Előre, 1980. augusztus (34. évfolyam, 10169-10195. szám)

1980-08-01 / 10169. szám

2. bomtAsamyag NEM ELDOBMI VALY ANYAG! (3.) TÖRVÉNY ADTA LEHETŐSÉGEK A JELENLEGI VÁROSRENDEZÉSI ELVEK szerint fejlődő településeink­ben eset­enként elkerülhetet­lenek a szanálások, bizonyos helyeken régi épületek lebon­tása és helyükbe újak építése. A modern, korszerű városkép csakis úgy alakítható ki, ha a régi, nem műemlékjellegű é­­pületek helyére többszintes tömbházakból álló lakónegye­dek épülnek, s azokban nem­csak kényelmesen lakni, ha­nem a kapcsolódó létesítmé­nyekben művelődni, szórakoz­ni, a gyermekeknek tanulni is lehet. Az ilyen jellegű fejlesz­tésre csakis előzetesen jóvá­hagyott városrendezési tervek alapján kerülhet sor, s e ter­vek megszületésétől a meg­valósításig hosszabb idő is el­telhet. Írásunkban megkíséreljük összefoglalni — a hatályos jog­szabályok és a dévai kisajátí­tási gyakorlat ismeretében — mindazt, amit ebben a vonat­kozásban el kell mondani, kü­lönös tekintettel arra, hogy szanáláskor nagy mennyiségű és jelentős értékű ÚJRAFELHASZN­Álható ÉPÍTŐANYAG KERÜL FORGALOMBA. Alkotmányos előírás bizto­sítja az államnak azt a jogát, hogy közérdekű építkezések céljára személyi tulajdonban levő ingatlanokat — lakóháza­kat és területet — sajátítson ki. Ugyanezt az elvi jelentő­ségű rendelkezést megtaláljuk az 58/1974. számú terület- és településrendezési törvényben is, amely a közérdeket kü­lönösen a lakásépítkezéseknél hangsúlyozza ki. A kisajátítás mindig megfe­lelő kártalanítás ellenében történik, tehát sohasem ingye­nes. Az 1676/1959. számú mi­nisztertanácsi határozat alap­ján — ez a jogszabály majd­nem 20 évig volt hatályban — a tulajdonosnak kártérítést fizettek, emellett visszavásá­rolhatta a háza lebontásából származó építőanyagokat is. Közben, a nem túlságosan ma­gas kártérítési díj kiegészíté­seként, egyes kisajátítási (e­­gyedi) rendeletek előzetes pénzügyminisztériumi hozzá­járulás alapján, a volt tulaj­donosnak ingyenesen juttatták a bontásból származó építő­anyagokat, de csak azoknak, akik újra fel akarták építeni lakóházukat. A kisajátítási tervek összeállítói nem voltak mindig következetesek, s meg­történt, hogy két, egymást kö­vető kisajátításnál az első tervben szereplő tulajdonosok ingyen megkapták az építő­anyagokat, a többiek, mégha az utca másik oldaláról volt is szó, már nem.­­ Ismeretes, hogy a régi sza­bályozást s a kialakult, ko­rántsem egységes gyakorlatot felváltotta a 467/1979. számú törvényerejű rendelet, amely­nek 9. szakasza kimondja, hogy a kisajátított épületek lebon­tásából származó építőanyago­kat a volt tulajdonosok ház­építés vagy egyéb háztartási célokra megtarthatják, viszont az anyagok kiskereskedelmi áron kiszámított ellenértékét A KÁRTÉRÍTÉSBŐL LE KELL VONNI, vissza kell tartani. Természe­tesen az anyagok elhasználó­dási (kopási) fokára is figye­lemmel kell lenni a vételár kiszámításánál; a kopási fo­kot a jogszabályban feltünte­tett értékelő bizottság hatá­rozza meg. Az új jogszabály lényegesen magasabb kártérítés kifizeté­sét teszi lehetővé a kisajátí­tott ingatlanokért — városon 80 000 lej a kártérítési díj felső határa —, ennek összegét a már említett értékelő bizott­ság az előzetes tervek és a helyszíni szemle után, eseten­ként határozza meg a ház ál­lagának, a lakóterület nagysá­gának, az építőanyagok mi­lyenségének és minőségének, a lakás kényelmi fokának és még nagyon sok egyéb szem­pontnak a figyelembevételével. Említettük már azt, hogy a jogi keret felvázolásán túlme­nően a dévai kisajátítási gya­korlatot is be szeretnénk mu­tatni olvasóinknak — a teljes­ség igénye nélkül —, ezért a továbbiakban az éppen folya­matban levő itteni legjelentő­sebb szanálás színhelyét is fel­kerestük. A kisajátítási terve­ket a beruházó, a Hunyad me­gyei Lakás- és Községgazdál­kodási Vállalat-csoport állítot­ta össze. Egy 810 lakrészből álló lakótelepet építenek az Oituz, az M. Eminescu és a Liliacului utcákban, a nemrég lebontásra került több lakó­ház helyére. A vállalat­csoport technikai igazgatójától, Arde­­lean Nicolae­­ mérnöktől tud­juk, hogy a kivitelezési terv­ben, az ún. általános költség­­előirányzatban több mint 2 millió lejt biztosítottak kárté­rítés fizetésére — ezt az össze­get ki is fizették a volt tulaj­donosoknak —, ugyanebben a költségvetésben a lebontási költségek is benne foglaltat­nak. Egyes helyeken a volt tulaj­donosok, ezek családtagjai és ismerősei bontották a házakat, szedték le a cserepeket, vették ki az ajtókat és ablakokat. Mellettük MEGJELENTEK AZ ALKALMI VEVŐK, akik jóváhagyott kérés alap­ján bizonyos mennyiségű tég­lát, cserepet, ajtó- és ablak­keretet vásárolnak meg az a­­nyagokat kezelő lakás- és köz­séggazdálkodási vállalattól, a­­melyet a helyszínen Blaj Doi­­na technikus legtöbbször egye­dül képvisel. A kereslet nagy, talán túlságosan is az, nem vizsgálja senki azt, hogy a ve­vők mire akarják felhasznál­ni az építőanyagokat. A válla­lat a faanyagon kívül min­dent elad, a cserép darabját 1,30 lejért, a téglát 0,50 lejért. Igaz, felkínálták az anyagokat a nép­tanácsoknak és a vállala­toknak is, de a solymosi nép­tanácson és a helyi autószál­­­lítási vállalaton kívül mások nem igen jelentkeztek. Az idő pedig sürget. Megértjük a sietség okát, azt, hogy a terü­letet minél előbb fel kell sza­badítani, de azért talán bon­táskor gazdaságosabban is fel lehetne használni ezeket az a­­nyagokat — közérdekű építke­zéseknél —, még akkor is, ha az a szállítási, raktározási költsé­gek növekedésével járna. Való igaz, a vevő — mert érdekelt — segít a bontásban, elszállít­ja az anyagot, kifizeti a vétel­árat, feltételezzük, hogy azt nem adja tovább, mégsem hisszük, hihetjük, hogy ez len­ne az értékesítésnek az építő­anyagok újrafelhasználásának egyedüli útja, módja. Deák Levente 1———— MUNKÁBAN —— A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA 1­­....... .................................................................................................................................................................................................. KÉRDÉSEKRE, KÉRÉSEKRE AZONNALI VÁLASZ A DEMOKRÁCIA FÓRUMAIN SZILÁGYCSEHEN Nicolici Vasile elvtáns, a szilágycsehi néptanács titkára egyben az SZDEF városi titká­rának tisztségét is betölti. Nemrég lezajlott többórás be­szélgetésünk során tehát ter­mészetszerűen szó esett az itt működő szocialista demokrá­cia és egység szervezeteinek tevékenységéről, a SZDEF- tanács koordinálta szervezeti életről. A kezdeti nehézsége­ken rég túljutottak, mondotta a titkár elvtárs, a vállalati, intézményi vagy lakókerületi szervezetek idővel megerősöd­tek, egyre világosabban kör­vonalazódott tevékenységük szférája. Mint mindenütt az országban, a szilágycsehi szo­cialista demokrácia és egység szervezeteibe is egyre több dolgozó kéri felvételét. — A szocialista demokrácia vállalati, intézményi munka­tervében — mondotta Nicolici Vasile elvtárs — gyakoriak azok a feladatok, melyek meg­oldása az egész munkaközös­ség hozzájárulását igényli. Érthető tehát, hogy ilyen irá­nyú akcióink egységbe tömö­rítik az illető vállalat vala­mennyi dolgozóját, párttago­kat és pártonkívülieket, közö­sen tevékenykednek a kitűzött cél eléréséért.­­ A demokrácia fóruma el­nevezésű tömegakció a Szocia­lista Demokrácia és Egység Frontja helyi tanácsainak e­­gyik sajátos és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő tevé­kenységi formája. Ennek ke­retében milyen akciókra ke­rült sor Szilágycsehen? — Hadd említsem elsőként a városunkhoz tartozó falvak­ban megszervezett fórumain­kat. Nádason, Völcségben, Csehhorvátban és Maroson a demokrácia fóruma keretében az egybegyűltekkel — 50—80 mezőgazdasági dolgozó jelen­létében — megvitattuk a jú­nius közepén közreadott 40/1975 számú, az állatte­nyésztésre és az állatállomány feljavítására vonatkozó tör­vény módosításáról és kiegé­szítéséről szóló törvényerejű rendeletet. A témia megválasz­tása nem nevezhető önké­nyesnek, sem véletlennek; községi képviselőinktől, a he­lyi pártszervezetek és a szo­cialista demokrácia és egység szervezeteinek vezetőitől ér­tesültünk hogy a falusi lakos­ságot érdekli, foglalkoztatja a törvénymódosítás és ennek következményei. Mind a négy faluban rendezett találkozón részt vett Vasile Vlaicu elv­társ, városunk polgármestere, továbbá több felelős szerv képviselője, mezőgazdasági szakemberek A jelenlevők kérdésekkel és kérésekkel „rohamoztak“ meg, és való­ban azokat a problémákat ve­tették fel, melyek megoldásra várnak. Nádason például va­laki azt kifogásolta, hogy nincs hol beszerezni az egyna­pos csibéket, ilyenformán nem vállalkozhatnak szárnyas­­nevelésre. Helytálló volt ez a megjegyzés. Zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy a rákövet­kező napokban 1000 csibét küldtünk a faluba. Hasonló problémát vetettek fel a ser­téshizlalással kapcsolatosan, melyre szintén találtunk meg­oldást. A találkozón jelen lévő állatorvos az állatbetegségek­kel kapcsolatos kérdésekre válaszolt, jómagam pedig a törvényerejű rendelet jogi ol­dalát világítottam meg. Sze­rénytelenség nélkül állítha­tom, hogy hasznos és érdekes volt az összejövetel. — Milyen kérdéscsoporttal foglalkoztak a városban szer­vezett demokrácia fórumán? — A közelmúltban a népta­nács gyűlés­termében Szilágy­­cseh jövőbeli fejlődéséről be­szélgettünk a lakossággal. Is­métlem, beszélgettünk, mert a város holnapját bemutató ma­ketten kívül semmilyen egyéb előre elkészített előadás vagy vitaindító nem volt. A város vezetőségének jelenlétében mindenki arról kérdezett, ami a legjobban foglalkoztatta, ér­dekelte, természetesen a vá­rosfejlődéssel kapcsolatosan. Különösen sok szó esett Szi­­lágycs­­.-h új központjáról: mit bontanak le, mikor kezdjük meg a központban az építke­zést, igaz az, hogy szálloda, művelődési ház, nyáriszínház stó is épül a régi megrokkant utcasor helyére? Meglepő és jó érzés volt hallani, hogy a helybelieket mennyire érdekli városuk sorsa. A hallottak alapján, úgy vélem, ezúttal mi is elmond­hatjuk, hogy Szilágycseh város SZDEF-tanácsa hasznos és vonzó formában szervezte meg a demokrácia fóruma elneve­zésű találkozókat, elérte a ki­tűzött célt, ez pedig biztosíté­kot jelent a további fórumok sikeréhez is. Kiss Zsuzsa KÖRNYEZETVÉDELEM, TAKAROS KÖRNYEZET A rétyi Nyírből sorra köl­töztetik el az idegen­forgalom kellékeit, mi több, az mtsz tehéncsordáját is kitiltották: lassan, fokozatosan életre kel a természetvédők régi álma, lezárják az illeték­telenek elől ezt a nem túl nagy, mindössze 26 hektáros, de oly értékes védett terüle­tet, amely most már végleg a nyírek, a tavirózsák, a ritka növények, állatok meg nem zavarható otthona. — Nem volt könnyű ezt a lépést megtenni, a rezervátu­mot lezárni — tudtuk meg Joós Magdolnától, a Szocialis­ta Demokrácia és Egység Frontja Réty községi (Ko­­vászna megye) tanácsának el­nökétől. — Előbb a legkülön­bözőbb, nem egyszer homlok­­egyenest ellentétes érdekeket kellett egyeztetnünk, nyilván a legfontosabb, a természet­es környezetvédelem javára. A legnagyobb szerencsénkre az utóbbi időben, a Feketeügy szabályozásával is kedvező le­hetőségek születtek arra, hogy a megoldást siettethessük. A Nyír közelében, a halastó part­ján előbb spontánul alakult ki újabb turisztikai közznt, amelyet nekünk c­sak fejlesz­tenünk kellett. Ezzel alkalom nyílt arra, hogy elsorvasszuk a Nyírben felállított kempinget. A házikókat már elköltöztet­tük, csak a vendéglő maradt régi helyén, de az is csökken­tett forgalommal. Különben ígéretet kaptunk arra, hogy a halastó partján motel épül, a­­mely átveszi a vendéglő sze­repét is, s azzal „lakatot“ is lehet tenni a kapukra. — Annak idején a könnyű­zene fesztiválok közönsége is sok kárt tett a Nyírben. Min­denekelőtt a hazafias munká­val ültetett csemeték látták kárát a nagy tömegnek. — Évek hosszú során át ez­rével ültettük a csemetéket, hogy pótoljuk az öreg, szétté­pázta,­­döntötte egyedeket. Ha ezek megúszták azt, hogy az mtsz legelő állatai nem fo­gyasztották el jó étvággyal, akkor a turisták, a fesztivál közönségének estek áldozatául. Ennek most már vége, a fesz­tivál is színhelyet változtatott, a csorda is ki lett tiltva... Nagy kedvvel kezdtük tehát újra a fásítást. Mintegy 5000 csemetét ültettünk az idén, így számuk meghaladja a húszezret A községi SZDEF- tanács magára vállalta a Nyír karbantartását, ápolását, így azt mondhatom, hogy a táj­nak ezt a csodálatos darabká­ját változatlanul meg tudjuk őrizni a következő nemzedé­keknek. A rétyi Nyíren máris meg­látszanak a gondos kezek nyomai, ha eltűnik a vendég­csalogató csárda is, amely kü­lönben a maga nemében han­gulatos és éppen ezért a kör­nyéken népszerű vendéglátó­ipari egység, a természet eme szeglete visszakapja végleg e­­redeti hamvasságát, üdeségét, amit kétségtelenül nagy ve­szély fenyegetett . A Nyírért vívott harc, a­­melyben távolról nem voltunk egyedül, hiszen a megyei párt­szervek minden vitás kérdés­ben oldalunkra álltak — vall­ja Joós Magdolna —, jót tett közösségünknek is, hiszen be­bizonyította, hogy az összefo­gás, a céltudatosság eredmény­re vezet, de azt is, hogy nem kell és nem szabad élhetett kézzel várni akár a közösségi, akár a különböző jellegű sze­mélyes ügyek, problémák meg­oldását. Különben éppen ezek a kérdések és nyilván a meg­oldásukhoz vezető utak-módok képezték a községi SZDEF- tanács égisze alatt megrende­zett demokrácia fórumainak témakörét is. Tudni kell azt, hogy közigazgatási egységünk öt kisebb-nagyobb település­ből — a községközpont Réty mellett Szacsva, Bita, Komolló és Egerpatak falvakból — áll. Mindeniket a maga során a saját sorsa, fejlődési távlatai érdekli, nem véletlen ezek szerint, hogy a fórumokon ép­pen ezekről esik a legtöbb szó. A rendezvényeken jóma­gam mellett a néptanács, vala­mint a községben működő gazdasági egységek, tömeg- és társadalmi szervek képviselői vettek részt, ami lehetővé tet­te nemcsak a problémafelve­tést, hanem a kiút keresését, a megoldás módjainak megálla­pítását is, így sok szó esett a községi utak állapotáról, arról, hogy a falvak lakossága kész hazafias munkával azokon ja­vítani, ha annak anyagi fel­tételeit megteremtjük. A demokrácia fórumai, an­nak előtte a honpolgári gyűlé­sek kiváló alkalmat képeztek arra, hogy a községi SZDEF- tanács felvázolja településfej­lesztési terveit, de azokat a feladatokat is, amelyek a köz­ség, a falvak javainak jó gaz­dálkodását, a takarosabb kör­nyezet kialakítását, annak megőrzését célozzák. Dombra Mihály néptanácsi alelnöktől tudjuk meg, hogy a Réty köz­ségbeliek ragaszkodnak szülő­földjükhöz, készek azért áldo­zatot is hozni. — Közel másfél millió lejre terveztünk hazafias munkákat — ismerteti az eredményeket Dombra Mihály. — Ebből máris megvalósítottunk mint­egy 1,1 millió lejnyit ötszáz folyóméter járda készült el az idén, négy kilométeren útkar­bantartást végeztünk, befejez­tük a sportpálya építését a­­mint arról szó esett már, a Nyírben szorgoskodtunk, cse­metét ültettünk, 12 áteresztő hidat vertünk, s ami nagyon fontos, a Feketeügy holtága mentén 400 méteres gátat e­­meltünk, nagyobb esőzések idején ugyanis itt felnyomult a víz, veszélyeztette a házakat A rétyiek a szocialista de­mokrácia és egység szerveze­teinek ösztökélésére, a népta­nács segítségével és irányítása mellett nagy nemzeti ünne­pünk, hazánk felszabadulása évfordulója. Augusztus 23 tisz­teletére szeretnék teljesíteni a községszépítésre és -gazdálko­dásra kidolgozott tervüket, a települések szüntelen csinosí­tásával pedig eredményesen versengeni a megye többi köz­ségeivel. — Kikre támaszkodik az SZDEF községi tanácsának el­nöke — kérdezem Joós Mag­dolnától — a tervek kivitele­zésében? — Nyilván, mindenekelőtt a község kommunistáira, a kü­lönböző tömeg- és társadalmi szervezetek tagjaira, az utóbbi időben pedig a pártunk fő­titkárának kezdeményezésére megalakult szocialista demok­rácia és egység szervezeteire is, amelyek — mint közismert — magukba ölelik azokat a dolgozókat is, akik eddig nem, vagy csak kis mértékben vet­tek részt a közéletben. Ki sze­retném hangsúlyozni, hogy a helyi elnökök jól dolgoznak, Balázs Jutka könyvelő Eger­­patakon, idősb Búcs Géza nyugdíjas tanító Komollón, ifjabb Szőcs Árpád a lengyár­ban irányítja hozzáértően, lel­kesedéssel a munkát, s csak a legszebb szavakkal szólhatok dr. Bíró Lajosról is, aki a szocialista demokrácia és egy­ség szervezete községi bizott­ságának elnöke. Gyarmath János CÉLVONALBAN (Folytatás az 1. oldalról) II-es telep vezetőjére, Fluture Gheorghera, Bege Pongrác, Szőcs Mátyás mesterekre, Szász Imre balánbányai mes­terre. Mindenkit fel nem so­rolhatok, pedig sokan van­nak s még többen lesznek, ha mindannyiukat megismerhe­tem. A munkaközösség ugyan­csak ismerkedik az építőtelep vezetőjével. A tisztelet, a meg­becsülés­­ kölcsönös. Elisme­rik Lukács János kiváló em­berismeretét, szervezői-veze­tői képességét, gyakorlatát, igaz emberségét. Hiszen több mint negyedszázadot áldozott arra, hogy az ipar nélküli Gyergyószentmiklóson a helyi­ipar fejlesztésével a majdani iparosításhoz alapot teremt­sen. Késő délután kerestem. A tízórás munkaidőnek csak­nem a végén. Várnom kellett, míg bejárta a munkatelepe­ket. A telepvezetőkkel, a mes­terekkel megoldotta az anyag­­beszerzés, a szállítás aznapi bonyodalmait. Minden napra jut belőlük. Kimenetelük a körülmények szerencsés, vagy kevésbé sikeres összejátszá­sán múlik. Ezt az esetleges­séget egyszer s mindenkorra el kell hárítani. Elképzelései is vannak már, szívesen beszél róluk. — Az építkezés helyi anyagi bázisának megteremtéséhez máris hozzáláttunk. Az új betonállomás néhány napja üzemel. A meglevő beton­­elemgyártást és más kisegítő termelőtevékenységet, amel­lett, hogy bővítjük, egy helyre kell csoportosítanunk. A szál­lítási költségek csökkentése teszi szükségessé ezt. Bárho­gyan számoljunk, ezen áll vagy bukik a gyergyói lakás­­építkezés gazdaságossága. A szorosan vett helyi intézkedé­seken kívül, amelyekre futja a magunk erejéből, a megyei é­­pítővállalat, a néptanács segít­ségével meg kell oldanunk a házgyári nagypanelek ésszerű szállítását, a vasúti kirakodást. Jó együttműködéssel és egyet­értéssel sor kerül valamennyi­re. Amiként pártunk főtitká­ra, Nicolae Ceaușescu elvtárs a párt és az ország vezetőségé­nek nevében igényli és szor­galmazza, az építők is megáll­nak saját lábukon, az ősrégi mesterséget nemcsak emberi­leg hasznossá, hanem jövedel­mezővé is teszik. PILLANATKÉPEK A SZÉKELYKERESZTÚRI GYERMEKOTTHONRÓL ] Hogyan élünk mi, az ott­honbeliek. Hát reggel ko­rán felkelünk, bizony még álmo­sak vagyunk egy kicsit, hiszen egész nap kint vagyunk ilyenkor, vakációban, le is bámultunk a­­laposan, látszik, nem? Megmos­dunk, felöltözünk, na igen, a mosdás nem megy olyan gyor­san, sokan vagyunk, sorba kell állnunk a mosdóban. 21 A többiek még takaríta­nak, én fölseprem itt ezt a járdarészt, közben arra gon­dolok, alig egy hét, és máris in­dulunk a tengerpartra, táborba. Persze, itthon sem unalmas az élet, futballozunk, moziba já­runk, kirándulni megyünk a Sós­­kútra ...­­ Én pedig biciklizek. Bicik­lizni nagyon szeretek, csak most éppen beleakadtam a lép­csőbe, nem baj, fölemeljük és nyomás tovább. Az ott mögöttem a futballpálya, ott a nagyok szoktak játszani. 4. Újságot is olvasunk min­den nap, jár ide minden, gyereklapok is, napilapok is, a könyvtárban is rengeteg a könyv, van amit olvassunk. 5. Jaj, s ha valami szokatlan történik, összeszaladunk. Mert mi rettenetesen kiváncsiak vagyunk. Itt van például ez a két padi. Milyen nagyok! Milyen erősek! Lovat amúgyis olyan rit­kán lót manapság az ember... Közel azért nem megyünk hozzá, tudunk mi vigyázni magunkra. 4. Jó mélyre leássuk a göd­röt, aztán beton tartópillér . . . , kerül belé, arra egy vízszintes le­­oz udvar°n, de ahol ennyi gye­­mezt öntünk és kész a ping- rek van, elkel még kettő... Csak pongasztal. Van még vagy hat egy páran vagyunk itt a nagyok (A riporter felvételei) közül, a többiek Homoródon nyaralnak. Györffi Kálmán ARGET PÉLDÁJA (Folytatás az 1. oldalról) 1980-ban pedig, tehát tizenöt év múltán, eléri a negyven milliárdot. Tizenöt év alatt 4,1-ről negyven milliárd lejre! — ez a legbeszédesebb szám­adat, amelyen lemérhetjük, milyen távlatokat nyitott meg a kilencedik kongresszus a hajdan gyengén fejlett me­gyék előtt. Az iparral párhu­zamosan fejlődött a mezőgaz­daság is: 1965-ben a mezőgaz­dasági termelés értéke 1,2 milliárd lej volt, 1980-ra 3,8 milliárdot irányoztunk elő. De ez az adat csak úgy reális, ha megemlítem, hogy e tizenöt év alatt, a termelési mutatók növekedésével egyidőben, a mezőgazdaságban foglalkoz­tatott lakosság részaránya Ar­geș megyében 60,3 százalékról 30,8-ra csökkent. — Milyen a megoszlás termelési áganként, mire helyeztek nagyobb hang­súlyt a mezőgazdaság fej­lesztésében? — Túlzás nélkül mondha­tom, hogy valamennyi terme­lési ágban forradalmi válto­zások következtek be e másfél évtized alatt. 1965-ben a búza átlagos hektárhozama 1250 kiló volt, ez 1978-ban 2953-ra emelkedett, tavaly a kedvezőt­len időjárás ellenére is az 1965. évi termés kétszeresét arattuk le. Nicolae Ceaușescu elvtárs kezdeményezésére, a kilencedik kongresszus hatá­rozatainak szellemében, szé­leskörű tudományos kutató­munka bontakozott ki a me­gyében, aminek azért tulajdo­nítunk különös fontosságot, mivel Argeș szántóföldjeinek nagy része gyenge minőségű, podzolos terület. Az Albota, Maracineni, Stefane?ti kutató­állomások­ eddigi tevékenysé­gének köszönhetően a gabo­na-, a napraforgó- és zöldség­termés kétszeresére, a burgo­nyatermés az 1965 év előtti szint négyszeresére nőtt. E­­gyetlen konkrét példa: a Mi­­ro?i községhez tartozó gazda­ságokban, ahol 1965 előtt átla­gosan ezer kiló búzát és 1200 kiló kukoricát takarítottak be hektáronként, jelenleg 5206 kiló kukorica az átlagtermés nem öntözött területeken, a búzatermés pedig 3500—4800 között váltakozik. Soha nem remélt eredményeket értünk el gyümölcstermesztésben is. Ezen a téren emlékezetesek és mérföldkő jelentőségűek Nicolae Ceau?escu elvtárs munkalátogatásai a Maraci­neni, Bälile?ti és Mihaie?ti ül­tetvényeken. Az ez alkalommal tartott munkatanácskozásokon adott utasításai nyomán több ezer hektáron telepítettünk új gyümölcsösöket, és korszerű munkamódszereket vezettünk be a régebbiekben, ezek ered­ményeként tavaly csúcsered­ményt értünk el: 174 ezer ton­na gyümölcsöt takarítottunk be, ötvenkétezer tonnával többet mint 1965-ben. Hasonló eredményeket értünk el az állattenyésztés terén is: az el­múlt tizenöt évben 375 száza­lékos fejlődést értünk el, így jelenleg a mezőgazdasági ter­melés felét az állattenyésztési szektor adja. Az állati terme­lés felét a megye 23 ipari jel­legű telepén érjük el, ezeket is az utóbbi két ötéves terv során építettük.­­ Milyen távlatok elébe néz Arge? megye mezőgaz­dasága most, a tizenöt éves eredmények alapján, a ki­lencedik pártkongresszus megnyitotta úton? — A tizenkettedik párt­­kongresszus határozatainak szellemében a következő öt­éves tervre Arge? megyében is a mezőgazdaság műszaki-a­­nyagi alapjának fejlesztése és korszerűsítése, a tudományos kutatómunka eredményeinek intenzívebb alkalmazása a cél. Ebben segítségünkre lesz a megye mezőgazdaságának fejlesztésére előirányzott csak­nem kétmilliárd lej, a gépesí­tés ütemének fokozása. 1985- ig elérjük, hogy 45 hektár szántóra jusson egy traktor. Nagyszabású vízlecsapolási, talajfeljavítási munkálatok, az öntözéses területek kiterjesz­tése a további tervünk. Kor­szerű agrotechnikai módszerek meghonosításával 1985-ig hek­táronként 3900 kilós búza, 4480 kilós szemeskukorica át­lagterméseket tervezünk elér­ni. Ugyanebben az ötéves tervben 43,7 százalékkal nö­veljük a hús-, 30,6 százalék­kal a tej- és 39,5 százalékkal a gyapjútermelést. Úgy vélem, ezek a tervmutatók az eddigi eredmények alapján megvaló­síthatók, és öt év múlva, ami­kor a kilencedik pártkong­resszustól megnyitott új fej­lődési korszak két évtizedes mérlegét készítjük, mikor a szocialista Románia és ezen belül Argeș megye fejlődésé­nek húsz esztendejét mérjük fel, újabb, nem kevésbé meg­győző érveket tudunk felso­rakoztatni pártunk gazda­ságpolitikájának Nicolae Ceaușescu elvtárstól kez­deményezett országépítési stra­tégiájának életképessége mel­lett ELŐRE - 1980. augusztus 1

Next