Előre, 1987. május (41. évfolyam, 12259-12284. szám)
1987-05-01 / 12259. szám
Minden esztendőben május elsején a munka és a dolgozók nemzetközi szolidaritása napját ünnepeljük. Ezen a napon történelmi májusokat idézünk, újból áttekintjük munkás- és szocialista mozgalmunk, a Román Kommunista Párt gazdag harci hagyományait, küzdelmes osztálycsatákra, a kizsákmányolás és elnyomás ellen vívott harcok, a társadalmi és nemzeti felszabadulásért folytatott küzdelmek harcos mozzanataira emlékezünk. Olyan harcos májusokra, amelyek a Román Kommunista Párt küzdelmeit tanúsítják.. Az egyik legkitelkedőbb ,ezek közül az 39. évi nagy tömegtüntetéseket idéző, május elseje. E nagy antifasiszta és háborúellenes megmozdulások 48. évfordulóján megemlékezünk a népnek — élén a munkásosztállyal és annak forradalmi pártjával — a demokráciáért és a haladásért, az ország függetlenségéért és szuverenitásáért, a békéért és a nemzetek közötti együttműködésért vívott harcáról. Méltatjuk a kommunista párt elszánt küzdelmét a fasiszta veszély, a háború ellen, a hitleri Németország terjeszkedő politikája ellen; kidomborítjuk, hogy a 48 esztendővel ezelőtti hatalmas tüntetések a párt kezdeményezte egységfront, a különböző politikai pártokhoz, alakulatokhoz tartozó vagy párton kívüli munkások cselekvési egysége jegyében zajlottak le. A kommunista párt érdeme, hogy az illegalitás, a reakció legkegyetlenebb terrorja közepette is tisztán látta a kivezető utat e súlyos helyzetből, felhívással fordult az ország létét fenyegető fasizmussal szemben álló összes erőkhöz, összefogást sürgetett a függetlenség és a szabadság megvédéséért. Ezzel kapcsolatban a párt megalakulásának 65. évfordulóján tartott ünnepi beszédében Nicolae Ceausescu elvtárs méltán mutatott rá: „Pártunk (...) a munkásosztály, a parasztság, az értelmiországunkban egyre aktívabbá váltak a légionárius csoportok — a német imperializmusnak ezek a helyi ügynökei —, de a kommunista párt mindent elkövetett, hogy eltorlaszolja útjukat, mozgósította ellenük a demokratikus erőket, a széles néptömegeket. A Román Kommunista Párt, felhasználva az 1929— 1933-as évek nagy osztálycsatáinak tapasztalatait, a munkásság akcióegységének tanulságait, kitartóan szorgalmazta a munkásegységfront létrehozását, valamennyi demokratikus és haladó erő összefogását a fasiszta veszély és a háborús fenyegetés ellen. A munkásosztály cselekvési egysége megvalósításának, mint az erőteljes antifasiszta népfront tartóoszlopának a mozgósító jelszavával, a kommunisták széles társadalmi rétegeket, haladó politikai erőket vontak be ebbe a küzdelembe. Új harci formákkal, a kommunisták által vezetett szervezetekkel a nép széles tömegeit mozgósították. Ebben az időszakban alakult meg az átfogó társadalmi réteg, a széles néptömegek harcának szervezője és vezetője volt a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, az egész nép nemzeti érdekeinek megvédelmezéséért. Mindezekről az akkori esztendők sztrájkjai tanúskodnak, kezdve az 1920- as általános sztrájkkal, amelyben a rövidesen kommunista párttá alakuló szocialista párt fontos szerepet töltött be, folytatva az 1929-es lupényi bányászsztrájkokkal, az 1931—33-as nagy gazdasági válság idején lezajlott sztrájkokkal, a Prahova-völgyi és különösképpen a ploiești-i forradalmi harcokkal, az 1933 februárjában bekövetkezett grivițai vasutassztrájkokkal, az 1938—1939-es sztrájkokkal, a fasizmus és a háború ellen folytatott küzdelmekkel, a népfront 1936-os megvalósításaival, a fasizmus elleni nagy tüntetésekkel, közöttük az 1939. május elsejeivel.“ Románia történelmében — de egyben az egyetemes históriában is — mozgalmas évtized volt az 1929—33-as gazdasági világválsággal és a második világháború kitörésével határolt évtized. A mélyreható politikai és társadalmi forrongások, a gazdasági megrázkódtatások, a kapitalizmus alapvető ellentmondásai kiéleződésének, a tőkés világ egyensúlyvesztésének évtizede volt ez. Ugyanakkor a nemzetközi munkásosztály, a haladó és demokratikus társadalmi-politikai erők határozott harcának az évtizede is. Az 1933-ban hatalomra jutott hitleri fasizmus által támogatott legreakciósabb, fasiszta jellegű szervezetek, csoportok, az imperialista politika előretörésének, a fasiszta veszély és a háborús fenyegetés fokozódásának a korszaka ez, amelyben a kommunista és munkáspártok, az összes demokratikus és haladó mozgalmak, valamennyi hazafias és antifasiszta erő eltökélten síkraszállt a demokráciáért, a függetlenségért, a népek szabadságáért, a nemzetközi biztonságért, az államok közötti együttműködésért, tégek képviselőit tömörítő Országos Antifasiszta Bizottság. Ebben az időszakban jöttek létre együttműködési egyezmények a kommunista párt irányította Munka Ligája, az Országos Antifasiszta Bizottság és az Egységes Szocialista Párt között. 1936. május elsejét pedig a munkásegységfront létrehozásának jelszavával rendezték meg. A kommunisták tevékenyen bekapcsolódtak a Nemzeti Parasztpárt és a Parasztpárt által szervezett 1936. és 1937. évi összejövetelekbe és tüntetésekbe. Ugyanakkor számos demokratikus és antifasiszta beállítottságú kiadványt adtak ki. Az összefogás eredményeként a demokratikus erők győztek az 1936-os Hunyad és Mehedinți megyei részleges parlamenti választásokon, 1937-ben pedig egyes megyei és helyi tanácsválasztásokon. A kommunisták éppen e széles sodrású propaganda- és szervezőmunkájukkal kombattív jelleget adtak ezeknek az akcióknak: antihitlerista és háborúellenes megmozdulásokká avatták őket Ezen események részeként jelentős szerepet töltött be a munkástömegek forradalmi és antifasiszta szellemének elmélyítésében, és a párt politikája melletti mozgósításban az 1936. májusi—júniusi brassói per, amelyet a burzsoá földesúri hatóságok 21 ifjú antifasiszta harcos ellen indítottak. Ez a per tanúsította a fiatal forradalmár, Nicolae Ceausescu erőteljes egyéniségét, mélységes hazafiságát, forradalmi bátorságát, aki a tárgyalást harci eszközként használta fel arra, hogy felhívja a figyelmet a fasiszta veszélyre és az összefogás megteremtésének szükségességére -^-lí^^demokratikus és független jövőjének megvédene“ az ország megmentése érdekében. A kommunisták által szervezett és vezetett tömegakciókban fontos szerepet játszott abban az időben a május elsejék megünneplése, mely, az elnyomó rendszer üldözése ellenére, minden alkalommal a munkásszolidaritás és az internacionalista szellem mégilyen körülmények között zajlott le 1939. május elseje. A kommunisták mozgósító munkájuknak hazafias és harcos antifasiszta, háborúellenes töltetet adtak. És ugyanakkor átfogó tömegjelleget, magasrendű szervezettséget és forradalmi kombattivitást. Ez tette e történelmi napot az egyik legnagyobb antifasiszta és háborúellenes tüntetéssé Európában abban az időszakban, amikor a nyilatkozása volt. Ezen májusi megmozdulások sorából különösen kiemelkedett az 1939. évi május elseje, az akkor lezajlott nagy antifasiszta és háborúellenes népi tüntetés. Súlyos helyzetben került sor erre a megmozdulásra. Olyan körülmények között, amikor nemzetközi téren a hitlerizmus fokozta agresszív politikáját, megnövekedett az új világháború kirobbanásának veszélye, belpolitikai síkon pedig a parlamentáris rendszert felváltotta II. Károly parancsuralma, s a fasiszta csoportok mind hangosabbak és aktívabbak lettek. Bár a kommunista párt harcának nagy hangsúlyt fektetett a királyi diktatúra leleplezésére és megdöntésére, figyelmeztetett annak reakciós jellegére, népellenes voltára, mégis, figyelmét a fasiszta veszélyre összpontosította. Egyik röpiratában kidomborította, hogy a fő ellenség továbbra is a Vasgárda. A hitleristák e terrorista és kémügynökségére kell irányítani a fő tüzet. müncheni egyezmény után a fasizmus az egész kontinenst fenyegette. Ilyen helyzetben is Románia népe messzehangzóan kinyilvánította akaratát, hogy gátat emel a fasizmus előretörése elé, elszántan harcba száll az ország függetlenségének és területi épségének megvédéséért. Nehéz körülmények között, a hatósági terror fokozódásának időszakában zajlott le ez a tüntetés. Hiszen a királyi diktatúra feloszlatta a szakszervezeteket és helyette létrehozta az úgynevezett céheket, breszlákat. A Román Kommunista Párt, mindezt figyelembe véve és ugyanakkor annak szükségességéből kiindulva, hogy minden legális lehetőséget felhasználjon a munkásság, a széles néptömegek mozgósítására, ezeket a hivatalos szervezeteket is igénybe vette mozgósító tevékenységében.”.? • Utasította tagjait, hogy lépjenek be a bresztákba és azok keretein belül legálisan küzdjenek a fasiszta veszély ellen, közösen lépjenek fel a szociáldemokratákkal és a szocialistákkal, valamint más hazafias, antifasiszta elemekkel. Bár a királyi hatóságok igyekeztek homályba burkolni május elseje forradalmi, szolidaritási jellegét, mindent elkövettek, hogy a munkásságot távol tartsák az ünnepléstől, mégis, ez a nap az antifasiszta és háborúellenes küzdelmek kimagasló harci mozzanatává vált. A hatóságok a „nemzeti munka napjaként“ a dolgozók és a hatóságok „közös érdekeinek“ jelszavával megszervezték a breszták tüntetését. Ám a kommunisták, a szocialisták együttműködésével meghiúsították ezt a tervet, és forradalmi jelleget, antifasiszta és háborúellenes tartalmat adtak a megmozdulásnak. Bukarestben több mint 20 ezer dolgozó vonult fel forradalmi és demokratikus, antifasiszta és háborúellenes jelszavakkal. Hasonló tartalmú és szintén a kommunisták által szervezett tüntetésekre került sor az ország más központjaiban, Temesváron, Galacon, Nagyváradon, Brailán, Marosvásárhelyen, Nagybányán, a Zsilvölgyében és másutt. Ezeknek a nagy megmozdulásoknak a szervezésében kiemelkedő szerepet vállalt Nicolae Ceausescu elvtárs, aki részt vett a konspirációs szervezőbizottságban és politikai tisztánlátásával, forradalmi szenvedéllyel döntő módon hozzájárult a megmozdulás sikeréhez, a román munkásosztály akcióegységének, antifasiszta és háborúellenes törekvéseinek e nagy megnyilvánulásához. Úgyszintén átfogó tevékenységet fejtett ki Elena Ceausescu (Petrescu) elvtársnő is, aki a breszlák művelődési köreiben hangsúlyozottan forradalmi kulturális programokat szervezett a munkásegység szellemében. , Ilyen körülmények között a tüntetés a munkásszolidaritás és összefogás, az antifasiszta és háborúellenes állásfoglalás nagy akciójává alakult át. A tüntetéseken különböző pártállású dolgozók, hazafias és demokratikus erők szálltak síkra az ország függetlenségének és szuverenitásának megvédéséért, a hitleri Németország terjeszkedő politikájának megállításáért. A munkásegységfront igazi tüntetése volt ez; kommunisták és szocialisták vettek részt előkészítésében, szervezésében és közösen fogalmazták meg jelszavaikat. A tüntetések sikere a munkásosztály szolidaritási és egységtörekvéseinek sikere volt és nagymértékben hozzájárult a harci akcióegység elmélyítéséhez, a munkásegységfront gondolatának elmélyítéséhez. A későbbiek folyamán gyakorolt ez nagy hatást az események alakulására, s elmondható, hogy ez készítette elő 1944. áprilisa végén a Román Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt között létrejött Munkásegységfront egyezményét. Ezenkívül 1939. május elseje a munkásosztály kombattivi. tásának, harci elszántságának is megnyilvánulása volt. A tüntetők jelszavai tanúskodtak erről. A főváros utcáin, a Romana téren, a királyi palota előtt „Le a fasizmussal, le a Vasgárdával!“, „Éljen az antifasiszta népfront!“, „Le a német—román gazdasági paktummal!“ — jelszavakkal tüntettek és a Szabadságparkban megkoszorúzták az ismeretlen hős sírját. Ugyanakkor ez a hatalmas megmozdulás kidomborította a román nép elszánt akaratát, hogy megvédi hazája függetNem sokkal a nagy megmozdulás után az RKP Központi Bizottságának plénuma így értékelte ennek az eseménynek a jelentőségét: „A május elsejei összejövetelek és tüntetések, amelyeket a párt szervezett a munkásosztály egységének, az ország megvédésének jelszavával, a Román Kommunista Párt nagy győzelmét hozták a munkásosztály akcióegységének megteremtése útján.“ Harcos jellegénél és nagy tömegeket mozgósító jellegénél fogva méltán váltott ki nagy nemzetközi visszhangot ez a megmozdulás. E visszhangok közül érdemes idézni az 1939 májusában tartott párizsi nemzetközi antifasiszta, háborúellenes békekongreszszus állásfoglalását, amely a tüntetést a román nép antifasiszta magatartása nagy megnyilvánulásának minősítette. „A román nép — mutatott rá a kongresszuson elfogadott dokumentum — lecsatlakozott az antifasiszta mozgalomhoz... az a törekvése, hogy reális módon harcoljon az agresszió és a fasizmus ellen“. Úgyszintén, számos európai országban nagy példányszámú napilapok adtak hírt és kommentárt a romániai tüntetésekről, kidomborítva a nép békeakaratát, háborúellenes magatartását, antifasiszta állásfoglalását. A Román Kommunista Párt további harcában messzemenően értékesítette 1939. május elsejének tanulságait. A későbbi hónapokban és években, a munkásegység gondolatától vezérelve és az összes haladó, demokratikus erők összefogásának jegyében, kitartóan szorgalmazta a harci egységet, szüntelenül küzdött a munkásegységfront megteremtéséért, a demokratikus erők harci frontba való tömörítéséért. Kitartó küzdelme meghozta az eredményt, hiszen 1944 áprilisának végén valóban létrejött a munkásegységfront, amely a katonai fenségét és a területi épségét. Bukarest utcáin sok ezren hangoztatták: „Szabad és független Romániát akarunk!“, „Tartsák tiszteletben határainkat!“, „Le a hitlerista háborúval!“, „Éljen a béke frontja!“, így hát az 1939. május elsejei események tanúsították a román munkásosztály érettségét, a nép harci képességét, azt, hogy a forradalmi és haladó erők meg tudják szervezni a fasizmus elleni harcot, ellenállnak a nemzetközi reakció háborús készülődéseinek. Ám 1939. májusa a kommunista párt, a munkásosztály harcos internacionalizmusát is bizonyította, kifejezte a párt és a munkásosztály aktív szolidaritását más országok forradalmi erőivel, a kommunista és munkáspártok harcával, a népek antifasiszta küzdelmével. És hirdette a párt és a munkásosztály hazafiságát, fasiszta diktatúra elleni harc fő ereje lett, s végül elvezetett az 1944. augusztusi antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom győzelméhez. Ezután pedig ugyancsak nagy szerepet játszott a népi demokratikus forradalom győzelmében, a mélyreható politikai és társadalmi átalakulások véghezvitelében, a szocialista forradalom és építés kiteljesítésében. Győzelmes utat tett meg a munkásegység. 1939 jelentős mérföldkő volt ezen az úton, de az azóta eltelt időszakban új tartalommal telítődött, s ma a forradalmi munkásdemokrácia elmélyülésében, az egész nép párt körüli egységében jut kifejezésre. Forradalmi folyamat volt ez, amelyben jelentős esemény volt a IX. pártkongresszus, az azt követő időszak, az egész Nicolae Ceaușescu-korszak, amely munkásosztályunk megerősödésében, társadalmi-politikai és szakmai színvonalának emelésében is páratlan jelentőségű. Kommunista pártunk gazdag harci hagyományaira emlékezünk május elsején. E hagyományok között idézzük fel az 1939. május elsejét is. Olyan körülmények között teszi ezt dolgozó népünk, amikor nagy erőfeszítéseket tesz a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építési programjának valóra váltásáért, nyolcadik ötéves tervünk stratégiai célkitűzései eléréséért, a XIII. kongresszus intenzív fejlesztési programdokumentumainak gyakorlatba ültetéséért. Május a hazai munkásmozgalom gazdag tradícióinak és munkásosztályunk internacionalizmusának hagyományos seregszemléje is. Dolgozó népünk nagy munkája közepette gondol erre és ennek jegyében elemzi a jelen eredményeit, tennivalóit és a jövő terveit, feladatait. Mihálka Zoltán ,,A párt által vezetett népi harc, a fasizmus ellen és az ország nemzeti függetlensége megvédéséért vívott küzdelem hullámában kiemelkedő mozzanat volt az 1939. május elsejei nagy antifasiszta és háborúellenes tüntetés, amely a kommunisták és szocialisták akcióegységének jegyében zajlott le. Ilyen tekintetben sokatmondó körülmény, hogy az összes nagy osztálycsaták az egység, a munkásegységfront, a kommunisták, a szocialisták és a szociáldemokraták közötti, valamint a más antifasiszta, haladó és demokratikus erőkkel való együttműködés jegyében bontakoztak ki." NICOLAE CEAUSESCU A HÁBORÚ ELLENI KÜZDELEM BARIKÁDJAIN A FORRADALMI MUNKÁSEGYSÉG ÉS HARCI SZOLIDARITÁS JELKÉPE 1939. MÁJUS 1- MUNKÁSMOZGALMUNK KIEMELKEDŐ MOZZANATA „SZABAD ÉS FÜGGETLEN ROMÁNIÁT AKARUNK!,, A HARCI AKCIÓEGYSÉG TÖRTÉNELMI GYŐZELME 1939. május 1. Eugen Palade alkotása Korabeli felvétel az 1939. május elsejei bukaresti tüntetésről ELŐRE — 1987. május 1.