Előre, 1973. május (27. évfolyam, 7924-7950. szám)
1973-05-01 / 7924. szám
ELŐRE 2. oldal 7848 125 ÉV 7973 A FORRADALOM ZÁSZLAJA ALATT DOKUMENTUMKIÁLLÍTÁSOK, ELŐADÁSOK, ÜNNEPI RENDEZVÉNYEK Dolgozó népünk a 125 évvel ezelőtt lezajlott tekintet valóravált ásaként ünnepli ezekben a polgári-demokratikus forradalom évfordulójét, a hetekben. Országszerte tartanak összejöveteleket, haza történetének e kiemelkedő eseményét hozzá amelyeken 1848—1849 eseményeit idézik fel, deméltóan, negyvennyolc eszméinek igazi örököseinek állítanak emléket. Rimnicu-Vilcean Az 1848-as forradalom a vilceai tájakon címmel tartottak szimpoziont, amelyen számos helybeli lakos, valamint a városban pihenőszabadságukat töltő dolgozók vettek részt. Govordin az 1848-as forradalom egyik vezéralakját, Magheru tábornok személyiségét méltatták. A Râmnicu Vilcea-i múzeum az 1848-as forradalom vilceai epizódjával kapcsolatos értékes dokumentummal rendelkezik. Dumitru Zagonescu kapitány (a Dealul Spirei-i hős fivére) leveléről van szó, amelyben hűséget fogad a forradalmi kormánynak. Ugyancsak ebben a múzeumban található Andrei Mureșanu költeményének, a Desteaptate Romane-nak egyik másolata. Az orsóvai művelődési házban a sstefan Plavdi líceum tanárai rendeztek szimpoziont, amelyen előadásokat tartottak az 1848-as forradalom okairól, lefolyásáról. A szimpozionon méltatták a 48-as nemzedék fő vezető személyiségét, Nicolae Balcescut. A rendezvény irodalmi műsorral ért véget. A Vrancea megyei Dumitresti Straoane, Nereju, Soveja és Pufesti helységekben Az 1848-as forradalom jelentősége címmel tartottak előadásokat. Itt is megemlékeztek és méltatták Nicolae Bobescu személyiségét, előadásokat tartottak Avram Iancu, Vasile Alecsandri, Mihail Kogalniceanu munkásságáról. ♦ A szecselevárosi művelődési házban az 1848 — új korszak kezdete a haza történetében című szimpozion alkalmával népes hallgatóság előtt méltatták az 1848-as forradalom jelentőségét, domborították ki e forradalom helyi eseményeit. Hasonló rendezvényekre került sor a brassói teherautógyár klubjában, a predeáli művelődési házban és Brassó megye más helységeiben. ♦ Sepsiszentgyörgyön tudományos ülésszakot tartottak, amelyen számos tudományos közlést terjesztettek elő az 1848-as forradalom jelentőségéről. Kovászna megye számos helységében irodalmi műsorokra, kiállításokra és előadásokra került sor az évforduló tiszteletére. ♦ A brailai múzeum külön kiállítást szervezett az 1848-as forradalom évfordulójának tiszteletére. A város népi egyetemén Az 1848-as forradalom új korszak kezdetét jelenti a haza történetében címmel előadássorozat indult. „A TETTEK EREJÉVEL KAPNAK HITELT ÉS TARTALMAT SZAVAINK“ A SZAKSZERVEZETI ELNÖK VÉLEMÉNYE Kaufmann Georgeta évek óta szakszervezeti elnöke a gyárnak, újraválasztását ekképp indokolták meg : „kiváló szervező, erélyes, emberséges ember". Az elnöknő Irodája kulcsra zárva fogad, a részlegeken van — mondják, az emberek között Nem híve az Irodába hívogatásnak, időtöltésnek, inkább maga megy, nemhogy a gépek mellől elhívja a munkásnőket. A szakszervezeti elnök véleménye a gyárban érvényesülő demokráciáról a következő : — E kérdésnek rendkívül sok vetülete van, valamennyit nem akarom én tisztázni, beszéljenek azokról a gyár dolgozói. Amit tisztáznék, az a szocialista munkaverseny és a demokrácia közötti összefüggés. S ha erről beszélünk, akkor el kell mondanom ez évi versenyvállalásaink néhány pontját is : a globális termelésnél 2 millió lej értékű többletet, az exportnál 50 000 valuta lejt, az árutermelésnél 2 400 000 lej többletet vállaltunk, többek között. Nos, mit jelentenek tulajdonképpen ezek a vállalások s maga a munkaverseny a demokrácia mélyülésének szempontjából ? Hol van a kettő között az összefüggés ? Lényegbevágó összefüggést látok, éspedig azért, mert az anyagi termelés frontján a munkások felismerik felelősségüket e versenyben, előbb a brigád, majd a műhely, s végül a vállalat szintjén. A demokrácia felelősség, a demokrácia tetteken alapszik, a szocialista munkaverseny pedig éppen ezekre a tettekre ösztönzi dolgozóinkat. A szakszervezet szervezője, éltetője a munkaversenynek s mint ilyen a tettekre ösztönző demokrácia egyik fóruma is. A másik terület ilyen vonatkozásban, amiről szólni szeretnék, az a dolgozók közgyűléseinek alapos előkészítése, amit a mi gyári szakszervezetünk magára vállalt Hogy hogyan történik, ezt mondja el inkább egy olyan ember, áld tagja a dolgozók tanácsának és maga is sokat tesz a közgyűlések előkészítéséért, egyik legjobb munkösnőnk, Axente Stela. KÖZVETLENÜL RÉSZT VENNI A FONTOS DÖNTÉSEK ELŐKÉSZÍTÉSÉBEN Axante Stela tizenöt éve dolgozik szinte ugyanannál a gépnél, ahol kezdte. Kétszer nyerte el a szocialista munkaverseny élenjárója címet Munkaérdemmel tüntették ki. A gyár 1700 dolgozója közül talán egyike azoknak az embereknek, akiknek minden szava komoly súllyal nyom a latban. Aranyfedezete van szavainak amit alapos munkával szerzett meg az évek folyamán. A részleg alapszervezeti titkárának választották s így néhány szóban közel hozza mindenkihez azt, amit őmaga politikusokban, hamarabb meglát — mondják róla a többiek. Szűkszavú, nagyon komoly asszony Axente Stela. Csak akkor mosolyodik el, amikor röpke számítással leírjuk neki, hogy bizony nagyon sok embert „felöltöztetett" már a 15 esztendő alatt, hiszen majdnem kétmillió darab késztermék került ki a késiéből. — A demokrácia tartalma, itt a gyárban ? Érdekes kérdés, nem egyszerű válaszolni. De lássuk a lényeget, amely szerintem az hogy itt nálunk olyan légkört teremtenek maguk körül a dolgozók, amelyben nem tűrhetők meg a termelés irányításának hibái , olyan légkört, amely valóban tudatos részvételünket kéri az igazgatásban és a szervezésben. Természetesen a tettek erejével, mert enélkül frázisok maradnak a hangzatos munkavállalások éppúgy, mint a hosszútéra nyújtott felszólalások. Íme, hogyan történik például nálunk a dolgozók tanácsa üléseinek előkészítése. Év elején elkészítjük nagyvonalakban az egész évi tematikai tervünket, amit aztán rugalmasan alakítunk a menetközben felmerülő kérdésekhez. A legutóbbi üléseink egyikén a gyári kapacitásbővítésről volt szó, a mielőbbi üzembehelyezés azonnali intézkedései, a munkaerők biztosítása szerepelt napirenden. Nos, erre a témára a tanácson belül kisebb kollektíva rövid, de alapos referátumot készített. Öt nappal a tanács ülése előtt valamennyi munkahelyen, a szakszervezeti csoportokban, a tanács tagjainak jelenlétében, megbeszéltük a referátumba foglaltakat A tanács tagjai lejegyezték a véleményeket, javaslatokat, kritikai megjegyzéseket, vállalásokat stb., azután a szakszervezeti bizottság bürója összesítette ezeket. S mivel szükség volt rá, meghívta az ülésre azokat a munkásokat, mestereket, részlegvezetőket, akiknek valamilyen érdekes ötlete volt, vagy közvetlenül érintettek a kérdésben. Az említett szintetizált anyaggal, a meghívottakkal együtt jelentkeztünk mi a dolgozók tanácsának ülésén. Itt meg kell jegyeznem, hogy ezek a gyűlések olykor elég viharosak. Mint amilyen például a második évnegyed tervének megbeszélésekor volt. Amikor azoperatív tennivalókkal foglalkoztunk, a kötőrészleg dolgozóinak képviselője, Olteanu Tudorba, határozottan kérte egy másik részlegen jól bevált, nagy termelékenységet biztosító újítás mielőbbi bevezetését az ő részlegére is. Azt is erélyesen megkérdezte, hogy miért halogatja ezt az intézkedést a vezetőség. Annyi érvvel s olyan hévvel bizonyította igazát, hogy a végén a vezetőség ott helyben önkritikát gyakorolt. Nekünk még utána is csitítgatnunk kellett Tudoritát, hogy miután mindenkit meggyőzött, ne folytassa „a harcot“. MUNKÁSDEMOKRÁCIA - AHOGYAN AZT A MUNKÁSOK ÉRTELMEZIK Láng István, Bisl Hermina, Popa Lívia, Hampu Mária, Doina Stanislav szavait hallgattuk meg, jegyeztük ie a munkásdemokráciáról, úgy, ahogyan az itt, a gyárban, konkrétan megnyilvánul. íme néhány a vélemények közül. Szoros összefüggést látok a mi felelősségvállalásunk és az adminisztratív vezetőség azon képessége között, hogy támogassa és fejlessze az alulról jövő kezdeményezést, meghallgasson bennünket és tanácskozzék velünk. Ez sokra kötelez egyénenként is bennünket, hiszen nemcsak a reánk bízott feladatokat kell maradéktalanul elvégeznünk, hanem ennél sokkal többre vállalkozunk. A munkáénak nehezebb teljes összefüggéseiben látni a gyár ügyeit, ahogy ez mégis így legyen, nagy segítségünkre vannak a közgyűlések, a dolgozók tanácsa, a szakszervezet. (Láng István): — Erős közvéleményt kell kialakítanunk mindazért, ami jó, új és a fejlődést szolgálja, s minden ellen, ami rossz, ami visszahúzó. A közvélemény szószólója azonban csak szilárd erkölcsi alappal rendelkező munkás lehet. 30 éve dolgozom a gyárban, sok mindent megéltem itt, munkatársaim jól tudják, hogy amikor valamit „ki akarok harcolni“, kiharcolom, nem azért, mert nagyszájú vagyok, hanem azért, mert a munkámban az elmúlt harminc esztendő alatt senki sem talált kifogást. (Bisli Hermina): — Majdnem ötven éves a gyárunk, erős itt az a munkáshagyomány, hogy a késztermék a mi tükörképünk. 1942 óta, amióta itt dolgozom, nem is tudom megmondani, hány munkásnőt neveltem fel, magam mellett, annyi bizonyos, hogy ami jót tudtam, azt átadtam nekik is, együtt a szép hagyományainkkal. Hagyományaink egyike az is, hogy nagyon erős a kollektív érzés bennünk, éppen ezért a munkasdemokrácia intézményes kereteit nem volt nehéz tartalommal megtölteni, hiszen már nagyon sok mindent e keretek nélkül is megvalósítottunk.Doina Stanislav). A vélemények egészének közös vonása arra a következtetésre segít, amit Nicolae Ceausescu elvtárs ekképp fogalmazott meg: „A dolgozók valóban a termelőeszközök tulajdonosai, azok a termelők, akik szívükön viselik az egész üzem munkáját — úgy véljük, hogy a szebeni 7 Noiembrie gyárban ezt mindennap tettekkel bizonyítják. Lázár Edit nekülniük. Mindez végérvényesen a múlté. Derban Cornel, a községi pártbizottság titkára, Calinetti polgármestere mondja, hogy a gát alatt több mint 11 ezer hektár kiváló termőföldet véd a két hegyláncot összekötő töltés. Csak ebben a zónában, mert a vízgyűjtő védő és éltető hatása sokkal nagyobb területre terjed ki. Ezen a 11 ezer hektáron viszont, mióta meghonosodott a földmívelés errefelé, csak az idei tavaszon lehetett kockázat nélkül vetni. — VALÓSÁGGAL történelmi tavasz a mostani a mi számunkra — jegyzi meg a polgármester. — Véglegesen birtokunkba vettük a Túr völgyében nemcsak azt, amit a természet adott, de azt is, amit az ember alkotó munkája adott a természethez. A lakosság átérezte ezt a történelmi pillanatot és megértette,mit kell tennie. Az enyhe telet kihasználva naponta többszázan vettek részt az árvízmentesített területek megtisztításában, hogy idejében és most már minden talpalatnyi földön lehessen szántani, vetni. A völgyből — ahol most a tó van — elköltöztetett családok házainak újjáépítése után ez volt a második legjelentősebb tömegakció nálunk talán a község egész történetében. A gazdaság jelenleg azt a száz hektáros parcellát készíti elő, amelyen öntözéssel fog földsepret termeszteni. Nincs még pontos adatunk arra, hogy menynyiben változtatja meg a hatalmas vízfelület a vidék mikroklímáját, de a szakemberek úgy vélik: az „avasi tenger" jelenléte kedvezően befolyásolja majd a klímát. A páradúsabb levegő s a több csapadék segíti a zak — mint az új iskola, orvosi rendelő, az első tömbház és mások —, s a pirosban álló családi otthonok hosszú sorai, de nem utolsósorban a nemrég épített közfürdő, pékség és más létesítmények azt bizonyítják, hogy nagyot változott itt az élet az utóbbi esztendőkben. És nemcsak itt, hanem az egész Túr völgyében. A Negre$ti-Da$-i köztársasági érdekeltségű nagyipar megteremtése után — a korszerű len- és kenderszövőgyár beindulásával a calinetti-i völgyzárógát megalkotása s az egész Túr vidékére kiterjedő vízgazdálkodási munkálatok jelentik a második legfontosabb gazdasági beruházást Avas számára. Mondom Serban Cornelnak: beszéljen valamit arról, hogyan „épültek“, formálódtak az itt élő emberek a nagy természetalakító munkában és annak hatására. S a polgármester, nem véletlenül lett a község vezetője, belülről is jól ismeri Calinesti metamorfózisát, gondolkodás nélkül, természetes egyszerűséggel válaszol. — KEZDJEM azzal, hogy a lakosságnak, vagy legalábbis a lakosság többségének ez volt az első igazi találkozása a korszerűen szervezett és gépesített ipari jellegű munkával. Sok földműves és pásztorkodó ember ment a gáthoz dolgozni, természetesen elsősorban a fiatalok. Szakképzetlen lapátoló, kőtörő, anyagmozgató munkásként kezdték, hogy az építkezés előrehaladásával párhuzamosan mesterséget tanuljanak. A gátnál lett asztalos Ciul Vasile, vasbetonszerelő Gavrán Ioan és Gavrán Iacob, bulldózervezető Fanea Gheorghe és sorolhatnám a példákat. (A riporternek eszébe jut, hogy az ő falujából, Remetéről is itt vált a szakma mesterévé többek közt Henter András, Dohi Béla és Bányai Károly.) Igen pozitívan hatott a helybeliek magatartására és gondolkodására is az építők népes hadának a jelenléte s az tény, hogy a táj a lakostermészettel kapcsolatos babonás hiedelmek eloszlatásához, így vált ez a sok pénzbe került mű pénzben kifejezhetetlen nevelési tényezővé is. Az iskolánál adatokban még kifejezhetőbbé válik az a metamorfózis, amelyet a gát elindított az emberekben. Fanea Vasile igazgató mondja, hogy öt esztendeje, mikor ide került és még szó se volt a völgyzáró megépítéséről, a nyolcadik osztályt végzett fiataloknak alig 20 százaléka tanult tovább. A múlt esztendőben viszont ez az arány már 70 százalékra emelkedett. Nyilván túlzás volna ezt a változást egyértelműen a gát hatásának tulajdonítani, de figyeljük csak meg az alábbi adatokat! A továbbtanulók több mint 90 százaléka szakmai iskolába és szaklíceumba ment. A fiúk szinte kivétel nélkül a gátnál látott mesterségeket választották, mint például nehézgépkezelő, ács, hídépítő és hasonló szakmák. Két év alatt nem kevesebb mint 34 fiú (!) felvételizett sikerrel a dömperkezelő szakiskolában. Ez a szakma a gátépítés megkezdéséig teljesen ismeretlen volt a községben. ÍME, mennyivel többet jelent a gát csak Calinetti-nek, mint amennyi látszik belőle! Kisugárzó és vonzó hatása az elkövetkező években jóval túl fogja haladni az Avas földrajzi határait is. A kristálytiszta vizű mesterséges tó, az erdős hegyekkel és gyümölcsös domboldalakkal övezett partja, de nem utolsósorban az avasiak vendégszeretete önként kínálja itt az üdülési, pihenési lehetőséget. A tervek szerint fokozatosan Cálineten és vidékén hozzák létre a megye egyik legjelentősebb hétvégi pihenő övezetét, turista paradicsomát. A horgászoknak épp úgy érdemes lesz ide kirándulniuk, mint a csónakázás, a gondtalan strandolás, lubickolás kedvelőinek, vagy azoknak, akik csak egyszerűen csöndre, pihenésre vágynak. (Zárójelben jegyzem meg, hogy calinetti-i tartózkodásom idején küldtek el egy tehergépkocsit Constantára halivadékokért). Az első lépés már megtörtént a „kedvcsinálás“ felé. Az „Ománul“ kirándulóhajó a gát felavatása óta várja a turistákat, közelít az aszfaltos út Szatmár felől, s nemsokára befejezik az első turistafogadó építését. MIELŐTT elbúcsúznék Caline at- Oastól, egy magaslatról még egyszer körülpásztázom tekintetemmel a községet. Bármerre nézek, a kiterjedt településen mindenütt látható, hogy a gát révén megindult átalakulás üteme mostmár csak gyorsul. Ikerablakos, többszobás családi házak épülnek szüntelenül, rendezett közművesítésre alkalmas sorokban. Árvai György fiatal orvos és felesége még gumicsizmában indul egy hegyi ösvényen elérhető falucskába, de a szemközti hegyeken túlról ide hallatszik a dömperek zakatolása, jelezve, hogy nemsokára végig aszfalton utazhatnak Szatmárra színházba, koncertre. Sike Lajos A szocialista demokrácia elmélyítésének folyamatában, mint minden tevékenységi területen, a gazdasági egységekben is, különböző intézményes kereteket teremtettek ahhoz, hogy a dolgozók gyakorolhassák termelői és tulajdonosi mivoltukból fakadó jogaikat és kötelességeiket. Az alkalmazottak közgyűlései, a dolgozók tanácsai és bizottságai a munkásellenőrző tanácsok, a szakszervezetek — megnövekedett szerepükkel és hatáskörükkel — azok a keretek, amelyeken belül a munkásdemokrácia intézményesített formában érvényesül. Egyetlen gyárban, a szebeni 7 Noiembrie könnyűipari üzemben néztük meg, hogyan telítődnek meg tartalommal ezek az intézményes keretek. A dolgozóktól érdeklődtük meg, hogyan látják ezt a kérdést akár a hétköznapi munkamenetben, akár a termelés sorsát alapvetően befolyásoló momentumokban. AZ „AVASI TENGER“ VÁRJA VENDÉGEIT Az Ománul kirándulóhajó várja a turistákat“ „Ikerablakos, többszobás családi házak épülnek .. Meglepő látványban volt részük azoknak, akik az elmúlt hetekben vonattal érkeztek Nagybányára és a város szélén kitekintettek az ablakon, bal oldalra, a hegyek irányába. Az évtizedek óta szürke tömegével és egyhangúságával fogadó hatalmas meddőülepítőn diákok és fiatal munkások serénykedtek, és szabályos sorokban dugványokat ültettek a déli oldalon, minden dugvány mellé egy-egy karót helyeztek. Aki pedig ezekben a napokban érkezik a Zazar-parti városba és egy pillantást vet a vasúti töltés közelében levő talakhegyre, zöldellő domboldalt is mesterséges esőt permetező vízcsöveket lát. Élet az élettelen meddőn, az élet csíráját nélkülöző üledéken! Már ez is nagy szó,pedig az igazi meglepetés csak akkor éri az érdeklődőt, amikor megtudja, hogy nem holmi igénytelen cserjét, hanem feketeribiszkét, málnát és szőlőt plántáltak a rézsűre! A többiről beszéljen a legilletékesebb, vagyis Diénes Zsombor mérnök, a bányaipari kombinát osztályvezetője. — Tavaly, egy interjú keretében már elmondtam az Előre olvasóinak, hogy ez a használaton kívül helyezett meddőülepítő mind több gondot okozott a városnak. Nem is annyira sivárságával — bár ezzel is —, sokkal inkább azzal, hogy a rendkívül finom szemcséjű pora a szelek hatására egyre jobban kezdte szennyezni a levegőt. Vállalatunk vízgazdálkodási irodájára hárult a feladat, hogy a meddő kiszáradásával mind fokozódó szenynyeződést megakadályozzuk. Megfelelő tapasztalat hiányában kísérletezni kezdtünk. Első lépésként az északi, keleti és a nyugati oldalakat gyeptéglával fedtük be, tehát elsősorban az eróziónak jobban kitett rézsűket, külső peremeket. Roppant nagy munka volt, csaknem négy hektáros felületet borítottunk be gyeptéglával. S minden jel arra vall, hogy elég jó eredménnyel. De vetettünk különböző füveket is, a mezőgazdasági szakemberek tanácsára elsősorban csillagfürtöt, hogy a visszamaradó zöldtrágya más tápanyagpótlókkal alkalmassá tegye a salakot arra, hogy majd az évelő növényeket is meghonosítsuk itt. Fent a platón, az idén már seprűcirkot is vetettünk. A salakhegy összterülete meghaladja a 20 hektárt, s úgy gondoltuk, ha már kísérletezünk, próbáljuk meg a haszonnövényeket is. így esett a választás a feketeribiszkére, a málnára és a szőlőre. Hangsúlyozom: kísérletről van szó. Járatlan utakon próbálkozunk, hisz ilyesmit a külföldi szakirodalomban sem találtunk. Egyelőre abból indultunk ki, hogy a salak jól elraktározza a nap melegét, a déli oldal sok fényt kap... — Láttam a telepítést, igen biztatóan hajtottak levelet a korábban kiültetett dugványok. — Ebből még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hisz a gyökerek nem érintkeznek a salakkal. Az ültetés előtt kiásott gödrökbe megfelelő „élő földet“ helyeztünk és tápanyagot is tettünk a dugványok mellé. Mindenesetre bizakodunk és a mezőgazdasági szakemberek is biztatnak. A málnát és a feketeribiszkét azzal a szándékkal telepítettük, hogy fokozatosan elbokrosodik és leköti a salakot, védi a dombot az eróziótól. Külön meg szeretném említeni, hogy az ültetések nagy részét társadalmi munkával végeztük, elsősorban a diákság és a dolgozó ifjúság segítségével, amit ezúton is köszönünk. Később Pop Tiberiu, a municipiumi KISZ-bizottság titkára elmondotta, hogy naponta átlag 200—300 fiatal szorgoskodott szabad idejében a salakhegyen. Különösen a Zazar bányavállalat, a geológiai feltáró vállalat ifjú kommunistái és a bányászati iskolaközpont diákjai végeztek itt igen értéket hazafias munfért. S ha beérnek az első málnaszemek és szőlőfürtök — amit mindenki remél Nagybányán —, mindenekelőtt olyan fáradhatatlan és ügybuzgó embereket illet meg a dicséret, mint Diénes mérnök és Pop Mihai, Bod Nicolae, Babiciu Mihai ifjak és társaik, akik sok szabad órájukat áldozták fel azért, hogy a városnak „szőlőhegye" legyen. S talán még megérjük, hogy a bányai vendéglőkben helyi specialitásként fogják kínálni a salakdombokon termelt bort is. Amilyen hittel és elszántsággal álltak neki a város levegőjét féltő szakemberek és a fiatalok ennek a síkvidéken hegynek számító dombnak, hogy üdítő zöldövezetet és gyümölcsligetet varázsoljanak belőle, azok alapján kell hogy sikerüljön. Szatmári Lajos SZŐLŐ A SALAKHEGYEN 1973. MÁJUS 1., KEDD TÖRTÉNELMI TAVASZ A TÚR VÖLGYÉBEN SÜVEGES hegy déli oldalának lankáin terül el a község. Házait, rengeteg gyümölcsfáját keltétől nyugtáig öntözi fényével a Nap. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy Caline$ti-Car ban édesebb a szilva, zamatosabb az alma és ízesebb a pálinka, mint a környező falvakban. Lent, ahol a dombok síksággá szelídülnek,még a múlt őszön is hatalmas földgépek dübörögtek, néhány hónapja azonban leengedték a közel kilométernyi hosszú völgyzárógát zsilipjét, hogy örökre megzabolázzák a Túr vizét. Az így keletkezett több mint 350 hektáros felületű mesterséges tó, szemközti oldalán a hegyek erdősűrűjével, jobb partján az egyre urbánusabb arcot öltő községgel, a természet mindent átitató nyugalmával és csöndjével, pazar látvány, üdítő, felfrissítő élmény. Gyermekkori emlékeim jutnak eszembe: a tavaszi hóolvadás és esőzések idején gyakran megrázkódtatta a völgyet a „jön az árvíz“ kiáltás, fülemben csöng a harangok vészjelző kongása. Különösen a gát alatt lévő települések — mint Coca — lakóinak kellett ilyenkor a padlásra és a környező dombokra medombokon a nagyüzemi gyümölcstermesztést ... TULAJDONKÉPPEN azért látogattam el Calineti-Calba, hogy megnézzem és érdeklődjem: miként befolyásolta a völgyzárógát építése ennek a forgalmasabb utaktól távol eső, régi avasi településnek az életét, illetve hogyan befolyásolja a már elkészült mű a község jövőjét? Nos, már a bevezetőben említett séta alkalmával is sokat láttam ebből. A korábban átadott és a most épülő emeletes hűság szeme előtt változik meg. Felgyorsult a civilizáció térhódítása. Ez érezhető egyebek közt abban, hogy mind többen veszik igénybe a közfürdőt, mind több lakás épül fürdőszobával. Javult a közrend és a közerkölcs, az ünnepi mulatozásokon és a bálokban egykor olyannyira divatos bicskázások és rendzavarások mindinkább csak rossz emlékek lesznek Hosszú idő óta nem volt ilyesmi Calinetti-ben. Az emberi ész és kéz által megszelídített folyó, az átalakított táj, maga az egész művelet, hozzájárult a A LEGKEDVESEBB UTAS (Folytatás az 1. oldalról) nincs állandó útvonaluk, a szükségletek szerint osztják be őket. Váradra, lakiba, Kolozsvárra, Temesvárra vagy Bécsbe, Prágába, hová éppen kell az ember. A belföldi és nemzetközi járatok is, amelyeken hálókocsi van, rendszerint éjszaka közlekednek. Nappal Radu Marín a városokat járja. Legszívesebben a múzeumokba megy. Bécsben minden múzeumot megnézett. Pesten a Duna-parton szeret sétálni. — Még nem láttam egy bécsi kocsmát belülről... Többet tölt úton, mint odahaza. Mert a kalauzok hivatalosan csak addig vannak szolgálatban, ameddig forognak a kerekek. Nappal pedig nem forognak, hanem egy távoli város állomásán, mellékvágányra félretolva, áll a hálókocsi. — Ez a legnehezebb a maga munkájában? A hosszú távollét? — Megszokja az ember. Inkább az örökös éberség. Tudja, menynyit ér egy ilyen kocsi? Hárommillió lett. Egyszer egy kollégám éppen csak „átment“ a szomszéd kalauzhoz, ilyenkor, éjszakai csendben, s a villanyrezsót elfelejtette kikapcsolni. Leégett a kocsi. Fél szemmel alszom mindig... — Karambolja nem történt soha? — Még 1945-ben egyszer elromlott a fék. Úgy vágtattunk alá Predeálról, mint az eszeveszett. Szerencsére a forgalmisták látták, mi történt, mindenütt szabad utat nyitottak előttünk. Egészen Bukarestig tartott a lendületből, úgy nekiindultunk a hegyekben. Az asszonyok sikoltoztak, egy férfi ki akart ugrani, alig tudtam lefogni. Nekem kellett bátorítanom az utasokat, pedig én is féltem. Azt mondtam magamban, na én se ülök többet hálókocsira. De azért a harmadik nap szépen jelentkeztem a szolgálatban. Azóta egyszer se hiányoztam. Legnagyobb elégtétele, ha az utasok reggel elégedetten szállnak le ebből a „mozgó szállodából“, amelynek portása, számvevője, gondnoka, mindenese egy személyben. — És a legnagyobb egyéni élménye mi volt ebben a munkában? — Egyszer egy nagyon kedves vendégem akadt. Talán a szokásásnál is puhábbra vetettem az ágyát, elsimítottam a lepedőn minden ráncot. S azt mondtam neki: „Parancsoljon, mérnök elvtárs." Erre megölelt, és megcsókolt. Ugyanis a fiam volt a bukaresti könnyűipari kutatóintézet mérnöke. Temesvárra utazott kiküldetésben....