önköltség számítási és nyilvántartási rendsze­rének fokozatos bevezetésére az összes szövetkezetekben, a pénzügyi tervezés és a könyvelési nyilvántar­tás módszerének egyszerűsítésére és javítására. IV. A növényi és állati mezőgazdasági termelés növekedése megköveteli ennek jobb értékesítését, ami lénye­ges feltétele annak, hogy a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek pénzjövedelemre tegyenek szert és egyre jobb körülmények között kie­légítsék a lakosság, az egész gaz­daság szükségleteit mezőgazdasági élelmiszercikkekkel. 18. A kongresszus felhívja a szö­vetkezetek vezető tanácsainak és a szövetkezetközi társulások igazgató­­tanácsainak figyelmét arra, hogy teljes felelősséggel tartoznak az ál­lami szervezetekkel a mezőgazdasá­gi termékek értékesítésére kötött szerződések megvalósításáért, és a szövetkezeti szövetségek feladatává teszi, hogy a lekötött termékeknek a meghatározott mennyiségben és minőségben történő ütemes leszál­lítása érdekében állandóan támo­gassák és ellenőrizzék az egységek vezetőségeit. Tegyék meg az intéz­kedéseket az értékesítésre szánt termékek, főleg pedig a zöldségfé­lék osztályozása, tartósítása és meg­felelő tárolása, az állatok átadási súlyának gyarapítása érdekében, hogy biztosítsák a termékek minél hatékonyabb értékesítését. A kongresszus egyszersmind úgy véli, hogy az állami szervek, a töb­bi központi szervezetek biztosíta­ni fogják a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetekkel kötött szerződések­ben vállalt kötelezettségeik pontos betartását is. A szövetkezeti szövetségeknek meg kell szervezniük, hogy a szö­vetkezetközi társulások útján job­ban értékesítsék a mezőgazdasági termékeket, amelyekkel a szövetke­zetek rendelkeznek, miután leszállí­tották az állami szervezeteknek le­kötött mennyiségeket. Minden egyes mezőgazdasági szövetkezet termelé­si tervében irányozza elő és bizto­sítsa bizonyos zöldségmennyiség és állati termék realizálását, amelyet az illető község lakosságának adja­nak el. 20. A szövetkezeti szövetségeknek támogatniuk kell a mezőgazdasági társulásokat a föld ésszerű felhasz­nálásában, a gyümölcstermesztés és az állattenyésztés fejlesztésében, a termelés értékesítésében, hogy ezek egyre nagyobb mennyiségű állati és növényi termékkel járuljanak hoz­zá a központi állami alap létreho­zásához, támogatniuk kell őket a tagság életszínvonalának emelésé­ben. 21. Annak érdekében, hogy a szö­vetkezeti tagok háztáji gazdaságai növeljék hozzájárulásukat a köz­ponti alaphoz a mezőgazdasági ter­mékekből, főként állati termékek­ből, a kongresszus szükségesnek tartja, hogy a szövetkezetek vezető tanácsai adjanak fokozottabb tá­mogatást a tagságnak a használa­tukba adott parcellák ésszerű és leghatékonyabb kihasználásához és az állattenyésztéshez személyes gazdaságukban. A végzett munkáért a szövetkezeti tagoknak juttatott, takarmányon kívül az egységek, a nyári kalászosok betakarítása után, bocsássanak a tagság rendelkezésé­re földeket, hogy másodvetésű ta­karmánynövényeket termesszenek. " V. A kongresszus úgy véli, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek mun­kaerejének teljes felhasználása a vezető tanácsok és a szövetkezeti szövetségek egyik legfontosabb fel­adata. Ennek teljesítése döntő mér­tékben függ a mezőgazdasági ter­melés szüntelen fokozásától, új te­vékenységek létrehozásától, vala­mint attól, hogy általánosítsák a munka globális akkord alapján tör­ténő megszervezését és javadalma­zását. 22. Annak érdekében, hogy növe­kedjék a felelősségérzet a mezőgaz­dasági munkák példás elvégzéséért és a nagy terméshozamok eléré­séért, a kongresszus úgy véli, hogy megfelelő intézkedésekkel általáno­sítani kell a gazdasági elvek alap­ján szervezett farmokat, intézkedni kell a farmok, valamint a szövet­kezeti brigádok, munkarészlegek és osztályok munkájának javításáról. Azokban a szövetkezetekben és szektorokban, amelyekben nagyará­nyú a gépesítés, állandó jellegű ve­gyes alakulatokat kell szervezni a gépészekből és a szövetkezeti ta­gokból, akik az összes munkálato­kat elvégzik, beleértve a betakarí­tást és a termékek elraktározását is, s akik a gondozásukban levő te­rületen felelnek az előirányzott termés eléréséért. 23. A kongresszus elhatározza, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek minden tevékenységi szektorában általánosítani kell a globális ak­kordkért, a munkaszervezés és ja­vadalmazás e magasabb rendű formáját, amely biztosítja a szövet­kezeti tagoknak az elért terméssel arányban levő javadalmazást, fo­kozza felelősségüket­­a munkálatok megfelelő elvégzéséért, a termelés növeléséért, s hozzájárul a paraszt­ság jövedelmének gyarapodásához. A szövetkezeti szövetségek kötele­sek segítséget nyújtani a vezetőta­nácsoknak ahhoz, hogy globális ak­kordban szervezzék meg és java­dalmazzák a munkát munkacsopor­tonként, s ezeken belül családcso­portonként, családok és szövetke­zeti tagonként, s hogy egész, éven át nyomon kövessék e rendszer al­kalmazását. 24. A falusi munkaerő ésszerűbb felhasználása, a mezőgazdasági munka idényjellegének csökkentése, s a helyi nyersanyag és segédanyag­forrásoknak a gazdasági körforgás­ba való bevonása érdekében a kongresszus szükségesnek tartja az ipari, a mezőgazdasági termék­fel­dolgozási, építkezési és szolgáltatá­si tevékenység kitartó továbbfej­lesztését, hogy 1975-re e tevékeny­ségek eredményeként elérjük a tervezett 20 milliárd lejes globális termelést. Nagy gondot kell fordí­tani a szövetkezetnek, a falunak szükséges építőanyagok beszerzésé­re, olyan jó munkacsoportok meg­szervezésére, amelyek alkalmasak gazdasági és társadalmi-kulturális létesítmények építésére, a szövet­kezetnek, s más szocialista egység­nek, valamint a falusi lakosságnak szükséges javítási és szolgáltatási munkák elvégzésére. A szövetkezeti szövetségeknek és a szövetkezetek vezető tanácsainak másik fontos és állandó feladata gondoskodni a mezőgazdasági ter­mékek ipari vagy félkésztermékké történő feldolgozásáról, kézműipari és iparművészeti tárgyak előállítá­sáról, a szövetkezet és a falusi la­kosság számára szükséges kon­fekció- és javítóműhelyek létesíté­séről. VI. A kongresszus véleménye szerint a termelés és a munka szervezésé­nek, valamint a szövetkezeti tulaj­donnak magasabb rendű formája a szövetkezetközi társulás, amely megfelelő keretet biztosít az anyagi és emberi erőforrások ésszerű fel­­használásához, lehetőséget teremt a termelés összpontosításához és szakosításához, a korszerű technoló­giai eljárások bevezetéséhez, vala­mint a gazdasági hatékonyság fo­kozásához. 25. A kongresszus hangsúlyozza, a szövetkezeti szövetségek felelősek azért, hogy a mezőgazdasági szö­vetkezeteket olyan társulások létre­hozására irányítsák az állattenyész­tés, a növényi termelés, a mezőgaz­dasági termelés feldolgozása, az ipari tevékenység, a szolgáltatások, a termékértékesítés terén, amelyek nagy gazdasági hatékonyságot biz­tosítanak e tevékenységi területe­ken. Az új létesítményeket a köz­gyűlések beleegyezésével és csakis gondos gazdasági tanulmányozás alapján kell megvalósítani, hogy megfeleljenek az egységek reális lehetőségeinek a munkaerővel, az anyagi és pénzügyi eszközökkel való részvétel tekintetében, hogy hama­rosan megtérüljenek a beruházott alapok és nyereséget érjenek el. 26. A kongresszus szükségesnek véli, hogy a szövetkezeti mezőgaz­dasági egységek széles körű terme­lési együttműködést építsenek ki az állami mezőgazdasági vállalatokkal, a kooperáció és a társulás útján, ami fontos eszköze mindkét részről a pozitív tapasztalat általánosítá­sának, s ezúton egész szocialista mezőgazdaságunk általános fellen­dítésének. A kooperációt főleg a termelési folyamat korszerűsítése, az állatok, főleg pedig a tenyészál­latok tenyésztése, a zöldségfélék és a gyümölcs termesztése és értékesí­tése, a vetőmag biztosítása terén kell kiterjeszteni. Egyidejűleg intéz­kedéseket kell tenni a kooperáció bővítésére és elmélyítésére a fo­gyasztási szövetkezeti és a kisipari szövetkezeti egységekkel. 27. Fontos szerepük van az egy­ségek, közötti kooperáció megszer­vezésében és a mezőgazdasági szö­vetkezetek termelésének szakosítá­sában a területi szövetkezetközi ta­nácsoknak. A kongresszus felkéri a Mezőgazdasági Termelőszövetkeze­tek Országos Szövetségét, hogy a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztériummal karöltve a legrövidebb időn belül tegye meg az intézkedéseket, annak érdekében hogy a szövetkezetközi tanácsok teljesíthessék a rájuk bízott felada­tokat. A szövetkezetközi tanácsok ilyképpen eltökéltebben hozzálát­hatnak a növények rajonálásához, a termelés szakosításához és az egy­ségek profilírozásához, a szövetke­zetközi társulások megszervezésé­nek kiterjesztéséhez. Ugyanakkor lehetőségük lesz fokozottabban hoz­zájárulni a traktorok és a mezőgaz­dasági gépek ésszerű kihasználásá­hoz, a munkák gépesítési fokának növeléséhez a mezőgazdasági szö­vetkezetek növénytermesztő és ál­lattenyésztő szektorában. VII. 28. A kongresszus jóváhagyja a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a szövetkezeti szövetségek, vala­mint a Nyugdíj- és Társadalombiz­tosítási Pénztár alapszabályzatai­nak módosítását, amelyet a mező­gazdaság megszervezésében és veze­tésében, a mezőgazdasági szövetke­zetek belső életében végbement változások, továbbá az tett szük­ségessé, hogy növekedett szerepük a haza gazdasági, politikai és társa­dalmi tevékenységében, és megbízza az Országos Szövetség, új tanácsát az alapszabályzatok megfelelő meg­szövegezésével és közzétételével. A szövetkezeti szövetségek, a szö­vetkezetközi társulások és a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek vezető szerveinek egyik legfonto­sabb kötelessége szigorúan tiszte­letben tartani az alapszabályzat előírásait, a szövetkezeti demokrá­ciát, az állam törvényeit. 29. A szövetkezeti szövetségeknek és a szövetkezetek vezető tanácsai­nak lankadatlanul kell küzdeniük azért, hogy növekedjék és erősödjék a közgyűlések szerepe az egész ter­melő és szervező tevékenységben. Az egységek fő kérdéseit vitassák meg az összes szövetkezeti tagokkal, hogy lehetőségük legyen közvetle­nül részt venni a mezőgazdasági szövetkezet gazdasági és társadalmi életében, a határozatok kidolgozá­sában és megvalósításában. 30. A kongresszus kötelezi a ve­zető tanácsokat, hogy következete­sen juttassák érvényre és tartsák tiszteletben a kollektív munka és vezetés elvét, hogy szervezzék meg jobban a határozatok alkalmazását, teremtsenek kedvező légkört a szö­vetkezeti demokrácia fejlesztéséhez, tegyenek eleget felelősségérzettel e­­gész gazdasági, szervezési és tár­sadalmi ügykörüknek, amely a köz­gyűlés végrehajtó szerveként hárul rájuk. 31. A jelenlegi körülmények kö­zött, amikor minden szövetkezetben egyre sokrétűbbé válnak a műszaki és gazdasági kérdések, s ezek meg­oldása megköveteli az egységek ve­zető kádereinek egyre magasabb képzettségi fokát, a kongresszus megköveteli a közgyűlésektől és a szövetkezeti szövetségektől, hogy ál­landóan gondoskodjanak a legjobb szövetkezeti tagok előléptetéséről a vezető tisztségekbe, s ezek legyenek alapos politikai és szakmai felké­szültségű emberek, jó termelésszer­vezők, akik a szövetkezeti tagok tiszteletének és megbecsülésének örvendenek. A kongresszus ajánlja, fordítsa­nak nagyobb figyelmet a nők rész­­vételére az egységek vezető tevé­kenységében beleértve az elnöki, farmvezetői és brigádosi tisztsége­ket is. Több nőt kell előléptetni a megyei szövetkezeti szövetségek ta­nácsaiba és az Országos Szövetség Tanácsába, az összes mezőgazdasági szektorokban. 32. A szövetkezeti mezőgazdaság előtt álló sokrétű problémák példás megoldásához falvaink ifjúsága je­lentősen hozzájárulhat. A kongresz­­szus megköveteli a szövetkezeti szö­vetségektől, a szövetkezetek vezető tanácsaitól, tegyenek meg minden intézkedést, hogy az ifjúság tényle­gesen részt vegyen az összes mező­­gazdasági ágak produktív munkájá­ban, teremtsenek feltételeket a fia­talság szakmai képzésére, hogy nö­vekedjék hozzájárulása a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek gazda­sági erősödéséhez. 33. A kongresszus értékeli a szak­emberek fontos hozzájárulását a mezőgazdasági szövetkezetek gazda­sági és szervezeti erősítéséhez, s ki­fejezi meggyőződését, hogy az ösz­­szes mérnökök, állatorvosok, köz­gazdászok — mint az állam képvi­selői a szövetkezeti mezőgazdasági egységekben — továbbra is a mezőgazdasági termelés növelé­sének, a szövetkezeti tagok agro­­zootechnikai képzettségi foka szün­telen növelésének szolgálatába ál­lítják szakmai ismereteiket, egész szervezői képességüket, még na­gyobb lendülettel és szenvedéllyel munkálkodnak a termelés korszerű­sítésén és fokozásán az összes me­zőgazdasági szövetkezetekben. A mezőgazdasági szakemberek jobb munka- és életkörülményeinek megteremtése érdekében a kong­resszus ajánlja a mezőgazdasági szö­vetkezeteknek, adjanak személyes használatra a szakembereknek par­cellákat — az erre a célra szánt te­rület határain belül — anélkül, hogy csökkentenék a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek használatában levő közös területet, s építsenek vagy rendezzenek be számukra la­kásokat, hogy 3-5 év alatt megfe­lelően megoldódjék ez a fontos probléma. 34. A kongresszus úgy véli, hogy a jelenlegi ötéves tervben a szövet- ,­kezeti mezőgazdaságra háruló fontos feladatok példás teljesítése közvetle­nül összefügg a parasztság körében végzett politikai, hazafias és erkölcsi nevelőmunka javításával, a paraszt­ság szocialista öntudatának növelé­sével, hogy minden, szövetkezeti tag tevékeny harcosa legyen a párt bél­és külpolitikája megvalósításának. A szövetkezeti szövetségekben folytatott politikai-ideológiai és kul­turális-nevelő munka középpont­jába, a szövetkezetekben felelős munkát végző összes káderek mun­kájának középpontjába annak a nagyszabású programnak a töretlen végrehajtását kell állítani, amelyet a Román Kommunista Párt az ideológiai tevékenység javítására és a tömegek szocialista nevelésére, társadalmi viszonyainknak a szo­cialista ág kommunista erkölcs és méltányosság elveire való helyezé­sére jelölt ki és amelyet az RKP KB 1971. november 3—5-i plenáris ülése dolgozott ki. A kongresszus a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szö­vetsége és a megyei szövetkezeti szövetségek nagyfontosságú felada­tának tekinti, hogy a pártsz­ervek és -szervezetek vezetésével rendszere­sen megmagyarázzák a szövetkezeti parasztságnak , a politikai tömeg­­munka valamennyi formájának és eszközének felhasználásával — a pártpolitika alapvető kérdéseit, hogy ápolják soraiban a haza és a párt iránti határtalan odaadást. A szövetkezeti szövetségek nép­szerűsítsék széles körben az ország törvényeit, hogy az összes szövetke­zeti tagok ismerjék jogaikat és kö­telezettségeiket, lankadatlanul küzd­jenek a törvények alkalmazásáért és tiszteletben tartásáért. A kongresszus kötelezi a szövet­kezeti szövetségeket és a szövetke­zetek vezetőtanácsait, hogy jut­tassák érvényre a tömegek körében a rend és a fegyelem szellemét, a munka és a közvagyon iránti tisz­teletet, a kombattív, harcos maga­tartást a negatív jelenségekkel, az elavult nézetekkel, a visszaélések­kel és a becstelenségekkel szemben, hogy segítsék elő a szocialista falu­ban, társadalmi rendünkben meg­honosodott új viszonyoknak meg­felelő erkölcsi vonások kialakítását. 35. Az Országos Szövetség Taná­csának és a megyei szövetkezeti­ szövetségek tanácsainak köteles­ségük állandóan javítani munkastí­lusukat és munkamódszereiket, egyre több szövetkezeti tagot és szakembert bevonni a vezetésbe, hogy egyre nagyobb hatékonysággal irányíthassák a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteket. A szövetkezeti szövetségek aktivistáinak alapos po­litikai és szakmai felkészültséggel, s a tömegmunkában szerzett nagy tapasztalattal kell rendelkezniük és kötelesek konkrét tevékenységet folytatni az egységekben, az embe­rek körében, hogy lelkesítsék őket, serkentsék kezdeményező készsé­güket, és az ötéves terv mezőgaz­dasági feladatainak teljesítésére, túlszárnyalására szervezzék és mozgósítsák a parasztságot. 36. A kongresszus kifejezi háláját pártunknak és államunknak a tá­mogatásért, a műszaki-pénzügyi se­gítségért, a szakemberekért, mind­azért, amit a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek állandó fejlődéséért tett. A kongresszus ugyanakkor meleg köszönetet mond a pártvezetőségnek a szövetkezeti parasztság nyugdíjai­nak felemeléséről és életkörülmé­nyeinek javításáról hozott határoza­táért és kéri az Országos Szövetség Tanácsát, hogy idejében és jól szer­vezze meg e határozatok alkalma­zását, biztosítsa a nyugdíj- és tár­sadalombiztosítási alapok létrehozá­sát és ésszerű felhasználását. A kongresszus a­­ Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szö­vetsége Tanácsának feladatává te­szi, hogy egy éven belül tanulmá­nyozza és kidolgozza azokat a kri­tériumokat és feltételeket, amelyek alapján megállapítják az évi pihe­nőszabadságra jogosult szövetkezeti tagok kategóriáit. VIII. A kongresszus szükségesnek véli, hogy a Mezőgazdasági Termelő­­szövetkezetek Országos Szövetsége továbbra is munkálkodjék a szocia­lista országok és más országok szö­vetkezeti szervezeteivel való baráti kapcsolatok bővítésén és fokozásán, a nemzeti függetlenség és szuvereni­­­tás, a teljes jogegyenlőség, a bel­­ügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveinek tisz­teletben tartása alapján. A Nemzetközi Szövetkezeti Szö­vetség tagjaként a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szö­vetségének a jövőben egyre­­ na­gyobb mértékben hozzá kell járul­nia a nemzetközi szövetség tevé­kenységéhez, kapcsolatokat kell ki­alakítania a csatlakozott szerveze­tekkel, pártunk és államunk kül­politikájának elvei alapján, hogy megvalósuljanak a béke, a gazda­sági és társadalmi haladás eszmé­nyei a világon. A Mezőgazdasági Termelőszövet­kezetek Országos Szövetsége II. kongresszusának részvevői biztosít­ják a Román Kommunista Párt Központi Bizottságát, személyesen Nicolae Ceausescu elvtársat, hogy a szövetkezeti mezőgazdaság egész parasztsága, mezőgépészei és szak­emberei, szoros egységbe tömörülve a párt köré, lendülettel és odaadás­sal dolgoznak majd a szántóföldek hozamának szüntelen növeléséért, hogy minden egyes szövetkezet erős egységgé váljék és egyre nagyobb mértékben hozzá tudjon járuln­i az állam gazdasági és társadalmi fej­lődéséhez, a X. kongresszus határo­zatainak megvalósításáért, hazánk­nak a haladás és a civilizáció újabb fokaira emeléséért. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE II. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA ELŐRE 3. oldal

Next