Előre, 1983. november (37. évfolyam, 11175-11200. szám)

1983-11-01 / 11175. szám

ELŐRE 1983. november 1. A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÁLLAMAI EGYESÍTETT FEGYVERES ERŐI KATONAI TANÁCSA ÜLÉSÉNEK EREDMÉNYEIRŐL Az 1983. október 26.-29. közötti időszakban a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében (Lvov városban) V. G. Kulikov, az Egyesített Fegyveres Erők vezető parancsnoka, a Szovjetunió marsallja elnökletével megtartotta soron levő ülését a Varsó Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek Katonai Tanácsa. A Katonai Tanács munkálatain részt vettek a Katonai Tanács tagjai és az általuk vezetett küldöttségek a Bolgár Néphadsereg, a Csehszlovák Néphadsereg, a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Néphadserege, a Lengyel Hadsereg, Románia Szocialista Köztársaság Hadserege, a Magyar Néphadsereg és a Szovjet Szocialista Köztár- saságok Szövetségének Fegyveres Erői részéről. A Katonai Tanács elemezte az Egyesített Fegyveres Erők folyó tevékenységének egyes kérdéseit, és megfelelő ajánlásokat fogadott el ezek harcképessége és felkészültsége további tökéletesítéséről. Az ülés munkalégkörben, a kölcsönös barátság és egyetértés szellemében zajlott le. KÖZÉLET Ion Teju mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszter és Joao Don Santos Ferreira, Mozambik Népköztársaság mezőgazdasági minisztere megbeszéléseket folytatott Bukarestben. A két miniszter aide-memoire-t írt alá a megbeszélések folyamán elhatározottak gyakorlati valóra váltásáról. A mozambiki miniszter romániai látogatása során megbeszélést folytatott a Külkereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium, a Fa- és Építőanyagipari Minisztérium és a Külföldi Építkezési Főosztály vezetőségének képviselőivel. A vendég úgyszintén megtekintett mezőgazdasági termelő- és kutatóegységeket Argeș megyében. Országszerte megkezdődött a pionírok és az iskolások hazafias nevelési akciója, a Mindig előre! Az akció során az ország ifjú nemzedéke kifejezi forró hazaszeretetét és háláját Nicolae Ceausescu evtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára iránt a szocializmus évei során megteremtett nagyszerű élet-, munka- és tanulási körülményekért. A FIZIKAI TERMELÉS (Folytatás az 1. oldalról) szakmabeli is. Megirigyelhetné, milyen akkurátusan tologatja egymás mellé a fazon, a hát, a zsebellenző meg a többi zakórész vagy a nadrágszárak szabásmintáit. Közöttük alig marad elhullásra ítélt szövetdarab. Esetleg a görbevonalú formák között egy-egy nagyobbacska folt, amit kihasználni lehetetlenség. — A mi munkánkban a legfontosabb a szövet szélességének maximális kihasználása — mondja az asztalon kiterített szövegre mutatva Benedek Károly főrajzoló. — Mindenekelőtt meg kell lennie az előírt szövetszélességnek, a 152 centiméternek, s akkor nincs semmi baj. Ellenbe, ha csak 149, vagy 150 centimétert tesz ki, akkor már mindegyik öltönynél veszítünk egy centimétert, ki lehet számítani, ezer öltönynél ez már tíz méter. S ha egy 15— 20 ezres megrendelésről van szó, bizony ez az egy centis veszteség vagy nyereség nem elhanyagolható. Az egycentis „semmiséget" meg a hatalmasnak tűnő sokezres külföldi rendeléseket hallva kényszerét érzem, hogy e számadatokat a gyár viszonyítási rendszerébe elhelyezzem, a szabászok napi munkáját számszerűen is fölbecsüljem. Erről kérdem Lukács Andrást. — A napi nyolc órában hatszáz öltöny kiszabásával kell elkészülnünk, s ezeket a ragasztás után félkészen kell az összeállítóknak továbbítanunk. — S kijönnek a hatszázzal minden nap? — Megcsináljuk, ha jó minőségű az anyag. Vagy ha nem késnek a nekünk szállító szövetgyárak. Megtörténik ellenben ez is — emeli mutatóujját a szélén két helyen is pirossal megöltött szövetrészre. Nézem, s rájövök, szövethibát jelöl az egymástól 40—50 centire eső két bevarrás, vagyis egy félméter kiesik a sablonozni föltett szövetből... Fönt az összeállítóknál Geréb Domokos mester fogad. Négy, átlag 90 munkást számláló csoport dolgozik a keze alatt. A 13-as brigád egy 2500- as zakómegrendelésselsiet. Megy is a munka, időre fognak szállítani, mondja a mester. A 15-ös brigád szintén zakókon dolgozik, a 11-es nadrágokat gyárt, a 9-es mellényeket. Ez utóbbinál ismét egy, az iménti „1 cm-hez“ mérhető „apróságra" bukkanok. A mester újságolja, ezúttal kevés zseb van a mellényen, most elegendő a brigád 84-es létszáma. De ha négy zsebbel kéri a külföldi kliens, akkor a 110-es létszám is kevés, 120 munkásra van szükség. Gyári utam Végén Dombi Dezsőnek hozakodom elő az összeállítók 9-es csoportjának munkaerőgondjával. — Ez a munkánk természetéből ered, de munkaerőátcsoportosítással meg tudjuk oldani. SZOLGÁLTATÁSOK ÚJ SZEREPKÖRBEN (Folytatás az 1. oldalról) szövetkezeti tag és 250 bedolgozó foglalkoztatása enélkül is elég sok gonddal jár. Való igaz, különösen akkor, ha a kisipari szövetkezet — és erre a sepsiszentgyörgyi Szorgalom kimondottan jó példa — mindenáron ki akar törni régi, a nagyközönség öltöztetésében és a divat irányításában reáosztott „hamupipőke“ szerepkörből. És a mai, egyénre szabott divat követelményeinek megfelelően egyedi darabok, munka-, szabadidő-, alkalmi öltözködési cikkek tervezésével és elkészítésével akarja FELVENNI A VERSENYT A RUHÁZATI NAGYIPARRAL. A szándék dicséretes, a felkészülés több mint bíztató. Legalábbis erről győződtünk meg a szövetkezet alelnökével, Bartos Sándorral és elnökével, Smazonka Rozáliával folytatott beszélgetésekből, valamint a tervezőműhelyben, a kötődében, szabóságon, bedolgozó egységekben tett látogatáson. Mindenütt igényességgel, a megrendelő kívánságainak messzemenő figyelembe vételével találkoztunk. Kupfermann Etelka képzőművészeti főiskolát végzett modelltervező, minden új darabot olyan fantáziagazdagon és igényességgel alkot meg, mintha azt a legnagyobb divatházakba szánná. Antal Ferenc áruszakértő, a szövetkezeti tagok közkedvelt Feri bácsija, olyan meggyőző erővel ajánlja az új termékeket, hogy a kereskedők még akkor sem tudnak kitérni előle, ha egyáltalában nem áll szándékukban vásárolni. Bedő Veronika, a divatházi kötődő vezetője a műhely dolgozóit tervezésre, modellalkotásra ösztönzi. Hogy milyen sikerrel? Egyelőre csak annyit mondhat, hogy az Augusztus 23-i ünnepi felvonuláson a műhely hatvan dolgozója a saját tervezésű kötöttruhában, kompléban jelent meg. A legnagyobb elismerést kiváltó modelleket díjazták. A kreációs verseny a kötöde modelljeinek változatosabbá tételét segítette elő. Szabó Anna, a bedolgozó egység vezetője szintén a nők ötletességét dicséri. Ezen a részlegen kevesebb szakemberrel, de minőségi engedmények nélkül dolgoznak. A modell előírásaihoz igazodnak és nem egyszer változtatásokat javasolnak, amelyeket az egységvezető általában megszívlel. Simon Rozália szövetkezeti elárusító valamikor a gyárnegyed egyik kicsi bódéjában kezdte pályafutását. Tömve volt áruval a „bolt“, a vevők nem mentek el üres kézzel. Felfigyelt munkájára a szövetkezet vezetősége és egy butikszerű kis központi egységbe helyezte át. A konkurrencia nem zavarta a jó kereskedőt. A kicsi üzletben hónapról hónapra százezer lej körüli forgalmat bonyolít le. Minden reggel feltölti az árukészletet, az üzletecske ajtajára soha nem írja ki: „Áruátvétel miatt zárva". DEMOKRÁCIA FÓRUMA, DÉVÁN BÍRÁLAT ÉS SEGÍTŐ SZÁNDÉK Tartalmas, ötletekben, javaslatokban gazdag, igazi vitafórumot tartottak a minap Déván a közéleti tevékenység legaktívabb állampolgárai. A találkozót a municípiumi SZDEF-tanács hívta össze, és ezen megjelentek a városnegyedi pártalapszervezetek titkárai, a SZDE-szervezetek városnegyedi bizottságainak elnökei, a nőbizottság tisztségviselői, megyei és municípiumi néptanácsi képviselők és természetesen nagyszámú állampolgár. A fórumnak nem volt előre meghatározott, írott jelentéssel „alátámasztott“ napirendje — ha csak a Iacob Petru municípiumi néptanácsi vb-titkár törvényismertetőjét nem tekintjük külön napirendi pontnak —, így aztán mindenki azt mondhatta el hozzászólásában, amit a legfontosabbnak vélt, és aminek megoldásához segítséget várt vagy ajánlott fel. Igen, segítséget ajánlott fel — talán ez volt a találkozó egyik jellemzője: a segítőszándék, az összefogás szükségességének kinyilatkoztatása; nemcsak a segítség elvárása, a másra mutogatás, hanem az együttcselekvés óhaja. Felszínre kerültek egy fejlődő megyeszékhely, a közel 70 ezres lélekszámú municípium megoldásra váró gondjai. Érthetően kevesebb szó esett a megvalósításokról, az eredményekről, de volt, aki ezeket is említette. Budai Ferenc a 19-es kerületből a piaci kereskedelmi komplexum megnyitását tartotta az idei év legfontosabb, mindenkit érintő eredményének, mások az úthálózat korszerűsítését, a gombamódra szaporodó tömbházakat, az újabb sokszáz lakás építését tekintették sikernek. Majd a jobbító szándékkal megfogalmazott javaslatok következtek. Fenerloan, a 88-as lakótársulás tagja azt kifogásolta, hogy lakásához közel egy iskolaépületben cukrász-laboratórium üzemel, s a nyolc villanymotor zaja nappal, de különösen éjjel nagyon zavarja a csendet, el kellene költöztetni a labort félreesőbb helyre. Enache Vasile, a 13-as lakóbizottság elnöke szóba hozta a rendkívül zavaró, civilizálatlan utcai italfogyasztást, pontosabban a Gojdu negyedi élelmiszerüzlet melletti iddogálást; ezt a rend őreinek is észre kellene venniük. Gura Costica a Dacia lakónegyedből javasolta, hogy az ottani kispiacon is függesszenek ki árjegyzéket, mert enélkül a piac működése nem törvényes. Mások újabb gyermekjátszóhelyek létesítését javasolták, megjelölve az erre alkalmas szabad területeket. Elítélően nyilatkoztak azokról a személygépkocsi tulajdonosokról, akik a zöldövezet kellős közepén parkolnak. Voltak, akik szóba hozták egyes tömbházak födémszerkezetének siralmas állapotát, a gyakori beázásokat, a javítást végző szakvállalat munkacsoportjainak gyenge minőségű munkáját. Volt olyan lakótársulási megbízott, aki a nemfizető lakó ellen hozott bírósági kilakoltatási határozat végrehajtásához kért hatósági segítséget (Ardeleanu Rudi nevű lakóról volt szó, aki a lakótársulásnak 6000 lejjel tartozik). Hasznos volt mindenkinek ez a találkozó. Ahogy Drozd Elena, a municípiumi SZDEF- tanács elnöke mondotta: „A tanács, a municípiumi néptanács szembesült az állampolgári elvárásokkal, újra számba vehette az orvoslásra váró kérdéseket, amelyek megoldására intézkednie kell.“ De hiba lenne a Demokrácia fórumának jelentőségét csupán a fentiekben látni. Olyan közvetlen párbeszéd rendszeresítése a cél — ilyen vonatkozásban a mostani fórum már előrelépés volt —, mely rendszeres kapcsolatot teremt egy-egy területi-közigazgatási egység vezetősége és az állampolgárok között, s így ez utóbbiak tevőlegesen, mind inkább bekapcsolódnak a vezetésbe, a helyi ügyek intézésébe. Deák Levente „Szatmárhegy, amióta emberek lakják, mindig szomjazott. Vízre és nagyobb termésre. A hegyiek fennhordják a fejüket, azt mondják, megszokásból, mert gyakrabban kellett kémleljék az esőt hozó fellegeket. Ettől függött ugyanis az ivóvizük, ettől a háztartási vízkészletük, és persze a dombhátak termése. A hegyiek keményebben lépnek, azt mondják, dacból is, mert ezt a földet minduntalan igába kell törni, újra és újra meghódítani. Bizonytalan bizonyosság évszázadokon át, talpon maradni önmaguk erejéből." (Tavaszi menet, 1983. április 22) K Inyitott már a kikerics, de puhul a naspolya! A községi szövetkezet előtti fán karnyújtásnyira kínálják magukat az ízletes gyümölcsök. Mégsem nyúl hozzá senki. A hatalmas almásligeteket is többnyire csak élő bokorkerítés határolja. Sok dolga aligha akad itt, meg a szőlőskertek tájékán a csősznek. Az idegent egy-két pohár mustra, korcosra invitálják a gazdák, elmenetkor illatos almát nyomnak a kezébe. A szűkmarkú dombhátak közt kinézik a fukart, a magának valót. A szakembert elősüvegelik, ami nem a hivatali beosztásnak, hanem tudósának szól. Muntean Valér mérnök is inkább arra büszke, hogy az általa telepített almáskertek egyre több exportminőségű gyümölcsöt hoznak. A gyümölcsészeti kutatóállomás 1. számú farmjának vezetőjeként ő alkalmazza elsőként azokat az elméleti kutatási eredményeket, melyeket mérnöktársai hoszszú évek munkájával megalapoztak. Röviden szólva — szavait idézve —, a garast a falu, a megye almatermesztői előtt ő kell elsősorban letegye. Kérdezem: nem kockázatos — hírnévkockáztató — első fecskének lenni akkor, amikor még nem tudni, milyen is lesz a kikelet? — Ha egy űrhajós nem bízna abban, hogy..., vajon vállalná-e a repülést? Én bízom a tudásban, a tudományban, az előbbrelépés lehetőségében épp úgy, mint kutat mérnöktársaim szakmai hozzáértésében. Bár a mi gyümölcsösünket termelő egységként tartják nyilván, személy szerint közvetlenül is nyomon követem a kutatási témák sorsát. Állomásunk keretében külön szakcsoport foglalkozik például a földieper-termesztés fejlesztésével, egy másik a gyümölcsfák hozamának növelésével. Ennek keretében olyan fajták kinemesítésével, melyek ellenállóbbak a növényi betegségekkel és kártevőkkel szemben, olyan oltóanyagok fellelésével, melyek a mi megyénk talaj- és éghajlati viszonyainak jobban megfelelnek, illetve olyan művelés eljárások kikísérletezésével, amik révén csökkenteni lehet a vegyi kezeléseket. A harmadik "egy kutatási térm a kártevők és betegségek megelőzése és leküzdése. Az itt elért eredmények felmérhetetlen segítséget jelentenek nem csak a mi farmunknak, hanem a megye hasonló gyümölcsösei számára is, akárcsak a negyedik kutatócsoport fejlesztéssel kapcsolatos tanulmányai, amelyek hosszú távra vetítik elénk a teendőket. Ha nem lenne ez a kitekintés, ha nem fordítottuk volna a fülünket a legújabb eredmények meghallgatására, elmondhatnám ma azt, hogy ebből az amúgy is vízszegény földből egy ilyen rendkívül aszályos évben, több mint 80 vagon almát sajtoltunk ki?! Vagy azt, hogy több mint 100 tonna szőlőt szüreteltünk? — És a víz, mi lesz a vízzel? — Kifogunk rajtol Még ebben az évben. Embert próbáló munkával majdnem kilenc kilométernyi vízvezetéket fektetünk olvas Géza bácsi szakirodalmata, amely ráadásul ritkán látható oktatni-tanítani akarással, segítőkészséggel is párosul, igazi szaktekintéllyé avatta őt az itteniek szemében. Ő valósággal átéli mindazt, amit kertjében, kertjével tesz! Mjrafestve „Géza bácsi kunyhója" — így áll rajta a piros betűs megnevezés —, a nagy diófától védett kicsi nyárilak. Észrevétlenü húzódik meg a fiatalok szép hétvégi épülete mögött. Oldalt különleges növésű fa, amelyet a tavaszszal a „Barátság fája" néven mutatott meg Leiher Géza; két egymás mellé ültetett csemeta úgy fonódott össze hogy szétválasztani már csak gyökérvágással lehetne. — Hadd örüljenek egymásnak, én nem bántom a barátságukat. Már azért sem, mert egy igazi jó barátommal ködösen úgy határoztunk, hogy ez a különleges növésű fa a mi kapcsolatunkat is jelképezi. — Annyira fontos a mai ember számára a barátság érzése? — De még mennyire! Mi lenne az emberből, ha ezt egyszer kilúgoznák a lelkéből? Nézzen szét, hogy mi zajlik a világban, s akkor megkapja rá a választ. Amikor Nicolae Ceausescu elvtárs a békéről szól, egyúttal a barátság erősítését is szorgalmazza. Emberi voltában érzi, hogy béke csak ott lehet, ahol az emberek nem sandán néznek egymásra, nem fegyvercsörtetéssel, hanem kenyérrel és sóval köszöntenek. Mindjárt félszázada, hogy Curtea de Argeren tanultam, a kertészeti középfokú iskolában, én, az erdélyi német származású magyar ajkú, akkori fiatal. Európa-szerte vikszolták már az ágyúkat, hintették a mákonyt, s oltották az emberekbe a mételyt, előírták, ki kivel barát, s ki kivel szemben született ellenség. A mi iskolánkban, ahol négy-öt nemzetiség gyermekei tanultak együtt, senki sem tudott-akart parancsra szerezni, sem pedig göűölni. Ez az időszak életem egyik nagy tanulságát fogalmazta meg bennem; aki a barátságra tör, az békességet akar rombolni! Nézzen szét ebben a kertben, ezeken a termő domboldalakon, a-Az asztalra felkerül az ide! termés nektárja; a ház asszonya gulyást készít, azt követően kóstoljuk majd meg, milyen is az az évjárat, melyet a borászok — Géza bácsi szerint — sokáig így fognak emlegetni: a 83-as arany. Míg a tálalási „szertartás" folyik, egy megsárgult lapu tudományos közlönyre esik a tekintetem: a törpe almafák termesztési módszerei - - fordítanám magyarra a román nyelvű címet. A szerző: Leiher Géza. A közzététel éve: 1956. Elsőként az országban, amelyet azóta minden szakkönyv könyvészeti adatai között feltüntetnek. Munkában kérgesedett két idős kéz pihen a fehér abroszon. Ha nem tudnám, hogy nem csak az ásót, a kapát, a metszőollót, az oltóbicskát forgatja ezekben, hanem a tollat is hasonló jártassággal, még ma is — a Szatmári Hilas kertbarát-rovatát hívom tanúként —, talán megáradt kezeknek tűnnének, amelyek e szűkmarkú dombok igába-törésébe, újra- és újrameghódításába már kevésbé szólhatnak bele. Ám ennek épp a fordítottja az igaz! Munkával és írott szóval maga jár elől. A legfrissebben papírra vetett gondolataiból-mondataiból hadd idézzek végezetül: ,A termés a metszőollóban van... A késői szüret késő bánat forrása; a tőkétől elvont cukor növeli a kifagyási veszélyt... A siker titka nem csal: a gyárakban, a kiskertekben is: technológiai fegyelem, illetve fegyelmezett technológia... A talajnak vissza kell adni, amit a növény által elvettünk tőle, termőegyensúly nélkül nincs a földnek jövője." Szatmárhegy, amióta emberek lakják, mindig szomjazott. Vízre és nagyobb termésre. Eny'ü' a szomj? A vízre talán igen, hisz a falu fele már vezetékest iszik. Jövőre ilyet kap a gyümölcsös is. A nagyobb termésre való igény viszont fokozódik. És egyre többen vannak, akik fokozzák. És mennél többen lesznek, annál távolabbról meglátni. Szatmárhegy nem csak természetes magasságának köszönheti szép panorámáját. Bencze Cs. Attila legnagyobb részével már kémit itt lát, azt azért teremtették szén is vagyunk, a legmagasabb ezek az emberek, jómagam is, dombunkon pedig egy jókora mert ma jobban akarunk élni tárolót építettünk, ahonnan sza- mint tegnap, holnap még jobbadesésben jut az egész gyárban mint ma. Sok évtizedes mölcsös területére a szükséges munka fekszik benne, s mennyi mennyiség. Lényegében ugyan fáradtság, hányszor feltört teúgy, mint a kiskertekben tették, nyér meg pénz volt ennek az a szükség parancsára, a faluára! De megérte... Évek óta keltek, nem volt ilyen mustom, mint — Jó, hogy szóba hozta őket, most, a sárgarépa-gyökerek hörgy meg is kérdezhetem mindezött kilós példányok is akadját: a falu tanul-e ,a korszerű nak, a petrezselymet látva sokan jéget hordozó farmtól? azt kérdezik, paszternák/'t is — Kétségtelenül sokat ab- temesztek? Hisz akkorák... bál is, amit mi esetleg kevésbé Nálam még most is zöld a szőlő jól csináltunk. Mert ilyen is a levele, a spárga-termesztés felriad. De az okulás mellett in-' lendítéséért már készen vagyok kább a jó példából kölcsönöz- a környéket szaporítón aggalhettek. De például magam is ellátni, a fügefámon lesem, sokat tanultam tőlük, amióta ezt hogy a termés miként tükrözi a a farmot vezetem. Itt van pél mi lehetőségeinket. Terveim Vandául Géza bácsi. Ismeri biztosnak, amelyek mind megvalósítsan, vagy legalábbis hallott rátásra várnak. Feleségemmel kedül. Nincs olyan nagyobb hord- lesben akkor vagyunk a légbőlerejű akció, melynek megkezdődogabbak, ha este elmondhatse előtt ne kérném ki a véle jük — az pzngora tervbe vett ményét. A sok évtizedes tapasz- munkát e végezzük! A mi korunktalaj, a szaktudás és az állan- ban ez nem is olyan magától dó önképzés — öt-hat nyelven értetődő tény... A „BARÁTSÁG FÁJÁNAK“ TÖVÉBEN SZATMÁRBEGYEN „bízunk a józan ész diadalában“ MAROSVÁSARHELY municípiumban, a sportcsarnok környékén több mint 35 000 dolgozó — kémikus, szerszámgépgyártó, textilmunkás, fiatalabb és idősebb, román, magyar, német — gyűlt egybe béke- és leszerelést nagygyűlésre. Ironom Buda elvtárs, az RKP Marosvásárhely municípiumi bizottságának első titkára, a municipium polgármestere a következő szavakkal nyitotta meg a nagygyűlést: „Mint a szocialista Románia fiai, akik határozottan felkarolják mindazt, ami szavatolhatja a világ békéjét, bízunk a józan ész és a jó diadalában, az estében fegyverkezési hajsza leállításában, az európai kontinensen felgyülemlett nukleáris fegyvertár visszavonásában és megsemmisítésében, a nukleáris Világégés, mindennemű háború Ion Toader, az Eletromurelv-lasat mérnöke rámutatott: „Mi, Marosvásárhely municípiumi dolgozók, akik két kezünkkel és elménkkel embertársaink jólétéhez és boldogságához szükséges értékeket alkotunk meg, elítélünk minden olyan próbálkozást, amelynek célja árnyékot vetni ama álmainkra és reményeinkre, hogy háborítatlanul dolgozhatunk gyermekeink jelenéért és jövőjéért." Kifejezve a municipium orvosainak, összes tudományos dolgozóinak szilárd elhatározását, dr. László János professzor, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet rektora kijelentette, az őfeladata harcolni a pusztító nukleáris háború megelőzéséért. Ugyanilyen felemelő érzéseket juttatva kifejezésre, a népek közötti megértés és gyümölcsöző együttműködés légköre megteremtésének óhajában emelkedettszólásra Margareta Bilcu, a municipiumi nőbizottság elnöke. Barna Ottilia, a municípiumi SEDESE-bizottság elnöke, Antonela Sala pionilány, Bogdan Florea, a municipiumi szakszervezeti tanács elnöke Farkas Ibolya színésznő és Szatmári István, a municípiumi KISZ-bizottság első titkára. Befejezésül a nagygyűlés részvevői táviratot intéztek NICOLAE CEAUSESCU e egész világ embermilliárdjainak társhoz. A táviratból idézünk: „Ebben a mélységesen megható pillanatban is megfogadtuk, hőn szeretett és tisztelt főtitkár elvtárs, mindig az első sorokban fogunk küzdeni a békéért és a haladásért, mindig támogatni fogjuk az Ön erőfeszítéseit a helsinki konferencián beindított folyamat elmélyítéséért és sokrétű kifejlesztéséért, a madridi megállapodások alkalmazásáért, hogy megszülessen a nukleárisfegyver-mentes, egységes Európa, amelyben minden nemzet szabad és egyenlő lesz." A BÉKE NÍVBLN, AZ ÉLET NEVÉBEN EMELJÜK ELI SZAVUNKAT FOCSANI municípiumban, az 1859-es Egyesülést jelképező városban a helybeli gazdasági, szociális-kulturális, oktatási és más egységek tíz- és tízezer dolgozója gyűlt egybe az Unirii téren tartott impozáns béketüntetésre. „A jelenlegi körülmények között — mutatott rá Grigore Dima elvtárs, a municípiumi pártbizottság első titkára —, amikor a nemzetközi helyzet igen súlyos, amikor példátlanul fokozódik a fegyverkezési hajsza, Románia elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs határozottan felemelte szavát a leszerelés haladéktalan végrehajtása mellett, harcba szólította a világ népeit a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárításáért. Mi, románok a párt vezetésével ma a legigazabb társadalmi rendet építjük, ehhez azonban nyugalomra és békére van szükségünk. A békére, az élethez való jogra szükségük van az összes népeknek. Márpedig ★ A békegyűlések részvevői levelet intéztek a Szovjetunió és a USA bukaresti nagykövetségéhez, az összes európai államok nagykövetségéhez, továbbá mindannyiunk együttes erejével megvédelmezhetjük ezt a jogot — az élet nevében." „Mi nők és anyák — jelentette ki Vera Nistor elvtársnő, a municipiumi nőbizottság elnöke — azért harcolunk, hogy gyermekeink, a holnapi nemzedékek jövője ne a harctéren, hanem az alkotómunka békés és nemes frontján dőljön el. Szívvel-lélekkel támogatjuk Nicolae Ceausescu elnök ünnepélyes felhívását, hogy az összes európai népek, a békét és a népüket szerető összes politikusok és kormányok munkálkodjanak fokozottan az újabb rakéták betelepítésének meggátolásáért." Ugyanilyen érzéseknek és gondolatoknak adott hangot Costache Jipeanu, a Vrancea megyei építő-szerelő tröszt munkása is, amikor egyebek között ezeket mondotta: „Azt akarjuk, hogy szerte a világon csakis az emberek jóléte és békéje érdekében építkezzenek. A béke nevében, az élet nevében emeljük fel szavunkat, s követeljük a nukleáris fegyverkezés megfékezését Nem akarunk háborút, az emberek számára akarunk építeni nyugalomban és békében." A jelenlevők táviratot intéztek NICOLAE CEAUSESCU elvtárshoz. A táviratból idézünk: „A leghatározottabban csatlakozunk egész népünk békeakaratához, ahhoz a követeléséhez, hogy állítsák le az újabb rakéták betelepítését, vonják vissza és semmisítsék meg a meglevőket, lássanak hozzá konkrét leszerelési intézkedésekhez. Mindenben helyeselve a szocialista Románia békepolitikáját, ez alkalommal is biztosítani kívánjuk, hőn szeretett Nicolae Ceausescu elvtárs, hogy megkülönböztetett érzésekkel, határtalan hálával és jogos büszkeséggel nyugtázzuk az ön felbecsülhetetlen jelentőségű munkálkodását az összes népek közötti béke, barátság és együttműködés nemes ügye szolgálatában, amely tevékenység folytán önt a kortárs világ kiemelkedő politikusaként tisztelik." ★ ★ 41 üzenetet az Egyesült Nemzetek nukleáris fegyverkezési hajszaszervezetéhez, felhívást bocsát megszüntetéséért, a leszerelés va ki, hogy történjenek akciók végrehajtásáért és a béke bizton fegyverkezést is elsősorban a sításáért. 3. ----- AZ EGÉSZ EMBERISÉG ÉRDEKEI KÖVETELIK A FEGYVERKEZÉSI HAJSZA MEGFÉKEZÉSÉT A fegyverkezési hajsza megszüntetését, leszerelést és békét követelő nagygyűlésre került sor IAȘI MUNICÍÍPIUMBAN. Helybeli vállalatok és gazdasági egységek, intézmények és főiskolák, kutatóintézetek több mint 30 000 dolgozója, tanerők, diákok és tanulók, kereskedelmi egységek dolgozói, kisiparosok, nyugdíjasok és háziasszonyok gyűltek egybe. Vasile Popovici, a municípiumi SZDEF-tanács elnöke a többi között a következő szavakkal nyitotta meg a nagygyűlést: „Népünk békeakarata szellemében kötelességünk mindent megtenni és támogatni Nicolae Ceausescu elnök kezdeményezéseit és javaslatait, amelyek a legmesszebbmenően kifejezésre juttatják egész nemzetünk forró törekvéseit.“ Vasile Barb, a kohászati vállalat hengerésze ezeket mondotta: „Mi, kohóipari dolgozók, acélcsöveket gyártunk, új, korszerű Romániát építünk, a béke és az együttműködés Romániáját gyarapítjuk. Azt akarjuk, hogy az acél mindenütt a világon a békés termelést szolgálja. A kormányok vegyék figyelembe a népek akaratát, lépjenek fel a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, egy pusztító háború veszélyének elhábrításáért." Constantin Slatineanu, a municípiumi SZDESZ-bizottság elnöke így nyilatkozott: „Támogatjuk Nicolae Ceausescu elvtárs ragyogó kezdeményezéseit, és a leghatározottabban követeljük, hogy a korszerű tudomány és technika nagyszerű vívmányait állítsák kizárólag a béke és a haladás szolgálatába, ne pedig a háború és a pusztítás szolgálatába. Követeljük, hogy folytassák a genfi tárgyalásokat a megállapodás eléréséig, tanúsítsanak realizmust és felelősséget az európai kontinens és az egész földkerekség élete iránt.“ „Honpolgáraink millióival egyetemben — mondotta Virgil Pirtac, a nehézgépipari kombinát acélöntője — követeljük a középhatótávolságú rakéták Európába telepítésének eltiltását, a h ttréglétfők megsemmisítését.“ A HAZA ÖSSZES FIAI TUDATÁBAN LELKES VISSZHANGRA TALÁLT NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS ÉS AZ SZDEF MOZGÓSÍTÓ BÉKEFELHÍVASA A VILÁG Min AIÍPIVEL IGYKTT VÉDJÜK MEG AZ EMBERISÉG BÉKÉJÉT! A lati-i nők nevében Doina Ciubataru, a municípiumi nőbizottság elnöke kifejezte szeretettnek és hálájának megkülönböztetett érzéseit a pártvezetőség és a pártfőtitkár, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt, hogy állandóan gondoskodik honpolgáraink lehető legjobb életkörülményeiről, a béke és a biztonság légköréről. Doinita Ciornei, a vegyipari technológiai fakultás hallgatója, Doinita Apetrei, a Victoria ipari líceum tanulója és Adriana Balaseanu, az Emil Racovita líceum pionírja keresetlen, megható szavakkal juttatta a kifejezésre, hogy a lati-i diákok és tanulók nyugalomban és békében kívánnak tanulni, élvezve a kommunista párt által az ifjú nemzedék számára megteremtett nagyszerű feltételeket. Kifejezték forró szeretetüket és hálájukat Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő iránt a hazai gyermekek ragyogó jövőjével kapcsolatos példás gondoskodásukért. A nagygyűlés részvevői táviratot intéztek NICOLAE CEAUSESCU elvtárshoz. A távirat egyebek között nyy hangzik: „A fasil dolgozók kifejezik teljes csatlakozásulat ahhoz a nemes békeüzenethez, amelyet Románia az egész viághoz intézett. Mindenben támogatjuk a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokkal kapcsolatos álláspontját, és meggyőződésünk, hogy a világ békeóhaja, a józan és reális gondolkodás szelleme diadalmaskodni fog. Biztosítani kívánjuk, hőn szeretett Nicolae Ceaisescu elvtárs, hogy önnek, a béke és az emberiség ügye lanka latlan harcosának a példamutatását követve, hittel szolgáljuk a hazát, a pártot és a népet, s minden képességünket Románia következetes fejlesztése szolgálatába, annak a szolgálatába állítják, hogy hazánk mindig a békés munka és élet országaként, szabad és független országként hallassa szavát a nagyvilágban."