Romániai Magyar Szó, 1991. március (3. évfolyam, 362-388. szám)

1991-03-01 / 362. szám

ROMÁNIAI MAGYA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Minek szólt a fergeteges taps? Úgy vártuk az Európa szívéből érkező vendéget, mint a tisztítótüzet. Anders Björck, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnöke a hűvös északi bölcsességet a politikai jártassággal párosítván és eme nemzetközi rálátásban az egyetemes emberi értékek iránytűjét hozhatta e román parlamentbe, hogy ez is nem eligazítást jelentsen a csatározások eszmeiségének emelésében. „Fehérek közt egy európait“ vártunk, ki mindazonáltal belülről ismer minket, hiszen az Európa Parlamenthez küldött két jelentés a posztforradalmi idők két tragikus eseményéről azokat a drámai mélységeket is bevilágítja, melyek még mindig ott tátonganak a lelkünkben, morzsolják idegeinket. Anders Björck úr svéd politikus. 1976 óta a Parlamenti Közgyűlés tagja, ’89-től választott elnöke, ki egyesíti magában — miképpen Alexandra Birladeanu akadémikus jellemezte: — a bölcsességet és a derűt, a nyugodtságot és a transzparenciát, tulajdonképpen összefoglalta, az alkalomnak megfelelő szintézisbe csomagolta az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése célkitűzéseivel. Románia különleges meghívott státusával kapcsolatos tudnivalókat. Talán ünnepet akart csak. Románia új státusát immár a Parlamentben is a kölcsönös, személyes közeledéssel is megpecsételni. Nyilván haszonnal járt — mert mindig tanulságos az emberség parancsolatait újra meg újra idézni — annak kifejtése, hogy az általa képviselt intézmény „politikai hivatása a politikai pluralizmus, az emberi jogok és a törvényesség Európáját megteremteni, megerősíteni“, valamint a pán-európai eszme kibontása is friss fuvallatként hatott az évtizedek során át oly „naptalan Keleten“. És bár történt konkrét utalás a forradalmi eseményekre, Temesvár és Bukarest áldozatvállalására, a hosszas várakozás után kézhez kapott jelentésekre, a feszültségekre, a nyomorúságokra — melyek Európának e táján oly hasonlatosak —, még egy sóhajtásnyi üzenetet sem kaptunk. Közbevetheti bárki, „diplomatább módon “ gondolkozó, hogy nem is kaphattunk, az esemény jellege nem erre tendált. Az elnökhöz intézett kérdések viszont arra engednek következtetni, hogy a Parlament is várt némi eligazító szóra. A kérdésföltevők mindenképpen. Mert nem udvariassági szólamok hangzottak ott el, hanem olyan kérdések, melyek a napi politikai élet súlyos, néha tragikus vagy éppen sorsszerű eseményeit hozták a magas fórum elnöke elé, érdembeni feletet várván. Petrisor Morar, temesvári fiatal képviselő például kifejtette: fennáll a veszély, hogy valamilyen formában visszatér a totalitarizmus, ha most Európa nem siet segítségünkre. Ion Rasiu — ékes angolsággal az elnök felé — folytatta a gondolatkört: mi történik, ha a továbbiakban Románia — miként az elmúlt évtizedben Görögország — nem felel meg az Európa Tanács —normáinak, és helyénvalónak éreztük ama képviselő aggályait is aki megkérdezte: fordulhat-e egyén az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséhez személyes sérelmei orvoslásáért... A válaszokból kicsendült az elnök — s ennek nyomán nyilván a képviselt intézmény — bizalma, hogy Románia immár visszavonhatatlanul a demokrácia útján halad és fog haladni, és ebben természetesen Európa többrendbeli támogatására számíthat, melyekre némi utalás beköszöntő beszédében is történt. A demokrácia jele az is, hogy az egyén valóban fordulhat jogorvoslásért az Európa Tanács megfelelő intézményéhez, természetesen, miután az országban az összes fokozatokat végigjárván, panaszára nem találtak megoldást. Az RMDSZ jelentkezése többrendbeli jelképet hordozott. Az tette föl a kérdéseket, akit a leginkább megilletett, hogy a jövő felől érdeklődjék: a román parlament legfiatalabb tagja, a 22 esztendős Szilágyi Zsolt, aki életkora jellemzőjeként nem kerülő utakról, virágos ösvények felől közelítve, hanem az egyenes beszéd, a szókimondás módját választva fogalmazta meg a kisebbség — valamennyi nemzeti kisebbség — 2 kérdését... 1. „Az egyéni jogok mellett (a nemzetközi dokumentumok, melyekre az előzőekben hivatkozik) elismerik tehát az etnikai és nemzeti kisebbségek kollektív jogait is. Arra kérem Önt, ismertesse az Európa Tanács álláspontját ezzel az elvvel kapcsolatban. 2. A polgári és politikai jogokra vonatkozó nemzetközi egyezmény nem ismer korlátozásokat olyan értelemben, hogy politikai pártok alakuljanak nemzeti, etnikai vagy vallási alapon. Ebben az összefüggésben az ön véleménye szerint az ilyen szempontok alapján létesített pártok betilthatók-e az initio vagy pedig létük egy jogár- BERES KATALIN (Folytatása a 4. olalon) NYUGAT-EURÓPA ELSIVATAGOSODÁSÁNAK VESZÉLYEI Egyre inkább eltechnicizálódó világunkban, közgazdászok, filozófusok nehéz érvekkel próbálnak meggyőzni arról, hogy a technikai haladás a jóléti társadalom felé viszi az emberiséget. S mivel mi hiszékenyek vagyunk , ha az általános jólét várható örömeit csillogtatják meg előttünk jónevű tudósok —, hát ezt is elhiszszük... Igen ám, csakhogy Kelet- és Nyugat-Európa között a fejlettségi szint tekintetében legalább emberöltőnyi a távolság a nyugati oldal javára. Gondolom, ez a tény nem szorul bizonyításra. A II. világháború utáni évtizedekben a szintkülönbség egyre mélyült s ma már — sajnos — ott tartunk (mi itt, K-Európában), hogy gazdasági és társadalmi nyomorúságaink megszüntetésének egyedüli (!) letéteményesét Ny-Európa segítőkészségében látjuk. A II. világháború befejezésekor Európa, néhány országát leszámítva, egyetlen romhalmaz volt. A leemelkedésre nagyjából egyenlőek voltak az esélyek. Ott (Nyon) a Marshall-segély, míg a mi térségeinkben a szovjet segítség volt a fejlesztés konkrét támogatása. A vasfüggöny legördülése után Kelet- és Nyugat- Európa népei más-más úton haladtak, a fejlődés más-más fokozatait járták be. A mérhetetlen amerikai segély megtette a hatását, de ennél jóval fontosabb volt az európai hagyományok, s a polgárinak mondott demokrácia tovább éltetése, amely t.k. a lelkekben is lezárta, a háborút s erőteljes prosperitásra mozgósította a nyugati tömb népeit. E vonatkozásban külön ki kell emelni Németország és Franciaország megbékélését ,ami a kelet-európai népek számára is példaértékű lehet, valamint azt a messzirelátó bölcsességet, hogy a kontinens népei az együttműködés érdekében közösségre lépnek egymással. A (Ny-)német állam integrálódása az európai közösségbe lehetővé tette a nyugati tömbbe szakadt németségnek is a virtuális energiák felszabadulását. Ezt a vesztes háborúból származó lelki sokk feldolgozása után — egy kb. 15 évig tartó kemény, céltudatos nemzeti „újjáépítési“ program végrehajtásához "vezetett, amely méltán váltotta ki a világ csodálatát. A német „csoda“ az egész európai közösségre serkentőleg hatott, s a 70-es évek elején, de még az olajválság komolyabb kihatásai előtt, a kontinens nyugati területein olyan jóléti társadalom körvonalai tűntek elő, amit kelet-európai szemmel nézve a régió népei csak a távolabbi jövőben fognak elérni. A nyugati gazdaság dinamikája és a társadalmi jólét mágnesként vonzotta földünk minden térségéből azokat, akik egy elmaradott világ reménytelenségéből próbáltak bejutni az európai házba. Kezdték a vendégmunkások, akiket a prosperáló gazdaság még szívesen fogadott. Majd megjelentek a politikai menekültek a válságzónákból (pl. 1956, Magyarország), majd a gazdasági menekültek százezrei. A kelet-európai propaganda s az utazások megszigorítása ellenére, egyre többen hagyták el hazájukat térségünkből, pedig el kell ismerni tárgyilagosan: a „szocialista“ társadalom építése során a kommunista tömb államaiban is elkezdődött a fejlődésnek egy sajátságos formája, amely a kommunista eszmék alapján a kollektivitásra épült. A hatalmi pozíciók állandó szilárdítása mellett a vezetők gondoskodtak arról is, hogy a szocialista programhoz nélkülözhetetlen dolgozó tömegek száma- NÉZŐPONT ra az alapvető életfeltételeket biztosítsák (ingyenes lakás, ingyenes egészségügyi ellátás, ingyenes oktatás). Ezekért az ,,adományokért“ azonban súlyos árat kellett fizetni: az önálló gondolkodásokról és cselekvésekről való lemondást. Egy más erkölcsiséget hirdető egyházi és vallási élet lerombolása után az „agymosás“ nem tűnt oly megvalósíthatatlannak. Ennek két fő iránya: a múltbeli örökség durva megnyirbálása s az állandó ellenségkeresés (imperialista bérenc, vatikáni kém, ellenforradalmár, jobb esetben csak maradi mentalitású, akit már átnevelni sem érdemes). Ha jól belegondolunk, a néhány évtizedes tudatátalakító munkának fényes eredményei voltak. Százmilliók hittek az új mítoszokban. A manipulált tömegtudat segítségével ,hatalmas áldozatvállalásra és lemondásra tudták rávenni az embertömegeket. A kulturális fejlődés nem a kulturális értékek befogadására alkalmas „emberfők“ kinevelését célozta meg, hanem egy leredukált látókörben való egyszínben látás képességének a kinevelését, amely azt sem zárta ki, hogy pl. Homéroszt, egy letűnt világ krónikását élvezettel olvassuk. A szocialista gondolkodás számára azonban az ilyesmik olvasása szórakozás lehet ugyan, de gyakorlati értéke nincs. Az irányított kultúrpolitikának s legfőképpen a mass médiának köszönhetően itt, ezeken a kelet-európai tájakon végül is kialakult egy olyan embermassza ,amely kiválóan alkalmas a manipulálásra. Pátriánkban pedig ismeretes — persze, ha van szem a látásra — a népességnek az a, sajnos, széles rétege, amely megmaradt félanalfabéta, tökmagevő, utcán táskarádiót bömböltető állapotában. A fentiekhez hasonló rétegek természetesen a szomszédos országokban is vannak, s a Balkán felé haladva számuk egyre nagyobb. Ezen emberek, hasznosítható munkaereje, általános kultúrája meglehetősen csekély. (Félreértések elkerülése végett: itt most nem a cigányságról esik szó; az külön gondja a kelet-európai jövőnek.) Az utóbbi egy-két esztendő világváltozásainak köszönhetően, e rétegek hatalmas tömegekben hagyják el hazájukat, s menekültekként próbálnak belevegyülni a nyugati társadalomba. Várhatóan — mert már sok jelzés van rá — a Szovjetunió menekültjei újabb emberözönt zúdítanak Úy-Európára. Mit tud majd kezdeni a nyugat a több milliós nagyságrendű menekülttömegekkel? Meg tud-e emészteni (asszimilálni) a kontinens azon fele embermiliókat, amelyek nyugati normák szerint hasznosíthatatlanok? Talán igen, ha volna időhatára a bevándorlásnak. De nincsen, s az idő teltével egyre kevésbé lehetséges ... Megítélésem szerint, ha a nyugatra vándorlásnak nem vetnek gátat, óriásra duzzadna a munkanélküliek száma, ami megengedhetetlen — és állandó jellegű! — kiadásokra kényszerítené az államok pénzügyi adminisztrációját; — rohamosan csökkenne az életminőség a jóléthez hozzászokott „bennszülött“ rétegek köreiben; — Ny-Európa lakossága megrendülten tapasztalná a Kelet-Európából importált erkölcsi normák gyors térhódítását (korrupció, protekcionizmus); — a bűnözés oly méreteket öltene, amely egypontnál, már az államok belbiztonságát veszélyeztetné; — a ma még naiv és segítőkész európaiakban általános xenofóbia kapna erőre, amely a szélsőséges erők szerveződését segítené elő, másrészt mélyen alábbhagyna az-Európával való együttműködési készség, ha a K-Európának szánt segítség akadozna, netán leállna, a Kelet-Nyugat kö- GAGYI-BALLA ISTVÁN (Folytatása a 3. oldalon) SOROKA T. HÁZBÓL ALKOTMÁNYOZÓ NÉVSOROLVASÁS A PARLAMENTBEN Félnek a honatyák. Ki az országot félti, ki a jogokat. Idegbajossá tett majd mindenkit e század. A románság zöme nem bírja elfelejteni 1940-et, azt, hogy abban az esztendőben az ország határai, ha ideigóráig, de módosultak. Most többszörösen is be akarják biztosítani azt: Románia területéből ne kerüljön át más országhoz semmi. Az itteni magyarság hetven nehéz esztendőt élt meg, ez alatt lassan elvesztette a jogait, már-már létében vált fenyegetetté. Mi azt szeretnénk, hogy e jogokat dokumentumok garantálják, hogy hivatkozni lehessen ezekre, ha újból másod- és harmadrendű állampolgárokká akarnának degradálni bennünket. Persze, egy demokráciában ezt nehezen tehetnék meg a hatalmon lévők. De tőlünk — ezernyi jel mutatja — még messze a demokrácia. Így hát félnek az országnagyok. És vitatkoznak. Olykor hevesen, máskor teli dühvel, elvakultan. Az Alkotmányozó gyűlés már az Irányelvek első két pontjánál elakadt. Nemzeti-e az államunk vagy nem? — ez itt a kérdés. Hosszú Zoltán: — Az Általános alapelvek 1. pontjának a következő módosítását kérem: Románia szuverén egységes ,és oszthatatlan állam. „Nemzetinek“ nevezve nem mondunk igazságot, hiszen az országban nincs kizárólag egyetlen nemzet, a románok mellett jelentős számban élnek nemzetiségek is. A tézis, hogy „szuverén, egységes és oszthatatlan“, elég garancia arra, hogy az állam megőrizze területi integritását és egységét. Javaslom töröljék a nemzeti szót. E felszólalás alatt állandó hurrogás, zajongás volt. Dán Martiannak, a Képviselőház elnökének, mivel a szónokot félbeszakították, meg kellett kérdeznie: — Mit óhajtanak, egyöntetűséget vagy pluralizmust? Kérném, viselkedjenek parlamenti tagokhoz méltóan. Nem viselkedtek: többen a szónokba akarták fojtani a szót akkor is, amikor a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatának garantálását kérte. Ioan Bogdan (NMF): — A legszentebb érzelmeinkkel játszott az előttem felszólaló. Az ilyen hozzászólások városszélien mocskosak (Taps). Hogyan ülhetnénk nyugodtan a padokban, amikor azt halljuk, hogy a román nép terrorizálta a nemzetiségeket? Mi szenvedtünk e földön, mi áldoztuk fel magunkat a nemzet létéért (Taps). Radu Ceontea (RNEP): — Bármelyik parlamenti tag bármiféle véleményt mondhat a jövőbeni Alkotmányról. A szenátor, például, kérheti, hogy az országot Romániai Egyesült Államoknak nevezzék. A főváros Budapest legyen. Egy kis konzulátust elfogadhatunk Bukarestben is. A nemzeti kisebségeket népeknek hívjuk. Ezeket egy uralkodó, kormányzó vagy cigány vajda vezesse. Minél több hivatalos nyelv legyen, hogy csak gesztikulálva és arcjátékkal értsék meg egymást az emberek. Az általános megbékélésért mindenszintű oktatást eszperantó nyelven tartsanak... Minden parlamenti tag bármilyen bolondságot mondhat a jövőbeni Alkotmánnyal kapcsolatosan, de tudják meg, hogy végülis a többség szavazással dönt efelől. És a törvények Bibliája mondja csak ki, host Románia egységes, szuverén és oszthatatlan nemzeti állam. Constantin Topliceanu (Környezetvédelmi csoport): — Az ősidők ködéből jön nemzeti szavunk, Burebista, Decebal idejéből. És Stefan cel Mare, Mihai Viteazul idejéből. Meg 1848-ból és 1918-ból. A barbárok betörése sem tudott bennünket, románokat megváltoztatni, mi ugyanazok maradtunk. Nincs semmi bajunk Istvánnal, Iciggel vagy Ivánnal, mindannyian emberek vagyunk. Csakhogy mi nem változtunk. Nemrégiben franciákkal beszélgettem, ők mondották, hogy a nemzeti szó már kiment a divatból. Megkérdeztem, ha Németországnak területi igényei lennének Franciaországgal szemben, akkor is divatjamúltnak tartanák ezt a szót. Azt felelték: nem Leonard Firitescu (NMF) . Az európai államok alkotmányaiban tényleg nincs benne az első passzusokban, hogy nemzetiek de az említett alaptörvények kezdettől végig a nemzetről beszélnek. (Óvatosan megkérdeznénk hogy mi másról kellene szólnánk?) Ioan Cristina (RNEP) : — A hazánkban élő kisebbségek kapjanak jogokat, de a románok se maradjanak jog nélkül a környező országokban. Egyébként a történelmi Magyarország lakosságának 44 százaléka volt csak magyar a többi más nemzetiségű, tehát jogos volt a budapesti Országgyűlésben lévő román képviselők követelése akkoriban: az Alkotmányba ne kerüljön be, hogy Magyarország nemzeti állam. Itt Romániában most más a helyzet. (A lakosság 15—16 százaléka „elenye- ROMÁN győző (Folytatása a 3. oldalon) A 3. OLDALON: ® Helyzetjelentés egy elvesztett csatáról ® Keménykalapos csikótelep: A Cațavencu-jelenség A Földtörvény néhány szakaszáról jogászszemmel Pénzes trükk Minket is mindössze három dolog érdekel: a pénz, a pénz, a pénz. Ezért mindenre vállalkozunk. Az egyén végigcsencselt egy esztendőt, közben körülötte lepusztult a gazdasági környezet. A vállalatok is most ébredeznek, menekülni próbálnak a helyzetből. Mindenki pénzt akar csinálni, azonnal és sokat. S az általános zavarban olykor felcsillan a nagy lehetőség. A földtörvény, például. Kit nem érdekel? Adjuk a kezébe! Hétfőn reggel beszélnak Váradról, nyomnák a földtörvényt, hány páldányt igényelünk. (Rendesek, a tavaly kérdezés nélkül sóztak kiadványokat a nyakunkba.) Utánaszámolunk, felmérjük az igényt. Nem lehet, este indul a rotációs ... Délben a Tulipán központjával beszélünk, ott is nyomják, a román és magyar változatot együtt, magyarázatokkal. Ez már jó, biztosan ezres nagyságrend megy el belőle. Dehogy megy ... Kilépek az utcára, Ceausescu-sorok az újságos előtt. A helyi román lap elöntötte a piacot, sok százezres nagyságban. Este robban aztán a bomba, ideiglenes szöveget nyomtak ki, az államfői kézjeggyel némi apróbb módosítás is esett itt-ott. Sebaj, a millió már zsebben. És jöhet az újabb kiadás. Ki lesz gyorsabb... BODÓ BARNA Új sorozat 362. szám 1991. március 1, péntek 4 oldalára 3 lej Postacím: Redacta ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 VÉGE A HÁBORÚNAK Szerda este Irak bejelentette, hogy feltétel nélkül aláveti magát a Biztonsági Tanács öböl válságra vonatkozó 12 határozatának. Irak ENSZ-képviselete eljuttatta a Biztonsági Tanács elnökéhez és az ENSZ-főtitkárhoz Tarik Aziz külügyminiszter levelét, amelyben ez áll: „Tisztelettel hivatalosan közlöm, hogy Irak beleegyezett: teljesen aláveti magát az ENSZ Biztonsági Tanácsa 660-as számú határozatának és az említett szerv valamennyi más határozatának“. Röviddel az iraki bejelentés után George Bush amerikai elnök bejelentette a harcok beszüntetését a térségben. Az amerikai elnök a Fehér Házban mondott beszédében, amelyet egyenes adásban közvetített a tévé, kijelentette: miután Washington koalíciós partenereivel tanácskozott, elhatározta, hogy február 28., greenwichi idő szerint 5 órától (bukaresti idő szerint 7 órától) kezdődően az amerikai és a szövetséges erők támadó akcióit felfüggesztik. „Irakon múlik — mondotta George Bush —, hogy ez a felfüggesztés állandó tűzszünetté váljék“. „Kuvait szabad, az iraki hadsereg le van győzve, katonai céljainkat elértük“ — hangsúlyozta még Bush elnök, majd hozzáfűzte: A támadás felfüggesztésének feltétele az, hogy az irakiak ne lőjék a szövetségeseket és ne támadjanak rakétákkal más országokat. Ugyanakkor szabadon kell hogy bocsássák a hadifoglyokat és a túszokat, ki kell szolgáltassák az elhalálozott szövetséges katonák földi maradványait. KALLÓS PÉTER (Folytatása a 2. oldalon) Az RTV német nyelvű adásáról A bukaresti német nagykövetség szóvá tette, hogy a román televízió német nyelvű adását „elosztották a két program között“, de a második csatornát a Bánátban és Erdélyben élő németek nem tudják fogni — közölte a bonni General-Anzeiger a külügyminisztérium szóvivőjére hivatkozva, hozzáfűzve, hogy a németek kérték a korábbi állapot helyreállítását. A bonni lap a németországi román nagykövetségre hivatkozva azt is megírta, hogy a Déli Kárpátok üdülőhelyein, Sinaia és Predeal környékén kétezer ágyat állítottak fel az Öböl-háborúban megsebesülő amerikai katonák fogadására. (MTI) KISÁLLAT-KIÁLLÍTÁS KOLOZSVÁRON! Érdeklődők hatalmas tömegét vonzotta, a Kolozs megyei Nyúl és Prémesállat Tenyésztők Egyesületének szervezésében megrendezett, eladással egybekötött kisállat-kiállítás. Február utolsó, hűvösebb heteiben a városi zöldségpiac, egy külön erre a célra elkerített részében berendezett kiállításon „bölcs nyugalommal“ tűrték egymás közelségét a különböző fajtájú prémes állatkák. A több mint másfélszáz nyúl, róka, nutria (hódpatkány), görény, nerc mellett a fénypontot a sapkává, bundává, sállá, kesztyűvé feldolgozott puha, meleg, szemet gyönyörködtető szőrmék, prémek jelentették. Az enyhén „borsos“ árak sem zavarták a vásárlókat, kik ragyogva az örömtől vették és vitték az állatkák szőrét-bőrét. Pap Jones elnök tájékoztatása szerint, a tenyésztők — tanárok, diákok, orvosok, mérnökök, gazdaemberek — elsősorban állatszeretetből, „hobby“-ból foglalkoznak a kis prémesek tenyésztésével, de saját bevallásuk szerint, nem elhanyagolható szempont a szőrmékért járó jövedelem sem. Egy sarki róka prém 5—6 ezer, egy nerc, görény bunda ezer lejbe kerül a vásáron. Sapkának, sálnak, bundának feldolgozva még több. A szép prém titka: a színárnyalat, amit az alap és fedőszőrök csoportosítása ad, és amit csak a szakember szeme vesz észre. A kiállított nutriaegyedek között arany, ezüst, mintás, tiszta fehér, fekete, zefir, havannai, grönlandi fajtájúakat, a nyulak között pedig, óriás fehér, csincsilla, bécsi kék, törpe, újzélandi fehér és kék, alaszkai fajtájú egyedeket, .................... Ift fehér és ezüstrókákat, valamint tarka, albínó görényeket, nerceket is láthatott a közönség. ROMÁN JÁNOS CSOMAFÁY FERENC felvételei.