Előre, 1987. május (41. évfolyam, 12259-12284. szám)

1987-05-01 / 12259. szám

­ M­inden esztendőben má­jus elsején a munka és a dolgozók nemzet­közi szolidaritása napját ün­nepeljük. Ezen a napon tör­ténelmi májusokat idézünk, újból áttekintjük munkás- és szocialista mozgalmunk, a Román Kommunista Párt gazdag harci hagyományait, küzdelmes osztálycsatákra, a kizsákmányolás és elnyomás ellen vívott harcok, a társa­dalmi és nemzeti felszabadu­lásért folytatott küzdelmek harcos mozzanataira emlé­kezünk. Olyan harcos máju­sokra, amelyek a Román Kommunista Párt küzdelmeit tanúsítják.. Az egyik legki­­telkedőbb ,ezek közül az 39. évi nagy tömegtünteté­­­seket idéző, május elseje. E nagy antifasiszta és háború­ellenes megmozdulások 48. évfordulóján megemlékezünk a népnek — élén a munkás­­osztállyal és annak forradal­mi pártjával — a demokráci­áért és a haladásért, az or­szág függetlenségéért és szu­verenitásáért, a békéért és a nemzetek közötti együttmű­ködésért vívott harcáról. Mél­tatjuk a kommunista párt el­szánt küzdelmét a fasiszta veszély, a háború ellen, a hit­leri Németország terjeszkedő politikája ellen; kidomborít­juk, hogy a 48 esztendővel ezelőtti hatalmas tüntetések a párt kezdeményezte egység­front, a különböző politikai pártokhoz, alakulatokhoz tar­tozó vagy párton kívüli mun­kások cselekvési egysége je­gyében zajlottak le. A kom­munista párt érdeme, hogy az illegalitás, a reakció legke­gyetlenebb terrorja közepette is tisztán látta a kivezető utat e súlyos helyzetből, felhívás­sal fordult az ország létét fe­nyegető fasizmussal szemben álló összes erőkhöz, összefo­gást sürgetett a függetlenség és a szabadság megvédéséért. Ezzel kapcsolatban a párt megalakulásának 65. évfordu­lóján tartott ünnepi beszédé­ben Nicolae Ceausescu elv­társ méltán mutatott rá: „Pártunk (...) a munkásosz­tály, a parasztság, az értelmi­országunkban egyre aktí­vabbá váltak a légionárius csoportok — a német imperi­alizmusnak ezek a helyi ügy­nökei —, de a kommunista párt mindent elkövetett, hogy el­torlaszol­ja útjukat, mozgó­sította ellenük a demokrati­kus erőket, a széles néptöme­geket. A Román Kommunista Párt, felhasználva az 1929— 1933-as évek nagy osztálycsa­táinak tapasztalatait, a mun­kásság akcióegységének ta­nulságait, kitartóan szorgal­mazta a munkásegységfront létrehozását, valamennyi de­mokratikus és haladó erő összefogását a fasiszta ve­szély és a háborús fenyege­tés ellen. A munkásosztály cselekvési egysége megvaló­sításának, mint az erőteljes antifasiszta népfront tartó­oszlopának a mozgósító jel­szavával, a kommunisták szé­les társadalmi rétegeket, haladó politikai erőket vontak be ebbe a küzdelem­be. Új harci formákkal, a kommunisták által vezetett szervezetekkel a nép széles tömegeit mozgósították. Eb­ben az időszakban alakult meg az átfogó társadalmi ré­teg, a széles néptömegek har­cának szervezője és vezetője volt a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, az egész nép nemzeti érdekeinek megvé­­delmezéséért. Mindezekről az akkori esztendők sztrájkjai tanúskodnak, kezdve az 1920- as általános sztrájkkal, a­­melyben a rövidesen kommu­nista párttá alakuló szocialis­ta párt fontos szerepet töltött be, folytatva az 1929-es lupé­­nyi bányászsztrájkokkal, az 1931—33-as nagy gazdasági válság idején lezajlott sztráj­kokkal, a Prahova-völgyi és különösképpen a ploiești-i forradalmi harcokkal, az 1933 februárjában bekövetkezett grivițai vasutassztrájkokkal, az 1938—1939-es sztrájkokkal, a fasizmus és a háború ellen folytatott küzdelmekkel, a népfront 1936-os megvalósí­tásaival, a fasizmus elleni nagy tüntetésekkel, közöttük az 1939. május elsejeivel.“ Románia történelmében — de egyben az egyetemes his­tóriában is — mozgalmas év­tized volt az 1929—33-as gaz­dasági világválsággal és a második világháború kitörésé­vel határolt évtized. A mély­reható politikai és társadalmi forrongások, a gazdasági megrázkódtatások, a kapita­lizmus alapvető ellentmondá­sai kiéleződésének, a tőkés világ egyensúlyvesztésének évtizede volt ez. Ugyanakkor a nemzetközi munkásosztály, a haladó és demokratikus tár­sadalmi-politikai erők hatá­rozott harcának az évtizede is. Az 1933-ban hatalomra jutott hitleri fasizmus által támo­gatott legreakciósabb, fasisz­ta jellegű szervezetek, csopor­tok, az imperialista politika előretörésének, a fasiszta ve­szély és a háborús fenyegetés fokozódásának a korszaka ez, amelyben a kommunista és munkáspártok, az összes de­mokratikus és haladó mozgal­mak, valamennyi hazafias és antifasiszta erő eltökélten síkraszállt a demokráciáért, a függetlenségért, a népek sza­badságáért, a nemzetközi biz­tonságért, az államok közötti együttműködésért, tégek képviselőit tömörítő Országos Antifasiszta Bizott­ság. Ebben az időszakban jöt­tek létre együttműködési egyezmények a kommunista párt irányította Munka Ligá­ja, az Országos Antifasiszta Bizottság és az Egységes Szocialista Párt között. 1936. május elsejét pedig a mun­kásegységfront létrehozásának jelszavával rendezték meg. A kommunisták tevékenyen be­kapcsolódtak a Nemzeti Pa­rasztpárt és a Parasztpárt ál­tal szervezett 1936. és 1937. évi összejövetelekbe és tün­tetésekbe. Ugyanakkor szá­mos demokratikus és an­tifasiszta beállítottságú ki­adványt adtak ki. Az össze­fogás eredményeként a de­mokratikus erők győztek az 1936-os Hunyad és Mehedinți megyei részleges parlamenti választásokon, 1937-ben pedig egyes megyei és helyi tanács­választásokon. A kommunis­ták éppen e széles sodrású propaganda- és szervezőmun­kájukkal kombattív jelleget adtak ezeknek az akcióknak: antihitlerista és háborúelle­nes megmozdulásokká avat­ták őket Ezen események részeként jelentős szerepet töltött be a munkástömegek forradalmi és antifasiszta szellemének elmélyítésében, és a párt po­litikája melletti mozgósítás­ban az 1936. májusi—júniusi brassói per, amelyet a bur­­zsoá­ földesúri hatóságok 21 ifjú antifasiszta harcos ellen indítottak. Ez a per tanúsí­totta a fiatal forradalmár, Nicolae Ceausescu erőteljes egyéniségét, mélységes haza­­f­iságát, forradalmi bátorsá­gát, aki a tárgyalást harci eszközként használta fel arra, hogy felhívja a figyelmet a fasiszta veszélyre és az össze­fogás megteremtésének szük­ségességére -^-lí^^demokrati­­kus és független jövőjének megvédene“ az ország meg­mentése érdekében. A kommunisták által szer­vezett és vezetett tömegakci­ókban fontos szerepet játszott abban az időben a május el­sejék megünneplése, mely, az elnyomó rendszer üldözése ellenére, minden alkalommal a munkásszolidaritás és az internacionalista szellem még­ilyen körülmények között zajlott le 1939. május elseje. A kommunisták mozgósító munkájuknak hazafias és harcos antifasiszta, háború­ellenes töltetet adtak. És ugyanakkor átfogó tömegjel­leget, magasrendű szervezett­séget és forradalmi kombatti­­vitást. Ez tette e történelmi napot az egyik legnagyobb antifasiszta és háborúellenes tüntetéssé Európában abban az időszakban, amikor a nyilatkozása volt. Ezen má­jusi megmozdulások sorából különösen kiemelkedett az 1939. évi május elseje, az ak­kor lezajlott nagy antifasisz­ta és háborúellenes népi tün­tetés. Súlyos helyzetben ke­rült sor erre a megmozdulás­ra. Olyan körülmények között, amikor nemzetközi téren a hitlerizmus fokozta agresszív politikáját, megnövekedett az új világháború kirobbanásá­nak veszélye, belpolitikai sí­kon pedig a parlamentáris rendszert felváltotta II. Ká­roly parancsuralma, s a fa­siszta csoportok mind hango­sabbak és aktívabbak lettek. Bár a kommunista párt har­­­cának­ nagy hangsúlyt­ fekte­tett a királyi diktatúra lelep­lezésére és megdöntésére, fi­gyelmeztetett annak reakciós jellegére, népellenes voltára, mégis, figyelmét a fasiszta veszélyre összpontosította. Egyik röpiratában kidombo­rította, hogy a fő ellenség to­vábbra is a Vasgárda. A hit­leristák e terrorista és kém­ügynökségére kell irányítani a fő tüzet. müncheni egyezmény után a fasizmus az egész kontinenst fenyegette. Ilyen helyzetben is Románia népe messzehangzó­­an kinyilvánította akaratát, hogy gátat emel a fasizmus előretörése elé, elszántan harcba száll az ország füg­getlenségének és területi ép­ségének megvédéséért. Nehéz körülmények között, a hatósági terror fokozódásá­nak időszakában zajlott le ez a tüntetés. Hiszen a királyi diktatúra feloszlatta a szak­­szervezeteket és helyette lét­rehozta az úgynevezett céhe­ket, breszlákat. A Román Kommunista Párt, mindezt fi­gyelembe véve és ugyanakkor annak szükségességéből ki­indulva, hogy minden legális lehetőséget felhasználjon a munkásság, a széles néptöme­gek mozgósítására, ezeket a hivatalos szervezeteket is igénybe vette mozgósító te­vékenységében.”.? • Utasította tagjait, hogy lépjenek be a bresztákba és azok keretein belül legálisan küzdjenek a fasiszta veszély ellen, közö­sen lépjenek fel a szociál­demokratákkal és a szocialis­tákkal, valamint más haza­fias, antifasiszta elemekkel. Bár a királyi hatóságok igyekeztek homályba burkolni május elseje forradalmi, szoli­daritási jellegét, mindent el­követtek, hogy a munkássá­got távol tartsák az ünneplés­től, mégis,­ ez a nap az antifa­siszta és háborúellenes küz­delmek kimagasló harci moz­zanatává vált. A hatóságok a „nemzeti munka napjaként“ a dolgozók és a hatóságok „közös érdekeinek“ jelszavá­val megszervezték a breszták tüntetését. Ám a kommunis­ták, a szocialisták együttmű­ködésével meghiúsították ezt a tervet, és forradalmi jelle­get, antifasiszta és háborúel­lenes tartalmat adtak a meg­mozdulásnak. Bukarestben több mint 20 ezer dolgozó vo­nult fel forradalmi és demok­ratikus, antifasiszta és há­borúellenes jelszavakkal. Ha­sonló tartalmú és szintén a kommunisták által szervezett tüntetésekre került sor az or­szág más központjaiban, Te­mesváron, Galacon, Nagyvá­radon, Brailán, Marosvásár­helyen, Nagybányán, a Zsil­­völgyében és másutt. Ezeknek a nagy megmozdulásoknak a szervezésében kiemelkedő sze­repet vállalt Nicolae Ceausescu elvtárs, aki részt vett a konspirációs szervező­­bizottságban és politikai tisz­tánlátásával, forradalmi szen­vedéllyel döntő módon hozzá­járult a megmozdulás sikeré­hez, a román munkásosztály akcióegységének, antifasiszta és háborúellenes törekvései­nek e nagy megnyilvánulásá­hoz. Úgyszintén átfogó tevé­kenységet fejtett ki Elena Ceausescu (Petrescu) elvtárs­nő is, aki a breszlák művelő­dési köreiben hangsúlyozottan forradalmi kulturális progra­mokat szervezett a munkás­egység szellemében. , Ilyen körülmények között a tüntetés a munkásszolidaritás és összefogás, az antifasiszta és háborúellenes állásfoglalás nagy akciójává alakult át. A tüntetéseken különböző párt­állású dolgozók, hazafias és demokratikus erők szálltak síkra az ország függetlensé­gének és szuverenitásának megvédéséért, a hitleri Né­metország terjeszkedő politi­kájának megállításáért. A munkásegységfront igazi tün­tetése volt ez; kommunisták és szocialisták vettek részt e­­lőkészítésében, szervezésében és közösen fogalmazták meg jelszavaikat. A tüntetések si­kere a munkásosztály szolida­ritási és egységtörekvéseinek sikere volt és nagymértékben hozzájárult a harci akcióegy­ség elmélyítéséhez, a munkás­egységfront gondolatának el­mélyítéséhez. A későbbiek fo­lyamán gyakorolt ez nagy ha­tást az események alakulásá­ra, s elmondható, hogy ez ké­szítette elő 1944. áprilisa vé­gén a Román Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt között létrejött Munkás­egységfront egyezményét. E­­zenkívül 1939. május elseje a munkásosztály kombattivi­.­­ tásának, harci elszántságának is megnyilvánulása volt. A tüntetők jelszavai tanúskod­tak erről. A főváros utcáin, a Romana téren, a királyi palo­ta előtt „Le a fasizmussal, le a Vasgárdával!“, „Éljen az antifasiszta népfront!“, „Le a német—román gazdasági pak­tummal!“ — jelszavakkal tüntettek és a Szabadság­parkban megkoszorúzták az ismeretlen hős sírját. Ugyanakkor ez a hatalmas megmozdulás kidomborította a román nép elszánt akaratát, hogy megvédi hazája függet­Nem sokkal a nagy meg­mozdulás után az RKP Köz­ponti Bizottságának plénuma így értékelte ennek az ese­ménynek a jelentőségét: „A május elsejei összejövetelek és tüntetések, amelyeket a párt szervezett a munkásosz­tály egységének, az ország megvédésének jelszavával, a Román Kommunista Párt nagy győzelmét hozták a munkásosztály akcióegységé­nek megteremtése útján.“ Harcos jellegénél és nagy tömegeket mozgósító jellegé­nél fogva méltán váltott ki nagy nemzetközi visszhangot ez a megmozdulás. E vissz­hangok közül érdemes idézni az 1939 májusában tartott pá­rizsi nemzetközi antifasiszta, háborúellenes békekongresz­­szus állásfoglalását, amely a tüntetést a román nép an­tifasiszta magatartása nagy megnyilvánulásának minősí­tette. „A román nép — mu­tatott rá a kongresszuson el­fogadott dokumentum — le­csatlakozott az antifasiszta mozgalomhoz... az a törek­vése, hogy reális módon har­coljon az agresszió és a fa­sizmus ellen“. Úgyszintén, számos európai országban nagy példányszámú napilapok adtak hírt és kommentárt a romániai tüntetésekről, ki­domborítva a nép békeakara­tát, háborúellenes magatartá­sát, antifasiszta állásfoglalá­sát. A Román Kommunista Párt további harcában messzeme­nően értékesítette 1939. má­jus elsejének tanulságait. A későbbi hónapokban és évek­ben, a munkásegység gondo­latától vezérelve és az összes haladó, demokratikus erők összefogásának jegyében, ki­tartóan szorgalmazta a harci egységet, szüntelenül küzdött a munkásegységfront megte­remtéséért, a demokratikus erők harci frontba való tömö­rítéséért. Kitartó küzdelme meghozta az eredményt, hi­szen 1944 áprilisának végén valóban létrejött a munkás­­egységfront, amely a katonai fenségét és a területi épségét. Bukarest utcáin sok ezren hangoztatták: „Szabad és füg­getlen Romániát akarunk!“, „Tartsák tiszteletben határa­inkat!“, „Le a hitlerista há­borúval!“, „Éljen a béke frontja!“, így hát az 1939. május else­jei események tanúsították a román munkásosztály érett­ségét, a nép harci képességét, azt, hogy a forradalmi és ha­ladó erők meg tudják szer­vezni a fasizmus elleni har­cot, ellenállnak a nemzetközi reakció háborús készülődé­seinek. Ám 1939. májusa a kommu­nista párt, a munkásosztály harcos internacionalizmusát is bizonyította, kifejezte a párt és a munkásosztály ak­tív szolidaritását más orszá­gok forradalmi erőivel, a kommunista és munkáspár­tok harcával, a népek an­tifasiszta küzdelmével. És hir­dette a párt és a munkásosz­tály hazafiságát, fasiszta diktatúra elleni harc fő ereje lett, s végül elveze­tett az 1944. augusztusi an­tifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felsza­badító forradalom győzelmé­hez. Ezután pedig ugyancsak nagy szerepet játszott a népi demokratikus forradalom győzelmében, a mélyreható politikai és társadalmi átala­kulások véghezvitelében, a szocialista forradalom és épí­tés kiteljesítésében. Győzelmes utat tett meg a munkásegység. 1939 jelentős mérföldkő volt ezen az úton, de az azóta eltelt időszakban új tartalommal telítődött, s ma a forradalmi munkásde­mokrácia elmélyülésében, az egész nép párt körüli egy­ségében jut kifejezésre. For­radalmi folyamat volt ez, a­­melyben jelentős esemény volt a IX. pártkongresszus, az azt követő időszak, az egész Nicolae Ceaușescu-korszak, amely munkásosztályunk megerősödésében,­ társadal­mi-politikai és szakmai szín­vonalának emelésében is pá­ratlan jelentőségű. Kommunista pártunk gaz­dag harci hagyományaira em­lékezünk május elsején. E hagyományok között idézzük fel az 1939. május elsejét is. Olyan körülmények között teszi ezt dolgozó népünk, a­­mikor nagy erőfeszítéseket tesz a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom építési programjának valóra váltásá­ért, nyolcadik ötéves tervünk stratégiai célkitűzései eléré­séért, a XIII. kongresszus in­tenzív fejlesztési programdo­kumentumainak gyakorlatba ültetéséért. Május­­ a hazai munkás­­mozgalom gazdag tradíciói­nak és munkásosztályunk in­ternacionalizmusának hagyo­mányos seregszemléje is. Dol­gozó népünk nagy munkája közepette gondol erre és en­nek jegyében elemzi a jelen eredményeit, tennivalóit és a jövő terveit, feladatait. Mihálka Zoltán ,,A párt által vezetett népi harc, a fasizmus ellen és az ország nemzeti függetlensége megvédéséért vívott küzdelem hullámában kiemelkedő mozzanat volt az 1939. május elsejei nagy antifasiszta és háborúellenes tüntetés, amely a kommunisták és szocialisták akció­egységének jegyében zajlott le. Ilyen tekintetben sokatmondó körül­mény, hogy az összes nagy osztálycsaták az egység, a munkásegység­front, a kommunisták, a szocialisták és a szociáldemokraták közötti, valamint a más antifasiszta, haladó és demokratikus erőkkel való együttműködés jegyében bontakoztak ki." NICOLAE CEAUSESCU A HÁBORÚ ELLENI KÜZDELEM BARIKÁDJAIN A FORRADALMI MUNKÁSEGYSÉG ÉS HARCI SZOLIDARITÁS JELKÉPE 1939. MÁJUS 1- MUNKÁSMOZGALMUNK KIEMELKEDŐ MOZZANATA „SZABAD ÉS FÜGGETLEN ROMÁNIÁT AKARUNK!,, A HARCI AKCIÓEGYSÉG TÖRTÉNELMI GYŐZELME 1939. május 1. Eugen Palade alkotása Korabeli felvétel az 1939. május elsejei bukaresti tüntetésről ELŐRE — 1987. május 1.

Next