Előre, 1984. március (38. évfolyam, 11278-11304. szám)

1984-03-01 / 11278. szám

ELŐRE — 1984. március 1 A TERÜLETI ÖNIGAZGATÁS ÉS ÖNELLÁTÁS A SZERZŐDÉS KÖTELEZ A Déva melletti Sólymos község termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövet­kezetének székházában a februári állatösszeírás vég­eredményének ismeretében ültünk le beszélgetni Iona­ Viorica szövetkezeti elnök­kel és Mandula Ioan népta­nácsi vb-titkárral. Nem elő­ször jártunk ebben a köz­igazgatásilag Déva municípi­­umhoz tartozó községben, de most az első alkalom, hogy a szövetkezet vezetőségét a községben találtuk, minthogy 1983. június elsejével kezdő­dően a helyi pártbizottság, a néptanács kérésére és Csor­­nei Mária községi polgármes­ter közbenjárására a szövet­kezet székhelyét a közeli Dé­váról a községközpontba tet­te át, s ezzel a helyi önigaz­gatás és önellátás igen fon­tos láncszeme, eszköze ke­rült igazi helyére: oda, ahol a szerződéseket is kötik, ahol a mezőgazdasági terményeket az önellátási és a központi ál­lami alap részére felvásárol­ják, és ahol a szövetkezet 2071 tagja is él és valamilyen hasznos tevékenységet foly­tat. A községről még annyit e­­löljáróban: 4450-en lakják, és csak részben szövetkeze­­tesített. Egyetlen mezőgaz­dasági termelőszövetkezete van, ez is Sólymoson székel, amelyhez hat faluban ugyan­annyi brigád tartozik. A fér­filakosság egy része ingázó ipari munkás, de a legtöbben mezőgazdasági területtel ren­delkező mtsz-tagok is, ami­ért az önellátás megalapozá­sában a helyi vezetés nagyon is számít segítségükre, hoz­zájárulásukra, még érthetőb­ben: a gazdaságaikból kike­rülő, az államnak szerződé­ses alapon szállított termé­keikre, állataikra. Ha a számok nyelvén akar­juk mindezt kifejezni, az 1983-as eredményeket sorol­hatjuk: 85 tonna marhahús — az előirányzott mennyiség kétszerese —, 13,2 tonna ser­téshús, 3 tonna juhhús, 258 kiló nyúlhús, jelentős meny­nyiségű tehén- és juhtej, méz, tojás, szárnyas, éticsi­ga, zöldség és gyümölcs, ola­josmagvak és még sok min­den került ki a községből. — Eredményeink még job­bak is lehettek volna, ha minden szerződő gazda ál­lampolgári és vállalt felelős­sége tudatában cselekszik és szállít — mondotta Iona­ Viorica szövetkezeti elnök. — Még mindig nem világos mindenki előtt az, hogy egy megkötött szerződés jogokkal, de kötelezettségekkel is e­­gyütt jár. Egyesek csak a jo­gokról beszélnek, a­­ kötele­zettségeiket pedig szépen el­felejtik. Mert mi mással ma­gyarázható az, hogy például a 200—200 liter tehéntej le­szállítására szerződött egyes bolhok­i tehenesgazdák csak néhány liter tejet adtak le a tőlük 200 méterre levő tej­átvevő központban. Mi nem köteleztük őket szerződéskö­tésre, legtöbb: elmagyaráz­tuk mindenkinek a rendszer előnyeit, azt, hogy a törvé­nyes ár mellett bizonyos fel­tételek teljesítése esetén fel­árat is fizetünk és koncent­rált takarmányt biztosítunk, itt nálunk minden 100 liter leadott tej után 15 kiló kor­pát adunk. A rendszer to­vábbi előnye: a tejjel nem kell a városba utazgatni, a haszon egy részét nem viszi el a szállítás ára.­­­ Nem beszélve arról, hogy a helyi néptanács költ­ségvetési bevételének jelen­tős részét fordította a múlt évben is a községi legelők feljavítására — kapcsolódott a beszélgetésbe Mandula Ioan néptanácsi vb-titkár. — Úgy terveztük, hogy a köz­ség egyes falvaiban újrave­tett 18 hektárnyi községi le­gelőt három évig, amíg a le­geltetés szünetel rajta, ka­szálóként hasznosítjuk, és ré­szes kaszálásra éppen a szer­ződést kötött gazdáknak ad­juk ki. Erről a tervünkről nem szeretnénk lemondani, ezért szorgalmazni fogjuk, hogy az egységes program előírásai szerint az mtsz-hez átkerülő községi legelőket az egyéni gazdák és a szövetke­zeti tagok takarmánygondjá­nak enyhítésére ezután is igénybe vehessük. Ezután a beszélgetés az egységes programra és a köz­ségben levő állatállományra terelődött. — Örömmel vé­geztük az állatszámlálás ada­tainak összesítését — foly­tatta a vb-titkár —, mert egy év alatt növekedett az állo­mány. A szarvasmarhák szá­ma 1449-ről 1625-re emelke­dett, ebből 875 a fejőstehén és üsző. A juhoknál 1204-ről 1474-re nőtt az állomány, a sertéseknél elérte az 1724 főt, és a kisállatoknál is nö­vekedett. Persze távol állunk még a lehetőségektől és a ki­­vánt szinttől, de valami már elkezdődött. A kiteljesedést az egységes programtól vár­juk és természetesen attól, hogy a gazdák átérzik a saját gazdaságukban folytatott me­zőgazdasági termelés, állat­tartás fokozásának jelentősé­gét, egyfelől a családi önellá­tás, majd a községi önellátás megteremtése, másfelől a központi mezőgazdasági alap­nak szállított termékmennyi­ségek növelése érdekében. Ezt az akciót jól előkészítet­tük. Már jó ideje csak erről beszélünk a gazdákkal az mtsz közgyűlésén, a falugyű­léseken, a termelési, felvá­sárlási és áruforgalmazási szövetkezet közgyűlésén, a néptanácsi ülésszakon és nem utolsó sorban a községi párt­­bizottság bővített plenáris ülésén. S már megszülettek az első eredmények is. — Ha már szóba kerültek az idei eredmények — vette át a szót újra az elnöknő —, jegyezze le ezeket is. A terv szerint 253 sertésre kell szer­ződést kötnünk, eddig 150-re sikerült megkötnünk. A 7900 hektoliter tehéntejből 1940 hektoliterre kötöttünk szer­ződéseket. Tudom, ez kevés, itt viszont nehéz dolgunk lesz, mert ehhez a mennyi­séghez kevés az állat; a 875 tehéntől és elsőborjas üsző­től nekünk a tehenenként 830 literben meghatározott me­gyei átlag felett kell szerző­déseket kötnünk. Mi termé­szetesen azért mindent meg­próbálunk, hogy ez sikerül­jön. Továbbá, 207 juh és bá­rány leszállítására szólnak a feladatok, ebből 70 állatot tudunk ezidáig felmutatni, de természetesen az akció folytatódik, úgy is mondhat­nám: csak ezekben a napok­ban teljesedik ki igazán. A­­mit mindenképpen el kell még mondanom: a sertés-, a szarvasmarha-tartási szerző­déseket kötött gazdáknak, valamint azoknak, akik tej­szállításra vállalkoztak, a már említett törvényes ár és felár mellett mi szemestakar­mányt — szemeskukoricát és korpát — biztosítunk. Ezt a tavaly is kiadtuk, tehát mi a vállalt vagy nevezzem in­kább törvényes kötelezettsé­günknek maradéktalanul ele­get tettünk. A takarmányt most is megadjuk azoknak, akiknek jár. A község falusi boltjaiban jelenleg 5 tonna szemeskukorica és 4,5 tonna korpa vár kiosztásra, ezen tehát nem múlik a szerződés­­kötés. Csak a gazdák néme­lyike látná be, hogy az ő ér­dekük is, ha velünk szerződ­nek — zárta szavait az el­nöknő. Úgy érezzük, az elmondot­takhoz szükségtelen mást is hozzátenni. A valóságot, a lehetőséget, az elvárásokat a helyi vezetés és a feladatok végrehajtását végző szövetke­­zetisek nagyon is jól ismerik. Még csak annyit: a felvilá­gosító munka nem merülhet ki az év eleji gyűlések, ülés­szakok megtartásában, az egységes program kifüggesz­tésében. Az abban foglalt előírások — amelyek már a saját programokba is átke­rültek — csak akkor változ­hatnak át terménymennyisé­gekké, hozamokká, értékek­ké, ha a gazdák azokat tény­legesen megtermelik és az erre felhatalmazott állami vagy szövetkezeti szerveken keresztül értékesítik, saját és a társadalom érdekében. De ehhez Sólymoson is, máshol is még nagyon sokat kell tenni, cselekedni... Deák Levente NAGY HOZAMOKNAK ALAPOZNAK (Folytatás az 1. oldalról) trágya felhasználásával ol­csóbban termeltek, kevesebb­­ műtrágyára volt szükség a far­mon. .. S* , „ m­ A termő gyümölcsösben a terméshozatal irányításának módszere a metszés; ezt eltérő módon alkalmazzák a klasszi­kus és a belterjes rendszerű parcellákon, ugyanakkor al­mafajtánként is változó mód­szerrel dolgoznak. A Jona­­than almafajtánál például az ágvégeket is levágják, s ez­zel a lisztharmat okozta káro­kat sikerült csökkenteni, míg a Starkrinson almafajtánál a csaprametszéssel vagy csapra­­vágással befolyásolják kedve­zően a rügyek fejlődését. A metszéssel kapcsolatban még annyit, hogy Seini-ben július­ban rendszeresen végzik a zöld vagy nyári metszést, s ezzel elérik azt, hogy a fák koronája közé több napfény jusson. Noha többletmunkát jelent, a módszerrel kedve­zően befolyásolják a gyü­mölcs minőségét. A fák higiéniai állapotának megőrzésével, vagyis azzal, hogy szép, egészséges állo­mány kialakítására töreksze­nek, megbetegedéseket is meg­előznek a farmok. Nem té­rünk ki a kötelezően elvégzett növényvédelmi munkákra,­ az előrejelző állomások által “előírt időpontban történő per­metezésekre, csupán arra hívnánk fel még a figyelmet, hogy rendszeresen gondos­kodnak a hiányok pótlásáról, s a klasszikus rendszerű gyü­mölcsösben nem kerüli el a figyelmet a faállomány sűrű­ségének kérdése, tehát rend­szeres tevékenységet jelent a faállomány gyarapítása is. Az 1984-es esztendőt is é­­lénk munkával kezdték a farm dolgozói, de tegyük hozzá, az, hogy jól halad az idénytevé­kenység, a fák termőremet­­szése annak tulajdonítható, hogy ezzel sem vártak; amint a fák nyugalmi ideje bekö­szöntött, előkerültek a csatto­gó ollók, s a munkának ked­vező napokat kihasználva el­érték, hogy a terület nagy ré­szén túljutottak e tenniva­lón. A téli permetezés ugyan­csak időben lezajlott, ezért e­­lőlegezhető a bizalom, hogy biztos és nagy hozamot érnek el ebben az esztendőben is a seim­-i gyümölcstermesztők. A fővárosi Intercontinental Szállodaipari Vállalat Continental szállodája és étterme (a hozzátartozó ven­déglátóipari egységekkel: boro­zó, rusztikus étterem, nappali bár, cukrászda saját laborató­riummal, külön helyiség a nem­dohányzóknak) Bukarest igen forgalmas útjának — a Calea Victoriei — egyik útkeresztező­désénél található. Világvárosi elegancia, kényelem. Nemzetkö­zi rangú konyha. Osztályon fe­lüli szolgáltatások. A hazai ven­dégek, külföldi turisták, üzletem­berek körében nagy elismerés­nek örvend. Az étterem egyik kiváló dolgo­zója Boldizsár Zoltán. Fölkeres­tük munkahelyén. Éppen hétfő lévén, szünetelt a zene. Ilyenkor későbben gyülekeznek a vendé­gek. Jutott idő tehát rövid be­szélgetésre. Szorgalmas, szak­májában tehetséges ember sor­sával ismerkedtünk meg. Egyben betekintést nyertünk az étterem életébe, emberközi kapcsolatai­ba. Boldizsár Zoltán kolozsvári születésű. A szakma iránti von­zódása már gyermekkorában kialakult. Édesapja is megbe­csült vendéglátóipari dolgozó. Boldizsár Zoltán szülővárosában végezte a vendéglátóipari szak­iskolát. Már diákként kitűnhetett lelkiismeretességével, rátermett­ségével, hiszen első munkahelye Kolozsvár akkor legrangosabb étterme, a Continental volt. Ő­­szinte hálával emlékezik első mestereire, akik okosan, türelme­sen tanították, és mindig na­gyon emberségesen bántak ve­le. Novák Sándor, a Dolha test­vérek, a Szász testvérek, József és Béla hozzásegítették ahhoz, hogy az elméleti tudás mellé megszerezze a gyakorlati jártas­ságot, elsajátítsa a mesterség csínját-bínját. Ők irányították első lépéseit: hogyan kell a ven­déget fogadni, miképpen kell ki­szolgálni, mit kell tenni, hogy jól érezze magát. És visszakívánkoz­zék máskor is. Alig telt el néhány év és Brassóban egy szakmai tapasz­talatcserén fölfigyelt a kolozs­vári Boldizsár Zoltánra a Car­pat Vendéglátóipari Vállalat tekintélyes vezetője, Ion Cerboni­­cu, és meghívta a brassói Car­pal étterem munkaközösségébe. Nyáron a vállalat képviseleté­ben a tengerparton a Scoica ét­terem vezetője volt. A 400 férő­helyes komplex vendéglátóipari egység szolgáltatásait jobbára nyugatnémet vendégek vették igénybe. Innen küldték féléves tapasztalatcserére Németország Szövetségi Köztársaságba, hogy megismerkedjék az ország ven­déglátási szokásaival, a mes­terség helyi, jellegzetes fogá­saival, és egységvezetői munká­jában majd gyümölcsöztesse ta­pasztalatait. A tengerparti ven­déglátás stílusát hozzáigazítja a turisták szokásaihoz, jobban szolgálja igényeiket, kelleme­sebbé tegye itt-tartózkodásukat. A fél évből két év lett. Dolgo­zott fürdőhelyen és nagy ipar­városokban. Baden-Badenben, Hamburgban, Kölnben, Mün­chenben, Dortmundban. Később Csehszlovákiában abban a meg­tiszteltetésben volt része, hogy Karlovy-Varyban a Cristal étte­remben működhetett, amely a világhírű fürdőhely legelegán­sabb, legjobb étterme. A bukaresti Continental étter­mében 12 éve dolgozik mint teremfelelős. Versenyvizsgával került ide. Az Intercontinental képviseletében nyaranként a tengerparton dolgozik. Kama­toztatja a tapasztalatcseréken gyarapító­, továbbfejlesztett mesterségbeli tudását. A Mo­dern és Miorija éttermeket ve­zette, amelyek a tengerpart leg­elegánsabb, legkedveltebb ven­déglátóipari egységei közé tar­toznak. — Most pedig nyárig terem­felelős a Continental étterem­ben. Mi a munkaköre? — Az étteremnek két terem­felelőse van. Aurel Nicolae, az egység vezetője látja el a teen­dőket az egyik váltásban, jóma­gam a másikban. A teremfele­lős feladata gondoskodni arról, hogy a kiszolgálás tökéletes rendben történjék. Fogadja a vendégeket, fölveszi a rendelést, közvetíti a pincéreknek és fi­gyelemmel kíséri, hogy a kiszol­gálásban semmi hiba ne legyen. Ugyanő látja el egy-egy társa­ság vagy hivatalos megbeszélés partiasztala körüli teendőket, a terítéstől a kiszolgálásig. — A napi menü összeállításá­ban van-e szerepe, beleszólása? — Hogyne. A főszakács min­dig megtanácskozza a másnapi menüt az étterem vezetőjével és a teremfelelőssel. Az ételválasz­ték az Intercontinental vállalat jellegének megfelelően más né­pek ételeiből, valamint a román konyha hagyományos fogásai­ból áll össze. Naponta 60 féle ételfogás készül. Délben, a be­járat közelében, kis kiállításon mutatjuk be érkező vendégeink­nek hideg és meleg főztjeinket. A vendég így nemcsak az étlap — mondjuk, zsákbamacska — alapon dönt. Látja is, kiválaszt­hatja, amit fogyasztani kíván. A választék igen nagy. Vannak egész nap fogyasztható hideg és meleg készítményeink és napon­ta változó fogásaink — ebédre. — A teremfelelős meg tud­ná-e főzni a napi menüt? — Természetesen. A szaká­csok segítségével. Hiszen a te­remfelelősnek már a vendégek­nek való ajánlás végett is tud­nia kell, hogy egy fogás miből, hogyan készül, milyen fűszerek­kel, technikával. Bizonyos desz­­szerteket éppen a teremfelelős készít el a vendég szeme láttá­ra. Rendelésre a vendég elé ke­rül a meleg asztal, és ott sül meg a crépe süzette, a na­rancsos palacsinta, a fagylalttal töltött lángolt piskóta, fő a tö­rök kávé... Minden ilyen ké­szítmény egy újabb vizsga szá­momra is. — Megtörtént-e, hogy nem sikerült? — Soha. Igaz, szeretek is bí­belődni vele, mert öröm az, ami­kor a vendég megkóstolja ...és jó étvággyal elfogyasztja. — Az ésszerű táplálkozás kö­vetelményei miképpen érvé­nyesülnek a Continentalban? — Elsősorban abban, hogy a­­ levesek sűrítésére egyáltalán nem használunk rántást. Egyet­len esetben teszünk kivételt: a pacallevesnél. A mártásokat zöldséggel, az alapanyaggal sű­rítjük. Zsírt nem tartunk a kony­hán. Vannak diétás készítménye­ink is: főtt hal, csirke, sovány rostonsült, és a vendég kérésé­re egyebeket is készítünk. Ma­napság a vendég egyre inkább nem a mennyiséget, hanem a minőséget igényli. Igyekszünk lépést tartani a nemzetközi gasztronómiai követelmények­kel. Ebben a főszerep Zon­der­­ban főszakácsunké, aki a hazai hagyományos ételeket és a kül­földi konyhák ételkülönlegessé­geit igen ízletesen, egészsége­sen, étvágygerjesztő fűszerezés­sel készíti. — Erdélyi ételek szerepelnek-e az étlapon? — Hogyne. Gulyásleves, er­délyi szelet, vargabéles... — A gulyáslevesbe kömény­magot tesznek-e? — Apróra törve zsiradékban megfuttatjuk, így erősebb az íze. — Milyen az ételek és szesz­­szes italok fogyasztásának ará­nya? — Nagyvonalakban egészsé­ges. Általában ajánljuk az elő­­italokat is. Utána attól függően, hogy milyen ételfogást rendel­tek, hozzá a megfelelő boro­kat. Kis kancsókban is felszol­gálunk bort, negyed litert, fél li­tert, ki mennyit rendel. — Egy marosvásárhelyi pincér mondotta, hogy a jó szakács meg pincér igen kevés alkoholt fogyaszt, mert másképp nem ér­zi kellőképpen az ételek ízét. — Én munkaidőben soha egy korty alkoholt nem iszom. Eset­leg munkaidő után megiszom otthon a feleségemmel egy po­hár sört. — Elnézést az Indiszkrét kérdésért. Otthon ki főz? — Fölváltva. A feleségem is remekül főz. De a lányom szü­letésnapján mégis én voltam a szakács. — És ha vendéglőbe hívja meg a feleségét, hova térnek be? — Bukarestben szívesen me­gyek a Cap­­óba, a Berlinbe. — Kolozsvár-Napocán? — Még mindig a Continentált tartom a legjobb étteremnek. De meg kell mondanom, most már vetélytárs a Belvedere és a Sport szállók étterme. — Visszaérkeztünk Kolozsvár- Napocára. Innen indult el és ma a főváros egyik legkiválóbb ven­déglátóipari szakembere. Mégis mi a nyitja ezen a pályán az előrehaladásnak­? — Édesapám, az iskola és később idősebb kollégáim arra tanítottak, hogy lelkismeretes, szorgalmas, becsületes legyek. Én soha senkit be nem csaptam. Mindig a legjobbat, a legmeg­felelőbbet ajánlottam. Igyekez­tem mindenkihez kedves, előzé­keny lenni. Ahogy belép az aj­tón valaki, már látom, tudom, miként viselkedtem, hogy jól érezze magát, pihenjen, szóra­kozzék. És máskor is visszatér­jen. Édesapám mondta: minden borbélynak van fésűje, ollója. És mégis, van jó borbély is, meg rossz is, így van ez a mi szakmánkban is. Én nem mon­dom, hogy néha nem fáradok el. Fizikailag, idegileg igénybe ve­szi az embert ez a munka. Mé­gis minden nap alig várom, hogy újra bejöhessek dolgozni... Még megnézem a patikatiszta­ságú konyhát, a mosogatóbe­­rendezéseket, váltok néhány szót a pénztárosnővel. Búcsúzás előtt bepillantok az étterembe. Pincérek sietnek ételkülönleges­ségekkel, fajborokkal, desszer­tekkel megrakott tálcákkal. Sokan fogyasztanak kávét. Nem is cso­da, Bukarestben itt főzik a leg­jobb kávét. Osztályon felüli szol­gáltatások, osztályon felüli ára­kon. Boldizsár Zoltánnak most már sok a tennivalója. Búcsújában elmondja, hogy bukaresti tartóz­kodása alatt is rendszeresen ol­­vasta-olvassa az Előrét, és na­gyon köszöni, hogy fölkerestük. Béres Katalin VENDÉGRE VÁRVA JAVADALMAZÁS (Folytatás az 1. oldalról) Ieenidő előtt, melyet pártunk XIII. Kongresszusa fog fémje­lezni. Addig is, kiváló eredmé­nyeket elérve szeretnék meghá­lálni azt a gondoskodást, mely­­lyel pártunk és államunk övezi az e nemzetgazdasági ágban dolgozókat is. TEHENÉSZ ív. Ágazati csoport, il fokozat Tarifán* javadalmazás Javadalmazás­március 1-ág március 1-től gyarapodás 2 359 lej 2 489 lej +130 lej A szolgálati pótlék növekedése az eddigi 10 százalékról 15 szá­zalékra, vagyis 236 lejről 373 lejre — egyazon egységnél eltöltött 20 évi szolgálat után — valamint az akkordpótléknak 189 lejről 199 lejre való emelése a tervteljesítésnek 8 százalékos túlszárnyalása­kor a havi jövedelmet 2814 lejről 3091 lejre emeli, vagyis 277 lejjel növeli. Állami mezőgazdasági vállalatban DOLGOZÓ AGRÁRMÉRNÖK 27. OSZTÁLY, 4. FOKOZAT A szolgálati pótlék növekedése az eddigi 10 százalékról 15 szá­zalékra — vagyis 335 lejről 528 lejre — egyazon egységnél eltöltött 22 évi szolgálat után — valamint az akkordpótléknak 167 lejről 176 lejre való emelése a tervteljesítésnek 5 százalékos túlszárnyalása­kor a havi jövedelmet 3852 lejről 4224 lejre emeli, vagyis 372 lejjel növeli. . Tarifális javadalmazás Javadalmazás­március 1-ig március 1-től gyarapodás 3 350 lej 3 520 lej +170 lej ZSOMBOLYA - A MILLIÁRDOS ÁRUTERMELÉS MEGVALÓSÍTÁSA CÉLKITŰZÉSÉNEK KÜSZÖBÉN (Folytatás az 1. oldalról) tendere kell hogy legyen. A pártfőtitkári útmutatások mindannyiunk számára vilá­gosak, tevékenységünket minden tekintetben erre ala­pozzuk. Egyébként több mint 9600 hektár szántófölddel rendelkezünk, eddigi előké­születeink során 20 ezer tonna szerves és közel 1300 tonna műtrágyát szórtunk ki területeinkre. Legelőink le­tisztítását, illetve feljavítá­sát 20 hektáron már elvégez­tük, de az öntözőcsatornák felülvizsgálata, kitakarítása is jól halad: összesen 95 ki­lométer hosszúságban aka­dálymentes a víz útja. A hó­lé, illetve az esővíz levezeté­sére 3,8 kilométernyi leveze­tő árkot képeztünk ki az é­­rintett parcellákon, így hát lényeges károsodás nem éri majd a vetéseket vagy a fel­szántott területeket Alap­vető célkitűzésünk, hogy hektáronként több mint 6000 kilogramm búzát és legalább egy vagon szemeskukoricát termeljünk az idén. Remél­jük , az időbeni mélyszántás és az istállótrágyázás hozzáse­gít majd bennünket a hektá­ronkénti 40 tonás burgonya-, valamint cukorrépatermés eléréséhez is. Mostani terv­feladataink többek között 40 570 tonna szemesgabona, 580 tonna napraforgó, 940 tonna szója, 196 tonna bab, 2500 tonna őszi burgonya, 3577 tonna zöldség, 472 ton­na gyümölcs megtermelésére vonatkoznak. Ez pedig komoly feladatokat ró a növény- és gyümölcstermesztőkre. Teljes odaadást, sokrétű szakismereteket igénylő mun­ka vár az állattenyésztőkre is, hisz előirányzataik 871 tonna húsra, 37 810 hektoli­ter tehéntejre, 1,6 millió da­rab tojásra és kilenc tonna gyapjúra szólnak. Természe­tesen, távlati teendőink is megszaporodtak, mezőgazda­ságunk fejlesztésének döntő tényezője ugyanis az állatál­lomány gyarapítása. Az ál­lati eredetű termékek és é­­lelmicikkek termelésének fo­kozása, az állandó és biztos hozamok elérése érdekében olyan mértékben kell növel­nünk a meglevő állománya­inkat, hogy 1984 végére lega­lább 3675 szarvasmarhával, 6790 sertéssel, 2900 juhval és 14 ezer tojóbaromfival ren­delkezzünk. — Mi vállalnak a közös feladatokból a háztáji és a magángazdaságok? — Elmondhatom, hogy je­lentős részt. A kenyérgabona, a szója, és a napraforgó ki­vételével, minden termék e­­setében a termelői potenciál­nak megfelelően osztottuk meg a teendőket, lényegében a hozzájárulás mértékét. A vidék adottságaira és a ter­melői sajátosságokra alapoz­va, a lakossági gazdaságok számára 685 tonna kukorica, 15 tonna bab, 1450 tonna őszi burgonya, 1968 tonna zöldség, 336 tonna gyümölcs, 60 tonna szőlő, 289 tonna hús, 1940 hektoliter tehéntej, 1,6 millió tojás és 9 tonna gyapjú meg­termelése a cél. A háztáji és magángazdaságok termelését ösztönző egységes program szellemében azon munkálko­dunk, hogy a kisgazdaságok­ból az állami alap számára leszállítandó 46,1 tonna hús­ra, 535 hektoliter tehéntejre, 80 ezer tojásra, 400 tonna zöldségre és nyolc tonna gyapjúra maradéktalanul, késedelem nélkül megkössük a szerződéseket, a néptanács mellékgazdaságából pedig 150 nyalat adunk át a köz­ponti árualapnak. A városi néptanács januári határoza­tát szem előtt tartva, a nép­tanács végrehajtó bizottsága és az mtsz vezetőtanácsa je­lentős segítséget nyújt majd a földterülettel rendelkezők­nek, hogy az elkövetkező két évben minden termelőszövet­kezeti tag gazdaságában le­galább egy tehenet, két ser­tést, öt juhot vagy kecskét, 60—80 baromfit és 5—8 e­­gyéb szárnyast nevelhesse­nek. — Az elmúlt esztendőben megvalósított 15 millió lej értékű hazafias munka alig­hanem „előlegezi“ az idén várható eredményeket... — Már az elmondottakból is láthatjuk, hogy az antifa­siszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felsza­badító forradalom óta eltelt négy évtizedben, de különö­sen az utóbbi tizenkilenc esztendőben, amióta pártunk élén Nicolae Ceaușescu elv­társ áll, Zsombolya arculata teljesen megváltozott, s­zinte gomba módra nőttek ki itt is az új épületek. Az idén 27,9 millió lejt költünk beruházá­si célokra, ebből 12,6 millió lej az építő-szerelő munkála­tokat illeti majd meg. Tu­lajdonképpen 61 új tömbhá­zi lakás átadására készü­lünk, de e beruházási alap­ból készül továbbá 313 négy­zetméternyi kereskedelmi fe­lület — a nemrég átadás­ra került tömbházak föld­szintjein —, 1000 új telefon­­vonal és az üzembeállítandó napkollektorok árát is ebből kívánjuk fedezni. A lakosság pénzügyi hozzájárulásának felhasználásával egy korsze­rű piacot alakítunk ki a ke­rámiaüzem közelében, u­­gyanakkor a Timisorii, Ste­fan cel Mare és a Republicii utcákban esedékes burko­latfelújítási,­­ korszerűsítési munkálatokra is jut majd a 320 ezer lejből. Elmondhat­­tom, hogy a tavaly átadott ivóvízkezelő állomásunkkal egy időre gondtalannak tűnik a vízellátás, negyvenkét ut­cája van a városnak, de nincs egyetlenegy utca vagy ház se, ahol ne vezetékes ivóvizet használnának a hon­polgárok. Pihenőövezetünk néhány hektáros területen fekszik, e kellemes és szép természeti környezetben ad­juk át Május elsején a ter­málvizű strandot. Szomszéd­ságában két-két tenisz-, vala­mint mini-futballpálya készül. Most van folyamatban a gyermekkönyvtár kialakítá­sa, a korosztálynak megfele­lő olvasmányanyag s az ide illő bútorzat beszerzése. Úgy tervezzük, hogy 1985-ben hozzálátunk a város új szál­lodájának építéséhez is. Te­hát: van mire összpontosíta­ni, lesz mivel bizonyítanunk Zsombolya további gazdago­dását, a lakosság életszínvo­nalának töretlen felívelését. 3. A villanyenergia termelésé­hez és szállításához felhasz­nált belső energiafogyasztás a Kolozsvár-Napocán székelő Electrocentrale vállalat évi termelésének valamivel több mint egy százalékát teszi ki, a takarékosságra mégis nagy lehetőségeket kínál. Ez eleve következik abból, hogy a vál­lalat évi energiatermeléséhez viszonyított egy százalék je­lentős mennyiség. Tavaly a 444 millió kilowattóra terme­lés belső fogyasztását a terv 1,23 százalékban jelölte meg. Ezzel szemben előállítottunk 461 millió kilowattórát, a fel­­használást az előállított meny­­nyiség 1,04 százalékára csök­kentettük, így az évi megta­karítás összvolumene 913 ezer kilowattóra volt. Az új esztendőt szintén a belső energiafogyasztás csök­kentésével kezdtük. A megta­karítás jó pár ezer kilowatt­órára tehető az első és a má­sodik hónapban is. A műszaki szervezési intézkedési tervet, amelynek alapján a normázott fogyasztást lehetőségeinknek megfelelően csökkentjük, még a múlt év októberében össze­állítottuk. Véglegesnek, befe­jezettnek azonban semmikép­pen sem tekinthetjük. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottságának februári ülése nyomán újra átnéztük, a köz­ben létrejött feltételek szerint kiegészítettük. A tervbe jelen­tős tételként — évi 8000 kilo­wattórával — került be az a­apgépek nagyjavításával el­érhető energiamegtakarítás. Tarnicán a múlt évhez képest további 40 ezer kilowattórát takaríthatunk meg. A külső és belső világítás ésszerűsítésével vállalati szinten az áramfo­gyasztást 17 ezer kilowattórá­val szorítjuk le, hogy csak a nagyobb tételeket említsük, noha a legszerényebb intéz­kedést sem tekinthetjük má­sodlagosnak, elhanyagolható­nak, ha eredményeként akár egyetlen kilowattórát is meg­takaríthatunk. A fajlagos fo­gyasztás csökkentésével meg­takarított kilowattórákat nem­zetgazdaságunk más célokra hasznosíthatja, olcsóbbá válik az energiatermelés, amelyre mindannyiunknak töreked­nünk kell. A pillanatnyi intéz­kedéseken, módszereken túl az országos takarékossági akció legfőbb jelentőségét abban lá­tom, hogy a törekvéseket éb­ren tartja, takarékosságra ne­vel mindenkit. Gavris Sándor energetikai felelős Kolozsvár-Napoca AZ OLVASÓ FÓRUMA A VILLANYÁRAM-, FÖLDGÁZ­­ÉS ÜZEMANYAG-TAKARÉKOSSÁG KIEMELTEN FONTOS FELADAT Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának február 24-i ülése többek között az anyag- és energiafelhasználási normák múlt évi betartását elemezte. Az eredmények kihangsúlyozása mellett a legfelsőbb pártvezetőség rámutatott arra, hogy egyes gazdasági ágazatokban, termelőegységekben, fogyasztási szférák­ban a normázott mennyiségeket indokolatlanul — meg nem fe­lelő technológia, gyenge szervezés, nemtörődömség miatt — túl­lépték. Az új esztendőben hozott intézkedések a lehetőségek jobb hasznosítását célozzák. Ugyanakkor szükségesnek mutatkozik újabb takarékossági erőforrások értékesítése, amelyek az összes termelőalakulatokban, minden egyes fogyasztónál léteznek. Olva­sóink közül néhányan ezúttal ezekről számolnak be lapunknak, valamint azokról a sajátos módszerekről, amelyektől a nagyobb fokú takarékosság elérését remélik. Csupán egy százalék... A konyhai gáz csakis főzésre használható A földgázfogyasztók — köz­tük a Kovászna megyeiek is — tisztában vannak azzal, hogy a tervidőszakokra előírt mennyiséget nem lehet túllép­ni anélkül, hogy az ember zse­be meg ne érezné. Az országos takarékossági intézkedések he­­­lyi alkalmazásával, a sajátsá­gok érvényesítésével Kovászna megye földgázfogyasztása évi átlagban kielégítőnek mond­ható. A megye legnagyobb fo­gyasztója Sepsiszentgyörgy. Fogyasztása meghaladja a ha­vi 5,6 millió köbmétert. Ebből nyilván az következik, hogy a takarékosságból is a legna­gyobb részt kell vállalnia. Ez azonban nem mindig történik így. A megyei megtakarítás­ból alig 100 ezer köbmétert, a takarékosság egyharmadát tette ki a sepsiszentgyörgyiek része. Ez is szinte kizárólago­san a nagy áramfogyasztóktól, üzemektől, gyáraktól szárma­zik. A megtakarítás azonban mindenképpen nagyobb lenne, ha a lakossági fogyasztás nem lépné túl következetesen a normázott szintet. Egyes lakók a konyhai gáztűzhelyeket fű­tésre használják. Ellenőrző út­jaim soráán magam is nem egyszer meggyőződtem erről. Bár a fogyasztók közül nagyon sokan nem értenek egyet velünk, földgázszakértőkkel, mégis ismételten ki kell hang­súlyoznom, hogy a konyhai tűzhely a lakást nem melegíti ki. A szűk helyiség felmelege­dett levegője a szellőző nyílá­sokon távozik. S ahol még tán nyernének is egy-két fo­kot, sokkal többet ártanak ma­guknak, mint­ használnak, mi­vel az elégett gáz mérgezést okozhat, az egészségre, külö­nösen a gyermekek egészségé­re ártalmas. A megemelt díjszabás, amit a túlfogyasztás esetén alkal­mazunk, nem mindig segít, főleg azért, mert a tömbházak közös gázórái nem teszik lehe­tővé a túlfogyasztók azonosí­tását. A lakóbizottságokkal va­ló jobb együttműködéssel a­­zonban el kell érnünk, hogy a t­­onyhai gázt csakis a törvény­ben megállapított célra, főzés­re, az étel felmelegítésére használják valahány sepsi­szentgyörgyi lakásban. Az ész­szerű, takarékos felhasználás­sal sehol sem lépik majd túl a fajlagos felhasználási nor­mát, nem kerül sor felülfize­­tésre. Bordi János, a földgáz-kirendeltség vezetője Sepsiszentgyörgy Kiküszöböltük az üresjáratot A brassói 1-es számú utas­szállító telep munkaközösségé­nek, akárcsak az ország ösz­­szes hasonló alakulatainak az üzemanyagfogyasztás csökken­tése, a fajlagos felhasználási norma betartása rendkívül sok fejtörést okozott. Érthető, hi­szen a takarékossági szempon­tok mellett messzemenően te­kintettel kellett lennünk az utazóközönség igényeire. A vasútállomás közvetlen szom­szédságában levő gépkocsite­lep ugyanis csaknem tízezer utast szolgál ki naponta, akik közül hatezren bérletesek, vagyis napi rendszerességgel bejárnak a megyeszékhely vagy más városok, ipari köz­pontok üzemeibe. A kezdeti bizonytalan el­képzelések, tapogatózások után az üzemanyagtakarékosságban lényeges változást hozott az üresjáratok kiiktatása. A napi 215 induló és ugyanannyi ér­kező autóbusz közül egy sem tesz egyetlen kilométert se fö­löslegesen. Viszik és hozzák az utasokat befogadóképességük­nek megfelelően. Ezt úgy ér­tük el, hogy a végállomásokon éjjeli szálláshelyet szervez­tünk a gépkocsivezetőknek. Este a dolgozókat az utolsó váltásból hazaviszik, reggel az elsőbe behozzák. Az üresjáratok kiküszöbölé­sében döntő momentumnak számított az üzemanyagellátás gyökeres átszervezése. Ma már a telep egyetlen gépkocsija sem szeli a kilométereket, fo­gyasztja az üzemanyagot azé­t, hogy tankoljon. Az olajcisz­ternák helybe hozzák az ü­­zemanyagot, minden egyes ko­csinak a normázott mennyisé­get. A módszer kezdettől fog­va nagyon jónak bizonyult. Az említett és más intézkedések­kel együtt lényeges szerepe van abban, hogy egy esztendő leforgása alatt az üzemanyag­fogyasztást hozzávetőleg egy­­harmadával csökkentettük. A takarékossági intézkedé­sek eredményes alkalmazását nagymér­ték­ben elősegítették az olyan gépkocsivezetők, mint Eremia Eugen, Kerekes Ta­más, Barcsa Sándor, Thizer Mihai, akik kifogástalanul ke­zelik, gondozzák gépüket. Ró­luk mondható el elsősorban az is, hogy pontosak, az utazókö­zönséggel udvariasak. Az üzemanyagfogyasztást napról napra nyomon követ­jük. A normát a kocsi száz ki­lométerenkénti fajlagos fo­gyasztása és az utak hossza szerint állapítjuk meg, figye­lembe véve természetesen más, többek között időjárási ténye­zőket is. A túllépést a gépko­csivezetőnek azonnal jelente­nie kell — ha netán előfordul —, a szakértők elemzik és az okot megállapítják. Ezután pe­dig következik az intézkedés, amelynek vissza kell állítania a korábbi helyzetet: az üzemanyag-, valamint az alkatrész-, a gumiabroncsta­karékosságot, amelyre szintén nagy gondot fordítunk, meg­nehezíti egyes gépkocsik mű­szaki állapota. Az autóbuszok között kevés akad, amely ne esett volna át főjavításon. Az utak állapota is sok gondot okozott különösen a február végi nagy hóesések idején. A nehézségek még inkább rá­irányítják a figyelmet a gép­kocsivezetők helytállására, a vállalati irányítás következe­tességére és kompetenciájára. Ciobanu Pantelimon menetoszlop-irányító Brassó

Next