Előre, 1976. április (30. évfolyam, 8825-8850. szám)
1976-04-01 / 8825. szám
2. 1921. MÁJUS 8-1976. MÁJUS 8 A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT FORRADALMI HAGYOMÁNYAINK DICSŐSÉGES FOLYTATÓJA (Folytatás az 1. oldalról) társadalommal szembehelyezkedő erők elleni uralom formáját, mint a szocializmus megteremtésének feltételét. Friederich Engels méltán írta a román szocialistáknak. „Nagy örömmel láttam, hogy a romániai szocialisták bevették programjukba annak az elméletnek a fő elveit, amelynek sikerült egyetlen harcos csoportba tömöríteni Európa és Amerika csaknem összes szocialistáit - barátomnak, az elhunyt Karl Marxnak az elméletéről van szó.“ Hazánk forradalmi folyamatának alakulásában, a társadalmi harcok fejlődésében új szakaszt jelentett a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártjának megalakulása. A proletariátus marxista vezérkaraként ez a párt a néptömegek élére állt azokban a csatákban, amelyeket a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, a jobb életért, a társadalmi és nemzeti szabadságért vívtak. E párt megalakulása hazánk gazdasági-társadalmi és politikai fejlődésének eredménye, kifejezője volt a román társadalom előrehaladása követelményeinek. Ez a párt a proletariátus, a dolgozó nép forradalmi vezérkaraként, egységes pártként tevékenykedett, következetesen küzdött az összes haladó erők összefogásáért a kizsákmányolás és az elnyomás elleni küzdelemben. Tevékenységében szüntelenül erősítette kombattív taktikáját, mind világosabban fordult a dolgozókat foglalkoztató alapvető problémák felé: a politikai és gazdasági jogok kivívása, a politikai és szakmai szervezkedés, a nemzetközi munkásmozgalommal való kapcsolatok fejlesztésének kérdései felé. Mindez munkásosztályunk politikai pártját — amely tevékenységével elszántan szembeszegült a burzsoá renddel — nehéz megpróbáltatások elé állította: az uralkodó osztályok üldöző hadjáratot indítottak ellene. A polgári-liberális elemek, az úgynevezett „nagylelkűek" a munkásosztály pártját belülről bomlasztották, a párt tagjaiként 1899-ben heves támadást intéztek a munkásosztály e politikai szervezetének felszámolása érdekében. Egyesek közülük kiléptek a munkáspártból és átiratkoztak a Liberális Pártba. Noha a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártjának időleges felbomlása nehézségeket okozott a mozgalomnak, mégis alkalmul szolgált arra, hogy megtisztítsa sorait a burzsoá-liberális elemektől, így a munkásmozgalom szélesebb alapokon, következetesebb osztálypolitikával és a proletár elemekkel megerősödve még határozottabban fejlődhetett. „Mi nem mondhatunk le pártunkról és eszményeinkről — írta AI. Ionescu 1899-ben. — Szocialista munkások vagyunk és azok is akarunk maradni, mert politikai és gazdasági érdekeink nem engedik meg, hogy mások legyünk. . . Mi, a proletariátus vörös zászlajának hű katonái vagyunk és leszünk". A haladó munkások és a szocialista elvekhez hű értelmiségiek fokozták forradalmi tevékenységüket és sikerült életben tartaniuk, szüntelenül táplálniuk a munkásosztály egységének és szervezettségének szellemét. A szakszervezeti mozgalom egybehangolása és vezetése egységes szervének megalakítása 1906- ban, a szocialista körök egyesítése országos viszonylatban a Romániai Szocialista Szövetségbe (1907), amely három évvel később átalakult Romániai Szociáldemokrata Párttá - hazánk munkásmozgalma egységes érvényesülésének újabb lépcsőfokait jelentették. A Szociáldemokrata Párt ünnepélyesen kinyilatkoztatta: „A régi, elpusztíthatatlan szocialista gyökerek friss hajtásának" tekinti magát, az 1893- ban megalakított Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja küzdelmének természetes folytatójának. Új körülmények között fejlesztette tovább forradalmi mozgalmunk politikai vonalát. Századunk első két évtizedében megtartott szocialista konferenciákon és kongresszusokon meghatározta az egységes forradalmi küzdelem alapvető elveit, azokat az akciókat, amelyek országosan, egyesítik az összes proletár és szocialista erőket, olyan szocialista blokkot, „proletár pártot alakítanak", amely „előrelendíti a munkásosztály harcát az új Romániában a szocialista eszmények megvalósítása felé, a burzsoá tőkés elnyomás lerázása felé". Különlegesen ki kell hangsúlyozni azt, hogy a munkásosztály politikai, ideológiai és szervezeti egységének megnyilvánulása a marxizmus—leninizmus hazánk sajátosságára történt következetes alkalmazásának volt az eredménye. Amikor kitört az első világháború a II. Internacionálé számos szocialista pártja irányt vesztett, a Romániai Szociáldemokrata Párt helyesen értékelte a történelmi jelenségeket, helyesen határozta meg a háború jellegét, s ez alkalommal is egységesen cselekedett az egész nép harcának egyesítése érdekében. Munkásoszályunk, egész népünk egységes forradalmi harcának erős fellendülése közepette mind teljesebben nyilatkozott meg internacionalista szolidaritási szelleme. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején hazánkból az önkéntesek ezrei fegyveresen védték a szovjet hatalmat. Ezzel egyidőben országunk munkásosztálya szolidaritási akciókat szervezett az októberi forradalommal, támogatta azt a sajtó hasábjain, a parlamentben, képviselői révén, nagygyűléseken, különböző tüntetések és sztrájkok alkalmával. Munkásosztályunk cselekvési egységében nyilvánította ki erejét a forradalmi harcban. A párt rövid idő alatt erős és országos tömegpárttá vált. 1920 elején több mint 160 000 tagot számlált. A szakszervezeti tagok száma az 1916-beli néhány ezerről 1920-ról negyedmillióra növekedett. Ugyancsak szüntelenül fejlődött a szocialista ifjúsági mozgalom. Az egységes nemzeti román állam megteremtése és a proletariátus politikai és szakmai mozgalmának országos szintű központosítása, új feladatok elé állította a munkásosztályt. Ezeket a teendőket a társadalom fejlődésének adott szakasza határozta meg, annak szükségessége, hogy biztosítani kell a munkásosztály vezető szerepét a társadalmi felszabadítási harcban és egyes demokratikus, forradalmiátalakulások megvalósításában. Ezek a követelmények megfeleltek a tömegek gyors radikalizálódási és ideológiai tisztázódási folyamatának, amely 1921 májusában a Szocialista Párt Román Kommunista Párttá történt átalakulásához vezetett. A Socializmus című lap méltán hangsúlyozta: „Az egész párt egységes marad az annyi csatában becsülettel hordott zászló körül". Ez a munkásosztály és egész népünk történetében legnagyobb jelentőségű esemény, tehát az egész romániai szervezett munkásmozgalom egységes akaratának kifejezője volt. A Román Kommunista Párt népünk, a régi szocialista mozgalom legszebb forradalmi hagyományainak folytatója, megvalósítója azoknak a nagyszerű célkitűzéseknek, amelyek a 83 évvel ezelőtt megalakult munkáspárt alapítóit lelkesítették, pártunk megvalósításaival túlhaladta az akkori elveket. Hazánkban végérvényesen felszámolta az ember ember általi kizsákmányolást, megteremtette a szocialista társadalmat, népünket sikeresen vezeti a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének az útján, a kommunista társadalom felé. A mai évforduló nemcsak tisztelgés a hősi forradalmi hagyományok előtt, hanem felelősségünk számbavétele is; azoknak a feladatoknak a számbavétele, amelyek a nagyszerű hagyományok folytatását jelenti. Hatalmas feladatok állnak előttünk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének munkájában. Pártunk, munkásmozgalmunk forradalmi tapasztalatai azonban kezességet jelentenek arra, hogy megvalósítjuk őket. Nagyszerű hagyományainkat tovább vinni azt jelenti mindenekelőtt, hogy fáradhatatlanul küzdünk a párt vezető szerepének további erősítéséért, az egész nép, nemzetiségétől függetlenül az összes dolgozók pártkörüli összeforrottságának további szilárdításáért, az iparban, a mezőgazdaságban, a beruházásokban, a kultúra felvirágoztatásában és a szocialista tudatformálásban ránk háruló feladatok maradéktalan teljesítéséért. Hősi hagyományainkat tovább folytatni azt jelenti számunkra, hogy életbe ültetjük a XI. kongresszus határozatait, erőfeszítéseket teszünk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom és a kommunizmus felé haladás nagy művének megvalósításában. „A kommunista párt létrehozása — hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs — a forradalmi erők és a marxizmus—leninizmus diadalát jelentette országunk munkásmozgalmában; ettől a pillanattól kezdve a romániai forradalmi mozgalom új, fejlődésének magas szakaszába lépett". De erről cikksorozatunk következő részében szólunk. SOK PRIMŐRT, GAZDAG VÁLASZTÉKOT Az idei tavaszi készülődés örvendetes jellemzője a megélénkülő kertészkedési kedv, így van ez Kovászna megyében is, ahol az időjárás közismerten rövidre szabja a zöldségek tenyészidejét. A termelési vállalkozásokat nagyüzemi szinten egészíti ki, teszi teljesebbé az állami mezőgazdasági vállalat keretében létesülő új zöldségesfarm. Új farmról írunk, hiszen a két évvel ezelőtt létesített hasonló egység rövid ideig tevékenykedett. Hogy mi vezetett a jó úton indult farm felszámolásához, arról már beszámoltunk. Ezért most másra szeretnénk felhívni a figyelmet. Arra, hogy a zöldségtermesztés nem csupán szervezési kérdés. Ha elbeszélgetünk az új farm létrehozásával megbízott szakemberekkel, szembeötlik, milyen sok a jó elképzelés, a hasznosítható ötlet. A kérdés az, hogy kampány közben jut-e elég figyelem majd a zöldségesekre ? Ezen dől el ugyanis a farm munkájának sikere. Az állami vállalat vezetői szem előtt tartják a megyei érdekeket, megítélésük szerint mindent meg is tettek azért, hogy a termesztésre való felkészülés zavartalan legyen. Nos, jó gazdálkodásra lesz szükség méginkább akkor, amikor a zöldségeseket gyomlálni kell, s amikor a burgonya is kéri a munkáskezeket. Persze, nem akarjuk mi most összehasonlítani a zöldségest a burgonyatermesztéssel. Kovászna megye állami farmjai az ország nagy krumplitermelői közé tartoznak, a vállalat jövedelmezőségét, gazdálkodási eredményességét nyilván a burgonyatermesztés színvonala határozza meg. De bizonyítania kell az utóbbi időben nyolc átszervezést megért zöldségfarmnak is. A szövetkezeti zöldségesek profilja eléggé egyoldalú, e gazdaságok úgyszólván a gyökérzöldségfélék termesztésére szakosodtak. Ez is jó, ez is kell, ám a hagyma, uborka, káposztafélék, sőt a saláta-, spenótellátás nem kis mértékben a farm termelésétől függ. A megye eljutott oda, hogy végre rendelkezik két nagyüzemi zöldségeskerttel. A kézdivásárhelyi termelőszövetkezet zöldségese jó úton jár, a szépmezői farm sikere a támogatástól függ, így, csakis így biztosítható ugyanis, hogy a betakarítás után ne egy újabb átszervezés tanulmányozása kerüljön előtérbe, hanem a betakarítási tapasztalatok kiértékelése. Flóra Gábor EGY ZÖLDSÉGESFARM INDULÁSA ELÉ A TERMELÉS ÉS A SZOCIALISTA TUDATI-ERKÖLCSI NEVELÉS SZOLGÁLATÁBAN GONDOLATOK EGY FALIÚJSÁGKIÁLLÍTÁSON Mint már rövid hírben jeleztük, megyei faliújság-kiállítás nyílt meg március derekán a szebeni szakszervezeti művelődési házban, amely színvonalasan illeszkedik be a politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresszusa előkészítésének időszakában sorra kerülő Szeben megyei rendezvények sorozatába. Érdemesnek tartjuk kissé bővebben bemutatni ezt a kiállítást, elsősorban annak szemléltetésére, hogy miként lehet kihasználni a vizuális agitáció, s ezen belül a faliújság nyújtotta tág lehetőségeket a tudati-erkölcsi nevelésben. Ugyanis annak ellenére, hogy az utóbbi években — az 1971. novemberi központi bizottsági plénumon elfogadott ideológiai program szellemében — országszerte valósággal újjászülettek az üzemi és intézményi, munkahelyi és utcai faliújságok, vannak még szép számmal munkaközösségek, amelyek vagy lebecsülik ezt a műfajt, vagy nem találnak „témát“ hozzá, vagy egyszerűen nem ismerték még fel a politikai szemléltető agitációt vonzó, rugalmas és hatékony eszközében rejlő lehetőségeket. A jelenség nem lehet ismeretlen Szeben megyében sem, erre lehet következtetni abból, hogy a kiállítás szervezője-rendezője — a megyei pártbizottság propaganda-osztályának a politikai munkával foglalkozó szektora — a tartalmi és tematikai szempontok elsődleges figyelembe vétele mellett jól átgondolt metodikai szempontot is követett a kiállított anyag kiválogatásában és elrendezésében, így például, mintegy a kiállítás bevezetőjeként, mintapéldányokat mutat be a faliújság sajátos műfajaiból (rövid cikk, vers, karikatúra, fénykép-ankét stb.) és formáiból (különkiadás, ünnepi szám stb.). E hasznos és hangsúlyozottan gyakorlati útmutató jellegű bevezető után témák szerint válogatott és összeállított pannók következnek a megye iparvállalataiban, mezőgazdasági és kisipari szövetkezeti, valamint kereskedelmi egységeiben működő faliújságok anyagával, majd 27, önálló üzemi faliújság bemutatása után a politikai szemléltető agitáció tartalmas és változatos formái, az egyénenként végzett mindennapi politikai munkát szemléltető összeállítások gazdag anyaga zárja a sort. KÖZPONTI TÉMA: A MINDENNAPI MUNKA A kiállítás egésze, de legfőképpen annak témák szerint feldolgozott része, átfogó és meggyőző képet nyújt arról, hogy a megye különböző ipari és mezőgazdasági termelőegységeiben mi foglalkoztatja leginkább az embereket, mi az, ami állandó és központi témát szolgáltat a faliújság-szerkesztő kollektíváknak. Csaknem kivétel nélkül az összes faliújságok központi témája — a legváltozatosabb műfajokban feldolgozva — a mindennapi termelőmunka és a vele szorosan összefüggő munkaetikai, tudati megnyilatkozások — pozitív és negatív vonatkozásban egyaránt. A termeléssel szorosan összefüggő és a gazdasági tervfeladatok példás teljesítésének szolgálatába állított faliújságanyagok megannyi jelenséget, mozzanatot és magatartásformát tükröznek a maguk sajátos eszközeivel, olyan fontos témakörökben, mint: a gépek és berendezések kihasználása, az anyag- és nyersanyagfogyasztás csökkentése, a fűtőanyag és a villamos energia takarékos felhasználása, a munkaidő kihasználása, a termékek minőségének javítása, az újító szellem ösztönzése a termelésben, a munkavédelmi előírások tiszteletben tartása, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevékenységének vetületei, a szocialista etika és méltányosság elveinek és normáinak tiszteletben tartása és így tovább. HŐSÖK FEHÉRBEN ÉS FEKETÉBEN A faliújság általában a tudatos felnagyítás — szatirikus műfajaiban pedig a kimondott túlzás, sőt torzítás (nem meghamisítás!) — híve, csak fény-árnyék, fehér-fekete ábrázolásban állít ki közszemlére jelenségeket, embereket, helyzeteket. Nem ismeri a szürkét. Ezen a kiállításon a hősök százaival ismerkedhetünk meg fehérben is, feketében is. A szocialista munkaverseny élenjáróinak, a termelőegységek legkiválóbb dolgozóinak csoportképei és portréi fogadják a látogatót csaknem kivétel nélkül minden egyes kiállított faliújságon. Megszámlálhatatlanul sokan vannak és a képeik alá, vagy mellé írt pár szavas szövegekből sokmindent ki lehet olvasni helytállásról, odaadó, fegyelmezett munkáról, áldozatkészségről és mindarról, ami a szocializmus építőjének erkölcsi arculatát meghatározza. Mellettük azonban szép számban megismerkedhetünk azokkal is, akik valamilyen okból karikatúra-, vagy szatírikus vers-témát szolgáltattak a faliújságnak, és most itt állnak, feketében (még ha karikatúrájukat rikító színekben festették is), nevük és munkahelyük pontos megjelölésével. Közöttük azok szerepelnek túlsúlyban, akik hadilábon állnak a munkafegyelemmel, akik gondatlanok-rendetlenek a munkahelyen, selejtes terméket adnak ki a kezükből, demagóg módon sokat szónokolnak, keveset dolgoznak, akik szabad idejükben mértéktelenül italoznak, közbotrányt okoznak, vagy hozzányúlnak a közvagyonhoz. Azzal, hogy a faliújság, felnagyítva-eltúlozva a nyilvánosság elé tár negatív magatartásbeli megnyilatkozásokat, jellembeli ferdeségeket, a mindennapi munkában megmutatkozó hibákat és fogyatékosságokat, egyik alapvető nevelő funkciójának tesz eleget, a maga módján, a maga eszközeivel hatékonyan járul hozzá a különböző nagyságú vadhajtások lenyesegetéséhez. Hangsúlyoznunk kell e funkció nevelő jellegét, hiszen ez adja meg egész tudatformáló munkánk, s ezen belül a faliújság értelmét és legfőbb célját is. A szóbanforgó kiállításon azonban láttunk arra is példát, hogy szem elől tévesztették a faliújságnak ezt az alapvető funkcióját és — finoman fogalmazva — nagyon is túllőttek a célon. Az egyik szatirikus faliújság egy száraz gyümölcsfát ábrázol, a következő felirattal : „Tisztítsátok meg a fákat a hernyóktól !“ „Figyelem ! Férges gyümölcs !“ A faliújság szerkesztői szerint ezek „a hernyók“ (és ugyanakkor „férges gyümölcsök“) pedig a következők (név szerint) : aki hiányzik a szakképesítő tanfolyamról, aki egy negyedórával hamarabb eltávozik a munkahelyéről, hogy elérje az autóbusz-járatot, aki nem fogadja a munkatársai köszönését, aki nem tartja be az ebédszünetet, hanem munka közben is falatoz és így tovább. A szatíra, ismételjük, felnagyít, tudatosan túloz — ez a faliújság viszont olyan keményen sújt le, hogy az már megsemmisítő erejű. A gyümölcsfák hernyóit, tudjuk, el kell pusztítani. Ezek szerint ezeket az embereket... Csak azon lehet csodálkozni, hogy a kiállítás igényes szervezőinek-rendezőinek elkerülte a figyelmét ez a sem ide, sem máshova nem való, szocialista nevelési elveinkkel összeegyeztethetetlen „bírálati“ mód. TANULNI EGYMÁSTÓL Két szóban így lehetne megfogalmazni a kiállítás alapvető célját. Ugyanis nem valamiféle ünnepi jellegű rendezvényről van szó, hanem egy olyan kezdeményezésről, amely — a faliújság-szerkesztő kollektívák versenye mellett — gyümölcsöző tapasztalatcserére nyújt módot. Ennek érdekében a kiállított reprezentatív faliújságok mindenike alatt ott áll vaskos albumokba kötve az illető szerkesztő-kollektívák egész múlt évi munkájának termése, amelyeknek fellapozása már önmagában jó alkalmat nyújt arra, hogy tanuljanak egymástól. Ezenkívül szervezett tapasztalatcserékre is sor kerül a kiállítás egész időtartama alatt. Röviddel megnyitása után a könnyűipari vállalatok, a szövetkezeti és kereskedelmi egységek, ezt követően pedig a líceumok és általános iskolák faliújság-szerkesztő kollektívái találkoztak az impozáns kiállító csarnokban, hogy a látottak és saját tapasztalataik alapján megvitassák : a faliújságok, mint a tömegnevelés hathatós eszközei, miként szolgálhatják még hatékonyabban a mindennapi termelőmunka, a szocialista tudati-erkölcsi nevelés ügyét. Horváth Júlia A BRIGÁD (Folytatás az 1. oldalról) gekből álló, hajlított cső leszabását, hegesztését rögzítő műszaki rajzot, sehogy sem jött ki a lépés — mondja Kovács János. — Hegesztő vagyok, nem lakatos, nehezen barátkoztam a méretek, szögek kiszámításával, a csapatvezetőt hívtam hát segítségül. Mikor ismét elakadtam, már nehezebben vettem rá magam a kérdezősködésre, de ő nyugodtan újra elmagyarázott mindent, így segít valamennyiünket Nemcsak új szakmát tanultunk tőle, eredeti mesterségünket is itt ismerjük meg igazán". „Nem szeretem az embereket beskatulyázni — magyarázta beszélgetésünk alkalmával Vígh János — egyikre csak komplikált, a másikra csak egyszerű munkát bízni. A fiatalokat is nehéz, szaktudást igénylő feladatok elé állítom, mert ez önbizalmat ad és tudásuk állandó gyarapítására, elmélyítésére kötelezi őket. Mikor 1948-ban idekerültem, azt mondták, hogy a legjobb szakember mellé osztanak be. Ügy is volt. De a csoportvezetőm csak hallgatott. Ha kérdeztem, hogy ezt vagy azt hogy kell csinálni, legfeljebb azt mondta: nincs szemed? Nem látod? Sok keserűséget nyeltem akkoriban s megfogadtam: én más leszek". A brigád tagjai kommunisták. Szakmában, felelősségérzetben, munkásöntudatban vezetnek. Ebben rejlik Vighék ereje. A NEGYEDÉVI TELJESÍTÉS JELLEMZŐI Átlagtelesítmény rekordszinten Ha az olvasó — aki egyben ásványvíz-fogyasztó is — megfigyelte, az utóbbi években igen örvendetesen megszaporodott a forgalmazott ásványvizek száma, rég hallott vagy pedig teljesen ismeretlen elnevezéseket reklámozó címkékkel sorakoznak a polcokon az asztali fogyasztásnak szánt vagy pedig otthoni gyógykezelésre javallott félliteres, literes borvizes üvegek. Mintegy szemléltetik a nemzetközileg is jelentős, számontartott természeti kincsünk ipari hasznosításában tett erőfeszítések eredményeit. Köztudott, hogy Hargita megye egyike ásványvizekben igen gazdag területeinknek; érthető tehát, ha a kereskedelmi hálózatban közvetlenül észlelhető választék-gazdagodásban szépen „részesedik“; habár ennél is jelentősebb az abszolút számokban, a termelés mennyiségi mutatóival kifejezett gyarapodás. Hiszen a borszéki töltőállomás kapacitásának megkétszereződése jószerével észrevétlenül marad a mindennapi fogyasztó számára (esetleg éppen ellenkező következtetésre is hajlandó, ha netalán hiába keresi a kedvenc üdítőt), s a tusnádi meg az új csíkszentkirályi borvizekről sem tudhatja, hogy belőlük jóval az átlagosnál nagyobb mennyiségek kerülnek palackozásra, egyrészt a források hozamának, másrészt az új töltedék magas műszaki színvonalának köszönhetően. Az új ásványvizek nevei között a Perla Harghitei címke nem hangzik teljesen ismeretlennek, hiszen két korábbi hargitai borvíz, az ugyancsak csíkszentkirályi Hargita és a több évtizedes népszerű Kászon gyöngye kombinációját érezzük meg benne. Bár az ásványvíztöltő-üzem idestova egy éve működik, az új nevet hirdető címke csak pár hete tűnt fel az üzletek vásárlói előtt: az első hónapokban ugyanis még az első, csíkszentkirályi töltődő termékének nevét viselte, eléggé nehezen észrevehető kiegészítéssel: Kettes számú forrás. Az idén viszont már Hargita gyöngye (Perla Harghitei) megnevezéssel kerül forgalomba az ötvenmillió üveg évi kapacitású ásványvízpalackozó egység ásványi sókban, üdítő szénsavban gazdag terméke. S ez a megoldás nemcsak azért volt indokolt, mert valóban teljesen új üzemről van szó, de a palackokban asztalra kerülő ásványvíz is más, s a réginél összehasonlíthatatlanul korszerűbb, a minőséget még jobban kihangsúlyozó technológia áll a kitermelők rendelkezésére. A helyi iparhoz tartozó új egységnek valójában ez az első igazi termelési éve: a javított, módosított két gépsor március elejétől kezdve dolgozik „szezonban“ megszokott ütemben, teljesítménnyel. Mert bár a töltőüzem ellátottsága lehetővé tenné állandóan a magas napi teljesítményeket, a fogyasztói igény mégis téli lassítást, nyári csúcsot tesz szükségessé. Esetleg lehetne olyan megoldással próbálkozni, hogy a kánikulai igényekre már most felkészül a szállító, dehát ezt sem a raktározási feltételek, sem a pénzügyi gazdálkodási előírások nem teszik — legalábbis egyelőre — kivitelezhetővé. Ha viszont a kereskedelem úgy tapasztalná, hogy a tavaszi hónapokban is van kereslet az ásványvíz iránt, s nagyobb mint azt előre látta, a csíkszentkirályiak — most — szállíthatnak terven felüli mennyiséget. Így volt egyébként januárban és februárban, amikor körülbelül egymillió üveggel szállítottak többet, mint azt a terv eredetileg előirányozta. — Csupán pár napja megyünk teljes kapacitással — mondja Kopacz László egységvezető, miközben a szállítókorongon, szalagon, láncon haladó karcsú nyakú üvegek útját figyeljük. Először a félliteres palackozóvonalat állítottuk le a szokásos évi javítás elvégzésére, utána pedig a literes üvegeket töltő gépsort. Bár csak rövid ideje üzemel párhuzamosan a két töltővonal, megállapíthattuk, hogy Hammer Félix mester vezetésével jó munkát végeztek a karbantartók. De a legjobb gép is csak emberi segédlettel képes teljesítményre. Ezzel is rendelkezik Szentkirály. A gépek mellett kialakult a közösség, amely kiemelkedő eredményekre képes. Olyan ügyes nők dolgoznak itt, mint Salamon Irén vagy Ferenc Erzsébet. Mindezt a napi teljesítmények igazolják, a mostani átlagteljesítmény eléri a tavalyi rekordnapok szintjét, s mint mondottam, tulajdonképpen csak most kezdődik az idény. Valószínű, hogy a nyári hónapokban nem lesz alkalmunk havi egymillió üveggel adni terven felül, de a tervünket mindenképpen teljesítjük. És ez az elmúlt évhez képest 9 millió üveg üdítő ásványvizet jelent többletként. Kálmán Gyula Tízcsepp-milliárdokból, sok- sok erdei csermelyből szívta tele magát a zavarosan — majdhogynem haragosan — hömpölygő Maros. Az erdő duzzasztotta naggyá, szilajos hullámhátúvá. Az erdő, amely hűségesen végigkíséri még itt, az alföldön, a legalsó szakaszban is a Tisza felé tartó folyót. Az árterületi és annak közelében sudár tölgyek, évszázados nyárfák, akácok strázsálnak, — Aradtól Szemlakig húzódik a birodalmunk. A Maros folyását követi mind a hétezer hektárnyi erdőnk — mutat a színes térképre Marinescu Gheorghe mérnök, a pécskai erdészeti hivatal főnöke. — Féltő gonddal kell ezt óvnunk orozó fejszecsapásoktól, az „irtom, vágom, ahol érem" mentalitástól. Mert kincs az erdő. Az egészséges mikroklíma kialakítása, a környezetvédelem el sem képzelhető nélküle. — S hogyan tesznek eleget ennek a feladatnak a pécskai körzetben? — Tervszerű ültetéssel. Bőven van pótolnivaló. Tavaly is több mint száz hektár irtási helyet erdősítettünk. Legalább ennyit ültetünk idén is, öt hektáron földbe is kerültek a csemeték. Igaz, március elején munkához láttunk. Csak hát. .. Kényszerpihenőre fogott a téli idő. De mihelyt olvadni kezd a hó, folytatjuk az ültetést. S az olyan embereket, mint Baranyi Antal például, nem kell erre külön nógatni. Vérében a felelősség, a kommunista kötelességtudás, írhatna róla. — Olyan jó erdész ... — A 24 közül talán a legkiválóbb. De ha felelevenítek egy epizódot, akkor megtudhatja, milyen ember Baranyi Antal, a pécskai kanton erdő- és vadőre. Tavaly nyáron, amikor a tomboló Maros elöntötte az erdőt, sok vad került veszélybe, nem tudott menekülni az ár elől. Ekkor kezdett hősies munkába Baranyi. Nyulakat, őzeket emelt bárkájába, s evezett velük biztonságos helyre. Sokszor fordult a fák között a hullámtengeren, sok állatot mentett meg a fulladástól... Ma már nem találkozhat vele. De ha itt marad, holnapra behivathatjuk. Messze van az erdő, s ő mindig ott tartózkodik... — Ahogy gondolja. Ha ragaszkodik, elkísérem a kantonhoz. Ott talán megtaláljuk az erdészt — ajánlkozott Aconi Lázár, az erdészeti hivatal technikusa. Útrakeltünk. Pedig ha tudtam volna, hogy milyen körülmények között kell letaposni azt a négy kilométernyi utat, akkor valószínű elállók szándékomtól... Kiértünk a községből, a szélvédte utcákból. És bandukolunk a Marosgáton. Gumicsizmás kísérőmet nemigen zavarja a hómező-taposás, az én félcipőmbe azonban könyörtelenül behatol a pécskai „vendég marasztaló“. Kucsmáját viszont ő is jól fülére húzza. Süvít, rakoncátlanul nyargalászik a szél, szinte leseper a Maros-gátról. — Csúnya idő — szűk fogai közt a szót kísérem. — S embereink ilyenkor is kint vannak. Erdőt védenek, vadat vigyáznak, etetnek. Ne higgye, hogy olyan könnyű az erdészélet, ahogy egyesek gondolják. Nagy a felelősség, s a munka sem kevés. Hosszú volt a tél, lelkiismeretesen gondoskodni kellett a vadállomány etetéséről is. Erről később egy-két adatot én is megjegyeztem magamnak. Azt, hogy csak a Baranyi körzetében, a jelentős menynyiségű széna és vadgesztenye mellett, 2400 kiló gabonahulladékot, 500 kiló sót és más tápanyagot vittek az etetőhelyekre. Marosról fúj a szél, beleszánt az erdőszegélybe. De oda se neki, feltűnt már a kanton épülete. — Ha később jönnek, aligha találkozunk. Az erdőbe készültem éppen, mert a műhelyben halad a munka — mutat körül a robusztus termetű Baranyi Antal, Köröskörül fűzvesszők. A nyalábokból vagy tízen vágják másfél arasznyira a pálcikákat, készítik elő az ültetőanyagot. Nem, nehéz, inkább pepecs, kézügyességet igénylő munka ez. Kovács János, Juhász Erzsébet, Rabi József és a többi „fűzfás“ érti a módját, akkurátusan kanyarítják késükkel a vesszőt. Mert hát... — Három hektár erdőirtásos helyen 330 000 fűzfát ültetünk — kapom a felvilágosítást az erdésztől —, amelyhez jól előkészítettük a területet. Szántás előtt nehéz erőgépekkel téptük ki a fatuskókat, gyökereket. A kisipari termelőszövetkezetek számára neveljük a fűzet, különféle fonottáru készítéséhez... Csak fülöncsíphetnénk már egy kis jó időt. 7500 vessző elültetése után abba kellett hagyni a füzesítést. De a felkészüléssel nincs baj. Az erdősítéshez szükséges gödröket elkészítettük, jobban mondva gépekkel kiástuk. Ugyanis 15 hektáron nyárfát, akácot és más csemetét is ültetünk. — Ön is kiveszi részét ebből, vagy pedig, mint mondani szokás, inkább csak irányítgatja az erdősítéshez felfogadott idénymunkásokat ? — Együtt dolgozom velük. Én mutatom meg mindegyik embernek az ültetés módját. S arra külön vigyázok, hogy becsületesen földbe helyezzenek minden csemetét. Felmegyünk a vendégszobába, ott folytatjuk a beszélgetést, kitömött bagoly, harkály, fácán, vadruca, tapsifüles társaságában. — Én preparáltam őket "— mutogatja nem titkolt büszkeséggel kincseit az erdészné, Baranyi Elvira. — Megtanultam, hogy kell ezt csinálni, s így varázsoltam a házba egy kis állatvilágot. Így van ez, ha az ember télen-nyáron az erdőben él. Mert itt lakunk, a vendégszoba mellett. Ide köti a szolgálat az emberemet, vele együtt engem is... Az ötvenegyedik évet tapossa Baranyi Antal. Széltől cserzett arcán nyugalom ül, miközben csendesen fűzi a szót. — Az erdő nélkül nemigen tudnék meglenni, annyira szeretem. Nem egyszer hajnalban nyakamba viszem a vadont, járom a '‘oldpás'okat. Figyelem a fákat, mert nemcsak a fejsze, de a vihar is kidönthet egyet-egyet belőlük. Lesem lépten-nyomon azt is, hogyan él a vadállomány, s ellátom eledellel. Tizenkilenc éve vagyok erdész. Erdőt, vadat védek, fát ültetek majdnem két évtizede. Szép mesterség annak, aki hivatását szereti. Mégha nehéz is a feladatvégzés. Naponta 12 órát is talpon vagyok. Kérdem, hogyan lett erdész? Ő meg nevetve meséli, hogy az ifjúkori hibákat helyre kellett billenteni. Ugyanis legénykorában, vagy 10 éven át minden télen az erdőben dolgozott, a kitermelésnél. Sok fát döntött. És még többet ültetett két évtized alatt. Új nyárfásokat, tölgyeseket, akácosokat nevelt 300 hektárnyi birodalmában. Hosszú évek óta a szocialista verseny élenjárója. A pécskai erdészeti hivatal megbecsült dolgozója. Amennyire szereti, annyira is félti, őrzi az erdőt. A felelősségtudat sarkallja a munkában. A cselekvő tenniakarás tudata alakítja életútját. Deme János ERDŐT, FÁT, VADAT VÉDEK... *5 ’ * .* **'' ' ELŐRE 1976. április 1.